Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-12-02 22:38:19
Üzenet elküldve: 2016-12-02 22:38:19
![>Arhius Dequitra [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/607_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Sokára érkezik a Kikötő határába. Sötét is lesz már addigra, amiben ő azért elvan, de tudja, hogy ma már nem állhat meg Előtte. S habár Arhiusnak nem idegen az éjfél, mint legszentebb perc fogalma, magával kezdenie kell valamit. Remeg az éhségtől, és fáradt. Mihamarább egy kocsmára volna szüksége, azonban előtte még vannak dolgai.
Az első nem más, mint elvégezni az esti szertartást.
Kinéz magának egy helyet, még a házaktól, az élettől messzebb a folyó partján, és fokosát emelve kört hasít a rögökbe.*
-Áldott legyen a romlás!
*Mormolja a szertartásos szövegeket, majd nyolc bemetszést ejt a körön.*
-Ki eme földeknek Kertésze, s az elfajzott fattyaknak Vezére!
*Ad hangot az élők létének is, majd összekötésekbe kezd.*
-A mai napon hű szolgád voltam Uram, s leszek az, míg az igaz Sötétség leplével engem oltalmaz. Pengém mindennapi élét, s a vérnek vörösségét add meg nekem ma!
*Készen áll hát az oktárió, a nyolc csúccsal rendelkező csillag a nyolcszögben. Ebbe lép bele Arhius, hogy a fontosabb imák után a következő napnyugtáig különleges kívánalmait is elrebeghesse.*
-Add Uram, hogy Híveket vihessek eléd, kik buzgók a Te szolgálatodban, legyenek társaim a Te Palástolatlan Igazlétes, a Fenyegetés, és a Halál, Akhan!
*Mindezt letérdelve mondja el, maga elé szúrt fokossal, melyre imára kulcsolt kezét helyezte. Ő maga délnek fordul, s homlokát kezére érinti.*
-Akaratodat helyezd belém, szavaidat hadd zengjem, én Arhius, hű Kiválasztottad elérkeztem Országod északi kapujába, add, hogy lelkem mentes legyen a jóságtól, reménytől, és más álságos üzelmektől, hogy Szent Földed kapuján által haladhassak, Akhan!
*Ezzel befejezte imádságát, most a tudományos munka jön. Ugyanis a régen Horan által ismertetett csillagképek átrendeződtek. Nyomaikat megtalálja még, azonban újakat kell kialakítania, és ezeket le kell jegyzetelnie. A mai nap is felvesz négy új fényes csillagot, és igyekszik meghatározni, hogy melyik régi alakzatból kerültek át új helyükre.*
~Megszentelte az égboltot is!~
*Örvend magában igen visszafogodtan. Talán belül egy pillanat töredékére el is mosolyodik, de nem jellemző rá. Komolyabb, komorabb, kötelességtudóbb annál.
Ha végzett a négy fényes ponttal időszerűnek látja felállni, és elindulni. Valamit harapnia is kell, mielőtt összeesik.*
Az első nem más, mint elvégezni az esti szertartást.
Kinéz magának egy helyet, még a házaktól, az élettől messzebb a folyó partján, és fokosát emelve kört hasít a rögökbe.*
-Áldott legyen a romlás!
*Mormolja a szertartásos szövegeket, majd nyolc bemetszést ejt a körön.*
-Ki eme földeknek Kertésze, s az elfajzott fattyaknak Vezére!
*Ad hangot az élők létének is, majd összekötésekbe kezd.*
-A mai napon hű szolgád voltam Uram, s leszek az, míg az igaz Sötétség leplével engem oltalmaz. Pengém mindennapi élét, s a vérnek vörösségét add meg nekem ma!
*Készen áll hát az oktárió, a nyolc csúccsal rendelkező csillag a nyolcszögben. Ebbe lép bele Arhius, hogy a fontosabb imák után a következő napnyugtáig különleges kívánalmait is elrebeghesse.*
-Add Uram, hogy Híveket vihessek eléd, kik buzgók a Te szolgálatodban, legyenek társaim a Te Palástolatlan Igazlétes, a Fenyegetés, és a Halál, Akhan!
*Mindezt letérdelve mondja el, maga elé szúrt fokossal, melyre imára kulcsolt kezét helyezte. Ő maga délnek fordul, s homlokát kezére érinti.*
-Akaratodat helyezd belém, szavaidat hadd zengjem, én Arhius, hű Kiválasztottad elérkeztem Országod északi kapujába, add, hogy lelkem mentes legyen a jóságtól, reménytől, és más álságos üzelmektől, hogy Szent Földed kapuján által haladhassak, Akhan!
*Ezzel befejezte imádságát, most a tudományos munka jön. Ugyanis a régen Horan által ismertetett csillagképek átrendeződtek. Nyomaikat megtalálja még, azonban újakat kell kialakítania, és ezeket le kell jegyzetelnie. A mai nap is felvesz négy új fényes csillagot, és igyekszik meghatározni, hogy melyik régi alakzatból kerültek át új helyükre.*
~Megszentelte az égboltot is!~
*Örvend magában igen visszafogodtan. Talán belül egy pillanat töredékére el is mosolyodik, de nem jellemző rá. Komolyabb, komorabb, kötelességtudóbb annál.
Ha végzett a négy fényes ponttal időszerűnek látja felállni, és elindulni. Valamit harapnia is kell, mielőtt összeesik.*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-12-01 22:15:36
Üzenet elküldve: 2016-12-01 22:15:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
-Nem'tom, gondolom azé, amelyik azt akarja, hogy higgyek benne, de ennyiből nem fogok rájönni, szóval majd küldd más jelet is. *Vonja meg a vállát, mert hát elhangzott egy kérdés, ő meg szépen válaszol rá, nem nagyon szokott a társasághoz és nem érti mik azok a költői kérdések.*
-Én? Egyáltalán nem kedveltem a család kedvenc ikerpárocskáját. *Hangjából jól kihallatszik a féltékenység keltette undor, hisz melyik gyerek nem vágyik a szeretetre, amit ha nem kap meg, ilyesmi történik.*
-Nem tudom, az egyik a dadákkal megszökött, a másikról meg gondoskodtam, hogy legyen társasága és lehetőleg messze kerüljön a ikrétől. *Na most ez így gonoszul hangzik, ahogy elmondja és hát azon gondolkozik, hogyan mentse a helyzetet, mert nem akar szívtelennek tűnni.*
-De csak puszta jóindulat, hogy ne az utcán nőjön fel, azért... meg... meg azért, mert kettőnknek nem hozott elegendő pénz a koldulás. *Ryrros persze leveheti, hogy ez egy szépítő füllentés, semmi több.*
-A nagyi azt mesélte, hogy te voltál a legjobb barátja és annyi sok szép közös emléketek van, gyakran emlékezik vissza a nagyapa előtti időszakra, de akkor még más volt az illendő és nem volt divat a szívére hallgatnia. *Fecseg és nézi a feltehetőleg karaván fényeit.*
-De sajnos egy meséjére sem emlékszem, nem is sokszor találkoztam vele, nagy részt a szobájába zárkózva alkotott és festegetett, ott érte a vég is. ~Kár azért a sok képért.~ Mikor visszamentem a fosztogatók ezt otthagyták és elhoztam, a nagyi képe miatt. *Az egyetlen normális rokona miatt, akire még szívesen emlékszik vissza.*
-Nem tudom, hat éves voltam még a számtant el sem kezdtük, nem hogy kifaggassam az ősöket hány évesek. *Válaszol, talán a félmélységi elf jobban tudja mennyi lenne a nagyija.*
-Én is, ő legalább foglalkozott velem. *Kerüli a szeretett engem szór, hisz az lehet kicsit erős lenne, nem töltöttek annyira sok időt együtt.*
-Ez lenne az a karaván? *Érdeklődik és megint igazít a táskáján, ami a vállán van, kényelmetlen, na de ezek tényleg csak a túléléshez szükséges cuccai. Jó lenne már letelepedni valahol, de csak talál majd munkát.*
-Nem'tom, gondolom azé, amelyik azt akarja, hogy higgyek benne, de ennyiből nem fogok rájönni, szóval majd küldd más jelet is. *Vonja meg a vállát, mert hát elhangzott egy kérdés, ő meg szépen válaszol rá, nem nagyon szokott a társasághoz és nem érti mik azok a költői kérdések.*
-Én? Egyáltalán nem kedveltem a család kedvenc ikerpárocskáját. *Hangjából jól kihallatszik a féltékenység keltette undor, hisz melyik gyerek nem vágyik a szeretetre, amit ha nem kap meg, ilyesmi történik.*
-Nem tudom, az egyik a dadákkal megszökött, a másikról meg gondoskodtam, hogy legyen társasága és lehetőleg messze kerüljön a ikrétől. *Na most ez így gonoszul hangzik, ahogy elmondja és hát azon gondolkozik, hogyan mentse a helyzetet, mert nem akar szívtelennek tűnni.*
-De csak puszta jóindulat, hogy ne az utcán nőjön fel, azért... meg... meg azért, mert kettőnknek nem hozott elegendő pénz a koldulás. *Ryrros persze leveheti, hogy ez egy szépítő füllentés, semmi több.*
-A nagyi azt mesélte, hogy te voltál a legjobb barátja és annyi sok szép közös emléketek van, gyakran emlékezik vissza a nagyapa előtti időszakra, de akkor még más volt az illendő és nem volt divat a szívére hallgatnia. *Fecseg és nézi a feltehetőleg karaván fényeit.*
-De sajnos egy meséjére sem emlékszem, nem is sokszor találkoztam vele, nagy részt a szobájába zárkózva alkotott és festegetett, ott érte a vég is. ~Kár azért a sok képért.~ Mikor visszamentem a fosztogatók ezt otthagyták és elhoztam, a nagyi képe miatt. *Az egyetlen normális rokona miatt, akire még szívesen emlékszik vissza.*
-Nem tudom, hat éves voltam még a számtant el sem kezdtük, nem hogy kifaggassam az ősöket hány évesek. *Válaszol, talán a félmélységi elf jobban tudja mennyi lenne a nagyija.*
-Én is, ő legalább foglalkozott velem. *Kerüli a szeretett engem szór, hisz az lehet kicsit erős lenne, nem töltöttek annyira sok időt együtt.*
-Ez lenne az a karaván? *Érdeklődik és megint igazít a táskáján, ami a vállán van, kényelmetlen, na de ezek tényleg csak a túléléshez szükséges cuccai. Jó lenne már letelepedni valahol, de csak talál majd munkát.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-12-01 14:58:46
Üzenet elküldve: 2016-12-01 14:58:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Bólintva veszi tudomásul, hogy a lány nem vágyik se szerelemre, se jó hírnévre, sőt, úgy általában semmire sem, amire a testvérei vágytak. Hirtelen nem tudja, hogy ez mennyire jó avagy mégsem jó. Idővel kiderül majd. Legalábbis ha ők ketten jutnak valamire.*
- Igen, az isten akarata. De vajon melyiké? *mosolyog szelíden. Inkább költői kérdés volt, mint, hogy valóban választ várjon rá, ám ha mégis kapna, az csak még jobb, annyival is előrébb lesz. Aztán majdnem sikerül felhorkannia. De végül csak egy kulturált és szolid, rövid nevetés lesz belőle.*
- Nem nagyon kedvelted őket, hölgyem, igaz? *kérdezi vigyorogva, miközben átvágnak a Kikötőn, és már feltűnik előttük a városhatár. Távolban fényeket pillanthatnak meg a szürkületben. Bizonyára a karaván az.*- Na és mi lett velük? *érdeklődik azért, mielőtt a téma egy jóval érdekesebbe fordul át.
Érdekes és... különös.
Amikor Mina előveszi a medált, és megmutatja a képet, Ryrrosnak különös érzése támad. Már az is furcsa, hogy támad valamilyen érzése, hát még, hogy különös! Mintha valami elszorítaná a torkát egy pillanatra. Lekapja a tekintetét a medálról.*
- Mit keres ott a képem...? *kérdezi, halkan és rekedten, mintha kiszáradt volna a szája. Nem is hajlandó többet a medálra nézni. Elég volt az idősebb Minasynt is ennyi időre látni, főleg a saját arca mellett. Nem tudni, hogy ez a kérdés is inkább csak magának szól, vagy a lánynak is.
Aztán jön a történet. Ryrros pedig szomorúnak tűnik.*
- A lázadás...
*Felsóhajt, és egy ideig csönd van.*
- Pedig azt hittem Minasyn mindent túlél... hány éves is lenne most? *pillant a lányra, majd fejcsóválva ismét előre az útra.*
- Sajnálom a nagyanyádat...
*Bólintva veszi tudomásul, hogy a lány nem vágyik se szerelemre, se jó hírnévre, sőt, úgy általában semmire sem, amire a testvérei vágytak. Hirtelen nem tudja, hogy ez mennyire jó avagy mégsem jó. Idővel kiderül majd. Legalábbis ha ők ketten jutnak valamire.*
- Igen, az isten akarata. De vajon melyiké? *mosolyog szelíden. Inkább költői kérdés volt, mint, hogy valóban választ várjon rá, ám ha mégis kapna, az csak még jobb, annyival is előrébb lesz. Aztán majdnem sikerül felhorkannia. De végül csak egy kulturált és szolid, rövid nevetés lesz belőle.*
- Nem nagyon kedvelted őket, hölgyem, igaz? *kérdezi vigyorogva, miközben átvágnak a Kikötőn, és már feltűnik előttük a városhatár. Távolban fényeket pillanthatnak meg a szürkületben. Bizonyára a karaván az.*- Na és mi lett velük? *érdeklődik azért, mielőtt a téma egy jóval érdekesebbe fordul át.
Érdekes és... különös.
Amikor Mina előveszi a medált, és megmutatja a képet, Ryrrosnak különös érzése támad. Már az is furcsa, hogy támad valamilyen érzése, hát még, hogy különös! Mintha valami elszorítaná a torkát egy pillanatra. Lekapja a tekintetét a medálról.*
- Mit keres ott a képem...? *kérdezi, halkan és rekedten, mintha kiszáradt volna a szája. Nem is hajlandó többet a medálra nézni. Elég volt az idősebb Minasynt is ennyi időre látni, főleg a saját arca mellett. Nem tudni, hogy ez a kérdés is inkább csak magának szól, vagy a lánynak is.
Aztán jön a történet. Ryrros pedig szomorúnak tűnik.*
- A lázadás...
*Felsóhajt, és egy ideig csönd van.*
- Pedig azt hittem Minasyn mindent túlél... hány éves is lenne most? *pillant a lányra, majd fejcsóválva ismét előre az útra.*
- Sajnálom a nagyanyádat...
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-12-01 07:38:54
Üzenet elküldve: 2016-12-01 07:38:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
-A tehetős fiatal hölgyeknél, akiknek az élete csupa rózsaszirom és mindent megkapnak, amire csak a pillák repesgetik biztos, de aki itt áll melletted, az nem vágyik ilyesféle dolgokra. ~Csak biztonságra, és jó megélhetésre.~ *Nem egy elkényeztetett kis fruska és elég szókimondó is, na meg őszinte, nem ismerve a határokat, hol nem kéne annak lennie.*
-Meg az isten akarata is, aki ebbe segített. *Fejezi be a legyen meg az ő akaratát kicsit másképpen, mindig is szeretett hinni valami nagyobb és hatalmasabb erőben, ami túlnő kis halandó életük felett.*
-Ja lehet. *Húzza el a száját, láthatóan nem kedveli ezeket a nővérkéket.* Sajnos majdnem ugyanolyan a nevük, szóval van olyan szép, de én nem neveztem őket a nevükön sose, tudja ikrek voltak és nem lehetett megkülönböztetni sem őket, na meg szemétkedtek is velem mindig. Csak egyeske meg ketteske volt a nevük számomra. *Elmosolyodik, mert ezt szerette, idegesíteni őket, azok meg összevesztek melyikük az egyeske.*
-Igen, a nagyi megszerette a festészetet és nagyon ügyes volt benne. *Előkotorja egyik kezével a medált, ami kissé ütött kopott, majd megnyom egy gombot, ami arra kinyílik és ott van benne Ryrros festett képe, meg Mina nagyijának a festett önarcképe is.*
-Látod? Nagyon tehetséges volt. *Kissé el is szomorodik, a volt szó után, vélhetően hiányzik neki ez a rokon.*
-Igen, a lázadásban, ami kitört Wegtorenben a nemesek ellen, akkor szakadt szét a család és haltak meg a felnőttek. Én olyan hat éves lehettem akkor. *Kicsit el is fordul, miközben mondja, nem érinti meg nagyon, régen volt és hát nem is értette annyira mi folyik körülötte, na de ez van.*
-A tehetős fiatal hölgyeknél, akiknek az élete csupa rózsaszirom és mindent megkapnak, amire csak a pillák repesgetik biztos, de aki itt áll melletted, az nem vágyik ilyesféle dolgokra. ~Csak biztonságra, és jó megélhetésre.~ *Nem egy elkényeztetett kis fruska és elég szókimondó is, na meg őszinte, nem ismerve a határokat, hol nem kéne annak lennie.*
-Meg az isten akarata is, aki ebbe segített. *Fejezi be a legyen meg az ő akaratát kicsit másképpen, mindig is szeretett hinni valami nagyobb és hatalmasabb erőben, ami túlnő kis halandó életük felett.*
-Ja lehet. *Húzza el a száját, láthatóan nem kedveli ezeket a nővérkéket.* Sajnos majdnem ugyanolyan a nevük, szóval van olyan szép, de én nem neveztem őket a nevükön sose, tudja ikrek voltak és nem lehetett megkülönböztetni sem őket, na meg szemétkedtek is velem mindig. Csak egyeske meg ketteske volt a nevük számomra. *Elmosolyodik, mert ezt szerette, idegesíteni őket, azok meg összevesztek melyikük az egyeske.*
-Igen, a nagyi megszerette a festészetet és nagyon ügyes volt benne. *Előkotorja egyik kezével a medált, ami kissé ütött kopott, majd megnyom egy gombot, ami arra kinyílik és ott van benne Ryrros festett képe, meg Mina nagyijának a festett önarcképe is.*
-Látod? Nagyon tehetséges volt. *Kissé el is szomorodik, a volt szó után, vélhetően hiányzik neki ez a rokon.*
-Igen, a lázadásban, ami kitört Wegtorenben a nemesek ellen, akkor szakadt szét a család és haltak meg a felnőttek. Én olyan hat éves lehettem akkor. *Kicsit el is fordul, miközben mondja, nem érinti meg nagyon, régen volt és hát nem is értette annyira mi folyik körülötte, na de ez van.*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:06:03
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:06:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Elég fiatal a lány, ez való igaz. Talán még az ikreknél is fiatalabb, ha jól nézi. De mindez a stílusából is lejön, és a naivitása... már-már a fellegeket súrolja. Hazudnánk, ha azt mondanánk, ez nincs Ryrros ínyére. Egy naiv nő mindig jobb, mint egy túl okos. Bár azokban van kihívás ez tény, de nem arra az esetre, amire neki kellene egy Foks. Habár ezt a Foksot még nem ismeri, úgyhogy nem egészen tudja, mihez is kezdhetne vele, de majd elválik. Most az elsődleges az, hogy megkedvelje őt a lány és a bizalmába fogadja.*
- Ó, az igazi... azt hiszem kissé túlbecsülik ezt a dolgot egyesek. *mosolyog.*- De hát ki ne szeretne titkon arra vágyni, hogy pillangók verdessenek a gyomrában? Úgy tudom, a fiatal hölgyeknél azért ez mégis csak sokat számít. *mondja.*
- A pletykák viszont, főleg a rosszindulatúak, higgye el nekem, gyorsan terjednek, mindegy kiről van szó. De engedek magának, és a mosolyának. A sors vezetett össze minket úgy vélem, hát legyen meg az ön akarata. *mondja olyan arccal, mint aki behódol a lánynak, és engedi, hadd történjen minden úgy, ahogyan ő akarja.
Aztán egy sokkal érdekesebb témára terelődik a szó. Olyanra, ami még Ryrrosnak is meglepetést okoz. Kell is egy kis idő, amíg magához tér, persze szokás szerint ezt is ügyesen titkolja. Hamarosan ki is derül, hogy az ikrek valóban idősebb, hiszen a lány nővérnek hívja őket. Ryrr csak bólint, úriemberhez méltón, és nem hozza szóba a testvéreket. Csak hagyja, hogy a lány belé karoljon.*
- Talán a nővérei kapták a nagymamájáról a nevüket. *mondja azért udvariasan.*- Bár nem tudom, hogyan hívják őket... *füllent egy kicsit, ennyi talán még belefér, de inkább kerülné a Mira és Myna témát.*- De biztosan nem olyan szép, mint a Minasyn.
*Bólint a tegeződésre.*
- Ahogyan szeretné, kisasszony. *magázódik még egy kissé, a barát szón pedig elgondolkodik. Végre elindulnak a karaván felé, egymásba karolva, a lány pedig fecseg tovább. Nem is kellett sok, hogy megnyíljon. Ennek azért örül, annál könnyebb lesz a dolga. Csak figyel és hallgat, és néha hümmög vagy bólint egyet... még a medál sem kelti fel különösebben az érdeklődését, egészen addig, amíg...*
- A képem? *torpan meg egy pillanatra, és most valóban csodálkozva néz a lányra. Ebben nincs most semmi színjátszás.*- Az én képem van a medálban?
*nem igazán értette a dolgot. Talán félre is érti az egészet. Mit keresne az ő képe a Foksok nagyanyjának a medáljában? Ami volt, az régen volt, és csúnyán megjárta vele. Akkor meg miért volna ez így, Mit jelentsen ez? Minasyn valóban megőrizte a képét, és még magánál is tartotta? De miért? Hiszen ő az... Ryrros... aki nem elég jó, mert nem vagyonos - akkor még - aki csak egy félvér, aki nem érdemes arra, hogy szeressék, és, hogy nőül vegyen valakit, akit szeret.
Maga elé mered, és tovább is indul.
Nem, ez nem lehet így. Biztosan félreértette.*
- Tehát... Minasyn meghalt? *jön eztán egy kis idő elteltével a csöndes kérdés.*- Mikor? És... hogyan történt?
*Elég fiatal a lány, ez való igaz. Talán még az ikreknél is fiatalabb, ha jól nézi. De mindez a stílusából is lejön, és a naivitása... már-már a fellegeket súrolja. Hazudnánk, ha azt mondanánk, ez nincs Ryrros ínyére. Egy naiv nő mindig jobb, mint egy túl okos. Bár azokban van kihívás ez tény, de nem arra az esetre, amire neki kellene egy Foks. Habár ezt a Foksot még nem ismeri, úgyhogy nem egészen tudja, mihez is kezdhetne vele, de majd elválik. Most az elsődleges az, hogy megkedvelje őt a lány és a bizalmába fogadja.*
- Ó, az igazi... azt hiszem kissé túlbecsülik ezt a dolgot egyesek. *mosolyog.*- De hát ki ne szeretne titkon arra vágyni, hogy pillangók verdessenek a gyomrában? Úgy tudom, a fiatal hölgyeknél azért ez mégis csak sokat számít. *mondja.*
- A pletykák viszont, főleg a rosszindulatúak, higgye el nekem, gyorsan terjednek, mindegy kiről van szó. De engedek magának, és a mosolyának. A sors vezetett össze minket úgy vélem, hát legyen meg az ön akarata. *mondja olyan arccal, mint aki behódol a lánynak, és engedi, hadd történjen minden úgy, ahogyan ő akarja.
Aztán egy sokkal érdekesebb témára terelődik a szó. Olyanra, ami még Ryrrosnak is meglepetést okoz. Kell is egy kis idő, amíg magához tér, persze szokás szerint ezt is ügyesen titkolja. Hamarosan ki is derül, hogy az ikrek valóban idősebb, hiszen a lány nővérnek hívja őket. Ryrr csak bólint, úriemberhez méltón, és nem hozza szóba a testvéreket. Csak hagyja, hogy a lány belé karoljon.*
- Talán a nővérei kapták a nagymamájáról a nevüket. *mondja azért udvariasan.*- Bár nem tudom, hogyan hívják őket... *füllent egy kicsit, ennyi talán még belefér, de inkább kerülné a Mira és Myna témát.*- De biztosan nem olyan szép, mint a Minasyn.
*Bólint a tegeződésre.*
- Ahogyan szeretné, kisasszony. *magázódik még egy kissé, a barát szón pedig elgondolkodik. Végre elindulnak a karaván felé, egymásba karolva, a lány pedig fecseg tovább. Nem is kellett sok, hogy megnyíljon. Ennek azért örül, annál könnyebb lesz a dolga. Csak figyel és hallgat, és néha hümmög vagy bólint egyet... még a medál sem kelti fel különösebben az érdeklődését, egészen addig, amíg...*
- A képem? *torpan meg egy pillanatra, és most valóban csodálkozva néz a lányra. Ebben nincs most semmi színjátszás.*- Az én képem van a medálban?
*nem igazán értette a dolgot. Talán félre is érti az egészet. Mit keresne az ő képe a Foksok nagyanyjának a medáljában? Ami volt, az régen volt, és csúnyán megjárta vele. Akkor meg miért volna ez így, Mit jelentsen ez? Minasyn valóban megőrizte a képét, és még magánál is tartotta? De miért? Hiszen ő az... Ryrros... aki nem elég jó, mert nem vagyonos - akkor még - aki csak egy félvér, aki nem érdemes arra, hogy szeressék, és, hogy nőül vegyen valakit, akit szeret.
Maga elé mered, és tovább is indul.
Nem, ez nem lehet így. Biztosan félreértette.*
- Tehát... Minasyn meghalt? *jön eztán egy kis idő elteltével a csöndes kérdés.*- Mikor? És... hogyan történt?
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:03:42
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:03:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
-Jó, igaz csak szinte. ~Nekem luxus utazó hely lenne és senkivel sem osztanám meg.~ *Micsoda szerencse, hogy ilyen tehetős jótét lélekbe futott bele, aki hajlandó átadni a helyét, nem még hogy osztozni ott.*
-Ja, fiatal vagyok, de nincs szüli nyomás, meg hát nem is találkoztam az igazival, mert azt állítólag megérzi az ember, na de én bevallom nem is kerestem, mert nem foglalkoztat a társas élet. ~Az nem nekem való, főzni, mosni meg takarítani otthon, na meg gyereket szülni, pfej.~ *Kicsit túl is ment gondolatban a dolgokon, amit kerül szinte minden áron.*
-Hát mivel nincs semmi gyűrűm, így a rossz hírnév nem ragad rám asszem. *Meg hát nem is tudják a nevét, akkor meg pláne nem, bár találkozott már furcsaságokkal az életében, mikor fura alakok behódoltak neki meg udvaroltak, meg megköszönték az estét, na de bolondok vannak mindenfelé.*
-Igen, a nagyimról kaptam a nevem, meg jó poénnak tűnt a nővéreim neveit is keresztezni, de számomra nem volt olyan vicces. ~Remélem jó rút sorsuk van.~
-Örülnék ha tegezne, mert zavaró az Önözés, főleg ha maga tényleg a nagyi barátja. ~Akkor már vagy háromszor idősebb lehet nálam, de félelfként az idő nem látszik meg rajta, mázlista.~ *Kedvesen mosolyog és meg is lódul arra amerre az a karaván lehet és vezeti őt Ryrros. Most, hogy más ismerős, meg családi jó barát, bátran karol belé és tart vele.*
-Hát miről meséljek? Nem sok emlékem van a múltból, a nagyi pár héttel a halála előtt adta nekem a medálját, amiben ott van az Ön képe meg az övé. Az mindig nálam van, sokat jelentett nekem a nagyi. ~Az egyetlen családtag, aki nem halt meg az ikrekért és foglalkozott velem.~ *Nem tudja mennyire kéne belefolynia a dolgokba, így marad még a felületességen.*
A hozzászólás írója (Minasyn Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.30 22:04:57
-Jó, igaz csak szinte. ~Nekem luxus utazó hely lenne és senkivel sem osztanám meg.~ *Micsoda szerencse, hogy ilyen tehetős jótét lélekbe futott bele, aki hajlandó átadni a helyét, nem még hogy osztozni ott.*
-Ja, fiatal vagyok, de nincs szüli nyomás, meg hát nem is találkoztam az igazival, mert azt állítólag megérzi az ember, na de én bevallom nem is kerestem, mert nem foglalkoztat a társas élet. ~Az nem nekem való, főzni, mosni meg takarítani otthon, na meg gyereket szülni, pfej.~ *Kicsit túl is ment gondolatban a dolgokon, amit kerül szinte minden áron.*
-Hát mivel nincs semmi gyűrűm, így a rossz hírnév nem ragad rám asszem. *Meg hát nem is tudják a nevét, akkor meg pláne nem, bár találkozott már furcsaságokkal az életében, mikor fura alakok behódoltak neki meg udvaroltak, meg megköszönték az estét, na de bolondok vannak mindenfelé.*
-Igen, a nagyimról kaptam a nevem, meg jó poénnak tűnt a nővéreim neveit is keresztezni, de számomra nem volt olyan vicces. ~Remélem jó rút sorsuk van.~
-Örülnék ha tegezne, mert zavaró az Önözés, főleg ha maga tényleg a nagyi barátja. ~Akkor már vagy háromszor idősebb lehet nálam, de félelfként az idő nem látszik meg rajta, mázlista.~ *Kedvesen mosolyog és meg is lódul arra amerre az a karaván lehet és vezeti őt Ryrros. Most, hogy más ismerős, meg családi jó barát, bátran karol belé és tart vele.*
-Hát miről meséljek? Nem sok emlékem van a múltból, a nagyi pár héttel a halála előtt adta nekem a medálját, amiben ott van az Ön képe meg az övé. Az mindig nálam van, sokat jelentett nekem a nagyi. ~Az egyetlen családtag, aki nem halt meg az ikrekért és foglalkozott velem.~ *Nem tudja mennyire kéne belefolynia a dolgokba, így marad még a felületességen.*
A hozzászólás írója (Minasyn Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.30 22:04:57
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:00:58
Üzenet elküldve: 2016-11-30 22:00:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Az istenekre nem mond semmit.
Ő igazából mindegyiket csak egy hatalmasabb entitásnak véli, de azért mégis csak istenek, akik belenyúlhatnak a világba. Sa'Terethen kívül pedig mind a kettő inkább csak gyermek, amely csak játszik, és minden másra haszontalan. A jó mégis miért küzd? A jóért? És minek? Mi történik ha győz? Csak felborítja az egyensúlyt, és ezzel elpusztítja a világot. Ha ezt nem látja be, nem lehet igazi isten. A semleges meg... semleges. Lehet, hogy egy kettőben még ő is érdekesnek találja, de akkor is csak semleges marad. Sa'Tereth viszont habár szintén az egyensúlyt borítaná fel, ő tudna is mit kezdeni vele, és nem rejti véka alá a dolgot. Minek szolgálna hát eztán egy hamis istenséget, amikor a régi jól beváltnak neve is lett?*
- Szinte. *mosolyog a lány szavaira. Aztán csak még nagyobb zavarba jön.*
- Ó, elnézést... igaza van, valóban fiatal... bocsásson meg... *szabadkozik.*- De hát ebben a korban már sokszor választanak párt a nők, úgy hírlik... vagy a szüleik választják ki... de úgy tűnik, akkor ön nem tartozik ebbe. *zavartan elmosolyodik.*- Micsoda eltökéltség és függetlenség már ily' fiatalon. *mondja, vagyis inkább bókolja, és lágy mosolyt küld a lány felé. Nem mintha a férfi bármennyivel is öregebbnek tűnne. Igazából az a pár őszhajszál, ami akkor volt a hajában, amikor még Mynáért jött, olyan nyomtalanul tűnt el, mintha sosem lett volna. És a kis szarkalábak is kisimultak a bőrén. Eddig sem nézett ki többnek harmincötnél, de most még akár huszonnyolcat is nyugodtan mondhatna. Ki tudja mi történt vele nyugaton? Talán talált valami szert? Vagy valami varázslatot? De az is lehet, hogy az istene síkbeli megnyilvánulása lett rá ilyen hatással, amiért oly' hűen szolgálta őt név nélkül is, egész életében? Talán sosem derül ki. De egy biztos. Ryrroshvar még a szokásosnál is fiatalosabb, jóképűbb, elbűvölőbb... és meglehetősen vagyonosabb.*
- A rossz hírnév azért nem sokat segít a semlegességen, ezt ne felejtse. *mondja kedvesen, és figyelmeztetően, ám ekkor olyasvalami történik, amire igazán nem számított. Most először történik valami más az idegen arcán, mint a csupa mosolygás. Meglepettség, és egy pillanatra mintha a szája is megremegne.*
~Ez meg hogyan lehetséges?!~
*Máris megnézi még jobban a lányt, de persze minél feltűnésmentesebben.*
- Minasyn? Foks? *kérdezi eztán óvatosan.*- Valóban?
*Kell néhány másodperc mire meg tud szólalni ismét. Színpadiasan nyel is egy nagyot előtte.*
- Hát persze... *mondja eztán csöndesen, de ismét mosolyogva.*- Hiszen a szemeid... és a hajad... *ismét egy kis csönd.*- Bocsássa meg kisasszony, hogy tegeződtem, csak... ez a döbbenet... sosem gondoltam volna... valóban sorsszerű...
*Hirtelen körbe néz, aztán vissza a lányra.*
- Jöjjön kisasszony, elvezetem a karavánhoz, menjünk innen gyorsan, mielőtt teljesen besötétedik. Nem biztonságos. Útközben pedig okvetlen meséljen nekem erről! *mosolyog szélesen, azzal ha Mina engedi, miután átveszi bal, táskát tartó kezébe botját is, jobbjával a lány karját fogja meg bőrkesztyűs kezével. Ha úgy adódik, ezzel csak előre mozdítja kicsit, óvatosan és szelíden a lányt, h induljon el, ha pedig úgy, akkor Mina akár belé is karolhat. De a lépte sietőssé válik. És valóban azért mert nem akar sokat időzni itt. Részint, mert késésben van már, részint mert tényleg veszélyessé vált ez a vidék, részint pedig... nem kellene, hogy bárki más is felismerje, aki nem úgy ismeri, mint az idősebb Minasyn Foks.*
~Igen... még egy Foks... Sa'Terethre, tele van velük a világ...~ *felpillant egy másodpercre az égre.*
~Nem tudom, hogy gúnyolódsz e velem ezekkel a tréfákkal, de az biztos, hogy nagy szívességet is tettél, uram...~
*Az istenekre nem mond semmit.
Ő igazából mindegyiket csak egy hatalmasabb entitásnak véli, de azért mégis csak istenek, akik belenyúlhatnak a világba. Sa'Terethen kívül pedig mind a kettő inkább csak gyermek, amely csak játszik, és minden másra haszontalan. A jó mégis miért küzd? A jóért? És minek? Mi történik ha győz? Csak felborítja az egyensúlyt, és ezzel elpusztítja a világot. Ha ezt nem látja be, nem lehet igazi isten. A semleges meg... semleges. Lehet, hogy egy kettőben még ő is érdekesnek találja, de akkor is csak semleges marad. Sa'Tereth viszont habár szintén az egyensúlyt borítaná fel, ő tudna is mit kezdeni vele, és nem rejti véka alá a dolgot. Minek szolgálna hát eztán egy hamis istenséget, amikor a régi jól beváltnak neve is lett?*
- Szinte. *mosolyog a lány szavaira. Aztán csak még nagyobb zavarba jön.*
- Ó, elnézést... igaza van, valóban fiatal... bocsásson meg... *szabadkozik.*- De hát ebben a korban már sokszor választanak párt a nők, úgy hírlik... vagy a szüleik választják ki... de úgy tűnik, akkor ön nem tartozik ebbe. *zavartan elmosolyodik.*- Micsoda eltökéltség és függetlenség már ily' fiatalon. *mondja, vagyis inkább bókolja, és lágy mosolyt küld a lány felé. Nem mintha a férfi bármennyivel is öregebbnek tűnne. Igazából az a pár őszhajszál, ami akkor volt a hajában, amikor még Mynáért jött, olyan nyomtalanul tűnt el, mintha sosem lett volna. És a kis szarkalábak is kisimultak a bőrén. Eddig sem nézett ki többnek harmincötnél, de most még akár huszonnyolcat is nyugodtan mondhatna. Ki tudja mi történt vele nyugaton? Talán talált valami szert? Vagy valami varázslatot? De az is lehet, hogy az istene síkbeli megnyilvánulása lett rá ilyen hatással, amiért oly' hűen szolgálta őt név nélkül is, egész életében? Talán sosem derül ki. De egy biztos. Ryrroshvar még a szokásosnál is fiatalosabb, jóképűbb, elbűvölőbb... és meglehetősen vagyonosabb.*
- A rossz hírnév azért nem sokat segít a semlegességen, ezt ne felejtse. *mondja kedvesen, és figyelmeztetően, ám ekkor olyasvalami történik, amire igazán nem számított. Most először történik valami más az idegen arcán, mint a csupa mosolygás. Meglepettség, és egy pillanatra mintha a szája is megremegne.*
~Ez meg hogyan lehetséges?!~
*Máris megnézi még jobban a lányt, de persze minél feltűnésmentesebben.*
- Minasyn? Foks? *kérdezi eztán óvatosan.*- Valóban?
*Kell néhány másodperc mire meg tud szólalni ismét. Színpadiasan nyel is egy nagyot előtte.*
- Hát persze... *mondja eztán csöndesen, de ismét mosolyogva.*- Hiszen a szemeid... és a hajad... *ismét egy kis csönd.*- Bocsássa meg kisasszony, hogy tegeződtem, csak... ez a döbbenet... sosem gondoltam volna... valóban sorsszerű...
*Hirtelen körbe néz, aztán vissza a lányra.*
- Jöjjön kisasszony, elvezetem a karavánhoz, menjünk innen gyorsan, mielőtt teljesen besötétedik. Nem biztonságos. Útközben pedig okvetlen meséljen nekem erről! *mosolyog szélesen, azzal ha Mina engedi, miután átveszi bal, táskát tartó kezébe botját is, jobbjával a lány karját fogja meg bőrkesztyűs kezével. Ha úgy adódik, ezzel csak előre mozdítja kicsit, óvatosan és szelíden a lányt, h induljon el, ha pedig úgy, akkor Mina akár belé is karolhat. De a lépte sietőssé válik. És valóban azért mert nem akar sokat időzni itt. Részint, mert késésben van már, részint mert tényleg veszélyessé vált ez a vidék, részint pedig... nem kellene, hogy bárki más is felismerje, aki nem úgy ismeri, mint az idősebb Minasyn Foks.*
~Igen... még egy Foks... Sa'Terethre, tele van velük a világ...~ *felpillant egy másodpercre az égre.*
~Nem tudom, hogy gúnyolódsz e velem ezekkel a tréfákkal, de az biztos, hogy nagy szívességet is tettél, uram...~
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:39:51
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:39:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
-Aha. ~Majd el is hiszem, hogy nem volt drága, persze... biztos kényelmesebb is volt.~
-Igen, van három is, az egyik csak megsegíthetett mégis. *Mosolyodik el bátorítóan és a vállán lévő táskáját megdobja magán kicsit, hogy megigazítsa a vállát húzó pántot. Nem célzás vagy ilyesmi, csak túl sok holmit hozott magával, mert sose lehet tudni.*
-Hát a ponyvás kocsi, hálónak berendezve már szinte lakrész. ~Ha tudnád mekkora luxus az ilyesmi az utca után már.~
-Ugyan, én még túl fiatal vagyok, hogy bárkim is lehessen. *Legyint is, jó neki magányosan lenni, sose gondolt párkapcsolatra.*
-A jó hírnév nem nem nagyon érdekel, jobb szeretem ha semleges maradok a többségnek. *Na és jön a bemutatkozás, ahol kikerekednek a szemei kicsit. ~Az meg hogy?~ Sokat volt a nagyijával régen és hallotta a nevet, meg látott képet is. ~Hát onnan ismerős!~ Elmosolyodik és már biztonságba is érzi magát, na meg a mosoly is megmagyarázható, a nagyi régi barátja, biztos ismerős lehet neki őse miatt.*
-Ó, te vagy Ryrros! Én Minasyn Foks, a nagyim után elnevezve, őt ismerted is! Sokat mesélt rólad. *Na ez lehet meglepő, na de úgy tűnik legalább egy Foks jóba volt a nagyival és jókat hallott felőle.*
-Ez olyan sorsszerű! Tök jó, én is megismerhetem a nagyi barátját! ~Semmit sem változott, de jó a félelfnek lenni.~
-Aha. ~Majd el is hiszem, hogy nem volt drága, persze... biztos kényelmesebb is volt.~
-Igen, van három is, az egyik csak megsegíthetett mégis. *Mosolyodik el bátorítóan és a vállán lévő táskáját megdobja magán kicsit, hogy megigazítsa a vállát húzó pántot. Nem célzás vagy ilyesmi, csak túl sok holmit hozott magával, mert sose lehet tudni.*
-Hát a ponyvás kocsi, hálónak berendezve már szinte lakrész. ~Ha tudnád mekkora luxus az ilyesmi az utca után már.~
-Ugyan, én még túl fiatal vagyok, hogy bárkim is lehessen. *Legyint is, jó neki magányosan lenni, sose gondolt párkapcsolatra.*
-A jó hírnév nem nem nagyon érdekel, jobb szeretem ha semleges maradok a többségnek. *Na és jön a bemutatkozás, ahol kikerekednek a szemei kicsit. ~Az meg hogy?~ Sokat volt a nagyijával régen és hallotta a nevet, meg látott képet is. ~Hát onnan ismerős!~ Elmosolyodik és már biztonságba is érzi magát, na meg a mosoly is megmagyarázható, a nagyi régi barátja, biztos ismerős lehet neki őse miatt.*
-Ó, te vagy Ryrros! Én Minasyn Foks, a nagyim után elnevezve, őt ismerted is! Sokat mesélt rólad. *Na ez lehet meglepő, na de úgy tűnik legalább egy Foks jóba volt a nagyival és jókat hallott felőle.*
-Ez olyan sorsszerű! Tök jó, én is megismerhetem a nagyi barátját! ~Semmit sem változott, de jó a félelfnek lenni.~
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:32:09
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:32:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
~Hát igen, micsoda véletlen...~
- Nem volt olyan jó ez a hajó, ne higgye. *mosolyog kedvesen.*-Igazából ez is kereskedő hajó, csak nem halakkal üzletelnek. Drágább holmikkal. Persze ettől még nem volt olyan drága...
*Próbál úgy tenni, mint aki zavarba jön tőle, hogy véletlenül eljárt a szája afelől, hogy tehetősebb ember. Vagy félvér. Nem mintha eddig nem lett volna egészen nyilvánvaló.
A kérdésre aztán hálásan, és szemmel láthatóan megkönnyebbülten bólint. Mintha nagy kő esett volna le a szívéről, hogy a lány nem érti őt félre.*
- Igen, nagyon szívesen elvisszük. De az istenekkel csak óvatosan... úgy hallottam nagyon megsokasodtak mostanság. *tréfálkozik egy kicsit nevetgélve, majd megköszörüli a torkát, és végre elengedi a kezeit, hogy szabadon lóghasson mellette bal, táskás keze. Jobbjában pedig a díszes bot koppan a földön.*
- Hogy... hogy a lakrész?
*Jön szemmel látható zavarba aztán.*
- Persze, persze, hogyne... és szívesen mesélek kegyednek, csak hát... ugye, a kisasszonyokat férfi társaságban gyakran megszólják. Nem szeretnék véletlenül sem... olyannak tűnni, aki rossz hírt hozna a fejére, kisasszony. *magyarázza.*
- A kedves férje... vagy jövendőbelije... nem biztos, hogy örülne a hírnek, ha megtudná, hogy egy szobában aludt egy másik férfival. *próbál teljesen jó színben feltűnni, és ezáltal még azt is megtudhatja, hogy van e valakije a lánynak. Habár nem kell hozzá sok tipp, hogy kitalálja magától is a választ.*
- Ó, és milyen modortalan vagyok! *kap észbe zavartan ismét.*- Be sem mutatkoztam még... Ryrroshvar Srrathyn vagyok. *mondja, és ha a lány engedi, akkor megfogja annak kezét, és egy puha, lágy csókot nyom rá.*- Örülök az összeütközésnek... a, a találkozásnak, kisasszony. *mondja, továbbra is zavarban egy kissé, de ugyanolyan bűbájos mosollyal, mint eddig. Szinte ezüstösen csillognak az íriszei, ahogyan szemei is nevetnek.*
~Hát igen, micsoda véletlen...~
- Nem volt olyan jó ez a hajó, ne higgye. *mosolyog kedvesen.*-Igazából ez is kereskedő hajó, csak nem halakkal üzletelnek. Drágább holmikkal. Persze ettől még nem volt olyan drága...
*Próbál úgy tenni, mint aki zavarba jön tőle, hogy véletlenül eljárt a szája afelől, hogy tehetősebb ember. Vagy félvér. Nem mintha eddig nem lett volna egészen nyilvánvaló.
A kérdésre aztán hálásan, és szemmel láthatóan megkönnyebbülten bólint. Mintha nagy kő esett volna le a szívéről, hogy a lány nem érti őt félre.*
- Igen, nagyon szívesen elvisszük. De az istenekkel csak óvatosan... úgy hallottam nagyon megsokasodtak mostanság. *tréfálkozik egy kicsit nevetgélve, majd megköszörüli a torkát, és végre elengedi a kezeit, hogy szabadon lóghasson mellette bal, táskás keze. Jobbjában pedig a díszes bot koppan a földön.*
- Hogy... hogy a lakrész?
*Jön szemmel látható zavarba aztán.*
- Persze, persze, hogyne... és szívesen mesélek kegyednek, csak hát... ugye, a kisasszonyokat férfi társaságban gyakran megszólják. Nem szeretnék véletlenül sem... olyannak tűnni, aki rossz hírt hozna a fejére, kisasszony. *magyarázza.*
- A kedves férje... vagy jövendőbelije... nem biztos, hogy örülne a hírnek, ha megtudná, hogy egy szobában aludt egy másik férfival. *próbál teljesen jó színben feltűnni, és ezáltal még azt is megtudhatja, hogy van e valakije a lánynak. Habár nem kell hozzá sok tipp, hogy kitalálja magától is a választ.*
- Ó, és milyen modortalan vagyok! *kap észbe zavartan ismét.*- Be sem mutatkoztam még... Ryrroshvar Srrathyn vagyok. *mondja, és ha a lány engedi, akkor megfogja annak kezét, és egy puha, lágy csókot nyom rá.*- Örülök az összeütközésnek... a, a találkozásnak, kisasszony. *mondja, továbbra is zavarban egy kissé, de ugyanolyan bűbájos mosollyal, mint eddig. Szinte ezüstösen csillognak az íriszei, ahogyan szemei is nevetnek.*
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 20:44:27
Üzenet elküldve: 2016-11-30 20:44:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
-Igen, pedig azt hittem, itt majd jobb lesz. *Sóhajt lemondóan, bár csak jobb helyre került volna, na de eddig minden jól alakul és ez a szimpatikus és ismerős arcú félelf is segít neki.* ~Valahol már mintha láttam volna hasonló arcot.~ *Nem jut eszébe, na de oda se neki, van ez így, ha valaki szimpatikus és valahogy úgy érzi ő a neki kijelölt személy, azt már ismerősnek is hiszi.*
-Igen, onnan jöttem, micsoda véletlen! *Ha tudja, hogy más hajó is jön onnan, akkor biztos nem a büdös halszagúval utazott volna ide.*
-Nem én egy kereskedőhajóra szálltam fel, nem futotta drágábbra, úgy voltam kell a pénz majd ide... na de ennyi erővel költhettem volna a Viharnadályra is. *Mosolyodik el kétségbeesetten, mert ez tényleg sokkal jobb ötlet lett volna.*
-Magával tarthatnék? Magát az istenek küldték az utamba akkor, hiszen ez nagyszerű lenne! *Hitetlenkedik, majd amikor még a lakrészt is felajánlják neki kezdi rosszul érezni magát, ennyire nem lehet jó színész, meg túlzás is lenne.*
-Ha elég nagy az a lakrész, szerintem ketten is megférünk ott, biztos sokat tud mesélni, miért is jött ide például, remek hallgató közönség vagyok. *Próbálkozik, hátha sikerül és hát kevésbé érezné magát nyomorultul a hazugsága miatt.*
-Igen, pedig azt hittem, itt majd jobb lesz. *Sóhajt lemondóan, bár csak jobb helyre került volna, na de eddig minden jól alakul és ez a szimpatikus és ismerős arcú félelf is segít neki.* ~Valahol már mintha láttam volna hasonló arcot.~ *Nem jut eszébe, na de oda se neki, van ez így, ha valaki szimpatikus és valahogy úgy érzi ő a neki kijelölt személy, azt már ismerősnek is hiszi.*
-Igen, onnan jöttem, micsoda véletlen! *Ha tudja, hogy más hajó is jön onnan, akkor biztos nem a büdös halszagúval utazott volna ide.*
-Nem én egy kereskedőhajóra szálltam fel, nem futotta drágábbra, úgy voltam kell a pénz majd ide... na de ennyi erővel költhettem volna a Viharnadályra is. *Mosolyodik el kétségbeesetten, mert ez tényleg sokkal jobb ötlet lett volna.*
-Magával tarthatnék? Magát az istenek küldték az utamba akkor, hiszen ez nagyszerű lenne! *Hitetlenkedik, majd amikor még a lakrészt is felajánlják neki kezdi rosszul érezni magát, ennyire nem lehet jó színész, meg túlzás is lenne.*
-Ha elég nagy az a lakrész, szerintem ketten is megférünk ott, biztos sokat tud mesélni, miért is jött ide például, remek hallgató közönség vagyok. *Próbálkozik, hátha sikerül és hát kevésbé érezné magát nyomorultul a hazugsága miatt.*
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 14:16:50
Üzenet elküldve: 2016-11-30 14:16:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
~Elvették a megspórold pénzedet, mi? Miből spóroltad? Lopásból?~
- Nagyon sajnálom, kisasszony, ez egy ilyen világ, látja...
*Ryrroshvar mindvégig olyan bájos és kedves marad, mint még soha. Talán csak mert volt jó pár évtizede ezt begyakorolni, és mostanra tökéletesítette. Talán valami megváltozhatott benne, hiszen sok minden változott már ezelőtt is. De az biztos, hogyha egy kissé gyanús is, még inkább bizalomgerjesztő.*
- Áh, tehát ön is Wegtorenből jött? *lesz még szélesebb a mosolya, hogy még szabályos, szinte vonalzó mentén húzott fehér fogai is kivillannak.*
- Én is éppen most érkeztem. Gondolom ön nem a Viharnadállyal. Biztosan láttam volna. *mosolyog szelídebben.*
~Legalább valamiben úgy tűnik őszinte. Vagy gyorsan tanul, és hirtelen már nem olyan borzalmas színész.~
- Nem volna tanácsos itt felszerelkeznie egyébként sem. *mondja nagy komolyan.*- Látja, hogy milyen környék ez. Kérem... *emeli egymáshoz a táskát és a botot tartó kezét, és zavartan babrálni kezd az ujjaival.*- Talán... talán nem volna illendő ilyet mondani egy hölgynek, nem túlzottan úriemberhez méltó... de a jelen helyzetből kifolyólag... talán... *nevet egy kicsit zavartan.*- Talán velem tarthatna. *nyögi ki végül olyan lassan, mintha olyan nehéz vagy kínos lett volna mindezt kimondania.*
- Elég nagy karavánt béreltem. A ponyvás kocsiban, amit a hálómnak rendeznek majd be, talán... biztosan lesz elég hely. Természetesen önnek adnám át. Illendően. *bólint.*- Lenne vacsora is... napkeltére pedig Artheniorba érnénk, ha minden igaz. Ezzel talán tudnék segíteni... és szívesen segítek is, ha valaki rászorul. *mondja, és közben olyan kétségbeesett arcot vág, mintha a lány tenne szívességet neki. Egyszerre gyermekien aranyos, és szívmelengető.*
~Elvették a megspórold pénzedet, mi? Miből spóroltad? Lopásból?~
- Nagyon sajnálom, kisasszony, ez egy ilyen világ, látja...
*Ryrroshvar mindvégig olyan bájos és kedves marad, mint még soha. Talán csak mert volt jó pár évtizede ezt begyakorolni, és mostanra tökéletesítette. Talán valami megváltozhatott benne, hiszen sok minden változott már ezelőtt is. De az biztos, hogyha egy kissé gyanús is, még inkább bizalomgerjesztő.*
- Áh, tehát ön is Wegtorenből jött? *lesz még szélesebb a mosolya, hogy még szabályos, szinte vonalzó mentén húzott fehér fogai is kivillannak.*
- Én is éppen most érkeztem. Gondolom ön nem a Viharnadállyal. Biztosan láttam volna. *mosolyog szelídebben.*
~Legalább valamiben úgy tűnik őszinte. Vagy gyorsan tanul, és hirtelen már nem olyan borzalmas színész.~
- Nem volna tanácsos itt felszerelkeznie egyébként sem. *mondja nagy komolyan.*- Látja, hogy milyen környék ez. Kérem... *emeli egymáshoz a táskát és a botot tartó kezét, és zavartan babrálni kezd az ujjaival.*- Talán... talán nem volna illendő ilyet mondani egy hölgynek, nem túlzottan úriemberhez méltó... de a jelen helyzetből kifolyólag... talán... *nevet egy kicsit zavartan.*- Talán velem tarthatna. *nyögi ki végül olyan lassan, mintha olyan nehéz vagy kínos lett volna mindezt kimondania.*
- Elég nagy karavánt béreltem. A ponyvás kocsiban, amit a hálómnak rendeznek majd be, talán... biztosan lesz elég hely. Természetesen önnek adnám át. Illendően. *bólint.*- Lenne vacsora is... napkeltére pedig Artheniorba érnénk, ha minden igaz. Ezzel talán tudnék segíteni... és szívesen segítek is, ha valaki rászorul. *mondja, és közben olyan kétségbeesett arcot vág, mintha a lány tenne szívességet neki. Egyszerre gyermekien aranyos, és szívmelengető.*
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-30 07:17:30
Üzenet elküldve: 2016-11-30 07:17:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Kicsit fura érzése van, mintha túl könnyű lenne minden, na de hisz a megérzéseiben, amik ezt a jómódú félelhez vezette most és inkább színleli tovább a kis jelenetét.*
-De, elvették a megspórolt kis pénzem is, most mihez kezdek így itt, ez nem a legbarátságosabb vidék. *Mondja kétségbeesetten, még a szemöldökét is összehúzza hozzá, hogy ártatlanabb és még segítségre szorulóbb feje legyen. Amikor egy matróz meghozza a kézitáskát, akkor érzi leginkább, hogy a legjobbat választotta ki áldozatául, bár az ilyen tehetőseknek egy vacsorameghívás nem jelenthet semmit, számára meg annyit tesz, hogy nem marad éhen.*
-Wegtorenből jöttem, de nem mehetek vissza, ott már nem vár rám semmi, itt akartam új életet kezdeni, erre kuporgattam már régóta. *Na ez legalább őszintén jön, hisz van benne bőven igazság is.*
-Én is a városba akartam menni, csak hát hosszú az út és nem sok élelmem maradt, leginkább semmi, úgy volt, hogy majd itt felszerelkezem, na de így már nem tudom hogyan. *Reméli bedől a csalinak és kap valami ételt, netalántán ingyen fuvart is a karavánnal a városba.*
*Kicsit fura érzése van, mintha túl könnyű lenne minden, na de hisz a megérzéseiben, amik ezt a jómódú félelhez vezette most és inkább színleli tovább a kis jelenetét.*
-De, elvették a megspórolt kis pénzem is, most mihez kezdek így itt, ez nem a legbarátságosabb vidék. *Mondja kétségbeesetten, még a szemöldökét is összehúzza hozzá, hogy ártatlanabb és még segítségre szorulóbb feje legyen. Amikor egy matróz meghozza a kézitáskát, akkor érzi leginkább, hogy a legjobbat választotta ki áldozatául, bár az ilyen tehetőseknek egy vacsorameghívás nem jelenthet semmit, számára meg annyit tesz, hogy nem marad éhen.*
-Wegtorenből jöttem, de nem mehetek vissza, ott már nem vár rám semmi, itt akartam új életet kezdeni, erre kuporgattam már régóta. *Na ez legalább őszintén jön, hisz van benne bőven igazság is.*
-Én is a városba akartam menni, csak hát hosszú az út és nem sok élelmem maradt, leginkább semmi, úgy volt, hogy majd itt felszerelkezem, na de így már nem tudom hogyan. *Reméli bedől a csalinak és kap valami ételt, netalántán ingyen fuvart is a karavánnal a városba.*
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:06:48
Üzenet elküldve: 2016-11-29 21:06:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ryrros mosolyogva figyeli a lányt.
Szemléli a vörös haját, amely természetesnek tűnik, a barnás zöldes szemeit... és az arcát... egészen Mynás. Csak a szeplők hiányoznak. És mintha magasabb is volna. Lehetséges lenne, hogy valaki ennyire hasonlít két másik emberre? Talán... de az ösztönei egészen mást súgnak. Dolgozik benne Mira vére, talán még mindig elég erősen. És ez a vér azt súgja, hogy ennek a lánynak van valami köze ahhoz a másik kettőhöz. Persze még semmi sem biztos. De nem lehet nehéz kideríteni. Ryrrosnak az ilyesfajta dolog nem több, mint puszta, egyszerű játék.
Figyeli az eseményeket. A lány csak beszél, próbál zavarodottnak tűnni, aztán...*
~Na neee... csak azt ne mondja, hogy "kirabolták"...~ *mondja az utolsó szót már gúnyosan a saját fejében.*
~Ha nem volnál ennyire érdekes, most megüthetnéd a bokádat, de ez túl jó játéknak ígérkezik... és ha igaz volna...~ *ábrándozik egy kicsikét.*
- Jaj, csak nem kirabolták? *néz kétségbeesett arccal a lányra.*- Úgy hallottam nem túl biztonságos ez a környék... *mondja kissé gyanakodva körbe nézve, mintha attól tartana, most is egy tolvaj ólálkodik körülöttük.*
- Kérem, hadd segítsek. *lép ismét közelebb a lányhoz.*- Csak mondja meg, hogyan, kisasszony. Állok rendelkezésére. *hajol meg egy kissé, főként csak biccentve, testével ugyanolyan egyenes tartással állva.*
- Uram. *lép ekkor hirtelen melléjük egy matróz, egy kis, kapcsos kézitáskával a kezében.*- A kézitáskáját is elküldjük?
~A legjobbkor.~
- Nem, nem kell, köszönöm. Magam is elbírom. *veszi át a férfitól, kedvesen rámosolyogva arra - mintha meg is lepődne a matróz ezen - aztán int neki, hogy elmehet.*
- Én éppen Artheniorba indultam. *fordul vissza eztán a lányhoz, immáron botostul, és kézitáskástul.*
- Vár rám egy karaván a kikötőn kívül. Ön itt lakik a közelben? Ha így van, szívesen hazakísérem, nehogy újabb bántódása essen útközben. *ajánlja fel a segítségét, akár egy gáláns lovag. Kissé mintha zavarban is lenne a lány társaságától. Meglehetősen kedves és szimpatikus benyomást keltő.*
*Ryrros mosolyogva figyeli a lányt.
Szemléli a vörös haját, amely természetesnek tűnik, a barnás zöldes szemeit... és az arcát... egészen Mynás. Csak a szeplők hiányoznak. És mintha magasabb is volna. Lehetséges lenne, hogy valaki ennyire hasonlít két másik emberre? Talán... de az ösztönei egészen mást súgnak. Dolgozik benne Mira vére, talán még mindig elég erősen. És ez a vér azt súgja, hogy ennek a lánynak van valami köze ahhoz a másik kettőhöz. Persze még semmi sem biztos. De nem lehet nehéz kideríteni. Ryrrosnak az ilyesfajta dolog nem több, mint puszta, egyszerű játék.
Figyeli az eseményeket. A lány csak beszél, próbál zavarodottnak tűnni, aztán...*
~Na neee... csak azt ne mondja, hogy "kirabolták"...~ *mondja az utolsó szót már gúnyosan a saját fejében.*
~Ha nem volnál ennyire érdekes, most megüthetnéd a bokádat, de ez túl jó játéknak ígérkezik... és ha igaz volna...~ *ábrándozik egy kicsikét.*
- Jaj, csak nem kirabolták? *néz kétségbeesett arccal a lányra.*- Úgy hallottam nem túl biztonságos ez a környék... *mondja kissé gyanakodva körbe nézve, mintha attól tartana, most is egy tolvaj ólálkodik körülöttük.*
- Kérem, hadd segítsek. *lép ismét közelebb a lányhoz.*- Csak mondja meg, hogyan, kisasszony. Állok rendelkezésére. *hajol meg egy kissé, főként csak biccentve, testével ugyanolyan egyenes tartással állva.*
- Uram. *lép ekkor hirtelen melléjük egy matróz, egy kis, kapcsos kézitáskával a kezében.*- A kézitáskáját is elküldjük?
~A legjobbkor.~
- Nem, nem kell, köszönöm. Magam is elbírom. *veszi át a férfitól, kedvesen rámosolyogva arra - mintha meg is lepődne a matróz ezen - aztán int neki, hogy elmehet.*
- Én éppen Artheniorba indultam. *fordul vissza eztán a lányhoz, immáron botostul, és kézitáskástul.*
- Vár rám egy karaván a kikötőn kívül. Ön itt lakik a közelben? Ha így van, szívesen hazakísérem, nehogy újabb bántódása essen útközben. *ajánlja fel a segítségét, akár egy gáláns lovag. Kissé mintha zavarban is lenne a lány társaságától. Meglehetősen kedves és szimpatikus benyomást keltő.*
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:37:29
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:37:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ördöginek hitt terve beválik, a férfi egyből segítőkészbe megy át, sőt még jobban is alakul mert a kedves mosolya mellett még magát is elkezdi hibáztatni. Ezen felbátorodva folytatja is a megszokott kis színjátékát, mert futnia egyelőre nem kell, a b tervet elveti magában.*
-Sajnálom, de köszönöm jól vagyok. ~Ez az édes pofim mindenkit leszed a lábáról.~ *Hirtelen elkezd a zsebeihez kapkodni és belenyúlkálni, majd kétségbeesett arcot vágni.*
-Ó, higgye el, nem maga jött nekem... ajj pedig ide tettem, a fenébe... *a táskájában is elkezd kutakodni majd sóhajt szomorúan.*
-A fene a hülye tolvajokba, miért ilyen veszélyes ez a hely. *Na most jön a legjobb rész, hisz szegény meglopott kislánynak ki tudja ellenállni és ki nem hívná meg valami meleg helyre ételre és italra.*
-Ó, most mihez kezdek... *El kezd fel alá járkálni, mert hát pénz nélkül most mi lesz vele. Nem a legjobb alakítás, na de nem is ezt tanulta eddig, hogy jó legyen benne.*
*Ördöginek hitt terve beválik, a férfi egyből segítőkészbe megy át, sőt még jobban is alakul mert a kedves mosolya mellett még magát is elkezdi hibáztatni. Ezen felbátorodva folytatja is a megszokott kis színjátékát, mert futnia egyelőre nem kell, a b tervet elveti magában.*
-Sajnálom, de köszönöm jól vagyok. ~Ez az édes pofim mindenkit leszed a lábáról.~ *Hirtelen elkezd a zsebeihez kapkodni és belenyúlkálni, majd kétségbeesett arcot vágni.*
-Ó, higgye el, nem maga jött nekem... ajj pedig ide tettem, a fenébe... *a táskájában is elkezd kutakodni majd sóhajt szomorúan.*
-A fene a hülye tolvajokba, miért ilyen veszélyes ez a hely. *Na most jön a legjobb rész, hisz szegény meglopott kislánynak ki tudja ellenállni és ki nem hívná meg valami meleg helyre ételre és italra.*
-Ó, most mihez kezdek... *El kezd fel alá járkálni, mert hát pénz nélkül most mi lesz vele. Nem a legjobb alakítás, na de nem is ezt tanulta eddig, hogy jó legyen benne.*
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:20:40
Üzenet elküldve: 2016-11-29 20:20:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Haja már nem olyan kócos, mint még a szélfútta hajón volt. Sőt, szépen, rendezetten omlik vállaira, és sötét mélysége elnyeli a napfény minden sugarát.
Szürke szemei hol felfénylenek, mint egy macskáé, hol pedig árnyékba borulnak, és feketék, akár két végtelenül mély kút.
Ryrroshvar nem vesztegeti a drága időt. Botja, amely talán a szokásosnál is díszesebb és faragottabb, szaporán kopog a mólón mellette. Az egész férfi tetőtől talpig egy nagy feketeség hosszú kabátjában, akár egy denevér.
Csak megy előre, töretlenül, mintha máris lenne egy konkrét célja, aztán...*
~Mi a nyavalya? Nem tud a lába elé nézni?~
*Vörös üstök száguld elé, és úgy ütközik neki, mint egy megfékezhetetlenül robogó szekér. Először szitkozódik magában egy sort, aztán pedig felötlik a gondolat, hogy talán a lány kiakarja rabolni. Nem járna sikerrel, úgyhogy jobb ha meg sem próbálja... ám ekkor ismét előtör benne az érzés. A lány pedig rá pillant.*
~Ez nem lehet igaz...~
*Hogy mi is a csoda? Valakit lebegni látni? Vagy ahogyan a fák minden tavasszal virágot bontanak? Esetleg, hogy az istenek mégis eljöttek e világra? Ugyan. Ezek mind meg sem közelítik azt a csodát, hogy Ryrroshvar Syn Srrathynnak sikerül rezzenéstelen arccal ránéznie arra a lányra, aki annyira hasonlít Mynára és a testvérére, holott gondolataiban egy egész szép sor monológot gyárt le magában.*
- Senki és semmi... *mondja és hirtelen olyan elbűvölő mosoly jelenik meg az arcán, amilyent már régen láthatott a világ a szürke bőrű férfin.*
~Nem lehet... vagy igen?~
- Kérem... engedje meg... *lép oda a magát poroló lányhoz, továbbra is elbűvölő mosollyal, és hogyha az megengedi, akkor fekete bőrkesztyűs kezével megigazítja annak felsőrészét, ami egy kissé megcsúszott az egyik vállán.*
~Mi a fenét művel ez? Sosem láttam még ennél szerencsétlenebb alakítást...~
- Szabad megkérdeznem, hogy jól van e? *lép el eztán tőle, mosolygó szemekkel, és egyik karját a háta mögé téve.*- Remélem, hogy nem tettem kárt magában az ütközéssel. Bocsásson meg, biztosan én voltam a figyelmetlen.
~Nem... biztosan nincs egy harmadik iker... de hát akkor... talán... de semmi sem biztos. Viszont roppantul érdekes.~
*Haja már nem olyan kócos, mint még a szélfútta hajón volt. Sőt, szépen, rendezetten omlik vállaira, és sötét mélysége elnyeli a napfény minden sugarát.
Szürke szemei hol felfénylenek, mint egy macskáé, hol pedig árnyékba borulnak, és feketék, akár két végtelenül mély kút.
Ryrroshvar nem vesztegeti a drága időt. Botja, amely talán a szokásosnál is díszesebb és faragottabb, szaporán kopog a mólón mellette. Az egész férfi tetőtől talpig egy nagy feketeség hosszú kabátjában, akár egy denevér.
Csak megy előre, töretlenül, mintha máris lenne egy konkrét célja, aztán...*
~Mi a nyavalya? Nem tud a lába elé nézni?~
*Vörös üstök száguld elé, és úgy ütközik neki, mint egy megfékezhetetlenül robogó szekér. Először szitkozódik magában egy sort, aztán pedig felötlik a gondolat, hogy talán a lány kiakarja rabolni. Nem járna sikerrel, úgyhogy jobb ha meg sem próbálja... ám ekkor ismét előtör benne az érzés. A lány pedig rá pillant.*
~Ez nem lehet igaz...~
*Hogy mi is a csoda? Valakit lebegni látni? Vagy ahogyan a fák minden tavasszal virágot bontanak? Esetleg, hogy az istenek mégis eljöttek e világra? Ugyan. Ezek mind meg sem közelítik azt a csodát, hogy Ryrroshvar Syn Srrathynnak sikerül rezzenéstelen arccal ránéznie arra a lányra, aki annyira hasonlít Mynára és a testvérére, holott gondolataiban egy egész szép sor monológot gyárt le magában.*
- Senki és semmi... *mondja és hirtelen olyan elbűvölő mosoly jelenik meg az arcán, amilyent már régen láthatott a világ a szürke bőrű férfin.*
~Nem lehet... vagy igen?~
- Kérem... engedje meg... *lép oda a magát poroló lányhoz, továbbra is elbűvölő mosollyal, és hogyha az megengedi, akkor fekete bőrkesztyűs kezével megigazítja annak felsőrészét, ami egy kissé megcsúszott az egyik vállán.*
~Mi a fenét művel ez? Sosem láttam még ennél szerencsétlenebb alakítást...~
- Szabad megkérdeznem, hogy jól van e? *lép el eztán tőle, mosolygó szemekkel, és egyik karját a háta mögé téve.*- Remélem, hogy nem tettem kárt magában az ütközéssel. Bocsásson meg, biztosan én voltam a figyelmetlen.
~Nem... biztosan nincs egy harmadik iker... de hát akkor... talán... de semmi sem biztos. Viszont roppantul érdekes.~
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:07:47
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:07:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Veszélyesebbnél veszélyesebb területeken jár-kel mostanában. Idáig a Thargok miatt kellett félnie, most meg már a városiaktól, mint azelőtt. Csak ezek a városiak még csak nem is ismerik és amúgy sem egyszerű városiak, hanem kikötői városiak. Szörnyű egy népség. Vízkészletét párszor újratöltötte a folyóból útja során, azonban minden étele elfogyott, úgyhogy hamarosan majd kénytelen lesz betérni ide is, venni valamit és megpróbálni minél kisebb feltűnést kelteni, ám mostanra úgy gyötri a kíváncsiság a Vérkerttel kapcsolatban, hogy félredobja szükségleteit és az egykori tündérkert felé igyekszik. Nagyjából tudja az elbeszélésekből, hogy merre van az arra, szóval arra is megy, nem pedig másmerre. *
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:27:14
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:27:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Nem várakozik sokat, amikor befut egy másik hajó is és elözönlik a kikötőt az utasok és a matrózok. Itt az ideje, hogy keressen valami gazdag úriembert, aki talán fizet neki valami ételt vagy italt szánalomból, vagy csak mert olyan helyes arca van. Egy szikár magas félmélységin akad meg a szeme, nem tudja miért, valami mindig vonzza ha ilyen ritka fajúval találkozik. Mögötte rakodó megy, akinek ad némi aprópénzt is. Talán ma lesz a szerencse napja, meg is indul arrafelé keveredve és nekimegy az illetőnek.*
-Ó elnézést. *Szólal meg ártatlanul és néz a fekete szemekbe.* Ezeknek a matrózoknak már senki sem szent. *El kezdi igazgatni saját ruháját, ami kicsit meggyűrődött, próbálja megjátszani a szerencsétlenül járt gyenge lányt, akit félrelöktek, na de aki okosabb átlát rajta és akkor jöhet a b terv, a futás.*
*Nem várakozik sokat, amikor befut egy másik hajó is és elözönlik a kikötőt az utasok és a matrózok. Itt az ideje, hogy keressen valami gazdag úriembert, aki talán fizet neki valami ételt vagy italt szánalomból, vagy csak mert olyan helyes arca van. Egy szikár magas félmélységin akad meg a szeme, nem tudja miért, valami mindig vonzza ha ilyen ritka fajúval találkozik. Mögötte rakodó megy, akinek ad némi aprópénzt is. Talán ma lesz a szerencse napja, meg is indul arrafelé keveredve és nekimegy az illetőnek.*
-Ó elnézést. *Szólal meg ártatlanul és néz a fekete szemekbe.* Ezeknek a matrózoknak már senki sem szent. *El kezdi igazgatni saját ruháját, ami kicsit meggyűrődött, próbálja megjátszani a szerencsétlenül járt gyenge lányt, akit félrelöktek, na de aki okosabb átlát rajta és akkor jöhet a b terv, a futás.*
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:02:59
Üzenet elküldve: 2016-11-29 18:02:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Ó, a bosszú.
Nincs a világon különösebb dolog a bosszúnál.
Van, aki nemes bosszút hajt végre, van aki megtorlást... van akit a düh hajt vagy a vágyakozás, másokat pedig a siker és a hírnév. Van, aki kétségbeesésében vágyik rá... van, akit szinte az őrületbe kerget. Van, akitől lehet rettegni, és van, akit kicsinyes önös érdekei vezérlik ezen irányba. Van, aki nem vesznek komolyan, és van aki elől menekülnek. És van Ryrros.
Myna elárulta. Újra. Ahogyan újra és újra megteszi, és valószínűleg újra és újra megtenné. A fél mélységi mindent megadott volna neki, amit csak akart. Először persze. Másodszorra is, de akkor már benne volt a pakliban, hogy megunja a dolgot, és végez a lánnyal, ha az nem mutat változást. Vagy nem tesz valami olyat, ami végképp elnyeri a férfi tetszését. De ez... több volt a soknál.
Amikor felébredt kellett néhány pillanat, amíg rájött mi történt. Végül kinézett az ablakon, s látta, hogy körülöttük már mindenhol tenger van. Nem kellett szétnéznie, hogy tudja, Myna nem lesz a hajón. Ryrroshvar pedig életében először őrjöngeni kezdett.
Mire végzett, szinte csak egy romhalmaz maradt a kabinja darabjaiból, és egy rémült vadászgörény az ágya alatt. Megfogta a vörös köves gyűrűt, kiszáguldott a kabinjából, majd egy erőteljes mozdulattal elhajította az ékszert jó messzire, hogy elnyelje a tenger.*
- A szobámban lett egy kis rendetlenség. Takarítsátok ki. *vetette oda, szinte méregtől csöpögő hangon az egyik matróznak, majd szilaj léptekkel megindult a kapitány kabinja felé. Próbálták figyelmeztetni, hogy a férfi most épp nem ér rá, de Ryrroshvart ez a legkevésbé sem érdekelte.*
- Mit keresel itt uram?
- Vissza kell fordulnunk. Most.
- Sajnálom, már több mint két órára...
- Nem érdekel. Eleget fizettem.
- De nem erre. Wegtorenbe megyünk. Legközelebb a révben kötünk ki.
*Még a kapitány is megütközött attól a gyilkos pillantástól, amit a félmélységi rávetett ekkora. De Ryrroshvar tudja hol vannak a határai. Kiviharzott a kabinból, és becsapta maga mögött az ajtót.
Így hát a révben találta magát. Volt ideje gondolkodni útközben, így mire odaértek, már számtalan kész terve volt. Az egyikben az szerepelt, hogy soha nem tér vissza keletre, a másikban az, hogy itt rendezi be az életét, és amíg kialakulnak a dolgok, talán belefér egy kis bosszút. A harmadikban pedig csak egy dolog szerepelt: Myna.
A mélységi eladta az összes drága holmit, amit a lánynak vett. Minden ruhát, minden ékszert, legyezőket, kupákat, játékokat, parfümöket... és még hosszan sorolhatnánk. De minden rosszban van valami jó. A félmélységi által az évek alatt nehezen összeszedett holmikat pénzzé tenni igencsak megfelelő befektetésnek minősült. És nem, hogy a visszaútra lett így, de még bőven minden másra is. Az idő pedig csak telt. És telt. De van, amit nem olyan könnyű elfeledni...
A Viharnadály úszik be lassan a kikötőbe. Komótosan halad, miközben a matrózok már azon szorgoskodnak, hogy minél gyorsabban és minél jobban be tudjanak állni a helyükre. A kapitány fentről irányít, de ami a sötét hajótest és a fehér vitorlák közötti sürgés forgásban a legszembetűnőbb, az egyetlen alak. Nem azért mert magas lenne, és nem is azért mert különös. Mindössze amíg mindenki más rohangál és kiabál, irányít és kötelet húz, ez az alak csak egyenes háttal áll a hajó szélénél, kezeit a korlátra támasztja, és az erősen tépő szélben ide-oda lobogó, vállig érő fekete haján át a kikötői forgatagot nézi merően.
Így is marad egészen addig, amíg a hajó kiköt. Akkor aztán aki egy kicsit is nem oda nézett, mire visszapillant, már nem látja sehol sem az alakot.
Kell egy kis idő, amíg minden annyira rendben lesz, hogy leereszthessék a hajópallót, és a matrózok máris özönleni kezdenek kifelé, hogy miután az utolsó dolgukat is letudták, ellepjék a közeli kocsmákat és bordélyokat.
Kisvártatva megjelenik a szikár, egyenes tartású férfi is. Néhány matróz cipeli mögötte a holmiját, miközben ő ráérősen lépked, háta mögé kulcsolt kezekkel, majdnem földig érő fekete köpenyében, amelynek fekete farkasprém van a nyakán és a vállain. Az egyik matróz odalép hozzá, és egy sötét, bőrtáskát nyújt át neki, na meg egy különösen faragott fabotot, amit a férfi szó nélkül elvesz, majd miután előbbit a vállára akasztja keresztben, pántját elrejtve a prém alá, utóbbit pedig jobbjába fogja, bal kezével benyúl zsebébe, és egy apró pergamen cetlit ad át az egyiküknek.*
- Itt a cím. Erre küldjetek mindent. Az aranyat már megkaptátok. Időben érkezzen meg. *mondja színtelen hangon, komor arccal, fekete szemeivel továbbra is maga elé meredve a sürgő forgó tömegre.*
- Igenis, uram...
- Elvárom, hogy sértetlenül.
- Úgy lesz uram... igyekezni fogunk!
- El is hiszem.
*A fekete csizmás lábak ki-ki villanva a kabát alól megindulnak előre a kikötőben. Nem tudja még, hogy merre kezdje a dolgot, de nem akar sokáig itt időzni. Nem hallott túl sok jót mostanában a helyről. Persze ő sem tud teljesen mindent. Ekkor különös érzés keríti hatalmába és megtorpan egy pillanatra. De arcvonásai mit sem változnak.*
~Myna? Máris? Itt? Erre nem számítottam...~
*Túl egyszerű lenne. Ez jut az eszébe először. Még csak most érkezik, és már meg is érzi a lány jelenlétét? Az nem lehet. Mit keresne itt? Nem fél a bosszújától? Bár, hogy is félne, hiszen Myna se ismeri őt. De talán csak túl sokáig volt távol ahhoz, hogy elfelejtsék. Ez is megengedhetetlen. Őt nem lehet elfelejteni. Tesz róla, hogy sose felejtse el senki, akivel életében találkozik. Myna pedig... nos, ő lesz az a lány, aki élete utolsó pillanatában az ő, Ryrros szemeibe nézve ezt alaposan az eszébe fogja vésni.*
~Különös...~
*Valóban különös az érzés. De nem kezd el nézelődni és tétlenül ácsorogni. Tovább indul. Hagyja átadni magát az érzésnek. Eddig mindig jó helyre vezette. És most, hogy már valóban vannak istenek, létezők is, nem csak nem létezők, olyanok akik vannak, nem csak voltak, talán változott még valami. Talán erősebb lehet. Vagy csak saját magát teszi azzá a gondolataival és a tetteivel.*
*Ó, a bosszú.
Nincs a világon különösebb dolog a bosszúnál.
Van, aki nemes bosszút hajt végre, van aki megtorlást... van akit a düh hajt vagy a vágyakozás, másokat pedig a siker és a hírnév. Van, aki kétségbeesésében vágyik rá... van, akit szinte az őrületbe kerget. Van, akitől lehet rettegni, és van, akit kicsinyes önös érdekei vezérlik ezen irányba. Van, aki nem vesznek komolyan, és van aki elől menekülnek. És van Ryrros.
Myna elárulta. Újra. Ahogyan újra és újra megteszi, és valószínűleg újra és újra megtenné. A fél mélységi mindent megadott volna neki, amit csak akart. Először persze. Másodszorra is, de akkor már benne volt a pakliban, hogy megunja a dolgot, és végez a lánnyal, ha az nem mutat változást. Vagy nem tesz valami olyat, ami végképp elnyeri a férfi tetszését. De ez... több volt a soknál.
Amikor felébredt kellett néhány pillanat, amíg rájött mi történt. Végül kinézett az ablakon, s látta, hogy körülöttük már mindenhol tenger van. Nem kellett szétnéznie, hogy tudja, Myna nem lesz a hajón. Ryrroshvar pedig életében először őrjöngeni kezdett.
Mire végzett, szinte csak egy romhalmaz maradt a kabinja darabjaiból, és egy rémült vadászgörény az ágya alatt. Megfogta a vörös köves gyűrűt, kiszáguldott a kabinjából, majd egy erőteljes mozdulattal elhajította az ékszert jó messzire, hogy elnyelje a tenger.*
- A szobámban lett egy kis rendetlenség. Takarítsátok ki. *vetette oda, szinte méregtől csöpögő hangon az egyik matróznak, majd szilaj léptekkel megindult a kapitány kabinja felé. Próbálták figyelmeztetni, hogy a férfi most épp nem ér rá, de Ryrroshvart ez a legkevésbé sem érdekelte.*
- Mit keresel itt uram?
- Vissza kell fordulnunk. Most.
- Sajnálom, már több mint két órára...
- Nem érdekel. Eleget fizettem.
- De nem erre. Wegtorenbe megyünk. Legközelebb a révben kötünk ki.
*Még a kapitány is megütközött attól a gyilkos pillantástól, amit a félmélységi rávetett ekkora. De Ryrroshvar tudja hol vannak a határai. Kiviharzott a kabinból, és becsapta maga mögött az ajtót.
Így hát a révben találta magát. Volt ideje gondolkodni útközben, így mire odaértek, már számtalan kész terve volt. Az egyikben az szerepelt, hogy soha nem tér vissza keletre, a másikban az, hogy itt rendezi be az életét, és amíg kialakulnak a dolgok, talán belefér egy kis bosszút. A harmadikban pedig csak egy dolog szerepelt: Myna.
A mélységi eladta az összes drága holmit, amit a lánynak vett. Minden ruhát, minden ékszert, legyezőket, kupákat, játékokat, parfümöket... és még hosszan sorolhatnánk. De minden rosszban van valami jó. A félmélységi által az évek alatt nehezen összeszedett holmikat pénzzé tenni igencsak megfelelő befektetésnek minősült. És nem, hogy a visszaútra lett így, de még bőven minden másra is. Az idő pedig csak telt. És telt. De van, amit nem olyan könnyű elfeledni...
A Viharnadály úszik be lassan a kikötőbe. Komótosan halad, miközben a matrózok már azon szorgoskodnak, hogy minél gyorsabban és minél jobban be tudjanak állni a helyükre. A kapitány fentről irányít, de ami a sötét hajótest és a fehér vitorlák közötti sürgés forgásban a legszembetűnőbb, az egyetlen alak. Nem azért mert magas lenne, és nem is azért mert különös. Mindössze amíg mindenki más rohangál és kiabál, irányít és kötelet húz, ez az alak csak egyenes háttal áll a hajó szélénél, kezeit a korlátra támasztja, és az erősen tépő szélben ide-oda lobogó, vállig érő fekete haján át a kikötői forgatagot nézi merően.
Így is marad egészen addig, amíg a hajó kiköt. Akkor aztán aki egy kicsit is nem oda nézett, mire visszapillant, már nem látja sehol sem az alakot.
Kell egy kis idő, amíg minden annyira rendben lesz, hogy leereszthessék a hajópallót, és a matrózok máris özönleni kezdenek kifelé, hogy miután az utolsó dolgukat is letudták, ellepjék a közeli kocsmákat és bordélyokat.
Kisvártatva megjelenik a szikár, egyenes tartású férfi is. Néhány matróz cipeli mögötte a holmiját, miközben ő ráérősen lépked, háta mögé kulcsolt kezekkel, majdnem földig érő fekete köpenyében, amelynek fekete farkasprém van a nyakán és a vállain. Az egyik matróz odalép hozzá, és egy sötét, bőrtáskát nyújt át neki, na meg egy különösen faragott fabotot, amit a férfi szó nélkül elvesz, majd miután előbbit a vállára akasztja keresztben, pántját elrejtve a prém alá, utóbbit pedig jobbjába fogja, bal kezével benyúl zsebébe, és egy apró pergamen cetlit ad át az egyiküknek.*
- Itt a cím. Erre küldjetek mindent. Az aranyat már megkaptátok. Időben érkezzen meg. *mondja színtelen hangon, komor arccal, fekete szemeivel továbbra is maga elé meredve a sürgő forgó tömegre.*
- Igenis, uram...
- Elvárom, hogy sértetlenül.
- Úgy lesz uram... igyekezni fogunk!
- El is hiszem.
*A fekete csizmás lábak ki-ki villanva a kabát alól megindulnak előre a kikötőben. Nem tudja még, hogy merre kezdje a dolgot, de nem akar sokáig itt időzni. Nem hallott túl sok jót mostanában a helyről. Persze ő sem tud teljesen mindent. Ekkor különös érzés keríti hatalmába és megtorpan egy pillanatra. De arcvonásai mit sem változnak.*
~Myna? Máris? Itt? Erre nem számítottam...~
*Túl egyszerű lenne. Ez jut az eszébe először. Még csak most érkezik, és már meg is érzi a lány jelenlétét? Az nem lehet. Mit keresne itt? Nem fél a bosszújától? Bár, hogy is félne, hiszen Myna se ismeri őt. De talán csak túl sokáig volt távol ahhoz, hogy elfelejtsék. Ez is megengedhetetlen. Őt nem lehet elfelejteni. Tesz róla, hogy sose felejtse el senki, akivel életében találkozik. Myna pedig... nos, ő lesz az a lány, aki élete utolsó pillanatában az ő, Ryrros szemeibe nézve ezt alaposan az eszébe fogja vésni.*
~Különös...~
*Valóban különös az érzés. De nem kezd el nézelődni és tétlenül ácsorogni. Tovább indul. Hagyja átadni magát az érzésnek. Eddig mindig jó helyre vezette. És most, hogy már valóban vannak istenek, létezők is, nem csak nem létezők, olyanok akik vannak, nem csak voltak, talán változott még valami. Talán erősebb lehet. Vagy csak saját magát teszi azzá a gondolataival és a tetteivel.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:05:08
Üzenet elküldve: 2016-11-29 17:05:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Nem tudja mennyi idő telhetett el azóta, hogy hajóra szállt, de rettenetesen boldog, hogy most leszállhat róla. Megviselte kicsit a gyomrát a dolog, de erős marad és nem fogja kiengedni a gyomortartalmát. Összefogja kezeivel a haját, hogy kapjon levegőt. Végre nincs döglött halszag mindenütt, mert hát a kereskedőhajón volt szag bőven, ahhoz képest ez most kellemes. Nem is tudja merre induljon meg, elég rossz arcok vannak errefelé. Elengedi a haját és a tőréhez nyúl a kabátja alatt és körülnéz, merre talál majd szállást. A Rumos Rókalyuk nevezetű elég biztatónak tűnik, na de nem fog az első helyre bemenni, azok mindig a legforgalmasabbak, a tömeget meg ki nem állhatja.*
*Nem tudja mennyi idő telhetett el azóta, hogy hajóra szállt, de rettenetesen boldog, hogy most leszállhat róla. Megviselte kicsit a gyomrát a dolog, de erős marad és nem fogja kiengedni a gyomortartalmát. Összefogja kezeivel a haját, hogy kapjon levegőt. Végre nincs döglött halszag mindenütt, mert hát a kereskedőhajón volt szag bőven, ahhoz képest ez most kellemes. Nem is tudja merre induljon meg, elég rossz arcok vannak errefelé. Elengedi a haját és a tőréhez nyúl a kabátja alatt és körülnéz, merre talál majd szállást. A Rumos Rókalyuk nevezetű elég biztatónak tűnik, na de nem fog az első helyre bemenni, azok mindig a legforgalmasabbak, a tömeget meg ki nem állhatja.*
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2016-11-27 22:19:56
Üzenet elküldve: 2016-11-27 22:19:56
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Myna, Wram //
// Még a barlangban //
*Nem nézi min lepődik meg az ork, nyilván látott már sok hátat, csak a sebre tud gondolni.*
-Ugye nem ennyire csúnya? *Néz hátra, majd leesik neki, hogy lehet itt a többiek nem vetkőznek ilyen gyorsan csak úgy józanul, de lehet részegen sem.*
-Nem kell félteni, meg tudom magam védeni a heveskedő férfiktól. *Nem fogja magát takargatni az is biztos, az túl idegen lenne saját magához képest is. Gyorsan öltözik át, panasz se lehet rá, nem az a csinosítgatós szépség, de nem is kell neki a púder meg az egyéb női kencék, hisz természetesen is gyönyörű fiatal lány.*
-Menjünk. *Nyújtja a kezét, hogy felsegítse maga mögé Wram, majd leérve a szirtekről meg is zabolázhatja a lovat.*
// Kikötő //
-Kaptam egy ajánlatot, hogy a Révészen akadnak munka a magamfélének még az élőhalott invázió előtt és gondoltam most, hogy vége felkereslek titeket és ennyi, majd lesz valami, hasznotokra lehet még az alvilági ismereteimmel szerintem. *Rövid magyarázat, nem tart sokáig és inkább kérdez ő is, mert nem szeretne csendben utazni Myna sem.*
-Na és te rég vagy már tagja a társaságnak? És a kapitány miért beszélt olyan furcsán? *Teszi fel a kérdéseit, amire reméli jön is majd válasz.*
// Még a barlangban //
*Nem nézi min lepődik meg az ork, nyilván látott már sok hátat, csak a sebre tud gondolni.*
-Ugye nem ennyire csúnya? *Néz hátra, majd leesik neki, hogy lehet itt a többiek nem vetkőznek ilyen gyorsan csak úgy józanul, de lehet részegen sem.*
-Nem kell félteni, meg tudom magam védeni a heveskedő férfiktól. *Nem fogja magát takargatni az is biztos, az túl idegen lenne saját magához képest is. Gyorsan öltözik át, panasz se lehet rá, nem az a csinosítgatós szépség, de nem is kell neki a púder meg az egyéb női kencék, hisz természetesen is gyönyörű fiatal lány.*
-Menjünk. *Nyújtja a kezét, hogy felsegítse maga mögé Wram, majd leérve a szirtekről meg is zabolázhatja a lovat.*
// Kikötő //
-Kaptam egy ajánlatot, hogy a Révészen akadnak munka a magamfélének még az élőhalott invázió előtt és gondoltam most, hogy vége felkereslek titeket és ennyi, majd lesz valami, hasznotokra lehet még az alvilági ismereteimmel szerintem. *Rövid magyarázat, nem tart sokáig és inkább kérdez ő is, mert nem szeretne csendben utazni Myna sem.*
-Na és te rég vagy már tagja a társaságnak? És a kapitány miért beszélt olyan furcsán? *Teszi fel a kérdéseit, amire reméli jön is majd válasz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394