Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-26 08:48:09
Üzenet elküldve: 2013-01-26 08:48:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Úgy tűnik, a történet bevált. Bár be kell vallani, némi valóságalapja van az egésznek. A neheze pedig még hátra van, elvégre bármikor követelhetik, hogy mesélje el a részleteket. Éppen ezért, azon fáradozik, hogy kicsit részletesebben kidolgozza az egészet. Elméjében kavarognak a gondolatok. A valóságba Naasier hangja rángatja vissza. Talán még örül is neki a lány, hiszen így nem áll fenn a lehetősége annak, hogy valamit akaratlanul is kikotyog.*
- Higgye el, én is igazán örülök neki, hogy visszatérhettem önök közé. Ez a társaság mégiscsak kellemesebb, nemde? *mosolyogja.
Noel is kifejti véleményét. Ekkor már Kyleia biztossá válik dolgában. Sikerült. A gyanú nagy része elaltatva. Kár, hogy a színjátéknak nincs. Tekintve, hogy még hosszú az út, ez a darab is hosszúnak ígérkezik. Kínzóan hosszúnak. "Vége lehetne már..."*
- Ha nem bánja, inkább nem gondolnék bele, hogy mit tehettek volna velem. Köszönet tehát az isteneknek, hogy megmentésemre küldtek egy régi ismerőst!
A hajóra bebocsátást nyernek. Kyl még a remetére néz, s tisztán hallja annak gondolatait, mi... Kissé meg is rémíti. Nem a tartalma, hanem a tény, hogy szavak nélkül is hallja az öreget. Csak mosolyogva biccent felé.*
- Örülök, hogy épségben láthattam ismét! Kérem, vigyázzon magára a továbbiakban is! *veszi fel ismét a bájos úrilány szavait.
Kétségei támadnak, nem is kicsit. Sejtése szerint, azonban így is, úgy is halállal zárja ezt a kis kalandot. Ha nem teljesíti annak a baromnak a követeléseit, meghalnak. Ha igen, talán életben marad, bár csekély a valószínűsége. Főleg, ha az az idióta használni kívánja majd az ereklyét, aminek elvileg világpusztító hatalma van. És még egy bökkenő. Mi van, ha ők azok a pókok, akikről az öreg mesélt? Akkor... Még reménytelenebb a helyzet, mint az első két alkalommal. "Hogy én mindig ilyesmibe rángatom magam..." Követi az idegenvezetőül kijelölt személyt a hajóra. Út közben viszont egy pillanatra megtorpan.*
- Majd el felejtettem... Azok az úriemberek, akik akkora felfordulást okoztak, kárpótlásul nekem adták ezt. Láttam, hogy nincs fegyvere, ezért úgy véltem, jobb szerezni egyet. Parancsoljon, ez az öné, uram! *mosolyogja, s leakasztja válláról a frissen szerzett kardot, mi nem mellesleg az idegesítő banda vezéréé... volt. Nem túl nehéz darab, bizonyára sikerül majd forgatnia az elfszerzetnek.*
- Ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk tanítani a használatára! És ha másra nem is, hát önmagának megvédésére tökéletes lesz, nemde? *kérdi és Naasier felé nyújtja a kardot.*
*Úgy tűnik, a történet bevált. Bár be kell vallani, némi valóságalapja van az egésznek. A neheze pedig még hátra van, elvégre bármikor követelhetik, hogy mesélje el a részleteket. Éppen ezért, azon fáradozik, hogy kicsit részletesebben kidolgozza az egészet. Elméjében kavarognak a gondolatok. A valóságba Naasier hangja rángatja vissza. Talán még örül is neki a lány, hiszen így nem áll fenn a lehetősége annak, hogy valamit akaratlanul is kikotyog.*
- Higgye el, én is igazán örülök neki, hogy visszatérhettem önök közé. Ez a társaság mégiscsak kellemesebb, nemde? *mosolyogja.
Noel is kifejti véleményét. Ekkor már Kyleia biztossá válik dolgában. Sikerült. A gyanú nagy része elaltatva. Kár, hogy a színjátéknak nincs. Tekintve, hogy még hosszú az út, ez a darab is hosszúnak ígérkezik. Kínzóan hosszúnak. "Vége lehetne már..."*
- Ha nem bánja, inkább nem gondolnék bele, hogy mit tehettek volna velem. Köszönet tehát az isteneknek, hogy megmentésemre küldtek egy régi ismerőst!
A hajóra bebocsátást nyernek. Kyl még a remetére néz, s tisztán hallja annak gondolatait, mi... Kissé meg is rémíti. Nem a tartalma, hanem a tény, hogy szavak nélkül is hallja az öreget. Csak mosolyogva biccent felé.*
- Örülök, hogy épségben láthattam ismét! Kérem, vigyázzon magára a továbbiakban is! *veszi fel ismét a bájos úrilány szavait.
Kétségei támadnak, nem is kicsit. Sejtése szerint, azonban így is, úgy is halállal zárja ezt a kis kalandot. Ha nem teljesíti annak a baromnak a követeléseit, meghalnak. Ha igen, talán életben marad, bár csekély a valószínűsége. Főleg, ha az az idióta használni kívánja majd az ereklyét, aminek elvileg világpusztító hatalma van. És még egy bökkenő. Mi van, ha ők azok a pókok, akikről az öreg mesélt? Akkor... Még reménytelenebb a helyzet, mint az első két alkalommal. "Hogy én mindig ilyesmibe rángatom magam..." Követi az idegenvezetőül kijelölt személyt a hajóra. Út közben viszont egy pillanatra megtorpan.*
- Majd el felejtettem... Azok az úriemberek, akik akkora felfordulást okoztak, kárpótlásul nekem adták ezt. Láttam, hogy nincs fegyvere, ezért úgy véltem, jobb szerezni egyet. Parancsoljon, ez az öné, uram! *mosolyogja, s leakasztja válláról a frissen szerzett kardot, mi nem mellesleg az idegesítő banda vezéréé... volt. Nem túl nehéz darab, bizonyára sikerül majd forgatnia az elfszerzetnek.*
- Ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk tanítani a használatára! És ha másra nem is, hát önmagának megvédésére tökéletes lesz, nemde? *kérdi és Naasier felé nyújtja a kardot.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-24 23:53:03
Üzenet elküldve: 2013-01-24 23:53:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A fél-elf nő szavai némileg megnyugtatják és elaltatják Noel gyanakvását, hiszen tényleg történnek különös esetek, amikből kis szerencsével bármikor könnyen kikecmereghet az ember.*
- Nos, kedves Kleya, örülök, hogy ily késő órákban viszont láthatjuk kis társaságunkban. Már belegondolni is szörnyű abba, hogy mit is tehettek volna magával azok a goromba városőrök, valamint fogadja őszinte elismerésemet bátor segítőjének, hogy kockázatot vállalt és kihozta magát azok a rusnya barbárok karmai közül. Ritka az olyan lélek, aki azonnal készségesen áll az ember segítségére. Biztos sokat jelenthet maga neki, kív ... *Noel monológját mestere Soheli erőteljes kissé rekedtes hangja szakítja félbe.* - Engedd fel őket! Amíg nem okoznak bajt, itt maradhatnak.
*Ez a pár szó ebben a késői órában egy barátságos üdvözléssel ért fel, Noelt meg is lepi, hogy trágár szavak használata nélkül hallja mesterét a nap leszállta után, hiszen ő is, ahogy minden magára adó kereskedő korán fekszik és csakis akkor él éjszakai életet, ha valami titkos ügyletet köt.
Még ma is vissza-visszatérnek erre vonatkozó okító szavai Noel fejében ’ Ha azt szeretnéd, hogy arcod ne úgy nézzen ki mint a NŸpsos feneke öregkorodra, akkor az éjjeli műszakot hagyd meg tanoncodnak és a fenébe is hagyjál már aludni.’*
- Szóval kíváncsi lennék a részletekre, de ezt és a többi problémát akár egy tál forró étel mellet is megvitathatjuk. *Reménykedve kedvesére tekint, hiszen tudja, hogy a következő szavaknak nem fog örülni.* - Niraya majd elkíséri magukat abba a kabinba, ahol étkezni fogunk, de remélem mire kész a vacsora, addigra visszatérek én is . Nekem még teljesíteni kell a kötelességem. Van egy kis elintéznivalóm a kapitánnyal és kérem ne hagyják el Niraya társaságát, a matrózok nem szeretik, ha idegenek téblábolnak a fedélzeten.
*Kis idővel később miután Sohelinek is sikerül bemutatkoznia a fedélzeten, Noel engedélyt kér rá, hogy megmagyarázza a késői érkezést, miközben a többiek a meleget adó kabinban a vacsorát várják.*
A hozzászólás írója (Noel Baezris Stishycer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.24 23:55:02
*A fél-elf nő szavai némileg megnyugtatják és elaltatják Noel gyanakvását, hiszen tényleg történnek különös esetek, amikből kis szerencsével bármikor könnyen kikecmereghet az ember.*
- Nos, kedves Kleya, örülök, hogy ily késő órákban viszont láthatjuk kis társaságunkban. Már belegondolni is szörnyű abba, hogy mit is tehettek volna magával azok a goromba városőrök, valamint fogadja őszinte elismerésemet bátor segítőjének, hogy kockázatot vállalt és kihozta magát azok a rusnya barbárok karmai közül. Ritka az olyan lélek, aki azonnal készségesen áll az ember segítségére. Biztos sokat jelenthet maga neki, kív ... *Noel monológját mestere Soheli erőteljes kissé rekedtes hangja szakítja félbe.* - Engedd fel őket! Amíg nem okoznak bajt, itt maradhatnak.
*Ez a pár szó ebben a késői órában egy barátságos üdvözléssel ért fel, Noelt meg is lepi, hogy trágár szavak használata nélkül hallja mesterét a nap leszállta után, hiszen ő is, ahogy minden magára adó kereskedő korán fekszik és csakis akkor él éjszakai életet, ha valami titkos ügyletet köt.
Még ma is vissza-visszatérnek erre vonatkozó okító szavai Noel fejében ’ Ha azt szeretnéd, hogy arcod ne úgy nézzen ki mint a NŸpsos feneke öregkorodra, akkor az éjjeli műszakot hagyd meg tanoncodnak és a fenébe is hagyjál már aludni.’*
- Szóval kíváncsi lennék a részletekre, de ezt és a többi problémát akár egy tál forró étel mellet is megvitathatjuk. *Reménykedve kedvesére tekint, hiszen tudja, hogy a következő szavaknak nem fog örülni.* - Niraya majd elkíséri magukat abba a kabinba, ahol étkezni fogunk, de remélem mire kész a vacsora, addigra visszatérek én is . Nekem még teljesíteni kell a kötelességem. Van egy kis elintéznivalóm a kapitánnyal és kérem ne hagyják el Niraya társaságát, a matrózok nem szeretik, ha idegenek téblábolnak a fedélzeten.
*Kis idővel később miután Sohelinek is sikerül bemutatkoznia a fedélzeten, Noel engedélyt kér rá, hogy megmagyarázza a késői érkezést, miközben a többiek a meleget adó kabinban a vacsorát várják.*
A hozzászólás írója (Noel Baezris Stishycer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.24 23:55:02
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-19 13:47:48
Üzenet elküldve: 2013-01-19 13:47:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* A szerencse, ahogy azt tartják is forgandó. Semmiféle olyan épület nem került az útjába, ahol csillapíthatta éhségét, tehát bele kell törődjön, hogy ideig óráig koplalásra van ítélve. Viszont annyira nem tetszik neki a kikötő komorsága, hogy igyekszik ezt a terültet mihamarabb maga mögött tudni. Főleg így, hogy társasága sem akadt. A kikötő után már csak szántóföldeket lát, azon túl pedig valami fás részt. A mendemonda szerint arra van valami ősi kastély. Talán nem is olyan eszement ötlet lenne azt meglátogatni. A rövid önmagával való tanakodást tett követi. Elindul a szántóföldek felé.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 19:01:51
Üzenet elküldve: 2013-01-14 19:01:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Yathe tanácstalanul, és némileg elveszve álldogál a kikötő szélén. Tekintete elréved a távolba, gondolkozik. Azon kapja magát, hogy megint Apa jut eszébe. Dühödten elkezdi szugerálni a lábai előtt ténfergő kis rákocskát, mintha bizony a tekintetével lyukat égethetne az állatka páncélján. Nem akar többet rá gondolni.*~Ami volt, elmúlt, fölösleges tűnődni rajta, nemde?~* gondolja, miközben becsukja szemeit, és mélyen belélegzi a tenger sós illatát. Láthatatlan porszemcséket söpör le hosszú, szürke köpenyéről, és ha lehetséges, megpróbálja a csuklyát még mélyebben arcába húzni.
Szeretné, ha nem vennék észre az emberek. Túl sok az ismeretlen arc, és ki tudja, mire gondolhatnak, miközben elsétálnak mellette, és a pillanat törtrészéig rápillantanak.
Ekkor némi bonyodalomra lesz figyelmes, mikor egy tajtrészeg matróz egy közeli hajón elveszti az egyensúlyát, és tehetetlen krumplis-zsákként a tengerbe zuhan. A társai sorban utánaugrálnak, és esetlenül kirángatják a vízből. Yathe mosolyog, de aztán eszébe jut, miért is jött ide, és szép arca újból elsötétül. De nincs más választása. Apa egyedül a hivatását hagyta rá, és ha szégyen is, de a lány ebben legalább tehetségesnek érezte magát. Látja, hogy egyre gyűlik a tömeg a póruljárt matróz körül. Itt az ő ideje, ígyhát megindul feléjük. Úgy surran közöttük, mint egy árnyék, és mire az áldozat, egy hájas falábú veterán kapitány észrevenné, Yathe már tovább is siet, a zsebében csilingelnek az igazgyöngyök, amiket az imént lopott. Napok óta figyelte az öreget, tudta, kihez kell fordulnia, ha el akarja cserélni őket, meg is indul a kikötő túlsó széle felé. Odaérve már látja is az emberét, de fél odamenni. Óvatosan közelíti meg, de az egyik gyöngy véletlenül kipottyan a zsebéből.*~A francba!~* kétségbeesetten gondolkozik, mit is kellene tennie, de már késő, a csempész megindul felé, és semmi jót nem lehet leolvasni az arcáról.*
-Azthitted, mi, hogy nem veszem észre, hogy az öreg után koslatsz már három napja? *kérdezi, és a lány megkapja az első pofont ami hangosan csattan az arcán.*
-Dehogy,... én csak... megkért, hogy... *még ki sem találhatott egy rendes hazugságot, mikor az ember térde a gyomorszáját érte. Yathe nem kapott levegőt, összegörnyedt a fájdalomtól.*
-Majd megtanulod, hogy kit próbálj meg átvágni, te kis mihaszna...! *a rúgások a lány oldalát érték, és egyre fájdalmasabbak voltak. Mikor a férfi befejezte, összeszedte a lány körül szétszóródott gyöngyöket, majd búcsúzóul még felé köpött. Yathe csak feküdt ott pár percig, majd mikor feltápászkodott, letörölte felrepedt szájáról a vért, és fájó oldalát tapogatva igyekezett minél messzebbre húzódni. Mikor már elég távol került a zajtól, leült a homokba, és azon gondolkodott, vajon mi a fenéhez kellene kezdenie. A lány vár, de maga sem tudja, hogy mire.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.14 22:00:24, a következő indokkal:
Jelek pótlása
Szeretné, ha nem vennék észre az emberek. Túl sok az ismeretlen arc, és ki tudja, mire gondolhatnak, miközben elsétálnak mellette, és a pillanat törtrészéig rápillantanak.
Ekkor némi bonyodalomra lesz figyelmes, mikor egy tajtrészeg matróz egy közeli hajón elveszti az egyensúlyát, és tehetetlen krumplis-zsákként a tengerbe zuhan. A társai sorban utánaugrálnak, és esetlenül kirángatják a vízből. Yathe mosolyog, de aztán eszébe jut, miért is jött ide, és szép arca újból elsötétül. De nincs más választása. Apa egyedül a hivatását hagyta rá, és ha szégyen is, de a lány ebben legalább tehetségesnek érezte magát. Látja, hogy egyre gyűlik a tömeg a póruljárt matróz körül. Itt az ő ideje, ígyhát megindul feléjük. Úgy surran közöttük, mint egy árnyék, és mire az áldozat, egy hájas falábú veterán kapitány észrevenné, Yathe már tovább is siet, a zsebében csilingelnek az igazgyöngyök, amiket az imént lopott. Napok óta figyelte az öreget, tudta, kihez kell fordulnia, ha el akarja cserélni őket, meg is indul a kikötő túlsó széle felé. Odaérve már látja is az emberét, de fél odamenni. Óvatosan közelíti meg, de az egyik gyöngy véletlenül kipottyan a zsebéből.*~A francba!~* kétségbeesetten gondolkozik, mit is kellene tennie, de már késő, a csempész megindul felé, és semmi jót nem lehet leolvasni az arcáról.*
-Azthitted, mi, hogy nem veszem észre, hogy az öreg után koslatsz már három napja? *kérdezi, és a lány megkapja az első pofont ami hangosan csattan az arcán.*
-Dehogy,... én csak... megkért, hogy... *még ki sem találhatott egy rendes hazugságot, mikor az ember térde a gyomorszáját érte. Yathe nem kapott levegőt, összegörnyedt a fájdalomtól.*
-Majd megtanulod, hogy kit próbálj meg átvágni, te kis mihaszna...! *a rúgások a lány oldalát érték, és egyre fájdalmasabbak voltak. Mikor a férfi befejezte, összeszedte a lány körül szétszóródott gyöngyöket, majd búcsúzóul még felé köpött. Yathe csak feküdt ott pár percig, majd mikor feltápászkodott, letörölte felrepedt szájáról a vért, és fájó oldalát tapogatva igyekezett minél messzebbre húzódni. Mikor már elég távol került a zajtól, leült a homokba, és azon gondolkodott, vajon mi a fenéhez kellene kezdenie. A lány vár, de maga sem tudja, hogy mire.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.14 22:00:24, a következő indokkal:
Jelek pótlása
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-14 11:43:49
Üzenet elküldve: 2013-01-14 11:43:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A hajó menedéket adó kabinjai egyre vonzóbbnak tűnnek, ahogy az alkonyi homály a kikötőre ereszkedik. A Nap vörös korongja eltűnik az épületek közt, Naasier nyugtalansága pedig ezzel együtt nő. Ibolyaszín szemei idegesen egyre idegesebben pillantanak körbe az árnyékba burkolózó sarkokat lesve, s megrezzen minden hirtelen neszre.
Noel szavai se segítenek visszanyerni nyugalmát. Szerencsére azonban csak az árnyak sűrűsödnek össze körülöttük, a valódi veszély ezúttal elkerüli őket. Mikor pedig a kereskedő hajó fenséges alakja kibontakozik a sötétségből és ködből, a festőnek már nincs is ideje az aggodalomra, hiszen figyelmét leköti, hogy alaposan megcsodálja az Erkölcsös Éjszakát. Nem sok hajót látott életében, a kereskedő óriás pedig nem csupán méretei miatt lenyűgöző, díszítése vonzza a tekintetet, akár a mágnes. Naasier kissé le is marad, hogy oldalt lépve jobban megcsodálhassa a csodás faragványokat, s közben Noel szavai festményeiről szinte észrevétlen röppennek ki a gondolatai közül, így - egyelőre - elmarad a válasz is.
Épp úgy nem veszi észre a Remetét és eltűnt társuk érkezését a bámészkodásban, csak mikor társai, Noel és Niraya kérdőre vonja a jövevényt, akkor néz körbe zavarodottan, mintha az elmúlt perceket keresné, melyeket ellopott a hajó megragadó szépsége.
Átérzi Noel szavainak igazságát, de számára Kleya története is teljesen hihető, hiszen miért is bántatnának a városi őrök valakit, akiről bebizonyosodik, hogy teljességgel ártatlan. Bizonyára még egy olyan durva alakba, mint ez a Winel is szorult igazság érzet, ha már egyszer a város szolgálatába állt.
Meg aztán, ki emelne kezet egy hölgyre? *
- Igazán nem kell megköszönnie semmit, Kleya kisasszony *mosolyodik el őszintén.* - Örülök, hogy ilyen hamar tisztázódott a félreértés és épségben láthatjuk ismét.
*A váratlanul felbukkanó Remete meglepi, talán jobban is, mint Kleya érkezése, hiszen eddig az öreg elkerülte a figyelmét. Szavai nyugtalanítóak, akárcsak sietős távozása, Naasier mégis megkönnyebbülten néz utána, miközben a Kapitány engedélyt ad a hajóra lépésre, Noel és Niraya pedig felfelé indulnak.*
~Legalább nem esett baja~ *gondolja, s neki ennyi elég is, hogy egy időre a nyomasztó jövő helyett a pillanatnyi megkönnyebbülés legyen úrrá gondolatain, s aggodalom helyett a hajót nézhesse meg magának, miközben felsétál házigazdáik nyomában.
Végtére is, a kikötő és az erdő veszélyei most messzinek tűnnek, a Remete jól van és társuk is visszajutott hozzájuk épségben, a hajó fedélzete pedig tele van izgalmas látnivalóval. Élet és mozgás pulzál rajta, bár pihenő, óriási lényként terpeszkedik a dokkban, Naasiert pedig elfogja a gyermeki vágy, hogy mindent lásson és felfedezzen, hiszen még soha nem járt hajó fedélzetén.
Egyelőre azonban jobbnak látja, ha Noel és Niraya társaságban marad, hiszen a Kapitány bizonyára nem örülne egy kószáló idegennek a fedélzeten. De talán...*
~Később majd megkérdezem Noelt, körbe tudna-e vezetni.~ *határozza el a matrózokat figyelve, s keze önkéntelen indul táskája felé, melyben szén ceruzái, s a vázlatfüzete lapul.*
*A hajó menedéket adó kabinjai egyre vonzóbbnak tűnnek, ahogy az alkonyi homály a kikötőre ereszkedik. A Nap vörös korongja eltűnik az épületek közt, Naasier nyugtalansága pedig ezzel együtt nő. Ibolyaszín szemei idegesen egyre idegesebben pillantanak körbe az árnyékba burkolózó sarkokat lesve, s megrezzen minden hirtelen neszre.
Noel szavai se segítenek visszanyerni nyugalmát. Szerencsére azonban csak az árnyak sűrűsödnek össze körülöttük, a valódi veszély ezúttal elkerüli őket. Mikor pedig a kereskedő hajó fenséges alakja kibontakozik a sötétségből és ködből, a festőnek már nincs is ideje az aggodalomra, hiszen figyelmét leköti, hogy alaposan megcsodálja az Erkölcsös Éjszakát. Nem sok hajót látott életében, a kereskedő óriás pedig nem csupán méretei miatt lenyűgöző, díszítése vonzza a tekintetet, akár a mágnes. Naasier kissé le is marad, hogy oldalt lépve jobban megcsodálhassa a csodás faragványokat, s közben Noel szavai festményeiről szinte észrevétlen röppennek ki a gondolatai közül, így - egyelőre - elmarad a válasz is.
Épp úgy nem veszi észre a Remetét és eltűnt társuk érkezését a bámészkodásban, csak mikor társai, Noel és Niraya kérdőre vonja a jövevényt, akkor néz körbe zavarodottan, mintha az elmúlt perceket keresné, melyeket ellopott a hajó megragadó szépsége.
Átérzi Noel szavainak igazságát, de számára Kleya története is teljesen hihető, hiszen miért is bántatnának a városi őrök valakit, akiről bebizonyosodik, hogy teljességgel ártatlan. Bizonyára még egy olyan durva alakba, mint ez a Winel is szorult igazság érzet, ha már egyszer a város szolgálatába állt.
Meg aztán, ki emelne kezet egy hölgyre? *
- Igazán nem kell megköszönnie semmit, Kleya kisasszony *mosolyodik el őszintén.* - Örülök, hogy ilyen hamar tisztázódott a félreértés és épségben láthatjuk ismét.
*A váratlanul felbukkanó Remete meglepi, talán jobban is, mint Kleya érkezése, hiszen eddig az öreg elkerülte a figyelmét. Szavai nyugtalanítóak, akárcsak sietős távozása, Naasier mégis megkönnyebbülten néz utána, miközben a Kapitány engedélyt ad a hajóra lépésre, Noel és Niraya pedig felfelé indulnak.*
~Legalább nem esett baja~ *gondolja, s neki ennyi elég is, hogy egy időre a nyomasztó jövő helyett a pillanatnyi megkönnyebbülés legyen úrrá gondolatain, s aggodalom helyett a hajót nézhesse meg magának, miközben felsétál házigazdáik nyomában.
Végtére is, a kikötő és az erdő veszélyei most messzinek tűnnek, a Remete jól van és társuk is visszajutott hozzájuk épségben, a hajó fedélzete pedig tele van izgalmas látnivalóval. Élet és mozgás pulzál rajta, bár pihenő, óriási lényként terpeszkedik a dokkban, Naasiert pedig elfogja a gyermeki vágy, hogy mindent lásson és felfedezzen, hiszen még soha nem járt hajó fedélzetén.
Egyelőre azonban jobbnak látja, ha Noel és Niraya társaságban marad, hiszen a Kapitány bizonyára nem örülne egy kószáló idegennek a fedélzeten. De talán...*
~Később majd megkérdezem Noelt, körbe tudna-e vezetni.~ *határozza el a matrózokat figyelve, s keze önkéntelen indul táskája felé, melyben szén ceruzái, s a vázlatfüzete lapul.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-11 17:12:28
Üzenet elküldve: 2013-01-11 17:12:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Niraya semleges arccal hallgatja a Kleya beszámolóját. Nincs oka kételkednie szavaiban, sajnos történnek kellemetlenségek az emberrel, úgyhogy nem is foglalkozik tovább azzal, hogy a nőre figyeljen. Inkább elmorfondírozik azon, amire az öreg figyelmeztette őket. ~Vajon kik ezek a Pókok? De gondolom, hamarosan találkozunk velük, ha egy lesz a célunk.~ Nem igazán ijesztette meg a remete leírása az üldözőikről, hiszen ő saját magát is gyorsabbnak és mozgékonyabbnak tartja, mint az átlag. Szóval nincs igazán mitől tartania. Jelenleg egy fontosabb gondolat foglalkoztatja mindenek felett: egy jó vacsora. Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy az Erkölcsös Éj kapitánya gond nélkül beengedi őket. Legalább még több formalitástól megmenekültek. Belekarol Noelbe és őszinte mosollyal invitálja a többieket a hajóra.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.11 17:16:22, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Niraya semleges arccal hallgatja a Kleya beszámolóját. Nincs oka kételkednie szavaiban, sajnos történnek kellemetlenségek az emberrel, úgyhogy nem is foglalkozik tovább azzal, hogy a nőre figyeljen. Inkább elmorfondírozik azon, amire az öreg figyelmeztette őket. ~Vajon kik ezek a Pókok? De gondolom, hamarosan találkozunk velük, ha egy lesz a célunk.~ Nem igazán ijesztette meg a remete leírása az üldözőikről, hiszen ő saját magát is gyorsabbnak és mozgékonyabbnak tartja, mint az átlag. Szóval nincs igazán mitől tartania. Jelenleg egy fontosabb gondolat foglalkoztatja mindenek felett: egy jó vacsora. Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy az Erkölcsös Éj kapitánya gond nélkül beengedi őket. Legalább még több formalitástól megmenekültek. Belekarol Noelbe és őszinte mosollyal invitálja a többieket a hajóra.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.11 17:16:22, a következő indokkal:
Jelpótlás.
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-11 14:52:08
Üzenet elküldve: 2013-01-11 14:52:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Pedig szorosnak szoros, épp hogy a levegővételben nem gátolja Niát a mostani "pólya". Így hát, nem hogy esze ágában nincs ellenkezni, ha akarna, akkor is képtelen lenne rá.
A hazaút így ténylegesen nyugalmasnak ígérkezik, bár azt Nia sem gondolja, hogy a szökést megússza annyival, hogy mindössze a szoros takaróban utazik hazáig. Hiába csapta be Ellira, akkor is megszegte a szobafogságot, és ezzel tisztában van. A szabály, az szabály.
Volaryon megoldja a felszállást a lóhátra még a kislánnyal az ölében is, aztán valamennyire sikerül stabilan a nyeregbe és félig az ölébe ültetnie maga elé.
Az viszont, hogy Ellira innentől velük fog élni, az nem várt fejlemény, főleg a maiak után. Jön is hát a gyerekek legidegesítőbb kérdéseinek egyike:*
- Miért?
*kérdi, jogosan, hiszen abból, hogy bajt okozott, nem az következik, hogy akkor fogadjuk be. Ennyit még az ő gyermeki elméje is felfog.
Minden esetre elindulnak, akár ad választ neki a mélységi, akár nem. Néha, ha alkalma van rá, sandít hátra Ellirára, immár nem neheztelően, csak zavarodottan. Most hogyan tovább?*
A hazaút így ténylegesen nyugalmasnak ígérkezik, bár azt Nia sem gondolja, hogy a szökést megússza annyival, hogy mindössze a szoros takaróban utazik hazáig. Hiába csapta be Ellira, akkor is megszegte a szobafogságot, és ezzel tisztában van. A szabály, az szabály.
Volaryon megoldja a felszállást a lóhátra még a kislánnyal az ölében is, aztán valamennyire sikerül stabilan a nyeregbe és félig az ölébe ültetnie maga elé.
Az viszont, hogy Ellira innentől velük fog élni, az nem várt fejlemény, főleg a maiak után. Jön is hát a gyerekek legidegesítőbb kérdéseinek egyike:*
- Miért?
*kérdi, jogosan, hiszen abból, hogy bajt okozott, nem az következik, hogy akkor fogadjuk be. Ennyit még az ő gyermeki elméje is felfog.
Minden esetre elindulnak, akár ad választ neki a mélységi, akár nem. Néha, ha alkalma van rá, sandít hátra Ellirára, immár nem neheztelően, csak zavarodottan. Most hogyan tovább?*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-09 19:50:46
Üzenet elküldve: 2013-01-09 19:50:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
A remete, ahogy meglátja a kiválasztottjait, rögtön letesz arról a szándékáról hogy a hajóra felkéretőzzön. Ehelyett odafut hozzájuk, és azt mondja:*
- Az erdőben nem sikerült befejeznem a mondandómat. Az ereklyét a Sziklaszirtek nevű helyen keressétek. Csak ennyit szerettem volna mondani, amikor a múltkor a Pókok félbeszakítottak. És vigyázzatok, tényleg a nyomotokban vannak. Még fontos lenne, hogy ők is emberek, viszont sokkal fürgébbek, és mozgékonyabbak, mint az átlagosak. Sok szerencsét!
*Majd még mielőtt elhaladna az Artheniori erdő irányába, ránéz Kyleia-ra, aki ha elég tiszta az elméje, egy pillanatra hallhatja a remete gondolatait. "Jól gondold meg, mit cselekszel!" És ezzel végleg elhagyja a helyet. Közben Soheli, a kapitány is megjelenik. Távolról szemügyre veszi a kis csapatot, majd lekiált:*
- Engedd fel őket! Amíg nem okoznak bajt, itt maradhatnak.
A remete, ahogy meglátja a kiválasztottjait, rögtön letesz arról a szándékáról hogy a hajóra felkéretőzzön. Ehelyett odafut hozzájuk, és azt mondja:*
- Az erdőben nem sikerült befejeznem a mondandómat. Az ereklyét a Sziklaszirtek nevű helyen keressétek. Csak ennyit szerettem volna mondani, amikor a múltkor a Pókok félbeszakítottak. És vigyázzatok, tényleg a nyomotokban vannak. Még fontos lenne, hogy ők is emberek, viszont sokkal fürgébbek, és mozgékonyabbak, mint az átlagosak. Sok szerencsét!
*Majd még mielőtt elhaladna az Artheniori erdő irányába, ránéz Kyleia-ra, aki ha elég tiszta az elméje, egy pillanatra hallhatja a remete gondolatait. "Jól gondold meg, mit cselekszel!" És ezzel végleg elhagyja a helyet. Közben Soheli, a kapitány is megjelenik. Távolról szemügyre veszi a kis csapatot, majd lekiált:*
- Engedd fel őket! Amíg nem okoznak bajt, itt maradhatnak.
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-09 15:46:40
Üzenet elküldve: 2013-01-09 15:46:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Pókok ereklyéje//
*Kyleia egész gyorsan halad, kíséretét pedig nem sikerül leráznia. Csak orra után megy. Arra, merre vélhetően a többiek tartanak. Elvégre tényleg gőze sincs, hogy hol járnak 'társai'. Végül megpillantja őket. Vár, míg elég közel érnek, majd megtorpan, látható távolságban.*
- Igen, már én is látom őket... Köszönöm, hogy elkísért! És... Ne aggódjon, ezért a kis kellemetlenségért! Örülök, hogy sikerült tisztázni a helyzetet. De kérem... Amint megtudnak valamit a keresett személyről, valaki által értesítsenek! Látni akarom őt... *sóhajtja.
Na igen. Meséjét volt ideje kigondolni az idáig vezető úton. Miután az 'őr' elmegy, ő a másik háromhoz vezeti lépteit. Megáll előttük és hallgatja a számtalan kérdést, melyek nem kis gyanakvásról árulkodnak. Ő csak halványan elmosolyodik. Várható volt, hogy néhányan gyanakodni fognak. És ezt miért ne az tenné meg, ki egyazon népségbe tartozik vele. Na igen... Az elfvégűek többsége igencsak gyanakvó tud lenni. Íme itt egy, remek példának.*
- Kérem, bocsássanak meg a kellemetlenségért! A kérdések pedig cseppet sem tolakodóak, sőt... Véleményem szerint, teljesen jogosak. De... Attól, hogy az őrök többsége ember, higgye el, köztük is akadnak rendes alakok. Az igaz, hogy a bűnözőkkel úgy bánnak, ahogyan kell, de ugyanez igaz a bizonyítottan ártatlanokra is. Az pedig, hogy hogyan menekültem meg... Szerencsére érkezett egy régi ismerős, ki bizonyította ártatlanságomat. *ad választ a vádaskodásokra.
A következő kérdésen ledöbben. Csak most néz körbe, s ekkor veszi észre a hajót, mi mellett strázsálnak. Ez a döbbenet őszinte volt, cseppet sem megjátszott, így alakítása még könnyebbé válik. Eddig észre sem vette, hogy hol van, csak a három madárkát kereste, kikre rá kell akadnia.*
- Őhm... Erre a hajóra gondol? Mert... Őszintén szólva, én csak arra jöttem, amerre véltem, hogy lehetnek. Magukat kerestem, semmi mást. És meg is találtam, ami azt illeti... Esetleg... Van még kérdése? Ha tudok, válaszolok. *mosolyodik el bárgyún.
Ezek után, folytatva színjátékát, és küszködve a feltörni készülő hányingerrel, a sok ártatlan szöveget majmolva, Naasierhez lép. Tekintetére hálás mosolyt varázsol, majd bűnbánót, s lesüti szemeit.*
- Sajnálom, hogy bajba került miattam! És... Köszönöm, hogy megpróbált megvédeni!
*A többiek felé fordul. Kicsit hátrébb lép, hogy mindenki láthassa őt.*
- A nevem, Kleya Reilin Mzorhe. Örvendek a találkozásnak! És még egyszer elnézést kérek az iménti nehézségekért! *szólal meg, majd illedelmesen fejet hajt.*
*Kyleia egész gyorsan halad, kíséretét pedig nem sikerül leráznia. Csak orra után megy. Arra, merre vélhetően a többiek tartanak. Elvégre tényleg gőze sincs, hogy hol járnak 'társai'. Végül megpillantja őket. Vár, míg elég közel érnek, majd megtorpan, látható távolságban.*
- Igen, már én is látom őket... Köszönöm, hogy elkísért! És... Ne aggódjon, ezért a kis kellemetlenségért! Örülök, hogy sikerült tisztázni a helyzetet. De kérem... Amint megtudnak valamit a keresett személyről, valaki által értesítsenek! Látni akarom őt... *sóhajtja.
Na igen. Meséjét volt ideje kigondolni az idáig vezető úton. Miután az 'őr' elmegy, ő a másik háromhoz vezeti lépteit. Megáll előttük és hallgatja a számtalan kérdést, melyek nem kis gyanakvásról árulkodnak. Ő csak halványan elmosolyodik. Várható volt, hogy néhányan gyanakodni fognak. És ezt miért ne az tenné meg, ki egyazon népségbe tartozik vele. Na igen... Az elfvégűek többsége igencsak gyanakvó tud lenni. Íme itt egy, remek példának.*
- Kérem, bocsássanak meg a kellemetlenségért! A kérdések pedig cseppet sem tolakodóak, sőt... Véleményem szerint, teljesen jogosak. De... Attól, hogy az őrök többsége ember, higgye el, köztük is akadnak rendes alakok. Az igaz, hogy a bűnözőkkel úgy bánnak, ahogyan kell, de ugyanez igaz a bizonyítottan ártatlanokra is. Az pedig, hogy hogyan menekültem meg... Szerencsére érkezett egy régi ismerős, ki bizonyította ártatlanságomat. *ad választ a vádaskodásokra.
A következő kérdésen ledöbben. Csak most néz körbe, s ekkor veszi észre a hajót, mi mellett strázsálnak. Ez a döbbenet őszinte volt, cseppet sem megjátszott, így alakítása még könnyebbé válik. Eddig észre sem vette, hogy hol van, csak a három madárkát kereste, kikre rá kell akadnia.*
- Őhm... Erre a hajóra gondol? Mert... Őszintén szólva, én csak arra jöttem, amerre véltem, hogy lehetnek. Magukat kerestem, semmi mást. És meg is találtam, ami azt illeti... Esetleg... Van még kérdése? Ha tudok, válaszolok. *mosolyodik el bárgyún.
Ezek után, folytatva színjátékát, és küszködve a feltörni készülő hányingerrel, a sok ártatlan szöveget majmolva, Naasierhez lép. Tekintetére hálás mosolyt varázsol, majd bűnbánót, s lesüti szemeit.*
- Sajnálom, hogy bajba került miattam! És... Köszönöm, hogy megpróbált megvédeni!
*A többiek felé fordul. Kicsit hátrébb lép, hogy mindenki láthassa őt.*
- A nevem, Kleya Reilin Mzorhe. Örvendek a találkozásnak! És még egyszer elnézést kérek az iménti nehézségekért! *szólal meg, majd illedelmesen fejet hajt.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-06 22:18:04
Üzenet elküldve: 2013-01-06 22:18:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Szoros, nem szoros, nem fog sokáig bíbelődni a takaróval, nem holmi dajka ő, hogy a pólyálást kelljen gyakorolnia. Megteszi a hazafele útra? Tökéletesen. Akkor így marad.
Az istállóban már Ellira várja a felnyergelt lovakkal, tökéletes, ezzel sem kell tovább időt húznia, egyre közelebb kerülhet ahhoz, hogy sebeit ellássa és lepihenhessen. A sötét anya tudja csak, mennyire kifárasztotta ez az este, pedig még vége sincs igazán. Vajon csak ez után jön a java? Reméli, hogy nem... A hazaútnak nyugalmasnak kell lennie, hiszen Nia az ő ölében fog ülni és míg a kislány hiszi gazdája szeretetét, Ellira tudja, hogy ha bármi ostobasággal próbálkozna, úgyis a kislány látná kárát. Hát nem szép így az élet?
Lovához lépve egyik kezét szabaddá teszi, a másikkal öleli szorosan Niát, kénytelen lesz így megoldani a felszállást. Lábát gondosan igazítja a kengyelbe, kezével erősen megkapaszkodik a kápában és egy határozott mozdulattal fellöki magát. Mire a kislány akár felfoghatná, hogy mire készül, már a lovon is ülnek és épp a csöppséget helyezi maga elé, igyekezve úgy megoldani, hogy a legstabilabban üljön.*
-Velünk jön, mivel mostantól velünk fog élni.
*Válla fölött hátrapillant Ellira felé. Csak a hátát látja, reszkető vállait, ami egyértelművé teszi számára, hogy a másik sír. Hideg közönnyel nézi a néma zokogás árulójeleit, talán némi kegyetlen elégtételt is érez a látvány hatására. Ez még a legenyhébb büntetés, amivel meg lehet úszni, hogy tőle akartak ellopni valami értékeset. Bánta volna ezt a lovat, bár a felszínen vette, de mégis megbízható és kitartó hátas.*
-Indulunk.
*Adja ki a parancsot, ha Ellira is felküzdötte magát a nyeregbe. Jó példával járva elöl ki is léptet az istállóból, fülét hegyezi, hogy a nő is követi-e. Ha egyszer is késlekedést hallana, nem lesz rest gyilkos pillantással fordulni hátra és kicsit oldalra mozdulva mutatni, hogy Nia az ölében van, a szoros pólyában meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben. Ha a nő szökni próbál...*
Az istállóban már Ellira várja a felnyergelt lovakkal, tökéletes, ezzel sem kell tovább időt húznia, egyre közelebb kerülhet ahhoz, hogy sebeit ellássa és lepihenhessen. A sötét anya tudja csak, mennyire kifárasztotta ez az este, pedig még vége sincs igazán. Vajon csak ez után jön a java? Reméli, hogy nem... A hazaútnak nyugalmasnak kell lennie, hiszen Nia az ő ölében fog ülni és míg a kislány hiszi gazdája szeretetét, Ellira tudja, hogy ha bármi ostobasággal próbálkozna, úgyis a kislány látná kárát. Hát nem szép így az élet?
Lovához lépve egyik kezét szabaddá teszi, a másikkal öleli szorosan Niát, kénytelen lesz így megoldani a felszállást. Lábát gondosan igazítja a kengyelbe, kezével erősen megkapaszkodik a kápában és egy határozott mozdulattal fellöki magát. Mire a kislány akár felfoghatná, hogy mire készül, már a lovon is ülnek és épp a csöppséget helyezi maga elé, igyekezve úgy megoldani, hogy a legstabilabban üljön.*
-Velünk jön, mivel mostantól velünk fog élni.
*Válla fölött hátrapillant Ellira felé. Csak a hátát látja, reszkető vállait, ami egyértelművé teszi számára, hogy a másik sír. Hideg közönnyel nézi a néma zokogás árulójeleit, talán némi kegyetlen elégtételt is érez a látvány hatására. Ez még a legenyhébb büntetés, amivel meg lehet úszni, hogy tőle akartak ellopni valami értékeset. Bánta volna ezt a lovat, bár a felszínen vette, de mégis megbízható és kitartó hátas.*
-Indulunk.
*Adja ki a parancsot, ha Ellira is felküzdötte magát a nyeregbe. Jó példával járva elöl ki is léptet az istállóból, fülét hegyezi, hogy a nő is követi-e. Ha egyszer is késlekedést hallana, nem lesz rest gyilkos pillantással fordulni hátra és kicsit oldalra mozdulva mutatni, hogy Nia az ölében van, a szoros pólyában meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben. Ha a nő szökni próbál...*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-03 10:25:48
Üzenet elküldve: 2013-01-03 10:25:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Én viszont akkor vagyok nyugodtabb, ha éjszakánként inkább itt küzdesz meg az aggodalmaiddal, és nem az utcán kóvályogva.
*Zárja le végül a témát, ami egyébként sem volt vita tárgya, szóval kár is több időt pazarolni rá. Remélhetően Alina is megérti majd az álláspontját, ha sikerül kifüstölnie magából ezt az állandó gyerekes ellenállást.
Az ágyra telepedve szerencsére hamar elcsitul az előbbi apró nézeteltérés, és a gyógyulófélben lévő sebhely is hamarosan tiszta kötésben tündökölhet. Csak akkor engedi el magát először, amikor karjaiban a párjával, hátát a falnak támasztva, kényelmesen elhelyezkedik. A békés idillt viszont hamar felváltja némi vészjósló értetlenkedés a lány halk, ám tiltakozó szavai hallatán. De mire amaz kieszközli a félfordulatot, már csak némán kérdő szürke tekintettel találkozik a fürkésző tekintete. A következő megjegyzés megfogalmazása aztán láthatóan nem teljesen nyerte el a férfi tetszését, de azon kívül hogy felkúszik a képére egy kissé fanyarkás félmosoly, és hagyja továbbvándorolni tekintetét a barna szempárról, mást nem tesz. A félelf érezhetően azt hitte, hogy első nekifutásra ezzel túl is tárgyalták a dolgot, így annál nagyobb meglepetésként érte a következő néhány mondat. Szemei összeszűkülnek, és akaratlanul is megfeszül egy pillanatra. Lám, csak nem szabadul meg soha, ettől az átkozott gyerektémától..*
- Ezt már..
*Kezdené egy belenyugvó sóhaj után az alighanem már unalomig ismételt mondókát, de az apró csókok, a testén végigfutó kéz, és Alina következő szavai hamar megakasztják. Na egy ilyen fordulatra aztán végképp nem számított, hisz már elég régóta ismeri a karjaiban tartott lányt, akivel többek között, nem először osztoznak egy ágyon sem. Ugyanakkor mindig ő volt a kezdeményező az ehhez hasonló helyzetekben, amit nem is bánt, főleg mivel sosem volt türelme Alina szégyenlős visszafogottságához, aki bár szóban szerette ugratni, mégis mindig készséges volt. Most viszont.. Most valami egészen szokatlanul lényegre törő.
Az előbbi fanyar mosolyt, most felváltja egy sokkal őszintébb, ugyanakkor jóval ördögibb példány.*
- Nocsak, és én még azt hittem ki akarod élvezni azt a pár napot ameddig még békén hagylak.
*Keresi meg a barna tekintetet, ami immáron egyértelműen kiolvashatja a szürkéből, hogy bizony egyáltalán nem maradtak hatás nélkül a közeledési kísérletei.*
- Nem mintha bánnám.. -*folytatja kissé rekedtesen, miközben ha lehet még közelebb húzza magához a lányt, aki immáron nem oldalról, hanem tényleg szemből próbálhatja kifürkészni a parázsló tekintet talán nem is annyira rejtett titkait*- Hidd el, engem is megőrjít a tény, hogy még mindig nem lehetsz teljesen az enyém.
*Suttogja, majd mint egy igazolásképpen le is csap a másik ajkaira, kihasználva a csókot arra, hogy levezessen valamennyit a teste és az ösztöne szította vágyból, amik már azóta a kínos éjszaka óta jóval többet akarnak a lánytól, mint amennyit ő ezidáig megengedett magának. De valóban.. miért is ne lehetne kicsit feszegetni ezeket a láthatatlan határokat.*
- Rendben, nyertél. Majd vigyázok..
*Szakad el a lány ajkaitól, majd a nyaka, válla vonalán folytatja tovább a kényeztetést, végre kicsit utat engedve a saját késztetéseinek.. és próbálva nem gondolni arra, hogy talán mennyire meg fogja bánni az előző szavait..[...]*
*Zárja le végül a témát, ami egyébként sem volt vita tárgya, szóval kár is több időt pazarolni rá. Remélhetően Alina is megérti majd az álláspontját, ha sikerül kifüstölnie magából ezt az állandó gyerekes ellenállást.
Az ágyra telepedve szerencsére hamar elcsitul az előbbi apró nézeteltérés, és a gyógyulófélben lévő sebhely is hamarosan tiszta kötésben tündökölhet. Csak akkor engedi el magát először, amikor karjaiban a párjával, hátát a falnak támasztva, kényelmesen elhelyezkedik. A békés idillt viszont hamar felváltja némi vészjósló értetlenkedés a lány halk, ám tiltakozó szavai hallatán. De mire amaz kieszközli a félfordulatot, már csak némán kérdő szürke tekintettel találkozik a fürkésző tekintete. A következő megjegyzés megfogalmazása aztán láthatóan nem teljesen nyerte el a férfi tetszését, de azon kívül hogy felkúszik a képére egy kissé fanyarkás félmosoly, és hagyja továbbvándorolni tekintetét a barna szempárról, mást nem tesz. A félelf érezhetően azt hitte, hogy első nekifutásra ezzel túl is tárgyalták a dolgot, így annál nagyobb meglepetésként érte a következő néhány mondat. Szemei összeszűkülnek, és akaratlanul is megfeszül egy pillanatra. Lám, csak nem szabadul meg soha, ettől az átkozott gyerektémától..*
- Ezt már..
*Kezdené egy belenyugvó sóhaj után az alighanem már unalomig ismételt mondókát, de az apró csókok, a testén végigfutó kéz, és Alina következő szavai hamar megakasztják. Na egy ilyen fordulatra aztán végképp nem számított, hisz már elég régóta ismeri a karjaiban tartott lányt, akivel többek között, nem először osztoznak egy ágyon sem. Ugyanakkor mindig ő volt a kezdeményező az ehhez hasonló helyzetekben, amit nem is bánt, főleg mivel sosem volt türelme Alina szégyenlős visszafogottságához, aki bár szóban szerette ugratni, mégis mindig készséges volt. Most viszont.. Most valami egészen szokatlanul lényegre törő.
Az előbbi fanyar mosolyt, most felváltja egy sokkal őszintébb, ugyanakkor jóval ördögibb példány.*
- Nocsak, és én még azt hittem ki akarod élvezni azt a pár napot ameddig még békén hagylak.
*Keresi meg a barna tekintetet, ami immáron egyértelműen kiolvashatja a szürkéből, hogy bizony egyáltalán nem maradtak hatás nélkül a közeledési kísérletei.*
- Nem mintha bánnám.. -*folytatja kissé rekedtesen, miközben ha lehet még közelebb húzza magához a lányt, aki immáron nem oldalról, hanem tényleg szemből próbálhatja kifürkészni a parázsló tekintet talán nem is annyira rejtett titkait*- Hidd el, engem is megőrjít a tény, hogy még mindig nem lehetsz teljesen az enyém.
*Suttogja, majd mint egy igazolásképpen le is csap a másik ajkaira, kihasználva a csókot arra, hogy levezessen valamennyit a teste és az ösztöne szította vágyból, amik már azóta a kínos éjszaka óta jóval többet akarnak a lánytól, mint amennyit ő ezidáig megengedett magának. De valóban.. miért is ne lehetne kicsit feszegetni ezeket a láthatatlan határokat.*
- Rendben, nyertél. Majd vigyázok..
*Szakad el a lány ajkaitól, majd a nyaka, válla vonalán folytatja tovább a kényeztetést, végre kicsit utat engedve a saját késztetéseinek.. és próbálva nem gondolni arra, hogy talán mennyire meg fogja bánni az előző szavait..[...]*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-01-01 16:46:17
Üzenet elküldve: 2013-01-01 16:46:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Nem győzi meg túlzottan Envyr magas lóról tett kioktatása a mérgekről, de inkább ráhagyja a tudomány magasától rövidlátó párjára az igazát. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a méreg azért méreg, mert mindent megfertőz, ami a közelébe kerül. Mindent átitat. Na sebaj, már csak azt kell eldönteni, hogy mennyire veszélyes olyan halból enni, amit abból a tengerből fognak ki, amiben néhanapján belepottyan egy kis méreg takarítás közben… Egy pillanatra még a köcsög léte is veszélybe kerül, de inkább úgy dönt, hogy majd időben kiönti belőle a túrót, nehogy az is megfertőződjön. Kár lenne szegény edényért, mikor már olyan szépen eltervezte, ahogy őszbe csavarodott fejjel majd megmutatja az unokáknak ezt a kedves kis emléket, majd megfogja az akkor már nagyapa Envyr kezét, aki bizonyára a maga csendes módján csak egy gyengéd szorítással fogja kifejezni az érzelmeit. Ez a kép annyira szépnek bizonyul, hogy képtelen elnyomni egy sóhajt, hogy mellkasa felszabaduljon a boldogság nyomása alól. Na de persze kedves kis félelfe mindig gondoskodik róla, hogy egy megjegyzéssel visszarángassa a földre.*
- Most miért veszed el az örömömet? - *kérdezi csalódottan.* - Úgy örültem, hogy itthon maradsz, erre ilyeneket mondasz. Amúgy meg - *itt egy kis hatásszünetet tart* - , oda megyek, ahova akarok. Nyugodtabb vagyok, ha látom, hogy semmi bajod. Azt meg nem is értem honnan veszed, hogy kémkedni szoktam utánad. Nahát, még ilyet!
*Teljesen felháborodik a visszautasítás hallatán, habár úgyis tudja, hogy mindez nem hatja meg a félvért. Hát így hálálja meg kedvese az aggódást! Arról nem is beszélve, hogy szöget üt a fejébe, hogy talán valóban nem ártana hébe-hóba csak a rend kedvéért ellenőrizni, nem jár-e tiltott utakon a férfi. Sajnos a helyzeten azonban semmi nem változtat. Ez a makacs Envyr mindig komolyan gondolja amit mond.
Persze a duzzogásnak is megvan a maga hátulütője. Például a kelleténél bűnbánóbb ábrázattal kell végighallgatni a jogos dorgálásokat, mint most is a sebével kapcsolatos intelmeket. Lelohadni készülő hangulatát szerencsére megmenti Envyr kedves viselkedése. Legalábbis ami a kezdeteket illeti. Megnyugodva simul háta a másikhoz, míg kezeit lazán az ölelő karokon nyugtatja. A lassan csepegtetett rossz hírt először nyugodtan hallgatja, hiszen a jelek szerint még korai lenne aggódni bármiféle gyanús szerek miatt. Nyugodt, önkéntelen mozdulatokkal simogatja a félelf karját, ám éppen a nyugtatónak szánt mondatok hatására komorodik el. Hiába, mindig mikor azt hiszi, hogy végre valóban közel engedi magához a párja, mindig előkerül egy újabb akadály, amiből kiderül, hogy egész más elképzeléseik vannak. Azelőtt bizonyára már héthatáron túl lett volna, ha kedvesétől ilyeneket hallott volna, de mióta megnyílt előtte a férfi, talán jobban érti egy kissé. Legalábbis Alina szereti ezt hinni. Éppen ezért maga számára váratlanul nyugodtan fogadja a bejelentést. Nem húzódik el, csak egy csalódott morgást hallat.*
- Eszemben sincs - *súgja, a másikra bízva, hogy vajon a várakozást utasítja el vagy a beharangozott csodaszert. Addig-addig mocorog, míg oldalról nem látja Envyrt, akinek kezét közben saját derekára helyezi, majd oldalról néz a szürke szemekbe, míg megcirógatja azt a csökönyös fejet.* - Te kis buta. Nemhogy elég, még sok is.
- Envyr, nem akarok várni. És legalább egy kis félelfet szeretnék tőled - *ezt már a férfi nyakába suttogja két apró csók között.* - De majd csak később. Most csak téged akarlak. Majd vigyázol.
*Tolja át a felelőséget nemes egyszerűséggel a másikra, ha már az olyan fontos neki, mialatt keze a nyaktól kiindulva lassan végigsimít a szikár felsőtesten, majd folytatja útját a hason és ágyékon keresztül egész a combig, ahol már nem rakoncátlankodik tovább, hiszen ki tudja mi lesz a félvér válasza. Az mindenesetre meg sem fordul a lány fejében, hogy párja teljesen elvesztené fejét az ő hatására.*
- Hogy lehetsz ilyen, hmm? - *próbálja újból lágyan kikémlelni a szürke tekintetben rejlő érzéseket.* - Tudod, hogy éppen ma találkoztam egy jókötésű, széles vállú, jól nevelt emberrel és mégis végig te jártál az eszembe? Ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, mint régen, ne veszekedjünk és aggódjunk előre a semmiért, jó? Látod, hogy eddig is milyen jól alakultak a dolgaink.
- Most miért veszed el az örömömet? - *kérdezi csalódottan.* - Úgy örültem, hogy itthon maradsz, erre ilyeneket mondasz. Amúgy meg - *itt egy kis hatásszünetet tart* - , oda megyek, ahova akarok. Nyugodtabb vagyok, ha látom, hogy semmi bajod. Azt meg nem is értem honnan veszed, hogy kémkedni szoktam utánad. Nahát, még ilyet!
*Teljesen felháborodik a visszautasítás hallatán, habár úgyis tudja, hogy mindez nem hatja meg a félvért. Hát így hálálja meg kedvese az aggódást! Arról nem is beszélve, hogy szöget üt a fejébe, hogy talán valóban nem ártana hébe-hóba csak a rend kedvéért ellenőrizni, nem jár-e tiltott utakon a férfi. Sajnos a helyzeten azonban semmi nem változtat. Ez a makacs Envyr mindig komolyan gondolja amit mond.
Persze a duzzogásnak is megvan a maga hátulütője. Például a kelleténél bűnbánóbb ábrázattal kell végighallgatni a jogos dorgálásokat, mint most is a sebével kapcsolatos intelmeket. Lelohadni készülő hangulatát szerencsére megmenti Envyr kedves viselkedése. Legalábbis ami a kezdeteket illeti. Megnyugodva simul háta a másikhoz, míg kezeit lazán az ölelő karokon nyugtatja. A lassan csepegtetett rossz hírt először nyugodtan hallgatja, hiszen a jelek szerint még korai lenne aggódni bármiféle gyanús szerek miatt. Nyugodt, önkéntelen mozdulatokkal simogatja a félelf karját, ám éppen a nyugtatónak szánt mondatok hatására komorodik el. Hiába, mindig mikor azt hiszi, hogy végre valóban közel engedi magához a párja, mindig előkerül egy újabb akadály, amiből kiderül, hogy egész más elképzeléseik vannak. Azelőtt bizonyára már héthatáron túl lett volna, ha kedvesétől ilyeneket hallott volna, de mióta megnyílt előtte a férfi, talán jobban érti egy kissé. Legalábbis Alina szereti ezt hinni. Éppen ezért maga számára váratlanul nyugodtan fogadja a bejelentést. Nem húzódik el, csak egy csalódott morgást hallat.*
- Eszemben sincs - *súgja, a másikra bízva, hogy vajon a várakozást utasítja el vagy a beharangozott csodaszert. Addig-addig mocorog, míg oldalról nem látja Envyrt, akinek kezét közben saját derekára helyezi, majd oldalról néz a szürke szemekbe, míg megcirógatja azt a csökönyös fejet.* - Te kis buta. Nemhogy elég, még sok is.
- Envyr, nem akarok várni. És legalább egy kis félelfet szeretnék tőled - *ezt már a férfi nyakába suttogja két apró csók között.* - De majd csak később. Most csak téged akarlak. Majd vigyázol.
*Tolja át a felelőséget nemes egyszerűséggel a másikra, ha már az olyan fontos neki, mialatt keze a nyaktól kiindulva lassan végigsimít a szikár felsőtesten, majd folytatja útját a hason és ágyékon keresztül egész a combig, ahol már nem rakoncátlankodik tovább, hiszen ki tudja mi lesz a félvér válasza. Az mindenesetre meg sem fordul a lány fejében, hogy párja teljesen elvesztené fejét az ő hatására.*
- Hogy lehetsz ilyen, hmm? - *próbálja újból lágyan kikémlelni a szürke tekintetben rejlő érzéseket.* - Tudod, hogy éppen ma találkoztam egy jókötésű, széles vállú, jól nevelt emberrel és mégis végig te jártál az eszembe? Ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, mint régen, ne veszekedjünk és aggódjunk előre a semmiért, jó? Látod, hogy eddig is milyen jól alakultak a dolgaink.
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-31 11:42:15
Üzenet elküldve: 2012-12-31 11:42:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Ha nem eszed meg, nem lesz tőle semmi bajod.
*Forgatja meg látszólagos unalommal a szemeit, de magában azért jót mulat a lány előbbi értetlenkedésén. Jólesően kortyol néhányat a hűs vízből, majd a poharat lerakva, fejcsóválva ereszt meg egy halovány mosoly a bögréhez.. vagy edény(?)hez fűződő oly szoros ragaszkodást látva. Valójában már most tudja, hogy ez is csak egy újabb kacat lesz, amit ide oda kell pakolgatni, mert mindenhol útban lesz.. de ha ez Alinát boldoggá teszi, ám maradjon. Egy darabig.. Aztán majd kicsempészi a hajókonyhába a többi csorbaság közé. Ebben a békés tudatban szépen hozzá is lát a rendrakáshoz, amit végül hamar félbeszakít a lány következő kijelentése. Immáron a legapróbb mosoly nélkül, szigorú tekintettel fordul vissza a másik felé.*
- Ma este én sem megyek sehova, de ettől függetlenül jobban teszed, ha gyorsan leszoktatod magad az ilyesfajta ötletekről. Nem foglak magammal vinni, ha épp mással van dolgom. Ahogy azt se fogom eltűrni, hogy csak azért eredj a nyomomba, hogy a háttérből árgus szemekkel leselkedj. Nagyon bízom benne, hogy ennél azért tudsz magadnak hasznosabb elfoglaltságot is találni.
*Közli meglehetősen szárazon, de mivel már korábban is felvetődött ez a lehetetlen gondolat Alinában, jobb ha mielőbb tisztázza a helyzetet. Más se hiányozna neki, mint hogy még rá is odafigyeljen, amikor mindenféle gyanús szerzetekkel randevúzik. Nem is mond többet, inkább hagyja hogy egy darabig még az előző szavai lógjanak a levegőben, hátha sikerül bevésődniük párja emlékezetébe. Ő pedig közben komótosan befejezi a rendrakást, majd csak akkor szólal meg újra, amikor a sérült váll állapotát szeretné ellenőrizni. Míg hallgatja a hozzá kapcsolódó magyarázkodást szárazra törli a kezét, és próbál nem megszólalni.. pedig nagyon a nyelve hegyén lenne pár keresetlen megjegyzés a lány újabb felelőtlen viselkedésére vonatkozóan, de pontosan tudja, hogy úgyis csak a falnak beszélne. Így tehát maximum a szokásosnál komorabb arckifejezéséről lehet leolvasni a véleményét.*
- A mindennapi, egyszerű tevékenységek bőven elegendőek ahhoz, hogy ne tunyuljanak el az izmok. Mindegy.. téged ismerve, már tényleg nem kéne meglepődnöm, hogy ez lett a vége. Kicsit így tovább fog tartani a gyógyulás, de.. egyszer csak helyre jön.
*Mondja halkan, színtelenül, miközben alaposan szemügyre veszi a még mindig jelen lévő gyulladást. Egy rövid időre felkel, hogy előkotorja a kenőcsöt, ami lelohasztja a duzzanatot, majd némi kötszert.*
- Holnap körbenézek, biztosan akad valami ami segít..
*Teszi hozzá a hegekre vonatkozóan, egyenlőre nem törődve a lány szavaiban rejlő mögöttes tartalommal. Visszatérve bekeni a vöröses területet, majd egy vékony, csupán egyrétegű kötéssel beköti, leginkább már csak azért, hogy ne maszatolja össze a blúzt, ha újra rákerül. Végül aztán eljön az ideje az előbb felvetülő tévképzetek eloszlatásának is.*
- Nem mintha a kedvem tudná szegni egy ilyen apróság, amit épp bebeszéltél magadnak.. -*húzza közelebb magához a lányt mikor végzett a kötéssel, és miután egy apró csókot lehelt annak nyakhajlatába, hátulról átöleli*- De talán érthető, hogy van pár dolog, amiről nem árt gondoskodni, mielőtt utat engedek az efféle kedvteléseknek. És ha már itt tartunk van egy jó és egy rossz hírem. A rossz, hogy egy kicsit még várnod kell.. A jó viszont az, hogy nem kell tovább nyűglődnöd a kedvenc teáiddal, mert találtam egy tartósabb megoldást. Csak egyszer kell majd leerőltetned a torkodon azt a szert és nem lesz többé gondunk ezzel.
*Búgja csendesen a fülébe, majd a lányt továbbra is a karjaiban tartva a kabin falának veti a hátát. Ad egy rövidke időt a másiknak, majd finoman végigsimít a karján.*
- És mielőtt még aggódnál, nem, nem fog semmilyen kárt tenni benned. Ez egy amolyan személyre szabott bájital. Csak ellenem fog megvédeni, ami gondolom épp elég..
*..legalábbis amíg tényleg kitart mellette, ami bizony jár némi lemondással. Ugyanakkor, ha később mégis meggondolja magát - ami bár fájna, mégsem tudná miatta hibáztatni - akkor bármikor kezdhet új életet.*
*Forgatja meg látszólagos unalommal a szemeit, de magában azért jót mulat a lány előbbi értetlenkedésén. Jólesően kortyol néhányat a hűs vízből, majd a poharat lerakva, fejcsóválva ereszt meg egy halovány mosoly a bögréhez.. vagy edény(?)hez fűződő oly szoros ragaszkodást látva. Valójában már most tudja, hogy ez is csak egy újabb kacat lesz, amit ide oda kell pakolgatni, mert mindenhol útban lesz.. de ha ez Alinát boldoggá teszi, ám maradjon. Egy darabig.. Aztán majd kicsempészi a hajókonyhába a többi csorbaság közé. Ebben a békés tudatban szépen hozzá is lát a rendrakáshoz, amit végül hamar félbeszakít a lány következő kijelentése. Immáron a legapróbb mosoly nélkül, szigorú tekintettel fordul vissza a másik felé.*
- Ma este én sem megyek sehova, de ettől függetlenül jobban teszed, ha gyorsan leszoktatod magad az ilyesfajta ötletekről. Nem foglak magammal vinni, ha épp mással van dolgom. Ahogy azt se fogom eltűrni, hogy csak azért eredj a nyomomba, hogy a háttérből árgus szemekkel leselkedj. Nagyon bízom benne, hogy ennél azért tudsz magadnak hasznosabb elfoglaltságot is találni.
*Közli meglehetősen szárazon, de mivel már korábban is felvetődött ez a lehetetlen gondolat Alinában, jobb ha mielőbb tisztázza a helyzetet. Más se hiányozna neki, mint hogy még rá is odafigyeljen, amikor mindenféle gyanús szerzetekkel randevúzik. Nem is mond többet, inkább hagyja hogy egy darabig még az előző szavai lógjanak a levegőben, hátha sikerül bevésődniük párja emlékezetébe. Ő pedig közben komótosan befejezi a rendrakást, majd csak akkor szólal meg újra, amikor a sérült váll állapotát szeretné ellenőrizni. Míg hallgatja a hozzá kapcsolódó magyarázkodást szárazra törli a kezét, és próbál nem megszólalni.. pedig nagyon a nyelve hegyén lenne pár keresetlen megjegyzés a lány újabb felelőtlen viselkedésére vonatkozóan, de pontosan tudja, hogy úgyis csak a falnak beszélne. Így tehát maximum a szokásosnál komorabb arckifejezéséről lehet leolvasni a véleményét.*
- A mindennapi, egyszerű tevékenységek bőven elegendőek ahhoz, hogy ne tunyuljanak el az izmok. Mindegy.. téged ismerve, már tényleg nem kéne meglepődnöm, hogy ez lett a vége. Kicsit így tovább fog tartani a gyógyulás, de.. egyszer csak helyre jön.
*Mondja halkan, színtelenül, miközben alaposan szemügyre veszi a még mindig jelen lévő gyulladást. Egy rövid időre felkel, hogy előkotorja a kenőcsöt, ami lelohasztja a duzzanatot, majd némi kötszert.*
- Holnap körbenézek, biztosan akad valami ami segít..
*Teszi hozzá a hegekre vonatkozóan, egyenlőre nem törődve a lány szavaiban rejlő mögöttes tartalommal. Visszatérve bekeni a vöröses területet, majd egy vékony, csupán egyrétegű kötéssel beköti, leginkább már csak azért, hogy ne maszatolja össze a blúzt, ha újra rákerül. Végül aztán eljön az ideje az előbb felvetülő tévképzetek eloszlatásának is.*
- Nem mintha a kedvem tudná szegni egy ilyen apróság, amit épp bebeszéltél magadnak.. -*húzza közelebb magához a lányt mikor végzett a kötéssel, és miután egy apró csókot lehelt annak nyakhajlatába, hátulról átöleli*- De talán érthető, hogy van pár dolog, amiről nem árt gondoskodni, mielőtt utat engedek az efféle kedvteléseknek. És ha már itt tartunk van egy jó és egy rossz hírem. A rossz, hogy egy kicsit még várnod kell.. A jó viszont az, hogy nem kell tovább nyűglődnöd a kedvenc teáiddal, mert találtam egy tartósabb megoldást. Csak egyszer kell majd leerőltetned a torkodon azt a szert és nem lesz többé gondunk ezzel.
*Búgja csendesen a fülébe, majd a lányt továbbra is a karjaiban tartva a kabin falának veti a hátát. Ad egy rövidke időt a másiknak, majd finoman végigsimít a karján.*
- És mielőtt még aggódnál, nem, nem fog semmilyen kárt tenni benned. Ez egy amolyan személyre szabott bájital. Csak ellenem fog megvédeni, ami gondolom épp elég..
*..legalábbis amíg tényleg kitart mellette, ami bizony jár némi lemondással. Ugyanakkor, ha később mégis meggondolja magát - ami bár fájna, mégsem tudná miatta hibáztatni - akkor bármikor kezdhet új életet.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-28 17:58:27
Üzenet elküldve: 2012-12-28 17:58:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Ezt?
*Méregeti ellenszenvesen a pókkóstolta ételt, míg Envyr visszaérkezik a vízzel. Igaz, a félelf eddig sem dobta ki a aranyat az ablakon, de hogy ennyire takarékoskodna… Már az is felötlik a lány fejében, hogy talán csak az ő bosszantására lett olyan becses a másiknak a túró. Végül persze fény derül a turpisságra.*
- Akkor se szeretem a mérget. Még a végén a fejünkbe párolog, mint valami betegség.
*Duzzog visszafogottan, csak az békíti meg, mikor jobban szemügyre veszi a kapott vizet. Elégedett mosoly jelenik meg arcán, mikor megállapítja magában, hogy a férfi végre kezd visszatalálni önmagához és nem nyúl olyan természetesen a szeszhez, mint mikor újból találkoztak. Na persze ezt egy szóval sem említi, amilyen konok tud lenni kedvese, még a végén puszta dacból valami erősebbet töltene.*
- Még szép, hogy megtartom! - *húzza közelebb óvón a lefitymált edényt.* - Ez az első közös edényünk, csak nem képzeled, hogy megválok tőle?! Nahát, még hogy csorba. Nincs ennek semmi baja. Az csak nem bűn, hogy nincs túlcicomázva.
*Nem is tudja mi bosszantja jobban: az ismerősen gúnyos vigyor vagy az azt kísérő szavak. Abban a pillanatban megesküdne rá, hogy bosszúból egy olyan csicsás bögrével lepi meg kedves párját, amiből még ő sem inna szívesen. Még szerencse, hogy Alina általában hamar túlteszi magát az effajta becsületsértéseken és ezáltal a bosszú is nyomtalanul elszáll az emlékeiből.
Mindenesetre lustán ücsörögve nézi Envyr hevenyészett rendrakását és ez úgy leköti figyelmét, mintha az istenek tudják milyen érdekes dolgot látna. Habár így is van. Hányszor álmodozott már arról, hogy ilyen nyugodt természetességgel telnek majd napjaik.*
- Eszemben sincs kimozdulni - *rázza meg a fejét. Majd biztos ami biztos, hozzáteszi.* - Kivéve, ha megint el akarsz menni, mert akkor elkísérlek. Ha nem mehetek be, majd megvárlak valahol vagy külön asztalhoz ülök.
*Most már úgy döntött, hogy nem hagyja magát, ha a félelf megint el akar tűnni éjszakára. Várakozva figyeli a másikat, hátha kiolvas valamit a kézmosás szokásos mozdulatai közül. Az unszolásnak könnyen enged, habár mikor kiderül, hogy mire készül kedvese, egy pillanatra megfeszülnek az izmai, mert sejti, hogy most fejmosásban lesz része. Éppen ezért meglehetősen körülményesen kezd neki, hogy megszabaduljon blúzától. Jobbnak látja felkészíteni Envyrt, nehogy túlzott hidegzuhanyként érje, hogy kisebb visszaesés történt a gyógyításában.*
- Szépen javulgat, már sokkal jobb, mint volt. És már lázas sem vagyok jó ideje. Látod, milyen jól megy a mozgás? - *bizonyítékként köröz párat vállával.* - Hát, persze azért csodát ugye nem kell várni. Idő kell minden sebhez, nem igaz? És hát… szóval lehet hogy az nem tett olyan jót neki, mikor a birkák nem akartak átkelni a patakon és párat át kellett segíteni. Persze én csak a kisebbeket vittem. Meg amúgy is, az csak jót tesz, ha nem tunyulnak el az izmok, ugye?
*Ennyi bevezető után most mát úgy érzi, hogy talán mégsem éri akkora sokként a másikat az a kisebb vörösödés és duzzadtság, ami valóban szinte semmi a sérülés eredeti állapotához képest. Leengedi a blúzt, úgy várja a gyógyító véleményét és az esetleges kezelést.*
- Jó lenne, ha találnál valamit a hegekre - *szól végül komolyan.* - Először nem zavartak, de… elég rondák. Túlságosan is. - *Elhallgat, de végül mégis kiböki, mi piszkálja a csőrét egy ideje.* - Nem csoda, hogy azóta nincs kedved hozzám. Lehet hogy tényleg nem neked kellett volna kezelni, akkor nem láttad volna annyiszor ezt a rusnyaságot.
*Persze nem felejtette el Envyr gyerekekről és családról szóló eszmefuttatásait, de minél többet gondolkodik a helyzeten, annál világosabban látja a valódi okot. El is takarja gyorsan kezével a sebhelyet, míg szabadon maradt kezével a blúzt igyekszik visszahúzni.*
*Méregeti ellenszenvesen a pókkóstolta ételt, míg Envyr visszaérkezik a vízzel. Igaz, a félelf eddig sem dobta ki a aranyat az ablakon, de hogy ennyire takarékoskodna… Már az is felötlik a lány fejében, hogy talán csak az ő bosszantására lett olyan becses a másiknak a túró. Végül persze fény derül a turpisságra.*
- Akkor se szeretem a mérget. Még a végén a fejünkbe párolog, mint valami betegség.
*Duzzog visszafogottan, csak az békíti meg, mikor jobban szemügyre veszi a kapott vizet. Elégedett mosoly jelenik meg arcán, mikor megállapítja magában, hogy a férfi végre kezd visszatalálni önmagához és nem nyúl olyan természetesen a szeszhez, mint mikor újból találkoztak. Na persze ezt egy szóval sem említi, amilyen konok tud lenni kedvese, még a végén puszta dacból valami erősebbet töltene.*
- Még szép, hogy megtartom! - *húzza közelebb óvón a lefitymált edényt.* - Ez az első közös edényünk, csak nem képzeled, hogy megválok tőle?! Nahát, még hogy csorba. Nincs ennek semmi baja. Az csak nem bűn, hogy nincs túlcicomázva.
*Nem is tudja mi bosszantja jobban: az ismerősen gúnyos vigyor vagy az azt kísérő szavak. Abban a pillanatban megesküdne rá, hogy bosszúból egy olyan csicsás bögrével lepi meg kedves párját, amiből még ő sem inna szívesen. Még szerencse, hogy Alina általában hamar túlteszi magát az effajta becsületsértéseken és ezáltal a bosszú is nyomtalanul elszáll az emlékeiből.
Mindenesetre lustán ücsörögve nézi Envyr hevenyészett rendrakását és ez úgy leköti figyelmét, mintha az istenek tudják milyen érdekes dolgot látna. Habár így is van. Hányszor álmodozott már arról, hogy ilyen nyugodt természetességgel telnek majd napjaik.*
- Eszemben sincs kimozdulni - *rázza meg a fejét. Majd biztos ami biztos, hozzáteszi.* - Kivéve, ha megint el akarsz menni, mert akkor elkísérlek. Ha nem mehetek be, majd megvárlak valahol vagy külön asztalhoz ülök.
*Most már úgy döntött, hogy nem hagyja magát, ha a félelf megint el akar tűnni éjszakára. Várakozva figyeli a másikat, hátha kiolvas valamit a kézmosás szokásos mozdulatai közül. Az unszolásnak könnyen enged, habár mikor kiderül, hogy mire készül kedvese, egy pillanatra megfeszülnek az izmai, mert sejti, hogy most fejmosásban lesz része. Éppen ezért meglehetősen körülményesen kezd neki, hogy megszabaduljon blúzától. Jobbnak látja felkészíteni Envyrt, nehogy túlzott hidegzuhanyként érje, hogy kisebb visszaesés történt a gyógyításában.*
- Szépen javulgat, már sokkal jobb, mint volt. És már lázas sem vagyok jó ideje. Látod, milyen jól megy a mozgás? - *bizonyítékként köröz párat vállával.* - Hát, persze azért csodát ugye nem kell várni. Idő kell minden sebhez, nem igaz? És hát… szóval lehet hogy az nem tett olyan jót neki, mikor a birkák nem akartak átkelni a patakon és párat át kellett segíteni. Persze én csak a kisebbeket vittem. Meg amúgy is, az csak jót tesz, ha nem tunyulnak el az izmok, ugye?
*Ennyi bevezető után most mát úgy érzi, hogy talán mégsem éri akkora sokként a másikat az a kisebb vörösödés és duzzadtság, ami valóban szinte semmi a sérülés eredeti állapotához képest. Leengedi a blúzt, úgy várja a gyógyító véleményét és az esetleges kezelést.*
- Jó lenne, ha találnál valamit a hegekre - *szól végül komolyan.* - Először nem zavartak, de… elég rondák. Túlságosan is. - *Elhallgat, de végül mégis kiböki, mi piszkálja a csőrét egy ideje.* - Nem csoda, hogy azóta nincs kedved hozzám. Lehet hogy tényleg nem neked kellett volna kezelni, akkor nem láttad volna annyiszor ezt a rusnyaságot.
*Persze nem felejtette el Envyr gyerekekről és családról szóló eszmefuttatásait, de minél többet gondolkodik a helyzeten, annál világosabban látja a valódi okot. El is takarja gyorsan kezével a sebhelyet, míg szabadon maradt kezével a blúzt igyekszik visszahúzni.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-27 21:08:01
Üzenet elküldve: 2012-12-27 21:08:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Murcival..
*Visszhangozza a lányt olyan hangsúllyal, mintha életében nem ejtett volna ki a száján egy ilyen alávaló szót. Egy pár másodpercig még hitetlenkedve fintorog, majd amint sikerült megemészteni a dolgot enyhén megrázza a fejét, s eloszlatja a másik félelmeit. Legalábbis a matrózok vélt haragját illetően.*
- Aligha.. jól fog esni nekik a tudat, hogy mikor legközelebb kihajóznak, azok a bizonyos dögök már nem lesznek a hajón.
*A következő kitörésre már csak visszafogott hümmögéssel reagál, hisz ez még mindig sokkal jobb, mintha nyíltan igazat adna a másiknak. Aki néha bizony nagyon is úgy viselkedik, mint egy izgága gyerek.. Na de következő aprócska gesztussal azért szerencsére sikerül kicsit jobb kedvre derítenie a panaszkodó félt, s az remélhetően nem is erőlteti tovább a korábbi beszédkezdeményt.
A hal egész ízletes volt.. bár valószínűleg azért élvezte jobban az ebédet, mert kivételesen nem egyedül kellett elköltenie a szoba magányában. Most hogy Alina ismét itt van vele, sokkal távolibbnak tűnnek az elmúlt hónapok hiábavaló vesződségei, bosszúságai. A kétes eredetű túró problémáját mondjuk szívesen elnapolta volna, bár azt ez a fajta étek aligha hálálná meg.. No de mindegy. Úgy is van egy ötlete.*
- Nem kell eladni. Megtartjuk.
*Dől hátra jólesően, miután végzett a hallal. Némi szünetet még ad magának, mialatt elenged egy elégedett sóhajt is, és csak utána mozdul meg, hogy hozzon két poharat aminek segítségével le tudják öblíteni az ételt. És mindezt kivételesen nem borral, hanem csak egyszerű tiszta vízzel. Túl fiatal még ez a nap.. Mindezen tevékenységek közben pedig azért csak befejezi a megkezdett gondolatmenetet.*
- Kelleni fog valami, amibe bele tudom keverni a mérget. Azokat meg akik belekóstolnak, aligha fogja zavarni a pókos baleset..
*Ereszt meg egy röpke gunyoros pillantást a másik irányába.*
- ..ráadásul a csodás bögrédet is megtarthatod utána a kis birkák kedves emlékére.
*Ha Alina is végzett összeszedi egy kupacba a maradványokat, de egyenlőre még az asztalon hagyja. Majd kifelé menet megszabadul tőlük, de egyenlőre még nem tervezi ismét kidugni az orrát a csípős hidegbe.*
- No és mit tervezel mára? Gondolom már nem lesz sok kedved újra nekivágni a városnak.
*Kérdi már már csak mellékesen, majd kezet mos, és párját finoman, de mégis határozottan az ágyhoz tereli.*
- Rég nem láttam már a vállad, úgyhogy ideje egy újabb pillantást vetni rá. Talán tudok szerezni valamit, ami eltünteti, vagy legalább elhalványítja a hegeket.
*Ül le, majd türelmesen megvárja, míg a másik is letelepedik mellé és szabaddá teszi a kívánt testrészt. Mostanra már nagyrészt rendbe kellett hogy jöjjön, habár ki tudja mi mindent művelt ez az őrült nőszemély, míg odavolt.. Sajnos nem arról híres, hogy olyan nagyon oda tudna figyelni magára. Aztán meg még fel van háborodva, ha gyereknek nézik..*
*Visszhangozza a lányt olyan hangsúllyal, mintha életében nem ejtett volna ki a száján egy ilyen alávaló szót. Egy pár másodpercig még hitetlenkedve fintorog, majd amint sikerült megemészteni a dolgot enyhén megrázza a fejét, s eloszlatja a másik félelmeit. Legalábbis a matrózok vélt haragját illetően.*
- Aligha.. jól fog esni nekik a tudat, hogy mikor legközelebb kihajóznak, azok a bizonyos dögök már nem lesznek a hajón.
*A következő kitörésre már csak visszafogott hümmögéssel reagál, hisz ez még mindig sokkal jobb, mintha nyíltan igazat adna a másiknak. Aki néha bizony nagyon is úgy viselkedik, mint egy izgága gyerek.. Na de következő aprócska gesztussal azért szerencsére sikerül kicsit jobb kedvre derítenie a panaszkodó félt, s az remélhetően nem is erőlteti tovább a korábbi beszédkezdeményt.
A hal egész ízletes volt.. bár valószínűleg azért élvezte jobban az ebédet, mert kivételesen nem egyedül kellett elköltenie a szoba magányában. Most hogy Alina ismét itt van vele, sokkal távolibbnak tűnnek az elmúlt hónapok hiábavaló vesződségei, bosszúságai. A kétes eredetű túró problémáját mondjuk szívesen elnapolta volna, bár azt ez a fajta étek aligha hálálná meg.. No de mindegy. Úgy is van egy ötlete.*
- Nem kell eladni. Megtartjuk.
*Dől hátra jólesően, miután végzett a hallal. Némi szünetet még ad magának, mialatt elenged egy elégedett sóhajt is, és csak utána mozdul meg, hogy hozzon két poharat aminek segítségével le tudják öblíteni az ételt. És mindezt kivételesen nem borral, hanem csak egyszerű tiszta vízzel. Túl fiatal még ez a nap.. Mindezen tevékenységek közben pedig azért csak befejezi a megkezdett gondolatmenetet.*
- Kelleni fog valami, amibe bele tudom keverni a mérget. Azokat meg akik belekóstolnak, aligha fogja zavarni a pókos baleset..
*Ereszt meg egy röpke gunyoros pillantást a másik irányába.*
- ..ráadásul a csodás bögrédet is megtarthatod utána a kis birkák kedves emlékére.
*Ha Alina is végzett összeszedi egy kupacba a maradványokat, de egyenlőre még az asztalon hagyja. Majd kifelé menet megszabadul tőlük, de egyenlőre még nem tervezi ismét kidugni az orrát a csípős hidegbe.*
- No és mit tervezel mára? Gondolom már nem lesz sok kedved újra nekivágni a városnak.
*Kérdi már már csak mellékesen, majd kezet mos, és párját finoman, de mégis határozottan az ágyhoz tereli.*
- Rég nem láttam már a vállad, úgyhogy ideje egy újabb pillantást vetni rá. Talán tudok szerezni valamit, ami eltünteti, vagy legalább elhalványítja a hegeket.
*Ül le, majd türelmesen megvárja, míg a másik is letelepedik mellé és szabaddá teszi a kívánt testrészt. Mostanra már nagyrészt rendbe kellett hogy jöjjön, habár ki tudja mi mindent művelt ez az őrült nőszemély, míg odavolt.. Sajnos nem arról híres, hogy olyan nagyon oda tudna figyelni magára. Aztán meg még fel van háborodva, ha gyereknek nézik..*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-26 16:53:53
Üzenet elküldve: 2012-12-26 16:53:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A meleget adó nap immár a horizont alá bukott, ezzel teret adva a környéket sejtelmessé, titokzatossá tévő sötétségnek. Noel egy kicsit megigazítja ruháját, hogy a tengeri szellő hidege ne fújjon olyan erősen rajta, majd kedvesét átölelve homlokára egy csókot nyom, ami remélhetőleg felmelegíti, míg a hajóhoz nem érkeznek.
Sötétedik. A kikötőben sorra gyúlnak a lámpások, így az éjszakai munka is szakadatlanul haladhat, hiszen a hajók sorra jönnek és mennek megállás nélkül, hogy értékes portékáikkal tegyék színesebbé Arthenior városát.* -Mindjárt megérkezünk, de nyugodtan fújd ki magad, bár én szívesebben ücsörögnék a meleg kabinban, ahol talán még forró étel is várhat minket. *szól a fél-elf férfinek.* -Itt van már csak néhány percnyire. *Karjával mutat a kereskedőhajó irányába, remélve, hogy az előbb elhangzott mondata sietésre bírja a férfit.* -Nem szeretek a környéken járkálni a sötétben, ki tudja, mikor akar egy részeg matróz az életedre törni. *Ezt követően az egyik kezét hosszútőre mellett tartja.
Később, mikor meghallja Naasier válaszát megörül.* -Szívesen megnézném a műveidet a városban, sőt talán még, ha elnyeri ízlésemet vásárolhatok is egyet-kettő, amivel hírnevet is szerezhetsz magadnak más városokban. *Éppen mikor ecsetelné tervének a művészre eső részét, egy ismerős hang üti meg a fülét. Valaki a távolban a kelleténél hangosabban hallatja hangját, de leszállt ködtől csak most tűnik fel a látóhatáron Az Erkölcsös Éjszaka, az a csodálatos kereskedőhajó, ami felé igyekeznek. Ahogy csak úgy száz méter választja el a triót a céljától, Noel felfigyel arra, hogy a hajó egyik éjjeli őre egy öregemberrel vitázik, aki szintén szívesen megszállna éjszakára. Amint a matrózhoz érnek mindenki láthatja, hogy az öregember az a remete, aki csak úgy köddé vált a erdőben.
Az események sokasodnak, hiszen a távolban feltűnik két személy, aki egyenesen a hajó felé igyekszik. Így még a remetét se tudja üdvözölni, mivel mindenki nagy meglepetésére az a nő fut be, akit nemrégiben letartóztattak. Noel kérdő tekintettel nézi 'Kleya kisasszonyt' és a másik személyt, aki az elnézést követően sarkon fordul és kámforrá válik a sötétben. Gyanúja egyre jobban felerősödik, mikor hitvese is a fülébe súgja aggályait.*
-Matróz, szólj a kapitánynak, hogy vendégeink érkeztek és szeretném, ha itt személyesen üdvözölné őket, mielőtt még a fedélzetre kerülünk. Tudod mennyire megválogatja azokat az embereket, akik a fedélzetre akarnak lépni. Ilyen késői órában pedig jobbnak látom, ha ő személyesen adna engedélyt a fedélzetre lépésre. *Szerencsére az őr szó nélkül teljesíti Noel kérését, így míg a csapat Sohelire vár, alkalmasnak érzi, hogy számon kérje a fél-elf nőt.* -Ne vegye tolakodásnak hölgyem, de maga hogyan kerül ide? Tudtom szerint magát letartoztatták, valamint az eddig tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, ha egy őrség vezetője hibát követ el, igyekszik azt eltitkolni és inkább elteszi láb alól a szemtanúkat, minthogy kíséretet adjon és elengedje magát. Remélem nem sértem meg kegyedet ezzel, de magának vagy a temetőben vagy egy koszos börtönben kellene feküdnie.* ~Természetesen ezt a Winel nevezetű fickó modora és arcát borító erőszakos seb is alátámasztja.~ *Sóhajt egyet, majd kisvártatva folytatja monológját.* -Mielőtt bemutatkozna, ~ugyanis ezt az erdőben nem tette meg~ jogosnak érzem, hogy elmagyarázza nekünk, hogyan találta meg Az Erkölcsös Éjszakát?
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.26 18:55:41, a következő indokkal:
Helyesírás javítása
*A meleget adó nap immár a horizont alá bukott, ezzel teret adva a környéket sejtelmessé, titokzatossá tévő sötétségnek. Noel egy kicsit megigazítja ruháját, hogy a tengeri szellő hidege ne fújjon olyan erősen rajta, majd kedvesét átölelve homlokára egy csókot nyom, ami remélhetőleg felmelegíti, míg a hajóhoz nem érkeznek.
Sötétedik. A kikötőben sorra gyúlnak a lámpások, így az éjszakai munka is szakadatlanul haladhat, hiszen a hajók sorra jönnek és mennek megállás nélkül, hogy értékes portékáikkal tegyék színesebbé Arthenior városát.* -Mindjárt megérkezünk, de nyugodtan fújd ki magad, bár én szívesebben ücsörögnék a meleg kabinban, ahol talán még forró étel is várhat minket. *szól a fél-elf férfinek.* -Itt van már csak néhány percnyire. *Karjával mutat a kereskedőhajó irányába, remélve, hogy az előbb elhangzott mondata sietésre bírja a férfit.* -Nem szeretek a környéken járkálni a sötétben, ki tudja, mikor akar egy részeg matróz az életedre törni. *Ezt követően az egyik kezét hosszútőre mellett tartja.
Később, mikor meghallja Naasier válaszát megörül.* -Szívesen megnézném a műveidet a városban, sőt talán még, ha elnyeri ízlésemet vásárolhatok is egyet-kettő, amivel hírnevet is szerezhetsz magadnak más városokban. *Éppen mikor ecsetelné tervének a művészre eső részét, egy ismerős hang üti meg a fülét. Valaki a távolban a kelleténél hangosabban hallatja hangját, de leszállt ködtől csak most tűnik fel a látóhatáron Az Erkölcsös Éjszaka, az a csodálatos kereskedőhajó, ami felé igyekeznek. Ahogy csak úgy száz méter választja el a triót a céljától, Noel felfigyel arra, hogy a hajó egyik éjjeli őre egy öregemberrel vitázik, aki szintén szívesen megszállna éjszakára. Amint a matrózhoz érnek mindenki láthatja, hogy az öregember az a remete, aki csak úgy köddé vált a erdőben.
Az események sokasodnak, hiszen a távolban feltűnik két személy, aki egyenesen a hajó felé igyekszik. Így még a remetét se tudja üdvözölni, mivel mindenki nagy meglepetésére az a nő fut be, akit nemrégiben letartóztattak. Noel kérdő tekintettel nézi 'Kleya kisasszonyt' és a másik személyt, aki az elnézést követően sarkon fordul és kámforrá válik a sötétben. Gyanúja egyre jobban felerősödik, mikor hitvese is a fülébe súgja aggályait.*
-Matróz, szólj a kapitánynak, hogy vendégeink érkeztek és szeretném, ha itt személyesen üdvözölné őket, mielőtt még a fedélzetre kerülünk. Tudod mennyire megválogatja azokat az embereket, akik a fedélzetre akarnak lépni. Ilyen késői órában pedig jobbnak látom, ha ő személyesen adna engedélyt a fedélzetre lépésre. *Szerencsére az őr szó nélkül teljesíti Noel kérését, így míg a csapat Sohelire vár, alkalmasnak érzi, hogy számon kérje a fél-elf nőt.* -Ne vegye tolakodásnak hölgyem, de maga hogyan kerül ide? Tudtom szerint magát letartoztatták, valamint az eddig tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, ha egy őrség vezetője hibát követ el, igyekszik azt eltitkolni és inkább elteszi láb alól a szemtanúkat, minthogy kíséretet adjon és elengedje magát. Remélem nem sértem meg kegyedet ezzel, de magának vagy a temetőben vagy egy koszos börtönben kellene feküdnie.* ~Természetesen ezt a Winel nevezetű fickó modora és arcát borító erőszakos seb is alátámasztja.~ *Sóhajt egyet, majd kisvártatva folytatja monológját.* -Mielőtt bemutatkozna, ~ugyanis ezt az erdőben nem tette meg~ jogosnak érzem, hogy elmagyarázza nekünk, hogyan találta meg Az Erkölcsös Éjszakát?
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.26 18:55:41, a következő indokkal:
Helyesírás javítása
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-25 03:00:32
Üzenet elküldve: 2012-12-25 03:00:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* A szépnek hitt jövő, melyet pár órája még olyan lelkesen tervezgetett, most ijesztő, fekete lyukként tátong előtte. Ellira gondolatai és érzései szeszélyesen kavarognak, percnyi nyugalmat sem hagyva a lány lelkének. Düh, undor, aggodalom és félelem jár táncot meg-megremegtetve végsőkig kimerített testét. Ebben a pillanatban, szinte mindent gyűlöl. A hideget, a szörnyű emlékeket, Volaryont, de leginkább saját magát. Átkozza óvatlanságát, butaságát és tehetetlenségét. Ezerszer is újra gondolja, hogy mit kellett volna másként tennie. ~ Túl logikus volt a kikötő. A ló pedig feltűnő... Talán meg kellett volna várni az éjszakát. Vagy egyáltalán el sem hozni Niát. Mit képzeltem? ~ Reszketősen vesz egy nagy levegőt, hogy visszatartsa a torkát szorongató sírást. Nem akarja megadni azt az örömöt a mélységinek, hogy szenvedni látja. Könnyeit is gyorsan letörli, és próbálja lecsendesíteni a bensőjében tomboló vihart. Így mikor Volaryon, Niával a karjában belép az istállóba, csak hófehérre sápadt bőre és üres tekintete árulkodik fájdalmáról. Nem néz a szemükbe. Nem mer. Épp csak végigfuttatja pillantását a kicsin, hogy nem esett-e baja, majd aprót sóhajt. Enged valamicskét a mellkasát szorító aggodalom. ~ Nem bántotta. Nem is sír. Sőt, hozzábújik... ~ Már sejti, hogy a kislány tudja az igazságot, de csak picivel később kap erről bizonyosságot.
A férfi megengedi vagy inkább utasítja, hogy a másik lovat használja, de mielőtt még Ellira elindulhatna, a csöppség szavai hideg zuhanyként érik. Hiába számított rá, hogy Nia ezúttal nem nála keresi a vigaszt, a fájón közönyös hangsúlyra fordul vele egyet a világ. Szerencséje van, hogy még nem lépett el az oszloptól, máskülönben nehezen tartanák meg rogyadozó lábai. Torkát szinte már égeti az elfojtott és visszanyelt zokogás, de a könnyeknek senki nem tud parancsolni.*
- Igen.* Mondja túlvilági hangon, miközben a sós cseppek csillogó ösvényeket rajzolnak arcára.
Volaryonra emeli üveges tekintetét, mintha kérni vagy kérdezni akarna valamit, de végül szótlanul elfordul és a fekete csődörhöz botorkál. Ott megkapaszkodik a nyeregben és a ló oldalához simul. Vállait ugyan rázza a néma zokogás, de egy hang sem hagyja el összeszorított ajkait. Ujjai belevájnak a nyeregkápába, mikor minden megmaradt erejét összeszedve végül ő is felül hátasára.*
A férfi megengedi vagy inkább utasítja, hogy a másik lovat használja, de mielőtt még Ellira elindulhatna, a csöppség szavai hideg zuhanyként érik. Hiába számított rá, hogy Nia ezúttal nem nála keresi a vigaszt, a fájón közönyös hangsúlyra fordul vele egyet a világ. Szerencséje van, hogy még nem lépett el az oszloptól, máskülönben nehezen tartanák meg rogyadozó lábai. Torkát szinte már égeti az elfojtott és visszanyelt zokogás, de a könnyeknek senki nem tud parancsolni.*
- Igen.* Mondja túlvilági hangon, miközben a sós cseppek csillogó ösvényeket rajzolnak arcára.
Volaryonra emeli üveges tekintetét, mintha kérni vagy kérdezni akarna valamit, de végül szótlanul elfordul és a fekete csődörhöz botorkál. Ott megkapaszkodik a nyeregben és a ló oldalához simul. Vállait ugyan rázza a néma zokogás, de egy hang sem hagyja el összeszorított ajkait. Ujjai belevájnak a nyeregkápába, mikor minden megmaradt erejét összeszedve végül ő is felül hátasára.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-24 14:30:58
Üzenet elküldve: 2012-12-24 14:30:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A dokkok árnyas utcái után hamar a kikötőhöz érnek, ahol a tenger illata körbeöleli a kellemes fényben úszó rakpartot. Immár Naasierrel és kedvesével együtt a jelenlegi szállásukat jelentő kereskedő hajó felé tartanak, amikor más is próbál rajtuk kívül feljutni a hajójukra bár sikertelenül. Niraya egy kis megkönnyebbüléssel látja, hogy az őr végzi a munkáját, és a hívatlan vendég nem kap bebocsátást. Bár ebben az esetben érdemes figyelmet fordítani erre a csuklyás alakra. Az öreg remete az, az erdőből. A tündér már épp indulna a férfi felé, feltenni neki a félbehagyott társalgás miatt fennmaradt kérdéseit, amikor más ismerős alak is feltűnik a közelükben. A fél elf nő tűnik fel egy őr társaságában. Niraya Noelhez fordul és lábujjhegyre állva a fülébe súgja* -Érdekes, úgy tűnik hamar véget ért a kihallgatás. *majd visszahuppan a sarkaira és újra az érkező nőre sandít. Kíváncsian várja, mi történt vele.* ~Láthatóan nem lett különösebb baja és könnyűszerrel megúszta az őrökkel való találkozást.~morfondírozik magában.*
*A dokkok árnyas utcái után hamar a kikötőhöz érnek, ahol a tenger illata körbeöleli a kellemes fényben úszó rakpartot. Immár Naasierrel és kedvesével együtt a jelenlegi szállásukat jelentő kereskedő hajó felé tartanak, amikor más is próbál rajtuk kívül feljutni a hajójukra bár sikertelenül. Niraya egy kis megkönnyebbüléssel látja, hogy az őr végzi a munkáját, és a hívatlan vendég nem kap bebocsátást. Bár ebben az esetben érdemes figyelmet fordítani erre a csuklyás alakra. Az öreg remete az, az erdőből. A tündér már épp indulna a férfi felé, feltenni neki a félbehagyott társalgás miatt fennmaradt kérdéseit, amikor más ismerős alak is feltűnik a közelükben. A fél elf nő tűnik fel egy őr társaságában. Niraya Noelhez fordul és lábujjhegyre állva a fülébe súgja* -Érdekes, úgy tűnik hamar véget ért a kihallgatás. *majd visszahuppan a sarkaira és újra az érkező nőre sandít. Kíváncsian várja, mi történt vele.* ~Láthatóan nem lett különösebb baja és könnyűszerrel megúszta az őrökkel való találkozást.~morfondírozik magában.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:51:44
Üzenet elküldve: 2012-12-23 16:51:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
Niraya, Noel és Naasier minden akadály nélkül eljutnak a kereskedőhajóhoz, amelyről Noel beszélt. Ahogy közelednek, észrevehetik, hogy egy apró termetű csuklyás öregember szeretne felkéretőzni a hajóra, ám útját elállja egy tiszt, és semmiképpen nem akarja engedni, hogy a furcsa öreg megszálljon a hajón. Mikor már néhányszor elküldte, de a csuklyás még mindig nem hajlandó távozni, egyik kezével dühösen hátralöki:*
- Hordd el magad vénember! Nem adunk szállást senkinek! *a lökésre a csuklya egy pillanatra félrecsúszik, ha a kiválasztottak figyelmesek, észrevehetik, hogy a csuklyás öreg nem más, mint az erdő remetéje. Ebben a pillanatban jelenik meg Kyleia loholva, háta mögött a lándzsással. Amikor utoléri három társát, a lándzsás még egyszer kellő hangerővel, hogy mindannyian hallják, azt mondja:*
- Akkor meg is érkeztünk, még egyszer elnézést a súlyos tévedésünkért, Kleya kisasszony! *azzal ugyanolyan sebességgel, ahogy jött, elindul visszafele.*
Niraya, Noel és Naasier minden akadály nélkül eljutnak a kereskedőhajóhoz, amelyről Noel beszélt. Ahogy közelednek, észrevehetik, hogy egy apró termetű csuklyás öregember szeretne felkéretőzni a hajóra, ám útját elállja egy tiszt, és semmiképpen nem akarja engedni, hogy a furcsa öreg megszálljon a hajón. Mikor már néhányszor elküldte, de a csuklyás még mindig nem hajlandó távozni, egyik kezével dühösen hátralöki:*
- Hordd el magad vénember! Nem adunk szállást senkinek! *a lökésre a csuklya egy pillanatra félrecsúszik, ha a kiválasztottak figyelmesek, észrevehetik, hogy a csuklyás öreg nem más, mint az erdő remetéje. Ebben a pillanatban jelenik meg Kyleia loholva, háta mögött a lándzsással. Amikor utoléri három társát, a lándzsás még egyszer kellő hangerővel, hogy mindannyian hallják, azt mondja:*
- Akkor meg is érkeztünk, még egyszer elnézést a súlyos tévedésünkért, Kleya kisasszony! *azzal ugyanolyan sebességgel, ahogy jött, elindul visszafele.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:40:32
Üzenet elküldve: 2012-12-23 12:40:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Hogyan is gondolhatott volna bármi mást, nem felnőtt ő, hogy hazugságra számítson a felnőttektől, vagy feltételezze, hogy szánt szándékkal be akarják csapni. Ellirától nem ezt várta, és persze, hogy őt okolja a "kirándulásért", hiszen ő győzte meg, hozta el. Ha büntetést kap Voltól, lehet, azért is Ellirát fogja okolni, még akkor is, ha neki is része volt benne.
Egyelőre viszont bújik Volaryonhoz, vigaszért és megbocsátásért, noha tudja, hogy teljesen megérdemli a büntetést, hiszen ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy a szobájában marad. És Vol viszont öleli, amivel hatalmas pirospontot szerez a kicsinél. Bárcsak így maradhatnának egy óráig... de nem. Menni kell haza.*
- Jó. *szipog még párat, a véres kacsókat szerencsére megúszta. Vol is a takaróhoz folyamodik, és nem igazán ért annyira a pólyáláshoz, mint Ellira, így kicsit túlzásba viszi azt a bugyolálást...*
- Ez kicsit szoros lett. *jegyzi meg a kicsi, miközben a mélységi ölbe kapja, ugyanis még annyira se bír moccanni, mint mikor Ellira csomagolta be - Volaryon erősebb férfialkat, nem tud olyan gyengéd lenni.
Az istállóban pedig ott van Ellira, aki idegesen áll a másik ló mellett...*
- Te is jössz? *kérdi, de nem túl kedvesen. Koppannak a szavak, mintha teljesen érdektelen lenne a kicsi számára, hogy jön, vagy sem. Haragszik Ellirára, most éppen legalább is, bár tudnivaló, hogy a kisgyerekek haragja kérészéletű. Egyelőre viszont hozzá se szól, miközben Vol felteszi őt a lóra, és helyet foglal mögötte. Lelkiekben felkészül az ideútnál kicsit kényelmetlenebb visszaútra, de legalább most -haza- mennek. Ez is valami...*
Egyelőre viszont bújik Volaryonhoz, vigaszért és megbocsátásért, noha tudja, hogy teljesen megérdemli a büntetést, hiszen ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy a szobájában marad. És Vol viszont öleli, amivel hatalmas pirospontot szerez a kicsinél. Bárcsak így maradhatnának egy óráig... de nem. Menni kell haza.*
- Jó. *szipog még párat, a véres kacsókat szerencsére megúszta. Vol is a takaróhoz folyamodik, és nem igazán ért annyira a pólyáláshoz, mint Ellira, így kicsit túlzásba viszi azt a bugyolálást...*
- Ez kicsit szoros lett. *jegyzi meg a kicsi, miközben a mélységi ölbe kapja, ugyanis még annyira se bír moccanni, mint mikor Ellira csomagolta be - Volaryon erősebb férfialkat, nem tud olyan gyengéd lenni.
Az istállóban pedig ott van Ellira, aki idegesen áll a másik ló mellett...*
- Te is jössz? *kérdi, de nem túl kedvesen. Koppannak a szavak, mintha teljesen érdektelen lenne a kicsi számára, hogy jön, vagy sem. Haragszik Ellirára, most éppen legalább is, bár tudnivaló, hogy a kisgyerekek haragja kérészéletű. Egyelőre viszont hozzá se szól, miközben Vol felteszi őt a lóra, és helyet foglal mögötte. Lelkiekben felkészül az ideútnál kicsit kényelmetlenebb visszaútra, de legalább most -haza- mennek. Ez is valami...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394