//A kikötői vámpír//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nincs azzal semmi gond, ha a neve nem ragad meg a kormos agyában. Mikor majd szüksége lesz rá, úgyis eszébe fog jutni, hogy van valaki a Kikötőben, aki a maga szörnyeteg módján hajlandó segíteni neki.
Rendben van az is, ha a nőstény nem érti, hogyan lehet a sötétnek hangot adni. Eddig hitetlen volt, honnan a faszból tudná? Arra azonban van adekvát megoldás, ha Sa'Tereth valamiért nem fogadná el az áldozatot:*
- Ha az istennek nem kell a véred, majd megiszom én! *Az ork rozsdás hangjából csak úgy süt a kaján derű.* Szóval kurva buzgón fohászkodjál, ha kedves az életed!
*Arra az ötletre, hogy majd kormos vágja meg magát, nem jön azonnal válasz. Helyette az hallatszik, ahogy a szürkebőrű előhúzza a tőrt a tokjából. Az acél halkan karistol a tokba varrt fenőkövön. A gazdájuk kiroppantja a nyakát.*
- Felejtsd el.
*A tengerészcsizmák ráérősen koppannak a padlón, aztán Darunia háta mögül fölzúg az ork hangja. A szoba, de még a csatorna környező falai is visszhangozzák:*
- Vóóóóóóóóóóóó…
*Hogyan tudná halandó elme befogadni a Sötét Semmit, ami Sa'Tereth legbenső lényege? Csak úgy, ha valami fogódzót ad neki. A sivatag némaságát. A tengeri éjszakát, ahol a fekete ég alatt fekete víz háborog. Pirtianes kibelezett tárnáinak vaksötétjét. Vagy ennek a megfoghatatlan, végtelenül idegen valaminek a lélek mélyébe hatoló zúgását:*
- VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ...!
*Ha a kormos járt Pirtianesben, ismerheti ezt a nyitányt. Sok áldozat kezdődik így, és nagy ünnepekkor ezrek hangjától zengenek a templomok.*
- VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!
*A levegő vibrál a feszültségtől, ahogy Wruzto elhallgat. Pillanatok homokként peregnek. A rekedt hang hátborzongatóan mély, mikor újra megszólal.*
- Mondjad utánam:
Neked adom ezt az életet -
végy belőle, amennyit akarsz.
Neked adom ezt a halandót -
végbe visz mindent, amit akarsz.
Neked adom ezt a halottat -
azt teszel vele, amit akarsz.
*Természetesen a mélységin múlik, belemegy-e a játékba, de ha nem, azzal kockáztatja, hogy jótevője inkább mégsem fejezi be a szertartást, és az istenségnek szánt vért magának vindikálja. Akárhogy is dönt, a fenti fohász végén Wruzto egy kisebb vágást ejt a nőstény vádliján. A szavai úgy kopognak, akár a csontok:*
Vedd a vérét,
Verd le láncait,
Vezesd a vaksötétben.
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.