Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-12 14:08:45
Üzenet elküldve: 2017-04-12 14:08:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*A nem túl beszédesnek tűnő Aoneer a számszeríját készíti, hogy lelője a mágust, így a másik két alak inkább Laor felé irányítja a figyelmét, aki valamivel közlékenyebb. A mágust lelőni nem nagy feladat, biztosak benne, hogy megoldják, a nehezével végeztek már.*
-Nem biztonságos már ez a hely, szerencsétek van, hogy erre járőröztünk, minden Sa'Tereth hívőnek el kell tűnnie erről a létről. *Az íjpuskás elindul kivenni a nyilat a hulla fejéből és megbizonyosodni annak haláláról. A mágus marad hát Laor mellett és ő folytatja a beszélgetést.*
-Csatlakozzatok Eeyr követőihez és segítünk a társatok megmentésében! *Ez persze inkább hangzik kijelentésnek, mint kérésnek.*
*A nem túl beszédesnek tűnő Aoneer a számszeríját készíti, hogy lelője a mágust, így a másik két alak inkább Laor felé irányítja a figyelmét, aki valamivel közlékenyebb. A mágust lelőni nem nagy feladat, biztosak benne, hogy megoldják, a nehezével végeztek már.*
-Nem biztonságos már ez a hely, szerencsétek van, hogy erre járőröztünk, minden Sa'Tereth hívőnek el kell tűnnie erről a létről. *Az íjpuskás elindul kivenni a nyilat a hulla fejéből és megbizonyosodni annak haláláról. A mágus marad hát Laor mellett és ő folytatja a beszélgetést.*
-Csatlakozzatok Eeyr követőihez és segítünk a társatok megmentésében! *Ez persze inkább hangzik kijelentésnek, mint kérésnek.*
3319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-11 11:12:49
Üzenet elküldve: 2017-04-11 11:12:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Ha ismerné Aoneer gondolatait, mélységesen egyetértene a lovaggal. Minden rosszért, beleértve a jeles városőr székrekedését is, a göndör hajú és kis szeretője okolható. Néha maga is kezdi úgy érezni, hogy csak hátráltatja a hős lovagot. Sokkal egyszerűbb és mindenki számára szerencsésebb lett volna, ha Aoneer egyedül megy és majd akkor küld Laorért ha végrehajtotta e bátor, sőt hősi megmentést a maga külön, egyéni... frazeo... lógiájában.
Most azonban nincs ideje töprengeni ezen, mert Aoneer őrült tervét nincs idő végrehajtani, valószínűleg szerencsére. Egy halk pendülés, aztán egy fütyülő hang, ahogy egy nyílvessző hajítja a levegőt és egyik ellenfelük újra felbukik, remélhetően ezúttal végleg. A másikkal mágia végez, Laor pedig érdeklődve, de bizonyos bizalmatlansággal fordul a két fehér ruhás alak felé. Azt beszélik, hogy a holtak dúlása után a kikötő vallási fanatikusok és törvényen kívüliek tanyája lett. Az előbbiek csak annyiban rosszabbak, hogy teljesen kiszámíthatatlanok, bármely halhatatlant szolgálják is. Aoneer kissé duzzogva válaszol a kérdésükre, aztán kisétál az útra. Laornak ezzel nincs semmi baja, ha magára vonja a fekete mágus figyelmét az csak jó. Ő a maga részéről nincs kiborulva azon, hogy mások végeztek az őrülttel és a gyíkkal, a lényeg annyi, hogy kettővel kevesebben akarnak az útjukba állni. Persze a két újabb felbukkanó szándékai még kérdésesek.*
- Köszönjük a segítséget, éppen jókor érkeztetek. *fordul a fehérek felé, bár a kardot nem ereszti le* Egy társunk bajba került a kikötői lebujban, hozzá igyekeztünk, amikor ezek feltartottak.
*Valószínűleg azért lehet, mert ő nem olyan hatalmas és győzhetetlen harcos, mint Aoneer, de úgy érzi, hogy a segítség valóban jókor jött. Sem ő, sem a lovag nem ért a mágiához, így egy varázslóval szemben szorultak volna, főleg ha az nagyobb hatalmú.
Mivel valóban azt a cafkát indultak megmenteni, legszívesebben indulna is tovább. A tető felé sandít, hogy harmadik ellenfelük mit lép a helyzet változására, illetve örömmel venné, ha a két igazságosztó magára vállalná, már csak vallási kötelességből is, az elintézését és Aonerrel indulhatnának tovább.*
*Ha ismerné Aoneer gondolatait, mélységesen egyetértene a lovaggal. Minden rosszért, beleértve a jeles városőr székrekedését is, a göndör hajú és kis szeretője okolható. Néha maga is kezdi úgy érezni, hogy csak hátráltatja a hős lovagot. Sokkal egyszerűbb és mindenki számára szerencsésebb lett volna, ha Aoneer egyedül megy és majd akkor küld Laorért ha végrehajtotta e bátor, sőt hősi megmentést a maga külön, egyéni... frazeo... lógiájában.
Most azonban nincs ideje töprengeni ezen, mert Aoneer őrült tervét nincs idő végrehajtani, valószínűleg szerencsére. Egy halk pendülés, aztán egy fütyülő hang, ahogy egy nyílvessző hajítja a levegőt és egyik ellenfelük újra felbukik, remélhetően ezúttal végleg. A másikkal mágia végez, Laor pedig érdeklődve, de bizonyos bizalmatlansággal fordul a két fehér ruhás alak felé. Azt beszélik, hogy a holtak dúlása után a kikötő vallási fanatikusok és törvényen kívüliek tanyája lett. Az előbbiek csak annyiban rosszabbak, hogy teljesen kiszámíthatatlanok, bármely halhatatlant szolgálják is. Aoneer kissé duzzogva válaszol a kérdésükre, aztán kisétál az útra. Laornak ezzel nincs semmi baja, ha magára vonja a fekete mágus figyelmét az csak jó. Ő a maga részéről nincs kiborulva azon, hogy mások végeztek az őrülttel és a gyíkkal, a lényeg annyi, hogy kettővel kevesebben akarnak az útjukba állni. Persze a két újabb felbukkanó szándékai még kérdésesek.*
- Köszönjük a segítséget, éppen jókor érkeztetek. *fordul a fehérek felé, bár a kardot nem ereszti le* Egy társunk bajba került a kikötői lebujban, hozzá igyekeztünk, amikor ezek feltartottak.
*Valószínűleg azért lehet, mert ő nem olyan hatalmas és győzhetetlen harcos, mint Aoneer, de úgy érzi, hogy a segítség valóban jókor jött. Sem ő, sem a lovag nem ért a mágiához, így egy varázslóval szemben szorultak volna, főleg ha az nagyobb hatalmú.
Mivel valóban azt a cafkát indultak megmenteni, legszívesebben indulna is tovább. A tető felé sandít, hogy harmadik ellenfelük mit lép a helyzet változására, illetve örömmel venné, ha a két igazságosztó magára vállalná, már csak vallási kötelességből is, az elintézését és Aonerrel indulhatnának tovább.*
3318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-10 22:51:27
Üzenet elküldve: 2017-04-10 22:51:27
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Ritkán érzi magát ennyire gyengének. Ez sok mindenből fakad. Termetéből, felszereltségéből, na meg Laor állandó jelenlétéből, és a viszonyítási alapból amit az őrségnél látott. A mai napot viszont még sokáig úgy fogja felemlegetni mint azt a napon amin semmi sem sikerült.
Először meghiúsult a mágiatanulása, aztán meglőtték, barátnője valószínűleg a kikötőiek kezébe került, elhasználta a legerősebb mágikus tárgyát, beosztották mellé azt az alakot akit az istenek után a legjobban utál, saját lovát, köpenyét kitüntetését, valószínűleg már nem látja viszont, a kölcsönkapott ló lesántult, személyes sértésnek veszi, hogy a gyíkember nevetve túlélt egy csapást ami bárki más számára halálos lett volna, kétszer hiúsították meg a tűzgyújtási kísérletét, a pajzsa mégsem jó a mágikus veszélyek ellen, pofán köpték valami szarral, és most két csuhás akiknek a templomban lenne a helye egy nagy oltárszerűség előtt térdepelve egyszerűen leiskolázza őt. Kit kéne mindezért okolnia? Leandát, természetesen. Már csak megszokásból is.*
-Nincs. *Morogja fel, szívből remélve, hogy hamarosan kinyírják egymást. Alabárdját letámasztja és végre felhajtja a sisakrostélyát, bármit is lőnek már rá az ellen ez úgyse lesz hatásos. Kezébe számszeríjat vesz amit kissé nehéz tartani egy kézzel, és szemével a Sa'Tereth mágust keresi. Ha hárman lőnek rá az mégiscsak hasznosabb mintha a két csuhás egyedül próbálkozna. Bár úgy tűnik értik a dolgukat. A lovagi okoskodás persze megint azt mondatja vele, hogy amúgy ők maguk, illetve ő maga is megoldotta volna a helyzetet. Ahogy kimegy az útra lőállást keresni, még egyszer a biztonság kedvéért rátapos a kultista fejére. Ugyanakkor lapos pillantásokat vet a másik két vallási őrült felé. Talán jobb lenne azokra lőni, ha egyszer azok a fekete mágust lövik. Ezek se jobbak a kikötőieknél. Már semmiben nem biztos, de tapasztalata szerint ha pépes az élőholtak képe akkor már nem igen támadnak fel. Persze jobb lenne ha elégetnék, de két sikertelen próbálkozás után, már senkinek sincs kedve tüzet rakni a sűrű esőtől áztatott utca közepén.
A kapuőrhöz nem szól. Lebőgtek és ezen már nem sok dolog fog változtatni.*
*Ritkán érzi magát ennyire gyengének. Ez sok mindenből fakad. Termetéből, felszereltségéből, na meg Laor állandó jelenlétéből, és a viszonyítási alapból amit az őrségnél látott. A mai napot viszont még sokáig úgy fogja felemlegetni mint azt a napon amin semmi sem sikerült.
Először meghiúsult a mágiatanulása, aztán meglőtték, barátnője valószínűleg a kikötőiek kezébe került, elhasználta a legerősebb mágikus tárgyát, beosztották mellé azt az alakot akit az istenek után a legjobban utál, saját lovát, köpenyét kitüntetését, valószínűleg már nem látja viszont, a kölcsönkapott ló lesántult, személyes sértésnek veszi, hogy a gyíkember nevetve túlélt egy csapást ami bárki más számára halálos lett volna, kétszer hiúsították meg a tűzgyújtási kísérletét, a pajzsa mégsem jó a mágikus veszélyek ellen, pofán köpték valami szarral, és most két csuhás akiknek a templomban lenne a helye egy nagy oltárszerűség előtt térdepelve egyszerűen leiskolázza őt. Kit kéne mindezért okolnia? Leandát, természetesen. Már csak megszokásból is.*
-Nincs. *Morogja fel, szívből remélve, hogy hamarosan kinyírják egymást. Alabárdját letámasztja és végre felhajtja a sisakrostélyát, bármit is lőnek már rá az ellen ez úgyse lesz hatásos. Kezébe számszeríjat vesz amit kissé nehéz tartani egy kézzel, és szemével a Sa'Tereth mágust keresi. Ha hárman lőnek rá az mégiscsak hasznosabb mintha a két csuhás egyedül próbálkozna. Bár úgy tűnik értik a dolgukat. A lovagi okoskodás persze megint azt mondatja vele, hogy amúgy ők maguk, illetve ő maga is megoldotta volna a helyzetet. Ahogy kimegy az útra lőállást keresni, még egyszer a biztonság kedvéért rátapos a kultista fejére. Ugyanakkor lapos pillantásokat vet a másik két vallási őrült felé. Talán jobb lenne azokra lőni, ha egyszer azok a fekete mágust lövik. Ezek se jobbak a kikötőieknél. Már semmiben nem biztos, de tapasztalata szerint ha pépes az élőholtak képe akkor már nem igen támadnak fel. Persze jobb lenne ha elégetnék, de két sikertelen próbálkozás után, már senkinek sincs kedve tüzet rakni a sűrű esőtől áztatott utca közepén.
A kapuőrhöz nem szól. Lebőgtek és ezen már nem sok dolog fog változtatni.*
3317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-10 21:12:06
Üzenet elküldve: 2017-04-10 21:12:06
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*Aoneer karja teljesen lebénult és nem érzi, mivel nincs seb és méreg anyag sem, így aggódhat hogy egyáltalán helyre lehet e azt hozni valaha. A nélkül meg biztos nem lesz annyira jó lovag, mint azelőtt.
Laor vélhetően az teszi, amire utasítják és elmegy a lámpatesthez. A feltámasztott hulla rohamozni indul egyenesen a lovag felé, aki raktárajtókat rongál jelenleg. Mielőtt odaérne azonban érdekes dolgok történnek. Az ellenség a fejébe kap egy nyílvesszőt, amitől megáll és eldől, mint egy báb. Határozottan kettővel többen lettek az ellenfelek ellen. Két fehér csuklyás alak jelenik meg, egyiknél nyílpuska, amíg a másik a szavak embere lehet. Kántál is és fénycsóva tőr elő tenyeréből, egyenest a gyíklény felé irányítva, ami visítva tűnik el a semmibe. Már csak egy közös ellenfelük akad, a raktár tetején lévő Sa'Tereth mágus. Más kérdés, hogy a mostani nagy segítség, később mennyire lesz Laorék hasznára.*
-Van még valaki a fenti alakon kívül? *Érdeklődik az íjász, aki az újratöltéssel van elfoglalva.*
*Aoneer karja teljesen lebénult és nem érzi, mivel nincs seb és méreg anyag sem, így aggódhat hogy egyáltalán helyre lehet e azt hozni valaha. A nélkül meg biztos nem lesz annyira jó lovag, mint azelőtt.
Laor vélhetően az teszi, amire utasítják és elmegy a lámpatesthez. A feltámasztott hulla rohamozni indul egyenesen a lovag felé, aki raktárajtókat rongál jelenleg. Mielőtt odaérne azonban érdekes dolgok történnek. Az ellenség a fejébe kap egy nyílvesszőt, amitől megáll és eldől, mint egy báb. Határozottan kettővel többen lettek az ellenfelek ellen. Két fehér csuklyás alak jelenik meg, egyiknél nyílpuska, amíg a másik a szavak embere lehet. Kántál is és fénycsóva tőr elő tenyeréből, egyenest a gyíklény felé irányítva, ami visítva tűnik el a semmibe. Már csak egy közös ellenfelük akad, a raktár tetején lévő Sa'Tereth mágus. Más kérdés, hogy a mostani nagy segítség, később mennyire lesz Laorék hasznára.*
-Van még valaki a fenti alakon kívül? *Érdeklődik az íjász, aki az újratöltéssel van elfoglalva.*
3316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:49:59
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:49:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*A kardja elegáns ívben szeli a levegőt és Laor lelki szemei előtt már látja is, ahogy a gyíklény feje elválik a nyakától, ám az utolsó előtti pillanatban a szentségtelen teremtmény egyszerűen eltűnik. Így a penge csupán a levegőt hasítja, a helyzetből adódóan nem sokkal kerülve el a lovagot.
~Így sem lett volna rossz.~
Ha nem olyan lenne a helyzet amilyen, akkor kaján vigyorral venné, ha tévedésből sikerült volna eltalálnia Aoneert. Mivel eddig háttal volt, nem tudhatta, hogy a gyík ilyen trükkökre is képes, ezért meglepetésként éri. Gyorsan perdül mielőtt újabb meglepetés érné és láthatja, ahogy a gyík mellett heverő holttest szépen feltápászkodik.*
- Na ne!
*Kicsit kezd elege lenni belőle, hogy mostanában a halottak képtelenek békében nyugodni, minduntalan visszatérnek abajgatni az élőket. Ennél jobban már csak az idegesíti, hogy a lovag bizonyos tekintetben igazi lovag: képtelen az együttműködésre. Most például a fegyvernökének nézi, aki arra való, hogy a felszerelését hurcolja utána. Szavaiból, tetteiből sejti, hogy mit akar, hogy még mindig nem tett le arról, hogy magukra gyújtsa a környéket. Egyrészt nem kíván élve megsülni, másrészt határozottan rossz ötletnek tartja, hogy mindketten a tűzgyújtással, illetve annak előkészületével foglalatoskodjanak, amikor egyik ellenfelük épp most tér vissza a halálból, a másik kedve szerint ugrál a térben, a harmadik és valószínűleg legveszélyesebb pedig a tetőn röhög rajtuk és újabb trükkökön agyal. Nem érti, hogy Aoneer hogyan képzeli ezt: amíg ő a lámpásért megy, addig Aoneer, a láthatóan bénán lógó egyik karjával, némileg megroggyant állóképességével majd feltartja a gyíkot és az élőholtat? De legyen! Elhátrál a lámpaoszlopért, mert olyan isten nincs, hogy hátat fordítson az ellenfeleiknek. Ha pedig egyszer úgy rendeltetett, hogy itt kell hagynia a fogát, legalább annyi kis öröme legyen, hogy a vég előtt még lássa Aoneert meghalni.*
*A kardja elegáns ívben szeli a levegőt és Laor lelki szemei előtt már látja is, ahogy a gyíklény feje elválik a nyakától, ám az utolsó előtti pillanatban a szentségtelen teremtmény egyszerűen eltűnik. Így a penge csupán a levegőt hasítja, a helyzetből adódóan nem sokkal kerülve el a lovagot.
~Így sem lett volna rossz.~
Ha nem olyan lenne a helyzet amilyen, akkor kaján vigyorral venné, ha tévedésből sikerült volna eltalálnia Aoneert. Mivel eddig háttal volt, nem tudhatta, hogy a gyík ilyen trükkökre is képes, ezért meglepetésként éri. Gyorsan perdül mielőtt újabb meglepetés érné és láthatja, ahogy a gyík mellett heverő holttest szépen feltápászkodik.*
- Na ne!
*Kicsit kezd elege lenni belőle, hogy mostanában a halottak képtelenek békében nyugodni, minduntalan visszatérnek abajgatni az élőket. Ennél jobban már csak az idegesíti, hogy a lovag bizonyos tekintetben igazi lovag: képtelen az együttműködésre. Most például a fegyvernökének nézi, aki arra való, hogy a felszerelését hurcolja utána. Szavaiból, tetteiből sejti, hogy mit akar, hogy még mindig nem tett le arról, hogy magukra gyújtsa a környéket. Egyrészt nem kíván élve megsülni, másrészt határozottan rossz ötletnek tartja, hogy mindketten a tűzgyújtással, illetve annak előkészületével foglalatoskodjanak, amikor egyik ellenfelük épp most tér vissza a halálból, a másik kedve szerint ugrál a térben, a harmadik és valószínűleg legveszélyesebb pedig a tetőn röhög rajtuk és újabb trükkökön agyal. Nem érti, hogy Aoneer hogyan képzeli ezt: amíg ő a lámpásért megy, addig Aoneer, a láthatóan bénán lógó egyik karjával, némileg megroggyant állóképességével majd feltartja a gyíkot és az élőholtat? De legyen! Elhátrál a lámpaoszlopért, mert olyan isten nincs, hogy hátat fordítson az ellenfeleiknek. Ha pedig egyszer úgy rendeltetett, hogy itt kell hagynia a fogát, legalább annyi kis öröme legyen, hogy a vég előtt még lássa Aoneert meghalni.*
3315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:29:17
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:29:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*A szag orrfacsaró. Roppant kellemetlen, azt kívánja bárcsak ne lenne szaglása. Arra emlékezteti amikor azokat a járkáló hullákat hasította fel, akik több napig masíroztak esőben forróságban, legyek és férgek lepték el őket, ő meg az aktuális helyzettől vezérelve felvágta a tetemet, és szélnek eresztette a belüket. Ez annál egy kicsivel rosszabb és semmi kedve megszokni, de legalább annyira nincs kedve belenyúlni, ha meg leveszi a sisakját akkor a következő köpés akár a szemét is kimarhatja a helyéről. Nagy szerencséje, hogy a legtöbb amit evett az pár alma volt Thargarodon és még így is küszköd, hogy azt lent tudja tartani.
A támadás persze nem sikerül. Miért is sikerülne. A lány úgy látszik a fényből is képes elteleportálni. A második aggasztó dolog, hogy a lovag karja nem akar helyrejönni miközben a teremtmény továbbra is fitt és erőteljes. A harmadik aggasztó tényező, hogy sejtése beigazolódik, Laor valóban egy szerencsétlen alak, és akkor se alkalmazná ha utcai cipőpucoló fiú volna a szegénynegyedben.*
-Egy kibaszott patkányt nem tudsz elintézni?!
*Inkább mondja mint kérdezi. Nem mintha ő maga jobban járt volna. Szóval a karja lebénult Laor lábán ott a seb és sejthetően mindjárt meg fog dögleni ellenfeleik meg erősek mint korábban.
A férfi nagyot mordul és vállal nekiront a legközelebbi raktár ajtajának. Az ajtó megreccsen, ám úgy látszik a bent lévő dolgok tarják az ajtót belülről. Ez az ütközés arra is jó, hogy feledtesse vele a bűzt ami az orrát facsarja. Azért reméli egy kisebb fajta rész sikerül ütnie a fa ajtóra, vagy ha nem akkor az alabárddal kitágítania annyira, hogy azt tűzrakó helyként lehessen alkalmazni. Ha egyszer égni fog a környék és fény lesz mindenütt akkor ez a kis nyomoronc sem ugrál majd többet. Legalábbis ez az amiben reménykedik.*
-Akkor hozd azt. *Bök alabárdjával a nemrégiben lecsapott lámpaoszlop felé. Ott kell lennie annak az út szélén. Nem messze a betörni kívánt ajtótól ami szintén valahol az út mellett helyezkedik el. Van még benne némi olaj, ha kevés is. Vizes ugyan, de az olaj és a víz épp annyira utálják egymást mint ő és a Tharg nagyasszony nagyságos szeretője. Nem keverednek, és ha mégis akkor az olaj mindig felülre kerül és akkor is hajlandó égni. Ha elég nagy a rés akkor átönthető az olaj és elég nagy tűz rakható benne. Legalábbis ez a terv aztán fene tudja mi lesz a vége a dolognak.
Ha Laor hallgat rá akkor ő talán meg tudja védeni a két alaktól amíg elvégzi a dolgot. Rá nem hat a köpőcső, csak a gyík sötét kardja. Bár valami azt súgja ettől a fajankótól már megint csak a bajt, a bosszúságot, és a haszontalanságot várhatja el. Kellemes kilátások. A végén még tényleg ideges lesz.*
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*A szag orrfacsaró. Roppant kellemetlen, azt kívánja bárcsak ne lenne szaglása. Arra emlékezteti amikor azokat a járkáló hullákat hasította fel, akik több napig masíroztak esőben forróságban, legyek és férgek lepték el őket, ő meg az aktuális helyzettől vezérelve felvágta a tetemet, és szélnek eresztette a belüket. Ez annál egy kicsivel rosszabb és semmi kedve megszokni, de legalább annyira nincs kedve belenyúlni, ha meg leveszi a sisakját akkor a következő köpés akár a szemét is kimarhatja a helyéről. Nagy szerencséje, hogy a legtöbb amit evett az pár alma volt Thargarodon és még így is küszköd, hogy azt lent tudja tartani.
A támadás persze nem sikerül. Miért is sikerülne. A lány úgy látszik a fényből is képes elteleportálni. A második aggasztó dolog, hogy a lovag karja nem akar helyrejönni miközben a teremtmény továbbra is fitt és erőteljes. A harmadik aggasztó tényező, hogy sejtése beigazolódik, Laor valóban egy szerencsétlen alak, és akkor se alkalmazná ha utcai cipőpucoló fiú volna a szegénynegyedben.*
-Egy kibaszott patkányt nem tudsz elintézni?!
*Inkább mondja mint kérdezi. Nem mintha ő maga jobban járt volna. Szóval a karja lebénult Laor lábán ott a seb és sejthetően mindjárt meg fog dögleni ellenfeleik meg erősek mint korábban.
A férfi nagyot mordul és vállal nekiront a legközelebbi raktár ajtajának. Az ajtó megreccsen, ám úgy látszik a bent lévő dolgok tarják az ajtót belülről. Ez az ütközés arra is jó, hogy feledtesse vele a bűzt ami az orrát facsarja. Azért reméli egy kisebb fajta rész sikerül ütnie a fa ajtóra, vagy ha nem akkor az alabárddal kitágítania annyira, hogy azt tűzrakó helyként lehessen alkalmazni. Ha egyszer égni fog a környék és fény lesz mindenütt akkor ez a kis nyomoronc sem ugrál majd többet. Legalábbis ez az amiben reménykedik.*
-Akkor hozd azt. *Bök alabárdjával a nemrégiben lecsapott lámpaoszlop felé. Ott kell lennie annak az út szélén. Nem messze a betörni kívánt ajtótól ami szintén valahol az út mellett helyezkedik el. Van még benne némi olaj, ha kevés is. Vizes ugyan, de az olaj és a víz épp annyira utálják egymást mint ő és a Tharg nagyasszony nagyságos szeretője. Nem keverednek, és ha mégis akkor az olaj mindig felülre kerül és akkor is hajlandó égni. Ha elég nagy a rés akkor átönthető az olaj és elég nagy tűz rakható benne. Legalábbis ez a terv aztán fene tudja mi lesz a vége a dolognak.
Ha Laor hallgat rá akkor ő talán meg tudja védeni a két alaktól amíg elvégzi a dolgot. Rá nem hat a köpőcső, csak a gyík sötét kardja. Bár valami azt súgja ettől a fajankótól már megint csak a bajt, a bosszúságot, és a haszontalanságot várhatja el. Kellemes kilátások. A végén még tényleg ideges lesz.*
3314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:51:19
Üzenet elküldve: 2017-04-09 20:51:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*A sisak jó dolog, mert nem érintkezik Aoneer bőrével az idegen lény köpete, na de van ami ellen nem véd sajnos a felszerelés, az pedig nem más, mint a rothadó bűz. Az a savas lé megtapadt a fémen és ráragadva kísért. Az egyetlen jó dolog, hogy az eső talán majd lemossa az undorító szagú nyálkát, de addig is erős koncentrálás kell, hogy gyomortartalma a helyén maradjon. Persze, ha leveszi a sisakot, akkor erre nem kell figyelni.
A lovag rohamot indít a lény ellen, hogy elfoglalhassa a világos foltos helyet, ahol nagyobb biztonságban érzezheti majd magát. A lény eltűnik, ahogy sejthette, így Laornak sem sikerül megtámadnia, ellenben láthatják hol is jelenik meg ismét. A gyíklény az őrült hullája mellé érkezik meg és kezd el kántálni valamit. Odafenn a raktáron az entitás idézője hangosan felnevet gonoszan és a társa felé mutat. Az őrült felkel a földről és a gyíklány a kezébe nyomja a nyomorult kardját, amit elejtett, mikor felvágták nem olyan rég. Laorék felé mutat és arra el is indul a feltámasztott hulla.*
-Itt döglötök meg! Akkor is az enyém lesz mindenetek! *Szól a biztonságosnak vélt helyről a mágus, aki élvezi a műsort.*
*A sisak jó dolog, mert nem érintkezik Aoneer bőrével az idegen lény köpete, na de van ami ellen nem véd sajnos a felszerelés, az pedig nem más, mint a rothadó bűz. Az a savas lé megtapadt a fémen és ráragadva kísért. Az egyetlen jó dolog, hogy az eső talán majd lemossa az undorító szagú nyálkát, de addig is erős koncentrálás kell, hogy gyomortartalma a helyén maradjon. Persze, ha leveszi a sisakot, akkor erre nem kell figyelni.
A lovag rohamot indít a lény ellen, hogy elfoglalhassa a világos foltos helyet, ahol nagyobb biztonságban érzezheti majd magát. A lény eltűnik, ahogy sejthette, így Laornak sem sikerül megtámadnia, ellenben láthatják hol is jelenik meg ismét. A gyíklény az őrült hullája mellé érkezik meg és kezd el kántálni valamit. Odafenn a raktáron az entitás idézője hangosan felnevet gonoszan és a társa felé mutat. Az őrült felkel a földről és a gyíklány a kezébe nyomja a nyomorult kardját, amit elejtett, mikor felvágták nem olyan rég. Laorék felé mutat és arra el is indul a feltámasztott hulla.*
-Itt döglötök meg! Akkor is az enyém lesz mindenetek! *Szól a biztonságosnak vélt helyről a mágus, aki élvezi a műsort.*
3313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-08 22:13:48
Üzenet elküldve: 2017-04-08 22:13:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*A pár lépés távolságot, ami ellenfelétől elválasztja, szinte egyetlen szökelléssel teszi meg, és nagyjából akkor ér kardhossznyi távolságra tőle, amikor az a már hasznavehetetlen fúvócső helyett közelharcra alkalmas fegyver után nyúl. Villan a pengéje, a lendület végén érzi a hús ellenállását és némi örömmel veszi, hogy a jelek szerint a félnótás a ruhája alatt sem visel semmiféle vértet. A sikerült vágás után nem foglalkozik azzal, hogy a másik milyen egyéni módon búcsúzik az életétől, éppen csak röpke ideig figyeli az elzuhanó testet, hogy megbizonyosodhasson felőle: nem kell meglepetésektől tartania. Ezután sarkon fordul és konstatálnia kell, hogy a lovagnak kevesebb szerencséje volt, sokkal veszélyesebbnek látszó lény támadt rá. Nem is tudja, hogy pontosan mi lehet az, de biztosra veszi, hogy valami mágia szülte teremtény lehet. Nekiiramodik, hogy Aoneer segítségére lehessen és az első lépés után, ahogy a fúvócső nyilára kent szer a véráramba kerül, furcsa változást érez. Mintha sokkal élénkebb lenne, több erőt érez a tagjaiban. Nem tudja mire vélni ezt, nem tudhatja, hogy Sa'Tereth kissé balszerencsés szolgájának váratlan ajándéka ez, de nem is gondolkozik a miérteken. Mivel a küzdő páros nincs messze tőle, hamar odaér, feltéve, hogy a küzdelmeket a tetőről figyelő alak vagy esetleg alakok nem avatkoznak közbe. A lovag éppen ekkor veszti el egyik fegyverét, ami csak tovább sarkallja, hogy mielőbb beavatkozzon a csetepatéba. Mivel a lény figyelmét jó eséllyel leköti Aonner újabb támadása, igyekszik ellenfelük hátába, de legalább oldalába kerülni, hogy onnan támadhasson és megossza a figyelmét.*
- Olvasni akarsz? *érzi, hogy ez rendkívül gyenge élc volt, válaszul a kicsit értelmetlennek látszó kérdésre, hiszen mennyi esélye lehet annak, hogy a Vashegyről indulva egy viharlámpát vagy mécsest is tett a nyeregtáskába? Ha sikerül a mögé, illetve mellékerülés, maga is egy gyors támadást intéz a társát szorongató lény ellen, egy kurta, erőszakos vágás képében, ami a teremtmény nyakát irányozza.*
*A pár lépés távolságot, ami ellenfelétől elválasztja, szinte egyetlen szökelléssel teszi meg, és nagyjából akkor ér kardhossznyi távolságra tőle, amikor az a már hasznavehetetlen fúvócső helyett közelharcra alkalmas fegyver után nyúl. Villan a pengéje, a lendület végén érzi a hús ellenállását és némi örömmel veszi, hogy a jelek szerint a félnótás a ruhája alatt sem visel semmiféle vértet. A sikerült vágás után nem foglalkozik azzal, hogy a másik milyen egyéni módon búcsúzik az életétől, éppen csak röpke ideig figyeli az elzuhanó testet, hogy megbizonyosodhasson felőle: nem kell meglepetésektől tartania. Ezután sarkon fordul és konstatálnia kell, hogy a lovagnak kevesebb szerencséje volt, sokkal veszélyesebbnek látszó lény támadt rá. Nem is tudja, hogy pontosan mi lehet az, de biztosra veszi, hogy valami mágia szülte teremtény lehet. Nekiiramodik, hogy Aoneer segítségére lehessen és az első lépés után, ahogy a fúvócső nyilára kent szer a véráramba kerül, furcsa változást érez. Mintha sokkal élénkebb lenne, több erőt érez a tagjaiban. Nem tudja mire vélni ezt, nem tudhatja, hogy Sa'Tereth kissé balszerencsés szolgájának váratlan ajándéka ez, de nem is gondolkozik a miérteken. Mivel a küzdő páros nincs messze tőle, hamar odaér, feltéve, hogy a küzdelmeket a tetőről figyelő alak vagy esetleg alakok nem avatkoznak közbe. A lovag éppen ekkor veszti el egyik fegyverét, ami csak tovább sarkallja, hogy mielőbb beavatkozzon a csetepatéba. Mivel a lény figyelmét jó eséllyel leköti Aonner újabb támadása, igyekszik ellenfelük hátába, de legalább oldalába kerülni, hogy onnan támadhasson és megossza a figyelmét.*
- Olvasni akarsz? *érzi, hogy ez rendkívül gyenge élc volt, válaszul a kicsit értelmetlennek látszó kérdésre, hiszen mennyi esélye lehet annak, hogy a Vashegyről indulva egy viharlámpát vagy mécsest is tett a nyeregtáskába? Ha sikerül a mögé, illetve mellékerülés, maga is egy gyors támadást intéz a társát szorongató lény ellen, egy kurta, erőszakos vágás képében, ami a teremtmény nyakát irányozza.*
3312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:35:56
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:35:56
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tervezett itt sokáig maradni, éppen csak átszalad a kikötőn, és már megy is tovább. Amúgy sincs kedve nézelődni, és a többi. Nem siet, de határozott célja van, és mindenképpen véghez akarja vinni, addig pedig nem nyugszik meg, amíg nem sikerül Persze az ember felének nem tetszik, ahogy az sem, hogy csak úgy szó nélkül elment, de a sötételfet nem izgatja, és most ő irányít, ezért az emberi felének is azt kell tennie, amit ő mond. Nincs mese, elvégre az emberi fél most gyenge, a sötételfnek meg sem kell erőltetnie magát ahhoz, hogy irányíthasson.*
3311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:45:57
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:45:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Úgy látszik a dolgok már nem lesznek szebbek, mi több, ő a maga részéről csak még rondábbnak és rondábbnak hívná őket. Az átokverte lény ugyanis továbbra sem szándékozik megdögleni. Bár az alabárd éle elkapja a sérülése közel sem elég erős ahhoz, hogy halálos legyen. Aztán felé is köp valamit ami biztos rettentően zavarná, ha nem fedné a képét egy jobbfajta acéllemez. A Rókalyuki tapasztalatok szerint ez a vacak egy számszeríjtól nem védené meg, de holmi gyíkdögök köpetei még horpasztják be és hajtogatják semmivé a darabot. Az eső amit pedig maga az ellenség idézett hamar elmossa a vason lévő csulát így az sem marad sokáig a képén. Viszont ha a lény köp akkor azzal is csak időt ad neki, hogy csavarjon egyet az alabárdon és fokozza a sérülés mértékét.
Az alabárd kiesik baljából, a hosszú nyelet csak a jobb karja tartja tovább a levegőben, és bár elszánt, és ha csatabárdként használja a fegyvert akkor lehet még esélye vele, de maga a fegyver nem egykezes használatra van tervezve és ezzel lőttek a pajzsának is bár ha sikerült a kezének az alatt lebénulnia akkor elmondható, hogy megint csak lett egy mágikus fegyvere ami nem ér semmit, és ami éppenséggel ebben a speciális helyzetben használhatatlan. Ezért rühelli az egész igemormolást.
Ugyanakkor a lény adott neki egy kevés időt és egy biztonságos pontot is amiket talán illene kihasználnia. Viszont számára nem mindegy, hogy most az egyiket vagy a másikat veszi e magához. A fényre ugyan nem tud ráteleportálni, de ha az a valami ezzel képes gyógyítani magát akkor elmondható, hogy elvesztek. Aoneer nem hagyja nyugton a teremtményt és megmaradt egy karjával rohamot indít ellene, egyrészt, hogy újabb ugrásra kényszerítse, másrészt, hogy befoglalja a fényes foltot az utca közepén ami azért mégiscsak biztonságosabb. Másrészt a lény magával is kiszúrt hisz innentől kezdve bárhol is jelenik meg feltehetőleg hallani fogja a csobbanást a frissen keletkezett pocsolyákban.*
-Gondolom nincs egy lámpásod? *Veti oda Laornak a támadás véghezvitele után. Valószínűnek tartja, hogy a lény úgyis elugrik előle a francba. Egyébként most már a társa miatt is aggódhat. Nem látta mi történt vele, csak azt, hogy a csuhás gyanúsan könnyen kidőlt. Az, hogy társa esetleg megéri a zsoldját a harctéren szokás szerint elkerüli a gondolatvilágát.*
*Úgy látszik a dolgok már nem lesznek szebbek, mi több, ő a maga részéről csak még rondábbnak és rondábbnak hívná őket. Az átokverte lény ugyanis továbbra sem szándékozik megdögleni. Bár az alabárd éle elkapja a sérülése közel sem elég erős ahhoz, hogy halálos legyen. Aztán felé is köp valamit ami biztos rettentően zavarná, ha nem fedné a képét egy jobbfajta acéllemez. A Rókalyuki tapasztalatok szerint ez a vacak egy számszeríjtól nem védené meg, de holmi gyíkdögök köpetei még horpasztják be és hajtogatják semmivé a darabot. Az eső amit pedig maga az ellenség idézett hamar elmossa a vason lévő csulát így az sem marad sokáig a képén. Viszont ha a lény köp akkor azzal is csak időt ad neki, hogy csavarjon egyet az alabárdon és fokozza a sérülés mértékét.
Az alabárd kiesik baljából, a hosszú nyelet csak a jobb karja tartja tovább a levegőben, és bár elszánt, és ha csatabárdként használja a fegyvert akkor lehet még esélye vele, de maga a fegyver nem egykezes használatra van tervezve és ezzel lőttek a pajzsának is bár ha sikerült a kezének az alatt lebénulnia akkor elmondható, hogy megint csak lett egy mágikus fegyvere ami nem ér semmit, és ami éppenséggel ebben a speciális helyzetben használhatatlan. Ezért rühelli az egész igemormolást.
Ugyanakkor a lény adott neki egy kevés időt és egy biztonságos pontot is amiket talán illene kihasználnia. Viszont számára nem mindegy, hogy most az egyiket vagy a másikat veszi e magához. A fényre ugyan nem tud ráteleportálni, de ha az a valami ezzel képes gyógyítani magát akkor elmondható, hogy elvesztek. Aoneer nem hagyja nyugton a teremtményt és megmaradt egy karjával rohamot indít ellene, egyrészt, hogy újabb ugrásra kényszerítse, másrészt, hogy befoglalja a fényes foltot az utca közepén ami azért mégiscsak biztonságosabb. Másrészt a lény magával is kiszúrt hisz innentől kezdve bárhol is jelenik meg feltehetőleg hallani fogja a csobbanást a frissen keletkezett pocsolyákban.*
-Gondolom nincs egy lámpásod? *Veti oda Laornak a támadás véghezvitele után. Valószínűnek tartja, hogy a lény úgyis elugrik előle a francba. Egyébként most már a társa miatt is aggódhat. Nem látta mi történt vele, csak azt, hogy a csuhás gyanúsan könnyen kidőlt. Az, hogy társa esetleg megéri a zsoldját a harctéren szokás szerint elkerüli a gondolatvilágát.*
3310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:05:14
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:05:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*A lény úgy tűnik a legjobb időjárás szabályzó mágiával van felvértezve, ám ez közel sem az ő munkája, na de ezt ellenfele nem tudhatja. A hátbatámadás azonban félsiker lesz mind a két fél számára. A gyíklény ugye a harcos fegyveres kezét támadja meg, hogy pengéjét beleszúrhassa, azáltal lebénítsa és használhatatlanná tegye azt. Ez sikerül is, de ezzel egy időben Aoneer fegyvere az idegen lány hasába csapódik még. Az erre enyhén savas köpetet küld a másik arcába, ami kissé égető érzés, de nem marja le a bőrt. A sötétet kihasználva messzebb hátrál, ki a pengéből. Kemény pikkelyes bőrén enyhén szivárog a vér, de a sötétet magába szívva, mint ha gyógyulna a teste. Ahonnan elszívja a sötétséget, ott viszont fény keletkezik, még ha nem is sok, de az is valami. Ekkor esik ki a fegyver a lovag kezéből, hiszen érzéketlenné válik a keze.
Laor valamivel jobban halad az őrült fazonnal szemben. Nem próbálja kivédeni a fúvócső nyilát, inkább rátámad arra és időt nyer magának, hogy előnyre tehessen szert. A lábába lőtt nyílra nem mérget kevertek, hanem valami élénkítő szer volt rajta, így még több adrenalint érezhet magában első vágása közben. Valami rossz nyilat kaphatott, na de ellenfeléből talán ezt az hibát is kinézheti, hisz nem túl százas a tag. Sikeresen felhasítja a hasától felfelé ellenfelét, akinek még védekezni sincs ideje. Meglepett fejet vág, nem ezzel számolt, na de ha már meghal, akkor őrült hangos krákogós röhejjel teszi, istenéhez szólva.*
-Háháhá! Jövök Sa'Tereth! Háháhá! *Laor ha megfordul, akkor láthatja, hogy társa nincs a helyzet magaslatán és elkél neki a segítség.*
*A lény úgy tűnik a legjobb időjárás szabályzó mágiával van felvértezve, ám ez közel sem az ő munkája, na de ezt ellenfele nem tudhatja. A hátbatámadás azonban félsiker lesz mind a két fél számára. A gyíklény ugye a harcos fegyveres kezét támadja meg, hogy pengéjét beleszúrhassa, azáltal lebénítsa és használhatatlanná tegye azt. Ez sikerül is, de ezzel egy időben Aoneer fegyvere az idegen lány hasába csapódik még. Az erre enyhén savas köpetet küld a másik arcába, ami kissé égető érzés, de nem marja le a bőrt. A sötétet kihasználva messzebb hátrál, ki a pengéből. Kemény pikkelyes bőrén enyhén szivárog a vér, de a sötétet magába szívva, mint ha gyógyulna a teste. Ahonnan elszívja a sötétséget, ott viszont fény keletkezik, még ha nem is sok, de az is valami. Ekkor esik ki a fegyver a lovag kezéből, hiszen érzéketlenné válik a keze.
Laor valamivel jobban halad az őrült fazonnal szemben. Nem próbálja kivédeni a fúvócső nyilát, inkább rátámad arra és időt nyer magának, hogy előnyre tehessen szert. A lábába lőtt nyílra nem mérget kevertek, hanem valami élénkítő szer volt rajta, így még több adrenalint érezhet magában első vágása közben. Valami rossz nyilat kaphatott, na de ellenfeléből talán ezt az hibát is kinézheti, hisz nem túl százas a tag. Sikeresen felhasítja a hasától felfelé ellenfelét, akinek még védekezni sincs ideje. Meglepett fejet vág, nem ezzel számolt, na de ha már meghal, akkor őrült hangos krákogós röhejjel teszi, istenéhez szólva.*
-Háháhá! Jövök Sa'Tereth! Háháhá! *Laor ha megfordul, akkor láthatja, hogy társa nincs a helyzet magaslatán és elkél neki a segítség.*
3309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-07 12:51:14
Üzenet elküldve: 2017-04-07 12:51:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Sötét kilátások//
*Ceia fürgesége kifog üldözőjén, sikerül eltűnnie a kavarodásban. A káosz elég nagy, a lány pedig elég gyors, így háborgatás nélkül eléri az elrejtett cuccait. Az eszméletlenül ott hagyott lányt már nincs ott, de ez már nem kell, hogy érdekelje, hiszen távozni készül, amiben nem is akadályozza meg senki. Viszont a kapu felé tartva már feltűnik ruhája, mozgása, de leginkább a vállára vetett robusztus buzogány. Ketten is utána vetik magukat, de a lánynak komoly előnye van. Az utca sarokig is eljut, mire üldözői néhány méterre megközelítik. Már csak néhány lépéssel járnak Ceia mögött, mikor valami suhan és az egyik férfi azonnal felbukik, arcából rövid nyílvessző mered. A másik megtorpan, de mielőtt bármit is tehetne, az ő arcába is nyíl csapódik. Ceia körülnézve láthatja az egyik tető gerince mögül mosolyogva inteni korábbi kísérőjét, aki a buzogányra pillantva bólint. Néhány gyors és ügyes mozdulattal leereszkedik a tetőről és a lányhoz fordul.*
-Jól van, látom, megéred a pénzed. Részünkről a megállapodás teljesült, ha szeretnél, mehetsz, amerre tetszik. Ha viszont kamatoztatnád a tehetséged, akad még megbízásunk a számodra. Te döntesz. A buzogányt megtarthatod, ha akarod, bár kétlem, hogy a Te alkatoddal kézre állna. Ha megválnál tőle, én szívesen megveszem. Adok érte mondjuk 80 aranyat.
Nos, mit válaszolsz? Érdekel néhány piszkos munka?
*Ceia fürgesége kifog üldözőjén, sikerül eltűnnie a kavarodásban. A káosz elég nagy, a lány pedig elég gyors, így háborgatás nélkül eléri az elrejtett cuccait. Az eszméletlenül ott hagyott lányt már nincs ott, de ez már nem kell, hogy érdekelje, hiszen távozni készül, amiben nem is akadályozza meg senki. Viszont a kapu felé tartva már feltűnik ruhája, mozgása, de leginkább a vállára vetett robusztus buzogány. Ketten is utána vetik magukat, de a lánynak komoly előnye van. Az utca sarokig is eljut, mire üldözői néhány méterre megközelítik. Már csak néhány lépéssel járnak Ceia mögött, mikor valami suhan és az egyik férfi azonnal felbukik, arcából rövid nyílvessző mered. A másik megtorpan, de mielőtt bármit is tehetne, az ő arcába is nyíl csapódik. Ceia körülnézve láthatja az egyik tető gerince mögül mosolyogva inteni korábbi kísérőjét, aki a buzogányra pillantva bólint. Néhány gyors és ügyes mozdulattal leereszkedik a tetőről és a lányhoz fordul.*
-Jól van, látom, megéred a pénzed. Részünkről a megállapodás teljesült, ha szeretnél, mehetsz, amerre tetszik. Ha viszont kamatoztatnád a tehetséged, akad még megbízásunk a számodra. Te döntesz. A buzogányt megtarthatod, ha akarod, bár kétlem, hogy a Te alkatoddal kézre állna. Ha megválnál tőle, én szívesen megveszem. Adok érte mondjuk 80 aranyat.
Nos, mit válaszolsz? Érdekel néhány piszkos munka?
3308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 23:15:22
Üzenet elküldve: 2017-04-06 23:15:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Nem tölti el nagy megnyugvással, hogy kiderül: nem egyszerű, kikötői bicskásokkal állnak szemben, hanem vallási fanatikusokkal. Ez az őrület mindig szélsőséges dolgokra ragadtatja az embert (meg az elfet és a többit) és amennyit tud erről a Sa'Tereth-ről, joggal gyaníthatja, hogy ez a híve sem fogja feladni, amíg csak mozogni tud. És egyelőre még tud, nem is annyira lassan. Ahogy megjelenik a szakadt alak kezében a vékony kis csövecske, Laor már mozdul is. Nem oldalra, előre. Úgy ítélte meg, hogy ilyen közelről nem tud olyan fürge lenni, hogy el tudná kerülni a fúvócső lövedékét, viszont értékes időt veszíthet. Érzi a combjába vágódó kis nyilat, ami nem okoz nagyobb és kellemetlenebb fájdalmat, mint egy rovarcsípés. Csak sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen fegyverrel operálók előszeretettel mártják a tűket mindenféle mérgekbe. Tehát gyorsan kell végeznie ezzel a félkegyelművel, mielőtt az esetleges méreg kifejthetné hatását. Közben az eső is elered, bár azt még nem lehet tudni, hogy ebből melyikük profitálhat.
Nagyjából akkor lódult előre, amikor az idegen kezében megjelent a fúvócső és a pár lépés távolságot gyorsan meg tudja tenni. Ha minden jól megy, nagyjából akkor ér a közelébe, amikor az eldobja az immár hasznavehetetlen fúvócsövet és a kardja után nyúl. Egy széles ívű, kétkezes, rézsútos vágással próbálkozik, nagyjából az ellenfél hasának magasságában indítva, felfelé vágva. Ez arra is jó lehet, hogy félreüthesse a másik pengéjét, ha időközben mégis elő tudta rántani és talán védeni is nehezebb.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 23:16:29
*Nem tölti el nagy megnyugvással, hogy kiderül: nem egyszerű, kikötői bicskásokkal állnak szemben, hanem vallási fanatikusokkal. Ez az őrület mindig szélsőséges dolgokra ragadtatja az embert (meg az elfet és a többit) és amennyit tud erről a Sa'Tereth-ről, joggal gyaníthatja, hogy ez a híve sem fogja feladni, amíg csak mozogni tud. És egyelőre még tud, nem is annyira lassan. Ahogy megjelenik a szakadt alak kezében a vékony kis csövecske, Laor már mozdul is. Nem oldalra, előre. Úgy ítélte meg, hogy ilyen közelről nem tud olyan fürge lenni, hogy el tudná kerülni a fúvócső lövedékét, viszont értékes időt veszíthet. Érzi a combjába vágódó kis nyilat, ami nem okoz nagyobb és kellemetlenebb fájdalmat, mint egy rovarcsípés. Csak sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen fegyverrel operálók előszeretettel mártják a tűket mindenféle mérgekbe. Tehát gyorsan kell végeznie ezzel a félkegyelművel, mielőtt az esetleges méreg kifejthetné hatását. Közben az eső is elered, bár azt még nem lehet tudni, hogy ebből melyikük profitálhat.
Nagyjából akkor lódult előre, amikor az idegen kezében megjelent a fúvócső és a pár lépés távolságot gyorsan meg tudja tenni. Ha minden jól megy, nagyjából akkor ér a közelébe, amikor az eldobja az immár hasznavehetetlen fúvócsövet és a kardja után nyúl. Egy széles ívű, kétkezes, rézsútos vágással próbálkozik, nagyjából az ellenfél hasának magasságában indítva, felfelé vágva. Ez arra is jó lehet, hogy félreüthesse a másik pengéjét, ha időközben mégis elő tudta rántani és talán védeni is nehezebb.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 23:16:29
3307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 23:01:30
Üzenet elküldve: 2017-04-06 23:01:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*A dolgok egyre szarabbul és szarabbul mennek, az olaj ugyan kifolyik, de tüzet csiholni már nincs ideje. Az első ütés nem pattint elég nagy szikrát aztán az az átkozott még el is tűnik a saját pozíciójáról, hogy aztán megjelenjen a férfi háta mögött. Ő mondjuk nem egészen erre számított úgy hitte a lény folytatni foglya jó szokását és a lába alatt tűnik majd fel mint minden más kikötői patkány. Elég veszélyes számára, hogy ez a valami ilyen könnyedén befolyásolhatja az időjárást, a képességével együtt ez egész egyszerűen verhetetlen kombináció. Már ha jól használja, de Aoneer a saját mentális egészsége érdekében fejben inkább becsmérli ellenfelét, minthogy elismerje az arzenál minőségi mivoltát. Hinnie kell abban, hogy túl tud járni ennek a valaminek az eszén, vagy itt döglik meg.
Mikor a lény eltűnik Aoneer térdei szinte azonnal elengednek, összehúzódik, lefelé álló, az előbb még szikrapattintással próbálkozó alabárdjával egy igen nagy ívben próbál kaszálni, és pajzsos kezének befelé húzásával fokozza a perdületet. Mivel nem látja hol is van a teremtmény ezért csak találomra csap le, valahol gyomor magasságban, és remélve, hogy az alabárd kialakítása miatt a gyíkszerű dög beleakad fegyver fejébe. Ha nem érte volna épp támadás ez egy röhejes és kellőképpen ideges mozdulat lenne, és ha nem akad horogra a hüllő akkor ideges fejrázás követi, miközben keresi a teremtményt. Ha viszont horogra akad akkor remélhetőleg már nem fog tudni csak úgy eltűnni. Bár ezen képességével még nincs kellőképpen tisztában. Így, vagy úgy örül, hogy most nem a viharszárny van vele, az a lándzsa könnyen belerokkanhat egy megidézett teremtmény elpusztításába. A régi alabárd csapása is elég veszélyes tud lenni, főleg ha az ellenfél nem visel páncélzatot, amiben őszintén reménykedik.
Ha a csapás nem sikeres akkor lassan új tervet kell kitalálnia, és már ez az első sem volt valami sikeres. Abban nem is reménykedik, hogy számszeríjjal, vagy felfutva bárdjával elkaphatja az idézőt a tetőn. Ahhoz túl messze van, és a fickó jóval gyorsabb nála. Így leginkább abban reménykedik, hogy most sikerült felbosszantania a gyíklényt, és az ezek után már végre fog hajtani pár meggondolatlan támadást.*
*A dolgok egyre szarabbul és szarabbul mennek, az olaj ugyan kifolyik, de tüzet csiholni már nincs ideje. Az első ütés nem pattint elég nagy szikrát aztán az az átkozott még el is tűnik a saját pozíciójáról, hogy aztán megjelenjen a férfi háta mögött. Ő mondjuk nem egészen erre számított úgy hitte a lény folytatni foglya jó szokását és a lába alatt tűnik majd fel mint minden más kikötői patkány. Elég veszélyes számára, hogy ez a valami ilyen könnyedén befolyásolhatja az időjárást, a képességével együtt ez egész egyszerűen verhetetlen kombináció. Már ha jól használja, de Aoneer a saját mentális egészsége érdekében fejben inkább becsmérli ellenfelét, minthogy elismerje az arzenál minőségi mivoltát. Hinnie kell abban, hogy túl tud járni ennek a valaminek az eszén, vagy itt döglik meg.
Mikor a lény eltűnik Aoneer térdei szinte azonnal elengednek, összehúzódik, lefelé álló, az előbb még szikrapattintással próbálkozó alabárdjával egy igen nagy ívben próbál kaszálni, és pajzsos kezének befelé húzásával fokozza a perdületet. Mivel nem látja hol is van a teremtmény ezért csak találomra csap le, valahol gyomor magasságban, és remélve, hogy az alabárd kialakítása miatt a gyíkszerű dög beleakad fegyver fejébe. Ha nem érte volna épp támadás ez egy röhejes és kellőképpen ideges mozdulat lenne, és ha nem akad horogra a hüllő akkor ideges fejrázás követi, miközben keresi a teremtményt. Ha viszont horogra akad akkor remélhetőleg már nem fog tudni csak úgy eltűnni. Bár ezen képességével még nincs kellőképpen tisztában. Így, vagy úgy örül, hogy most nem a viharszárny van vele, az a lándzsa könnyen belerokkanhat egy megidézett teremtmény elpusztításába. A régi alabárd csapása is elég veszélyes tud lenni, főleg ha az ellenfél nem visel páncélzatot, amiben őszintén reménykedik.
Ha a csapás nem sikeres akkor lassan új tervet kell kitalálnia, és már ez az első sem volt valami sikeres. Abban nem is reménykedik, hogy számszeríjjal, vagy felfutva bárdjával elkaphatja az idézőt a tetőn. Ahhoz túl messze van, és a fickó jóval gyorsabb nála. Így leginkább abban reménykedik, hogy most sikerült felbosszantania a gyíklényt, és az ezek után már végre fog hajtani pár meggondolatlan támadást.*
3306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:24:31
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:24:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*Az idegen entitás szemével felméri merre fog repülni az alabárd és mivel nem mesterét veszi célba nem akadályozza meg annak útját. Nem elrepül azonban, hanem egy elérhető távolságban levő lámpást vesz célba. Amint kifolyik az olaj az útra abból, majd megindul arra a páncélos ember rossz érzése támad. Halandzsázik valamit érthetetlen nyelven és a beborult ég esővel áldja meg a jelenlévőket. Nem örülne, ha bárminemű fény keletkezne itt, pláne nem tűz, ami ide vonz majd sok halandót. Hogy megakadályozza a tűz csiholásának második esélyét támadásba lendül és eltűnik, majd Aoneer mögött tűnik fel ismét egy pillanat alatt, a fegyveres kezébe szúrva pengéjét, ami ha sikerül és nincs védekezés, akkor lebénítja a férfi karját. Ahogy végez hátrál is.
Eközben nem jár sikerrel az őrült alak és szemöldökei szélei egyre magasabbra szöknek mérgében.*
-Akkor Sa'Terethnek feláldozunk! *Érkezik a válasz és előkerül egy kis fúvócső, nyíllal betöltve. Nem is szórakozik, célba veszi Laor lábát, majd utána elő kerül egy kard is, ha harcra kerülne a sor.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 22:47:56
*Az idegen entitás szemével felméri merre fog repülni az alabárd és mivel nem mesterét veszi célba nem akadályozza meg annak útját. Nem elrepül azonban, hanem egy elérhető távolságban levő lámpást vesz célba. Amint kifolyik az olaj az útra abból, majd megindul arra a páncélos ember rossz érzése támad. Halandzsázik valamit érthetetlen nyelven és a beborult ég esővel áldja meg a jelenlévőket. Nem örülne, ha bárminemű fény keletkezne itt, pláne nem tűz, ami ide vonz majd sok halandót. Hogy megakadályozza a tűz csiholásának második esélyét támadásba lendül és eltűnik, majd Aoneer mögött tűnik fel ismét egy pillanat alatt, a fegyveres kezébe szúrva pengéjét, ami ha sikerül és nincs védekezés, akkor lebénítja a férfi karját. Ahogy végez hátrál is.
Eközben nem jár sikerrel az őrült alak és szemöldökei szélei egyre magasabbra szöknek mérgében.*
-Akkor Sa'Terethnek feláldozunk! *Érkezik a válasz és előkerül egy kis fúvócső, nyíllal betöltve. Nem is szórakozik, célba veszi Laor lábát, majd utána elő kerül egy kard is, ha harcra kerülne a sor.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 22:47:56
3305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:03:38
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:03:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Nem szeretné félvállról venni a bolond figurát, de van egy olyan érzése, hogy inkább attól az alaktól kell igazán tartani, aki még nem szállt alá közéjük és a szomszédos raktár tetejéről ad jó tanácsokat. Sajnos a tarkóján nincs szeme és nem fog hátat fordítani az őrültnek, hogy felmérje Aoneer helyzetét. Így arról a bizarr teremtményről sincs tudomása, ami épp farkasszemet néz a lovaggal. Ellenkező esetben nem gondolná azt, hogy amíg a csuhás odafent marad, addig nem kell sokat foglalkozni vele. Nem véletlen helyezkedett az épület fala mellé, így fentről nem veszélyeztetheti íj vagy nyílpuska. Persze a mágia más kérdés.
Addig is itt van neki érdekesen torz barátja, akit nem hatnak meg tulajdonjogi kérdések. Úgy látszik, hogy a meggyőzés híve, mert továbbra is arra próbálja rávenni Laort, hogy önként adjon át mindent. Aki erre kevés hajlandóságot mutat. A további követelőzés megelőzése érdekében mindenesetre egy kis sóhaj után muszáj egyértelművé tennie, hogy így nem lesz üzlet.*
- És ha nem?
*Azt mindenesetre elhatározza, hogy ha sikerül ezeken átvágniuk magukat és Alyot is egészben találják abban a lebujban, biztosan szétrúgja a félvér hátsóját.*
*Nem szeretné félvállról venni a bolond figurát, de van egy olyan érzése, hogy inkább attól az alaktól kell igazán tartani, aki még nem szállt alá közéjük és a szomszédos raktár tetejéről ad jó tanácsokat. Sajnos a tarkóján nincs szeme és nem fog hátat fordítani az őrültnek, hogy felmérje Aoneer helyzetét. Így arról a bizarr teremtményről sincs tudomása, ami épp farkasszemet néz a lovaggal. Ellenkező esetben nem gondolná azt, hogy amíg a csuhás odafent marad, addig nem kell sokat foglalkozni vele. Nem véletlen helyezkedett az épület fala mellé, így fentről nem veszélyeztetheti íj vagy nyílpuska. Persze a mágia más kérdés.
Addig is itt van neki érdekesen torz barátja, akit nem hatnak meg tulajdonjogi kérdések. Úgy látszik, hogy a meggyőzés híve, mert továbbra is arra próbálja rávenni Laort, hogy önként adjon át mindent. Aki erre kevés hajlandóságot mutat. A további követelőzés megelőzése érdekében mindenesetre egy kis sóhaj után muszáj egyértelművé tennie, hogy így nem lesz üzlet.*
- És ha nem?
*Azt mindenesetre elhatározza, hogy ha sikerül ezeken átvágniuk magukat és Alyot is egészben találják abban a lebujban, biztosan szétrúgja a félvér hátsóját.*
3304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:56:18
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:56:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Az átokverte lény nem áll bele a támadásba és úgy tűnik védekezni sincs sok kedve mivel a lovag támadásai elől egyszerűen elhátrál. De mit is várhatna. Nyilvánvalónak látja, hogy ellenfele nem bízik a saját erejében és kardforgató tudásában, ellenben a folyamatos teleportálgatás miatt el tud szökni előle, és még e nélkül is tartani tudja a kellő távolságot egy félhalotthoz képest. Úgy látszik ennek a harcnak itt van vége és inkább azokat kéne kibeleznie akiket lát.*
-Cöh. *Hagyja el Aoneer száját a mondat, és úgy dönt felhagy a bestia üldözésével. Szemmel tovább figyeli a gyíklényt mert ha az eltűnik akkor gyanús lesz, hogy valahol máshol fog előbukkanni. Látványosan megemeli alabárdját, a sisak alatt elmosolyodik amit ellenfele aligha láthat és egy íves mozdulattal megtámadja a legközelebbi lámpa oszlopot. Még nem gyújtották be, így reményei szerint lesz benne némi olaj, vagy egyéb éghető alak, és a fém fémen, vagy kövön való végighúzásával gyorsan szikrát is pattint. Ha minden jól megy hamarosan szép kis tábortűz ég majd az utca közepén, és némi láng az ő alabárdjának hegyén is égni fog. Az már más kérdés, hogy a láng a raktár épületeket is elkaphatja, de reméli erre nem kerül sor. Ebben az esetben árnyék csak egyetlen sávban fog létezni, az ő árnyéka. Hosszú egyenes irányban mutat a lény felé, Aoneer baljában pedig számszeríj villan. Ha az árnyék vonala és a lövés vonala egyezik a dögnek egyszerűen nem lesz hova ugrania. És csapdába esik. Ez legalábbis az ő elképzelése. Így vagy úgy egy kevés fény nem lehet rossz a csata kimenetelét illetően. Persze ha nagyon bosszantják lehet az egész környéket felgyújtja és akkor aztán egy darab árnyék nem sok annyi sem lesz amiben ez a valami ugrándozhat.*
*Az átokverte lény nem áll bele a támadásba és úgy tűnik védekezni sincs sok kedve mivel a lovag támadásai elől egyszerűen elhátrál. De mit is várhatna. Nyilvánvalónak látja, hogy ellenfele nem bízik a saját erejében és kardforgató tudásában, ellenben a folyamatos teleportálgatás miatt el tud szökni előle, és még e nélkül is tartani tudja a kellő távolságot egy félhalotthoz képest. Úgy látszik ennek a harcnak itt van vége és inkább azokat kéne kibeleznie akiket lát.*
-Cöh. *Hagyja el Aoneer száját a mondat, és úgy dönt felhagy a bestia üldözésével. Szemmel tovább figyeli a gyíklényt mert ha az eltűnik akkor gyanús lesz, hogy valahol máshol fog előbukkanni. Látványosan megemeli alabárdját, a sisak alatt elmosolyodik amit ellenfele aligha láthat és egy íves mozdulattal megtámadja a legközelebbi lámpa oszlopot. Még nem gyújtották be, így reményei szerint lesz benne némi olaj, vagy egyéb éghető alak, és a fém fémen, vagy kövön való végighúzásával gyorsan szikrát is pattint. Ha minden jól megy hamarosan szép kis tábortűz ég majd az utca közepén, és némi láng az ő alabárdjának hegyén is égni fog. Az már más kérdés, hogy a láng a raktár épületeket is elkaphatja, de reméli erre nem kerül sor. Ebben az esetben árnyék csak egyetlen sávban fog létezni, az ő árnyéka. Hosszú egyenes irányban mutat a lény felé, Aoneer baljában pedig számszeríj villan. Ha az árnyék vonala és a lövés vonala egyezik a dögnek egyszerűen nem lesz hova ugrania. És csapdába esik. Ez legalábbis az ő elképzelése. Így vagy úgy egy kevés fény nem lehet rossz a csata kimenetelét illetően. Persze ha nagyon bosszantják lehet az egész környéket felgyújtja és akkor aztán egy darab árnyék nem sok annyi sem lesz amiben ez a valami ugrándozhat.*
3303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:34:36
Üzenet elküldve: 2017-04-06 21:34:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*A gyíklény csak áll egy helyben és várja az első támadást. El szeretne játszadozni ellenfelével, így a szúrás ellen oldalaz egyet, így a ló már nem közöttünk szenved a földön értetlenül, hisz honnan tudná szerencsétlen, hogy mi történik vele. A következő ütést várja hát az ellenfél Aoneernél, de itt is csak hátrébb lép majd, hogy kivédje, nem használja fegyverét. Szívesen lefárasztaná a harcost, akinek nyilván ez megfordul a fejében és taktikát vált.*
-Még mindig ide adhatjátok az értékeiteket! *Kiált fel a suhás a raktárépület tetejéről, elég messze mind a két áldozattól, ő biztos helyről figyeli az eseményeket.*
-Akkor a lovat nekem adhatod, hisz nem is a tiéd. *Vonaglik egyet, majd folytatja is a szövegelést, nem ránt elő semmi fegyvert így hirtelen még.*
-Meg kell a bőrvérted, meg a kardod *mutogat a felszerelésekre görbe mutató ujjával, ami csak félig van meg csak.* Na meg némi arany is lehet még nálad biztos! *Senki sem utazik üres kézzel általában, hisz szállásra vagy ételre kell telnie, főleg ha a Rumosba mennek, ami az útbaigazításból kiderült számukra már.*
-Amíg szépen kérem! *Ruhaujjába meg is törli az orrát egy szipogás és orrhang közepette, majd oldalra köp is egy íveset.*
*A gyíklény csak áll egy helyben és várja az első támadást. El szeretne játszadozni ellenfelével, így a szúrás ellen oldalaz egyet, így a ló már nem közöttünk szenved a földön értetlenül, hisz honnan tudná szerencsétlen, hogy mi történik vele. A következő ütést várja hát az ellenfél Aoneernél, de itt is csak hátrébb lép majd, hogy kivédje, nem használja fegyverét. Szívesen lefárasztaná a harcost, akinek nyilván ez megfordul a fejében és taktikát vált.*
-Még mindig ide adhatjátok az értékeiteket! *Kiált fel a suhás a raktárépület tetejéről, elég messze mind a két áldozattól, ő biztos helyről figyeli az eseményeket.*
-Akkor a lovat nekem adhatod, hisz nem is a tiéd. *Vonaglik egyet, majd folytatja is a szövegelést, nem ránt elő semmi fegyvert így hirtelen még.*
-Meg kell a bőrvérted, meg a kardod *mutogat a felszerelésekre görbe mutató ujjával, ami csak félig van meg csak.* Na meg némi arany is lehet még nálad biztos! *Senki sem utazik üres kézzel általában, hisz szállásra vagy ételre kell telnie, főleg ha a Rumosba mennek, ami az útbaigazításból kiderült számukra már.*
-Amíg szépen kérem! *Ruhaujjába meg is törli az orrát egy szipogás és orrhang közepette, majd oldalra köp is egy íveset.*
3302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:12:07
Üzenet elküldve: 2017-04-06 16:12:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*A páncélos vitéz lovának lépései épp csak elhalnak a kikötő kövezetén ahogy távolodik tőle, amikor nagy csörömpölés veri fel a viszonylagos csendet. Mint amikor fém csapódik kőhöz.
~Ez a szerencsétlen leesett a lováról...~
Aoneer nem volt igazán fényes állapotban amikor elindultak, és akár joggal gondolhat arra is, hogy elfogyott az ereje. Pont most, a legrosszabbkor. Egy kis morgással már fordulna vissza, hogy segítségére legyen a másiknak, de közben figyelnie kell a raktárakat is. Sajnos nincsenek egyedül, a társaság nem túl barátságos és bármikor okozhat meglepetést. És így is történik, nem messze tőle huppan a földre egy figura. Szó se róla, látott már rokonszenvesebb útonállót is. A fizimiskája és viselkedése alapján arra is lehet gondolni, hogy nincs ki az összes kereke, de ettől még nem lenne tanácsos lebecsülni. Még kiszámíthatatlanabbul viselkedhet, szó szerint őrült tettekre ragadtathatja magát. A felszólításra megtorpan, elengedi a ló kantárszárát.*
- Amim van? *kérdez vissza kicsit feleslegesen* Még a ló sem az enyém, legfeljebb az életem adhatnám. Úgyhogy még van időd, hogy meggondold magad.
*Persze nagy összegben merne fogadni rá, hogy a dilinyóst ez nem fogja meghatni. A tőr végül a helyén marad, két kézzel fog rá a hosszúkard markolatára. A nehéz pengét így könnyebben tudja mozgatni, nagyobb erőt tud belevinni, egy ellenfél ellen elegendőnek talál egy fegyvert is. Egyelőre. Nem támad ész nélkül, nem tudja kivel áll szemben. Kivárja a másik első reakcióját. Arra valószínűleg úgysem kell sokat várni és az talán egyet s mást elárul ellenfele képességeiről is.*
*A páncélos vitéz lovának lépései épp csak elhalnak a kikötő kövezetén ahogy távolodik tőle, amikor nagy csörömpölés veri fel a viszonylagos csendet. Mint amikor fém csapódik kőhöz.
~Ez a szerencsétlen leesett a lováról...~
Aoneer nem volt igazán fényes állapotban amikor elindultak, és akár joggal gondolhat arra is, hogy elfogyott az ereje. Pont most, a legrosszabbkor. Egy kis morgással már fordulna vissza, hogy segítségére legyen a másiknak, de közben figyelnie kell a raktárakat is. Sajnos nincsenek egyedül, a társaság nem túl barátságos és bármikor okozhat meglepetést. És így is történik, nem messze tőle huppan a földre egy figura. Szó se róla, látott már rokonszenvesebb útonállót is. A fizimiskája és viselkedése alapján arra is lehet gondolni, hogy nincs ki az összes kereke, de ettől még nem lenne tanácsos lebecsülni. Még kiszámíthatatlanabbul viselkedhet, szó szerint őrült tettekre ragadtathatja magát. A felszólításra megtorpan, elengedi a ló kantárszárát.*
- Amim van? *kérdez vissza kicsit feleslegesen* Még a ló sem az enyém, legfeljebb az életem adhatnám. Úgyhogy még van időd, hogy meggondold magad.
*Persze nagy összegben merne fogadni rá, hogy a dilinyóst ez nem fogja meghatni. A tőr végül a helyén marad, két kézzel fog rá a hosszúkard markolatára. A nehéz pengét így könnyebben tudja mozgatni, nagyobb erőt tud belevinni, egy ellenfél ellen elegendőnek talál egy fegyvert is. Egyelőre. Nem támad ész nélkül, nem tudja kivel áll szemben. Kivárja a másik első reakcióját. Arra valószínűleg úgysem kell sokat várni és az talán egyet s mást elárul ellenfele képességeiről is.*
3301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-06 11:51:17
Üzenet elküldve: 2017-04-06 11:51:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Úgy látszik igaza volt amikor csapdát érzett a kirakott kígyókosárban, csak épp az, hogy nem sétál bele nem menti meg őt a csapda kiagyalóitól. Pedig most aztán tényleg nincs ideje erre az egészre. Egyszer csak valami ronda dög ugrik elő a földből és csinál valamit. Valamit ami neki nem tetszik annyira mert a lova nem sokkal később egyszerűen összeesik. Ez az állatnak nyilván gond, ami már számára is zavaró, hogy a ló alatt nem kezd el patakokban folyni a vér. egyébként az állat a mágiának köszönhetően teljesen kipihent, erejének teljében van Aoneer pedig már nem először esik lóval, így mikor a nagy bestia dől a szintén nagy lovas könnyedén kigurulhat fölülle nehogy az állat súlya összeroppantsa a térdét, vagy földhöz vágódva véletlenül eszméletét is veszítse. Egyedül a vérveszteség, és a rossz közérzete miatt hunyorog úgy mint akit megvertek és meglepődve tapasztalja, hogy ez az egyszerű mozdulat is mennyit kivett belőle. Féltérden állva marad a ló mellett, alabárdját védekezően előre tartva szúrós szemmel figyeli a másik alakot. Csak feltételezései lehetnek és ezeket gyorsan gyakorlatba kell fordítania. Ha minden jól ment akkor a ló pont kettejük között van. Pajzsát lefelé tartja a föld irányába. Nem biztos benne, hogy az megvédi, ha a bestia megint előtör a földből. A szellemek kisugárzása volt hasonló, ami nem okozott sebeket, csak megöregítette a használóját. Azokat vágta a mesterkard, de nem tudja, hogy a mesterkard anyagából készült pajzs védelmet nyújt e ellene. Ugyanilyen feltételezése, hogy az átokverte kard ami a lénynél van nem fogja a gyíkot megvédeni az ő vasától, mert nincs valós fizikai jelenléte. De ez mind csak hirtelen gondolat és hamarosan mind megváltozhat.
Előretör, és az alabárd hegyével megpróbál beleszúrni a lénybe készen arra, hogy az bármikor megjelenhet alatta, és akkor felfelé kell ugrania egy íves csapással visszakézből kell beleütnie. A mocsadékba.*
~Tarts ki Alyo. Jövök.~ *Gondolja magában. A kocsmában csúnyán leszerepelt, most itt a lehetősége, hogy valamicskét bizonyítson. Gyorsan le kell rendeznie ezt a bandát ha még élve látni akarja a lányt.*
*Úgy látszik igaza volt amikor csapdát érzett a kirakott kígyókosárban, csak épp az, hogy nem sétál bele nem menti meg őt a csapda kiagyalóitól. Pedig most aztán tényleg nincs ideje erre az egészre. Egyszer csak valami ronda dög ugrik elő a földből és csinál valamit. Valamit ami neki nem tetszik annyira mert a lova nem sokkal később egyszerűen összeesik. Ez az állatnak nyilván gond, ami már számára is zavaró, hogy a ló alatt nem kezd el patakokban folyni a vér. egyébként az állat a mágiának köszönhetően teljesen kipihent, erejének teljében van Aoneer pedig már nem először esik lóval, így mikor a nagy bestia dől a szintén nagy lovas könnyedén kigurulhat fölülle nehogy az állat súlya összeroppantsa a térdét, vagy földhöz vágódva véletlenül eszméletét is veszítse. Egyedül a vérveszteség, és a rossz közérzete miatt hunyorog úgy mint akit megvertek és meglepődve tapasztalja, hogy ez az egyszerű mozdulat is mennyit kivett belőle. Féltérden állva marad a ló mellett, alabárdját védekezően előre tartva szúrós szemmel figyeli a másik alakot. Csak feltételezései lehetnek és ezeket gyorsan gyakorlatba kell fordítania. Ha minden jól ment akkor a ló pont kettejük között van. Pajzsát lefelé tartja a föld irányába. Nem biztos benne, hogy az megvédi, ha a bestia megint előtör a földből. A szellemek kisugárzása volt hasonló, ami nem okozott sebeket, csak megöregítette a használóját. Azokat vágta a mesterkard, de nem tudja, hogy a mesterkard anyagából készült pajzs védelmet nyújt e ellene. Ugyanilyen feltételezése, hogy az átokverte kard ami a lénynél van nem fogja a gyíkot megvédeni az ő vasától, mert nincs valós fizikai jelenléte. De ez mind csak hirtelen gondolat és hamarosan mind megváltozhat.
Előretör, és az alabárd hegyével megpróbál beleszúrni a lénybe készen arra, hogy az bármikor megjelenhet alatta, és akkor felfelé kell ugrania egy íves csapással visszakézből kell beleütnie. A mocsadékba.*
~Tarts ki Alyo. Jövök.~ *Gondolja magában. A kocsmában csúnyán leszerepelt, most itt a lehetősége, hogy valamicskét bizonyítson. Gyorsan le kell rendeznie ezt a bandát ha még élve látni akarja a lányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394