Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-23 20:31:24
Üzenet elküldve: 2017-04-23 20:31:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Bukott kockadobás//
*Reydis vetkőzése nem marad megünneplés nélkül. A négy férfi tapsolni kezd, még a csendes ötödik is mosolyogva bólogat, hogy ez igen. Jól meg is nézik maguknak, ami a szemük elé kerül és nem fukarkodnak a ötletekben, hogy mi mindent tesznek majd, ha törpe társuk győzelme után a kezük közé kerülnek a gömbölyű formák. Az akrobata bemutató így különösen látványos, még a törpét is magával ragadja, de ő azért a lány közelebb kerülésével felemeli kezeit, hogy fejét védje. A lány mozgását látva valami íves, elegáns rúgásra számít.
Reydis tigrisbukfence nem sikerül hibátlanul. Talán a csúszós kövek, talán csak többet kellene gyakorolnia, nem tudni, de egyik keze kicsúszik. Válla fájdalmasan puffan a kövön, így a gördülés íve sem lesz tökéletes. Kissé kótyagosan, sajgó vállal áll föl és néz szembe a törpével.
Amaz várja a támadást, ami érkezik is, csak kissé lejjebb, mint számította. A széles mellkasban bent szakad a levegő és a zömök férfi összegörnyed, lapátnyi kezével golyóit markolva. Háta mögött elhal társai biztatása, döbbent csendben figyelik, mi történik, ahogy a csendesen hörgő férfi eldől oldalra. Egy csendes pillanat következik, amíg felváltva néznek társukra és Reydisre és próbálják feldolgozni, mi történt.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Bukott kockadobás//
*Reydis vetkőzése nem marad megünneplés nélkül. A négy férfi tapsolni kezd, még a csendes ötödik is mosolyogva bólogat, hogy ez igen. Jól meg is nézik maguknak, ami a szemük elé kerül és nem fukarkodnak a ötletekben, hogy mi mindent tesznek majd, ha törpe társuk győzelme után a kezük közé kerülnek a gömbölyű formák. Az akrobata bemutató így különösen látványos, még a törpét is magával ragadja, de ő azért a lány közelebb kerülésével felemeli kezeit, hogy fejét védje. A lány mozgását látva valami íves, elegáns rúgásra számít.
Reydis tigrisbukfence nem sikerül hibátlanul. Talán a csúszós kövek, talán csak többet kellene gyakorolnia, nem tudni, de egyik keze kicsúszik. Válla fájdalmasan puffan a kövön, így a gördülés íve sem lesz tökéletes. Kissé kótyagosan, sajgó vállal áll föl és néz szembe a törpével.
Amaz várja a támadást, ami érkezik is, csak kissé lejjebb, mint számította. A széles mellkasban bent szakad a levegő és a zömök férfi összegörnyed, lapátnyi kezével golyóit markolva. Háta mögött elhal társai biztatása, döbbent csendben figyelik, mi történik, ahogy a csendesen hörgő férfi eldől oldalra. Egy csendes pillanat következik, amíg felváltva néznek társukra és Reydisre és próbálják feldolgozni, mi történt.*
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-23 19:49:46
Üzenet elküldve: 2017-04-23 19:49:46
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Túl sok a szöveg, Reydis meg inkább nem szólal meg, most hogy levette a száját takaró leplet. A fegyver nem tetszik a népeknek, így félredobja Bonston elé a kezében levő mesterkardot, meg az övét lecsatolva a másik rövidkardot is odaveti és hátranézve beszél felé.*
-Vigyázz rájuk. *Majd, hogy meglegyen a röhögők öröme, ezért leveszi a felsőjét is, hadd nézzék a feszes formás melleit, amiből remélhetőleg nem kapnak semmit. Reydis imád középpontban lenni, szóval ezzel ha nem is minden szempárt, de a legtöbbet biztos magán tartja.
Megkapja az első ütés jogát, elmosolyodik és belegondol, hogy nem árt kicsit rágyúrnia arra, hogy lenézzék még jobban, így talán nagyobb eséllyel talál be az első találata. Nekifutásból felszökken és csinál egy szaltót előre, majd ugorva még egyet előre lép és csinál egy tigrisbukfencet, amivel már talán bohócnak nézik. Ebből pont törpe ellenfele előtt áll fel, ám a lendületet, amit magával hoz beleadja első ütésébe, ami nem a fegyveres kezével érkezik be, hanem baljával egyenest Gib lába közé a golyóit megcélozva, amire lehetőleg nem számít a szerencsétlen. Aljas húzás, na de ki mondta, hogy tisztán kell ezt lejátszani.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Túl sok a szöveg, Reydis meg inkább nem szólal meg, most hogy levette a száját takaró leplet. A fegyver nem tetszik a népeknek, így félredobja Bonston elé a kezében levő mesterkardot, meg az övét lecsatolva a másik rövidkardot is odaveti és hátranézve beszél felé.*
-Vigyázz rájuk. *Majd, hogy meglegyen a röhögők öröme, ezért leveszi a felsőjét is, hadd nézzék a feszes formás melleit, amiből remélhetőleg nem kapnak semmit. Reydis imád középpontban lenni, szóval ezzel ha nem is minden szempárt, de a legtöbbet biztos magán tartja.
Megkapja az első ütés jogát, elmosolyodik és belegondol, hogy nem árt kicsit rágyúrnia arra, hogy lenézzék még jobban, így talán nagyobb eséllyel talál be az első találata. Nekifutásból felszökken és csinál egy szaltót előre, majd ugorva még egyet előre lép és csinál egy tigrisbukfencet, amivel már talán bohócnak nézik. Ebből pont törpe ellenfele előtt áll fel, ám a lendületet, amit magával hoz beleadja első ütésébe, ami nem a fegyveres kezével érkezik be, hanem baljával egyenest Gib lába közé a golyóit megcélozva, amire lehetőleg nem számít a szerencsétlen. Aljas húzás, na de ki mondta, hogy tisztán kell ezt lejátszani.*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-23 19:20:21
Üzenet elküldve: 2017-04-23 19:20:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fellépése további kiabálást, röhögést eredményez.*
-Hűha, hallottátok? Na gyere, mérd le, elfér-e a kezedben!
-Ja,ha Te még csak himbilimbit láttál, akkor nem is tudod, milyen egy valamire való tengerész árbóc.
*Mikor fegyveresen lépne Gib elé, méltatlankodás harsan.*
-Mit csinálsz, kislány? Fegyvert le, puszta kézzel mutasd meg, mit tudsz!
-Ja, meg az inget is dobd le, hogy egyenlő legyen a küzdelem!
*Ismét röhögés hangzik. Gib megropogtatja az ujjait.*
-Na mi lesz mán, jössz? Gyere, üthetsz elősző', meg még a kis barátod is, oszt' ha még állok utána, ő kap dohányt, te meg egy szivart, egy jó vaskosat, hogy megtuggyad, mi a jó!
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fellépése további kiabálást, röhögést eredményez.*
-Hűha, hallottátok? Na gyere, mérd le, elfér-e a kezedben!
-Ja,ha Te még csak himbilimbit láttál, akkor nem is tudod, milyen egy valamire való tengerész árbóc.
*Mikor fegyveresen lépne Gib elé, méltatlankodás harsan.*
-Mit csinálsz, kislány? Fegyvert le, puszta kézzel mutasd meg, mit tudsz!
-Ja, meg az inget is dobd le, hogy egyenlő legyen a küzdelem!
*Ismét röhögés hangzik. Gib megropogtatja az ujjait.*
-Na mi lesz mán, jössz? Gyere, üthetsz elősző', meg még a kis barátod is, oszt' ha még állok utána, ő kap dohányt, te meg egy szivart, egy jó vaskosat, hogy megtuggyad, mi a jó!
3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-23 18:05:49
Üzenet elküldve: 2017-04-23 18:05:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Akinek nagy a szája kicsi a himbilimbije! *Jelenti ki Reydis a sok nagyhangúra és el is vakkant a végén egy nevetésfélét, annyira nem hagyja szó nélkül a dolgokat. Egy halk hang a háttérben megszólal és mindenki elhallgat, nyilván a kapitány vagy valami magasabb rangú kijött a hangzavarra, elérte hát a célját a matrózok izgatásával. Egy vaskos törpe lép elő, hogy küzdjön meg vele. Remélte, hogy nem vetkőzik neki a dolognak, az inget magán hagyhatta volna, na de nem fog undorodni a látványtól, látott már rosszabbat is, mint például felkoncolt hullákat, akiknek a belsőségük nem a testükben volt.*
-Ne tervezz annyira előre. *Szemében felébred a harci szellem és letépi a szája elől a kendőjét, amit maga mögé dob Bonstonnak. Csinál pár karkörzést és ugrik hármat. ~Akkor kezdődjön a bemutató! Véreb, tiéd a pálya!~ Átadja magát harciasabb énjének, akinek hála már többször sikerült életben maradnia. Mivel nem mondták, hogy fegyvert nem használhat, így ő nem dobja le azt a földre, amíg nem utasítják. Leonnal mikor gyakoroltak, csak erre van szüksége, a férfi erősebb volt, mégis sikerült meglepnie új kialakított harcmodorával és győznie.
Közelebb sétál és int kezével, hogy támadhat a Gib.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Akinek nagy a szája kicsi a himbilimbije! *Jelenti ki Reydis a sok nagyhangúra és el is vakkant a végén egy nevetésfélét, annyira nem hagyja szó nélkül a dolgokat. Egy halk hang a háttérben megszólal és mindenki elhallgat, nyilván a kapitány vagy valami magasabb rangú kijött a hangzavarra, elérte hát a célját a matrózok izgatásával. Egy vaskos törpe lép elő, hogy küzdjön meg vele. Remélte, hogy nem vetkőzik neki a dolognak, az inget magán hagyhatta volna, na de nem fog undorodni a látványtól, látott már rosszabbat is, mint például felkoncolt hullákat, akiknek a belsőségük nem a testükben volt.*
-Ne tervezz annyira előre. *Szemében felébred a harci szellem és letépi a szája elől a kendőjét, amit maga mögé dob Bonstonnak. Csinál pár karkörzést és ugrik hármat. ~Akkor kezdődjön a bemutató! Véreb, tiéd a pálya!~ Átadja magát harciasabb énjének, akinek hála már többször sikerült életben maradnia. Mivel nem mondták, hogy fegyvert nem használhat, így ő nem dobja le azt a földre, amíg nem utasítják. Leonnal mikor gyakoroltak, csak erre van szüksége, a férfi erősebb volt, mégis sikerült meglepnie új kialakított harcmodorával és győznie.
Közelebb sétál és int kezével, hogy támadhat a Gib.*
3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-21 23:04:11
Üzenet elküldve: 2017-04-21 23:04:11
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen a hisztériára feléjük is hanyatt vágást és alapos kufircolást javasoltak. Illetve a folyóba mártogatás is egy közkedvelt vidéki kúra, de persze az orvosok többsége az előbbi verziót ajánlja és lelkiismeretesen felügyeli is. Áldott egy lelkek azok.*
-Volt gyengébb. Nála is van. *Jelenti ki, és eléggé megsértődik azon, hogy a lány csak úgy dobálja az életet jelentő italokat, még ha azok a bokaficamot és a karzsibbadást nem is tudják megoldani. Aoneer nem érti. Ha egyszer volt nála gyógyfőzet mi a rákért nem kezelte ki magát eddig. Laornak talán különös lehet, hogy az elhangzó szavakkal a lovag kénytelen egyetérteni. És komolyan is veszi, még ha a Tharg kapuőr nem is gondolta komolyan, illetve nem tudja a másik komolyan gondolta e, mert ez azért mégiscsak a nevetségesség teteje volna. A lány átverekedi magát a kikötőn, megmenti a két töketlen alakot, és most nekik azzal kell magukra vonni a figyelmet, és húzni az időt, hogy a félvért le birkózzák és valami módon talán megmentsék a szerencsétlenül járt lábat a levágástól. Sisakos fejével bólint mikor a lány Laor felé fordul, majd mivel Alyo mögött van, egyetlen épen maradt karjával megpróbál ráfogni a lány nyakára, és egy kicsit leemelni őt a sérül lábáról. Eddig is láthatták, hogy nem bír magával, és a sorozatos pofára esések ellenére is inkább az erőben bízik mint a megbeszélésben. Istenek verte egy helyzet, és átokverte ő maga is amiért a triót ebbe az egész szürke szarságba belesodorta.
A mozdulatot amúgy két kézzel kéne végrehajtania, egyikkel átkarolni a nyakat, a másikkal hátulról megtámasztani a tarkót, és a kettőt összefogni amíg a leszerelni kívánt ellenfél mozog, de most talán ennyi is elég lesz. Végső soron két véres hadirokkant birkózik egymással egy borzalmas tragikomédiában.*
-Vedd el tőle. *Szól egyértelműen Laornak, mert a másik jelenlevőt épp fojtogatja. Ha a férfi nem értené akkor még párszor megismétli a kérést, arra már a másiknak kell rájönnie, hogy a késről beszél. Nincs sok pont a báncélon amin a penge át tudna jutni, a nyíl ütötte rés túl szűk, a szemrést is úgy találták ki, hogy ne legfeljebb egy keskeny fejű nyíllal lehessen átjutni rajta, de aki eléggé veszélyben érzi magát az megtalálja a számítását.
Egyébként addig próbálja szorítani a lány nyakát amíg nem sikerül kiütni. Ez megtörténhet hamar, vagy kicsit később, attól függően mit sikerül megtalálnia azon a drága nyakon, de ha időben elengedi akkor az erőtlenség nem fog túl sokáig tartani. Ha a kapuőr tényleg cselekedni akar akkor azt most kell megtennie, ha pedig meg akar szabadulni a lovagtól és megfektetni a lányt arra is most van a legtöbb esélye. Aoneer meg... egyszerűen úgy érzi magát mint a mosott szar, és per pillanat nem érzi, hogy a helyzet akár egy kicsit is rosszabb lehetne, sem attól, ha megölik, sem attól ha a maradék karjától is megfosztják. Kezet emelt Alyora és ezért egy darabig már nem is fogja magára egy mosott szarnál nagyobb becsben tartani.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.21 23:34:03
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen a hisztériára feléjük is hanyatt vágást és alapos kufircolást javasoltak. Illetve a folyóba mártogatás is egy közkedvelt vidéki kúra, de persze az orvosok többsége az előbbi verziót ajánlja és lelkiismeretesen felügyeli is. Áldott egy lelkek azok.*
-Volt gyengébb. Nála is van. *Jelenti ki, és eléggé megsértődik azon, hogy a lány csak úgy dobálja az életet jelentő italokat, még ha azok a bokaficamot és a karzsibbadást nem is tudják megoldani. Aoneer nem érti. Ha egyszer volt nála gyógyfőzet mi a rákért nem kezelte ki magát eddig. Laornak talán különös lehet, hogy az elhangzó szavakkal a lovag kénytelen egyetérteni. És komolyan is veszi, még ha a Tharg kapuőr nem is gondolta komolyan, illetve nem tudja a másik komolyan gondolta e, mert ez azért mégiscsak a nevetségesség teteje volna. A lány átverekedi magát a kikötőn, megmenti a két töketlen alakot, és most nekik azzal kell magukra vonni a figyelmet, és húzni az időt, hogy a félvért le birkózzák és valami módon talán megmentsék a szerencsétlenül járt lábat a levágástól. Sisakos fejével bólint mikor a lány Laor felé fordul, majd mivel Alyo mögött van, egyetlen épen maradt karjával megpróbál ráfogni a lány nyakára, és egy kicsit leemelni őt a sérül lábáról. Eddig is láthatták, hogy nem bír magával, és a sorozatos pofára esések ellenére is inkább az erőben bízik mint a megbeszélésben. Istenek verte egy helyzet, és átokverte ő maga is amiért a triót ebbe az egész szürke szarságba belesodorta.
A mozdulatot amúgy két kézzel kéne végrehajtania, egyikkel átkarolni a nyakat, a másikkal hátulról megtámasztani a tarkót, és a kettőt összefogni amíg a leszerelni kívánt ellenfél mozog, de most talán ennyi is elég lesz. Végső soron két véres hadirokkant birkózik egymással egy borzalmas tragikomédiában.*
-Vedd el tőle. *Szól egyértelműen Laornak, mert a másik jelenlevőt épp fojtogatja. Ha a férfi nem értené akkor még párszor megismétli a kérést, arra már a másiknak kell rájönnie, hogy a késről beszél. Nincs sok pont a báncélon amin a penge át tudna jutni, a nyíl ütötte rés túl szűk, a szemrést is úgy találták ki, hogy ne legfeljebb egy keskeny fejű nyíllal lehessen átjutni rajta, de aki eléggé veszélyben érzi magát az megtalálja a számítását.
Egyébként addig próbálja szorítani a lány nyakát amíg nem sikerül kiütni. Ez megtörténhet hamar, vagy kicsit később, attól függően mit sikerül megtalálnia azon a drága nyakon, de ha időben elengedi akkor az erőtlenség nem fog túl sokáig tartani. Ha a kapuőr tényleg cselekedni akar akkor azt most kell megtennie, ha pedig meg akar szabadulni a lovagtól és megfektetni a lányt arra is most van a legtöbb esélye. Aoneer meg... egyszerűen úgy érzi magát mint a mosott szar, és per pillanat nem érzi, hogy a helyzet akár egy kicsit is rosszabb lehetne, sem attól, ha megölik, sem attól ha a maradék karjától is megfosztják. Kezet emelt Alyora és ezért egy darabig már nem is fogja magára egy mosott szarnál nagyobb becsben tartani.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.21 23:34:03
3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-21 21:19:25
Üzenet elküldve: 2017-04-21 21:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Aoneer úgy látszik, hogy nem teljesen tökkelütött, hogy egyből lejön neki, hogy Alyo nincsen kifejezetten jól. Az még hagyján de éppen egy hisztériás roham kellős közepén van, ez meg ugye tudjuk, hogy súlyosbító körülmény. Mentségére szóljon, hogy teljesen jogosan produkálja ezt. Legalábbis az ő szemszögéből teljesen jogos, a többi körülmény pedig momentán a legkevésbé sem érdekli. Vannak kultúrák, ahol ezt a viselkedést temperamentumosnak neveznék, meg olyan kultúrák is akadnak, amik a hisztéria ellen igen melegen javallják azt, hogy az illető nőt gerincre vágják. Megint más kultúrák simán békén hagynák addig, míg lenyugszik.*
- Talán úgy lesz.
*Szűri a fogai között a választ arra, hogy pörölnie meg ledöfnie kéne a másikat. Észre sem veszi, hogy balja az övén hordott dobótőrök egyikének markolatára téved. Úgy szorít rá, hogy ujjai egészen elfehérednek, egyébként jobbjában az íjat is fehéredő ujjakkal szorítja. Laor menti meg a helyzetet attól, hogy tettlegességig fajuljon a dolog (meg valószínűleg Aoneer páncélja is megmentené, de ez most nem derül ki). Laor pont azt a karját kapja el, amelyikben a tőr markolatát szorongatja, így aztán Alyo kénytelen-kelletlen, de elengedi a fegyvert és vöröslő fejjel néz Laor szeme közé.*
- Leszarom a lovadat. Meg leszarom az itókád is.
*Leejti Laor Vylnis lábai elé az 1 Sötétzöld varázsitalt.
Nem akarja meginni, vagyis egy másik helyzetben tutira meginná, de ez most ez a helyzet, ebben pedig dacol. A következő pillanatban kitépi magát Laor kezéből, és elszántan tovább indul. Pedig nagyon úgy látszik, hogy itt ő az egyetlen, akinek mehetnékje van, mert a két férfi itt mindenféle szarakodással húzná az időt. Valószínűleg tényleg le kell ütni (a mai nap folyamán másodszor), ahhoz, hogy lóra lehessen tenni, mert az már nyilvánvaló, hogy szavakkal nem lehet most jobb belátásra téríteni. Amilyen kicsi, olyan makacs. És az sem utolsó szempont, hogy gyaloglás közben nem fázik annyira, lóháton léptetve valószínűleg annyira átfázna, hogy a végén még jégkockát pisilne.*
*Aoneer úgy látszik, hogy nem teljesen tökkelütött, hogy egyből lejön neki, hogy Alyo nincsen kifejezetten jól. Az még hagyján de éppen egy hisztériás roham kellős közepén van, ez meg ugye tudjuk, hogy súlyosbító körülmény. Mentségére szóljon, hogy teljesen jogosan produkálja ezt. Legalábbis az ő szemszögéből teljesen jogos, a többi körülmény pedig momentán a legkevésbé sem érdekli. Vannak kultúrák, ahol ezt a viselkedést temperamentumosnak neveznék, meg olyan kultúrák is akadnak, amik a hisztéria ellen igen melegen javallják azt, hogy az illető nőt gerincre vágják. Megint más kultúrák simán békén hagynák addig, míg lenyugszik.*
- Talán úgy lesz.
*Szűri a fogai között a választ arra, hogy pörölnie meg ledöfnie kéne a másikat. Észre sem veszi, hogy balja az övén hordott dobótőrök egyikének markolatára téved. Úgy szorít rá, hogy ujjai egészen elfehérednek, egyébként jobbjában az íjat is fehéredő ujjakkal szorítja. Laor menti meg a helyzetet attól, hogy tettlegességig fajuljon a dolog (meg valószínűleg Aoneer páncélja is megmentené, de ez most nem derül ki). Laor pont azt a karját kapja el, amelyikben a tőr markolatát szorongatja, így aztán Alyo kénytelen-kelletlen, de elengedi a fegyvert és vöröslő fejjel néz Laor szeme közé.*
- Leszarom a lovadat. Meg leszarom az itókád is.
*Leejti Laor Vylnis lábai elé az 1 Sötétzöld varázsitalt.
Nem akarja meginni, vagyis egy másik helyzetben tutira meginná, de ez most ez a helyzet, ebben pedig dacol. A következő pillanatban kitépi magát Laor kezéből, és elszántan tovább indul. Pedig nagyon úgy látszik, hogy itt ő az egyetlen, akinek mehetnékje van, mert a két férfi itt mindenféle szarakodással húzná az időt. Valószínűleg tényleg le kell ütni (a mai nap folyamán másodszor), ahhoz, hogy lóra lehessen tenni, mert az már nyilvánvaló, hogy szavakkal nem lehet most jobb belátásra téríteni. Amilyen kicsi, olyan makacs. És az sem utolsó szempont, hogy gyaloglás közben nem fázik annyira, lóháton léptetve valószínűleg annyira átfázna, hogy a végén még jégkockát pisilne.*
3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-21 19:55:34
Üzenet elküldve: 2017-04-21 19:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Csak kapkodja a fejét. Más körülmények között biztos jót derülne ezen a szerelmi civódáson, mert magában annak minősíti a jelenetet, de most nincs kedve hozzá. Csak a szemét forgatja, és magában megállapítja, hogy ezt a kettőt az istenek is egymásnak teremtették. Egyelőre kicsit hülyén érzi magát, kezében a két üvegcse varázsitallal, amiket éppen felajánlott és a két tépett közül egyik sem nyúl utánuk. Sőt, Alyo a lovat is visszautasítja nem túl nőies kifejezésekkel, és sántikálva elindul, faképnél hagyva Aoneert és őt.
Noha volt egy olyan gondolata, hogy megkérdi Aoneert, hogy mégis mire volt jó ez az egész vérengzés, de a lány instabil lelkiállapotára való tekintettel ezt sem teszi meg. Azon pedig csodálkozna, ha tudná, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, mint a lovagéban. Annyi a különbség, hogy ő ezt ki is mondja. Ennek megfelelően Alyo után indul a hátassal, és amikor beéri, megragadja a karját, viszonylag finoman, és maga felé fordítja.*
- Választhatsz. Vagy megiszod ezt és felülsz a lóra, vagy kupán csaplak, letolom a torkodon és felkötözlek a nyeregbe.
*A kezében tartottak közül 1 Smaradgzöld varázsitalt Alyosra Radogen kezébe nyom, legalábbis megpróbálja, remélve, hogy nem esik a földre és veszik kárba. Mit sem ért ezekhez az italokhoz, fogalma sincs róla, hogy ez a lötty nem csupán néhány kisebb sebet képes begyógyítani, de kis túlzással a halottat is feltámasztaná. Azután ismét Aoneerhez fordul az egyszer már feltett kérdéssel.*
- Neked kell? Egyébként pedig tényleg igyekezzünk, ennyi pont elég volt mára.
*Csak kapkodja a fejét. Más körülmények között biztos jót derülne ezen a szerelmi civódáson, mert magában annak minősíti a jelenetet, de most nincs kedve hozzá. Csak a szemét forgatja, és magában megállapítja, hogy ezt a kettőt az istenek is egymásnak teremtették. Egyelőre kicsit hülyén érzi magát, kezében a két üvegcse varázsitallal, amiket éppen felajánlott és a két tépett közül egyik sem nyúl utánuk. Sőt, Alyo a lovat is visszautasítja nem túl nőies kifejezésekkel, és sántikálva elindul, faképnél hagyva Aoneert és őt.
Noha volt egy olyan gondolata, hogy megkérdi Aoneert, hogy mégis mire volt jó ez az egész vérengzés, de a lány instabil lelkiállapotára való tekintettel ezt sem teszi meg. Azon pedig csodálkozna, ha tudná, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, mint a lovagéban. Annyi a különbség, hogy ő ezt ki is mondja. Ennek megfelelően Alyo után indul a hátassal, és amikor beéri, megragadja a karját, viszonylag finoman, és maga felé fordítja.*
- Választhatsz. Vagy megiszod ezt és felülsz a lóra, vagy kupán csaplak, letolom a torkodon és felkötözlek a nyeregbe.
*A kezében tartottak közül 1 Smaradgzöld varázsitalt Alyosra Radogen kezébe nyom, legalábbis megpróbálja, remélve, hogy nem esik a földre és veszik kárba.
Mit sem ért ezekhez az italokhoz, fogalma sincs róla, hogy ez a lötty nem csupán néhány kisebb sebet képes begyógyítani, de kis túlzással a halottat is feltámasztaná. Azután ismét Aoneerhez fordul az egyszer már feltett kérdéssel.*- Neked kell? Egyébként pedig tényleg igyekezzünk, ennyi pont elég volt mára.
3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-21 16:46:35
Üzenet elküldve: 2017-04-21 16:46:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Remek, meghibbant.~ *Gondolja mikor a lány elváltoztatja a hangját. Az egész jelenet úgy marja a torkát, mintha valami alkimista savas edényébe ivott volna bele. Nem, nagyon nem akarja ezt a beszélgetést lefolytatni. Alyo életben van, ők is, őt szétverték, Laor jól van, az önmagáról alkotott képnek lőttek... Biztos Myr napja van. Mindenesetre feljegyzi, hogy ezen a napon többé ne kötekedjen senkivel.*
-Francokat vagy jól! *Ripakodik rá a lányra, annak második mondata után, és közben felköhög némi vért, amivel nem nagyon törődik, úgy látszik lent maradt egy kicsi az előző nyelésből. Azt, hogy a lány nem vette észre karjának bénultságát, az egykezes hullarablás, és szintén egy kezes számszeríjfelhúzás után azt a férfi egyelőre nem tudja. Nem vár dicséretet hiszen épp a lány mentette meg őket nem pedig fordítva.*
-És nem kell a megbocsátásod. Haragudj, pörölj, döfj le. De Thargarodon csináld épen és életben. Egyelőre ez a legtöbb amit kívánni merek. *Ha még ezek után is a saját lábán akar menni a lány akkor azon már nem tudja miként kéne segítenie. Rosszul nézne ki ha most lefognák és belé traktálnának egy italt, bár a kikötőben nem lenne meglepő. Két férfi lefog egy szerencsétlen lányt, és valami fura folyadékot tolnak le a torkán, talán valahol fel is van írva a Sa'Tereth hívek programfüzetébe. Jelenleg nehéz, a feje, nehezen tudna normálisan gondolkozni, és szinte képtelen arra, hogy szép szavakkal békítse a lányt.*
-És ne legyél gyerek, tessék azt a zöld szart meginni. *Pillant még egyszer a lányra szúrós szemekkel, aztán felőle indulhatnak. Tekintete időközben felfedezi a háztetők fölött köröző shicukot. Örül, hogy ha a ló, a köpeny, meg a Leától kapott hátasállat nincs is meg, legalább a harmadik állat előkerült. Őszintén reméli nem ütköznek újabb csapdába a visszaúton.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Remek, meghibbant.~ *Gondolja mikor a lány elváltoztatja a hangját. Az egész jelenet úgy marja a torkát, mintha valami alkimista savas edényébe ivott volna bele. Nem, nagyon nem akarja ezt a beszélgetést lefolytatni. Alyo életben van, ők is, őt szétverték, Laor jól van, az önmagáról alkotott képnek lőttek... Biztos Myr napja van. Mindenesetre feljegyzi, hogy ezen a napon többé ne kötekedjen senkivel.*
-Francokat vagy jól! *Ripakodik rá a lányra, annak második mondata után, és közben felköhög némi vért, amivel nem nagyon törődik, úgy látszik lent maradt egy kicsi az előző nyelésből. Azt, hogy a lány nem vette észre karjának bénultságát, az egykezes hullarablás, és szintén egy kezes számszeríjfelhúzás után azt a férfi egyelőre nem tudja. Nem vár dicséretet hiszen épp a lány mentette meg őket nem pedig fordítva.*
-És nem kell a megbocsátásod. Haragudj, pörölj, döfj le. De Thargarodon csináld épen és életben. Egyelőre ez a legtöbb amit kívánni merek. *Ha még ezek után is a saját lábán akar menni a lány akkor azon már nem tudja miként kéne segítenie. Rosszul nézne ki ha most lefognák és belé traktálnának egy italt, bár a kikötőben nem lenne meglepő. Két férfi lefog egy szerencsétlen lányt, és valami fura folyadékot tolnak le a torkán, talán valahol fel is van írva a Sa'Tereth hívek programfüzetébe. Jelenleg nehéz, a feje, nehezen tudna normálisan gondolkozni, és szinte képtelen arra, hogy szép szavakkal békítse a lányt.*
-És ne legyél gyerek, tessék azt a zöld szart meginni. *Pillant még egyszer a lányra szúrós szemekkel, aztán felőle indulhatnak. Tekintete időközben felfedezi a háztetők fölött köröző shicukot. Örül, hogy ha a ló, a köpeny, meg a Leától kapott hátasállat nincs is meg, legalább a harmadik állat előkerült. Őszintén reméli nem ütköznek újabb csapdába a visszaúton.*
3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-21 09:39:53
Üzenet elküldve: 2017-04-21 09:39:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo nem ismeri a csetepaté előzményeit, csak az összecsapás előtti pillanatban futott be, így nem volt kérdéses, hogy megtegye azt, amit tett. Az ember megteszi ezt a társaiért, azért meg pláne, akit az élete egy másik szegmensében is társának gondol. És akinek szavaira elönti a pulykaméreg, az a fajta, amitől vörös fejjel vicsorogni kezd és amitől remeg az egész teste. Elmélyített hangon megszólal:*
- Óh Alyo, jól vagy? Ugye nem esett bajod? Annyira aggódtam!
*Majd a saját hangján válaszol*
- Nem, semmi bajom.
*Majd megint mélyebb hangon.*
- Bocsáss meg kérlek!
*Majd a sajátján.*
- Persze drágám megbocsátok.
*Ezen a ponton már fújtat, és Aoneer sejtheti, hogy a lány szerint az lett volna a normális, ha a fenti beszélgetés lezajlik, lehetőleg úgy, hogy a férfi térden csúszva kéri a bocsánatát, és a drámai hatás miatt még könnyeket is sajtol magából. Kicsit rosszul érinti a lányt, hogy ilyesmi nem történt, jelen pillanatban nem érdekli az sem, hogy Aoneert tüdőn lőtték, vagy hogy béna a fél karja, vagy hogy épp az imént lyuggatták ki újra, ez utóbbi kettőről ráadásul nem is tud.*
- Baszd meg!
*Közli nemes egyszerűséggel, aztán elfordul Aoneertől és Laortól is.*
- Nem kell a kibaszott ló.
*Arca vonaglik, könnyei potyognak. Ami pedig a legrosszabb, hogy szapora légvételéből leszűrhető, hogy nincsen túl jól, no nem azért mert fizikailag annyira rottyon lenne, hanem azért mert lelkileg esett teljesen szét. Nehezére esik feldolgozni a nap eseményeit, de főleg az azóta elmúlt időt, hogy Aoneer köddé vált a kocsmában. Ötször ölt azóta (még ha technikailag Laor volt az, aki az utolsót bevégezte), leütötte valami vallási fanatikus, annak a lüktető nyoma azóta is ott van a fején, ráadásul a ruhája is kezd lassan átázni, ami miatt rázza a hideg is. Az a nő ennek a kettőnek a társa, és tudta, hogy Alyo volt az, aki a kocsmában megegyelte a népet, tudni fogja azt is, hogy ezek halálában is szerepe volt, és Alyo nem akar vele újra találkozni. Ezért aztán vicsorogva-bicegve el is indul hazafelé, maga mögött hagyva a másik kettőt, akik nyilván hamar beérhetik, hiszen a lány húzza a fél lábát, és lóra nem hajlandó ülni. Vagy legalábbis egyelőre nem, ahhoz vagy le kell higgadnia, vagy járás-képtelenné válnia.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alyo nem ismeri a csetepaté előzményeit, csak az összecsapás előtti pillanatban futott be, így nem volt kérdéses, hogy megtegye azt, amit tett. Az ember megteszi ezt a társaiért, azért meg pláne, akit az élete egy másik szegmensében is társának gondol. És akinek szavaira elönti a pulykaméreg, az a fajta, amitől vörös fejjel vicsorogni kezd és amitől remeg az egész teste. Elmélyített hangon megszólal:*
- Óh Alyo, jól vagy? Ugye nem esett bajod? Annyira aggódtam!
*Majd a saját hangján válaszol*
- Nem, semmi bajom.
*Majd megint mélyebb hangon.*
- Bocsáss meg kérlek!
*Majd a sajátján.*
- Persze drágám megbocsátok.
*Ezen a ponton már fújtat, és Aoneer sejtheti, hogy a lány szerint az lett volna a normális, ha a fenti beszélgetés lezajlik, lehetőleg úgy, hogy a férfi térden csúszva kéri a bocsánatát, és a drámai hatás miatt még könnyeket is sajtol magából. Kicsit rosszul érinti a lányt, hogy ilyesmi nem történt, jelen pillanatban nem érdekli az sem, hogy Aoneert tüdőn lőtték, vagy hogy béna a fél karja, vagy hogy épp az imént lyuggatták ki újra, ez utóbbi kettőről ráadásul nem is tud.*
- Baszd meg!
*Közli nemes egyszerűséggel, aztán elfordul Aoneertől és Laortól is.*
- Nem kell a kibaszott ló.
*Arca vonaglik, könnyei potyognak. Ami pedig a legrosszabb, hogy szapora légvételéből leszűrhető, hogy nincsen túl jól, no nem azért mert fizikailag annyira rottyon lenne, hanem azért mert lelkileg esett teljesen szét. Nehezére esik feldolgozni a nap eseményeit, de főleg az azóta elmúlt időt, hogy Aoneer köddé vált a kocsmában. Ötször ölt azóta (még ha technikailag Laor volt az, aki az utolsót bevégezte), leütötte valami vallási fanatikus, annak a lüktető nyoma azóta is ott van a fején, ráadásul a ruhája is kezd lassan átázni, ami miatt rázza a hideg is. Az a nő ennek a kettőnek a társa, és tudta, hogy Alyo volt az, aki a kocsmában megegyelte a népet, tudni fogja azt is, hogy ezek halálában is szerepe volt, és Alyo nem akar vele újra találkozni. Ezért aztán vicsorogva-bicegve el is indul hazafelé, maga mögött hagyva a másik kettőt, akik nyilván hamar beérhetik, hiszen a lány húzza a fél lábát, és lóra nem hajlandó ülni. Vagy legalábbis egyelőre nem, ahhoz vagy le kell higgadnia, vagy járás-képtelenné válnia.*
3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-21 00:36:04
Üzenet elküldve: 2017-04-21 00:36:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az éjszaka csavargói//
*Aarno barátunk egy hordó tetején ücsörög, társa csupán a fekete tollas kis jószág a jobb vállán, ki Árny névre hallgat, jelenleg épp csőrét a saját szárnya alá dugva rendezgeti a tollait, látványosan magasról téve a világ nagy dolgaira. Félelf fattyúnk szája sarkából a pipaszár lóg kifelé, s a smaragd tekinteteket csupán egy-egy pillanatra árnyékolja be a kissé kesernyés zamatú füst. A vihar elült, s bár nyirkos és csúszós minden, a levegő ilyenkor meglehetősen tiszta, az éjszakai sötétség is jótékonyan elfedi a nappal bűneit, hajnalig feloldozást adva. Ilyenkor másznak elő az olyan patkányok, mint amilyen Aarno barátunk is, hogy az árnyak jótékony takarásában végezhessék piszkos kis ügyleteiket. Történetünk főhősének történetesen most éppen nem áll szándékában ilyesmit tenni, legalábbis jelenleg nincs dolga, mely megkövetelné a kétes ügyleteket. Ez nyilván nem jelenti, hogy ne volna éppen némi vaj a fülei mögött, azt akármikor is lehetne találni. Ahogy mondani szokta, bármikor, bármiért kaphatna kötelet, a nap bármely szakában, tizenkét tenger széltében-hosszában. Civilizáltabb vidékeken talán megvárnák vele a hajnalhasadást, s afelé fordítva eresztenék a szélnek, de a legtöbb helyütt a kalózokat statáriális úton-módon illik felsegíteni a bitófára.
Úgy ül ott, mintha bizony várna valakit, vagy valamit, már a végső harsonaszón kívül, pedig dehogy. Örül a pillanatnyi csendnek, a vihar után, s az újabb vihar előtt. Hogy a záport a tenger dühös fúriái, avagy kardok fakasztják-e majd, az kérdéses ebben a szent pillanatban, bár nem is oly' rég még a varjak lakomáztak a kikötőt borító hullákon. Aarno, mint olyan, szíves-örömest kihúzta magát mindennemű fegyveres konfliktus alól, mely a közelmúltban a helybélieket érintette. Egyrészt nem is oly' rég érkezett, másrészt a látottak alapján maradni sem óhajt túl soká'. Éppen afféle környéknek tűnik, ahol a hozzá hasonlatos csirkefogókat idejekorán aludni szokták küldeni. Bár az altatódalt a hóhér dúdolja, s a dallamvezetést bántja a félelf-fület.*
-Kár. *közli a világgal Árny, midőn a tollászkodással végezni méltóztatott.*
-Nohiszen. *összegzi véleményét Aarno is, miután egy ízeset köpött oldalra.*
-Látod, látod kis barátom, emitt sincsen kolbászból a kerítés. Én mondom, bolond egy világ ez, bolond népekkel a hátán. *ingatja lassan a fejét, negyvenakárhány esztendejének minden életbölcsességével.*
-Kár. *érkezik a szokott válasz.*
-Ahogy mondod, ahogy mondod. *bólogat beleéléssel kalózunk, s ha bárki látná a jelenetet, teljes joggal kételkedne a fattyú elméjének épségében, habár aggódni amiatt már régen kár volna. Mondhatni eső után köpönyeg.*
-El kéne indulni valamerre, mielőtt még szemet szúrnánk valakinek. *huppan le a hordóról. Nos igen, ebben lehet valami, szemszúrásban Aarno jeleskedni látszék, világszerte fél pár szemgolyók állítanak tanúbizonyságot ezen képességének.
Midőn ilyen határozottan elhatározta az elhatároznivalót, meg is indul a dokkok mentén, vigyázva, hogy a csúszós felületen el ne taknyoljék, mert ugyebár az hogy nézne már ki. A végén még megszólnák.*
*Aarno barátunk egy hordó tetején ücsörög, társa csupán a fekete tollas kis jószág a jobb vállán, ki Árny névre hallgat, jelenleg épp csőrét a saját szárnya alá dugva rendezgeti a tollait, látványosan magasról téve a világ nagy dolgaira. Félelf fattyúnk szája sarkából a pipaszár lóg kifelé, s a smaragd tekinteteket csupán egy-egy pillanatra árnyékolja be a kissé kesernyés zamatú füst. A vihar elült, s bár nyirkos és csúszós minden, a levegő ilyenkor meglehetősen tiszta, az éjszakai sötétség is jótékonyan elfedi a nappal bűneit, hajnalig feloldozást adva. Ilyenkor másznak elő az olyan patkányok, mint amilyen Aarno barátunk is, hogy az árnyak jótékony takarásában végezhessék piszkos kis ügyleteiket. Történetünk főhősének történetesen most éppen nem áll szándékában ilyesmit tenni, legalábbis jelenleg nincs dolga, mely megkövetelné a kétes ügyleteket. Ez nyilván nem jelenti, hogy ne volna éppen némi vaj a fülei mögött, azt akármikor is lehetne találni. Ahogy mondani szokta, bármikor, bármiért kaphatna kötelet, a nap bármely szakában, tizenkét tenger széltében-hosszában. Civilizáltabb vidékeken talán megvárnák vele a hajnalhasadást, s afelé fordítva eresztenék a szélnek, de a legtöbb helyütt a kalózokat statáriális úton-módon illik felsegíteni a bitófára.
Úgy ül ott, mintha bizony várna valakit, vagy valamit, már a végső harsonaszón kívül, pedig dehogy. Örül a pillanatnyi csendnek, a vihar után, s az újabb vihar előtt. Hogy a záport a tenger dühös fúriái, avagy kardok fakasztják-e majd, az kérdéses ebben a szent pillanatban, bár nem is oly' rég még a varjak lakomáztak a kikötőt borító hullákon. Aarno, mint olyan, szíves-örömest kihúzta magát mindennemű fegyveres konfliktus alól, mely a közelmúltban a helybélieket érintette. Egyrészt nem is oly' rég érkezett, másrészt a látottak alapján maradni sem óhajt túl soká'. Éppen afféle környéknek tűnik, ahol a hozzá hasonlatos csirkefogókat idejekorán aludni szokták küldeni. Bár az altatódalt a hóhér dúdolja, s a dallamvezetést bántja a félelf-fület.*
-Kár. *közli a világgal Árny, midőn a tollászkodással végezni méltóztatott.*
-Nohiszen. *összegzi véleményét Aarno is, miután egy ízeset köpött oldalra.*
-Látod, látod kis barátom, emitt sincsen kolbászból a kerítés. Én mondom, bolond egy világ ez, bolond népekkel a hátán. *ingatja lassan a fejét, negyvenakárhány esztendejének minden életbölcsességével.*
-Kár. *érkezik a szokott válasz.*
-Ahogy mondod, ahogy mondod. *bólogat beleéléssel kalózunk, s ha bárki látná a jelenetet, teljes joggal kételkedne a fattyú elméjének épségében, habár aggódni amiatt már régen kár volna. Mondhatni eső után köpönyeg.*
-El kéne indulni valamerre, mielőtt még szemet szúrnánk valakinek. *huppan le a hordóról. Nos igen, ebben lehet valami, szemszúrásban Aarno jeleskedni látszék, világszerte fél pár szemgolyók állítanak tanúbizonyságot ezen képességének.
Midőn ilyen határozottan elhatározta az elhatároznivalót, meg is indul a dokkok mentén, vigyázva, hogy a csúszós felületen el ne taknyoljék, mert ugyebár az hogy nézne már ki. A végén még megszólnák.*
3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:48:21
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:48:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*A harcnak vége, de a körnék még mindig nem a legbiztonságosabb és az időjárás sem lett jobb, így kissé megázva mindenki menne már haza vagy legalábbis szárazabb helyre tűz mellett melegedni, minél messzebb a kikötőtől. Van, aki nem távozik üres kézzel, mivel Aoneer Hraefg Glimriorathan talál a számszeríjász hívőnél 70 aranyat egy erszényben. Ezek után mondja bárki is, hogy ezek itt szegények, ugyanúgy kifosztják ők is ellenfeleiket, mint mások.
Aoneer még magához veszi a másik számszeríjat is, így az arannyal együtt talán valami hasznuk is lett.
Laor, mikor a kegyelemdöfést megadja valami kis hála látszik a mágus szemében, mielőtt kihuny a fény a szeméből. Ahogy eldől nem hallatszik csörömpölés, így nyilván csak a mellkasára volt valami fémpáncél rész erősítve, de nem teljes páncélzatban küzdött ellenfele.
Alyosra, megtalálja félrelőtt vesszőjét, ami tökéletes állapotban van, így még fel tudja használni a továbbiakban is.*
*A harcnak vége, de a körnék még mindig nem a legbiztonságosabb és az időjárás sem lett jobb, így kissé megázva mindenki menne már haza vagy legalábbis szárazabb helyre tűz mellett melegedni, minél messzebb a kikötőtől. Van, aki nem távozik üres kézzel, mivel Aoneer Hraefg Glimriorathan talál a számszeríjász hívőnél 70 aranyat egy erszényben.
Ezek után mondja bárki is, hogy ezek itt szegények, ugyanúgy kifosztják ők is ellenfeleiket, mint mások.Aoneer még magához veszi a másik számszeríjat is, így az arannyal együtt talán valami hasznuk is lett.
Laor, mikor a kegyelemdöfést megadja valami kis hála látszik a mágus szemében, mielőtt kihuny a fény a szeméből. Ahogy eldől nem hallatszik csörömpölés, így nyilván csak a mellkasára volt valami fémpáncél rész erősítve, de nem teljes páncélzatban küzdött ellenfele.
Alyosra, megtalálja félrelőtt vesszőjét, ami tökéletes állapotban van, így még fel tudja használni a továbbiakban is.*
3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:13:13
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:13:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*A fehér csuhás becsületére legyen mondva, hogy néhány mozdulatával meg tudja lepni, nem várta volna, hogy egy mágusnak ne essen ki a kard a kezéből az első csapásra. Lehet, hogy a sápadt isten tiltja híveinek az alattomos dolgokat, így Laor rúgása telibe találja a kényes helyet, és ennek megfelelően össze is görnyed egy fájdalmas hördüléssel. Laor a maga részéről itt be is fejezné a nézeteltérés erőszakos elintézését, de ahogy az imént Aoneer, úgy most más valaki húzza keresztül a számítását. Halk, süvítő hang, eltéveszthetetlenül nyílvessző hangja. Nem tudhatja, hogy a még ismeretlen íjász kit vet célba, megperdül, újabb ellenfelet keresve. A második nyíl ekkor repül a levegőben és fúródik a varázslóba. Az íjász pedig az, akiért jöttek. Innen veszély nem fenyeget, tehát visszafordul Eeyr szolgájához, akinek utolsó pillantását még elkapja.
Nehéz megmondani, hogy mi és miért fogja meg az embert. Látott már halált eleget, haldoklót és halottat, de ezt itt teljesen feleslegesnek találja. Valahol sajnálja is. Leguggol a varázsló mellé, egyszerűen méltatlannak érzi, hogy hagyja belefulladni a saját vérébe. Ha a mágusnak már nincs ereje bármit tenni ellene, a kard hegyét a torkához nyomja.*
- Gyors lesz. És sajnálom!
*Ezután már csak egy kurta, erőszakos mozdulat kell ahogy a penge átvágja a nyaki gerincvelőt, és a mágus szenvedését már csak pillanatokban lehet mérni. A holttest kizsebelésétől eltekint. Felegyenesedik és ez az a pillanat, amikor Alyo a nyakába ugrik. Meglepi ez a gesztus, mert így már nehéz lenne lehordani azért, hogy ide kellett jönni érte és a varázsló lelövéséért. Kicsit zavarban is van, szabad kezével végül átöleli a lányt, megveregetve a hátát.*
- Jól van. *dörmögi és Aoneert figyeli, ahogy átkutatja a halott számszeríjászt. Nem éppen lovagi cselekedet és nem is olyan, amit egy városőrtől elvárna az ember, de nem teszi szóvá. Újabb vitához végképp semmi kedve. A kardját kivételesen meg sem törli, csak a hüvelyébe löki miután kibontakozott az ölelésből. A lova után néz. Jól idomított tharg jószág, a csatazajra sem futott világgá. Csak pár lépést kell sétálnia érte, aztán a kantárszárat Alyo kézbe nyomja.*
- Ne gyalogolj, nem festesz túl jól. *húzza el a száját, aztán Aoneer néz* Éppenséggel te sem.
*Beletúr a nyeregtáskába, hogy valami gyolcsot vagy hasonlót keressen az esetlegesen maradt sebek bekötözéséhez, vér letörléséhez. Ilyesmit nem talál, de két is üvegcsét igen, melyekben smaragdszín folyadék lötyög. Eszébe jut Lea, biztos ő tette ezeket ide, és végtelen hálával és szeretettel gondol a néha kicsit tüskés, de imádnivaló boszira.*
- Kell valamelyikőtöknek? *mutatja a másik kettőnek a fiolákat, hátha súlyosabb sebeket is kaptak. Főleg Aoneer, a vértől vöröslő nyaka nem nyújt kellemes látványt. Ha pedig már senki nem áll az útjukba, felőle is elindulhatnak.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.20 21:18:36
*A fehér csuhás becsületére legyen mondva, hogy néhány mozdulatával meg tudja lepni, nem várta volna, hogy egy mágusnak ne essen ki a kard a kezéből az első csapásra. Lehet, hogy a sápadt isten tiltja híveinek az alattomos dolgokat, így Laor rúgása telibe találja a kényes helyet, és ennek megfelelően össze is görnyed egy fájdalmas hördüléssel. Laor a maga részéről itt be is fejezné a nézeteltérés erőszakos elintézését, de ahogy az imént Aoneer, úgy most más valaki húzza keresztül a számítását. Halk, süvítő hang, eltéveszthetetlenül nyílvessző hangja. Nem tudhatja, hogy a még ismeretlen íjász kit vet célba, megperdül, újabb ellenfelet keresve. A második nyíl ekkor repül a levegőben és fúródik a varázslóba. Az íjász pedig az, akiért jöttek. Innen veszély nem fenyeget, tehát visszafordul Eeyr szolgájához, akinek utolsó pillantását még elkapja.
Nehéz megmondani, hogy mi és miért fogja meg az embert. Látott már halált eleget, haldoklót és halottat, de ezt itt teljesen feleslegesnek találja. Valahol sajnálja is. Leguggol a varázsló mellé, egyszerűen méltatlannak érzi, hogy hagyja belefulladni a saját vérébe. Ha a mágusnak már nincs ereje bármit tenni ellene, a kard hegyét a torkához nyomja.*
- Gyors lesz. És sajnálom!
*Ezután már csak egy kurta, erőszakos mozdulat kell ahogy a penge átvágja a nyaki gerincvelőt, és a mágus szenvedését már csak pillanatokban lehet mérni. A holttest kizsebelésétől eltekint. Felegyenesedik és ez az a pillanat, amikor Alyo a nyakába ugrik. Meglepi ez a gesztus, mert így már nehéz lenne lehordani azért, hogy ide kellett jönni érte és a varázsló lelövéséért. Kicsit zavarban is van, szabad kezével végül átöleli a lányt, megveregetve a hátát.*
- Jól van. *dörmögi és Aoneert figyeli, ahogy átkutatja a halott számszeríjászt. Nem éppen lovagi cselekedet és nem is olyan, amit egy városőrtől elvárna az ember, de nem teszi szóvá. Újabb vitához végképp semmi kedve. A kardját kivételesen meg sem törli, csak a hüvelyébe löki miután kibontakozott az ölelésből. A lova után néz. Jól idomított tharg jószág, a csatazajra sem futott világgá. Csak pár lépést kell sétálnia érte, aztán a kantárszárat Alyo kézbe nyomja.*
- Ne gyalogolj, nem festesz túl jól. *húzza el a száját, aztán Aoneer néz* Éppenséggel te sem.
*Beletúr a nyeregtáskába, hogy valami gyolcsot vagy hasonlót keressen az esetlegesen maradt sebek bekötözéséhez, vér letörléséhez. Ilyesmit nem talál, de két is üvegcsét igen, melyekben smaragdszín folyadék lötyög. Eszébe jut Lea, biztos ő tette ezeket ide, és végtelen hálával és szeretettel gondol a néha kicsit tüskés, de imádnivaló boszira.*
- Kell valamelyikőtöknek? *mutatja a másik kettőnek a fiolákat, hátha súlyosabb sebeket is kaptak. Főleg Aoneer, a vértől vöröslő nyaka nem nyújt kellemes látványt. Ha pedig már senki nem áll az útjukba, felőle is elindulhatnak.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.20 21:18:36
3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-20 20:48:00
Üzenet elküldve: 2017-04-20 20:48:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szívesség//
*Végül ösztönei a kikötőhöz vezették, és ha már itt van, akkor jónak látja bepillantani a Vérkertbe is. Most ki fog derülni, hogy Eeyr sugallatai alapján jutott-e el idáig, vagy az erős érzés teljesen mástól jött, és a főnix hiába várta a főtéren a férfit. Mérsékeli a tempóját, miközben leakasztja a hátáról a pajzsot, hogy a bal alkarára erősítse. Jó szolgálatot fog tenni, ha ezen a veszélyes vidéken rátámadnak, noha így csak tőrével tudná hatékonyan használni. Nagy ellenállásra azért nem számít, de fő az elővigyázatosság! Meg aztán ott bujkál benne az felettébb idegesítő rossz előérzet is.*
~Nagyon nem tetszik ez nekem!~
*A lakónegyeden feszülten sétál át, de ott támadás nem éri. A Vérkert baljós árnyai vetülnek most rá, ahol Sa'Tereth, maga a gonosz lakozik! Az adrenalin magasra szökik a vérében, mert könnyen lehet, hogy meg fog ma halni. Mindezek ellenére folytatja az útját, bízva abban, hogy a sugallat valójában is a Hetediktől származik, s céllal bolyong erősítés nélkül a gonosz istenség háza táján. Elővigyázatosságból viszont nem szenvedhet hiányt, így lopakodó üzemmódba vált. Már amennyire ez lehetséges egy lovag számára, lévén talpig páncélban nem túl egyszerű a mutatvány. A célja az, hogy a kifelé szűrődő hangok forrásaihoz egy kicsit közelebb jusson, és felmérje, hogy mi is folyik ott. Ha időben meglátja a kicsi társaságot, akkor felméri az elhelyezkedésüket, a fegyverzetüket, valamint próbálja kiszűrni, hogy miben sántikálnak. Meg akar tudni annyi információt, amennyit csak tud, méghozzá az előtt, hogy észrevennék. Abban lehet ugyanis a túlélésének a kulcsa. Vajon sikerül a terve? Mit lát majd a mesterséges félhomályban egy félvér lovag?*
*Végül ösztönei a kikötőhöz vezették, és ha már itt van, akkor jónak látja bepillantani a Vérkertbe is. Most ki fog derülni, hogy Eeyr sugallatai alapján jutott-e el idáig, vagy az erős érzés teljesen mástól jött, és a főnix hiába várta a főtéren a férfit. Mérsékeli a tempóját, miközben leakasztja a hátáról a pajzsot, hogy a bal alkarára erősítse. Jó szolgálatot fog tenni, ha ezen a veszélyes vidéken rátámadnak, noha így csak tőrével tudná hatékonyan használni. Nagy ellenállásra azért nem számít, de fő az elővigyázatosság! Meg aztán ott bujkál benne az felettébb idegesítő rossz előérzet is.*
~Nagyon nem tetszik ez nekem!~
*A lakónegyeden feszülten sétál át, de ott támadás nem éri. A Vérkert baljós árnyai vetülnek most rá, ahol Sa'Tereth, maga a gonosz lakozik! Az adrenalin magasra szökik a vérében, mert könnyen lehet, hogy meg fog ma halni. Mindezek ellenére folytatja az útját, bízva abban, hogy a sugallat valójában is a Hetediktől származik, s céllal bolyong erősítés nélkül a gonosz istenség háza táján. Elővigyázatosságból viszont nem szenvedhet hiányt, így lopakodó üzemmódba vált. Már amennyire ez lehetséges egy lovag számára, lévén talpig páncélban nem túl egyszerű a mutatvány. A célja az, hogy a kifelé szűrődő hangok forrásaihoz egy kicsit közelebb jusson, és felmérje, hogy mi is folyik ott. Ha időben meglátja a kicsi társaságot, akkor felméri az elhelyezkedésüket, a fegyverzetüket, valamint próbálja kiszűrni, hogy miben sántikálnak. Meg akar tudni annyi információt, amennyit csak tud, méghozzá az előtt, hogy észrevennék. Abban lehet ugyanis a túlélésének a kulcsa. Vajon sikerül a terve? Mit lát majd a mesterséges félhomályban egy félvér lovag?*
3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-20 20:18:53
Üzenet elküldve: 2017-04-20 20:18:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Úgy látszik végül Alyo mentette meg őket. Örül, hogy életben van, és annak is, hogy végül nem nekik kellett kihúzniuk a bajból amibe sikerült a lányt belekevernie. Ez akár furán is hangozhat, és az itt történtek alapján a kikötő nem olyan hely ahol két harcos csak úgy randalírozhat. Különös dolgok történnek errefelé, különös és számára érthetetlen dolgok. Elméjének egyik fele többet akarna tudni, hisz amit nem ismer azzal nem is harcolhat. Ezért akarta volna életben tartani legalább az egyik Eeyr hívőt, csak épp úgy látszik erre az ötletre sem a hívek, sem Alyo nem volt vevő és a lényeg amiért jöttek mármint a lány már úgyis velük van.
A félvér megmenekülésének örömére át is öleli... Laort, ami a legkisebb bosszúság ami a mai napon megesett vele és ez bizony elmond egyet s mást a mai napáról. Amíg azok ketten megbeszélik a magukét addig legalább van ideje átnézni a szerencsétlenül járt igazhitűt, aki annyira hitte abban, hogy az istene nem engedi majd meghalni, de valószínűleg az ő zsebe is kong a szerzetesek önként vállalt szegénységétől, de talán pár varázsital, vagy egyéb csecsebecse van nála. Biztos ami biztos alapon azért levágja a fejét, már csak megszokásból is, semmi kedve egy újabb zombit adni az első erre tévedő nekromantának. Nem kifejezetten bőkezű típus. Ha mást nem is talál akkor is elrekvirálja a számszeríjat, jó lesz az még a törpe mesternek, no meg, ha újra megtámadják őket, legalább lesz egyel több lövése, ha már keze nincs csak egy, kettőből pedig csak vércsík van a vértjén, egy az ütött lyuktól a másik az állán keletkezett és nemrég beforrt sebből folyt lefelé, különös mintát varázsolva a családi címerre.*
-Bocsánat, legközelebb nem mondom. *Érkezik a hasonlóan él mentes válasz. A vérnyomása korábban az egekben lehetett, de onnantól, hogy a lány előkerült épen és egészségesen, már semmihez nem érzi magát elég erősnek. Nem mintha a nap korábbi része azt mutatta volna, hogy amúgy képes bármire is.*
-Leáét is el fogják. Laornak még megvan a lova, gondolom szívesen felajánlja. *Mondja a lány sérült lábára pillantva. És nem ellenkezik, ő is menne már kifelé erről a helyről.*
*Úgy látszik végül Alyo mentette meg őket. Örül, hogy életben van, és annak is, hogy végül nem nekik kellett kihúzniuk a bajból amibe sikerült a lányt belekevernie. Ez akár furán is hangozhat, és az itt történtek alapján a kikötő nem olyan hely ahol két harcos csak úgy randalírozhat. Különös dolgok történnek errefelé, különös és számára érthetetlen dolgok. Elméjének egyik fele többet akarna tudni, hisz amit nem ismer azzal nem is harcolhat. Ezért akarta volna életben tartani legalább az egyik Eeyr hívőt, csak épp úgy látszik erre az ötletre sem a hívek, sem Alyo nem volt vevő és a lényeg amiért jöttek mármint a lány már úgyis velük van.
A félvér megmenekülésének örömére át is öleli... Laort, ami a legkisebb bosszúság ami a mai napon megesett vele és ez bizony elmond egyet s mást a mai napáról. Amíg azok ketten megbeszélik a magukét addig legalább van ideje átnézni a szerencsétlenül járt igazhitűt, aki annyira hitte abban, hogy az istene nem engedi majd meghalni, de valószínűleg az ő zsebe is kong a szerzetesek önként vállalt szegénységétől, de talán pár varázsital, vagy egyéb csecsebecse van nála. Biztos ami biztos alapon azért levágja a fejét, már csak megszokásból is, semmi kedve egy újabb zombit adni az első erre tévedő nekromantának. Nem kifejezetten bőkezű típus. Ha mást nem is talál akkor is elrekvirálja a számszeríjat, jó lesz az még a törpe mesternek, no meg, ha újra megtámadják őket, legalább lesz egyel több lövése, ha már keze nincs csak egy, kettőből pedig csak vércsík van a vértjén, egy az ütött lyuktól a másik az állán keletkezett és nemrég beforrt sebből folyt lefelé, különös mintát varázsolva a családi címerre.*
-Bocsánat, legközelebb nem mondom. *Érkezik a hasonlóan él mentes válasz. A vérnyomása korábban az egekben lehetett, de onnantól, hogy a lány előkerült épen és egészségesen, már semmihez nem érzi magát elég erősnek. Nem mintha a nap korábbi része azt mutatta volna, hogy amúgy képes bármire is.*
-Leáét is el fogják. Laornak még megvan a lova, gondolom szívesen felajánlja. *Mondja a lány sérült lábára pillantva. És nem ellenkezik, ő is menne már kifelé erről a helyről.*
3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-20 09:20:36
Üzenet elküldve: 2017-04-20 09:20:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Az első lövése nem talál, mert az ellen pont elhajol a fickó, mivel Laor tökön rúgta, ezért ugye összegörnyed. A második viszont célt ér, minek következtében Laor ellenfele, Aoneeréhez hasonlóan összecsuklik.
Ekkor a lány ugyebár elhagyja a fedezékét és a férfiakat veszi irányba, minél gyorsabban igyekszik leküzdeni a közöttük lévő távolságot, de ugye ez a bicegés miatt nem olyan gyors, mint szeretné, sőt messziről kifejezetten fájdalmas vergődésnek tűnhet, mondjuk az is. Ráadásul lüktet a feje is, annak nyomán, hogy a fehér ruhás nő a kardgombbal leütötte, ami azt illeti van is ott egy pukli, és mintha vérezne is kicsit. Ahogy a fehér ruhás nőre gondol egyből az ötlik az eszébe, hogy amaz nyilván nem azért engedte el, hogy aztán lelője a társait, mert a ruhájuk alapján nyilván társak. Ebből meg még gondjuk lehet, és neki már csak pár nyila van, azt persze be fogja gyűjteni ami nem talált, de a tetemekből nem fogja kirángatni.
Először Laor felé indul, egyrészt mert ő van közelebb a lány helyzetéhez, másrészt pedig most igazán a szívébe zárta a férfit és szinte egyből el is felejti azt a folyamatos vérszívást és rosszindulatot, amit kap tőle.*
- Annyira örülök, hogy itt vagy!
*Suttogja zokogva és átöleli. Merthogy újra potyognak a könnyei, bár most inkább az örömtől, mint korábban. Örül annak, hogy él, meg annak is, hogy a társai élnek. Laort talán egy kicsit tovább ölelgeti, mint azt a hűvös viszonyuk indokolná, mikor pedig elengedi, akkor Aoneerhez lép. Nem, őt nem öleli meg, egyrészt mert durván bűzlik valamitől, másrészt meg haragszik rá.*
- Azt mondtad, hogy nem hagysz ott.
*A hangjában nincsen ott az a szemrehányó él, ami egyébként teljesen jogosan ott lehetne benne, egyszerűen csak közli a tényt, mert valóban így történt.*
- Ellopták a lovad.
*Újabb tény, ennek közlése után pedig elbiceg a földön heverő nyiláért. Annak a harmadik ténynek a közlésétől eltekint, hogy ő volt az, aki végül megmentette a megmentők seggét.*
- Menjünk innen.
*Ő kezdettől fogva ezen volt, csak beleszaladt ebbe a kis csetepatéba, és újabba nem szeretne.*
*Az első lövése nem talál, mert az ellen pont elhajol a fickó, mivel Laor tökön rúgta, ezért ugye összegörnyed. A második viszont célt ér, minek következtében Laor ellenfele, Aoneeréhez hasonlóan összecsuklik.
Ekkor a lány ugyebár elhagyja a fedezékét és a férfiakat veszi irányba, minél gyorsabban igyekszik leküzdeni a közöttük lévő távolságot, de ugye ez a bicegés miatt nem olyan gyors, mint szeretné, sőt messziről kifejezetten fájdalmas vergődésnek tűnhet, mondjuk az is. Ráadásul lüktet a feje is, annak nyomán, hogy a fehér ruhás nő a kardgombbal leütötte, ami azt illeti van is ott egy pukli, és mintha vérezne is kicsit. Ahogy a fehér ruhás nőre gondol egyből az ötlik az eszébe, hogy amaz nyilván nem azért engedte el, hogy aztán lelője a társait, mert a ruhájuk alapján nyilván társak. Ebből meg még gondjuk lehet, és neki már csak pár nyila van, azt persze be fogja gyűjteni ami nem talált, de a tetemekből nem fogja kirángatni.
Először Laor felé indul, egyrészt mert ő van közelebb a lány helyzetéhez, másrészt pedig most igazán a szívébe zárta a férfit és szinte egyből el is felejti azt a folyamatos vérszívást és rosszindulatot, amit kap tőle.*
- Annyira örülök, hogy itt vagy!
*Suttogja zokogva és átöleli. Merthogy újra potyognak a könnyei, bár most inkább az örömtől, mint korábban. Örül annak, hogy él, meg annak is, hogy a társai élnek. Laort talán egy kicsit tovább ölelgeti, mint azt a hűvös viszonyuk indokolná, mikor pedig elengedi, akkor Aoneerhez lép. Nem, őt nem öleli meg, egyrészt mert durván bűzlik valamitől, másrészt meg haragszik rá.*
- Azt mondtad, hogy nem hagysz ott.
*A hangjában nincsen ott az a szemrehányó él, ami egyébként teljesen jogosan ott lehetne benne, egyszerűen csak közli a tényt, mert valóban így történt.*
- Ellopták a lovad.
*Újabb tény, ennek közlése után pedig elbiceg a földön heverő nyiláért. Annak a harmadik ténynek a közlésétől eltekint, hogy ő volt az, aki végül megmentette a megmentők seggét.*
- Menjünk innen.
*Ő kezdettől fogva ezen volt, csak beleszaladt ebbe a kis csetepatéba, és újabba nem szeretne.*
3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-19 23:15:56
Üzenet elküldve: 2017-04-19 23:15:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A matrózok egy kivételével a felháborodás és a lelkesedés határán egyensúlyozva füttyögnek és kiabálnak trágárságokat a nőnek. Az az egy érdektelennek tűnik.*
-Nagy a szád, baba! Gyere, megnézzük, mi beleférünk-e!
-Méregetni akarsz? Mutatok olyat, nem tudod megmérni, akkora!
-A kapitány megválogassa, hogy kiket csiná' meg, egérke! Biza, majd mink levizsgáztatunk!
*A hangulat csak fokozódik, mikor Reydis produkálni kezdi magát. Az egyik matróz széles mozdulatokkal csatolni kezdi az övét, társai röhögnek.*
-Aztán nehogy véletlenül azt a kis seggdugaszt kapd el!
-Vigyázz, kapitányt akar! Nehogy megtudja, hogy tegnap padlót mostál!
*Ekkor a háttérben csendesen figyelő férfi megszólal. Halk a hangja, de a többiek azonnal elhallgatnak és rá figyelnek.*
-Ez a nő kihívott minket. Ki vállalja?
*Pillanatnyi csönd következik, majd az eddigi leghangosabb, egy törpe, fajának tagbaszakadt példánya lép elő.*
-Én felpofozom, ha köll. Utána mehet egy kör?
*A férfi bólint, elvigyorodik.*
-Ha móresre tanítod, Gib, te leszel az első.
*Reydisre néz, tekintete keményen csillan.*
-Aztán jönnek a többiek.
*Gib kibújik ingéből, lepakolja fegyvereit. Nadrágjának szárából egy kis kés is előkerül, az is megy a többi mellé. Szabaddá váló felsőtestén csak úgy dagadnak az izmok. Néhány körzéssel átmozgatja sonkányi karjait, aztán arcához emeli őket és megindul a nő felé. Látszik a mozgásán, hogy hatalmas izmai miatt kissé kötött, de ha egyszer egy ütése talál, ott kő kövön nem marad.*
-Na gyüjjé, kicsi lány! Lássuk, mennyi fér el az arcodon! Aztán megrépázunk, ahogy a haverod kérte.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A matrózok egy kivételével a felháborodás és a lelkesedés határán egyensúlyozva füttyögnek és kiabálnak trágárságokat a nőnek. Az az egy érdektelennek tűnik.*
-Nagy a szád, baba! Gyere, megnézzük, mi beleférünk-e!
-Méregetni akarsz? Mutatok olyat, nem tudod megmérni, akkora!
-A kapitány megválogassa, hogy kiket csiná' meg, egérke! Biza, majd mink levizsgáztatunk!
*A hangulat csak fokozódik, mikor Reydis produkálni kezdi magát. Az egyik matróz széles mozdulatokkal csatolni kezdi az övét, társai röhögnek.*
-Aztán nehogy véletlenül azt a kis seggdugaszt kapd el!
-Vigyázz, kapitányt akar! Nehogy megtudja, hogy tegnap padlót mostál!
*Ekkor a háttérben csendesen figyelő férfi megszólal. Halk a hangja, de a többiek azonnal elhallgatnak és rá figyelnek.*
-Ez a nő kihívott minket. Ki vállalja?
*Pillanatnyi csönd következik, majd az eddigi leghangosabb, egy törpe, fajának tagbaszakadt példánya lép elő.*
-Én felpofozom, ha köll. Utána mehet egy kör?
*A férfi bólint, elvigyorodik.*
-Ha móresre tanítod, Gib, te leszel az első.
*Reydisre néz, tekintete keményen csillan.*
-Aztán jönnek a többiek.
*Gib kibújik ingéből, lepakolja fegyvereit. Nadrágjának szárából egy kis kés is előkerül, az is megy a többi mellé. Szabaddá váló felsőtestén csak úgy dagadnak az izmok. Néhány körzéssel átmozgatja sonkányi karjait, aztán arcához emeli őket és megindul a nő felé. Látszik a mozgásán, hogy hatalmas izmai miatt kissé kötött, de ha egyszer egy ütése talál, ott kő kövön nem marad.*
-Na gyüjjé, kicsi lány! Lássuk, mennyi fér el az arcodon! Aztán megrépázunk, ahogy a haverod kérte.
3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:27:03
Üzenet elküldve: 2017-04-19 21:27:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Veszélyes kikötő//
*Aoneer megsérült, de mivel ellenfele halott, így nyugodtan tud segíteni magán a bájitallal. Annak hatását hamar érzi magán és mire Alyosra a közelébe érne a férfinak, már a látszata sincs meg, hogy megsérült volna. A halott a földön előtte az is marad, ezek szerint Eeyr mégsem védi őket annyira.
Laor küzd ellenfelével, ám nem a hősi lovagi módon, hanem inkább ésszel és csellel. A rúgása célt ér, ellenfele mindkét kezével az érintett helyre kap, a földre ejtve fegyverét és kissé előredől, már amennyire tud. A lány nyila így pont felettük száll tova és a földön landol súrolva azt hosszú ideig még. Viszont a másodiknál már a célpont egy helyben marad és nem nagyon mocorog, így az célt ér a varázshasználó torkában. A nyílvessző tollai miatt nem lőtte át a nyomorult nyakát csak. Vért hörögve és kidülledt szemekkel dől el, miközben Laort nézi.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 21:40:26
*Aoneer megsérült, de mivel ellenfele halott, így nyugodtan tud segíteni magán a bájitallal. Annak hatását hamar érzi magán és mire Alyosra a közelébe érne a férfinak, már a látszata sincs meg, hogy megsérült volna. A halott a földön előtte az is marad, ezek szerint Eeyr mégsem védi őket annyira.
Laor küzd ellenfelével, ám nem a hősi lovagi módon, hanem inkább ésszel és csellel. A rúgása célt ér, ellenfele mindkét kezével az érintett helyre kap, a földre ejtve fegyverét és kissé előredől, már amennyire tud. A lány nyila így pont felettük száll tova és a földön landol súrolva azt hosszú ideig még. Viszont a másodiknál már a célpont egy helyben marad és nem nagyon mocorog, így az célt ér a varázshasználó torkában. A nyílvessző tollai miatt nem lőtte át a nyomorult nyakát csak. Vért hörögve és kidülledt szemekkel dől el, miközben Laort nézi.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 21:40:26
3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-19 18:21:47
Üzenet elküldve: 2017-04-19 18:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kikötő//
*Fogalma sincs, hogyan került a nyílvessző végül az állába, a sötétben és a szoros dulakodásban nem mindenre tudott figyelni aminek aztán meg is lett a böjtje. Mindenesetre elismeri a számszeríjász teljesítményét, tényleg sikerült belé állítania valamit, és most már együtt véreznek. Arról már nincs ideje tájékoztatni, hogy a kocsmatulaj amúgy még nála is jobb számszeríjforgató, mert időközben a fiú megdöglik. A mai nap tanúsága, legalábbis az ő számára, hogy ha valaki csúnyán néz rá akkor abba azonnal küldjön egy nyílvesszőt, mert előbb utóbb baj lesz belőle. Ez a kocsmárossal szemben is sokat segített volna, ha három másodperc után, vagy a különös mag megtalálása után eldönti, hogy ez a figura márpedig jobb ha rögtön megpusztul.
Mivel ellenfele halott, és mivel nem látja ki lövöldöz a távolból, ezért gyorsan letérdel, hogy kisebb célpontot nyújthasson az ellenfele számára, próbálja a fejét nem mozgatni.*
~A francba, már megint.~ *Gondolja a sérüléséről és gyorsan, de óvatosan kiszedi a nyílvesszőt mielőtt még a seb begyulladna, vagy túl sok vért vesztene. Már amennyire gyorsan és óvatosan ez egy kézzel működni fog. Közben nagyon reméli az igazhitű nem kampós végű nyilakkal lövöldöz. Az mégsem illene a fényes és kegyelmes istenséghez. A seb nem súlyos, de mivel egy lyuk van az állán, ezért a varázsitalos üvegcse száját egész mélyre kell lenyomnia a torkán és feltartania a fejét, nehogy a vérrel keveredő zöld lötty ki follyon a pofájából. Akkor már nehezen gyógyulna fel és különben is kár lenne az üvegcséért meg azért a szegény tolvajért akitől még a háború vége felé elkobozta. A villámot, a verést, nyilvános megaláztatást megérdemelte, de azt már nem, hogy az itala pocsékba menjen.
A pappal csak akkor hajlandó foglalkozni, ha ő már valamennyire rendbe jött, de az már egy másik történet.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Fogalma sincs, hogyan került a nyílvessző végül az állába, a sötétben és a szoros dulakodásban nem mindenre tudott figyelni aminek aztán meg is lett a böjtje. Mindenesetre elismeri a számszeríjász teljesítményét, tényleg sikerült belé állítania valamit, és most már együtt véreznek. Arról már nincs ideje tájékoztatni, hogy a kocsmatulaj amúgy még nála is jobb számszeríjforgató, mert időközben a fiú megdöglik. A mai nap tanúsága, legalábbis az ő számára, hogy ha valaki csúnyán néz rá akkor abba azonnal küldjön egy nyílvesszőt, mert előbb utóbb baj lesz belőle. Ez a kocsmárossal szemben is sokat segített volna, ha három másodperc után, vagy a különös mag megtalálása után eldönti, hogy ez a figura márpedig jobb ha rögtön megpusztul.
Mivel ellenfele halott, és mivel nem látja ki lövöldöz a távolból, ezért gyorsan letérdel, hogy kisebb célpontot nyújthasson az ellenfele számára, próbálja a fejét nem mozgatni.*
~A francba, már megint.~ *Gondolja a sérüléséről és gyorsan, de óvatosan kiszedi a nyílvesszőt mielőtt még a seb begyulladna, vagy túl sok vért vesztene. Már amennyire gyorsan és óvatosan ez egy kézzel működni fog. Közben nagyon reméli az igazhitű nem kampós végű nyilakkal lövöldöz. Az mégsem illene a fényes és kegyelmes istenséghez. A seb nem súlyos, de mivel egy lyuk van az állán, ezért a varázsitalos üvegcse száját egész mélyre kell lenyomnia a torkán és feltartania a fejét, nehogy a vérrel keveredő zöld lötty ki follyon a pofájából. Akkor már nehezen gyógyulna fel és különben is kár lenne az üvegcséért meg azért a szegény tolvajért akitől még a háború vége felé elkobozta. A villámot, a verést, nyilvános megaláztatást megérdemelte, de azt már nem, hogy az itala pocsékba menjen.
A pappal csak akkor hajlandó foglalkozni, ha ő már valamennyire rendbe jött, de az már egy másik történet.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:57:58
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Viharok és kapitányok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Egészen hozzászokott, hogy Reydis mindenkori környezete egészen mással van elfoglalva, mint egy szakállas, pipázgató, az önhittség maximális látszatára gyúró gnómmal. Ez pontosan így van jól. Viszont ehhez képest szinte legyezgeti a hiúságát, hogy számszeríját fognak rá. Micsoda kitüntető kegy.*
- Ha már rommá répázzátok azt a kis a cafkát, legalább egy kis jófajta dohányt dobjatok le *veti oda a jónépnek, mutatva árválkodó pipáját. A teljes élvezethez és kényelemhez ez dukál. A többi már Reydisen múlik, tisztában van vele, hogy kiválóan képes kézben tartani a dolgokat, főként kemény és rázós szituációkban, nem véletlenül jutott a csúcsra. A végén viszont meglehetősen bizonyos benne, hogy a matrózok fogják megszívni, alaposan.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Egészen hozzászokott, hogy Reydis mindenkori környezete egészen mással van elfoglalva, mint egy szakállas, pipázgató, az önhittség maximális látszatára gyúró gnómmal. Ez pontosan így van jól. Viszont ehhez képest szinte legyezgeti a hiúságát, hogy számszeríját fognak rá. Micsoda kitüntető kegy.*
- Ha már rommá répázzátok azt a kis a cafkát, legalább egy kis jófajta dohányt dobjatok le *veti oda a jónépnek, mutatva árválkodó pipáját. A teljes élvezethez és kényelemhez ez dukál. A többi már Reydisen múlik, tisztában van vele, hogy kiválóan képes kézben tartani a dolgokat, főként kemény és rázós szituációkban, nem véletlenül jutott a csúcsra. A végén viszont meglehetősen bizonyos benne, hogy a matrózok fogják megszívni, alaposan.*
3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:24:39
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:24:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Sötét kilátások//
*A férfi halkan felnevet.*
-Milyen kis céltudatos vagy! Ez tetszik, kedvelem az ilyen lányokat. De ahogy mondtad, térjünk a lényegre! Az Artenior felé irányuló kereskedelem vagyonokat hoz annak, aki uralja, ez, gondolom, nem újdonság. A Patkányok mindent megtesznek, hogy ezen a végén ellenőrzés alá vonják a folyót, de, ahogy látod, nem megy nekik a dolog. Viszont mi sem hajózhatunk fel a folyón, hiszen amint kiderülne, hogy kik vagyunk, rögtön nyakunkon lenne a katonaság. Így az árunak szárazföldön kell utaznia, ami viszont veszélyes, nem is kicsit. Egyre több karavánt támadnak meg és egyre közelebb Artheniorhoz. Egy feltörekvő, egyre szervezettebb bandára gyanakszunk. Nyilván nem küldhetünk oda túl sok fegyverest, megint csak a vörösköpenyesek miatt. Meg hát ha oda küldünk csapatot, itt gyengülünk és rögtön a nyakunkon lesznek ezek a tenger fenekére való rohadékok. Szóval ez lesz a feladatod: menj Artheniorba és derítsd ki, hogy kik fosztogatják a kereskedők karavánjait! Van kérdésed?
*A tréfán elmosolyodik, de ez a mosoly pengeéles.*
-Azért vigyázz, mert itt könnyen szellem lehetsz. Ha sikerrel jársz, komoly jutalomra számíthatsz. De ha felhívod magadra a figyelmet, valószínűleg eltesznek láb alól.
*A férfi halkan felnevet.*
-Milyen kis céltudatos vagy! Ez tetszik, kedvelem az ilyen lányokat. De ahogy mondtad, térjünk a lényegre! Az Artenior felé irányuló kereskedelem vagyonokat hoz annak, aki uralja, ez, gondolom, nem újdonság. A Patkányok mindent megtesznek, hogy ezen a végén ellenőrzés alá vonják a folyót, de, ahogy látod, nem megy nekik a dolog. Viszont mi sem hajózhatunk fel a folyón, hiszen amint kiderülne, hogy kik vagyunk, rögtön nyakunkon lenne a katonaság. Így az árunak szárazföldön kell utaznia, ami viszont veszélyes, nem is kicsit. Egyre több karavánt támadnak meg és egyre közelebb Artheniorhoz. Egy feltörekvő, egyre szervezettebb bandára gyanakszunk. Nyilván nem küldhetünk oda túl sok fegyverest, megint csak a vörösköpenyesek miatt. Meg hát ha oda küldünk csapatot, itt gyengülünk és rögtön a nyakunkon lesznek ezek a tenger fenekére való rohadékok. Szóval ez lesz a feladatod: menj Artheniorba és derítsd ki, hogy kik fosztogatják a kereskedők karavánjait! Van kérdésed?
*A tréfán elmosolyodik, de ez a mosoly pengeéles.*
-Azért vigyázz, mert itt könnyen szellem lehetsz. Ha sikerrel jársz, komoly jutalomra számíthatsz. De ha felhívod magadra a figyelmet, valószínűleg eltesznek láb alól.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394