Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-14 15:13:36
Üzenet elküldve: 2012-12-14 15:13:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nia meg még sosem látott tengert. Tudja, hogy valami nagyon nagy víz, és tudja, milyen egy hajó, de élőben még nem volt hozzájuk szerencséje. Többek között ez annak is köszönhető, hogy nem sokat volt alkalma kirándulni, eddigi rövidke élete nagy részét bezárva töltötte, szigorú felügyelet alatt. Nem csoda, ha most ámul és bámul, hogy miket lát és hall... Először a fákat, aztán a tenger morajlását, a sirályok kiáltásait, és még jó is, hogy szorosan be van pólyálva a takaróba nyaktól a lábujja hegyéig, mert lehet, hogy nem bírna magával... Így viszont csak picit mocorogni tud Ellira ölében. Szerencsére bébicsősze úgy fordítja, hogy láthassa a nagy vizet, és a kislány sája tátva marad.*
- Ennek nincs is vége! *mert néz, néz, de nem lát túlpartot, a tenger összemosódik az éggel.*
- És mi ez a furcsa szag? *kérdi, a levegőt szimatolva.*
- Mekkora hajók... *csodálkozik, mikor a vízialkalmatosságok között haladnak. Aztán hatalmas ásítás következik.*
- Álmos vagyok... *jelenti ki.*
- Meddig maradunk? *kérdezi laposakat pislogva.*
- Ennek nincs is vége! *mert néz, néz, de nem lát túlpartot, a tenger összemosódik az éggel.*
- És mi ez a furcsa szag? *kérdi, a levegőt szimatolva.*
- Mekkora hajók... *csodálkozik, mikor a vízialkalmatosságok között haladnak. Aztán hatalmas ásítás következik.*
- Álmos vagyok... *jelenti ki.*
- Meddig maradunk? *kérdezi laposakat pislogva.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-13 19:05:47
Üzenet elküldve: 2012-12-13 19:05:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Barátja hangjában az idegességre mosollyal reagál, eszébe jut a törpökről szóló regékből, hogy eme nemes társadalom bizony idegenedik a víztől, ami nem csoda, hisz jelentős részük a hegyvidékekből származik. Azért, bár tudja, hogy nem túl vigasztaló, egy bátorító mosolyt megenged magának Galin felé. Ekkor hirtelen apró lábak neszezésére és incselkedő hangikra lett figyelmes. "No nem, a csuklyát nem engedi..." gondolja dühösen magában, majd rájön, hogy nem ellene szól a gnómsereg humora, mindenesetre figyelemmel fogja kísérni tevékenységüket. A sejtése azonban máris beigazolódni látszik, a határozott jellemek egymásnak feszülnek és az első konfliktus kibontakozóban van. Csak remélni tudja, hogy sötételf társa megőrzi hidegvérét, azért odaszól neki, hangja egy galamb tollpihéjét sem mozdítaná meg:*
- Jó ötletnek tartom a gyakorlatozást. Bár elég tartalmas kiképzésben részesültem, mondhatni ebben nőttem fel, éles helyzetben ezidáig csak egyszer próbáltam ki magam. Egyébként Umon vagyok. Umon Palasan.* Pillanatnyi töprengés után még megenged egy apró humort, bár nem ismeri társa habitusát:*
- Első feladat talán lehetne az, hogyan őrizzük meg csuklyánk épségét. * mondja, de azért közben a gnóm társaságra is kacsint egyet vidáman csuklyája sötétjéből. Bár nem sokukat ismerte, mindig is kedvelte a vidám társaságot, valahogy komor múltját így elfelejtheti egy pillanatra. De vissza a jelenbe. Ráébred titkos vágyára, hogy végre a vízen lehessenek, még azt sem bánná, ha eveznie kellene, csak mehetne már. Érezni akarja a szelet, látni akarja éjszaka a folyót, hallani akarja a morajlást és beleszagolni a levegőbe. Szinte alig várja, hogy a hajóra léphessen, ezen érzéseit, azonban nem osztja meg senkivel, sóvárgó szemeit elrejti a csuklya jótékony árnyéka. Rgi berögződött szokása, hogy idegenek előtt, amíg meg nem ismeri őket, nem szívesen fedi fel magát. Nem feltétlenül bizalmatlanságról, inkább biztonságról van szó, egyszerűen így szokta meg. Bár itt nem érez bizonytalanságot senkivel szemben sem. A sötételf bár határozott, látszik azért, mert kivette már részét jó pár kalandban. A gnómok társasága jókedvre deríti, Galint örömmel vette észre, valamint a nemes csapat is szimpatikus számára. Az elfeket mindig is szerette, ki a Természetet kedveli rossz ember nem lehet, bár a mondás másképp szól, jelen helyzetben talán aktuális.
Egyelőre tehát figyel és nem utolsó sorban... vigyáz a csuklyájára.*
*Barátja hangjában az idegességre mosollyal reagál, eszébe jut a törpökről szóló regékből, hogy eme nemes társadalom bizony idegenedik a víztől, ami nem csoda, hisz jelentős részük a hegyvidékekből származik. Azért, bár tudja, hogy nem túl vigasztaló, egy bátorító mosolyt megenged magának Galin felé. Ekkor hirtelen apró lábak neszezésére és incselkedő hangikra lett figyelmes. "No nem, a csuklyát nem engedi..." gondolja dühösen magában, majd rájön, hogy nem ellene szól a gnómsereg humora, mindenesetre figyelemmel fogja kísérni tevékenységüket. A sejtése azonban máris beigazolódni látszik, a határozott jellemek egymásnak feszülnek és az első konfliktus kibontakozóban van. Csak remélni tudja, hogy sötételf társa megőrzi hidegvérét, azért odaszól neki, hangja egy galamb tollpihéjét sem mozdítaná meg:*
- Jó ötletnek tartom a gyakorlatozást. Bár elég tartalmas kiképzésben részesültem, mondhatni ebben nőttem fel, éles helyzetben ezidáig csak egyszer próbáltam ki magam. Egyébként Umon vagyok. Umon Palasan.* Pillanatnyi töprengés után még megenged egy apró humort, bár nem ismeri társa habitusát:*
- Első feladat talán lehetne az, hogyan őrizzük meg csuklyánk épségét. * mondja, de azért közben a gnóm társaságra is kacsint egyet vidáman csuklyája sötétjéből. Bár nem sokukat ismerte, mindig is kedvelte a vidám társaságot, valahogy komor múltját így elfelejtheti egy pillanatra. De vissza a jelenbe. Ráébred titkos vágyára, hogy végre a vízen lehessenek, még azt sem bánná, ha eveznie kellene, csak mehetne már. Érezni akarja a szelet, látni akarja éjszaka a folyót, hallani akarja a morajlást és beleszagolni a levegőbe. Szinte alig várja, hogy a hajóra léphessen, ezen érzéseit, azonban nem osztja meg senkivel, sóvárgó szemeit elrejti a csuklya jótékony árnyéka. Rgi berögződött szokása, hogy idegenek előtt, amíg meg nem ismeri őket, nem szívesen fedi fel magát. Nem feltétlenül bizalmatlanságról, inkább biztonságról van szó, egyszerűen így szokta meg. Bár itt nem érez bizonytalanságot senkivel szemben sem. A sötételf bár határozott, látszik azért, mert kivette már részét jó pár kalandban. A gnómok társasága jókedvre deríti, Galint örömmel vette észre, valamint a nemes csapat is szimpatikus számára. Az elfeket mindig is szerette, ki a Természetet kedveli rossz ember nem lehet, bár a mondás másképp szól, jelen helyzetben talán aktuális.
Egyelőre tehát figyel és nem utolsó sorban... vigyáz a csuklyájára.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-13 13:42:52
Üzenet elküldve: 2012-12-13 13:42:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Már készülődnek az indulásra mikor a gnóm és hegyes fülű társa futva érkeznek a csapathoz. Furcsa egy társaság, de annyi baj legyen, nem fog unatkozni a törpénknek. Talán még új barátokat is szerezhet az úton. De most még csak a csuklyást ismeri, aki úgy néz ki még nem felejtkezett el a krumpli orráról, és vörös szakálláról.*
-Öreg? Még hogy öreg, jó nem vagyok már fiatal de hogy öreg?
*Néz mogorván Umonra, majd neveti el magát.*
-Csak vicceltem barátom.
*Csapkodja meg a másik hátát, aztán tekintet a lovagra és a kereskedőre szegeződik. Az utóbbi épp a kereskedő hajóra mutat. Galin csak lassan fordítja fejét arra a bizonyos járműre, csak most tudatosul benne mire vállalkozik. Hiszen ő utálja a vizet és a hajózástól pedig egyszerűen retteg. "Össze kell szednem magam! Még el sem kezdődött a kaland és én már meghátrálok? Na nem, egy ősöm sem ijedt meg még egy kis akadálytól. Le kell küzdenem a félelmemet!" Egy nagy levegőt vesz és magát biztatgatja. Ekkor kezdi el beszédét a mélységi.*
-Egyetértek veled szürke. Sose baj ha felkészülünk. Nem lenne jó ha felkészületlenül érne minket a támadás.
*Aztán újra az ismerős hangra koncentrál.*
-Úgy ahogy mondod. És az a kis jutalom sem árthat meg nekem. Csak egy bajom van ezzel az egész hajókázással.
*Közelebb hajol és a következőket súgja be a csuklya alá.*
-Nem tudok úszni.
*Kicsit el is szégyelli magát emiatt.*
*Már készülődnek az indulásra mikor a gnóm és hegyes fülű társa futva érkeznek a csapathoz. Furcsa egy társaság, de annyi baj legyen, nem fog unatkozni a törpénknek. Talán még új barátokat is szerezhet az úton. De most még csak a csuklyást ismeri, aki úgy néz ki még nem felejtkezett el a krumpli orráról, és vörös szakálláról.*
-Öreg? Még hogy öreg, jó nem vagyok már fiatal de hogy öreg?
*Néz mogorván Umonra, majd neveti el magát.*
-Csak vicceltem barátom.
*Csapkodja meg a másik hátát, aztán tekintet a lovagra és a kereskedőre szegeződik. Az utóbbi épp a kereskedő hajóra mutat. Galin csak lassan fordítja fejét arra a bizonyos járműre, csak most tudatosul benne mire vállalkozik. Hiszen ő utálja a vizet és a hajózástól pedig egyszerűen retteg. "Össze kell szednem magam! Még el sem kezdődött a kaland és én már meghátrálok? Na nem, egy ősöm sem ijedt meg még egy kis akadálytól. Le kell küzdenem a félelmemet!" Egy nagy levegőt vesz és magát biztatgatja. Ekkor kezdi el beszédét a mélységi.*
-Egyetértek veled szürke. Sose baj ha felkészülünk. Nem lenne jó ha felkészületlenül érne minket a támadás.
*Aztán újra az ismerős hangra koncentrál.*
-Úgy ahogy mondod. És az a kis jutalom sem árthat meg nekem. Csak egy bajom van ezzel az egész hajókázással.
*Közelebb hajol és a következőket súgja be a csuklya alá.*
-Nem tudok úszni.
*Kicsit el is szégyelli magát emiatt.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:35:58
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:35:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel!!!//
'Ha nincs kérdés...'
*Milyen gyatra feltételezés ez egy gnóm társaságában. Már hogyne volna! Legalább két tucatot feltudna kapásból sorolni, s már épp kezdené is csókos ajkaival gondolatait megformálni, mikor beüt a ménkő. Szó szerint, méghozzá egy kedves kis gnőm személyében egy időre sikeresen elfeledtetve vele azt a bosszantó csuklyát, nem mellesleg belé fojtva a szót.*
- NÍÍV!!! *Sipítja örömében, s megindul lendületből barátnője felé, ugyanis függetlenül attól milyen rég látta őt rettenetesen megörül neki. Olyannyira, hogy a mellette csattogó nyurgát jó darabig észre sem veszi.*
- Velem bizony. *Bólogat hevesen bele se gondolva miféle útra csábítja el őket. Ha Veli ezt megtudja kitekeri a nyakát, vagy legalábbis hetekig szajkózza hogy volt képes egy ilyen aprócska részletet elhallgatni, minthogy lehet nem térnek vissza. Azt hogy veszélyes feleslegesen mondaná, hiszen arra mindketten fittyet hánynak. Aztán eljut odáig is, hogy jobban megnézze a másikat. Aranyosan a saját feje búbjához emeli kezét, majd vízszintesen csinál egy mozdulatot.*
- Aztaaa... *Tátja el száját egy pillanatra. Nem gondolta volna, hogy így megnőtt hozzá képest, hiszen picinek mindig ő volt a kisebb. Emlékszik rá mennyit cikizte érte a másik. Elvigyorodik.*
- Na de Nív, hogy kérdezhetsz ilyet?! *Vonja kérdőre enyhén összevont szemöldökkel.*
- Vagy te már nem? *Dönti oldalra a fejét, s édesen felpillog Domra.*
- Be sem mutatsz a vőlegényednek? *Böki finoman oldalba, s miért is ne ennek tudja be, hogy végül mégis megtudja a nyurga nevét.*
- Fürge Míva. *Nyújtja oda kezét, majd meggondolva magát visszarántja, s inkább megöleli a lányt.*
- Gratulálok! *Csendül hangja őszinte örömmel.*
- Na de ettől függetlenül benned még nem bízok. Gyere csak. *Csalogatja közelebb mutatóujjával, s ha lehajol hozzá a fülébe suttogja.*
- Ha lehúzod a fickó csuklyáját... *Mondaná ő tovább, de ekkor üti meg füle botját a mélységi ötlete, mely méltán felháborodást vált ki belőle. Ezt már tényleg nem hagyhatja szó nélkül, de előbb még ennyit Domnak is odasúg:*
- Elvonom a figyelmét. *Majd kacsint egyet, előrántja csavarkulcsát, s határozott léptekkel közelebb vonul.*
- ÁCSI! *Legyint egyet nyomatékosításként a súlyos fémszerszámmal, majd egyik kezével tovább hadonászva, a másikat csípőre vágva folytatja.*
- Majd akkor gyakorlatozom veled, ha megtanulsz úgy bütykölni mint én és te is kívülről fújod a hajó részeit. *Húzza ki magát diadalittasan a pöttöm feltaláló, aztán megforgatja a csavarkulcsot, s elrakja. Kezét mellkasa előtt összefonva. Erre varrjon gombot Iltzar ha akar. Közben pedig fél szemmel figyeli mi történik a háttérben remélve Nív barátja nem egy nyuszi, kinek inába szállt a bátorsága. Így tekintete megakad egy pillanatra a nem sokkal előtte érkezett nemes és szolgája könnyesre sikeredett búcsúján. "De édesek!" Mélázik el. Aztán igyekszik szúrósan nézni a közben felszólaló eleddig némának tűnő lányra, s vet egy segélykérő pillantást kolleginájára, feltéve ha még nem kelt amaz segítségére.*
'Ha nincs kérdés...'
*Milyen gyatra feltételezés ez egy gnóm társaságában. Már hogyne volna! Legalább két tucatot feltudna kapásból sorolni, s már épp kezdené is csókos ajkaival gondolatait megformálni, mikor beüt a ménkő. Szó szerint, méghozzá egy kedves kis gnőm személyében egy időre sikeresen elfeledtetve vele azt a bosszantó csuklyát, nem mellesleg belé fojtva a szót.*
- NÍÍV!!! *Sipítja örömében, s megindul lendületből barátnője felé, ugyanis függetlenül attól milyen rég látta őt rettenetesen megörül neki. Olyannyira, hogy a mellette csattogó nyurgát jó darabig észre sem veszi.*
- Velem bizony. *Bólogat hevesen bele se gondolva miféle útra csábítja el őket. Ha Veli ezt megtudja kitekeri a nyakát, vagy legalábbis hetekig szajkózza hogy volt képes egy ilyen aprócska részletet elhallgatni, minthogy lehet nem térnek vissza. Azt hogy veszélyes feleslegesen mondaná, hiszen arra mindketten fittyet hánynak. Aztán eljut odáig is, hogy jobban megnézze a másikat. Aranyosan a saját feje búbjához emeli kezét, majd vízszintesen csinál egy mozdulatot.*
- Aztaaa... *Tátja el száját egy pillanatra. Nem gondolta volna, hogy így megnőtt hozzá képest, hiszen picinek mindig ő volt a kisebb. Emlékszik rá mennyit cikizte érte a másik. Elvigyorodik.*
- Na de Nív, hogy kérdezhetsz ilyet?! *Vonja kérdőre enyhén összevont szemöldökkel.*
- Vagy te már nem? *Dönti oldalra a fejét, s édesen felpillog Domra.*
- Be sem mutatsz a vőlegényednek? *Böki finoman oldalba, s miért is ne ennek tudja be, hogy végül mégis megtudja a nyurga nevét.*
- Fürge Míva. *Nyújtja oda kezét, majd meggondolva magát visszarántja, s inkább megöleli a lányt.*
- Gratulálok! *Csendül hangja őszinte örömmel.*
- Na de ettől függetlenül benned még nem bízok. Gyere csak. *Csalogatja közelebb mutatóujjával, s ha lehajol hozzá a fülébe suttogja.*
- Ha lehúzod a fickó csuklyáját... *Mondaná ő tovább, de ekkor üti meg füle botját a mélységi ötlete, mely méltán felháborodást vált ki belőle. Ezt már tényleg nem hagyhatja szó nélkül, de előbb még ennyit Domnak is odasúg:*
- Elvonom a figyelmét. *Majd kacsint egyet, előrántja csavarkulcsát, s határozott léptekkel közelebb vonul.*
- ÁCSI! *Legyint egyet nyomatékosításként a súlyos fémszerszámmal, majd egyik kezével tovább hadonászva, a másikat csípőre vágva folytatja.*
- Majd akkor gyakorlatozom veled, ha megtanulsz úgy bütykölni mint én és te is kívülről fújod a hajó részeit. *Húzza ki magát diadalittasan a pöttöm feltaláló, aztán megforgatja a csavarkulcsot, s elrakja. Kezét mellkasa előtt összefonva. Erre varrjon gombot Iltzar ha akar. Közben pedig fél szemmel figyeli mi történik a háttérben remélve Nív barátja nem egy nyuszi, kinek inába szállt a bátorsága. Így tekintete megakad egy pillanatra a nem sokkal előtte érkezett nemes és szolgája könnyesre sikeredett búcsúján. "De édesek!" Mélázik el. Aztán igyekszik szúrósan nézni a közben felszólaló eleddig némának tűnő lányra, s vet egy segélykérő pillantást kolleginájára, feltéve ha még nem kelt amaz segítségére.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-12 08:19:10
Üzenet elküldve: 2012-12-12 08:19:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Továbbra is saját csendjébe burkolózva figyel, közben alaposan végigmér minden érkezőt. A gnómok láttán megjegyzéseket tesz magában, mivel az ő képességeikkel kapcsolatban kételyek merülnek fel benne. Aztán gyorsan félre is teszi ellenérzéseit. Kissé előítéletes fajta, legalábbis ami gondolatait illeti. Érzéseit nem gyakran mutatja, tetteit sem azok uralják, tehát ezeket a mostani negatív gondolatokat is megtartja magának. Ha nem történik olyasmi, aminek során esetleg mégis kifakadna, valószínűleg soha senki nem szerez róluk tudomást.*
"Talán csak jók lesznek ők is valamire..."
*A törp jelenlétének mindenképp örül. Bár csak két fajtabélihez volt szerencséje élete során, bennük rendkívül jó harcost és taktikát ismert meg.
Fejébe újra nyilalló fájdalom hasít, mikor meghallja a fehér hajú sötételf szavait. Ugyan biztosan nincs a kettő közt összefüggés, ő és az előítéletei mégis párhuzamot vonnak a kettő közt. Elismerő pillantást vet a megszólalóra, mielőtt kifejti véleményét.*
- Ez jó gondolat lehet. Amennyiben szükséges, vállalom is a gyakorlások vezetését, segítését.
*Többet nem mond, most is a tényekre szorítkozik, mint általában. Sosem volt az a locsogós típus. Meg amúgy sem gondolná, hogy fontos lenne bizonygatnia tudását. Talán az a hosszú sebhely, amit arcán és nyakán visel, elég bizonyíték lehet arra, hogy képes kikeveredni a legnagyobb bajból is.
Kissé meg-megémelyíti a sós illat és a tenger hullámzásának érzete, látványa, de igyekszik erről nem tudomást venni. Élt már meg nem épp zökkenőmentes hajóutat, s úgy gondolja, ez a mostani sem tartogathat olyan sok újdonságot a számára. Bár, ami azt illeti, így, másnaposan esélyesebbnek látja, hogy az elfogyasztott reggelije napvilágot lát.
Figyeli még a körülötte kibontakozó beszélgetéseket, de mondanivalója nem lévén, hallgat, és a kis csapat tagjait fürkészi, azt találgatva magában, hogy vajon kitől mire számíthat majd az út során. Nem tartja elhanyagolhatónak ezt a lépést, mivel valószínűleg egészen sokáig lesz összezárva az összegyűltekkel.*
*Továbbra is saját csendjébe burkolózva figyel, közben alaposan végigmér minden érkezőt. A gnómok láttán megjegyzéseket tesz magában, mivel az ő képességeikkel kapcsolatban kételyek merülnek fel benne. Aztán gyorsan félre is teszi ellenérzéseit. Kissé előítéletes fajta, legalábbis ami gondolatait illeti. Érzéseit nem gyakran mutatja, tetteit sem azok uralják, tehát ezeket a mostani negatív gondolatokat is megtartja magának. Ha nem történik olyasmi, aminek során esetleg mégis kifakadna, valószínűleg soha senki nem szerez róluk tudomást.*
"Talán csak jók lesznek ők is valamire..."
*A törp jelenlétének mindenképp örül. Bár csak két fajtabélihez volt szerencséje élete során, bennük rendkívül jó harcost és taktikát ismert meg.
Fejébe újra nyilalló fájdalom hasít, mikor meghallja a fehér hajú sötételf szavait. Ugyan biztosan nincs a kettő közt összefüggés, ő és az előítéletei mégis párhuzamot vonnak a kettő közt. Elismerő pillantást vet a megszólalóra, mielőtt kifejti véleményét.*
- Ez jó gondolat lehet. Amennyiben szükséges, vállalom is a gyakorlások vezetését, segítését.
*Többet nem mond, most is a tényekre szorítkozik, mint általában. Sosem volt az a locsogós típus. Meg amúgy sem gondolná, hogy fontos lenne bizonygatnia tudását. Talán az a hosszú sebhely, amit arcán és nyakán visel, elég bizonyíték lehet arra, hogy képes kikeveredni a legnagyobb bajból is.
Kissé meg-megémelyíti a sós illat és a tenger hullámzásának érzete, látványa, de igyekszik erről nem tudomást venni. Élt már meg nem épp zökkenőmentes hajóutat, s úgy gondolja, ez a mostani sem tartogathat olyan sok újdonságot a számára. Bár, ami azt illeti, így, másnaposan esélyesebbnek látja, hogy az elfogyasztott reggelije napvilágot lát.
Figyeli még a körülötte kibontakozó beszélgetéseket, de mondanivalója nem lévén, hallgat, és a kis csapat tagjait fürkészi, azt találgatva magában, hogy vajon kitől mire számíthat majd az út során. Nem tartja elhanyagolhatónak ezt a lépést, mivel valószínűleg egészen sokáig lesz összezárva az összegyűltekkel.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-11 22:23:47
Üzenet elküldve: 2012-12-11 22:23:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván - Kelash Zhaughwar//
*Merros nem lepődik meg a sötételf hozzáállásánl. Persze maga a Fekete Kéz sem vitte volna semmire, hogy ha hagyta volna magát becsapni, vagy elnyomni. Bár az ő különlegessége az volt, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Vajon ezzel a férfival is ez a helyzet? Ki tudja, mindenesetre Merros könnyű szerrel adja át a 200 aranyat Kelash Zhaughwarnak.
*
- Kettő a háromhoz már biztosan jobban hangzana, s ne is aggódj efelől, ha harcra kerül a sor, ott fogok állni melletted. Most azonban indulnunk kell. Egy kicsi, de gyors bárkával fogunk árral szemben haladni, ameddig csak tudunk, a karavánpihenő felé. Utána lovakkal folytatjuk az utunk. Gyorsan kell cselekednünk, ugyanis az árumat már elindították Artheniorból, s hogyha eljut a Holdhoz, már nem fogom tudni visszaszerezni. Kövess hát!
*Azzal megindul a mólók között, s egy valóban igen kicsike ladik mellett áll meg. A csónakba esetleg ha három ember elfér, de azok is csak nyomorogva. Semmiképp sem áruszállításra volt fenttartva, hanem valószínűleg hasonló gyorsan lebonyolítandó utakra.*
*Merros nem lepődik meg a sötételf hozzáállásánl. Persze maga a Fekete Kéz sem vitte volna semmire, hogy ha hagyta volna magát becsapni, vagy elnyomni. Bár az ő különlegessége az volt, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Vajon ezzel a férfival is ez a helyzet? Ki tudja, mindenesetre Merros könnyű szerrel adja át a 200 aranyat Kelash Zhaughwarnak.
*- Kettő a háromhoz már biztosan jobban hangzana, s ne is aggódj efelől, ha harcra kerül a sor, ott fogok állni melletted. Most azonban indulnunk kell. Egy kicsi, de gyors bárkával fogunk árral szemben haladni, ameddig csak tudunk, a karavánpihenő felé. Utána lovakkal folytatjuk az utunk. Gyorsan kell cselekednünk, ugyanis az árumat már elindították Artheniorból, s hogyha eljut a Holdhoz, már nem fogom tudni visszaszerezni. Kövess hát!
*Azzal megindul a mólók között, s egy valóban igen kicsike ladik mellett áll meg. A csónakba esetleg ha három ember elfér, de azok is csak nyomorogva. Semmiképp sem áruszállításra volt fenttartva, hanem valószínűleg hasonló gyorsan lebonyolítandó utakra.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-11 10:31:33
Üzenet elküldve: 2012-12-11 10:31:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Lassan morajló víz alattuk, mely hullámzása közben enyhet adó vízpárát freccsent arcukba. Umon jól érzi magát, s ahogy a díszes társaság növekszik, egyre inkább azt érzi remek kalandban lesz része. Egyelőre nem tudja felmérni mennyire veszélyes a vállalkozásuk, de jelenleg most nem is ez a legfontosabb. Hirtelen egy ismerős hangra kapja fel a fejét, csuklyája a gyors mozdulattól majdnem lerepül a fejéről. Gyorsan igazít egyet rajta, majd a hang felé fordul:*
- Galin! Öreg barátom! *öszinte örömmel üdvözli frissen szerzett ismerősét, akit a főtéren egy vállalkozásra készülve ismert meg, s miután egy kiadós uzsonnát is elfogyasztottak a törp invitálására, jó szívvel gondol rá.*
- Ami azt illeti nagyon örülök neked, sosem baj egy ismerős, főleg egy ilyen kaland kezdetén. * mosolyát elrejti a csuklya, de hangján érződik öröme. Majd a kereskedő és a lovag szavára megbízójuk felé fordul.*
- Részemről nincs kérdésem! Boldog vagyok, hogy szívesen látnak, s mindenben segítek, amiben tudok. * Közben lassan oldalvást pillantva végigméri a díszes társaságot. Elf, sötételf, gnómok, ember, törp, igazán vegyesen gyűltek össze, ami szigorúan véve egyáltalán nem baj, biztos nem fognak unatkozni, azonban a nagyon vegyes társaság konfliktus helyzetet is okozhat, Umon reméli mindezt okosan meg tudják oldani. A csivitelő gnómok mosolyra késztetik, bár tudja a humoros álca alatt szakértelem is lapulhat, így kellő óvatossággal igazítja meg rejtett zsebeit, hogy nagyobb védelmet élvezzenek kezeitől, mindenesetre szívébe zárja a társaságot. Miután felméri a terepet, a hajóra esik pillantása. Egyszerű, de gondviselt bárkának látszik, a víz feletti része enyhén hínáros, s néhol iszamós nyálkaréteget képezve a hajó deszka erezetén. Itt-ott élettel teli kagylócsapat ragadt a deszkák közötti repedésekbe, ahol nem olyan vastagon kenték ki gyantával. A fedélzet is egyszerű, de nagy, Umon, ki a hajót és a vízen való utazást teljes mértékben ismeretlennek tartja, növekvő izgalommal képzeli el a süvítő szelet, mely csuhájába kap, s a csillagokat, melynek fényénél tündököl az éjszakai folyam. Egyelőre elegendőnek találja a nézelődést, újból barátja felé fordul.*
- Mi szél hozott erre a vidékre barátom? Tán kalandra hív a szíved téged is? * mosolya ismét érződik a csukja alól.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.11 10:31:53
*Lassan morajló víz alattuk, mely hullámzása közben enyhet adó vízpárát freccsent arcukba. Umon jól érzi magát, s ahogy a díszes társaság növekszik, egyre inkább azt érzi remek kalandban lesz része. Egyelőre nem tudja felmérni mennyire veszélyes a vállalkozásuk, de jelenleg most nem is ez a legfontosabb. Hirtelen egy ismerős hangra kapja fel a fejét, csuklyája a gyors mozdulattól majdnem lerepül a fejéről. Gyorsan igazít egyet rajta, majd a hang felé fordul:*
- Galin! Öreg barátom! *öszinte örömmel üdvözli frissen szerzett ismerősét, akit a főtéren egy vállalkozásra készülve ismert meg, s miután egy kiadós uzsonnát is elfogyasztottak a törp invitálására, jó szívvel gondol rá.*
- Ami azt illeti nagyon örülök neked, sosem baj egy ismerős, főleg egy ilyen kaland kezdetén. * mosolyát elrejti a csuklya, de hangján érződik öröme. Majd a kereskedő és a lovag szavára megbízójuk felé fordul.*
- Részemről nincs kérdésem! Boldog vagyok, hogy szívesen látnak, s mindenben segítek, amiben tudok. * Közben lassan oldalvást pillantva végigméri a díszes társaságot. Elf, sötételf, gnómok, ember, törp, igazán vegyesen gyűltek össze, ami szigorúan véve egyáltalán nem baj, biztos nem fognak unatkozni, azonban a nagyon vegyes társaság konfliktus helyzetet is okozhat, Umon reméli mindezt okosan meg tudják oldani. A csivitelő gnómok mosolyra késztetik, bár tudja a humoros álca alatt szakértelem is lapulhat, így kellő óvatossággal igazítja meg rejtett zsebeit, hogy nagyobb védelmet élvezzenek kezeitől, mindenesetre szívébe zárja a társaságot. Miután felméri a terepet, a hajóra esik pillantása. Egyszerű, de gondviselt bárkának látszik, a víz feletti része enyhén hínáros, s néhol iszamós nyálkaréteget képezve a hajó deszka erezetén. Itt-ott élettel teli kagylócsapat ragadt a deszkák közötti repedésekbe, ahol nem olyan vastagon kenték ki gyantával. A fedélzet is egyszerű, de nagy, Umon, ki a hajót és a vízen való utazást teljes mértékben ismeretlennek tartja, növekvő izgalommal képzeli el a süvítő szelet, mely csuhájába kap, s a csillagokat, melynek fényénél tündököl az éjszakai folyam. Egyelőre elegendőnek találja a nézelődést, újból barátja felé fordul.*
- Mi szél hozott erre a vidékre barátom? Tán kalandra hív a szíved téged is? * mosolya ismét érződik a csukja alól.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.11 10:31:53
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-10 18:22:43
Üzenet elküldve: 2012-12-10 18:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Még meg sem pillantja az ücsörgő félelfet, de az ismerős hanghordozás hallatára jólesőn elmosolyodik, Mikor pedig meglátja a szeretett félmosolyt is, hiába is próbálná leplezni ellágyulását. Ennek örömére még legújabb bundás kedvence látványos meghátrálását is figyelmen kívül hagyja, pedig máskor bizonyára szóvá tenné a gyanús viselkedést.*
- Csak nem hiányoztam? – csúsztatja le még mindig mosolyogva ép válláról a holmijait és állítja a falhoz botját, aminek valóban hasznát vette az elmúlt napokban.* - Mert én sokat gondoltam ám rád.
*Bújik a másikhoz a rövid üdvözlés erejéig, amitől végre otthon érzi magát.*
- Jaj, ne gyere túl közel, bűzlök a sok birkától - *tolja el magától gyengéden véleménye szerint túl érzékeny orrú párját, akit nem akar túl nagy megpróbáltatások elé állítani.* - Nahát, tényleg? - *kerekednek el a túlzottan ártatlan álmélkodástól a szemei a macska legújabb szokásai hallatán.* - Most hogy mondod, a múltkor valami kaparászást hallottam a láda tövében, akkor valóban behívtam, hadd egerésszen egy kicsit. Biztos nem sikerült fülön csípnie, azért akar bejönni.
*Mossa ki magát végül egy derűs füllentéssel mindenféle kimondatlan vádak alól, míg az erszényt zsebébe csúsztatva egy enyhe sóhaj kíséretében a mosdótálhoz lép, hogy a feltehetően hideg vízzel lemossa magáról a szabadban töltött időre emlékeztető szagokat.*
- Háát, - *néz hátra a válla mögött erősen libabőrösen, miután rászánta magát a mosdásra. Láthatóan küzd benne az igazság szépítésére való vágy és a kikívánkozó panasz. Végül a második kerekedik felül.* - kicsit fárasztóbb az egész, mint hittem. Azt hiszed, hogy ezek a vacak birkák szépen megállnak egy helyben bégetni? A fenét, néha megzakkan egyik-másik és már szalad is az egész nyáj. Ha meg éppen semmi nincs, akkor felzabálták az egész környéket. Ha még azzal sincs gond, akkor itatni kell hajtani őket.
*Közben végez és már fel is öltözik, hogy végre eléggé emberi állapotúak érezze magát, hogy újból Envyr közelébe merészkedjen. Arra azért végig ügyelt, hogy ne bukjon le, hogy sikerült túlerőltetnie vállát, ami ellen az egy apróbb visszaeséssel tiltakozik. Na de a panaszok csak nem akarnak elfogyni.*
- Ráadásul elfelejtettek szólni arról, hogy a szabad ég alatt éjszakázunk, a kunyhónak meg csak két oldala van. Meg különben is, még a felfogadott gyerek se ment be éjszakára, akkor én hogy tehettem volna? Teljesen átfagytam - *adja ki magából utolsó sérelmét és hideg kézfejét a férfi arcához nyomva rögtön bizonyítékkal is szolgál állítására.* - Nem bánnám, ha majd átmelegítenél.
*Teszi hozzá végül magához képest hátborzongató vakmerőséggel, de egyelőre Envyr még megszabadul tőle, mert előbb szeretné megkapni a fáradozása gyümölcseiért járó elismerést.*
- Nézd csak, hoztam egy kis túrót. Az edény is a miénk! - *lép az asztalhoz, hogy bemutassa a kincset, majd zsebébe nyúl és beszéd közben egyenként átad Locien Envyr Ssirrasdanak úgy 8 aranyat.* - És ennyivel közelebb kerültünk a házunkhoz. Jó, jó, tudom, nem sok, de a kicsit is meg kell becsülni.
*Simít békítően a fekete hajzatba, hogy enyhítse a félvér megjegyzéseinek fullánkjait.*
- És te? Végig ilyen jól viselkedtél? Mit olvasol? - *Dobja le magát az ágyra, hogy szórakozottan belelapozzon az ősrégi és bizonyára rém unalmas alkímia receptekbe. Annál könnyebben leolvasható az arcáról, milyen meglepetésként éri a könyv tartalma.* - Nahát, ez érdekes! Nem is mondtad, hogy ilyen izgalmas történeteid vannak. Majd mesélj belőlük, jó? Ha végeztél, majd én is elolvasom őket. De addig is… - *paskolja meg a maga melletti helyet az érdekes történetektől még inkább felderülve.* - vagy belőled kérek többet vagy valami ennivalóból, mert éhen halok.
*Ha Envyr nem hajlandó letelepedni mellé, de esetleg hajlandó megmenteni az éhhaláltól, akkor addig is lábait kényelmesen felhúzva beleveti magát az ódon könyv első történetébe, míg kedvese újból nem csatlakozik hozzá.*
- Csak nem hiányoztam? – csúsztatja le még mindig mosolyogva ép válláról a holmijait és állítja a falhoz botját, aminek valóban hasznát vette az elmúlt napokban.* - Mert én sokat gondoltam ám rád.
*Bújik a másikhoz a rövid üdvözlés erejéig, amitől végre otthon érzi magát.*
- Jaj, ne gyere túl közel, bűzlök a sok birkától - *tolja el magától gyengéden véleménye szerint túl érzékeny orrú párját, akit nem akar túl nagy megpróbáltatások elé állítani.* - Nahát, tényleg? - *kerekednek el a túlzottan ártatlan álmélkodástól a szemei a macska legújabb szokásai hallatán.* - Most hogy mondod, a múltkor valami kaparászást hallottam a láda tövében, akkor valóban behívtam, hadd egerésszen egy kicsit. Biztos nem sikerült fülön csípnie, azért akar bejönni.
*Mossa ki magát végül egy derűs füllentéssel mindenféle kimondatlan vádak alól, míg az erszényt zsebébe csúsztatva egy enyhe sóhaj kíséretében a mosdótálhoz lép, hogy a feltehetően hideg vízzel lemossa magáról a szabadban töltött időre emlékeztető szagokat.*
- Háát, - *néz hátra a válla mögött erősen libabőrösen, miután rászánta magát a mosdásra. Láthatóan küzd benne az igazság szépítésére való vágy és a kikívánkozó panasz. Végül a második kerekedik felül.* - kicsit fárasztóbb az egész, mint hittem. Azt hiszed, hogy ezek a vacak birkák szépen megállnak egy helyben bégetni? A fenét, néha megzakkan egyik-másik és már szalad is az egész nyáj. Ha meg éppen semmi nincs, akkor felzabálták az egész környéket. Ha még azzal sincs gond, akkor itatni kell hajtani őket.
*Közben végez és már fel is öltözik, hogy végre eléggé emberi állapotúak érezze magát, hogy újból Envyr közelébe merészkedjen. Arra azért végig ügyelt, hogy ne bukjon le, hogy sikerült túlerőltetnie vállát, ami ellen az egy apróbb visszaeséssel tiltakozik. Na de a panaszok csak nem akarnak elfogyni.*
- Ráadásul elfelejtettek szólni arról, hogy a szabad ég alatt éjszakázunk, a kunyhónak meg csak két oldala van. Meg különben is, még a felfogadott gyerek se ment be éjszakára, akkor én hogy tehettem volna? Teljesen átfagytam - *adja ki magából utolsó sérelmét és hideg kézfejét a férfi arcához nyomva rögtön bizonyítékkal is szolgál állítására.* - Nem bánnám, ha majd átmelegítenél.
*Teszi hozzá végül magához képest hátborzongató vakmerőséggel, de egyelőre Envyr még megszabadul tőle, mert előbb szeretné megkapni a fáradozása gyümölcseiért járó elismerést.*
- Nézd csak, hoztam egy kis túrót. Az edény is a miénk! - *lép az asztalhoz, hogy bemutassa a kincset, majd zsebébe nyúl és beszéd közben egyenként átad Locien Envyr Ssirrasdanak úgy 8 aranyat
.* - És ennyivel közelebb kerültünk a házunkhoz. Jó, jó, tudom, nem sok, de a kicsit is meg kell becsülni.*Simít békítően a fekete hajzatba, hogy enyhítse a félvér megjegyzéseinek fullánkjait.*
- És te? Végig ilyen jól viselkedtél? Mit olvasol? - *Dobja le magát az ágyra, hogy szórakozottan belelapozzon az ősrégi és bizonyára rém unalmas alkímia receptekbe. Annál könnyebben leolvasható az arcáról, milyen meglepetésként éri a könyv tartalma.* - Nahát, ez érdekes! Nem is mondtad, hogy ilyen izgalmas történeteid vannak. Majd mesélj belőlük, jó? Ha végeztél, majd én is elolvasom őket. De addig is… - *paskolja meg a maga melletti helyet az érdekes történetektől még inkább felderülve.* - vagy belőled kérek többet vagy valami ennivalóból, mert éhen halok.
*Ha Envyr nem hajlandó letelepedni mellé, de esetleg hajlandó megmenteni az éhhaláltól, akkor addig is lábait kényelmesen felhúzva beleveti magát az ódon könyv első történetébe, míg kedvese újból nem csatlakozik hozzá.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-10 14:51:40
Üzenet elküldve: 2012-12-10 14:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A kocsi fáradtan gördül a macskaköveken. Nem csoda, hiszen a négy láda, és az a közepes ketrec megfeküdték a szekér gyomrát. Persze a kis apróságok már nem tesznek ki különösebb súlyt.
Iunu mint valami úri hölgy, úgy ül a hintóban, mintha legalább is ő volna a fontos személyiség, és nem az akihez tart. Ami a nő fejében pontosan így néz ki. Ő maga feljebb tekinti magát mindenkinél. Persze remekül leplezi, ha akarja, ezt a felsőbbségrendűségi mániáját.
A szekér végre kiér a dokkokból, és rá zuttyannak a kerekek az ösvény talajára.*
A hozzászólás írója (Iunu Net) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.10 14:52:38
Iunu mint valami úri hölgy, úgy ül a hintóban, mintha legalább is ő volna a fontos személyiség, és nem az akihez tart. Ami a nő fejében pontosan így néz ki. Ő maga feljebb tekinti magát mindenkinél. Persze remekül leplezi, ha akarja, ezt a felsőbbségrendűségi mániáját.
A szekér végre kiér a dokkokból, és rá zuttyannak a kerekek az ösvény talajára.*
A hozzászólás írója (Iunu Net) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.10 14:52:38
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-10 09:56:01
Üzenet elküldve: 2012-12-10 09:56:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mióta Alina eldöntötte, hogy minden ellenérve ellenére, mégiscsak ostoba birkákra pazarolja az idejét és a tehetségét, nem nagyon találkoztak. Annyiban mondjuk nem bánta a dolgot, hogy legalább volt pár nyugodt órája, amit a tekercsei böngészésére tudott szánni, azonban még így is egyre gyakrabban kószáltak el a gondolatai a kelekótya lány irányába..
Most is, nemrég ébredve, hátát az ágy melletti falnak döntve épp olvasással próbálja elütni az időt. Azonban szokásos tekercsei helyett, jelenleg egy régi kopottas könyv lapjait bogarássza, mely a napokban került a keze ügyébe. Eredárok, tündérek és egyéb furcsa lények mítoszainak, meséinek gyűjteménye, amelyek közül a legtöbb elbeszélés már-már nevetséges az ő felfogásában, de néhány alap következtetés még így is ki lehetett szűrni belőlük.
Végül az ajtó mögül beszűrődő halk szöszmötölés zökkenti ki, s a könyvet az ölébe ejtve emeli fel tekintetét az érkezőre.*
- Csakhogy előkerülsz.. Remélem kellemesen teltek a napjaid kedves kérődző barátaid fennkölt társaságában.
*Ereszt meg egy szokásos fanyar félmosolyt a lány irányába, majd rögtön ezután tekintete kissé lejjebb vándorol a másik besurranó irányába, aki láthatóan már megint előre ivott a medve bőrére. Viszont kész szerencse, hogy a macskák sem éppen mazochista jellemű állatok, így amint az megészlelte magán a villámló szürke szempárt, már a küszöbön sarkon fordult.
A férfi végül egy halk sóhajjal feltápászkodik az ágyról, és Alinához lépve egy futó csókkal egészíti ki az üdvözlést.*
- Érdekes mód mióta megjelentél, állandóan itt téblábol az ajtó előtt.. Micsoda véletlen egybeesés, nem igaz?
*Kérdi némi cinikus éllel a hangjában, hisz a kabinban itt-ott fellelt macskaszőrök alapján pontosan tudja, hogy milyen tiltott tivornyákat rendeznek ezek ketten a távollétében.*
- No és amúgy minden rendben ment? Kicsit nyúzottnak tűnsz..
*Lép kissé hátrébb tőle, és hagyja hogy amaz nyugodtan lepakoljon és kényelembe helyezze magát.*
Most is, nemrég ébredve, hátát az ágy melletti falnak döntve épp olvasással próbálja elütni az időt. Azonban szokásos tekercsei helyett, jelenleg egy régi kopottas könyv lapjait bogarássza, mely a napokban került a keze ügyébe. Eredárok, tündérek és egyéb furcsa lények mítoszainak, meséinek gyűjteménye, amelyek közül a legtöbb elbeszélés már-már nevetséges az ő felfogásában, de néhány alap következtetés még így is ki lehetett szűrni belőlük.
Végül az ajtó mögül beszűrődő halk szöszmötölés zökkenti ki, s a könyvet az ölébe ejtve emeli fel tekintetét az érkezőre.*
- Csakhogy előkerülsz.. Remélem kellemesen teltek a napjaid kedves kérődző barátaid fennkölt társaságában.
*Ereszt meg egy szokásos fanyar félmosolyt a lány irányába, majd rögtön ezután tekintete kissé lejjebb vándorol a másik besurranó irányába, aki láthatóan már megint előre ivott a medve bőrére. Viszont kész szerencse, hogy a macskák sem éppen mazochista jellemű állatok, így amint az megészlelte magán a villámló szürke szempárt, már a küszöbön sarkon fordult.
A férfi végül egy halk sóhajjal feltápászkodik az ágyról, és Alinához lépve egy futó csókkal egészíti ki az üdvözlést.*
- Érdekes mód mióta megjelentél, állandóan itt téblábol az ajtó előtt.. Micsoda véletlen egybeesés, nem igaz?
*Kérdi némi cinikus éllel a hangjában, hisz a kabinban itt-ott fellelt macskaszőrök alapján pontosan tudja, hogy milyen tiltott tivornyákat rendeznek ezek ketten a távollétében.*
- No és amúgy minden rendben ment? Kicsit nyúzottnak tűnsz..
*Lép kissé hátrébb tőle, és hagyja hogy amaz nyugodtan lepakoljon és kényelembe helyezze magát.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-09 23:20:41
Üzenet elküldve: 2012-12-09 23:20:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A karaván – M3//
*Nem túl bizalomkeltő a pofa, se a mosolya, s így első hallásra Kelash nem tudja eldönteni, mennyire lehet igaz a története, de nem is sokat foglalkozik vele. Számára csupán az információ értéke fontos, az pedig nagyvonalakban annyit tesz, hogy három alaktól kell visszaszerezni valamit és ezért busás fizetség jár. Újfent végigméri a szemben álló fickót, testalkata alapján akár tudhatna is harcolni, de neki csak jól jön, ha a hármas számtól tele lesz a gatyája. Azért kíváncsi, hogy mennyire fontos neki a cucca.*
-Három egy ellen 500 aranyért? Nem a verekedés ellen van kifogásom, de ha vásárra kell vinnem a bőröm, akkor érezzem, hogy megéri, és hogy nem csak megetetnek… 200 arany most és még 300, ha sikerül. Ha nem élném túl, visszaveheti…
*Csap az övéhez, ahol üres erszényét tartja. Nem kevés az 500 arany, de csak úgy nem hiszi el senkinek, hogy ennyi pénzzel futkos. Először lássa, hogy nem csak kamu a fizetség.*
*Nem túl bizalomkeltő a pofa, se a mosolya, s így első hallásra Kelash nem tudja eldönteni, mennyire lehet igaz a története, de nem is sokat foglalkozik vele. Számára csupán az információ értéke fontos, az pedig nagyvonalakban annyit tesz, hogy három alaktól kell visszaszerezni valamit és ezért busás fizetség jár. Újfent végigméri a szemben álló fickót, testalkata alapján akár tudhatna is harcolni, de neki csak jól jön, ha a hármas számtól tele lesz a gatyája. Azért kíváncsi, hogy mennyire fontos neki a cucca.*
-Három egy ellen 500 aranyért? Nem a verekedés ellen van kifogásom, de ha vásárra kell vinnem a bőröm, akkor érezzem, hogy megéri, és hogy nem csak megetetnek… 200 arany most és még 300, ha sikerül. Ha nem élném túl, visszaveheti…
*Csap az övéhez, ahol üres erszényét tartja. Nem kevés az 500 arany, de csak úgy nem hiszi el senkinek, hogy ennyi pénzzel futkos. Először lássa, hogy nem csak kamu a fizetség.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-09 23:08:45
Üzenet elküldve: 2012-12-09 23:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Marin figyeli a megannyi jelentkezőt, s egyre jobban kezd aggódni a küldetés sikerességében. Ezek a gnómok legalább annyira gyerekesek, mint az ő ura, márpedig az nagy szó.
Egy azonban biztos: Tarsist nem viheti magával. Nem is éppen azért, mert nem bízik a társak képességeiben, hanem mert a küldetés - ahogy a sötételf is mondta - túlontúl veszélyes.
A hazugság fogadtatása igen kedvező volt, így Marinnak nincs oka azt feltételezni, hogy ne tennének meg neki egy szívességet.*
- Nekem nem is annyira kérdésem, hanem inkább egy kérésem lenne. Azt szeretném, hogyha a szolgálóm a küldetés végig önnél vendégeskedhetne, Gregóriusz uram!
*Marin látja, hogy Tarsis szeme elkerekedik, sőt, hogy arca ijedt ábrázatot ölt, ám a testőr egy egyszerű bólintással megnyugtatja a férfit. Hiába, nagyon régóta ismerik már egymást, és Marin feltétlen bizalmat örvend a nemes szemében.*
- Amennyiben nem térnék vissza * nyel itt egyet Marin, hisz ez az eshetőség igenis benne van a pakliban* küldjék el őt Lastor Aleny birtokára. Ott majd gondoskodnak róla a továbbiakban.
*Lastor Aleny nagy becsben tartott polgára Artheniornak, így a név hallatán, a Remalek-család nem létező tekintélye, most nyilván még nagyobbra nőtt.
Amenyniben a nemes teljesíti Marin kérését, úgy a távozás előtt mindeképp félre fogja hívni öreg barátját, hogy, úgy köszönhessen el tőle, mint a háborúba induló apa az egyetlen fiától.*
*Marin figyeli a megannyi jelentkezőt, s egyre jobban kezd aggódni a küldetés sikerességében. Ezek a gnómok legalább annyira gyerekesek, mint az ő ura, márpedig az nagy szó.
Egy azonban biztos: Tarsist nem viheti magával. Nem is éppen azért, mert nem bízik a társak képességeiben, hanem mert a küldetés - ahogy a sötételf is mondta - túlontúl veszélyes.
A hazugság fogadtatása igen kedvező volt, így Marinnak nincs oka azt feltételezni, hogy ne tennének meg neki egy szívességet.*
- Nekem nem is annyira kérdésem, hanem inkább egy kérésem lenne. Azt szeretném, hogyha a szolgálóm a küldetés végig önnél vendégeskedhetne, Gregóriusz uram!
*Marin látja, hogy Tarsis szeme elkerekedik, sőt, hogy arca ijedt ábrázatot ölt, ám a testőr egy egyszerű bólintással megnyugtatja a férfit. Hiába, nagyon régóta ismerik már egymást, és Marin feltétlen bizalmat örvend a nemes szemében.*
- Amennyiben nem térnék vissza * nyel itt egyet Marin, hisz ez az eshetőség igenis benne van a pakliban* küldjék el őt Lastor Aleny birtokára. Ott majd gondoskodnak róla a továbbiakban.
*Lastor Aleny nagy becsben tartott polgára Artheniornak, így a név hallatán, a Remalek-család nem létező tekintélye, most nyilván még nagyobbra nőtt.
Amenyniben a nemes teljesíti Marin kérését, úgy a távozás előtt mindeképp félre fogja hívni öreg barátját, hogy, úgy köszönhessen el tőle, mint a háborúba induló apa az egyetlen fiától.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-09 22:09:27
Üzenet elküldve: 2012-12-09 22:09:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A karaván - Kelash Zhaughwar//
*Merros szája mosolyba görbül, s bólogotva kezd bele mondandójába, mely valójában igaz is.*
- Elloptak tőlem valamit, és nagy valószínűséggel tudom is, hogy merre viszik az árumat - tudniillik kereskedő vagyok. Elég is annyi, hogy nem vagyok valami nagy harcos, márpedig ha egyszer megtalálom a tolvajokat, semmiképp sem szeretném, hogy ismételten meglépjenek a szajréval. Nem feltétlenül kell majd harcba bocsátkoznunk, de egyedül édes kevés lennék, hogy megfélemlítsem az illetőket. Legjobb tudomásom szerint csupán hárman vannak, és belőlük is az egyik gyenge elméjű.
Fizetség gyanánt hajlandó vagyok felajánlani mondjuk... 500 aranyat. Természetesen csak a feladat elvégzése után. Ha maga szerint egy kis hajsza nem ér meg ennyit, akkor nem is rabolom tovább az idejét.
*A férfi mindig nagy hazug volt, nem véletlenül jutott el odáig, ahol most van. És mégis, mindebből csupán a harci tudásának leminősítése volt a valóságtól eltérő.*
*Merros szája mosolyba görbül, s bólogotva kezd bele mondandójába, mely valójában igaz is.*
- Elloptak tőlem valamit, és nagy valószínűséggel tudom is, hogy merre viszik az árumat - tudniillik kereskedő vagyok. Elég is annyi, hogy nem vagyok valami nagy harcos, márpedig ha egyszer megtalálom a tolvajokat, semmiképp sem szeretném, hogy ismételten meglépjenek a szajréval. Nem feltétlenül kell majd harcba bocsátkoznunk, de egyedül édes kevés lennék, hogy megfélemlítsem az illetőket. Legjobb tudomásom szerint csupán hárman vannak, és belőlük is az egyik gyenge elméjű.
Fizetség gyanánt hajlandó vagyok felajánlani mondjuk... 500 aranyat. Természetesen csak a feladat elvégzése után. Ha maga szerint egy kis hajsza nem ér meg ennyit, akkor nem is rabolom tovább az idejét.
*A férfi mindig nagy hazug volt, nem véletlenül jutott el odáig, ahol most van. És mégis, mindebből csupán a harci tudásának leminősítése volt a valóságtól eltérő.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-09 13:50:41
Üzenet elküldve: 2012-12-09 13:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A karaván – M3//
*A kikötői forgatag szokott jó alkalmakat teremteni némi pénzkeresésre és Kelash nem válogat. Szívesen segít akár a rakomány bepakolásában is, ha megfizetik érte, de kelt már védelmére járókelőnek is, ha úgy látta, hogy megéri. Nyitott szemmel lődörög, köpenye alól elő-elő villan a hüvelyében pihenő kard markolata. Már szóba állt egy hajós kapitánnyal és néhány árustól is kérdezősködött, de ma még nem sikerült munkát találnia. Épp megáll megcsodálni egy formásra tervezett uszályt, amikor valaki megszólítja. A jégkék íriszek végigpásztázzák az idegent, aki mintha olvasna a gondolataiban.*
-Magának is! *köszön vissza*
-Nem túl szerencsés, ha ennyire látszik, de igaza van. Munkát keresek. Sok aranyért bármi jót megteszek, halljam, mi az ajánlata?
*Bizalmatlan, így nem kérkedik azzal, hogy nem fél megszegni a törvényt, de ha úgy hozza az élet, átlépi azokat a korlátokat, amik az útjába kerülnek. No, nem bűnöző, azért az túlzás lenne, nem fosztogat vagy csal, az nem az ő asztala.*
*A kikötői forgatag szokott jó alkalmakat teremteni némi pénzkeresésre és Kelash nem válogat. Szívesen segít akár a rakomány bepakolásában is, ha megfizetik érte, de kelt már védelmére járókelőnek is, ha úgy látta, hogy megéri. Nyitott szemmel lődörög, köpenye alól elő-elő villan a hüvelyében pihenő kard markolata. Már szóba állt egy hajós kapitánnyal és néhány árustól is kérdezősködött, de ma még nem sikerült munkát találnia. Épp megáll megcsodálni egy formásra tervezett uszályt, amikor valaki megszólítja. A jégkék íriszek végigpásztázzák az idegent, aki mintha olvasna a gondolataiban.*
-Magának is! *köszön vissza*
-Nem túl szerencsés, ha ennyire látszik, de igaza van. Munkát keresek. Sok aranyért bármi jót megteszek, halljam, mi az ajánlata?
*Bizalmatlan, így nem kérkedik azzal, hogy nem fél megszegni a törvényt, de ha úgy hozza az élet, átlépi azokat a korlátokat, amik az útjába kerülnek. No, nem bűnöző, azért az túlzás lenne, nem fosztogat vagy csal, az nem az ő asztala.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-08 12:17:49
Üzenet elküldve: 2012-12-08 12:17:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Különböző kalandozók jelennek meg a hajón. Az első egy csuhás szerzet, majd egy Úr jelenik meg a testőrével együtt. A következő útitársára felhúzott szemöldökkel néz.
~ Mi az? Gyerekek is fognak jönni az útra? ~ Fintorodik el, mert tudja a gnómok idegesítő egy népség. Egy néma nő szintén érkezik a társasághoz, aki arra nem méltatja őket, hogy köszönjön.
~ Érdekes lesz így. ~ Morfondírozik, közben érkezik egy törpe a csapathoz. Azt hiszi, hogy ennél több ember nem fog jelentkezni a kalandhoz, mikor nagy sietősen egy másik gnóm nő és egy elf csatlakozik hozzájuk.
~ Két gnóm nő? És még ismerik is egymást? ~ Csendben marad egy darabig, hogy utána végigpasztázza a társaságot. Hallgatja munkaadóit, hogy mondanak-e fontos információt?*
- Ezt eddig is tudtuk. Veszélyes küldetés a vízen, és ha elbukunk, akkor nagy eséllyel meghalunk. Csak egymásra számíthatunk és a csapatmunkára.* Gondolkozik, majd folytatja tovább beszédét.*
- Ezért javasolnám, hogy minden nap történjen gyakorlatozás. Jobb felkészülni, mint utána fejetlenül szembeszállni az ismeretlennel. Legyen az kalóz vagy bármi más. * Egy ideig méregeti az arcokat és felméri, ki mihez ért.*
- Ki ért egyet? S ki nem? Mert annak szívesen elmagyarázom a kabinomban az egészet. Elejétől a végéig. Természetesen nem azért vagyok itt, hogy lustálkodjak, hanem én is aktívan részt veszek ebben a felkészítőben. Mivel most vagyok hajón, ezért jólesne, aki elmagyarázná a hajó részeit. * Mosolyra húzza sebhelyes ajkait, aztán záró szavakat intéz az összegyűlt embereknek.*
- Ennyit szerettem volna. Semmi sem kötelező, de szerintem senki sem, azért jött ide, hogy meghaljon. * Megáll a beszéddel, majd kíváncsian várja a reakciókat.*
*Különböző kalandozók jelennek meg a hajón. Az első egy csuhás szerzet, majd egy Úr jelenik meg a testőrével együtt. A következő útitársára felhúzott szemöldökkel néz.
~ Mi az? Gyerekek is fognak jönni az útra? ~ Fintorodik el, mert tudja a gnómok idegesítő egy népség. Egy néma nő szintén érkezik a társasághoz, aki arra nem méltatja őket, hogy köszönjön.
~ Érdekes lesz így. ~ Morfondírozik, közben érkezik egy törpe a csapathoz. Azt hiszi, hogy ennél több ember nem fog jelentkezni a kalandhoz, mikor nagy sietősen egy másik gnóm nő és egy elf csatlakozik hozzájuk.
~ Két gnóm nő? És még ismerik is egymást? ~ Csendben marad egy darabig, hogy utána végigpasztázza a társaságot. Hallgatja munkaadóit, hogy mondanak-e fontos információt?*
- Ezt eddig is tudtuk. Veszélyes küldetés a vízen, és ha elbukunk, akkor nagy eséllyel meghalunk. Csak egymásra számíthatunk és a csapatmunkára.* Gondolkozik, majd folytatja tovább beszédét.*
- Ezért javasolnám, hogy minden nap történjen gyakorlatozás. Jobb felkészülni, mint utána fejetlenül szembeszállni az ismeretlennel. Legyen az kalóz vagy bármi más. * Egy ideig méregeti az arcokat és felméri, ki mihez ért.*
- Ki ért egyet? S ki nem? Mert annak szívesen elmagyarázom a kabinomban az egészet. Elejétől a végéig. Természetesen nem azért vagyok itt, hogy lustálkodjak, hanem én is aktívan részt veszek ebben a felkészítőben. Mivel most vagyok hajón, ezért jólesne, aki elmagyarázná a hajó részeit. * Mosolyra húzza sebhelyes ajkait, aztán záró szavakat intéz az összegyűlt embereknek.*
- Ennyit szerettem volna. Semmi sem kötelező, de szerintem senki sem, azért jött ide, hogy meghaljon. * Megáll a beszéddel, majd kíváncsian várja a reakciókat.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-08 09:37:09
Üzenet elküldve: 2012-12-08 09:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Elcsigázva ér közös szállásukra, vállát is húzza az imént kapott tarisznya. Már ismerősen mozog a fedélzeten és a legénységnek fenntartott apró kabinokhoz vezető úton és alig várja, hogy végre betehesse maga mögött saját kis odújuk ajtaját. A szűk járatban senkivel sem fut össze, csupán a hajó leharcolt egerésze bukkan elő üdvözlésére. Legalább is Alinát igen nehéz lenne meggyőzni ennek ellenkezőjéről, amint meghatottan megsimogatja az öreg állatot.*
- Murci cica, sok egeret fogtál?
*Kedveskedik a vén kandúrnak, ami már szalad is előre, hogy megfeszült idegekkel lesben állva a kellő időzítéssel besurranjon a csizmába bújtatott fáradt lábak mellett az egyetlen kabinba, ahonnan van amikor nem jól irányzott rúgásokkal tessékelik ki.*
- Envyr, megjöttem! Itt vagy?
*Küldi előre halkan a figyelmeztetést, mert nem akarja az összes lent szendergőt felébreszteni. Igaz, még csak délre jár az idő, de ki tudja kiszámítani a partra vetett tengerlakók alvási szokásait. Attól függően, hogy a félelf bent tartózkodik-e és mit csinál, a lány csendben vagy hangosabban az asztalra csúsztatja a jobb vállára vetett domborodó tarisznyát, hogy elővegyen belőle egy mázatlan edényt és ha sikerül, akkor észrevétlenül a kezébe vegyen egy kisebb erszényt. A kint töltött éjszakáknak köszönhetően átjárta a hideg és beette magát a csontjaiba, ráadásul éhes is… Sóhajtva gondol vissza a fürdőben elpusztult finom meleg vizes medencékre. Hiába, itt még langyos mosdóvízre sem nagyon számíthat, pedig milyen jólesne, mert az orra ráadásul tele van birkaszaggal.*
- Murci cica, sok egeret fogtál?
*Kedveskedik a vén kandúrnak, ami már szalad is előre, hogy megfeszült idegekkel lesben állva a kellő időzítéssel besurranjon a csizmába bújtatott fáradt lábak mellett az egyetlen kabinba, ahonnan van amikor nem jól irányzott rúgásokkal tessékelik ki.*
- Envyr, megjöttem! Itt vagy?
*Küldi előre halkan a figyelmeztetést, mert nem akarja az összes lent szendergőt felébreszteni. Igaz, még csak délre jár az idő, de ki tudja kiszámítani a partra vetett tengerlakók alvási szokásait. Attól függően, hogy a félelf bent tartózkodik-e és mit csinál, a lány csendben vagy hangosabban az asztalra csúsztatja a jobb vállára vetett domborodó tarisznyát, hogy elővegyen belőle egy mázatlan edényt és ha sikerül, akkor észrevétlenül a kezébe vegyen egy kisebb erszényt. A kint töltött éjszakáknak köszönhetően átjárta a hideg és beette magát a csontjaiba, ráadásul éhes is… Sóhajtva gondol vissza a fürdőben elpusztult finom meleg vizes medencékre. Hiába, itt még langyos mosdóvízre sem nagyon számíthat, pedig milyen jólesne, mert az orra ráadásul tele van birkaszaggal.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-08 01:47:15
Üzenet elküldve: 2012-12-08 01:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Olykor bizony áldásos, ha a gnóm lány nem nő túl nagyra. Kényelmesen lefér két összetolt széken. Ahogy az is, hogy csak kivételes alkalmakkor szokta mindenféle festékekkel kienni képét, különben most az is sokat rontana az amúgy kissé kócos kissé gyűrött és nyúzott összhatáson.*
- De te cipeled…* Momentán ennyi, s nem több az, amit a harmonika dolgára reagálni tud, meg persze, hogy:*
- Ügyes vagy…* S egy újabb ááásítás.*
- Ááá… *Feleli a támogatás dolgára, majd felültében rájön, lehet kicsit hamari volt ez a kijelentés. Most már mindegy… lényegében csak feje fáj, egyéb baja nincs. Egyben van és… néhol kicsit elfeküdte magát… néhol kicsit nagyon. A nyaka mintha nem is fordulna úgy, mint kéne neki. Ráférne egy alapos olajozás vagy akár zsírozás, az már egyszer szent! Bágyatag léptekkel caplat Dom után, egyenesen ki. A hideg aztán persze alád módon egyből bekúszik a hanyagul összefogott zeke alá, hirtelen ébredésre kényszerítve Welianat, minek hatására a zeke gombjai ritkán produkált gyorsasággal gombolódnak be hála az ügye s ujjacskáknak.*
- Azt a szikraszóró kalapácsát neki… ez semmit nem javult.* Ért egyet a másikkal, s szíve szerinte már fordulna is sarkon, vissza a meleg, bár nem a legjobb illatú helyiségbe...*
- Szerezni kellene némi harapnivalót * Morfondírozik egy hangos gyomorkorgás után, némi halántékdörzsölés közben, mikor az elf komplett merényletet hajt végre ellene, azon formában, hogy kézen ragadja s valami iszonytató tempóra próbálja késztetni. Na de kérem, ’korán reggel’ ilyesmit művelni a gnóm szédelgő lányával? Meg akarja őt ölni ez? Bárhogy is ellenállni nincsen ideje, meg persze azt is felfogja, hogy valami hajót ellene elérni, hát nem áll ellenkezik, s jobb esetben ennek az lenne az eredménye, hogy egy Weli lobog a lábait gyorsan kapkodó Dom után, ám hála súlyos lábbelijeinek, inkább úgy festhetnek, mint valami új típusú, s nem kicsit elszabadult eke… Porzik is a talaj rendesen mögöttük, míg a mólóra nem érnek, s már éppen nyitná száját, hogy méniképp lehordja Domot, vagy legalábbis kioktassa, hogy mindennek sokkal gnómbarátabb módozatai is lettek volna, mikor tekintete egy ismerős alakot pillant meg.*
- MÍV!* Ragyognak fel szemei, s néhány röpke pillanatira meg is feledkezik minden bajától, nyűgéről, amúgy is elfeledett kötelességéről, mindennek köszönhetően agyának fogaskerekei azonnal meg is lódulnak.*
- Mi vele vagyunk ám!* Jelenti ki határozottan a leginkább vezetőszemélynek tűnő alakhoz címezve szavait, miközben erősen mutogat a másik gnőmszemélyre. Bár jó ideje annak, hogy nem látta a másikat, az rendesen meg is nyúlt, s ha nem saját szemével látná, nem hinné el, hogy bő egy fejjel magasabb, ám ez nem változtat azon, hogy ha még mindig megvan az összhang kettejük között, akkor Dom és ő fent vannak ezen a hajón. Addig is akad még némi mondanivalója.*
- Remélem mondta a Kisasszony, hogy várt minket.*Itt Míva felé fordul. Kivel annak idején úgy váltak el, hogy ’várják az újabb találkozást’. Na de, hogy pont itt és most? Szóval Míva felé fordul*
- Ugye kisasszony vagy még? *Azzal ismét a páncélos s mindenki felé emeli tekintetét s szavait, hogy ha már így sikeresen ideértek bemutassa magukat, elvégre így szokás, vagy nem? Már csak az a kérdés melyik nevét mondja… a teljeset semmiképp, ám Dom és Míva is más néven ismerik… így kerek a világ! Hát előbb az elfet mutatja be, hogy ezt átgondolhassa.*
- Domerios Endirquell és Nywel del Ayden Szoláglattyukra! *Azzal visszatér halántéka masszírozgatásához, úgy vigyorog Mívára… az útitársakat lesz még ideje megszemlélni… Amennyiben minden megfelelően alakul.*
*Olykor bizony áldásos, ha a gnóm lány nem nő túl nagyra. Kényelmesen lefér két összetolt széken. Ahogy az is, hogy csak kivételes alkalmakkor szokta mindenféle festékekkel kienni képét, különben most az is sokat rontana az amúgy kissé kócos kissé gyűrött és nyúzott összhatáson.*
- De te cipeled…* Momentán ennyi, s nem több az, amit a harmonika dolgára reagálni tud, meg persze, hogy:*
- Ügyes vagy…* S egy újabb ááásítás.*
- Ááá… *Feleli a támogatás dolgára, majd felültében rájön, lehet kicsit hamari volt ez a kijelentés. Most már mindegy… lényegében csak feje fáj, egyéb baja nincs. Egyben van és… néhol kicsit elfeküdte magát… néhol kicsit nagyon. A nyaka mintha nem is fordulna úgy, mint kéne neki. Ráférne egy alapos olajozás vagy akár zsírozás, az már egyszer szent! Bágyatag léptekkel caplat Dom után, egyenesen ki. A hideg aztán persze alád módon egyből bekúszik a hanyagul összefogott zeke alá, hirtelen ébredésre kényszerítve Welianat, minek hatására a zeke gombjai ritkán produkált gyorsasággal gombolódnak be hála az ügye s ujjacskáknak.*
- Azt a szikraszóró kalapácsát neki… ez semmit nem javult.* Ért egyet a másikkal, s szíve szerinte már fordulna is sarkon, vissza a meleg, bár nem a legjobb illatú helyiségbe...*
- Szerezni kellene némi harapnivalót * Morfondírozik egy hangos gyomorkorgás után, némi halántékdörzsölés közben, mikor az elf komplett merényletet hajt végre ellene, azon formában, hogy kézen ragadja s valami iszonytató tempóra próbálja késztetni. Na de kérem, ’korán reggel’ ilyesmit művelni a gnóm szédelgő lányával? Meg akarja őt ölni ez? Bárhogy is ellenállni nincsen ideje, meg persze azt is felfogja, hogy valami hajót ellene elérni, hát nem áll ellenkezik, s jobb esetben ennek az lenne az eredménye, hogy egy Weli lobog a lábait gyorsan kapkodó Dom után, ám hála súlyos lábbelijeinek, inkább úgy festhetnek, mint valami új típusú, s nem kicsit elszabadult eke… Porzik is a talaj rendesen mögöttük, míg a mólóra nem érnek, s már éppen nyitná száját, hogy méniképp lehordja Domot, vagy legalábbis kioktassa, hogy mindennek sokkal gnómbarátabb módozatai is lettek volna, mikor tekintete egy ismerős alakot pillant meg.*
- MÍV!* Ragyognak fel szemei, s néhány röpke pillanatira meg is feledkezik minden bajától, nyűgéről, amúgy is elfeledett kötelességéről, mindennek köszönhetően agyának fogaskerekei azonnal meg is lódulnak.*
- Mi vele vagyunk ám!* Jelenti ki határozottan a leginkább vezetőszemélynek tűnő alakhoz címezve szavait, miközben erősen mutogat a másik gnőmszemélyre. Bár jó ideje annak, hogy nem látta a másikat, az rendesen meg is nyúlt, s ha nem saját szemével látná, nem hinné el, hogy bő egy fejjel magasabb, ám ez nem változtat azon, hogy ha még mindig megvan az összhang kettejük között, akkor Dom és ő fent vannak ezen a hajón. Addig is akad még némi mondanivalója.*
- Remélem mondta a Kisasszony, hogy várt minket.*Itt Míva felé fordul. Kivel annak idején úgy váltak el, hogy ’várják az újabb találkozást’. Na de, hogy pont itt és most? Szóval Míva felé fordul*
- Ugye kisasszony vagy még? *Azzal ismét a páncélos s mindenki felé emeli tekintetét s szavait, hogy ha már így sikeresen ideértek bemutassa magukat, elvégre így szokás, vagy nem? Már csak az a kérdés melyik nevét mondja… a teljeset semmiképp, ám Dom és Míva is más néven ismerik… így kerek a világ! Hát előbb az elfet mutatja be, hogy ezt átgondolhassa.*
- Domerios Endirquell és Nywel del Ayden Szoláglattyukra! *Azzal visszatér halántéka masszírozgatásához, úgy vigyorog Mívára… az útitársakat lesz még ideje megszemlélni… Amennyiben minden megfelelően alakul.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-08 00:54:39
Üzenet elküldve: 2012-12-08 00:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel - megérkezünk!//
*Hiába, no... Weli bakfis még. De lehet, hogy már fruska. Mindegy, látszik, hogy még nem nagyon ért a dorbézoláshoz. Igen hamar kidől a leányzó, de legalább nem esik nagyot. És nem azért, mert a tömegközéppontja közel van a földhöz, hanem azért, mert Dom épp kéznél van, és elkapja. Le is fekteti két összetolt székre, majd leül kártyázni a még nem horkolókkal.
Ennek köszönhető, hogy visszanyeri az este elején birtokában levő vagyon kétharmadát, valamint szert tesz egy harmonikára. ~ Ajajj... ebből még baj lesz... ~ Gondolja kuszán, és egy hirtelen jótékonysági rohamában ad annyit a zenésznek, hogy tudjon majd venni egy szájharmonikát.
Aztán folytatódik az éjszaka, és amikor legközelebb eszmél, a zongora előtt találja magát. Őszintén reméli, hogy ezt nem nyerte el kártyában. Körbenézve kiderül, hogy Weli viszont valahogy felkerült a pult tetejére.*
- Nnofene?
*Jegyzi meg elmésen, majd pedig megpróbálja felkelteni a lányt. Meglehetős sikerrel jár, de Weli sincs a helyzet magaslatán.*
- Nézzed... lett egy harmonikám...
*Mutatja büszkén a zongorát, majd ténylegesen elkezd készülődni. Öltözéke csodával határos módon megúszta az estét. A köpönyegén viszont egy csúnya borfolt díszeleg. De lehet, rumból van.*
- Nogyere... minnyáreggel... vagy már az is. Támogassalak?
*Kérdi, miközben vállára akasztja a harmonikát.*
- Megyünk.
*Szól hihetetlenül józanul, és támolygás nélkül Weli mellé lép. Kikalauzolja a leányzót a szabadba, ahol még mindig hűvös van.*
- Affranc... miért van mindég rohatthideg?
*Dünnyögi, miközben a szeme megakad egy plakáton. Valami hajót hirdet. Aztán már a kikötőben járnak. Kéne egy hajó. Vagy egy csónak. Vagy valami, ami visszafelé megy... mert ha megint egy kocsin kell zötykölődniük, akkor baj lesz.
A távolban meglát egy jónak tűnő járművet, némi csoportosulást, és megvilágosodik. Nekik ez a hajó kell! Kézen ragadja Welit.*
- Futás!
*Mondja, és húzni kezdi magával.*
- VÁÁÁRJATOK! MI IS JÖVÜÜNK!
*Kiáltja, ahogy rohamtempóban megindul a hajó felé. Ha Weli nem tudja tartani vele a lépést, akkor húzni fogja maga után, hogy a lába se éri a földet. De elérik azt a hajót, mert el kell érniük!*
*Hiába, no... Weli bakfis még. De lehet, hogy már fruska. Mindegy, látszik, hogy még nem nagyon ért a dorbézoláshoz. Igen hamar kidől a leányzó, de legalább nem esik nagyot. És nem azért, mert a tömegközéppontja közel van a földhöz, hanem azért, mert Dom épp kéznél van, és elkapja. Le is fekteti két összetolt székre, majd leül kártyázni a még nem horkolókkal.
Ennek köszönhető, hogy visszanyeri az este elején birtokában levő vagyon kétharmadát, valamint szert tesz egy harmonikára. ~ Ajajj... ebből még baj lesz... ~ Gondolja kuszán, és egy hirtelen jótékonysági rohamában ad annyit a zenésznek, hogy tudjon majd venni egy szájharmonikát.
Aztán folytatódik az éjszaka, és amikor legközelebb eszmél, a zongora előtt találja magát. Őszintén reméli, hogy ezt nem nyerte el kártyában. Körbenézve kiderül, hogy Weli viszont valahogy felkerült a pult tetejére.*
- Nnofene?
*Jegyzi meg elmésen, majd pedig megpróbálja felkelteni a lányt. Meglehetős sikerrel jár, de Weli sincs a helyzet magaslatán.*
- Nézzed... lett egy harmonikám...
*Mutatja büszkén a zongorát, majd ténylegesen elkezd készülődni. Öltözéke csodával határos módon megúszta az estét. A köpönyegén viszont egy csúnya borfolt díszeleg. De lehet, rumból van.*
- Nogyere... minnyáreggel... vagy már az is. Támogassalak?
*Kérdi, miközben vállára akasztja a harmonikát.*
- Megyünk.
*Szól hihetetlenül józanul, és támolygás nélkül Weli mellé lép. Kikalauzolja a leányzót a szabadba, ahol még mindig hűvös van.*
- Affranc... miért van mindég rohatthideg?
*Dünnyögi, miközben a szeme megakad egy plakáton. Valami hajót hirdet. Aztán már a kikötőben járnak. Kéne egy hajó. Vagy egy csónak. Vagy valami, ami visszafelé megy... mert ha megint egy kocsin kell zötykölődniük, akkor baj lesz.
A távolban meglát egy jónak tűnő járművet, némi csoportosulást, és megvilágosodik. Nekik ez a hajó kell! Kézen ragadja Welit.*
- Futás!
*Mondja, és húzni kezdi magával.*
- VÁÁÁRJATOK! MI IS JÖVÜÜNK!
*Kiáltja, ahogy rohamtempóban megindul a hajó felé. Ha Weli nem tudja tartani vele a lépést, akkor húzni fogja maga után, hogy a lába se éri a földet. De elérik azt a hajót, mert el kell érniük!*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-08 00:47:55
Üzenet elküldve: 2012-12-08 00:47:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*A kereskedő szorosabbra húzza prémes kabátját, míg a lovag csak a tömeget pásztázza. Kiválik belőle sorra a különös alakok tábora, elsőnek egy mélységi, kiről lerí, hogy nem olcsó ivóból szalasztott semmirekellő, kiből csak a lőre szól.*
- Öröm, jó uram!
*Szól mézes-mázos hangján a kereskedő, s máris látja, még egy alak tart feléjük.*
- Az erdő szellemei kísérjék utad!
*Szól hamarost a lovag, kire a kereskedő is kíváncsi pillantással néz.*
- Nocsak, még a végén kiderül, hogy te is fűfaló vagy.
*Sajnos drága ruhába burkolt, kövér kereskedőnk nem szereti a hegyesfülűeket, kivétel ha bőrük éjsötét, de legalábbis hamuszürke. Azok a fán lakó, zöldségimádó fajzatok mindig keresztbe tettek neki, ezért is lett inkább a vízi kereskedelem a pályája.*
- Megtiszteltetés, Marin nagyúr.
*Hajol meg kissé a kereskedő, ám a lovag csak hideg pillantással méri végig. A sötételfet is így nézte, ám a szerzetes nem kapott kék pillantása fagyából. Talán csak a köszöntés az oka, hogy megenyhült egy pillanatra is. A mellette álló, testesebb alak pedig más okból nem kap acélos, lesújtó pillantást.*
-Lagor, nézd milyen kis aranyos!
*Szól ismét a barna kelmékbe bugyolált alak barátjának, ki arra is néz, merről Miva érkezik. Ám véleménye szerint nincs semmi aranyos benne. Egy profi mester ki tudna képezni az ilyen fajta lényekből is egy csapatot, hiszen alacsonyságuk nagy előny lehet. Talán még most is jól fog jönni. Meglátják.
Hamarosan egy újabb nővel gyarapodnak, ám szótlanságára nem igazán tudnak reagálni. Ám talán éppen ez az, amiért érdeklődve pillant rá Ser Lagor, a lovag.*
- Mi adtuk, törpuram.
*A lovag egyre inkább úgy érzi, tetszik neki a csapat. Van benne minden, ami kellhet, s talán még több is.
Még pár percig állnak ott, hátha érkezik valaki, de aztán csak megköszörüli a torkát a kereskedő.*
- Mint azt már tudjátok, én, Gregóriusz, felbérelem mindnyájukat, hogy Ser Lagor-ral, egy hajóval, s annak minimálisra szűkített legénységével kiderítsék, hová tűntek el a hajóim, s azok árui. Senki biztonságát nem garantálom, ám jól megfizetem. Aki életében visszatér ide, s bizonyosságot képes adni róla, hogy a kereskedelmi út biztonságos, annak sok csengő arany üti a markát. Ha nincs kérdés, akkor az a hajó lesz az!
*Amely hajó felé bök ujjával a levegőben, talán jobban emlékezteti majd a csapatot a kereskedőre, mint egy valódi hajóra. Nem éppen hadihajó, se bármi más, tipikus kereskedőbárka. Széles, láthatóan nagy raktérrel. Ott pedig bőven el fognak férni a csapat tagjai, hiszen nem lesz könnyű útjuk.*
- Valami kérdés, mielőtt vízre szállunk?
*Már a pallón jár Lagor, mikor megfordul és nekiszegezi a kérdést a csapatnak. Szeretné még az indulás előtt tisztán látni a képet.*
*A kereskedő szorosabbra húzza prémes kabátját, míg a lovag csak a tömeget pásztázza. Kiválik belőle sorra a különös alakok tábora, elsőnek egy mélységi, kiről lerí, hogy nem olcsó ivóból szalasztott semmirekellő, kiből csak a lőre szól.*
- Öröm, jó uram!
*Szól mézes-mázos hangján a kereskedő, s máris látja, még egy alak tart feléjük.*
- Az erdő szellemei kísérjék utad!
*Szól hamarost a lovag, kire a kereskedő is kíváncsi pillantással néz.*
- Nocsak, még a végén kiderül, hogy te is fűfaló vagy.
*Sajnos drága ruhába burkolt, kövér kereskedőnk nem szereti a hegyesfülűeket, kivétel ha bőrük éjsötét, de legalábbis hamuszürke. Azok a fán lakó, zöldségimádó fajzatok mindig keresztbe tettek neki, ezért is lett inkább a vízi kereskedelem a pályája.*
- Megtiszteltetés, Marin nagyúr.
*Hajol meg kissé a kereskedő, ám a lovag csak hideg pillantással méri végig. A sötételfet is így nézte, ám a szerzetes nem kapott kék pillantása fagyából. Talán csak a köszöntés az oka, hogy megenyhült egy pillanatra is. A mellette álló, testesebb alak pedig más okból nem kap acélos, lesújtó pillantást.*
-Lagor, nézd milyen kis aranyos!
*Szól ismét a barna kelmékbe bugyolált alak barátjának, ki arra is néz, merről Miva érkezik. Ám véleménye szerint nincs semmi aranyos benne. Egy profi mester ki tudna képezni az ilyen fajta lényekből is egy csapatot, hiszen alacsonyságuk nagy előny lehet. Talán még most is jól fog jönni. Meglátják.
Hamarosan egy újabb nővel gyarapodnak, ám szótlanságára nem igazán tudnak reagálni. Ám talán éppen ez az, amiért érdeklődve pillant rá Ser Lagor, a lovag.*
- Mi adtuk, törpuram.
*A lovag egyre inkább úgy érzi, tetszik neki a csapat. Van benne minden, ami kellhet, s talán még több is.
Még pár percig állnak ott, hátha érkezik valaki, de aztán csak megköszörüli a torkát a kereskedő.*
- Mint azt már tudjátok, én, Gregóriusz, felbérelem mindnyájukat, hogy Ser Lagor-ral, egy hajóval, s annak minimálisra szűkített legénységével kiderítsék, hová tűntek el a hajóim, s azok árui. Senki biztonságát nem garantálom, ám jól megfizetem. Aki életében visszatér ide, s bizonyosságot képes adni róla, hogy a kereskedelmi út biztonságos, annak sok csengő arany üti a markát. Ha nincs kérdés, akkor az a hajó lesz az!
*Amely hajó felé bök ujjával a levegőben, talán jobban emlékezteti majd a csapatot a kereskedőre, mint egy valódi hajóra. Nem éppen hadihajó, se bármi más, tipikus kereskedőbárka. Széles, láthatóan nagy raktérrel. Ott pedig bőven el fognak férni a csapat tagjai, hiszen nem lesz könnyű útjuk.*
- Valami kérdés, mielőtt vízre szállunk?
*Már a pallón jár Lagor, mikor megfordul és nekiszegezi a kérdést a csapatnak. Szeretné még az indulás előtt tisztán látni a képet.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-08 00:13:18
Üzenet elküldve: 2012-12-08 00:13:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
- Azt azért ne várd, hogy mindenkit készéggel felsorolok, aki eddigi életemben kisegített, a… ’két szép szememért’!* Somolyodik el nem titkolt huncutsággal, s ez a mosoly bizony hosszabb ideig tanyát is ver képén.*
- Persze, én is ezt mondanám, de tudod mit, neked elhiszem, mert eddig nem adtál okot az ellenkezőjére.* Kacsint nagylelkűen a másikra. Mindez már kevésbé mondható el, miközben feltúrja tulajdon zsebeit, s ha már ott jár, azért befejezi az ellenőrzést, elvégre akadnak ott igazi kincsek is!*
- Még… * Húzza elő elégedetten kezeit bennük, két kétujjas kesztyűvel, és egy hatalmas sállal.*
- Nem inkább pikkelyes?* Kérdez vissza hasonlóan kedves hangsúllyal. Ha valaki most csak hallaná őket, könnyen képzelhetné, hogy két vásott kölyök civódik. Hiába no, furcsa dolgokat csal ki belőlük ez az este, mint a különféle állatok jellemzői, már ami a felépítésüket illeti, tiszta államtudomány ez itt kérem. Csak át ne evezzenek kényesebb témákhoz, mint hogy akkor hogy is születik az az öszvér vagy az a bizonyos lódarázs… Erre nem is kerül sor, hiszen némi hallgatás után leszállnak a szekérről, s mivel az nem száguld épp sebesen a műveletet is végre tudja hajtani, maga, köszöni. Legalább azt már tudja, hogy Dom valóban nem úriember hát a továbbiakban nem is számít rá úgy…
Ám szerencsére a közös iddogáláshoz ilyesmire nincs is szükség, hát feledve a korábbiakat, poharazgatnak, s a korábbiak ellenére Dom fizet, hát bolond lenne feltűrni a zsebeit. Dom szemmel láthatóan jártas a környéken, hát nem lesz itt baj ma este. Persze a másnap és a hazajutás már másik kérdés, de ezzel a problémával szerencsére még bőven ráérnek foglalkozni… Különösen, hogy Weliannak jóval hamarabb véget ér ez este mint Domnak, hiszen egyrészt a lányka még igen fiatal, csak ismerkedik az italozás művészetével, másrészt vacsora óta nem jutott szilárd ételhez, harmadrészt a meleg is igencsak fejbe vágta… Hát csendesen szuszogva ájulja magát álomba az egyik széken, vagy éppen a pulton, vagy ahol Dom hagyta… Így ugyan lemarad a rögtönzött műsorról, s még ki tudja mi mindenről, de legalább nem művel vállalhatatlan dolgokat… Rokonai így is erősen szidnák minősíthetetlen viseltetéséért.*
* Fogalma sincs mennyi idő telik el, csak, hogy percekkel később Dom ébresztgeti. Weli nyűgösen fordulna át másik oldalára, ám rá kell jöjjön, erre nincs módja, s a hirtelen felismerés na meg, hogy majdnem kipottyan lakalmi ágyából máris magához térítik.*
- Hogy azt a szentséges csavarkulcsát neki! *Morogja töredezett határozottsággal, miközben felfogja, hogy ki is vigyorog rá…*
- Khe? * Érkezik az értelemtől túláradó felelet egy rövid kérdés formájában az elhangzottakra.*
- Kheee? * És még egyszer, csak a megerősítés végett, mielőtt a másik visszakérdezne, hogy jól hallotta-e. Igen jól hallotta.*
- Nem báá…* Ásít a dologba.* - …ááánom. * Kecmereg talpra. Ilyenkor jók azok a súlyos bakancsok, legalább ellensúlyozzák fokozottan nehéz fejét.*
- Persze, én is ezt mondanám, de tudod mit, neked elhiszem, mert eddig nem adtál okot az ellenkezőjére.* Kacsint nagylelkűen a másikra. Mindez már kevésbé mondható el, miközben feltúrja tulajdon zsebeit, s ha már ott jár, azért befejezi az ellenőrzést, elvégre akadnak ott igazi kincsek is!*
- Még… * Húzza elő elégedetten kezeit bennük, két kétujjas kesztyűvel, és egy hatalmas sállal.*
- Nem inkább pikkelyes?* Kérdez vissza hasonlóan kedves hangsúllyal. Ha valaki most csak hallaná őket, könnyen képzelhetné, hogy két vásott kölyök civódik. Hiába no, furcsa dolgokat csal ki belőlük ez az este, mint a különféle állatok jellemzői, már ami a felépítésüket illeti, tiszta államtudomány ez itt kérem. Csak át ne evezzenek kényesebb témákhoz, mint hogy akkor hogy is születik az az öszvér vagy az a bizonyos lódarázs… Erre nem is kerül sor, hiszen némi hallgatás után leszállnak a szekérről, s mivel az nem száguld épp sebesen a műveletet is végre tudja hajtani, maga, köszöni. Legalább azt már tudja, hogy Dom valóban nem úriember hát a továbbiakban nem is számít rá úgy…
Ám szerencsére a közös iddogáláshoz ilyesmire nincs is szükség, hát feledve a korábbiakat, poharazgatnak, s a korábbiak ellenére Dom fizet, hát bolond lenne feltűrni a zsebeit. Dom szemmel láthatóan jártas a környéken, hát nem lesz itt baj ma este. Persze a másnap és a hazajutás már másik kérdés, de ezzel a problémával szerencsére még bőven ráérnek foglalkozni… Különösen, hogy Weliannak jóval hamarabb véget ér ez este mint Domnak, hiszen egyrészt a lányka még igen fiatal, csak ismerkedik az italozás művészetével, másrészt vacsora óta nem jutott szilárd ételhez, harmadrészt a meleg is igencsak fejbe vágta… Hát csendesen szuszogva ájulja magát álomba az egyik széken, vagy éppen a pulton, vagy ahol Dom hagyta… Így ugyan lemarad a rögtönzött műsorról, s még ki tudja mi mindenről, de legalább nem művel vállalhatatlan dolgokat… Rokonai így is erősen szidnák minősíthetetlen viseltetéséért.*
* Fogalma sincs mennyi idő telik el, csak, hogy percekkel később Dom ébresztgeti. Weli nyűgösen fordulna át másik oldalára, ám rá kell jöjjön, erre nincs módja, s a hirtelen felismerés na meg, hogy majdnem kipottyan lakalmi ágyából máris magához térítik.*
- Hogy azt a szentséges csavarkulcsát neki! *Morogja töredezett határozottsággal, miközben felfogja, hogy ki is vigyorog rá…*
- Khe? * Érkezik az értelemtől túláradó felelet egy rövid kérdés formájában az elhangzottakra.*
- Kheee? * És még egyszer, csak a megerősítés végett, mielőtt a másik visszakérdezne, hogy jól hallotta-e. Igen jól hallotta.*
- Nem báá…* Ásít a dologba.* - …ááánom. * Kecmereg talpra. Ilyenkor jók azok a súlyos bakancsok, legalább ellensúlyozzák fokozottan nehéz fejét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394