//A kantinba menet//
*Amilyen rémítő benyomást keltett először a pöttöm vörös hadnagy, mikor betoppantak az irodájába, most annyira kezdi megkedvelni a szőkeség kötelességtudatos, határozott temperamentumát. Sőt, egészen imponál az emlékeit vesztett lánykának az, hogy pillanatok alatt tud váltani a felelősségteljes katonából kissé szórakoztató, kedélyes baráttá, illetve az óriás ivócimborájává. Nem csak hogy kedvelni kezdi, de már-már csodálja a másik nőt.
Annyira elmerül saját gondolataiban, a számolásban, és a kissé csicsás betűk lefirkálásában, hogy el is felejtkezik arcának bal felét megcsúfító égési sérüléseiről, ezért az ezidáig oly szorgosan bőréhez nyomott textília is fellibben egy apró pillanatra, így felfedve orcájának minden apró titkát. Gyorsan kap a pimasz fátyol után, és kissé elszégyellve magát megigazgatja magán. De most mintha ez sem igazán szegné kedvét, hisz Zia túlzott lelkesedése kezd átragadni rá is, mikor a főzést említi. Ő is szerette volna kideríteni, hogy képes-e ilyen alapvető dolgok ellátására, hogy megvan-e benne az alapvető képessége az ízek tökéletes harmóniájának megteremtésére.
Ha pedig ez nem lenne elég a hadnagy még az ebéd gondolatát is elülteti a lányban, mibe rögtön belekordul teljesen üres gyomra is. Talán mégsem döntött rosszul, mikor az óriással tartott. Ő legalább ismeri a környéket, de később elválik Eawy mennyire kedveli meg ezt a helyet. Itt van Aniyä, ki szintén segítette a városba érkezése után, s itt van Ziana hadnagy is, aki szintén nem tűnik egy elviselhetetlen alaknak, hacsak nem bosszantják fel valamivel. Szóval csak lelkiismeretesen kell végeznie a munkáját, és akkor talán nem lesz semmi probléma.
Kár, hogy a vörös nem tud velük tartani, mert halaszthatatlan dolga akad. Ezért kénytelenek egy közkatona kíséretében négyesben elballagni a kantinba, ami némi élelem reményével kecsegtet az emlékeit vesztett lány számára. Az az apró mondatrész, mi esetleges munkaadója szájából hangzik el, s az emlékeivel kapcsolatos egészen felvillanyozza a lassan teljesen elgyengülő szöszkét. De szó nem hagyja el ajkait, ahhoz még mindig eléggé meg van illetődve, hogy előtörjön belőle a szószátyár nő, ráadásul itt talán azt nem is értékelik annyira, mint a nemesi származású kisasszonyok, akik egy délutáni bájcsevej alkalmával minden érdekes hírmorzsát kikotyognak egymásnak. Inkább csak bólint egyet, jelezvén, hogy megértette az elhangzottakat.
Végül mikor maguk mögött hagyják KisMorwot, és ha NagyMorw továbbra is Eawyvel tart, akkor csöndesen hozzá intéz néhány szót eddigi barakkbeli tapasztalatairól.*
- Köszönöm, hogy elhoztál ide, Morwon! Ziana hadnagy nem tűnik rossz embernek, ennél jobb lehetőségem pedig talán nem is lesz.
*Ráadásul a szavaiból ítélve talán még az amnéziáján is segíthet, mi egyre csak a maradás felé billenti a mérleg nyelvét.*