Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3540. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-04 01:03:38
Üzenet elküldve: 2017-07-04 01:03:38
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
*Attól eltekintve hogy magasságánál fogva ő lát legmesszebbre, nem sokat tud a helyi geográfiáról és vízrajzról. Így nem igazán folyik bele a másik kettő szakmai eszmecseréjébe az útirányt illetően.*
-Az erdőbe' nem láccunk.*Fűzi hozzá azt amit ő tud a témáról. A tekintélyes husáng lazán fél vállára dobva utazik, már amikor épp nem egy nagyobb követ csattint vele félre az útból. Mert hogy ezzel azért szokott szórakozni.*
-Figye' ork.*A zöldbőrű nem helyezett komoly hangsúlyt a bemutatkozásra, így ő kreatívan igyekszik orvosolni azon problémát hogy nem ismeri a másik nevét. A törpe azt kérte sántának hívja, az ork meg ork lesz.*
-Te vagyo' a nyomkeresős, te mész elő'.*Morran, s amint elérik az erdősávot ő besorol leghátra, a törpe lovasuk mögé. A vadonban nem trappolhatnak egymás mellett mint az utcákon. Egyrészt mert igencsak zajos lenne, másrészt az ösvények szűkek. Azt is csak remélni tudja hogy a ló nem fogja a lábát törni.
Ő nem megy előre. Nem esett a fejére. Mindig az kapja az első lövést. Na meg, ő nem is nyomkereső.*
*Attól eltekintve hogy magasságánál fogva ő lát legmesszebbre, nem sokat tud a helyi geográfiáról és vízrajzról. Így nem igazán folyik bele a másik kettő szakmai eszmecseréjébe az útirányt illetően.*
-Az erdőbe' nem láccunk.*Fűzi hozzá azt amit ő tud a témáról. A tekintélyes husáng lazán fél vállára dobva utazik, már amikor épp nem egy nagyobb követ csattint vele félre az útból. Mert hogy ezzel azért szokott szórakozni.*
-Figye' ork.*A zöldbőrű nem helyezett komoly hangsúlyt a bemutatkozásra, így ő kreatívan igyekszik orvosolni azon problémát hogy nem ismeri a másik nevét. A törpe azt kérte sántának hívja, az ork meg ork lesz.*
-Te vagyo' a nyomkeresős, te mész elő'.*Morran, s amint elérik az erdősávot ő besorol leghátra, a törpe lovasuk mögé. A vadonban nem trappolhatnak egymás mellett mint az utcákon. Egyrészt mert igencsak zajos lenne, másrészt az ösvények szűkek. Azt is csak remélni tudja hogy a ló nem fogja a lábát törni.
Ő nem megy előre. Nem esett a fejére. Mindig az kapja az első lövést. Na meg, ő nem is nyomkereső.*
3539. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-03 16:48:33
Üzenet elküldve: 2017-07-03 16:48:33
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
*Szóval van egy társa a városban. A törpe nem akar a városba menni, mert egyszerűen lecsapnák.*
-Bölénynek igaza van. Jobban járunk, ha az erdő sűrűjében próbálunk átsurranni, és nem vesződünk a folyón átkelésével, csak fenn északon a láp előtt. *Morogja magában. A várostól keletre jöttek először, hát most menjenek attól nyugatra. Nekik is egyszerűbb lesz.*
-Amúgy sem jó odakint a nyílt terepen fosztogatni. A múltkor is majdnem baj lett belőle. *Kicsit aggódik, hogy két barátja esetleg okosnak fogja tartani, mert ő mindig jobban szeretett hülye lenni. Akkor ha valami balul sül el tud másokat hibáztatni és nem kell felelősséget vállalnia. Mi több még jól le is hordhatja azt akinek a hibájából ezek a dolgok megtörténtek.*
-Persze maga az idegenvezető, de ha ezt most elbasszuk akkor idegenvezetőstül megyünk mind a Krenkataurba. A városőrök mind fosnak a kikötőbe menni, de tudják követni a nyomunkat idáig, és fülön csípnek ha arra megyünk vissza amerre jöttünk. *Morgolódik tovább is. Persze az út amit választott közel sem kellemes. Vannak ott banditák, szörnyetegek, vadászok, nagy rusnya állatok és talán Sa'Tereth szolgái is oda húzták be magukat. Legalábbis akik megmaradtak. De amitől a legjobban fél, hogy vannak odakint olyan mocskok is akiktől még a kikötőiek is tartanak, és a legjobb feltételezése, hogy az erdő banditái inkább a patkányok közé húzódtak be, minthogy odakint kempingezzenek.
Lovával előre baktat és a város határában jobbra és balra tekint. Nem akar bajt, vagyis nem akarja, hogy a baj az ő hátán csattanjon, ő akar bajt csattantani mások hátára.*
-De ha fél ork uram hát mehetünk külön is. Magát nem kergetik csak a Thargok. Én meg nem félek az erdei mumusoktól és boszorkányoktól. *A lovát ugye félti. Ha azt kikapja alóla valami hosszú lesz az útja, de a vértje a legtöbb karomtól és agyartól meg tudja menteni. Legalábbis így hiszi ugyanis egyszer sem próbálta.*
*Szóval van egy társa a városban. A törpe nem akar a városba menni, mert egyszerűen lecsapnák.*
-Bölénynek igaza van. Jobban járunk, ha az erdő sűrűjében próbálunk átsurranni, és nem vesződünk a folyón átkelésével, csak fenn északon a láp előtt. *Morogja magában. A várostól keletre jöttek először, hát most menjenek attól nyugatra. Nekik is egyszerűbb lesz.*
-Amúgy sem jó odakint a nyílt terepen fosztogatni. A múltkor is majdnem baj lett belőle. *Kicsit aggódik, hogy két barátja esetleg okosnak fogja tartani, mert ő mindig jobban szeretett hülye lenni. Akkor ha valami balul sül el tud másokat hibáztatni és nem kell felelősséget vállalnia. Mi több még jól le is hordhatja azt akinek a hibájából ezek a dolgok megtörténtek.*
-Persze maga az idegenvezető, de ha ezt most elbasszuk akkor idegenvezetőstül megyünk mind a Krenkataurba. A városőrök mind fosnak a kikötőbe menni, de tudják követni a nyomunkat idáig, és fülön csípnek ha arra megyünk vissza amerre jöttünk. *Morgolódik tovább is. Persze az út amit választott közel sem kellemes. Vannak ott banditák, szörnyetegek, vadászok, nagy rusnya állatok és talán Sa'Tereth szolgái is oda húzták be magukat. Legalábbis akik megmaradtak. De amitől a legjobban fél, hogy vannak odakint olyan mocskok is akiktől még a kikötőiek is tartanak, és a legjobb feltételezése, hogy az erdő banditái inkább a patkányok közé húzódtak be, minthogy odakint kempingezzenek.
Lovával előre baktat és a város határában jobbra és balra tekint. Nem akar bajt, vagyis nem akarja, hogy a baj az ő hátán csattanjon, ő akar bajt csattantani mások hátára.*
-De ha fél ork uram hát mehetünk külön is. Magát nem kergetik csak a Thargok. Én meg nem félek az erdei mumusoktól és boszorkányoktól. *A lovát ugye félti. Ha azt kikapja alóla valami hosszú lesz az útja, de a vértje a legtöbb karomtól és agyartól meg tudja menteni. Legalábbis így hiszi ugyanis egyszer sem próbálta.*
3538. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-03 11:46:10
Üzenet elküldve: 2017-07-03 11:46:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
* Lassan, de biztosan haladnak hát céljuk felé. Kissé zavarja ugyan, hogy immár a sánta törpe is lenéz rá, nem pedig fordítva, de még mindig jobb, mintha mondjuk egy tündér tenné ugyanezt. Persze anélkül, hogy használja szárnyait a repüléshez.
Ha gyereknevelésről van szó, akkor aztán nem is Ante papa tanácsaira kell támaszkodni, mert abból sok jó nem sülhet ki - illetve vannak kivételek. Gravak is milyen szép nagyra nőtt. Igazából nagyobbra is, mint apja és ez sosem tetszett túlzottan Anténak, de egy ideje már nem látták egymást, szóval emiatt nem fáj a feje. Az sem biztos, hogy él még a fia. Ellenben Dargal - aki feltehetően még él, hacsak nem borult bele a vízbe a csónakkal és jött rá, hogy nem tud úszni - egészen satnya ork lett. Gilisztát vadászni jól tud, azt meg kell hagyni - illetve a számszeríjával is jól bánik, de mégis elég idegesítő jelenség.
Na, de egy tündér akkor is más. Legalábbis, ha kikötés az, hogy életben is maradjon, akkor egészen más. Nem lehet rajta széttörni mindenféle buzogányokat, ajtókat, meg ilyesmi, hiszen már egy nagyobb öklös is könnyen végezhet velük. Ki tudja, nem biztos benne, hogy egy ütésnél sokkal többet kibírnának. *
- Lehet. * Bólint végül vigyorogva. Ha ezen múlik, hát szereznek majd a kötél mellé vesszőt is. Nagy az erdő, csak találnak benne fát. A következő kérdés kissé váratlanul éri. Hiszen azt mondta, egyedül van, vagy mi. Ha nem is mondta, bizony ő sem örülne, ha kiderülne, hogy a van még egy harmadik tagja is a törpe-óriás bandának, akiről semmit nem tud még orkunk. Szóval elmondja hát a színtiszta igazságot. Illetve nem. Ez csak amolyan ork tájszólással lehet színtiszta, meg igazság. *
- A társam, aki a városba' maradt, mer'. * Inkább csak megrándítja vállát. * Mer' nem akart erre jönni. * Oldja meg egyszerűbben a magyarázkodást. Arról lehet, hogy nem lenne érdemes szólni, hogy az a bizonyos társa tulajdonképpen most is ott csücsül a folyóparton - már, ha egyáltalán nem ment még el onnan. Azért Ante a maga részéről inkább meghagyná Dargalt utolsó menekülési esélynek. Ha beüt a gebasz és gyorsan kell elhúzni a kikötőből, még mindig ott lesz fia és a csónak. Ha ott lesz. Ez fontos kikötés, amire nincs garancia, csak reménykedni tud benne.
Az óriás remek meglátással operál. Valóban pár perc és az erdőben lesznek, azaz nem a kikötőben. Ez pedig annyit jelent, hogy bizony városőrökre is lehet számítani. Ha nem csak orkunk emlékezete, őt jelenleg nem körözik, de nem biztos, hogy ez így marad, hogyha meglátják ezzel a két nem túl jóarcú fickóval, meg a félős kis tündérlánnyal, aki láthatóan nem élvezi a trióval töltött idejét, ráadásul Ante is erősen fogja a karját. Egyszóval: helyesen szól a melák. *
- Igaz. Amin' beérünk az erdőbe, a folyó felé kén' indulnunk. Aztá' minél előbb átkelni rajta, mer' semmi kedvem a Thargokkal összefutni. * Nincsenek túl jó emlékei a hellyel kapcsolatban. Illetve van egy-kettő - amikor kapott egy kis ételt, az olyan jól esett akkor, mint még soha. * Ha a folyón túl vagyunk, már ott is vagyunk a szántófő'dön. * Magyarázza a többieknek, mert mégiscsak ő az idegenvezetőjük, vagy mi. Szerencsére ezt a környéket egész jól ismeri, de azért ő is tévedhet, szóval reméli, hogy nem számolta el magát túlzottan és nem kapnak majd szemeik közé néhány nyilat, amiért túl közel mentek a Tharg területekhez. *
* Lassan, de biztosan haladnak hát céljuk felé. Kissé zavarja ugyan, hogy immár a sánta törpe is lenéz rá, nem pedig fordítva, de még mindig jobb, mintha mondjuk egy tündér tenné ugyanezt. Persze anélkül, hogy használja szárnyait a repüléshez.
Ha gyereknevelésről van szó, akkor aztán nem is Ante papa tanácsaira kell támaszkodni, mert abból sok jó nem sülhet ki - illetve vannak kivételek. Gravak is milyen szép nagyra nőtt. Igazából nagyobbra is, mint apja és ez sosem tetszett túlzottan Anténak, de egy ideje már nem látták egymást, szóval emiatt nem fáj a feje. Az sem biztos, hogy él még a fia. Ellenben Dargal - aki feltehetően még él, hacsak nem borult bele a vízbe a csónakkal és jött rá, hogy nem tud úszni - egészen satnya ork lett. Gilisztát vadászni jól tud, azt meg kell hagyni - illetve a számszeríjával is jól bánik, de mégis elég idegesítő jelenség.
Na, de egy tündér akkor is más. Legalábbis, ha kikötés az, hogy életben is maradjon, akkor egészen más. Nem lehet rajta széttörni mindenféle buzogányokat, ajtókat, meg ilyesmi, hiszen már egy nagyobb öklös is könnyen végezhet velük. Ki tudja, nem biztos benne, hogy egy ütésnél sokkal többet kibírnának. *
- Lehet. * Bólint végül vigyorogva. Ha ezen múlik, hát szereznek majd a kötél mellé vesszőt is. Nagy az erdő, csak találnak benne fát. A következő kérdés kissé váratlanul éri. Hiszen azt mondta, egyedül van, vagy mi. Ha nem is mondta, bizony ő sem örülne, ha kiderülne, hogy a van még egy harmadik tagja is a törpe-óriás bandának, akiről semmit nem tud még orkunk. Szóval elmondja hát a színtiszta igazságot. Illetve nem. Ez csak amolyan ork tájszólással lehet színtiszta, meg igazság. *
- A társam, aki a városba' maradt, mer'. * Inkább csak megrándítja vállát. * Mer' nem akart erre jönni. * Oldja meg egyszerűbben a magyarázkodást. Arról lehet, hogy nem lenne érdemes szólni, hogy az a bizonyos társa tulajdonképpen most is ott csücsül a folyóparton - már, ha egyáltalán nem ment még el onnan. Azért Ante a maga részéről inkább meghagyná Dargalt utolsó menekülési esélynek. Ha beüt a gebasz és gyorsan kell elhúzni a kikötőből, még mindig ott lesz fia és a csónak. Ha ott lesz. Ez fontos kikötés, amire nincs garancia, csak reménykedni tud benne.
Az óriás remek meglátással operál. Valóban pár perc és az erdőben lesznek, azaz nem a kikötőben. Ez pedig annyit jelent, hogy bizony városőrökre is lehet számítani. Ha nem csak orkunk emlékezete, őt jelenleg nem körözik, de nem biztos, hogy ez így marad, hogyha meglátják ezzel a két nem túl jóarcú fickóval, meg a félős kis tündérlánnyal, aki láthatóan nem élvezi a trióval töltött idejét, ráadásul Ante is erősen fogja a karját. Egyszóval: helyesen szól a melák. *
- Igaz. Amin' beérünk az erdőbe, a folyó felé kén' indulnunk. Aztá' minél előbb átkelni rajta, mer' semmi kedvem a Thargokkal összefutni. * Nincsenek túl jó emlékei a hellyel kapcsolatban. Illetve van egy-kettő - amikor kapott egy kis ételt, az olyan jól esett akkor, mint még soha. * Ha a folyón túl vagyunk, már ott is vagyunk a szántófő'dön. * Magyarázza a többieknek, mert mégiscsak ő az idegenvezetőjük, vagy mi. Szerencsére ezt a környéket egész jól ismeri, de azért ő is tévedhet, szóval reméli, hogy nem számolta el magát túlzottan és nem kapnak majd szemeik közé néhány nyilat, amiért túl közel mentek a Tharg területekhez. *
3537. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-03 00:06:57
Üzenet elküldve: 2017-07-03 00:06:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Amint a kikötőbe ér, megköszöni a fuvart a kocsisnak, aki már megy is tovább a másik irányba. A dokkokon és az utcákon végignézve eléggé csalódott. Szebbre számított, valami... Valami festőibbre. Sok helyen járt, sok lepusztított kikötőben megfordult, de azt hitte, ha a város olyan rendezett, akkor a kikötővel sem lehet ez másképp. Hát tévedett. Sokat azonban ezen nem búslakodik, hiszen neki máshol akad dolga. A világítótorony azonnal feltűnik neki, nem nehéz észrevenni. El is indul felé, fejében már a kész öletettel.*
3536. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:36:17
Üzenet elküldve: 2017-07-02 21:36:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
*Hatalmas léptekkel battyog a törpe mellett. Időnként lenéz a másik kettőre, meg a lóra. Kénytelen megállapítani hogy túl gyorsan megy, vagy a másik kettő túl lassú. Egyelőre úgy dönt nem teszi szóvá, és vissza fogja magát, így már egy a tempó.
Remekül festenek így négyen, az óriás, medveszőr köpenyben, véres bunkós bottal. A talpig vasban utazó törpe lóháton, és az ork aki egy meztelen tündért rángat maga után. Nem kimondottan nyújtják békés cserkész őrs benyomását. De mondjuk ez őt marhára nem izgatja. Mindazonáltal, van nekik egy másik gondjuk, ami vörös köpenyek formájában fog jelentkezni, amint elhagyják a kikötőt.*
-A vá'osőrök is rése' lesznek mán.*Mondja jelentőségteljesen mind két társának. Nem fűzi tovább a gondolatmenetet, de úgy gondolta azért jó ha szóvá teszi a dolgot. Belefuthatnak egy járőrbe, és azok könnyen elkezdhetnek érdeklődni. Főleg akkor ha egy óriást és egy törpét keresnek. És az orknak sincs túl meggyőző feje. Nem lenne meglepve ha őt is köröznék.*
-Nem az úton kén' mennünk.*Világítja meg végül mire gondolt.*
*Hatalmas léptekkel battyog a törpe mellett. Időnként lenéz a másik kettőre, meg a lóra. Kénytelen megállapítani hogy túl gyorsan megy, vagy a másik kettő túl lassú. Egyelőre úgy dönt nem teszi szóvá, és vissza fogja magát, így már egy a tempó.
Remekül festenek így négyen, az óriás, medveszőr köpenyben, véres bunkós bottal. A talpig vasban utazó törpe lóháton, és az ork aki egy meztelen tündért rángat maga után. Nem kimondottan nyújtják békés cserkész őrs benyomását. De mondjuk ez őt marhára nem izgatja. Mindazonáltal, van nekik egy másik gondjuk, ami vörös köpenyek formájában fog jelentkezni, amint elhagyják a kikötőt.*
-A vá'osőrök is rése' lesznek mán.*Mondja jelentőségteljesen mind két társának. Nem fűzi tovább a gondolatmenetet, de úgy gondolta azért jó ha szóvá teszi a dolgot. Belefuthatnak egy járőrbe, és azok könnyen elkezdhetnek érdeklődni. Főleg akkor ha egy óriást és egy törpét keresnek. És az orknak sincs túl meggyőző feje. Nem lenne meglepve ha őt is köröznék.*
-Nem az úton kén' mennünk.*Világítja meg végül mire gondolt.*
3535. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-02 19:16:10
Üzenet elküldve: 2017-07-02 19:16:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák, Tündérvásár, miegyéb //
*Örül, hogy az óriással végül sikerült dűlőre jutni. ez sajnos azt is jelenti, hogy ma még neki pajzsot kell eszkábálnia. Szerencsére viszont egy jó kis rablást is jelent, és ezúttal már kisebb célponttól akarnak nagyobb zsákmányt szerezni, és persze mind tapasztaltabbak mint amennyire a törpe tapasztalatlan volt első alkalommal.
Útba igazítaná a behemótot, de a másik behemót már mutatja is az irányt, a törpe pedig felkapva a lóra immáron mellettük mehet, és immáron élvezheti az állat nyújtotta magasságot is, amiről persze lenézhet Antéra. Ha meglesz a nagy dögük akkor még inkább lefelé nézhet a világra aminek őszintén örül.*
-Hát nem tudom, a kölykök még talán nem értik mi az a számszeríj. Szerintem egy vesszővel többre mész nála. *Nem ért a gyerekneveléshez ahogy sok minden máshoz sem ért. Nem rajong az ötletért, hogy három nagy szőrös hímegyed egy meztelen tündérkét cipeljen magával mindenhova, mármint ha pontos akar lenni azzal nem ért egyet, hogy ez a meztelen tündérke kiskorú legyen. Egy felnőttel persze tudna mit kezdeni, amíg össze nem törik két társa alatt. Így ugye rögtön mindenki bűnözőnek, vagy valami még rosszabbnak könyveli el őket. Esélyük sincs rá, hogy normálisan nézzenek rájuk.*
-Apropó, kinél volt számszeríj? *Kérdezi az orktól, mert nála láthatólag nincs efféle fegyver. Csupán egy parittya. A törpénél van számszeríj, de azzal inkább az ellenséget akarja lőni nem a foglyaikat. Így, hogy az orknak talán van egy társa, vagy egy olyan üzletfele akiről ők nem tudnak máris egy picit kényesebb az egész dolog. A tündérről egy darabig még nem akar több szót ejteni. Ha minden jól megy még ma rátalálhatnak a magányos házra meg a szükséges kötélre és mogyorófa vesszőre. Ha ezektől a kislány megszelídül az egy remek alkalom lenne egyrészt a hasznosítására, másrészt az emberi kinézetének helyreállítására. De ezt majd akkor fogja szóba hozni.*
*Örül, hogy az óriással végül sikerült dűlőre jutni. ez sajnos azt is jelenti, hogy ma még neki pajzsot kell eszkábálnia. Szerencsére viszont egy jó kis rablást is jelent, és ezúttal már kisebb célponttól akarnak nagyobb zsákmányt szerezni, és persze mind tapasztaltabbak mint amennyire a törpe tapasztalatlan volt első alkalommal.
Útba igazítaná a behemótot, de a másik behemót már mutatja is az irányt, a törpe pedig felkapva a lóra immáron mellettük mehet, és immáron élvezheti az állat nyújtotta magasságot is, amiről persze lenézhet Antéra. Ha meglesz a nagy dögük akkor még inkább lefelé nézhet a világra aminek őszintén örül.*
-Hát nem tudom, a kölykök még talán nem értik mi az a számszeríj. Szerintem egy vesszővel többre mész nála. *Nem ért a gyerekneveléshez ahogy sok minden máshoz sem ért. Nem rajong az ötletért, hogy három nagy szőrös hímegyed egy meztelen tündérkét cipeljen magával mindenhova, mármint ha pontos akar lenni azzal nem ért egyet, hogy ez a meztelen tündérke kiskorú legyen. Egy felnőttel persze tudna mit kezdeni, amíg össze nem törik két társa alatt. Így ugye rögtön mindenki bűnözőnek, vagy valami még rosszabbnak könyveli el őket. Esélyük sincs rá, hogy normálisan nézzenek rájuk.*
-Apropó, kinél volt számszeríj? *Kérdezi az orktól, mert nála láthatólag nincs efféle fegyver. Csupán egy parittya. A törpénél van számszeríj, de azzal inkább az ellenséget akarja lőni nem a foglyaikat. Így, hogy az orknak talán van egy társa, vagy egy olyan üzletfele akiről ők nem tudnak máris egy picit kényesebb az egész dolog. A tündérről egy darabig még nem akar több szót ejteni. Ha minden jól megy még ma rátalálhatnak a magányos házra meg a szükséges kötélre és mogyorófa vesszőre. Ha ezektől a kislány megszelídül az egy remek alkalom lenne egyrészt a hasznosítására, másrészt az emberi kinézetének helyreállítására. De ezt majd akkor fogja szóba hozni.*
3534. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-29 23:50:19
Üzenet elküldve: 2017-06-29 23:50:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
*A part egy percen belül csatatérré változik. Elsőnek a már ismert kis csapat kezd cselekedni. A jól elhelyezett lövészek számszeríjaikkal pontos lövéseket küldenek az üldözők felé, akik közül ketten is ordítva buknak föl. Egy pillanat múlva már mellettük vannak a hajóról a fekete nő által vezetett harcosok is és ölni kész fegyverekkel állnak laza csatarendbe, középen helyet hagyva érkező társaiknak. Eközben a hajó tatján is lövészek sorakoznak föl. Íjak pendülnek és nyilak repülnek a támadók felé, újabb sérüléseket okozva. Ez már megtöri a rohamozó kedvüket, közelharca már nem is lesz szükség. Megfordulnak és ahogy jöttek, úgy igen gyorsan el is iszkolnak a legközelebbi fedezékek irányába, jajgató sebesültjeiket magukkal cipelve. Távozásukat a hajón hangosan éljenzik és nem egy becsmérlő megjegyzés elhangzik. A "patkányok" gyakran visszatérő elem. Eközben az partról mindenki a fedélzetre száll át, senki nem marad a mólón. Amint a kormány álláshoz érnek, a fekete szépség az újonnan jöttek közül a legnagyobb szakállú, több kardot és tőrt is viselő alak elé perdül és büszkén kihúzza magát.*
-Kapitány, a hajó kifutásra kész. *A férfi elégedetten bólint.*
-Akkor gyerünk! Egyébként szép munka volt, fiúk. Megmutattuk a büdös patkányoknak, hogy kié a part. *Szavaira éljenzés a felelet. A férfi büszkén tekint végig a matrózain, amíg szeme meg nem akad Reydisen. A feketéhez fordul.*
-Az meg ki? *A lány vállat vonva felel.*
-Valami őrült luvnya. Azt mondta, azért jött, hogy tőled tanuljon. *A férfi Reydis szemébe néz, látszólag érdektelenül.*
-Igaz ez?
*A part egy percen belül csatatérré változik. Elsőnek a már ismert kis csapat kezd cselekedni. A jól elhelyezett lövészek számszeríjaikkal pontos lövéseket küldenek az üldözők felé, akik közül ketten is ordítva buknak föl. Egy pillanat múlva már mellettük vannak a hajóról a fekete nő által vezetett harcosok is és ölni kész fegyverekkel állnak laza csatarendbe, középen helyet hagyva érkező társaiknak. Eközben a hajó tatján is lövészek sorakoznak föl. Íjak pendülnek és nyilak repülnek a támadók felé, újabb sérüléseket okozva. Ez már megtöri a rohamozó kedvüket, közelharca már nem is lesz szükség. Megfordulnak és ahogy jöttek, úgy igen gyorsan el is iszkolnak a legközelebbi fedezékek irányába, jajgató sebesültjeiket magukkal cipelve. Távozásukat a hajón hangosan éljenzik és nem egy becsmérlő megjegyzés elhangzik. A "patkányok" gyakran visszatérő elem. Eközben az partról mindenki a fedélzetre száll át, senki nem marad a mólón. Amint a kormány álláshoz érnek, a fekete szépség az újonnan jöttek közül a legnagyobb szakállú, több kardot és tőrt is viselő alak elé perdül és büszkén kihúzza magát.*
-Kapitány, a hajó kifutásra kész. *A férfi elégedetten bólint.*
-Akkor gyerünk! Egyébként szép munka volt, fiúk. Megmutattuk a büdös patkányoknak, hogy kié a part. *Szavaira éljenzés a felelet. A férfi büszkén tekint végig a matrózain, amíg szeme meg nem akad Reydisen. A feketéhez fordul.*
-Az meg ki? *A lány vállat vonva felel.*
-Valami őrült luvnya. Azt mondta, azért jött, hogy tőled tanuljon. *A férfi Reydis szemébe néz, látszólag érdektelenül.*
-Igaz ez?
3533. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-28 11:35:11
Üzenet elküldve: 2017-06-28 11:35:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Úgy tűnik, az üzlet megköttetett. A lány belemegy a dologba, elmondja, mikor akar találkozni, a férfi pedig rábólint. Neki tökéletes az időpont. Elköszönnek, majd nézi, ahogyan a lány eltűnik. Végigsimít lova hátán, majd még gyalog elvezeti a sikátorból. Ott felpattan a hátára, hogy továbbmenjen. Sok dolog van még, amit el kell intéznie, nem ér rá. Végigvágtat a kikötőben, elég furcsa hatást kelthet: egy fekete bőrű, fekete ruhájú férfi lovagol fekete lován. Csak a fehér. Ha nem saját magáról lenne szó, talán még meg is ijedne.*
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Úgy tűnik, az üzlet megköttetett. A lány belemegy a dologba, elmondja, mikor akar találkozni, a férfi pedig rábólint. Neki tökéletes az időpont. Elköszönnek, majd nézi, ahogyan a lány eltűnik. Végigsimít lova hátán, majd még gyalog elvezeti a sikátorból. Ott felpattan a hátára, hogy továbbmenjen. Sok dolog van még, amit el kell intéznie, nem ér rá. Végigvágtat a kikötőben, elég furcsa hatást kelthet: egy fekete bőrű, fekete ruhájú férfi lovagol fekete lován. Csak a fehér. Ha nem saját magáról lenne szó, talán még meg is ijedne.*
3532. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-27 16:11:20
Üzenet elküldve: 2017-06-27 16:11:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*A sötételf gyorsan belement. Vagy nagyon felveti a pénz, és számára semmit sem jelent, ha pár száz arannyal többet kell fizetnie; vagy neki sincs ideje alkudozni, menne már a dolgára. Idya csak örül, ha övé az utolsó szó, bár ha tudja, hogy ilyen könnyen megadja magát a másik, kicsit még feljebb emeli az árat, de most már mindegy. Ha nagyon ügyes lesz, több, mint ezer arany üti a markát, de az a hatszáz sem lenne rossz. És ha már a fejét leszedi, a nála lévő többi fegyvert is elkobozza, hátha sikerül megválnia tőlük, és még több aranyat nyerhet az ügyön.*
-Tökéletes!
*A Thargok felé egyetlen egyszer járt, mikor egy eredart keresett. Alig pár napot töltött ott, semmi városnézés, csak keresgélés, úgyhogy legalább megismerhet egy új környéket.*
-Amint tehetem, indulok. *Hogy ez mikor fog megtörténni, arról fogalma sincs, meglepően besűrűsödtek a napjai az elmúlt időszakban, hirtelen mindenkinek ő kell.* Találkozzunk egy hat múlva a Rumos Rókalyukban. Ha nem lennék ott, akkor meghaltam... vagy kések. Legkésőbb alkonyatkor megérkezem.
*Ígéri, és ezzel mindent meg is beszéltek. Aprót biccent a férfi felé búcsúzóul, majd hátat fordítva elindul visszafelé az úton.*
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*A sötételf gyorsan belement. Vagy nagyon felveti a pénz, és számára semmit sem jelent, ha pár száz arannyal többet kell fizetnie; vagy neki sincs ideje alkudozni, menne már a dolgára. Idya csak örül, ha övé az utolsó szó, bár ha tudja, hogy ilyen könnyen megadja magát a másik, kicsit még feljebb emeli az árat, de most már mindegy. Ha nagyon ügyes lesz, több, mint ezer arany üti a markát, de az a hatszáz sem lenne rossz. És ha már a fejét leszedi, a nála lévő többi fegyvert is elkobozza, hátha sikerül megválnia tőlük, és még több aranyat nyerhet az ügyön.*
-Tökéletes!
*A Thargok felé egyetlen egyszer járt, mikor egy eredart keresett. Alig pár napot töltött ott, semmi városnézés, csak keresgélés, úgyhogy legalább megismerhet egy új környéket.*
-Amint tehetem, indulok. *Hogy ez mikor fog megtörténni, arról fogalma sincs, meglepően besűrűsödtek a napjai az elmúlt időszakban, hirtelen mindenkinek ő kell.* Találkozzunk egy hat múlva a Rumos Rókalyukban. Ha nem lennék ott, akkor meghaltam... vagy kések. Legkésőbb alkonyatkor megérkezem.
*Ígéri, és ezzel mindent meg is beszéltek. Aprót biccent a férfi felé búcsúzóul, majd hátat fordítva elindul visszafelé az úton.*
3531. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:46:05
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:46:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Számított arra, hogy a lány módosít.. Mindenki azt szokta, ő maga is, ha egy megbízást fogad el. Nem is mérges ez miatt, sőt, talán ezért ér meg néha picit kevesebbet mondani annál, mint amennyit ő mag adna érte.*
- Rendbe, a kettőért együtt 1200, a fáradozásért 400, ahogy szeretnéd.
*Látszik rajta, hogy nem igazán érdekli, ahogy a nemesi származása is tökéletesen lerí róla. Ebből már persze lehet következtetni, hogy miért nem érdekli a pénz: van abból elég úgy is.*
- A Thargok felé keresgélj.
*Mondja, majd rákérdez, hogy mikor és hol találkozzanak újra, csak a biztonság kedvéért.*
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Számított arra, hogy a lány módosít.. Mindenki azt szokta, ő maga is, ha egy megbízást fogad el. Nem is mérges ez miatt, sőt, talán ezért ér meg néha picit kevesebbet mondani annál, mint amennyit ő mag adna érte.*
- Rendbe, a kettőért együtt 1200, a fáradozásért 400, ahogy szeretnéd.
*Látszik rajta, hogy nem igazán érdekli, ahogy a nemesi származása is tökéletesen lerí róla. Ebből már persze lehet következtetni, hogy miért nem érdekli a pénz: van abból elég úgy is.*
- A Thargok felé keresgélj.
*Mondja, majd rákérdez, hogy mikor és hol találkozzanak újra, csak a biztonság kedvéért.*
3530. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:36:05
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:36:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Rögtön belecsap a lecsóba. A lány figyelmesen hallgatja minden szavát, lelki szemei előtt a leírásnak megfelelő páros jelenik meg, így könnyebb lesz őket felismerni, ha valójában találkozik velük. A nőnek ne legyen baja. Ez kicsit megnehezíti a dogot. Ha turbékoló párról van szó, akkor a nő védeni fogja a férfit, főleg ha látja, hogy egy apró, gyenge tündérrel van dolga. Ez csak a látszat, de ha a némber rátámad, óvatosnak kell lennie.*
-Értem.
*Bólint, majd jön a fizetség. A legfontosabb dolog, és elég csábító, habér van egy szépséghibája.*
-A fejért és a tőrért 1200-at. *Felárat kér azért, mert ügyes volt, és mindkettőt sikerült megcsinálnia.* És ha nem sikerül, megszökik előlem, akkor is fizetsz 400 aranyat, hogy ne köpjelek be. Megbeszéltük?
*Kifejezetten olcsón adja a szolgálatait, a legtöbb esetben nagyon sokat kér, és amennyire csak lehet feltolja az árat. Viszont most van pénze, nem akarja ezzel húzni az időt, és a munka sem tűnik feltétlenül nehéznek. Egy szöszke ember, meg a luvnyája. Ha valami mégis balul sülne el, akkor is kap 400 aranyat a fáradozásaiért.*
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Rögtön belecsap a lecsóba. A lány figyelmesen hallgatja minden szavát, lelki szemei előtt a leírásnak megfelelő páros jelenik meg, így könnyebb lesz őket felismerni, ha valójában találkozik velük. A nőnek ne legyen baja. Ez kicsit megnehezíti a dogot. Ha turbékoló párról van szó, akkor a nő védeni fogja a férfit, főleg ha látja, hogy egy apró, gyenge tündérrel van dolga. Ez csak a látszat, de ha a némber rátámad, óvatosnak kell lennie.*
-Értem.
*Bólint, majd jön a fizetség. A legfontosabb dolog, és elég csábító, habér van egy szépséghibája.*
-A fejért és a tőrért 1200-at. *Felárat kér azért, mert ügyes volt, és mindkettőt sikerült megcsinálnia.* És ha nem sikerül, megszökik előlem, akkor is fizetsz 400 aranyat, hogy ne köpjelek be. Megbeszéltük?
*Kifejezetten olcsón adja a szolgálatait, a legtöbb esetben nagyon sokat kér, és amennyire csak lehet feltolja az árat. Viszont most van pénze, nem akarja ezzel húzni az időt, és a munka sem tűnik feltétlenül nehéznek. Egy szöszke ember, meg a luvnyája. Ha valami mégis balul sülne el, akkor is kap 400 aranyat a fáradozásaiért.*
3529. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:20:49
Üzenet elküldve: 2017-06-27 15:20:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Nem kell túl sokáig várakoznia, a tündér elég hamar megjelenik. Nagyon könnyű beazonosítani, hiszen nem sok olyan szárnyas van, amelyik nem ájul el a cuki dolgoktól, márpedig az előtte állóról lrí, hogy nem a cuki fajta tündi-bündi.*
~Tökéletes. Tündérre senki sem gyanakodna. Senki.~
- Üdv.
*Bólint.*
- Ember, férfi.
*Kezdi a felsorolást.*
- 20 körüli, szőke, vállig érő haj, az arcán heg. Vele egy nő. Szintén ember. Szintén vállig érő haj, vörös. Szeplős, magas, vékony. A nőnek ne legyen baja.
*Pici szünet után folytatja.*
- 1000 aranyat vitt el, és egy adag fegyvert. Egy díszes, mintás tört, tusában egy drágakő. Egy szintén díszes hosszú kard, illetve egy dobótőrt.
*Újabb pici szünet.*
- 300 a férfi kezéért, 500 a drágaköves fegyverért, 600 a fejéért. A többi nem érdekel. Ha a tőrt és a fejét is hozod 1000.
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Nem kell túl sokáig várakoznia, a tündér elég hamar megjelenik. Nagyon könnyű beazonosítani, hiszen nem sok olyan szárnyas van, amelyik nem ájul el a cuki dolgoktól, márpedig az előtte állóról lrí, hogy nem a cuki fajta tündi-bündi.*
~Tökéletes. Tündérre senki sem gyanakodna. Senki.~
- Üdv.
*Bólint.*
- Ember, férfi.
*Kezdi a felsorolást.*
- 20 körüli, szőke, vállig érő haj, az arcán heg. Vele egy nő. Szintén ember. Szintén vállig érő haj, vörös. Szeplős, magas, vékony. A nőnek ne legyen baja.
*Pici szünet után folytatja.*
- 1000 aranyat vitt el, és egy adag fegyvert. Egy díszes, mintás tört, tusában egy drágakő. Egy szintén díszes hosszú kard, illetve egy dobótőrt.
*Újabb pici szünet.*
- 300 a férfi kezéért, 500 a drágaköves fegyverért, 600 a fejéért. A többi nem érdekel. Ha a tőrt és a fejét is hozod 1000.
3528. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-27 14:57:27
Üzenet elküldve: 2017-06-27 14:57:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Éppen csak pirkad, mikor előmerészkedik a búvóhelyéről. Sietve öltözött fel, a hosszú, fekete csuklyás köpenyét kanyarította magára, arcába húzta a csuklyát, és már indul is. A festéket rég lemosta, az csak a tetováláshoz kellett, így meztelen arcát el kell rejtenie a kíváncsi szemek elől. A dokkokhoz siet, egy sötét, elhagyott sikátorba, ahol találkoznia kell valakivel. Hogy pontosan ki lesz az, azt nem tudja, de pénzt ígért neki, ami elég motiváció, hogy ilyen korán felkeljen, és szóba álljon az illetővel. Az utca végében meg is pillantja az emberét. Egy magas, fehér hajó mélységi férfi, aki lovát vezetve halad felé. Idya megáll az utca közepén, és bevárja a másikat. Remélhetőleg félreértések és értetlenkedések nélkül sikerül beazonosítaniuk egymást.*
-Üdv! *Köszön színtelen hangon.*
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Éppen csak pirkad, mikor előmerészkedik a búvóhelyéről. Sietve öltözött fel, a hosszú, fekete csuklyás köpenyét kanyarította magára, arcába húzta a csuklyát, és már indul is. A festéket rég lemosta, az csak a tetováláshoz kellett, így meztelen arcát el kell rejtenie a kíváncsi szemek elől. A dokkokhoz siet, egy sötét, elhagyott sikátorba, ahol találkoznia kell valakivel. Hogy pontosan ki lesz az, azt nem tudja, de pénzt ígért neki, ami elég motiváció, hogy ilyen korán felkeljen, és szóba álljon az illetővel. Az utca végében meg is pillantja az emberét. Egy magas, fehér hajó mélységi férfi, aki lovát vezetve halad felé. Idya megáll az utca közepén, és bevárja a másikat. Remélhetőleg félreértések és értetlenkedések nélkül sikerül beazonosítaniuk egymást.*
-Üdv! *Köszön színtelen hangon.*
3527. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-27 13:44:45
Üzenet elküldve: 2017-06-27 13:44:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Még a nap sem kelt fel, mikor lovával megjelenik a kikötőben. Éjfél, a csillogó, fekete szőrű ló furcsán, fején fenntartva lépked. Mintha nem csak a hátán ülő sötételf lenne büszke származására, hanem maga a paripa is. A férfi egy ideig lovagol, külső szemlélőnek is tiszta lehet, hogy valakit keres. Pár perc múlva leszáll az állat hátáról, és kézben vezeti tovább. Szemével a néha elhaladó személyeket figyeli, hátha azt látja, akit éppen vár. Egy ponton megáll, végigsimít a ló orrán, majd szürke szemeivel tovább figyel.*
//Tolvajhoz orgyilkos jár//
*Még a nap sem kelt fel, mikor lovával megjelenik a kikötőben. Éjfél, a csillogó, fekete szőrű ló furcsán, fején fenntartva lépked. Mintha nem csak a hátán ülő sötételf lenne büszke származására, hanem maga a paripa is. A férfi egy ideig lovagol, külső szemlélőnek is tiszta lehet, hogy valakit keres. Pár perc múlva leszáll az állat hátáról, és kézben vezeti tovább. Szemével a néha elhaladó személyeket figyeli, hátha azt látja, akit éppen vár. Egy ponton megáll, végigsimít a ló orrán, majd szürke szemeivel tovább figyel.*
3526. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 21:14:35
Üzenet elküldve: 2017-06-26 21:14:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
*Csak bólint, mikor Nolie végül felfogja, hogy az ő szeretett Norija egy gyilkos, ráadásul a lány fajtársának életét vette el. A vigasztaló szavak jól esnek neki, hogy legalább ő nem ítéli el emiatt. Igaz, ez kölcsönös. Mióta fürdőben találkoztak egymással, azóta mindkettejük elfogadja a másikat minden kisebb-nagyobb bajával. Jó, hogy még léteznek ilyen lények is ezen a világon.*
- Köszönöm Nolie, és igen, neked adom. Veled lesz majd mindig, és emlékeztet majd rám téged. Na meg egyszer talán hasznos is lesz, de adja az ég, hogy ne kelljen használnod soha.
*Majd hosszas ölelgetés után engedik csak el egymást, Nori pár lépést hátrál.*
- Igen, most már menned kell.
*Nem lehet tudni, követte-e valaki Noliet. Igazából azt sem tudja, hogy a neki elfecsegett információ miatt bajba kerülhet-e, de szeretne megbízni a kis fehér tündérben, hogy a titkai, és főleg holléte nála jó kezekben van.*
- Megpróbálok, de te is vigyázz magadra. Én még látni szeretnélek.
*Most már ő is majdnem elsírja magát. Ha börtönbe kerül, vagy megölik, akkor nem láthatja majd Noliet, és ezt nagyon nem szeretné.*
- Itt megtalálsz!
*Integet ő is, mikor Nolie már távolodó félben van, aztán visszafordul a világítótorony felé, és sokkal lassabb léptekben, mint a lefele vezető út során volt, indul vissza. Reméli, hogy Ark és a többiek nem arról fogják faggatni egy órán át, hogy miért rohant el onnan olyan hirtelen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.26 21:18:12
*Csak bólint, mikor Nolie végül felfogja, hogy az ő szeretett Norija egy gyilkos, ráadásul a lány fajtársának életét vette el. A vigasztaló szavak jól esnek neki, hogy legalább ő nem ítéli el emiatt. Igaz, ez kölcsönös. Mióta fürdőben találkoztak egymással, azóta mindkettejük elfogadja a másikat minden kisebb-nagyobb bajával. Jó, hogy még léteznek ilyen lények is ezen a világon.*
- Köszönöm Nolie, és igen, neked adom. Veled lesz majd mindig, és emlékeztet majd rám téged. Na meg egyszer talán hasznos is lesz, de adja az ég, hogy ne kelljen használnod soha.
*Majd hosszas ölelgetés után engedik csak el egymást, Nori pár lépést hátrál.*
- Igen, most már menned kell.
*Nem lehet tudni, követte-e valaki Noliet. Igazából azt sem tudja, hogy a neki elfecsegett információ miatt bajba kerülhet-e, de szeretne megbízni a kis fehér tündérben, hogy a titkai, és főleg holléte nála jó kezekben van.*
- Megpróbálok, de te is vigyázz magadra. Én még látni szeretnélek.
*Most már ő is majdnem elsírja magát. Ha börtönbe kerül, vagy megölik, akkor nem láthatja majd Noliet, és ezt nagyon nem szeretné.*
- Itt megtalálsz!
*Integet ő is, mikor Nolie már távolodó félben van, aztán visszafordul a világítótorony felé, és sokkal lassabb léptekben, mint a lefele vezető út során volt, indul vissza. Reméli, hogy Ark és a többiek nem arról fogják faggatni egy órán át, hogy miért rohant el onnan olyan hirtelen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.26 21:18:12
3525. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 20:42:38
Üzenet elküldve: 2017-06-26 20:42:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
*Nolie kicsit össze van zavarodva. A pénzt még megérti, lehet fizetség a hozott italokért. Világos. De hogy az ő drága, szeretett Norija gyilkos legyen, ezt nem tudja ilyen könnyedén feldolgozni. Tágra nyílt, meglepett tekintettel mered előre, próbálja felfogni a hallottakat. Ork, áldozat, oltár, tündér, szárny. Nem, nem akarja megérteni. Nori még mindig Nori, bármi is történt vele, bármit is tett. Az lesz a legjobb, ha nem is tudja, pontosan mi történt aznap este, csak elfogadja, hogy menekülnie kell.*
-Értem. *Bólint lassan, még mindig kattognak a fogaskerekek az agyában, hogy elraktározzák-e a kapott információt.* Én... *Mit is kéne ilyenkor mondani.* Engem nem érdekel, mit csináltál. Nem érdekel, kit bántottál, és ki bántott. Velem kedves voltál, megszerettél, nekem ez bőven elég.
*Megint érzi, hogy könnyek szöknek a szemébe. A lánynak mindig sikerül megríkatnia. Esetlenül kidörzsöli a csípős cseppeket a szeméből, és sietve tereli a témát másra.*
-Nagyon szívesen keresek még neked varázsitalokat. *Lelkesedik az ötletet hallva.* Sok helyen megfordulok a városban; ha tudnád, mennyi ember tart magánál ilyet feleslegesen, ők egész olcsón megválnak tőle. Meg persze vannak más módszereim is, de ez maradjon üzleti titok.
*Mosolyodik el játékosan. Most már tényleg indulnia kell. Nem akar a kelleténél egy perccel sem több időt tölteni a kikötő sötét utcáin.*
-Ezt nekem adod? *Veszi át elhaló hangon a tőrt. Még sosem volt ilyen komoly fegyver a kezében. Gondolkodott már rajta, hogy valamit be kéne szerezni, de csak egy apró pengére gondolt, nem egy ilyen hosszú, éles tőrre.* Ez nagyon szép. Köszönöm!
*A fegyvert a ruha övébe csúsztatja, majd ha visszatért a városba keres neki egy rendes hüvelyt, amiben magánál hordhatja.*
-Akkor... azt hiszem, mennem kéne.
*Kezdi bizonytalanul a búcsúzkodást. Sosem volt a szavak tündére, nem is nagyon tud ennél többet mondani. Megöleli a fekete lányt, és amint lábai ismét a földet érik, lassan elindul vissza, az erdő felé.*
-Vigyázz magadra!
*Szól még vissza, búcsút int, majd megszaporázza lépteit, és eltűnik a tömegben.*
*Nolie kicsit össze van zavarodva. A pénzt még megérti, lehet fizetség a hozott italokért. Világos. De hogy az ő drága, szeretett Norija gyilkos legyen, ezt nem tudja ilyen könnyedén feldolgozni. Tágra nyílt, meglepett tekintettel mered előre, próbálja felfogni a hallottakat. Ork, áldozat, oltár, tündér, szárny. Nem, nem akarja megérteni. Nori még mindig Nori, bármi is történt vele, bármit is tett. Az lesz a legjobb, ha nem is tudja, pontosan mi történt aznap este, csak elfogadja, hogy menekülnie kell.*
-Értem. *Bólint lassan, még mindig kattognak a fogaskerekek az agyában, hogy elraktározzák-e a kapott információt.* Én... *Mit is kéne ilyenkor mondani.* Engem nem érdekel, mit csináltál. Nem érdekel, kit bántottál, és ki bántott. Velem kedves voltál, megszerettél, nekem ez bőven elég.
*Megint érzi, hogy könnyek szöknek a szemébe. A lánynak mindig sikerül megríkatnia. Esetlenül kidörzsöli a csípős cseppeket a szeméből, és sietve tereli a témát másra.*
-Nagyon szívesen keresek még neked varázsitalokat. *Lelkesedik az ötletet hallva.* Sok helyen megfordulok a városban; ha tudnád, mennyi ember tart magánál ilyet feleslegesen, ők egész olcsón megválnak tőle. Meg persze vannak más módszereim is, de ez maradjon üzleti titok.
*Mosolyodik el játékosan. Most már tényleg indulnia kell. Nem akar a kelleténél egy perccel sem több időt tölteni a kikötő sötét utcáin.*
-Ezt nekem adod? *Veszi át elhaló hangon a tőrt. Még sosem volt ilyen komoly fegyver a kezében. Gondolkodott már rajta, hogy valamit be kéne szerezni, de csak egy apró pengére gondolt, nem egy ilyen hosszú, éles tőrre.* Ez nagyon szép. Köszönöm!
*A fegyvert a ruha övébe csúsztatja, majd ha visszatért a városba keres neki egy rendes hüvelyt, amiben magánál hordhatja.*
-Akkor... azt hiszem, mennem kéne.
*Kezdi bizonytalanul a búcsúzkodást. Sosem volt a szavak tündére, nem is nagyon tud ennél többet mondani. Megöleli a fekete lányt, és amint lábai ismét a földet érik, lassan elindul vissza, az erdő felé.*
-Vigyázz magadra!
*Szól még vissza, búcsút int, majd megszaporázza lépteit, és eltűnik a tömegben.*
3524. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:59:14
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:59:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
*Nem gondolta volna, hogy a legutóbbi találkozásuk ekkora hatást gyakorolt a lányra. Az addig oké, hogy hiányzott neki, és most megkereste, de hogy még könnyeket is ejtsen örömében, na erre már egyáltalán nem számított. Nem is tudja mikor szerette őt valaki utoljára ennyire, mint ez a kis ártatlan tündér.*
- Én is örülök, hogy látlak, és igen, nagyon örülök az ajándékodnak. A pénzt pedig fogadd el, megérdemled.
*Mosolyog, próbál minden egyes kérdésre válaszolni, ám ez koránt sem olyan egyszerű. Még mielőtt Nolie szavai végleg elszabadulnának, és már nem lehetne őket megállítani, Nori veszi át az irányítást.*
- Tudod mit? Most, hogy megbizonyosodtam arról, milyen ügyes vagy, már tudom is, mi lesz a megfelelő munka a számodra. Szerezz még nekem ilyeneket, és én kifizetem.
*Nagyon szereti a lánykát, és még hasznos is számára. Jobbat nem is kívánhatna magának. Az éjszakáját próbálta tények nélkül, drámaian előadni, de Nolie olyannyira ártatlannak bizonyul, hogy még komolyan sem veszi a fekete hajú gyilkost. Mert az. Megölt valakit, ráadásul Sa'Tereth mágiáját is közelről láthatta.*
- Nolie, én komolyan beszéltem. Nem mehetek vissza. Azon az éjszakán szemtanúja voltam, ahogy egy ork feláldoz egy sebesült katonát, vagy mit Sa'Terethnek. Egy oltáron, valamiféle mágiával. Előtte én kínoztam azt a katonát. Utána pedig nem is tudom mi történt igazán, de elfogtam egy tündért. Levágtam a szárnyait, aztán kinyírtam. A városőrség bizonyára már rájött néhány dologra, és most engem keresnek.
*A húsmágia eltűnése, amiről Nolie beszél viszont még kapóra jöhet Norinak. Ezek szerint nem csak az általa okozott felfordulás kelt bonyodalmat Artheniorban. Talán elhúzódik annyira az ügy, hogy már senkit sem fog érdekelni amit tett, és megúszhatja a börtönt.
Közben eszébe jut valami. Mégsem engedheti, hogy Nolie az erdőn keresztül, fegyvertelenül gyalogoljon vissza a városba. Az túl veszélyes. Főleg, úgy, hogy ha most el is indul, rá fog esteledni.*
- Vidd ezt magaddal, és használd, ha szükséges!
*Lecsatolja az övéről a hosszútőrt, amit még annak a szerencsétlennek a rakátárában találtak, és Nolienak nyújtja.*
- Én most nem tudlak megvédeni, lehet, hogy magamat sem. Még szükséged lehet rá. *Nagyot sóhajt.* Tudom, hogy nem így gondoltad ezt az egészet, mikor újra találkozunk, de most én nem mehetek veled. Nekem itt kell maradnom. Annyit azonban megígérhetek, hogy amint lehetőségem nyílik rá, megkereslek, és akkor majd nem csak ilyen kevés időt tölthetünk együtt.
*Azzal újra átöleli Noliet, mert ki akarja használni az alkalmat, és a karjaiban tartani a fehér tündért, annyi ideig, ameddig csak lehet.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.26 20:03:35
*Nem gondolta volna, hogy a legutóbbi találkozásuk ekkora hatást gyakorolt a lányra. Az addig oké, hogy hiányzott neki, és most megkereste, de hogy még könnyeket is ejtsen örömében, na erre már egyáltalán nem számított. Nem is tudja mikor szerette őt valaki utoljára ennyire, mint ez a kis ártatlan tündér.*
- Én is örülök, hogy látlak, és igen, nagyon örülök az ajándékodnak. A pénzt pedig fogadd el, megérdemled.
*Mosolyog, próbál minden egyes kérdésre válaszolni, ám ez koránt sem olyan egyszerű. Még mielőtt Nolie szavai végleg elszabadulnának, és már nem lehetne őket megállítani, Nori veszi át az irányítást.*
- Tudod mit? Most, hogy megbizonyosodtam arról, milyen ügyes vagy, már tudom is, mi lesz a megfelelő munka a számodra. Szerezz még nekem ilyeneket, és én kifizetem.
*Nagyon szereti a lánykát, és még hasznos is számára. Jobbat nem is kívánhatna magának. Az éjszakáját próbálta tények nélkül, drámaian előadni, de Nolie olyannyira ártatlannak bizonyul, hogy még komolyan sem veszi a fekete hajú gyilkost. Mert az. Megölt valakit, ráadásul Sa'Tereth mágiáját is közelről láthatta.*
- Nolie, én komolyan beszéltem. Nem mehetek vissza. Azon az éjszakán szemtanúja voltam, ahogy egy ork feláldoz egy sebesült katonát, vagy mit Sa'Terethnek. Egy oltáron, valamiféle mágiával. Előtte én kínoztam azt a katonát. Utána pedig nem is tudom mi történt igazán, de elfogtam egy tündért. Levágtam a szárnyait, aztán kinyírtam. A városőrség bizonyára már rájött néhány dologra, és most engem keresnek.
*A húsmágia eltűnése, amiről Nolie beszél viszont még kapóra jöhet Norinak. Ezek szerint nem csak az általa okozott felfordulás kelt bonyodalmat Artheniorban. Talán elhúzódik annyira az ügy, hogy már senkit sem fog érdekelni amit tett, és megúszhatja a börtönt.
Közben eszébe jut valami. Mégsem engedheti, hogy Nolie az erdőn keresztül, fegyvertelenül gyalogoljon vissza a városba. Az túl veszélyes. Főleg, úgy, hogy ha most el is indul, rá fog esteledni.*
- Vidd ezt magaddal, és használd, ha szükséges!
*Lecsatolja az övéről a hosszútőrt, amit még annak a szerencsétlennek a rakátárában találtak, és Nolienak nyújtja.*
- Én most nem tudlak megvédeni, lehet, hogy magamat sem. Még szükséged lehet rá. *Nagyot sóhajt.* Tudom, hogy nem így gondoltad ezt az egészet, mikor újra találkozunk, de most én nem mehetek veled. Nekem itt kell maradnom. Annyit azonban megígérhetek, hogy amint lehetőségem nyílik rá, megkereslek, és akkor majd nem csak ilyen kevés időt tölthetünk együtt.
*Azzal újra átöleli Noliet, mert ki akarja használni az alkalmat, és a karjaiban tartani a fehér tündért, annyi ideig, ameddig csak lehet.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.26 20:03:35
3523. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:25:29
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:25:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
*Nolie önfeledt öröme a másikra is átragad; szoros ölelésbe fonódva ácsorognak a kikötő hömpölygő tömegében. Még egy kósza könnycsepp is kicsordul a tündér szeméből, de azt sietve kitörli. Nem akar sírni, így is biztosan van elég problémája Norinak. De megkönnyebbült. Úgy megkönnyebbült, hogy újra találkoztak. Mindketten épek és egészségesek, és újra együtt vannak.*
-Úgy örülök, hogy újra látlak!
*Emeli vérvörös íriszeit a sápadt arcra, mosolya fülétől füléig ér. Le sem tagadhatná, mennyire hiányzott már neki Nori. Átnyújtja neki a színes folyadékokkal teli üvegcséket rejtő zsákot, hátha kiengesztelheti vele. Hátha...*
-Tényleg örülsz neki? *Csillannak fel a szemei.* Nem hitte volna, hogy ennyire... ennyire beletalálok. Nagyon izgultam, vajon tetszeni fog-e, és ha örülsz is neki, elég-e ez a pár ital ahhoz, hogy megbocsátsd, hogy otthagytalak. Vagyis nem hagytalak ott, nem akartalak, csak összesűrűsödtek a dolgok. A vacsora, meg el kellett mennem a többiekkel a templomba, beszéltek nekünk lenyúlt tekercsekről, húsélesztő mágiáról, meg... *Az egészet egy levegővel hadarta el, muszáj megállnia, hogy levegőt vegye.* Szóval eljöttem, hogy megkeresselek, és megtaláltalak.
*Minden jó, ha jó a vége. Biztos dőlnének még belőle a szavak, ha nem állna el a lélegzete a maroknyi pénz láttán. Még a szemei is elkerekednek.*
-Én ezt nem azért hoztam. Tudod, ajándék... *Aztán rájön, hogy jól jön ez a pénz neki. Enni is kell, új tekercsek is érkeztek a templomba, amiket jó lenne áttanulmányozni, esetleg megvenni, ha van a szerzetesek számára felesleges.* Köszönöm!
*Mosolyodik el, mikor végre befejezi az ellenkezést, és elteszi a ruhája zsebébe a pénzt. Figyelmesen hallgatja a másik történetét, ami hasonlóan kaotikusnak hangzik, mint az övé.*
-Akkor neked is izgalmas napod lehetett. *Nevetgél kissé zavartan, nem tudja, mennyire kell komolyan vennie a történetet.* És akkor nem is jössz vissza velem Artheniorba?
*Most esett le, hogy hiába találta meg Norit, neki itt kell maradnia. Menekül a városból, és itt menedékre lelt*
-Nekem sajnos vissza kell mennem a Namos házba. Már az is lehet, hogy keresnek. *Bár ezt kötve hiszi.* Nem maradhatok, nem is nekem való a környék. *Csóválja a fejét komoran.* De azért örülök, hogy ismét láthattalak. Majd... majd keress meg, ha véletlenül visszatérnél.
*Mosolyog kedvesen a lányra. Ennyi lett volna? Éppen csak találkoztak, máris búcsúzniuk kell?.*
*Nolie önfeledt öröme a másikra is átragad; szoros ölelésbe fonódva ácsorognak a kikötő hömpölygő tömegében. Még egy kósza könnycsepp is kicsordul a tündér szeméből, de azt sietve kitörli. Nem akar sírni, így is biztosan van elég problémája Norinak. De megkönnyebbült. Úgy megkönnyebbült, hogy újra találkoztak. Mindketten épek és egészségesek, és újra együtt vannak.*
-Úgy örülök, hogy újra látlak!
*Emeli vérvörös íriszeit a sápadt arcra, mosolya fülétől füléig ér. Le sem tagadhatná, mennyire hiányzott már neki Nori. Átnyújtja neki a színes folyadékokkal teli üvegcséket rejtő zsákot, hátha kiengesztelheti vele. Hátha...*
-Tényleg örülsz neki? *Csillannak fel a szemei.* Nem hitte volna, hogy ennyire... ennyire beletalálok. Nagyon izgultam, vajon tetszeni fog-e, és ha örülsz is neki, elég-e ez a pár ital ahhoz, hogy megbocsátsd, hogy otthagytalak. Vagyis nem hagytalak ott, nem akartalak, csak összesűrűsödtek a dolgok. A vacsora, meg el kellett mennem a többiekkel a templomba, beszéltek nekünk lenyúlt tekercsekről, húsélesztő mágiáról, meg... *Az egészet egy levegővel hadarta el, muszáj megállnia, hogy levegőt vegye.* Szóval eljöttem, hogy megkeresselek, és megtaláltalak.
*Minden jó, ha jó a vége. Biztos dőlnének még belőle a szavak, ha nem állna el a lélegzete a maroknyi pénz láttán. Még a szemei is elkerekednek.*
-Én ezt nem azért hoztam. Tudod, ajándék... *Aztán rájön, hogy jól jön ez a pénz neki. Enni is kell, új tekercsek is érkeztek a templomba, amiket jó lenne áttanulmányozni, esetleg megvenni, ha van a szerzetesek számára felesleges.* Köszönöm!
*Mosolyodik el, mikor végre befejezi az ellenkezést, és elteszi a ruhája zsebébe a pénzt. Figyelmesen hallgatja a másik történetét, ami hasonlóan kaotikusnak hangzik, mint az övé.*
-Akkor neked is izgalmas napod lehetett. *Nevetgél kissé zavartan, nem tudja, mennyire kell komolyan vennie a történetet.* És akkor nem is jössz vissza velem Artheniorba?
*Most esett le, hogy hiába találta meg Norit, neki itt kell maradnia. Menekül a városból, és itt menedékre lelt*
-Nekem sajnos vissza kell mennem a Namos házba. Már az is lehet, hogy keresnek. *Bár ezt kötve hiszi.* Nem maradhatok, nem is nekem való a környék. *Csóválja a fejét komoran.* De azért örülök, hogy ismét láthattalak. Majd... majd keress meg, ha véletlenül visszatérnél.
*Mosolyog kedvesen a lányra. Ennyi lett volna? Éppen csak találkoztak, máris búcsúzniuk kell?.*
3522. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:06:07
Üzenet elküldve: 2017-06-26 19:06:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
*Úgy látszik Noliet egyáltalán nem bántották meg Nori előbbi meggondolatlan szavai, mert az úgy ugrik a nyakában, mintha legalábbis egy ágyúból lőtték volna ki, bár szerencsére Nolie jóval könnyebb egy ágyúgolyónál. Még így is nehezére esik azonban elkapnia a lányt, hisz bármennyire is segített neki az elfogyasztott varázsital, a sérülései nem segítik őt a boldog tündérlányok elkapásában.*
- Szia kislány!
*Most már ő is önfeledten örül. Ahogy megsimogatja Nolie hátát, ő láthatja Nori köpenye alól kidugott csupasz karján a vágásokat, azokat amik még megmaradtak belőle. Ennél sokkal rosszabbul nézett ki két nappal ezelőtt.
Most nem mer szólni, illetve nem jut szóhoz. Nolie elmeséli, hogy bizony csak őt kereste, ő az aki miatt a kikötőbe utazott. Egy olyan helyre, ami szegény tündérnek nem a legbiztonságosabb hely. Pedig azt hitte, látni sem akarja többé. Clionnak is hazugságokat állított róla, hisz most itt van. Itt a karjaiban. Még mindig nem hiszi el. Közben a kis tündér elmeséli, hogy hol nem találta Norit, miközben ő minden állomás említésekor egy fejcsóválással erősíti meg, hogy bizony egyik helyen sem volt, ahol kereste.
Már épp válaszolna, de nem tud belekezdeni, hisz Nolie folytatja, és egy zsákocskát nyom a feketeség kezébe.*
- Ezek, ah! *Néz bele a zsákba.* Ha nem tudnám, hogy nem vagy képes ilyesmire, azt mondanám, a gondolataimba látsz. Pont azon gondolkoztam, hogy szükségem lenne ilyenekre, de fogalmam sem volt hol találhatnék kevésbé borzalmas áron, mint a piac, ahová mellesleg most nem is mehetek. Igaz is, fogadd el ezt cserébe.
*Nyom Nolie Piwerd kezébe 225 aranyat.
*
- Tudod Nolie, azon az éjszakán, amin te vacsorázni voltál, sok minden történt. Nem sokon múlott kétszer sem, hogy már csak a temetőben találj rám. Ennek következtében pedig történtek olyan dolgok, amik miatt menekülnöm kellett Artheniorból.
*Bízik Nolieban annyira, hogy csak ködösen ugyan, de elmesélje annak a bizonyos éjszakának a történetét. Na meg ennyivel tartozik neki azok után, hogy árkon-bokron át keresve és a reményt fel nem adva eljött hozzá.*
*Úgy látszik Noliet egyáltalán nem bántották meg Nori előbbi meggondolatlan szavai, mert az úgy ugrik a nyakában, mintha legalábbis egy ágyúból lőtték volna ki, bár szerencsére Nolie jóval könnyebb egy ágyúgolyónál. Még így is nehezére esik azonban elkapnia a lányt, hisz bármennyire is segített neki az elfogyasztott varázsital, a sérülései nem segítik őt a boldog tündérlányok elkapásában.*
- Szia kislány!
*Most már ő is önfeledten örül. Ahogy megsimogatja Nolie hátát, ő láthatja Nori köpenye alól kidugott csupasz karján a vágásokat, azokat amik még megmaradtak belőle. Ennél sokkal rosszabbul nézett ki két nappal ezelőtt.
Most nem mer szólni, illetve nem jut szóhoz. Nolie elmeséli, hogy bizony csak őt kereste, ő az aki miatt a kikötőbe utazott. Egy olyan helyre, ami szegény tündérnek nem a legbiztonságosabb hely. Pedig azt hitte, látni sem akarja többé. Clionnak is hazugságokat állított róla, hisz most itt van. Itt a karjaiban. Még mindig nem hiszi el. Közben a kis tündér elmeséli, hogy hol nem találta Norit, miközben ő minden állomás említésekor egy fejcsóválással erősíti meg, hogy bizony egyik helyen sem volt, ahol kereste.
Már épp válaszolna, de nem tud belekezdeni, hisz Nolie folytatja, és egy zsákocskát nyom a feketeség kezébe.*
- Ezek, ah! *Néz bele a zsákba.* Ha nem tudnám, hogy nem vagy képes ilyesmire, azt mondanám, a gondolataimba látsz. Pont azon gondolkoztam, hogy szükségem lenne ilyenekre, de fogalmam sem volt hol találhatnék kevésbé borzalmas áron, mint a piac, ahová mellesleg most nem is mehetek. Igaz is, fogadd el ezt cserébe.
*Nyom Nolie Piwerd kezébe 225 aranyat.
*- Tudod Nolie, azon az éjszakán, amin te vacsorázni voltál, sok minden történt. Nem sokon múlott kétszer sem, hogy már csak a temetőben találj rám. Ennek következtében pedig történtek olyan dolgok, amik miatt menekülnöm kellett Artheniorból.
*Bízik Nolieban annyira, hogy csak ködösen ugyan, de elmesélje annak a bizonyos éjszakának a történetét. Na meg ennyivel tartozik neki azok után, hogy árkon-bokron át keresve és a reményt fel nem adva eljött hozzá.*
3521. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-26 18:38:05
Üzenet elküldve: 2017-06-26 18:38:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A boldog viszontlátás, meg egy kis üzlet//
*Kétségbeesetten forgolódik a tömegben, hátha megpillantja az ismerős, koromfekete hajzuhatagot, de hiába. Csak hangos matrózok, ledér lányok és mogorva kapitányokat talál minden mennyiségben. Elindul lassan visszafelé, a dokkok közé, hátha Nori egy kocsmában pihent meg, egy fogadóban keresett menedéket. Vagy itt lakik? Ez még eszébe sem jutott. Mintha azt mondta volna neki, hogy a szegénynegyedben van egy kis búvóhelye, de akkor miért jött volna el ilyen hirtelen. Lehet a lakónegyedben van, ott húzta meg magát, mert valamiért elege lett a városból. Végre, már megvan az úti cél, csak útba kéne irányítania valakinek. Nagyban pipiskedik, próbál lábujjhegyre állni, hátha valakit sikerül megszólítani, mikor hirtelen ismerős hang csendül mögötte.*
-Nori?
*Fordul meg bizonytalanul. Nem lehet ő. Tényleg itt lenne, a kikötőben, és ilyen könnyen megtalálta? Pontosabban a lány találta meg őt, de ez részletkérdés.*
-Nori!
*Végig sem hallgatja a monológját, régen látott barátja nyakába ugrik. Könnyű, törékeny teste pár pillanatig csak a másik nyakán lóg, majd visszahuppan a poros földre.*
-Téged kerestelek. *Süti le a szemét, mintha valami bűnt követett volna el.* Nem... nem voltál a fogadóban, a szegénynegyed környékén, a tisztáson, a fürdőben. Mindenhol jártam, így végül úgy döntöttem, megkereslek. És megtaláltalak.
*Húzza ki magát büszkén. Nagy a világ, mégis sikerült pár óra alatt megtalálnia az elveszett feketeséget.*
-És... Nézd, hoztam neked valamit! *Köti le az oldaláról a kis zsákot, amiben a varázsitalok csilingelnek.* Úgy emlékszem, te hasznát tudnád venni ezeknek.
*A zsákocskát a másik kezébe nyomva átad 1 Világoszöld varázsitalt Norileina Vylrien számára, 1 Fakósárga varázsitalt Norileina Vylrien számára, 1 Fehér varázsitalt Norileina Vylrien számára, és végezetül 1 Citromsárga varázsital is Norileina Vylrien birtokába kerül. *
*Kétségbeesetten forgolódik a tömegben, hátha megpillantja az ismerős, koromfekete hajzuhatagot, de hiába. Csak hangos matrózok, ledér lányok és mogorva kapitányokat talál minden mennyiségben. Elindul lassan visszafelé, a dokkok közé, hátha Nori egy kocsmában pihent meg, egy fogadóban keresett menedéket. Vagy itt lakik? Ez még eszébe sem jutott. Mintha azt mondta volna neki, hogy a szegénynegyedben van egy kis búvóhelye, de akkor miért jött volna el ilyen hirtelen. Lehet a lakónegyedben van, ott húzta meg magát, mert valamiért elege lett a városból. Végre, már megvan az úti cél, csak útba kéne irányítania valakinek. Nagyban pipiskedik, próbál lábujjhegyre állni, hátha valakit sikerül megszólítani, mikor hirtelen ismerős hang csendül mögötte.*
-Nori?
*Fordul meg bizonytalanul. Nem lehet ő. Tényleg itt lenne, a kikötőben, és ilyen könnyen megtalálta? Pontosabban a lány találta meg őt, de ez részletkérdés.*
-Nori!
*Végig sem hallgatja a monológját, régen látott barátja nyakába ugrik. Könnyű, törékeny teste pár pillanatig csak a másik nyakán lóg, majd visszahuppan a poros földre.*
-Téged kerestelek. *Süti le a szemét, mintha valami bűnt követett volna el.* Nem... nem voltál a fogadóban, a szegénynegyed környékén, a tisztáson, a fürdőben. Mindenhol jártam, így végül úgy döntöttem, megkereslek. És megtaláltalak.
*Húzza ki magát büszkén. Nagy a világ, mégis sikerült pár óra alatt megtalálnia az elveszett feketeséget.*
-És... Nézd, hoztam neked valamit! *Köti le az oldaláról a kis zsákot, amiben a varázsitalok csilingelnek.* Úgy emlékszem, te hasznát tudnád venni ezeknek.
*A zsákocskát a másik kezébe nyomva átad 1 Világoszöld varázsitalt Norileina Vylrien számára,
1 Fakósárga varázsitalt Norileina Vylrien számára, 1 Fehér varázsitalt Norileina Vylrien számára, és végezetül 1 Citromsárga varázsital is Norileina Vylrien birtokába kerül. *1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394