Kikötő - Csatornarendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-07-02 13:51:30
Üzenet elküldve: 2021-07-02 13:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
*Abban igaza van a banyának, hoyy ő gond nélkül oltana ki bármilyen életet, főleg, ha még parancsba is kapja. Egy komor bólintással jelzi is, hogy nincs ellenére az efféle üzlet. Elég vér tapad már hamuszürke kezeihez, aligha viseli meg évente egy efféle munka. Sőt, van az egészben egyfajta nosztalgikus izgalom, hiszen már maga mögött hagyta ezt az életformát, s fegyverei rég ejtettek már halálos sebet. Persze azt is érti, miért ellenkezik foggal körömmel a fiú. Bár kétség sem fér hozzá, Wrexan biztosan sokat megélt már, hiszen nem egy átlagos, falusi parasztházban edződött keményre, mégis csak ártatlan ilyen téren, s vannak még elvei. Elvek... Rey számára haszontalan dolog, felesleges béklyó csupán, földhöz köti a lelket, ami akár szárnyalhatna is. Neki sose volt semmilyen elve, ezért is juthatott el idáig. Ha lett volna, már életének hajnalán utolérte volna a szánalmas vég, s holtteste a kikötő mocskában rothadozna. Ez a hely nem az elvek és becsület birodalma, előbb-utóbb a fiú is rájön.
A kapott gondolkodási idő biztatóan hangzik, valóban nem árt nyugodtabb körülmények között megvitatni a hallottakat. Meg érdemes lenne mások véleményét is kikérni, ne ketten döntsenek egy ilyen fontos ügyben.
Elköszönésként aprót biccent a boszorkánynak, majd nesztelenül surran ki a hívogató ajtón, beleveszve a csatorna sötétjébe.
Wrexant természetesen bevárja, s a fiú mellett lépdel komótosan, de egy percig sem lazítva. Még mindig idelent vannak, minden sarkon leshet rájuk valami itteni söpredék.*
-Legalább megtaláltuk...
*Halk és hideg hangja késként metszi a néma sötétséget, a fiúval ellentétben az ő szavai mögött nem bújik meg semmiféle érzelem. Nem hallatszik csalódottság, félelem, vagy bánat, ugyanolyan tartózkodó és kimért, mint különleges utazásuk előtt volt.*
- Most már egyedül is idetalálok.
*Teszi hozzá óvatosan, utalva arra, hogy egy hat múlva nem szükséges másnak is kísérgetnie, elintézi ő egyedül is a válasz közvetítését. Egyedül még talán egyszerűbb dolga is lenne, hiszen a sötétbe burkolózva, némán végigosonhatna a járatokon, s saját magán kívül mást nem kéne védenie. De ez még a jövő dolga, felesleges már a visszautat tervezgetni. Egyelőre jussanak vissza a felszínre, lehetőleg egyben. *
*Abban igaza van a banyának, hoyy ő gond nélkül oltana ki bármilyen életet, főleg, ha még parancsba is kapja. Egy komor bólintással jelzi is, hogy nincs ellenére az efféle üzlet. Elég vér tapad már hamuszürke kezeihez, aligha viseli meg évente egy efféle munka. Sőt, van az egészben egyfajta nosztalgikus izgalom, hiszen már maga mögött hagyta ezt az életformát, s fegyverei rég ejtettek már halálos sebet. Persze azt is érti, miért ellenkezik foggal körömmel a fiú. Bár kétség sem fér hozzá, Wrexan biztosan sokat megélt már, hiszen nem egy átlagos, falusi parasztházban edződött keményre, mégis csak ártatlan ilyen téren, s vannak még elvei. Elvek... Rey számára haszontalan dolog, felesleges béklyó csupán, földhöz köti a lelket, ami akár szárnyalhatna is. Neki sose volt semmilyen elve, ezért is juthatott el idáig. Ha lett volna, már életének hajnalán utolérte volna a szánalmas vég, s holtteste a kikötő mocskában rothadozna. Ez a hely nem az elvek és becsület birodalma, előbb-utóbb a fiú is rájön.
A kapott gondolkodási idő biztatóan hangzik, valóban nem árt nyugodtabb körülmények között megvitatni a hallottakat. Meg érdemes lenne mások véleményét is kikérni, ne ketten döntsenek egy ilyen fontos ügyben.
Elköszönésként aprót biccent a boszorkánynak, majd nesztelenül surran ki a hívogató ajtón, beleveszve a csatorna sötétjébe.
Wrexant természetesen bevárja, s a fiú mellett lépdel komótosan, de egy percig sem lazítva. Még mindig idelent vannak, minden sarkon leshet rájuk valami itteni söpredék.*
-Legalább megtaláltuk...
*Halk és hideg hangja késként metszi a néma sötétséget, a fiúval ellentétben az ő szavai mögött nem bújik meg semmiféle érzelem. Nem hallatszik csalódottság, félelem, vagy bánat, ugyanolyan tartózkodó és kimért, mint különleges utazásuk előtt volt.*
- Most már egyedül is idetalálok.
*Teszi hozzá óvatosan, utalva arra, hogy egy hat múlva nem szükséges másnak is kísérgetnie, elintézi ő egyedül is a válasz közvetítését. Egyedül még talán egyszerűbb dolga is lenne, hiszen a sötétbe burkolózva, némán végigosonhatna a járatokon, s saját magán kívül mást nem kéne védenie. De ez még a jövő dolga, felesleges már a visszautat tervezgetni. Egyelőre jussanak vissza a felszínre, lehetőleg egyben. *
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-28 14:53:47
Üzenet elküldve: 2021-06-28 14:53:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* Az alkut ösztönösen utasítja el a fiú. Rey nem szól bele ebbe, csak tudomásul veszi a dolgok állását. Most fog érkezni várhatóan a legnehezebb része a tárgyalásnak. Kiderül, hogy mennyire viseli el a visszautasítást a híres legenda. A hideg versenyt fut a gerincén a nyikorgó szavakra. Gyomra kemény hajóscsomóba rándul arra a vesébe néző nézésre. Nem szól ő most, csak hallgatja a szinte már kedvesnek és vidámnak tűnő boszorkányt, ahogy az életekről meg a gyilkolásról beszél nekik. Abban egyetértenek, hogy Reyraa valóban képes lenne ilyesmit megtenni. Erről bizonyosságot szerzet, amikor Csihos bandáját elintézték. Hiába a sok beszéd, hogy ezt nem neki kell megtennie, mert ezen ez sem változtat. A fiúnak, ha mása nem is, de elvei vannak. Ölés tekintetében pedig szinte kizökkenthetetlenek ezek az elvek. Ám még egyszer már nem meri megzavarni Martha'ant, mert az meggondolatlanság lenne. Mérlegel a nő, mintha erőfölényben volna, amiben nem kételkedik Wrexan. Már érkezésükkor is halálra rémítette azzal az aprósággal. Olyan nyugodtan ül ott, hogy badarság lenne azt feltételezni, hogy védtelen a némber. Na meg ott van az a bizonyos elv is, hogy erőszakhoz nem folyamodik a fiú, amíg nem muszáj. Még csak gondolni se akar ilyesmire. Leginkább már az ajtó túlsó oldalán lenne és szinte futna kifelé erről a szörnyűséges helyről. Végül aztán kis töprengés után elhangzik a varázsszó. Egy kisebb kő esik le a kis intéző szívéről erre a szóra. Viszont nem ilyen egyszerű a történet. Házi feladatot kapnak, amit el kell végezni, mert különben súlyos következményei lehetnek. Még csak bele sem akar gondolni abba, hogy ez a szipirtyó megjelenik náluk a Sellőházban. Martha'an szólt és, ugyan egyet nem ért a döntésével, azért érzi, hogy erre már nem kéne semmit mondania. Félelemmel vegyes, gyűlölködő pillantást vesz a legendára, mielőtt távozna. Ami csak akkor történik meg, ha már testőre is mellette van. Még utoljára ránéz a hintázó szörnyetegre és aztán kilép az ajtón. Nem szokása köszönés nélkül távozni, de ezt most megengedi magának, mert egy ilyen szörny nem érdemli meg ezt a luxust. Összeszorítja gyomrát a gondolat, hogy egy hat múlva újra vissza kell ide jönnie nemet mondania. Ugyan felveti a javaslatot, de kézzel lábbal fog tiltakozni az elfogadása ellen, ha valaki ezt mégis támogatná. Az meg nem kérdés, hogy neki mindenképpen vissza kell jönnie ide, mivel ő volt, aki ezt elkezdte. Befejezni is neki kell majd.*
- Menjünk haza.* Sóhajtja fáradtan Reynek, ha végre kint vannak. Számára ez hosszú egy hat lesz.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.28 14:54:59
* Az alkut ösztönösen utasítja el a fiú. Rey nem szól bele ebbe, csak tudomásul veszi a dolgok állását. Most fog érkezni várhatóan a legnehezebb része a tárgyalásnak. Kiderül, hogy mennyire viseli el a visszautasítást a híres legenda. A hideg versenyt fut a gerincén a nyikorgó szavakra. Gyomra kemény hajóscsomóba rándul arra a vesébe néző nézésre. Nem szól ő most, csak hallgatja a szinte már kedvesnek és vidámnak tűnő boszorkányt, ahogy az életekről meg a gyilkolásról beszél nekik. Abban egyetértenek, hogy Reyraa valóban képes lenne ilyesmit megtenni. Erről bizonyosságot szerzet, amikor Csihos bandáját elintézték. Hiába a sok beszéd, hogy ezt nem neki kell megtennie, mert ezen ez sem változtat. A fiúnak, ha mása nem is, de elvei vannak. Ölés tekintetében pedig szinte kizökkenthetetlenek ezek az elvek. Ám még egyszer már nem meri megzavarni Martha'ant, mert az meggondolatlanság lenne. Mérlegel a nő, mintha erőfölényben volna, amiben nem kételkedik Wrexan. Már érkezésükkor is halálra rémítette azzal az aprósággal. Olyan nyugodtan ül ott, hogy badarság lenne azt feltételezni, hogy védtelen a némber. Na meg ott van az a bizonyos elv is, hogy erőszakhoz nem folyamodik a fiú, amíg nem muszáj. Még csak gondolni se akar ilyesmire. Leginkább már az ajtó túlsó oldalán lenne és szinte futna kifelé erről a szörnyűséges helyről. Végül aztán kis töprengés után elhangzik a varázsszó. Egy kisebb kő esik le a kis intéző szívéről erre a szóra. Viszont nem ilyen egyszerű a történet. Házi feladatot kapnak, amit el kell végezni, mert különben súlyos következményei lehetnek. Még csak bele sem akar gondolni abba, hogy ez a szipirtyó megjelenik náluk a Sellőházban. Martha'an szólt és, ugyan egyet nem ért a döntésével, azért érzi, hogy erre már nem kéne semmit mondania. Félelemmel vegyes, gyűlölködő pillantást vesz a legendára, mielőtt távozna. Ami csak akkor történik meg, ha már testőre is mellette van. Még utoljára ránéz a hintázó szörnyetegre és aztán kilép az ajtón. Nem szokása köszönés nélkül távozni, de ezt most megengedi magának, mert egy ilyen szörny nem érdemli meg ezt a luxust. Összeszorítja gyomrát a gondolat, hogy egy hat múlva újra vissza kell ide jönnie nemet mondania. Ugyan felveti a javaslatot, de kézzel lábbal fog tiltakozni az elfogadása ellen, ha valaki ezt mégis támogatná. Az meg nem kérdés, hogy neki mindenképpen vissza kell jönnie ide, mivel ő volt, aki ezt elkezdte. Befejezni is neki kell majd.*
- Menjünk haza.* Sóhajtja fáradtan Reynek, ha végre kint vannak. Számára ez hosszú egy hat lesz.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.28 14:54:59
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-28 13:10:14
Üzenet elküldve: 2021-06-28 13:10:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fekete üzlet//
*A csatornavilág híres és hírhedt vénasszonya elmondta, mi az, amiért hajlandó odaadni a Fekete Bájital titkát a két kalandornak, azaz az őket megbízó intézménynek. Ám úgy tűnik, a hallottak egyáltalán nincs ínyére a hallgatóságnak. Wrexan ösztönösen mondja ki azt, ami a fejében jár, elutasítva az üzlet rájuk eső részét. Martha'an tekintete összeszűkül a hallottakra. Nem tudni, hogy a "kérjen mást"-ra vagy az "engedjen el minket"-re reagál ekképp.*
- Szóval így állunk. *Válaszolja nyikorgó hangon és látni rajta, hogy a sajnálat neki nem sokat ér.
Az öregasszony, összeszűkített szemekkel fürkészi a visszakozó Wrexan arcát, úgy szólal meg. De szavai nemcsak a férfinek szólnak, hanem a szoborként hallgató Reyraanak is.*
- Nem azt mondtam, hogy te öld meg őket. *Mondja szinte már kedvesen.*
- Te egy légynek se tudnál ártani, látom rajtad. *Folytatja halk nevetéssel tűzdelve szavait.*
- Mondjuk ő. *Mutat a mélységi lányra.*
- Neki nem okozna gondot, igaz-e? *Fordítja égszín tekintetét Reyraa felé.*
- Szerintem túlgondolod a dolgot. Ez itt a kikötő. *Mutat felfelé, mintha ezzel a mozdulattal az egész környékre utalna.*
- A Sellőbe jár sokféle népség és ez egy veszélyes környék. Senkinek se tűnne fel, ha nyoma vész valakinek. Egy évetek van rá, hogy alkalmas alanyt találjatok. Mindenki jól jár, ti megkapjátok a Fekete Ital titkát, én pedig kapok pár szerencsétlen nyomorultat. Nem mindegy, hogy a Patkányok, a Vihar fiai vagy egy tőr végez velük? Igaz-e? *Úgy beszél az életekről, mintha nap mint nap üzletelne velük.*
- Idejöttök és megzavarjátok a nyugalmam, megsértetek és az ajánlatomat sem fontoljátok meg? *Megingatja a fejét, ahogy a rossz gyerek felett szokás, akit folyton csíntevésen kapnak.*
- Az hittem, a kikötőben ennél komolyabb népek laknak. Főleg azok, akik a Sellőházat működtetik. *Halkan sóhajt.*
- Mit csináljak veletek? *Mintha csak magának mondaná, úgy méregeti a kettőst. Martha'ant a hintaszékében ül, de még így sem tűnik védtelennek. Ha valóban igazak a legendák, talán ostobaság volna agresszíven fellépni ellene még ebben a helyzetben is. Reyraa és Wrexan maguk, önként léptek a csatornarendszer birodalmába, hogy egy általuk is legendának titulált személyt keressenek fel és úgy tűnik, hogy végül nem jutnak dűlőre.*
- Most menjetek, gondoljátok meg az ajánlatom újra, hátha akad ott valaki *Minden bizonnyal a Sellőre gondol.*, akinek van elég vér a pucájában egy ilyen remek üzlethez. *Tekintete hol a férfit, hol a mélységi lányt fürkészi.*
- Aztán egyikőtök jöjjön vissza és adjon nekem választ. Valaki vagy mindketten, mindenképp jöjjön, különben "magam" megyek el egyikőtökért. Egy hatot kaptok és ne feledjétek, a nemleges választ is elfogadom, de tudni akarom, hogy jól átgondoltátok a választ. *Érezhető erőfölényben beszél és nem tudni, mire alapozza mindezt, a két kalandorra van bízva, hogy mennyire veszik komolyan Martha'ant.*
- Most menjetek.
*Utolsó szavára halk nyikordulással nyílik ki az ajtó a felszíniek mögött, Martha'an pedig lassan kezd hintázni újra a székében, ráncos keze eltűnik a kendő alatt, úgy figyeli Wrexant és Reyraat.*
*A csatornavilág híres és hírhedt vénasszonya elmondta, mi az, amiért hajlandó odaadni a Fekete Bájital titkát a két kalandornak, azaz az őket megbízó intézménynek. Ám úgy tűnik, a hallottak egyáltalán nincs ínyére a hallgatóságnak. Wrexan ösztönösen mondja ki azt, ami a fejében jár, elutasítva az üzlet rájuk eső részét. Martha'an tekintete összeszűkül a hallottakra. Nem tudni, hogy a "kérjen mást"-ra vagy az "engedjen el minket"-re reagál ekképp.*
- Szóval így állunk. *Válaszolja nyikorgó hangon és látni rajta, hogy a sajnálat neki nem sokat ér.
Az öregasszony, összeszűkített szemekkel fürkészi a visszakozó Wrexan arcát, úgy szólal meg. De szavai nemcsak a férfinek szólnak, hanem a szoborként hallgató Reyraanak is.*
- Nem azt mondtam, hogy te öld meg őket. *Mondja szinte már kedvesen.*
- Te egy légynek se tudnál ártani, látom rajtad. *Folytatja halk nevetéssel tűzdelve szavait.*
- Mondjuk ő. *Mutat a mélységi lányra.*
- Neki nem okozna gondot, igaz-e? *Fordítja égszín tekintetét Reyraa felé.*
- Szerintem túlgondolod a dolgot. Ez itt a kikötő. *Mutat felfelé, mintha ezzel a mozdulattal az egész környékre utalna.*
- A Sellőbe jár sokféle népség és ez egy veszélyes környék. Senkinek se tűnne fel, ha nyoma vész valakinek. Egy évetek van rá, hogy alkalmas alanyt találjatok. Mindenki jól jár, ti megkapjátok a Fekete Ital titkát, én pedig kapok pár szerencsétlen nyomorultat. Nem mindegy, hogy a Patkányok, a Vihar fiai vagy egy tőr végez velük? Igaz-e? *Úgy beszél az életekről, mintha nap mint nap üzletelne velük.*
- Idejöttök és megzavarjátok a nyugalmam, megsértetek és az ajánlatomat sem fontoljátok meg? *Megingatja a fejét, ahogy a rossz gyerek felett szokás, akit folyton csíntevésen kapnak.*
- Az hittem, a kikötőben ennél komolyabb népek laknak. Főleg azok, akik a Sellőházat működtetik. *Halkan sóhajt.*
- Mit csináljak veletek? *Mintha csak magának mondaná, úgy méregeti a kettőst. Martha'ant a hintaszékében ül, de még így sem tűnik védtelennek. Ha valóban igazak a legendák, talán ostobaság volna agresszíven fellépni ellene még ebben a helyzetben is. Reyraa és Wrexan maguk, önként léptek a csatornarendszer birodalmába, hogy egy általuk is legendának titulált személyt keressenek fel és úgy tűnik, hogy végül nem jutnak dűlőre.*
- Most menjetek, gondoljátok meg az ajánlatom újra, hátha akad ott valaki *Minden bizonnyal a Sellőre gondol.*, akinek van elég vér a pucájában egy ilyen remek üzlethez. *Tekintete hol a férfit, hol a mélységi lányt fürkészi.*
- Aztán egyikőtök jöjjön vissza és adjon nekem választ. Valaki vagy mindketten, mindenképp jöjjön, különben "magam" megyek el egyikőtökért. Egy hatot kaptok és ne feledjétek, a nemleges választ is elfogadom, de tudni akarom, hogy jól átgondoltátok a választ. *Érezhető erőfölényben beszél és nem tudni, mire alapozza mindezt, a két kalandorra van bízva, hogy mennyire veszik komolyan Martha'ant.*
- Most menjetek.
*Utolsó szavára halk nyikordulással nyílik ki az ajtó a felszíniek mögött, Martha'an pedig lassan kezd hintázni újra a székében, ráncos keze eltűnik a kendő alatt, úgy figyeli Wrexant és Reyraat.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-26 15:37:00
Üzenet elküldve: 2021-06-26 15:37:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
*Ahogy a boszorkány kitér az üzlet részleteire, Rey szemöldöke enyhén megemelkedik, de amúgy rezzenéstelen arccal figyel. Valóban nem áll távol tőle az efféle feladat, ám van egy olyan megérzése, hogy a Sellőház nem kíván ilyen ügyletekbe belemenni. Bár a fekete ital tényleg nagyon megdobná mind a hírüket, mind a bevételt, azért a véletlenszerű gyilkolászás hozhat bajt a fejükre, főleg egy ilyen helyen. Arról nem is beszélve, hogy nem ők választják ki az áldozatot. Egyszer érnek rossz emberhez, és olyan bandákat haragítanak magukra, hogy nem lesz abban köszönet.
Sejtése nem téved, Wrexan kétségbeesetten ellenkezik, s talán most bánta meg igazán a kölyök, hogy ilyen küldetésre vállalkozott. De ha üres kézzel is térnek vissza, legalább tudják, hogy a legenda igaz, s ki tudja, mikor lesz égető szükségük az öregasszony tudására. Már ha egyáltalán elengedi így őket.
Továbbra is néma szoborként figyel, felkészülve az eshetőségre, hogy ki kell verekedniük magukat, ha a banya nem hajlandó mással előállni, s sértődött fenyegetőzésbe kezdene.*
A hozzászólás írója (Reyraa Drae'nna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 15:37:46
*Ahogy a boszorkány kitér az üzlet részleteire, Rey szemöldöke enyhén megemelkedik, de amúgy rezzenéstelen arccal figyel. Valóban nem áll távol tőle az efféle feladat, ám van egy olyan megérzése, hogy a Sellőház nem kíván ilyen ügyletekbe belemenni. Bár a fekete ital tényleg nagyon megdobná mind a hírüket, mind a bevételt, azért a véletlenszerű gyilkolászás hozhat bajt a fejükre, főleg egy ilyen helyen. Arról nem is beszélve, hogy nem ők választják ki az áldozatot. Egyszer érnek rossz emberhez, és olyan bandákat haragítanak magukra, hogy nem lesz abban köszönet.
Sejtése nem téved, Wrexan kétségbeesetten ellenkezik, s talán most bánta meg igazán a kölyök, hogy ilyen küldetésre vállalkozott. De ha üres kézzel is térnek vissza, legalább tudják, hogy a legenda igaz, s ki tudja, mikor lesz égető szükségük az öregasszony tudására. Már ha egyáltalán elengedi így őket.
Továbbra is néma szoborként figyel, felkészülve az eshetőségre, hogy ki kell verekedniük magukat, ha a banya nem hajlandó mással előállni, s sértődött fenyegetőzésbe kezdene.*
A hozzászólás írója (Reyraa Drae'nna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 15:37:46
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:40:46
Üzenet elküldve: 2021-06-22 15:40:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kissé fájó tarkóval és enyhe szédüléssel tér magához. Első mozdulata az erszénye, ami már nincs a helyén. A tarkójához nyúlva a keze véres lesz. Fejfájás is jelentkezik, ahogy egyre jobban magához tér. Lassanként feltápászkodik és körbe néz, hogy hol is lehet pontosan. Sötét van és elég büdös. Víz csordogál körülötte, aminek összegzéseként arra jut, hogy csatornában lehet. Nem emlékszik, hogyan került ide, sem arra, hogyan ütötték le és rabolták ki, mert a történtekre ez az egyetlen logikus magyarázata. Pár perc kell neki, hogy magához térjen. Amint összeszedi magát egy kicsit, elindul a folyással ellentétes irányba, hátha valahol ki tud mászni a csatornából a kikötő egy olyan részére, amit ismer.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-22 14:47:30
Üzenet elküldve: 2021-06-22 14:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* A fiú fejében csak úgy kavarognak a gondolatok, de most végre legalább nem kell elviselnie a nő tekintettének súlyát. Reyraa intézi az ügyeket és még a vénasszonynak segít felállni is. Hát nem lenne a helyében, mert még a hideg is kirázza a gondolatra, hogy hozzáérjen ahhoz a boszorkányhoz. A teát szintén elutasítja testőre, talán nem véletlenül. Az alkimistás kérdésre aztán megint sikerül kicsit felpaprikáznia Martha'ant. Megint csak összébb húzza magát, mert lövése sincs, hogy mennyire is lehetnek jók az alkimistáik. Még jó, hogy nem kell válaszolnia, mert nehezen tudna. Hamar túllépnek ezen és az öreglány a lényegre tér, hogy mit akar. Bele is kezd a beszédbe, amit a fiatal intéző lélegzet visszafojtva hallgat. Szemei egyre jobban kikerekednek a hallottakra.*
- NEM!!* Bukik ki belőle ösztönösen, amin megtudja, hogy miről van szó.*
- Sajnálom, de ebbe nem egyezhetek bele. Mi nem gyilkosok vagyunk, hanem kereskedők. Kérjen mást, vagy engedjen minket el innen.* Szavai nem parancsolóak, hanem inkább kérőek. Gyáva kukac, de az ilyesmire határozottan ellent kell állnia. Csak a legszükségesebb esetekben okoz másoknak fájdalmat. Most meg azt kérik tőle, hogy gyilkoljon, még ha neki nem is kéne feltétlen beszennyeznie a kezét. Azt lazán el tudja képzelni, hogy Reyraa szeme se rebbenne, ha ilyesmire utasítaná, de a parancsot akkor is ő adná ki. Nem a fegyver gyilkol, hanem az egyén. Ebben az esetben pedig az pont ő lenne. Talán, ha vakmerőbb lenne, akkor megpróbálhatná eltenni láb alól ezt a büdös banyát, de az okok ugyan azok, amiért a hullákat sem hajlandó elhozatni ide. Azt meg csak reméli, hogy a Martha'an nem akar ezek után rájuk támadni. Pedig valahol ez is benne van a pakliban, mert elég nagy arca van. Elképzelhető, hogy nem szívleli, ha visszautasítják.*
* A fiú fejében csak úgy kavarognak a gondolatok, de most végre legalább nem kell elviselnie a nő tekintettének súlyát. Reyraa intézi az ügyeket és még a vénasszonynak segít felállni is. Hát nem lenne a helyében, mert még a hideg is kirázza a gondolatra, hogy hozzáérjen ahhoz a boszorkányhoz. A teát szintén elutasítja testőre, talán nem véletlenül. Az alkimistás kérdésre aztán megint sikerül kicsit felpaprikáznia Martha'ant. Megint csak összébb húzza magát, mert lövése sincs, hogy mennyire is lehetnek jók az alkimistáik. Még jó, hogy nem kell válaszolnia, mert nehezen tudna. Hamar túllépnek ezen és az öreglány a lényegre tér, hogy mit akar. Bele is kezd a beszédbe, amit a fiatal intéző lélegzet visszafojtva hallgat. Szemei egyre jobban kikerekednek a hallottakra.*
- NEM!!* Bukik ki belőle ösztönösen, amin megtudja, hogy miről van szó.*
- Sajnálom, de ebbe nem egyezhetek bele. Mi nem gyilkosok vagyunk, hanem kereskedők. Kérjen mást, vagy engedjen minket el innen.* Szavai nem parancsolóak, hanem inkább kérőek. Gyáva kukac, de az ilyesmire határozottan ellent kell állnia. Csak a legszükségesebb esetekben okoz másoknak fájdalmat. Most meg azt kérik tőle, hogy gyilkoljon, még ha neki nem is kéne feltétlen beszennyeznie a kezét. Azt lazán el tudja képzelni, hogy Reyraa szeme se rebbenne, ha ilyesmire utasítaná, de a parancsot akkor is ő adná ki. Nem a fegyver gyilkol, hanem az egyén. Ebben az esetben pedig az pont ő lenne. Talán, ha vakmerőbb lenne, akkor megpróbálhatná eltenni láb alól ezt a büdös banyát, de az okok ugyan azok, amiért a hullákat sem hajlandó elhozatni ide. Azt meg csak reméli, hogy a Martha'an nem akar ezek után rájuk támadni. Pedig valahol ez is benne van a pakliban, mert elég nagy arca van. Elképzelhető, hogy nem szívleli, ha visszautasítják.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:02:14
Üzenet elküldve: 2021-06-22 12:02:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fekete üzlet//
*A két kalandor is tapasztalhatta, hogy ez a világ, a csatornáé mennyiben különbözik a felszíntől, így az is idegen lehet, hogy mi lehet fontos annak, aki úgy döntött, idelent éli le az életét. Wrexan rövid időre mentesül a vénasszony tekintetének súlya alól amikor Martha'an a mélységi lányra néz, de biztosan tudja, ezzel még nem értek véget az események.
Végül az öregasszony maga ajánlja fel a receptet, ám természetesen nem ingyen osztaná meg a titkot a felszíniekkel.
Reyraa felsegíti Martha'ant, a vénasszony bőre pergamenvékonynak tetszik és az érintésre olyan, mintha a régi, cserzett bőr. Az öreg a teára vonatkozó elutasítások után tölt magának csorba bögréjébe és újra a két kalandor felé fordul, mert Wrexan kér szót újra.*
- Nem az a kérdés, vannak-e, hanem az, hogy mennyire képzettek. *Csattan kioktatóan Martha'an a férfire, de gyorsan megnyugszik és a folytatásra halkan, csikorogva felnevet. A nevetésétől minkét karakter hátán végigfuthat a hideg verejték.*
- Ami nem vehető meg aranyért, az az élet. *Csikordul a hangja nem sokkal később halkan, de mindkét kalandor jól hallja szavait.*
- Odaadom nektek a Fekete Bájital titkát, cserébe azt kérem, hogy minden évben hozzatok el nekem egy áldozatot, aki méltó. Ide, az ajtóm elé. *Kezd bele, ahogy visszaül a hintaszékébe.*
- Adok nektek egy jelzőt, egy epithetont, ami megmutatja, ki méltó. Azt tegyétek a szájába, miután megöltétek és hozzátok el nekem. Ha méltatlan hoztok vagy késtek, úgy elküldök hozzátok "valakit", aki elhozza nekem az áldozatot. *Kis szünetet tart, ahogy végignéz a kettősön.*
- Közületek. Aki az útjába áll, azt is elhozza nekem. Ez az ajánlatom. *Fejezi be elhalkulva, égszín tekintetét Reyraa és Wrexan között járatja.*
- Öt követ kaptok, öt év, öt áldozat. Ha elhoztátok az ötöt, akkor letudtátok az adósságotokat.
*Hát a csatornarendszer vénséges alkimistájának hát erre van szüksége, ez az, amiért megosztja a Fekete Bájital titkát a Sellőházzal.*
*A két kalandor is tapasztalhatta, hogy ez a világ, a csatornáé mennyiben különbözik a felszíntől, így az is idegen lehet, hogy mi lehet fontos annak, aki úgy döntött, idelent éli le az életét. Wrexan rövid időre mentesül a vénasszony tekintetének súlya alól amikor Martha'an a mélységi lányra néz, de biztosan tudja, ezzel még nem értek véget az események.
Végül az öregasszony maga ajánlja fel a receptet, ám természetesen nem ingyen osztaná meg a titkot a felszíniekkel.
Reyraa felsegíti Martha'ant, a vénasszony bőre pergamenvékonynak tetszik és az érintésre olyan, mintha a régi, cserzett bőr. Az öreg a teára vonatkozó elutasítások után tölt magának csorba bögréjébe és újra a két kalandor felé fordul, mert Wrexan kér szót újra.*
- Nem az a kérdés, vannak-e, hanem az, hogy mennyire képzettek. *Csattan kioktatóan Martha'an a férfire, de gyorsan megnyugszik és a folytatásra halkan, csikorogva felnevet. A nevetésétől minkét karakter hátán végigfuthat a hideg verejték.*
- Ami nem vehető meg aranyért, az az élet. *Csikordul a hangja nem sokkal később halkan, de mindkét kalandor jól hallja szavait.*
- Odaadom nektek a Fekete Bájital titkát, cserébe azt kérem, hogy minden évben hozzatok el nekem egy áldozatot, aki méltó. Ide, az ajtóm elé. *Kezd bele, ahogy visszaül a hintaszékébe.*
- Adok nektek egy jelzőt, egy epithetont, ami megmutatja, ki méltó. Azt tegyétek a szájába, miután megöltétek és hozzátok el nekem. Ha méltatlan hoztok vagy késtek, úgy elküldök hozzátok "valakit", aki elhozza nekem az áldozatot. *Kis szünetet tart, ahogy végignéz a kettősön.*
- Közületek. Aki az útjába áll, azt is elhozza nekem. Ez az ajánlatom. *Fejezi be elhalkulva, égszín tekintetét Reyraa és Wrexan között járatja.*
- Öt követ kaptok, öt év, öt áldozat. Ha elhoztátok az ötöt, akkor letudtátok az adósságotokat.
*Hát a csatornarendszer vénséges alkimistájának hát erre van szüksége, ez az, amiért megosztja a Fekete Bájital titkát a Sellőházzal.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:04:40
Üzenet elküldve: 2021-06-18 21:04:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
*Talán sikerült jól megválogatnia a szavait, hiszen az öregasszony ismét a megszokott, kimért, nyugodt hangnemében folytatja az üzleti társalgást. Reyraa pedig nem szándékozik tovább beszélni, úgy érzi, eleget tett, s a többi már valóban Wrexan terepe. Ő csupán egy alvilágban jártas testőr, aki szót ért mindenféle patkánnyal, s tud bánni a tőrrel, ha kell, de a Sellőház gazdasági részébe nem lát bele, s nem is akar. Nem az ő dolga, a fiú minden bizonnyal sokkal jobban tudja, milyen erőforrások állnak a rendelkezésükre, s mivel tudnak szolgálni.
A vajákos hozzá intézett szavaira gyanakvó, hideg szemeit az asszony arcára kapja, s néhány rövid, néma pillanat után nesztelenül közelebb lép. Ódzkodik a gondolattól, hogy segítő kezet nyújtson, a hideg futkos a hátán mások kéretlen érintéseitől. De alighanem ártana az üzletnek, ha nem így tenne, így legyűri az emberi kontaktustól való ösztönös undorát, s jobbját kínálja. Tenyerét fekete, ujjatlan kesztyű fedi, legalább ez a ruhadarab valamennyi gátat képez hamuszürke bőre, s az öreg ráncos keze között.
A teára ő is csak nemlegesen ingatja a fejét, nem túl okos ötlet bármit elfogadni egy ilyen helyen.
S miközben a tárgyalás folytatódik, elkapja védence kicsit segélykérő, kicsit talán kétségbeesett pillantását. Nehéz lehet a fiúnak, hiszen nem rég szakadt a nyakába a vezetés terhe, s ezelőtt még csak a csatorna közelében sem járt. Szép kis tűzkeresztség neki ez a kirándulás, de hát ő ragaszkodott az úthoz.
Rey pedig válaszképp határozottan a szemébe néz, s megereszt egy halvány, biztató félmosolyt, jelezve, hogy immár ismét Wrexané a terep, s egyelőre jól haladnak.*
*Talán sikerült jól megválogatnia a szavait, hiszen az öregasszony ismét a megszokott, kimért, nyugodt hangnemében folytatja az üzleti társalgást. Reyraa pedig nem szándékozik tovább beszélni, úgy érzi, eleget tett, s a többi már valóban Wrexan terepe. Ő csupán egy alvilágban jártas testőr, aki szót ért mindenféle patkánnyal, s tud bánni a tőrrel, ha kell, de a Sellőház gazdasági részébe nem lát bele, s nem is akar. Nem az ő dolga, a fiú minden bizonnyal sokkal jobban tudja, milyen erőforrások állnak a rendelkezésükre, s mivel tudnak szolgálni.
A vajákos hozzá intézett szavaira gyanakvó, hideg szemeit az asszony arcára kapja, s néhány rövid, néma pillanat után nesztelenül közelebb lép. Ódzkodik a gondolattól, hogy segítő kezet nyújtson, a hideg futkos a hátán mások kéretlen érintéseitől. De alighanem ártana az üzletnek, ha nem így tenne, így legyűri az emberi kontaktustól való ösztönös undorát, s jobbját kínálja. Tenyerét fekete, ujjatlan kesztyű fedi, legalább ez a ruhadarab valamennyi gátat képez hamuszürke bőre, s az öreg ráncos keze között.
A teára ő is csak nemlegesen ingatja a fejét, nem túl okos ötlet bármit elfogadni egy ilyen helyen.
S miközben a tárgyalás folytatódik, elkapja védence kicsit segélykérő, kicsit talán kétségbeesett pillantását. Nehéz lehet a fiúnak, hiszen nem rég szakadt a nyakába a vezetés terhe, s ezelőtt még csak a csatorna közelében sem járt. Szép kis tűzkeresztség neki ez a kirándulás, de hát ő ragaszkodott az úthoz.
Rey pedig válaszképp határozottan a szemébe néz, s megereszt egy halvány, biztató félmosolyt, jelezve, hogy immár ismét Wrexané a terep, s egyelőre jól haladnak.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-13 20:35:56
Üzenet elküldve: 2021-06-13 20:35:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* A tárgyalás zátonyra fut, mert a fiú tárgyalási képessége nem éppen a legjobb. Számára ez a helyzet már elveszett. Csak abban reménykedik, hogy élve megússzák. Ekkor veszi át tőle a szót mélységi testőre. Azért a hallottakon rendesen elámul, mivel nem remélte, hogy ezen a helyzeten lehet még javítani. Márpedig talán nem veszett el minden, mert a testőr olyan szépen megfogalmazza azt, amin ő elbukott, hogy nem győz pislogni rá. Ráadásul az öreglány bíráló tekintette is Reyraára szegeződik, így végre kicsit fellélegezhet. A negatív gondolatoktól ettől még nem mentesül, de legalább annyira nem látja borúsnak a helyzetet. Ha esze az nem is éppen a legrosszabb, de ez inkább nála a fizikai feladatoknál mutatkozik meg. Elméje még pallérozatlan. Eddigi szegény életében mindig csak az arany volt az egyetlen fizetőeszköz, amit elvártak tőle. El nem tudja képzelni, hogy mi lehet az, amire ennek a boszorkánynak szüksége lehet az aranyon kívül. Mondaná, hogy segít neki valamilyen fizikai munka elvégzésében, de a legutóbbi után már nem ilyen jó szándékú felajánlásokat tenni. Annyi viszont bizonyos, hogy a kedves szavak jótékony hatással vannak rá. Örül neki, hogy már nem olyan morcos, mint néhány pillanata. Viszont továbbra is marad a helyén, mint egy kőszobor. Szemeivel csak olykor pillant fel, hogy lássa mi is a helyzet. Ha Rey eleget tesz a nő kérésnek, akkor azt lélegzetvisszafojtva figyeli. Természetesen a tea kínálásra érzéketlen marad. Ha nem muszáj, akkor semmiféle ételt vagy italt ő itt magához nem venne. Végül tartósabb győzködés nélkül saját maga ajánlja fel Martha'an, hogy megosztja velük a receptet. Talán egy furfangosabb kereskedő meglovagolná a lehetőséget, mert ezek szerint valószínűleg szüksége is van valamire vendéglátójuknak. Viszont Wrexannak ez nem tűnik fel. Most már ő is figyel, mert jó lenne, ha sikerülne ezt megcsinálniuk. El is hangzik egy kérdés, amit viszont valószínűleg Reyraa már nem biztos, hogy megtudna válaszolni. Hiszen ő neki eddig nem sok dolga volt az alkimistákkal. Ez most bizony a fiúra vár, hogy megválaszolja. Nem repes a boldogságtól, de meg kell tennie.*
- Va-vannak alkimistáink. Meg veszünk is fel még.* Szól kissé bátortalanul, hogy aztán újra csöndes figyelővé váljon. Egy kérdés viszont nyomja a begyét, amire muszáj most már rákérdeznie. Gyűjti magában a lélekenergiát, hogy aztán végül megszólaljon.*
- Mi lenne az, ami nem vehető meg aranyért?* Kérdezi, de már máris megbánja, hogy megszólalt. Olyan furcsának hangzik a kérdése. Reyraára pillant ösztönösen.*
~ Neki kellett volna ezt megkérdeznie. Neki jobban ment volna. ~* Most már viszont késő bánat, csak remélni meri, hogy a boszorkánynak nem fog erre megint felpaprikázódni. Vagy legalább testőre megint kijavítja. Kezeit idegesen gyűrögeti, hogy oldja a felszültségét.*
* A tárgyalás zátonyra fut, mert a fiú tárgyalási képessége nem éppen a legjobb. Számára ez a helyzet már elveszett. Csak abban reménykedik, hogy élve megússzák. Ekkor veszi át tőle a szót mélységi testőre. Azért a hallottakon rendesen elámul, mivel nem remélte, hogy ezen a helyzeten lehet még javítani. Márpedig talán nem veszett el minden, mert a testőr olyan szépen megfogalmazza azt, amin ő elbukott, hogy nem győz pislogni rá. Ráadásul az öreglány bíráló tekintette is Reyraára szegeződik, így végre kicsit fellélegezhet. A negatív gondolatoktól ettől még nem mentesül, de legalább annyira nem látja borúsnak a helyzetet. Ha esze az nem is éppen a legrosszabb, de ez inkább nála a fizikai feladatoknál mutatkozik meg. Elméje még pallérozatlan. Eddigi szegény életében mindig csak az arany volt az egyetlen fizetőeszköz, amit elvártak tőle. El nem tudja képzelni, hogy mi lehet az, amire ennek a boszorkánynak szüksége lehet az aranyon kívül. Mondaná, hogy segít neki valamilyen fizikai munka elvégzésében, de a legutóbbi után már nem ilyen jó szándékú felajánlásokat tenni. Annyi viszont bizonyos, hogy a kedves szavak jótékony hatással vannak rá. Örül neki, hogy már nem olyan morcos, mint néhány pillanata. Viszont továbbra is marad a helyén, mint egy kőszobor. Szemeivel csak olykor pillant fel, hogy lássa mi is a helyzet. Ha Rey eleget tesz a nő kérésnek, akkor azt lélegzetvisszafojtva figyeli. Természetesen a tea kínálásra érzéketlen marad. Ha nem muszáj, akkor semmiféle ételt vagy italt ő itt magához nem venne. Végül tartósabb győzködés nélkül saját maga ajánlja fel Martha'an, hogy megosztja velük a receptet. Talán egy furfangosabb kereskedő meglovagolná a lehetőséget, mert ezek szerint valószínűleg szüksége is van valamire vendéglátójuknak. Viszont Wrexannak ez nem tűnik fel. Most már ő is figyel, mert jó lenne, ha sikerülne ezt megcsinálniuk. El is hangzik egy kérdés, amit viszont valószínűleg Reyraa már nem biztos, hogy megtudna válaszolni. Hiszen ő neki eddig nem sok dolga volt az alkimistákkal. Ez most bizony a fiúra vár, hogy megválaszolja. Nem repes a boldogságtól, de meg kell tennie.*
- Va-vannak alkimistáink. Meg veszünk is fel még.* Szól kissé bátortalanul, hogy aztán újra csöndes figyelővé váljon. Egy kérdés viszont nyomja a begyét, amire muszáj most már rákérdeznie. Gyűjti magában a lélekenergiát, hogy aztán végül megszólaljon.*
- Mi lenne az, ami nem vehető meg aranyért?* Kérdezi, de már máris megbánja, hogy megszólalt. Olyan furcsának hangzik a kérdése. Reyraára pillant ösztönösen.*
~ Neki kellett volna ezt megkérdeznie. Neki jobban ment volna. ~* Most már viszont késő bánat, csak remélni meri, hogy a boszorkánynak nem fog erre megint felpaprikázódni. Vagy legalább testőre megint kijavítja. Kezeit idegesen gyűrögeti, hogy oldja a felszültségét.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-11 14:58:57
Üzenet elküldve: 2021-06-11 14:58:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fekete üzlet//
*Azért azt mindkét kalandor érezheti, hogy alkalmazotti együttműködésre biztatni egy általuk "legendának" titulált személyt némiképp leereszkedő hangvétel. A levegő gyorsan hűl meg Martha'an hajlékában, amikor a vénasszony válaszol. A felerősödő zümmögés természetesen feltűnik Reyraának is és igyekszik egy közbelépéssel elejét venni, hogy tovább romoljon a helyzet.
Amikor a mélységi előrelép, az asszony leveszi tekintetét az eddig fürkészett Wrexanról és a lányra néz. Pókhálószerű ráncai között egy mosoly halovány árnyéka jelenik meg az elhangzottakra. Nem erősíti meg a "pletykákat", vagy mert nincs szüksége rá vagy nem is kívánja, hisz ha a felszíniek idáig eljöttek miatta, akkor biztosan van bennük igazság.
Hogy mi játszódhat le az égszín szemű vénasszonyban, nehéz volna kitalálni. De az mind Wrexan, mind Reyraa számára világos lehet, hogy tudásával felvértezve bizonyosan sokkal jobb életkörülményeket is teremthetett volna magának. Ha akarná. Ám meglehet, hogy egyszerűen nem akar, mert szeret idelent lenni vagy esetleg más, misztikusabb okok köthetik a csatornarendszer világához.
Wrexanon minden érzelem látszik, ahogy összehúzza magát, talán minden az arcára van írva. Kicsit mentesül Martha'an pillantásának súlya alól amikor Reyraa átveszi a szót és van ideje átgondolni, hogy mi is történhetett, hol csúszott félre a tárgyalás.
A férfit jó ésszel áldották meg az istenek és hamar rájöhet, hogy a vénasszonynak nem fontos az arany, a tető a feje fölött vagy a meleg étel. Tökéletesen más értékrendjükből fakadhatnak a nézeteltérések. Hisz ami az egyik embernek kincs, az a másiknak talán semmit sem ér.*
- Nyugalom fiú, nincs semmi baj. De még sokat kell tanulnod. *Szólal meg végül és Wrexanra néz már-már kedvesen, tanárian.*
- Csak tudni akartam, kikkel állok szemben. *Teszi hozzá és sóhajtva, mintha nehezére esne, felkelne a székből.*
- Gyere, lányom, segíts egy vénasszonynak. *Mondja oda Reyraának és ha a mélységi segít neki, akkor ráncos, szikkadt kezét nyújtja, hogy felállhasson. Amikor pedig már áll, az asztalhoz lép, ahol egy pislákoló lángú égő felett egy kanna pihen.*
- Teát? *Kérdi, majd tölt magának egy csorba agyagbögrébe.*
- Idelent nem csak arannyal üzletelünk. Olykor valamit-valamiért is köttetik üzlet. Elárulom nektek a Fekete Ital titkát, de ahhoz kell egy képzett alkimista, aki el tudja készíteni. Birtokában vagytok ennek a tudásnak? *Kérdi és előbb Reyraára, majd Wrexanra néz választ várva.*
*Azért azt mindkét kalandor érezheti, hogy alkalmazotti együttműködésre biztatni egy általuk "legendának" titulált személyt némiképp leereszkedő hangvétel. A levegő gyorsan hűl meg Martha'an hajlékában, amikor a vénasszony válaszol. A felerősödő zümmögés természetesen feltűnik Reyraának is és igyekszik egy közbelépéssel elejét venni, hogy tovább romoljon a helyzet.
Amikor a mélységi előrelép, az asszony leveszi tekintetét az eddig fürkészett Wrexanról és a lányra néz. Pókhálószerű ráncai között egy mosoly halovány árnyéka jelenik meg az elhangzottakra. Nem erősíti meg a "pletykákat", vagy mert nincs szüksége rá vagy nem is kívánja, hisz ha a felszíniek idáig eljöttek miatta, akkor biztosan van bennük igazság.
Hogy mi játszódhat le az égszín szemű vénasszonyban, nehéz volna kitalálni. De az mind Wrexan, mind Reyraa számára világos lehet, hogy tudásával felvértezve bizonyosan sokkal jobb életkörülményeket is teremthetett volna magának. Ha akarná. Ám meglehet, hogy egyszerűen nem akar, mert szeret idelent lenni vagy esetleg más, misztikusabb okok köthetik a csatornarendszer világához.
Wrexanon minden érzelem látszik, ahogy összehúzza magát, talán minden az arcára van írva. Kicsit mentesül Martha'an pillantásának súlya alól amikor Reyraa átveszi a szót és van ideje átgondolni, hogy mi is történhetett, hol csúszott félre a tárgyalás.
A férfit jó ésszel áldották meg az istenek és hamar rájöhet, hogy a vénasszonynak nem fontos az arany, a tető a feje fölött vagy a meleg étel. Tökéletesen más értékrendjükből fakadhatnak a nézeteltérések. Hisz ami az egyik embernek kincs, az a másiknak talán semmit sem ér.*
- Nyugalom fiú, nincs semmi baj. De még sokat kell tanulnod. *Szólal meg végül és Wrexanra néz már-már kedvesen, tanárian.*
- Csak tudni akartam, kikkel állok szemben. *Teszi hozzá és sóhajtva, mintha nehezére esne, felkelne a székből.*
- Gyere, lányom, segíts egy vénasszonynak. *Mondja oda Reyraának és ha a mélységi segít neki, akkor ráncos, szikkadt kezét nyújtja, hogy felállhasson. Amikor pedig már áll, az asztalhoz lép, ahol egy pislákoló lángú égő felett egy kanna pihen.*
- Teát? *Kérdi, majd tölt magának egy csorba agyagbögrébe.*
- Idelent nem csak arannyal üzletelünk. Olykor valamit-valamiért is köttetik üzlet. Elárulom nektek a Fekete Ital titkát, de ahhoz kell egy képzett alkimista, aki el tudja készíteni. Birtokában vagytok ennek a tudásnak? *Kérdi és előbb Reyraára, majd Wrexanra néz választ várva.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-09 12:22:31
Üzenet elküldve: 2021-06-09 12:22:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* Minden olyan jól indult el, hogy szinte már boldog volt a fiú. Elérte, hogy bemutatkozzon a boszorkány, ráadásul úgy tűnt, hogy jó kedvében van. Na Wrexan rögtön az első mondataival jól belerondított ebbe. Már akkor érzi, hogy rossz fát tett a tűzre, amikor a nő mosolya eltűnik. Nevet, de nem tűnik ez jóízű nevetésnek. Megbántotta és ennek hangot add a némber. Szinte tapinthatóan fagyos a levegő. Wrexan össze is húzza magát félelmében. Csak egy egyszerű bányász fiú, aki most szembesül azzal a ténnyel, hogy az intézők élete nem egyszerű. Nemhogy se írni, se olvasni nem tud, de még ahogy most kiderült a tárgyalás sem az ő asztala.*
~ Nem értem. Jóhiszeműen felajánlottam neki, hogy rendes helyen lakjon, kapjon rendes ételt és saját labort. Mi a baj ezzel? ~* Neki mindig az volt az első, hogy legyen meleg étel az asztalon, arany a zsebében, meg tető a feje felett. Egyszerű ember egyszerű igényekkel és gondolkodásmóddal. Most pedig azzal, hogy ezeket felajánlotta, mint lehetőség hirtelen minden romba dőlt. Ha tehetné, már a zárt ajtót kaparná, hogy elszaladhasson, de nem teheti. Reyraa testőre itt van és, csak ez az ad neki most erőt. Vagyis inkább csak simán szégyellné, hogy a nőnek látnia kéne szánalmas viselkedését. Mondjuk már most is szégyelli magát, amiért mindent elrontott. Keresi a szavakat, de nyekergés jön ki a torkán. Úgy tűnik a helyzetet megint Rey fogja megmenteni határozott fellépésével. Ha elsüllyesztetne szégyenében, akkor most biztosan megtenné. Mindent elmond, amit ő akart, de mégis másképpen hangzik ez az ő szájából, mint néhány perce tőle.*
~ Miért is vagyok én itt? Csak kolonc vagyok a nyakán. Nélkülem könnyedén eljutott volna idáig, és még a tárgyalást is jobban csinálja, mint én. Túlbecsültek, amikor rám bízták a Boszorkánykonyhát. ~* Ez az út hatalmas törés szegény fiú számára. Pedig az ő gondolata volt ez küldetés is. Ha élve kijut innen, akkor valószínűleg az első dolga az lesz, hogy vissza kéri magát az istállóba.*
* Minden olyan jól indult el, hogy szinte már boldog volt a fiú. Elérte, hogy bemutatkozzon a boszorkány, ráadásul úgy tűnt, hogy jó kedvében van. Na Wrexan rögtön az első mondataival jól belerondított ebbe. Már akkor érzi, hogy rossz fát tett a tűzre, amikor a nő mosolya eltűnik. Nevet, de nem tűnik ez jóízű nevetésnek. Megbántotta és ennek hangot add a némber. Szinte tapinthatóan fagyos a levegő. Wrexan össze is húzza magát félelmében. Csak egy egyszerű bányász fiú, aki most szembesül azzal a ténnyel, hogy az intézők élete nem egyszerű. Nemhogy se írni, se olvasni nem tud, de még ahogy most kiderült a tárgyalás sem az ő asztala.*
~ Nem értem. Jóhiszeműen felajánlottam neki, hogy rendes helyen lakjon, kapjon rendes ételt és saját labort. Mi a baj ezzel? ~* Neki mindig az volt az első, hogy legyen meleg étel az asztalon, arany a zsebében, meg tető a feje felett. Egyszerű ember egyszerű igényekkel és gondolkodásmóddal. Most pedig azzal, hogy ezeket felajánlotta, mint lehetőség hirtelen minden romba dőlt. Ha tehetné, már a zárt ajtót kaparná, hogy elszaladhasson, de nem teheti. Reyraa testőre itt van és, csak ez az ad neki most erőt. Vagyis inkább csak simán szégyellné, hogy a nőnek látnia kéne szánalmas viselkedését. Mondjuk már most is szégyelli magát, amiért mindent elrontott. Keresi a szavakat, de nyekergés jön ki a torkán. Úgy tűnik a helyzetet megint Rey fogja megmenteni határozott fellépésével. Ha elsüllyesztetne szégyenében, akkor most biztosan megtenné. Mindent elmond, amit ő akart, de mégis másképpen hangzik ez az ő szájából, mint néhány perce tőle.*
~ Miért is vagyok én itt? Csak kolonc vagyok a nyakán. Nélkülem könnyedén eljutott volna idáig, és még a tárgyalást is jobban csinálja, mint én. Túlbecsültek, amikor rám bízták a Boszorkánykonyhát. ~* Ez az út hatalmas törés szegény fiú számára. Pedig az ő gondolata volt ez küldetés is. Ha élve kijut innen, akkor valószínűleg az első dolga az lesz, hogy vissza kéri magát az istállóba.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-06-09 00:42:05
Üzenet elküldve: 2021-06-09 00:42:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
*Talán Wrexan valóban óvatlanul fogalmazott, de hát nem ismeri ő az alvilág végtelenül büszke és sötét lelkű, csavaros eszű lakóit, aligha lehet a szemére vetni a kissé suta megfogalmazást. Ám a banya nagyon is magára veszi ezt az alkalmazottas elszólást, Rey pedig felkapja a fejét az erősödő neszekre, s hideg szemei fenyegetően villannak meg a gyertyafényben. Ha Wrexan nem akadályozza ebben, előrébb lép, hogy a férfi mellé kerülhessen, kezeit pedig látszólag nyugodtan lógatja combjai mellett. Nem markol fegyverre, az aligha vezetne célra, csak még jobban feldühítené az öregasszonyt. Ha a fiú nem kezd kétségbeesett magyarázkodásba, úgy bátorkodik átvenni a szót, reménykedik abban, hogy ő talán egy kicsit jobban ért és beszél a sötétségben bujkáló népek nyelvén.*
-Kérem, ne vegye sértésnek, valóban nem ez a legmegfelelőbb megfogalmazás. Afféle üzlettársi kapcsolatra gondoljon inkább.
*Hangjának határozott éle késként metszi a kis híján megfagyott levegőt, s tekintetét is szilárdan belefúrja az asszonyéba.*
-Ha igazak a pletykák, az ön tudása valóban páratlan és ritka. Egy lehetőséget kínálunk. A Sellőház egyre nagyobb teret hódít magának a Kikötőben, talán önnek is előnyére válhat egy ilyen kapcsolat.
*Igyekszik éreztetni a sértett nővel, hogy nem áll szándékukban beosztottként dolgozatni, sőt, még csak kimozdítani sem barlangjából. A döntés az alkimista kezében van, de nem tűnik egy buta teremtésnek, könnyedén beláthatja, hogy a mélységi szavai mögött valóban van némi igazság. S ha annyira önérzetes, hogy megsértődik egy fiú szavain, aligha hagyná mérlegelés nélkül elúszni egy olyan lehetőséget, ami széles körű ismeretséget, na meg bőséges aranyat kínál.*
*Talán Wrexan valóban óvatlanul fogalmazott, de hát nem ismeri ő az alvilág végtelenül büszke és sötét lelkű, csavaros eszű lakóit, aligha lehet a szemére vetni a kissé suta megfogalmazást. Ám a banya nagyon is magára veszi ezt az alkalmazottas elszólást, Rey pedig felkapja a fejét az erősödő neszekre, s hideg szemei fenyegetően villannak meg a gyertyafényben. Ha Wrexan nem akadályozza ebben, előrébb lép, hogy a férfi mellé kerülhessen, kezeit pedig látszólag nyugodtan lógatja combjai mellett. Nem markol fegyverre, az aligha vezetne célra, csak még jobban feldühítené az öregasszonyt. Ha a fiú nem kezd kétségbeesett magyarázkodásba, úgy bátorkodik átvenni a szót, reménykedik abban, hogy ő talán egy kicsit jobban ért és beszél a sötétségben bujkáló népek nyelvén.*
-Kérem, ne vegye sértésnek, valóban nem ez a legmegfelelőbb megfogalmazás. Afféle üzlettársi kapcsolatra gondoljon inkább.
*Hangjának határozott éle késként metszi a kis híján megfagyott levegőt, s tekintetét is szilárdan belefúrja az asszonyéba.*
-Ha igazak a pletykák, az ön tudása valóban páratlan és ritka. Egy lehetőséget kínálunk. A Sellőház egyre nagyobb teret hódít magának a Kikötőben, talán önnek is előnyére válhat egy ilyen kapcsolat.
*Igyekszik éreztetni a sértett nővel, hogy nem áll szándékukban beosztottként dolgozatni, sőt, még csak kimozdítani sem barlangjából. A döntés az alkimista kezében van, de nem tűnik egy buta teremtésnek, könnyedén beláthatja, hogy a mélységi szavai mögött valóban van némi igazság. S ha annyira önérzetes, hogy megsértődik egy fiú szavain, aligha hagyná mérlegelés nélkül elúszni egy olyan lehetőséget, ami széles körű ismeretséget, na meg bőséges aranyat kínál.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-31 14:00:53
Üzenet elküldve: 2021-05-31 14:00:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fekete üzlet//
*Az ajtó kitárultával a két kalandor valóban könnyedén léphet be a vénasszony "otthonába". Minden bizonnyal nem itt él, csak a munkahelye lehet a fülledt, szagos csatornarész, amelyet e célra leválasztott a többi járattól. Most, hogy Reyraa és Wrexan jobban körül tudnak nézni a gömbök fényétől félhomályos helyiségben, láthatnak egy függönyfélét az asszony mögötti falon, amely talán egy ajtót fedhet egy másik szobába.
Az öregasszony nem mozdul, csak érdeklődőn pislog a kettős felé égszín szemeivel ahogy előre-hátra hintázik a székében. Ha vendéglátójuk látja is a mélységi pattanásig feszült izmait, nem szól, csak derűsen méregeti a felszíni kettőst. Reyraa megáll a férfi mögött és mivel nem őt szólították meg, átadja a válasz lehetőségét Wrexannak.
A záródó ajtó hangjára megpördülő férfi valóban láthatja, hogy bizony akár csapdába is eshettek. Az ajtón belülről sincs kilincs és menekülési útnak talán csak az öregasszony mögött sejthető ajtót tudhatja. Ám azelőtt ott gubbaszt hintaszékében az, akihez érkeztek.
A suta bemutatkozásra az asszony elmosolyodik, az arcát pókhálószerűen behálózó ráncok a gesztussal mozdulnak.*
- Üdvözöllek, Wrexan, én Martha'an vagyok. *Mutatkozik be maga is, de nem kel fel ültéből. Ahogy a férfi folytatja mondanivalóját, úgy tűnik el a derűs mosoly az asszony arcáról, végül már a szája helyén csak egy pengevékony vonal látható.*
- Azt mondta a lány, egy "legendát" kerestek és most azt mondod, legyek "alkalmazott" a Sellőházban. *Hideg, reszelős kurta nevetés kíséri szavait, de még nem fejezte be.*
- Mondd csak, Wrexan, vetnél gyöngyöt a disznók elé? Vinnél rongyokat egy királynak ajándékba? *Kérdései bár derűsnek hangzanak, a szavak mögött fagy bújik meg.*
- Szerinted mennyit érhet egy legenda tudása, mennyibe kerülhet a Fekete Bájitalok titka, ha egyáltalán hajlandó volnék kiadni? *Folytatja a kérdések sorát.*
- Ti megsértetek engem. *A hintázás abbamarad, a sarokban álló hordók felett felerősödik a rovarok zümmögése, ideges táncba kezdenek a rothadó talaj felett a visszataszító kitinesek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.31 14:01:09
*Az ajtó kitárultával a két kalandor valóban könnyedén léphet be a vénasszony "otthonába". Minden bizonnyal nem itt él, csak a munkahelye lehet a fülledt, szagos csatornarész, amelyet e célra leválasztott a többi járattól. Most, hogy Reyraa és Wrexan jobban körül tudnak nézni a gömbök fényétől félhomályos helyiségben, láthatnak egy függönyfélét az asszony mögötti falon, amely talán egy ajtót fedhet egy másik szobába.
Az öregasszony nem mozdul, csak érdeklődőn pislog a kettős felé égszín szemeivel ahogy előre-hátra hintázik a székében. Ha vendéglátójuk látja is a mélységi pattanásig feszült izmait, nem szól, csak derűsen méregeti a felszíni kettőst. Reyraa megáll a férfi mögött és mivel nem őt szólították meg, átadja a válasz lehetőségét Wrexannak.
A záródó ajtó hangjára megpördülő férfi valóban láthatja, hogy bizony akár csapdába is eshettek. Az ajtón belülről sincs kilincs és menekülési útnak talán csak az öregasszony mögött sejthető ajtót tudhatja. Ám azelőtt ott gubbaszt hintaszékében az, akihez érkeztek.
A suta bemutatkozásra az asszony elmosolyodik, az arcát pókhálószerűen behálózó ráncok a gesztussal mozdulnak.*
- Üdvözöllek, Wrexan, én Martha'an vagyok. *Mutatkozik be maga is, de nem kel fel ültéből. Ahogy a férfi folytatja mondanivalóját, úgy tűnik el a derűs mosoly az asszony arcáról, végül már a szája helyén csak egy pengevékony vonal látható.*
- Azt mondta a lány, egy "legendát" kerestek és most azt mondod, legyek "alkalmazott" a Sellőházban. *Hideg, reszelős kurta nevetés kíséri szavait, de még nem fejezte be.*
- Mondd csak, Wrexan, vetnél gyöngyöt a disznók elé? Vinnél rongyokat egy királynak ajándékba? *Kérdései bár derűsnek hangzanak, a szavak mögött fagy bújik meg.*
- Szerinted mennyit érhet egy legenda tudása, mennyibe kerülhet a Fekete Bájitalok titka, ha egyáltalán hajlandó volnék kiadni? *Folytatja a kérdések sorát.*
- Ti megsértetek engem. *A hintázás abbamarad, a sarokban álló hordók felett felerősödik a rovarok zümmögése, ideges táncba kezdenek a rothadó talaj felett a visszataszító kitinesek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.31 14:01:09
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-30 12:26:11
Üzenet elküldve: 2021-05-30 12:26:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* Félig meddig Kapcás utasítását követve, félig meddig meg a saját fejük után menve, de elérik a csatornarendszer azon pontját, ami kellően titokzatos és félelmetes, ahhoz, hogy az úti céljuk legyen. Előttük egy rejtélyes ajtó, ami hamarosan csikorogva megnyílik előttük. Wrexan torkában dobogó szívvel lép be rajta. Sokat jelent számára, hogy Reyraa itt van mellette, mint egy biztos támpont. Ám a kis amulettre még így is szüksége van. Már a reszelős hang is elég hátborzongatónak tűnik kintről, amire a belső tér csak ráerősít. Mindig is kerülte az ilyen kétes helyeket, erre most itt van, hogy egy ilyen itt élő kétes személlyel üzleteljen. Ahogy végig pillant csak még inkább rámarkol arra az amulettre. Koponyák, ketrecek, állatok meg minden fajta kétes holmik. Valójában nem lepődik meg ezen, hiszen erre számított egy ilyen helyen. Sokáig ám nincs ideje bámészkodni, mert ahogy belépnek az ajtó mögöttük becsukódik. A fiú nem hazudtolja meg magát, mert hirtelen megpördül és tágra nyílt szemekkel bámulja az immáron csukott ajtót.*
~ Csapdába estünk! ~* Fut át agyán a kétségbeesett gondolat, amit igyekszik mihamarább elhessegetni.*
~ Nincs baj, még nincs baj. Csak nyugodtan beszéljük meg vele a dolgot és aztán szépen hazamegyünk. ~* Pár pillanat kell mire összeszedi magát és szembe fordul a vénasszonnyal, aki hozzá intézi szavait. Szemei tükrözik nyugtalanságát és még hangjából is ki lehet hallani ezt a feszültséget, de igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy ne tűnjön teljesen szánalmasnak.*
- Én izé Wrexan Glunsz vagyok a Sellőház ööö... új intézményének a vezetője.* Mutatkozik be, még akkor is, ha nem kérdezték. Az illem az illem.*
- Mi bájitalokkal is foglalkozunk, de van egy bizonyos bájital, amit az alkimistáink nem tudnak előállítani. A beszerzése meg nem egyszerű. A fekete bájitalról lenne szó. Ezért kerestük fel, mert úgy hallottuk, hogy kegyed tudása igazán széleskörű. Szóval lényegében szeretnénk megvásárolni ennek a bizonyos bájitalnak a receptjét, de akár ha úgy van, esetleg alkalmazottként is szívesen fogadnánk. Természetesen saját labort is biztosítanánk, illetve teljes ellátást. Bármelyik eshetőség esetén jócskán megfizetnénk aranyban.* Fejezi be, de valamiért érzi, hogy nem lesz ilyen egyszerű a helyzet. Még az is kérdéses, hogy egyáltalán birtokában van a boszorkány ennek a tudásnak, amire szükségük lenne. Ám erre aztán nem mer rákérdezni nyíltan. Majd kiderül, ha beszélni kezd a nyanya.*
* Félig meddig Kapcás utasítását követve, félig meddig meg a saját fejük után menve, de elérik a csatornarendszer azon pontját, ami kellően titokzatos és félelmetes, ahhoz, hogy az úti céljuk legyen. Előttük egy rejtélyes ajtó, ami hamarosan csikorogva megnyílik előttük. Wrexan torkában dobogó szívvel lép be rajta. Sokat jelent számára, hogy Reyraa itt van mellette, mint egy biztos támpont. Ám a kis amulettre még így is szüksége van. Már a reszelős hang is elég hátborzongatónak tűnik kintről, amire a belső tér csak ráerősít. Mindig is kerülte az ilyen kétes helyeket, erre most itt van, hogy egy ilyen itt élő kétes személlyel üzleteljen. Ahogy végig pillant csak még inkább rámarkol arra az amulettre. Koponyák, ketrecek, állatok meg minden fajta kétes holmik. Valójában nem lepődik meg ezen, hiszen erre számított egy ilyen helyen. Sokáig ám nincs ideje bámészkodni, mert ahogy belépnek az ajtó mögöttük becsukódik. A fiú nem hazudtolja meg magát, mert hirtelen megpördül és tágra nyílt szemekkel bámulja az immáron csukott ajtót.*
~ Csapdába estünk! ~* Fut át agyán a kétségbeesett gondolat, amit igyekszik mihamarább elhessegetni.*
~ Nincs baj, még nincs baj. Csak nyugodtan beszéljük meg vele a dolgot és aztán szépen hazamegyünk. ~* Pár pillanat kell mire összeszedi magát és szembe fordul a vénasszonnyal, aki hozzá intézi szavait. Szemei tükrözik nyugtalanságát és még hangjából is ki lehet hallani ezt a feszültséget, de igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy ne tűnjön teljesen szánalmasnak.*
- Én izé Wrexan Glunsz vagyok a Sellőház ööö... új intézményének a vezetője.* Mutatkozik be, még akkor is, ha nem kérdezték. Az illem az illem.*
- Mi bájitalokkal is foglalkozunk, de van egy bizonyos bájital, amit az alkimistáink nem tudnak előállítani. A beszerzése meg nem egyszerű. A fekete bájitalról lenne szó. Ezért kerestük fel, mert úgy hallottuk, hogy kegyed tudása igazán széleskörű. Szóval lényegében szeretnénk megvásárolni ennek a bizonyos bájitalnak a receptjét, de akár ha úgy van, esetleg alkalmazottként is szívesen fogadnánk. Természetesen saját labort is biztosítanánk, illetve teljes ellátást. Bármelyik eshetőség esetén jócskán megfizetnénk aranyban.* Fejezi be, de valamiért érzi, hogy nem lesz ilyen egyszerű a helyzet. Még az is kérdéses, hogy egyáltalán birtokában van a boszorkány ennek a tudásnak, amire szükségük lenne. Ám erre aztán nem mer rákérdezni nyíltan. Majd kiderül, ha beszélni kezd a nyanya.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-30 01:11:14
Üzenet elküldve: 2021-05-30 01:11:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
*Talán ezúttal jól válogatta a szavait, hiszen néhány reszelős válasz után nyílik az ajtó, s bebocsátást nyernek a csatorna talán egyik legtitkosabb zugába. De az is lehet, hogy egyáltalán nem a komor mélységi érdeme ez a kegy, hanem a vajákos mindenkit ugyanolyan lelkesedéssel ereszt be lakásába. A helyiség feltárul, s a két kalandor gondtalanul betérhet. A nőnek persze van némi fenntartása, ha egy valamit megtanult a csatorna világáról, az az, hogy senkiben és semmiben nem szabad idelent bízni. Erre a páros elő példát is láthatott, a patkányos trió képében. Szorosan Wrexan után kúszik be a nyíláson, árnyékként követve a férfit, ahogy egy jó testőrhöz illik. Jobbja ezúttal már nem az övébe tűzött tőr nyelén pihen, hiszen nem vetne rájuk jó fényt, ha teljes harckészültségben rontanának be egy dermesztően idős és magányos néni lakjába. A végén még berágna rájuk a banya, s ki tudja, mire képes. De attól függetlenül, hogy Rey nincs szoros kontaktban fegyvereivel, lerí róla, hogy izmai feszült készenlétben állnak, s szinte pislogás nélkül figyeli az alkimista összes apró mozdulatát. Fél szemmel a terep többi részét is igyekszik felmérni, ismerkedik a berendezéssel, szemügyre veszi az eszközöket. Úgy érzi, nyugodtan nézelődhet, hiszen nem ő lett megszólítva. Immár Wrexan dolga, hogy lekommunikálja a helyzetet, ő udvariasan visszahúzódik a tartózkodó megfigyelő szerepébe. *
*Talán ezúttal jól válogatta a szavait, hiszen néhány reszelős válasz után nyílik az ajtó, s bebocsátást nyernek a csatorna talán egyik legtitkosabb zugába. De az is lehet, hogy egyáltalán nem a komor mélységi érdeme ez a kegy, hanem a vajákos mindenkit ugyanolyan lelkesedéssel ereszt be lakásába. A helyiség feltárul, s a két kalandor gondtalanul betérhet. A nőnek persze van némi fenntartása, ha egy valamit megtanult a csatorna világáról, az az, hogy senkiben és semmiben nem szabad idelent bízni. Erre a páros elő példát is láthatott, a patkányos trió képében. Szorosan Wrexan után kúszik be a nyíláson, árnyékként követve a férfit, ahogy egy jó testőrhöz illik. Jobbja ezúttal már nem az övébe tűzött tőr nyelén pihen, hiszen nem vetne rájuk jó fényt, ha teljes harckészültségben rontanának be egy dermesztően idős és magányos néni lakjába. A végén még berágna rájuk a banya, s ki tudja, mire képes. De attól függetlenül, hogy Rey nincs szoros kontaktban fegyvereivel, lerí róla, hogy izmai feszült készenlétben állnak, s szinte pislogás nélkül figyeli az alkimista összes apró mozdulatát. Fél szemmel a terep többi részét is igyekszik felmérni, ismerkedik a berendezéssel, szemügyre veszi az eszközöket. Úgy érzi, nyugodtan nézelődhet, hiszen nem ő lett megszólítva. Immár Wrexan dolga, hogy lekommunikálja a helyzetet, ő udvariasan visszahúzódik a tartózkodó megfigyelő szerepébe. *
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-25 11:15:25
Üzenet elküldve: 2021-05-25 11:15:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fekete üzlet//
*A két kalandor úgy tűnik, elérte a célját, azaz megtalálták, aki kerestek a csatornavilág homályba vesző járatai között. Persze az is megeshet, hogy teljesen rossz helyen járnak és az ajtó mögött lakó ismeretlennek köze sincs ahhoz a személyhez, akit keresnek. Az ösztöneik mégis azt súghatják, hogy valóban jó helyre érkeztek és a kilincs nélküli ajtó mögül felcsikorduló hang is erre enged következtetni.
Reyraa válaszára reszelős kuncogás hallatszik a másik oldalról.*
- Legendát. Ez jó, ez jó. *Mondja az ismeretlen, de mintha csak magának mondaná.*
- Nem ingyen, nem ingyen. *Ismétli meg a mélységi utolsó szavait szertelen. Wrexan ezúttal is inkább Reyraara hagyja a kommunikációt, a rontástól védő amulett hidegen simul a tenyerébe. Ha valóban nem is használ, de valamiféle megnyugvást talál az érintésében a férfi.
Az ajtó rövid csendes szünet után magától nyílik, halkan felnyikorognak a zsanérok, ahogy a kint állók szeme elé tárul a benti szoba látványa.
Az ajtó mögött nyíló helyiség jóval szélesebb, mint maga a járat, olyan négy-hat méter lehet. A félkör alakú szobát a padlótól a plafonig kőből rakták ki, talán olyanból, mint magát a járatot, nem tudni, milyen funkciót látott el eredeti valójában. A falak mentén ameddig a félkör engedi polcok állnak kétoldalt mindenféle furcsa és hétköznapi dologgal. Jól elfér rajtuk egymás mellett az üvegbe zárt, zöldes folyadékban lebegő koponya, amelynek két oldalán szarvak nőttek, a féltucat patkánnyal teli ketrec és az egyszerű szárított növényekkel teli kisebb zsákok vagy vaskos, öreg könyvek, fóliánsok. A helyiség közepén egy nagy asztal áll, bonyolult és ránézésre méregdrága lepárló szerkezettel és alkimista eszközökre hajazó egyéb felszerelésekkel. A sarokban három nagyobb hordó, felettük békésen köröző kisebb nagyobb, a járatokban is megélő rovarokkal, ám ahhoz képest, milyen kicsi "élőhelyük" van, sokkalta többen vannak és egy méretes kalitka, benne három varjúval. Fáklyák vagy gyertyák nem világítanak bent, helyettük a polcokon és az asztalon álló, vaskeretben lévő gyermekfej nagyságú fénygömbök adnak hideg, barátságtalan fényt. A szobában kissé meleg van, a levegő fülledt és fémízű, vegyszeres kipárolgásoktól nehéz.
Az asztal végében egy hintaszékben ülő, apró termetű, fekete ruhákba öltözött vénasszony invitálóan int a két kalandornak, miközben komótosan billeg előre hátra. A fején fekete, szebb napokat is látott kendő. Az arcát ezernyi ránc szeli át, mint a pókháló, szája apró, ajkai cserepesek, a tekintete viszont égszín és tudástól, élettől csillogó, orra fitos, talán valaha szép nő lehetett. A kezeit elrejti a rojtos szélű takaró, amellyel vállait is fedi, lábain sokat megélt bakancsok.*
- Gyertek beljebb, gyertek. *Int újra Reyraának és Wrexannak és amikor a két kalandor belép, mögöttük halk nyikordulással záródik be az ajtó. Mindketten láthatják, hogy belülről sincs kilincs és furfangos szerkezetre utaló jeleket sem látnak, amellyel nyitódik-záródik az ajtó.*
- Beszélj, miféle segítségre volna szükségetek és milyen áron kívánjátok megszerezni? *Kerül elő az egyik kéz a takaró alól és ráncos ujjal mutat Wrexanra egyenesen. Nem kérdez neveket, nem mutatkozik be, így biztosak nem lehetnek a dolgukban és a vénasszony sem szolgál támpontokkal, csak kérdez. Az asszony tovább hintázik a székben, csillogó tekintettel fürkészi a férfit, mintha élvezné a helyzetet és várja a választ.*
*A két kalandor úgy tűnik, elérte a célját, azaz megtalálták, aki kerestek a csatornavilág homályba vesző járatai között. Persze az is megeshet, hogy teljesen rossz helyen járnak és az ajtó mögött lakó ismeretlennek köze sincs ahhoz a személyhez, akit keresnek. Az ösztöneik mégis azt súghatják, hogy valóban jó helyre érkeztek és a kilincs nélküli ajtó mögül felcsikorduló hang is erre enged következtetni.
Reyraa válaszára reszelős kuncogás hallatszik a másik oldalról.*
- Legendát. Ez jó, ez jó. *Mondja az ismeretlen, de mintha csak magának mondaná.*
- Nem ingyen, nem ingyen. *Ismétli meg a mélységi utolsó szavait szertelen. Wrexan ezúttal is inkább Reyraara hagyja a kommunikációt, a rontástól védő amulett hidegen simul a tenyerébe. Ha valóban nem is használ, de valamiféle megnyugvást talál az érintésében a férfi.
Az ajtó rövid csendes szünet után magától nyílik, halkan felnyikorognak a zsanérok, ahogy a kint állók szeme elé tárul a benti szoba látványa.
Az ajtó mögött nyíló helyiség jóval szélesebb, mint maga a járat, olyan négy-hat méter lehet. A félkör alakú szobát a padlótól a plafonig kőből rakták ki, talán olyanból, mint magát a járatot, nem tudni, milyen funkciót látott el eredeti valójában. A falak mentén ameddig a félkör engedi polcok állnak kétoldalt mindenféle furcsa és hétköznapi dologgal. Jól elfér rajtuk egymás mellett az üvegbe zárt, zöldes folyadékban lebegő koponya, amelynek két oldalán szarvak nőttek, a féltucat patkánnyal teli ketrec és az egyszerű szárított növényekkel teli kisebb zsákok vagy vaskos, öreg könyvek, fóliánsok. A helyiség közepén egy nagy asztal áll, bonyolult és ránézésre méregdrága lepárló szerkezettel és alkimista eszközökre hajazó egyéb felszerelésekkel. A sarokban három nagyobb hordó, felettük békésen köröző kisebb nagyobb, a járatokban is megélő rovarokkal, ám ahhoz képest, milyen kicsi "élőhelyük" van, sokkalta többen vannak és egy méretes kalitka, benne három varjúval. Fáklyák vagy gyertyák nem világítanak bent, helyettük a polcokon és az asztalon álló, vaskeretben lévő gyermekfej nagyságú fénygömbök adnak hideg, barátságtalan fényt. A szobában kissé meleg van, a levegő fülledt és fémízű, vegyszeres kipárolgásoktól nehéz.
Az asztal végében egy hintaszékben ülő, apró termetű, fekete ruhákba öltözött vénasszony invitálóan int a két kalandornak, miközben komótosan billeg előre hátra. A fején fekete, szebb napokat is látott kendő. Az arcát ezernyi ránc szeli át, mint a pókháló, szája apró, ajkai cserepesek, a tekintete viszont égszín és tudástól, élettől csillogó, orra fitos, talán valaha szép nő lehetett. A kezeit elrejti a rojtos szélű takaró, amellyel vállait is fedi, lábain sokat megélt bakancsok.*
- Gyertek beljebb, gyertek. *Int újra Reyraának és Wrexannak és amikor a két kalandor belép, mögöttük halk nyikordulással záródik be az ajtó. Mindketten láthatják, hogy belülről sincs kilincs és furfangos szerkezetre utaló jeleket sem látnak, amellyel nyitódik-záródik az ajtó.*
- Beszélj, miféle segítségre volna szükségetek és milyen áron kívánjátok megszerezni? *Kerül elő az egyik kéz a takaró alól és ráncos ujjal mutat Wrexanra egyenesen. Nem kérdez neveket, nem mutatkozik be, így biztosak nem lehetnek a dolgukban és a vénasszony sem szolgál támpontokkal, csak kérdez. Az asszony tovább hintázik a székben, csillogó tekintettel fürkészi a férfit, mintha élvezné a helyzetet és várja a választ.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-20 21:38:30
Üzenet elküldve: 2021-05-20 21:38:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* Wrexan emberként rosszabbul lát a sötétségben, mint testőre, így talán neki még félelmetesebb a járat. Viszont a lámpás nála van és hűségesen kutyagol immáron Reyraa mögött, hiszen ki tudja milyen szörnyűség lapul a járat sötétjében. Ebből fakadóan a lámpás fényében láthatja, hogy fegyverén tartja kezét a mélységi. Ezen nem csodálkozik, hiszen ő is fogja keményen Csihos botját. Menetelnek egy ideje már, mire végül egy ajtóba botlanak. Rey szerint elérték útjuk végét, amivel csak egyetérteni tud.*
- Szerintem is.* Súgja vissza. Az ajtót kívülről veszik szemügyre, de kulcslyuknak helye nincs, ami furcsa. A kis kukucskáló ablak is zárva. Wrexan természetesen nem próbálna kopogás nélkül benyitni. Viszont egyelőre még nem sietne, hogy kopogjon. Éppen össze is gyűjtené az összes bátorságát, hogy ezt meglépje, amikor megszólal egy reszelős hang az ajtó mögül. Össze is rezzen és még hátrébb is lép az ajtótól. Rögtön megmarkolja a rontástól védő amulettjét, hogy szinte majd kiveri a saját szemét azzal a bottal. Testőrébe több hidegvér szorul, így aztán át is veszi a rögtön a szót tőle, amiért hálás is egy kicsit. Már jó előre rossz érzése van, hiszen a nőkkel általában nincs szerencséje. Nagyot sóhajt és várja, hogy történjen valami. Szíve a torkában dobog, de ez valószínűleg természetes reakció bárkinél.*
* Wrexan emberként rosszabbul lát a sötétségben, mint testőre, így talán neki még félelmetesebb a járat. Viszont a lámpás nála van és hűségesen kutyagol immáron Reyraa mögött, hiszen ki tudja milyen szörnyűség lapul a járat sötétjében. Ebből fakadóan a lámpás fényében láthatja, hogy fegyverén tartja kezét a mélységi. Ezen nem csodálkozik, hiszen ő is fogja keményen Csihos botját. Menetelnek egy ideje már, mire végül egy ajtóba botlanak. Rey szerint elérték útjuk végét, amivel csak egyetérteni tud.*
- Szerintem is.* Súgja vissza. Az ajtót kívülről veszik szemügyre, de kulcslyuknak helye nincs, ami furcsa. A kis kukucskáló ablak is zárva. Wrexan természetesen nem próbálna kopogás nélkül benyitni. Viszont egyelőre még nem sietne, hogy kopogjon. Éppen össze is gyűjtené az összes bátorságát, hogy ezt meglépje, amikor megszólal egy reszelős hang az ajtó mögül. Össze is rezzen és még hátrébb is lép az ajtótól. Rögtön megmarkolja a rontástól védő amulettjét, hogy szinte majd kiveri a saját szemét azzal a bottal. Testőrébe több hidegvér szorul, így aztán át is veszi a rögtön a szót tőle, amiért hálás is egy kicsit. Már jó előre rossz érzése van, hiszen a nőkkel általában nincs szerencséje. Nagyot sóhajt és várja, hogy történjen valami. Szíve a torkában dobog, de ez valószínűleg természetes reakció bárkinél.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-16 00:54:00
Üzenet elküldve: 2021-05-16 00:54:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
*A vészjósló némaság fekete és sűrű szörnyként öleli körbe a párost, akik talán túl vakmerően haladnak előre az ismeretlenben. Rey nem lassít, céltudatosan halad előre, látszólag tudomást sem véve a járat fenyegető aurájáról. De ha Wrexan látna valamit a sötétben, észrevenné, hogy a mélységi jobbja az övénél nyugszik, rásimulva az egyik késre. Ebben a sötétben a szemére aligha hagyatkozhat, s bármi történjen, villámgyorsan kell reagálnia. Bár a többi érzékszerve nem hagyta cserben, azért szemeinek tehetetlensége okoz némi kellemetlenséget.
Lassan mintha oszlani kezdene a sötétség, bár kell egy kis idő, mire Reyraa szeme hozzászokik a pislákoló homályhoz, s elkezd előtte ismét kirajzolódni a terep. Mikor észreveszi az útjukat álló ajtót, lassít, s pár lépésre meg is áll a bejárattól. Izgatott kíváncsiság lesz úrrá rajta, hiszen olyan helyen jár, ahol előtte még soha, s megannyi alvilági személy próbálta előtte sikertelenül felderíteni a csatorna eme titkát. Bár elbízni még nem akarja magát, hiszen semmi sem garantálja, hogy megtalálták a keresett, legendás személyt.*
- Talán jó helyen járunk.
*Suttogja halkan társának, gyanúsan méregetve az ajtót. Nem próbál benyitni, hiszen egyértelműen lakik itt valaki, s nem a hirtelen rárontás a legjobb módszer egy társalgás megkezdéséhez. Már éppen azon lenne, hogy udvariasan bekopogjon, amikor megszakítja a zavart csendet az a hátborzongató, reszelős hang.*
- Két olyan személy, akik egy legendát keresnek, segítség reményében.
*Ha az illető a szóban forgó vajákos, biztosan leesik neki, hogy a nő róla beszél.*
- Természetesen nem ingyen.
*Teszi még hozzá hideg tárgyilagossággal. Az arany nagy úr, mindenkinek felkelti a figyelmét, főleg idelent.*
*A vészjósló némaság fekete és sűrű szörnyként öleli körbe a párost, akik talán túl vakmerően haladnak előre az ismeretlenben. Rey nem lassít, céltudatosan halad előre, látszólag tudomást sem véve a járat fenyegető aurájáról. De ha Wrexan látna valamit a sötétben, észrevenné, hogy a mélységi jobbja az övénél nyugszik, rásimulva az egyik késre. Ebben a sötétben a szemére aligha hagyatkozhat, s bármi történjen, villámgyorsan kell reagálnia. Bár a többi érzékszerve nem hagyta cserben, azért szemeinek tehetetlensége okoz némi kellemetlenséget.
Lassan mintha oszlani kezdene a sötétség, bár kell egy kis idő, mire Reyraa szeme hozzászokik a pislákoló homályhoz, s elkezd előtte ismét kirajzolódni a terep. Mikor észreveszi az útjukat álló ajtót, lassít, s pár lépésre meg is áll a bejárattól. Izgatott kíváncsiság lesz úrrá rajta, hiszen olyan helyen jár, ahol előtte még soha, s megannyi alvilági személy próbálta előtte sikertelenül felderíteni a csatorna eme titkát. Bár elbízni még nem akarja magát, hiszen semmi sem garantálja, hogy megtalálták a keresett, legendás személyt.*
- Talán jó helyen járunk.
*Suttogja halkan társának, gyanúsan méregetve az ajtót. Nem próbál benyitni, hiszen egyértelműen lakik itt valaki, s nem a hirtelen rárontás a legjobb módszer egy társalgás megkezdéséhez. Már éppen azon lenne, hogy udvariasan bekopogjon, amikor megszakítja a zavart csendet az a hátborzongató, reszelős hang.*
- Két olyan személy, akik egy legendát keresnek, segítség reményében.
*Ha az illető a szóban forgó vajákos, biztosan leesik neki, hogy a nő róla beszél.*
- Természetesen nem ingyen.
*Teszi még hozzá hideg tárgyilagossággal. Az arany nagy úr, mindenkinek felkelti a figyelmét, főleg idelent.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-04 11:57:57
Üzenet elküldve: 2021-05-04 11:57:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Fekete üzlet//
*A sötéten ásító csatornajárat előtt megtorpanó kettős röviden felkészül a belépésre. Inkább lélekben, mint testben, ki-ki a maga módján fürkészi az előttük hömpölygő sötétséget. A sötétség persze nem hömpölyög, talán csak a képzeletük játszik velük, de kétségtelenül vészjósló.
Ahogy megindulnak a járatban előre, csak a lámpásuk fényére támaszkodhatnak, mert ide, ahogy korábban a csatorna más részein, nem szűrődik le fény fentről. Amikor elérnek az egyik rácsos víznyelő alá, lámpás imbolygó fényében láthatják, hogy a víznyelő függőleges csatornáját, ami a kikötő felszínére nyílna, elzárták, így a fény nem jut le. Talán ezért is van hidegebb a csatornának ezen a részén és ezért tűnik úgy, hogy idelent elhaltak a hangok. Ám a biztos, hogy ebben a járatban nincsenek patkányok és békák vagy más csúszó-mászó rovarok.
A járat hosszabbnak tűnik, mint az átlag vagy csak a vészjósló körülmények miatt tűnik annak, ám kisvártatva apró világosság jelenik meg a csatornában, s ahogy haladnak felé, kiderül, hogy egy vaskos faajtó zárja el a járatot előttük. Az ajtót belevésték a falba, elég nagy, hogy egy ember kényelmesen beférjen rajta. Középen, szemmagasságban rácsos ablak, ám spalettával belülről elzárva. Az ajtón nincs kulcslyuk vagy más zár, de ha a kettős bármelyik tagja rápróbál, kiderül, hogy nem nyílik.*
- Kik vagytok? *Jön egy reszelős, vén hang az ajtó mögül tompán, amitől a kettős bármelyikének hátán végigfuthat a hideg verejték. Ha valaha is elképzeltek egy öreg boszorkányt, akkor biztosan ilyen hangot képzeltek neki.*
*A sötéten ásító csatornajárat előtt megtorpanó kettős röviden felkészül a belépésre. Inkább lélekben, mint testben, ki-ki a maga módján fürkészi az előttük hömpölygő sötétséget. A sötétség persze nem hömpölyög, talán csak a képzeletük játszik velük, de kétségtelenül vészjósló.
Ahogy megindulnak a járatban előre, csak a lámpásuk fényére támaszkodhatnak, mert ide, ahogy korábban a csatorna más részein, nem szűrődik le fény fentről. Amikor elérnek az egyik rácsos víznyelő alá, lámpás imbolygó fényében láthatják, hogy a víznyelő függőleges csatornáját, ami a kikötő felszínére nyílna, elzárták, így a fény nem jut le. Talán ezért is van hidegebb a csatornának ezen a részén és ezért tűnik úgy, hogy idelent elhaltak a hangok. Ám a biztos, hogy ebben a járatban nincsenek patkányok és békák vagy más csúszó-mászó rovarok.
A járat hosszabbnak tűnik, mint az átlag vagy csak a vészjósló körülmények miatt tűnik annak, ám kisvártatva apró világosság jelenik meg a csatornában, s ahogy haladnak felé, kiderül, hogy egy vaskos faajtó zárja el a járatot előttük. Az ajtót belevésték a falba, elég nagy, hogy egy ember kényelmesen beférjen rajta. Középen, szemmagasságban rácsos ablak, ám spalettával belülről elzárva. Az ajtón nincs kulcslyuk vagy más zár, de ha a kettős bármelyik tagja rápróbál, kiderül, hogy nem nyílik.*
- Kik vagytok? *Jön egy reszelős, vén hang az ajtó mögül tompán, amitől a kettős bármelyikének hátán végigfuthat a hideg verejték. Ha valaha is elképzeltek egy öreg boszorkányt, akkor biztosan ilyen hangot képzeltek neki.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2021-05-01 19:28:00
Üzenet elküldve: 2021-05-01 19:28:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete üzlet//
* Tovább haladnak arra amerre Kapcás mondta nekik. Egy ideig csak az átlagos lenti környezetet lehet látni. A már jól megszokott környezet viszont gyökerestől megváltozik, amikor elérik az említett járatott. Ahogy bele néz a furcsán mélységes sötétbe Wrexan megborzong. Ösztönös babonás félelme felébred. Olyannyira kihalt és vészjósló ez a járat, hogy attól még a szőr is feláll a hátán. Rögtön nyakában lévő talizmánjához kap szabad kezével. A piacon a kofa, akitől vette azt állította, hogy ez véd a boszorkányos elleni praktikáktól. Vyl pedig pont ilyen boszorkánynak tűnt, bár ezt igazából soha nem sikerült kiderítenie. Mégis most kifejezetten örül, hogy nála van ez a medál. Remélhetőleg nem csapta be azaz alak. Erről jut eszébe, hogy neki van egy másik is, amin az aranyló korongok vannak. Kis ideig motoszkál, mire megleli, hogy aztán az arca elé emelje. Ha boszorkányságot észlel a környezetében, akkor az aranyló korongok ezt jelezni fogják. A lámpás fényében, mintha tényleg csillognának. Vagy talán csak a tűz meleg fénye játszadozik szemeivel? Ezt valószínűleg akkor tudná csak meg, ha valami nagyon okos, mágiatudó személlyel vizsgáltatná meg amulettjeit. Az biztos, hogy szemeiben őszinte félelem látható.*
- Me-menjünk! Khm! Menjünk!* Kezdeti tétova hangjába igyekszik erőt vinni. Nem szégyelli, hogy fél, mert ha valamit, akkor ezt nem kell talán szégyellnie. A lámpást előre tartja, aminek fénye imbolyog az ő kissé remegő kezében. Az a kampós bot most nagyon hozzá nőt, mert csak úgy szorongatja, mintha a legerősebb fegyver volna a világon.*
~ Nincs mitől félned, csak üzletelni jöttél. Nem lesz semmi baj, hiszen ez csak üzlet, üzlet, üzlet. ~* Próbálja nyugtatni magát legalább egy kicsit.*
* Tovább haladnak arra amerre Kapcás mondta nekik. Egy ideig csak az átlagos lenti környezetet lehet látni. A már jól megszokott környezet viszont gyökerestől megváltozik, amikor elérik az említett járatott. Ahogy bele néz a furcsán mélységes sötétbe Wrexan megborzong. Ösztönös babonás félelme felébred. Olyannyira kihalt és vészjósló ez a járat, hogy attól még a szőr is feláll a hátán. Rögtön nyakában lévő talizmánjához kap szabad kezével. A piacon a kofa, akitől vette azt állította, hogy ez véd a boszorkányos elleni praktikáktól. Vyl pedig pont ilyen boszorkánynak tűnt, bár ezt igazából soha nem sikerült kiderítenie. Mégis most kifejezetten örül, hogy nála van ez a medál. Remélhetőleg nem csapta be azaz alak. Erről jut eszébe, hogy neki van egy másik is, amin az aranyló korongok vannak. Kis ideig motoszkál, mire megleli, hogy aztán az arca elé emelje. Ha boszorkányságot észlel a környezetében, akkor az aranyló korongok ezt jelezni fogják. A lámpás fényében, mintha tényleg csillognának. Vagy talán csak a tűz meleg fénye játszadozik szemeivel? Ezt valószínűleg akkor tudná csak meg, ha valami nagyon okos, mágiatudó személlyel vizsgáltatná meg amulettjeit. Az biztos, hogy szemeiben őszinte félelem látható.*
- Me-menjünk! Khm! Menjünk!* Kezdeti tétova hangjába igyekszik erőt vinni. Nem szégyelli, hogy fél, mert ha valamit, akkor ezt nem kell talán szégyellnie. A lámpást előre tartja, aminek fénye imbolyog az ő kissé remegő kezében. Az a kampós bot most nagyon hozzá nőt, mert csak úgy szorongatja, mintha a legerősebb fegyver volna a világon.*
~ Nincs mitől félned, csak üzletelni jöttél. Nem lesz semmi baj, hiszen ez csak üzlet, üzlet, üzlet. ~* Próbálja nyugtatni magát legalább egy kicsit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 205-224