Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:50:05
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:50:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*A penge könnyedén végigszalad az anyagon, ahol egy fűző tartotta derekán a ruhát -a lány szerint túl könnyedén is, de hát nem lehet minden drága holmi minőségi is. A fűző teljesen szétbomlik, felfedve ezzel hófehér, csupasz bőrét.*
-Hé! *Sikkant nem túl hangosan, de annál meglepettebben, nem számított rá, hogy tényleg lehámozzák róla a ruhát, de elég gyors ahhoz, hogy keblei ne kerüljenek a kíváncsi tekintetek elé; mielőtt a tartás nélküli felsőrész teljesen lecsúszna finom bőréről keresztben megragadja a foszló anyagot, így csupán vállai válnak teljesen mezítelenné. A mozdulat szinte reflexszerű, fel sem fogja igazán, mi volt támadója célja, de bármi is volt, nem járt sikerrel. Még csak arany sem koppant a kemény talajon, erszényét a többrétegű szoknyája egyik fodrában kialakított zsebben tartja.*
-Perverz! *Küld haragos pillantást a másik felé, de ennél jobban nem tudja kifejezni nemtetszését. Pedig ezek után szívesen megrugdalná egy-egy érzékenyebb ponton, erejét viszont egyelőre csak arra használhatja, hogy megtartsa magát, szorosan a ládának simulva.*
*A penge könnyedén végigszalad az anyagon, ahol egy fűző tartotta derekán a ruhát -a lány szerint túl könnyedén is, de hát nem lehet minden drága holmi minőségi is. A fűző teljesen szétbomlik, felfedve ezzel hófehér, csupasz bőrét.*
-Hé! *Sikkant nem túl hangosan, de annál meglepettebben, nem számított rá, hogy tényleg lehámozzák róla a ruhát, de elég gyors ahhoz, hogy keblei ne kerüljenek a kíváncsi tekintetek elé; mielőtt a tartás nélküli felsőrész teljesen lecsúszna finom bőréről keresztben megragadja a foszló anyagot, így csupán vállai válnak teljesen mezítelenné. A mozdulat szinte reflexszerű, fel sem fogja igazán, mi volt támadója célja, de bármi is volt, nem járt sikerrel. Még csak arany sem koppant a kemény talajon, erszényét a többrétegű szoknyája egyik fodrában kialakított zsebben tartja.*
-Perverz! *Küld haragos pillantást a másik felé, de ennél jobban nem tudja kifejezni nemtetszését. Pedig ezek után szívesen megrugdalná egy-egy érzékenyebb ponton, erejét viszont egyelőre csak arra használhatja, hogy megtartsa magát, szorosan a ládának simulva.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:29:57
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:29:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Nos ebben a helyzetben már vétek lenne nem kihasználni az alkalmat. Különben is ha már idáig eljutott akkor miért fordulna vissza? Megölni igazán nem szeretné, bár elgondolkodik rajta mi is a kockázatosabb? Hisz ha életben hagyja akkor el tudja mesélni hogy mi történt. Ha megöli akkor viszont sokkal súlyosabb bűnt követ el és lehet hogy többen is elkezdik keresni. Nem mintha kifejezetten ellenére lenne megölni valakit, vagy mégis? Amióta régi barátját elvesztette, az egyetlen társát aki számított neki, kicsit máshogy vélekedik az életről és a halálról. Ezen mondjuk még nem gondolkodott el, talán fel sem fogta még csak tudat alatt befolyásolja döntéseit. Egy kis leskelődés viszont kedvére lenne, meg hát reménykedik még valami aranyban, vagy bármi értékesben is ha már ennyire menekült a tündér, így hát a ruhába akasztott kardhegyet egy gyors mozdulattal lefelé rántja. Nem kifejezetten éles ott a penge hátoldala, viszont még eléggé vékony ahhoz hogy a határozott mozdulattól elszelje Nolie felsőjét. Van esetleg alatta még más is ami takarná? Kihullik emiatt bármi a zsebekből, vagy ahhoz máshol kellett volna felszakítania? Hogyan fog a lány reagálni? Hát most majd minderre fény derül.*
*Nos ebben a helyzetben már vétek lenne nem kihasználni az alkalmat. Különben is ha már idáig eljutott akkor miért fordulna vissza? Megölni igazán nem szeretné, bár elgondolkodik rajta mi is a kockázatosabb? Hisz ha életben hagyja akkor el tudja mesélni hogy mi történt. Ha megöli akkor viszont sokkal súlyosabb bűnt követ el és lehet hogy többen is elkezdik keresni. Nem mintha kifejezetten ellenére lenne megölni valakit, vagy mégis? Amióta régi barátját elvesztette, az egyetlen társát aki számított neki, kicsit máshogy vélekedik az életről és a halálról. Ezen mondjuk még nem gondolkodott el, talán fel sem fogta még csak tudat alatt befolyásolja döntéseit. Egy kis leskelődés viszont kedvére lenne, meg hát reménykedik még valami aranyban, vagy bármi értékesben is ha már ennyire menekült a tündér, így hát a ruhába akasztott kardhegyet egy gyors mozdulattal lefelé rántja. Nem kifejezetten éles ott a penge hátoldala, viszont még eléggé vékony ahhoz hogy a határozott mozdulattól elszelje Nolie felsőjét. Van esetleg alatta még más is ami takarná? Kihullik emiatt bármi a zsebekből, vagy ahhoz máshol kellett volna felszakítania? Hogyan fog a lány reagálni? Hát most majd minderre fény derül.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:03:20
Üzenet elküldve: 2015-08-17 18:03:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Ha nem lenne ennyire maga alatt, talán meg tudott volna lógni előle, hiszen ez a rövidke futás is megviselte a férfit, viszont lábai már egyáltalán nem engedelmeskednek neki. Még attól is feleslegesen tart, hogy megrúgja, ahhoz sincs ereje, hogy meglengesse hosszú virgácsait. Nem is csoda, hogy nem jut messze lábai használata nélkül. Sajgó hátát, és hasogató fejét is nekiveti a legközelebbi ládának, úgy pihegi ki fájdalmát. Szemét lehunyja egy futó pillanatra, s mire kinyitja már ruháján pihen a fegyver hegye. Ijedtében lassan nekisimul a mögötte lévő ládának, hogy nyaka még véletlenül se érintse a hideg pengét.*
-Esküszöm, hogy nincs már semmi értékem! Az életemet mentettem, nem a vagyonomat! *Szuszogja megfáradtan, s nagyon reméli, hogy elég meggyőzően. Ha már ennyit rohant alig egy maroknyi aranyért, legalább hadd tarthassa meg. A nyaklánctól szívesen megszabadult, eddig csak bajt hozott rá, igazán beérhetné annyival a másik.*
*Ha nem lenne ennyire maga alatt, talán meg tudott volna lógni előle, hiszen ez a rövidke futás is megviselte a férfit, viszont lábai már egyáltalán nem engedelmeskednek neki. Még attól is feleslegesen tart, hogy megrúgja, ahhoz sincs ereje, hogy meglengesse hosszú virgácsait. Nem is csoda, hogy nem jut messze lábai használata nélkül. Sajgó hátát, és hasogató fejét is nekiveti a legközelebbi ládának, úgy pihegi ki fájdalmát. Szemét lehunyja egy futó pillanatra, s mire kinyitja már ruháján pihen a fegyver hegye. Ijedtében lassan nekisimul a mögötte lévő ládának, hogy nyaka még véletlenül se érintse a hideg pengét.*
-Esküszöm, hogy nincs már semmi értékem! Az életemet mentettem, nem a vagyonomat! *Szuszogja megfáradtan, s nagyon reméli, hogy elég meggyőzően. Ha már ennyit rohant alig egy maroknyi aranyért, legalább hadd tarthassa meg. A nyaklánctól szívesen megszabadult, eddig csak bajt hozott rá, igazán beérhetné annyival a másik.*
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 17:21:09
Üzenet elküldve: 2015-08-17 17:21:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*A futás után azért ő is szaporábban veszi a levegőt, de már az adrenalin is dolgozik benne. A tündér után sétál és eljátszik a gondolattal hogy ruhája nyakrészénél felemelve fenyegesse tovább, de nem szeretne esélyt adni annak hogy a kis lábak érzékeny pontot találhassanak, így csak megáll előtte, tartva egy lépésnyi távolságot. A számszeríj már időközben bal kezébe került, jobbjával ragadta meg Noliet az imént és most ez a keze fog rá kardjának markolatára hogy előhúzza azt. Lassan cselekszik, nem tesz hirtelen mozdulatot, a pengét végül fejjel lefelé nyújtja előre így a hegye nem vissza hanem lefelé görbül. A fegyver élétől így kevésbé kell tartania a tündérnek, de a vége bizony hegyes, és előrenyúlva megpróbálja a lány ruhájának nyakrészébe akasztani azt, csak egy picit húzva vele lefelé, jelzésértékűen. Már ha egyáltalán sikerül is nem térnek ki előle, hisz erre a lassú és óvatos kivitelezésnek köszönhetően van esély. Viszont ha csak a ládákig evickéli el magát a lány ami meggátolja további menekülését, esetleg a hátát vetné azoknak, akkor lassan követi és igyekszik befejezni az eltervezett mozdulatot. Nem akarja felsérteni Nolie ruháját, még.*
- Előőadod vagy één keressem meg?
*Utal itt a pénzre ami még a futkorászás előtt szóba került, de ebben a helyzetben ez valószínűleg egyértelmű.*
*A futás után azért ő is szaporábban veszi a levegőt, de már az adrenalin is dolgozik benne. A tündér után sétál és eljátszik a gondolattal hogy ruhája nyakrészénél felemelve fenyegesse tovább, de nem szeretne esélyt adni annak hogy a kis lábak érzékeny pontot találhassanak, így csak megáll előtte, tartva egy lépésnyi távolságot. A számszeríj már időközben bal kezébe került, jobbjával ragadta meg Noliet az imént és most ez a keze fog rá kardjának markolatára hogy előhúzza azt. Lassan cselekszik, nem tesz hirtelen mozdulatot, a pengét végül fejjel lefelé nyújtja előre így a hegye nem vissza hanem lefelé görbül. A fegyver élétől így kevésbé kell tartania a tündérnek, de a vége bizony hegyes, és előrenyúlva megpróbálja a lány ruhájának nyakrészébe akasztani azt, csak egy picit húzva vele lefelé, jelzésértékűen. Már ha egyáltalán sikerül is nem térnek ki előle, hisz erre a lassú és óvatos kivitelezésnek köszönhetően van esély. Viszont ha csak a ládákig evickéli el magát a lány ami meggátolja további menekülését, esetleg a hátát vetné azoknak, akkor lassan követi és igyekszik befejezni az eltervezett mozdulatot. Nem akarja felsérteni Nolie ruháját, még.*
- Előőadod vagy één keressem meg?
*Utal itt a pénzre ami még a futkorászás előtt szóba került, de ebben a helyzetben ez valószínűleg egyértelmű.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 17:04:14
Üzenet elküldve: 2015-08-17 17:04:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Minden erejét felemésztette a futás, így mikor megpillantja a közeledő férfit, csupán egy szerencsétlen orra esés lesz a feltápászkodásából. Annyira telik csak tőle, hogy esetlenül hátráljon a kezére támaszkodva, de ő is tudja, hogy már minden felesleges, nem telik bele pár másodpercbe, és már ismét fölé magasodik az a vészjósló alak. Egyetlen öröme, hogy nem karddal támad neki, így ijedt, holtsápadt arcához nem társul elkeseredett sikoly, ami talán már élete végét jelentené. Ha nem sikít, és nem hívja fel magukra a figyelmet, talán még megúszhatja a gyilkosságot... Talán.*
-Kérlek! *Emeli jobbját védekezőn arca elé, így az az első, amit az izmos marok megtalál. Szinte nincs is ideje, hogy felfogja, mi történik vele, már repül is át a folyosón, telibe az egyik ládakupacnak. Hátán érzi a csapódás súlyosságát, éles fájdalom fut végig a gerincén, majd erőtlenül esik vissza a földre, mint egy rongybaba. Alkarjára támaszkodva tekint fel támadójára, de nehezen tartja meg magát. Erejéből már így is alig maradt valamennyi, és a hátát hasogató fájdalom csak még nehezebbé teszi azt, hogy megtartsa magát.*
-Mocsok! *Szűri a fogai között.*
*Minden erejét felemésztette a futás, így mikor megpillantja a közeledő férfit, csupán egy szerencsétlen orra esés lesz a feltápászkodásából. Annyira telik csak tőle, hogy esetlenül hátráljon a kezére támaszkodva, de ő is tudja, hogy már minden felesleges, nem telik bele pár másodpercbe, és már ismét fölé magasodik az a vészjósló alak. Egyetlen öröme, hogy nem karddal támad neki, így ijedt, holtsápadt arcához nem társul elkeseredett sikoly, ami talán már élete végét jelentené. Ha nem sikít, és nem hívja fel magukra a figyelmet, talán még megúszhatja a gyilkosságot... Talán.*
-Kérlek! *Emeli jobbját védekezőn arca elé, így az az első, amit az izmos marok megtalál. Szinte nincs is ideje, hogy felfogja, mi történik vele, már repül is át a folyosón, telibe az egyik ládakupacnak. Hátán érzi a csapódás súlyosságát, éles fájdalom fut végig a gerincén, majd erőtlenül esik vissza a földre, mint egy rongybaba. Alkarjára támaszkodva tekint fel támadójára, de nehezen tartja meg magát. Erejéből már így is alig maradt valamennyi, és a hátát hasogató fájdalom csak még nehezebbé teszi azt, hogy megtartsa magát.*
-Mocsok! *Szűri a fogai között.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 16:42:28
Üzenet elküldve: 2015-08-17 16:42:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Egyenlő esélyeknél mindig az a gyorsabb aki az életéért fut. Nekik pedig még az esélyeik sem egyenlőek, így Nolie egyre távolodik tőle. A végén már csak éppen hogy látja befordulni még a lányt mikor maga is túljut az előző kanyaron. Azért még nem adja fel, hátha épp egy hosszabb egyenes következik, vagy zsákutca, hisz fogalma sincs hogy a lány tudja merre megy. A fülét is megütik valami hangok, így a fordulóhoz érve már tervezi is feladni az egészet, de ismét szerencséje van, megint a földön találja a lányt. Akkor hát nem is lassít léptein, még kardjával sem bíbelődik, folytatja a futást a lány felé és ha nem gyűjt erőt valahonnan a kislány hogy megint elszaladjon, vagy nem áll ellen valahogyan, akkor bizony meg lesz ragadva a vékonyka felkarjánál és a legközelebbi magas ládafalnak hajítva. Persze nem olyan erővel mint akit meg akarnak ölni, az kéne még hogy ráboruljanak a ládák, nem, csak annyira hogy felfogja végre a helyzete súlyosságát.*
*Egyenlő esélyeknél mindig az a gyorsabb aki az életéért fut. Nekik pedig még az esélyeik sem egyenlőek, így Nolie egyre távolodik tőle. A végén már csak éppen hogy látja befordulni még a lányt mikor maga is túljut az előző kanyaron. Azért még nem adja fel, hátha épp egy hosszabb egyenes következik, vagy zsákutca, hisz fogalma sincs hogy a lány tudja merre megy. A fülét is megütik valami hangok, így a fordulóhoz érve már tervezi is feladni az egészet, de ismét szerencséje van, megint a földön találja a lányt. Akkor hát nem is lassít léptein, még kardjával sem bíbelődik, folytatja a futást a lány felé és ha nem gyűjt erőt valahonnan a kislány hogy megint elszaladjon, vagy nem áll ellen valahogyan, akkor bizony meg lesz ragadva a vékonyka felkarjánál és a legközelebbi magas ládafalnak hajítva. Persze nem olyan erővel mint akit meg akarnak ölni, az kéne még hogy ráboruljanak a ládák, nem, csak annyira hogy felfogja végre a helyzete súlyosságát.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 15:50:16
Üzenet elküldve: 2015-08-17 15:50:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Pofátlan visszaszólásával még önmagát is meglepi, nem szokása ilyen pimaszul és magabiztosan viselkednie, de úgy tűnik, a helyzet miatt kibújt a bőréből. S hogy ez most jó vagy rossz-e, azt nem tudja, csak azt, hogy sietnie kell, ha nem szeretné a férfi karjaiban végezni.
Útja sokkal megfontoltabb, mint az előbb. Most, hogy már nem kell a nyilaktól tartania, nem rohan gondolkodás nélkül, nehogy még egyszer üldözője mögé kerüljön. Jobb. Bal. Egyenesen. Jobb. Bal. Bal. Nem szabad sokáig bolyongania, ha túl hosszúra húzza a macska-egér játékot, akkor biztosan beéri, hiszen lábaiba majd' minden lépésnél éles fájdalom hasít. Viszont félő, hogy nem lesz elég gyors, hogy kiérjen az útvesztőből. S ekkor megcsapja fülét az éjszakai élet zsibongása. Már nincs messze, maximum négy sarok... De úgy tűnik, a játék véget ért, remegő térdei ismét összecsuklanak, ám most úgy tűnik, véglegesen. Még nem látja maga mögött a férfit, de bármikor feltűnhet a sarkon. Megpróbál talpra állni, de hiába, ismét a földre kerül. Most, hogy nem kell a futásra koncentrálnia, újult erővel hasít a fájdalom és az égető fáradtság tagjaiba. Egyetlen reménye, hogy a férfi már ezt megelőzően feladta a hajszát, ezért reménykedve pislog az utolsó kanyar felé, amely egyelőre elrejti a másik elől.*
*Pofátlan visszaszólásával még önmagát is meglepi, nem szokása ilyen pimaszul és magabiztosan viselkednie, de úgy tűnik, a helyzet miatt kibújt a bőréből. S hogy ez most jó vagy rossz-e, azt nem tudja, csak azt, hogy sietnie kell, ha nem szeretné a férfi karjaiban végezni.
Útja sokkal megfontoltabb, mint az előbb. Most, hogy már nem kell a nyilaktól tartania, nem rohan gondolkodás nélkül, nehogy még egyszer üldözője mögé kerüljön. Jobb. Bal. Egyenesen. Jobb. Bal. Bal. Nem szabad sokáig bolyongania, ha túl hosszúra húzza a macska-egér játékot, akkor biztosan beéri, hiszen lábaiba majd' minden lépésnél éles fájdalom hasít. Viszont félő, hogy nem lesz elég gyors, hogy kiérjen az útvesztőből. S ekkor megcsapja fülét az éjszakai élet zsibongása. Már nincs messze, maximum négy sarok... De úgy tűnik, a játék véget ért, remegő térdei ismét összecsuklanak, ám most úgy tűnik, véglegesen. Még nem látja maga mögött a férfit, de bármikor feltűnhet a sarkon. Megpróbál talpra állni, de hiába, ismét a földre kerül. Most, hogy nem kell a futásra koncentrálnia, újult erővel hasít a fájdalom és az égető fáradtság tagjaiba. Egyetlen reménye, hogy a férfi már ezt megelőzően feladta a hajszát, ezért reménykedve pislog az utolsó kanyar felé, amely egyelőre elrejti a másik elől.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 14:04:03
Üzenet elküldve: 2015-08-17 14:04:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Hát ez nem jött be, túlságosan bátor ez a kis szöcske. Bár ha már elfutni volt mersze, nem is tudja mit remélt most hogy lőfegyver híján van. És még pimaszul visszaszólni is van mersze, ez aztán az önbizalom. Akkor ismét egy kis testmozgás következik, mindenekelőtt visszatolja a kardot a hüvelybe, ezt még egész gyorsan meg tudja tenni de a nyílpuskát a hátizsákba tuszkolni túlságosan időigényes lenne, így az marad a kezében ahogy fut a lány után. Azt látja hogy nincs a toppon a kicsike, csak ezért megy bele a hajszába, különben már rég lemondott volna róla, elég neki a nyaklánc is. Igyekszik hát utolérni a fürge tündért, de óvatossága a sebesség rovására megy. Az is tény hogy a gúnya és a fegyverek lelassítják, és nem is szalad teljes lendülettel hogy ha esetleg egy sarok után valami rosszat tapasztalna akkor azonnal meg tudjon fordulni. Viszont az ő edzett lábainak semmi baja, tüdeje sokáig bírni fogja szusszal. Lehetséges azonban hogy ismét szem elől téveszti a prédát és akkor hiába bírja tovább, ha fogalma sincs merre keresse. Abban reménykedik hogy még azelőtt kifullad a kicsike mielőtt sikerülne szemei és fülei elől meglépnie.*
*Hát ez nem jött be, túlságosan bátor ez a kis szöcske. Bár ha már elfutni volt mersze, nem is tudja mit remélt most hogy lőfegyver híján van. És még pimaszul visszaszólni is van mersze, ez aztán az önbizalom. Akkor ismét egy kis testmozgás következik, mindenekelőtt visszatolja a kardot a hüvelybe, ezt még egész gyorsan meg tudja tenni de a nyílpuskát a hátizsákba tuszkolni túlságosan időigényes lenne, így az marad a kezében ahogy fut a lány után. Azt látja hogy nincs a toppon a kicsike, csak ezért megy bele a hajszába, különben már rég lemondott volna róla, elég neki a nyaklánc is. Igyekszik hát utolérni a fürge tündért, de óvatossága a sebesség rovására megy. Az is tény hogy a gúnya és a fegyverek lelassítják, és nem is szalad teljes lendülettel hogy ha esetleg egy sarok után valami rosszat tapasztalna akkor azonnal meg tudjon fordulni. Viszont az ő edzett lábainak semmi baja, tüdeje sokáig bírni fogja szusszal. Lehetséges azonban hogy ismét szem elől téveszti a prédát és akkor hiába bírja tovább, ha fogalma sincs merre keresse. Abban reménykedik hogy még azelőtt kifullad a kicsike mielőtt sikerülne szemei és fülei elől meglépnie.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:45:52
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:45:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Úgy tűnik hatalmas szerencséje volt, mivel a felé küldött nyílvessző elkerüli fürge testét, és a közelében lévő ládába fúródik. S már hallja is a közeledő lépteket, ahogy elindul felé az üldözője. Lépteit megszaporázva veszi a kanyarokat, abban a reményben, hogy a másik követni fogja, és bevezetheti a labirintus mélyébe, ahol aztán lerázhatja vagy az egyik kanyarban megszökhet előle, és visszatérhet a tömegbe. Ám hirtelen jött szerencséje csupán az életét mentette meg, arra már nem elég, hogy meg is lógjon. Lábai felmondják a szolgálatot, térdei összecsuklanak, és ismét a földön találja magát. Csíkos harisnyája még meg is sínyli az esést, és egy hosszanti lyuk keletkezik rajta a térdétől egészen combja közepéig, és nagyon vékony vérpatak csörgedezik nyomán.*
-Francba! *Veszi szemügyre a halvány horzsolást, majd ruhája szélével letörli a friss cseppeket, ám mielőtt ismét talpra állhatna, már be is éri a férfi, kezében egy hajlított karddal.*
-Ahhoz először el kell kapnod! *Sziszegi felé. Igaz, hogy félénk és visszahúzódó természet, viszont sem az életét, sem megélhetését nem adja könnyen. S ha már egy olyan alak akadt az útjába, aki csupán számszeríjjal való hadonászással több tíz arannyal is lenyúlhatja a polgárokat, legalább megnehezíti a dolgát. Most, hogy nem a távolsági fegyverrel kell szembenéznie, sokkal megfontoltabban fogja venni a kanyarokat. Ismét talpra szökken, és félig bicegve, félig futva távolodik a férfitól. Nem az aprócska seb az, ami lassítja, hanem lábai ellenállása, térde sajog, még az ő tollpihényi súlyát is nehezen tartja. A botjára támaszkodva kezd ismét menekülni, kissé lassabban, mint az előbb, de reméli, még így is fürgébb a másiknál, akinek fegyvereit, ruháit is cipelnie kell.*
*Úgy tűnik hatalmas szerencséje volt, mivel a felé küldött nyílvessző elkerüli fürge testét, és a közelében lévő ládába fúródik. S már hallja is a közeledő lépteket, ahogy elindul felé az üldözője. Lépteit megszaporázva veszi a kanyarokat, abban a reményben, hogy a másik követni fogja, és bevezetheti a labirintus mélyébe, ahol aztán lerázhatja vagy az egyik kanyarban megszökhet előle, és visszatérhet a tömegbe. Ám hirtelen jött szerencséje csupán az életét mentette meg, arra már nem elég, hogy meg is lógjon. Lábai felmondják a szolgálatot, térdei összecsuklanak, és ismét a földön találja magát. Csíkos harisnyája még meg is sínyli az esést, és egy hosszanti lyuk keletkezik rajta a térdétől egészen combja közepéig, és nagyon vékony vérpatak csörgedezik nyomán.*
-Francba! *Veszi szemügyre a halvány horzsolást, majd ruhája szélével letörli a friss cseppeket, ám mielőtt ismét talpra állhatna, már be is éri a férfi, kezében egy hajlított karddal.*
-Ahhoz először el kell kapnod! *Sziszegi felé. Igaz, hogy félénk és visszahúzódó természet, viszont sem az életét, sem megélhetését nem adja könnyen. S ha már egy olyan alak akadt az útjába, aki csupán számszeríjjal való hadonászással több tíz arannyal is lenyúlhatja a polgárokat, legalább megnehezíti a dolgát. Most, hogy nem a távolsági fegyverrel kell szembenéznie, sokkal megfontoltabban fogja venni a kanyarokat. Ismét talpra szökken, és félig bicegve, félig futva távolodik a férfitól. Nem az aprócska seb az, ami lassítja, hanem lábai ellenállása, térde sajog, még az ő tollpihényi súlyát is nehezen tartja. A botjára támaszkodva kezd ismét menekülni, kissé lassabban, mint az előbb, de reméli, még így is fürgébb a másiknál, akinek fegyvereit, ruháit is cipelnie kell.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:24:12
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:24:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Nem vall rá hogy ilyen könnyelműen viselkedjen, perifériájából látja ahogy ugrik a lány de reflexei nem elég gyorsak, és egy kézzel nem is olyan egyszerű hirtelen mozgó célpontra lőni fegyverével. A ravasz kattan, a húr pendül, a vessző pedig koppan az egyik ládán, sajnos az eredeti cél már azóta egy hajszállal odébb van. Nem rest viszont azonnal utána iramodni, közben kikapva a ládából a belőle kiálló nyilát. Nem fog nyomot hátrahagyni. Újra tölteni futás közben nem lenne kifizetődő próbálkozás, ha megállna akkor meg már nem érné utol a fürge kis lényt. Egyik kezében továbbra is a számszeríjat markolja, másikkal a vesszőt tolja épp vissza a tegezbe, kicsit le van maradva ugyan de látja még ahogy a lány balra befordul. Mikor ő is elér odáig a tündérnek már nyoma sincs, nem látta már mikor jobbra elfordult. Egyenesen halad hát a legelső balkanyarja után és kissé lassít is a futásán hátha hall valamit. Igyekszik csendesen tenni lábait egymás elé és fülel, összevissza kanyarogni felesleges lenne így inkább továbbra is csak előrefelé halad. Kisvártatva meg is üti a fülét lépteknek a zaja, azaz inkább rohanásé, aztán egy puffanás mintha valaki elesne. Szerencsétlen tündér a jobb-bal-bal kanyarokkal pont visszakanyarodott éppen felé, így a hangok irányába osonva a ládák mellett belesve meg is pillantja ismét a földön heverő nőt. Bő tíz méter még biztos van kettejük között mikor sietve előbújik rejtekéből, mire a nyílpuskát betöltené a lány már ismét egy kanyar mögött lehetne, így inkább kis hajlított kardját rántja elő hüvelyéből és azt szegezi előre fenyegetően.*
- Nem fuutnál ha nem lenne péénzed.
*Bár ez kétséges, hiszen lehet csak az életét mentette, de ha már ilyen szerencsésen újra elé került a zsákmány akkor tesz egy újabb próbát némi arany reményében. Persze még így is ismét eliramodhat a kis tündér, talán gyorsabb is nála, az viszont bizonyos hogy az erdőjáró bandita nem fárad ki egyhamar.*
*Nem vall rá hogy ilyen könnyelműen viselkedjen, perifériájából látja ahogy ugrik a lány de reflexei nem elég gyorsak, és egy kézzel nem is olyan egyszerű hirtelen mozgó célpontra lőni fegyverével. A ravasz kattan, a húr pendül, a vessző pedig koppan az egyik ládán, sajnos az eredeti cél már azóta egy hajszállal odébb van. Nem rest viszont azonnal utána iramodni, közben kikapva a ládából a belőle kiálló nyilát. Nem fog nyomot hátrahagyni. Újra tölteni futás közben nem lenne kifizetődő próbálkozás, ha megállna akkor meg már nem érné utol a fürge kis lényt. Egyik kezében továbbra is a számszeríjat markolja, másikkal a vesszőt tolja épp vissza a tegezbe, kicsit le van maradva ugyan de látja még ahogy a lány balra befordul. Mikor ő is elér odáig a tündérnek már nyoma sincs, nem látta már mikor jobbra elfordult. Egyenesen halad hát a legelső balkanyarja után és kissé lassít is a futásán hátha hall valamit. Igyekszik csendesen tenni lábait egymás elé és fülel, összevissza kanyarogni felesleges lenne így inkább továbbra is csak előrefelé halad. Kisvártatva meg is üti a fülét lépteknek a zaja, azaz inkább rohanásé, aztán egy puffanás mintha valaki elesne. Szerencsétlen tündér a jobb-bal-bal kanyarokkal pont visszakanyarodott éppen felé, így a hangok irányába osonva a ládák mellett belesve meg is pillantja ismét a földön heverő nőt. Bő tíz méter még biztos van kettejük között mikor sietve előbújik rejtekéből, mire a nyílpuskát betöltené a lány már ismét egy kanyar mögött lehetne, így inkább kis hajlított kardját rántja elő hüvelyéből és azt szegezi előre fenyegetően.*
- Nem fuutnál ha nem lenne péénzed.
*Bár ez kétséges, hiszen lehet csak az életét mentette, de ha már ilyen szerencsésen újra elé került a zsákmány akkor tesz egy újabb próbát némi arany reményében. Persze még így is ismét eliramodhat a kis tündér, talán gyorsabb is nála, az viszont bizonyos hogy az erdőjáró bandita nem fárad ki egyhamar.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:00:38
Üzenet elküldve: 2015-08-17 13:00:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Remegő ajkai közül alig hallható sóhaj szökik ki, mikor látja, hogy hisz neki a másik, és nem fenyegeti tovább. Rezzenéstelenül figyeli, ahogy a férfi lehajol, majd ismét felegyenesedik, és mintha minden figyelmét újonnan szerzett zsákmányának szentelné. S Nolie nagyon reméli, hogy tényleg elkalandozott a figyelme, mivel most itt lenne az alkalom, hogy meglógjon. Semmilyen mozdulattal vagy félretekintéssel nem árulja el szándékát, az első pillanatban csak bátorságot gyűjt, hogy legyen ereje és önuralma nekiiramodni a ládák sűrűje felé.* ~Nyugi, kislány, csak ugorj, és rohanj!~ *S amint megfogalmazódik a fejében a gondolat, már cselekszik is. Jobbjával megragadja vándorbotját, talpra szökken, és már rohan is, miközben azért imádkozik, hogy az esetleges felé lőtt nyílvessző ne a hátába, hanem inkább a közelében magasodó hordók vagy ládák egyikébe fúródjon. S már ott is van az első kanyarnál, ahol balra fordul, majd jobbra, és ismét kétszer balra. Percekig kanyarog a dokkoknál, ismeri a helyet, tudja, mikor merre kell mennie, hogy ne kerüljön zsákutcába. Ám még mielőtt kiérhetne a járókelők közé, minden erő eltűnik a lábából, és magatehetetlenül a földre rogy. Nem aludt eleget, és az izgalom miatti adrenalinlöket is elmúlt. Ugyan már nem fáradt, elméje teljesen tiszta, de lábai gyengék, és pihenésért kiáltanak.*
*Remegő ajkai közül alig hallható sóhaj szökik ki, mikor látja, hogy hisz neki a másik, és nem fenyegeti tovább. Rezzenéstelenül figyeli, ahogy a férfi lehajol, majd ismét felegyenesedik, és mintha minden figyelmét újonnan szerzett zsákmányának szentelné. S Nolie nagyon reméli, hogy tényleg elkalandozott a figyelme, mivel most itt lenne az alkalom, hogy meglógjon. Semmilyen mozdulattal vagy félretekintéssel nem árulja el szándékát, az első pillanatban csak bátorságot gyűjt, hogy legyen ereje és önuralma nekiiramodni a ládák sűrűje felé.* ~Nyugi, kislány, csak ugorj, és rohanj!~ *S amint megfogalmazódik a fejében a gondolat, már cselekszik is. Jobbjával megragadja vándorbotját, talpra szökken, és már rohan is, miközben azért imádkozik, hogy az esetleges felé lőtt nyílvessző ne a hátába, hanem inkább a közelében magasodó hordók vagy ládák egyikébe fúródjon. S már ott is van az első kanyarnál, ahol balra fordul, majd jobbra, és ismét kétszer balra. Percekig kanyarog a dokkoknál, ismeri a helyet, tudja, mikor merre kell mennie, hogy ne kerüljön zsákutcába. Ám még mielőtt kiérhetne a járókelők közé, minden erő eltűnik a lábából, és magatehetetlenül a földre rogy. Nem aludt eleget, és az izgalom miatti adrenalinlöket is elmúlt. Ugyan már nem fáradt, elméje teljesen tiszta, de lábai gyengék, és pihenésért kiáltanak.*
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 12:34:40
Üzenet elküldve: 2015-08-17 12:34:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Nos ez elég szerencsétlen helyzet. Hát akkor mi legyen? Szólítsa fel a vetkőzésre? De mire áttúrná a ruháját pénz után kutatva... ha egyáltalán van benne valami... Lője le? Itt? Túl kockázatos lenne. Eléggé megfenyegette már, több szónak nem lenne haszna, pozitív eredményt legalábbis biztosan nem érne el, maximum azt hogy végső elkeseredésében segítségért kiált a szerencsétlen. Tanácstalanságában lassan leguggol még mindig a tündéren tartva szemeit, egyik kezével elengedi a nyílpuskát és a másikkal a nyakláncért nyúl, aztán azzal együtt egyenesedik fel újra és csak ekkor pillant az ékszerre. A kelleténél talán tovább is tartja a szemeit a medálon, ha valamikor hát most van esély a futásra, ha Nolie elég bátor hozzá. A sok láda és hordó közötti labirintusban hamar meg is tudna lógni a kicsike és nem lenne rálátása hogy utánalőjön.*
*Nos ez elég szerencsétlen helyzet. Hát akkor mi legyen? Szólítsa fel a vetkőzésre? De mire áttúrná a ruháját pénz után kutatva... ha egyáltalán van benne valami... Lője le? Itt? Túl kockázatos lenne. Eléggé megfenyegette már, több szónak nem lenne haszna, pozitív eredményt legalábbis biztosan nem érne el, maximum azt hogy végső elkeseredésében segítségért kiált a szerencsétlen. Tanácstalanságában lassan leguggol még mindig a tündéren tartva szemeit, egyik kezével elengedi a nyílpuskát és a másikkal a nyakláncért nyúl, aztán azzal együtt egyenesedik fel újra és csak ekkor pillant az ékszerre. A kelleténél talán tovább is tartja a szemeit a medálon, ha valamikor hát most van esély a futásra, ha Nolie elég bátor hozzá. A sok láda és hordó közötti labirintusban hamar meg is tudna lógni a kicsike és nem lenne rálátása hogy utánalőjön.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 12:25:11
Üzenet elküldve: 2015-08-17 12:25:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Sosem volt még ilyen helyzetben, így nem csoda, hogy szíve a torkában dobog. Még ajkai is meg-megremegnek, ahogy az előtte magasodót hallgatja. Úgy tűnik vagy nem vette be a hazugságot, -ami nem lenne, meglepő, hiszen Nolie nincs hozzá szokva, hogy blöfföljön- vagy most ő próbál túljárni a lány eszén.* ~Nyugi, nem fogsz meghalni, ha elég ügyes vagy. És ügyes vagy!~ *Próbálja bátorítani magát.* ~Csak csináld amit mond, és megúszod... De akkor oda minden pénzem!... És inkább feküdnél élettelenül a dokkok egyik elhagyott zugában?... Az legalább gyors halál, ha agyonlőnek. Az éhenhalás kínszenvedés... Akkor mi legyen?~
-Kérem, ne öljön meg! Esküszöm, hogy nincs nálam semmi azon a nyakláncon kívül.
*Tekint könyörgőn a barna íriszekbe, remélve, hogy az az 50 aranyat érő ékszer is elég lesz Ryakim Sindri számára.
Igaz, nem valami nagy összeg, de a férfi sem tudhatja pontosan, hogy mennyit ér.*
*Sosem volt még ilyen helyzetben, így nem csoda, hogy szíve a torkában dobog. Még ajkai is meg-megremegnek, ahogy az előtte magasodót hallgatja. Úgy tűnik vagy nem vette be a hazugságot, -ami nem lenne, meglepő, hiszen Nolie nincs hozzá szokva, hogy blöfföljön- vagy most ő próbál túljárni a lány eszén.* ~Nyugi, nem fogsz meghalni, ha elég ügyes vagy. És ügyes vagy!~ *Próbálja bátorítani magát.* ~Csak csináld amit mond, és megúszod... De akkor oda minden pénzem!... És inkább feküdnél élettelenül a dokkok egyik elhagyott zugában?... Az legalább gyors halál, ha agyonlőnek. Az éhenhalás kínszenvedés... Akkor mi legyen?~
-Kérem, ne öljön meg! Esküszöm, hogy nincs nálam semmi azon a nyakláncon kívül.
*Tekint könyörgőn a barna íriszekbe, remélve, hogy az az 50 aranyat érő ékszer is elég lesz Ryakim Sindri számára.
Igaz, nem valami nagy összeg, de a férfi sem tudhatja pontosan, hogy mennyit ér.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 11:40:32
Üzenet elküldve: 2015-08-17 11:40:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Ismeri jól a ruhákat és anyagokat hisz "mesterségéhez" tartozott régen is, most is a sok álca. A levetkőztetéssel sem lenne semmi problémája, viszont nem szívesen hurcolna el viszonylag nagy helyet foglaló (már az aranyhoz képest) öltözékeket, és sokkal nehezebb őket pénzé tenni is, mint mondjuk a szóban forgó nyakláncot. Kicsit azért csalódott, így hogy már kapott egy nyakláncot nem lenne reális azt feltételezni hogy több is van még rajta a ruha alatt. Ha pedig nincs miért azt gondolnia hogy nyakláncokat rejteget, nincs miért levetkőztetnie a lányt, már azon kívül hogy szeretne a helyzetet kihasználva gyönyörködni a látványban. Sok hasonló esetet megélt már, mégis rettentő nehéz megítélni hogy a félelem miatt vagy a hazugság miatt viselkedik úgy valaki ahogy, és ezt most sem tudja eldönteni. Hát mi legyen? Sietni szeretne hisz nem épp ideális a helyszín, viszont ha már idáig eljutott egy próbát még megér kicsit rámenősebbnek lenni.*
- Nem éérdemes hazudni kicsi lány. Biztos akad páár arany egy ilyen széépségnél.
*A medált még hagyja a földön, nem foglalkozik vele, majd ha már mindennel végzett.*
- Előőkeresed magadtól vagy levetkőőztetlek és één taláálom meg. Akkor meg máár egyszerűűbb ha megöllek előőtte.
*Ezzel kis rizikót vállal hisz ha tényleg nem lenne nála semmi arany akkor elkeseredettségében lehet hogy nekiáll segítségért kiabálni. Akkor kerülne csak igazán nehéz választás elé...*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 11:42:18
*Ismeri jól a ruhákat és anyagokat hisz "mesterségéhez" tartozott régen is, most is a sok álca. A levetkőztetéssel sem lenne semmi problémája, viszont nem szívesen hurcolna el viszonylag nagy helyet foglaló (már az aranyhoz képest) öltözékeket, és sokkal nehezebb őket pénzé tenni is, mint mondjuk a szóban forgó nyakláncot. Kicsit azért csalódott, így hogy már kapott egy nyakláncot nem lenne reális azt feltételezni hogy több is van még rajta a ruha alatt. Ha pedig nincs miért azt gondolnia hogy nyakláncokat rejteget, nincs miért levetkőztetnie a lányt, már azon kívül hogy szeretne a helyzetet kihasználva gyönyörködni a látványban. Sok hasonló esetet megélt már, mégis rettentő nehéz megítélni hogy a félelem miatt vagy a hazugság miatt viselkedik úgy valaki ahogy, és ezt most sem tudja eldönteni. Hát mi legyen? Sietni szeretne hisz nem épp ideális a helyszín, viszont ha már idáig eljutott egy próbát még megér kicsit rámenősebbnek lenni.*
- Nem éérdemes hazudni kicsi lány. Biztos akad páár arany egy ilyen széépségnél.
*A medált még hagyja a földön, nem foglalkozik vele, majd ha már mindennel végzett.*
- Előőkeresed magadtól vagy levetkőőztetlek és één taláálom meg. Akkor meg máár egyszerűűbb ha megöllek előőtte.
*Ezzel kis rizikót vállal hisz ha tényleg nem lenne nála semmi arany akkor elkeseredettségében lehet hogy nekiáll segítségért kiabálni. Akkor kerülne csak igazán nehéz választás elé...*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 11:42:18
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 11:21:15
Üzenet elküldve: 2015-08-17 11:21:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Még szép, mi mást akarna tőle egy ilyen alak éjek évadján egy gyámoltalan hölgytől, mint az értékeit. Csak egy a baj, neki olyanok nincsenek. Nem hord magánál sok aranyat, sem drága ruhákat, sem ékszereket. Na, ez mondjuk nem mind igaz, hiszen minden ingóságát magával hozta, amik azért elég sokat érnek. Ezek közül csupán a drága kelmékből készült ruháit tartotta meg, és azt az apró medálos nyakláncot, ami még most is a nyakában lóg. A ruhájától nem válna meg szívesen, ami magától értetődő, és abban reménykedik, hogyha van is elég jó szeme a férfinak, hogy észrevegye az értékes anyagot, nem fogja levetkőztetni és egy ilyen forgalmas helyet útjára engedni, hiszen túl nagy feltűnést keltene. Viszont a nyaklánc elég feltűnő, sőt, attól már szívesen megszabadulna, hiszen már többször nyakára hozta szülei katonáit, akik minden áron haza akarják rángatni. Ezt készséggel odaadja, ám azt a kevés aranyat, amiből így is alig tud megélni, attól nem válna meg. Mondjuk szerencséjére ruhája egyik rejtett zsebében szokta tartani kevéske vagyonát, így az nem szúrhat szemet a rablónak, s ha szerencséje van, nem is fog.*
-Nekem nincsenek... nincsenek értékeim, ezen kívül. *Nyúl hátra, és lecsatolja nyakáról a vésett medállal díszített aranyláncot, és a másik elé dobja, a földre.* Sem pénzem. *Nyel nagyot idegességében, hiszen nem épp a legjobb ötlet ebben a helyzetben hazudnia, de muszáj megpróbálnia, különben minden vagyonát elveszíti, és akkor akár éhen is halhat.*
*Még szép, mi mást akarna tőle egy ilyen alak éjek évadján egy gyámoltalan hölgytől, mint az értékeit. Csak egy a baj, neki olyanok nincsenek. Nem hord magánál sok aranyat, sem drága ruhákat, sem ékszereket. Na, ez mondjuk nem mind igaz, hiszen minden ingóságát magával hozta, amik azért elég sokat érnek. Ezek közül csupán a drága kelmékből készült ruháit tartotta meg, és azt az apró medálos nyakláncot, ami még most is a nyakában lóg. A ruhájától nem válna meg szívesen, ami magától értetődő, és abban reménykedik, hogyha van is elég jó szeme a férfinak, hogy észrevegye az értékes anyagot, nem fogja levetkőztetni és egy ilyen forgalmas helyet útjára engedni, hiszen túl nagy feltűnést keltene. Viszont a nyaklánc elég feltűnő, sőt, attól már szívesen megszabadulna, hiszen már többször nyakára hozta szülei katonáit, akik minden áron haza akarják rángatni. Ezt készséggel odaadja, ám azt a kevés aranyat, amiből így is alig tud megélni, attól nem válna meg. Mondjuk szerencséjére ruhája egyik rejtett zsebében szokta tartani kevéske vagyonát, így az nem szúrhat szemet a rablónak, s ha szerencséje van, nem is fog.*
-Nekem nincsenek... nincsenek értékeim, ezen kívül. *Nyúl hátra, és lecsatolja nyakáról a vésett medállal díszített aranyláncot, és a másik elé dobja, a földre.* Sem pénzem. *Nyel nagyot idegességében, hiszen nem épp a legjobb ötlet ebben a helyzetben hazudnia, de muszáj megpróbálnia, különben minden vagyonát elveszíti, és akkor akár éhen is halhat.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:54:06
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:54:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Szerencsére megteszi a hang és nem kell megrugdosnia vagy ilyesmi, nem szeret testközelbe kerülni az áldozataival, még a holttestükkel esetleg. Szinte pontosan az történik amit várt, ez önmagában is már fél siker. Se kiabálás, se menekülés, tökéletes! És bizony pontosan azért használ ilyen fegyvert, mert ez ellen a legnehezebb védekezni. Nem is nagyon ért a kardhoz ami az oldalán pihen, inkább csak dísz, vagy végső megoldás.*
- Ó csak az éértékeidet picinyem. Arany, éékszer, dráágakő. Széépen csendben, lasssan pakolj ki miindent magad mellé, és ha jóól viseelkedsz még túúl is ééled.
*Szemeit és a fegyverét egy pillanatra sem fordítaná el az áldozatáról, de figyelmét kissé kénytelen megosztani hogy a hangokra füleljen. Rizikósabb ez a környék mint az erdő volt.*
*Szerencsére megteszi a hang és nem kell megrugdosnia vagy ilyesmi, nem szeret testközelbe kerülni az áldozataival, még a holttestükkel esetleg. Szinte pontosan az történik amit várt, ez önmagában is már fél siker. Se kiabálás, se menekülés, tökéletes! És bizony pontosan azért használ ilyen fegyvert, mert ez ellen a legnehezebb védekezni. Nem is nagyon ért a kardhoz ami az oldalán pihen, inkább csak dísz, vagy végső megoldás.*
- Ó csak az éértékeidet picinyem. Arany, éékszer, dráágakő. Széépen csendben, lasssan pakolj ki miindent magad mellé, és ha jóól viseelkedsz még túúl is ééled.
*Szemeit és a fegyverét egy pillanatra sem fordítaná el az áldozatáról, de figyelmét kissé kénytelen megosztani hogy a hangokra füleljen. Rizikósabb ez a környék mint az erdő volt.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:48:37
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:48:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*A lány kérdőn pillant fel fél szemével az idegenre, aki kezében fogva tartja a megkötözött kölyköt, aki az előbb gúnyosan szóvá tette anyjától szerzett maszkját.* ~Akarom-e?~ *Annorona sóvárogva méregeti a kis srácot, és ezt nem is leplezi. Megnyalja szája szélét, fejében már a hulla lebeg előtte. Körülnéz, és ráeszmél, hogy itt nem nagyon tehet semmit a fiúval, anélkül, hogy valamilyen őr rárontana. Végül is elmenni egy nyugodtabb helyre elmehetne, de akkor a termék tulajdonosa nem kapná meg a szállítmányt. Habár az is igaz, hogy ezt ő maga is eladhatja valahol, és akkor minden pénz a saját markába jutna.* ~De hol van itt a csel?~ *A lány nem is ismeri ezt az idegent, ahogy fordítva sem, viszont valahogy olyan érzése van, hogy ő is szívesen eljátszadozna ezzel a fiúval.* ~Mit akarhat? Talán tudja, hogy mi van nálam?~ *Annorona megadóan villant a lányra egy kaján mosolyt, és szóra nyitja a száját.*
- Naná, hogy akarom! De hol van itt a csapda?
*Várakozón fürkészi az arcát, hátha meglát benne valami árulkodó jelet. Annorona karba fonja kezeit, és leplezett türelmetlenséggel várja, hogy mit lép a másik.*
*A lány kérdőn pillant fel fél szemével az idegenre, aki kezében fogva tartja a megkötözött kölyköt, aki az előbb gúnyosan szóvá tette anyjától szerzett maszkját.* ~Akarom-e?~ *Annorona sóvárogva méregeti a kis srácot, és ezt nem is leplezi. Megnyalja szája szélét, fejében már a hulla lebeg előtte. Körülnéz, és ráeszmél, hogy itt nem nagyon tehet semmit a fiúval, anélkül, hogy valamilyen őr rárontana. Végül is elmenni egy nyugodtabb helyre elmehetne, de akkor a termék tulajdonosa nem kapná meg a szállítmányt. Habár az is igaz, hogy ezt ő maga is eladhatja valahol, és akkor minden pénz a saját markába jutna.* ~De hol van itt a csel?~ *A lány nem is ismeri ezt az idegent, ahogy fordítva sem, viszont valahogy olyan érzése van, hogy ő is szívesen eljátszadozna ezzel a fiúval.* ~Mit akarhat? Talán tudja, hogy mi van nálam?~ *Annorona megadóan villant a lányra egy kaján mosolyt, és szóra nyitja a száját.*
- Naná, hogy akarom! De hol van itt a csapda?
*Várakozón fürkészi az arcát, hátha meglát benne valami árulkodó jelet. Annorona karba fonja kezeit, és leplezett türelmetlenséggel várja, hogy mit lép a másik.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:36:25
Üzenet elküldve: 2015-08-17 10:36:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Hiába mély az álma, a kéretlen rémképeket így sem kerülheti el. Sajnos igen ritkán adatik meg neki az álom nélküli alvás, és úgy tűnik, ez most nem a szerencsés éjjelek egyike. Egy hajón van, melynek árboca olyan magas, hogy nem is látja felhőkbe vesző csúcsát. A fedélzeten áll mozdulatlanul, körülötte ládák sorakoznak, melyek kijelölik számára az útirányt. S ekkor megjelenik egy sötét alak, egészen közel hozzá, ha kinyújtaná karját, akkor könnyedén el tudná kapni a lányt. De nem engedi, nem válhat a sötétség martalékává, és futásnak ered. Ám hiába kapkodja aprócska lábait, nem halad előre egy métert sem. Ezzel szemben a mögötte lévő alak lassú léptekkel megindul felé. Hallja a közeledő, tompa hangot, mint amikor valaki nesztelenül próbálja becserkészni a vadat. Hátulról megragadja a haját, és a földre rántja; a sötétbe vesző arc egyre csak közelít, majd hirtelen...*
- Mrrhrr!
*Krákogó hang ébreszti fel, és úgy pattannak fel szemei, mintha egy vödör jeges vízzel öntötték volna nyakon. Tekintete először fátyolos, nehezen szokja meg a félhomályt, gondolatai pedig még furcsa álma körül forognak. S amint sikerül ráfókuszálnia az előtte álló alakra, és még inkább a rá meredő fegyverre, rögtön magához tér. Szemei kikerekednek a félelemtől, és már öntudatlanul húzódna minél messzebb az idegentől, ám a mögötte sorakozó ládák nem engedik. Háta nekiütközik a kemény falapnak, miközben a tündérke azt kívánja, bár elnyelné a föld, ám hiába. Nem történik semmi, és úgy tűnik, a számszeríjasnak sem áll szándékában távoznia.*
-Mit... Mit akar tőlem?
*Kérdezi remegő hanggal, és tekintete támadója arcára siklik. Sajnos nem lát belőle valami sokat, csupán egy érzelemmentes szempárt, de az is elég vészjóslóan csillog ahhoz, hogy torkára forrjon a szó.
Ha kard vagy esetleg tőr meredne rá, talán megpróbálna elmenekülni, hiszen igen fürge és gyors, és ismeri a dokkokat annyira, hogy talán le is tudná rázni a férfit -legalább is a testalkata és kemény hangja ezt sugallja. Ám így, hogy egy számszeríjjal kell farkasszemet néznie, meg sem fordul a fejében a menekülés.*
*Hiába mély az álma, a kéretlen rémképeket így sem kerülheti el. Sajnos igen ritkán adatik meg neki az álom nélküli alvás, és úgy tűnik, ez most nem a szerencsés éjjelek egyike. Egy hajón van, melynek árboca olyan magas, hogy nem is látja felhőkbe vesző csúcsát. A fedélzeten áll mozdulatlanul, körülötte ládák sorakoznak, melyek kijelölik számára az útirányt. S ekkor megjelenik egy sötét alak, egészen közel hozzá, ha kinyújtaná karját, akkor könnyedén el tudná kapni a lányt. De nem engedi, nem válhat a sötétség martalékává, és futásnak ered. Ám hiába kapkodja aprócska lábait, nem halad előre egy métert sem. Ezzel szemben a mögötte lévő alak lassú léptekkel megindul felé. Hallja a közeledő, tompa hangot, mint amikor valaki nesztelenül próbálja becserkészni a vadat. Hátulról megragadja a haját, és a földre rántja; a sötétbe vesző arc egyre csak közelít, majd hirtelen...*
- Mrrhrr!
*Krákogó hang ébreszti fel, és úgy pattannak fel szemei, mintha egy vödör jeges vízzel öntötték volna nyakon. Tekintete először fátyolos, nehezen szokja meg a félhomályt, gondolatai pedig még furcsa álma körül forognak. S amint sikerül ráfókuszálnia az előtte álló alakra, és még inkább a rá meredő fegyverre, rögtön magához tér. Szemei kikerekednek a félelemtől, és már öntudatlanul húzódna minél messzebb az idegentől, ám a mögötte sorakozó ládák nem engedik. Háta nekiütközik a kemény falapnak, miközben a tündérke azt kívánja, bár elnyelné a föld, ám hiába. Nem történik semmi, és úgy tűnik, a számszeríjasnak sem áll szándékában távoznia.*
-Mit... Mit akar tőlem?
*Kérdezi remegő hanggal, és tekintete támadója arcára siklik. Sajnos nem lát belőle valami sokat, csupán egy érzelemmentes szempárt, de az is elég vészjóslóan csillog ahhoz, hogy torkára forrjon a szó.
Ha kard vagy esetleg tőr meredne rá, talán megpróbálna elmenekülni, hiszen igen fürge és gyors, és ismeri a dokkokat annyira, hogy talán le is tudná rázni a férfit -legalább is a testalkata és kemény hangja ezt sugallja. Ám így, hogy egy számszeríjjal kell farkasszemet néznie, meg sem fordul a fejében a menekülés.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 08:34:46
Üzenet elküldve: 2015-08-17 08:34:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Pár napot ismét eltöltött az erdőben mire elérkezett idáig, igazán vennie kellett volna egy térképet mielőtt elindult, de most már mindegy. Jó nagy lehet a forgalom errefelé hisz temérdek a hordó és a láda, így este viszont nem sok ember mozgolódik a halmok körül. Kóborlása közben azért lát pár kisebb csoportot, de úgy ítéli hogy nem lenne érdemes zaklatni őket. Tudja jól milyen üzelmek folyhatnak az éj leple alatt egy hasonló helyen. Éppen ezért első dolga volt egy alkalmas kis zugban ismét átöltözni, a lány akit nemrég kirabolt északnak ment, ide biztosan nem jutott el senkihez a híre. Csak Shazim holmija van nála így most is abba vedlik át sietve: felfelé kunkorodó orrú fekete csizmák, kék vastag köpeny egy vöröses kendővel derekánál körbetekerve. Hajlított pengéjű kisebb rövidkard egy barna hüvelyben szintén az oldalán, feljebb bőrvértjén keresztbe kis dobótőrök. Kezein bőrkesztyűk, vállai is egy kék kendővel fedve, legfelül pedig egy bőrsisak pirosas karimával, és szintén kék szövetekkel körbetekerve. Arca előtt is világoskék kendő így csak szemei látszanak ki, amit meg levett azt visszatuszkolja a táskába de itt nem igazán van hova biztonságosan rejteni, így marad a hátán. Kezébe veszi a nyílpuskát, kardjával ellentétes oldalán egy kis tegez is helyet kap, és most be is helyez rögtön egy vesszőt, ilyen helyeken jobb ha felkészül mindenre. Nagy előnye ez a számszeríjnak, lehet vele lövésre készen mászkálni, bár nem tesz túl jót se a szerkezetnek, se az idegnek ha sokáig ilyen helyzetben van. A nyílt terep helyett inkább úgy dönt hogy az áruk alkotta labirintuson vág át, hátha talál egy részegen kidőlt munkást akit kizsebelhet, bár így egyedül kicsit aggódik saját épsége miatt is. Attól nem fél hogy eltéved, egyrészt nem esik nehezére megjegyezni merről jött, másrészt ha feltekint látja a csillagokat amik megmondják avatott szemeinek az irányt. Shazim karakteréhez társul a görnyesztett testtartás és az ehhez párosuló járásmód, hangját elmélyíti és kicsit megváltoztatja, belekeveri az elnyújtott idegen akcentust, már ha meg kell majd valakit szólítania.*
*Rövid bolyongás után talál is egy szerencsétlent, bár egyáltalán nem néz ki se munkásnak, se idevalónak. Az hogy részeg-e az kétséges. Remélhetőleg halk léptei még nem ébresztették fel az újabb lányt akit szinte tálcán kínál neki a sors, és remélhetőleg ennél is lesz valami értékes amitől megszabadíthatja. Mindenekelőtt körbenéz és fülel egy darabig de látni így a ládák takarásában nem lát senkit, és hallásra is tiszta a terep, tesz hát pár óvatos, halk lépést közelebb, de tartja legalább a két méter távolságot. Nagyon reméli hogy nem lesz bátorsága rögvest felpattanni és futásnak eredni mert nem szívesen kezdené azzal hogy a lábába ereszt egy vesszőt. Főleg azért mert a kiáltást itt valaki könnyen meghallhatja így a lábon lövés nem egy választható opció, kénytelen lenne rögtön hátulról a szívre vagy a fejre célozni. A másik lehetőség az hogy engedné futni, de az nem igazán az ő stílusa.*
- Mrrhrr!
*Valami ilyesfajta hanggal köszörüli meg a torkát csukott szájjal, de igyekezvén hangosan. Hátha erre felébred a lányka, bár ránézésre elég kimerült lehetett amikor elnyomta az álom. A számszeríját persze rászegezi közben, két kézzel biztosan a célpont mellkasára tartva. Ha a hangra nem ébredne, kénytelen lesz valami más ötlettel előállni, de mint mindig mondja, fő az óvatosság.*
*Pár napot ismét eltöltött az erdőben mire elérkezett idáig, igazán vennie kellett volna egy térképet mielőtt elindult, de most már mindegy. Jó nagy lehet a forgalom errefelé hisz temérdek a hordó és a láda, így este viszont nem sok ember mozgolódik a halmok körül. Kóborlása közben azért lát pár kisebb csoportot, de úgy ítéli hogy nem lenne érdemes zaklatni őket. Tudja jól milyen üzelmek folyhatnak az éj leple alatt egy hasonló helyen. Éppen ezért első dolga volt egy alkalmas kis zugban ismét átöltözni, a lány akit nemrég kirabolt északnak ment, ide biztosan nem jutott el senkihez a híre. Csak Shazim holmija van nála így most is abba vedlik át sietve: felfelé kunkorodó orrú fekete csizmák, kék vastag köpeny egy vöröses kendővel derekánál körbetekerve. Hajlított pengéjű kisebb rövidkard egy barna hüvelyben szintén az oldalán, feljebb bőrvértjén keresztbe kis dobótőrök. Kezein bőrkesztyűk, vállai is egy kék kendővel fedve, legfelül pedig egy bőrsisak pirosas karimával, és szintén kék szövetekkel körbetekerve. Arca előtt is világoskék kendő így csak szemei látszanak ki, amit meg levett azt visszatuszkolja a táskába de itt nem igazán van hova biztonságosan rejteni, így marad a hátán. Kezébe veszi a nyílpuskát, kardjával ellentétes oldalán egy kis tegez is helyet kap, és most be is helyez rögtön egy vesszőt, ilyen helyeken jobb ha felkészül mindenre. Nagy előnye ez a számszeríjnak, lehet vele lövésre készen mászkálni, bár nem tesz túl jót se a szerkezetnek, se az idegnek ha sokáig ilyen helyzetben van. A nyílt terep helyett inkább úgy dönt hogy az áruk alkotta labirintuson vág át, hátha talál egy részegen kidőlt munkást akit kizsebelhet, bár így egyedül kicsit aggódik saját épsége miatt is. Attól nem fél hogy eltéved, egyrészt nem esik nehezére megjegyezni merről jött, másrészt ha feltekint látja a csillagokat amik megmondják avatott szemeinek az irányt. Shazim karakteréhez társul a görnyesztett testtartás és az ehhez párosuló járásmód, hangját elmélyíti és kicsit megváltoztatja, belekeveri az elnyújtott idegen akcentust, már ha meg kell majd valakit szólítania.*
*Rövid bolyongás után talál is egy szerencsétlent, bár egyáltalán nem néz ki se munkásnak, se idevalónak. Az hogy részeg-e az kétséges. Remélhetőleg halk léptei még nem ébresztették fel az újabb lányt akit szinte tálcán kínál neki a sors, és remélhetőleg ennél is lesz valami értékes amitől megszabadíthatja. Mindenekelőtt körbenéz és fülel egy darabig de látni így a ládák takarásában nem lát senkit, és hallásra is tiszta a terep, tesz hát pár óvatos, halk lépést közelebb, de tartja legalább a két méter távolságot. Nagyon reméli hogy nem lesz bátorsága rögvest felpattanni és futásnak eredni mert nem szívesen kezdené azzal hogy a lábába ereszt egy vesszőt. Főleg azért mert a kiáltást itt valaki könnyen meghallhatja így a lábon lövés nem egy választható opció, kénytelen lenne rögtön hátulról a szívre vagy a fejre célozni. A másik lehetőség az hogy engedné futni, de az nem igazán az ő stílusa.*
- Mrrhrr!
*Valami ilyesfajta hanggal köszörüli meg a torkát csukott szájjal, de igyekezvén hangosan. Hátha erre felébred a lányka, bár ránézésre elég kimerült lehetett amikor elnyomta az álom. A számszeríját persze rászegezi közben, két kézzel biztosan a célpont mellkasára tartva. Ha a hangra nem ébredne, kénytelen lesz valami más ötlettel előállni, de mint mindig mondja, fő az óvatosság.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:47:26
Üzenet elküldve: 2015-08-16 23:47:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó lázadás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Amennyire nem akar elsietni semmit, épp annyira nem akar túl sokáig várakozni sem. Előre hajolva ajkaival immár Ryz nyakát érinti, apró csókokkal és finom harapásokkal halad rajta lassan lefelé. Egyik kezével kénytelen támaszkodni, másik azonban a hím öléhez vándorol, ujjai érzéki játékával fokozva vágyát.
Kívánhat bármit. Milyen meggondolatlan felajánlás, ám egy valamire vágyik most csak a félvér. Vagyis inkább egy valakire. Ezt pedig érezni minden egyes gyengéd csókból, incselkedő harapásból, vágyfokozó érintésből. Hiába játszanak csak szerepeket, hagyja magát teljesen azonosulni vele, beleolvadni. Egy kis időre megint az elvarázsolt, elbűvölt szerető lesz, s mint ilyen, hiába adott a lehetőség, nem csak követel, nem csak elvesz, hanem adni is akar.
A kényeztetés azonban nem tart örökké, mikor már kellőképp felélesztette Ryz vágyát ujjai játékával, és a csókok és harapások váltakozásával, ismét felegyenesedik, hogy utána a hím ölébe ereszkedve váljanak ismét eggyé. Tekintetét végig a sötételfen tartja, gyönyörködik vonásaiban, a hegekkel borított testben, miközben csípője lágy ritmusban mozdul. Hiába izzítja belülről a kéj, hiába hajszolná a gyönyör felé izzó vére, nem vált gyorsabb, vadabb tempóra. A szenvedélyt is inkább a Ryz testén vándorló ujjak hozzák vissza, mintha minden egyes porcikáját érinteni akarnák, amihez csak hozzá tudnak férni.
Csak mikor mindkettejük vágya tetőzik, mikor a gyönyör ismét eltöröl mindent, hogy csak az létezzen számukra, akkor hagyja el a hím ölét, hogy félig mellé, félig meddig rá heveredjen. Szaporán emelkedik és süllyed mellkasa, ereje is jócskán megcsappant, mégis halovány mosoly kúszik ajkára, ahogy Ryzhez simul egész testével.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Amennyire nem akar elsietni semmit, épp annyira nem akar túl sokáig várakozni sem. Előre hajolva ajkaival immár Ryz nyakát érinti, apró csókokkal és finom harapásokkal halad rajta lassan lefelé. Egyik kezével kénytelen támaszkodni, másik azonban a hím öléhez vándorol, ujjai érzéki játékával fokozva vágyát.
Kívánhat bármit. Milyen meggondolatlan felajánlás, ám egy valamire vágyik most csak a félvér. Vagyis inkább egy valakire. Ezt pedig érezni minden egyes gyengéd csókból, incselkedő harapásból, vágyfokozó érintésből. Hiába játszanak csak szerepeket, hagyja magát teljesen azonosulni vele, beleolvadni. Egy kis időre megint az elvarázsolt, elbűvölt szerető lesz, s mint ilyen, hiába adott a lehetőség, nem csak követel, nem csak elvesz, hanem adni is akar.
A kényeztetés azonban nem tart örökké, mikor már kellőképp felélesztette Ryz vágyát ujjai játékával, és a csókok és harapások váltakozásával, ismét felegyenesedik, hogy utána a hím ölébe ereszkedve váljanak ismét eggyé. Tekintetét végig a sötételfen tartja, gyönyörködik vonásaiban, a hegekkel borított testben, miközben csípője lágy ritmusban mozdul. Hiába izzítja belülről a kéj, hiába hajszolná a gyönyör felé izzó vére, nem vált gyorsabb, vadabb tempóra. A szenvedélyt is inkább a Ryz testén vándorló ujjak hozzák vissza, mintha minden egyes porcikáját érinteni akarnák, amihez csak hozzá tudnak férni.
Csak mikor mindkettejük vágya tetőzik, mikor a gyönyör ismét eltöröl mindent, hogy csak az létezzen számukra, akkor hagyja el a hím ölét, hogy félig mellé, félig meddig rá heveredjen. Szaporán emelkedik és süllyed mellkasa, ereje is jócskán megcsappant, mégis halovány mosoly kúszik ajkára, ahogy Ryzhez simul egész testével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394