Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:31:41
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:31:41
ÚJ
![>Meira Alais [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10613_1468466075_fel_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annorona//
*A dokkok olyanok, mint régen; ugyanolyan tökéletes arra, hogy érezze, hogy él. ~Hát, valakinek ez csupán megélhetés, nekem viszont igazi élvezet.~ Kezében a fényes tőrt forgatva gondol erre Meira. Miután ezt megunta, neki is lát, hogy valami örömforrást nézzen magának. Talpa alatt a rakodópart jól ismert csupasz valósága, de szemeivel szinte már látja lángolni az egész negyedet. Elteszi pengéjét a helyére, majd felmászik az egyik raktár tetejére, hogy körbenézzen. Nemsokára meg is pillant egy hétköznapi jelenetet, amin viszont megáll a tekintete az az, hogy kik játsszák el ezt a jelenetet. A kis srác nem annyira érdekes, viszont a másik figura annál inkább. Eléggé félelmetesen nézhet ki másnak, de Meira számára csak egy érdekes színfolt a nagy fekete- fehérségben. A kölyök gúnyolódva elkullog, de nem jut sokáig, mert amikor befordul a legközelebbi sarkon, Meira utánaered, hála helyismeretének szinte észrevétlen. A gyereket megragadja, majd szakszerűen kiüti úgy, hogy jobbjával hátulról befogja a srác száját és orrát, majd baljával megüti a megragadt fej hátulját középen, így máris elájul. Nem öli meg (most még) csak megkötözi, és visszaviszi oda, ahol azt a furcsa szerzetet látta. Mikor megérkezik, nem köszön, egy szót nem szól, csak a sötét figurára néz, majd felemeli az ájult kölyköt a csuklóján lévő kötést fogva. ~Most úgy nézhet ki, mint a sonka a kamrában. Lássuk, akar-e vele valamit kezdeni ez a fura szerzet?~ A gondolatot pedig követi is egy felkínáló szó, mely csak ennyi:*
-Akarod? *Kérdően nézve teszi fel ezt az egyszerű kérdést, és válaszra várva végigméri a másikat. Egyelőre nem állapít meg semmit, azt ráér az esetleges válasz után is megtenni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 17:45:25, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
*A dokkok olyanok, mint régen; ugyanolyan tökéletes arra, hogy érezze, hogy él. ~Hát, valakinek ez csupán megélhetés, nekem viszont igazi élvezet.~ Kezében a fényes tőrt forgatva gondol erre Meira. Miután ezt megunta, neki is lát, hogy valami örömforrást nézzen magának. Talpa alatt a rakodópart jól ismert csupasz valósága, de szemeivel szinte már látja lángolni az egész negyedet. Elteszi pengéjét a helyére, majd felmászik az egyik raktár tetejére, hogy körbenézzen. Nemsokára meg is pillant egy hétköznapi jelenetet, amin viszont megáll a tekintete az az, hogy kik játsszák el ezt a jelenetet. A kis srác nem annyira érdekes, viszont a másik figura annál inkább. Eléggé félelmetesen nézhet ki másnak, de Meira számára csak egy érdekes színfolt a nagy fekete- fehérségben. A kölyök gúnyolódva elkullog, de nem jut sokáig, mert amikor befordul a legközelebbi sarkon, Meira utánaered, hála helyismeretének szinte észrevétlen. A gyereket megragadja, majd szakszerűen kiüti úgy, hogy jobbjával hátulról befogja a srác száját és orrát, majd baljával megüti a megragadt fej hátulját középen, így máris elájul. Nem öli meg (most még) csak megkötözi, és visszaviszi oda, ahol azt a furcsa szerzetet látta. Mikor megérkezik, nem köszön, egy szót nem szól, csak a sötét figurára néz, majd felemeli az ájult kölyköt a csuklóján lévő kötést fogva. ~Most úgy nézhet ki, mint a sonka a kamrában. Lássuk, akar-e vele valamit kezdeni ez a fura szerzet?~ A gondolatot pedig követi is egy felkínáló szó, mely csak ennyi:*
-Akarod? *Kérdően nézve teszi fel ezt az egyszerű kérdést, és válaszra várva végigméri a másikat. Egyelőre nem állapít meg semmit, azt ráér az esetleges válasz után is megtenni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 17:45:25, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:08:07
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:08:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A többnapos tanulás teljesen kikészítette, mind testileg, mind lelkileg. S erre a nagy fáradtságára a hosszú séta is csak rátett egy lapáttal, amit megtett a dokkokig. Lépései esetlenek, mozdulatai erőtlenek, még tekintete és homályos, mintha a semmibe tekintete. Ennek ellenére teljesen tisztában van környezetével és az ott folyó dolgokkal, egyszerűen csak nincs annyi ereje, hogy bármire is reagáljon. Pedig lenne bőven mire; apró termete miatt nehezen veszik észre, így szinte percenként sikerül valakinek beleütköznie, hogy aztán hangos szitkozódások kíséretében továbbálljon. Ha jobb paszban lenne, akkor sem szólna vissza, mindig is nyugodt és visszahúzódó volt, most azonban még magában sem mérgelődik, hagyja, hadd bosszankodjanak. Neki egyetlen egy cél lebeg a szeme előtt: végre elérje az artheniori erdőt, ahol a fák árnyékot vetnek rá, eltakarva a vándorok szemei elől, biztonságban tartva és őrizve álmait.
Csak egy baj van ezzel a tervvel, először el kell jutnia oda. ~Lehet, hogy nem fogom tudni elérni a fák rejtekét, túl fáradt vagyok... Bőven elég, ha az ösvényt elérem, majd ott letérek az útról, hogy kicsit beljebb álomra hajtsam a fejem.~ Nem épp élete legjobb ötlete, de ebben az állapotban senki ne várjon tőle többet.
Már teljesen eltűnt a nap a horizonton, mikor végleg kifogy az erejéből. Lábai és karjai teljesen elnehezülnek, mintha hatalmas ólomcsizmákat és -kesztyűket húzott volna rájuk. ~A francba! Csak még egy kicsit kell kibírnom, nehogy itt essek össze a részeg matrózok, és a lányokra vadászó tengerészek között. Főleg éjszaka, mikor az alvilág ébredezik itt.~ Vándorbotjára támaszkodva lassan elnavigálja magát a legközelebbi ládahalomig, hogy a járókelők kíváncsi tekintetei elől elbújva pihenhessen egy kicsit. A torony mögé kerülve nekiveti hátát az alsó ládának, úgy ahogy kényelembe helyezi magát, és pilláit lassan lehunyva nem telik bele egy perc, hogy húzza a lóbőrt.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 20:34:05
Csak egy baj van ezzel a tervvel, először el kell jutnia oda. ~Lehet, hogy nem fogom tudni elérni a fák rejtekét, túl fáradt vagyok... Bőven elég, ha az ösvényt elérem, majd ott letérek az útról, hogy kicsit beljebb álomra hajtsam a fejem.~ Nem épp élete legjobb ötlete, de ebben az állapotban senki ne várjon tőle többet.
Már teljesen eltűnt a nap a horizonton, mikor végleg kifogy az erejéből. Lábai és karjai teljesen elnehezülnek, mintha hatalmas ólomcsizmákat és -kesztyűket húzott volna rájuk. ~A francba! Csak még egy kicsit kell kibírnom, nehogy itt essek össze a részeg matrózok, és a lányokra vadászó tengerészek között. Főleg éjszaka, mikor az alvilág ébredezik itt.~ Vándorbotjára támaszkodva lassan elnavigálja magát a legközelebbi ládahalomig, hogy a járókelők kíváncsi tekintetei elől elbújva pihenhessen egy kicsit. A torony mögé kerülve nekiveti hátát az alsó ládának, úgy ahogy kényelembe helyezi magát, és pilláit lassan lehunyva nem telik bele egy perc, hogy húzza a lóbőrt.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 20:34:05
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:42:11
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Annorona régen járt már ezen a környéken, legutóbb is éjszaka, hiszen tiltott áruval kereskedett, ezért nem látta rendesen ezt a helyet. Most is hasonló okok miatt fújta erre a szél, de ezúttal kevésnyi idővel sötétedés előtt jött, hogy szétnézhessen.
Éppen elkalandozik, lélekben otthonában jár, a szegénynegyedben, amikor egy részeges matróz ütközik belé.*
- Nézz a lábad elé!
*A szakállas férfi arca taszító fintorba torzul, sárga fogait kivillantva méri végig a lányt, majd felfüttyent. Annorona haragosan forgatja szemét, azzal nyugtatja magát, hogy elképzeli az alakot nyolc darabba szelve; fogai nyakláncként lógva a lány nyakában. Nem akar csetepatét, itt és most nem, ugyanis fontos szállítmánnyal érkezett. Habár igazán apró a termék, és a zsebébe is kényelmesen elpihen, több pénzt ér, mint amennyit el tud képzelni. Bár igaz, ezúttal az összes az ideiglenes főnökéhez kerül, aki csak azzal bízta meg, hogy idehozza a terméket, aztán tűnjön el mihamarabb. Nincs a lány ínyére a dolog, de ezúttal nincs lehetőség vitára.
Annorona sietve kikerüli a fickót, de közben megrökönyödve csak a terület szélén hajlandó maradni; tudja, ha beljebb megy, sokkal több ilyen alakkal lesz dolga, és akkor bizony képtelen lesz visszafogni magát. Leül egy üres láda tetejére, maszkján egy óvatos mozdulattal végigsimít, és halványan elmosolyodik. Ritkán esik meg ilyen, hogy a maszk mosolya egyenlő lesz az ő szájának vonalával.* ~Bár itt lennél, anya...~ *Egy apró kisfiú vánszorog elé, szakadt ruhája alól kivillan csupasz teste; bőre szorosan feszül csontjaira, karcolások fedik mindenhol. Üveges tekintettel pillant a lányra, kezét kérlelően nyújtogatja felé, egy kevés alamizsnáért.* ~Buta kölyök!~ *Annorona lesüti tekintetét, csuklyája elfedi egész arcát. Utálja ezeket a tekinteteket, gyűlöli, aki ennyire ráerőlteti másra, hogy Ő mennyire szenved, és segíts már rajta, mert amúgy sincs elég gondod.*
- Kérlek!
*Csipogja a kiéhezett kölyök, és még jobban neki szegezi tenyerét.*
- Kotródj a közelemből, te féreg!
*Préseli összeszorított fogai közül. Felpillant a fiúra, aki összeszűkült szemmel néz fel rá. Tekintete minden szempontból megvoltozott; most haragos, megvető. Félszegen a lány maszkjára sandít, és elmosolyodik.*
- Látod, az ilyen megkeseredett tuskókkal, mint te, mindenki ujjat húz.
*A fiú jobb orcáján feltűnően végigsimít, hogy tudatosítsa Annoronában, mire céloz. Mélyen a lány fekete szemébe réved, majd kárörvendő kuncogással a következő szerencsétlen áldozatához szökken.*
- Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!
*Annorona halkan kántálja a szavakat, amik idővel átalakulnak...*
- Ölöm, ölöm, ölöm...
*Behunyja halál fekete szemét, úgy sutyorogja maga elé a szavakat. Nem hallja őt senki ebben a ricsajban, tehát nincs mitől tartania. Fekete köpönyegét szelíden megfújja a szél, és lerepíti a fejéről a csuklyáját. Idegesen emeli vissza a fejére, és takargatja el gondosan arcát.*
*Annorona régen járt már ezen a környéken, legutóbb is éjszaka, hiszen tiltott áruval kereskedett, ezért nem látta rendesen ezt a helyet. Most is hasonló okok miatt fújta erre a szél, de ezúttal kevésnyi idővel sötétedés előtt jött, hogy szétnézhessen.
Éppen elkalandozik, lélekben otthonában jár, a szegénynegyedben, amikor egy részeges matróz ütközik belé.*
- Nézz a lábad elé!
*A szakállas férfi arca taszító fintorba torzul, sárga fogait kivillantva méri végig a lányt, majd felfüttyent. Annorona haragosan forgatja szemét, azzal nyugtatja magát, hogy elképzeli az alakot nyolc darabba szelve; fogai nyakláncként lógva a lány nyakában. Nem akar csetepatét, itt és most nem, ugyanis fontos szállítmánnyal érkezett. Habár igazán apró a termék, és a zsebébe is kényelmesen elpihen, több pénzt ér, mint amennyit el tud képzelni. Bár igaz, ezúttal az összes az ideiglenes főnökéhez kerül, aki csak azzal bízta meg, hogy idehozza a terméket, aztán tűnjön el mihamarabb. Nincs a lány ínyére a dolog, de ezúttal nincs lehetőség vitára.
Annorona sietve kikerüli a fickót, de közben megrökönyödve csak a terület szélén hajlandó maradni; tudja, ha beljebb megy, sokkal több ilyen alakkal lesz dolga, és akkor bizony képtelen lesz visszafogni magát. Leül egy üres láda tetejére, maszkján egy óvatos mozdulattal végigsimít, és halványan elmosolyodik. Ritkán esik meg ilyen, hogy a maszk mosolya egyenlő lesz az ő szájának vonalával.* ~Bár itt lennél, anya...~ *Egy apró kisfiú vánszorog elé, szakadt ruhája alól kivillan csupasz teste; bőre szorosan feszül csontjaira, karcolások fedik mindenhol. Üveges tekintettel pillant a lányra, kezét kérlelően nyújtogatja felé, egy kevés alamizsnáért.* ~Buta kölyök!~ *Annorona lesüti tekintetét, csuklyája elfedi egész arcát. Utálja ezeket a tekinteteket, gyűlöli, aki ennyire ráerőlteti másra, hogy Ő mennyire szenved, és segíts már rajta, mert amúgy sincs elég gondod.*
- Kérlek!
*Csipogja a kiéhezett kölyök, és még jobban neki szegezi tenyerét.*
- Kotródj a közelemből, te féreg!
*Préseli összeszorított fogai közül. Felpillant a fiúra, aki összeszűkült szemmel néz fel rá. Tekintete minden szempontból megvoltozott; most haragos, megvető. Félszegen a lány maszkjára sandít, és elmosolyodik.*
- Látod, az ilyen megkeseredett tuskókkal, mint te, mindenki ujjat húz.
*A fiú jobb orcáján feltűnően végigsimít, hogy tudatosítsa Annoronában, mire céloz. Mélyen a lány fekete szemébe réved, majd kárörvendő kuncogással a következő szerencsétlen áldozatához szökken.*
- Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm!
*Annorona halkan kántálja a szavakat, amik idővel átalakulnak...*
- Ölöm, ölöm, ölöm...
*Behunyja halál fekete szemét, úgy sutyorogja maga elé a szavakat. Nem hallja őt senki ebben a ricsajban, tehát nincs mitől tartania. Fekete köpönyegét szelíden megfújja a szél, és lerepíti a fejéről a csuklyáját. Idegesen emeli vissza a fejére, és takargatja el gondosan arcát.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 11:47:31
Üzenet elküldve: 2015-08-16 11:47:31
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*En szavait hallva somolyog bele a csókba, vitatná pusztán saját szerepét, mindkettejük teljes lénye szükséges volt ahhoz a magassághoz. Ha szóvá is tenné, a félvér csókjai ajkára némítják közlendőjét. A követelőző hevességnek megadva önmagát, feledve minden gondját viszonoz nyelvével, és kezével egyaránt, ujjai újra En hátát cirógatják, majd ernyedten hullnak vissza, mikor a nő lassít az ütemen. Csak vérvörös, kérdő tekintettel simogatja a másikat, várva a folytatást, mi úgy fest, hosszú, és elnyújtott lesz.
Jóleső érzéssel fürdőzik a kék pillantások kereszttüzében, vágyát újra kelti a lágy becézés, mellyel összekaszabolt testét kényeztetik a kecses kis ujjak.*
-Kívánj bármit.
*Tör fel belőle a meggondolatlan, önkéntelen sóhaj. Számára nem meglepő a félelf viselkedésében beállt változás, minden nőben ott szunnyad a Matróna, legyen az bármely faj képviselője, bármely ranghoz tartozó. Aprót mozdul csípőjével, hogy En érezhesse ölén a mélységi újra éledő, keményedő sóvárgását, miközben szerepéhez hűen rendeli alá magát, testét, lelkét, szerelemnek ható vonzalmát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*En szavait hallva somolyog bele a csókba, vitatná pusztán saját szerepét, mindkettejük teljes lénye szükséges volt ahhoz a magassághoz. Ha szóvá is tenné, a félvér csókjai ajkára némítják közlendőjét. A követelőző hevességnek megadva önmagát, feledve minden gondját viszonoz nyelvével, és kezével egyaránt, ujjai újra En hátát cirógatják, majd ernyedten hullnak vissza, mikor a nő lassít az ütemen. Csak vérvörös, kérdő tekintettel simogatja a másikat, várva a folytatást, mi úgy fest, hosszú, és elnyújtott lesz.
Jóleső érzéssel fürdőzik a kék pillantások kereszttüzében, vágyát újra kelti a lágy becézés, mellyel összekaszabolt testét kényeztetik a kecses kis ujjak.*
-Kívánj bármit.
*Tör fel belőle a meggondolatlan, önkéntelen sóhaj. Számára nem meglepő a félelf viselkedésében beállt változás, minden nőben ott szunnyad a Matróna, legyen az bármely faj képviselője, bármely ranghoz tartozó. Aprót mozdul csípőjével, hogy En érezhesse ölén a mélységi újra éledő, keményedő sóvárgását, miközben szerepéhez hűen rendeli alá magát, testét, lelkét, szerelemnek ható vonzalmát.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-15 23:18:11
Üzenet elküldve: 2015-08-15 23:18:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
*Apró simításokkal cirógatja a hímet, hol karját, hol mellkasát, gyengéd törődés, mintha nem csak egyetlen alkalommal lennének egymás karjaiban, hanem régi szeretők volnának. A helyzet ismét előkeríti a régi emlékeket, próbálva a felszínre hozni őket, de hamar elhessegeti őket. Egyre nagyobb gyakorlata van már ebben, ráadásul a helyzet, no meg a futó csókok is megkönnyíti a dolgát - mindkettejüknek van mit elhessegetni most.*
- Az egekbe emeltél. *A szavak közben ajkai val cirógatja Ryz ajkait.* De néha nagyon telhetetlen tudok lenni. *Zárja megjegyzését egy hosszúra nyújtott csókkal, nem a szenvedélyes fajtából, de annak ígérete ott lapul benne.
Olyan természetesnek hat a megszólítás, az alárendeltség a másik fél részéről, s a dominancia a félvér számára, mintha egész életét ilyen viszonyok között élte volna. Pedig inkább eszköz volt csupán, ki a sikerért és engedelmességért jutalmat kapott, ám az engedetlenség komoly következményekkel járt. Aztán egy szép napon kitört belőle, mert a szabályok felborultak.
Mintha megint a korábban természetesnek tartott láncokból akarna szabadulni. Gyors mozdulattal emelkedik fel, s ugyanazzal a lendülettel kerül a hím fölé, két oldalt csípője mellett térdelve. Újabb csókja már sokkal hevesebb, ám azt követően kicsit vissza is fogja magát. Nem, továbbra sem szabad kapkodással elrontani az élvezeteket. Felegyenesedve tűnődve tekint végig a mélységin, miközben ujjai végig vándorolnak törzse mindkét oldalán. Mint az ihletre váró művész, kinek már van elképzelése, milyen alkotást akar életre kelteni, de a részletek még nem kristályosodtak ki. Ám a lassan a kék szemekbe költöző huncut fény sejteti, hogy az apró érintések nem a tétovaság jelei, pusztán kis időhúzás, időnyerés, mielőtt, az igazi játszadozás kezdetét venné.*
*Apró simításokkal cirógatja a hímet, hol karját, hol mellkasát, gyengéd törődés, mintha nem csak egyetlen alkalommal lennének egymás karjaiban, hanem régi szeretők volnának. A helyzet ismét előkeríti a régi emlékeket, próbálva a felszínre hozni őket, de hamar elhessegeti őket. Egyre nagyobb gyakorlata van már ebben, ráadásul a helyzet, no meg a futó csókok is megkönnyíti a dolgát - mindkettejüknek van mit elhessegetni most.*
- Az egekbe emeltél. *A szavak közben ajkai val cirógatja Ryz ajkait.* De néha nagyon telhetetlen tudok lenni. *Zárja megjegyzését egy hosszúra nyújtott csókkal, nem a szenvedélyes fajtából, de annak ígérete ott lapul benne.
Olyan természetesnek hat a megszólítás, az alárendeltség a másik fél részéről, s a dominancia a félvér számára, mintha egész életét ilyen viszonyok között élte volna. Pedig inkább eszköz volt csupán, ki a sikerért és engedelmességért jutalmat kapott, ám az engedetlenség komoly következményekkel járt. Aztán egy szép napon kitört belőle, mert a szabályok felborultak.
Mintha megint a korábban természetesnek tartott láncokból akarna szabadulni. Gyors mozdulattal emelkedik fel, s ugyanazzal a lendülettel kerül a hím fölé, két oldalt csípője mellett térdelve. Újabb csókja már sokkal hevesebb, ám azt követően kicsit vissza is fogja magát. Nem, továbbra sem szabad kapkodással elrontani az élvezeteket. Felegyenesedve tűnődve tekint végig a mélységin, miközben ujjai végig vándorolnak törzse mindkét oldalán. Mint az ihletre váró művész, kinek már van elképzelése, milyen alkotást akar életre kelteni, de a részletek még nem kristályosodtak ki. Ám a lassan a kék szemekbe költöző huncut fény sejteti, hogy az apró érintések nem a tétovaság jelei, pusztán kis időhúzás, időnyerés, mielőtt, az igazi játszadozás kezdetét venné.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-15 13:34:54
Üzenet elküldve: 2015-08-15 13:34:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
*Vállát egy sziklának vetve hever, félig ülve, erősen tartva, és gyengéden simogatva a nőt. Ujjai gyakorta futnak végig a félvér oldalát ékesítő hegen, rákérdezni mégsem fog. Azzal épp azt a hazugságot oszlatná szét, mit most annyira élvez; hogy ők ketten régtől egyek, s egymáséi.
Ha szelídült vérük zubogása, légzésük kapkodó irama újra keresi ajkaival a nőét, futó csókok erejéig, melyek között merengve gondolkodik el, nem távolodva a mától, pusztán csak a tegnap, és holnap határáig. Az egyik fájdalmasan ködös, a másik, mint olyan még bizonytalan. Így nagy sóhajjal tér vissza a biztos, talmi jelenbe, aprót csapva tenyerével En fenekére.*
-Nos Úrnőm, maradt olyan vágyad, melyet kielégíthetek?
*Pimasz a tekintet, a vigyor, a hangsúly viszont olyan természetessé teszi a megszólítást, mintha más néven nem ismerné a félvért. A választ megelőző, futó lopott csók, szellő érintésével vetekedő simogatás En derekán ismét őszinte megbecsülésről, teljes odaadásról árulkodik, mintha csak szerepeket cseréltek volna a Rumos óta, s most Ryz lenne a félelf rajongója.
Még hátra van utolsó ígérete, melynek értelmében ő lesz a készséges játékszer, oly módon, ahogy csak En kívánja, a sötételf férfiak szolgai alárendeltségével az Úrnővel szemben. Hogy már előre élvezi a játék ezen részét is, azt épp úgy nem tudja leplezni, mint ahogy könnyedén adta az elcsábított szerelmes legényt. Erősen vitathatóvá téve ezzel mikor is, és mennyire jól alakít szerepet.*
*Vállát egy sziklának vetve hever, félig ülve, erősen tartva, és gyengéden simogatva a nőt. Ujjai gyakorta futnak végig a félvér oldalát ékesítő hegen, rákérdezni mégsem fog. Azzal épp azt a hazugságot oszlatná szét, mit most annyira élvez; hogy ők ketten régtől egyek, s egymáséi.
Ha szelídült vérük zubogása, légzésük kapkodó irama újra keresi ajkaival a nőét, futó csókok erejéig, melyek között merengve gondolkodik el, nem távolodva a mától, pusztán csak a tegnap, és holnap határáig. Az egyik fájdalmasan ködös, a másik, mint olyan még bizonytalan. Így nagy sóhajjal tér vissza a biztos, talmi jelenbe, aprót csapva tenyerével En fenekére.*
-Nos Úrnőm, maradt olyan vágyad, melyet kielégíthetek?
*Pimasz a tekintet, a vigyor, a hangsúly viszont olyan természetessé teszi a megszólítást, mintha más néven nem ismerné a félvért. A választ megelőző, futó lopott csók, szellő érintésével vetekedő simogatás En derekán ismét őszinte megbecsülésről, teljes odaadásról árulkodik, mintha csak szerepeket cseréltek volna a Rumos óta, s most Ryz lenne a félelf rajongója.
Még hátra van utolsó ígérete, melynek értelmében ő lesz a készséges játékszer, oly módon, ahogy csak En kívánja, a sötételf férfiak szolgai alárendeltségével az Úrnővel szemben. Hogy már előre élvezi a játék ezen részét is, azt épp úgy nem tudja leplezni, mint ahogy könnyedén adta az elcsábított szerelmes legényt. Erősen vitathatóvá téve ezzel mikor is, és mennyire jól alakít szerepet.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 23:51:36
Üzenet elküldve: 2015-08-14 23:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Erre a kis időre az a pillantás el is hiteti vele, hogy ő a legszebb, nem mintha az a nagyon hiú fajta, de ez a szép az ilyen együttlétekben. Egy kis időre mindent hátra lehet hagyni, hogy élvezhessék egymás érintését, ölelését, és minden apróságot, ami ezzel karöltve jár. Kellemes bizsergés borzongatja a bőrét az őt simogató ujjak nyomán, kiélvezve minden pillanatát a kényeztetésnek. Míg a hím vetkőzik, a kék szemek végig rajta időznek, nagyon is kedvtelve. Sosem lohasztotta kedvét a hegek látványa, hozzá szokott már, és végül neki is kijutott belőle, csak nem úszta meg. Arról nem is beszélve, hogy bár végül mégis egy egyszerű polgár mellett kötött ki, az edzett fizikumú férfiak vonzották. Ezek után nem meglepő, hogy tekintete szépen elidőzik Ryz testén, míg alkalma nyílik erre. A vággyal teli tekintet azonban hamar sóvárgóvá válik, mit vonásai is tükröznek, az ölét érintő ujjak erről gondoskodnak. Szenvedéllyel, mégis apró, elbujtatott odaadással csókol vissza, miközben karjaival gyengéden átöleli a mélységit, ujjai lágyan cirógatják a hátét, oldalát, felszöknek egészen a tarkójáig.
Eggyé válásuk pillanatában kéjes sóhaj szökik ki ajkai közül, mely visszatérő vendég marad. Két idegen pillanatnyi vágyából lobbant minden, és mégis olyan, mintha nem is első együttlétük lenne, s nem is az utolsó volna. A gyönyör magaslatait ismét eléri, karcsú testét ívbe feszíti a mindent elsöprő és mindent elemésztő érzés, hangját sem fogja vissza, ereje már-már egy kiáltáséval kel versenyre, hogy végül reszketeg sóhajba vesszen. Erőtlenül pihegve hever a hím alatt, fátyolos tekintettel nézve a másik vonásait. Túlzás lenne állítani, hogy néma csend borul rájuk, hiszen az apró, szapora lélegzetvételek halk zaja nem akar szűnni, szavakkal mégsem akarja megtörni a pillanatot. Inkább csak a mellé heveredő Ryz mellkasára hajtja a fejét, próbálva egy kis erőt gyűjteni hallgatja a szívverését, miközben ismét átöleli gyengéden enyhén reszkető karokkal.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Erre a kis időre az a pillantás el is hiteti vele, hogy ő a legszebb, nem mintha az a nagyon hiú fajta, de ez a szép az ilyen együttlétekben. Egy kis időre mindent hátra lehet hagyni, hogy élvezhessék egymás érintését, ölelését, és minden apróságot, ami ezzel karöltve jár. Kellemes bizsergés borzongatja a bőrét az őt simogató ujjak nyomán, kiélvezve minden pillanatát a kényeztetésnek. Míg a hím vetkőzik, a kék szemek végig rajta időznek, nagyon is kedvtelve. Sosem lohasztotta kedvét a hegek látványa, hozzá szokott már, és végül neki is kijutott belőle, csak nem úszta meg. Arról nem is beszélve, hogy bár végül mégis egy egyszerű polgár mellett kötött ki, az edzett fizikumú férfiak vonzották. Ezek után nem meglepő, hogy tekintete szépen elidőzik Ryz testén, míg alkalma nyílik erre. A vággyal teli tekintet azonban hamar sóvárgóvá válik, mit vonásai is tükröznek, az ölét érintő ujjak erről gondoskodnak. Szenvedéllyel, mégis apró, elbujtatott odaadással csókol vissza, miközben karjaival gyengéden átöleli a mélységit, ujjai lágyan cirógatják a hátét, oldalát, felszöknek egészen a tarkójáig.
Eggyé válásuk pillanatában kéjes sóhaj szökik ki ajkai közül, mely visszatérő vendég marad. Két idegen pillanatnyi vágyából lobbant minden, és mégis olyan, mintha nem is első együttlétük lenne, s nem is az utolsó volna. A gyönyör magaslatait ismét eléri, karcsú testét ívbe feszíti a mindent elsöprő és mindent elemésztő érzés, hangját sem fogja vissza, ereje már-már egy kiáltáséval kel versenyre, hogy végül reszketeg sóhajba vesszen. Erőtlenül pihegve hever a hím alatt, fátyolos tekintettel nézve a másik vonásait. Túlzás lenne állítani, hogy néma csend borul rájuk, hiszen az apró, szapora lélegzetvételek halk zaja nem akar szűnni, szavakkal mégsem akarja megtörni a pillanatot. Inkább csak a mellé heveredő Ryz mellkasára hajtja a fejét, próbálva egy kis erőt gyűjteni hallgatja a szívverését, miközben ismét átöleli gyengéden enyhén reszkető karokkal.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 14:45:01
Üzenet elküldve: 2015-08-14 14:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Örül hogy végre talaj van a lába alatt. Ahogy lekászálódik a hajóról, a palló aljához érve kicsit mrgmozgatja a vállait. Még mindig el van zsibbadva, attól a két naptól amit a ládában töltött. Azon kívűl sem tudta sok mindenre használni a végtagjait. Leginkább csak olvasott, a kapitány könyveit pusztította. De ettől függetlenül az utóbbi időben csak a vizet tudta kémlelni más elfoglaltság híján.
Ahogy körbenéz a kikötőben, a megszokott dolgok iránt érzert nyugalom szállja meg. Ismerős neki a forgalmas kikötők látványa, mely szinte mindenhol ugyanolyan. Legfeljebb csak a környezet változik...
Fogalma sincs mit kezdjen magával. Menjen be egy fogadóba? Mi értelme... Talán nekiállhatna körülnézni, de egy védtelen tündér könnyű célpont lenne minden rosszarcú bajkeverőnek. De valamerre csak el kell indulnia, hisz nem álldogálhat itt örökké.
Talán vissza kéne indulnia, és visszaszerezni a jussát? Nem. Most túlélte másodszorra nem biztos hogy élve kerülne elő... Ki kéne hoznia valamit abból ahol most van. Itt van egy kikötőben, Arthenior mellett. Egyedül van.
El kéne jutnia egy jobb környékre. Például Arthenior belvárosába. Nem biztos hogy ott biztonságban lenne, de talán találna neki való munkát...*
Ahogy körbenéz a kikötőben, a megszokott dolgok iránt érzert nyugalom szállja meg. Ismerős neki a forgalmas kikötők látványa, mely szinte mindenhol ugyanolyan. Legfeljebb csak a környezet változik...
Fogalma sincs mit kezdjen magával. Menjen be egy fogadóba? Mi értelme... Talán nekiállhatna körülnézni, de egy védtelen tündér könnyű célpont lenne minden rosszarcú bajkeverőnek. De valamerre csak el kell indulnia, hisz nem álldogálhat itt örökké.
Talán vissza kéne indulnia, és visszaszerezni a jussát? Nem. Most túlélte másodszorra nem biztos hogy élve kerülne elő... Ki kéne hoznia valamit abból ahol most van. Itt van egy kikötőben, Arthenior mellett. Egyedül van.
El kéne jutnia egy jobb környékre. Például Arthenior belvárosába. Nem biztos hogy ott biztonságban lenne, de talán találna neki való munkát...*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-14 12:21:39
Üzenet elküldve: 2015-08-14 12:21:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hogy a legszebb nő lenne a világon En, nem lehet kérdéses, tekintve, hogy Ryz számára ő most az egyetlen. És mint olyan szabadon fürdőzhet a mélységi elégedett, gyönyörködő pillantásaiban, remeghet a testét érintő ujjak becézése alatt, egy hosszúra nyújtott percig. Azt követve, bár tekintetével nem ereszti a nőt, áll fel, hogy maradék öltözékétől hamar szabaduljon, szemvillantás alatt rúgva le a bakancsokat, majd csatolva az övét bújik ki nadrágjából is, hagyva időt, hogy a félvér ismét alaposan felmérje összekaszabolt testét, a hovatartozását jelképező pók tetoválását, és tagadhatatlanul egyértelmű vágyakozását. Szégyennek, zavarnak épp úgy nem mutatja jelét, ahogy a szirten sem tette, teljesen elégedett önmagával, még így, gyérebb izomzattal, ezernyi heggel is.
Majd helyezkedik vissza térdre, En lábai közé, ujjaival érintve a nő ölét, sóvárgását szítva minden mozdulattal, míg vérvörös tekintete élvezettel figyeli a nő arcának rezdülését. Nem engedi a kéjt tetőzni azonban, hajol csókolni ajkait, nyakát, melleit, miközben lassan eggyé forr testük, s tartja ki a pillanatot mozdulatlanul, apró sóhajjal jelezve mennyire vágyott már ebbe az ölelésbe.
És miként ígérte, nem engedve az ösztönök mindent elborító hevének, mintha asszonyát ölelné, odaadóan, valós érzelmekről árulkodnak mozdulatai, csókjai. Közvetítve mindazt, mire szavak nem is lehetnek, mi a legteljesebb, legnagyobb férfi, és nő között. Tartva vissza addig önmagát, még a félelf ajkáról el nem hangzik a jellegzetes nyögés, sikoly, bármi módja a vallomásnak. Csak akkor enged, és követi Ent, vállára omolva, szaporán kapkodva a levegőt, próbál megnyugodni, és szavakat találni. Teljesen eredménytelenül, inkább hever le a félelf mellé, mellkasára ölelve a nőt, hátát, karját, arcát simogatva lágyan. És inkább nem töri meg az elégedettség csendjét egyszerű, méltatlan szavakkal.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hogy a legszebb nő lenne a világon En, nem lehet kérdéses, tekintve, hogy Ryz számára ő most az egyetlen. És mint olyan szabadon fürdőzhet a mélységi elégedett, gyönyörködő pillantásaiban, remeghet a testét érintő ujjak becézése alatt, egy hosszúra nyújtott percig. Azt követve, bár tekintetével nem ereszti a nőt, áll fel, hogy maradék öltözékétől hamar szabaduljon, szemvillantás alatt rúgva le a bakancsokat, majd csatolva az övét bújik ki nadrágjából is, hagyva időt, hogy a félvér ismét alaposan felmérje összekaszabolt testét, a hovatartozását jelképező pók tetoválását, és tagadhatatlanul egyértelmű vágyakozását. Szégyennek, zavarnak épp úgy nem mutatja jelét, ahogy a szirten sem tette, teljesen elégedett önmagával, még így, gyérebb izomzattal, ezernyi heggel is.
Majd helyezkedik vissza térdre, En lábai közé, ujjaival érintve a nő ölét, sóvárgását szítva minden mozdulattal, míg vérvörös tekintete élvezettel figyeli a nő arcának rezdülését. Nem engedi a kéjt tetőzni azonban, hajol csókolni ajkait, nyakát, melleit, miközben lassan eggyé forr testük, s tartja ki a pillanatot mozdulatlanul, apró sóhajjal jelezve mennyire vágyott már ebbe az ölelésbe.
És miként ígérte, nem engedve az ösztönök mindent elborító hevének, mintha asszonyát ölelné, odaadóan, valós érzelmekről árulkodnak mozdulatai, csókjai. Közvetítve mindazt, mire szavak nem is lehetnek, mi a legteljesebb, legnagyobb férfi, és nő között. Tartva vissza addig önmagát, még a félelf ajkáról el nem hangzik a jellegzetes nyögés, sikoly, bármi módja a vallomásnak. Csak akkor enged, és követi Ent, vállára omolva, szaporán kapkodva a levegőt, próbál megnyugodni, és szavakat találni. Teljesen eredménytelenül, inkább hever le a félelf mellé, mellkasára ölelve a nőt, hátát, karját, arcát simogatva lágyan. És inkább nem töri meg az elégedettség csendjét egyszerű, méltatlan szavakkal.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 16:15:14
Üzenet elküldve: 2015-08-13 16:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Szüksége is van arra a segítségre, arra a támaszra, csak egy kicsit, amíg összeszedi magát, amikor már valamicskét felfog a világból, és nem a gyönyör utóhangjai tartják markukban. Lassan csak eljutnak a nyakába suttogott szavak, és apró mosolyt csal ajkaira, holott a még kissé ködös tudattal is tisztában van vele, ő itt a játékszer. De hiába a pihegés, hiába a kéj okozta kimerültség, mohó módon többre vágyik. Mintha teste utólag most akarna mindent behajtani, amit eddig megtagadott tőle. És ennek a szomjnak a célkeresztjében Ryz áll.
Engedve a vezetésnek lábai mozdulnak, s immár combjaival ölelve a mélységit dől hátra, elmerülve a csókban, szenvedélyesen viszonozva azt. Már csak az a fránya nadrág van útban, de ahogy a hím se kapkod, ős sem sietett, nem kíván elrontani semmit türelmetlenséggel. Apró fészkelődés csupán, mivel helyezkedik, hogy minden porcikája kellemes látványt nyújtson, s közben azt is hagyja, hogy kék szemeiben tükröződjön az izzó vágy, ami még mindig ott lüktet benne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Szüksége is van arra a segítségre, arra a támaszra, csak egy kicsit, amíg összeszedi magát, amikor már valamicskét felfog a világból, és nem a gyönyör utóhangjai tartják markukban. Lassan csak eljutnak a nyakába suttogott szavak, és apró mosolyt csal ajkaira, holott a még kissé ködös tudattal is tisztában van vele, ő itt a játékszer. De hiába a pihegés, hiába a kéj okozta kimerültség, mohó módon többre vágyik. Mintha teste utólag most akarna mindent behajtani, amit eddig megtagadott tőle. És ennek a szomjnak a célkeresztjében Ryz áll.
Engedve a vezetésnek lábai mozdulnak, s immár combjaival ölelve a mélységit dől hátra, elmerülve a csókban, szenvedélyesen viszonozva azt. Már csak az a fránya nadrág van útban, de ahogy a hím se kapkod, ős sem sietett, nem kíván elrontani semmit türelmetlenséggel. Apró fészkelődés csupán, mivel helyezkedik, hogy minden porcikája kellemes látványt nyújtson, s közben azt is hagyja, hogy kék szemeiben tükröződjön az izzó vágy, ami még mindig ott lüktet benne.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 10:49:28
Üzenet elküldve: 2015-08-13 10:49:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Rögvest siklik mindkét tenyere En hátára, hogy tartsa, óvja a nőt, még az a pillanatban rekedve mit sem törődik önön testének épségével, vagy bármi egyéb evilági dologgal. Majd öleli magához, olyan lágyan érintve, mint ahogy értékes relikviákhoz ér az ember.*
-Igazán finommá tesz az irántam való vágyad.
*Súgja halkan En nyakába. Talán egy perc, ha eltelik, még hagyja szeretőjének vágyát csitulni, majd már vállát csókolva suhan végig keze a félvér oldalán, csípőjén, combján, hogy térdeinél végezve az utat, segítse a nő lábait az elkövetkezőkhöz megfelelő pozícióba helyezni, vagyis Ryz teste mellett, a sötételf háta mögé. Majd újra a félelf hátát érinti tenyere, ahogy dönti le lágyan a fövenyre, és ereszkedik fölébe, vadul csókolva az egész művelet közben, már csak az az átok nadrág, mi elválasztja céljától. Még sem kapkod öve felé, vonva ki magát a csókból térdel fel En lábai között, ujjai egy pillanatra sem szakadnak el a nő bőrétől, lágyan cirógatják, ahol csak érik, míg a vérvörös tekintet mohón lakmározik a meztelen félvér látványából.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Rögvest siklik mindkét tenyere En hátára, hogy tartsa, óvja a nőt, még az a pillanatban rekedve mit sem törődik önön testének épségével, vagy bármi egyéb evilági dologgal. Majd öleli magához, olyan lágyan érintve, mint ahogy értékes relikviákhoz ér az ember.*
-Igazán finommá tesz az irántam való vágyad.
*Súgja halkan En nyakába. Talán egy perc, ha eltelik, még hagyja szeretőjének vágyát csitulni, majd már vállát csókolva suhan végig keze a félvér oldalán, csípőjén, combján, hogy térdeinél végezve az utat, segítse a nő lábait az elkövetkezőkhöz megfelelő pozícióba helyezni, vagyis Ryz teste mellett, a sötételf háta mögé. Majd újra a félelf hátát érinti tenyere, ahogy dönti le lágyan a fövenyre, és ereszkedik fölébe, vadul csókolva az egész művelet közben, már csak az az átok nadrág, mi elválasztja céljától. Még sem kapkod öve felé, vonva ki magát a csókból térdel fel En lábai között, ujjai egy pillanatra sem szakadnak el a nő bőrétől, lágyan cirógatják, ahol csak érik, míg a vérvörös tekintet mohón lakmározik a meztelen félvér látványából.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-11 17:38:46
Üzenet elküldve: 2015-08-11 17:38:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Két napja ébredt fel öntudatlanságából a barakkban, s most egy még ismeretlenebb helyen járkál, mint akkor. Nyüzsgés, s rengeteg hajó, aprótól az egészen hatalmasig, melyen húsz ember szaladgál fejetlenségnek tűnő rendben, miközben három férfi irányítja őket, hogy mit merre. Ránézésre épp kifutni készülnek a hajnal első sugaraival, s kisvártatva meg is indul a hatalmas, sokárbocos hajó, hogy aztán egyre kisebbé váljon a kikötőből bámulva. Mivel a nap most kel fel, az élet is ébredezni kezd, és ez kedvezően hat az olyan emberek számára, mint Raiina, akinek lételeme az elvegyülés, az emberek közötti minél láthatatlanabb közlekedés. Így hát, mielőtt az igazi forgatagba lépne, elrejti szőke fürtjeit a csuklya jótékony takarásába, s sötét árnyként a hajnali fényben megindul a sokasodó embertömegben. Magába szívja az illatokat, az arcokat, zöld szemei időnként veszélyesen, néha gyors, néha lassú halált ígérvén villannak meg a kámzsa takarásában, s ajkaira néha-néha gonosz kis mosoly kúszik, tökéletesen tükrözvén érzéseit. Imádja az ilyen embertömegeket, érzi, hogy él, érzi, hogy az ilyen közegekben élte egykor életét is, s most sem cserélné el semmire ezt az érzést. Azonban mennie kell, s ezzel tökéletesen tisztában van, így hát néhány órányi időzés után, amint a nap már delelni kezd, tovább indul a kikötőből, maga mögött hagyva a részegeket, s józanokat, a kicsiket és nagyokat, a hal szagát, s az alkoholmámoros sikátorokat.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-09 21:21:08
Üzenet elküldve: 2015-08-09 21:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*És valóban, mintha egy virtuóz mester játszana a hangszerén, oly könnyedén játszadozik is a félvér testével és érzékeivel a hím. Sem vágytól forró sóhajait, sem a kéjes nyögéseit nem fogja vissza, hiszen éppen ezért kellett kínok közt visszafogva idáig elsétálni, hogy nem zavarja őket senki és semmi. A kezek gondos kényeztetése, és a hím nyelvének játéka egyre inkább a gyönyör csúcsai felé sodorják. Háta végül ívbe feszül, s már nem csak ujjai, de körmei is belemélyednek Ryz vállába, s egy utolsó hangos, kéjes nyögés jelzi vágya beteljesülését. Pihegve ereszkedik a hím ölébe, a nyakánál átölelve őt kapaszkodik belé kicsit. Érzi a hím vágyát, ó nagyon is érzékeli, s szinte beleborzong, mi jöhet még a folytatásban. Természetesen kellemes módon.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*És valóban, mintha egy virtuóz mester játszana a hangszerén, oly könnyedén játszadozik is a félvér testével és érzékeivel a hím. Sem vágytól forró sóhajait, sem a kéjes nyögéseit nem fogja vissza, hiszen éppen ezért kellett kínok közt visszafogva idáig elsétálni, hogy nem zavarja őket senki és semmi. A kezek gondos kényeztetése, és a hím nyelvének játéka egyre inkább a gyönyör csúcsai felé sodorják. Háta végül ívbe feszül, s már nem csak ujjai, de körmei is belemélyednek Ryz vállába, s egy utolsó hangos, kéjes nyögés jelzi vágya beteljesülését. Pihegve ereszkedik a hím ölébe, a nyakánál átölelve őt kapaszkodik belé kicsit. Érzi a hím vágyát, ó nagyon is érzékeli, s szinte beleborzong, mi jöhet még a folytatásban. Természetesen kellemes módon.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:22:50
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:22:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Minden egyes sóhaj, apró nyögés, önkéntelen rezdülés, melyet Ryz érintése hív elő Enből a sötételf vágyát is fokozza. Míg komótosan kínzó vetkőztetése tart csak igyekszik szítani a kéjt, de nem engedni a nőt az élvezetek magasát elérve visszazuhanni. És mikor már nem kell ruhával, cipővel bajlódjon keze ismét szabad utat talál a félvér testén, ballal fenekét markolja erősen, tartva, hogy a kéj apró borzongásai, izmokat feszítő görcse egy pillanatra se akadályozzák nyelvének játékát, míg jobbja újra a fattyú melleit kezdi kényeztetni, kínozni, úgy játszva a félelf testén, mint egy érzékeny hangszeren. Kitartva egészen még a nő vágya nem tetőzik, erősen tartva közben, hagyva hogy vállait karmolja.
Majd ölébe vonva Ent ereszkedik ülő helyzetbe, s bár jól érezheti altestén a nő Ryz vágyát, mégis átkarolva húzza magához, gerince vonalát simogatva lágyan, időt hagyva a megnyugvásra, pihegésre.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Minden egyes sóhaj, apró nyögés, önkéntelen rezdülés, melyet Ryz érintése hív elő Enből a sötételf vágyát is fokozza. Míg komótosan kínzó vetkőztetése tart csak igyekszik szítani a kéjt, de nem engedni a nőt az élvezetek magasát elérve visszazuhanni. És mikor már nem kell ruhával, cipővel bajlódjon keze ismét szabad utat talál a félvér testén, ballal fenekét markolja erősen, tartva, hogy a kéj apró borzongásai, izmokat feszítő görcse egy pillanatra se akadályozzák nyelvének játékát, míg jobbja újra a fattyú melleit kezdi kényeztetni, kínozni, úgy játszva a félelf testén, mint egy érzékeny hangszeren. Kitartva egészen még a nő vágya nem tetőzik, erősen tartva közben, hagyva hogy vállait karmolja.
Majd ölébe vonva Ent ereszkedik ülő helyzetbe, s bár jól érezheti altestén a nő Ryz vágyát, mégis átkarolva húzza magához, gerince vonalát simogatva lágyan, időt hagyva a megnyugvásra, pihegésre.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:13:18
Üzenet elküldve: 2015-08-09 16:13:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
*Végezve minden nemű dolgával a mágustoronyban, végre haza irányíthatja lépteit. Valamivel rövidebb utat tervez megtenni, a kikötőn, hajóra szállva közelíteni meg Artheniort. Nyaka még mindig sajog, habár jelenleg legalább már van rajta egy vizes borogatás, melyet a torony öregje helyezett rá. Látszott rajta, hogy nem igazán repes az örömtől, hogy ezzel a bajjal éppen ő lett megkeresve, de valószínűleg ő is tudomásában van a dolognak, hogy talán nem fogadták volna szíves vendégszeretettel a templomban, ezzel a felirattal a nyakán.
A kikötő felé haladva egyre csak uralma alá hajtja a friss halszag a levegő tisztaságát és üde érzetét, ami Pyrkon számára a legkevésbé sem mondhatni, hogy probléma lenne. Sietnie kell, a nap lassan eltűnni látszik, ahogy az utolsó tömegszállító reménye is. Léptei egyre szaporábbak, otthon akarná már tudni magát, minél előbb, ahogy csak lehet...*
-Arthenior!
*Hallatszik egy rekedtes kiáltás az egyik hajó felől, jelezve uticélját a népnek. A mágus megkönnyebbült sóhajtást vesz, majd felszáll a járműre, pár aranyat oda pöccintve a kiáltozó fazonnak, aki minden bizonnyal a kapitány is egyben, már csak ruházatából is kiindulva.*
A kikötő felé haladva egyre csak uralma alá hajtja a friss halszag a levegő tisztaságát és üde érzetét, ami Pyrkon számára a legkevésbé sem mondhatni, hogy probléma lenne. Sietnie kell, a nap lassan eltűnni látszik, ahogy az utolsó tömegszállító reménye is. Léptei egyre szaporábbak, otthon akarná már tudni magát, minél előbb, ahogy csak lehet...*
-Arthenior!
*Hallatszik egy rekedtes kiáltás az egyik hajó felől, jelezve uticélját a népnek. A mágus megkönnyebbült sóhajtást vesz, majd felszáll a járműre, pár aranyat oda pöccintve a kiáltozó fazonnak, aki minden bizonnyal a kapitány is egyben, már csak ruházatából is kiindulva.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-09 15:59:19
Üzenet elküldve: 2015-08-09 15:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Habár a látvány kétség kívül tetszetős volt eddig is, jelen helyzetben nem a szemét akarja legeltetni a mélységi testén. Ujjai immár az ing zavaró anyaga nélkül érintik a hím bőrét, cseppet sem zavartatva magukat a hegek miatt. A korábbi hevességhez képeset Ryz nagyon is megfontolt tempóban kezdi megszabadítani a félvért ruhájától. Ez pedig a felkorbácsolt vágyaknak hála kisebb, vagy inkább nagyobb kínzás, amit csak fokoz minden egyes érintés, minden egyes apró, forró csók tovább fokoz. A vágyakozó sóhajok között egy apró mosoly is ajkára kúszik, nem számított efféle érzékborzolásra, alábecsülte a mélységi önuralmát. Bőre felforrósodik a csókok ostroma alatt, s bizony megkapja Ryz azt a vágyakozó sóhajt, mely szinte sóvárog, hogy ne csak ujjaival érintse kebleit a hím. Eközben a félvér kezei is játsszák a maguk kalandos táncát a mélységi testén, minden egyes porcikáját érintve és kényeztet, egyelőre még az öv magassága fölött.
A látvány talán nem tűnik fel, ám bal oldalára tévedve a cirógatással már észrevehető, hogy a lány sem úszta meg épp bőrrel az élet nehézségeit, a hamvas bőr simaságát néhány hosszú, vékony heg töri meg. Mindazonáltal sóhajai egyre gyakrabban törnek fel belőle, és hogy időtől időre mellőzve van a finomság, tovább fokozza az élvezeteket. Lassacskán ő az, akinek küzdenie kell az önuralma megtartásáért, ahogy Ryz csókjai egyre érzékenyebb pontokon érintik. Megkapaszkodik a hím vállába, míg a csizmától próbálja őt megszabadítani, ujjai görcsösen mélyednek a mélységi bőrébe, ahogy a kéj elönti öle kényeztetésekor. Egy pillanatra megfordul vele a világ, s halkan, élvezettel felnyög. Szíve egyre vadabb ütemben ver, egyre gyorsabban kapkodja a levegőt, izmait újból és újból megfeszíti kéj, s emiatt egyre inkább kénytelen Ryzbe kapaszkodnia, ki tudja, meddig képes megtartani magát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Habár a látvány kétség kívül tetszetős volt eddig is, jelen helyzetben nem a szemét akarja legeltetni a mélységi testén. Ujjai immár az ing zavaró anyaga nélkül érintik a hím bőrét, cseppet sem zavartatva magukat a hegek miatt. A korábbi hevességhez képeset Ryz nagyon is megfontolt tempóban kezdi megszabadítani a félvért ruhájától. Ez pedig a felkorbácsolt vágyaknak hála kisebb, vagy inkább nagyobb kínzás, amit csak fokoz minden egyes érintés, minden egyes apró, forró csók tovább fokoz. A vágyakozó sóhajok között egy apró mosoly is ajkára kúszik, nem számított efféle érzékborzolásra, alábecsülte a mélységi önuralmát. Bőre felforrósodik a csókok ostroma alatt, s bizony megkapja Ryz azt a vágyakozó sóhajt, mely szinte sóvárog, hogy ne csak ujjaival érintse kebleit a hím. Eközben a félvér kezei is játsszák a maguk kalandos táncát a mélységi testén, minden egyes porcikáját érintve és kényeztet, egyelőre még az öv magassága fölött.
A látvány talán nem tűnik fel, ám bal oldalára tévedve a cirógatással már észrevehető, hogy a lány sem úszta meg épp bőrrel az élet nehézségeit, a hamvas bőr simaságát néhány hosszú, vékony heg töri meg. Mindazonáltal sóhajai egyre gyakrabban törnek fel belőle, és hogy időtől időre mellőzve van a finomság, tovább fokozza az élvezeteket. Lassacskán ő az, akinek küzdenie kell az önuralma megtartásáért, ahogy Ryz csókjai egyre érzékenyebb pontokon érintik. Megkapaszkodik a hím vállába, míg a csizmától próbálja őt megszabadítani, ujjai görcsösen mélyednek a mélységi bőrébe, ahogy a kéj elönti öle kényeztetésekor. Egy pillanatra megfordul vele a világ, s halkan, élvezettel felnyög. Szíve egyre vadabb ütemben ver, egyre gyorsabban kapkodja a levegőt, izmait újból és újból megfeszíti kéj, s emiatt egyre inkább kénytelen Ryzbe kapaszkodnia, ki tudja, meddig képes megtartani magát.*
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-09 12:32:46
Üzenet elküldve: 2015-08-09 12:32:46
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Az őr szavaira Aern úgy tesz mintha hatott volna rá a feddés és hirtelen lehajtja a fejét.*
~Idióta barom. Azt hiszi, hogy minden úgy van ahogy ő hiszi. A kollégái közül nem is egy olyan üzletekben van benne amit még a magamfajták is disznóságnak tartanak. Nőket vernek és adnak el, a törvény mögé bújva a szegényeket zaklatják és igenis a pénz az ami a városőrségnek nevezett kutyafalka fölött áll.~
*A képet látva füttyent is egyet mintha nem látta volna már egyszer. A kérdésre pedig veszélyes választ ad.*
-Azt mondták a Dokkokhoz. A Régi Lapát hajóhoz.
*Az őr szavaira Aern úgy tesz mintha hatott volna rá a feddés és hirtelen lehajtja a fejét.*
~Idióta barom. Azt hiszi, hogy minden úgy van ahogy ő hiszi. A kollégái közül nem is egy olyan üzletekben van benne amit még a magamfajták is disznóságnak tartanak. Nőket vernek és adnak el, a törvény mögé bújva a szegényeket zaklatják és igenis a pénz az ami a városőrségnek nevezett kutyafalka fölött áll.~
*A képet látva füttyent is egyet mintha nem látta volna már egyszer. A kérdésre pedig veszélyes választ ad.*
-Azt mondták a Dokkokhoz. A Régi Lapát hajóhoz.
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:33:56
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:33:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán érdekli a táj jellegzetessége, fekvése, látogatottsága, de még csak kultúrtörténete sem. Így En szavait is csak újabb heves csókkal szakítja meg, ölelve vonva még közelebb a hozzá simuló nőt. Csak a fürge, sürgető ujjak rohamára enged, és a félvér segítségére sietve bújik ki egyetlen mozdulattal a ruhadarabból, hogy ismét felfedje összekaszabolt, tetovált felsőtestét. Túl sok időt a bámészkodásra nem hagy, legeltethette már szemeit rajta épp eleget a félvér. Megfontolt, és nem kevésbé szándékos lassúsággal kezdi el vetkőztetni Ent, nem fog elkapkodni semmit, ha önuralma még kitart. Minden felfedett bőrdarabkát azonnal lágy simogatással, gyors csókokkal jutalmaz, előbb ujjaival készítve fel a hamvas bőrt a lehelet forró rohamra, így újra érinti ajka a nő nyakát, majd vállát, hajol dekoltázsára, ingének zsinórozását oldva, kebleit csókolgatva. Csak miután ujjai alatt már az első halk nyögés felhangzott hajol ajkával a félvér mellére, hogy lágyan harapdálva, nyelvével izgassa tovább, miközben ingét teljesen megnyitotta, és immár egyetlen mozdulattal le tudná söpörni az anyagot a nő válláról.
A vállak azonban most nem érdeklik, két oldalról simít végig a keblek vonalán, derekát cirógatva, egészen a nadrágig, majd lassan letérdelve csókolja végig testét övének csatjáig. Lehetne gyors a mozdulat, mivel a szíjat oldja, nadrágot gombolja, de szándékosan húzza el ezt is, kóstolgatva En hasát, nem mindig szellő finomsággal, olykor vörös nyomot hagyva a félvér bőrén.
Minden egyes gomb, mely enged En nadrágján, csak újabb felfedezésre váró terület Ryz ajkainak, s ő becsületesen végig is csókolgatja a nő csípőjét, combját, időzve az említett helyeken, még bokáig tolja a szürke ruhaneműt. Majd szinte vakon, de jelentős gyakorlottsággal segítve le a nőről csizmáit egyenként, mely művelethez jobb ha En erősen támaszkodik a sötételf vállain, pláne, hogy mindeközben Ryz már a félelf ölét kóstolgatja, mely manővert szándékában áll tovább húzni a vetkőztetés idejénél, egy egészen konkrét pontig.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem igazán érdekli a táj jellegzetessége, fekvése, látogatottsága, de még csak kultúrtörténete sem. Így En szavait is csak újabb heves csókkal szakítja meg, ölelve vonva még közelebb a hozzá simuló nőt. Csak a fürge, sürgető ujjak rohamára enged, és a félvér segítségére sietve bújik ki egyetlen mozdulattal a ruhadarabból, hogy ismét felfedje összekaszabolt, tetovált felsőtestét. Túl sok időt a bámészkodásra nem hagy, legeltethette már szemeit rajta épp eleget a félvér. Megfontolt, és nem kevésbé szándékos lassúsággal kezdi el vetkőztetni Ent, nem fog elkapkodni semmit, ha önuralma még kitart. Minden felfedett bőrdarabkát azonnal lágy simogatással, gyors csókokkal jutalmaz, előbb ujjaival készítve fel a hamvas bőrt a lehelet forró rohamra, így újra érinti ajka a nő nyakát, majd vállát, hajol dekoltázsára, ingének zsinórozását oldva, kebleit csókolgatva. Csak miután ujjai alatt már az első halk nyögés felhangzott hajol ajkával a félvér mellére, hogy lágyan harapdálva, nyelvével izgassa tovább, miközben ingét teljesen megnyitotta, és immár egyetlen mozdulattal le tudná söpörni az anyagot a nő válláról.
A vállak azonban most nem érdeklik, két oldalról simít végig a keblek vonalán, derekát cirógatva, egészen a nadrágig, majd lassan letérdelve csókolja végig testét övének csatjáig. Lehetne gyors a mozdulat, mivel a szíjat oldja, nadrágot gombolja, de szándékosan húzza el ezt is, kóstolgatva En hasát, nem mindig szellő finomsággal, olykor vörös nyomot hagyva a félvér bőrén.
Minden egyes gomb, mely enged En nadrágján, csak újabb felfedezésre váró terület Ryz ajkainak, s ő becsületesen végig is csókolgatja a nő csípőjét, combját, időzve az említett helyeken, még bokáig tolja a szürke ruhaneműt. Majd szinte vakon, de jelentős gyakorlottsággal segítve le a nőről csizmáit egyenként, mely művelethez jobb ha En erősen támaszkodik a sötételf vállain, pláne, hogy mindeközben Ryz már a félelf ölét kóstolgatja, mely manővert szándékában áll tovább húzni a vetkőztetés idejénél, egy egészen konkrét pontig.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:51:31
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Fogalma sincs, hogyan keverednek ki az épületek közül, miképp hagyják maguk mögött a Kikötőt, és őszintén szólva nem is számít. Ami abban a pillanatban létezik számára, az az ereiben forró fergetegként tomboló vágy, a szenvedélyes csókok, és persze a fantázia ama piszkos kis része, ami folyamatosan azokkal kecsegtet, amiket egymással művelhetnek majd, amint biztonságban lesznek a kíváncsi tekintetek elől.
A hely, amit kiszemelt tényleg nincs messze a Kikötőtől, ha a tájjal lennének elfoglalva, és nem egymással, a messzeségben még lehetne látni az épületeket. A homokos föveny és az erdő közelségét jelző terület földje között lágy, lankás határ húzódik, kisebb bokrok, fiatal fák és kisebb-nagyobb, a szél, eső, és homok által életlenné vált szikla karmok nyújtanak természetes falak és takarások kisebb hálózatát. A tenger hullámainak morajlása csupán halk nesz, a kék víztömeg jó néhány gerelyhajításnyira fekszik tőlük.*
- Idáig már nem nagyon szoktak kimerészkedni, akkor is inkább a parton járnak az erre tévedők. Senki nem fog zavarni minket, itt kettesben lehetünk, ó álmaim igaz valója. *Búgja vágyakozó hangon, minden egyes szót apró, forró csókkal nyomatékosítva, egészen a hímhez simulva. Persze kezei sem restek, máris az orvul elorzott ingtől kezdik megszabadítani Ryzt, nem vad, ám igen csak türelmetlen mozdulatokkal. Nincs szükség további játszadozásokra, beszédre, vagy egyáltalán semmire, vártak már éppen eleget az idefelé vezető úton.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Fogalma sincs, hogyan keverednek ki az épületek közül, miképp hagyják maguk mögött a Kikötőt, és őszintén szólva nem is számít. Ami abban a pillanatban létezik számára, az az ereiben forró fergetegként tomboló vágy, a szenvedélyes csókok, és persze a fantázia ama piszkos kis része, ami folyamatosan azokkal kecsegtet, amiket egymással művelhetnek majd, amint biztonságban lesznek a kíváncsi tekintetek elől.
A hely, amit kiszemelt tényleg nincs messze a Kikötőtől, ha a tájjal lennének elfoglalva, és nem egymással, a messzeségben még lehetne látni az épületeket. A homokos föveny és az erdő közelségét jelző terület földje között lágy, lankás határ húzódik, kisebb bokrok, fiatal fák és kisebb-nagyobb, a szél, eső, és homok által életlenné vált szikla karmok nyújtanak természetes falak és takarások kisebb hálózatát. A tenger hullámainak morajlása csupán halk nesz, a kék víztömeg jó néhány gerelyhajításnyira fekszik tőlük.*
- Idáig már nem nagyon szoktak kimerészkedni, akkor is inkább a parton járnak az erre tévedők. Senki nem fog zavarni minket, itt kettesben lehetünk, ó álmaim igaz valója. *Búgja vágyakozó hangon, minden egyes szót apró, forró csókkal nyomatékosítva, egészen a hímhez simulva. Persze kezei sem restek, máris az orvul elorzott ingtől kezdik megszabadítani Ryzt, nem vad, ám igen csak türelmetlen mozdulatokkal. Nincs szükség további játszadozásokra, beszédre, vagy egyáltalán semmire, vártak már éppen eleget az idefelé vezető úton.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:47:41
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:47:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Ez a bő félóra hűsölés elég volt ahhoz, hogy kilépve a mellkasának ütköző súlyos meleg, kibillentse egyensúlyából, s megtántorodjon. Az enyhe szédüléstől mely rátör, tekintete is elhomályosul. Mely így százszor rosszabb, hisz így is vakítja a nap. Akaratlanul rogynak meg lábai, sehogy ne essen össze egy szívdobbanásnyi időre kapaszkodik meg a tetőt tartó falábba. Kissé megrázza fejét, hát helyükre kerülnek a dolgok, hunyorogva nyitja ki szemeit, meggyőződve arról, hogy nem forog körülötte a világ. S láss, csodát úgy tűnik biztosan áll a talpán, s nem fogja kidobni a Rumos elé a rókát. Tartózkodva a hirtelen mozdulatoktól bújtatja vissza kezét a kesztyűbe, mellyel nem babrált a fogadóban csak felmarkolta azt. Addig is van ideje összekaparni magát, hogy utána megkereshesse a hajót. Sokáig nem is kell bóklásznia a kikötői forgatagban, elsőre megtalálja azt. Túl nagy volt körülötte a nyüzsgés, a beszállók hada. Pár kérdés még, hogy biztosan tudja utazóládái is felkerültek a hajóra. Teljes megnyugvással lép fel a hajófedélzetre, s vonul el az őt megillető kabinba. *
A hozzászólás írója (Seirye Ascyralea Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 22:48:19
A hozzászólás írója (Seirye Ascyralea Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 22:48:19
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394