// Kalózok markában //
*Nem lóg ki a többiek közül, a másik kettő, kissé kótyagos lány is hasonló praktikus dolgokhoz ért, semmi különleges. Miután ismét tett egy kört, a vörös matróna előtte áll meg, alaposabban is szemügyre véve. Nem ellenkezik, noha nagyon szívesen tenné, nem mer megmozdulni sem. Még mindig a helyzet hatása alatt van, hogy ő most, mint portéka van itt, egy eladó tárgy. Csak vigyázzon, hogyha magához tér, meg ne eredjen nagyon a nyelve, az csak bajt hoz rá. Állja a smaragd pillantást, saját tekintetében viszont csillogás helyett megvetés és egy cseppnyi kétségbeesés tükröződik.*
~Férfival?~
*Ennek mi köze az egészhez. Az egy dolog, hogy elemezik és vizsgálgatják, mint a drága holmit, de hogy ilyen személyes dolgokat is tudniuk kell.*
-Igen, volt. *Hogy milyen formában, az már titok. Egyszer sem hált még olyan férfival, akit szeretett volna - olyannal sem, akit nem - de könnyedén eltekerte mát a fejüket, hogyha meg szerette volna lopni őket, amikor az együttléten kívül szinte minden történt. De magát még nem adta oda senkinek. S ekkor érkezik a második villámcsapás.*
~Hogy mi? Itt, mindenki előtt?~
*Pillant körbe zavarodottan. Már csak ez hiányzott. Amikor nem kellett eladnia magát, és szerepet játszania, akkor igazán kedves és szemérmes lány volt, de most kénytelen mindezen túllépni. Látszik rajta, hogy inkább égne máglyán, mintsem megmutassa bájait, de nincs választása. Kioldja a fekete ruha hátán futó fűzőt, leemeli a pántokat a válláról és hagyja, hogy a foltozott anyag a földre hulljon. A ruha alól egy mocskos, de egész tetszetős test bukman elő: nőies formák, vékony derék, kerek csípő, nem túl hosszú, törékeny lábak. Kezeit önkéntelenül is mellkasa elé fonja, védve magát a tekintetektől, de ha rászólnak, lesütött szemekkel és vöröslő orcával, de megmutatja telt idomait.*