// Agyar kapitány kincse //
* A legtöbb ember továbbra is csak hallgat. *
- Jól-jól, csak egy kis karcolás. * Húzódik szája egy apró mosolyra, mivel azt a vak is látja, hogy nem csupán egy karcolásról van szó. Ennek ellenére a vérzés már elállt, de a seb még mindig ott tátong az oldalán. *
- A hajón maradtak között van felcser. * Mondja hangosan, de mivel Saunt kivéve senkinek nem ez az első útja talán, így inkább csak neki szól e információ. Na meg megerősítésképp a legénység többi tagjának, hogy a felcser nem veszett oda a szigeten, hanem a hajón maradt.
Hamarosan elérik a csónak mellett óriásinak tűnő hajót, ahová gond nélkül felszállnak és néhány percen belül már indulnak is a kikötőbe.
Az élet nem áll hát meg itt, az emberek keserűen ugyan, de elkezdik a dolgukat. A bárka estefelé érkezik csak meg a kikötőbe, mikor a nap már alacsonyan jár, de még ígyis könnyedén fel lehet fedezni a nem is olyan távol lévő füstfelhőt. Valami jelentősen megváltozott azóta, hogy elindultak innen. Talán csak az teszi ezt, hogy már a vöröslő napkorongnak is csak a legteteje látszik, de mintha még a szél is másképpen fújna.
Agyar lép oda Saun mellé. *
- Újra szárazföld. Ennél még a szigeten is több volt az élet. Persze félre ne érts, mégis csak sokkal szívesebben vagyok itt, mint ott. * Ami feltűnhet a kalandornak, hogy a kapitány oldala be van kötözve, ami már árulkodik is arról, hogy valóban ellátták a sebeit az úton. Bár ez már korábban is feltűnhetett Saunnak, ha csak nem merült bele túlságosan a munkába. Mellesleg az ő és társai sebeit is ellátta az úton a felcser, már amennyire a lehetőségek adták. Vannak, akiknek törései, zúzódásai vannak, Saun megúszta a kalandot néhány felületi sebbel, melyek közül néhány még évek múltán is látszódni fog, de egy-két hét múlva nem fog fájni valószínűleg. *
- Mindenki fáradt. Pihenjétek ki magatokat, mert holnap indulunk Artheniorba. Szóval próbáljatok minél kevesebbet inni, ha jönni akartok.
* Közli a legénységgel, mintha ő maga nem épp úgy futott volna össze Saunnal, hogy részegen a lábához gurult. Ha kérdés nincs vagy, ha van is, az emberek lassacskán elindulnak a környék legolcsóbb helye felé, a Rumos Rókalyukba, ahol az éjszakát fogják tölteni.
Remélhetőleg az éjszaka mindenki számára nyugadalmasan telik, így kipihenten ébrednek fel az emberek másnap reggel. A legénység lassan összegyűlik a hajón és akörül, majd mikor mindenki megérkezik, elindulnak a folyón felfelé, Arthenior felé. Remélhetőleg visszaútjuk könnyebb lesz már, mint maga a kaland. *