Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-25 21:07:26
Üzenet elküldve: 2015-12-25 21:07:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Saron, Smondir, Bersean//
*Ruganyos, nyugodt léptekkel halad előre a tömegben. Ügyesen kerülgeti az embereket. Hol balra, hol jobbra kerülgeti őket szökelve, oda sem figyelve feléjük. Nyakát nyújtogatva les a távolba, sötétzöld lélektükreivel pásztázva a tájat. Gyülekező sereget lát csupán, amikor is…
Egy fekete hajú férfi hordóval a kezében áll meg közvetlenül előtte, hogy arra felállva takarja el teljesen a kilátást. Teljes meglepődöttségében elfelejti kikerülni, így kénytelen megtorpanni mögötte.*
- Hé! *Szól felé.* - Nem látja, hogy más elé áll? Attól mert mindenki elfele megy, valaki még tarthat a másik irányba!
*Csattan fel, teljes jogossággal. Bal lábát felemelve próbálja meg a férfi súlyával együtt arrébb tolni a hordót, remélve, hogy tudja folytatni az útját. Anélkül, hogy újra valakit ki kellene kerülni. Mintha bolondok házába lenne, vagy egy fesztiválon, melyen mindenki őrült módjára rohangál össze vissza. Nem figyelve a másikra, hogy kit taposnak el, kinek mennek neki. Önző lények az emberek, de más fajok is. Ezt már rég tudja a vörös hajú leány.
S mi sem árulkodik jobban, minthogy egy mellette elhaladó alak egy kisfiút lök fel, ki a földre esve kerül a tömeg lába alá. Gyorsan átverekszik magát az embertömegen, hogy felsegítse a kisfiút.*
- Gyorsan menj el innen. A dokkok szélén haladj, ha vízbe is esel, ott legalább nem taposhatnak el.
*Kacsint csalafintán a fiúra, majd felegyenesedve halad tovább. Legfeljebb nem tud úszni, de kapaszkodni még akkor is tud a móló szélébe.
Haladna tovább útjába, amikor újabb akadály elé görgeti az élet, mely szigetén túl várja. Nem gondolta volna, amikor elindul, hogy ennyire nehézkes lesz egyről a kettőről jutnia. Egy piros köpenyes férfit elsodoró lóra szegezi tekintetét. Tekintete lassan vándorol fel annak tulajdonosára, ki felé magasodik.*
- Te is odafigyelhetnél. *Akad ki újra, majd mély sóhajt hallat. Tényleg nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz, mikor megszólal a lovon ülő férfi. Szemeit összevonva válaszol ridegnek ható teremtésnek.*
- Elsősorban, ki megakadályozza, hogy célomat elérjem. *Feleli nyers őszinteséggel hangjába.*
- Most pedig, ha megbocsájtanál, de te és a böhöm nagy lovad útban vannak. *Mosolyog fel gúnyosan, utalva az előbbi mondatának céljára.*
//Saron, Smondir, Bersean//
*Ruganyos, nyugodt léptekkel halad előre a tömegben. Ügyesen kerülgeti az embereket. Hol balra, hol jobbra kerülgeti őket szökelve, oda sem figyelve feléjük. Nyakát nyújtogatva les a távolba, sötétzöld lélektükreivel pásztázva a tájat. Gyülekező sereget lát csupán, amikor is…
Egy fekete hajú férfi hordóval a kezében áll meg közvetlenül előtte, hogy arra felállva takarja el teljesen a kilátást. Teljes meglepődöttségében elfelejti kikerülni, így kénytelen megtorpanni mögötte.*
- Hé! *Szól felé.* - Nem látja, hogy más elé áll? Attól mert mindenki elfele megy, valaki még tarthat a másik irányba!
*Csattan fel, teljes jogossággal. Bal lábát felemelve próbálja meg a férfi súlyával együtt arrébb tolni a hordót, remélve, hogy tudja folytatni az útját. Anélkül, hogy újra valakit ki kellene kerülni. Mintha bolondok házába lenne, vagy egy fesztiválon, melyen mindenki őrült módjára rohangál össze vissza. Nem figyelve a másikra, hogy kit taposnak el, kinek mennek neki. Önző lények az emberek, de más fajok is. Ezt már rég tudja a vörös hajú leány.
S mi sem árulkodik jobban, minthogy egy mellette elhaladó alak egy kisfiút lök fel, ki a földre esve kerül a tömeg lába alá. Gyorsan átverekszik magát az embertömegen, hogy felsegítse a kisfiút.*
- Gyorsan menj el innen. A dokkok szélén haladj, ha vízbe is esel, ott legalább nem taposhatnak el.
*Kacsint csalafintán a fiúra, majd felegyenesedve halad tovább. Legfeljebb nem tud úszni, de kapaszkodni még akkor is tud a móló szélébe.
Haladna tovább útjába, amikor újabb akadály elé görgeti az élet, mely szigetén túl várja. Nem gondolta volna, amikor elindul, hogy ennyire nehézkes lesz egyről a kettőről jutnia. Egy piros köpenyes férfit elsodoró lóra szegezi tekintetét. Tekintete lassan vándorol fel annak tulajdonosára, ki felé magasodik.*
- Te is odafigyelhetnél. *Akad ki újra, majd mély sóhajt hallat. Tényleg nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz, mikor megszólal a lovon ülő férfi. Szemeit összevonva válaszol ridegnek ható teremtésnek.*
- Elsősorban, ki megakadályozza, hogy célomat elérjem. *Feleli nyers őszinteséggel hangjába.*
- Most pedig, ha megbocsájtanál, de te és a böhöm nagy lovad útban vannak. *Mosolyog fel gúnyosan, utalva az előbbi mondatának céljára.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-25 20:42:22
Üzenet elküldve: 2015-12-25 20:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Asszonyok sikolyai, férfiak tüdőt nem kímélő ordításai és a hajókhoz kanyargó pallók megöregedett, nedves deszkáinak állandó nyikorgásai csupán néhány példája a kikötőben morajló zsivajnak, mely méteres hullámként csapódik az ember arcába újra és újra. A Láthatatlan, jelleméhez idomosan a miliőből kitűnve, higgadt tempóban baktat szürke hátasán, s pusztán arcának leheletnyi mozzanatai, melyek elárulhatják, fogalma sincs arról, mi folyik körülötte. Csúfos, de kilenc év vándorlása sem volt elég ahhoz, hogy igazi háborút érezzen a bőrén, így most sem lehet bizonyos a zavargás okában. Látja a füstöt, hallja a kétségbeesést, érzi az időről időre a lovának ütköző népek testét, azonban még nem tudja teljes egészében szemlélni a helyzetet.
Éppen, hogy a napokban határozta el, visszatér Arthenior városába egy kis undort gerjeszteni magában a nyüzsgő tömeg végett, hogy ismét tudja értékelni a természet idegőrlő - de még mindig lélek üdvözítőbb - szegmentumait, mint a tenger orrfacsaró, sós illata, vagy a sirályok kora hajnali visítozása, mikor már elérné az álom az egyik szikla óvó takarásában... Márpedig az utóbbi időben jócskán beleunt a halszagba és a tenger-közeli állapotokba, azonban olybá tetszik, a sors még nem kívánja a távozását. Bármiféle zavargás is legyen a távolban, bizonyosan nem az anyatermészet szülte, ahol pedig kardot kell rántani, ott Berseannak is helye van. Legutóbb akkor merítette kardját vérbe, mikor egy esztendeje megfosztott a fejétől egy banditát, szóval illendő volna megmozgatni berozsdásodott képességeit.
Ám a Láthatatlan nem az a fajta, ki a lelkében kucorgó izgatottságtól fűtve nekiiramodna az ismeretlennek, hogy mégis csak vajmi jelentéktelen tűzvész fogadja vérben úszó csatatér helyett, tehát először is tudakoznia kell. Egyedül az a kérdés, hogy kitől? Ahogy nyugodt tempóban halad az emberek között, elsuhan mellette néhány kósza gondolat, egy-egy elejtett szó, de önmagukban mit sem érnek...
Mások a szerencsének tulajdonítanák a pillanatot, amikor rideg, már-már feketébe hajló íriszei megakadnak egy hegyes-fülű teremtésen, aki a fejét vesztett tömeggel ellentétben, hozzáértő mozdulatokkal lépked a káosz forrásának irányába. Tudása holmi csekély más fajok jellemzőit illetően, azonban elfnek tudná behatárolni a leányt, így két lehetőség adatik. Vagy a kíváncsiságtól hajtva indul épp a vesztébe vörhenyes, vagy tisztában van a helyzet mibenlétével, így neki is szolgálhat információkkal. Bármi is legyen az igazság, a sipítozó népekkel ellentétben még mindég hasznosabbnak tűnik a hosszú-létű, szóval nem restelli szaporábbra fogni a hátasát, majd egyenest a leány elé kanyarodni. Remélhetőleg ezzel megállásra sarkallja az íjászt, s amaz nem döfi nyilát a lova oldalába.*
- Miféle ellenségnek tartogatod nyiladat? *Kérdezi szigorú, hűvös hangján, szokásához híven mindennemű udvariaskodást mellőzve, mely nem csak abban nyilvánul meg, hogy egy árva köszönést sem intézett a leány felé, hanem, hogy korábbi manőverével kis híján felborított egy, az elf irányába lépkedő embert (Saron Den) is.*
*Asszonyok sikolyai, férfiak tüdőt nem kímélő ordításai és a hajókhoz kanyargó pallók megöregedett, nedves deszkáinak állandó nyikorgásai csupán néhány példája a kikötőben morajló zsivajnak, mely méteres hullámként csapódik az ember arcába újra és újra. A Láthatatlan, jelleméhez idomosan a miliőből kitűnve, higgadt tempóban baktat szürke hátasán, s pusztán arcának leheletnyi mozzanatai, melyek elárulhatják, fogalma sincs arról, mi folyik körülötte. Csúfos, de kilenc év vándorlása sem volt elég ahhoz, hogy igazi háborút érezzen a bőrén, így most sem lehet bizonyos a zavargás okában. Látja a füstöt, hallja a kétségbeesést, érzi az időről időre a lovának ütköző népek testét, azonban még nem tudja teljes egészében szemlélni a helyzetet.
Éppen, hogy a napokban határozta el, visszatér Arthenior városába egy kis undort gerjeszteni magában a nyüzsgő tömeg végett, hogy ismét tudja értékelni a természet idegőrlő - de még mindig lélek üdvözítőbb - szegmentumait, mint a tenger orrfacsaró, sós illata, vagy a sirályok kora hajnali visítozása, mikor már elérné az álom az egyik szikla óvó takarásában... Márpedig az utóbbi időben jócskán beleunt a halszagba és a tenger-közeli állapotokba, azonban olybá tetszik, a sors még nem kívánja a távozását. Bármiféle zavargás is legyen a távolban, bizonyosan nem az anyatermészet szülte, ahol pedig kardot kell rántani, ott Berseannak is helye van. Legutóbb akkor merítette kardját vérbe, mikor egy esztendeje megfosztott a fejétől egy banditát, szóval illendő volna megmozgatni berozsdásodott képességeit.
Ám a Láthatatlan nem az a fajta, ki a lelkében kucorgó izgatottságtól fűtve nekiiramodna az ismeretlennek, hogy mégis csak vajmi jelentéktelen tűzvész fogadja vérben úszó csatatér helyett, tehát először is tudakoznia kell. Egyedül az a kérdés, hogy kitől? Ahogy nyugodt tempóban halad az emberek között, elsuhan mellette néhány kósza gondolat, egy-egy elejtett szó, de önmagukban mit sem érnek...
Mások a szerencsének tulajdonítanák a pillanatot, amikor rideg, már-már feketébe hajló íriszei megakadnak egy hegyes-fülű teremtésen, aki a fejét vesztett tömeggel ellentétben, hozzáértő mozdulatokkal lépked a káosz forrásának irányába. Tudása holmi csekély más fajok jellemzőit illetően, azonban elfnek tudná behatárolni a leányt, így két lehetőség adatik. Vagy a kíváncsiságtól hajtva indul épp a vesztébe vörhenyes, vagy tisztában van a helyzet mibenlétével, így neki is szolgálhat információkkal. Bármi is legyen az igazság, a sipítozó népekkel ellentétben még mindég hasznosabbnak tűnik a hosszú-létű, szóval nem restelli szaporábbra fogni a hátasát, majd egyenest a leány elé kanyarodni. Remélhetőleg ezzel megállásra sarkallja az íjászt, s amaz nem döfi nyilát a lova oldalába.*
- Miféle ellenségnek tartogatod nyiladat? *Kérdezi szigorú, hűvös hangján, szokásához híven mindennemű udvariaskodást mellőzve, mely nem csak abban nyilvánul meg, hogy egy árva köszönést sem intézett a leány felé, hanem, hogy korábbi manőverével kis híján felborított egy, az elf irányába lépkedő embert (Saron Den) is.*
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-25 18:25:23
Üzenet elküldve: 2015-12-25 18:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Smondir csak most érkezezett vissza kis utazásából és kedve miatt nem is nagyon veszi észre a körülötte zajló eseményeket. Látszik a férfin hogy forr a dühtől, hiába ölte meg a hajón az első tisztet nem volt elég megtorlás azért amiért hülyének nézték. Csak szépen lassan mikor a sokadik semmirekellő megy neki kezdi el felemelni fejét hogy körbenézzen, reménykedik megtudja mi ez a tumultus ami a szeme elé tárul, mert általában őt szokták kikerülni és nem fordítva. Nagy meglepetésére a kikötőben nagy a fennforgás siet mindenki, mint az állatok akik menekülnek az erdőtűztől és láss csodát mikor Smondir távolabbra tekint fekete füstöt lát mely egyre magasabbra nyújtózik. A kedve azonnal jobbra fordul káosz uralkodik a kikötőben és a legkedveltebb hobbija a káoszban szenvedők nézése. Próbál odafigyelni hátha elkap pár kósza mondatot amiből megtudhatja mi is a helyzet mert az az egy világos számára, hogy nagy lehet a baj és az egész kikötőt érinti. Leginkább rakományok megmentése, kétségbeesettek alkudozása a menekülési lehetőségért és egyéb beszédeket kap el csak füle. Egyelőre nem megy beljebb, előrébb, hátrébb csak megfog egy üres hordót amit nagyvalószínűséggel a már elmenekültek hagytak hátra és kényelmesebb helyet keres maguknak. Ha netán valaki is törődne vele habár jelen pillanatban biztosan nincs ilyen, dilisnek tartanák Smondirt ahogyan ott áll a hordón és kémleli a távolt. Sajnálatos hogy agyontaposott testeket és lökdösődőket sem nagyon lát hátrébb, így hát nagyvalószínűséggel még nincs annyira közel a vész. Mikor kibámészkodta magát leül és a hordón üldögélve kezd el tanakodni azon mit is kéne tennie.*
*Smondir csak most érkezezett vissza kis utazásából és kedve miatt nem is nagyon veszi észre a körülötte zajló eseményeket. Látszik a férfin hogy forr a dühtől, hiába ölte meg a hajón az első tisztet nem volt elég megtorlás azért amiért hülyének nézték. Csak szépen lassan mikor a sokadik semmirekellő megy neki kezdi el felemelni fejét hogy körbenézzen, reménykedik megtudja mi ez a tumultus ami a szeme elé tárul, mert általában őt szokták kikerülni és nem fordítva. Nagy meglepetésére a kikötőben nagy a fennforgás siet mindenki, mint az állatok akik menekülnek az erdőtűztől és láss csodát mikor Smondir távolabbra tekint fekete füstöt lát mely egyre magasabbra nyújtózik. A kedve azonnal jobbra fordul káosz uralkodik a kikötőben és a legkedveltebb hobbija a káoszban szenvedők nézése. Próbál odafigyelni hátha elkap pár kósza mondatot amiből megtudhatja mi is a helyzet mert az az egy világos számára, hogy nagy lehet a baj és az egész kikötőt érinti. Leginkább rakományok megmentése, kétségbeesettek alkudozása a menekülési lehetőségért és egyéb beszédeket kap el csak füle. Egyelőre nem megy beljebb, előrébb, hátrébb csak megfog egy üres hordót amit nagyvalószínűséggel a már elmenekültek hagytak hátra és kényelmesebb helyet keres maguknak. Ha netán valaki is törődne vele habár jelen pillanatban biztosan nincs ilyen, dilisnek tartanák Smondirt ahogyan ott áll a hordón és kémleli a távolt. Sajnálatos hogy agyontaposott testeket és lökdösődőket sem nagyon lát hátrébb, így hát nagyvalószínűséggel még nincs annyira közel a vész. Mikor kibámészkodta magát leül és a hordón üldögélve kezd el tanakodni azon mit is kéne tennie.*
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-25 14:33:56
Üzenet elküldve: 2015-12-25 14:33:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ylsiana Advalur//
*Úgy tűnik, ma már nem folytatja tovább útját, hiszen megállóhoz érkezik. Artheniorba eljutni nem könnyű, ez már régóta tudatosult benne. A kikötő környezete szokatlan számára, még sohasem járt itt. A környék rendkívül zsúfolt, áruval, emberrel és más lényekkel egyránt tele van. A halbűz sem túl hívogató dolog, de az, hogy itt népesen találhatóak meg a városi társadalomhoz tartozók, sokkal jobban bosszantja. Hamar feltűnik neki a terület felett, távolabb szállongó füst. Fejére húzza csuklyáját és komoran indul neki, hogy utat találjon magának a felhalmozott teheráruk között. Rossz előérzete van, és kedélyét az őt körülvevő kétes alakok jelenléte sem fokozza. Amúgy sem kedveli a többi embert és egyebet, ha meg ilyen nagy számban vannak jelen, az kimondottan zavarja. Azért sokmindene nincs amit ellophatnának, sőt, két napja nem is igazán evett. Bizalmatlanul vizslatja a körülötte lévőket, de rendületlenül halad előre. Szeretne megbizonyosodni afelől, hogy mi teszi nyugtalanná, és mi okozza a levegőben lévő feszültséget. A sok-sok rakomány azért nem takarja ki előle a befutó hajók látványát. Szeretne találni valakit, akitől megtudhat közelebbit, úgyhogy elhatározása alapján meg is indul az itt kikötő vízijárművek felé, hátha az újonnan érkezők között lesz valaki, aki felvilágosítja. Ugyan erre jóval kisebb esélye van, mintha a már ittlévők között kérdezősködne, hisz mégiscsak ők vannak itt. De semmi kedve egyik rongyos, alantas szerzettel sem társalogni. Inkább táplálja magában a reményt, hogy a frissen érkezők között lesz valaki, aki egy kicsit igényesebb, és ha nem is tud neki segíteni, talán együtt felderíthetik a dolgokat. Viszonylag hamar észrevesz pár alakot, akik kétségkívül nem részeg matrózok. Kiszúr a homályban egy elf lányt is, ő tűnik a legkellemesebb beszélgetőpartnernek, ezért el is indul felé, hátha sikerül vele összeismerkednie, vagy egyáltalán csak közelebbit megtudnia a kikötőben és környékén uralkodó új helyzetről.*
*Úgy tűnik, ma már nem folytatja tovább útját, hiszen megállóhoz érkezik. Artheniorba eljutni nem könnyű, ez már régóta tudatosult benne. A kikötő környezete szokatlan számára, még sohasem járt itt. A környék rendkívül zsúfolt, áruval, emberrel és más lényekkel egyránt tele van. A halbűz sem túl hívogató dolog, de az, hogy itt népesen találhatóak meg a városi társadalomhoz tartozók, sokkal jobban bosszantja. Hamar feltűnik neki a terület felett, távolabb szállongó füst. Fejére húzza csuklyáját és komoran indul neki, hogy utat találjon magának a felhalmozott teheráruk között. Rossz előérzete van, és kedélyét az őt körülvevő kétes alakok jelenléte sem fokozza. Amúgy sem kedveli a többi embert és egyebet, ha meg ilyen nagy számban vannak jelen, az kimondottan zavarja. Azért sokmindene nincs amit ellophatnának, sőt, két napja nem is igazán evett. Bizalmatlanul vizslatja a körülötte lévőket, de rendületlenül halad előre. Szeretne megbizonyosodni afelől, hogy mi teszi nyugtalanná, és mi okozza a levegőben lévő feszültséget. A sok-sok rakomány azért nem takarja ki előle a befutó hajók látványát. Szeretne találni valakit, akitől megtudhat közelebbit, úgyhogy elhatározása alapján meg is indul az itt kikötő vízijárművek felé, hátha az újonnan érkezők között lesz valaki, aki felvilágosítja. Ugyan erre jóval kisebb esélye van, mintha a már ittlévők között kérdezősködne, hisz mégiscsak ők vannak itt. De semmi kedve egyik rongyos, alantas szerzettel sem társalogni. Inkább táplálja magában a reményt, hogy a frissen érkezők között lesz valaki, aki egy kicsit igényesebb, és ha nem is tud neki segíteni, talán együtt felderíthetik a dolgokat. Viszonylag hamar észrevesz pár alakot, akik kétségkívül nem részeg matrózok. Kiszúr a homályban egy elf lányt is, ő tűnik a legkellemesebb beszélgetőpartnernek, ezért el is indul felé, hátha sikerül vele összeismerkednie, vagy egyáltalán csak közelebbit megtudnia a kikötőben és környékén uralkodó új helyzetről.*
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-23 23:11:06
Üzenet elküldve: 2015-12-23 23:11:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Lassan fut be a kikötő ócska, rozoga dokkjaihoz egy vékony, ám hosszú két árbocos hajó. Az elején egy vörös hajú lány áll, ahogy pásztázza a területet. A látvány nem tetszik neki. Már messziről kiszúrta a terület felett szálló fekete füstöt. Számos hajó mellett jöttek el, kik vagy sietve távoztak innen, vagy úgy döntöttek, hogy nem kötnek ki.
De a rozsdavörös hajú leány ezt nem tehette meg. Muszáj volt kikötnie, s eljönnie ide. Faluja jövője függ attól, hogy eljött. Segítenie kell népén, s megtalálni a férfit.
Szívébe fájdalom markol, ahogy a fellegeket nézi. Nem sok jót ígér számára. Valahol érzi, hogy nem fogja megtalálni, amiért jött. Amiért elküldték. Gondolataiból a hajó finom zökkenése ébreszti fel. Tenyerével támaszkodik meg a hajó orrába. Másik kezébe íját szorongatja, mint egyetlen támaszát. Még mielőtt végleg kikötnék a hajót leugrik róla. Kicsit elszámítja magát, s pár lépést sietve tesz előre, enyhén előre is hajol. Újra felegyenesedve puha léptekkel indul meg. Az útjába kerülő embereket fürgén kerüli ki, szemeivel továbbra is a felhőket pásztázva. Kissé beljebb haladva, láthatja, hogy katonák masíroznak a folyó irányába. Szemeivel hunyorítva próbálja kivenni, hogy mi is történik itt.
Hirtelen áll meg. A látvány szinte sokkolja, mely szeme elé tárul. Sose gondolta volna, hogy ha valaha a kontinensre érkezik ehhez hasonló látvány fogja fogadni. Gondolataiba mindig úgy képzelte, hogy a kikötőben fogja a kontakt várni, ki ad neki egy címet, hogy merre is keresse az emberét. Egyszerű csereüzlet és mehet utána már haza is.
Szívébe újabb erős markolást érez. Már sejti, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolga. Így képtelen lesz megtalálnia, kit keres. S ha a férfinak van esze nem is jön el ide, s meg kell várnia. De nem ülhet itt tétlenül.
Óvatos léptekkel indul meg a kikötő irányába, hogy azon átvágva a folyót megközelítse. Íját még jobban megszorítja, arckifejezése hideggé válik, szemei csak egy pontot pásztáznak, nem is figyel másra.
Felébredt benne a jól ismert vadászösztön. Érzékei felébrednek, kitárulkoznak. Semmit sem lát maga előtt, csak a célt, mégis minden apróságra oda tud figyelni...
Az otthonában így történt, ám a valóságban is működik vajon ez?*
*Lassan fut be a kikötő ócska, rozoga dokkjaihoz egy vékony, ám hosszú két árbocos hajó. Az elején egy vörös hajú lány áll, ahogy pásztázza a területet. A látvány nem tetszik neki. Már messziről kiszúrta a terület felett szálló fekete füstöt. Számos hajó mellett jöttek el, kik vagy sietve távoztak innen, vagy úgy döntöttek, hogy nem kötnek ki.
De a rozsdavörös hajú leány ezt nem tehette meg. Muszáj volt kikötnie, s eljönnie ide. Faluja jövője függ attól, hogy eljött. Segítenie kell népén, s megtalálni a férfit.
Szívébe fájdalom markol, ahogy a fellegeket nézi. Nem sok jót ígér számára. Valahol érzi, hogy nem fogja megtalálni, amiért jött. Amiért elküldték. Gondolataiból a hajó finom zökkenése ébreszti fel. Tenyerével támaszkodik meg a hajó orrába. Másik kezébe íját szorongatja, mint egyetlen támaszát. Még mielőtt végleg kikötnék a hajót leugrik róla. Kicsit elszámítja magát, s pár lépést sietve tesz előre, enyhén előre is hajol. Újra felegyenesedve puha léptekkel indul meg. Az útjába kerülő embereket fürgén kerüli ki, szemeivel továbbra is a felhőket pásztázva. Kissé beljebb haladva, láthatja, hogy katonák masíroznak a folyó irányába. Szemeivel hunyorítva próbálja kivenni, hogy mi is történik itt.
Hirtelen áll meg. A látvány szinte sokkolja, mely szeme elé tárul. Sose gondolta volna, hogy ha valaha a kontinensre érkezik ehhez hasonló látvány fogja fogadni. Gondolataiba mindig úgy képzelte, hogy a kikötőben fogja a kontakt várni, ki ad neki egy címet, hogy merre is keresse az emberét. Egyszerű csereüzlet és mehet utána már haza is.
Szívébe újabb erős markolást érez. Már sejti, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolga. Így képtelen lesz megtalálnia, kit keres. S ha a férfinak van esze nem is jön el ide, s meg kell várnia. De nem ülhet itt tétlenül.
Óvatos léptekkel indul meg a kikötő irányába, hogy azon átvágva a folyót megközelítse. Íját még jobban megszorítja, arckifejezése hideggé válik, szemei csak egy pontot pásztáznak, nem is figyel másra.
Felébredt benne a jól ismert vadászösztön. Érzékei felébrednek, kitárulkoznak. Semmit sem lát maga előtt, csak a célt, mégis minden apróságra oda tud figyelni...
Az otthonában így történt, ám a valóságban is működik vajon ez?*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-20 19:15:29
Üzenet elküldve: 2015-12-20 19:15:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shar' Khan szuvenírja, Lycea szabadsága//
*Úgy ragaszkodik védelmet jelentő ládájához, mint vérszívó az áldozatához. Tekintetét elfordítja, halk lélegzeteket vesz, nem tehet semmi árulkodót és reméli, hamarosan továbbállhat.
~Hogyha kiszabadulok innen élve, bizony elkezdek valami pusztakezes harcot tanulni.~
Fut át a gondolat és kinyitja eddig szorosan zárva tartott szemét. Suhogást hall és léptek zaját elhalkulni. Pár pillanat csend.
~Kockáztassak egy pillantást? Legalább tudom mire számítsak.~
Lehető legóvatosabban emeli fel fejét, épp csak annyira, hogy láthassa üldözője fejét.
Abban a pillanatban, a mélységi háttal áll neki, majd visszafordul, de szerencséjére nem feléje, majd hirtelen eltűnik szemei elől.
~Hova lett?~
Kissé pánik hangulat lesz úrrá rajta, szemei kitágulnak, körmei erősen kapaszkodnak a ládába, bár ez mit sem segít neki, abban hogyha felfedezték rejtekhelyét.
Megkönnyebbülésére legyen szólva, pénzérmék csengését hallja, ahogyan szedik őket fel a kövezetről.
~Ez már jó jel. Nem hinném, hogy tábort verne épp a dokkok között.~
Reménykedik magában Lycea és hálás tekintetet ereszt az égre.
Újabb suhogást hall, valószínűleg a köpenye, ahogyan fordulatot tesz, majd távolodó léptek zaja adja Lycea tudtára, hogy megmenekült.
Most már bátran lélegzik fel, eddig kordában tartotta magát és izmait pihenteti, csak úgy fekve a láda tetején.
Élvezettel hallgatja vagyis inkább hallgatná a tenger andalító morajlását, de a csata, amely a közelben dúl, felrázza meglehetősen kényelmetlen pihenőhelyéről.
Bátrabban emeli fel fejét, ellenőrizve, nehogy újabb "kelletlen társaság" legyen a közelben. Mikor biztos magában, hogy egyedül van, lemászik búvóhelyéről, gyorsan rendbe teszi szakadt szoknyáját, amely most térden felül ér, mégis jól áll neki.
~Kicsit túl lenge az öltözékem a levelek havához.~
Tesz egy fordulatot saját maga körül és kifújja magát. Előveszi erszényét, ellenőrzésképp.
~Kíváncsi vagyok mennyivel maradtam, talán elég lesz, hogy elérjek a levegő városába.~
Gyorsan végez a számolással és kiderül, hogy ez a Shar' Khan nevű mélységi, 80 aranyától szabadította meg.
~Nohát, mindennek van ára.~
Megrázza magát, ellenőrzi bumerángját, amulettjét, hajviseletét megigazgatja, baljába veszi botját és szapora léptekkel elindul egy ösvény felé, amely a közeli erdőségbe nyílik.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.20 19:21:26
*Úgy ragaszkodik védelmet jelentő ládájához, mint vérszívó az áldozatához. Tekintetét elfordítja, halk lélegzeteket vesz, nem tehet semmi árulkodót és reméli, hamarosan továbbállhat.
~Hogyha kiszabadulok innen élve, bizony elkezdek valami pusztakezes harcot tanulni.~
Fut át a gondolat és kinyitja eddig szorosan zárva tartott szemét. Suhogást hall és léptek zaját elhalkulni. Pár pillanat csend.
~Kockáztassak egy pillantást? Legalább tudom mire számítsak.~
Lehető legóvatosabban emeli fel fejét, épp csak annyira, hogy láthassa üldözője fejét.
Abban a pillanatban, a mélységi háttal áll neki, majd visszafordul, de szerencséjére nem feléje, majd hirtelen eltűnik szemei elől.
~Hova lett?~
Kissé pánik hangulat lesz úrrá rajta, szemei kitágulnak, körmei erősen kapaszkodnak a ládába, bár ez mit sem segít neki, abban hogyha felfedezték rejtekhelyét.
Megkönnyebbülésére legyen szólva, pénzérmék csengését hallja, ahogyan szedik őket fel a kövezetről.
~Ez már jó jel. Nem hinném, hogy tábort verne épp a dokkok között.~
Reménykedik magában Lycea és hálás tekintetet ereszt az égre.
Újabb suhogást hall, valószínűleg a köpenye, ahogyan fordulatot tesz, majd távolodó léptek zaja adja Lycea tudtára, hogy megmenekült.
Most már bátran lélegzik fel, eddig kordában tartotta magát és izmait pihenteti, csak úgy fekve a láda tetején.
Élvezettel hallgatja vagyis inkább hallgatná a tenger andalító morajlását, de a csata, amely a közelben dúl, felrázza meglehetősen kényelmetlen pihenőhelyéről.
Bátrabban emeli fel fejét, ellenőrizve, nehogy újabb "kelletlen társaság" legyen a közelben. Mikor biztos magában, hogy egyedül van, lemászik búvóhelyéről, gyorsan rendbe teszi szakadt szoknyáját, amely most térden felül ér, mégis jól áll neki.
~Kicsit túl lenge az öltözékem a levelek havához.~
Tesz egy fordulatot saját maga körül és kifújja magát. Előveszi erszényét, ellenőrzésképp.
~Kíváncsi vagyok mennyivel maradtam, talán elég lesz, hogy elérjek a levegő városába.~
Gyorsan végez a számolással és kiderül, hogy ez a Shar' Khan nevű mélységi, 80 aranyától szabadította meg.
~Nohát, mindennek van ára.~
Megrázza magát, ellenőrzi bumerángját, amulettjét, hajviseletét megigazgatja, baljába veszi botját és szapora léptekkel elindul egy ösvény felé, amely a közeli erdőségbe nyílik.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.20 19:21:26
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-20 17:28:49
Üzenet elküldve: 2015-12-20 17:28:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Ma meglepően könnyedén ment a varázslás. Általában az első két-három próbálkozásnak nem szokott semmilyen látható eredménye lenni, de most sikerült elsőre tökéletesen megcsinálnia a varázslatot, és utána még kétszer. Ez jó jel, valószínűleg elkezdett ráérezni. Mivel már nem utasítja el zsigerből a mágiát, sokkal fogékonyabb lett, gyorsabban tanul, és tudását is kamatoztatja.
A néhány órás pihenős heverészéssel összekötött gyakorlást követően úgy dönt, visszatér a városba, a templomba, hogy segítséget kérjen a papoktól, ugyanis nagy lépésre szánja el magát. Specializálódni szeretne egy bizonyos ágra. Az alapokat már tudja, néhány egyszerű varázslatot is sikerült elsajátítania, épp itt lenne az ideje, hogy valami hasznosat is tudjon. A hold és a nap mágia meg sem fordul a fejében, úgy hallotta, azokat a legnehezebb tanulni, ezért inkább a négy elem közül választana. S ehhez kérne segítséget, vajon melyik a leghasznosabb és a leghozzáillőbb...
Annyira lefoglalják a mágia körül forgó gondolatai, hogy nem is figyeli az utat. Artheniorba szeretne visszatérni, méghozzá most gyalog, hogy kiszellőztesse a fejét, ezért a dokkoknál vág át, hogy elérje az erdei ösvényt. Sietve hagyja maga mögött a ládákat, hordókat, egymásra hányt zsákokat; nagyon rossz emlékei vannak ezzel a hellyel kapcsolatban, így szeretne minél hamarabb kijutni innen. S nem mellesleg a förtelmes halszagtól is kezd felfordulni a gyomra.*
A néhány órás pihenős heverészéssel összekötött gyakorlást követően úgy dönt, visszatér a városba, a templomba, hogy segítséget kérjen a papoktól, ugyanis nagy lépésre szánja el magát. Specializálódni szeretne egy bizonyos ágra. Az alapokat már tudja, néhány egyszerű varázslatot is sikerült elsajátítania, épp itt lenne az ideje, hogy valami hasznosat is tudjon. A hold és a nap mágia meg sem fordul a fejében, úgy hallotta, azokat a legnehezebb tanulni, ezért inkább a négy elem közül választana. S ehhez kérne segítséget, vajon melyik a leghasznosabb és a leghozzáillőbb...
Annyira lefoglalják a mágia körül forgó gondolatai, hogy nem is figyeli az utat. Artheniorba szeretne visszatérni, méghozzá most gyalog, hogy kiszellőztesse a fejét, ezért a dokkoknál vág át, hogy elérje az erdei ösvényt. Sietve hagyja maga mögött a ládákat, hordókat, egymásra hányt zsákokat; nagyon rossz emlékei vannak ezzel a hellyel kapcsolatban, így szeretne minél hamarabb kijutni innen. S nem mellesleg a förtelmes halszagtól is kezd felfordulni a gyomra.*
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-19 07:42:42
Üzenet elküldve: 2015-12-19 07:42:42
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea//
* A sarkon bedordulva csak a félhomályba vesző rakomány-hegyek végtelenjét pillantja meg, de élőt közel s távol sem.
~ Hova bújtál, he? ~
Elpillant a másik irányba is, de biztos benne, hogy nem arra futott el a lány.
~ Elbújt valahol, valamelyik láda mögött, esetleg ládában. ~
Az igazat megvallva esélytelen, hogy ráleljen, hacsak amaz nem buktatja le magát. *
- Hmm.
* Néz le a lába elé. Természetesen összeszedi az érméket, s a szövetet is megvizsgálja. Ha nem tenné, valamilyen mocskos csavargó szedné össze, az pedig micsoda pazarlás lenne!
Még egyszer futólagosan körbenéz, s ha a lány nem csinál éppen valami feltűnőt, akkor rejtve marad a karmazsin szemek előtt. Igen, Lycea valószínűleg megússza a sötételf közelebbről való megismerését. Khan lassan sarkon fordulva, elvégre nem látta az arcát a lány így biztonságban van, irányítja lépteit a város felé. Ha ez most nem jön össze, márpedig nem jött össze, akkor maradnak a jól bevált szajhák. *
~ Pedig ez mennyivel izgalmasabb lett volna... ~
* A sarkon bedordulva csak a félhomályba vesző rakomány-hegyek végtelenjét pillantja meg, de élőt közel s távol sem.
~ Hova bújtál, he? ~
Elpillant a másik irányba is, de biztos benne, hogy nem arra futott el a lány.
~ Elbújt valahol, valamelyik láda mögött, esetleg ládában. ~
Az igazat megvallva esélytelen, hogy ráleljen, hacsak amaz nem buktatja le magát. *
- Hmm.
* Néz le a lába elé. Természetesen összeszedi az érméket, s a szövetet is megvizsgálja. Ha nem tenné, valamilyen mocskos csavargó szedné össze, az pedig micsoda pazarlás lenne!
Még egyszer futólagosan körbenéz, s ha a lány nem csinál éppen valami feltűnőt, akkor rejtve marad a karmazsin szemek előtt. Igen, Lycea valószínűleg megússza a sötételf közelebbről való megismerését. Khan lassan sarkon fordulva, elvégre nem látta az arcát a lány így biztonságban van, irányítja lépteit a város felé. Ha ez most nem jön össze, márpedig nem jött össze, akkor maradnak a jól bevált szajhák. *
~ Pedig ez mennyivel izgalmasabb lett volna... ~
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-18 11:52:33
Üzenet elküldve: 2015-12-18 11:52:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shar'Khan//
*Még mindig követi, de hallja, hogy gyorsabb tempóra váltott a sötételf. A pillanatnyi szusszanás csupán fokozza a feldúlt állapotát, ahelyett, hogy kissé megnyugodna, egyre jobban zihál. Igyekszik erőt venni magán, nehogy elájuljon.*
~Már csak az hiányzik, hogy itt essem össze. Ki tudja mit művelne velem ez a mélységi.~
*Már nagyon közel jár hozzá, hamarosan befordul a sarkon és megfogja, hacsak képes nem lesz elbújni, vagy elmenekülni. Tudja, hogy kitalál valamit, csak pár pillanatra van szüksége. Hirtelen jobbra, hirtelen balra rántja tekintetét, reméli talál kiutat ebből a kergetőzésből. Annyira nincs már ereje, hogy rohangáljon, akár egy préda, ezért felkapaszkodik három növekedő méretű faládára. Mindez könnyebb is lehet, ha hosszú szoknyáját lerövidíti. A második ládából kiálló szög leszakít egy jelentős darabot szoknyájából.*
~Mintha csak így akartam volna.~
*Gyorsan vissza nyúl a darabért és ledobja a földre. Erőlködése közben pénzes erszényéből néhány csillogó aranypénz hullik alá, sejtetősen csengve, ahogyan leérnek a kövezetre.*
~Sebaj, jó lesz figyelemelterelőnek.~
*Ahogy kapaszkodik fel a legmagasabbik ládára, amely lehet úgy 10 láb magasa, látja, ahogyan a sötételf már egy lépésre van attól, hogy utolérje. Gyorsan elhasal a láda tetején és lesből várja, hogy feladja-e a keresgélést a mélységi vagy tovább áll, netán még az aranyát és elviszi.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.18 12:23:45
*Még mindig követi, de hallja, hogy gyorsabb tempóra váltott a sötételf. A pillanatnyi szusszanás csupán fokozza a feldúlt állapotát, ahelyett, hogy kissé megnyugodna, egyre jobban zihál. Igyekszik erőt venni magán, nehogy elájuljon.*
~Már csak az hiányzik, hogy itt essem össze. Ki tudja mit művelne velem ez a mélységi.~
*Már nagyon közel jár hozzá, hamarosan befordul a sarkon és megfogja, hacsak képes nem lesz elbújni, vagy elmenekülni. Tudja, hogy kitalál valamit, csak pár pillanatra van szüksége. Hirtelen jobbra, hirtelen balra rántja tekintetét, reméli talál kiutat ebből a kergetőzésből. Annyira nincs már ereje, hogy rohangáljon, akár egy préda, ezért felkapaszkodik három növekedő méretű faládára. Mindez könnyebb is lehet, ha hosszú szoknyáját lerövidíti. A második ládából kiálló szög leszakít egy jelentős darabot szoknyájából.*
~Mintha csak így akartam volna.~
*Gyorsan vissza nyúl a darabért és ledobja a földre. Erőlködése közben pénzes erszényéből néhány csillogó aranypénz hullik alá, sejtetősen csengve, ahogyan leérnek a kövezetre.*
~Sebaj, jó lesz figyelemelterelőnek.~
*Ahogy kapaszkodik fel a legmagasabbik ládára, amely lehet úgy 10 láb magasa, látja, ahogyan a sötételf már egy lépésre van attól, hogy utolérje. Gyorsan elhasal a láda tetején és lesből várja, hogy feladja-e a keresgélést a mélységi vagy tovább áll, netán még az aranyát és elviszi.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.18 12:23:45
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-17 23:48:59
Üzenet elküldve: 2015-12-17 23:48:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*Fivére mellett baktat a lóval és nyakát tekergetve néz a híd irányába, hátha látnak már valamit a küzdelemből. Remélte, hogy megpillantja a küzdő feleket, az élőholt sereget, vagy a Tharg lovagokat, hisz saját rendtársaikon kívül eddig nem sok igazi lovaggal akadt dolguk. Sajnos azonban várat magára a pillanat, hogy megpillantsa a hidat. Csalódottan felhorkant, pont mikor fivére is konstatálja a dolgot, majd a másik kettő felé fordul. A taktikai megbeszélés ideje még nem jött el, így még nincs értelme Dwarral elmélkedni. Addig is a hóhajú nő útmutatására kell hagyatkozzanak mindketten. Azonban ismét hallani véli a harc háttérzaján túl is a harci dobok püfölését, ami a csata tempóját diktálja számára. ~Nemsokára ismét megmérettetünk!~ *
//Thargarod Lovagjai//
*Fivére mellett baktat a lóval és nyakát tekergetve néz a híd irányába, hátha látnak már valamit a küzdelemből. Remélte, hogy megpillantja a küzdő feleket, az élőholt sereget, vagy a Tharg lovagokat, hisz saját rendtársaikon kívül eddig nem sok igazi lovaggal akadt dolguk. Sajnos azonban várat magára a pillanat, hogy megpillantsa a hidat. Csalódottan felhorkant, pont mikor fivére is konstatálja a dolgot, majd a másik kettő felé fordul. A taktikai megbeszélés ideje még nem jött el, így még nincs értelme Dwarral elmélkedni. Addig is a hóhajú nő útmutatására kell hagyatkozzanak mindketten. Azonban ismét hallani véli a harc háttérzaján túl is a harci dobok püfölését, ami a csata tempóját diktálja számára. ~Nemsokára ismét megmérettetünk!~ *
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-17 20:30:35
Üzenet elküldve: 2015-12-17 20:30:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*Immáron teljes páncélzatban követik Isurii-t. A helyzet az hogy menekülő ember akad szép számmal, s a csata moraja is egyre közelebbről hallatszik. Nem mellesleg pedig zsíros, fekete füst száll a magasba a folyó felől.
Harminc katona masíroz el mellettük, s ők úgyszintén a folyó felé tartanak.*
-Innen nem látunk rá.*Összegzi a dolgot, s ez sajnos még rá is igaz lóháton ülve. Ha közel három és fél méter magasról is nézelődik. A háztetők, és raktár épületek sora miatt nem tudja megmondani mi folyik a távolban. De hallja, mind hallják milyen hangokat hoz a szél, s vele milyen szagokat.
Kérdőn néz a nőstényre. Ő mondja meg, merre tovább. A két fivér még sosem járt ennyire délen.*
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*Immáron teljes páncélzatban követik Isurii-t. A helyzet az hogy menekülő ember akad szép számmal, s a csata moraja is egyre közelebbről hallatszik. Nem mellesleg pedig zsíros, fekete füst száll a magasba a folyó felől.
Harminc katona masíroz el mellettük, s ők úgyszintén a folyó felé tartanak.*
-Innen nem látunk rá.*Összegzi a dolgot, s ez sajnos még rá is igaz lóháton ülve. Ha közel három és fél méter magasról is nézelődik. A háztetők, és raktár épületek sora miatt nem tudja megmondani mi folyik a távolban. De hallja, mind hallják milyen hangokat hoz a szél, s vele milyen szagokat.
Kérdőn néz a nőstényre. Ő mondja meg, merre tovább. A két fivér még sosem járt ennyire délen.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-17 19:38:56
Üzenet elküldve: 2015-12-17 19:38:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Kőszírt Turwal, Kőszirt Dwartak//
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*A félreértelmezhetetlen jeleket követve a lehető legrövidebb úton szeretne eljutni arra a pontra ahol sajátjaikat sejti. Ismerve a lovagok vezetőjének természetét ez pont ott lesz ahol a legnagyobb a baj, vagyis azon a ponton ahol a holt sereg megpróbál átjutni a folyón.
Ugyan van némi ellenérzése azzal kapcsolatban, hogy két hatalmas, vasba öltözött melák van a háta mögött... még mindig inkább bízik bennük éltükben, mint holtukban.
Nem tudja jártak-e már itt a testvérek korábban, de akár hogy is, ő vezeti őket a Tharg lovagok csoportja és a két Szilánk felé, hogy lehetőségeikhez mérten kisegítsék őket szorult helyzetükből.
Ha rálát a helyzetre, akkor még az előtt tarthatnak egy villámegyeztetést, hogy csatlakoznának az élvonalban küzdőkkel. Talán meg is akaszthatja egy varázslattal rövid időre a rohamot, ha rálátása nyílik a hídra.
Ha nem, akkor ott kell rögtönöznie.
Nem biztos hogy fel van erre készülve, de eddig még nem vallott kudarcot ha igazán nagy veszély fenyegette őket.*
//Kőszírt Turwal, Kőszirt Dwartak//
//Kikötői Küldetés//
//Thargarod Lovagjai//
*A félreértelmezhetetlen jeleket követve a lehető legrövidebb úton szeretne eljutni arra a pontra ahol sajátjaikat sejti. Ismerve a lovagok vezetőjének természetét ez pont ott lesz ahol a legnagyobb a baj, vagyis azon a ponton ahol a holt sereg megpróbál átjutni a folyón.
Ugyan van némi ellenérzése azzal kapcsolatban, hogy két hatalmas, vasba öltözött melák van a háta mögött... még mindig inkább bízik bennük éltükben, mint holtukban.
Nem tudja jártak-e már itt a testvérek korábban, de akár hogy is, ő vezeti őket a Tharg lovagok csoportja és a két Szilánk felé, hogy lehetőségeikhez mérten kisegítsék őket szorult helyzetükből.
Ha rálát a helyzetre, akkor még az előtt tarthatnak egy villámegyeztetést, hogy csatlakoznának az élvonalban küzdőkkel. Talán meg is akaszthatja egy varázslattal rövid időre a rohamot, ha rálátása nyílik a hídra.
Ha nem, akkor ott kell rögtönöznie.
Nem biztos hogy fel van erre készülve, de eddig még nem vallott kudarcot ha igazán nagy veszély fenyegette őket.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-17 18:40:22
Üzenet elküldve: 2015-12-17 18:40:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nem nehéz a nyilván ijedt lány nyomait követni, főleg, hogyha látja magát a célpontot is. Ugyan nem munka ez, de egy kis szórakozás sosem árt, és amúgy is jó kedvében van, nem nagyon akarja, hogy ez a jókedv mindenféle extra nélkül elmúljon. Hát megnyalja ajkait, s az illető után ered.
~ Az sem baj, ha csúnya, majd hátulról... ~
Bontogatja szárnyait a gondolat, mikor a leányzó szavai elérnek hozzá. Valóban, rátapintott a lényegre. Vajon milyen kifogással kerülhetne mégis a közelébe. Mert ugye az egyszerű tovább sétálás már nem nagyon játszik szerepet; a hölgyemény vagy sikeresen elmenekül, vagy... egy kis "mókában" lesz része.
Az ember nőstény viszont eltűnik az egyik sarok mögött, nem hagyva más választást a mélységinek, minthogy gyorsabb tempóra kapcsoljon. *
- Ó, én csak ba-szélgetni...
* Vigyorodik el saját nyelvbotlásán, ahogyan befordul a sarkon és körbepillant a nőt keresve. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nem nehéz a nyilván ijedt lány nyomait követni, főleg, hogyha látja magát a célpontot is. Ugyan nem munka ez, de egy kis szórakozás sosem árt, és amúgy is jó kedvében van, nem nagyon akarja, hogy ez a jókedv mindenféle extra nélkül elmúljon. Hát megnyalja ajkait, s az illető után ered.
~ Az sem baj, ha csúnya, majd hátulról... ~
Bontogatja szárnyait a gondolat, mikor a leányzó szavai elérnek hozzá. Valóban, rátapintott a lényegre. Vajon milyen kifogással kerülhetne mégis a közelébe. Mert ugye az egyszerű tovább sétálás már nem nagyon játszik szerepet; a hölgyemény vagy sikeresen elmenekül, vagy... egy kis "mókában" lesz része.
Az ember nőstény viszont eltűnik az egyik sarok mögött, nem hagyva más választást a mélységinek, minthogy gyorsabb tempóra kapcsoljon. *
- Ó, én csak ba-szélgetni...
* Vigyorodik el saját nyelvbotlásán, ahogyan befordul a sarkon és körbepillant a nőt keresve. *
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-17 08:33:15
Üzenet elküldve: 2015-12-17 08:33:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shar'Khan//
*Alig indul meg egy hangos kiáltás ostorként csap a hátába.*
~A fenébe... észrevett.~ *Nyugtázza, és gyorsabb tempót vesz fel, csak bírja szusszal.* ~Ha elég gyors vagyok, akkor eltűnhetek, ebben a dokk labirintusban.~
*Hallja, ahogy a sötételf is megiramodik utána, bár az mintha nem lohol utána, mégis látótávolságban van és így képes követni őt.*
~Így sosem lesz vége ennek a hajszának. Hátha szóra tudom bírni.~ *Fordul meg fejében ez az eshetőség, bár nem számít túl nagy sikerre.
Bújócskájuk folytatódik, de mégis megpróbálkozik a lehetetlennel. Elég hangosan, hogy biztosan meghallja, így kiált a sötételfnek.*
-Mit akar tőlem?! Hagyjon békén, nem bántottam magát!
*Igaz, de akkor miért is menekül a sötételf elől. Talán, azért mert megjegyezte, amikor a sötételfekről olvasott. Igen barátságtalanok az emberekkel szemben. Ebből kifolyólag, kerül mindennemű érintkezést velük, csak ha nincs rákényszerülve, úgy mint most.
Egy hirtelen balkanyarral pár pillanatra eltűnik a sötételf látószögéből, bár kétli, hogy ezzel lerázta üldözőjét. Ezt a pár pillanatot használja ki arra, hogy szusszanjon egy kicsit és talán a sötételf is hajlandó lesz válaszolni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 21:48:00, a következő indokkal:
Jelpótlás (*); helyesírás.
*Alig indul meg egy hangos kiáltás ostorként csap a hátába.*
~A fenébe... észrevett.~ *Nyugtázza, és gyorsabb tempót vesz fel, csak bírja szusszal.* ~Ha elég gyors vagyok, akkor eltűnhetek, ebben a dokk labirintusban.~
*Hallja, ahogy a sötételf is megiramodik utána, bár az mintha nem lohol utána, mégis látótávolságban van és így képes követni őt.*
~Így sosem lesz vége ennek a hajszának. Hátha szóra tudom bírni.~ *Fordul meg fejében ez az eshetőség, bár nem számít túl nagy sikerre.
Bújócskájuk folytatódik, de mégis megpróbálkozik a lehetetlennel. Elég hangosan, hogy biztosan meghallja, így kiált a sötételfnek.*
-Mit akar tőlem?! Hagyjon békén, nem bántottam magát!
*Igaz, de akkor miért is menekül a sötételf elől. Talán, azért mert megjegyezte, amikor a sötételfekről olvasott. Igen barátságtalanok az emberekkel szemben. Ebből kifolyólag, kerül mindennemű érintkezést velük, csak ha nincs rákényszerülve, úgy mint most.
Egy hirtelen balkanyarral pár pillanatra eltűnik a sötételf látószögéből, bár kétli, hogy ezzel lerázta üldözőjét. Ezt a pár pillanatot használja ki arra, hogy szusszanjon egy kicsit és talán a sötételf is hajlandó lesz válaszolni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 21:48:00, a következő indokkal:
Jelpótlás (*); helyesírás.
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-16 19:24:14
Üzenet elküldve: 2015-12-16 19:24:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Halál nyugodtan sétál, mikor megpillant egy magányosan osonó alakot; egy nőt. Az igazat megvallva majdnem szívinfarktust kap, ezért nem kicsit bosszús. *
- Mit settenkedsz itt, némber!?
* Rivall rá, habár nem nagyon érdekli, nem is számonkérés ez, sokkal inkább egy "ijesztgesd az édesanyád!" morgás.
Habár a legjobb ötlet csak későn ugrik be, azért utána ered. Egy magányos nő egy viszonylag kihalt részen és egy szintén magányos mélységi. Igen, nem is olyan rossz ötlet elkapni és megnézni, hogy mennyire harcias, mennyire tüzes a kicsike. Majd megtanulja, hogy ne mászkáljon egyedül, vagy hogyha egyedül is mászkál, legalább ne húzzon fel sötételfeket. Nem is húzza az időt, utána ered hosszú, gyors léptekkel. *
- Gyere csak ide!
~ Gyere apucihoz! ~
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Halál nyugodtan sétál, mikor megpillant egy magányosan osonó alakot; egy nőt. Az igazat megvallva majdnem szívinfarktust kap, ezért nem kicsit bosszús. *
- Mit settenkedsz itt, némber!?
* Rivall rá, habár nem nagyon érdekli, nem is számonkérés ez, sokkal inkább egy "ijesztgesd az édesanyád!" morgás.
Habár a legjobb ötlet csak későn ugrik be, azért utána ered. Egy magányos nő egy viszonylag kihalt részen és egy szintén magányos mélységi. Igen, nem is olyan rossz ötlet elkapni és megnézni, hogy mennyire harcias, mennyire tüzes a kicsike. Majd megtanulja, hogy ne mászkáljon egyedül, vagy hogyha egyedül is mászkál, legalább ne húzzon fel sötételfeket. Nem is húzza az időt, utána ered hosszú, gyors léptekkel. *
- Gyere csak ide!
~ Gyere apucihoz! ~
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-16 00:06:30
Üzenet elküldve: 2015-12-16 00:06:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
*Addig-addig rohan hol jobbra, hol balra az áruk között, hogy végül kifárad. Botjára támaszkodva liheg nagyokat, hátsóját egy nála kétszer nagyobb faládához dönti. Egyszerre csak léptek kopogását hallja. Nem tudja, hogy most feléje közelednek, de biztosan hallja. Óvatosan kikukucskál a faláda takarásából, de azonnal vissza is szűköl és a ládához lapul, tovább lihegve.*
-Ez egy sötételf? Mi a csodát keres ez itt, épp most?!
*Hezitál:kiugorik-e elé vagy fut tovább a másik irányba? A legkézenfekvőbb az, hogy nem keveredik most harcba, ezért is fut el, amint a csatározást meglátja.*
~Nincs más választásom. Meg kell kerülnöm, hogy ne akadjak vele össze. Nem vagy gyáva Lycea, ez a logikus, amit tehetsz.~
*Győzködi magát, hogy cselekvésre késztesse legyökerezett lábait. Nem szokott félni, szinte soha, de most lát először csatát és még egy rémesnek tűnő alak is fenyegetheti. Sietve tovább oson a másik irányba.*
*Addig-addig rohan hol jobbra, hol balra az áruk között, hogy végül kifárad. Botjára támaszkodva liheg nagyokat, hátsóját egy nála kétszer nagyobb faládához dönti. Egyszerre csak léptek kopogását hallja. Nem tudja, hogy most feléje közelednek, de biztosan hallja. Óvatosan kikukucskál a faláda takarásából, de azonnal vissza is szűköl és a ládához lapul, tovább lihegve.*
-Ez egy sötételf? Mi a csodát keres ez itt, épp most?!
*Hezitál:kiugorik-e elé vagy fut tovább a másik irányba? A legkézenfekvőbb az, hogy nem keveredik most harcba, ezért is fut el, amint a csatározást meglátja.*
~Nincs más választásom. Meg kell kerülnöm, hogy ne akadjak vele össze. Nem vagy gyáva Lycea, ez a logikus, amit tehetsz.~
*Győzködi magát, hogy cselekvésre késztesse legyökerezett lábait. Nem szokott félni, szinte soha, de most lát először csatát és még egy rémesnek tűnő alak is fenyegetheti. Sietve tovább oson a másik irányba.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-15 19:41:24
Üzenet elküldve: 2015-12-15 19:41:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Magányosan lépked végig a macskakövezett úton a Dokkok közt. A tengeren hajók ringnak unalmas lassúságban, a hullámok verdesik a partvonalat, a nap lassan nyugovóra tér a horizonton túl, valóban unalmas egy nap ez a mai. Ő maga elrendezte a dolgait, megkapta a bérét, amit megérdemelt, habár kicsit kevesli. De persze a több az mindig jobb, miért is ne keveselné?
Ma estére viszont jobb lesz egy szállást keresnie gyorsan. Nos nem, a pénzt nem akarja mindenféle baromságokra elverni, ezért a legolcsóbb is megteszi. Sőt, ha van ingyen is, az mégjobb. *
Ma estére viszont jobb lesz egy szállást keresnie gyorsan. Nos nem, a pénzt nem akarja mindenféle baromságokra elverni, ezért a legolcsóbb is megteszi. Sőt, ha van ingyen is, az mégjobb. *
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-14 20:22:10
Üzenet elküldve: 2015-12-14 20:22:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
*Szokása elmélyülten járni-kelni, úgy, hogy szinte csak a tudatalattija vezeti az útján, ő maga teljesen máshol jár gondolatban. Ezt a praktikát tudatgyakorlatnak nevezi, de már nem emlékszik honnan tett szert rá, mégis elsajátította. Ugyanígy halad a kikötőben, amikor arra lesz figyelmes, visszatérve a valóságba, hogy a megszokottnak vélhető kikötői tevékenységek, ezúttal drasztikusan másak. Matrózok meg halászok helyét katonák veszik át és különféle szerzetek, akiket még nem volt alkalma látni. Nagy dulakodásról és harcról teszi tanúbizonyságát a látvány és Lycea arra a következtetésre jut, hogy ebben a pillanatban neki nem itt a helye. Valahol máshol kéne lennie, valahol jobb helyen, ahol szeretik. Szörnyű üvöltéseket is hall a távolból, ami még jobban megrémíti, ha eddig nem rémült meg teljesen.*
~El kell tűnnöm innen, de nagyon hamar. Majd a biztos távolból szemügyre vehetem mi folyik itt vagy talán még sem.~
*Meglát rengeteg dobozt, ketrecet, hordót, bódét egymás mellett elrendezve, akárcsak egy labirintus. Abban az irányban talán fedezékre lel, kiderül, hogy a dokkok felé halad.*
*Szokása elmélyülten járni-kelni, úgy, hogy szinte csak a tudatalattija vezeti az útján, ő maga teljesen máshol jár gondolatban. Ezt a praktikát tudatgyakorlatnak nevezi, de már nem emlékszik honnan tett szert rá, mégis elsajátította. Ugyanígy halad a kikötőben, amikor arra lesz figyelmes, visszatérve a valóságba, hogy a megszokottnak vélhető kikötői tevékenységek, ezúttal drasztikusan másak. Matrózok meg halászok helyét katonák veszik át és különféle szerzetek, akiket még nem volt alkalma látni. Nagy dulakodásról és harcról teszi tanúbizonyságát a látvány és Lycea arra a következtetésre jut, hogy ebben a pillanatban neki nem itt a helye. Valahol máshol kéne lennie, valahol jobb helyen, ahol szeretik. Szörnyű üvöltéseket is hall a távolból, ami még jobban megrémíti, ha eddig nem rémült meg teljesen.*
~El kell tűnnöm innen, de nagyon hamar. Majd a biztos távolból szemügyre vehetem mi folyik itt vagy talán még sem.~
*Meglát rengeteg dobozt, ketrecet, hordót, bódét egymás mellett elrendezve, akárcsak egy labirintus. Abban az irányban talán fedezékre lel, kiderül, hogy a dokkok felé halad.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-13 23:42:37
Üzenet elküldve: 2015-12-13 23:42:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Keresés//
*Lycea hirtelen megrezzen és majd kiborul a csónakból, ahogy hirtelen kikötnek, nekiütközve a fakifutónak. Pár pillanatig nem tudja mi történt, majd amint meglátja a partot és rajta az épületeket, tudja, hogy megérkezett. A kikötő egyáltalán nincs teli, néhány halászhajó imbolyog csak ide-oda, ahogy a tenger hullámzása beéri a partot. Messzebb változatos épületek sorát látja.*
~Vajon melyik alkalmas szállásadásra?~
*Kevés az esélye annak, hogy valakivel még találkozzon idekint. Az épületek egyike további utazásának kulcsa. Bizonyára akad valaki, aki útba igazítja majd. Visszafordul a hajós felé, aki elhozta és így szól.*
-Melyik a szállás és fogadó a parton?
*A hajóstól úgy néz ki nem kap feleletet, de nincs kedve kivárni, így hát kimászik a csónakból és elindul felfelé a parton, az épületsor irányába.*
~Ilyen bunkó frátert rég láttam, de hát biztos vagyok benne, hogy csak megjátszotta, hogy néma. Mindegy is, egy darabig nem lesz okom újból tengerre szállni.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 21:41:21, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Lycea hirtelen megrezzen és majd kiborul a csónakból, ahogy hirtelen kikötnek, nekiütközve a fakifutónak. Pár pillanatig nem tudja mi történt, majd amint meglátja a partot és rajta az épületeket, tudja, hogy megérkezett. A kikötő egyáltalán nincs teli, néhány halászhajó imbolyog csak ide-oda, ahogy a tenger hullámzása beéri a partot. Messzebb változatos épületek sorát látja.*
~Vajon melyik alkalmas szállásadásra?~
*Kevés az esélye annak, hogy valakivel még találkozzon idekint. Az épületek egyike további utazásának kulcsa. Bizonyára akad valaki, aki útba igazítja majd. Visszafordul a hajós felé, aki elhozta és így szól.*
-Melyik a szállás és fogadó a parton?
*A hajóstól úgy néz ki nem kap feleletet, de nincs kedve kivárni, így hát kimászik a csónakból és elindul felfelé a parton, az épületsor irányába.*
~Ilyen bunkó frátert rég láttam, de hát biztos vagyok benne, hogy csak megjátszotta, hogy néma. Mindegy is, egy darabig nem lesz okom újból tengerre szállni.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 21:41:21, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-11 21:34:35
Üzenet elküldve: 2015-12-11 21:34:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Zaranir Kharasnar //
* Ha Zaranir nyugtatni próbálja, hát erőt vesz magán s próbál egy kicsit elfeledkezni a dolgokról, bár meglepi ha a férfi nyugalommal fogadja a híreket, már ha van rá lehetőség, hogy elmondja neki. A napkorong még csak alig bukkan fel a horizonton, Neri már a fedélzeten van. A napfelkelte se olyan, mint szokott lenni. A narancsszín felett sötét fellegek keringenek. A hajó korlátot markolássza, ha tehetné maga húzná a hajót a Kikötőbe, ha tudná azzal hamarabb érnek oda. De nem, lassan kúszik a hajó a vízen. Mindenki a túloldalt kémleli s szinte pánikszerű hangulat uralkodik a fedélzeten. Senki sem tudja mi történik éppen. Néhány kósza hír, a városból ennyi, amivel okosabb lesz. Az aranykorong saját vesztébe rohan, ahogy egyre magasabbra kúszik az égen, hogy az ég sötét habjaiba vesszen el. Arcán gondterheltséget láthat Zara, de a férfi jelenlétében próbálja lerázni magáról, hogy a Szőkét ne nyomasszák kétségei. Kedves csókkal fogadja, s szelíd mosollyal. Mire a hajó befut, már délidő is elmúlik. Csődület, ami fogadja őket, s mégis néma csend, akár egy tömegsír. Csak a természet hangjai az mely végig siklik a Kikötőn, a lágy hullámok hangjai, ahogy a hajók oldalának csapódnak, a hűvös szél, mely haját borzolja. A szél mely a halál szagát hozza magával. Megragadja Zara kezét, amint leeresztik hajópadlót. Sietős léptekkel indul meg lefelé, néhány lépést még futva is megtesz. Normális esetben zavarná, hogy néhány embert félre lök, de most észre se veszi. Ha Zara nem tudná tartani a lépést, úgy elengedi a kezét s úgy folytatja az útját. Nyakát nyújtogatva próbál áttekinteni a tömegen, olykor hátrapillant azért, hogy a Szőke ott van a közelben. Sose látott még ennyi városőrt a Kikötőben egyszerre. Bele telik egy-két órába, mire nagyjából informálódik, mi is történhet itt. Igazából későn jut eszébe, hogy esetleg Zaranir nagyobb szerencsével járt volna, hisz elméletben nagy hírszerző. *
- Menjünk, nézzük meg Nadékat.
* Ragadja meg újra a kezet s indul meg a barlang felé. Itt nem látta, s reméli, hogy csak azért mert éppen rumban fürdik, s tűztáncot jár az üregben. A Vörös már akkor sem volt a barlangban mikor eljött. Mindenesetre jobb ha erről mindenki tud. S valamit kitalálnak. Meg se fordul a fejében, hogy a Szőkét nem kellene magával vinnie, mert még Nad páros lábbal fogja kipenderíteni. De eddig úgy néz ki még a barlang a legbiztonságosabb hely, s Zarát nem hagyná itt. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.11 21:35:02
* Ha Zaranir nyugtatni próbálja, hát erőt vesz magán s próbál egy kicsit elfeledkezni a dolgokról, bár meglepi ha a férfi nyugalommal fogadja a híreket, már ha van rá lehetőség, hogy elmondja neki. A napkorong még csak alig bukkan fel a horizonton, Neri már a fedélzeten van. A napfelkelte se olyan, mint szokott lenni. A narancsszín felett sötét fellegek keringenek. A hajó korlátot markolássza, ha tehetné maga húzná a hajót a Kikötőbe, ha tudná azzal hamarabb érnek oda. De nem, lassan kúszik a hajó a vízen. Mindenki a túloldalt kémleli s szinte pánikszerű hangulat uralkodik a fedélzeten. Senki sem tudja mi történik éppen. Néhány kósza hír, a városból ennyi, amivel okosabb lesz. Az aranykorong saját vesztébe rohan, ahogy egyre magasabbra kúszik az égen, hogy az ég sötét habjaiba vesszen el. Arcán gondterheltséget láthat Zara, de a férfi jelenlétében próbálja lerázni magáról, hogy a Szőkét ne nyomasszák kétségei. Kedves csókkal fogadja, s szelíd mosollyal. Mire a hajó befut, már délidő is elmúlik. Csődület, ami fogadja őket, s mégis néma csend, akár egy tömegsír. Csak a természet hangjai az mely végig siklik a Kikötőn, a lágy hullámok hangjai, ahogy a hajók oldalának csapódnak, a hűvös szél, mely haját borzolja. A szél mely a halál szagát hozza magával. Megragadja Zara kezét, amint leeresztik hajópadlót. Sietős léptekkel indul meg lefelé, néhány lépést még futva is megtesz. Normális esetben zavarná, hogy néhány embert félre lök, de most észre se veszi. Ha Zara nem tudná tartani a lépést, úgy elengedi a kezét s úgy folytatja az útját. Nyakát nyújtogatva próbál áttekinteni a tömegen, olykor hátrapillant azért, hogy a Szőke ott van a közelben. Sose látott még ennyi városőrt a Kikötőben egyszerre. Bele telik egy-két órába, mire nagyjából informálódik, mi is történhet itt. Igazából későn jut eszébe, hogy esetleg Zaranir nagyobb szerencsével járt volna, hisz elméletben nagy hírszerző. *
- Menjünk, nézzük meg Nadékat.
* Ragadja meg újra a kezet s indul meg a barlang felé. Itt nem látta, s reméli, hogy csak azért mert éppen rumban fürdik, s tűztáncot jár az üregben. A Vörös már akkor sem volt a barlangban mikor eljött. Mindenesetre jobb ha erről mindenki tud. S valamit kitalálnak. Meg se fordul a fejében, hogy a Szőkét nem kellene magával vinnie, mert még Nad páros lábbal fogja kipenderíteni. De eddig úgy néz ki még a barlang a legbiztonságosabb hely, s Zarát nem hagyná itt. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.11 21:35:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394