//Ismeretlen Ismerős//
*Vidáman dobja magasba a nemrég szerzett almát, hogy utána tenyerébe kapja, és ezt ismételje menet közben. Jó a hangulata, ezt járása és kisugárzása is egészen jól mutatja. Hogy is ne lenne jó kedvében, hiszen ismét visszatérhetett ide, jó pár év után. A levegő ugyanolyan bűzös, mint akkoriban, a népek lelakottak, a hajók viszont teljes pompájukban díszelegnek sorban. Talán, ha elkap egy-egy kíváncsi tekintetet valamelyik fedélzetéről még vidáman tiszteleg is egyet előtte.
Csizmájának talpa aprót koppan minden léptével, ahogy a földet éri, valamivel térde feléig érő ruháját pedig ugyanebben a hangulatában hívja táncra a szél is, akárcsak a fején megülő haját, így több ízben is rákényszerül, hogy ujjaival próbálja meg a szeme elől kihessegetni az eltévedt tincseket.
Mélyet szippant a sós levegőből, majd a hajókon túl a tenger végtelenségébe meredve, kénytelen sóhajtani is.
Ritkán fordult meg a kontinensen, akkor is gyermek volt még. Most a forgatagban sétálva, még mindig látja apját, ahogy a csónakokból pakolja elő a portékát, fűszereket, gyümölcsöket, halat. Azt is látja, ahogy a népe és társaik segédkeznek ebben, s összességében teljesen meghitt pillanat volt. Ilyenkor gyakran kapott kimenőt, hogy csavarogjon kicsit a környéken, mást is lásson, ne csak a szigetet. Ennek azonban már bőven több, mint tizenöt éve, ahogy annak is, hogy nem csak néhány napra jött ide vissza, hanem komolyabb és hosszútávú céllal. A bosszú iránti vágyat nem ölik meg az elrepülő esztendők, csak elmélyítik a tudatot az emberben.
Mintha sors is ebben kívánná segíteni, úgy sodorja láthatárába a szőke fickót. Egészen messziről kiszúrja, hiszen nem először látja. A nevét is tudja, és azt is, hogy kinek az oldalán állt sokáig. Követné is őt az épületbe, ha ellenben Zaranirral, őt nem tartanák fel az őrök az első pillanatban.*
- Hova-hova? *Állják el az útját keresztbe font karokkal.*
- Ühm. Oda-oda? *Mutat ujjával a hátuk mögött levő épületre, amire csak gúnyos kacagás a jussa. Ő itt biztosan nem fog bejutni. Egyetlen esélye van, pedig nem akart élni ezzel a lehetőséggel.*
- Zaranir! *Fogja és bekiabál a férfi után.* Nad küldött! *Egyetlen fegyvere a hazugság és az ismerős nevek felhasználása. Vélhetőleg meglepi majd a szőkét, az ismeretlen lány képe, minthogy Kessát még nem igazán láthatta. A fordítottja már nem igaz. A lány sokáig figyelte őket a távolból, így ő pontosan ki tudja a fickó.*