Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 14:48:14
Üzenet elküldve: 2015-08-19 14:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
*Miközben a barlang hosszú kivezető folyosóján szedi a métereket, elgondolkodik Nerilil kérdésén. Van oka bízni az újonnan érkezett nőben, ki a semmiből jött Nadae által? Elhessegeti a gondolatot. Nad a főnök, s eddig csak jó döntéseket hozott az új emberekkel. Jó döntést hozott akkor is amikor őt cipeltette fel. Bár lehet, hogy az a bolond volt, vagy a vöröske? Ki tudja. Khyr talán most gondolkozik ezen először, hogy még nem világosították fel arról, hogy ő mégis ki által kerül ide. Azt tudja, hogy az a mocskos madárka csicsergett, kinek nem kellett volna. Ez már a múlt, nem törődik vele.
Gondolata visszatér a lányhoz.*
- Meg minden, huh? *Mosolyogva rázza meg a fejét, de nem néz hátra.* A nevem Khyr, de szólíts Szarkának. *Ez után a mondata után fordítja hátra a fejét és kacsint egyet, majd újra előre halad, hogy kiérjen a reggeli napsütésbe.
Odakünn a hajnal szokásos erejével tűzi szembe a villanó égitest. Fájdalmasan kapja szeme elé karját, majd árnyékot keresve tova lépdel.*
- Szóval ismered a járást? *Mosolyodik el, s válla fölött biccent a nőnek.* Ha bizonytalan vagy, akkor kövess.
*Nem gondolja, hogy a lány a gazellák kecsességével fog végig ugrándozni a mindenségen, legalábbis ha a lábát még megszeretné tartani. Khyr gyors, de pontos léptekkel halad a kis csörgedező patak felé, mely a sziklafalról csordul alá, a belső tavacska vize szűrődik a sziklák között. Megtölti bőrkulacsát, majd tovább halad a partig.
A homokba érkezik, lábai kicsit besüppednek. Itt a lány felhajtja a csuklyáját, elfedve vörös kobakját, s árnyékba borítva szemét. Ha kell megvárja a lányt és kérdést intéz felé.*
- Te hogy kerültél ide, hol a madár se jár? *Ez nem éppen helyes kifejezés, hiszen egy Szarka, egy Vércse és számtalan Tubica jár, kel ezeken a sziklákon. Nem beszélve a parti fecskékről. Arra céloz, hogy Nadae ismerőse e, régebbről, vagy csak idetévedt.
Beszélgetéssel igyekszik elütni az időt, míg a nyüzsi el nem nyomja a hangját, jelezve, hogy megérkeztek a kikötőbe. Khyr azonnal a rókalyuk irányába fordítja lépteit, ahol reményei szerint megtalálja, amit keres.
Hamarosan a szeme elé tárul a konflis, amit megígért neki a nemes úr. Elmosolyodik, ravaszul. Ez a fogadtatás igazán tetszetős neki. Bár még nem lenne teljesen biztos benne, hogy az övé a szekér, de megismeri a szolga lelkű inast, ki a forgatagon is megmutatkozott. Különben is, mikor járnának erre ilyen gazdag, városi hintók, ilyen gyönyörű pej lovakkal?*
- Neked itt van dolgod, tubica? *Mosolyog, majd a kocsi felé biccent.* Ez értem jött, nincs kedved szórakozni velem, egy gazdag pasas kúriájában? *Kuncog fel, bár semmi kétes nincs a mondatában, tényleg csak egy kis kiruccanásról lenne szó.*
- Egy estélyre vagyok hivatalos, ahol reményeim szerint egy kisebbtől, nagyobb összegig terjedő ellenszolgáltatásban lenne részem. *Magyarázza, hogy ne vakon kelljen döntenie a lánynak.* Ha nem kapok elegendő pénzt, akkor sem lesz gond, ezeknél a népeknél étel és ital bőven akad, na meg a szórakozás sem utolsó. A tűztáncoltatáshoz értek. *Vigyorog szélesen.* Régi idők hagyatéka. *Rázza meg a fejét végül.* Na, meg azután, ahogy mondtam közben kell járnom az otthonunkat illetően. Fegyverek, csapdák… *Magyaráz tovább. Igen megeredt a nyelve, úgy döntött immár, hogy ha már csapat tag a lány akkor nem titkolózik.* És van egy kis problémám is. A hátamról szeretném levakarni, illetve elfedni egy kisebb szöveget, mellyel gonosz emberek jelöltek meg. *Mondja szomorúságot mímelve, majd vállat von. Reméli így tiszta lesz a kép a lánynak és tudja követni amit mond.
Azt is megérti, ha Nerilil itt marad és teljesíti a Nadae által rábízott feladatot. Persze, amikor ők jártak erre, hogy megnézzék mi a helyzet a kikötőben, egész rosszul alakultak a dolgok. Két halott és kevés hír.
Ha a lány úgy dönt itt marad, akkor Khyr gyors búcsút vesz tőle. Eztán köszönti az inast és a kocsist, majd felszáll, hogy elhajthassanak.
Ha a lány vele jön, akkor szívesen fogadja maga mellett és lebeszéli a szolgával, hogy még egy utasuk lesz.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 14:59:23
*Miközben a barlang hosszú kivezető folyosóján szedi a métereket, elgondolkodik Nerilil kérdésén. Van oka bízni az újonnan érkezett nőben, ki a semmiből jött Nadae által? Elhessegeti a gondolatot. Nad a főnök, s eddig csak jó döntéseket hozott az új emberekkel. Jó döntést hozott akkor is amikor őt cipeltette fel. Bár lehet, hogy az a bolond volt, vagy a vöröske? Ki tudja. Khyr talán most gondolkozik ezen először, hogy még nem világosították fel arról, hogy ő mégis ki által kerül ide. Azt tudja, hogy az a mocskos madárka csicsergett, kinek nem kellett volna. Ez már a múlt, nem törődik vele.
Gondolata visszatér a lányhoz.*
- Meg minden, huh? *Mosolyogva rázza meg a fejét, de nem néz hátra.* A nevem Khyr, de szólíts Szarkának. *Ez után a mondata után fordítja hátra a fejét és kacsint egyet, majd újra előre halad, hogy kiérjen a reggeli napsütésbe.
Odakünn a hajnal szokásos erejével tűzi szembe a villanó égitest. Fájdalmasan kapja szeme elé karját, majd árnyékot keresve tova lépdel.*
- Szóval ismered a járást? *Mosolyodik el, s válla fölött biccent a nőnek.* Ha bizonytalan vagy, akkor kövess.
*Nem gondolja, hogy a lány a gazellák kecsességével fog végig ugrándozni a mindenségen, legalábbis ha a lábát még megszeretné tartani. Khyr gyors, de pontos léptekkel halad a kis csörgedező patak felé, mely a sziklafalról csordul alá, a belső tavacska vize szűrődik a sziklák között. Megtölti bőrkulacsát, majd tovább halad a partig.
A homokba érkezik, lábai kicsit besüppednek. Itt a lány felhajtja a csuklyáját, elfedve vörös kobakját, s árnyékba borítva szemét. Ha kell megvárja a lányt és kérdést intéz felé.*
- Te hogy kerültél ide, hol a madár se jár? *Ez nem éppen helyes kifejezés, hiszen egy Szarka, egy Vércse és számtalan Tubica jár, kel ezeken a sziklákon. Nem beszélve a parti fecskékről. Arra céloz, hogy Nadae ismerőse e, régebbről, vagy csak idetévedt.
Beszélgetéssel igyekszik elütni az időt, míg a nyüzsi el nem nyomja a hangját, jelezve, hogy megérkeztek a kikötőbe. Khyr azonnal a rókalyuk irányába fordítja lépteit, ahol reményei szerint megtalálja, amit keres.
Hamarosan a szeme elé tárul a konflis, amit megígért neki a nemes úr. Elmosolyodik, ravaszul. Ez a fogadtatás igazán tetszetős neki. Bár még nem lenne teljesen biztos benne, hogy az övé a szekér, de megismeri a szolga lelkű inast, ki a forgatagon is megmutatkozott. Különben is, mikor járnának erre ilyen gazdag, városi hintók, ilyen gyönyörű pej lovakkal?*
- Neked itt van dolgod, tubica? *Mosolyog, majd a kocsi felé biccent.* Ez értem jött, nincs kedved szórakozni velem, egy gazdag pasas kúriájában? *Kuncog fel, bár semmi kétes nincs a mondatában, tényleg csak egy kis kiruccanásról lenne szó.*
- Egy estélyre vagyok hivatalos, ahol reményeim szerint egy kisebbtől, nagyobb összegig terjedő ellenszolgáltatásban lenne részem. *Magyarázza, hogy ne vakon kelljen döntenie a lánynak.* Ha nem kapok elegendő pénzt, akkor sem lesz gond, ezeknél a népeknél étel és ital bőven akad, na meg a szórakozás sem utolsó. A tűztáncoltatáshoz értek. *Vigyorog szélesen.* Régi idők hagyatéka. *Rázza meg a fejét végül.* Na, meg azután, ahogy mondtam közben kell járnom az otthonunkat illetően. Fegyverek, csapdák… *Magyaráz tovább. Igen megeredt a nyelve, úgy döntött immár, hogy ha már csapat tag a lány akkor nem titkolózik.* És van egy kis problémám is. A hátamról szeretném levakarni, illetve elfedni egy kisebb szöveget, mellyel gonosz emberek jelöltek meg. *Mondja szomorúságot mímelve, majd vállat von. Reméli így tiszta lesz a kép a lánynak és tudja követni amit mond.
Azt is megérti, ha Nerilil itt marad és teljesíti a Nadae által rábízott feladatot. Persze, amikor ők jártak erre, hogy megnézzék mi a helyzet a kikötőben, egész rosszul alakultak a dolgok. Két halott és kevés hír.
Ha a lány úgy dönt itt marad, akkor Khyr gyors búcsút vesz tőle. Eztán köszönti az inast és a kocsist, majd felszáll, hogy elhajthassanak.
Ha a lány vele jön, akkor szívesen fogadja maga mellett és lebeszéli a szolgával, hogy még egy utasuk lesz.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.19 14:59:23
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-19 14:07:45
Üzenet elküldve: 2015-08-19 14:07:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Nyomasztó érzés telepedik a szobára. Ezt Aern is érezheti, mintha bűbáj alatt állna. Nem tudja megmondani, hogy mit érez, de tudja, hogy nyomasztja valami, s régi, fájó emlékek törnek elő emlékezetébe. Az őr arcán megfeszül a bőr, szinte arccsontjára simul, csontjai vészesen látszódnak ki. Feszülten hallgatja a férfi szavait. Szemei megvillannak a válasz hallatán, s szinte rögtön felpattan az asztalról. Fel alá járkál az apró szobába. Láthatóan gondolkodik valamin. Végül újra megáll a kép felett, s szinte bele is feledkezik. Mozdulatlanul áll felette, mintha megbabonázta volna a kép. Elszakítva a szemét róla, rádobja a fehér leplet. A nyomasztó érzés rögtön távozik közülük.*
- Mikorra kellett volna leszállítania?
*Kérdezi rideg hangon, mintha más már nem is számítana neki.*
*Nyomasztó érzés telepedik a szobára. Ezt Aern is érezheti, mintha bűbáj alatt állna. Nem tudja megmondani, hogy mit érez, de tudja, hogy nyomasztja valami, s régi, fájó emlékek törnek elő emlékezetébe. Az őr arcán megfeszül a bőr, szinte arccsontjára simul, csontjai vészesen látszódnak ki. Feszülten hallgatja a férfi szavait. Szemei megvillannak a válasz hallatán, s szinte rögtön felpattan az asztalról. Fel alá járkál az apró szobába. Láthatóan gondolkodik valamin. Végül újra megáll a kép felett, s szinte bele is feledkezik. Mozdulatlanul áll felette, mintha megbabonázta volna a kép. Elszakítva a szemét róla, rádobja a fehér leplet. A nyomasztó érzés rögtön távozik közülük.*
- Mikorra kellett volna leszállítania?
*Kérdezi rideg hangon, mintha más már nem is számítana neki.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 17:56:35
Üzenet elküldve: 2015-08-18 17:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Annorona áthajítja a kölyköt a lánynak, párat hátrébb lép, majd nekifutásból átugrik a következő ládakupacra. Így haladnak, szépen lassan, adogatva a zsákmányukat. Annorona hihetetlen boldogságot érez, minden egyes ugrása közben. Ahogy a köpenye száll a szélben, és ahogyan a hideg esti levegő az arcába kap, tökéletes szabadságban érzi magát. A távolban megpillant egy hatalmas épületet, legalábbis a romjait. Ez bizonyára az a leégett árvaház, amiről beszélt az idegen.* ~Nos, ideje megkezdeni a szórakozást.~ *Gondolja, majd a lánnyal együtt elindulnak.*
*Annorona áthajítja a kölyköt a lánynak, párat hátrébb lép, majd nekifutásból átugrik a következő ládakupacra. Így haladnak, szépen lassan, adogatva a zsákmányukat. Annorona hihetetlen boldogságot érez, minden egyes ugrása közben. Ahogy a köpenye száll a szélben, és ahogyan a hideg esti levegő az arcába kap, tökéletes szabadságban érzi magát. A távolban megpillant egy hatalmas épületet, legalábbis a romjait. Ez bizonyára az a leégett árvaház, amiről beszélt az idegen.* ~Nos, ideje megkezdeni a szórakozást.~ *Gondolja, majd a lánnyal együtt elindulnak.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 17:50:29
Üzenet elküldve: 2015-08-18 17:50:29
ÚJ
![>Meira Alais [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10613_1468466075_fel_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annorona//
*Úgy látszik, a lány nem sokat tökörészik. Olyan élvezettel húzza egyre szorosabbra a fonalat, hogy az majd' beleszakad. A tőr után nyúlva válaszol is a feltett kérdésre:*
-A közelben van egy elhagyatott árvaház. Aki nem őrült meg, az elkerüli azt a helyet. Tökéletes lehet. *Meira felmászik a ládák tetejéről egy szerszámosbódé tetejére, majd nézi, hogy a másik hogyan boldogul. Ha segítségre szorulna, Meira egyszerűen karba tett kézzel nézi, ahogy próbálkozik, talán el is neveti magát, aztán végül segítő kezet nyújt a lánynak.*
-Mielőtt megkérdezed, aztért másztunk fel, hogy gyorsabbak és észrevétlenek legyünk. Mutatom az utat. *Majd hátat fordítva neki is rugaszkodik a legközelebbi ládarakásra ráugrani. Miután stabilan megáll, felszólítja a lányt, hogy dobja át a kölyköt, aztán ugorjon, ha mer. Akár jön, akár nem, Meira elmondja, merre van az árvaház, aztán a gyereket felkapja a vállára, és el is indul abba az irányba.*
*Úgy látszik, a lány nem sokat tökörészik. Olyan élvezettel húzza egyre szorosabbra a fonalat, hogy az majd' beleszakad. A tőr után nyúlva válaszol is a feltett kérdésre:*
-A közelben van egy elhagyatott árvaház. Aki nem őrült meg, az elkerüli azt a helyet. Tökéletes lehet. *Meira felmászik a ládák tetejéről egy szerszámosbódé tetejére, majd nézi, hogy a másik hogyan boldogul. Ha segítségre szorulna, Meira egyszerűen karba tett kézzel nézi, ahogy próbálkozik, talán el is neveti magát, aztán végül segítő kezet nyújt a lánynak.*
-Mielőtt megkérdezed, aztért másztunk fel, hogy gyorsabbak és észrevétlenek legyünk. Mutatom az utat. *Majd hátat fordítva neki is rugaszkodik a legközelebbi ládarakásra ráugrani. Miután stabilan megáll, felszólítja a lányt, hogy dobja át a kölyköt, aztán ugorjon, ha mer. Akár jön, akár nem, Meira elmondja, merre van az árvaház, aztán a gyereket felkapja a vállára, és el is indul abba az irányba.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 16:44:17
Üzenet elküldve: 2015-08-18 16:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Annorona meglepetten látja, a lány mennyire nyitott felé. Nem gondolta volna, hogy akad a világon bárki, aki hajlandó szóba állni vele. Az idegen közli, hogy a kölyök ébredezni kezd, és Annorona kezébe nyom valami fonalat, és egy recés tőrt, mondván, hogy ki kell peckelni a száját, nehogy valaki észrevegye őket. Annorona egyetértően elveszi tőle a tárgyakat, hiszen ő sem akarja, hogy egy ilyen féreg miatt odavesszen az öröme. Leugrik a ládáról, amin eddig pihent, és a lekötözött sráchoz veszi az irányt. Kezével megérinti az arcát; ami jéghideg és koszos. Kárörvendően elmosolyodik.* ~Kettőnk közül végül mégis te jársz rosszabbul.~ *Gondolja, és elvégzi a feladatot.* ~Így ni.~ *Igyekszik minél jobban, fájdalmasabban kipeckelni a szájat, hogy nem csak, hogy megszólalni ne tudjon, de még el is sírja magát a fájdalomtól. Annorona úgy érzi, ennél nem is lehetne boldogabb. Végre úgy érezheti, hogy ő is igazán él! Még pár pillanatig elmerengve figyeli a tehetetlen kölyköt, majd, amikor észreveszi, hogy annak a szemei meg-megrebbenek, sietve odaszól a lánynak:*
- Ideje elvonulni, mindjárt magához tér. Ha tudsz a közelben valami kihalt helyet, menjünk oda. Én nem ismerem ezt a környéket.
*Annorona félszegen elmosolyodik, és várja, hogy az idegen mit lép.*
A hozzászólás írója (Félarcú Annorona) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 16:45:40
*Annorona meglepetten látja, a lány mennyire nyitott felé. Nem gondolta volna, hogy akad a világon bárki, aki hajlandó szóba állni vele. Az idegen közli, hogy a kölyök ébredezni kezd, és Annorona kezébe nyom valami fonalat, és egy recés tőrt, mondván, hogy ki kell peckelni a száját, nehogy valaki észrevegye őket. Annorona egyetértően elveszi tőle a tárgyakat, hiszen ő sem akarja, hogy egy ilyen féreg miatt odavesszen az öröme. Leugrik a ládáról, amin eddig pihent, és a lekötözött sráchoz veszi az irányt. Kezével megérinti az arcát; ami jéghideg és koszos. Kárörvendően elmosolyodik.* ~Kettőnk közül végül mégis te jársz rosszabbul.~ *Gondolja, és elvégzi a feladatot.* ~Így ni.~ *Igyekszik minél jobban, fájdalmasabban kipeckelni a szájat, hogy nem csak, hogy megszólalni ne tudjon, de még el is sírja magát a fájdalomtól. Annorona úgy érzi, ennél nem is lehetne boldogabb. Végre úgy érezheti, hogy ő is igazán él! Még pár pillanatig elmerengve figyeli a tehetetlen kölyköt, majd, amikor észreveszi, hogy annak a szemei meg-megrebbenek, sietve odaszól a lánynak:*
- Ideje elvonulni, mindjárt magához tér. Ha tudsz a közelben valami kihalt helyet, menjünk oda. Én nem ismerem ezt a környéket.
*Annorona félszegen elmosolyodik, és várja, hogy az idegen mit lép.*
A hozzászólás írója (Félarcú Annorona) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 16:45:40
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 14:51:13
Üzenet elküldve: 2015-08-18 14:51:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Hallja a hüvelyébe csúszó fegyver éles hangját, az arany reményében kutakodó kezeket, szoknyája hangját, ahogy alig hallhatóan átszeli a levegőt, és... földre hulló érmék csengését? Ez meglepi. Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi van annyira szerencsétlen, hogy elszórja frissen szerzett zsákmányát, de más ok viszont nem jut az eszébe. Hallása kifejezetten éles, így még a tompa, távolodó lépéseket is sikerül kivennie. Óvatosan félrefordítja a fejét, s ugyan arcába lógó, dús hajkoronája korlátozza látását, így is láthatja az egyik kanyarban tovatűnő alakot.* ~Végre vége!~ *Tápászkodik fel a talajról, majd rögtön keresni is kezdi éjszín ruháit, ami beletelik egy kis időbe, tekintve, hogy már rég leszállt az éj, sötétségbe burkolva a tájat. Felhasított felsőjét könnyen megleli, és egész tűrhetően magára is tudja venni, mivel fűzőjéből épen maradt annyi, hogy egyben tartsa a ruhát. A szoknyát viszont nehezebb lesz összeszednie, fogalma sincs hova dobhatta a másik dolga végeztével. Beletelik néhány percbe, mire észreveszi az egyik ládákból épített oszlop tetején. Ha nem lenne létfontosságú, és tudná valami mással is takarni meztelen fenekét, biztosan nem mászna fel érte, ám így kénytelen lesz. Rövid nézelődés után talál néhány magányos ládát és egy hordót is, amikből kissé imbolygó, de a célnak megfelelő lépcsőt épít, ahonnan könnyebben eléri a ruháját. S rövid nyújtózkodás után már a kezében is tartja.* ~Miért kell így megnehezítenie a dolgomat? Nem alázott meg már így is eléggé?~ *Fortyog magában, mikor végül minden ruha rajta van. Természetesen nem valami kifogásolhatatlan a megjelenése, hiszen felsője félig lóg rajta, vállairól teljesen lecsúszik, és szoknyája is szerzett néhány szakadást. Egyetlen vigasza, hogy sötét van, így remélhetőleg nem fog szemet szúrni senkinek, hogy úgy néz ki, ahogy. Már épp indulna, mikor szeme sarkából csillanást lát. Egy érme.* ~Ezeket szórta el...~ *Hajol le a közelében pihenő kis tallérért, majd még háromért, amit észrevesz a közelben.* ~Vajon mennyi lehet még?~ *Tekint körbe, ám mivel nem lát semmit, inkább hagyja a fenébe. Az kéne még csak, hogy megtépázott ruházattal még itt kutakodjon a sötétben. Nem, ennyi elég. A Pegazusban lévő szobája úgyis ki van fizetve több nappal előre, és ha jól emlékszik, a mai éjszaka mér jár neki. Úgyhogy itt az ideje, hogy végre valahára folytassa útját a fogadóba, ahol álomra hajthatja fejét.*
*Hallja a hüvelyébe csúszó fegyver éles hangját, az arany reményében kutakodó kezeket, szoknyája hangját, ahogy alig hallhatóan átszeli a levegőt, és... földre hulló érmék csengését? Ez meglepi. Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi van annyira szerencsétlen, hogy elszórja frissen szerzett zsákmányát, de más ok viszont nem jut az eszébe. Hallása kifejezetten éles, így még a tompa, távolodó lépéseket is sikerül kivennie. Óvatosan félrefordítja a fejét, s ugyan arcába lógó, dús hajkoronája korlátozza látását, így is láthatja az egyik kanyarban tovatűnő alakot.* ~Végre vége!~ *Tápászkodik fel a talajról, majd rögtön keresni is kezdi éjszín ruháit, ami beletelik egy kis időbe, tekintve, hogy már rég leszállt az éj, sötétségbe burkolva a tájat. Felhasított felsőjét könnyen megleli, és egész tűrhetően magára is tudja venni, mivel fűzőjéből épen maradt annyi, hogy egyben tartsa a ruhát. A szoknyát viszont nehezebb lesz összeszednie, fogalma sincs hova dobhatta a másik dolga végeztével. Beletelik néhány percbe, mire észreveszi az egyik ládákból épített oszlop tetején. Ha nem lenne létfontosságú, és tudná valami mással is takarni meztelen fenekét, biztosan nem mászna fel érte, ám így kénytelen lesz. Rövid nézelődés után talál néhány magányos ládát és egy hordót is, amikből kissé imbolygó, de a célnak megfelelő lépcsőt épít, ahonnan könnyebben eléri a ruháját. S rövid nyújtózkodás után már a kezében is tartja.* ~Miért kell így megnehezítenie a dolgomat? Nem alázott meg már így is eléggé?~ *Fortyog magában, mikor végül minden ruha rajta van. Természetesen nem valami kifogásolhatatlan a megjelenése, hiszen felsője félig lóg rajta, vállairól teljesen lecsúszik, és szoknyája is szerzett néhány szakadást. Egyetlen vigasza, hogy sötét van, így remélhetőleg nem fog szemet szúrni senkinek, hogy úgy néz ki, ahogy. Már épp indulna, mikor szeme sarkából csillanást lát. Egy érme.* ~Ezeket szórta el...~ *Hajol le a közelében pihenő kis tallérért, majd még háromért, amit észrevesz a közelben.* ~Vajon mennyi lehet még?~ *Tekint körbe, ám mivel nem lát semmit, inkább hagyja a fenébe. Az kéne még csak, hogy megtépázott ruházattal még itt kutakodjon a sötétben. Nem, ennyi elég. A Pegazusban lévő szobája úgyis ki van fizetve több nappal előre, és ha jól emlékszik, a mai éjszaka mér jár neki. Úgyhogy itt az ideje, hogy végre valahára folytassa útját a fogadóba, ahol álomra hajthatja fejét.*
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:53:13
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:53:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annorona//
*Meira számára kezd szimpatikus lenni a lány viselkedése, és ezt nem is titkolja, mivel egy halvány mosoly jelenik meg arcán. Egy pillanattal később előveszi a maradék kétölnyi kötelet, azzal a szándékkal, hogy derekához kösse az elalélt kölyköt, és éppen nekilát a munkának, amikor a kölyök elkezd mozogni. Lassan fel fog ébredni, és akkor hangot is fog adni. Meira takarásba helyezi a kis poggyászt, majd így szól:*
-Mindjárt felébred, segíts kipeckelni a száját! *Meira előveszi recés tőrét, majd a lány felé nyújtja.*
-Kell egy két láb hosszú fonál. Van nálam, csak méretre kell vágni. *Előkeresi a fonalgombolyagot, majd azt is odaadja. Közben figyeli a lányt, valyon készségesen segít-e a feladatot végrehajtani.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 17:44:17, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
*Meira számára kezd szimpatikus lenni a lány viselkedése, és ezt nem is titkolja, mivel egy halvány mosoly jelenik meg arcán. Egy pillanattal később előveszi a maradék kétölnyi kötelet, azzal a szándékkal, hogy derekához kösse az elalélt kölyköt, és éppen nekilát a munkának, amikor a kölyök elkezd mozogni. Lassan fel fog ébredni, és akkor hangot is fog adni. Meira takarásba helyezi a kis poggyászt, majd így szól:*
-Mindjárt felébred, segíts kipeckelni a száját! *Meira előveszi recés tőrét, majd a lány felé nyújtja.*
-Kell egy két láb hosszú fonál. Van nálam, csak méretre kell vágni. *Előkeresi a fonalgombolyagot, majd azt is odaadja. Közben figyeli a lányt, valyon készségesen segít-e a feladatot végrehajtani.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 17:44:17, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:50:20
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:50:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Ahogy a lány lehasal és elfordul, vet még egy utolsó pillantást a feltépett fehérneműnél szabadon maradt csupasz combra, csípőre, de aztán rögtön hátrébb is lép egyet és a hüvelybe tolja kardját. Baljában még mindig a számszeríjat szorongatja így ennek a kezének csak pár ujját tudja használni ahhoz hogy másiknak segítve kibogarássza az aranyakat a szoknyából. Sok pénz nincs benne, de azért a semminél ez is több. Ötöt viszont kiszámol és a markában hagyja, a többit csúsztatja csak zsebébe. A szoknyát végül egy közeli ládahalom tetejére hajítja úgy hogy kissé lelógjon, lehessen látni hogy ott van. Olyanra amire nem túl könnyű felmászni hogy ezzel is elmenjen majd a tündér ideje, pláne szakadt alsóneműben, már ha úgy akar felmászni hogy rajtamaradjon. Az öt aranyat egész jól hallhatóan szórja szét, nem túl messze, jól látható helyekre, de egymástól távol. Ha valaki rögtön tudja hogy csak öt van, és hol keresse őket akkor nem sok időt vesz el összeszedni, de a lánynak majd meg is kell találnia őket, másrészt nem tudhatja hogy csak öt van és lehet hogy még eltölt egy kis plusz időt keresgéléssel, hátha talál hatodikat is. Bár ha eléggé figyel a hangokra akkor megjegyezheti hogy csak öt csilingelést hall és azt is hogy merről. Még a pénz elszórása közben kezd távolodni, arra amerről jött, szándékai szerint hangtalanul, de persze ez nem mindig ilyen egyszerű. Sokat kanyarogtak az üldözés közben így első dolga feltekinteni a csillagokra, az irány megállapítása végett, aztán amint elkanyarodik és már nem látja a tündért futásnak ered. Nem gyorsan, kényelmes tempóban mert hosszú ideig szaladni fog, észak felé amerről érkezett.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 13:52:49
*Ahogy a lány lehasal és elfordul, vet még egy utolsó pillantást a feltépett fehérneműnél szabadon maradt csupasz combra, csípőre, de aztán rögtön hátrébb is lép egyet és a hüvelybe tolja kardját. Baljában még mindig a számszeríjat szorongatja így ennek a kezének csak pár ujját tudja használni ahhoz hogy másiknak segítve kibogarássza az aranyakat a szoknyából. Sok pénz nincs benne, de azért a semminél ez is több. Ötöt viszont kiszámol és a markában hagyja, a többit csúsztatja csak zsebébe. A szoknyát végül egy közeli ládahalom tetejére hajítja úgy hogy kissé lelógjon, lehessen látni hogy ott van. Olyanra amire nem túl könnyű felmászni hogy ezzel is elmenjen majd a tündér ideje, pláne szakadt alsóneműben, már ha úgy akar felmászni hogy rajtamaradjon. Az öt aranyat egész jól hallhatóan szórja szét, nem túl messze, jól látható helyekre, de egymástól távol. Ha valaki rögtön tudja hogy csak öt van, és hol keresse őket akkor nem sok időt vesz el összeszedni, de a lánynak majd meg is kell találnia őket, másrészt nem tudhatja hogy csak öt van és lehet hogy még eltölt egy kis plusz időt keresgéléssel, hátha talál hatodikat is. Bár ha eléggé figyel a hangokra akkor megjegyezheti hogy csak öt csilingelést hall és azt is hogy merről. Még a pénz elszórása közben kezd távolodni, arra amerről jött, szándékai szerint hangtalanul, de persze ez nem mindig ilyen egyszerű. Sokat kanyarogtak az üldözés közben így első dolga feltekinteni a csillagokra, az irány megállapítása végett, aztán amint elkanyarodik és már nem látja a tündért futásnak ered. Nem gyorsan, kényelmes tempóban mert hosszú ideig szaladni fog, észak felé amerről érkezett.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.18 13:52:49
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:21:42
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:21:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Ismét rémület csillan meg égszín szemeiben, ahogy a penge megcélozza csupasz mellkasát, de aggodalomra most semmi ok.* ~Nyugi! Lassan vége! Még egy kicsit bírd ki, aztán megszabadultál tőle!~ *Ezt anélkül is tudja, hogy az aprócska hang megszólal a fejében, és mivel már ő is szeretne minél hamarabb túl lenni a dolgon, szó nélkül engedelmeskedik. Ahogy finom bőre a hideg földhöz simul kellemetlen borzongás fut végig rajta, és halvány libabőr jelenik meg hátán és lábán. Arcát a ládák felé fordítja, tekintetét a falapon tartva, de közben figyelmesen hallgatja a háttérzajokat. Amint meghallja szegényes erszényének csengését, majd a távolodó lépteket fel is pattan a földről. Az hiányzik még csak, hogy egy ilyen kimerítő kaland után egy megfázást is összeszedjen.*
*Ismét rémület csillan meg égszín szemeiben, ahogy a penge megcélozza csupasz mellkasát, de aggodalomra most semmi ok.* ~Nyugi! Lassan vége! Még egy kicsit bírd ki, aztán megszabadultál tőle!~ *Ezt anélkül is tudja, hogy az aprócska hang megszólal a fejében, és mivel már ő is szeretne minél hamarabb túl lenni a dolgon, szó nélkül engedelmeskedik. Ahogy finom bőre a hideg földhöz simul kellemetlen borzongás fut végig rajta, és halvány libabőr jelenik meg hátán és lábán. Arcát a ládák felé fordítja, tekintetét a falapon tartva, de közben figyelmesen hallgatja a háttérzajokat. Amint meghallja szegényes erszényének csengését, majd a távolodó lépteket fel is pattan a földről. Az hiányzik még csak, hogy egy ilyen kimerítő kaland után egy megfázást is összeszedjen.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:12:25
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Meira//
*Annorona kétkedve merül el az idegen szempárjában, még mostanra sem hiszi el teljesen, hogy ez a lány ugyanazt akarja, mint ő.*
- Hát jó, de ne itt. Ez a szerencsétlen elárulna minket a könyörgésével. Márpedig azt imádom hallani!
*A lány sunyi mosolyt láttat arcán, kezdi beleélni magát ebbe az egészbe, lélekben kezd felkészülni arra a csodálatos élményre, amiben olyan ritkán van része. Már el is döntötte, hogy az első, amit megszerez, az a fiú nyelve lesz. Aki ilyen undorító szavakat ejt ki a száján, annak nem szabad beszélnie!*
- Mutasd az utat, én idegen vagyok ezen a helyen.
*Annorona szíve boldogan kalapál, el sem hiszi, hogy megbosszulhatja ennek a szerencsétlennek a tettét, ráadásul megosztozhat valakivel ezen az élményen. Némán vár, a lány válaszára, és közben elmélyülten méregeti a sonkaként lógó szerencsétlent.*
*Annorona kétkedve merül el az idegen szempárjában, még mostanra sem hiszi el teljesen, hogy ez a lány ugyanazt akarja, mint ő.*
- Hát jó, de ne itt. Ez a szerencsétlen elárulna minket a könyörgésével. Márpedig azt imádom hallani!
*A lány sunyi mosolyt láttat arcán, kezdi beleélni magát ebbe az egészbe, lélekben kezd felkészülni arra a csodálatos élményre, amiben olyan ritkán van része. Már el is döntötte, hogy az első, amit megszerez, az a fiú nyelve lesz. Aki ilyen undorító szavakat ejt ki a száján, annak nem szabad beszélnie!*
- Mutasd az utat, én idegen vagyok ezen a helyen.
*Annorona szíve boldogan kalapál, el sem hiszi, hogy megbosszulhatja ennek a szerencsétlennek a tettét, ráadásul megosztozhat valakivel ezen az élményen. Némán vár, a lány válaszára, és közben elmélyülten méregeti a sonkaként lógó szerencsétlent.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:08:53
Üzenet elküldve: 2015-08-18 13:08:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*A kard hegye ismét fenyegetően csillan a tündér mellkasa felé, de túlzott közelségbe már nem kerül.*
- Akkor most széépen haasra fekszel, arccal a láádák felé. Úúgy maradsz amííg nem szóólok.
*Hangja már-már kedvesen kérlelőre vált hisz ha minden jól megy ez az utolsó mondat amit a lány felé intéz, remélhetőleg ezt is készségesen, csendben végrehajtja majd. Megvárja amíg ez megtörténik, ha egyáltalán megtörténik, ki tudja mi játszódik le a kis tündér fejében, talán valami rosszra gondol majd és vehemensen ellenkezni fog. Pedig nem akar ő semmi rosszat csak pár nyugalmas másodpercet amíg áttúrhatja a szoknyát aztán elhúzhatja szépen a csíkot.*
*A kard hegye ismét fenyegetően csillan a tündér mellkasa felé, de túlzott közelségbe már nem kerül.*
- Akkor most széépen haasra fekszel, arccal a láádák felé. Úúgy maradsz amííg nem szóólok.
*Hangja már-már kedvesen kérlelőre vált hisz ha minden jól megy ez az utolsó mondat amit a lány felé intéz, remélhetőleg ezt is készségesen, csendben végrehajtja majd. Megvárja amíg ez megtörténik, ha egyáltalán megtörténik, ki tudja mi játszódik le a kis tündér fejében, talán valami rosszra gondol majd és vehemensen ellenkezni fog. Pedig nem akar ő semmi rosszat csak pár nyugalmas másodpercet amíg áttúrhatja a szoknyát aztán elhúzhatja szépen a csíkot.*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 11:57:29
Üzenet elküldve: 2015-08-18 11:57:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Annorona//
*Az idegen lány gyanakodva csapda után érdeklődik, pedig Meira csupán nézni szerette volna, hogy mit kezd azzal, aki az előbb kigúnyolta. Meira is körbenéz, és megállapítja, szerinte sem lenne szerencsés itt elintézni, mindenki előtt. Bár hamarosan besötétedik, attól ugyanúgy hangos lenne, ahogy a szerencsétlen kiáltozik. Ettől függetlenül válaszol az előzőleg feltett kérdésre.* -Nincs itt csapda, csak szerettem volna mulatni egy kicsit; megnézni, te hogyan bánnál el ezzel. *Talán ez elég lesz, hogy meggyőzze a kétkedőt, és végre jöhet az izgalmas rész.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 17:44:06, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
*Az idegen lány gyanakodva csapda után érdeklődik, pedig Meira csupán nézni szerette volna, hogy mit kezd azzal, aki az előbb kigúnyolta. Meira is körbenéz, és megállapítja, szerinte sem lenne szerencsés itt elintézni, mindenki előtt. Bár hamarosan besötétedik, attól ugyanúgy hangos lenne, ahogy a szerencsétlen kiáltozik. Ettől függetlenül válaszol az előzőleg feltett kérdésre.* -Nincs itt csapda, csak szerettem volna mulatni egy kicsit; megnézni, te hogyan bánnál el ezzel. *Talán ez elég lesz, hogy meggyőzze a kétkedőt, és végre jöhet az izgalmas rész.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.18 17:44:06, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-18 09:30:04
Üzenet elküldve: 2015-08-18 09:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Most, hogy már majdnem teljesen meztelenül ül egy vacak láda kupac tövében, tényleg nem menekülne olyan szívesen. Főleg, hogy úgy tűnik, már nincs életveszélyben, mivel a férfi megtalálta, amit keresett. Gyanúsan méregeti a szoknyáját, s Nolie-nak gyanús, hogy végül nem tud túljárni az eszén. Nem is meglepő, hiszen, ha elég régóta űzi ezt a foglalkozást, akkor mindenre fel lehet készülve, és megtanulhatta, hogy minden lehetséges helyet át kell nézni. Csalódottan harap alsó ajkába, mikor az arannyal kibélelt ruhadarab a másik karjára csúszik. Nem is válaszol a csípős megjegyzésre, csupán kelletlenül forgatja szemeit.* ~Ilyen az én szerencsém.~ *Viszont most, hogy a támadója elégedettnek tűnik, ő is kissé megnyugodott, hiszen a kard sem tűnik olyan fenyegetőnek, hogy nem siklik végig érzékeny bőrén. Ha egy kicsit még sikerül csukva tartania a száját, akkor remélhetőleg hamarosan továbbáll a férfi, ő pedig kezdhet azon gondolkodni, hogyan teszi publikussá kinézetét...*
*Most, hogy már majdnem teljesen meztelenül ül egy vacak láda kupac tövében, tényleg nem menekülne olyan szívesen. Főleg, hogy úgy tűnik, már nincs életveszélyben, mivel a férfi megtalálta, amit keresett. Gyanúsan méregeti a szoknyáját, s Nolie-nak gyanús, hogy végül nem tud túljárni az eszén. Nem is meglepő, hiszen, ha elég régóta űzi ezt a foglalkozást, akkor mindenre fel lehet készülve, és megtanulhatta, hogy minden lehetséges helyet át kell nézni. Csalódottan harap alsó ajkába, mikor az arannyal kibélelt ruhadarab a másik karjára csúszik. Nem is válaszol a csípős megjegyzésre, csupán kelletlenül forgatja szemeit.* ~Ilyen az én szerencsém.~ *Viszont most, hogy a támadója elégedettnek tűnik, ő is kissé megnyugodott, hiszen a kard sem tűnik olyan fenyegetőnek, hogy nem siklik végig érzékeny bőrén. Ha egy kicsit még sikerül csukva tartania a száját, akkor remélhetőleg hamarosan továbbáll a férfi, ő pedig kezdhet azon gondolkodni, hogyan teszi publikussá kinézetét...*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 21:22:30
Üzenet elküldve: 2015-08-17 21:22:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Az túlzás hogy az egész esemény tökéletesen alakult volna, de legalább így a végére már beletörődött a lány hogy ne ellenkezzen. Ez csodálatos, már csak egy dolog van hátra: a szoknya. Dörzsöltebb rabló ő annál hogy hagyja csak úgy parlagon heverni. Viszont legalább a kard hegye elfordul Nolie felől ahogy picivel odébb lép, de szemeit még mindig a tündér arcán tartja. Lassan hajlítja térdeit hogy a fegyverrel a szoknyához közelítsen, annak görbületét kihasználva alányúl és megemeli azt. Csak a súlyra kíváncsi, azon érezni fogja hogy csak anyag-e, vagy van-e benne rejtett kincs is. Tekintetét viszont nem mozdítja a lányról így el is tart egy darabig amíg félig vaktában, perifériája szélén kell a kardjával ügyeskednie. Ez viszont egy újabb lehetőség a tündérnek, bár talán hiába nincs éppen közvetlen életveszélyben hisz fél-, sőt szinte teljesen meztelen. Mihez kezdene? A felemelt szoknya viszont gyanúsan húz az egyik részénél, hát mégis megérte ennyit vesződnie.*
- Ohóó kisláány, háát erről megfeledkeztéél.
*Csak szemein láthatja esetleg az áldozat hogy mosolyra húzódik a szája, kardját megdönti felfelé így a szoknya lecsúszik a tompa oldalán egészen csuklójáig, csak ezután irányítja vissza a hegyét Nolie mellkasa felé, de már csak úgy fél méter távolságban.*
*Az túlzás hogy az egész esemény tökéletesen alakult volna, de legalább így a végére már beletörődött a lány hogy ne ellenkezzen. Ez csodálatos, már csak egy dolog van hátra: a szoknya. Dörzsöltebb rabló ő annál hogy hagyja csak úgy parlagon heverni. Viszont legalább a kard hegye elfordul Nolie felől ahogy picivel odébb lép, de szemeit még mindig a tündér arcán tartja. Lassan hajlítja térdeit hogy a fegyverrel a szoknyához közelítsen, annak görbületét kihasználva alányúl és megemeli azt. Csak a súlyra kíváncsi, azon érezni fogja hogy csak anyag-e, vagy van-e benne rejtett kincs is. Tekintetét viszont nem mozdítja a lányról így el is tart egy darabig amíg félig vaktában, perifériája szélén kell a kardjával ügyeskednie. Ez viszont egy újabb lehetőség a tündérnek, bár talán hiába nincs éppen közvetlen életveszélyben hisz fél-, sőt szinte teljesen meztelen. Mihez kezdene? A felemelt szoknya viszont gyanúsan húz az egyik részénél, hát mégis megérte ennyit vesződnie.*
- Ohóó kisláány, háát erről megfeledkeztéél.
*Csak szemein láthatja esetleg az áldozat hogy mosolyra húzódik a szája, kardját megdönti felfelé így a szoknya lecsúszik a tompa oldalán egészen csuklójáig, csak ezután irányítja vissza a hegyét Nolie mellkasa felé, de már csak úgy fél méter távolságban.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 20:46:34
Üzenet elküldve: 2015-08-17 20:46:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*A kard mindvégig követi a mozgását, így még csak meg sem fordul a fejében, hogy félúton abbahagyja a mozdulatot, és ellenszegüljön a kérésnek. Mikor végül a szoknyája is a földre kerül, és ismét visszaül kiindulási helyére, tekintete még mindig a másikén függ, és megcsillan benne egy amolyan "ugye most már elégedett vagy?"-szikra. De mielőtt száján is kiszaladhatna, észbe kap, és gyorsan beleharap a nyelvébe. S így, hogy csendben maradt hallhatta, vagyis inkább nem hallhatta rejtett aranytartalékának csörrenését, amit egy észrevehetetlen, apró sóhajjal nyugtáz. Úgy tűnik a szerencse egy rövid pillanatra ismét mellé szegődött. Sőt, ha élve megússza ezt a kis kalandot, a rengeteg visszaszólása és ellenvetése ellenére kifejezetten szerencsésnek fogja tartani magát. Abba már bele sem mer gondolni, hogy a férfi esetleg kihasználná a helyzetet, de ezt nem tartja valószínűnek; úgy vette le a rövid pillantásokból, hogy csak menekülésének és segítségkérésének megnehezítése miatt vetkőzteti. S igazán reméli, hogy jól gondolja, mivel a penge fenyegetően közelít a lába közéhez. Ijedt tekintettel követi a fegyver útját, s ahogy az feltépi fehérneműjét, egy halovány vágást ejtve bőrén, zavartan zárja össze combjait. Még szerencse, hogy a férfi már előtte a mellkasához fordította a kardot, különben -amilyen ügyetlen- könnyedén belekaphatott volna hirtelen mozdulatával a penge élébe, ami nem lett volna túl kellemes. Így azonban ő is elkerülte az újabb vágást, és a másik is boldog lehet, hogy egyetlen hang sem hagyta el a száját, csupán kissé megremegnek ajkai, ahogy ismét a sötét tekintetet keresi.*
*A kard mindvégig követi a mozgását, így még csak meg sem fordul a fejében, hogy félúton abbahagyja a mozdulatot, és ellenszegüljön a kérésnek. Mikor végül a szoknyája is a földre kerül, és ismét visszaül kiindulási helyére, tekintete még mindig a másikén függ, és megcsillan benne egy amolyan "ugye most már elégedett vagy?"-szikra. De mielőtt száján is kiszaladhatna, észbe kap, és gyorsan beleharap a nyelvébe. S így, hogy csendben maradt hallhatta, vagyis inkább nem hallhatta rejtett aranytartalékának csörrenését, amit egy észrevehetetlen, apró sóhajjal nyugtáz. Úgy tűnik a szerencse egy rövid pillanatra ismét mellé szegődött. Sőt, ha élve megússza ezt a kis kalandot, a rengeteg visszaszólása és ellenvetése ellenére kifejezetten szerencsésnek fogja tartani magát. Abba már bele sem mer gondolni, hogy a férfi esetleg kihasználná a helyzetet, de ezt nem tartja valószínűnek; úgy vette le a rövid pillantásokból, hogy csak menekülésének és segítségkérésének megnehezítése miatt vetkőzteti. S igazán reméli, hogy jól gondolja, mivel a penge fenyegetően közelít a lába közéhez. Ijedt tekintettel követi a fegyver útját, s ahogy az feltépi fehérneműjét, egy halovány vágást ejtve bőrén, zavartan zárja össze combjait. Még szerencse, hogy a férfi már előtte a mellkasához fordította a kardot, különben -amilyen ügyetlen- könnyedén belekaphatott volna hirtelen mozdulatával a penge élébe, ami nem lett volna túl kellemes. Így azonban ő is elkerülte az újabb vágást, és a másik is boldog lehet, hogy egyetlen hang sem hagyta el a száját, csupán kissé megremegnek ajkai, ahogy ismét a sötét tekintetet keresi.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 20:27:03
Üzenet elküldve: 2015-08-17 20:27:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Na végre kezdi érteni a kicsike hogy mi is a helyzet. Kardjával követi a lány mozgását, azért kicsit visszább húzza hogy több helye legyen a műveletet kényelmesen elvégezni. Neki az is jó lett volna ha ültében vetkőzik le, de a lényegen ez mit sem változtat. Így viszont hogy nem lett meztelen Noile, kicsivel több időt hagy szemeinek átvizsgálni az előkerült testrészeket és ruhadarabot. Csak látható lenne ha valahol rejtegetne valamit, de nem, így szemei ismét a lány íriszeire helyezkednek.*
- Úúgy. Láátod könnyebben éés gyorsabban megy ha cseendben engedelmeskedsz.
*A szoknya igazán szerencsésen érkezik a földre, nem hallja meg hogy csörögne a benne rejtett arany. Ahogy ismét leül a tündér, ismét követi a kard, és mikor már elhelyezkedett a lány közelebb is lép hogy oldalánál futtassa le a föld felé fordított hegyet, most is lassan, óvatosan. Hisz ideje lesz távozni és szeretne mindent megtenni annak érdekében hogy a lánynak se kiabálni, se gyorsan elszaladni ne legyen kedve amíg ő elszelel. Minél kevesebb ruhát hagy épen annál kevésbé jut majd eszébe a szép fiatal lánynak egy ilyen helyen hangoskodni, vagy mások mellett elfutni. Ebben reménykedik legalábbis. Az eddig egy centire tartott fegyver az alsónemű felett a bőrhöz ér, combjánál ahol a legkeskenyebb az anyag. Először finoman, óvatosan hogy a hegyet megfelelő helyre irányítsa anélkül hogy ártana Noilének, aztán egy gyors mozdulattal igyekszik eltépni/vágni ezt is mint ahogy a felsővel tette. Ettől ugyan leesni nem fog, amíg ül legalábbis biztosan nem, de a célnak megfelel. Itt már talán kénytelen egy picit meg is vágni a lányt hogy ez sikerüljön, de ha nem moccan közben akkor megússza seb nélkül, legrosszabb esetben is csak egy kis karcolást szerez. A hirtelen rántás után pedig áldozata mellkasa felé szegezi a kardot, ezzel próbálva elejét venni annak hogy ismét hangos szavakkal a nemtetszését fejezze ki az események ellen.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 20:32:30
*Na végre kezdi érteni a kicsike hogy mi is a helyzet. Kardjával követi a lány mozgását, azért kicsit visszább húzza hogy több helye legyen a műveletet kényelmesen elvégezni. Neki az is jó lett volna ha ültében vetkőzik le, de a lényegen ez mit sem változtat. Így viszont hogy nem lett meztelen Noile, kicsivel több időt hagy szemeinek átvizsgálni az előkerült testrészeket és ruhadarabot. Csak látható lenne ha valahol rejtegetne valamit, de nem, így szemei ismét a lány íriszeire helyezkednek.*
- Úúgy. Láátod könnyebben éés gyorsabban megy ha cseendben engedelmeskedsz.
*A szoknya igazán szerencsésen érkezik a földre, nem hallja meg hogy csörögne a benne rejtett arany. Ahogy ismét leül a tündér, ismét követi a kard, és mikor már elhelyezkedett a lány közelebb is lép hogy oldalánál futtassa le a föld felé fordított hegyet, most is lassan, óvatosan. Hisz ideje lesz távozni és szeretne mindent megtenni annak érdekében hogy a lánynak se kiabálni, se gyorsan elszaladni ne legyen kedve amíg ő elszelel. Minél kevesebb ruhát hagy épen annál kevésbé jut majd eszébe a szép fiatal lánynak egy ilyen helyen hangoskodni, vagy mások mellett elfutni. Ebben reménykedik legalábbis. Az eddig egy centire tartott fegyver az alsónemű felett a bőrhöz ér, combjánál ahol a legkeskenyebb az anyag. Először finoman, óvatosan hogy a hegyet megfelelő helyre irányítsa anélkül hogy ártana Noilének, aztán egy gyors mozdulattal igyekszik eltépni/vágni ezt is mint ahogy a felsővel tette. Ettől ugyan leesni nem fog, amíg ül legalábbis biztosan nem, de a célnak megfelel. Itt már talán kénytelen egy picit meg is vágni a lányt hogy ez sikerüljön, de ha nem moccan közben akkor megússza seb nélkül, legrosszabb esetben is csak egy kis karcolást szerez. A hirtelen rántás után pedig áldozata mellkasa felé szegezi a kardot, ezzel próbálva elejét venni annak hogy ismét hangos szavakkal a nemtetszését fejezze ki az események ellen.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 20:32:30
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:54:10
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Tehet ő arról, hogy nem tudja befogni a száját. Mintha az elmúlt években visszafojtott mondatai, gondolatai önkéntelenül is kibuknának ajkain. Ám egyelőre még sem nyaka, sem egyéb testrészei nem bánták fecsegését, ami a kard által ejtett sebeket illeti. Viszont már csak az a futó pillantás is, amivel felsőtestét illeti, épp elég ahhoz, hogy véglegesen torkára forrjon a szó. Szemérmességét még most sem sikerült levetkőznie, ami nem is baj, csak egy "egészen ici-picit" kellemetlenül érzi magát. Viszonozza a tekintetet, majd megpróbál felegyenesedni, hogy szoknyáját is lefejtse magáról. Ez félig-meddig sikerül is, a ládának támaszkodva sikerül állva maradnia, és könnyedén ejti le testéről sötét tüll anyagból készült szoknyájából, ezzel felfedve hosszú, meglepően vékony virgácsait. Még így sem mezítelen teljesen, egy fekete, egyszerű fehérnemű fedi legintimebb testrészét. A földre került szoknyából kilépve visszatér ülő helyzetébe, mivel lábai nem bírnák sokáig az ácsorgást, és semmi kedve ismét az orrával kóstolnia a talajt.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 20:05:14
*Tehet ő arról, hogy nem tudja befogni a száját. Mintha az elmúlt években visszafojtott mondatai, gondolatai önkéntelenül is kibuknának ajkain. Ám egyelőre még sem nyaka, sem egyéb testrészei nem bánták fecsegését, ami a kard által ejtett sebeket illeti. Viszont már csak az a futó pillantás is, amivel felsőtestét illeti, épp elég ahhoz, hogy véglegesen torkára forrjon a szó. Szemérmességét még most sem sikerült levetkőznie, ami nem is baj, csak egy "egészen ici-picit" kellemetlenül érzi magát. Viszonozza a tekintetet, majd megpróbál felegyenesedni, hogy szoknyáját is lefejtse magáról. Ez félig-meddig sikerül is, a ládának támaszkodva sikerül állva maradnia, és könnyedén ejti le testéről sötét tüll anyagból készült szoknyájából, ezzel felfedve hosszú, meglepően vékony virgácsait. Még így sem mezítelen teljesen, egy fekete, egyszerű fehérnemű fedi legintimebb testrészét. A földre került szoknyából kilépve visszatér ülő helyzetébe, mivel lábai nem bírnák sokáig az ácsorgást, és semmi kedve ismét az orrával kóstolnia a talajt.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 20:05:14
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:38:10
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:38:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Hát nem megszólal? De, megszólal. Pedig most mondta hogy nem akar hangot hallani. Pedig milyen mutatós teremtés, igazán kár lenne érte. Legalább megtette végre amit kértek, és ez jó pont, enyhítő körülmény. Sokkal nehezebb lélekkel ölne meg egy lányt mint egy férfit, ez most tudatosul csak benne ahogy végignéz az áldozaton, de igyekszik csak egy futó pillantást vetni a testére és nem időzni el sehol. Viszont ha már így belemelegedett a dologba, akár folytathatná is, és így is tesz. Kardját pár centivel húzza csak visszább aztán ismét fordít rajta egyet, mint az imént a felsőnél, lefelé hajló heggyel mozdítja lassan, óvatosan a föld felé. Egész megtetszett neki ez a módszer, hisz nem a talajt veszi célba, most szoknyája felső részéhez vezeti a pengét. Itt nem akasztja a ruhába hisz sokkal szorosabban simul Nolie testére mint a felső tette és fel kellene sértenie a bőrét hogy ezt is lehúzhassa, csak odahelyezi egy centire eltartva a fiatal testtől, hogy ne lehessen félreérteni a szavait.*
- Esetleg ebben reejtegeted? Le kell váágnom vagy leveszed magad?
*Szemei a lány szemeit keresik, legalább annyi megnyugvást találhat hogy nem a melleit fixírozza. Látja így is eléggé a perifériából.*
*Hát nem megszólal? De, megszólal. Pedig most mondta hogy nem akar hangot hallani. Pedig milyen mutatós teremtés, igazán kár lenne érte. Legalább megtette végre amit kértek, és ez jó pont, enyhítő körülmény. Sokkal nehezebb lélekkel ölne meg egy lányt mint egy férfit, ez most tudatosul csak benne ahogy végignéz az áldozaton, de igyekszik csak egy futó pillantást vetni a testére és nem időzni el sehol. Viszont ha már így belemelegedett a dologba, akár folytathatná is, és így is tesz. Kardját pár centivel húzza csak visszább aztán ismét fordít rajta egyet, mint az imént a felsőnél, lefelé hajló heggyel mozdítja lassan, óvatosan a föld felé. Egész megtetszett neki ez a módszer, hisz nem a talajt veszi célba, most szoknyája felső részéhez vezeti a pengét. Itt nem akasztja a ruhába hisz sokkal szorosabban simul Nolie testére mint a felső tette és fel kellene sértenie a bőrét hogy ezt is lehúzhassa, csak odahelyezi egy centire eltartva a fiatal testtől, hogy ne lehessen félreérteni a szavait.*
- Esetleg ebben reejtegeted? Le kell váágnom vagy leveszed magad?
*Szemei a lány szemeit keresik, legalább annyi megnyugvást találhat hogy nem a melleit fixírozza. Látja így is eléggé a perifériából.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:24:57
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:24:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Igaz, nem kéne így visszaszólnia senkinek, aki kezében tartja az életét, de a fáradtság, a hirtelen jött adrenalin, minden úgy kavarog benne, hogy szinte elveszítette a fejét. Ami elég furcsa, hiszen ha az emberek fáradtak, akkor csak még könnyebben adják magukat, de úgy tűnik, ő kivétel. Csak félő, hogy ez a hangulatváltozás akár az életébe is kerülhet, ez viszont csak akkor tudatosul benne, mikor az éles penge finoman nyakának bőréhez ér. Óvatosan nyel egyet, miközben dacos tekintetét nem veszi le a barna íriszekről. Még egy pillanatig késlekedik, nem teljesíti rögtön a kérést, de úgy tűnik, nincs más választása, vagy engedelmeskedik, vagy élettelen testét fogják levetkőztetni rejtett arany után kutatva. Lassan elengedi a magához szorított anyagot, és hagyja, hogy az a gravitációnak engedve lecsússzon karjain, teljesen felfedve csupasz nyakát, kebleit és hasát. A felsőt fenn tartja dús szoknyája, de így is tisztán látható, hogy nincs sem rejtett zseb, sem bevarrott rekesz a ruhadarabban.*
-Láthatja, hogy nincs semmim. *Jegyzi meg óvatosan, tekintetét a nyakának feszülő fegyverre irányítva.*
*Igaz, nem kéne így visszaszólnia senkinek, aki kezében tartja az életét, de a fáradtság, a hirtelen jött adrenalin, minden úgy kavarog benne, hogy szinte elveszítette a fejét. Ami elég furcsa, hiszen ha az emberek fáradtak, akkor csak még könnyebben adják magukat, de úgy tűnik, ő kivétel. Csak félő, hogy ez a hangulatváltozás akár az életébe is kerülhet, ez viszont csak akkor tudatosul benne, mikor az éles penge finoman nyakának bőréhez ér. Óvatosan nyel egyet, miközben dacos tekintetét nem veszi le a barna íriszekről. Még egy pillanatig késlekedik, nem teljesíti rögtön a kérést, de úgy tűnik, nincs más választása, vagy engedelmeskedik, vagy élettelen testét fogják levetkőztetni rejtett arany után kutatva. Lassan elengedi a magához szorított anyagot, és hagyja, hogy az a gravitációnak engedve lecsússzon karjain, teljesen felfedve csupasz nyakát, kebleit és hasát. A felsőt fenn tartja dús szoknyája, de így is tisztán látható, hogy nincs sem rejtett zseb, sem bevarrott rekesz a ruhadarabban.*
-Láthatja, hogy nincs semmim. *Jegyzi meg óvatosan, tekintetét a nyakának feszülő fegyverre irányítva.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:03:57
Üzenet elküldve: 2015-08-17 19:03:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Nolie és a Rabló //
*Na ez már mégiscsak több a soknál. Most vágták le róla erőszakkal a ruhát, az egy dolog hogy igyekszik menteni a menthetőt, de hogy ilyen vehemensen szóljon vissza annak aki egy pillanat alatt az életét vehetné, az már mégiscsak túlzás. A vágás miatt lefelé tartott kardját most ismét felfelé húzza és fordítja is kissé, a lány torkához mozdítva azt. Ezt a mozdulatot is lassan és óvatosan csinálja, nem szeretné sem ő maga véletlenül megvágni az áldozatot, sem ha az ijedtében beleszaladna a pengébe. Épp csak leheletnyi finomsággal érinti Nolie bőréhez a hideg fémet, ideje lenne felfognia hogy mi is forog kockán és szép csendben engedelmeskedni ahelyett hogy felháborodva visszaszólna.*
- Vedd le széépen, ha szeretnééd méég láátni a napot, és nem akarok méég egy hangot hallani.
*Ez most már csak dac, nem fog nekiállni átkutatni a felsőt ha lekerül, csak azért erősködik mert ilyen vehemensen ellenkezett a lány, móresre szeretné tanítani. Oh és persze a látvány is kifejezetten érdekli, de tekintete nem olyan mint egy perverznek. Igyekszik azt a látszatot kelteni hogy csak a rejtett értékeket keresi.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 19:05:34
*Na ez már mégiscsak több a soknál. Most vágták le róla erőszakkal a ruhát, az egy dolog hogy igyekszik menteni a menthetőt, de hogy ilyen vehemensen szóljon vissza annak aki egy pillanat alatt az életét vehetné, az már mégiscsak túlzás. A vágás miatt lefelé tartott kardját most ismét felfelé húzza és fordítja is kissé, a lány torkához mozdítva azt. Ezt a mozdulatot is lassan és óvatosan csinálja, nem szeretné sem ő maga véletlenül megvágni az áldozatot, sem ha az ijedtében beleszaladna a pengébe. Épp csak leheletnyi finomsággal érinti Nolie bőréhez a hideg fémet, ideje lenne felfognia hogy mi is forog kockán és szép csendben engedelmeskedni ahelyett hogy felháborodva visszaszólna.*
- Vedd le széépen, ha szeretnééd méég láátni a napot, és nem akarok méég egy hangot hallani.
*Ez most már csak dac, nem fog nekiállni átkutatni a felsőt ha lekerül, csak azért erősködik mert ilyen vehemensen ellenkezett a lány, móresre szeretné tanítani. Oh és persze a látvány is kifejezetten érdekli, de tekintete nem olyan mint egy perverznek. Igyekszik azt a látszatot kelteni hogy csak a rejtett értékeket keresi.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.17 19:05:34
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394