Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-21 18:53:54
Üzenet elküldve: 2016-03-21 18:53:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* A dolga sietős, mielőbb Arthenior városába kell érnie, és maga mögött kell hagynia a veszélyeket. Kezelhetne ő mindent, ha akarna, de túl óvatos, mivel a tudása még nem elegendő ahhoz, hogy harcba bocsátkozzék akárkivel is. Maximum megfigyelő lehet, aki csak hátráltatná a csapatot.
Sietve sétálgat, sétabotjával koppanva megy. Próbálja a feltűnést kerülni, sajnos ez elég nehézkes a nő gyönyörű megjelenésével. Inkább A földet nézi, emberek és áthaladó vándorok szemeibe nem is tekint. Közben felcsengenek neki emlékek, a családjáról, a világról, a természetről, amik mind kedvesek voltak neki. De elhatározta már rég, hogy nem sír a múlt miatt, talál valakit, akit pátyolgathat, és erősíthet, hogy végül uralkodóvá emelkedhessenek.*
Sietve sétálgat, sétabotjával koppanva megy. Próbálja a feltűnést kerülni, sajnos ez elég nehézkes a nő gyönyörű megjelenésével. Inkább A földet nézi, emberek és áthaladó vándorok szemeibe nem is tekint. Közben felcsengenek neki emlékek, a családjáról, a világról, a természetről, amik mind kedvesek voltak neki. De elhatározta már rég, hogy nem sír a múlt miatt, talál valakit, akit pátyolgathat, és erősíthet, hogy végül uralkodóvá emelkedhessenek.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:09:14
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:09:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A sós levegő illata megcsapja arcát, noha még távolabb jár a hajóktól. Sosem volt kedvence a hajókázás, de van amiért áldozatot kell hozni. Artheniorba pedig az a legegyszerűbb, bár drágább út. Csizmáinak sarka kitartó kopogással követik minden lépését, ahogyan köpenye is sebesen lobog utána. Minden tétova lépéssel, hogyan továbbokon gondolkodással úgy érzi lassabban jut haza, így próbálja kizárni a fejéből a betolakodó gondolatokat. Teljesen arra akar koncentrálni hogyan is haladjon tovább, s csak előre siessen a hazaút felé. Azután biztos, hogy első lépése az lesz, hogy fogadóba ülve ölel magához egy jó nagy pohár bort.*
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-14 18:54:08
Üzenet elküldve: 2016-03-14 18:54:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Végre ideje, hogy hazatérjen. Hosszú ideje tűnt már el ahhoz, hogy honvágya egyre erősödjön benne. Nem gondolta volna, hogy valaha egy hely ennyire hiányozhat neki, ahonnan valaha még oly rendületlenül próbált megszabadulni. De most végre lehetősége nyílt arra, hogy hazautazzon, s él is vele. Szinte már orrában érzi Arthenior levegőjének illatát, ajkai között a hazai bor édes ízét. A régi, ismerős arcokra is vágyik, akkor is, ha valaha életének megkeserítőjeként tartotta számon. Régi barátokra pedig úgy vágyik, mint a levegőre. Hát nem vár tovább. Elindul.*
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:40:57
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:40:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Az első néhány hónapban rosszul volt, ha le kellett jönnie ide. A sós levegő és hajók mindig eszébe juttatják azokat a kalózokat, az őrült vénembert, és azt a hatalmas nagy valamit. A személyes kudarcot általában nagyobb elszántsággal kezeli, de ez most nem így történt. Az elkeseredettséget szomorúság, majd üresség követte. De ez megint nem az a fajta üresség, amit eddig jól ismert. Valami mélyen belül a mellkasában, valami mardosó fájdalom fészkelte be magát az üresség mélyére, csak hogy még véletlenül se legyen neki ilyen egyszerű. Talán tényleg sikerült volna sírnia akkor, ha nem lett volna az a háló, meg sok hal, meg bűz… Ez is valami olyasmi, amit mélyen temet el az elméjében, mintha soha meg sem történt volna. Hajóra sem akart volna nézni ezek után, mégis megtette már jó párszor.
Az első hónapok voltak a legborzalmasabbak. Magát is hitegetnie kellett, hogy márpedig Zhrodim nem halt meg, szembesülnie kellett újra meg újra a csalódással, ha valahol nem látták és ezek mellett a hosszabb ideig tartó egyedülléthez is hozzá kellett szoknia. Ahogy meg a napok hetekbe csaptak át, kezdett elbizonytalanodni. Nem abban, hogy vajon él-e, hanem, hogy a keresése jó ötlet e. Gondolkozott azon, hogy a barakkban, fogadókban, ahol megfordulhat hagy levelet, de végül nem merte megvalósítani. Egy gondolat fészkelte be magát a hószín hajzuhatag alá, hogy mi van, ha utasításnak értelmezi, vagy egyszerűen csak ezek után látni se akarja. Mindkét lehetőségre sok esélyt látott, így lassanként felhagyott a komolyabb kereséssel. Azt viszont képtelen volt abbahagyni, hogy mindig nyitott szemmel járjon, nézelődjön, a szokásosnál jobban figyeljen mindenfelé.
Ma ismét élvezheti a már megszokott tenger illatát. Ijesztő, de lassan már megnyugtatóan hat rá a város forgatagához képest. A tömegundort soha nem fogja leküzdeni, nem mintha szeretné. Ilyenkor éjszaka kihaltabb a kikötő. Ha nincsenek kint a kocsmákból, vagy páran a hajóknál, nem annyira vészes elhallgatni a hullámok morajlását, amíg ismét sorra veszi a hajókat. Ismerős zászlót, esetleg jelet keres. Szüksége lenne néhány új váltásruhára, ezt várná, hogy megérkezzen, de szokásukhoz híven nem törik magukat. Vagy elkerülték egymást. Nem kizárt, de azért jobb lett volna már itt intézni a dolgokat.
Lassan lépegetve nézelődik, majd mikor szeme sarkából egy sötét alakot pillant meg, megtorpan. Tisztes távolságból figyeli egy hatalmas ládakupacnak nekidőlve. Nem tekinti fenyegetésnek, pusztán csak arra vár, hogy elmenjen, vagy legalább a mozgásából bebizonyosodjon, hogy nem egy részeg alvászavaros. Azok néha barátkozósabb hangulatban vannak a kelleténél. Egyszer látta, hogy az egyik épp egy hordónak tette a szépet.
Az viszont csak nem akar távozni, úgy tűnik vár valakire, vagy csak nagyon jól elvan a gondolataival. A fiatal nőstény már kezdené is megunni a felesleges várakozást, mikor a fejét takaró csukja hátracsúszik. Még csak nem is igazán oldalról látja a távoli idegent, félig háttal van neki, mégis így olyan ismerős. A fejéből egy pillanatra kiszáll a vér, hisz ez lehetetlen. Hányszor hitte már egy árnyról, hogy talán ő az? Most már lehet tényleg megbolondította, hogy folyton ezzel foglalkozik, és már hallucinál. Picit hátrálva eltávolodik, hogy közelebb lopakodhasson, különösen ügyelve arra, hogy még véletlenül se hallja meg, vagy vegye észre a másik. Ez nem tűnik túl bonyolult feladatnak, hisz az úgy tűnik, tényleg nagyon el van mélyülve a saját gondolataiba. Viszont ahogy közeledik, egyre ismerősebb az idegen, míg végül úgy 10 méteres távolságban megtorpan. Kezét a szájához kapja, ahogy az egy fültől fülig mosolyra húzódik. Alig bírja magában tartani a hangját, szerencsére ennél már képzettebb, így sikerre uralkodik magán. Egyszerűen nem hiszi el, tényleg ő lesz az. Itt van, tényleg nem halt meg. A mosoly viszont amilyen hamar jött, olyan hirtelen tűnik el. Szívverése is csak a pillanatnyi félelemtől diktálja továbbra is azt a gyors ütemet. Hiszen mi van, ha a hím nem is akarja látni? Ha jobban teszi, ha messze elkerüli. Nem topoghat sokáig, míg a végén a hím beleun a bámészkodásba, és elmegy, vagy ami rosszabb, megfordul.
Ez a helyes! Határozza el végül gyorsan, majd sarkon fordul. A gond csak az, hogy két lépést alig tesz meg, és már meg is torpan. Keze ökölbe szorul, és már ki is lő a hím irányába. Hangtalanul mozog, az sem érdekli, hogy az már megindult. Nem akar időt hagyni sem, ha esetleg az meg akarna fordulni. Ha sikerül a terve, vagy támadása, már ugrik is a hátára, egyik kezével egyből a szemét takarva el, a másikkal természetesen kapaszkodva.*
- Na, most megvagy barátocskám! Lenne hozzád néhány kérdésem. *Olyan halkan suttog a fülébe, még így is próbálva változtatni a mélységen, hogy ne lehessen olyan könnyen felismerni. Arcán pimasz csínytevő mosoly ül, és alig bírja visszatartani a kuncogást. Csak ezután fordul meg a fejében, hogy mi van, ha a hím megpróbálja lehajítani a hátáról. Bárhogy is, az az egy biztos, hogy inkább megsebzi ezzel magát, de addig nem hajlandó szó nélkül távozni, amíg a hím maga nem küldi el a saját szavaival.*
*Az első néhány hónapban rosszul volt, ha le kellett jönnie ide. A sós levegő és hajók mindig eszébe juttatják azokat a kalózokat, az őrült vénembert, és azt a hatalmas nagy valamit. A személyes kudarcot általában nagyobb elszántsággal kezeli, de ez most nem így történt. Az elkeseredettséget szomorúság, majd üresség követte. De ez megint nem az a fajta üresség, amit eddig jól ismert. Valami mélyen belül a mellkasában, valami mardosó fájdalom fészkelte be magát az üresség mélyére, csak hogy még véletlenül se legyen neki ilyen egyszerű. Talán tényleg sikerült volna sírnia akkor, ha nem lett volna az a háló, meg sok hal, meg bűz… Ez is valami olyasmi, amit mélyen temet el az elméjében, mintha soha meg sem történt volna. Hajóra sem akart volna nézni ezek után, mégis megtette már jó párszor.
Az első hónapok voltak a legborzalmasabbak. Magát is hitegetnie kellett, hogy márpedig Zhrodim nem halt meg, szembesülnie kellett újra meg újra a csalódással, ha valahol nem látták és ezek mellett a hosszabb ideig tartó egyedülléthez is hozzá kellett szoknia. Ahogy meg a napok hetekbe csaptak át, kezdett elbizonytalanodni. Nem abban, hogy vajon él-e, hanem, hogy a keresése jó ötlet e. Gondolkozott azon, hogy a barakkban, fogadókban, ahol megfordulhat hagy levelet, de végül nem merte megvalósítani. Egy gondolat fészkelte be magát a hószín hajzuhatag alá, hogy mi van, ha utasításnak értelmezi, vagy egyszerűen csak ezek után látni se akarja. Mindkét lehetőségre sok esélyt látott, így lassanként felhagyott a komolyabb kereséssel. Azt viszont képtelen volt abbahagyni, hogy mindig nyitott szemmel járjon, nézelődjön, a szokásosnál jobban figyeljen mindenfelé.
Ma ismét élvezheti a már megszokott tenger illatát. Ijesztő, de lassan már megnyugtatóan hat rá a város forgatagához képest. A tömegundort soha nem fogja leküzdeni, nem mintha szeretné. Ilyenkor éjszaka kihaltabb a kikötő. Ha nincsenek kint a kocsmákból, vagy páran a hajóknál, nem annyira vészes elhallgatni a hullámok morajlását, amíg ismét sorra veszi a hajókat. Ismerős zászlót, esetleg jelet keres. Szüksége lenne néhány új váltásruhára, ezt várná, hogy megérkezzen, de szokásukhoz híven nem törik magukat. Vagy elkerülték egymást. Nem kizárt, de azért jobb lett volna már itt intézni a dolgokat.
Lassan lépegetve nézelődik, majd mikor szeme sarkából egy sötét alakot pillant meg, megtorpan. Tisztes távolságból figyeli egy hatalmas ládakupacnak nekidőlve. Nem tekinti fenyegetésnek, pusztán csak arra vár, hogy elmenjen, vagy legalább a mozgásából bebizonyosodjon, hogy nem egy részeg alvászavaros. Azok néha barátkozósabb hangulatban vannak a kelleténél. Egyszer látta, hogy az egyik épp egy hordónak tette a szépet.
Az viszont csak nem akar távozni, úgy tűnik vár valakire, vagy csak nagyon jól elvan a gondolataival. A fiatal nőstény már kezdené is megunni a felesleges várakozást, mikor a fejét takaró csukja hátracsúszik. Még csak nem is igazán oldalról látja a távoli idegent, félig háttal van neki, mégis így olyan ismerős. A fejéből egy pillanatra kiszáll a vér, hisz ez lehetetlen. Hányszor hitte már egy árnyról, hogy talán ő az? Most már lehet tényleg megbolondította, hogy folyton ezzel foglalkozik, és már hallucinál. Picit hátrálva eltávolodik, hogy közelebb lopakodhasson, különösen ügyelve arra, hogy még véletlenül se hallja meg, vagy vegye észre a másik. Ez nem tűnik túl bonyolult feladatnak, hisz az úgy tűnik, tényleg nagyon el van mélyülve a saját gondolataiba. Viszont ahogy közeledik, egyre ismerősebb az idegen, míg végül úgy 10 méteres távolságban megtorpan. Kezét a szájához kapja, ahogy az egy fültől fülig mosolyra húzódik. Alig bírja magában tartani a hangját, szerencsére ennél már képzettebb, így sikerre uralkodik magán. Egyszerűen nem hiszi el, tényleg ő lesz az. Itt van, tényleg nem halt meg. A mosoly viszont amilyen hamar jött, olyan hirtelen tűnik el. Szívverése is csak a pillanatnyi félelemtől diktálja továbbra is azt a gyors ütemet. Hiszen mi van, ha a hím nem is akarja látni? Ha jobban teszi, ha messze elkerüli. Nem topoghat sokáig, míg a végén a hím beleun a bámészkodásba, és elmegy, vagy ami rosszabb, megfordul.
Ez a helyes! Határozza el végül gyorsan, majd sarkon fordul. A gond csak az, hogy két lépést alig tesz meg, és már meg is torpan. Keze ökölbe szorul, és már ki is lő a hím irányába. Hangtalanul mozog, az sem érdekli, hogy az már megindult. Nem akar időt hagyni sem, ha esetleg az meg akarna fordulni. Ha sikerül a terve, vagy támadása, már ugrik is a hátára, egyik kezével egyből a szemét takarva el, a másikkal természetesen kapaszkodva.*
- Na, most megvagy barátocskám! Lenne hozzád néhány kérdésem. *Olyan halkan suttog a fülébe, még így is próbálva változtatni a mélységen, hogy ne lehessen olyan könnyen felismerni. Arcán pimasz csínytevő mosoly ül, és alig bírja visszatartani a kuncogást. Csak ezután fordul meg a fejében, hogy mi van, ha a hím megpróbálja lehajítani a hátáról. Bárhogy is, az az egy biztos, hogy inkább megsebzi ezzel magát, de addig nem hajlandó szó nélkül távozni, amíg a hím maga nem küldi el a saját szavaival.*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-08 22:21:53
Üzenet elküldve: 2016-03-08 22:21:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Egyáltalán minek van itt? Mekkora ostobaság, hogy minden szabad percét erre lézengve tölti, remélve a lehetetlent, várva a hihetetlent. Minden éjszaka újabb csalódást hoz, egybekötve valami keserű megkönnyebbüléssel. Igaz, hogy nem találja barátját, de a gnork érdekében jobb is így, ha kéretlen szemek látnák a hím társaságában, abból immár nem a sötételfnek, hanem a félszerzetnek származna baja. A parancs világos és kegyetlen, mégsem képes leküzdeni a vágyat, hogy utoljára láthassa, hogy saját szavaival vehessen búcsút, utoljára szorítva meg a ráncos kezet és utoljára elméjébe vésve a másoknak rusnya, számára viszont mindennél szebb arc minden részletét.
Csuklyája takarásából pillant a holdtalan égboltra, a magukra hagyott csillagok siránkozó pislákolása ma nem képes örömmel eltölteni, épp oly üresnek érzi magát belül, mint amilyennek a mélykék vászon tűnik ezüst ékköve nélkül. Tudja, hogy akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor garantáltnak vette az előre megszabott időt. Tudnia kellett volna, hogy a matróna bármikor kedve szerint változtathat ezen, akár már évekkel korábban visszarendelhette volna, hirtelen véget vetve a felszíni életnek. Bár ezt nem tette, arra mégis van gondja, hogy eljövendő játékszere nyakán szorosabbra húzza a nyakörvet, elvéve tőle minden apró dolgot, amitől szabadnak érezhette magát. Jobb, ha megbarátkozik a helyzettel, hiszen élete hátralevő részében is ez fogja várni.
A sötét ruhaanyag hátracsúszik fekete tincseiről, sárga szemei kifejezéstelenül merednek a távolba, ahogy pár tétova lépést tesz előre. Ma is meg kellene tennie a szokásos útvonalat, hátha talál valami új nyomot Faeus hollétére vonatkozóan, mégis habozik. Talán tényleg fel kéne hagynia az értelmetlen lézengéssel. Több, mint egy hete minden egyes éjszakát a parton kószálva tölt, reménykedve, hogy jelét veszi, a félszerzet hol sodródott partra, de eddig nem talált semmit. Van ennek egyáltalán értelme? Némán sóhajt, a köpenyt szorosabbra húzza, léptei megnyúlnak, ahogy látszólag eltökéli magát. Egyszer meg fogja találni. Egyszer meg kell, hogy találja. Addig sem tehet mást, mint remél és kitart, ha szükséges, minden hátralevő idejét ennek szentelve. Pedig... Nem, fejét rázva hessenti magától távol a gondolatot, ami figyelmét próbálja elterelni a kitűzött célról. Durcásan kiöltött nyelvecske próbál minduntalan elméjébe furakodni, fájó sebet piszkálgatva, amikre még annyira sem akar gondolni, mint a lehetőségre, hogy soha többet nem látja az egyetlent, akit barátjának nevezhetett.*
Csuklyája takarásából pillant a holdtalan égboltra, a magukra hagyott csillagok siránkozó pislákolása ma nem képes örömmel eltölteni, épp oly üresnek érzi magát belül, mint amilyennek a mélykék vászon tűnik ezüst ékköve nélkül. Tudja, hogy akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor garantáltnak vette az előre megszabott időt. Tudnia kellett volna, hogy a matróna bármikor kedve szerint változtathat ezen, akár már évekkel korábban visszarendelhette volna, hirtelen véget vetve a felszíni életnek. Bár ezt nem tette, arra mégis van gondja, hogy eljövendő játékszere nyakán szorosabbra húzza a nyakörvet, elvéve tőle minden apró dolgot, amitől szabadnak érezhette magát. Jobb, ha megbarátkozik a helyzettel, hiszen élete hátralevő részében is ez fogja várni.
A sötét ruhaanyag hátracsúszik fekete tincseiről, sárga szemei kifejezéstelenül merednek a távolba, ahogy pár tétova lépést tesz előre. Ma is meg kellene tennie a szokásos útvonalat, hátha talál valami új nyomot Faeus hollétére vonatkozóan, mégis habozik. Talán tényleg fel kéne hagynia az értelmetlen lézengéssel. Több, mint egy hete minden egyes éjszakát a parton kószálva tölt, reménykedve, hogy jelét veszi, a félszerzet hol sodródott partra, de eddig nem talált semmit. Van ennek egyáltalán értelme? Némán sóhajt, a köpenyt szorosabbra húzza, léptei megnyúlnak, ahogy látszólag eltökéli magát. Egyszer meg fogja találni. Egyszer meg kell, hogy találja. Addig sem tehet mást, mint remél és kitart, ha szükséges, minden hátralevő idejét ennek szentelve. Pedig... Nem, fejét rázva hessenti magától távol a gondolatot, ami figyelmét próbálja elterelni a kitűzött célról. Durcásan kiöltött nyelvecske próbál minduntalan elméjébe furakodni, fájó sebet piszkálgatva, amikre még annyira sem akar gondolni, mint a lehetőségre, hogy soha többet nem látja az egyetlent, akit barátjának nevezhetett.*
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-08 21:44:18
Üzenet elküldve: 2016-03-08 21:44:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Három napba is beletelik mire Farinc rövid lában elér a Dokkokhoz. Az első útja egy árushoz vezet, hogy tiszta vizet vegyen (jobban mondva valami erősen felhígított alkoholos italt), meg néhány szelet sózott húst, szottyadt gyümölcsöt, hogy feltöltse készleteit. A Korsóból hozott elemózsiájából már semmi sem maradt mostanra. Ahogy jár-kel, szóba elegyedik több árussal is, alkudozik, ahogy szokta, de nem vesz most semmit. ~Nem igazán éri ez meg nekem.~ Hagyja ott fejcsóválva a sokadik tagot, aki kizárt, hogy legálisan jutott hozzá a köcsögökhöz amiket árul. A gnómnak igazából nincs is szüksége köcsögökre, de a nő egyszerűen szemléli az ilyesmit; ha jó árban van, megveszi, majd legfeljebb túlad rajta később. Egy kevés keresgélés után egy tetovált rakodómunkást is megtalál, aki azonban nem szívleli a kérdezősködést, zsebében hamar kinyílik a bicska.*
- Hó, hó, barátocskám, ne olyan hevesen, hát tettem én neked bármit, szegény asszony vagyok csupán aki csodálja azt a szépséges piktogramot a felkarodon, és hú, azannya, de szépen duzzadó izmok ezek, mondd csak, régóta dolgozol a… Hogy is mondtad, melyik hajón? Ne aggódj, ne aggódj, már megyek is!
*Azzal elkacsázik a rossz arcú fickótól. Mára felhagy az érdeklődéssel, kérdezősködéssel.
Mikor leszáll az este, újra visszatér, hogy egy hasonló, mégis egészen már színtéren adhassa elő mondókáját. Hogy miről, az teljesen mindegy, a lényeg, hogy beszéljen, edzésben tartsa a nyelvizmait. Azt senki sem akarhatja, hogy kijöjjön a gyakorlatból, legfőként ő maga nem.
Egy öregasszony zavaros, zagyva habogásából valami olyasmit szűr le, hogy a szirtek felé él valami remete, akinek vinni kéne ezt-azt. A csóka megveti a pénzt és kedveli a hasznos mütyüröket. ~Hej, pont nekem való muksó lehet!~
Reggel Farinc útra is kél, hogy megkeresse, vagy ha más nem, bejárja a vidéket mert a helyismeret sokat nyom a latban, ha valakivel vitatkozni kell.*
- Hó, hó, barátocskám, ne olyan hevesen, hát tettem én neked bármit, szegény asszony vagyok csupán aki csodálja azt a szépséges piktogramot a felkarodon, és hú, azannya, de szépen duzzadó izmok ezek, mondd csak, régóta dolgozol a… Hogy is mondtad, melyik hajón? Ne aggódj, ne aggódj, már megyek is!
*Azzal elkacsázik a rossz arcú fickótól. Mára felhagy az érdeklődéssel, kérdezősködéssel.
Mikor leszáll az este, újra visszatér, hogy egy hasonló, mégis egészen már színtéren adhassa elő mondókáját. Hogy miről, az teljesen mindegy, a lényeg, hogy beszéljen, edzésben tartsa a nyelvizmait. Azt senki sem akarhatja, hogy kijöjjön a gyakorlatból, legfőként ő maga nem.
Egy öregasszony zavaros, zagyva habogásából valami olyasmit szűr le, hogy a szirtek felé él valami remete, akinek vinni kéne ezt-azt. A csóka megveti a pénzt és kedveli a hasznos mütyüröket. ~Hej, pont nekem való muksó lehet!~
Reggel Farinc útra is kél, hogy megkeresse, vagy ha más nem, bejárja a vidéket mert a helyismeret sokat nyom a latban, ha valakivel vitatkozni kell.*
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-05 17:04:38
Üzenet elküldve: 2016-03-05 17:04:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Darahn Glaream //
*A lányt egy érces hang kelti fel álmából. Darahn az, aki apró lökésekkel és mogorva hangételével ébresztgeti őt.
Álmában meseországban járt. A nap, a felhők, a fák, még a fű is kendvenc színe árnyalataiban pompázott, lilában. Meseország közepén volt egy hófehér, arany cirmokkal és ékkövekkel fényesre mázolt kastély. Szülei ezen épület díszes abablakai mögül integettek neki és hívták őt haza.
Kedvére való álom volt. Legalább újra hozott életébe egy apró pompát és fényűzést, ami hiánya megnehezítette eddigi napjait.
A lány csipás szemét törölgetve megpillantja a szárazföld pislákoló fényeit. A vizen rengeteg hajó sorakozik, de egyehy merőben kiemelkedik a többi közül. Szépsége vetekszik Xonruk meseországával, s meglepetten tapasztalja, hogy ehhez foghatót ő is ritkán látott otthon.
Xonruk szempilláját megsimogatják a nap első sugarai, mikor a hajó eléri a kikötőt. Ugyan még mindig álmos, de egy szemhunyásnyit sem tudna aludni, olyan izgatott.*
~Vajon az itt élő szívesen fogadják érkezésünk? Mit gondolnak majd rólunk?~
*Töprengését a törbe fülbemászóan gusztustalan hangja töri meg. Úgylátszik kedvese ócsárlása a legjobb időtöltésnek bizonyul számára. Természetesen most, a legutolsó pillanatban sem tudja megtartani magának ez a nagyképű fajankó, eme hízelgő szavakat, hisz úgysem fogja őket látni többé. Vagyis egyelőre biztos nem.
Xonruk látja Garahn arcán a dühöt és a megalázottságot, mikor épp rángatja le őt a hajóról.
A lány most először, s utoljára hátra pillant, majd szúrós tekintetét a törpére szegezi.*
~Meg fogja bánni~
*Mikor lelépnek a móló első deszkájára, a lányt apró kétségbeesés fogja el, de nem nyomja el az izgalmat amit érez. Tudja, hogy Garahn ettől a perctől teljesen számít rá, ugyanis a föld alatt nevelkedett, ezért a felszíni tájékozódás nem tartozik az erősségei közé.
Szárazföld. Xonruk ajkai szélesre húzódnak, majd mosolya egy lágy vigyorba folyik át, hófehét fogait a világ elé tárva. Ámbár kedvese kérése kicsit letöri, mégis számított rá.*
~Hol lehet a Rumos Rókalyuk?~
*Kicsit tépelődik magában, majd kedvese felé fordul.*
-Szerintem induljunk el egy irányba és kérdezzünk meg pár járókelőt. Ezeket itt hiába kérdeznénk. Vándorok, menekültek, és söpredék. *A lány hangja elcsuklik, majd lesütött szemmel folytatja* Olyanok, mint mi.
*Erőt vesz magán, majd Garahn szemébe néz és egy apró mosoly ül orcájára.
Egymásba karolva, néhány megtetett méter után a házaspár egy idős gnóm férfit pillant meg. Haját teljesen fehérre festette az idő, ráncai szinte elfedik pici szemeit. Rongyos ruhácskájában, egy ládikával kezében, hátára rögzített horgászbottal tipeg a móló itányába.
A lány széles vigyorral, férjét ráncigálva siet a bácsika elé, s illedelmesen megszólítja.*
-Jó reggelt! Elnézést, ha zavarom, de egy kis segítségre szorulnánk. Volna kedves útba igazítani bünnket a Rumos Rókalyuk felé?
*A gnóm elmosolyodik, majd kezével az egyik irányba mutat.*
-Arra, az utolsó hajó után.
*Xonruk illedelmesen megköszöni a segítséget, egy apró mosolyt villantva a férfira, elköszön.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.07 16:49:39, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*A lányt egy érces hang kelti fel álmából. Darahn az, aki apró lökésekkel és mogorva hangételével ébresztgeti őt.
Álmában meseországban járt. A nap, a felhők, a fák, még a fű is kendvenc színe árnyalataiban pompázott, lilában. Meseország közepén volt egy hófehér, arany cirmokkal és ékkövekkel fényesre mázolt kastély. Szülei ezen épület díszes abablakai mögül integettek neki és hívták őt haza.
Kedvére való álom volt. Legalább újra hozott életébe egy apró pompát és fényűzést, ami hiánya megnehezítette eddigi napjait.
A lány csipás szemét törölgetve megpillantja a szárazföld pislákoló fényeit. A vizen rengeteg hajó sorakozik, de egyehy merőben kiemelkedik a többi közül. Szépsége vetekszik Xonruk meseországával, s meglepetten tapasztalja, hogy ehhez foghatót ő is ritkán látott otthon.
Xonruk szempilláját megsimogatják a nap első sugarai, mikor a hajó eléri a kikötőt. Ugyan még mindig álmos, de egy szemhunyásnyit sem tudna aludni, olyan izgatott.*
~Vajon az itt élő szívesen fogadják érkezésünk? Mit gondolnak majd rólunk?~
*Töprengését a törbe fülbemászóan gusztustalan hangja töri meg. Úgylátszik kedvese ócsárlása a legjobb időtöltésnek bizonyul számára. Természetesen most, a legutolsó pillanatban sem tudja megtartani magának ez a nagyképű fajankó, eme hízelgő szavakat, hisz úgysem fogja őket látni többé. Vagyis egyelőre biztos nem.
Xonruk látja Garahn arcán a dühöt és a megalázottságot, mikor épp rángatja le őt a hajóról.
A lány most először, s utoljára hátra pillant, majd szúrós tekintetét a törpére szegezi.*
~Meg fogja bánni~
*Mikor lelépnek a móló első deszkájára, a lányt apró kétségbeesés fogja el, de nem nyomja el az izgalmat amit érez. Tudja, hogy Garahn ettől a perctől teljesen számít rá, ugyanis a föld alatt nevelkedett, ezért a felszíni tájékozódás nem tartozik az erősségei közé.
Szárazföld. Xonruk ajkai szélesre húzódnak, majd mosolya egy lágy vigyorba folyik át, hófehét fogait a világ elé tárva. Ámbár kedvese kérése kicsit letöri, mégis számított rá.*
~Hol lehet a Rumos Rókalyuk?~
*Kicsit tépelődik magában, majd kedvese felé fordul.*
-Szerintem induljunk el egy irányba és kérdezzünk meg pár járókelőt. Ezeket itt hiába kérdeznénk. Vándorok, menekültek, és söpredék. *A lány hangja elcsuklik, majd lesütött szemmel folytatja* Olyanok, mint mi.
*Erőt vesz magán, majd Garahn szemébe néz és egy apró mosoly ül orcájára.
Egymásba karolva, néhány megtetett méter után a házaspár egy idős gnóm férfit pillant meg. Haját teljesen fehérre festette az idő, ráncai szinte elfedik pici szemeit. Rongyos ruhácskájában, egy ládikával kezében, hátára rögzített horgászbottal tipeg a móló itányába.
A lány széles vigyorral, férjét ráncigálva siet a bácsika elé, s illedelmesen megszólítja.*
-Jó reggelt! Elnézést, ha zavarom, de egy kis segítségre szorulnánk. Volna kedves útba igazítani bünnket a Rumos Rókalyuk felé?
*A gnóm elmosolyodik, majd kezével az egyik irányba mutat.*
-Arra, az utolsó hajó után.
*Xonruk illedelmesen megköszöni a segítséget, egy apró mosolyt villantva a férfira, elköszön.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.07 16:49:39, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-04 15:22:22
Üzenet elküldve: 2016-03-04 15:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Óvatosan manőverezik a dokkok közt, nem kedveli a vízparti vidéket, de hát ez nem is olyan meglepő, hiszen ő maga wegtoren közeléből származik. A burjánzó mélyzöld növényzettel borított, puha földű erdőket szereti leginkább. A friss esőillatot, a bársonyos mohát. A tenger mellett csípi az orrát a sós levegő, kikezdi szemeit a szűnni nem akaró szél, a sirályok vijjogása meg egyenesen az agyára megy.
Szerencsére nem kell sokáig itt vesztegelnie, ha minden jól megy különösebb fennakadás nélkül haladhat tovább kijelölt célja felé.*
Szerencsére nem kell sokáig itt vesztegelnie, ha minden jól megy különösebb fennakadás nélkül haladhat tovább kijelölt célja felé.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-03-04 12:02:59
Üzenet elküldve: 2016-03-04 12:02:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Xonruk Vryll Glaream //
*Az éjszaka hosszú a hím számára, mint az összes többi. Alulról felerősödik a rabok zaja, az evezők súrlódása a fán és csapódása a vízen, az őket fogva tartó láncok fémes hangját egyszerűen képtelen megszokni. A hajó fedélzetét borítón deszkapadló nem nyújtja a legkényelmesebb pihenési lehetőségeket, de ha nincs más hát nincs más. Nagyobb luxusra sem pénz, sem lehetőség nem adatott, így azzal kell beérni, ami jutott. Friss hitvesével olyan gyorsan kellett elhagyniuk a királyságot, amilyen gyorsan azt csak lehetett, így első opciónak a kása és a hideg, nyirkos padló tökéletesen megfelel.
Hangos ordítás kelti álmából Darahn-t, ki álmos szemmel tekint a hang forrása felé. A törpe az, tenyerei feszesen markolják a hajó kormányát, a hivatalos fedélzet pedig sűrűn járkál az utasok között, mit sem törődve azzal, ha netán valami kellemetlenséget okoznának nekik. Több helyről hangosabb nyögéseket, kisebb kiáltásokat hall, ahogy siettükben véletlenül -vagy szándékosan- taposnak az emberekre. Lassan elérik a kikötőt, így elő kell készíteni a hajót.*
-Nyugalom emberek, nyugalom! Aki nem akar magának kellemetlenségeket az álljék fel, ne hátráltassuk a fedélzetet! Mint, hogy az utazás elején kijelentettem, a fedélzet nem magukért van, az a többi hajó! Gyerünk, gyerünk!
*A kapitány érces hangja nehezen kivehető a tenger, valamint azon utazók zajától, de talán nem is fontos. Valószínűleg nem puszta jóindulatból mondta el ezeket. Darahn felkelti szerelmét, mely reméli a lehető legnagyobb könnyedséggel veszi a korai ébresztést.*
-Gyorsan! Kelj fel, mielőtt rád lépnek!
*Szól hozzá kissé ideges hangszínnel. Érezni, hogy nem felé irányul a düh, de ez ellen nem tud nagyon mit tenni. A hajó érezhetően lassul, s ahogy mind a ketten kiegyenesednek, már látni is a város ezen részének tompa fényeit. Nincs túl sok, pár fáklya, nem több, mégis jó érzéssel tölti el a sötételfet.*
~Végre szárazföld.~
*Hajók tömkelege pihen a vízfelszínen, viszont egy kiemelkedik a többi közül. Színes fényáradat díszíti, mely több szín együttes harmóniájában pompázik. Az emberek sorra bámulják, kik föl lettek riogatva és szinte el vannak tőle ájulva. Az elfnek viszont túl fényes, amihez hozzá kell még szoknia. Falvából néha feljöttek a felszínre, viszont a föld alatt mindig is jobban érezte magát, nem beszélve a tájékozódásról, melyet egyszerűen lehetetlennek tart, hogy nem téved el a nép a felszín felett.
Pirkadat kezdetére lassan ki is kötnek. A vitorlás famonstrum megáll, már csak a víz jobbra-balra zötykölődése az, ami mozgatja a járművet.*
-Látod, fiam, ha? *Csapódik hirtelen egy tenyér Darahn hátának és egy ismerősen idegesítő hang üti meg fülét.* Az az a hajó, melyre valószínűleg soha nem lesz pénzed vagy a fény miatt merszed belépni! Majd gondolok rád, mikor elfogyasztom a mai kis rákvacsorámat a szobámból, rendben? Ha ha! A sötétség lakói közül nem sokat látni ilyen helyeken, maximum ha volt olyan szerencsés és jó eszű, hogy kiemelkedett a porból, melyből te soha nem fogsz! Na lódulj, fajankó és többet ne is lássalak ezen a hajón!
*Lök a sötételfen egyet, jelezve, hogy ideje indulni. A törpe persze mint mindig, most is két őr között áll mely csupán gyávaságáról tesz tanúbizonyságot.*
-Menjünk!
*Karol bele hitvesébe, majd húzza magával le a hajóról. A famóló hosszú, mely folyosóként szolgál a hajók között a partig, de ha még nem is a szárazföldön vannak, mérföldekkel jobb és stabilabb, mint a rabszállító.*
-Meg is érkeztünk! *Húzódnak mosolyra ajkai.* Az egyik férfi mondta a hajón, hogy ő egyszer már járt itt. Van valami olcsó kis fogadó errefelé, a Rumos Rókalyuk, már ha jól emlékszem. Biztos van meleg étel és egy ágy kettőnknek. Innen a tiéd a pálya.
*Nem is nagyon megy bele, miért adja át a vezetés lehetőségét a lánynak, elvégre az pontosan tudja, hogy a felszín felett semmilyen tájékozódóképességgel nem rendelkezik a hím, így jóval több esélyük van megtalálni a helyet, ha most Xonruk vezeti a kis keresőexpedíciójukat.*
*Az éjszaka hosszú a hím számára, mint az összes többi. Alulról felerősödik a rabok zaja, az evezők súrlódása a fán és csapódása a vízen, az őket fogva tartó láncok fémes hangját egyszerűen képtelen megszokni. A hajó fedélzetét borítón deszkapadló nem nyújtja a legkényelmesebb pihenési lehetőségeket, de ha nincs más hát nincs más. Nagyobb luxusra sem pénz, sem lehetőség nem adatott, így azzal kell beérni, ami jutott. Friss hitvesével olyan gyorsan kellett elhagyniuk a királyságot, amilyen gyorsan azt csak lehetett, így első opciónak a kása és a hideg, nyirkos padló tökéletesen megfelel.
Hangos ordítás kelti álmából Darahn-t, ki álmos szemmel tekint a hang forrása felé. A törpe az, tenyerei feszesen markolják a hajó kormányát, a hivatalos fedélzet pedig sűrűn járkál az utasok között, mit sem törődve azzal, ha netán valami kellemetlenséget okoznának nekik. Több helyről hangosabb nyögéseket, kisebb kiáltásokat hall, ahogy siettükben véletlenül -vagy szándékosan- taposnak az emberekre. Lassan elérik a kikötőt, így elő kell készíteni a hajót.*
-Nyugalom emberek, nyugalom! Aki nem akar magának kellemetlenségeket az álljék fel, ne hátráltassuk a fedélzetet! Mint, hogy az utazás elején kijelentettem, a fedélzet nem magukért van, az a többi hajó! Gyerünk, gyerünk!
*A kapitány érces hangja nehezen kivehető a tenger, valamint azon utazók zajától, de talán nem is fontos. Valószínűleg nem puszta jóindulatból mondta el ezeket. Darahn felkelti szerelmét, mely reméli a lehető legnagyobb könnyedséggel veszi a korai ébresztést.*
-Gyorsan! Kelj fel, mielőtt rád lépnek!
*Szól hozzá kissé ideges hangszínnel. Érezni, hogy nem felé irányul a düh, de ez ellen nem tud nagyon mit tenni. A hajó érezhetően lassul, s ahogy mind a ketten kiegyenesednek, már látni is a város ezen részének tompa fényeit. Nincs túl sok, pár fáklya, nem több, mégis jó érzéssel tölti el a sötételfet.*
~Végre szárazföld.~
*Hajók tömkelege pihen a vízfelszínen, viszont egy kiemelkedik a többi közül. Színes fényáradat díszíti, mely több szín együttes harmóniájában pompázik. Az emberek sorra bámulják, kik föl lettek riogatva és szinte el vannak tőle ájulva. Az elfnek viszont túl fényes, amihez hozzá kell még szoknia. Falvából néha feljöttek a felszínre, viszont a föld alatt mindig is jobban érezte magát, nem beszélve a tájékozódásról, melyet egyszerűen lehetetlennek tart, hogy nem téved el a nép a felszín felett.
Pirkadat kezdetére lassan ki is kötnek. A vitorlás famonstrum megáll, már csak a víz jobbra-balra zötykölődése az, ami mozgatja a járművet.*
-Látod, fiam, ha? *Csapódik hirtelen egy tenyér Darahn hátának és egy ismerősen idegesítő hang üti meg fülét.* Az az a hajó, melyre valószínűleg soha nem lesz pénzed vagy a fény miatt merszed belépni! Majd gondolok rád, mikor elfogyasztom a mai kis rákvacsorámat a szobámból, rendben? Ha ha! A sötétség lakói közül nem sokat látni ilyen helyeken, maximum ha volt olyan szerencsés és jó eszű, hogy kiemelkedett a porból, melyből te soha nem fogsz! Na lódulj, fajankó és többet ne is lássalak ezen a hajón!
*Lök a sötételfen egyet, jelezve, hogy ideje indulni. A törpe persze mint mindig, most is két őr között áll mely csupán gyávaságáról tesz tanúbizonyságot.*
-Menjünk!
*Karol bele hitvesébe, majd húzza magával le a hajóról. A famóló hosszú, mely folyosóként szolgál a hajók között a partig, de ha még nem is a szárazföldön vannak, mérföldekkel jobb és stabilabb, mint a rabszállító.*
-Meg is érkeztünk! *Húzódnak mosolyra ajkai.* Az egyik férfi mondta a hajón, hogy ő egyszer már járt itt. Van valami olcsó kis fogadó errefelé, a Rumos Rókalyuk, már ha jól emlékszem. Biztos van meleg étel és egy ágy kettőnknek. Innen a tiéd a pálya.
*Nem is nagyon megy bele, miért adja át a vezetés lehetőségét a lánynak, elvégre az pontosan tudja, hogy a felszín felett semmilyen tájékozódóképességgel nem rendelkezik a hím, így jóval több esélyük van megtalálni a helyet, ha most Xonruk vezeti a kis keresőexpedíciójukat.*
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-29 06:05:04
Üzenet elküldve: 2016-02-29 06:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután végre elhagyta a bűzös kikötőt, azt gondolja az ork ennél már csak jobb lehetne. De nem. A dokkok okozta hangulat, és látkép egyszerűen ork szemmel is ronda. Mindenhol utca kölykök, és szemét. Mellette pedig árusok akarják elvesztegetni azt a maradék kis aranyt is amit megkuporgatott magának a kedves érdeklődő. Elég gusztustalan egy hely ez. Nem hiába szedi a lábát, hogy minél hamarabb túl lehessen az emberek által épített koszfészkeken. Nem akadékoskodik sokat. Ha valaki az útban van, az vagy arrébb megy, vagy fellöki a nagydarab ork. A döntés csak azokon múlik akik épp szemben jönnek. Viccet félre téve, egy ekkora állatot ki nem kerülne ki? Talán egy kötekedő, aki túl sokat képzel magáról. Más nem igen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.29 10:56:23, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elgépelés javítása.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.29 10:56:23, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elgépelés javítása.
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-28 22:59:58
Üzenet elküldve: 2016-02-28 22:59:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
*Több nappal ezelőtt Worgh elindult, hogy a Hagrar által Zirrahra bízott orkok előtt érjen oda a szirtekhez, ahol az lett volna a feladat, hogy Worgh valamiféle harcost faragjon belőlük, vagy legalábbis megpróbálkozzon ilyesmivel. Az idő telt, az orkok viszont csak nem jöttek, s egy nap várakozás után Worgh végül feladta, elindult hazafelé. Úgy okoskodott, ha valami történt az övéivel, annak út közben kellett megesnie nagy valószínűséggel, elvégre másmerre csak nem kóricálnak má' el ezek, ha egyszer Hagrar megmondta, amit meg kellett mondania. Az meg nem volt más, mint hogy egyenest irány a szirtek, nem ám elkolbászolni erre-arra. Persze az orkok nem a túlzott fegyelmükről híresek, azért csak van annyi sütnivalójuk, hogy idegen terepen ne kirándulgassanak. Vagy nem. Ezt akarja Worgh kideríteni.*
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-27 19:51:28
Üzenet elküldve: 2016-02-27 19:51:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az ork magabiztos léptekkel járja a kikötő területét, nem tartva se a matrózoktól, se a zsoldosoktól. A sziklaszirtek bizony megfárasztották a fiatal orkot. Ennek eredményéül, kövér izzadságcseppeket töröl homlokáról, s a levegőt is elég szaporán veszi. Hiába, nem kapott megfelelő harci kiképzést, mivel klánja széthullt a vér havának 55. napján. Krag ekkor még fiatal és nyeszlett volt. Saját maga próbálja magát kondícióban tartani. Vadászik, és küzd ha kell. Igaz hogy az orkot jobban érdekli az éteri energiák és a misztikumok. De ezt nem igazán hangoztatja, elvégre akkor gyengének tűnne a harcosok között. Ahogy nézegeti a silány árukat, amit a standok kínálnak fintorogva halad a kígyózó sorokon. Igazából fajtársakat keres de nem akad sok errefelé. De nem adja fel a ork. Érzi a vérében hogy közel van már a célhoz, és az orkokhoz. A jó az orkokban hogy nem feltétlen kell csak az eszükre hallgatni. Ott vannak az ösztönök, amiket az emberek elnyomnak magukban. Különös törvényeket követve, nyomják el azt amit születésükkel magukba szívtak. Irány a dokk. Utána majd csak lesz valami ork tábor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.02 21:41:50, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.02 21:41:50, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:43:23
Üzenet elküldve: 2016-02-26 16:43:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás - Eltéved lélek//
*Délutánra eléri a Dokkokat. Hogy mit keres itt arról fogalma sincs. Viszont elérte. Úgy tűnik nagyon eltévedt, és valahol egy másik utat választott.* ~Talán a szántóföldeknél?~
*Mindenesetre feltölti készleteit, és tovább halad. Hátha eljut arra a vidékre amit keres. A kanyargózó árusok között járkál a fiatal férfi, és mindenféle csecsebecsét ajánlanak neki. Viszont a fiúnak nincs sok pénze. Így hát nem is költi azt. Kezd besötétedni, és a furábbnál furább alakok is megjelennek. Nail minél előbb eltűnik a helyről, és a kikötő felé veszi az irányt. Talán ott talál valami fontosat, vagy egy útmutatót. Esetleg egy táblát mi merre található. A fiú már napok óta nem tisztálkodott, köpenye is megszakadt. Egyedül botja ami még teljesen ép, és jó szolgálatot tesz. Sikeresen megúszta a hullákat, az orkokat, viszont sikeresen el is tévedt. Nem sok információt tud szerezni a dokkoknál. Mivel akik eddig kint voltak, azok egész gyorsan nekiállnak pakolni. A sötét, és furcsa idegenek pedig kipakolnak. Van akinek még kidobó embere is van. Jobb lesz innen ténylegesen eltűnni. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.26 16:52:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Délutánra eléri a Dokkokat. Hogy mit keres itt arról fogalma sincs. Viszont elérte. Úgy tűnik nagyon eltévedt, és valahol egy másik utat választott.* ~Talán a szántóföldeknél?~
*Mindenesetre feltölti készleteit, és tovább halad. Hátha eljut arra a vidékre amit keres. A kanyargózó árusok között járkál a fiatal férfi, és mindenféle csecsebecsét ajánlanak neki. Viszont a fiúnak nincs sok pénze. Így hát nem is költi azt. Kezd besötétedni, és a furábbnál furább alakok is megjelennek. Nail minél előbb eltűnik a helyről, és a kikötő felé veszi az irányt. Talán ott talál valami fontosat, vagy egy útmutatót. Esetleg egy táblát mi merre található. A fiú már napok óta nem tisztálkodott, köpenye is megszakadt. Egyedül botja ami még teljesen ép, és jó szolgálatot tesz. Sikeresen megúszta a hullákat, az orkokat, viszont sikeresen el is tévedt. Nem sok információt tud szerezni a dokkoknál. Mivel akik eddig kint voltak, azok egész gyorsan nekiállnak pakolni. A sötét, és furcsa idegenek pedig kipakolnak. Van akinek még kidobó embere is van. Jobb lesz innen ténylegesen eltűnni. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.26 16:52:37, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:23:43
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:23:43
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan a fejére húzza csuklyáját és ki is szalad szinte a fogadóból, hogy a kikötőben keressen egy ruhakereskedőt, akitől tud venni valami göncöt, ami nem szűk és segít elrejteni legalább egy kicsit a szép kecses alakját. Nem hiába, az embert eléggé a külseje alapján ítélik meg, így ha nem változtat rajta, folyton csak a csinoska szép nőt látnák benne és nem is néznének mélyebbre. Nem is kell sokat mennie és meglátja a tökéletes ruhát. Átlagos, nem kirívó és kicsit nagy is rá, annyira ami még nem fogja zavarni a mozgásban, de jól takar.*
-Üdv! Ebből a felsőből szeretnék egyet és abból a bőrnadrágból mondjuk ezt. *Veszi el közben a számára megfelelő méreteket, ami miatt furán néz rá az árus, de hát neki aztán mindegy, hiszen a pénz az pénz.*
-Száz arany lesz. *Kapja meg a választ Myna, amit kicsit sokall, de nem akar belekötni, csak túl akar esni rajta, úgy is hamar összelopja ezt a pénzt.*
-Legyen száztíz arany és viszem a fekete sálat is. *Nyúl a sálért is, amire a szemét forgatja a kofa, de rábólint végül, így is többet keres a ruhákon.*
-Tessék. *Nyújtja át a lány az árusnakMesélő (Jandra) a 110 arannyal
teli zsákot és távozik is egy eldugottabb helyre, hogy felvegye új ruháját, majd a sálat körbetekerje az arca előtt.*
~Már csak ki kéne találnom merre induljak el és mihez kezdjek.~ *Fel se tűnik neki, hogy szinte az út közepébe sétál a kikötőben és belebambul a gondolataiba.*
-Üdv! Ebből a felsőből szeretnék egyet és abból a bőrnadrágból mondjuk ezt. *Veszi el közben a számára megfelelő méreteket, ami miatt furán néz rá az árus, de hát neki aztán mindegy, hiszen a pénz az pénz.*
-Száz arany lesz. *Kapja meg a választ Myna, amit kicsit sokall, de nem akar belekötni, csak túl akar esni rajta, úgy is hamar összelopja ezt a pénzt.*
-Legyen száztíz arany és viszem a fekete sálat is. *Nyúl a sálért is, amire a szemét forgatja a kofa, de rábólint végül, így is többet keres a ruhákon.*
-Tessék. *Nyújtja át a lány az árusnakMesélő (Jandra) a 110 arannyal
teli zsákot és távozik is egy eldugottabb helyre, hogy felvegye új ruháját, majd a sálat körbetekerje az arca előtt.*~Már csak ki kéne találnom merre induljak el és mihez kezdjek.~ *Fel se tűnik neki, hogy szinte az út közepébe sétál a kikötőben és belebambul a gondolataiba.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-21 23:02:39
Üzenet elküldve: 2016-02-21 23:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*Fütyörészve, egyenletes gyors léptekkel érkezik a kikötő irányából. Hátán elmaradhatatlan tengerészzsákja. Jelenleg egész jól megtömve különféle hasznos holmival, mint például egy jó üveg likőr, amit búcsúajándékul kapott a kapitányától. Csak éppen az említett személy nem tud erről. Részben ezért is siet. Nem lenne jó, ha még itt találnák, mikor észreveszik az említett ital hiányát. Na meg egyébként is elege van a vízből egy időre. Elég sok időt töltött mostanában tengeren, különféle vízi alkalmatosságokon és egyáltalán nem volt olyan muris a dolog, mint azt előre eltervezte. Pedig mennyi történetet hallott a matrózok tivornyáiról, párhoz ez idő alatt maga is hozzájárult, azt általában elfelejtették megemlíteni, mennyi időt kell kemény munkával tölteni és mennyit kell várni egy kis kikapcsolódásra. *
~ Ide se valószínű, hogy egyhamar visszatérek.~
*Gondolja miközben ruganyosan lépdel az erdei ösvény irányába. A dokkban folyó életre nem is nagyon figyel, pont elég ládát pakolt az utóbbi időben, hogy elmenjen a kedve a tőlük. Persze ennek ellenére, most szinte kitörő örömmel tekint a világ felé, hiszen megszabadult 'rabszolgaságából', pénze is van egy kevés, így boldogan rikkantva és egy utolsót parolázva a kikötő felé tér rá az Artheniorba vezető ösvényre.*
- Viszlát Kacagó Lazac, és kezdj rettegni Arthenior mert Cathan a kocsmák és szép szüzek réme visszatér!
~ Ide se valószínű, hogy egyhamar visszatérek.~
*Gondolja miközben ruganyosan lépdel az erdei ösvény irányába. A dokkban folyó életre nem is nagyon figyel, pont elég ládát pakolt az utóbbi időben, hogy elmenjen a kedve a tőlük. Persze ennek ellenére, most szinte kitörő örömmel tekint a világ felé, hiszen megszabadult 'rabszolgaságából', pénze is van egy kevés, így boldogan rikkantva és egy utolsót parolázva a kikötő felé tér rá az Artheniorba vezető ösvényre.*
- Viszlát Kacagó Lazac, és kezdj rettegni Arthenior mert Cathan a kocsmák és szép szüzek réme visszatér!
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-18 13:15:20
Üzenet elküldve: 2016-02-18 13:15:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
~El sem hiszem, hogy sikerült! Azok az ostobák engedték, hogy felüljek Negyvenes hátára, elhitték, hogy ez kell ahhoz, hogy megfékezzem. Aztán az a matróz nagyon óvatosan felvezette a pallón a lovam a raktérből, majd egy másik pallón ki a mólóra. Félelmetes volt, ahogy meghajlott a súlyunk alatt a kemény fa, de sikerült. Negyvenes remekül csinálta. Még azt is, ahogy a kőburkolatot érezve a patái alatt kitört.~
*Daynah torka még mindig fáj kicsit, olyan hangosan és élesen sikítozott.*
~El kellett hinniük, hogy halálfélelmem van, hogy tehetetlen áldozat vagyok, akit elragad a lova. Negyvenest persze nem hogy megállítani, beérni sem tudták!
Sikerült.~
*De tudja, hogy a szökés csak az első lépés volt az úton.
Most bujkál.
Negyvenest persze nem lehet csak úgy elrejteni, lévén a ló elég termetes, de szerencsére legalább a színe nem feltűnő. És a dokkoknál annyian nyüzsögnek most, sok a katona, lovasok is, így talán, ha meghúzza magát, elkeveredik köztük. Szürke köpenyének a csuklyáját az arcába húzva gyalogol a lovat kantárszáron vezetve egy fából tákolt raktárépület mellett egy közepesen szűk sikátorban, és fél. A sok között mindig több lehet a gonosztevő is, Daynah így tartja.
Odafigyel hát a beszélgetésekre és a pletykákra is, így szerez tudomást az élőholtakról, és a csatáról a folyónál.
Bár leggyorsabban vízi úton jutott volna északra, Artheniorba, vagy akár tovább is, erről a tervéről most letesz.*
~Lóháton kell nekivágnom, valamiféle ösvényen.~
*A környezetét folyton figyelve, üldözők után kutatva érdeklődik itt is, ott is, próbálja kitalálni, merre lenne a legbiztonságosabb az út.
Végül valamiféle Erdei ösvényre esik a választása. Úgy reméli, ha követnék, az erdőben tudna rejtőzni, talán még valami ehetőt is találna.
De most a legfontosabb, hogy kihúzza estig észrevétlenül. Az még pár óra. Két nagyobb ládarakás közé húzódik be, magával vonja a lovát is. A kantárt a kezében tartva végül a földre kuporodik, hátát egy ládának veti.
Fázik is és fél is. Elaludni nem mer, de próbál pihenni, és közben reméli, itt nem találják meg.
Szerencsére Negyvenes most nagyon csendesen viselkedik, így remélheti, hogy a test-, vagy inkább börtönőrei nem fedezik fel a rejtekhelyét.
Napszálltával pedig indulhat is tovább.*
*Daynah torka még mindig fáj kicsit, olyan hangosan és élesen sikítozott.*
~El kellett hinniük, hogy halálfélelmem van, hogy tehetetlen áldozat vagyok, akit elragad a lova. Negyvenest persze nem hogy megállítani, beérni sem tudták!
Sikerült.~
*De tudja, hogy a szökés csak az első lépés volt az úton.
Most bujkál.
Negyvenest persze nem lehet csak úgy elrejteni, lévén a ló elég termetes, de szerencsére legalább a színe nem feltűnő. És a dokkoknál annyian nyüzsögnek most, sok a katona, lovasok is, így talán, ha meghúzza magát, elkeveredik köztük. Szürke köpenyének a csuklyáját az arcába húzva gyalogol a lovat kantárszáron vezetve egy fából tákolt raktárépület mellett egy közepesen szűk sikátorban, és fél. A sok között mindig több lehet a gonosztevő is, Daynah így tartja.
Odafigyel hát a beszélgetésekre és a pletykákra is, így szerez tudomást az élőholtakról, és a csatáról a folyónál.
Bár leggyorsabban vízi úton jutott volna északra, Artheniorba, vagy akár tovább is, erről a tervéről most letesz.*
~Lóháton kell nekivágnom, valamiféle ösvényen.~
*A környezetét folyton figyelve, üldözők után kutatva érdeklődik itt is, ott is, próbálja kitalálni, merre lenne a legbiztonságosabb az út.
Végül valamiféle Erdei ösvényre esik a választása. Úgy reméli, ha követnék, az erdőben tudna rejtőzni, talán még valami ehetőt is találna.
De most a legfontosabb, hogy kihúzza estig észrevétlenül. Az még pár óra. Két nagyobb ládarakás közé húzódik be, magával vonja a lovát is. A kantárt a kezében tartva végül a földre kuporodik, hátát egy ládának veti.
Fázik is és fél is. Elaludni nem mer, de próbál pihenni, és közben reméli, itt nem találják meg.
Szerencsére Negyvenes most nagyon csendesen viselkedik, így remélheti, hogy a test-, vagy inkább börtönőrei nem fedezik fel a rejtekhelyét.
Napszálltával pedig indulhat is tovább.*
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-14 23:09:20
Üzenet elküldve: 2016-02-14 23:09:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Majdnem két hatot töltött a tengeren, de most már egyre közelebb a part, már látni az árbocok tömegét és érezni a jellegzetes kikötői szagokat.
Daynah a hajón tehetetlen volt, de, bár a mozgását ellenőrizni tudták a testőrei, vagy inkább őrei, a gondolatait nem.
A lány most a korlátnál áll, és ugyanaz jár a fejében, ami az út során eddig végig.
A szökés.
Wegtorenben az apja házában túl jól őrizték, onnan nem tudott elmenekülni, be volt zárva az aranykalitkába, ahol az apja csakis úgy tekintett rá, mint értékes arany tojást tojó madárkára, aki jó cserealap, vagy alku tárgya lehet, de ennél többet nem ér.
Neki pedig megvoltak a saját módszerei hogyan riasszon el bárkit.
Ó persze kapott érte büntetést, de elviselte. Az apja pedig kárt nem tehetett benne, ha továbbra is el akarta cserélni bárkivel, akármire, éppen ezért nincsenek a testén verésre utaló hegek, vagy más nyomok. Ami persze szerencse, de nem jelenti azt, hogy az elzárás annyival könnyebb lett volna.*
~De ennek vége! Mire partot érünk, valamit kitalálok, hiszen az egész őrölt tervre csakis a szökés lehetősége miatt bólintottam rá. Sikerülnie kell. Nem mehetek valami vadidegen öregemberhez!~
*A révkalauz a hajó elé jön, és ők egyre közelebb manővereznek a parthoz.*
~Már nem kell sokat várnom.~
*A hajó egyre közelebb kerül a parthoz, és a legénység ide-oda rohangálva kurtítja, meg feszíti a vitorlákat, ahogy az első tiszt üvöltözik. A kapitány a kormányos mellett áll, aki nagy elánnal tekeri a kormányt a révkalauz iránymutatásának megfelelően.
Odalent a raktérben pedig egyre idegesebben dobog egy ló, a deszkafalat rúgja, nyerít.*
~Negyvenes!~
*Daynah nem egy buta nő, bár már napok óta töpreng mit hogyan csináljon, most jut eszébe az eddigi legjobb megoldás. A lova! Negyvenes lesz a segítségére, a sötétbarna hátas, akinek a vérmérséklete annyira hasonló az övéhez, és akit magával hozhatott. Az apja ez alkalommal meggondolatlan volt, nem számolt sem a következményekkel, sem azokkal a lehetőségekkel, melyekkel így Daynah esetleg élhet. Sőt, ha rajta múlik, élni is fog. Nem is olyan soká.
A fedélzetmester futva érkezik a kapitányhoz, fojtott hangon beszélnek, majd az egyik matróz Daynah-hoz lép, és kéri menjen vele. A kapitány némi aggodalommal a hangjában közli vele, hogy a lova, az az átkozott bestia tombol, és azonnal, de haladéktalanul menjen le a raktérbe mellé, és nyugtassa meg.*
- Természetesen, kapitány úr! *Daynah a lehető legelőkelőbben pukedlizik.
Aztán az őt kísérő testőrök, vagy inkább börtönőrök egyikéhez fordul.*
- Összeszedem a holmimat, mert ha a lóval kell maradnom, akkor nem lesz rá időm később. Aztán Negyvenessel leszek.
*A férfi kelletlenül bólint. A lány közben hallja, ahogy a fedélzetmester magában morog, hogy elsőnek azt a büdös átokverte lovat fogják partra rakni.*
~Igen!~
*A lány már szalad is a kabinjába, és mivel a holmijait nem rakta szét az úton alig pár percébe kerül, hogy a sodronyingét magára kapja, rá a köpenyét, az alkarvédőket is felcsatolja, a fegyvereit is elrejti, majd a két nagy marhabőr zsákot is becsomagolja és összeköti, az iszákját is felkapja és ellenőrzi benne az erszényét. Még utoljára körbenéz, semmi nem marad utána a kabinban.
Aztán a raktérbe megy, ahol Negyvenes idegesen fújtat, de a gazdája jelenléte majdnem teljesen le tudja csillapítani.
Takarékos pontos mozdulatokkal nyergeli és szerszámozza a lovát, végül a nyerge mögé köti a zsákjait.
Halkan sóhajt.*
~Már mindjárt.~
- Mi szállunk elsőnek partra, Negyvenes. Légy okos, jó paci! Amint lent vagyunk...
*Daynah ismeri a lovát, sejti, sőt tudja, amint szilárd talajt fognak a patái, azonnal ki fog törni. Mindenképpen mellette kellett volna lennie, hogy megfékezze, hogy a ló nehogy valakit megtaposson, de a terv megváltozott.*
~Nem mellette leszek, hanem rajta, a nyergében.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.16 18:44:36, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
Daynah a hajón tehetetlen volt, de, bár a mozgását ellenőrizni tudták a testőrei, vagy inkább őrei, a gondolatait nem.
A lány most a korlátnál áll, és ugyanaz jár a fejében, ami az út során eddig végig.
A szökés.
Wegtorenben az apja házában túl jól őrizték, onnan nem tudott elmenekülni, be volt zárva az aranykalitkába, ahol az apja csakis úgy tekintett rá, mint értékes arany tojást tojó madárkára, aki jó cserealap, vagy alku tárgya lehet, de ennél többet nem ér.
Neki pedig megvoltak a saját módszerei hogyan riasszon el bárkit.
Ó persze kapott érte büntetést, de elviselte. Az apja pedig kárt nem tehetett benne, ha továbbra is el akarta cserélni bárkivel, akármire, éppen ezért nincsenek a testén verésre utaló hegek, vagy más nyomok. Ami persze szerencse, de nem jelenti azt, hogy az elzárás annyival könnyebb lett volna.*
~De ennek vége! Mire partot érünk, valamit kitalálok, hiszen az egész őrölt tervre csakis a szökés lehetősége miatt bólintottam rá. Sikerülnie kell. Nem mehetek valami vadidegen öregemberhez!~
*A révkalauz a hajó elé jön, és ők egyre közelebb manővereznek a parthoz.*
~Már nem kell sokat várnom.~
*A hajó egyre közelebb kerül a parthoz, és a legénység ide-oda rohangálva kurtítja, meg feszíti a vitorlákat, ahogy az első tiszt üvöltözik. A kapitány a kormányos mellett áll, aki nagy elánnal tekeri a kormányt a révkalauz iránymutatásának megfelelően.
Odalent a raktérben pedig egyre idegesebben dobog egy ló, a deszkafalat rúgja, nyerít.*
~Negyvenes!~
*Daynah nem egy buta nő, bár már napok óta töpreng mit hogyan csináljon, most jut eszébe az eddigi legjobb megoldás. A lova! Negyvenes lesz a segítségére, a sötétbarna hátas, akinek a vérmérséklete annyira hasonló az övéhez, és akit magával hozhatott. Az apja ez alkalommal meggondolatlan volt, nem számolt sem a következményekkel, sem azokkal a lehetőségekkel, melyekkel így Daynah esetleg élhet. Sőt, ha rajta múlik, élni is fog. Nem is olyan soká.
A fedélzetmester futva érkezik a kapitányhoz, fojtott hangon beszélnek, majd az egyik matróz Daynah-hoz lép, és kéri menjen vele. A kapitány némi aggodalommal a hangjában közli vele, hogy a lova, az az átkozott bestia tombol, és azonnal, de haladéktalanul menjen le a raktérbe mellé, és nyugtassa meg.*
- Természetesen, kapitány úr! *Daynah a lehető legelőkelőbben pukedlizik.
Aztán az őt kísérő testőrök, vagy inkább börtönőrök egyikéhez fordul.*
- Összeszedem a holmimat, mert ha a lóval kell maradnom, akkor nem lesz rá időm később. Aztán Negyvenessel leszek.
*A férfi kelletlenül bólint. A lány közben hallja, ahogy a fedélzetmester magában morog, hogy elsőnek azt a büdös átokverte lovat fogják partra rakni.*
~Igen!~
*A lány már szalad is a kabinjába, és mivel a holmijait nem rakta szét az úton alig pár percébe kerül, hogy a sodronyingét magára kapja, rá a köpenyét, az alkarvédőket is felcsatolja, a fegyvereit is elrejti, majd a két nagy marhabőr zsákot is becsomagolja és összeköti, az iszákját is felkapja és ellenőrzi benne az erszényét. Még utoljára körbenéz, semmi nem marad utána a kabinban.
Aztán a raktérbe megy, ahol Negyvenes idegesen fújtat, de a gazdája jelenléte majdnem teljesen le tudja csillapítani.
Takarékos pontos mozdulatokkal nyergeli és szerszámozza a lovát, végül a nyerge mögé köti a zsákjait.
Halkan sóhajt.*
~Már mindjárt.~
- Mi szállunk elsőnek partra, Negyvenes. Légy okos, jó paci! Amint lent vagyunk...
*Daynah ismeri a lovát, sejti, sőt tudja, amint szilárd talajt fognak a patái, azonnal ki fog törni. Mindenképpen mellette kellett volna lennie, hogy megfékezze, hogy a ló nehogy valakit megtaposson, de a terv megváltozott.*
~Nem mellette leszek, hanem rajta, a nyergében.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.02.16 18:44:36, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:49:51
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:49:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~ Végre elmentem az Artheniori folyóról mielőtt baj lett volna. ~
* Megkönnyebbülten leül egy padra, majd elkezdi lóbálni a lábát. *
~ Erősebbnek kell lennem, nem futhatok el minden veszélyes helyről, jobb lenne inkább megverni aki fenyegetni mer. Vagy ha megtanulok varázsolni, máshogy is tudok mókázni az ellenségeimmel. ~
- Elnézést innen hogyan kell tovább menni a Mágustoronyba?
* Valaki útbaigazítja, bár úgy mondja ezt neki mintha már eleve tudnia kéne, de csak holnap indul útnak így is nagyon fáradt már. Azért a fáradság ellenére körülnéz a kikötőben. Rögtön meg is látja homokos partot, ahol fürdőzik egyet, a vizet itt furcsa módon mintha egy kicsit melegebbnek érezné. *
~ Ez nagyon jó volt, de most már kell szereznem egy szállást estére. Remélem itt nem fogok annyiszor eltévedni. ~
* Szerencsésen talál egy hajót magának ahol megszállhat. *
A hozzászólás írója (Bagyi Tírabo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.10 21:51:15
* Megkönnyebbülten leül egy padra, majd elkezdi lóbálni a lábát. *
~ Erősebbnek kell lennem, nem futhatok el minden veszélyes helyről, jobb lenne inkább megverni aki fenyegetni mer. Vagy ha megtanulok varázsolni, máshogy is tudok mókázni az ellenségeimmel. ~
- Elnézést innen hogyan kell tovább menni a Mágustoronyba?
* Valaki útbaigazítja, bár úgy mondja ezt neki mintha már eleve tudnia kéne, de csak holnap indul útnak így is nagyon fáradt már. Azért a fáradság ellenére körülnéz a kikötőben. Rögtön meg is látja homokos partot, ahol fürdőzik egyet, a vizet itt furcsa módon mintha egy kicsit melegebbnek érezné. *
~ Ez nagyon jó volt, de most már kell szereznem egy szállást estére. Remélem itt nem fogok annyiszor eltévedni. ~
* Szerencsésen talál egy hajót magának ahol megszállhat. *
A hozzászólás írója (Bagyi Tírabo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.10 21:51:15
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:54:43
Üzenet elküldve: 2016-02-08 17:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Útban hazafelé//
* A visszaúton szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlik, még a kapitánynak sem kell segíteniük. Cralan ezért a hajón töltött idő alatt jórészt meditál, s formagyakorlatokat végez. Amikor azonban végre kikötnek, a félvér is fellélegzik. *
- Csak nem mernének szórakozni egy nemesi család lovaival.
* Jegyzi meg, hallva a Matróna aggodalmait. Hajnal hálás nyerítéssel fogadja gazdáját, ám a halott hírek már nem ilyen hálásak. *
- Én a magam részéről amondó vagyok, hogy jobb lenne kicsit felkészülni. Nem tudhatjuk, mivel állunk szemben.
* Nem a félelem szól a férfiból, sokkal inkább a józan ész. Ő maga is érdeklődve néz Moon felé, hisz úgyis az Úrnő fog dönteni. *
* A visszaúton szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlik, még a kapitánynak sem kell segíteniük. Cralan ezért a hajón töltött idő alatt jórészt meditál, s formagyakorlatokat végez. Amikor azonban végre kikötnek, a félvér is fellélegzik. *
- Csak nem mernének szórakozni egy nemesi család lovaival.
* Jegyzi meg, hallva a Matróna aggodalmait. Hajnal hálás nyerítéssel fogadja gazdáját, ám a halott hírek már nem ilyen hálásak. *
- Én a magam részéről amondó vagyok, hogy jobb lenne kicsit felkészülni. Nem tudhatjuk, mivel állunk szemben.
* Nem a félelem szól a férfiból, sokkal inkább a józan ész. Ő maga is érdeklődve néz Moon felé, hisz úgyis az Úrnő fog dönteni. *
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-02-07 14:20:37
Üzenet elküldve: 2016-02-07 14:20:37
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban hazafelé//
*A tengeri úton nyugodtság van visszafelé, így még azt a luxust is megengedheti magának, hogy karba tett kézzel bámuljon előre a végtelen tengerbe. amikor szüksége van rá a kapitánynak akkor segít, de ha nem muszáj nem erőlteti meg magát.*
~Végre szárazföld.~
*Az öreg tengeri medve épségben kitette őket, mondjuk ez neki szerencse, mert könnyedén találkozhatott volna a benga lovag öklével, ha valami hülyeséget csinál... már persze, ha lett volna lehetősége egyáltalán meglengetni az öklét.*
-Az ő bajuk lesz ha nem. *von vállat, ugyanis bizony ha nem úgy kapják vissza a lovakat ahogy kell, akkor szép kis felfordulást fog rendezni. A lovak rendben vannak, Ark szokásához híven rakoncátlan, de a lovagnak sikerül megnevelni. A hírek viszont már nem ilyen kedvezőek.*
-Egyszer tesszük ki a lábunkat a városból, és rögtön megvan a baj. *csóválja a fejét, majd a nyeregbe ugrik, sarkával megbökdösi Ark oldalát, és már galoppozik is társaival együtt.*
-Ha engem kérdeztek, akkor irány a folyó. Nézzük meg magunknak, hogy mi a fészkes fene folyik ott. Találkoztatok már holtakkal? Én már igen. *fintorodik el.* -Nem éppen a legkeményebb ellenfelek, simán össze lehet őket törni, zúzni, de ha seregszinten támadnak, akkor sok lúd disznót győz. Ott a helyünk. *mondja határozottan, majd a többiekre néz, mert most is a döntő az a Matróna szava lesz.*
*A tengeri úton nyugodtság van visszafelé, így még azt a luxust is megengedheti magának, hogy karba tett kézzel bámuljon előre a végtelen tengerbe. amikor szüksége van rá a kapitánynak akkor segít, de ha nem muszáj nem erőlteti meg magát.*
~Végre szárazföld.~
*Az öreg tengeri medve épségben kitette őket, mondjuk ez neki szerencse, mert könnyedén találkozhatott volna a benga lovag öklével, ha valami hülyeséget csinál... már persze, ha lett volna lehetősége egyáltalán meglengetni az öklét.*
-Az ő bajuk lesz ha nem. *von vállat, ugyanis bizony ha nem úgy kapják vissza a lovakat ahogy kell, akkor szép kis felfordulást fog rendezni. A lovak rendben vannak, Ark szokásához híven rakoncátlan, de a lovagnak sikerül megnevelni. A hírek viszont már nem ilyen kedvezőek.*
-Egyszer tesszük ki a lábunkat a városból, és rögtön megvan a baj. *csóválja a fejét, majd a nyeregbe ugrik, sarkával megbökdösi Ark oldalát, és már galoppozik is társaival együtt.*
-Ha engem kérdeztek, akkor irány a folyó. Nézzük meg magunknak, hogy mi a fészkes fene folyik ott. Találkoztatok már holtakkal? Én már igen. *fintorodik el.* -Nem éppen a legkeményebb ellenfelek, simán össze lehet őket törni, zúzni, de ha seregszinten támadnak, akkor sok lúd disznót győz. Ott a helyünk. *mondja határozottan, majd a többiekre néz, mert most is a döntő az a Matróna szava lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394