Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:17:25
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:17:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Irány Synmira!//
- Mind a kettő igaz, de onnan is leesett, hogy mágus vagy, hogy nincs olyan fegyvered, amit sok ellenfél ellen hosszabb távon be lehetne vetni, de a holtaktól mégsem úgy beszélsz, mintha annyira félnél tőlük, mint egy átlagos ember. Synmirát meg egy ottani tagtól ismerem, épp arra tartok. Szeretnék mágiát tanulni. Hogy miért járok erre? Nem is tudom... A tenger olyan csodálatos, meglátogattam, meg edzettem a szikláknál.
És mondd, mit tudunk a halottakról eddig? Mert csak nagyon keveset hallottam róluk, és kíváncsivá tettek. Egyik a sok bűnöm közül a kíváncsiság.
- Mind a kettő igaz, de onnan is leesett, hogy mágus vagy, hogy nincs olyan fegyvered, amit sok ellenfél ellen hosszabb távon be lehetne vetni, de a holtaktól mégsem úgy beszélsz, mintha annyira félnél tőlük, mint egy átlagos ember. Synmirát meg egy ottani tagtól ismerem, épp arra tartok. Szeretnék mágiát tanulni. Hogy miért járok erre? Nem is tudom... A tenger olyan csodálatos, meglátogattam, meg edzettem a szikláknál.
És mondd, mit tudunk a halottakról eddig? Mert csak nagyon keveset hallottam róluk, és kíváncsivá tettek. Egyik a sok bűnöm közül a kíváncsiság.
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:00:30
Üzenet elküldve: 2016-07-19 13:00:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás Majd Mágia Magolása Majd Menhelyre Menekülés //
*Na tehát, a fickó felkel, és melléjük is szegődik az úton. Kényelmesen mehetnek így tovább.*
-Szép napot Ooza!
*Köszön hát immáron a bátor alvó becsületes nevén.*
-Mostanában nem a legjobb erre őrség nélkül aludni. A holtak... nincsenek messze.
*Adja a fiú, mert hát fiatalosnak tűnik, tudtára a mostani helyzetet.*
-Mi is felváltva szoktunk aludni.
*Na meg persze most már nincs itt velük, mert ugye a lakott tereket kerülteti az állattal, de azért egy ember magas warg mellett is nyugodtan alhat az ember fia.*
-Netán hallottál már Synmiráról?
*Húzza fel szemöldökét a mágus dolgon.*
-Vagy csak annyira hóbortos mágusnak nézek ki?
*Találgat tovább, hiszen rá akar jönni miért azonosítják ennyiből mágusnak.*
~Nem baj ez mondjuk.~
*Nyugtatja magát. Habár szerette mindig, ha névtelen, és enyhén háttérmunkás tud maradni, azért az sem baj, ha a kis birtokuknak ennyire van híre.*
~Még a Abogr mester is tudta a toronyban.~
*Jut eszébe az az eset is.*
-Na és, mi okból jársz erre, ahol mostanában hát... a madár még igen, de már lassan az se?
*Kérdezősködik egy cseppet még.*
*Na tehát, a fickó felkel, és melléjük is szegődik az úton. Kényelmesen mehetnek így tovább.*
-Szép napot Ooza!
*Köszön hát immáron a bátor alvó becsületes nevén.*
-Mostanában nem a legjobb erre őrség nélkül aludni. A holtak... nincsenek messze.
*Adja a fiú, mert hát fiatalosnak tűnik, tudtára a mostani helyzetet.*
-Mi is felváltva szoktunk aludni.
*Na meg persze most már nincs itt velük, mert ugye a lakott tereket kerülteti az állattal, de azért egy ember magas warg mellett is nyugodtan alhat az ember fia.*
-Netán hallottál már Synmiráról?
*Húzza fel szemöldökét a mágus dolgon.*
-Vagy csak annyira hóbortos mágusnak nézek ki?
*Találgat tovább, hiszen rá akar jönni miért azonosítják ennyiből mágusnak.*
~Nem baj ez mondjuk.~
*Nyugtatja magát. Habár szerette mindig, ha névtelen, és enyhén háttérmunkás tud maradni, azért az sem baj, ha a kis birtokuknak ennyire van híre.*
~Még a Abogr mester is tudta a toronyban.~
*Jut eszébe az az eset is.*
-Na és, mi okból jársz erre, ahol mostanában hát... a madár még igen, de már lassan az se?
*Kérdezősködik egy cseppet még.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-18 20:37:04
Üzenet elküldve: 2016-07-18 20:37:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//MINDENKI//
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás Majd Mágia Magolása Majd Menhelyre Menekülés //
*Csendes, mint általában. Néha talán vált egy-két szót a többiekkel, de egyébként szótlanul bandukol. A toronynál töltött idő alatt gyógyultak valamit feltört lábai, hát most újra edzi kicsit a bőrét, ahol még nem keményedett meg eléggé. Pillanatnyilag mégis még a pihenőnél is jobban vágyna egy tálnyi rendes, főtt ételre. Mondjuk olyanra, mint amit a fogadóban evett még Taitosszal. És még sört is kapott hozzá!
Ábrándozását az töri meg, mikor a dokkokhoz érve eszébe jut, mit néztek meg innen. Most újra odafordul a romok felé, és máris kevésbé érzi az éhséget, ahogy összeszűkül a gyomra… Reméli, mire legközelebb erre jár, az élőholtak már csak egy rossz emlék lesznek, egy legyőzött sereg a történelmi jegyzetekben…*
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás Majd Mágia Magolása Majd Menhelyre Menekülés //
*Csendes, mint általában. Néha talán vált egy-két szót a többiekkel, de egyébként szótlanul bandukol. A toronynál töltött idő alatt gyógyultak valamit feltört lábai, hát most újra edzi kicsit a bőrét, ahol még nem keményedett meg eléggé. Pillanatnyilag mégis még a pihenőnél is jobban vágyna egy tálnyi rendes, főtt ételre. Mondjuk olyanra, mint amit a fogadóban evett még Taitosszal. És még sört is kapott hozzá!
Ábrándozását az töri meg, mikor a dokkokhoz érve eszébe jut, mit néztek meg innen. Most újra odafordul a romok felé, és máris kevésbé érzi az éhséget, ahogy összeszűkül a gyomra… Reméli, mire legközelebb erre jár, az élőholtak már csak egy rossz emlék lesznek, egy legyőzött sereg a történelmi jegyzetekben…*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-16 15:23:55
Üzenet elküldve: 2016-07-16 15:23:55
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Révész//
-Megvagy te kis dög! *Örül hangosan és az ölébe veszi a patkányt.* Nem kellett volna megijesztened Dintyt. *Korholja le házi kedvencét.*
*Kimarad a beszélgetésből és csak figyel, mit mond az a hálátlan kalóz. Amikor a Révészről és annak kapitányáról beszél hamar felfújja magát és hangosan felnevet.*
-Miket beszélsz te ütődött! Ez Leon hajója és az enyém! A szakállasnak semmi köze hozzá, csak egyszer fenn járt megnézni, mikor megmutattuk Nadaenak a raktérbe épített illegális bunyóhoz és állatversenyhez a ketrecet.
-Megvagy te kis dög! *Örül hangosan és az ölébe veszi a patkányt.* Nem kellett volna megijesztened Dintyt. *Korholja le házi kedvencét.*
*Kimarad a beszélgetésből és csak figyel, mit mond az a hálátlan kalóz. Amikor a Révészről és annak kapitányáról beszél hamar felfújja magát és hangosan felnevet.*
-Miket beszélsz te ütődött! Ez Leon hajója és az enyém! A szakállasnak semmi köze hozzá, csak egyszer fenn járt megnézni, mikor megmutattuk Nadaenak a raktérbe épített illegális bunyóhoz és állatversenyhez a ketrecet.
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-15 22:42:56
Üzenet elküldve: 2016-07-15 22:42:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lopott érték//
*Végre a másiknak is derengeni kezd, hogy nem a legjobb helyen tárgyalnak, legalábbis szavai és határozottabbá váló járása erre utal. A parancsoló hangnemre Xaly azért elhúzza a száját, de hát ha ettől jobban érzi magát a másik, ám legyen. Azért úgy látszik, a kisasszonynak is feltűnhetett a nem kívánt figyelem, mert arcát csuklyájával igyekszik rejteni és mintha aggódva pislogna hátrafelé. Szerencsére gond nélkül érnek ki a szabad levegőre. Ahogy Xaly körbepillant, nem tud kiigazodni a rengeteg hajó, dokk, daru és számolatlan mennyiségű, kisebb-nagyobb halmokba hordott, bizonyára árukat tartalmazó láda útvesztőjében. A kavalkád széle felé azonban mintha kisebb lenne a nyüzsgés.*
-Arra! *Mutatja is, hogy merre, majd el is indul arrafelé. Ha a lány továbbra is vele együtt halad, néhány perc gyanakodó hátrapillantgatással sűrűn teletűzdelt séta után elérnek a dokkok szélére. Az épített környezetnek itt szinte egycsapásra vége szakad, homok térség következik, ahonnan pancsoló gyerekek, kacagó emberek és más lények hangját hozza a szél. Xaly azonban nem akar avatatlan szemek vagy fülek közelébe kerülni. Ráfordul az egyik utolsó, kissé elhanyagolt és nagyon elhagyatott mólóra. Kisétál a végére és letelepszik arccal a látóhatár felé. Lába alatt a tenger, fölötte valami fekete-fehér madarakból álló raj vijjog, alatta a végtelennek tetsző tenger locsog, a móló korhadó lábain megtörve újra meg újra sós permetet fröcskölve felfelé. Ezt mindig is ki akarta próbálni, egy pillanatra le is hunyja a szemét. ~Itt sem lehet rossz élni…~ Aztán persze gyorsan körülnéz, legalább huszadjára, majd biztató mosollyal fordul a másik felé.*
-Na mesélj, mi van azzal a jelentős mennyiségű arannyal?
*Végre a másiknak is derengeni kezd, hogy nem a legjobb helyen tárgyalnak, legalábbis szavai és határozottabbá váló járása erre utal. A parancsoló hangnemre Xaly azért elhúzza a száját, de hát ha ettől jobban érzi magát a másik, ám legyen. Azért úgy látszik, a kisasszonynak is feltűnhetett a nem kívánt figyelem, mert arcát csuklyájával igyekszik rejteni és mintha aggódva pislogna hátrafelé. Szerencsére gond nélkül érnek ki a szabad levegőre. Ahogy Xaly körbepillant, nem tud kiigazodni a rengeteg hajó, dokk, daru és számolatlan mennyiségű, kisebb-nagyobb halmokba hordott, bizonyára árukat tartalmazó láda útvesztőjében. A kavalkád széle felé azonban mintha kisebb lenne a nyüzsgés.*
-Arra! *Mutatja is, hogy merre, majd el is indul arrafelé. Ha a lány továbbra is vele együtt halad, néhány perc gyanakodó hátrapillantgatással sűrűn teletűzdelt séta után elérnek a dokkok szélére. Az épített környezetnek itt szinte egycsapásra vége szakad, homok térség következik, ahonnan pancsoló gyerekek, kacagó emberek és más lények hangját hozza a szél. Xaly azonban nem akar avatatlan szemek vagy fülek közelébe kerülni. Ráfordul az egyik utolsó, kissé elhanyagolt és nagyon elhagyatott mólóra. Kisétál a végére és letelepszik arccal a látóhatár felé. Lába alatt a tenger, fölötte valami fekete-fehér madarakból álló raj vijjog, alatta a végtelennek tetsző tenger locsog, a móló korhadó lábain megtörve újra meg újra sós permetet fröcskölve felfelé. Ezt mindig is ki akarta próbálni, egy pillanatra le is hunyja a szemét. ~Itt sem lehet rossz élni…~ Aztán persze gyorsan körülnéz, legalább huszadjára, majd biztató mosollyal fordul a másik felé.*
-Na mesélj, mi van azzal a jelentős mennyiségű arannyal?
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-15 14:34:00
Üzenet elküldve: 2016-07-15 14:34:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Út a tanulás felé//
*Ooza a dokkok labirintusából kiérve a kikötőt pillantja meg. Itt már nem olyan nagy a tömeg, lehet szabadabban mozogni. Hajórengeteg veszi körül. Mindegyik jármű különbözik. Van, ami kicsi és még árbóca sincs, vannak hatalmas teherszállítóhajók is, míg olyan is előfordul néhány, mely előtt élményhajózást hirdető táblák állnak. Ooz úti célja a sziklaszirtek. Hallotta, hogy ott kiválóan lehet edzeni. A gondolataiba merülve közelít a szirtekhez, oda se figyelve átlép egy alvó ember fölött, aki valószínűleg túl sokat ivott. Kikerül mégegy embert, majd folytatja útját. Már nemsokára oda is ér az úti céljához. *
*Ooza a dokkok labirintusából kiérve a kikötőt pillantja meg. Itt már nem olyan nagy a tömeg, lehet szabadabban mozogni. Hajórengeteg veszi körül. Mindegyik jármű különbözik. Van, ami kicsi és még árbóca sincs, vannak hatalmas teherszállítóhajók is, míg olyan is előfordul néhány, mely előtt élményhajózást hirdető táblák állnak. Ooz úti célja a sziklaszirtek. Hallotta, hogy ott kiválóan lehet edzeni. A gondolataiba merülve közelít a szirtekhez, oda se figyelve átlép egy alvó ember fölött, aki valószínűleg túl sokat ivott. Kikerül mégegy embert, majd folytatja útját. Már nemsokára oda is ér az úti céljához. *
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-15 14:14:32
Üzenet elküldve: 2016-07-15 14:14:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Út a tanulás felé//
*Ooza a dokkoknál sétál. Szeretne még átérni rajtuk, mielőtt leszáll az éj, mert azt hallotta olyankor kellemetlen alakok is mászkálnak. Mint egy hatalmas labirintus, olyan az egész. Tele mindenhol dobozokkal, nem beszélve a hatalmas tömegről, ami sodor magával. Megpróbál kikerülni néhány szakadt alakot, és nem kis örömére sikerül is neki. Szívesen kérne útbaigazítást, de fél megszólítani az idegeneket, így inkább maga próbál boldogulni. Amikor meglátja a kiutat a dokkokból, nagyon megkönnyebbül, hogy megszabadulhat a nagy tömegtől.*
*Ooza a dokkoknál sétál. Szeretne még átérni rajtuk, mielőtt leszáll az éj, mert azt hallotta olyankor kellemetlen alakok is mászkálnak. Mint egy hatalmas labirintus, olyan az egész. Tele mindenhol dobozokkal, nem beszélve a hatalmas tömegről, ami sodor magával. Megpróbál kikerülni néhány szakadt alakot, és nem kis örömére sikerül is neki. Szívesen kérne útbaigazítást, de fél megszólítani az idegeneket, így inkább maga próbál boldogulni. Amikor meglátja a kiutat a dokkokból, nagyon megkönnyebbül, hogy megszabadulhat a nagy tömegtől.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-14 18:41:11
Üzenet elküldve: 2016-07-14 18:41:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*A sötételf nő belemozdul a támadásba, így nem sikerül lemetszeni a karját a tervezettek szerint. Egy biztos, mikor végre megnyugodhat majd, nem kell sokat kérlelni, hogy mély álomba zuhanhasson. Fáradt, viseletes és valószínűleg meglehetősen kedvetlen is lesz. A boszorkány mozdulatai során kihátrál a támadásból, és nem is habozik a pajzsával viszonozni a cseppet sem kedves közeledést.
Aletai lehajol az érkező pajzs elől, miközben mozgásával újabb lendületet ad az Ívkardnak. Ezúttal az a célja, hogy a penge a csípőcsont fölött hatoljon be, és a test túlsó oldalán egy vízszintes vágással ugyanott jöjjön is ki. Ha sikerül a támadás, akkor kettévághatja a sötételfet, különösképpen úgy, hogy itt az előző vágásnál kevesebb csont, csakis a gerincvelő az, ami a fém útját állhatja.
Ezt követően egy ökleléssel megpróbálja kibillenteni a nőt az egyensúlyából. Ha a vágás sikerül, akkor ezzel szét is választhatja a test két részét, ha viszont nem, akkor nyer vele egy kis időt, hogy ismét felkészülhessen a védekezésre.*
*A sötételf nő belemozdul a támadásba, így nem sikerül lemetszeni a karját a tervezettek szerint. Egy biztos, mikor végre megnyugodhat majd, nem kell sokat kérlelni, hogy mély álomba zuhanhasson. Fáradt, viseletes és valószínűleg meglehetősen kedvetlen is lesz. A boszorkány mozdulatai során kihátrál a támadásból, és nem is habozik a pajzsával viszonozni a cseppet sem kedves közeledést.
Aletai lehajol az érkező pajzs elől, miközben mozgásával újabb lendületet ad az Ívkardnak. Ezúttal az a célja, hogy a penge a csípőcsont fölött hatoljon be, és a test túlsó oldalán egy vízszintes vágással ugyanott jöjjön is ki. Ha sikerül a támadás, akkor kettévághatja a sötételfet, különösképpen úgy, hogy itt az előző vágásnál kevesebb csont, csakis a gerincvelő az, ami a fém útját állhatja.
Ezt követően egy ökleléssel megpróbálja kibillenteni a nőt az egyensúlyából. Ha a vágás sikerül, akkor ezzel szét is választhatja a test két részét, ha viszont nem, akkor nyer vele egy kis időt, hogy ismét felkészülhessen a védekezésre.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-14 12:44:46
Üzenet elküldve: 2016-07-14 12:44:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Mágus leszek!//
*Kriyon egyáltalán nem szeretne vénember lenni, jó neki ilyen fess, vagány, jóképű és sármos gilisztának lenni, mint most.*
- Jaja, csigavér. Az is vér! Hehe. *aztán szóba kerülnek a holtak és a mágus elhúzza a száját. Mivel még nem nagyon találkozott velük, így lehet nagy az arca.*
- Télleg? Fura. *lehet, hogy csak az olyan jóképű félistenjelöltekkel mócsing a vén salabakter, mint ő? Ki tudja.*
- Végül is mindegy, tojom le! Csak tanítson sok királyságos mágiát, amivel orko... izé, hullákat gyalázhatok széjjel! Juhiheeejjj.
*Kriyon egyáltalán nem szeretne vénember lenni, jó neki ilyen fess, vagány, jóképű és sármos gilisztának lenni, mint most.*
- Jaja, csigavér. Az is vér! Hehe. *aztán szóba kerülnek a holtak és a mágus elhúzza a száját. Mivel még nem nagyon találkozott velük, így lehet nagy az arca.*
- Télleg? Fura. *lehet, hogy csak az olyan jóképű félistenjelöltekkel mócsing a vén salabakter, mint ő? Ki tudja.*
- Végül is mindegy, tojom le! Csak tanítson sok királyságos mágiát, amivel orko... izé, hullákat gyalázhatok széjjel! Juhiheeejjj.
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-13 17:34:56
Üzenet elküldve: 2016-07-13 17:34:56
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Mágus leszek!//
*A mágusmesternek is hasonlóan jó emlékei vannak mint Lapunak, úgy tűnik hármójuk közül csak Kriyonnak van negatív véleménye. Mondjuk mivel ismeri a félvért nagyon nem lepődik meg rajta, általában a saját fura módján fejezi ki magát... igazi egyéniség ez nem vitás, és Worenth olykor jót mulatozik magában rajta.*
-Nekem sok hasznos dolgot mondott amiből sokat tanultam. Volt mikor egy hetet töltöttem ott azzal, hogy bújtam a könyveket és a tekercseket. Az első olyan varázslatom amit ott tanultam meg az a bársonyos irha volt. Nem volt régen, és mégis oly távolinak tűnik az emlék.
*Worenth nem csatlakozik a dallamhoz még ha valami vidámat dúdolgatnának bizonyára akkor sem... jobb megkímélni őket a szenvedéstől, a mély dörmögős hangja nem valami fülbemászó dallamokat hordoz magával.*
*A mágusmesternek is hasonlóan jó emlékei vannak mint Lapunak, úgy tűnik hármójuk közül csak Kriyonnak van negatív véleménye. Mondjuk mivel ismeri a félvért nagyon nem lepődik meg rajta, általában a saját fura módján fejezi ki magát... igazi egyéniség ez nem vitás, és Worenth olykor jót mulatozik magában rajta.*
-Nekem sok hasznos dolgot mondott amiből sokat tanultam. Volt mikor egy hetet töltöttem ott azzal, hogy bújtam a könyveket és a tekercseket. Az első olyan varázslatom amit ott tanultam meg az a bársonyos irha volt. Nem volt régen, és mégis oly távolinak tűnik az emlék.
*Worenth nem csatlakozik a dallamhoz még ha valami vidámat dúdolgatnának bizonyára akkor sem... jobb megkímélni őket a szenvedéstől, a mély dörmögős hangja nem valami fülbemászó dallamokat hordoz magával.*
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-13 16:56:43
Üzenet elküldve: 2016-07-13 16:56:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mágus leszek!//
*Most még Kriyon sem bizonytalaníthatja el, egy sejtelmes mosollyal fordul a félvér felé.*
-Már jártam ott, és velem kedves volt az öreg Mester. Ő kezelte a sérüléseimet, és megengedte, hogy ott maradjak, még megerősödök kicsit, és csatlakozhatok hozzátok.
*Csak egy év távlata mindez, mégis olyan, mintha ezer éve történt volna. Ha nem ott köt ki talán egész másképp alakult volna sorsa.
Ilyen, és hasonló gondolatok között, egyre növekvő izgalommal követi társait át a dokkokon a mágustorony felé. Mosolyogva hallgatva Kriyon énekét, majd abban dallamot is felfedezve segíti hümmögésével.*
*Most még Kriyon sem bizonytalaníthatja el, egy sejtelmes mosollyal fordul a félvér felé.*
-Már jártam ott, és velem kedves volt az öreg Mester. Ő kezelte a sérüléseimet, és megengedte, hogy ott maradjak, még megerősödök kicsit, és csatlakozhatok hozzátok.
*Csak egy év távlata mindez, mégis olyan, mintha ezer éve történt volna. Ha nem ott köt ki talán egész másképp alakult volna sorsa.
Ilyen, és hasonló gondolatok között, egyre növekvő izgalommal követi társait át a dokkokon a mágustorony felé. Mosolyogva hallgatva Kriyon énekét, majd abban dallamot is felfedezve segíti hümmögésével.*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-13 01:01:41
Üzenet elküldve: 2016-07-13 01:01:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Hogy elejét tudta volna venni ennek az egész hajcihőnek a félvér? Talán. De lehet hogy már akkor sem hagyta volna a mélységi nő hogy kárt okozzon benne és még időben megvédte volna magát. Az ilyesmit sosem lehet tudni, persze utólag már könnyen okoskodik mindenki. Megúszhatta volna ezt az egészet? Talán. De ki gondolta volna hogy ez lesz a vége? Most már nem számít, a helyzet adott, ő pedig ügyesen mozog el ellenfele támadása elől. Visszatámadására a nő most nem pajzsával védekezik, nem érne oda vele időben, kardját rántja vissza és húzza fel hogy azzal állja útját Aletai pengéjének, de nem elég fürge és nem elég erős ahhoz hogy egy ilyen mozdulattal tökéletesen védjen. Sokat sikerül tompítania a lendületen, de nem tudja megállítania a pengét, Aletai kardja visszatolja a nőét és a tervezettnél jóval gyengébben de belevág a vállába. Fel is ordít a fájdalomtól, de úgy látszik cselekvő képességében nem akadályozza a dolog. Kardjával próbálja ellökni, kitolni Aletai pengéjét a sebből, vállát hátra-lefelé-elfelé húzva kifordul a vágásból, másik lábával közben előre lép és a pajzsot tartó keze indul támadásra. A csontpajzs élével próbálja közelebb lépve arcon csapni a félvért.*
*Hogy elejét tudta volna venni ennek az egész hajcihőnek a félvér? Talán. De lehet hogy már akkor sem hagyta volna a mélységi nő hogy kárt okozzon benne és még időben megvédte volna magát. Az ilyesmit sosem lehet tudni, persze utólag már könnyen okoskodik mindenki. Megúszhatta volna ezt az egészet? Talán. De ki gondolta volna hogy ez lesz a vége? Most már nem számít, a helyzet adott, ő pedig ügyesen mozog el ellenfele támadása elől. Visszatámadására a nő most nem pajzsával védekezik, nem érne oda vele időben, kardját rántja vissza és húzza fel hogy azzal állja útját Aletai pengéjének, de nem elég fürge és nem elég erős ahhoz hogy egy ilyen mozdulattal tökéletesen védjen. Sokat sikerül tompítania a lendületen, de nem tudja megállítania a pengét, Aletai kardja visszatolja a nőét és a tervezettnél jóval gyengébben de belevág a vállába. Fel is ordít a fájdalomtól, de úgy látszik cselekvő képességében nem akadályozza a dolog. Kardjával próbálja ellökni, kitolni Aletai pengéjét a sebből, vállát hátra-lefelé-elfelé húzva kifordul a vágásból, másik lábával közben előre lép és a pajzsot tartó keze indul támadásra. A csontpajzs élével próbálja közelebb lépve arcon csapni a félvért.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-12 20:13:39
Üzenet elküldve: 2016-07-12 20:13:39
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hajótörött//
*A kikötő melletti partszakaszon sodorja szárazföldre élettelen testét egy jól felduzzadt hullám. A reggeli napsütésben kisvártatva néhány érdeklődő rák mászik fel a karján, egészen a nyakáig lépkedve hegyes végű lábaikkal. Hirtelen az ingerek hatására mintha életre kelne, nagy levegőt akar venni, de a tüdejébe került sós víz ezt nem hagyja, így teste azonnal összerándul és oldalra fordulva borzalmas, öklendező köhögésbe kezd. Szemei éppen csak kinyílnak, de a maró víztől és a fulladozástól mindkettő teljesen bevérzett már. Egy pillanatra mintha magához is térne, de aztán úgy, ahogy volt, visszazuhan a homokba és újra eszméletét veszti.
Az ölelő hegycsúcsokhoz közelít már a napnak járása, mire ismét visszatér belé a lélek. Légzése szaporává válik, kihűlt teste remegni kezd, hófehér arca és lila ajkai pedig mintha lassan vérrel telnének fel. Mozdulatlanul fekszik. ~ ÉLEK?!! ~ Gondolja, de ahhoz sincs ereje, hogy a szemét kinyissa. Ruházata ismét csurom víz a közelgő dagálytól és alóla tompa fényű lánckarikák kandikálnak ki. Gúnyája átlagos, már amennyire egy szemlátomást hajótöröttnek átlagos lehet. Csizmáján hosszú szakadás tátong, amelyen friss, véres foltok láthatók.
Lassan erőt vesz magán és résnyire nyitja a szemeit és feltárul előtte a sötétkékbe boruló égbolt. ~ Mi ez a hely? Hol lehetek? Egyáltalán mi történt? ~ Nagy nehezen körbeforgatja a fejét. ~ Ez egy tengerpart. Határozottan. Lassan lenyugszik a nap, akkor én a déli parton vagyok! ~ Következteti a mind egyre jobban életre kelő gondolataival. ~ Az ott egy kikötő? Azok meg... Azok meg a tengerészek? ~ Rémül meg hirtelen, még mindig homályos látásával sötét foltokat felfedezve a homokban kissé távolabb. Összeszedi minden erejét és bal oldalára fordul. Azonnal újabb öklendezésbe és köhögésbe kezd a tüdejében maradt víztől. Megtámasztja magát jobb kezével és épphogy mozdítaná hozzá a lábát is, mikor erős, szúró fájdalom hatol a bokájába.*
- Áááárrrgghhh!!
* Lepillant és látja, hogy friss vér csurran a homokra a csizmája résein át. ~ Azt a búbánatos jó fenét, ez a saját tőröm a saját bokámban! ~ Ismét hanyatt dől és most megpróbál a jobb oldalára gurulni, hogy magához emelhesse a sérült lábát. Újabb, most már egészen kevés köhögés után sikerül is elhelyezkednie. Lassan magához húzza a bal lábfejét és a csizma száján át látja, hogy a tőr tokja egyszerűen kicsúszott a sós víz által megtépázott, tágra lyukadt lábbelijének talpán.*
- Még szerencse, hogy ott volt a bokám, különben a tőr is kicsúszott volna, hehe... Ááuuu a francba!
*A mindkét oldalán kiélezett és hegyes végű penge komoly pusztítást végzett a lábfejénél. A vérzése már elállt, de nincs egy ép négyzetcentiméternyi bőrfelület a sérült lábán és mozgatni is csak nagy fájdalmak árán tudja. Óvatosan kiemeli a tőrt a csizmája maradékából és maga mellé teszi a homokba. Most veszi csak észre, hogy a távolban nem tengerészeket látott. Két nagy bőrzsák hever partra vetve tőle száz lépésnyire és az egyikből egy csillogó tárgy lóg ki.*
- A nagyapám fokosa!
*A kikötő melletti partszakaszon sodorja szárazföldre élettelen testét egy jól felduzzadt hullám. A reggeli napsütésben kisvártatva néhány érdeklődő rák mászik fel a karján, egészen a nyakáig lépkedve hegyes végű lábaikkal. Hirtelen az ingerek hatására mintha életre kelne, nagy levegőt akar venni, de a tüdejébe került sós víz ezt nem hagyja, így teste azonnal összerándul és oldalra fordulva borzalmas, öklendező köhögésbe kezd. Szemei éppen csak kinyílnak, de a maró víztől és a fulladozástól mindkettő teljesen bevérzett már. Egy pillanatra mintha magához is térne, de aztán úgy, ahogy volt, visszazuhan a homokba és újra eszméletét veszti.
Az ölelő hegycsúcsokhoz közelít már a napnak járása, mire ismét visszatér belé a lélek. Légzése szaporává válik, kihűlt teste remegni kezd, hófehér arca és lila ajkai pedig mintha lassan vérrel telnének fel. Mozdulatlanul fekszik. ~ ÉLEK?!! ~ Gondolja, de ahhoz sincs ereje, hogy a szemét kinyissa. Ruházata ismét csurom víz a közelgő dagálytól és alóla tompa fényű lánckarikák kandikálnak ki. Gúnyája átlagos, már amennyire egy szemlátomást hajótöröttnek átlagos lehet. Csizmáján hosszú szakadás tátong, amelyen friss, véres foltok láthatók.
Lassan erőt vesz magán és résnyire nyitja a szemeit és feltárul előtte a sötétkékbe boruló égbolt. ~ Mi ez a hely? Hol lehetek? Egyáltalán mi történt? ~ Nagy nehezen körbeforgatja a fejét. ~ Ez egy tengerpart. Határozottan. Lassan lenyugszik a nap, akkor én a déli parton vagyok! ~ Következteti a mind egyre jobban életre kelő gondolataival. ~ Az ott egy kikötő? Azok meg... Azok meg a tengerészek? ~ Rémül meg hirtelen, még mindig homályos látásával sötét foltokat felfedezve a homokban kissé távolabb. Összeszedi minden erejét és bal oldalára fordul. Azonnal újabb öklendezésbe és köhögésbe kezd a tüdejében maradt víztől. Megtámasztja magát jobb kezével és épphogy mozdítaná hozzá a lábát is, mikor erős, szúró fájdalom hatol a bokájába.*
- Áááárrrgghhh!!
* Lepillant és látja, hogy friss vér csurran a homokra a csizmája résein át. ~ Azt a búbánatos jó fenét, ez a saját tőröm a saját bokámban! ~ Ismét hanyatt dől és most megpróbál a jobb oldalára gurulni, hogy magához emelhesse a sérült lábát. Újabb, most már egészen kevés köhögés után sikerül is elhelyezkednie. Lassan magához húzza a bal lábfejét és a csizma száján át látja, hogy a tőr tokja egyszerűen kicsúszott a sós víz által megtépázott, tágra lyukadt lábbelijének talpán.*
- Még szerencse, hogy ott volt a bokám, különben a tőr is kicsúszott volna, hehe... Ááuuu a francba!
*A mindkét oldalán kiélezett és hegyes végű penge komoly pusztítást végzett a lábfejénél. A vérzése már elállt, de nincs egy ép négyzetcentiméternyi bőrfelület a sérült lábán és mozgatni is csak nagy fájdalmak árán tudja. Óvatosan kiemeli a tőrt a csizmája maradékából és maga mellé teszi a homokba. Most veszi csak észre, hogy a távolban nem tengerészeket látott. Két nagy bőrzsák hever partra vetve tőle száz lépésnyire és az egyikből egy csillogó tárgy lóg ki.*
- A nagyapám fokosa!
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-10 11:48:26
Üzenet elküldve: 2016-07-10 11:48:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Éppen időben eszeli ki a támadási tervét, bár kissé bosszankodik magában, hogy előbb nem rakta össze a képet, és megvárta, míg a korábbi három támadó gyengít az erején.
Ha akkor levágta volna a nő fejét, mikor az segítségért esdekelt, megkímélt volna magának egy összecsapást, most viszont belekényszerül.
Kihámozza magát az élőholtak gyűrűjéből és meglódul a nő felé. Van ideje mind a kettő tőrt eldobnia, ám a boszorkány kitér, eltáncol előlük. A négy fegyveréből már csak egy maradt, de talál már azt nem lesz lehetősége elhajítani a harc folytán.
Meglepődik viszont, amint az ellenségének az alkarjából elővágódik egy csontpajzs, és sikerül azzal kivédenie a nyaka felé irányuló támadást.
Ezek után természetesen nem okoz neki különösebb fejtörést, hogy a nő nem csak pajzsot tud majd formázni a csontjaiból, így a tenyeréből elővágódó csontkardra már kellő óvatossággal sikerül reagálnia, és jobb lábát a helyén hagyva, de a ballal hátra lépve egyet, oldalra fordítja a felsőtestét, ami mellett így remélhetőleg elsuhan a csontpenge.
Az orgyilkos nem habozik, ellentámadásba lendül, és már a mozgásának a lendületéből táplálkozva indítja is az új csapást, méghozzá egy függőleges félköríves pengeforgatás után a nő kardot tartó válla felé. Ha teljességgel betalál a támadás, akkor könnyedén lemetszeti a sötételf karját, bár nincs kétsége afelől, hogy csakhamar képes azt visszanöveszteni.*
*Éppen időben eszeli ki a támadási tervét, bár kissé bosszankodik magában, hogy előbb nem rakta össze a képet, és megvárta, míg a korábbi három támadó gyengít az erején.
Ha akkor levágta volna a nő fejét, mikor az segítségért esdekelt, megkímélt volna magának egy összecsapást, most viszont belekényszerül.
Kihámozza magát az élőholtak gyűrűjéből és meglódul a nő felé. Van ideje mind a kettő tőrt eldobnia, ám a boszorkány kitér, eltáncol előlük. A négy fegyveréből már csak egy maradt, de talál már azt nem lesz lehetősége elhajítani a harc folytán.
Meglepődik viszont, amint az ellenségének az alkarjából elővágódik egy csontpajzs, és sikerül azzal kivédenie a nyaka felé irányuló támadást.
Ezek után természetesen nem okoz neki különösebb fejtörést, hogy a nő nem csak pajzsot tud majd formázni a csontjaiból, így a tenyeréből elővágódó csontkardra már kellő óvatossággal sikerül reagálnia, és jobb lábát a helyén hagyva, de a ballal hátra lépve egyet, oldalra fordítja a felsőtestét, ami mellett így remélhetőleg elsuhan a csontpenge.
Az orgyilkos nem habozik, ellentámadásba lendül, és már a mozgásának a lendületéből táplálkozva indítja is az új csapást, méghozzá egy függőleges félköríves pengeforgatás után a nő kardot tartó válla felé. Ha teljességgel betalál a támadás, akkor könnyedén lemetszeti a sötételf karját, bár nincs kétsége afelől, hogy csakhamar képes azt visszanöveszteni.*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-10 07:13:20
Üzenet elküldve: 2016-07-10 07:13:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Révész//
*Fújtat egy jó nagyot. Na ennyit arról, hogy Dynt halálos veszély fenyegeti. Egyébként is gyanús, hogy a vöröske sipítozni, ordítozni kezd ilyen helyzetben, egyáltalán nem így ismerte meg ezért is gondolta azt Bress, hogy itt valami huncutság folyik.*
-Biztos valami hatalmas patkány volt gülüszemekkel meg ekkora fogakkal. *mutogatja ujjait meggörbítve, mint valami banya.*
-A szél már csak ilyen. *vonja meg vállát, ő is hasonlóképpen vélekedik a trióról.* -Azok a rohadt rozmárosok. Én komolyan nem értem mi bajuk velem. *vág értetlen fejet.* -Csak kétszer potyáztam, és csak egyszer emeltem el pár üvegecske rumot... meg pár fontos iratot... meg némi pénzt... meg a kapitány sapkáját... a papagáját... ez olyan nagy cucc?! *értetlenkedik tovább.* -Félmunkát? Majdnem eltörték a lábamat he! *mutogat a baljára amire ha ránehezedik láthatóan sántít. Részben ezért is nem rohant az imént befelé ugye.* -Ahhoz nem elég bátrak, hogy elmetsszék a gígámat... fosnak, hogy akkor aláírták a halálos ítéletüket. Meg egyébként is félnek tőlem, egy az egyben nem mernének rám jönni. Nem is csoda. Höhö.
*A társról tett kérdésre csak széttárja karjait.*
-Társam?! Melyik? Jegestekintet? Az egy hülye liba. Hallod elindult erre utána meg arra. Tiszta agybaj, nem százas én mondom neked. Nagyzolt, hogy egyedül is boldogul. Pff... fruska. Lehet már megölték is odadobták a cápáknak. Itt ha nem nézel a lábad elé könnyen kiszalad alólad a talaj. *kacsint egyet és csettint is a nyelvével hozzá.* -Ja Dyn szívem ez a tiéd. *ad oda neki egy papírost. Ha széthajtja különböző hajók adatai található rajta, rakományokkal meg minden olyan információval amire szükségük lehet.* -Szívesen! Amúgy mi ez a Révész, és mi a fészkes fenét kerestek ti itt? Asszem a kapitányát ismerem ennek... Rőt Sörénynek hívatja magát... régi cimborám a Rumosból. Hát a kapitányunk hol csámborog? És a többi semmirekellő lókötő? He?
*Fújtat egy jó nagyot. Na ennyit arról, hogy Dynt halálos veszély fenyegeti. Egyébként is gyanús, hogy a vöröske sipítozni, ordítozni kezd ilyen helyzetben, egyáltalán nem így ismerte meg ezért is gondolta azt Bress, hogy itt valami huncutság folyik.*
-Biztos valami hatalmas patkány volt gülüszemekkel meg ekkora fogakkal. *mutogatja ujjait meggörbítve, mint valami banya.*
-A szél már csak ilyen. *vonja meg vállát, ő is hasonlóképpen vélekedik a trióról.* -Azok a rohadt rozmárosok. Én komolyan nem értem mi bajuk velem. *vág értetlen fejet.* -Csak kétszer potyáztam, és csak egyszer emeltem el pár üvegecske rumot... meg pár fontos iratot... meg némi pénzt... meg a kapitány sapkáját... a papagáját... ez olyan nagy cucc?! *értetlenkedik tovább.* -Félmunkát? Majdnem eltörték a lábamat he! *mutogat a baljára amire ha ránehezedik láthatóan sántít. Részben ezért is nem rohant az imént befelé ugye.* -Ahhoz nem elég bátrak, hogy elmetsszék a gígámat... fosnak, hogy akkor aláírták a halálos ítéletüket. Meg egyébként is félnek tőlem, egy az egyben nem mernének rám jönni. Nem is csoda. Höhö.
*A társról tett kérdésre csak széttárja karjait.*
-Társam?! Melyik? Jegestekintet? Az egy hülye liba. Hallod elindult erre utána meg arra. Tiszta agybaj, nem százas én mondom neked. Nagyzolt, hogy egyedül is boldogul. Pff... fruska. Lehet már megölték is odadobták a cápáknak. Itt ha nem nézel a lábad elé könnyen kiszalad alólad a talaj. *kacsint egyet és csettint is a nyelvével hozzá.* -Ja Dyn szívem ez a tiéd. *ad oda neki egy papírost. Ha széthajtja különböző hajók adatai található rajta, rakományokkal meg minden olyan információval amire szükségük lehet.* -Szívesen! Amúgy mi ez a Révész, és mi a fészkes fenét kerestek ti itt? Asszem a kapitányát ismerem ennek... Rőt Sörénynek hívatja magát... régi cimborám a Rumosból. Hát a kapitányunk hol csámborog? És a többi semmirekellő lókötő? He?
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-09 22:20:53
Üzenet elküldve: 2016-07-09 22:20:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*A három holt karmai közül még könnyedén kisurran Aletai, amíg van merre mennie. Pedig abban reménykedett a lány hogy először inkább velük fog foglalkozni és lesz ideje a lámpást eloltani, a sötétben pedig már egyértelmű fölényben lenne. Szemmel tartja azért a félvért és látja hogy felé lódul meg. A dobótőrök elől egy ugrással tér ki amiből egy bukfenc után fel is pattan, de eddigre már túl közel kerül hozzá a félvér, nem folytatja az útját a lámpáshoz. Hallatszik a három test puffanása a férfi háta mögött, elengedte felettük az uralmat hogy erejét magára tudja összpontosítani. Még van köztük pár méter, Aletai futtában olyat lát amilyet talán még soha. A lány bal alkarjának közepéből szinte pillanatok alatt kinő egy csont, pár centivel arrébb pedig elterebélyesedik, pajzsot formálva. Jobb kezének tenyeréből közben egyenesen nő ki valami hasonló, csak az hosszú, hegyes és éles. Ez nem marad a kiindulási ponthoz tapadva mint a pajzs, kiesne a tenyeréből, de a végénél megvastagodott részt még estében elkapja. Szinte ugyanolyan kard forma mint a félvéré. A semmiből egyszerre egy felfegyverzett ellenféllel néz szembe, bár szemlátomást nem volt túl kellemes a nőnek a folyamat, de áll és elszántan várja a támadást amit a pajzzsal rögtön hárít is. Az arcán látszik hogy fájdalmas mikor a kinőtt csontpajzs találkozik a férfi kardjával, de a felület állja a sarat, saját kardjával pedig már szúr is egyenest Aletai hasa felé.*
*A három holt karmai közül még könnyedén kisurran Aletai, amíg van merre mennie. Pedig abban reménykedett a lány hogy először inkább velük fog foglalkozni és lesz ideje a lámpást eloltani, a sötétben pedig már egyértelmű fölényben lenne. Szemmel tartja azért a félvért és látja hogy felé lódul meg. A dobótőrök elől egy ugrással tér ki amiből egy bukfenc után fel is pattan, de eddigre már túl közel kerül hozzá a félvér, nem folytatja az útját a lámpáshoz. Hallatszik a három test puffanása a férfi háta mögött, elengedte felettük az uralmat hogy erejét magára tudja összpontosítani. Még van köztük pár méter, Aletai futtában olyat lát amilyet talán még soha. A lány bal alkarjának közepéből szinte pillanatok alatt kinő egy csont, pár centivel arrébb pedig elterebélyesedik, pajzsot formálva. Jobb kezének tenyeréből közben egyenesen nő ki valami hasonló, csak az hosszú, hegyes és éles. Ez nem marad a kiindulási ponthoz tapadva mint a pajzs, kiesne a tenyeréből, de a végénél megvastagodott részt még estében elkapja. Szinte ugyanolyan kard forma mint a félvéré. A semmiből egyszerre egy felfegyverzett ellenféllel néz szembe, bár szemlátomást nem volt túl kellemes a nőnek a folyamat, de áll és elszántan várja a támadást amit a pajzzsal rögtön hárít is. Az arcán látszik hogy fájdalmas mikor a kinőtt csontpajzs találkozik a férfi kardjával, de a felület állja a sarat, saját kardjával pedig már szúr is egyenest Aletai hasa felé.*
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:52:06
Üzenet elküldve: 2016-07-09 20:52:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Eddig naiv hittel bízott abban, hogy az általa gyógyított sötételf nő még az élők sorát erősíti, ám egy csapásra rádöbben, hogy tévedett. Vagy ha nem is, akkor is összejátszik a holtak seregével, sőt, talán ő maga formálja a gonosz erőt, ami talpra állítja folyamatos ellenségeit. Akkor világosodik meg az orgyilkos sötét elméje, mikor a boszorkány felkiált, hogy hátha jó szóval, parancsolva sikerül neki elérnie, hogy ne bántsa a földön fekvő hullákat.*
~A franc essen beléd!~
*Jóhiszemű volt, és vak, ami talán a vesztét fogja okozni. Feltevése nyomatékot nyer azon, hogy további három, az előbbinél lassabb ellenség áll talpra.*
~Talán fogy az ereje!~
*Villan be egy gondolat, miközben védekező állást vesz fel a férfi. Most kell a nőre lecsapnia, amíg azt reméli, hogy a felébresztett hullákkal lekötheti a férfit.
Egy hitelen fordulatot vesz, és meglódul a sötételf felé. Bízik abban, hogy a sebességével ki bírja kerülni a sétáló holtakat, s talán nem is sikerült rendesen körbekeríteniük még, rést hagyva a menekülésre.
Ha egy kicsit távolabb van Aletaitól a célpont, akkor bal kezével meglazít egy, vagy kettő (amennyire ideje van) dobótőrt, majd eldobja a sötételf felé. Talán így eltereli a nő figyelmét, vagy megzavarja annyira, hogy ne tudjon védekezni.
A főtámadást viszont már az Ívkarddal készül végrehajtani. Ha sikerül odaérnie, akkor átlósan indítja meg immáron két kézzel a fegyvert, méghozzá olyan szögben, hogy az egyik vállának tövénél behatoljon, és az ellentétes oldali hónalj környékén jöjjön ki. Így, ha pontos a vágás, kikerülheti a kulcscsontot, és a bordát is csak felületesen, a pengét arról lecsúsztatva érinti, hogy átvágva a mellkas felső részét, és a gerincet, leválaszthassa a nő fejét.
Eddigre persze nagyjából minden emberi érzés kikapcsolódik Aletaiban, és azzá válik, amivé képezték: egy érzéketlen gyilkológéppé.
Hamar megtanulta, hogy a lelkiismeret-furdalás kikapcsolásához egy másfajta tudatállapot kell, és hogy őszinte legyek, ezt volt a legnehezebb elsajátítania.*
*Eddig naiv hittel bízott abban, hogy az általa gyógyított sötételf nő még az élők sorát erősíti, ám egy csapásra rádöbben, hogy tévedett. Vagy ha nem is, akkor is összejátszik a holtak seregével, sőt, talán ő maga formálja a gonosz erőt, ami talpra állítja folyamatos ellenségeit. Akkor világosodik meg az orgyilkos sötét elméje, mikor a boszorkány felkiált, hogy hátha jó szóval, parancsolva sikerül neki elérnie, hogy ne bántsa a földön fekvő hullákat.*
~A franc essen beléd!~
*Jóhiszemű volt, és vak, ami talán a vesztét fogja okozni. Feltevése nyomatékot nyer azon, hogy további három, az előbbinél lassabb ellenség áll talpra.*
~Talán fogy az ereje!~
*Villan be egy gondolat, miközben védekező állást vesz fel a férfi. Most kell a nőre lecsapnia, amíg azt reméli, hogy a felébresztett hullákkal lekötheti a férfit.
Egy hitelen fordulatot vesz, és meglódul a sötételf felé. Bízik abban, hogy a sebességével ki bírja kerülni a sétáló holtakat, s talán nem is sikerült rendesen körbekeríteniük még, rést hagyva a menekülésre.
Ha egy kicsit távolabb van Aletaitól a célpont, akkor bal kezével meglazít egy, vagy kettő (amennyire ideje van) dobótőrt, majd eldobja a sötételf felé. Talán így eltereli a nő figyelmét, vagy megzavarja annyira, hogy ne tudjon védekezni.
A főtámadást viszont már az Ívkarddal készül végrehajtani. Ha sikerül odaérnie, akkor átlósan indítja meg immáron két kézzel a fegyvert, méghozzá olyan szögben, hogy az egyik vállának tövénél behatoljon, és az ellentétes oldali hónalj környékén jöjjön ki. Így, ha pontos a vágás, kikerülheti a kulcscsontot, és a bordát is csak felületesen, a pengét arról lecsúsztatva érinti, hogy átvágva a mellkas felső részét, és a gerincet, leválaszthassa a nő fejét.
Eddigre persze nagyjából minden emberi érzés kikapcsolódik Aletaiban, és azzá válik, amivé képezték: egy érzéketlen gyilkológéppé.
Hamar megtanulta, hogy a lelkiismeret-furdalás kikapcsolásához egy másfajta tudatállapot kell, és hogy őszinte legyek, ezt volt a legnehezebb elsajátítania.*
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-08 17:03:57
Üzenet elküldve: 2016-07-08 17:03:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Egy kereskedő bőrében//
*Ha a lámpást eloltja, bizony semmit nem fog látni, Aletai bölcsen cselekszik. Fel is bosszantja vele az erőt ami ez idáig ellene dolgozott.*
- Elég!
*Csattan fel a háta mögül az eddig haldoklónak vélt nő hangja mikor a félvér már a hullakupac mellett áll hogy nekifogjon a tervének. Nem csak hogy hangosan és erőteljesen parancsol rá, de már áll is és bár a sebei továbbra sem gyógyultak meg, úgy tűnik egyáltalán nem zavarják. A hangra vélhetőleg odafordul Aletai és látja a lány kezeit lassan emelkedni, aztán ismét a háta mögül hallja hogy motoszkálni kezdenek a hullák. Nem egy, de három egyszerre, viszont lényegesen lassabban és bambábban mozognak. Kinyújtott kezekkel, kitartóan menetelnek a félvér irányába, de könnyedén ellépkedhet előlük ha szeretne, az eddigi rohangáló ugrabugráló dögökkel ellentétben ezek csak esetlenül sétálgatnak. Az előnyük csak annyi hogy többen vannak, igyekeznek bekeríteni a szebb napokat is megélt férfit.*
- Húúús...
*Mindenképpen más kategóriába tartoznak mint az eddigiek, nem látszik bennük az értelem, csak fel akarják falni, már ha lehet hinni a nyöszörgésüknek. A pislákoló gyertyafényben bizony rémisztő a látvány. Aletai itt van egyedül egy hatalmas, sötét épületben, a szél már zörgeti az ablakokat és három hulla menetel felé hogy megegye. Nem is beszélve a mélységi boszorkányról, vagy a fene tudja micsoda, aki a helyzetet kihasználva megindul a lámpás felé.*
*Ha a lámpást eloltja, bizony semmit nem fog látni, Aletai bölcsen cselekszik. Fel is bosszantja vele az erőt ami ez idáig ellene dolgozott.*
- Elég!
*Csattan fel a háta mögül az eddig haldoklónak vélt nő hangja mikor a félvér már a hullakupac mellett áll hogy nekifogjon a tervének. Nem csak hogy hangosan és erőteljesen parancsol rá, de már áll is és bár a sebei továbbra sem gyógyultak meg, úgy tűnik egyáltalán nem zavarják. A hangra vélhetőleg odafordul Aletai és látja a lány kezeit lassan emelkedni, aztán ismét a háta mögül hallja hogy motoszkálni kezdenek a hullák. Nem egy, de három egyszerre, viszont lényegesen lassabban és bambábban mozognak. Kinyújtott kezekkel, kitartóan menetelnek a félvér irányába, de könnyedén ellépkedhet előlük ha szeretne, az eddigi rohangáló ugrabugráló dögökkel ellentétben ezek csak esetlenül sétálgatnak. Az előnyük csak annyi hogy többen vannak, igyekeznek bekeríteni a szebb napokat is megélt férfit.*
- Húúús...
*Mindenképpen más kategóriába tartoznak mint az eddigiek, nem látszik bennük az értelem, csak fel akarják falni, már ha lehet hinni a nyöszörgésüknek. A pislákoló gyertyafényben bizony rémisztő a látvány. Aletai itt van egyedül egy hatalmas, sötét épületben, a szél már zörgeti az ablakokat és három hulla menetel felé hogy megegye. Nem is beszélve a mélységi boszorkányról, vagy a fene tudja micsoda, aki a helyzetet kihasználva megindul a lámpás felé.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:20:19
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:20:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kereskedő bőrében//
*Szerencsének, vagy technikai tudásnak köszönhetően végül sikerül legyűrni az ellenséget, és mikor annak elnehezedő teste ismét felé irányul, az orgyilkos oldalra dönti a raktár porába.
Ezt követően kihúzza a lábait az előző tetem alól, majd talpra áll, és ismét magához veszi a kardját.
Csurom adta vér, és az Ívkardról is csöpög a földre jócskán. Ó, de elege van már ebből a koszos, sötét és veszélyes raktárból! Jó lenne, ha egyáltalán nem is kellett volna ide lejönnie! Ha nem lenne közvetlen életveszélyben, valószínűleg most hisztizne egy sort a horrorisztikus helyzet miatt, amibe belecsöppent.
Ám egyelőre ezt nem engedheti meg még magának, hanem tekintetét a sötételf nő felé fordítja, és meghallja annak mondandóját.*
~Vajon ezt hogy érti? Attól támadnak fel, vagy annak az irányába támadnak?~
*Merül fel benne a kérdés, és még ha fontos is a válasz, egyelőre nem teszi fel. Jobb dolga is akad így, hogy láthatóan nyugodtan fekszik a többi hulla. Ne feledjük, hogy ha a lámpást eloltja, semmit sem fog látni az esetleges támadókból, így a nő által mondott információ hasznos, és később talán él is majd vele, ám most jobb, ha azonnal akcióba lendül. Hatalmas sebességgel indul meg a hullakupac felé, egyértelműen azzal a céllal, hogy szisztematikusan és villámgyors mozdulatokkal leválassza a pihenők fejét. Első körben azokra összpontosít, akiknél ez a testek mozgatása nélkül lehetséges.
Csak második körben fogja lefordítani a talán addigra fejetlen lényeket a társaikról, hogy az alatta, takarásban lévő pihenőkhöz is hozzáférjen. Egyetlen testet hagy csak sértetlenül, méghozzá Davosét.*
*Szerencsének, vagy technikai tudásnak köszönhetően végül sikerül legyűrni az ellenséget, és mikor annak elnehezedő teste ismét felé irányul, az orgyilkos oldalra dönti a raktár porába.
Ezt követően kihúzza a lábait az előző tetem alól, majd talpra áll, és ismét magához veszi a kardját.
Csurom adta vér, és az Ívkardról is csöpög a földre jócskán. Ó, de elege van már ebből a koszos, sötét és veszélyes raktárból! Jó lenne, ha egyáltalán nem is kellett volna ide lejönnie! Ha nem lenne közvetlen életveszélyben, valószínűleg most hisztizne egy sort a horrorisztikus helyzet miatt, amibe belecsöppent.
Ám egyelőre ezt nem engedheti meg még magának, hanem tekintetét a sötételf nő felé fordítja, és meghallja annak mondandóját.*
~Vajon ezt hogy érti? Attól támadnak fel, vagy annak az irányába támadnak?~
*Merül fel benne a kérdés, és még ha fontos is a válasz, egyelőre nem teszi fel. Jobb dolga is akad így, hogy láthatóan nyugodtan fekszik a többi hulla. Ne feledjük, hogy ha a lámpást eloltja, semmit sem fog látni az esetleges támadókból, így a nő által mondott információ hasznos, és később talán él is majd vele, ám most jobb, ha azonnal akcióba lendül. Hatalmas sebességgel indul meg a hullakupac felé, egyértelműen azzal a céllal, hogy szisztematikusan és villámgyors mozdulatokkal leválassza a pihenők fejét. Első körben azokra összpontosít, akiknél ez a testek mozgatása nélkül lehetséges.
Csak második körben fogja lefordítani a talán addigra fejetlen lényeket a társaikról, hogy az alatta, takarásban lévő pihenőkhöz is hozzáférjen. Egyetlen testet hagy csak sértetlenül, méghozzá Davosét.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-07-07 11:38:59
Üzenet elküldve: 2016-07-07 11:38:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
* Egész úton hazafelé azon gondolkodik: meg fogja-e ismerni a rég nem látott ösvényt, ahol le kell térni Amon Ruadh felé. A legszörnyűbb dolog volna, ha véletlenül tovább menne Arthenior felé. A dokkok mellett elhaladva ismét eszébe jut, hogy érdemes lenne jobban is vigyázni értékeire, úgyhogy lapát kezét lapát zsebére biggyeszti és így halad tovább. Így aztán biztosan észreveszi, ha megfogyatkozik onnan valami. Bár akkor már késő, mert ekkora mérettel senkit nem ér utol, még ha hamar is észreveszi a tolvajt. Bár Morwont ismerve észre sem venné azt, ugyanis pár másodperc múlva keze már az orránál jár. Persze csak, mert viszketni kezdett. Bár így belegondolva kinek lenne kedve meglopni az óriást? Nagy és erős és ok... oktalan. Talán ez. De valami mégis hiányzik ebből, ami kell a jó lopáshoz. Ja, igen! A pénz. Noha egy nem éppen filléres kard lóg az oldalán, de mivel az nem látszik, ezért akár ócska, rozsdás darabnak is lehet tippelni. A páncélja. Azt meg két ember is alig bírná el. Meg a Medve amulett... Az mondjuk tényleg értékes. Télen jól jöhet, ha be kell gyújtani. Ugyanis aki nem szakértő, az egyszerűen ócska fadarabnak nézheti a medvét... Ami amúgy egy ócska fadarab, csak Morwon medvének szánta.
Na, de eltértünk a tárgytól. Hol is tartottunk? Ja, igen: a sikeres és kifizetődő tolvajlás alapelveinél. Most, hogy már majdnem minden megvan, érdemes volna szemügyre venni az utolsó fennálló problémát, ami amúgy az útonállóknak nem nagy probléma, de a tömeg erejét kihaszlálóknak igenis az... Méghozzá a tömeget. No, igen. Utoljára két perce látott óriásunk egy-két elsétáló alakot, azóta a dokkok közt nincs sok élet. Ráadásul ahogy egyre távolodik a hajóktól, úgy a dokkok erdeje is véget ér már lassan, így egyszer csak azon kapja magát, hogy néhány kusza felhő társaságában az erdei ösvényt tapossa. *
Na, de eltértünk a tárgytól. Hol is tartottunk? Ja, igen: a sikeres és kifizetődő tolvajlás alapelveinél. Most, hogy már majdnem minden megvan, érdemes volna szemügyre venni az utolsó fennálló problémát, ami amúgy az útonállóknak nem nagy probléma, de a tömeg erejét kihaszlálóknak igenis az... Méghozzá a tömeget. No, igen. Utoljára két perce látott óriásunk egy-két elsétáló alakot, azóta a dokkok közt nincs sok élet. Ráadásul ahogy egyre távolodik a hajóktól, úgy a dokkok erdeje is véget ér már lassan, így egyszer csak azon kapja magát, hogy néhány kusza felhő társaságában az erdei ösvényt tapossa. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5409-5428