Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-05 13:28:45
Üzenet elküldve: 2016-01-05 13:28:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nia, Assar//
*Pedig képesnek lenni elemezni egy helyzetet a másik szemszögéből sokat segíthet, ha be akarunk férkőzni a fejébe, hogy aztán kedvünk szerint csűrjük-csavarjuk a gondolatait, míg végül azt fogja hinni, saját akaratából cselekszik, miközben pontosan azt teszi, amit szeretnénk.
Niával pontosan ezt tették. Sugalmaztak, tanítottak, magoltattak, büntettek, míg végül eszébe se jutna bármi olyat tenni, ami aktuális gazdájának ellent mondana, vagy akár halványan sejtetné, hogy nem tiszteli a felnőtteket eléggé. A vádra ugyanakkor határozottan és gyorsan válaszol.*
- Nem hazudok! Sosem hazudok! *A sosem ugyan túlzás, de utoljára három-négy éve is megvolt, hogy valótlant állított volna.
Ami meg az ékszereket illeti, a kérdésre válaszolnia kell, még ha ijesztő is az, ahogy a nyakpánt gyűrűjénél fogva közelebb húzza a mélységi.*
- Abba... és ezekbe. *mutatja meg a kis gyűrűket a karperecén, amik kulcstartóhoz hasonlítanak, így lakat vagy egyéb nélkül másodpercek alatt egymáshoz fűzhetők, ha a gazdának arra szottyan kedve. Assar nem értheti, hogy ezek még így is sokkal kényelmesebbek, mint mikor a kemény, durva egyszerű vasbilincs húzta le a tagjait, vagy durva kötél szorította. Kényelmesebbek, és sokkal szebbek is.
Nem csoda, ha nem tudja befogadni a mélységi mondandóját elsőre. A gyerekek amúgy is tapasztalatból tanulnak könnyebben, és Nia minden eddigi tapasztalata az, hogy ha tűr, és engedelmes, ha sosem szól vissza, sosem panaszkodik, akkor a kényelmetlenségek sokkal kisebbek, sokkal rövidebb ideig tartanak, és néha még jutalmat is kap érte.
Az viszont szíven üti, és elkeseríti, hogy eldobták.*
- Nem tudom, miért nem kellettem már a gazdámnak... biztos az én hibám. Biztos nem voltam elég jó... *Az önhibáztatás tipikus gyermeki reakció. Megesik akkor is, ha teljesen kívül áll rajta az ok, mint válásnál, vagy árvaságra jutásnál. Ott motoszkál a kis fejekben a gondolat, hogy az ő hibájukból történt... Nia is majdnem sírva fakad a gondolattól. De még sírni sincs ideje, mert máris karon ragadják, és csak győzze tartani a lépést a sötételffel...*
*Pedig képesnek lenni elemezni egy helyzetet a másik szemszögéből sokat segíthet, ha be akarunk férkőzni a fejébe, hogy aztán kedvünk szerint csűrjük-csavarjuk a gondolatait, míg végül azt fogja hinni, saját akaratából cselekszik, miközben pontosan azt teszi, amit szeretnénk.
Niával pontosan ezt tették. Sugalmaztak, tanítottak, magoltattak, büntettek, míg végül eszébe se jutna bármi olyat tenni, ami aktuális gazdájának ellent mondana, vagy akár halványan sejtetné, hogy nem tiszteli a felnőtteket eléggé. A vádra ugyanakkor határozottan és gyorsan válaszol.*
- Nem hazudok! Sosem hazudok! *A sosem ugyan túlzás, de utoljára három-négy éve is megvolt, hogy valótlant állított volna.
Ami meg az ékszereket illeti, a kérdésre válaszolnia kell, még ha ijesztő is az, ahogy a nyakpánt gyűrűjénél fogva közelebb húzza a mélységi.*
- Abba... és ezekbe. *mutatja meg a kis gyűrűket a karperecén, amik kulcstartóhoz hasonlítanak, így lakat vagy egyéb nélkül másodpercek alatt egymáshoz fűzhetők, ha a gazdának arra szottyan kedve. Assar nem értheti, hogy ezek még így is sokkal kényelmesebbek, mint mikor a kemény, durva egyszerű vasbilincs húzta le a tagjait, vagy durva kötél szorította. Kényelmesebbek, és sokkal szebbek is.
Nem csoda, ha nem tudja befogadni a mélységi mondandóját elsőre. A gyerekek amúgy is tapasztalatból tanulnak könnyebben, és Nia minden eddigi tapasztalata az, hogy ha tűr, és engedelmes, ha sosem szól vissza, sosem panaszkodik, akkor a kényelmetlenségek sokkal kisebbek, sokkal rövidebb ideig tartanak, és néha még jutalmat is kap érte.
Az viszont szíven üti, és elkeseríti, hogy eldobták.*
- Nem tudom, miért nem kellettem már a gazdámnak... biztos az én hibám. Biztos nem voltam elég jó... *Az önhibáztatás tipikus gyermeki reakció. Megesik akkor is, ha teljesen kívül áll rajta az ok, mint válásnál, vagy árvaságra jutásnál. Ott motoszkál a kis fejekben a gondolat, hogy az ő hibájukból történt... Nia is majdnem sírva fakad a gondolattól. De még sírni sincs ideje, mert máris karon ragadják, és csak győzze tartani a lépést a sötételffel...*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-05 12:37:07
Üzenet elküldve: 2016-01-05 12:37:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nia, Assar//
*Ritkán szokása mások helyzetébe belegondolnia magát, főleg, ha kifejezetten alárendelt szerepben van az illető. Ez az eset nem képez kivételt, emellett a természetükkel velejáró sötételf egoizmus is közrejátszik abban, hogy a félelem fő forrása ő maga, mint mélységi.
Az viszont igaz, hogy nem ezt a választ várta, noha számíthatott rá, már ha az előző gazda alapos munkát végzett. Márpedig úgy fest, hogy nem bízta a véletlenre a dolgot. A meglepett kifejezést viszont sötét mosoly váltja fel.*
- Hazudsz. *Ejti ki a minden bizonnyal súlyos vádat. Hiszen melyik rabszolga ne vágyna valami másra? Még ha nem is ízlelhették meg a szabadságot, mert fogságban születtek, eleve valakinek a tulajdonát képezték, a remény bizonyára ott lebeg, hogy lehet jobb is, van más is. A kérdés, hogy mer-e érte tenni valamit, vagy csak sovány, mit sem érő vigasz marad az agyon gyötört napok végére.*
- De ezt az egyet még elnézem neked. *Vált vissza a mosolya barátibbra.*
- Ékszer, a te kis kincseid. Látod, látod, az én népemet mondják a hazugság álnok kígyóinak, de mégis mivel tömték tele máris a te kis fejecskédet. *simogatja meg a lány fejét, kicsit összeborzolva a szőke tincseket, majd elhúzza a kezét.*
- És mégis mibe fűzték bele a láncokat, hmm? *Azzal máris beakasztja az ujját oda, ahova a láncot kellene rácsatolni a lányka nyakára aggatott, arany mögé bújtatott nyakbéklyóra, s egyben közelebb is húzza magához.*
- Nem látod még tisztán a dolgokat, hiszen nem akarták, hogy láss. Egy engedelmes kis bábot akartak belőled faragni, akit kényük kedve szerint rángathatnak, és ha már ráuntak, eldobhatnak, vagy összetörhetnek. Hát nem ez történt most is? *Próbálja elültetni a bogarat a lány fejébe. Hiszen egy ostoba játékon nyerte el a gazdájától a lányt, egy kiszámíthatatlan, vak szerencsén alapuló semmiségen. Mintha csak egy kacat lenne, amitől könnyű szívvel megválhat, mintha semmi értéke nem lenne.*
- De lehet ez másképp is. Fel fogom tenni neked megint ezt a kérdést, mikor kicsit már tisztábban látsz. De addig is induljunk, a Kikötő nem biztonságos, és nagyot kell kerülnünk.
*Ragadja meg a lány kezét, s meg sem várva az esetleges választ, indul is tovább. Fogása most sem fájó, de a határozott szorításból nehéz lenne szabadulni. Igen, most már a mélységi markában van, aki immár konkrét tervekkel állt elő vele kapcsolatban. Megtartja a lányt, és meglátja, miféle romlott virágot nevelhet belőle. Egy felszíni, aki belül igazi mélységi.
Vagyis, majdnem. Esze ágában sincs matrónát nevelni belőle, kellemes változatosság lesz, hogy ezúttal ő ugráltathat egy nőstényt, ahogyan csak akarja. Ám de másokra nézve épp oly veszedelmessé és alattomossá teszi, mint egy a mélység ölén nevelkedett fajtársát. milyen szép fricska lesz ez a felszínnek, és saját drágalátos nőstényei ellen is. Sosem szerette a nagy tömeget és nyüzsgést, most azonban mégis derűsen lép ki a ládák és hordók takarásából, hogy tovább vezesse a lányt. Irány vissza Arthenior városa. Eddig sem tartott attól, hogy unatkozna majd, ámde újdonsült kedvencével együtt különösön szórakoztató napok elé néz.*
*Ritkán szokása mások helyzetébe belegondolnia magát, főleg, ha kifejezetten alárendelt szerepben van az illető. Ez az eset nem képez kivételt, emellett a természetükkel velejáró sötételf egoizmus is közrejátszik abban, hogy a félelem fő forrása ő maga, mint mélységi.
Az viszont igaz, hogy nem ezt a választ várta, noha számíthatott rá, már ha az előző gazda alapos munkát végzett. Márpedig úgy fest, hogy nem bízta a véletlenre a dolgot. A meglepett kifejezést viszont sötét mosoly váltja fel.*
- Hazudsz. *Ejti ki a minden bizonnyal súlyos vádat. Hiszen melyik rabszolga ne vágyna valami másra? Még ha nem is ízlelhették meg a szabadságot, mert fogságban születtek, eleve valakinek a tulajdonát képezték, a remény bizonyára ott lebeg, hogy lehet jobb is, van más is. A kérdés, hogy mer-e érte tenni valamit, vagy csak sovány, mit sem érő vigasz marad az agyon gyötört napok végére.*
- De ezt az egyet még elnézem neked. *Vált vissza a mosolya barátibbra.*
- Ékszer, a te kis kincseid. Látod, látod, az én népemet mondják a hazugság álnok kígyóinak, de mégis mivel tömték tele máris a te kis fejecskédet. *simogatja meg a lány fejét, kicsit összeborzolva a szőke tincseket, majd elhúzza a kezét.*
- És mégis mibe fűzték bele a láncokat, hmm? *Azzal máris beakasztja az ujját oda, ahova a láncot kellene rácsatolni a lányka nyakára aggatott, arany mögé bújtatott nyakbéklyóra, s egyben közelebb is húzza magához.*
- Nem látod még tisztán a dolgokat, hiszen nem akarták, hogy láss. Egy engedelmes kis bábot akartak belőled faragni, akit kényük kedve szerint rángathatnak, és ha már ráuntak, eldobhatnak, vagy összetörhetnek. Hát nem ez történt most is? *Próbálja elültetni a bogarat a lány fejébe. Hiszen egy ostoba játékon nyerte el a gazdájától a lányt, egy kiszámíthatatlan, vak szerencsén alapuló semmiségen. Mintha csak egy kacat lenne, amitől könnyű szívvel megválhat, mintha semmi értéke nem lenne.*
- De lehet ez másképp is. Fel fogom tenni neked megint ezt a kérdést, mikor kicsit már tisztábban látsz. De addig is induljunk, a Kikötő nem biztonságos, és nagyot kell kerülnünk.
*Ragadja meg a lány kezét, s meg sem várva az esetleges választ, indul is tovább. Fogása most sem fájó, de a határozott szorításból nehéz lenne szabadulni. Igen, most már a mélységi markában van, aki immár konkrét tervekkel állt elő vele kapcsolatban. Megtartja a lányt, és meglátja, miféle romlott virágot nevelhet belőle. Egy felszíni, aki belül igazi mélységi.
Vagyis, majdnem. Esze ágában sincs matrónát nevelni belőle, kellemes változatosság lesz, hogy ezúttal ő ugráltathat egy nőstényt, ahogyan csak akarja. Ám de másokra nézve épp oly veszedelmessé és alattomossá teszi, mint egy a mélység ölén nevelkedett fajtársát. milyen szép fricska lesz ez a felszínnek, és saját drágalátos nőstényei ellen is. Sosem szerette a nagy tömeget és nyüzsgést, most azonban mégis derűsen lép ki a ládák és hordók takarásából, hogy tovább vezesse a lányt. Irány vissza Arthenior városa. Eddig sem tartott attól, hogy unatkozna majd, ámde újdonsült kedvencével együtt különösön szórakoztató napok elé néz.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-05 10:56:00
Üzenet elküldve: 2016-01-05 10:56:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nia, Assar//
*Persze hogy fél. Ha csak simán egy vadidegen felszíni lenne a férfi, akkor is félne. Az alaphelyzet akkor is az lenne: teljesen kiszolgáltatva egy ismeretlen társaságában, elszakítva mindentől, amit eddig ismert. A bőrszín nem az ok, az csak a súlyosbító körülmény. A félelem fő oka, hogy Nia tisztában van vele, hogy egy védtelen, gyenge gyermek, akinek esélye nem lenne sem elmenekülni, sem megvédeni magát.
Az biztos, hogy nem csak eladni jó. Szegény lánynak már az se jelent rosszat, hogy egy olyan kezébe jutott, akinek egész élete, neveltetése a nőstényeknek való engedelmességről, azok szolgálatáról szólt, és íme, most itt van egy az ő kénye-kedve szerint kiszolgáltatva. Az már csak hab a tortán, hogy mellé még felszíni elf is.*
- Jó leszek, tényleg... *a csillagokat leígérné remegő hangon az égről, csak ne bántsa új gazdája. A gyengéd érintésre még mindig félve, de már kicsit reménykedve néz a másik szemébe, miközben az erő tiszteletéről beszél, majd megkérdezi, ő meg akar-e szabadulni a sajátjaitól. A szolga nevelés pedig azonnal kapcsol, Nia meg van győződve róla, hogy ez egy teszt, próba, hogy gazdája a hűségét, engedelmességét akarja tesztelni. Azonnal megrázza a fejét, és szóban is adja a - szerinte - elvárt választ.*
- Nem, nem akarok. Csak azért élek, hogy másokat szolgáljak, és engedelmeskedjem a gazdámnak. Az ékszereim ajándékok, amiket meg kell becsüljek, és azért viselem, mert gazdám úgy akarta. Tiszteletlenség és engedetlenség lenne megszabadulnom tőlük.
*Mindenképpen érdekes válasz, bár nem valószínű, hogy Assar épp ezt várta volna. De legalább most képben van, milyen szinten nevelték a kislányba a megadást - az első két mondat betanult, az utolsó kettőből viszont meggyőződés hallható. Becsüli a díszes ékszerbilincseket, amiket kapott, kérdés, mennyire kell kényelmetlenné válnia az "ékszereknek", mennyi időt kell fogságukban töltenie, és mennyi megaláztatást képes elviselni, mielőtt az ellenkezésnek akár szikrája is fellobban.*
*Persze hogy fél. Ha csak simán egy vadidegen felszíni lenne a férfi, akkor is félne. Az alaphelyzet akkor is az lenne: teljesen kiszolgáltatva egy ismeretlen társaságában, elszakítva mindentől, amit eddig ismert. A bőrszín nem az ok, az csak a súlyosbító körülmény. A félelem fő oka, hogy Nia tisztában van vele, hogy egy védtelen, gyenge gyermek, akinek esélye nem lenne sem elmenekülni, sem megvédeni magát.
Az biztos, hogy nem csak eladni jó. Szegény lánynak már az se jelent rosszat, hogy egy olyan kezébe jutott, akinek egész élete, neveltetése a nőstényeknek való engedelmességről, azok szolgálatáról szólt, és íme, most itt van egy az ő kénye-kedve szerint kiszolgáltatva. Az már csak hab a tortán, hogy mellé még felszíni elf is.*
- Jó leszek, tényleg... *a csillagokat leígérné remegő hangon az égről, csak ne bántsa új gazdája. A gyengéd érintésre még mindig félve, de már kicsit reménykedve néz a másik szemébe, miközben az erő tiszteletéről beszél, majd megkérdezi, ő meg akar-e szabadulni a sajátjaitól. A szolga nevelés pedig azonnal kapcsol, Nia meg van győződve róla, hogy ez egy teszt, próba, hogy gazdája a hűségét, engedelmességét akarja tesztelni. Azonnal megrázza a fejét, és szóban is adja a - szerinte - elvárt választ.*
- Nem, nem akarok. Csak azért élek, hogy másokat szolgáljak, és engedelmeskedjem a gazdámnak. Az ékszereim ajándékok, amiket meg kell becsüljek, és azért viselem, mert gazdám úgy akarta. Tiszteletlenség és engedetlenség lenne megszabadulnom tőlük.
*Mindenképpen érdekes válasz, bár nem valószínű, hogy Assar épp ezt várta volna. De legalább most képben van, milyen szinten nevelték a kislányba a megadást - az első két mondat betanult, az utolsó kettőből viszont meggyőződés hallható. Becsüli a díszes ékszerbilincseket, amiket kapott, kérdés, mennyire kell kényelmetlenné válnia az "ékszereknek", mennyi időt kell fogságukban töltenie, és mennyi megaláztatást képes elviselni, mielőtt az ellenkezésnek akár szikrája is fellobban.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-05 09:55:38
Üzenet elküldve: 2016-01-05 09:55:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nia, Assar//
*Fél. Ez csak természetes, és nagyon helyes dolog. Egy felszíni féljen csak a mélység szülötteitől. Habár ez most éppen megnehezíti egy kicsit a dolgát. De miért is? Ha eladja valakinek a lányt, miért is érdekli, hogy mennyire fél tőle a kis szöszke?
Mert egyre inkább motoszkál a fejében valami. Rabszolga, amióta az eszét csak tudja. Engedelmességre nevelték, mentes mindenféle elf humbugtól, legalábbis a többségtől. Mintha egy könyv lapja lenne, amin csak néhány sor szerepel. És itt a lehetőség, hogy ő maga írja tele. De mivel? És mi az, amit egy felszíni lélek még elvisel?
Itt egy mélységi, és egy felszíni, népeik már rég elváltak egymástól, és teljesen más utakon járnak. Gyűlölik, megvetik egymást. És mégis, látta már felszínen élő társait, és néhányan nagyon is olyanná váltak, mint az itteni népek. Ahelyett, hogy ők formálták volna környezetüket, ők idomították volna magukhoz a világ egy kis szeletét, teljesen megadták magukat a napfény birodalmának törvényeinek. Szomorú. Mintha nem lehetne azokat a szabályokat és regulákat a maguk kénye-kedve szerint kicsavarni.
Igen, ezt fogja tenni ő is. Az édes, szöszke elf megjelenésébe egy igazi mélységi fenevadat fog bújtatni. Hosszú időbe fog telni, és ki tudja, hányszor kell közben megtörnie a lány felszíni kis lelkecskéjét, de meg fogja tenni. Érdekes kísérlet lesz, amit érdeklődve fog szemlélni. Fekete ajkai lassan mosolyra húzódnak. Első pillanatban még ijesztőnek tűnhet, de a következőben már szinte atyaivá válik, miközben jobbját a lányka fejére simítja.*
- Okkal félsz, elég sok rémmesét faragtak rólunk. No nem mintha nem lennénk veszélyesek. De tőlem nem kell félned, amíg rendesen viselkedsz. *A már-már kedves hang ellenére azonban az utolsó szavakba ott van bújtatva a fenyegető él.*
- De nem csak kegyetlenség él ám bennünk Niácska. *Simít végig a lányka arcán, hogy végül finoman állára fogva maga felé fordítsa az arcocskát, hogy felnézzen rá.*
- Tiszteljük az erőt, az erőset. Ami képes megszabadítani a láncoktól, és mások fölé emelni. *Vándorol pillantása jelentőségteljesen a lányka nyakában a láncszövetre.* - Szeretnél tőlük megszabadulni?
*Fél. Ez csak természetes, és nagyon helyes dolog. Egy felszíni féljen csak a mélység szülötteitől. Habár ez most éppen megnehezíti egy kicsit a dolgát. De miért is? Ha eladja valakinek a lányt, miért is érdekli, hogy mennyire fél tőle a kis szöszke?
Mert egyre inkább motoszkál a fejében valami. Rabszolga, amióta az eszét csak tudja. Engedelmességre nevelték, mentes mindenféle elf humbugtól, legalábbis a többségtől. Mintha egy könyv lapja lenne, amin csak néhány sor szerepel. És itt a lehetőség, hogy ő maga írja tele. De mivel? És mi az, amit egy felszíni lélek még elvisel?
Itt egy mélységi, és egy felszíni, népeik már rég elváltak egymástól, és teljesen más utakon járnak. Gyűlölik, megvetik egymást. És mégis, látta már felszínen élő társait, és néhányan nagyon is olyanná váltak, mint az itteni népek. Ahelyett, hogy ők formálták volna környezetüket, ők idomították volna magukhoz a világ egy kis szeletét, teljesen megadták magukat a napfény birodalmának törvényeinek. Szomorú. Mintha nem lehetne azokat a szabályokat és regulákat a maguk kénye-kedve szerint kicsavarni.
Igen, ezt fogja tenni ő is. Az édes, szöszke elf megjelenésébe egy igazi mélységi fenevadat fog bújtatni. Hosszú időbe fog telni, és ki tudja, hányszor kell közben megtörnie a lány felszíni kis lelkecskéjét, de meg fogja tenni. Érdekes kísérlet lesz, amit érdeklődve fog szemlélni. Fekete ajkai lassan mosolyra húzódnak. Első pillanatban még ijesztőnek tűnhet, de a következőben már szinte atyaivá válik, miközben jobbját a lányka fejére simítja.*
- Okkal félsz, elég sok rémmesét faragtak rólunk. No nem mintha nem lennénk veszélyesek. De tőlem nem kell félned, amíg rendesen viselkedsz. *A már-már kedves hang ellenére azonban az utolsó szavakba ott van bújtatva a fenyegető él.*
- De nem csak kegyetlenség él ám bennünk Niácska. *Simít végig a lányka arcán, hogy végül finoman állára fogva maga felé fordítsa az arcocskát, hogy felnézzen rá.*
- Tiszteljük az erőt, az erőset. Ami képes megszabadítani a láncoktól, és mások fölé emelni. *Vándorol pillantása jelentőségteljesen a lányka nyakában a láncszövetre.* - Szeretnél tőlük megszabadulni?
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 14:49:35
Üzenet elküldve: 2016-01-04 14:49:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Assaradul Rhagan//
*Való igaz, valakinek feltűnhetne, ha megláncolt gyereket vezetne maga előtt egy sötételf, és épp elég önjelölt lovag található erre, aki megpróbálná megmenteni. Ugyanakkor viszont joggal gondolhatja a mélységi, hogy okkal kerültek rá a kis csecsebecsék, noha egyértelmű, hogy készítésükkor határozott cél volt, hogy elsőre ékszernek tűnjenek, valódi rendeltetésükre csak akkor derüljön fény, ha tényleg használatba kerülnek.*
- Egy kicsit. *vallja be töredelmesen a kérdésre. Hallotta a rémmeséket a sötételfekről, mint az elfajzott, démon- és pókimádó rokonokról, kik egymás szenvedésénél már csak a más fajok szenvedésében lelik nagyobb élvezetüket. A történetek legalább is erről szóltak. Hogy mennyi bennük az igazság, arról még Niának is vannak kételyei.*
- Mióta az eszemet tudom... nem emlékszem a szüleimre. *vagyis valószínű, hogy árvaságból jutott rabszolgaságba, mert nincsenek emlékei az azt megelőző időből. Már legkorábbi emléke is az, hogy valakit gazdámnak szólít.
Hogy el fog-e futni? Nagy rá a kísértés. Még azt se tudja, nem vár-e rá hasonló sors akkor, ha marad. Jelen esetben elég kevés veszíteni valója van. nem csoda, ha nem válaszol a kérdésre, csak néz fel azokkal a félelemtől tág szemekkel a másikra. Hosszas hezitálás után annyi telik tőle, hogy nemet int a fejével. Arra jut, hogy úgy is pár lépéssel utolérné a másik, vagy nagy eséllyel csak csöbörből vödörbe kerülne. Legjobb esélye most is úgy lesz a túlélésre, ha engedelmes. Azért még sosem járt büntetés, ha mindent pontosan úgy csinált, ahogy mondták.*
- Nem fogok. *teszi hozzá, de nem hangzik valami őszintén, talán a félelemtől remegő hangja miatt.*
*Való igaz, valakinek feltűnhetne, ha megláncolt gyereket vezetne maga előtt egy sötételf, és épp elég önjelölt lovag található erre, aki megpróbálná megmenteni. Ugyanakkor viszont joggal gondolhatja a mélységi, hogy okkal kerültek rá a kis csecsebecsék, noha egyértelmű, hogy készítésükkor határozott cél volt, hogy elsőre ékszernek tűnjenek, valódi rendeltetésükre csak akkor derüljön fény, ha tényleg használatba kerülnek.*
- Egy kicsit. *vallja be töredelmesen a kérdésre. Hallotta a rémmeséket a sötételfekről, mint az elfajzott, démon- és pókimádó rokonokról, kik egymás szenvedésénél már csak a más fajok szenvedésében lelik nagyobb élvezetüket. A történetek legalább is erről szóltak. Hogy mennyi bennük az igazság, arról még Niának is vannak kételyei.*
- Mióta az eszemet tudom... nem emlékszem a szüleimre. *vagyis valószínű, hogy árvaságból jutott rabszolgaságba, mert nincsenek emlékei az azt megelőző időből. Már legkorábbi emléke is az, hogy valakit gazdámnak szólít.
Hogy el fog-e futni? Nagy rá a kísértés. Még azt se tudja, nem vár-e rá hasonló sors akkor, ha marad. Jelen esetben elég kevés veszíteni valója van. nem csoda, ha nem válaszol a kérdésre, csak néz fel azokkal a félelemtől tág szemekkel a másikra. Hosszas hezitálás után annyi telik tőle, hogy nemet int a fejével. Arra jut, hogy úgy is pár lépéssel utolérné a másik, vagy nagy eséllyel csak csöbörből vödörbe kerülne. Legjobb esélye most is úgy lesz a túlélésre, ha engedelmes. Azért még sosem járt büntetés, ha mindent pontosan úgy csinált, ahogy mondták.*
- Nem fogok. *teszi hozzá, de nem hangzik valami őszintén, talán a félelemtől remegő hangja miatt.*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 14:08:15
Üzenet elküldve: 2016-01-04 14:08:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nia Aluessa//
*Bizony az aranyozott csecsebecsék már korábban is felkeltették érdeklődését, ám alaposabb szemügyre vételét nem az ivóban akarta megejteni. Emellett van egy olyan sanda gyanúja is, hogyha egy mélységi fényes nappal láncon vezetne egy elf kislányt, vagy megbéklyózva, a vállán átvetve, mint egy zsákot, nem nyerné el a helyiek jóindulatát, és rövid úton rácsok mögött, esetleg néhány lábbal a föld alatt végezné. Vagy csak szimplán a kóbor kutyák lakmároznának halott teteméből.
Leguggol Nia előtt, ujját végig futtatja a lányka nyakán lévő láncszöveten, hamar rá is jön, hányféleképpen lehet egymáshoz kötni a béklyó különböző elemeit. Ha elhagyták a Kikötőt, talán majd átvált a használatukra, most azonban még azok nélkül is túl nagy feltűnést kelt a hófehér ruhákba öltöztetett elf lányka, és a sötét holmikba bújt mélységi kettőse.*
- Szóval Nia. Félsz tőlem? *Sandít a gyerekre, miközben felegyenesedik, kifürkészhetetlen, bíbor íriszeit a végig a lányon tartva. Akár egy ragadozó, aki még nem döntötte el, istápolja vagy felfalja a területére tévedt idegen kölyköt.*
- Mondd csak, mióta vagy mások tulajdonában, és hol vannak a szüleid? *Kiindulva felszíni rokonaik jelleméből, aligha adták önként rabsorsra a lányukat. Egy sötételfről ezt minden probléma és hezitálás nélkül el tudja képelni, egy elfről azonban nem. Tehát a szülők bizonyára éjt nappallá téve keresik a fruskát. Már ha élnek még. Ha nem, az felettébb rossz hír a kicsi Niának. Habár gondolatai között kezd motoszkálni valami, ám egyelőre elhessegeti magában a susmust. Előbb még ismerkedik a kölyökkel, megtud róla egyet s mást.*
- Ugye te okos kislány vagy, és nem fogsz elfutni. Itt a sok rossz arcú alak között még a végén olyasvalaki találna meg, aki kifejezetten az ilyen lánykák zsenge húsát szereti. *Mosolyodik el szinte kedvesen, a bíbor szemek azonban a kegyetlen világ félelmetes szörnyeit ígérik. Amiktől csak egy másik szörnyeteg óvhatja meg.*
*Bizony az aranyozott csecsebecsék már korábban is felkeltették érdeklődését, ám alaposabb szemügyre vételét nem az ivóban akarta megejteni. Emellett van egy olyan sanda gyanúja is, hogyha egy mélységi fényes nappal láncon vezetne egy elf kislányt, vagy megbéklyózva, a vállán átvetve, mint egy zsákot, nem nyerné el a helyiek jóindulatát, és rövid úton rácsok mögött, esetleg néhány lábbal a föld alatt végezné. Vagy csak szimplán a kóbor kutyák lakmároznának halott teteméből.
Leguggol Nia előtt, ujját végig futtatja a lányka nyakán lévő láncszöveten, hamar rá is jön, hányféleképpen lehet egymáshoz kötni a béklyó különböző elemeit. Ha elhagyták a Kikötőt, talán majd átvált a használatukra, most azonban még azok nélkül is túl nagy feltűnést kelt a hófehér ruhákba öltöztetett elf lányka, és a sötét holmikba bújt mélységi kettőse.*
- Szóval Nia. Félsz tőlem? *Sandít a gyerekre, miközben felegyenesedik, kifürkészhetetlen, bíbor íriszeit a végig a lányon tartva. Akár egy ragadozó, aki még nem döntötte el, istápolja vagy felfalja a területére tévedt idegen kölyköt.*
- Mondd csak, mióta vagy mások tulajdonában, és hol vannak a szüleid? *Kiindulva felszíni rokonaik jelleméből, aligha adták önként rabsorsra a lányukat. Egy sötételfről ezt minden probléma és hezitálás nélkül el tudja képelni, egy elfről azonban nem. Tehát a szülők bizonyára éjt nappallá téve keresik a fruskát. Már ha élnek még. Ha nem, az felettébb rossz hír a kicsi Niának. Habár gondolatai között kezd motoszkálni valami, ám egyelőre elhessegeti magában a susmust. Előbb még ismerkedik a kölyökkel, megtud róla egyet s mást.*
- Ugye te okos kislány vagy, és nem fogsz elfutni. Itt a sok rossz arcú alak között még a végén olyasvalaki találna meg, aki kifejezetten az ilyen lánykák zsenge húsát szereti. *Mosolyodik el szinte kedvesen, a bíbor szemek azonban a kegyetlen világ félelmetes szörnyeit ígérik. Amiktől csak egy másik szörnyeteg óvhatja meg.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 11:15:12
Üzenet elküldve: 2016-01-04 11:15:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Assaradul Rhagan//
*Mióta az eszét tudja, mindig másoknak volt alárendelve. Gondosan belénevelték, hogy mindig legyen engedelmes, sose kérdezze meg a felnőtt szavát, és fogadja el, bármi is történik vele.
Ám arra még ő sem számított, hogy egyszerűen elkártyázzák, és hogy nem sokára egy vadidegen fogja vezetni egy teljesen ismeretlen hely felé a dokkok sűrűjében. Főleg, hogy az illető mélységi. Nem, mintha most látna először sötételfet, de azért ott van népe öröklött ellenszenve benne, csak ami a felnőttnél ellenszenv, az egy gyereknél inkább félsz.
Mégis, furcsa számára, hogy a csomagját, amiben mindössze kedvenc takarója van - gazdája egyik szolgálója készítette neki - és ruhái, a férfi viszi. Minden bizonnyal a gyorsabb haladás érdekében, ahogy valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy kézen fogja, nem pedig pórázt kapcsolt a nyakékéhez, és a karpereceit sem zárta egymáshoz, pedig könnyen megtehetné.
Nincs mit tenni, próbálja tartani a lépést, cipőcskéje szorgalmasan kopog a férfi nyomában, szőke fürtjeivel, vakító fehér bőre és szintén fehér szoknyaruhácskája, fölötte a hószín kabáttal, mint valami hótündér, úgy nézhet ki.
Végül egy csendes sarokban csak megállnak, de a kislánynak nincs ideje sokat pihegni, máris jön az első kérdés. Arra pedig, ha jót akar magának, általában illik válaszolni.*
- Nia vagyok. *felel, engedelmesen nézve új gazdája lábbelijét, kezét maga előtt tartva, egyik csuklójára a másikkal ráfogva, ahogy tanították. A kabát ujja alól épp kikandikál a karperec, ahogy cipője fölött látszik a bokájára kapcsolt kettő. Arannyal futtatott nemesacél mind a négy, akár csak a láncszövet nyakék a nyakában. Talán még nem volt ideje a mélységinek alaposan megszemlélni őket... pedig ha megtenné, hamar rájönne, mennyire hasznosak, ha azt akarja, hogy a gyermek egy helyben maradjon, hiszen mindegyikhez lánc kapcsolható, de a kezén és bokáján viseltek akár minden nehézség nélkül egymáshoz is zárhatóak. Akár mind a négy, ha a gazdának arra szottyan kedve. Ha Assaradul szökési kísérletet sejt viselésük indokaként, rátapintott az igazságra: azóta hordja őket, mióta az egyik szolgáló szökésekor a lánykát is magával akarta vinni.*
*Mióta az eszét tudja, mindig másoknak volt alárendelve. Gondosan belénevelték, hogy mindig legyen engedelmes, sose kérdezze meg a felnőtt szavát, és fogadja el, bármi is történik vele.
Ám arra még ő sem számított, hogy egyszerűen elkártyázzák, és hogy nem sokára egy vadidegen fogja vezetni egy teljesen ismeretlen hely felé a dokkok sűrűjében. Főleg, hogy az illető mélységi. Nem, mintha most látna először sötételfet, de azért ott van népe öröklött ellenszenve benne, csak ami a felnőttnél ellenszenv, az egy gyereknél inkább félsz.
Mégis, furcsa számára, hogy a csomagját, amiben mindössze kedvenc takarója van - gazdája egyik szolgálója készítette neki - és ruhái, a férfi viszi. Minden bizonnyal a gyorsabb haladás érdekében, ahogy valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy kézen fogja, nem pedig pórázt kapcsolt a nyakékéhez, és a karpereceit sem zárta egymáshoz, pedig könnyen megtehetné.
Nincs mit tenni, próbálja tartani a lépést, cipőcskéje szorgalmasan kopog a férfi nyomában, szőke fürtjeivel, vakító fehér bőre és szintén fehér szoknyaruhácskája, fölötte a hószín kabáttal, mint valami hótündér, úgy nézhet ki.
Végül egy csendes sarokban csak megállnak, de a kislánynak nincs ideje sokat pihegni, máris jön az első kérdés. Arra pedig, ha jót akar magának, általában illik válaszolni.*
- Nia vagyok. *felel, engedelmesen nézve új gazdája lábbelijét, kezét maga előtt tartva, egyik csuklójára a másikkal ráfogva, ahogy tanították. A kabát ujja alól épp kikandikál a karperec, ahogy cipője fölött látszik a bokájára kapcsolt kettő. Arannyal futtatott nemesacél mind a négy, akár csak a láncszövet nyakék a nyakában. Talán még nem volt ideje a mélységinek alaposan megszemlélni őket... pedig ha megtenné, hamar rájönne, mennyire hasznosak, ha azt akarja, hogy a gyermek egy helyben maradjon, hiszen mindegyikhez lánc kapcsolható, de a kezén és bokáján viseltek akár minden nehézség nélkül egymáshoz is zárhatóak. Akár mind a négy, ha a gazdának arra szottyan kedve. Ha Assaradul szökési kísérletet sejt viselésük indokaként, rátapintott az igazságra: azóta hordja őket, mióta az egyik szolgáló szökésekor a lánykát is magával akarta vinni.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 10:45:08
Üzenet elküldve: 2016-01-04 10:45:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nia Aluessa//
*Sosem vetette meg a szerencsejátékot, hol vesztesként, hol diadalmas győztesként kerülve ki a kártya és egyéb csatákból. Mivel mindig is "érdekes" körökben mozgott, nyert már sok mindent élete során. Most azonban a kártya nyeremény meglehetősen érdekes tétellel lett megkoronázva. A Dokkok nyüzsgésében haladva még mindig újdonsült tulajdonát nézi. A lepukkant lebujt minél előbb maga mögött akarta tudni, mielőtt a vesztes fél esetleg erővel akarná visszavenni a jogosan elnyert kis kincsét.
Merthogy az elf lányka, akit a sokadalom miatt kézen fogva vezet, még tényleg elég pöttöm. Ujjai határozottan, de nem fájdalmas szorításként fonódnak a lány csuklójára, miközben sietős tempóban halad az ember és egyéb tömegen át. Újdonsült tulajdonának annyi kedvezményt most adott, hogy ő, a hím cipeli a vele járó holmikat, ennek persze pusztán praktikus okai vannak. Aligha lehet mázsás holmi a lánykával együtt elnyert holmi, de mégis csak egyszerűbb, és gyorsabb úgy haladni, ha ő viszi.
De mihez fog kezdeni egy gyerek nősténnyel. Ha már felnőtt lenne, vagy legalábbis idősebb, nem lenne kérdéses, de egy kölyökkel? Ráadásul egy felszínivel? A legjobb lesz, ha tovább adja, amint tudja.
Türelmetlenségével végül csak nem bír várni, a Dokkok labirintus rendszerében csak talál egy nyüzsgéstől mentes helyett megannyi láda, hordó és egyéb áru tornyai között. Maga után vonja a lányt, majd pillanatnyi szusszanás után meg is kezdi a faggatózást. Elvégre nem árt tisztába kerülnie, pontosan mit is nyert. Talán mégis örömmel vált tőle meg a gazdája, lehet, valami vásott kis fúria a picike, habár amilyen engedelmesen jött utána, s amilyen szófogadóan tűrt mindent abban a csehóban is, nem ez lenne az első feltételezése róla. Aztán ki tudja, a felszíniekben sem lehet megbízni, ahogy a mélységiekben sem. A különbség az aljasság mértékében és jellegében van csupán.*
- Azt hiszem, ideje egy kicsit jobban megismerkednünk, ha már hozzám kerültél. Van neved?
*Néz kíváncsian a lányra, ezen kívül nem sok érzelmet lehet leolvasni a kormos vonásairól. Figyel, minden érzékével a felszíni lányt vizslatja, a rezdüléseit, a viselkedését, elvégre ezeken múlik, mihez is fog kezdeni vele.*
*Sosem vetette meg a szerencsejátékot, hol vesztesként, hol diadalmas győztesként kerülve ki a kártya és egyéb csatákból. Mivel mindig is "érdekes" körökben mozgott, nyert már sok mindent élete során. Most azonban a kártya nyeremény meglehetősen érdekes tétellel lett megkoronázva. A Dokkok nyüzsgésében haladva még mindig újdonsült tulajdonát nézi. A lepukkant lebujt minél előbb maga mögött akarta tudni, mielőtt a vesztes fél esetleg erővel akarná visszavenni a jogosan elnyert kis kincsét.
Merthogy az elf lányka, akit a sokadalom miatt kézen fogva vezet, még tényleg elég pöttöm. Ujjai határozottan, de nem fájdalmas szorításként fonódnak a lány csuklójára, miközben sietős tempóban halad az ember és egyéb tömegen át. Újdonsült tulajdonának annyi kedvezményt most adott, hogy ő, a hím cipeli a vele járó holmikat, ennek persze pusztán praktikus okai vannak. Aligha lehet mázsás holmi a lánykával együtt elnyert holmi, de mégis csak egyszerűbb, és gyorsabb úgy haladni, ha ő viszi.
De mihez fog kezdeni egy gyerek nősténnyel. Ha már felnőtt lenne, vagy legalábbis idősebb, nem lenne kérdéses, de egy kölyökkel? Ráadásul egy felszínivel? A legjobb lesz, ha tovább adja, amint tudja.
Türelmetlenségével végül csak nem bír várni, a Dokkok labirintus rendszerében csak talál egy nyüzsgéstől mentes helyett megannyi láda, hordó és egyéb áru tornyai között. Maga után vonja a lányt, majd pillanatnyi szusszanás után meg is kezdi a faggatózást. Elvégre nem árt tisztába kerülnie, pontosan mit is nyert. Talán mégis örömmel vált tőle meg a gazdája, lehet, valami vásott kis fúria a picike, habár amilyen engedelmesen jött utána, s amilyen szófogadóan tűrt mindent abban a csehóban is, nem ez lenne az első feltételezése róla. Aztán ki tudja, a felszíniekben sem lehet megbízni, ahogy a mélységiekben sem. A különbség az aljasság mértékében és jellegében van csupán.*
- Azt hiszem, ideje egy kicsit jobban megismerkednünk, ha már hozzám kerültél. Van neved?
*Néz kíváncsian a lányra, ezen kívül nem sok érzelmet lehet leolvasni a kormos vonásairól. Figyel, minden érzékével a felszíni lányt vizslatja, a rezdüléseit, a viselkedését, elvégre ezeken múlik, mihez is fog kezdeni vele.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 10:36:12
Üzenet elküldve: 2016-01-04 10:36:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Habár nem akar elsődlegesen a kikötőben ténykedni, nem árt, ha itt is megismerkedik a hellyel, és az itt élőkel, kiépít néhány kapcsolatot. Hiszen Wegtorenel is akar azért még érintkezni, és a tengeren át gyorsabb, mintha fél Lanawint megkerülve a szárazföldön küldene üzenet, küldene vagy fogadna árukat.
A tenger látványa nem ismeretlen számára, ám se nem vonzza, se nem taszítja. Az is egy lehetőség, egy eszköz, mely sajnos a szeszélyes fajtából való, épp úgy segítheti, mint okozhatja a vesztét. Nem irigyli azokat, akik ennek a kiszámíthatatlan nősténynek a kényére kedvére van kiszolgáltatva életük. Mintha egy mélységi matróna lenne, kinek mások élete mit sem ér, s úri kénye kedve szerint dönti el, kit veszejt hullámsírba, kinek kedvez gazdag fogással, és kit sanyargat meg csupán néhány nyamvadt halacskával.
Első útja hát a hely egyik ivójába vezet, egyelőre a lepukkantabbik fajtából keres egyet, hiszen távol van még attól, hogy úri körökbe menjen, no meg, az építkezést is alulról kell kezdeni. Egy gazdag pártfogó természetesen mindig jól jön, de nem bolond, hogy efféle szerencsére számítson.*
A tenger látványa nem ismeretlen számára, ám se nem vonzza, se nem taszítja. Az is egy lehetőség, egy eszköz, mely sajnos a szeszélyes fajtából való, épp úgy segítheti, mint okozhatja a vesztét. Nem irigyli azokat, akik ennek a kiszámíthatatlan nősténynek a kényére kedvére van kiszolgáltatva életük. Mintha egy mélységi matróna lenne, kinek mások élete mit sem ér, s úri kénye kedve szerint dönti el, kit veszejt hullámsírba, kinek kedvez gazdag fogással, és kit sanyargat meg csupán néhány nyamvadt halacskával.
Első útja hát a hely egyik ivójába vezet, egyelőre a lepukkantabbik fajtából keres egyet, hiszen távol van még attól, hogy úri körökbe menjen, no meg, az építkezést is alulról kell kezdeni. Egy gazdag pártfogó természetesen mindig jól jön, de nem bolond, hogy efféle szerencsére számítson.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 12:02:58
Üzenet elküldve: 2015-12-30 12:02:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Habár órák óta fent van már, a megszokott edzés egyik kora lépését még csak most fogja elvégezni. Ennek igen egyszerű oka van: Ezúttal nem a sziklaszirteknél akart futni, hanem a parton, ahhoz pedig el kellett gyalogolnia idáig. Ez pedig egy jó kis bemelegítésnek is felér, mielőtt előbb kocogó tempóban, majd kisebb-nagyobb sprinteket beleszőve megkezdi a futkározást a homokos parton.
Vízparton nőtt fel, de nem a tenger mellett, így a hullámok erősebb, hangosabb morajlásához nem volt szerencséje korábban, mostanra pedig nem csak megszokta, hanem megszerette, kifejezetten nyugtatólag hatnak rá. A partot nyaldosó vízhez közel szalad, de azért óvatos, hogy ne toccsanjon bele, csizmája bár jól bírja, nem akarja feleslegesen kitenni a sós nedvességnek. Különben is, az olyasmit, amit a melegebb időre hagy. Mezítláb szaladni a homokos fövenyen messzire kiszaladó sekély hullámokban. Már alig várja.
Miután a kiszemelt távot elérte, visszafordul, s hasonló tempóban, hasonló módon indul visszafelé. De az edzés végeztével sem megy még vissza a kikötői nyüzsgésbe, inkább jár még egyet, levegőzik, és elmélkedik, vagy csak szimplán kifújja magát.*
*Habár órák óta fent van már, a megszokott edzés egyik kora lépését még csak most fogja elvégezni. Ennek igen egyszerű oka van: Ezúttal nem a sziklaszirteknél akart futni, hanem a parton, ahhoz pedig el kellett gyalogolnia idáig. Ez pedig egy jó kis bemelegítésnek is felér, mielőtt előbb kocogó tempóban, majd kisebb-nagyobb sprinteket beleszőve megkezdi a futkározást a homokos parton.
Vízparton nőtt fel, de nem a tenger mellett, így a hullámok erősebb, hangosabb morajlásához nem volt szerencséje korábban, mostanra pedig nem csak megszokta, hanem megszerette, kifejezetten nyugtatólag hatnak rá. A partot nyaldosó vízhez közel szalad, de azért óvatos, hogy ne toccsanjon bele, csizmája bár jól bírja, nem akarja feleslegesen kitenni a sós nedvességnek. Különben is, az olyasmit, amit a melegebb időre hagy. Mezítláb szaladni a homokos fövenyen messzire kiszaladó sekély hullámokban. Már alig várja.
Miután a kiszemelt távot elérte, visszafordul, s hasonló tempóban, hasonló módon indul visszafelé. De az edzés végeztével sem megy még vissza a kikötői nyüzsgésbe, inkább jár még egyet, levegőzik, és elmélkedik, vagy csak szimplán kifújja magát.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-29 00:13:45
Üzenet elküldve: 2015-12-29 00:13:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ylsiana, Saron, Bersean//
*Nemrégiben meglepődött volna Smondir ezen az eseményen de mostanra már látott eleget Artheniorból. Az elf távozna de hirtelen mégis megtorpan hogy pár mondatot a lovas felé intézzen nagyvalószínűséggel a tekinteteket magára vonzza ezzel. Smondir ezt a pillanatot választja, hogy elinduljon a hívogató fekete füst felé. Amennyiben észreveszik távozását az feltűnhet, hogy léptei a kelleténél szaporábbak és tekintetét a távolban lévő füst igézi meg. Az átkos elf fülek melyek sírba kergetik az ifjú mágust, hallhatják csak azt ami távozáskor még mérgében elhagyják száját.*
- Borzalmas. Nagy harcos akit egy kis vita megállásra kényszerít, heves mérsékletű elf és egy bolond, és én még azt hittem lesz valami jó. De én akkor is begyűjtöm magamnak ami kell.
*Ezután már csak Smondir háta látható pontosabban a rajta lévő méretes hátizsák, újabb beszélgetésre nem áll le ha meg netán ugyanarra megy valamelyikük mint ő az sem nagyon érdekli egy kedves mosolyt megereszt felé és folytatja útját. Amennyiben vele tart valaki út közben válaszol esetleges kérdésekre vagy megosztja vele mi a terve természetesen nem az egészet, de megállni nem áll meg hogy további időt vesztegessen. Ő tudja mit akar és ahhoz még időben kell cselekednie.*
*Nemrégiben meglepődött volna Smondir ezen az eseményen de mostanra már látott eleget Artheniorból. Az elf távozna de hirtelen mégis megtorpan hogy pár mondatot a lovas felé intézzen nagyvalószínűséggel a tekinteteket magára vonzza ezzel. Smondir ezt a pillanatot választja, hogy elinduljon a hívogató fekete füst felé. Amennyiben észreveszik távozását az feltűnhet, hogy léptei a kelleténél szaporábbak és tekintetét a távolban lévő füst igézi meg. Az átkos elf fülek melyek sírba kergetik az ifjú mágust, hallhatják csak azt ami távozáskor még mérgében elhagyják száját.*
- Borzalmas. Nagy harcos akit egy kis vita megállásra kényszerít, heves mérsékletű elf és egy bolond, és én még azt hittem lesz valami jó. De én akkor is begyűjtöm magamnak ami kell.
*Ezután már csak Smondir háta látható pontosabban a rajta lévő méretes hátizsák, újabb beszélgetésre nem áll le ha meg netán ugyanarra megy valamelyikük mint ő az sem nagyon érdekli egy kedves mosolyt megereszt felé és folytatja útját. Amennyiben vele tart valaki út közben válaszol esetleges kérdésekre vagy megosztja vele mi a terve természetesen nem az egészet, de megállni nem áll meg hogy további időt vesztegessen. Ő tudja mit akar és ahhoz még időben kell cselekednie.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-28 23:16:55
Üzenet elküldve: 2015-12-28 23:16:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ylsiana, Smondir, Bersean//
*Nem lepődik meg azon, hogy társai a párbeszéd utolsó szakaszát sem képesek felnőttek módjára lebonyolítani. A kissé buta lovas, sértegetései után hamar távozóban van, amit Saron nem talál meglepőnek. Tudja, látja a helyzet végkimenetelét, s ugyanakkor a kikötő és a város elkorcsosult lakosairól alkotott véleménye újra megerősítést nyer. Nem is óhajtja tovább pazarolni az idejét, úgy sem lehet túl magas szintű társalgást folytatni puszta ösztönlényekkel. Hallva a változatlanul ostoba beszédstílust, szó nélkül hagyja el a helyet, és igyekszik minél távolabb kerülni az egész kikötőtől. Smondirnak azért biccent egyet. Ő legalább megpróbálta.
Azért amit tudni akart, azt most már biztosan tudja. Reméli, hogy valamelyik élőhalott lesz olyan élelmes, hogy nem hagy a világon ilyen semmirekellő teremtményeket.*
*Nem lepődik meg azon, hogy társai a párbeszéd utolsó szakaszát sem képesek felnőttek módjára lebonyolítani. A kissé buta lovas, sértegetései után hamar távozóban van, amit Saron nem talál meglepőnek. Tudja, látja a helyzet végkimenetelét, s ugyanakkor a kikötő és a város elkorcsosult lakosairól alkotott véleménye újra megerősítést nyer. Nem is óhajtja tovább pazarolni az idejét, úgy sem lehet túl magas szintű társalgást folytatni puszta ösztönlényekkel. Hallva a változatlanul ostoba beszédstílust, szó nélkül hagyja el a helyet, és igyekszik minél távolabb kerülni az egész kikötőtől. Smondirnak azért biccent egyet. Ő legalább megpróbálta.
Azért amit tudni akart, azt most már biztosan tudja. Reméli, hogy valamelyik élőhalott lesz olyan élelmes, hogy nem hagy a világon ilyen semmirekellő teremtményeket.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:41:03
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:41:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Saron, Smondir, Bersean//
*Csípőre teszi kezét, még akkor is ha íját tartó kezével kicsit érdekesebb is, s úgy néz fel a lovasra. Szavai hallatán kacarász markolássza torkát, melyet nem is rest kiengedni.*
- Hát persze. Mennék én a tűzhelyhez, de hát ha egyesek elállják az utam. *Vonja meg vállát, s kezét ismét vállmagasságba helyezi. S ekkor jön újra a két másik emberfia. Mintha meg lenne ma áldva a fajtájukkal. Nem mintha baja lenne velük…
Jah, hogy van. Kicsit előítéletes az emberi fajjal szembe, de ez csak eddigi életéből fakad.*
- Csak azért mert jobb a szaglásom, ne rajtam köszörüld a nyelved. *Veti vissza a lovasnak félvállról.
Szemeit forgatva fordul a két másik felé*
- Engem ugyan nem sértettél. Nem is nagyon érdekel, hogy mit makogsz. *Feleli a fekete köpenyes férfinak. Szavai valósak. Felőle akár lehet harc is, ha az útjába áll, beáll a harcolók közé. Ha nem, akkor elkerüli azt. Nincs nagyon semmi dolga egy olyan harchoz, melyhez semmi köze. Most érkezett, azt sem tudja, hogy milyen helyzet uralkodik a kontinensen.
Már indulna is tovább, amikor a vörös köpenyes újra megszólal. Hatalmas sóhaj közepette áll meg. Fejét némileg lehajtva szívja be fogai között a levegőt. Gyorsan pördül meg, haja nem is tudja tartani az iramot, így az elől megmarad.*
- Ne játszd itt a mártírt, hogy jaj, nem válaszolok neked, mert nehezemre esik. *Fakad ki, némileg sípitolós hangon.*
- Ha nem, tudnád, s oh, te balga, honnan tudnád? Épp most érkeztem a Kikötőbe. Fogalmam sincs ebből kifolyólag, hogy mi az égi hétdörgés folyik itt. Vili? *Kérdez vissza, megvárva a választ. Ha megkapja, megfordulva halad tovább.*
~Ostoba emberek.~
*Csípőre teszi kezét, még akkor is ha íját tartó kezével kicsit érdekesebb is, s úgy néz fel a lovasra. Szavai hallatán kacarász markolássza torkát, melyet nem is rest kiengedni.*
- Hát persze. Mennék én a tűzhelyhez, de hát ha egyesek elállják az utam. *Vonja meg vállát, s kezét ismét vállmagasságba helyezi. S ekkor jön újra a két másik emberfia. Mintha meg lenne ma áldva a fajtájukkal. Nem mintha baja lenne velük…
Jah, hogy van. Kicsit előítéletes az emberi fajjal szembe, de ez csak eddigi életéből fakad.*
- Csak azért mert jobb a szaglásom, ne rajtam köszörüld a nyelved. *Veti vissza a lovasnak félvállról.
Szemeit forgatva fordul a két másik felé*
- Engem ugyan nem sértettél. Nem is nagyon érdekel, hogy mit makogsz. *Feleli a fekete köpenyes férfinak. Szavai valósak. Felőle akár lehet harc is, ha az útjába áll, beáll a harcolók közé. Ha nem, akkor elkerüli azt. Nincs nagyon semmi dolga egy olyan harchoz, melyhez semmi köze. Most érkezett, azt sem tudja, hogy milyen helyzet uralkodik a kontinensen.
Már indulna is tovább, amikor a vörös köpenyes újra megszólal. Hatalmas sóhaj közepette áll meg. Fejét némileg lehajtva szívja be fogai között a levegőt. Gyorsan pördül meg, haja nem is tudja tartani az iramot, így az elől megmarad.*
- Ne játszd itt a mártírt, hogy jaj, nem válaszolok neked, mert nehezemre esik. *Fakad ki, némileg sípitolós hangon.*
- Ha nem, tudnád, s oh, te balga, honnan tudnád? Épp most érkeztem a Kikötőbe. Fogalmam sincs ebből kifolyólag, hogy mi az égi hétdörgés folyik itt. Vili? *Kérdez vissza, megvárva a választ. Ha megkapja, megfordulva halad tovább.*
~Ostoba emberek.~
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-27 01:29:55
Üzenet elküldve: 2015-12-27 01:29:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Saron, Smondir, Ylsiana//
*Kifejezésektől mentes lélektükreivel dermedten figyeli a temperamentumos elfet, kinek származását illetően ismét el kell gondolkodnia, ugyanis azon történeteknek, melyeket félreeső tavernákban a hosszúéltűek magaviseletéről hallott, a nyomába sem ér a leány. Még, hogy kecsesek és kifinomultak, ez a csitri inkább hajaz egy út széli nőcske önérzetességére és mocskos szájára, semmint a leírásokban szereplő, szinte tökéletes lényekre. Kár érte, a korábbi, talentummal mozgolódó íjász hölgy képe sokkal kedvesebb volt a szívének - már ha lenne olyanja -, de legalábbis arról árulkodott, hogy a dolgához értő nőszemélyt talált magának.
Nos, az asszonyokhoz sosem értett, tehát túlzott meglepetés nem éri azzal, hogy így félrenyúlt, s mivel érzelmei egy darab kőére hajaznak, igazán bosszúságot sem okoz neki a kialakult helyzet.
A sértegetések és céltalan gúnyolódások pernyeként hullanak le róla, éltében nevezték már oly' sok mindennek - hála nem éppen bizalomgerjesztő külsejének, s annál ridegebb jellemének -, hogy találékonyság kellene a megrendítéséhez. Ellenben a zavarodott leány tudálékos megjegyzéseire egészen árnyalatnyira megemelkednek a szemöldökei.*
- Nem okollak leány mivoltodból fakadó hozzáértésed hiánya miatt, de halálod értelmetlen volna. Maradj a tűzhelynél, ott tán hasznodat veszik. Vagy szegődj kopók mellé, ha már ilyen kifinomult a szaglásod. *Veti oda hidegen, mivel meggyőződése, hogy a vörhenyes teljesen hibbant. Nőből van, ez érthető, ám, hogy ne halljon, s ne tudja, a ketté vágott emberből is vér folyik, ezt pedig még tetőzze sületlenségekkel, az egy új szintje a fehérnép ostobaságának. Nyilvánvalóan fiatal még, vélhetően egy bánatos szemű nyuszinál fenyegetőbb ellent nem gyilkolt, tehát fogalma sem lehet arról, milyen veszély felé araszol ekkora magabiztossággal.
Nem az ő problémája, hibbantak pátyolgatása sosem volt a kenyere, több szót nem is kíván pazarolni a társaságra, melynek két, férfiasságától megfosztott tagja még tovább hajbókol a közönséges fruskának. Egy végtelen élet sem lenne elég arra, hogy felfogja, mit tesz hozzá mások világához az állandó udvariaskodás, de nem is akarja megérteni...
Amilyen higgadt tempóban baktatott eddig a fejvesztett népek között a lovával, ugyanolyan nyugodalommal folytatja az útját, türelmesen várva, hogy idővel kikerüljön a sűrejéből, s emberi ütemet diktálhasson Cadhassal.*
*Kifejezésektől mentes lélektükreivel dermedten figyeli a temperamentumos elfet, kinek származását illetően ismét el kell gondolkodnia, ugyanis azon történeteknek, melyeket félreeső tavernákban a hosszúéltűek magaviseletéről hallott, a nyomába sem ér a leány. Még, hogy kecsesek és kifinomultak, ez a csitri inkább hajaz egy út széli nőcske önérzetességére és mocskos szájára, semmint a leírásokban szereplő, szinte tökéletes lényekre. Kár érte, a korábbi, talentummal mozgolódó íjász hölgy képe sokkal kedvesebb volt a szívének - már ha lenne olyanja -, de legalábbis arról árulkodott, hogy a dolgához értő nőszemélyt talált magának.
Nos, az asszonyokhoz sosem értett, tehát túlzott meglepetés nem éri azzal, hogy így félrenyúlt, s mivel érzelmei egy darab kőére hajaznak, igazán bosszúságot sem okoz neki a kialakult helyzet.
A sértegetések és céltalan gúnyolódások pernyeként hullanak le róla, éltében nevezték már oly' sok mindennek - hála nem éppen bizalomgerjesztő külsejének, s annál ridegebb jellemének -, hogy találékonyság kellene a megrendítéséhez. Ellenben a zavarodott leány tudálékos megjegyzéseire egészen árnyalatnyira megemelkednek a szemöldökei.*
- Nem okollak leány mivoltodból fakadó hozzáértésed hiánya miatt, de halálod értelmetlen volna. Maradj a tűzhelynél, ott tán hasznodat veszik. Vagy szegődj kopók mellé, ha már ilyen kifinomult a szaglásod. *Veti oda hidegen, mivel meggyőződése, hogy a vörhenyes teljesen hibbant. Nőből van, ez érthető, ám, hogy ne halljon, s ne tudja, a ketté vágott emberből is vér folyik, ezt pedig még tetőzze sületlenségekkel, az egy új szintje a fehérnép ostobaságának. Nyilvánvalóan fiatal még, vélhetően egy bánatos szemű nyuszinál fenyegetőbb ellent nem gyilkolt, tehát fogalma sem lehet arról, milyen veszély felé araszol ekkora magabiztossággal.
Nem az ő problémája, hibbantak pátyolgatása sosem volt a kenyere, több szót nem is kíván pazarolni a társaságra, melynek két, férfiasságától megfosztott tagja még tovább hajbókol a közönséges fruskának. Egy végtelen élet sem lenne elég arra, hogy felfogja, mit tesz hozzá mások világához az állandó udvariaskodás, de nem is akarja megérteni...
Amilyen higgadt tempóban baktatott eddig a fejvesztett népek között a lovával, ugyanolyan nyugodalommal folytatja az útját, türelmesen várva, hogy idővel kikerüljön a sűrejéből, s emberi ütemet diktálhasson Cadhassal.*
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 23:46:37
Üzenet elküldve: 2015-12-26 23:46:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ylsiana, Saron, Bersean//
*Smondir végig rezzenéstelen arccal és fegyelmezetten állja a sarat vághatnak a fejéhez bármit érzelemmentes marad teljesen. Végighallgat mindenkit a mondatok végén enyhe bólintással jelzi érti és tudomásul veszi amit mondanak és vár hogy a végén megszólalhasson.*
- Értem és elnézésüket kérem, hogyha mondandómmal megsértettem volna önöket nem volt szándékos.
*A jó modor és az illem mindig fontos Smondirnak és az ő álcájának, ezzel nem hagyhat fel mert akkor lebukhat. Így hát kicsit arrébb lépked oldalt a társaságnak de még elég közel, hogyha elővennék, vagy esetleg tudna segédkezni akkor kéznél legyen. Amíg rendezik a kis nézeteltérést ő csak ott vár oldalt és szemmel, füllel követi az eseményeket. Mindez alatt azért a környezetét sem hagyja figyelmen kívül hátha szembetűnik neki valami újabb furcsaság.*
*Smondir végig rezzenéstelen arccal és fegyelmezetten állja a sarat vághatnak a fejéhez bármit érzelemmentes marad teljesen. Végighallgat mindenkit a mondatok végén enyhe bólintással jelzi érti és tudomásul veszi amit mondanak és vár hogy a végén megszólalhasson.*
- Értem és elnézésüket kérem, hogyha mondandómmal megsértettem volna önöket nem volt szándékos.
*A jó modor és az illem mindig fontos Smondirnak és az ő álcájának, ezzel nem hagyhat fel mert akkor lebukhat. Így hát kicsit arrébb lépked oldalt a társaságnak de még elég közel, hogyha elővennék, vagy esetleg tudna segédkezni akkor kéznél legyen. Amíg rendezik a kis nézeteltérést ő csak ott vár oldalt és szemmel, füllel követi az eseményeket. Mindez alatt azért a környezetét sem hagyja figyelmen kívül hátha szembetűnik neki valami újabb furcsaság.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:52:15
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:52:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ylsiana, Smondir, Bersean//
*Úgy tűnik a kikötő lakosai, bár sokféle foglalkozásuk, különböző sorsuk és kinézetük van, modorukban nem térnek el egymástól. Saron jól ismeri az "emberek" sajátos, már-már ijesztő módon egységes tulajdonságait, de azt is tudja, hogy léteznek kivételek, akik próbálnak felülemelkedni ezen a kívülről-belülről rothadó társadalmon. Vannak, akik gyengék és hagyják, hogy alantas társaik visszarántsák őket maguk közé, és vannak, akik életük végéig a "nagyobb jó" szellemében élésre törekednek. Ő talán valahol a kettő között ingadozik, de az ilyen esetek során, mint a mostani, úgymond ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy meggondolatlan módon visszasüllyedjen az előbbi csoportba, és valami személyiségéhez méltatlant tegyen. Mint már sokszor életében, egyelőre most is sikerül önfegyelmet gyakorolnia, és figyelmen kívül hagyja a lovas szavait, bár tény, hogy ebben segítségére van annak remélhetőleges távozása is.
A harctól nem fél, nem úgy alakult az élete, hogy ilyen volumenű dolgok jelentőséggel bírnának a szemében. Tudja, hogy fegyveres harcban esélye sem lenne, de azt is, hogy pusztakezes összetűzés esetében pontosan fordítva állna a dolog, és ezt nem csak rövid szerzetesi életmódjának köszönheti. Ugyanakkor, így hogy sikerül uralkodnia magán míg a ló arréb mozdul, rájön, hogy a szerzetes rendben sokkal nagyobb stílű emberek éltek, és hogy az ő reakciójuk bizonyára hasonló lenne, azzal a különbséggel, hogy nekik ez semmilyen lélektani nehézséget nem okozna.
Inkább az szokatlan számára, hogy válaszadója tud viselkedni. Ez esetben vagy volt olyan élelmes valamelyik nevelője, hogy alkalomadtán leosztott neki egy-két pofont, (ami a lovasnak sem ártott volna, hogy értelmesebbé váljon mint a lova) míg megtanult rendesen beszélni, vagy pedig leplezi modortalanságát.
Azt mondjuk nem érti Saron, hogy ez az ember miféle késztetést érez magában, hogy bármiféle udvariassági normát nélkülözve, tárgyilagos hangnemben "tájékoztassa", feltételezésszerű dolgokról.*
~ Mert például honnan tudja ez, hogy mi érdekli a lovast és mi nem, vagy hogy mit akar az elf nő és mit nem? Ez igencsak fellengzős magatartás. ~
- Értem.
*Adja meg válaszát, feje mozdítása nélkül, csak éppenhogy a másikra pillatva, majd rögtön visszanéz az elfre. Következő gondolata már pontosan az, hogy ő sem valami udvarias, de nem kétséges, hogy még így is kiemelkedőnek számít ezen szempontból, noha erre nem büszke, elvégre nagyjából ennek kellene az általánosan jellemző legalsó szintnek lennie.
Ami viszont csekély csalódottságot kelt benne, az a nő válasza. Ahogyan Saron körbetekintett, az elf tűnt a legkellemesebb embernek, de mint kiderülni látszik, ez sajnos korántsem így van.*
- Elnézést hölgyem, hogy megzavartam, ha nehezére esik válaszolni, igazán nem tartom fel.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.27 00:48:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Úgy tűnik a kikötő lakosai, bár sokféle foglalkozásuk, különböző sorsuk és kinézetük van, modorukban nem térnek el egymástól. Saron jól ismeri az "emberek" sajátos, már-már ijesztő módon egységes tulajdonságait, de azt is tudja, hogy léteznek kivételek, akik próbálnak felülemelkedni ezen a kívülről-belülről rothadó társadalmon. Vannak, akik gyengék és hagyják, hogy alantas társaik visszarántsák őket maguk közé, és vannak, akik életük végéig a "nagyobb jó" szellemében élésre törekednek. Ő talán valahol a kettő között ingadozik, de az ilyen esetek során, mint a mostani, úgymond ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy meggondolatlan módon visszasüllyedjen az előbbi csoportba, és valami személyiségéhez méltatlant tegyen. Mint már sokszor életében, egyelőre most is sikerül önfegyelmet gyakorolnia, és figyelmen kívül hagyja a lovas szavait, bár tény, hogy ebben segítségére van annak remélhetőleges távozása is.
A harctól nem fél, nem úgy alakult az élete, hogy ilyen volumenű dolgok jelentőséggel bírnának a szemében. Tudja, hogy fegyveres harcban esélye sem lenne, de azt is, hogy pusztakezes összetűzés esetében pontosan fordítva állna a dolog, és ezt nem csak rövid szerzetesi életmódjának köszönheti. Ugyanakkor, így hogy sikerül uralkodnia magán míg a ló arréb mozdul, rájön, hogy a szerzetes rendben sokkal nagyobb stílű emberek éltek, és hogy az ő reakciójuk bizonyára hasonló lenne, azzal a különbséggel, hogy nekik ez semmilyen lélektani nehézséget nem okozna.
Inkább az szokatlan számára, hogy válaszadója tud viselkedni. Ez esetben vagy volt olyan élelmes valamelyik nevelője, hogy alkalomadtán leosztott neki egy-két pofont, (ami a lovasnak sem ártott volna, hogy értelmesebbé váljon mint a lova) míg megtanult rendesen beszélni, vagy pedig leplezi modortalanságát.
Azt mondjuk nem érti Saron, hogy ez az ember miféle késztetést érez magában, hogy bármiféle udvariassági normát nélkülözve, tárgyilagos hangnemben "tájékoztassa", feltételezésszerű dolgokról.*
~ Mert például honnan tudja ez, hogy mi érdekli a lovast és mi nem, vagy hogy mit akar az elf nő és mit nem? Ez igencsak fellengzős magatartás. ~
- Értem.
*Adja meg válaszát, feje mozdítása nélkül, csak éppenhogy a másikra pillatva, majd rögtön visszanéz az elfre. Következő gondolata már pontosan az, hogy ő sem valami udvarias, de nem kétséges, hogy még így is kiemelkedőnek számít ezen szempontból, noha erre nem büszke, elvégre nagyjából ennek kellene az általánosan jellemző legalsó szintnek lennie.
Ami viszont csekély csalódottságot kelt benne, az a nő válasza. Ahogyan Saron körbetekintett, az elf tűnt a legkellemesebb embernek, de mint kiderülni látszik, ez sajnos korántsem így van.*
- Elnézést hölgyem, hogy megzavartam, ha nehezére esik válaszolni, igazán nem tartom fel.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.27 00:48:08, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:01:53
Üzenet elküldve: 2015-12-26 22:01:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Saron, Smondir, Bersean//
*Gúnyos pillantást vet a másikra, smaragd szemeiben őszinte értetlenkedés.*
- Nem láttam, hogy ön elé álltam. *Utánozza elvékonyult hangon, gúnyosan.* - Mert, mégis mit várt, ha egy vonuló tömeg közepére egy hordóval áll?
*Vonja össze szemöldökeit, továbbra is értetlenül. Kezeit felemeli, tenyereit az ég felé fordítja, s vállai magasságából értetlenkedik tovább. Végül fejét megrázva, szemeit forgatva lép el a hordó elől, s menne tovább...
De csak menne.
S lám, nem is kell a másik védelmére kelni, az magától is tud beszélni. Nem is foglalkozik az emberrel, hiszen nincs rá ideje. Szemeit továbbra is forgatva lépne el a lovas mellett. Ha a dokk nem lenne épp annyira szűk, hogy a keresztbe álló ló mellett, csak a szemből menekülők tudnak elmenni. Így itt ragadt. De nem tétlenkedik tovább, megoldja enélkül.
Épp hajolna le, hogy a ló alatt bújjon áll, amikor a lovas újra megszólal.*
- Tűnj az utamból, balfék, most mondtam, hogy az utamba vagy. *Hangsúlya a mondat elején van, s csak a közepén hallatszik ki belőle gúny és érdektelenség, míg a vége már felháborodott. Szabad kezével hessegető mozdulatot tesz, hogy egyértelműsítse szándékát.*
- Mint látod, eléggé elállod az utat a lovaddal. Azt a fickót. *Mutat hátra hüvelykujjával.* - Legalább ki tudtam kerülni. Téged nem tudlak.
*Fejti ki továbbra is véleményét.
Ám továbbra sem engedik, hogy tovább menjen. Hatalmas sóhajt hallat, karjait oldalaihoz csapja, kinyilvánítva, hogy mennyire nincs türelme ehhez. Hozzá még nyelvével is csettint egyet.*
- Mi van, tán nem látsz a szemedtől? Oh, hogy nem, mert szerencsétlen, csak egy kis emberke vagy, mégpedig csak egy átlagoska. Brü, brü, brü. *Gúnyolódik továbbra is, s a lovas már válaszol is helyette. Mindkét szemöldökét felvonva hallgatja.*
- Halálsikoly? Vér szaga? Nem tudom, hogy te mit szedsz, de én nem érzem őket. S ha én nem érzek, neked esélyed sincs, hogy megérezd. *Hiszen csak emberből van a másik. S köztudott, hogy azok látása s szaglása kifejezetten rosszabb, mint az ő fajtájáé.*
- De hogy ne légy tudatlan. A vér stimmel, de inkább a holtak oszló testének bűze az, mely keveredik a halak áporodott szagával. *Bár a jelenséget nem tudja hova tenni, de szívesen utána járna a dolgoknak. S ekkor fut be, a hordón ülő ficek. Megfordulva, annak szavai hallatán, a combjára csap mindkét kezével.*
- Nahát! S erre magadtól jöttél rá? *Dülleszti ki szemeit.* - De okos vagy...
*Simogatja meg gúnyosan a férfi feje búbját, majd fordulva menne tovább. De nem csak az ő gúnyolódásának célkeresztjébe került a férfi, hanem a lovaséba is. S láss csodát, a lovas elmozdul.*
*Gúnyos pillantást vet a másikra, smaragd szemeiben őszinte értetlenkedés.*
- Nem láttam, hogy ön elé álltam. *Utánozza elvékonyult hangon, gúnyosan.* - Mert, mégis mit várt, ha egy vonuló tömeg közepére egy hordóval áll?
*Vonja össze szemöldökeit, továbbra is értetlenül. Kezeit felemeli, tenyereit az ég felé fordítja, s vállai magasságából értetlenkedik tovább. Végül fejét megrázva, szemeit forgatva lép el a hordó elől, s menne tovább...
De csak menne.
S lám, nem is kell a másik védelmére kelni, az magától is tud beszélni. Nem is foglalkozik az emberrel, hiszen nincs rá ideje. Szemeit továbbra is forgatva lépne el a lovas mellett. Ha a dokk nem lenne épp annyira szűk, hogy a keresztbe álló ló mellett, csak a szemből menekülők tudnak elmenni. Így itt ragadt. De nem tétlenkedik tovább, megoldja enélkül.
Épp hajolna le, hogy a ló alatt bújjon áll, amikor a lovas újra megszólal.*
- Tűnj az utamból, balfék, most mondtam, hogy az utamba vagy. *Hangsúlya a mondat elején van, s csak a közepén hallatszik ki belőle gúny és érdektelenség, míg a vége már felháborodott. Szabad kezével hessegető mozdulatot tesz, hogy egyértelműsítse szándékát.*
- Mint látod, eléggé elállod az utat a lovaddal. Azt a fickót. *Mutat hátra hüvelykujjával.* - Legalább ki tudtam kerülni. Téged nem tudlak.
*Fejti ki továbbra is véleményét.
Ám továbbra sem engedik, hogy tovább menjen. Hatalmas sóhajt hallat, karjait oldalaihoz csapja, kinyilvánítva, hogy mennyire nincs türelme ehhez. Hozzá még nyelvével is csettint egyet.*
- Mi van, tán nem látsz a szemedtől? Oh, hogy nem, mert szerencsétlen, csak egy kis emberke vagy, mégpedig csak egy átlagoska. Brü, brü, brü. *Gúnyolódik továbbra is, s a lovas már válaszol is helyette. Mindkét szemöldökét felvonva hallgatja.*
- Halálsikoly? Vér szaga? Nem tudom, hogy te mit szedsz, de én nem érzem őket. S ha én nem érzek, neked esélyed sincs, hogy megérezd. *Hiszen csak emberből van a másik. S köztudott, hogy azok látása s szaglása kifejezetten rosszabb, mint az ő fajtájáé.*
- De hogy ne légy tudatlan. A vér stimmel, de inkább a holtak oszló testének bűze az, mely keveredik a halak áporodott szagával. *Bár a jelenséget nem tudja hova tenni, de szívesen utána járna a dolgoknak. S ekkor fut be, a hordón ülő ficek. Megfordulva, annak szavai hallatán, a combjára csap mindkét kezével.*
- Nahát! S erre magadtól jöttél rá? *Dülleszti ki szemeit.* - De okos vagy...
*Simogatja meg gúnyosan a férfi feje búbját, majd fordulva menne tovább. De nem csak az ő gúnyolódásának célkeresztjébe került a férfi, hanem a lovaséba is. S láss csodát, a lovas elmozdul.*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:30:57
Üzenet elküldve: 2015-12-26 21:30:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Saron, Smondir, Ylsiana//
*Az elf teremtés ajkai mögül előbúvó figyelmeztetésre, vagy inkább tanácsra a füle botját sem mozgatja, elvégre, hogy ki sodródik a hátasa útjába, az nem az ő problémája. Mindaddig, amíg áldozata vélhetően az önérzetén esett csorbán felbuzdulva, nem veti neki bitang szavait. A közszájon csak Láthatatlanként forgó légiós ezúttal a kirívó köpenybe burkolódzott férfire süllyeszti jéggé fagyott tekintetét, éles vonásokkal keretezett arcán azonban egy apró rezzenés sem szabadul fel a hitvány megszólalás nyomán.*
- Kívánod hát, hogy sarkalljam pontosabb munkára, vagy kezem által óhajtanál a tömeg alá esni? *Kérdezi, s mástól bár gúnytól csöpögve hangzanának-e szavak, a férfi jellegtelen ajkairól legördülve komolynak kell venni az ajánlatot, elvégre Berseannak igazán semmiség, hogy holmi szerencsétlen effajta, kissé elborult vágyait teljesítse.
Na de nem kívánja örökkön felesleges jártatni a száját, figyelmét újfent a vörös hajzuhataggal megáldott nőszemély látványának szenteli, kinek őszinte, nyers modora megér a férfinek egy aprócska, alig kivehető mosolyfélét a szája szegletében. Persze hamarost tova is száll a harcos jellemétől idegenkedő vonás, ha valaki nem figyelt oda rá, észre sem vehette a változást.*
- Magamat aligha nevezném ellenségednek, amíg okot nem adsz rá. *Válaszolja kimérten, és míg az ő lelkét nem háborgatja a felfordulás okozta pánik, addig Cadhasnak, a lovának már kevésbé van ínyére a dolog. Érzi maga alatt az állat apró remegéseit, az erőfeszítést az ellen, hogy világgá szaladjon gazdája alól, így oldalra húzva a kantárját, tesz egy kisebb fordulót, hogy ezúttal a másik oldalát mutathassa a hosszúlétűnek. Talán a kis mozgás feloldja a feszültséget a patásban.*
- Vagy netán e másik is megérné a nyiladat pazarolni? *Bök fejével az előbbi alak felé, ki addigra már feltette a kérdését a leánynak. Végül fekete íriszei is visszatalálnak a majdnem felborított férfire, s ha szokása volna kiülni engedni az érzelmeket az ábrázatára, bizonyosan fintorba torzulnának vonásai egy hallható sóhajjal ölelkezve.*
- Nem hallod tán a halálsikolyokat? Nem érzed a vér bűzét? Ha igen, mégis azt kérded, súlyos-e a- *És itt félbeszakad a mondanivalója - melybe maga sem érti, minek kezdett bele -, ugyanis egy újabb alak jelenik meg az elf nőszemély mögött. Amaz a jómaga által megvetendő udvariassággal kezd el magyarázni, noha szavai épp annyit érnek, mint holtnak a csók, vagy mint haldoklónak az ima...
Hagyja, hadd ossza meg nyilvánvaló megállapításait a hallgatóságával, addig is a távolban gomolygó füstfelhőre összpontosít szemeivel, honnét a jeges, téli szél émelyítő szagokat hordoz.
Eddig mozdulatlan szemöldökei árnyalatnyira összevonódnak, ahogy csapzott haját az arcába verdesi egy-egy fuvallat, azonban nem mereng el örökkön a gondolataiban, visszasüllyeszti pillantását a fekete ruhás emberre, ki addigra talán már elhallgatott.*
- Bölcsebben tetted volna, ha nem szólalsz meg. *Veti oda neki érzelmektől mentesen, s több figyelmet nem is pazarol az észosztóra, arra tereli pillantását, kitől eredetileg információt várt. Bár mostanra belátja, itt senki nem tud pontos leírással szolgálni az ellenről, így jobban teszi, ha maga nézi meg a zavargás okát.
Szóval, hacsak nem tartják fel, hátat fordít lovával a társaságnak, majd ismét útnak indul a menekülők között.*
*Az elf teremtés ajkai mögül előbúvó figyelmeztetésre, vagy inkább tanácsra a füle botját sem mozgatja, elvégre, hogy ki sodródik a hátasa útjába, az nem az ő problémája. Mindaddig, amíg áldozata vélhetően az önérzetén esett csorbán felbuzdulva, nem veti neki bitang szavait. A közszájon csak Láthatatlanként forgó légiós ezúttal a kirívó köpenybe burkolódzott férfire süllyeszti jéggé fagyott tekintetét, éles vonásokkal keretezett arcán azonban egy apró rezzenés sem szabadul fel a hitvány megszólalás nyomán.*
- Kívánod hát, hogy sarkalljam pontosabb munkára, vagy kezem által óhajtanál a tömeg alá esni? *Kérdezi, s mástól bár gúnytól csöpögve hangzanának-e szavak, a férfi jellegtelen ajkairól legördülve komolynak kell venni az ajánlatot, elvégre Berseannak igazán semmiség, hogy holmi szerencsétlen effajta, kissé elborult vágyait teljesítse.
Na de nem kívánja örökkön felesleges jártatni a száját, figyelmét újfent a vörös hajzuhataggal megáldott nőszemély látványának szenteli, kinek őszinte, nyers modora megér a férfinek egy aprócska, alig kivehető mosolyfélét a szája szegletében. Persze hamarost tova is száll a harcos jellemétől idegenkedő vonás, ha valaki nem figyelt oda rá, észre sem vehette a változást.*
- Magamat aligha nevezném ellenségednek, amíg okot nem adsz rá. *Válaszolja kimérten, és míg az ő lelkét nem háborgatja a felfordulás okozta pánik, addig Cadhasnak, a lovának már kevésbé van ínyére a dolog. Érzi maga alatt az állat apró remegéseit, az erőfeszítést az ellen, hogy világgá szaladjon gazdája alól, így oldalra húzva a kantárját, tesz egy kisebb fordulót, hogy ezúttal a másik oldalát mutathassa a hosszúlétűnek. Talán a kis mozgás feloldja a feszültséget a patásban.*
- Vagy netán e másik is megérné a nyiladat pazarolni? *Bök fejével az előbbi alak felé, ki addigra már feltette a kérdését a leánynak. Végül fekete íriszei is visszatalálnak a majdnem felborított férfire, s ha szokása volna kiülni engedni az érzelmeket az ábrázatára, bizonyosan fintorba torzulnának vonásai egy hallható sóhajjal ölelkezve.*
- Nem hallod tán a halálsikolyokat? Nem érzed a vér bűzét? Ha igen, mégis azt kérded, súlyos-e a- *És itt félbeszakad a mondanivalója - melybe maga sem érti, minek kezdett bele -, ugyanis egy újabb alak jelenik meg az elf nőszemély mögött. Amaz a jómaga által megvetendő udvariassággal kezd el magyarázni, noha szavai épp annyit érnek, mint holtnak a csók, vagy mint haldoklónak az ima...
Hagyja, hadd ossza meg nyilvánvaló megállapításait a hallgatóságával, addig is a távolban gomolygó füstfelhőre összpontosít szemeivel, honnét a jeges, téli szél émelyítő szagokat hordoz.
Eddig mozdulatlan szemöldökei árnyalatnyira összevonódnak, ahogy csapzott haját az arcába verdesi egy-egy fuvallat, azonban nem mereng el örökkön a gondolataiban, visszasüllyeszti pillantását a fekete ruhás emberre, ki addigra talán már elhallgatott.*
- Bölcsebben tetted volna, ha nem szólalsz meg. *Veti oda neki érzelmektől mentesen, s több figyelmet nem is pazarol az észosztóra, arra tereli pillantását, kitől eredetileg információt várt. Bár mostanra belátja, itt senki nem tud pontos leírással szolgálni az ellenről, így jobban teszi, ha maga nézi meg a zavargás okát.
Szóval, hacsak nem tartják fel, hátat fordít lovával a társaságnak, majd ismét útnak indul a menekülők között.*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:15:49
Üzenet elküldve: 2015-12-26 20:15:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Amikor Smondir a hordóján álldogál belebotlik egy igencsak érdekes elfbe kinek útja a tömeggel szembe megy. Igen, őt is igazán csábítja a gondolat hogy arra mennyen de mikor arrébb próbálják taszajtani rögtön leugrik a hordóról. Mivel a hordót nem akarja tovább mozgatni így testével lép arrébb és enyhén meghajolva utat engedd a nőnek.*
- Elnézését kérem hölgyem nem láttam hogy ön elé álltam sajnálom.
~Hogy égnél hamuvá az erdőddel együtt.~
*Megvárja míg tovább megy és utána ül fel törökülésbe a hordóra. Az élet furcsa tréfája viszont nem engedi messzire az elfet. Szinte rögtön egy bajbajutott fiún segít és mikor tovább menne még egy lovas is megállítja aki majdnem fellök egy másik embert. Eme kis színjáték Smondirt már nevetésre készteti ami közben leszáll a hordóról és elindul a trióhoz közelebb amikor látja, hogy beszélgetni kezdenek. Nem feltűnősködik hacsak a nevetés nem keltette fel figyelmüket mert akkor észrevehetik hogy irányukba tart a fura feketébe bújt férfi. Éppen csak annyira megy közel mint bárki más aki normális esetben arra lenne kíváncsi mi történik. Meghallja amint mindegyik teljesen másról beszél mint a másik. Az elf sietne tovább ami látszik is rajta nem vitás, a lovas harcolni akar ami fura miért pont egy elf nővel, na a harmadik meg mint aki azt se tudja hol van. Smondirnak nem is kell több beleszól a dolgokba de csak abba ami a legjobban kézen foghatóbb számára és esetleg felkeltheti a figyelmet. A vörös csuhásra néz és válaszol neki a kérdésére.*
- Elnézést uram meghallottam a kis beszélgetésüket és gondoltam válaszolok rá én mivel a hölgy sietne, a lovast meg nem igazán izgatja ki van a lova alatt.
~Habár inkább nézném amint őt tapossák halálra. Haljon már meg valaki!~
- A felfordulást a káosz okozza amit a menekülő emberek, a menekülésük oka egyértelműen a távolban látható füst mely tűzre utal. A tűz keletkezése viszont nem biztos de véleményem szerint csata következménye lehet.
*Smondir egész végig udvarias a gúny se akként hangzik szájából ami, viselkedése olyan mint mindig, mintha szolga beszélne az urához. Nem keresi senki tekintetét enyhén lehajtva feje, teste a vöröscsuhás felé fordulva és úgy beszél. Szemei nem a földet hanem a társaságot nézi de sose emeli fel fejét úgy hogy a tekintetek találkozhassanak. Miután válaszolt a kérdésre csendben várja mi bontakozik ki a jelenlegi helyzetből. Elsőre ha tippelnie kéne az elf megpróbálja kihasználni a beszélgetést hogy tovább mennyen, viszont ha ez beigazolódik tekintetét az elmenni készülő elfre fordítja aki neki háttal van. Már többször tapasztalta ezt Smondir hogy egyesek képesek megérezni azt ha valaki feszülten figyeli őket, igaz ez leginkább azokra volt igaz akik jártasak a harcban de ő mindenképpen eggyel több információ birtokában lesz. Ezenkívül szeretné mind a hármójukat egy röpke csevegésre késztetni hátha megtud még valami hasznosat.*
*Amikor Smondir a hordóján álldogál belebotlik egy igencsak érdekes elfbe kinek útja a tömeggel szembe megy. Igen, őt is igazán csábítja a gondolat hogy arra mennyen de mikor arrébb próbálják taszajtani rögtön leugrik a hordóról. Mivel a hordót nem akarja tovább mozgatni így testével lép arrébb és enyhén meghajolva utat engedd a nőnek.*
- Elnézését kérem hölgyem nem láttam hogy ön elé álltam sajnálom.
~Hogy égnél hamuvá az erdőddel együtt.~
*Megvárja míg tovább megy és utána ül fel törökülésbe a hordóra. Az élet furcsa tréfája viszont nem engedi messzire az elfet. Szinte rögtön egy bajbajutott fiún segít és mikor tovább menne még egy lovas is megállítja aki majdnem fellök egy másik embert. Eme kis színjáték Smondirt már nevetésre készteti ami közben leszáll a hordóról és elindul a trióhoz közelebb amikor látja, hogy beszélgetni kezdenek. Nem feltűnősködik hacsak a nevetés nem keltette fel figyelmüket mert akkor észrevehetik hogy irányukba tart a fura feketébe bújt férfi. Éppen csak annyira megy közel mint bárki más aki normális esetben arra lenne kíváncsi mi történik. Meghallja amint mindegyik teljesen másról beszél mint a másik. Az elf sietne tovább ami látszik is rajta nem vitás, a lovas harcolni akar ami fura miért pont egy elf nővel, na a harmadik meg mint aki azt se tudja hol van. Smondirnak nem is kell több beleszól a dolgokba de csak abba ami a legjobban kézen foghatóbb számára és esetleg felkeltheti a figyelmet. A vörös csuhásra néz és válaszol neki a kérdésére.*
- Elnézést uram meghallottam a kis beszélgetésüket és gondoltam válaszolok rá én mivel a hölgy sietne, a lovast meg nem igazán izgatja ki van a lova alatt.
~Habár inkább nézném amint őt tapossák halálra. Haljon már meg valaki!~
- A felfordulást a káosz okozza amit a menekülő emberek, a menekülésük oka egyértelműen a távolban látható füst mely tűzre utal. A tűz keletkezése viszont nem biztos de véleményem szerint csata következménye lehet.
*Smondir egész végig udvarias a gúny se akként hangzik szájából ami, viselkedése olyan mint mindig, mintha szolga beszélne az urához. Nem keresi senki tekintetét enyhén lehajtva feje, teste a vöröscsuhás felé fordulva és úgy beszél. Szemei nem a földet hanem a társaságot nézi de sose emeli fel fejét úgy hogy a tekintetek találkozhassanak. Miután válaszolt a kérdésre csendben várja mi bontakozik ki a jelenlegi helyzetből. Elsőre ha tippelnie kéne az elf megpróbálja kihasználni a beszélgetést hogy tovább mennyen, viszont ha ez beigazolódik tekintetét az elmenni készülő elfre fordítja aki neki háttal van. Már többször tapasztalta ezt Smondir hogy egyesek képesek megérezni azt ha valaki feszülten figyeli őket, igaz ez leginkább azokra volt igaz akik jártasak a harcban de ő mindenképpen eggyel több információ birtokában lesz. Ezenkívül szeretné mind a hármójukat egy röpke csevegésre késztetni hátha megtud még valami hasznosat.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-12-26 19:09:09
Üzenet elküldve: 2015-12-26 19:09:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Szeretne minél hamarabb kikerülni a kikötőből, hogy folytathassa útját Arthenior felé, remélhetőleg egyedül. Kizárólag útbaigazításra lenne szüksége, vagy pontosabban, szeretne meggyőződni arról, hogy amit hallott az igaz. Sikerül is a csőcseléken átverekedve magát az elf lány közelébe kerülnie, de valaki megelőzi, mitöbb majdnem fel is löki lovával. A szerzetesi testedzésnek most jó hasznát veszi Saron, s sikerül elkerülnie hogy amúgy sem előkelő csuhája még a földdel is találkozzon.*
- Elég hitvány lovad van, ha még egy átlagos embert sem tud felborítani.
*Veti oda a lehető legérzelemmentesebben, mindössze ténymegállapításként. Az elf és a ló gazdája közötti párbeszéd pillanatnyilag bekövetkező csendjét kihasználva maga is megszólítja a lányt.*
- Szép napot. Nem tudod véletlenül, mi okozza ezt a felfordulást? Valóban olyan súlyos a helyzet, mint azt rebesgetik itt néhányan?
*Szeretne minél hamarabb kikerülni a kikötőből, hogy folytathassa útját Arthenior felé, remélhetőleg egyedül. Kizárólag útbaigazításra lenne szüksége, vagy pontosabban, szeretne meggyőződni arról, hogy amit hallott az igaz. Sikerül is a csőcseléken átverekedve magát az elf lány közelébe kerülnie, de valaki megelőzi, mitöbb majdnem fel is löki lovával. A szerzetesi testedzésnek most jó hasznát veszi Saron, s sikerül elkerülnie hogy amúgy sem előkelő csuhája még a földdel is találkozzon.*
- Elég hitvány lovad van, ha még egy átlagos embert sem tud felborítani.
*Veti oda a lehető legérzelemmentesebben, mindössze ténymegállapításként. Az elf és a ló gazdája közötti párbeszéd pillanatnyilag bekövetkező csendjét kihasználva maga is megszólítja a lányt.*
- Szép napot. Nem tudod véletlenül, mi okozza ezt a felfordulást? Valóban olyan súlyos a helyzet, mint azt rebesgetik itt néhányan?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394