Kikötő - Csatornarendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-03 18:10:39
Üzenet elküldve: 2019-07-03 18:10:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Szeme értetlen rebben az öregasszonyra. Nem erre számított. A gertyafény táncoló lángja mellett hamar végigméri a szemben álló küllemét és ruházatát, majd némi csodálkozás ül ki arcára a néne szavaira.*
-A vér...
*Ismétli halkan, majd a groteszk vigyorra mered. Ő beszélt volna az előbb is? Tán szenilis és nem emlékszik? Szeme villan gyanakvóan, majd mikor az öregasszony a gyertyát nyújtva kotorászni kezd, hát nem habozik sokat. Míg egyik kezével megragadja a öreg kotorászó kezének csuklóját, a másikkal késéért nyúl, hogy azt élével az asszony torkának szegezhesse.*
-A vérem kell?!
*Sziszegi szinte vicsorítva.*
-Hogy a csontjaim a nyakadba akaszdhasd? Én a sötétség urának szolgáit keresem, Te mit keresel itt lenn?!
*Szeme értetlen rebben az öregasszonyra. Nem erre számított. A gertyafény táncoló lángja mellett hamar végigméri a szemben álló küllemét és ruházatát, majd némi csodálkozás ül ki arcára a néne szavaira.*
-A vér...
*Ismétli halkan, majd a groteszk vigyorra mered. Ő beszélt volna az előbb is? Tán szenilis és nem emlékszik? Szeme villan gyanakvóan, majd mikor az öregasszony a gyertyát nyújtva kotorászni kezd, hát nem habozik sokat. Míg egyik kezével megragadja a öreg kotorászó kezének csuklóját, a másikkal késéért nyúl, hogy azt élével az asszony torkának szegezhesse.*
-A vérem kell?!
*Sziszegi szinte vicsorítva.*
-Hogy a csontjaim a nyakadba akaszdhasd? Én a sötétség urának szolgáit keresem, Te mit keresel itt lenn?!
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-03 17:13:15
Üzenet elküldve: 2019-07-03 17:13:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
- Hogy mit mondtál? *Reszelős, csoroszlya hang.* Hozzám beszélsz? Miféle törlesztés, egyáltalán mit keresel a csatornában? *Néhány sercintés, koppanás, majd hirtelen Hanloren előtt fény gyúlik, s körülbelül négy lépés távolságra tőle, egy görnyedt alak látható. Külsőleg egyszerű néne, bár ruházata és fejkendője meglehetősen groteszk látványt nyújt. Szinte minden ruhakorcán különböző nagyságú és méretű csontok lógnak rajta felfűzve, a kisujjköröm nagyságától egészen a tenyérnyiig.*
- Kit akarsz te megtörni? Egyáltalán mit csinálsz korom sötétben a csatornában? *Hanlorennek furcsa érzése támadhat. Mintha a korábbi beszélgetés nem a nénével zajlott volna le, mintha az öreganyó, nem is hallotta volna.*
- Sötétség... az jó! Tudod mi jobb annál? A vér!!! Nyehehehehe... *Rekedtes nevetés, majd a gyertya fénye az öreganyó arcára irányul. Ráncos, csúf és vén, mélyen ülő, lógó, táskák szemek, vizenyős, sárga tekintet, zilált, szürkés-fehér haj, mely a kendő alól lóg ki. Vigyorától, úgy látszik foga rengeteg van, ami némi ellentétet szül korával. Az ilyen idős néniknek már nem szokott általában ennyi lenni.*
- Szóval?! *Koppant botjával.* Hadd halljam, mit keresel itt és kivel beszéltél az imént? *Kérdezi gyanakvóan, majd szütyőjében kezd közben kutatni, a gyertyát Han felé nyújtva.*
- Fogd csak meg! *Még mindig a szütyőjében turkál.* Lenne itt valami... *Motyog magában.*
- Hogy mit mondtál? *Reszelős, csoroszlya hang.* Hozzám beszélsz? Miféle törlesztés, egyáltalán mit keresel a csatornában? *Néhány sercintés, koppanás, majd hirtelen Hanloren előtt fény gyúlik, s körülbelül négy lépés távolságra tőle, egy görnyedt alak látható. Külsőleg egyszerű néne, bár ruházata és fejkendője meglehetősen groteszk látványt nyújt. Szinte minden ruhakorcán különböző nagyságú és méretű csontok lógnak rajta felfűzve, a kisujjköröm nagyságától egészen a tenyérnyiig.*
- Kit akarsz te megtörni? Egyáltalán mit csinálsz korom sötétben a csatornában? *Hanlorennek furcsa érzése támadhat. Mintha a korábbi beszélgetés nem a nénével zajlott volna le, mintha az öreganyó, nem is hallotta volna.*
- Sötétség... az jó! Tudod mi jobb annál? A vér!!! Nyehehehehe... *Rekedtes nevetés, majd a gyertya fénye az öreganyó arcára irányul. Ráncos, csúf és vén, mélyen ülő, lógó, táskák szemek, vizenyős, sárga tekintet, zilált, szürkés-fehér haj, mely a kendő alól lóg ki. Vigyorától, úgy látszik foga rengeteg van, ami némi ellentétet szül korával. Az ilyen idős néniknek már nem szokott általában ennyi lenni.*
- Szóval?! *Koppant botjával.* Hadd halljam, mit keresel itt és kivel beszéltél az imént? *Kérdezi gyanakvóan, majd szütyőjében kezd közben kutatni, a gyertyát Han felé nyújtva.*
- Fogd csak meg! *Még mindig a szütyőjében turkál.* Lenne itt valami... *Motyog magában.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-02 23:08:10
Üzenet elküldve: 2019-07-02 23:08:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Haragját csak összehúzott szeme árulhatja el, mikor a gúnyos megjegyzés elhangzik. Hiába, örökké viselni fogja e bélyeget és meg is érdemli. Még időben nyitotta fel szemét új ura... Talán még időben.*
-Van mit törlesztenem a sötétségnek.
*Szólal meg végül, miközben feljebb húzza vállán a viseltes ruhát.
Az átkozódásra csak tompán, némi gúnnyal arcán elmosolyodik. Hiszen már átkozott. De az az átok áldás is egyben.* ~Átok. Bár vele tartott volna! De még nincs minden veszve.~
*Folytatja útját a fekete homályba, de mikor a közeledő lépésekre lesz figyelmes, megtorpan.*
-Mindent akarok és mindent megadok.
*Tartja magasra a gyertyát, hunyorogva próbálva kivenni a sötétben a hang forrását.*
-Hatalmat és követőket. Cserébe hatalmat és követőket kap a sötétség maga is. Százakat és ezreket. Megtöröm majd ellenségeid, ledöntöm a fény szajhájának trónjait, a Te neved imádja vagy nyögi majd mindenki, ki lélegzik...
*Hirtelen hallgat el, mikor a fény kialszik kezében. Lassan engedi le a kihunyt gyertyacsonkot, érzi, hogy lélegzetével együtt szívverése is megszaporodik. Hiába mered az ásító sötétségbe kitágult pupillákkal, az orráig sem lát. Szinte fojtogató az érzés, de egyben valahol megnyugtató is, ahogy körülöleli a sötétség. Hiszen már a feketeség karjaiban pihen, az ő szándéka szerint él vagy hal.*
-Az erőm... Nagy. De nem ismerem a sötétség mágiájának fortélyait, oly hosszú még az út.
*Suttogja, vakon meredve a semmibe. Már-már attól fél, elveszíti egyensúlyát a végtelen éjszakában.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 23:15:09
*Haragját csak összehúzott szeme árulhatja el, mikor a gúnyos megjegyzés elhangzik. Hiába, örökké viselni fogja e bélyeget és meg is érdemli. Még időben nyitotta fel szemét új ura... Talán még időben.*
-Van mit törlesztenem a sötétségnek.
*Szólal meg végül, miközben feljebb húzza vállán a viseltes ruhát.
Az átkozódásra csak tompán, némi gúnnyal arcán elmosolyodik. Hiszen már átkozott. De az az átok áldás is egyben.* ~Átok. Bár vele tartott volna! De még nincs minden veszve.~
*Folytatja útját a fekete homályba, de mikor a közeledő lépésekre lesz figyelmes, megtorpan.*
-Mindent akarok és mindent megadok.
*Tartja magasra a gyertyát, hunyorogva próbálva kivenni a sötétben a hang forrását.*
-Hatalmat és követőket. Cserébe hatalmat és követőket kap a sötétség maga is. Százakat és ezreket. Megtöröm majd ellenségeid, ledöntöm a fény szajhájának trónjait, a Te neved imádja vagy nyögi majd mindenki, ki lélegzik...
*Hirtelen hallgat el, mikor a fény kialszik kezében. Lassan engedi le a kihunyt gyertyacsonkot, érzi, hogy lélegzetével együtt szívverése is megszaporodik. Hiába mered az ásító sötétségbe kitágult pupillákkal, az orráig sem lát. Szinte fojtogató az érzés, de egyben valahol megnyugtató is, ahogy körülöleli a sötétség. Hiszen már a feketeség karjaiban pihen, az ő szándéka szerint él vagy hal.*
-Az erőm... Nagy. De nem ismerem a sötétség mágiájának fortélyait, oly hosszú még az út.
*Suttogja, vakon meredve a semmibe. Már-már attól fél, elveszíti egyensúlyát a végtelen éjszakában.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 23:15:09
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-02 20:13:45
Üzenet elküldve: 2019-07-02 20:13:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
*Hirtelen felhördülő kórus, zengő csatornaalagút, mely kapcsán nem derül ki, hogy gúnyos nevetés, vagy egyetértő üvöltés hallatszik, fájó és dobhártyaszaggató. Úgy, ahogy az alagút végéből felhangzó halált jelző kiáltás is.*
- Ssszolgálniiii?! *Hangzik fel a kérdés, mintha hitetlenkedne kissé.* Fééény ssszolgája, a sötét úrnak ssszolgááálnaaa... *Immár kétséget kizáróan nevetés hallatszik fel, gúnyos és cinikus, azonban ez rövid idő után elhal.*
- Igeeen... a lány jól mondjaaa, terjeszkedniii... azt kell, igeeen... azt keeeellenee! *Mintha pillanatnyi gondolkodás jelezte csend ereszkedne a csatornára, mintha az elmélyült hallgatás megfontoltságot, töprengést jelezne. Ismét csupán csobbanás, némi röfögés, alattomos kuncogás, majd mikor Han elfordul, s a hang irányába tartja a gyertyát, jobbról, az alagút folytatásából káromló női sikoly hangzik fel.*
- Légy átkozott, Hanloren! Lééégy átkozott! *A sikoly halálhörgésbe és bugyborékolásba zajlik, s a palló alatt lustán átcsusszanó felpüffedt holt tetem békésen szusszan egyet, akárha sóhajtana. Semmi egyéb nem történik, s Han folytathatja útját befelé, az általa választott irányba. Hamarosan a téglán, ütemtelenül koppanó hangokra, s lassú csoszogásra figyelhet fel, mely pont abból az irányból közeledik felé, amerre tart.*
- Máris feltételeket szabsz, gyermekem. *Reszelős és fojtott hang, köhögéssel megfűszerezve, forrása még nem látszik.*
- Mit taníthat neked a sötétség, s mit kínálsz cserébe? *A koppanás hirtelen megszűnik, s a csoszogás sem hallik, a közeledő valaki, aki a kérdező lehet hirtelen megáll. Hanloren gyertyája egy utolsót lobban lustán, majd ráborul a koromfekete hold és csillagtalan sötétség.*
*Hirtelen felhördülő kórus, zengő csatornaalagút, mely kapcsán nem derül ki, hogy gúnyos nevetés, vagy egyetértő üvöltés hallatszik, fájó és dobhártyaszaggató. Úgy, ahogy az alagút végéből felhangzó halált jelző kiáltás is.*
- Ssszolgálniiii?! *Hangzik fel a kérdés, mintha hitetlenkedne kissé.* Fééény ssszolgája, a sötét úrnak ssszolgááálnaaa... *Immár kétséget kizáróan nevetés hallatszik fel, gúnyos és cinikus, azonban ez rövid idő után elhal.*
- Igeeen... a lány jól mondjaaa, terjeszkedniii... azt kell, igeeen... azt keeeellenee! *Mintha pillanatnyi gondolkodás jelezte csend ereszkedne a csatornára, mintha az elmélyült hallgatás megfontoltságot, töprengést jelezne. Ismét csupán csobbanás, némi röfögés, alattomos kuncogás, majd mikor Han elfordul, s a hang irányába tartja a gyertyát, jobbról, az alagút folytatásából káromló női sikoly hangzik fel.*
- Légy átkozott, Hanloren! Lééégy átkozott! *A sikoly halálhörgésbe és bugyborékolásba zajlik, s a palló alatt lustán átcsusszanó felpüffedt holt tetem békésen szusszan egyet, akárha sóhajtana. Semmi egyéb nem történik, s Han folytathatja útját befelé, az általa választott irányba. Hamarosan a téglán, ütemtelenül koppanó hangokra, s lassú csoszogásra figyelhet fel, mely pont abból az irányból közeledik felé, amerre tart.*
- Máris feltételeket szabsz, gyermekem. *Reszelős és fojtott hang, köhögéssel megfűszerezve, forrása még nem látszik.*
- Mit taníthat neked a sötétség, s mit kínálsz cserébe? *A koppanás hirtelen megszűnik, s a csoszogás sem hallik, a közeledő valaki, aki a kérdező lehet hirtelen megáll. Hanloren gyertyája egy utolsót lobban lustán, majd ráborul a koromfekete hold és csillagtalan sötétség.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:27:08
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Valóban nem törődik a palló alatt elúszó holttestel. Nem hagyja, hogy figyelmét elterelje bármi. Nem hagyja, hogy félelmet érezzenek rajta.*
-Hogy szolgáljak… És mert egyedül nem tudom véghezvinni urunk akaratát. Terjeszkednünk kell… Patkányok és tengerészek harcának méltatlan káosza, mi odafenn uralkodik. Ragadjuk meg a lehetőséget és vigyük el a sötétség urának szavát.
*Hunyorog a sötétbe, miközben ujjával felfelé mutat, ugyan nem bizonyos benne, hogy látják is. Az ordításra, mely sokszorosan hull vissza a sötétbe burkolódzó kanális falairól, csupán szeme rebben, de nem mozdul.*
-A hatalmam… Nem elég nagy. Tanulnék tőletek.
*A jajveszékelés forrása felé csupán egy pillantást vet. Hallja a hozzá intézett szavakat, de mintha egy más valakihez szólnának. Valakihez, aki már rég eltemetődött és erőtlen nyújtogatja karját lelkének fekete földje alól. Tán már meg is halt. Szinte látja lelki szemeivel, ahogy a fájdalmas kiáltások irányába rohan a leány… Sötétség és veszély ide vagy oda.* ~Naiv és ostoba gyermek. Megtévesztett, elvakított.~
*Balra fordul hát, amerről a hang forrását véli. Maga elé nyújtja a gyertyát, nehogy elbukjon valami váratlan akadályban.*
-Ne várjatok eszetlen engedelmességet. Csak urunk és küldöttei előtt térdelek. Szóval, segítetek?
*Ridegen, egyenes háttal áll és noha szavai büszkén és keményen csengenek, van benne némi félsz. Fogalma sincs, kivel vagy kikkel áll szemben és ez némi óvatosságra inti.*
*Valóban nem törődik a palló alatt elúszó holttestel. Nem hagyja, hogy figyelmét elterelje bármi. Nem hagyja, hogy félelmet érezzenek rajta.*
-Hogy szolgáljak… És mert egyedül nem tudom véghezvinni urunk akaratát. Terjeszkednünk kell… Patkányok és tengerészek harcának méltatlan káosza, mi odafenn uralkodik. Ragadjuk meg a lehetőséget és vigyük el a sötétség urának szavát.
*Hunyorog a sötétbe, miközben ujjával felfelé mutat, ugyan nem bizonyos benne, hogy látják is. Az ordításra, mely sokszorosan hull vissza a sötétbe burkolódzó kanális falairól, csupán szeme rebben, de nem mozdul.*
-A hatalmam… Nem elég nagy. Tanulnék tőletek.
*A jajveszékelés forrása felé csupán egy pillantást vet. Hallja a hozzá intézett szavakat, de mintha egy más valakihez szólnának. Valakihez, aki már rég eltemetődött és erőtlen nyújtogatja karját lelkének fekete földje alól. Tán már meg is halt. Szinte látja lelki szemeivel, ahogy a fájdalmas kiáltások irányába rohan a leány… Sötétség és veszély ide vagy oda.* ~Naiv és ostoba gyermek. Megtévesztett, elvakított.~
*Balra fordul hát, amerről a hang forrását véli. Maga elé nyújtja a gyertyát, nehogy elbukjon valami váratlan akadályban.*
-Ne várjatok eszetlen engedelmességet. Csak urunk és küldöttei előtt térdelek. Szóval, segítetek?
*Ridegen, egyenes háttal áll és noha szavai büszkén és keményen csengenek, van benne némi félsz. Fogalma sincs, kivel vagy kikkel áll szemben és ez némi óvatosságra inti.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-01 14:24:23
Üzenet elküldve: 2019-07-01 14:24:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hangjára elébb a felpüffedt vízi hulla lusta csobbanása válaszol, amint áthalad a keskeny palló alatt, sötétlő szemüregeivel a lányra nézve, aztán továbbhaladva csendesen. Hanloren már azelőtt elfordítja róla tekintetét, nem sok jelentőséget tulajdonítva neki. Talán igaza van, a felpüffedt vízi hullák ezen világ szerves részeinek mondhatók, részei a körforgásnak, táplálják a sötétséget. Han talán attól tart, a palló összeroskad alatta, vagy egynéhány bizonytalan lépést követően egyensúlyát veszítve esik a vízbe, a holtak karmai közé, de érdekes módon semmi ilyesmi nem történik, s menet közben elrebegett utasítására immár választ is kap.*
- Miértkeresteeekbennünket!? *A kórus jóval erőteljesebben énekel, a felcsendülő zavaros és bugyborékoló hang sokkalta határozottabb és feszültebb. Nem szeretik a feltételeket, ha vannak is, azokat általában ők szabják. Tompán csobban a víz a távolban, s öblös kacaj hangzik fel.*
- Milyentudááááás, mitnemtudsssz?? *Hatalmas, szörnyű ordítás a távolból, ami még sokáig pattog a falak között, s egy másik irányból szüntelen zokogás immár keserves jajveszékeléssé és sikoltásokká változik. A pillanatnyi megállás és fülelés Hanloren segítségére szolgál. Egyértelmű, hogyha útját egyenesen folytatja tovább, a sikoltozás irányába mehet tovább. Azonban, ha lefordul balra, a pallóval merőleges irányba, hol az imént keze a légüres teret érintette, talán a kérdező(k) felé haladhat.*
- NEEEE! AZ ISTENEKREE!! NEEEEE!! *Az alagút folytatásából, az egyenes irány végéből hirtelen a sikoltásból könyörgő üvöltés válik, majd ismét keserves sírásba vált át, s zaklatott hüppögéssé szelídül végül.*
- Kérlek... kérlek segíts idegen, hallak téged! Nem bírom tovább a kínokat! Elvér... elvér... elvérzek... segíts, segíts rajtam a fény erejével! JAJ! NEEE! *Karistolás, majd mintha valami hasadna, aztán kisebb bugyborékolás, némi kotorászás hang, majd ismét halk sírás és hüppögés, egyértelműen női. Aztán csend. Néma csend. Csak béka kuruttyol valahol egyet, hogy lusta toccsanással ugorjon a kanálisba, s rögtön erőteljes vízfodrozódás, s habzás kövesse. A gyertya az utolsókat rúgja, talán pont annyi ereje van, hogy még az utat kijelölhesse magának, s elérjen céljához, de döntenie kell. Egyenesen halad tovább a sírás irányába, hogy a könyörgőn segíthessen, vagy a bal oldali irányt választja, hol talán válaszokat kaphat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hangjára elébb a felpüffedt vízi hulla lusta csobbanása válaszol, amint áthalad a keskeny palló alatt, sötétlő szemüregeivel a lányra nézve, aztán továbbhaladva csendesen. Hanloren már azelőtt elfordítja róla tekintetét, nem sok jelentőséget tulajdonítva neki. Talán igaza van, a felpüffedt vízi hullák ezen világ szerves részeinek mondhatók, részei a körforgásnak, táplálják a sötétséget. Han talán attól tart, a palló összeroskad alatta, vagy egynéhány bizonytalan lépést követően egyensúlyát veszítve esik a vízbe, a holtak karmai közé, de érdekes módon semmi ilyesmi nem történik, s menet közben elrebegett utasítására immár választ is kap.*
- Miértkeresteeekbennünket!? *A kórus jóval erőteljesebben énekel, a felcsendülő zavaros és bugyborékoló hang sokkalta határozottabb és feszültebb. Nem szeretik a feltételeket, ha vannak is, azokat általában ők szabják. Tompán csobban a víz a távolban, s öblös kacaj hangzik fel.*
- Milyentudááááás, mitnemtudsssz?? *Hatalmas, szörnyű ordítás a távolból, ami még sokáig pattog a falak között, s egy másik irányból szüntelen zokogás immár keserves jajveszékeléssé és sikoltásokká változik. A pillanatnyi megállás és fülelés Hanloren segítségére szolgál. Egyértelmű, hogyha útját egyenesen folytatja tovább, a sikoltozás irányába mehet tovább. Azonban, ha lefordul balra, a pallóval merőleges irányba, hol az imént keze a légüres teret érintette, talán a kérdező(k) felé haladhat.*
- NEEEE! AZ ISTENEKREE!! NEEEEE!! *Az alagút folytatásából, az egyenes irány végéből hirtelen a sikoltásból könyörgő üvöltés válik, majd ismét keserves sírásba vált át, s zaklatott hüppögéssé szelídül végül.*
- Kérlek... kérlek segíts idegen, hallak téged! Nem bírom tovább a kínokat! Elvér... elvér... elvérzek... segíts, segíts rajtam a fény erejével! JAJ! NEEE! *Karistolás, majd mintha valami hasadna, aztán kisebb bugyborékolás, némi kotorászás hang, majd ismét halk sírás és hüppögés, egyértelműen női. Aztán csend. Néma csend. Csak béka kuruttyol valahol egyet, hogy lusta toccsanással ugorjon a kanálisba, s rögtön erőteljes vízfodrozódás, s habzás kövesse. A gyertya az utolsókat rúgja, talán pont annyi ereje van, hogy még az utat kijelölhesse magának, s elérjen céljához, de döntenie kell. Egyenesen halad tovább a sírás irányába, hogy a könyörgőn segíthessen, vagy a bal oldali irányt választja, hol talán válaszokat kaphat.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-29 12:31:35
Üzenet elküldve: 2019-06-29 12:31:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Szíve kihagy egy ütemet, mikor keze elveszíti a falat. Légüres tér támad közötte és támasza között, de sikerül megőrizni egyensúlyát. Nem kell sokat nézelődnie, hogy rájöjjön, mi fekszik előtte. Egy keskeny palló, ő pedig a világért sem akarna lefordulni róla a ki tudja mibe. Görnyedve, egymás után rakosgatva lábait halad tovább. Látja a vízben úszó holttestet, de sokáig nem ejti rabul figyelmét. Sokkal inkább el van foglalva azzal, hogy átkeljen a pallón.*
-Először is mutassátok magatok.
*Szólal meg határozottan, miközben igyekszik minél előbb átjutni az összetákolt pallón. Van benne félelem, ugyan kiben ne lenne ilyenkor? De sokkal-sokkal kíváncsibb most, hogy olybá tűnik, megtalálta azokat, akiket keres. Vagy talán ők találták meg őt.*
-Szükségem van a tudásra, amit birtokoltok. És rátok is. Túl régóta bújtok meg a mély sötétjében, urunknak pedig a felszínen van most szüksége élőkre.
*Torpan meg egy pillanatra zihálva, hogy tekintetét belefúrhassa a feketeségbe. Tágra nyílt pupillákkal próbálja kivenni a hang forrását, hátha ráakad a beszélőre. Nincs ínyére ez a kiszolgáltatott helyzet, de ez ellen aligha tehet most. Nyilvánvalóan beszélgetőpartnere jó barátságban van a lenti vaksággal és csak akkor fogja felfedni magát, ha ő akarja.*
*Szíve kihagy egy ütemet, mikor keze elveszíti a falat. Légüres tér támad közötte és támasza között, de sikerül megőrizni egyensúlyát. Nem kell sokat nézelődnie, hogy rájöjjön, mi fekszik előtte. Egy keskeny palló, ő pedig a világért sem akarna lefordulni róla a ki tudja mibe. Görnyedve, egymás után rakosgatva lábait halad tovább. Látja a vízben úszó holttestet, de sokáig nem ejti rabul figyelmét. Sokkal inkább el van foglalva azzal, hogy átkeljen a pallón.*
-Először is mutassátok magatok.
*Szólal meg határozottan, miközben igyekszik minél előbb átjutni az összetákolt pallón. Van benne félelem, ugyan kiben ne lenne ilyenkor? De sokkal-sokkal kíváncsibb most, hogy olybá tűnik, megtalálta azokat, akiket keres. Vagy talán ők találták meg őt.*
-Szükségem van a tudásra, amit birtokoltok. És rátok is. Túl régóta bújtok meg a mély sötétjében, urunknak pedig a felszínen van most szüksége élőkre.
*Torpan meg egy pillanatra zihálva, hogy tekintetét belefúrhassa a feketeségbe. Tágra nyílt pupillákkal próbálja kivenni a hang forrását, hátha ráakad a beszélőre. Nincs ínyére ez a kiszolgáltatott helyzet, de ez ellen aligha tehet most. Nyilvánvalóan beszélgetőpartnere jó barátságban van a lenti vaksággal és csak akkor fogja felfedni magát, ha ő akarja.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-29 08:48:01
Üzenet elküldve: 2019-06-29 08:48:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen csap fel a kuncogás, elegyedve a sírás hangjával, idegszálakon táncolva és a türelem szálait megpengetve, aztán belecsapva, hogy jó hangosan szóljon. Frusztráció, feszültség, idegesség, sötétség, szenny, magány. Hanloren mindet magáénak tudhatja, ha akarja, néhányat akkor is, ha nem. Ismét egy útelágazás, s talán ismét a helyes döntést hozza meg, belevetve magát a sötétbe, a középütt folyó kanális egyre szélesebb, a két szélét jelző nyálkás és csúszós téglaperem, pedig egyre keskenyebb, olykor oda is ki-kicsap a víz. Mintha a járat is szűkülne, Hannak görnyednie kell. A sírás lassan hüppögéssé változik, aztán megint csak röhögés hangzik fel, s a változatosság kedvéért, a már-már kihunyó gyertyafényben, ahogy a fal mentén halad, hirtelen légüres térre tud csak megtámaszkodni. Hűvös fuvallat csapja meg arcát bal oldalról... ismét egy járat. Ezúttal balra, s a kanyarodó kanális felett, szedett-vedett fából tákolt keskeny pallóhidat vetettek át.*
- Miéééért... kerestekbennünket... *Suttogó kórus a mélyből. Vontatott, keserves, dühös, elveszett és... furcsa mód határozott.* Mit... akarsz... tőlünk... *Monoton, egy hangon elsóhajtott szaggatott mondatoknak tűnő hallomások, vegyesen a sírással és hüppögéssel. A hangok irányát megállapítani egyáltalán nem lehet. A sírás viszont egyértelműen elölről hallik, a pallón áthaladva a járat folytatódik tovább egyenesen is, ahogyan a kanális arrafelé is folyik. Míg gondolkodik, másra is felfigyelhet. A csordogáló kanális felszínén, egy kecsesen ringatózó, felpüffedt, hófehér, zavaros arc közeledik felé, ami talán egy, a hátára fordított hullához tartozik. Néha kissé kiemelkedik a vízből, komótosan halad a lány felé, arcán utolsó pillanatainak groteszkbe fagyott halálhörgése, nagyra tátott száj, benne kivert fogak üresen ásító helye. Szemei kivájva, vagy kikaparva, ezt nem lehet tudni. De oly békés, mint a tengerparton, frissen, hátukon úszni megtanuló, éppen nagy levegő után kapó, siheder kamaszgyermekek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen csap fel a kuncogás, elegyedve a sírás hangjával, idegszálakon táncolva és a türelem szálait megpengetve, aztán belecsapva, hogy jó hangosan szóljon. Frusztráció, feszültség, idegesség, sötétség, szenny, magány. Hanloren mindet magáénak tudhatja, ha akarja, néhányat akkor is, ha nem. Ismét egy útelágazás, s talán ismét a helyes döntést hozza meg, belevetve magát a sötétbe, a középütt folyó kanális egyre szélesebb, a két szélét jelző nyálkás és csúszós téglaperem, pedig egyre keskenyebb, olykor oda is ki-kicsap a víz. Mintha a járat is szűkülne, Hannak görnyednie kell. A sírás lassan hüppögéssé változik, aztán megint csak röhögés hangzik fel, s a változatosság kedvéért, a már-már kihunyó gyertyafényben, ahogy a fal mentén halad, hirtelen légüres térre tud csak megtámaszkodni. Hűvös fuvallat csapja meg arcát bal oldalról... ismét egy járat. Ezúttal balra, s a kanyarodó kanális felett, szedett-vedett fából tákolt keskeny pallóhidat vetettek át.*
- Miéééért... kerestekbennünket... *Suttogó kórus a mélyből. Vontatott, keserves, dühös, elveszett és... furcsa mód határozott.* Mit... akarsz... tőlünk... *Monoton, egy hangon elsóhajtott szaggatott mondatoknak tűnő hallomások, vegyesen a sírással és hüppögéssel. A hangok irányát megállapítani egyáltalán nem lehet. A sírás viszont egyértelműen elölről hallik, a pallón áthaladva a járat folytatódik tovább egyenesen is, ahogyan a kanális arrafelé is folyik. Míg gondolkodik, másra is felfigyelhet. A csordogáló kanális felszínén, egy kecsesen ringatózó, felpüffedt, hófehér, zavaros arc közeledik felé, ami talán egy, a hátára fordított hullához tartozik. Néha kissé kiemelkedik a vízből, komótosan halad a lány felé, arcán utolsó pillanatainak groteszkbe fagyott halálhörgése, nagyra tátott száj, benne kivert fogak üresen ásító helye. Szemei kivájva, vagy kikaparva, ezt nem lehet tudni. De oly békés, mint a tengerparton, frissen, hátukon úszni megtanuló, éppen nagy levegő után kapó, siheder kamaszgyermekek.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-28 14:31:34
Üzenet elküldve: 2019-06-28 14:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Mintha az alagút sosem akarna véget érni. A végtelenbe nyúló sötétség, mi előtte ásít, türelmetlenné és frusztrálttá teszi. Minden megtett lépés után ugyanaz a látvány tárul elé, a gyertya pedig mindeközben szép lassan csonkig ég kezében.
Könnyedén lehet, hogy rossz felé kanyarodott, vagy éppenséggel a sötétben mulasztott el lefordulni valamerre. Hisz csupán a megérzése vezeti előre az alagútban.
Hirtelen torpan meg a nem várt zajra. Lélegzetét visszafojtva fülel, a sötétbe akasztva tekintetét próbál meglátni valamit, mi megmondhatná, merre tartson. Hüppögés és sírás hallatszik valahol, neki pedig meg kell találnia… Hisz ez az egyetlen támpontja jelenleg. Sietve tovább megy a hang irányát keresve, mikor újabb útelágazódáshoz ér. Ezúttal nem szólal meg, elébb ki akarja deríteni, ki a hang tulajdonosa. Egyetlen dolgot tehet viszont, ha nem akar még jobban elveszni. Folytatja az útját egyenes irányban. Ha letérne róla, talán visszavinné, talán letérítené az útról… Logikus lépésnek tűnik számára tartani az irányt. Belép hát az alagútba, tekintetét körbejáratva, hátha megleli a hang forrását.*
*Mintha az alagút sosem akarna véget érni. A végtelenbe nyúló sötétség, mi előtte ásít, türelmetlenné és frusztrálttá teszi. Minden megtett lépés után ugyanaz a látvány tárul elé, a gyertya pedig mindeközben szép lassan csonkig ég kezében.
Könnyedén lehet, hogy rossz felé kanyarodott, vagy éppenséggel a sötétben mulasztott el lefordulni valamerre. Hisz csupán a megérzése vezeti előre az alagútban.
Hirtelen torpan meg a nem várt zajra. Lélegzetét visszafojtva fülel, a sötétbe akasztva tekintetét próbál meglátni valamit, mi megmondhatná, merre tartson. Hüppögés és sírás hallatszik valahol, neki pedig meg kell találnia… Hisz ez az egyetlen támpontja jelenleg. Sietve tovább megy a hang irányát keresve, mikor újabb útelágazódáshoz ér. Ezúttal nem szólal meg, elébb ki akarja deríteni, ki a hang tulajdonosa. Egyetlen dolgot tehet viszont, ha nem akar még jobban elveszni. Folytatja az útját egyenes irányban. Ha letérne róla, talán visszavinné, talán letérítené az útról… Logikus lépésnek tűnik számára tartani az irányt. Belép hát az alagútba, tekintetét körbejáratva, hátha megleli a hang forrását.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-28 12:55:12
Üzenet elküldve: 2019-06-28 12:55:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
*Az út folytatódik hát, töretlenül és bátran, a lány az elágazáshoz érve, röpke gondolkodást követően az egyenes mellett dönt, kérdés, jól-e? Egyelőre persze ez nem derül ki, hiszen a sötétség megőrzi titkait, hogy aztán egy váratlan pillanatban törjön elő, a felkészületlenekre támadva. A gyertya még bírja, jóllehet egyre kisebb és kisebb, utánpótlás pedig nemigen akad, persze még kitart egy darabig, csak néha libben meg vészesen lángja, de az utolsó pillanatban, ha Han megáll ismét feltámad parazsából. Furcsa módon az út lefelé indul el, ki tudja hány és hány rejtett járat mellett sétál el a lány, az is lehet, egy sincs, az is lehet, hogy sok, de a történet szempontjából ennek sincs jelenleg jelentősége. Hanloren szemfüles, így felfelé is néz, a járat nem szűkül, korábbi nagysága viszont lehetővé teszi, hogy a gyertyát megemelve a plafont is szemügyre vehesse. Az egyik ilyen pillanatban épp a feje feletti részről, sivító vijjogással és heves szárnycsapásokkal repül el egy csapat denevér, maguk alatt hatalmas koszt hagyva, de a lányon nem ejtenek sérülést. Azt is észreveheti, hogy az eddigi szerkezetet felváltja egy másik fajta, mintha ez már inkább egy különálló, a csatornából kivájt rendszer része lenne, semmilyen nyílás, semmilyen felfelé vezető létra, vagy lépcső nem látható, a mennyezetet szenny és csepegő kövek takarják, az oldalfal, min halad, keskenyedni látszik, így az iménti gondolatban felvázolt következtetése talán helyes, talán nem. Az is elképzelhető, hogy ez a rész, már a kikötő alól is kifutott, s messze még a város, hová becsatlakozhat, addig számtalan más és más lehetőség adódhat útközben, feltéve persze ha egyáltalán elér a városig, ami nem valószínű, az inkább külön rendszeren van... ha van. Az alagút szélén nem kényelmesen, de elfér, az iménti denevér támadás során sikerül megőriznie egyensúlyát, attól bátrabb ő, persze lehet, hogy szíve hevesebbre vált kissé a hangorkántól. Mást is hall immár. Csendes hüppögés, néha elnyújtott sírás a távolból, mi olykor hangos, olykor halkabb, de kitartóan hallik. Ahogy tovább halad, ismét egy elágazáshoz ér, azonban ezúttal az egyenesen tovább és a jobbra el közül választhat. Azt egyelőre nem lehet megállapítani, hogy a sírás honnan érkezik, elölről, vagy jobbról.*
*Az út folytatódik hát, töretlenül és bátran, a lány az elágazáshoz érve, röpke gondolkodást követően az egyenes mellett dönt, kérdés, jól-e? Egyelőre persze ez nem derül ki, hiszen a sötétség megőrzi titkait, hogy aztán egy váratlan pillanatban törjön elő, a felkészületlenekre támadva. A gyertya még bírja, jóllehet egyre kisebb és kisebb, utánpótlás pedig nemigen akad, persze még kitart egy darabig, csak néha libben meg vészesen lángja, de az utolsó pillanatban, ha Han megáll ismét feltámad parazsából. Furcsa módon az út lefelé indul el, ki tudja hány és hány rejtett járat mellett sétál el a lány, az is lehet, egy sincs, az is lehet, hogy sok, de a történet szempontjából ennek sincs jelenleg jelentősége. Hanloren szemfüles, így felfelé is néz, a járat nem szűkül, korábbi nagysága viszont lehetővé teszi, hogy a gyertyát megemelve a plafont is szemügyre vehesse. Az egyik ilyen pillanatban épp a feje feletti részről, sivító vijjogással és heves szárnycsapásokkal repül el egy csapat denevér, maguk alatt hatalmas koszt hagyva, de a lányon nem ejtenek sérülést. Azt is észreveheti, hogy az eddigi szerkezetet felváltja egy másik fajta, mintha ez már inkább egy különálló, a csatornából kivájt rendszer része lenne, semmilyen nyílás, semmilyen felfelé vezető létra, vagy lépcső nem látható, a mennyezetet szenny és csepegő kövek takarják, az oldalfal, min halad, keskenyedni látszik, így az iménti gondolatban felvázolt következtetése talán helyes, talán nem. Az is elképzelhető, hogy ez a rész, már a kikötő alól is kifutott, s messze még a város, hová becsatlakozhat, addig számtalan más és más lehetőség adódhat útközben, feltéve persze ha egyáltalán elér a városig, ami nem valószínű, az inkább külön rendszeren van... ha van. Az alagút szélén nem kényelmesen, de elfér, az iménti denevér támadás során sikerül megőriznie egyensúlyát, attól bátrabb ő, persze lehet, hogy szíve hevesebbre vált kissé a hangorkántól. Mást is hall immár. Csendes hüppögés, néha elnyújtott sírás a távolból, mi olykor hangos, olykor halkabb, de kitartóan hallik. Ahogy tovább halad, ismét egy elágazáshoz ér, azonban ezúttal az egyenesen tovább és a jobbra el közül választhat. Azt egyelőre nem lehet megállapítani, hogy a sírás honnan érkezik, elölről, vagy jobbról.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-27 17:24:03
Üzenet elküldve: 2019-06-27 17:24:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Kissé ingerültem húzza el száját az újabb útelágazódáshoz érve. Első ránézésre mindhárom út meglehetősen egyformának hat, útjelzőnek vagy bármi jelnek semmi nyoma. Már nem mosolyog. Egy ideig még fürkészi a három alagutat, majd jobb ötlet híján elindul egyenesen tovább. Nem hagy maga mögött jelet, hiába valóságos útvesztő e sötét kanális, sosem torkollik vissza egyetlen út sem oda, ahol kezdődött. Legalábbis eképp gondolkodik, hisz miért tenné ezt egy csatorna? Tájékozódni. Egyetlen dolgot tehet csupán, néhol felpillant a plafonra. Elvégre kell lennie födémeknek, olyanoknak, mint amilyenen lemászott.
Ismét csak a három alagútra vándorol tekintete. Ennyi erővel sorsot is húzhatna, melyiknek vágjon neki.
Egy érzés, tán sokkal inkább egy emlék vándorol gondolatai közé. Egész életében azt hallgatta, hogy ne térjen le az útról, hát mikor máskor fogadná meg, mint most? Ajka széle görbül csak felfelé haloványan a gondolatra, de amint óvatosan belépett az alagútba, megtorpan és feszülten figyelni kezd. Hegyezi fülét, hátha meghall valamit, mi útba igazítaná, esetleg okot adna rá, hogy elhagyja e utat. Ha nincs ilyen, hát elindul óvatosan, az alagút szélén kerülgetve a mocskos vizet, ha tudja.*
*Kissé ingerültem húzza el száját az újabb útelágazódáshoz érve. Első ránézésre mindhárom út meglehetősen egyformának hat, útjelzőnek vagy bármi jelnek semmi nyoma. Már nem mosolyog. Egy ideig még fürkészi a három alagutat, majd jobb ötlet híján elindul egyenesen tovább. Nem hagy maga mögött jelet, hiába valóságos útvesztő e sötét kanális, sosem torkollik vissza egyetlen út sem oda, ahol kezdődött. Legalábbis eképp gondolkodik, hisz miért tenné ezt egy csatorna? Tájékozódni. Egyetlen dolgot tehet csupán, néhol felpillant a plafonra. Elvégre kell lennie födémeknek, olyanoknak, mint amilyenen lemászott.
Ismét csak a három alagútra vándorol tekintete. Ennyi erővel sorsot is húzhatna, melyiknek vágjon neki.
Egy érzés, tán sokkal inkább egy emlék vándorol gondolatai közé. Egész életében azt hallgatta, hogy ne térjen le az útról, hát mikor máskor fogadná meg, mint most? Ajka széle görbül csak felfelé haloványan a gondolatra, de amint óvatosan belépett az alagútba, megtorpan és feszülten figyelni kezd. Hegyezi fülét, hátha meghall valamit, mi útba igazítaná, esetleg okot adna rá, hogy elhagyja e utat. Ha nincs ilyen, hát elindul óvatosan, az alagút szélén kerülgetve a mocskos vizet, ha tudja.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-27 11:00:19
Üzenet elküldve: 2019-06-27 11:00:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
*A kedélyek ismét megnyugszanak, s mi oly hirtelen érkezett érzés, már távozik is. A lány csak pillanatra inog meg, céljától a látottak nem tántorítják, bár ez nehéz is lenne. Egyrészt, mert a patkány utolsó öt másodperce bizony nem sok információval szolgált, másrészt pedig eltökéltsége példán felüli. Fordul egyet hát, hogy a másik, előbbitől balra lévő kissé szűkebbre szabott bejáratot válassza. Ez a csatornanyílás nem sokban különbözik az előzőtől. Ha felnyújtja kezét, kissé behajtva elfér magasságában, s ha széttárja, tán még egy-egy kéznyi távolságra mered a két nyálkás oldala jobb és bal oldalról. Középütt másfél-két lábnyi szenny hömpölyög, meghatározhatatlan állagú és színű hordalékkal, a csatornajárat két-két oldalán pedig egy-egy kitartott kéznyi téglával kirakott perem. Hanlorennek szerencséje van, nem kell a vízben gázolnia, mert a mélységét megállapítani nem lehet, soha nem lehet tudni, hogy a járat éppen milyen gödröket és nyílásokat rejt lefelé, melyek az idő során már megteltek vízzel. Ahogy átpréseli magát a szakadt rácson érdekes felfedezést tehet. A rács csonkjai kifelé hajlanak, mintha belülről próbáltak volna meg kifelé haladni, persze az is lehet, hogy ez csupán terelés. Hangja mereven pattan vissza a végeláthatatlan egyenes járatból, ki tudja honnan, tán csak a falon kap fricskát, talán elöl a járat máris véget. Egyelőre nem lát mozgást, s hangjára sem felelnek, csak a víz fodrozódik meg néha, tőle függetlenül. A gyertya lángja még kitart, az iménti kis közjáték csupán arasznyit olvasztotta le a viaszt, egy darabig még elég lesz. Ahogy előrehalad, hamarosan ismét válaszút elé ér. Egyenesen, a járat akadálymentesen folytatódik, de nem lehet túl messze belátni a gyertyával. Balra és jobbra is ágazik egy-egy mellékág, így választania kell. Egyenesen, balra, vagy jobbra. Segítséget ezúttal nem kap, sem úszó patkánytetemek, sem pedig egyéb nyomok nem lelhetők fel egyelőre, de még hangokat sem hall, mintha a csatorna végleg meghalt volna, s az eddig lélegzetvételnek tűnő minden egyes csobbanás, vagy sziszegés, távolból visszhangzó öblös röhögés megszűnt volna. Ó, mennyivel egyszerűbb volna, ha lenne nála pergamen és penna, ami nincs, de talán leledzik megoldás, huncut mosolya felett elméjében, hogy e labirintusnak tűnő zavaros látomásban ne tűnjön el örökre.*
*A kedélyek ismét megnyugszanak, s mi oly hirtelen érkezett érzés, már távozik is. A lány csak pillanatra inog meg, céljától a látottak nem tántorítják, bár ez nehéz is lenne. Egyrészt, mert a patkány utolsó öt másodperce bizony nem sok információval szolgált, másrészt pedig eltökéltsége példán felüli. Fordul egyet hát, hogy a másik, előbbitől balra lévő kissé szűkebbre szabott bejáratot válassza. Ez a csatornanyílás nem sokban különbözik az előzőtől. Ha felnyújtja kezét, kissé behajtva elfér magasságában, s ha széttárja, tán még egy-egy kéznyi távolságra mered a két nyálkás oldala jobb és bal oldalról. Középütt másfél-két lábnyi szenny hömpölyög, meghatározhatatlan állagú és színű hordalékkal, a csatornajárat két-két oldalán pedig egy-egy kitartott kéznyi téglával kirakott perem. Hanlorennek szerencséje van, nem kell a vízben gázolnia, mert a mélységét megállapítani nem lehet, soha nem lehet tudni, hogy a járat éppen milyen gödröket és nyílásokat rejt lefelé, melyek az idő során már megteltek vízzel. Ahogy átpréseli magát a szakadt rácson érdekes felfedezést tehet. A rács csonkjai kifelé hajlanak, mintha belülről próbáltak volna meg kifelé haladni, persze az is lehet, hogy ez csupán terelés. Hangja mereven pattan vissza a végeláthatatlan egyenes járatból, ki tudja honnan, tán csak a falon kap fricskát, talán elöl a járat máris véget. Egyelőre nem lát mozgást, s hangjára sem felelnek, csak a víz fodrozódik meg néha, tőle függetlenül. A gyertya lángja még kitart, az iménti kis közjáték csupán arasznyit olvasztotta le a viaszt, egy darabig még elég lesz. Ahogy előrehalad, hamarosan ismét válaszút elé ér. Egyenesen, a járat akadálymentesen folytatódik, de nem lehet túl messze belátni a gyertyával. Balra és jobbra is ágazik egy-egy mellékág, így választania kell. Egyenesen, balra, vagy jobbra. Segítséget ezúttal nem kap, sem úszó patkánytetemek, sem pedig egyéb nyomok nem lelhetők fel egyelőre, de még hangokat sem hall, mintha a csatorna végleg meghalt volna, s az eddig lélegzetvételnek tűnő minden egyes csobbanás, vagy sziszegés, távolból visszhangzó öblös röhögés megszűnt volna. Ó, mennyivel egyszerűbb volna, ha lenne nála pergamen és penna, ami nincs, de talán leledzik megoldás, huncut mosolya felett elméjében, hogy e labirintusnak tűnő zavaros látomásban ne tűnjön el örökre.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-26 18:46:06
Üzenet elküldve: 2019-06-26 18:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Mintha egy irtózatosan mély, sötét kútból rántanák ki. Egy végtelen pillanatig még hullámzó mellkassal mered a szétroncsolt patkánykoponyára a kezében, majd kiejti ujjai közül. A fej undok placcsanás kíséretében tűnik el a fekete vízben, ő pedig előrehajol, hogy lemoshassa kezéről a mocskot.*
-Az úr már vár.
*Ismétli a hallottakat suttogva, miközben felegyenesedve törli meg kezét szoknyájában. Tekintetét a felhajtott rácsokra szegezi.* ~Talán már nincs is messze.~
*Óvatosan bújik át a rácsok között és gondosan maga elé tartva a gyertyacsonkot indul el a sötét alagútban. Eddig sem akadt túl sok társra újdonsült küldetésében, de itt, a város alatti förmedvényben még inkább egyedül van.*
-Mutassátok magatok, sötétség szolgái!
*Szólal meg emelt hangon, jéghideg éllel hangjában. Szavait tán százszor veri vissza az alagút csendje, de reméli, nem ez lesz az egyedüli válasz. Hunyorogva mered a bűzlő feketeségbe, magasra emelve a gyeryát jobbjában.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Mintha egy irtózatosan mély, sötét kútból rántanák ki. Egy végtelen pillanatig még hullámzó mellkassal mered a szétroncsolt patkánykoponyára a kezében, majd kiejti ujjai közül. A fej undok placcsanás kíséretében tűnik el a fekete vízben, ő pedig előrehajol, hogy lemoshassa kezéről a mocskot.*
-Az úr már vár.
*Ismétli a hallottakat suttogva, miközben felegyenesedve törli meg kezét szoknyájában. Tekintetét a felhajtott rácsokra szegezi.* ~Talán már nincs is messze.~
*Óvatosan bújik át a rácsok között és gondosan maga elé tartva a gyertyacsonkot indul el a sötét alagútban. Eddig sem akadt túl sok társra újdonsült küldetésében, de itt, a város alatti förmedvényben még inkább egyedül van.*
-Mutassátok magatok, sötétség szolgái!
*Szólal meg emelt hangon, jéghideg éllel hangjában. Szavait tán százszor veri vissza az alagút csendje, de reméli, nem ez lesz az egyedüli válasz. Hunyorogva mered a bűzlő feketeségbe, magasra emelve a gyeryát jobbjában.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-26 14:57:00
Üzenet elküldve: 2019-06-26 14:57:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A külső szemlélőnek úgy tűnhet, talán Hanlorennek is, hogy egy helyben topog, s hirtelen elhatározásból már számtalan utat bejárt volna és az eddig sejtésből, fejben feltérképezett csatornarendszer már megmutatta volna magát, de a helyzet nem ilyen egyszerű. A lány döntött, s bár fizikailag csupán néhány lépésnek mutatja magát, lélekben, s az asztrális síkon sokkal inkább mozdult el egy bizonyos irányba, mely mellett láthatóan elkötelezte magát. Az arcára ülő undok mosolyra ismét kuncogás hallik fel, akárha vele nevetnének, s míg könnyed, játékos léptei ismét a patkány teteméhez vezetik, a nevetés lassan elhall, hogy ismét a csatornarendszer gőzös, súlyos és olykor néma, olykor élettel teli légköre vegye át az uralmat, s fűszerezze meg a tetteket, kackiás, falra vetített árnyjátékokkal. Csak egy halk csobbanás töri meg a csendet, mintha a víz, nehezen adná ajándékát, tompa cuppanással szakad el a tetem, s egy rövid ideig még körbeöleli eddigi fekhelye, majd végül véglegesen a lány kezében végzi. A patkány tekintete, s apró tűhelyes fogakkal kirakott arckifejezése sem változik, pofáján csak alvadt vér, vicsorgó fogairól lassan távozó néhány vízcsepp. Hanloren ujja alatt lágyan süpped be a durva darócszőr, a már-már kocsonyássá vált bőr alá futva ismét mélységesen undorító bűz szabadul fel, de Han megteszi, mit ura, vagy talán saját maga súg számára. A hatás szinte azonnali és szédítő erejű, az első pillanatban azt érzi zuhan, a másikban szinte felkapják, pattogni látszik a tetem csökött elméjében, s míg eléri az utolsó pillanatait, az esemény szinte kitépi a lány lelkét, jelenleg még törékenynek tűnő testéből.*
- Erre gyertek... *hangzik egy vékony, de rekedt hang, mi talán inkább tudható be sipítozásnak, s Hanloren csak apró lábakon szalad, hatalmas ugrással vetve át magát a hömpölygő folyamon, miközben egy hatalmasnak tűnő almadarab úszik el alatta a csatornavízben.* Egy patkány, vigyázzatok, ezek veszettek! *Csak egy pillanat, s éles villanás, ahogy visítva oldalra fordul, még látja, amint fejétől elválik saját teste, talán még a fájdalom is lesújt rá. A kis agy egy darabig még működik, így az idegek által szemnek közvetített kép, a hallócsigák által rezegtetett utolsó mondat még a lány elméjébe mar.*
- Az úr már vár... tedd már le a fejét! *S Han ismét zuhanni kezd, a víz vészes gyorsasággal közeledik.* A szakadt rácson át... *Elmosódott és mákonyos félmondat, majd zihálva és zavartan ébred, görcsös ujjai szinte szétrancsírozták a fejet, a beltartalom, agydarabok és vér, a tenyerére kenődik. Hanloren meghalt egy pillanatra, s ki tudja hány alkalommal kell még, míg beteljesíti saját magának szánt sorsát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A külső szemlélőnek úgy tűnhet, talán Hanlorennek is, hogy egy helyben topog, s hirtelen elhatározásból már számtalan utat bejárt volna és az eddig sejtésből, fejben feltérképezett csatornarendszer már megmutatta volna magát, de a helyzet nem ilyen egyszerű. A lány döntött, s bár fizikailag csupán néhány lépésnek mutatja magát, lélekben, s az asztrális síkon sokkal inkább mozdult el egy bizonyos irányba, mely mellett láthatóan elkötelezte magát. Az arcára ülő undok mosolyra ismét kuncogás hallik fel, akárha vele nevetnének, s míg könnyed, játékos léptei ismét a patkány teteméhez vezetik, a nevetés lassan elhall, hogy ismét a csatornarendszer gőzös, súlyos és olykor néma, olykor élettel teli légköre vegye át az uralmat, s fűszerezze meg a tetteket, kackiás, falra vetített árnyjátékokkal. Csak egy halk csobbanás töri meg a csendet, mintha a víz, nehezen adná ajándékát, tompa cuppanással szakad el a tetem, s egy rövid ideig még körbeöleli eddigi fekhelye, majd végül véglegesen a lány kezében végzi. A patkány tekintete, s apró tűhelyes fogakkal kirakott arckifejezése sem változik, pofáján csak alvadt vér, vicsorgó fogairól lassan távozó néhány vízcsepp. Hanloren ujja alatt lágyan süpped be a durva darócszőr, a már-már kocsonyássá vált bőr alá futva ismét mélységesen undorító bűz szabadul fel, de Han megteszi, mit ura, vagy talán saját maga súg számára. A hatás szinte azonnali és szédítő erejű, az első pillanatban azt érzi zuhan, a másikban szinte felkapják, pattogni látszik a tetem csökött elméjében, s míg eléri az utolsó pillanatait, az esemény szinte kitépi a lány lelkét, jelenleg még törékenynek tűnő testéből.*
- Erre gyertek... *hangzik egy vékony, de rekedt hang, mi talán inkább tudható be sipítozásnak, s Hanloren csak apró lábakon szalad, hatalmas ugrással vetve át magát a hömpölygő folyamon, miközben egy hatalmasnak tűnő almadarab úszik el alatta a csatornavízben.* Egy patkány, vigyázzatok, ezek veszettek! *Csak egy pillanat, s éles villanás, ahogy visítva oldalra fordul, még látja, amint fejétől elválik saját teste, talán még a fájdalom is lesújt rá. A kis agy egy darabig még működik, így az idegek által szemnek közvetített kép, a hallócsigák által rezegtetett utolsó mondat még a lány elméjébe mar.*
- Az úr már vár... tedd már le a fejét! *S Han ismét zuhanni kezd, a víz vészes gyorsasággal közeledik.* A szakadt rácson át... *Elmosódott és mákonyos félmondat, majd zihálva és zavartan ébred, görcsös ujjai szinte szétrancsírozták a fejet, a beltartalom, agydarabok és vér, a tenyerére kenődik. Hanloren meghalt egy pillanatra, s ki tudja hány alkalommal kell még, míg beteljesíti saját magának szánt sorsát.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-25 18:41:23
Üzenet elküldve: 2019-06-25 18:41:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apró kis gödröcskék jelennek meg arcán, ahogy ajkai undok mosolyba húzódnak az iránymutatásra. Hát ez a cél. Hogy ha csupán másodpercek erejéig is, de egy csatornában megbúvó, tán épp az életéért szűkölő patkányként szemlélhesse a világot. Hiszen lehet bármekkora hatalma, tán ő sem több ennél új ura szemében.*
~De több leszek.~
*Villan tekintete, miközben a zsinóron lógó, vigyorgó, torz patkányfejjel néz farkasszemet. Ha ehhez az kell, hogy önbecsülését levetkőzve osztozzon egy rágcsáló utolsó másodperceiben, hát legyen.
Mutatóujját lassan nyújtja az állatfej felé. Valamiért hevesebben dobog a szíve, mint mikor az orkon vitte véghez ugyanezt.
Ugyan, mi is különböztetné meg ettől a patkánytól? Az, hogy két lábon jár?* ~Az, hogy teljesítem uram akaratát.~
*Akadnak fel szemei, miközben ujjbegye megérinti a patkányfej tetejét. Tudja, oly álmot kell most látnia, mely biztosan megmarad majd emlékezetében.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apró kis gödröcskék jelennek meg arcán, ahogy ajkai undok mosolyba húzódnak az iránymutatásra. Hát ez a cél. Hogy ha csupán másodpercek erejéig is, de egy csatornában megbúvó, tán épp az életéért szűkölő patkányként szemlélhesse a világot. Hiszen lehet bármekkora hatalma, tán ő sem több ennél új ura szemében.*
~De több leszek.~
*Villan tekintete, miközben a zsinóron lógó, vigyorgó, torz patkányfejjel néz farkasszemet. Ha ehhez az kell, hogy önbecsülését levetkőzve osztozzon egy rágcsáló utolsó másodperceiben, hát legyen.
Mutatóujját lassan nyújtja az állatfej felé. Valamiért hevesebben dobog a szíve, mint mikor az orkon vitte véghez ugyanezt.
Ugyan, mi is különböztetné meg ettől a patkánytól? Az, hogy két lábon jár?* ~Az, hogy teljesítem uram akaratát.~
*Akadnak fel szemei, miközben ujjbegye megérinti a patkányfej tetejét. Tudja, oly álmot kell most látnia, mely biztosan megmarad majd emlékezetében.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-25 14:58:14
Üzenet elküldve: 2019-06-25 14:58:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kuncogás lassan elhal, s a fények játéka a sötétben visszaáll eredeti rendjébe, legalábbis egyelőre. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a lány képe beszél saját magához, az is lehet, hogy nem véletlen, de az is lehet, csupán meglódult képzelete játszik itt, a csatornarendszer bűzös éjszakába hajló félhomályában. Tompa csobbanás a távolban, apró karmok neszezése, ismét ordas röhögés. Megszokható idővel, a lányon szerencsére maradandó nyomokat nem hagynak, úgy látszik mélyebbre süllyedt már a feketeség mocsarában, mint azt előre sejteni lehetett. Hol van már a fa szentelés, hol van már, a templomi küzdelem, a fények csatája, a megfeszített izmok és pallérozott elme játéka? Bizonyos értelemben ez is az, azonban a sötétség ura szívesen indít kényszeredett és felzaklató játékokat, kínos allegóriákat, züllött metafórákat és a kátrányos szimbolizmus rejtekében megbúvó igazság feltárása, korántsem biztos, hogy sikerélménnyel párosul. Huncut kacaj a lány elméjében rideg és elbizakodott szavaira, ami hamar elhal, amint a félig elrothadt tetemet kiemeli a vízből.*
- Hát kérdeszzzz meeeeeg... *Elnyújtott sikamlós suttogás, s a patkány megdermedt szemei továbbra is a falat szemlélik, miképp vigyora sem változik, csupán ugyanaz a gúnyos, fültől fülig húzódó, talán a gyertya lobogó lángja töri meg olykor-olykor, bár akkor sem taszítja szomorúságba. Szaga messzire érzik, keveredve az egyéb szenny kipárolgásával, de vélhetően itt most jelenleg nem a fertőzéstől kell tartani.*
- Issssszmered a varáááásssszt... *Legalábbis a titkos segítő tervei szerint, ha nem, hát enélkül kell boldogulnia, ellenben akkor az út, nem várt további rejtélyeket és nehézséget okozhat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kuncogás lassan elhal, s a fények játéka a sötétben visszaáll eredeti rendjébe, legalábbis egyelőre. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a lány képe beszél saját magához, az is lehet, hogy nem véletlen, de az is lehet, csupán meglódult képzelete játszik itt, a csatornarendszer bűzös éjszakába hajló félhomályában. Tompa csobbanás a távolban, apró karmok neszezése, ismét ordas röhögés. Megszokható idővel, a lányon szerencsére maradandó nyomokat nem hagynak, úgy látszik mélyebbre süllyedt már a feketeség mocsarában, mint azt előre sejteni lehetett. Hol van már a fa szentelés, hol van már, a templomi küzdelem, a fények csatája, a megfeszített izmok és pallérozott elme játéka? Bizonyos értelemben ez is az, azonban a sötétség ura szívesen indít kényszeredett és felzaklató játékokat, kínos allegóriákat, züllött metafórákat és a kátrányos szimbolizmus rejtekében megbúvó igazság feltárása, korántsem biztos, hogy sikerélménnyel párosul. Huncut kacaj a lány elméjében rideg és elbizakodott szavaira, ami hamar elhal, amint a félig elrothadt tetemet kiemeli a vízből.*
- Hát kérdeszzzz meeeeeg... *Elnyújtott sikamlós suttogás, s a patkány megdermedt szemei továbbra is a falat szemlélik, miképp vigyora sem változik, csupán ugyanaz a gúnyos, fültől fülig húzódó, talán a gyertya lobogó lángja töri meg olykor-olykor, bár akkor sem taszítja szomorúságba. Szaga messzire érzik, keveredve az egyéb szenny kipárolgásával, de vélhetően itt most jelenleg nem a fertőzéstől kell tartani.*
- Issssszmered a varáááásssszt... *Legalábbis a titkos segítő tervei szerint, ha nem, hát enélkül kell boldogulnia, ellenben akkor az út, nem várt további rejtélyeket és nehézséget okozhat.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-24 15:18:44
Üzenet elküldve: 2019-06-24 15:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Összeszűkült szemekkel, szigorúan figyeli a tompa fényben a mozgó árnyékot. Valamilyen oknál nem lepi meg a jelenség, még akkor sem, mikor az beszélni kezd hozzá.*
-Többre vagyok képes, mint bárki élő.
*Sziszegi vissza ridegen, de közben mintha mi sem lenne természetesebb, fordul a saját árnya által irányba, magasra emelve a gyertyát. Nem rémíti az árny, hisz nem tehet benne kárt… Talán éppen ő maga az. Nem képzelődik, ez biztos… De vajon nem-e akarja valaki éppen ármánnyal és szemfényvesztéssel csőbe húzni épp? Ha ellensége lenne, már régen lecsaphatott volna rá a sötétből. De ha barát, hát miért nem mutatkozik?
Visszaindul, óvatosan hajolva le a víz mellé, hogy ismét kiemelje a groteszk kis patkányhorgonyt a madzagnál fogva, mi a hajót tartotta ott dacolva a sodrással.*
-Mondd, merre menjek?
*Suttogja inkább magának, mint a patkányfejnek, miközben hunyorogva vizsgálgatja azt a gyertya lángjának közvetlen fényében.*
*Összeszűkült szemekkel, szigorúan figyeli a tompa fényben a mozgó árnyékot. Valamilyen oknál nem lepi meg a jelenség, még akkor sem, mikor az beszélni kezd hozzá.*
-Többre vagyok képes, mint bárki élő.
*Sziszegi vissza ridegen, de közben mintha mi sem lenne természetesebb, fordul a saját árnya által irányba, magasra emelve a gyertyát. Nem rémíti az árny, hisz nem tehet benne kárt… Talán éppen ő maga az. Nem képzelődik, ez biztos… De vajon nem-e akarja valaki éppen ármánnyal és szemfényvesztéssel csőbe húzni épp? Ha ellensége lenne, már régen lecsaphatott volna rá a sötétből. De ha barát, hát miért nem mutatkozik?
Visszaindul, óvatosan hajolva le a víz mellé, hogy ismét kiemelje a groteszk kis patkányhorgonyt a madzagnál fogva, mi a hajót tartotta ott dacolva a sodrással.*
-Mondd, merre menjek?
*Suttogja inkább magának, mint a patkányfejnek, miközben hunyorogva vizsgálgatja azt a gyertya lángjának közvetlen fényében.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-24 13:28:16
Üzenet elküldve: 2019-06-24 13:28:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A patkány tehát ott marad, gonosz vigyorral a fején, kidülledő szemekkel, némiképp cinikusan és gúnyosan. Hanlorent nem éri semmilyen atrocitás, legalábbis most még. A vérpettyes pergamen lágyan hullik a bokáig érő hullámzó és zavaros víz felé, ezúttal már nem eltakarva természetes kis szigetét. A lány csak néhány lépést tud megtenni, ugyanis az előrenyújtott gyertyafény ismét árnyakat játszik a téglával félkörívesen felépített csatornajáratra. Tipegő lábakat és méla kacajt hallhat, mely ezúttal nem eldönthető, hogy csupán fejében, vagy talán a járatban hallatszódik, visszhangot nem kelt, annyi bizonyos. Sokáig nem halad előre, ha a kacagás nem állítja meg, ugyanis a mellette lévő falon saját árnyékát veheti észre, természetellenes szögben a gyertya lángjához képest, melyet, ha elfordít6, bizony ugyanott marad. Az már most elgondolkodtathatja, hogy vajon jól van-e ez így? Ha elégedett lenne egy bólintással, hamarost meggyőződhet arról, hogy nem, ugyanis kivetülő, csuklyás árnyékképe hirtelen indul meg visszafelé, ezt szeme sarkából kiválóan láthatja.*
- Csak ennyire vagy képes? *Hallja hirtelen saját, némiképp eltorzított őrült hangját fejében.* Így nem jutsz előre, hát mit tanultál a vérkertben? *Kérdezi az árny, majd hirtelen kivágódó kézzel és sikollyal fűszerezve mutat kissé begörbülő ujjal, a még mindig dermedten figyelő döglött patkány felé. Furcsa mód a dög, mintha ezúttal is a lányt nézné, bár ezt csak sejteni véli, hiszen előre haladtában a gyertya lángja már nem világíthatna el addig, csupán a fény holt tekintetből visszatükröződő csillogását veheti észre, a hullámzó csatornavíz felszínén. Az árnykép a patkánytetem fölé guggol a falon, majd huncut és cincogó nevetéssel áll vissza a helyére, s veszi fel ismét a lány alakját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A patkány tehát ott marad, gonosz vigyorral a fején, kidülledő szemekkel, némiképp cinikusan és gúnyosan. Hanlorent nem éri semmilyen atrocitás, legalábbis most még. A vérpettyes pergamen lágyan hullik a bokáig érő hullámzó és zavaros víz felé, ezúttal már nem eltakarva természetes kis szigetét. A lány csak néhány lépést tud megtenni, ugyanis az előrenyújtott gyertyafény ismét árnyakat játszik a téglával félkörívesen felépített csatornajáratra. Tipegő lábakat és méla kacajt hallhat, mely ezúttal nem eldönthető, hogy csupán fejében, vagy talán a járatban hallatszódik, visszhangot nem kelt, annyi bizonyos. Sokáig nem halad előre, ha a kacagás nem állítja meg, ugyanis a mellette lévő falon saját árnyékát veheti észre, természetellenes szögben a gyertya lángjához képest, melyet, ha elfordít6, bizony ugyanott marad. Az már most elgondolkodtathatja, hogy vajon jól van-e ez így? Ha elégedett lenne egy bólintással, hamarost meggyőződhet arról, hogy nem, ugyanis kivetülő, csuklyás árnyékképe hirtelen indul meg visszafelé, ezt szeme sarkából kiválóan láthatja.*
- Csak ennyire vagy képes? *Hallja hirtelen saját, némiképp eltorzított őrült hangját fejében.* Így nem jutsz előre, hát mit tanultál a vérkertben? *Kérdezi az árny, majd hirtelen kivágódó kézzel és sikollyal fűszerezve mutat kissé begörbülő ujjal, a még mindig dermedten figyelő döglött patkány felé. Furcsa mód a dög, mintha ezúttal is a lányt nézné, bár ezt csak sejteni véli, hiszen előre haladtában a gyertya lángja már nem világíthatna el addig, csupán a fény holt tekintetből visszatükröződő csillogását veheti észre, a hullámzó csatornavíz felszínén. Az árnykép a patkánytetem fölé guggol a falon, majd huncut és cincogó nevetéssel áll vissza a helyére, s veszi fel ismét a lány alakját.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-23 21:53:40
Üzenet elküldve: 2019-06-23 21:53:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Szigorú ábrázattal, összehúzott szemekkel bámul az őrület művére, majd visszaejti azt a zavaros víz fogságába. Elhúzza száját az eredménytelenségre, de csakhamar felegyenesedve fordul az útelágazódás felé.
Egy tétova lépést tesz, hosszú pillantással szemlélve az összeroncsolt rácsozatot. Végül a rácstalan, enyhén lejtő úton indul el, a gyertyát gondosan maga elé tartva. Nem zavarja a sötét, sem a mocsok, mi a hosszú szoknya alján gyűlik lassan, de biztosan. Magabiztos óvatossággal lépeget, a világért sem akarna hanyatt esni a sikamlós kövön. Szeme hiába szokja a sötétet, a derengő fényben oly feketén ásít előtte az alagút, hogy éppen hogy az orráig láthat.*
-Merre vagytok?
*Szólal meg végül, éppen csak egy pillanatra megtorpanva, hogy hallgatózhasson.*
*Szigorú ábrázattal, összehúzott szemekkel bámul az őrület művére, majd visszaejti azt a zavaros víz fogságába. Elhúzza száját az eredménytelenségre, de csakhamar felegyenesedve fordul az útelágazódás felé.
Egy tétova lépést tesz, hosszú pillantással szemlélve az összeroncsolt rácsozatot. Végül a rácstalan, enyhén lejtő úton indul el, a gyertyát gondosan maga elé tartva. Nem zavarja a sötét, sem a mocsok, mi a hosszú szoknya alján gyűlik lassan, de biztosan. Magabiztos óvatossággal lépeget, a világért sem akarna hanyatt esni a sikamlós kövön. Szeme hiába szokja a sötétet, a derengő fényben oly feketén ásít előtte az alagút, hogy éppen hogy az orráig láthat.*
-Merre vagytok?
*Szólal meg végül, éppen csak egy pillanatra megtorpanva, hogy hallgatózhasson.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-06-23 17:57:19
Üzenet elküldve: 2019-06-23 17:57:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy-egy halk csobbanás a távoli sötétben, néha apró, karmos lábak neszezése a téglával kirakott perem szélén. Aztán megint egy csobbanás, majd távoli, mélabús kacaj és mennyezetről cseppenő mocsok. A gyertya leárnyékolt lángja immár megnyugszik, s az eddig háta mögött nyálkás falon táncoló lány árnyéka is lassan megnyugszik. Ahogy a pergamenből hajtogatott kis hajóhoz közeledik, kezdeti döntését meghozván, a hajó nem távolodik, ugyanúgy táncol a ki tudja mi által gerjesztett hullámokon a csatornavíz felszínén. Hanloren kiáltására nem érkezik válasz, hiába a rideg él hangjában, a parancsolás jelenleg nem ért célt, jóllehet nem is várja el azt. A papírhajót könnyedén felveheti, s kibontva azt immár láthatja, hogy rászáradt vér pettyezi több helyütt is, azonban nem csak ez tűnik fel számára. Ahogy a hajót elemeli a víz színéről, a gyertya fényében, közvetlen a hajó alatt a hullámokból kibukkanó tágra nyílt, groteszk szempár les rá, az archoz tartozó félig elnyílt szájjal és fogakkal. Egy óriási patkány félig elrothadt feje, kocsányon lógó, kimeredt szemgolyókkal. Érdekes módja a kikötésnek, a kishajó ezt választotta, talán ezért nem tudott elúszni a sötétlő homályba. A vérpettyes pergamen csalódást nyújt, mert az alvadt vöröslő pontokon kívül semmi más nem látható rajta, vagy elmosta már a szenny, vagy soha nem is volt. Talán nem a papírhajó nyújthat segítséget. A lágyan lengedező gyertya fényében, alant a patkány, mintha pofátlan módon vigyorogni látszana.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy-egy halk csobbanás a távoli sötétben, néha apró, karmos lábak neszezése a téglával kirakott perem szélén. Aztán megint egy csobbanás, majd távoli, mélabús kacaj és mennyezetről cseppenő mocsok. A gyertya leárnyékolt lángja immár megnyugszik, s az eddig háta mögött nyálkás falon táncoló lány árnyéka is lassan megnyugszik. Ahogy a pergamenből hajtogatott kis hajóhoz közeledik, kezdeti döntését meghozván, a hajó nem távolodik, ugyanúgy táncol a ki tudja mi által gerjesztett hullámokon a csatornavíz felszínén. Hanloren kiáltására nem érkezik válasz, hiába a rideg él hangjában, a parancsolás jelenleg nem ért célt, jóllehet nem is várja el azt. A papírhajót könnyedén felveheti, s kibontva azt immár láthatja, hogy rászáradt vér pettyezi több helyütt is, azonban nem csak ez tűnik fel számára. Ahogy a hajót elemeli a víz színéről, a gyertya fényében, közvetlen a hajó alatt a hullámokból kibukkanó tágra nyílt, groteszk szempár les rá, az archoz tartozó félig elnyílt szájjal és fogakkal. Egy óriási patkány félig elrothadt feje, kocsányon lógó, kimeredt szemgolyókkal. Érdekes módja a kikötésnek, a kishajó ezt választotta, talán ezért nem tudott elúszni a sötétlő homályba. A vérpettyes pergamen csalódást nyújt, mert az alvadt vöröslő pontokon kívül semmi más nem látható rajta, vagy elmosta már a szenny, vagy soha nem is volt. Talán nem a papírhajó nyújthat segítséget. A lágyan lengedező gyertya fényében, alant a patkány, mintha pofátlan módon vigyorogni látszana.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 205-224