Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 15:07:14
Üzenet elküldve: 2017-07-07 15:07:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Mindketten kissé gyanakvóak, amint tekintetüket a másikra emelik, rögtön azt nézik, kivel is állnak szemben. De a kikötő világa már csak ilyen. Sosem tudhatod, a gyilkosod vagy megmentőd lesz-e az, akivel éppen szóba elegyedtél. Esetleg mindkettő.*
-Ahova én vágyom, az nem egy koszos fakupac. *Mosolyodik el. Cseppet sem veszi a szívére, hogy a másik nincs oda a tengerért. Az ő dolga, nem tudja, mit veszít.* Nem minden hajó ugyanolyan romhalmaz ám, mint amin te jöttél. Vannak kifejezetten tetszetős darabok. De engem nem is a bárka kinézete érdekel. *Húzza el a száját.* Hanem az élet, ami rajta van, amihez csatlakozni szeretnék.
*Érzi, hogy hiába jártatja a száját a lánynak, úgysem fogja megérteni, mire gondol. Aki nem szereti a tengert, az sosem fogja megérteni, mi olyan csodálatos benne, és ez igaz fordítva is. Hát hogy a fenébe tud ellenállni a hullámok hívó szavának. Egy hajón élni a világ legcsodálatosabb dolga. Messze mindentől és mindenkitől, szabadnak lenni, a mának élni. Ezek olyan apróságok, amiket nem lehet elmesélni, ezeket érezni kell.*
-Matróz?! *Horkan fel sértetten.* A matrózok a részeges, kangörcsös fickók, akik azt hiszik, ha felszegődnek egy hajóra krumplipucolónak, akkor már vérbeli tengeri medvének mondhatják magukat. Én tiszt vagyok, az a fajta, aki tudja is, mit csinál.
*Nem ad ennél alább. Bárhova is kerül, nem fogja a padlós súrolni vagy az ebédet főzni. Kár lenne elpazarolni a tehetségét.*
-És mit keresel a kikötőben, ha nem bírod a hajózást?
*Elég érdekes döntés pont hajón utazni és egy kikötőben leállni beszélgetni, ha nem szereti a tengert. Vagy csak szórakozik kicsit, mielőtt elindulna a közeli város felé?*
*Mindketten kissé gyanakvóak, amint tekintetüket a másikra emelik, rögtön azt nézik, kivel is állnak szemben. De a kikötő világa már csak ilyen. Sosem tudhatod, a gyilkosod vagy megmentőd lesz-e az, akivel éppen szóba elegyedtél. Esetleg mindkettő.*
-Ahova én vágyom, az nem egy koszos fakupac. *Mosolyodik el. Cseppet sem veszi a szívére, hogy a másik nincs oda a tengerért. Az ő dolga, nem tudja, mit veszít.* Nem minden hajó ugyanolyan romhalmaz ám, mint amin te jöttél. Vannak kifejezetten tetszetős darabok. De engem nem is a bárka kinézete érdekel. *Húzza el a száját.* Hanem az élet, ami rajta van, amihez csatlakozni szeretnék.
*Érzi, hogy hiába jártatja a száját a lánynak, úgysem fogja megérteni, mire gondol. Aki nem szereti a tengert, az sosem fogja megérteni, mi olyan csodálatos benne, és ez igaz fordítva is. Hát hogy a fenébe tud ellenállni a hullámok hívó szavának. Egy hajón élni a világ legcsodálatosabb dolga. Messze mindentől és mindenkitől, szabadnak lenni, a mának élni. Ezek olyan apróságok, amiket nem lehet elmesélni, ezeket érezni kell.*
-Matróz?! *Horkan fel sértetten.* A matrózok a részeges, kangörcsös fickók, akik azt hiszik, ha felszegődnek egy hajóra krumplipucolónak, akkor már vérbeli tengeri medvének mondhatják magukat. Én tiszt vagyok, az a fajta, aki tudja is, mit csinál.
*Nem ad ennél alább. Bárhova is kerül, nem fogja a padlós súrolni vagy az ebédet főzni. Kár lenne elpazarolni a tehetségét.*
-És mit keresel a kikötőben, ha nem bírod a hajózást?
*Elég érdekes döntés pont hajón utazni és egy kikötőben leállni beszélgetni, ha nem szereti a tengert. Vagy csak szórakozik kicsit, mielőtt elindulna a közeli város felé?*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 14:45:09
Üzenet elküldve: 2017-07-07 14:45:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Részint óvatosságból, részint megoszló érdeklődésének okán nem néz először a mélységire. Nem tudhatja kivel van dolga, így nem feltétlen akarja, hogy mások tudják, hogy vele beszél, de lévén ő maga is idegen ezen a földön, a nőstény válasza után Wae is szembe fordul vele. Leplezetlenül néz végig a sötételfen, gondosan felmérve annak minden látható porcikáját. Amikor aztán a Sernowey-ként bemutatkozó hölgyemény bemutatja szándékait, Waerra kissé elfintorodik.*
- Miért vágyna bárki is egy koszos fakupacra? *Fehér fogai kivillannak beszéd közben, s őszinte undor hallatszik hangjából. Hiába, nem kedveli a hajókat, az idefelé vezető úton is elhányta magát legalább háromszor - nem érzi, hogy tengeri életre született volna. Ezerszer jobb itt neki, kemény talajon, padlón, ahol nem a végtelen kékség hullámzik szakadatlan talpa alatt, hanem szilárd pontok veszik körül. Nem mellesleg, mégis ki akarna a tengeren hányódni, kitéve mindenféle sorscsapásának, amikor szárazföldön nem feltétlenül hal bele egy nagyobb viharba.*
~Átkozott legyen minden tenger, s benne minden élőlény!~
*Arcáról csak nem akar lefagyni az az átkozott undor, de lassan megrázza fejét, s arckifejezése is megenyhül valamelyest. Már nem úgy néz ki, mint aki ide fog rókázni a placc közepére, sokkal inkább, mint aki szeretné elátkozni a földet, s minden mozgó lényt a felszínén.*
- Matróz lennél tán?
*Toldja meg előző, inkább költői kérdésnek szánt mondatát, hogy valamiképp mégiscsak tovább vigye beszélgetésük fonalát. Hiszen több, mint valószínű, hogy nem csak azért szólította le a nőstényt, mert fajtárs, valószínűsíthetőbb, hogy valamit akár még akarni is fog tőle. De persze ez újabb kérdést vet fel Wae számára - vajon egymás hasznára tudnának-e lenni?*
*Részint óvatosságból, részint megoszló érdeklődésének okán nem néz először a mélységire. Nem tudhatja kivel van dolga, így nem feltétlen akarja, hogy mások tudják, hogy vele beszél, de lévén ő maga is idegen ezen a földön, a nőstény válasza után Wae is szembe fordul vele. Leplezetlenül néz végig a sötételfen, gondosan felmérve annak minden látható porcikáját. Amikor aztán a Sernowey-ként bemutatkozó hölgyemény bemutatja szándékait, Waerra kissé elfintorodik.*
- Miért vágyna bárki is egy koszos fakupacra? *Fehér fogai kivillannak beszéd közben, s őszinte undor hallatszik hangjából. Hiába, nem kedveli a hajókat, az idefelé vezető úton is elhányta magát legalább háromszor - nem érzi, hogy tengeri életre született volna. Ezerszer jobb itt neki, kemény talajon, padlón, ahol nem a végtelen kékség hullámzik szakadatlan talpa alatt, hanem szilárd pontok veszik körül. Nem mellesleg, mégis ki akarna a tengeren hányódni, kitéve mindenféle sorscsapásának, amikor szárazföldön nem feltétlenül hal bele egy nagyobb viharba.*
~Átkozott legyen minden tenger, s benne minden élőlény!~
*Arcáról csak nem akar lefagyni az az átkozott undor, de lassan megrázza fejét, s arckifejezése is megenyhül valamelyest. Már nem úgy néz ki, mint aki ide fog rókázni a placc közepére, sokkal inkább, mint aki szeretné elátkozni a földet, s minden mozgó lényt a felszínén.*
- Matróz lennél tán?
*Toldja meg előző, inkább költői kérdésnek szánt mondatát, hogy valamiképp mégiscsak tovább vigye beszélgetésük fonalát. Hiszen több, mint valószínű, hogy nem csak azért szólította le a nőstényt, mert fajtárs, valószínűsíthetőbb, hogy valamit akár még akarni is fog tőle. De persze ez újabb kérdést vet fel Wae számára - vajon egymás hasznára tudnának-e lenni?*
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 14:03:10
Üzenet elküldve: 2017-07-07 14:03:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Unott fejjel, kalapját a szemébe húzva ácsorog a kikötőbe befutó hajókat bámulva. Kalózhajót keres. Nem fekete vitorlás, halálfejekkel díszített monstrum után kutat, az túl feltűnő lenne. Egy elveszettnek tűnő, stílusos ladikot keres, amin látszik, hogy nem lehet teherhordó vagy halászhajó. Valamit, ami nem illik bele a többi közé, ám egyelőre ilyet nem talál. Az emberek változatos tömegében viszont rögtön feltűnik neki egy nőstény. Sötételfnek tűnik a fennhordott orrát és járását elnézve, de a színei mintha felcserélődtek volna. A haja fekete, a bőre sápadt. Fujj, Kormosunk utálja ezt a kombinációt. Fordulna is tovább, hogy ismét a bárkákat vegye górcső alá, mikor a cseppet sem szimpatikus idegen mellé lép, is mint valami titkos találkozó titkos résztvevői, rá se pillantva szól hozzá. Először fel sem fogja, hogy hozzá szóltak, kell pár másodperc, mire észreveszi magát.*
-Üdv! *Ser nem érti, miért kéne óvatoskodnia, úgyhogy ő bizony az idegen felé fordul, hogy felmérje újdonsült partnerét.* Sernowey Donosrad, és a tenger hullámain érkeztem két hatja.
*Hogy ez miért fontos információ, azt nem tudja, de nincs is oka eltitkolni, ha már a másik is ezzel nyitott.*
-Munkát keresek. Abban reménykedem, találok egy hajót, ahol felfogadnak.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy elvárna egy magas pozíciót. Több, mint élete háromnegyedét a tengeren töltötte, nem akarna holmi szolgaként ügyködni. A kormányosi rang lenne a minimum, amit elfogad, ha már elsőtiszt nem lehet, kapitány meg pláne. Szép is lenne.*
*Unott fejjel, kalapját a szemébe húzva ácsorog a kikötőbe befutó hajókat bámulva. Kalózhajót keres. Nem fekete vitorlás, halálfejekkel díszített monstrum után kutat, az túl feltűnő lenne. Egy elveszettnek tűnő, stílusos ladikot keres, amin látszik, hogy nem lehet teherhordó vagy halászhajó. Valamit, ami nem illik bele a többi közé, ám egyelőre ilyet nem talál. Az emberek változatos tömegében viszont rögtön feltűnik neki egy nőstény. Sötételfnek tűnik a fennhordott orrát és járását elnézve, de a színei mintha felcserélődtek volna. A haja fekete, a bőre sápadt. Fujj, Kormosunk utálja ezt a kombinációt. Fordulna is tovább, hogy ismét a bárkákat vegye górcső alá, mikor a cseppet sem szimpatikus idegen mellé lép, is mint valami titkos találkozó titkos résztvevői, rá se pillantva szól hozzá. Először fel sem fogja, hogy hozzá szóltak, kell pár másodperc, mire észreveszi magát.*
-Üdv! *Ser nem érti, miért kéne óvatoskodnia, úgyhogy ő bizony az idegen felé fordul, hogy felmérje újdonsült partnerét.* Sernowey Donosrad, és a tenger hullámain érkeztem két hatja.
*Hogy ez miért fontos információ, azt nem tudja, de nincs is oka eltitkolni, ha már a másik is ezzel nyitott.*
-Munkát keresek. Abban reménykedem, találok egy hajót, ahol felfogadnak.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy elvárna egy magas pozíciót. Több, mint élete háromnegyedét a tengeren töltötte, nem akarna holmi szolgaként ügyködni. A kormányosi rang lenne a minimum, amit elfogad, ha már elsőtiszt nem lehet, kapitány meg pláne. Szép is lenne.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 13:23:44
Üzenet elküldve: 2017-07-07 13:23:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vétkesek. Gyilkosok. Undorító szörnyetegek mind. Mindben ott van ez a rohadt dög. Minden élőlényben ott van a vérengző bestia. Tagadhatják, elnyomhatják, de örökké el nem titkolhatják. Az életük végéig mindenkit fojtogat kegyetlen marka. Kérdés csak az, hogy ki találja meg előbb acélból kovácsolt, forrongó börtönének a kulcsát. Te, vagy a benned lakozó gonosz? És mi lesz, ha egyszerre nyúltok a zárért felelős apró réz kulcsért? Bőrötök egymáshoz simul, érzed azt a mérhetetlen hideget, mi lényéből árad. A bűneid, a vágyaid, a veszteségeid mind lepörögnek előtted, és csak arra gondolsz... ő erősebb nálam! Vajon ekkor mit tennél?
Pontosan ezt a kérdést teszi fel újra és újra magának a hollóidomár is. Mit tegyen most? Teljes lényét áldozati ajándékként felajánlja a lelkét rágó vérben ázott mély gyűlöletnek, vagy mint eddigi élete során, most is alázkodjon meg előtte?
Fehér éjszakájuk van. A hold fénye ma olyan erős, mintha a történelem legnagyobb, legbrutálisabb testvérgyilkosságát elkövetve magához vette volna a nap éltető fényét. De ő nem képes olyan tiszta fénnyel ragyogni. Nem, sokkal inkább magányosan, örök egyedüllétre kárhoztatva ontja tejfehér fényét magából, amelyek még az ócska raktár ablakain is beragyognak. Örökké magányra kárhoztatva. Ez az, amiért együtt létrehozták a Kárhozottakat. Mind így éreztek, és volt valami ami összefogja őket. De aminek van kezdete, annak egyszer vége is lesz. A mostaniak nem érthetik, sosem fogják megérteni mit jelent kárhozottnak lenni.*
-Folytasd!
*A hangja egészen rekedtesen cseng ezen a véres éjszakán. Ajkai kiszáradtak, némán sikoltoznak valami folyadékért, miről Rasdeher teljesen elfeledkezik. Úgy tűnik magával ragadta az őrület.
A régi szerszámok közt kutakodva egy pillanatra megdermed, s csak feje mozdul, mintha valami félelmetes életre kelt emberi makett lenne. A betört ablakokat szuggerálja percekig, pedig ha a lány is odanéz nincs ott semmi. Ez a félőrült, reményét vesztett férfi mégis látja őket. Biztos benne, hogy nem hallucinál. Őt bámulják, de nem szólnak, akárcsak a múlt elfeledett emlékei.*
-Kivégezték őket... gyerekeket, nőket, mindenkit. Engem megtartottak, de csak mert szerettek játszani. Nem akartam meghalni, éheztem!
*Mikor magához tér az éber álomból vére felpezsdül, miután a múlt borzalmai felidézték benne miért vált azzá, aki most valójában. A kéjes álarcot félreteszi és felölti helyette azt az őrült mosolyt, mit annyira imád mindenki.*
-Milyen szerencsés vagy!
*A keresése sikerrel jár! Megmutatja szerencsétlen áldozatának azt a jó néhány szöget, mit talált.*
-Azt hiszem mindketten jól fogunk szórakozni!
*A halálmadár károgása Ras szavaival együtt töri meg a csendet, így Tania számára csak szótlan tátogásnak tűnhet az elhangzott mondat. De ez a legkevésbé sem érdekli jelenleg a férfit. Lomhán, sehova sem sietve veszi magához pengéjét, hisz a kín nem csak fizikai lehet. Van az a fájdalom, mely csak legbelül, a lélekben létezik. Néhányan félelemnek nevezik, és úgy képzelik el mint valami természetes reakciót az ismeretlen, vagy épp sokkoló dolgok feldolgozására. Pedig azok az áruló, becstelen istenek csak szórakozásból ültették tele a halandók szívét ilyen haszontalan dolgokkal. Rasdehernek úgy tűnik, hogy nekik is van humorérzékük.*
-Ez lesz az első közös nászunk! Milyen izgalmas!
*A csuklóját minden fájdalom nélkül tudja mozgatni, így abban tartja meg az apró kardoknak szánt kínzóeszközöket. De még mielőtt belekezdene a tervébe kardjának gombjával megcélozza a nő gyomrát. Rövid ideig fog tőle szenvedni, ha eltalálja, de igen intenzív fájdalomban lesz része. Majd csak ezután térdepel rá úgy lábaira, hogy ne nagyon tudjon mocorogni. A szöget a lány térdéhez tartja, majd újból a képébe vigyorog.
A markolatgombjával úgy próbálja beleverni a szögeket, hogy lehetőleg az a csontok közé szaladjon be, de mivel csak az egyik karja egészséges eléggé nehéz dolga van. Másrészről pedig nem is szakértője az emberi testnek, így talán többször is neki kell futnia, főleg ha csontba ütközik. Azonban ha egyet is sikerül jól eltalálnia, akkor az már félsiker, és jöhet a másik térde.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vétkesek. Gyilkosok. Undorító szörnyetegek mind. Mindben ott van ez a rohadt dög. Minden élőlényben ott van a vérengző bestia. Tagadhatják, elnyomhatják, de örökké el nem titkolhatják. Az életük végéig mindenkit fojtogat kegyetlen marka. Kérdés csak az, hogy ki találja meg előbb acélból kovácsolt, forrongó börtönének a kulcsát. Te, vagy a benned lakozó gonosz? És mi lesz, ha egyszerre nyúltok a zárért felelős apró réz kulcsért? Bőrötök egymáshoz simul, érzed azt a mérhetetlen hideget, mi lényéből árad. A bűneid, a vágyaid, a veszteségeid mind lepörögnek előtted, és csak arra gondolsz... ő erősebb nálam! Vajon ekkor mit tennél?
Pontosan ezt a kérdést teszi fel újra és újra magának a hollóidomár is. Mit tegyen most? Teljes lényét áldozati ajándékként felajánlja a lelkét rágó vérben ázott mély gyűlöletnek, vagy mint eddigi élete során, most is alázkodjon meg előtte?
Fehér éjszakájuk van. A hold fénye ma olyan erős, mintha a történelem legnagyobb, legbrutálisabb testvérgyilkosságát elkövetve magához vette volna a nap éltető fényét. De ő nem képes olyan tiszta fénnyel ragyogni. Nem, sokkal inkább magányosan, örök egyedüllétre kárhoztatva ontja tejfehér fényét magából, amelyek még az ócska raktár ablakain is beragyognak. Örökké magányra kárhoztatva. Ez az, amiért együtt létrehozták a Kárhozottakat. Mind így éreztek, és volt valami ami összefogja őket. De aminek van kezdete, annak egyszer vége is lesz. A mostaniak nem érthetik, sosem fogják megérteni mit jelent kárhozottnak lenni.*
-Folytasd!
*A hangja egészen rekedtesen cseng ezen a véres éjszakán. Ajkai kiszáradtak, némán sikoltoznak valami folyadékért, miről Rasdeher teljesen elfeledkezik. Úgy tűnik magával ragadta az őrület.
A régi szerszámok közt kutakodva egy pillanatra megdermed, s csak feje mozdul, mintha valami félelmetes életre kelt emberi makett lenne. A betört ablakokat szuggerálja percekig, pedig ha a lány is odanéz nincs ott semmi. Ez a félőrült, reményét vesztett férfi mégis látja őket. Biztos benne, hogy nem hallucinál. Őt bámulják, de nem szólnak, akárcsak a múlt elfeledett emlékei.*
-Kivégezték őket... gyerekeket, nőket, mindenkit. Engem megtartottak, de csak mert szerettek játszani. Nem akartam meghalni, éheztem!
*Mikor magához tér az éber álomból vére felpezsdül, miután a múlt borzalmai felidézték benne miért vált azzá, aki most valójában. A kéjes álarcot félreteszi és felölti helyette azt az őrült mosolyt, mit annyira imád mindenki.*
-Milyen szerencsés vagy!
*A keresése sikerrel jár! Megmutatja szerencsétlen áldozatának azt a jó néhány szöget, mit talált.*
-Azt hiszem mindketten jól fogunk szórakozni!
*A halálmadár károgása Ras szavaival együtt töri meg a csendet, így Tania számára csak szótlan tátogásnak tűnhet az elhangzott mondat. De ez a legkevésbé sem érdekli jelenleg a férfit. Lomhán, sehova sem sietve veszi magához pengéjét, hisz a kín nem csak fizikai lehet. Van az a fájdalom, mely csak legbelül, a lélekben létezik. Néhányan félelemnek nevezik, és úgy képzelik el mint valami természetes reakciót az ismeretlen, vagy épp sokkoló dolgok feldolgozására. Pedig azok az áruló, becstelen istenek csak szórakozásból ültették tele a halandók szívét ilyen haszontalan dolgokkal. Rasdehernek úgy tűnik, hogy nekik is van humorérzékük.*
-Ez lesz az első közös nászunk! Milyen izgalmas!
*A csuklóját minden fájdalom nélkül tudja mozgatni, így abban tartja meg az apró kardoknak szánt kínzóeszközöket. De még mielőtt belekezdene a tervébe kardjának gombjával megcélozza a nő gyomrát. Rövid ideig fog tőle szenvedni, ha eltalálja, de igen intenzív fájdalomban lesz része. Majd csak ezután térdepel rá úgy lábaira, hogy ne nagyon tudjon mocorogni. A szöget a lány térdéhez tartja, majd újból a képébe vigyorog.
A markolatgombjával úgy próbálja beleverni a szögeket, hogy lehetőleg az a csontok közé szaladjon be, de mivel csak az egyik karja egészséges eléggé nehéz dolga van. Másrészről pedig nem is szakértője az emberi testnek, így talán többször is neki kell futnia, főleg ha csontba ütközik. Azonban ha egyet is sikerül jól eltalálnia, akkor az már félsiker, és jöhet a másik térde.*
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 10:57:23
Üzenet elküldve: 2017-07-07 10:57:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sernowey Donosrad figyelmébe//
*Hosszú utazás után érkezik a kikötőbe, a hajó, melyen érkezett, gyakorlatilag azonnal kihányja testéből, a matrózok és a kapitány megvető és lenéző pillantásainak kíséretében. Minden bizonnyal csak azért hozták el idáig, mert megfizette az utazást, de lehet az is közrejátszott, hogy megfenyegette a kapitányt, csúnya sorvadásra ítéli, ha nem hozzák el idáig, legalább egy ládányi helyet felszabadítva a nősténynek. Még utoljára integet egyet a bájos legénységnek, majd útnak indul a kikötői forgatagban, alapvetően céltalanul, mégis némi tudatossággal, hogy találjon egy társat, vagy bárkit, akivel tovább űzheti gonosz kis mesterségét.* ~Sötétség Ura mutass utat.~
*Végül, mintha az említett Úr valóban utat mutatna, egy mélységi társát pillantja meg egymagában üldögélve. Nem is tétovázik sokat, hiszen mégis csak fajtársaival ért legjobban szót, nem is beszélve arról, hogy az ő társaságukat szokta leginkább kedvelni. Ők legalább megértik, bármiben is sántikál. Így aztán odasurrog a hasonszőrű nőstényhez, s megáll mellette, mintha ő maga is csak a tömeget mustrálná tekintetével.*
- Üdvözöllek. Waerra Dryaalis vagyok, most érkeztem azzal a rozoga bárkával. *Biccent fejével maguk mögé, ahol épp kirakodnak az említett hajóból, s folytatják életüket a legénység tagjai.* - Mi járatban erre? *Továbbra sem néz a nőstényre, csak szeme sarkából méri fel, hogy kit is választott beszélgetőpartnernek.*
*Hosszú utazás után érkezik a kikötőbe, a hajó, melyen érkezett, gyakorlatilag azonnal kihányja testéből, a matrózok és a kapitány megvető és lenéző pillantásainak kíséretében. Minden bizonnyal csak azért hozták el idáig, mert megfizette az utazást, de lehet az is közrejátszott, hogy megfenyegette a kapitányt, csúnya sorvadásra ítéli, ha nem hozzák el idáig, legalább egy ládányi helyet felszabadítva a nősténynek. Még utoljára integet egyet a bájos legénységnek, majd útnak indul a kikötői forgatagban, alapvetően céltalanul, mégis némi tudatossággal, hogy találjon egy társat, vagy bárkit, akivel tovább űzheti gonosz kis mesterségét.* ~Sötétség Ura mutass utat.~
*Végül, mintha az említett Úr valóban utat mutatna, egy mélységi társát pillantja meg egymagában üldögélve. Nem is tétovázik sokat, hiszen mégis csak fajtársaival ért legjobban szót, nem is beszélve arról, hogy az ő társaságukat szokta leginkább kedvelni. Ők legalább megértik, bármiben is sántikál. Így aztán odasurrog a hasonszőrű nőstényhez, s megáll mellette, mintha ő maga is csak a tömeget mustrálná tekintetével.*
- Üdvözöllek. Waerra Dryaalis vagyok, most érkeztem azzal a rozoga bárkával. *Biccent fejével maguk mögé, ahol épp kirakodnak az említett hajóból, s folytatják életüket a legénység tagjai.* - Mi járatban erre? *Továbbra sem néz a nőstényre, csak szeme sarkából méri fel, hogy kit is választott beszélgetőpartnernek.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 08:08:29
Üzenet elküldve: 2017-07-07 08:08:29
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
*Reydis lefagy a válasz hallatán, hogy kémnek nézik, erre ő még gondolni sem gondolt egészen eddig. Őszinte meglepettsége nem is marad annyiban, mert a fekete hajú nőszemély is kiáll érte, hogy nem tűnik olyan eszesnek, amiben igaza van, a kis félelf nem gondolta át egészen ezt.*
-Én kém? A kárhozottak új vezetője vagyok, nem hiszem el, hogy nem hallottatok a rumvedelő bandáról, akik itt élnek mellettetek, Nadae, Dyntina, Leon meg Zaranir. *Hitetlenkedik, mert hát általában ismerik ezeket, mert hát jönnek elkárhozni a csapatba is miattuk, ennyire nem lehetnek sötétek. Nem aggódik a kötél miatt a kezén, majd elrágcsálja és ha kidobják kiszenvedi magát a partra, nem fogja az igazát bizonygatni olyanoknak, akik ilyenek.*
-Meg fogjátok bánni majd egyszer, hogy kidobtatok! *Csak ennyit mond, mielőtt kilöknék, mert hogy így vagy úgy, de megtanulni jó kapitánynak lenni és utána mivel van két hajója is, szerez legénységet hozzá és leigázza ezeket mind és közben majd a nevét fogja kiabálni.*
*Reydis lefagy a válasz hallatán, hogy kémnek nézik, erre ő még gondolni sem gondolt egészen eddig. Őszinte meglepettsége nem is marad annyiban, mert a fekete hajú nőszemély is kiáll érte, hogy nem tűnik olyan eszesnek, amiben igaza van, a kis félelf nem gondolta át egészen ezt.*
-Én kém? A kárhozottak új vezetője vagyok, nem hiszem el, hogy nem hallottatok a rumvedelő bandáról, akik itt élnek mellettetek, Nadae, Dyntina, Leon meg Zaranir. *Hitetlenkedik, mert hát általában ismerik ezeket, mert hát jönnek elkárhozni a csapatba is miattuk, ennyire nem lehetnek sötétek. Nem aggódik a kötél miatt a kezén, majd elrágcsálja és ha kidobják kiszenvedi magát a partra, nem fogja az igazát bizonygatni olyanoknak, akik ilyenek.*
-Meg fogjátok bánni majd egyszer, hogy kidobtatok! *Csak ennyit mond, mielőtt kilöknék, mert hogy így vagy úgy, de megtanulni jó kapitánynak lenni és utána mivel van két hajója is, szerez legénységet hozzá és leigázza ezeket mind és közben majd a nevét fogja kiabálni.*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-07 00:33:48
Üzenet elküldve: 2017-07-07 00:33:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő már csak ilyen pimasz fráter, ha valamire kötelezve van, akkor megpróbálja élvezni azt, legyen bármennyire is az ellenére. Ha megverik, akkor is így áll hozzá, ha elrabolják, akkor is, nem véletlenül vigyorog ennyit. Ha megerőszakolják, akkor egy fokkal könnyebb a helyzet, mert tényleg van benne valamennyi élvezete.*
-Ó, szóval ez lesz a jutalom, ha jó kislány leszek?
*Horkan fel hangosan. Arra viszont felfigyelt, hogy egy távoli éjszakát említett. Talán mégis életben hagyja, miután kijátszadozta magát? Szép is lenne, de amíg nem biztos ebben, addig nem adja meg magát.*
-Most már nem vagy annyira játékos hangulatban, mi, hogy nem csak te játszol?
*Vigyorodik el szélesen, mielőtt a férfi bordái közé térdelne. A pórul járt fulladozik egy darabig, amint levegőhöz jut, anyázik egyet, aminek hallatán Tania vigyora csak még inkább kiszélesedik. Egy apró győzelem a háborúban. De mint minden jó dolognak az életben, ennek is megvan a maga böjtje, ami fél perccel később éri a torkát. A tarkója még mindig sajog, a reflexei cserben hagyják. Egy erős ütést érez a gigájában, olyan érzés, mintha beszorult volna a torkába. Egy örökkévalóságnak ható másodpercekig csak köhög és hörög, levegőt is alig kap.*
-Te... mocsok... *Szűri fogai között rekedten, de amint elmúlik a szörnyű fájdalom, egy félig grimaszba forduló mosoly telepszik az arcára.* Örülök, hogy te is beszálltál a játékba.
*Még mindig majdnem biztos benne, hogy itt fogja hagyni a fogát, akkor viszont ne csak neki fájjon. Az utolsó mély levegővétellel, amit lassan és halkan fúj ki, egy méretes nyálgombócot is megindít Rasdehet felé. Nem céloz, az sem baj, ha a padlón landol, egyszerűen tiszteletét fejezi ki elrablója felé.*
-Én már most is élvezem. *Fordul vissza az oldalára, arca a férfi felé néz.* Ugyanakkora beteg seggfej vagy, mint eddig, de kiderül, hogy van stílusod. Remélem nem okozol csalódást.
*Önelégült pofavágás, mintha ő osztaná a lapokat ebben a partiban. Pedig nem, minden körben egyre többet veszít, mégsem képes leszállni a magas lóról. Miért tenné? Még nem halt bele.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.07 00:37:02
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő már csak ilyen pimasz fráter, ha valamire kötelezve van, akkor megpróbálja élvezni azt, legyen bármennyire is az ellenére. Ha megverik, akkor is így áll hozzá, ha elrabolják, akkor is, nem véletlenül vigyorog ennyit. Ha megerőszakolják, akkor egy fokkal könnyebb a helyzet, mert tényleg van benne valamennyi élvezete.*
-Ó, szóval ez lesz a jutalom, ha jó kislány leszek?
*Horkan fel hangosan. Arra viszont felfigyelt, hogy egy távoli éjszakát említett. Talán mégis életben hagyja, miután kijátszadozta magát? Szép is lenne, de amíg nem biztos ebben, addig nem adja meg magát.*
-Most már nem vagy annyira játékos hangulatban, mi, hogy nem csak te játszol?
*Vigyorodik el szélesen, mielőtt a férfi bordái közé térdelne. A pórul járt fulladozik egy darabig, amint levegőhöz jut, anyázik egyet, aminek hallatán Tania vigyora csak még inkább kiszélesedik. Egy apró győzelem a háborúban. De mint minden jó dolognak az életben, ennek is megvan a maga böjtje, ami fél perccel később éri a torkát. A tarkója még mindig sajog, a reflexei cserben hagyják. Egy erős ütést érez a gigájában, olyan érzés, mintha beszorult volna a torkába. Egy örökkévalóságnak ható másodpercekig csak köhög és hörög, levegőt is alig kap.*
-Te... mocsok... *Szűri fogai között rekedten, de amint elmúlik a szörnyű fájdalom, egy félig grimaszba forduló mosoly telepszik az arcára.* Örülök, hogy te is beszálltál a játékba.
*Még mindig majdnem biztos benne, hogy itt fogja hagyni a fogát, akkor viszont ne csak neki fájjon. Az utolsó mély levegővétellel, amit lassan és halkan fúj ki, egy méretes nyálgombócot is megindít Rasdehet felé. Nem céloz, az sem baj, ha a padlón landol, egyszerűen tiszteletét fejezi ki elrablója felé.*
-Én már most is élvezem. *Fordul vissza az oldalára, arca a férfi felé néz.* Ugyanakkora beteg seggfej vagy, mint eddig, de kiderül, hogy van stílusod. Remélem nem okozol csalódást.
*Önelégült pofavágás, mintha ő osztaná a lapokat ebben a partiban. Pedig nem, minden körben egyre többet veszít, mégsem képes leszállni a magas lóról. Miért tenné? Még nem halt bele.*
A hozzászólás írója (Tania Dolwer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.07 00:37:02
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 23:28:40
Üzenet elküldve: 2017-07-06 23:28:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Áh, szóval még meg is próbálnád élvezni... erre talán majd egyszer visszatérünk, mikor már mindketten elfelejtettük ezt az éjszakát. Ma már túl sok gondot okoztál nekem. Sajnos nem megy olyan könnyen a felejtés.
*Lebiggyeszti ajkait, mintha valóban sajnálná a dolgot. Talán sajnálja is, néha még ő maga sem tudja kibogozni a fejében összekuszálódott gonosz görcsöket. Ebben is hasonlít Norira, mégis azt hiszi ő segíthet neki. Már csak az a kérdés, hogy miért segítene? A lelkiismeret furdalás, életük közös pontjai, vagy az iránta érzett szeretet táplálja ezeket a kósza gondolatfoszlányokat? Kérdések. Kérdések sokasága kavarog az idomár fejében, amire most szeretne választ találni.*
-Na, én azt mondom elég volt a játszadozásból!
*Ám mielőtt bármit is tehetne éles fájdalom nyíllal a bordái közé. Az az átkozott ribanc nem adja olyan könnyen magát, és most már egész könnyen meg tudja tréfálni a vére vesztett, lelassult férfit.*
-Anyád!
*Csak ennyit nyög ki két mély levegővétel között. Ez a szemét boszorkány egyre jobban elemében érzi magát. Talán ha megtudná, hogy a madaras egyelőre még nem döntötte el mit kezd vele, akkor valamivel türelmesebb lenne, és nem próbálkozna ennyit. De abban meg semmi izgalom nem lenne.
Mikor összekaparja magát, és a levegő is tisztán áramlik a tüdejébe a nő nyakán lévő térdét néhány centire megemeli, hogy lendületet vegyen, és torkon térdelje. Ha elég gyors ahhoz, hogy a nő ne forduljon ki alóla, akkor igen kellemetlen élményben lehet része.
Ha sikerült, s a lány szenved, akkor marad ideje, hogy visszasétáljon oda, ahol a kötelet is találta. Itt olyan dolgok után kutat a fakó holdfényben, mikre a későbbiekben szüksége lehet.*
-Amíg szórakoztatsz addig szívesen megtartanálak. Ki tudja, néha még talán te is élveznéd a dolgot... Tania.
*A nevét különös odafigyeléssel ejti ki, mintha tényleg valami városi kéjenc lenne, kit teljesen megbabonázott a nő természete. Sőt mintha egyszerűen megőrjítette volna ezzel az elérhetetlen, megközelíthetetlen jellemével. Igazi kis nősténydémon.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Áh, szóval még meg is próbálnád élvezni... erre talán majd egyszer visszatérünk, mikor már mindketten elfelejtettük ezt az éjszakát. Ma már túl sok gondot okoztál nekem. Sajnos nem megy olyan könnyen a felejtés.
*Lebiggyeszti ajkait, mintha valóban sajnálná a dolgot. Talán sajnálja is, néha még ő maga sem tudja kibogozni a fejében összekuszálódott gonosz görcsöket. Ebben is hasonlít Norira, mégis azt hiszi ő segíthet neki. Már csak az a kérdés, hogy miért segítene? A lelkiismeret furdalás, életük közös pontjai, vagy az iránta érzett szeretet táplálja ezeket a kósza gondolatfoszlányokat? Kérdések. Kérdések sokasága kavarog az idomár fejében, amire most szeretne választ találni.*
-Na, én azt mondom elég volt a játszadozásból!
*Ám mielőtt bármit is tehetne éles fájdalom nyíllal a bordái közé. Az az átkozott ribanc nem adja olyan könnyen magát, és most már egész könnyen meg tudja tréfálni a vére vesztett, lelassult férfit.*
-Anyád!
*Csak ennyit nyög ki két mély levegővétel között. Ez a szemét boszorkány egyre jobban elemében érzi magát. Talán ha megtudná, hogy a madaras egyelőre még nem döntötte el mit kezd vele, akkor valamivel türelmesebb lenne, és nem próbálkozna ennyit. De abban meg semmi izgalom nem lenne.
Mikor összekaparja magát, és a levegő is tisztán áramlik a tüdejébe a nő nyakán lévő térdét néhány centire megemeli, hogy lendületet vegyen, és torkon térdelje. Ha elég gyors ahhoz, hogy a nő ne forduljon ki alóla, akkor igen kellemetlen élményben lehet része.
Ha sikerült, s a lány szenved, akkor marad ideje, hogy visszasétáljon oda, ahol a kötelet is találta. Itt olyan dolgok után kutat a fakó holdfényben, mikre a későbbiekben szüksége lehet.*
-Amíg szórakoztatsz addig szívesen megtartanálak. Ki tudja, néha még talán te is élveznéd a dolgot... Tania.
*A nevét különös odafigyeléssel ejti ki, mintha tényleg valami városi kéjenc lenne, kit teljesen megbabonázott a nő természete. Sőt mintha egyszerűen megőrjítette volna ezzel az elérhetetlen, megközelíthetetlen jellemével. Igazi kis nősténydémon.*
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 22:10:24
Üzenet elküldve: 2017-07-06 22:10:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Viharok és kapitányok//
*A kapitány, maga is viharvert arcú, borostás férfi, többször is végignéz Reydisen, összehúzott szemmel méregeti, aztán bólint, mint aki végére jutott a töprengésnek.*
-Nyilván kém. Kötelet rá, aztán a tengerbe vele!
*Az első tiszt bólint két férfinek, akik már mozdulnak is végrehajtani a parancsot. Pillanatokon belül kerül kötél és Reydis csuklójára, tetszik vagy sem, már tekerik is az erős hajókötelet, miközben megtermett férfiak állják körbe arra az esetre, ha valamivel próbálkozna. A segítség onnan jön, ahonnan talán nem is gondolná.*
-Hasznunkra lehet. *A fekete nő hangja érdektelenséget tükröz, de az egyetlen, aki felszólal az érdekében.* Meg aztán ilyen idióta szöveggel nem gondolom, hogy kém lenne. Akik eddig próbálkoztak, mindnek vágott az esze...
*A kapitány csak egy pillantást vet rá, de az elég, hogy a lány elhallgasson. Aztán már meg is ragadják Reydist és viszik a korlát felé. Közben a horgonyt már húzzák fölfelé, kifutásra készülnek, de ez talán most kevésbé izgatja a láynt. Még egy pillanat és repülni fog, aztán meg fürödni.*
*A kapitány, maga is viharvert arcú, borostás férfi, többször is végignéz Reydisen, összehúzott szemmel méregeti, aztán bólint, mint aki végére jutott a töprengésnek.*
-Nyilván kém. Kötelet rá, aztán a tengerbe vele!
*Az első tiszt bólint két férfinek, akik már mozdulnak is végrehajtani a parancsot. Pillanatokon belül kerül kötél és Reydis csuklójára, tetszik vagy sem, már tekerik is az erős hajókötelet, miközben megtermett férfiak állják körbe arra az esetre, ha valamivel próbálkozna. A segítség onnan jön, ahonnan talán nem is gondolná.*
-Hasznunkra lehet. *A fekete nő hangja érdektelenséget tükröz, de az egyetlen, aki felszólal az érdekében.* Meg aztán ilyen idióta szöveggel nem gondolom, hogy kém lenne. Akik eddig próbálkoztak, mindnek vágott az esze...
*A kapitány csak egy pillantást vet rá, de az elég, hogy a lány elhallgasson. Aztán már meg is ragadják Reydist és viszik a korlát felé. Közben a horgonyt már húzzák fölfelé, kifutásra készülnek, de ez talán most kevésbé izgatja a láynt. Még egy pillanat és repülni fog, aztán meg fürödni.*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 21:35:50
Üzenet elküldve: 2017-07-06 21:35:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tania kezd elveszni a részletek között. Eddig azt hitte, meg fogják erőszakolni. Ezzel még nem is lett volna akkora probléma, ő hagyja, a férfi kiéli, amit akar, aztán mindketten mehetnek a dolgukra. Nem egy finnyás kisasszony, aki annyira védené a testét, főleg ha cserébe életben marad. Nem is érdekelné, ha megerőszakolnák, ha tudja, hogy utána vége. Sem a teste, sem a lelke, de még az élete sem jelent számára semmit, egyszerűen él, mert nincs jobb dolga. Azt viszont nem engedheti meg magának, hogy harc nélkül engedelmeskedjen a férfinak. Azt az egója nem engedi.*
-Nem! *Háborodik fel.* Nem tudom, hol nevelkedtél, de nekem nincs kedvem megdugatni magam csak úgy. Ha meg akarsz erőszakolni, megteszed, és nem fogok tudni ellenállni. Talán még meg is próbálnám élvezni. De tudom, hogy te nem vagy egyszerű eset. Egy... egy elbaszott fattyú vagy, akit születése után a fejére ejtettek. Ha lesz is szex ma este, nem az lesz a fénypontja.
*Húzza el a száját megadóan. Bármit tervez is Ras, a szex lenne benne a nő számára a legélvezetesebb, pedig azért sem lenne oda. A piszkálódásokat, ahogyan a másik, ő sem igazán veszi fel. Így, gúzsba kötve, kisebb gondja is nagyobb a lelki megpróbáltatások elviselésénél. De nem csak lelki megpróbáltatásokkal bombázza. A következő célpont a mellei, amire rögtön ráharap. Nem sokon múlik, hogy lecsattintja az egyik kósza ujjacskáját, de sajnos nem elég gyors, így még egy tockost is kap a padlótól a próbálkozásáért cserébe.*
-Baszd meg! *Nyögi a térde alól. Alig kap levegőt, nyelni is csak nehezen tud, de arcáról nem tűnik el az önelégült vigyor.* Milyen morcos vagy. Mégsem akarsz játszadozni?
*Kérdezi kacagva, már amennyi hangot ki tud erőltetni a torkán. A melleire ismét rászorulnak a vaskos ujjak, és most már nem tehet ellenük semmit. Egyre erősebben szorítják a bájait, míg fel nem szisszen a fájdalomtól, egész testében megremeg.*
-Hát akkor élvezd ki, amíg lehet. *Vigyorog betegesen.* Kedves tőled, hogy ilyen sokra tartasz, hogy megtartanál.
*Ezt csak bóknak lehet venni, még ha játszadozik is vele. Mert tisztában van azzal, hogy számára ez csak egy játék. Hogy mennyire gondolja komolyan, hogy meg akarja dugni vagy tartani, nem tudja, de tök őszintén, nem is érdekli. Hosszú lesz az éjszaka, túl hosszú. A pillantását látva csak forgatja a szemeit. Taniában nehezen lehetne bármilyen fantáziát felébreszteni. Sosem volt a vágyak és élvezetek rabja, a szexet is inkább csak akkor élvezi, amikor már benne van. Miközben Ras a fehér ruha által takart lába közében gyönyörködik, újabb támadást indít. Egy határozott mozdulattal felrántja a lábát, és mivel a férfi rajta térdel, így ha szerencséje van, a térdével pont a bordái közé talál.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tania kezd elveszni a részletek között. Eddig azt hitte, meg fogják erőszakolni. Ezzel még nem is lett volna akkora probléma, ő hagyja, a férfi kiéli, amit akar, aztán mindketten mehetnek a dolgukra. Nem egy finnyás kisasszony, aki annyira védené a testét, főleg ha cserébe életben marad. Nem is érdekelné, ha megerőszakolnák, ha tudja, hogy utána vége. Sem a teste, sem a lelke, de még az élete sem jelent számára semmit, egyszerűen él, mert nincs jobb dolga. Azt viszont nem engedheti meg magának, hogy harc nélkül engedelmeskedjen a férfinak. Azt az egója nem engedi.*
-Nem! *Háborodik fel.* Nem tudom, hol nevelkedtél, de nekem nincs kedvem megdugatni magam csak úgy. Ha meg akarsz erőszakolni, megteszed, és nem fogok tudni ellenállni. Talán még meg is próbálnám élvezni. De tudom, hogy te nem vagy egyszerű eset. Egy... egy elbaszott fattyú vagy, akit születése után a fejére ejtettek. Ha lesz is szex ma este, nem az lesz a fénypontja.
*Húzza el a száját megadóan. Bármit tervez is Ras, a szex lenne benne a nő számára a legélvezetesebb, pedig azért sem lenne oda. A piszkálódásokat, ahogyan a másik, ő sem igazán veszi fel. Így, gúzsba kötve, kisebb gondja is nagyobb a lelki megpróbáltatások elviselésénél. De nem csak lelki megpróbáltatásokkal bombázza. A következő célpont a mellei, amire rögtön ráharap. Nem sokon múlik, hogy lecsattintja az egyik kósza ujjacskáját, de sajnos nem elég gyors, így még egy tockost is kap a padlótól a próbálkozásáért cserébe.*
-Baszd meg! *Nyögi a térde alól. Alig kap levegőt, nyelni is csak nehezen tud, de arcáról nem tűnik el az önelégült vigyor.* Milyen morcos vagy. Mégsem akarsz játszadozni?
*Kérdezi kacagva, már amennyi hangot ki tud erőltetni a torkán. A melleire ismét rászorulnak a vaskos ujjak, és most már nem tehet ellenük semmit. Egyre erősebben szorítják a bájait, míg fel nem szisszen a fájdalomtól, egész testében megremeg.*
-Hát akkor élvezd ki, amíg lehet. *Vigyorog betegesen.* Kedves tőled, hogy ilyen sokra tartasz, hogy megtartanál.
*Ezt csak bóknak lehet venni, még ha játszadozik is vele. Mert tisztában van azzal, hogy számára ez csak egy játék. Hogy mennyire gondolja komolyan, hogy meg akarja dugni vagy tartani, nem tudja, de tök őszintén, nem is érdekli. Hosszú lesz az éjszaka, túl hosszú. A pillantását látva csak forgatja a szemeit. Taniában nehezen lehetne bármilyen fantáziát felébreszteni. Sosem volt a vágyak és élvezetek rabja, a szexet is inkább csak akkor élvezi, amikor már benne van. Miközben Ras a fehér ruha által takart lába közében gyönyörködik, újabb támadást indít. Egy határozott mozdulattal felrántja a lábát, és mivel a férfi rajta térdel, így ha szerencséje van, a térdével pont a bordái közé talál.*
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 20:05:20
Üzenet elküldve: 2017-07-06 20:05:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Teljesen mindegy, hogy miért beszél ilyen választékosan, a kannibálunknak így is tetszik. Az ilyen trágár kisasszonykák mindig lázba hozták, ami azt illeti még a nemi vágyhoz is lehetne hasonlítani azt az érzést, amit kiváltanak belőle. De ő jobb szereti szimplán izgalomnak hívni, hisz alapvetően más dolgok tetszenek neki egy nőben, mint többi férfitársában. Ezért nem érti a szajhakergető kocsmatölteléket sem. Fizetni egy kis unalmas szexért... egészen lelombozó belegondolni is. Taniaval talán még hetyegne is egy keveset, ha nem lennének egészen más tervei jelenleg. Szórakoztató az a nagy pofája.*
-Beteg? Mondták már páran. De téged nem teljesen értelek. Nincs kedved dugni? Nem tetszem neked?
*Továbbra is az idegeivel játszik, de mikor melleire siklana a keze... kissé harapóssá válik a kicsike. Szerencsére most eléggé óvatos ahhoz, hogy elrántsa onnan a kezét időben. De mivel még mindig csak az egyiket tudja használni ki kell találnia valamit erre a problémára. Erélyesen megragadja a szőke fürtjeit, és visszarántja a földre, majd ha nem ficánkol nagyon egyik térdével a torkára nehezedik. Így aztán nem nagyon fog tudni harapdálni, mivel ha mozdul csak erősebben szorítja a talajhoz. Ha minden jól megy most már minden gond nélkül megtapogathatja nőies bájait. Ugyanaz a terve továbbra is. Meg szeretné mutatni, hogy a jobbjában még maradt elég erő.*
-Próbálkozz csak! Nekem minden ilyen őrültségeddel örömet okozol. Talán megtartalak, és láncra vert rabszolgaként fogok veled játszadozni, mikor kedvem támad hozzá.
*Beteges arckifejezéssel suttogja egyenesen az arcába.
Idő közben felmerül benne az a kérdés, hogy vajon egy kevésbé határozott jellemmel is ennyire élvezné-e a dolgot vagy csak Tania képes ennyire felpaprikázni a hangulatát? Arra jut, hogy a tesztet idővel meg kell ismételnie más alanyokon is, csak így állíthat fel magáról megbízható diagnózist, és így talán Norinak is segíthet.*
-Na azért ne tégy ilyen elhamarkodott kijelentéseket! Kétségtelenül formás vagy, a pofid is aranyos. Fincsinek tűnsz. Csak most nem erre van szükségem, erről van itt szó.
*Tekintete most jól láthatóan lejjebb szalad, és az ágyékán állapodik meg, csak azért, hogy feltüzelje a másik fantáziáját.*
-Hmm...
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Teljesen mindegy, hogy miért beszél ilyen választékosan, a kannibálunknak így is tetszik. Az ilyen trágár kisasszonykák mindig lázba hozták, ami azt illeti még a nemi vágyhoz is lehetne hasonlítani azt az érzést, amit kiváltanak belőle. De ő jobb szereti szimplán izgalomnak hívni, hisz alapvetően más dolgok tetszenek neki egy nőben, mint többi férfitársában. Ezért nem érti a szajhakergető kocsmatölteléket sem. Fizetni egy kis unalmas szexért... egészen lelombozó belegondolni is. Taniaval talán még hetyegne is egy keveset, ha nem lennének egészen más tervei jelenleg. Szórakoztató az a nagy pofája.*
-Beteg? Mondták már páran. De téged nem teljesen értelek. Nincs kedved dugni? Nem tetszem neked?
*Továbbra is az idegeivel játszik, de mikor melleire siklana a keze... kissé harapóssá válik a kicsike. Szerencsére most eléggé óvatos ahhoz, hogy elrántsa onnan a kezét időben. De mivel még mindig csak az egyiket tudja használni ki kell találnia valamit erre a problémára. Erélyesen megragadja a szőke fürtjeit, és visszarántja a földre, majd ha nem ficánkol nagyon egyik térdével a torkára nehezedik. Így aztán nem nagyon fog tudni harapdálni, mivel ha mozdul csak erősebben szorítja a talajhoz. Ha minden jól megy most már minden gond nélkül megtapogathatja nőies bájait. Ugyanaz a terve továbbra is. Meg szeretné mutatni, hogy a jobbjában még maradt elég erő.*
-Próbálkozz csak! Nekem minden ilyen őrültségeddel örömet okozol. Talán megtartalak, és láncra vert rabszolgaként fogok veled játszadozni, mikor kedvem támad hozzá.
*Beteges arckifejezéssel suttogja egyenesen az arcába.
Idő közben felmerül benne az a kérdés, hogy vajon egy kevésbé határozott jellemmel is ennyire élvezné-e a dolgot vagy csak Tania képes ennyire felpaprikázni a hangulatát? Arra jut, hogy a tesztet idővel meg kell ismételnie más alanyokon is, csak így állíthat fel magáról megbízható diagnózist, és így talán Norinak is segíthet.*
-Na azért ne tégy ilyen elhamarkodott kijelentéseket! Kétségtelenül formás vagy, a pofid is aranyos. Fincsinek tűnsz. Csak most nem erre van szükségem, erről van itt szó.
*Tekintete most jól láthatóan lejjebb szalad, és az ágyékán állapodik meg, csak azért, hogy feltüzelje a másik fantáziáját.*
-Hmm...
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 19:21:20
Üzenet elküldve: 2017-07-06 19:21:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel nem derült ki, milyen sorsra kárhozza őt a férfi, így nem bonyolítja túl a dolgot. A szokásos stílusát veszi elő, az pedig nem áll semmi másból, mint pofátlan pofázásból.*
-Te beteg vagy!
*Csóválja a fejét, mikor az a mocskos száját dicséri. Tisztában van azzal, hogy szókincse nem épp úri körökből való, de így nem is kell finomkodnia, mikor olyan szorult helyzetbe kerül, mint ez a mostani. Amikor egy elmebeteg házában fekszel megkötözve, nem az lesz az első gondolatod, hogy "A fityfenébe" vagy "A nemjóját" hanem "Mi a kibaszott mocskos élet folyik itt". Pont ezekkel a szavakkal. És nem azért káromkodik vagy csipkelődik, hogy felforrjon a másik agyvize. Abból csak ő jönne ki rosszul, ha elborulna az esze és tombolva átvágná a torkát. Egyszerűen csak szórakozik, amíg még megteheti. Van egy olyan érzése, hogy nem sokáig lesz felhőtlen ez a fáradt mosoly az arcán, mint most.*
-Ó, pedig nagyon szívesen kiszedném neked.
*Rebegteti a pilláit ártatlanul. Ide még kívánkozna egy újabb csípős megszólalás, ő is érzi, hogy túl befejezetlen, de egyszerűen nincs ereje ilyeneken gondolkodni. Amik zsigerből jönnek, azokat mondja folyamatosan.*
-Ne haragudj, az előbb nem fogalmaztam elég pontosan. *Vigyorog, ahogy Ras egyre közeledik felé azzal a kiéhezett tekintetével.* Te kibaszottul beteg vagy!
*Ezt nehéz lenne félreérteni. A megjegyzései, a közeledése... Tania is kezd attól félni, hogy meg lesz erőszakolva. Sosem volt ezzel gondja, olcsó kocsmákban és ivókban húzta mindig meg magát, ahol a kurtizánokra nagyobb kereslet volt, mint rá, nem is érték atrocitások. Ha pedig szexhez támadt kedve, hát felvitte a szobájába az első jóképű férfit, aki épp csak annyira volt ittas, hogy ne ellenkezzen, de azért teljesíteni tudjon az ágyban. Erre most itt van egy nyomorult, akinek kangörcs rohama van, és pont az ő formás feneke kell neki.*
-Hozzám ne érj!
*Sziszegi halálosan komolyan. Amint az érdes kezek rátapadnak a melleire, éles, fehér fogaival az ujjai felé kap. Az oldalán fekve egész kényelmesen rá tud hajolni a mellkasára, ha a csuklyás nem elég gyors, simán belemarhat a kézfejébe.*
-Nem tudom, milyen játékot játszol, de semmi kedvem részt venni benne! *Vicsorog haragosan.* Pont leszarom, milyen nők jönnek be, de nem én. Éljen! *ereszt meg egy keserű vigyort.* Akkor engedj el, és vidd a rusnya pofádat meg a lompos farkadat valami útszéli kurvához, és engem hagyj békén!
*Tisztában van vele, hogy ennek a monológnak semmi értelme, és nem fogják elengedni, nem hagyhatja szó nélkül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel nem derült ki, milyen sorsra kárhozza őt a férfi, így nem bonyolítja túl a dolgot. A szokásos stílusát veszi elő, az pedig nem áll semmi másból, mint pofátlan pofázásból.*
-Te beteg vagy!
*Csóválja a fejét, mikor az a mocskos száját dicséri. Tisztában van azzal, hogy szókincse nem épp úri körökből való, de így nem is kell finomkodnia, mikor olyan szorult helyzetbe kerül, mint ez a mostani. Amikor egy elmebeteg házában fekszel megkötözve, nem az lesz az első gondolatod, hogy "A fityfenébe" vagy "A nemjóját" hanem "Mi a kibaszott mocskos élet folyik itt". Pont ezekkel a szavakkal. És nem azért káromkodik vagy csipkelődik, hogy felforrjon a másik agyvize. Abból csak ő jönne ki rosszul, ha elborulna az esze és tombolva átvágná a torkát. Egyszerűen csak szórakozik, amíg még megteheti. Van egy olyan érzése, hogy nem sokáig lesz felhőtlen ez a fáradt mosoly az arcán, mint most.*
-Ó, pedig nagyon szívesen kiszedném neked.
*Rebegteti a pilláit ártatlanul. Ide még kívánkozna egy újabb csípős megszólalás, ő is érzi, hogy túl befejezetlen, de egyszerűen nincs ereje ilyeneken gondolkodni. Amik zsigerből jönnek, azokat mondja folyamatosan.*
-Ne haragudj, az előbb nem fogalmaztam elég pontosan. *Vigyorog, ahogy Ras egyre közeledik felé azzal a kiéhezett tekintetével.* Te kibaszottul beteg vagy!
*Ezt nehéz lenne félreérteni. A megjegyzései, a közeledése... Tania is kezd attól félni, hogy meg lesz erőszakolva. Sosem volt ezzel gondja, olcsó kocsmákban és ivókban húzta mindig meg magát, ahol a kurtizánokra nagyobb kereslet volt, mint rá, nem is érték atrocitások. Ha pedig szexhez támadt kedve, hát felvitte a szobájába az első jóképű férfit, aki épp csak annyira volt ittas, hogy ne ellenkezzen, de azért teljesíteni tudjon az ágyban. Erre most itt van egy nyomorult, akinek kangörcs rohama van, és pont az ő formás feneke kell neki.*
-Hozzám ne érj!
*Sziszegi halálosan komolyan. Amint az érdes kezek rátapadnak a melleire, éles, fehér fogaival az ujjai felé kap. Az oldalán fekve egész kényelmesen rá tud hajolni a mellkasára, ha a csuklyás nem elég gyors, simán belemarhat a kézfejébe.*
-Nem tudom, milyen játékot játszol, de semmi kedvem részt venni benne! *Vicsorog haragosan.* Pont leszarom, milyen nők jönnek be, de nem én. Éljen! *ereszt meg egy keserű vigyort.* Akkor engedj el, és vidd a rusnya pofádat meg a lompos farkadat valami útszéli kurvához, és engem hagyj békén!
*Tisztában van vele, hogy ennek a monológnak semmi értelme, és nem fogják elengedni, nem hagyhatja szó nélkül.*
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 18:54:07
Üzenet elküldve: 2017-07-06 18:54:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Milyen kis csípős nyelvű menyecskét sikerült kifognia... De ez nem gond. Rasi szereti a forróvérű nőket. Érdekesek, és legalább nem untatják, mint a városi, magukat hercegnőnek képzelő kis csitrik. Az olyanok szörnyen bosszantóak tudnak lenni.
Tania viszont jó beszélgetőpartnernek tűnik, s meg kell vele szenvednie a férfinak, hogy bármit is kihúzzon belőle. Először szép szóval próbálkozik, de ha ez nem jönne be megvannak a módszerek, mivel szóra bírhatja. Pontosan ezt szeretné most tesztelni rajta, na meg azt, hogy miként viszonyul ezekhez a dolgokhoz saját maga.*
-Ez már majdnem olyan kreatív, mint amit elvárok. Szeretem azt a mocskos szádat, folytasd!
*Tetszik neki az is, ahogy bosszantani próbálja, miközben a sebével ügyetlenkedik. ~Édes ahogy próbálkozol drága, de nagyon rossz irányba kapirgálsz, ha fel akarsz húzni.~ Wramnak lényegesen jobban ment a dolog. Ő zsigerből megtalálta azt a pontot a Kárhozottak alapítótagján, mire rögtön feljebb szökik a vérnyomása.*
-Mindig volt más, aki segített kiszedni. De téged ugye nem kérhetlek meg, mert meg van kötve a kezed!
*Falfehér lett a képe, de még így is telik tőle egy gúnyos vigyorra. A nyílhegy eltávolítása közben Éjfél is megérkezik, ki útközben rövid időre elhagyta gazdáját. Biztos megéhezett, és keresett valami rágcsálnivalót magának. Szerencsére elég önálló ahhoz, hogy ne dögöljön éhen.*
-Igazán jó veled beszélgetni. Az a mocskos szád már majdnem izgalomba hoz, és jól áll ez a sáros, szakadt gönc is.
*Utalásai egyértelműek, és továbbra is azt a tudatot erősítik a másikban, hogy itt bizony nemi aktus lesz. Pedig esze ágában sincs ilyenre vetemedni Rasdehernek.*
-Ha a sebeim ellátásában nem is vagyok jó, másban kiemelkedőt tudok nyújtani. Tudod mit? Megmutatom!
*Mikor összeszedi magát végre feláll, és odalép szerencsétlen megkötözött némber mellé. Kéjes tekintettel bámulja meg koszos, sáros testét, majd némi habozás után, mint valami egyszerű kéjenc veszi kezei közé a lány telt idomait.*
-Talán. Talán nem.
*Pedig szívesen beszélgetett volna értelmes dolgokról is. De tényleg. De ha Tania így áll hozzá, hát Ras sem fog sokkal normálisabb válaszokat adni.*
-De ne aggódj kislány, nem ezért kellesz nekem... Ahhoz többet kellene mutatnod a trágárkodásnál! Az izgalmasabb nőket szeretem.
*Érintése a kéjes gyönyörkeltésből egyszerre átmegy fájdalmas szorításba, mi nem enged akkor sem, ha már a hölgyemény arcán is látni a fájdalmat. Ő semmiképp nem enged, egyelőre egészen élvezi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Milyen kis csípős nyelvű menyecskét sikerült kifognia... De ez nem gond. Rasi szereti a forróvérű nőket. Érdekesek, és legalább nem untatják, mint a városi, magukat hercegnőnek képzelő kis csitrik. Az olyanok szörnyen bosszantóak tudnak lenni.
Tania viszont jó beszélgetőpartnernek tűnik, s meg kell vele szenvednie a férfinak, hogy bármit is kihúzzon belőle. Először szép szóval próbálkozik, de ha ez nem jönne be megvannak a módszerek, mivel szóra bírhatja. Pontosan ezt szeretné most tesztelni rajta, na meg azt, hogy miként viszonyul ezekhez a dolgokhoz saját maga.*
-Ez már majdnem olyan kreatív, mint amit elvárok. Szeretem azt a mocskos szádat, folytasd!
*Tetszik neki az is, ahogy bosszantani próbálja, miközben a sebével ügyetlenkedik. ~Édes ahogy próbálkozol drága, de nagyon rossz irányba kapirgálsz, ha fel akarsz húzni.~ Wramnak lényegesen jobban ment a dolog. Ő zsigerből megtalálta azt a pontot a Kárhozottak alapítótagján, mire rögtön feljebb szökik a vérnyomása.*
-Mindig volt más, aki segített kiszedni. De téged ugye nem kérhetlek meg, mert meg van kötve a kezed!
*Falfehér lett a képe, de még így is telik tőle egy gúnyos vigyorra. A nyílhegy eltávolítása közben Éjfél is megérkezik, ki útközben rövid időre elhagyta gazdáját. Biztos megéhezett, és keresett valami rágcsálnivalót magának. Szerencsére elég önálló ahhoz, hogy ne dögöljön éhen.*
-Igazán jó veled beszélgetni. Az a mocskos szád már majdnem izgalomba hoz, és jól áll ez a sáros, szakadt gönc is.
*Utalásai egyértelműek, és továbbra is azt a tudatot erősítik a másikban, hogy itt bizony nemi aktus lesz. Pedig esze ágában sincs ilyenre vetemedni Rasdehernek.*
-Ha a sebeim ellátásában nem is vagyok jó, másban kiemelkedőt tudok nyújtani. Tudod mit? Megmutatom!
*Mikor összeszedi magát végre feláll, és odalép szerencsétlen megkötözött némber mellé. Kéjes tekintettel bámulja meg koszos, sáros testét, majd némi habozás után, mint valami egyszerű kéjenc veszi kezei közé a lány telt idomait.*
-Talán. Talán nem.
*Pedig szívesen beszélgetett volna értelmes dolgokról is. De tényleg. De ha Tania így áll hozzá, hát Ras sem fog sokkal normálisabb válaszokat adni.*
-De ne aggódj kislány, nem ezért kellesz nekem... Ahhoz többet kellene mutatnod a trágárkodásnál! Az izgalmasabb nőket szeretem.
*Érintése a kéjes gyönyörkeltésből egyszerre átmegy fájdalmas szorításba, mi nem enged akkor sem, ha már a hölgyemény arcán is látni a fájdalmat. Ő semmiképp nem enged, egyelőre egészen élvezi.*
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 17:37:23
Üzenet elküldve: 2017-07-06 17:37:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Borzalmas a tehetetlenség. Szeret irányítani, dirigálni, hogy minden a számára legtökéletesebb mederben folyjon. Az, hogy itt fekszik megkötözve, kiszolgáltatottan, teljesen kétségbe ejti. Ilyen több, mint harmincöt éve nem történt vele.*
-Francokat!
*Még mindig a kábultság állapotában van, annyi energiája sincsen, hogy egy igazán szaftos káromkodást kierőltessen magából. Megpróbálja kényelmes testhelyzetbe tornázni magát, ami szinte lehetetlen. A közelében se fal, se láda, így még csak felülni sem tud, hogy hátát nekivesse valaminek. Oldalon feküdni viszont fárasztó. Megkérhetné a férfit, hogy tegye kicsit kényelmesebbé számára a testhelyzetet, de ott még nem tart, hogy tőle kérjen bármit is. Inkább egy sündisznót a seggébe. Ám ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon, még időre van szüksége. Abban is kifáradt, hogy oldalra tornázta magát.*
-Leszarom, hogy hívnak, semmilyen formában nem akarlak a számra venni.
*Csak kettesben vannak, ha meg is szólal, nyilvánvaló, kihez intézi a szavait, nem kell itt rasoznia vagy taniáznia senkinek. Nem is fog.*
-Kreatívabb? *Kérdez vissza horkanva.* Egy kibaszott, mocskos padlón fekszem egy kibaszott, mocskos házban a faszom tudja, hol. Az utolsó, ami eszembe jut, hogy kreatív jelzőkkel illessem a rusnya képedet. *Azért most is elég csípősre sikeredett a megjegyzés. Választ azonban nem kap a kérdésére, még mindig emészti a bizonytalanság. Még csak abban sem lehet biztos, megöli-e, így nem tudja, meddig mehet el. Ha van esély az életben maradásra, akkor engedelmes kislány lesz, hogy minél hamarabb szabaduljon. Ha viszont nincs, akkor nem fogja megkönnyíteni a csuklyás dolgát.* Kipróbálni? Én már az elején láttam rajtad, hogy sosem voltál még nővel.
*Grimaszol gúnyosan. Közben Ras vagy ki a rosseb nekiáll kioperálni a nyílhegyet a vállából. Egyedül csinálja, segítség nélkül, így viszont elég komikus látványt nyújt, ahogy esetlenkedik.*
-Jól sejtem, hogy nyílhegyet se szedtél még ki a válladból? Rettentően bénán csinálod. *Vigyorog önelégülten.* Ne ott fogd! Ne ott, te barom! Húzd meg jobban! Harapj rá! Állítsd el a vérzést, vagy megdöglesz!
*Ilyen, és ezekhez hasonló irritálónak szánt jó tanácsokkal látja el férfit, miközben mosolya lankadatlan. Hiába van szorult helyzetben, azért odaszúr még, amíg lehet.*
-Hát ezt elég szarul csináltad.
*Jegyzi meg, miután a véres hegy kikerült a húsból. Semmi kedve beszélgetni és jópofizni a fickóval. Hiába rabolta el, nem fog hülyét csinálni belőle, nem lesz a játéka.*
-Talán. Talán nem. *Vigyora egyre szélesebb.* És te, Tündérmókus? Itt laksz ezen a szeméttelepen?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Borzalmas a tehetetlenség. Szeret irányítani, dirigálni, hogy minden a számára legtökéletesebb mederben folyjon. Az, hogy itt fekszik megkötözve, kiszolgáltatottan, teljesen kétségbe ejti. Ilyen több, mint harmincöt éve nem történt vele.*
-Francokat!
*Még mindig a kábultság állapotában van, annyi energiája sincsen, hogy egy igazán szaftos káromkodást kierőltessen magából. Megpróbálja kényelmes testhelyzetbe tornázni magát, ami szinte lehetetlen. A közelében se fal, se láda, így még csak felülni sem tud, hogy hátát nekivesse valaminek. Oldalon feküdni viszont fárasztó. Megkérhetné a férfit, hogy tegye kicsit kényelmesebbé számára a testhelyzetet, de ott még nem tart, hogy tőle kérjen bármit is. Inkább egy sündisznót a seggébe. Ám ahhoz, hogy egyáltalán megmozduljon, még időre van szüksége. Abban is kifáradt, hogy oldalra tornázta magát.*
-Leszarom, hogy hívnak, semmilyen formában nem akarlak a számra venni.
*Csak kettesben vannak, ha meg is szólal, nyilvánvaló, kihez intézi a szavait, nem kell itt rasoznia vagy taniáznia senkinek. Nem is fog.*
-Kreatívabb? *Kérdez vissza horkanva.* Egy kibaszott, mocskos padlón fekszem egy kibaszott, mocskos házban a faszom tudja, hol. Az utolsó, ami eszembe jut, hogy kreatív jelzőkkel illessem a rusnya képedet. *Azért most is elég csípősre sikeredett a megjegyzés. Választ azonban nem kap a kérdésére, még mindig emészti a bizonytalanság. Még csak abban sem lehet biztos, megöli-e, így nem tudja, meddig mehet el. Ha van esély az életben maradásra, akkor engedelmes kislány lesz, hogy minél hamarabb szabaduljon. Ha viszont nincs, akkor nem fogja megkönnyíteni a csuklyás dolgát.* Kipróbálni? Én már az elején láttam rajtad, hogy sosem voltál még nővel.
*Grimaszol gúnyosan. Közben Ras vagy ki a rosseb nekiáll kioperálni a nyílhegyet a vállából. Egyedül csinálja, segítség nélkül, így viszont elég komikus látványt nyújt, ahogy esetlenkedik.*
-Jól sejtem, hogy nyílhegyet se szedtél még ki a válladból? Rettentően bénán csinálod. *Vigyorog önelégülten.* Ne ott fogd! Ne ott, te barom! Húzd meg jobban! Harapj rá! Állítsd el a vérzést, vagy megdöglesz!
*Ilyen, és ezekhez hasonló irritálónak szánt jó tanácsokkal látja el férfit, miközben mosolya lankadatlan. Hiába van szorult helyzetben, azért odaszúr még, amíg lehet.*
-Hát ezt elég szarul csináltad.
*Jegyzi meg, miután a véres hegy kikerült a húsból. Semmi kedve beszélgetni és jópofizni a fickóval. Hiába rabolta el, nem fog hülyét csinálni belőle, nem lesz a játéka.*
-Talán. Talán nem. *Vigyora egyre szélesebb.* És te, Tündérmókus? Itt laksz ezen a szeméttelepen?
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 17:03:16
Üzenet elküldve: 2017-07-06 17:03:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*A hegyes fülű leányzó végre magához tér, pont időben arra, hogy egy kicsit még beszélgessenek. Eredetileg ez nem volt tervben, de ha már így alakult, miért ne? Rasdeher szeret másokból érdekes információkat kicsavarni, és míg a sebével van elfoglalva erre lehetősége is van.*
-Nocsak, ki tért magához? Jól aludtál, édes?
*Gúnyosan szól hozzá, de nem néz rá. Egyelőre csak a vállát vizsgálgatja, és próbál kitalálni valamit arra, hogy miként távolíthatná el a legkevésbé fájdalmas módon. Valahogy jobban fel kell feszíteni a sérülését, mert nem szeretne még nagyobb kárt tenni magában. Elég fájdalmasnak ígérkezik, de legalább a szőke is láthatja őt szenvedni.*
-Ha jól emlékszem, Tania vagy igaz? Engem nevezhetsz Rasnak, bár ahogy hallottam elég mocskos szád van, biztos eszedbe jut valami találóbb is!
*Milyen jó érzés az embereket bosszantani... ez az egyik legjobb szórakozása, ha máshoz éppenséggel lusta. Ideje lenne már hódolnia ennek a hobbijának is, mert mostanra kezd elege lenni az izgalmakból. Mióta visszatért egyáltalán nem tudta rendesen kialudni magát. Alvás... erről jut eszébe, hogy mostantól Norival kell osztoznia a szobán, ami azt jelenti, hogy sokára fogja úgy igazán kipihenni magát.*
-Rohadék? Csak ennyi? Azt hittem kreatívabb hölggyel van dolgom. Ha pedig elmondanám mit tervezek abban mi lenne az izgalmas? Maradjunk annyiban, hogy ki szeretnék próbálni valamit, amiben te éppen kapóra jössz. De mielőtt rátérnénk a lényegre beszélgessünk kicsit!
*Ideje nekilátni a beavatkozásnak! Nem akar addig komolyabban az elfel foglalkozni, míg a nyíl nem került ki belőle. Lecsatolja magáról az övét, fegyvereit félreteszi. Ebből a másik talán megint téves következtetéseket fog levonni, de ez most nem érdekli a madarast. A szíjat a fogai közé szorítja, hogy véletlen se kezdjen el kiabálni a fájdalomtól, és amennyi kínt tud elvezessen vele. Erősen ráharap, majd addig feszegeti a vesszőt, míg elég tág nem lesz a vöröslő seb, hogy kihúzhassa. Iszonyúan szenved. Dühös, elfojtott káromkodással próbálja tovább csökkenteni a kínokat. Szerencsére a trükk beválik, az öv még ilyen helyzetben is jól működik. Végül a hegy is kicsúszik a húsából.
Igyekszik egy kézzel lehántani magáról bőrvértjét, hogy aztán ruhájának levágott ujjával kötözze be a vérző vállát. Fogaival húzza meg a kötést, majd néhány mély levegő után most már csak Taniara figyel.*
-Szóval... itt élsz a Kikötőben?
*Zihálja kissé kifehéredve az eddigi vérveszteségétől.*
*A hegyes fülű leányzó végre magához tér, pont időben arra, hogy egy kicsit még beszélgessenek. Eredetileg ez nem volt tervben, de ha már így alakult, miért ne? Rasdeher szeret másokból érdekes információkat kicsavarni, és míg a sebével van elfoglalva erre lehetősége is van.*
-Nocsak, ki tért magához? Jól aludtál, édes?
*Gúnyosan szól hozzá, de nem néz rá. Egyelőre csak a vállát vizsgálgatja, és próbál kitalálni valamit arra, hogy miként távolíthatná el a legkevésbé fájdalmas módon. Valahogy jobban fel kell feszíteni a sérülését, mert nem szeretne még nagyobb kárt tenni magában. Elég fájdalmasnak ígérkezik, de legalább a szőke is láthatja őt szenvedni.*
-Ha jól emlékszem, Tania vagy igaz? Engem nevezhetsz Rasnak, bár ahogy hallottam elég mocskos szád van, biztos eszedbe jut valami találóbb is!
*Milyen jó érzés az embereket bosszantani... ez az egyik legjobb szórakozása, ha máshoz éppenséggel lusta. Ideje lenne már hódolnia ennek a hobbijának is, mert mostanra kezd elege lenni az izgalmakból. Mióta visszatért egyáltalán nem tudta rendesen kialudni magát. Alvás... erről jut eszébe, hogy mostantól Norival kell osztoznia a szobán, ami azt jelenti, hogy sokára fogja úgy igazán kipihenni magát.*
-Rohadék? Csak ennyi? Azt hittem kreatívabb hölggyel van dolgom. Ha pedig elmondanám mit tervezek abban mi lenne az izgalmas? Maradjunk annyiban, hogy ki szeretnék próbálni valamit, amiben te éppen kapóra jössz. De mielőtt rátérnénk a lényegre beszélgessünk kicsit!
*Ideje nekilátni a beavatkozásnak! Nem akar addig komolyabban az elfel foglalkozni, míg a nyíl nem került ki belőle. Lecsatolja magáról az övét, fegyvereit félreteszi. Ebből a másik talán megint téves következtetéseket fog levonni, de ez most nem érdekli a madarast. A szíjat a fogai közé szorítja, hogy véletlen se kezdjen el kiabálni a fájdalomtól, és amennyi kínt tud elvezessen vele. Erősen ráharap, majd addig feszegeti a vesszőt, míg elég tág nem lesz a vöröslő seb, hogy kihúzhassa. Iszonyúan szenved. Dühös, elfojtott káromkodással próbálja tovább csökkenteni a kínokat. Szerencsére a trükk beválik, az öv még ilyen helyzetben is jól működik. Végül a hegy is kicsúszik a húsából.
Igyekszik egy kézzel lehántani magáról bőrvértjét, hogy aztán ruhájának levágott ujjával kötözze be a vérző vállát. Fogaival húzza meg a kötést, majd néhány mély levegő után most már csak Taniara figyel.*
-Szóval... itt élsz a Kikötőben?
*Zihálja kissé kifehéredve az eddigi vérveszteségétől.*
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:56:04
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:56:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Nehezen ébred. A tarkója sajog, a feje hasogat és enyhe hányinger kerülgeti. Hosszú percekig csak fekszik a padlón lecsukott szemmel arra várva, hogy ne forogjon vele a világ. Neszezést hall maga mellől, a férfi hangja tompa morajlásként jut el az agyáig.*
-Mi a... francot... makogsz? *Kérdezi lihegve. Lassan felnyitja a pilláit, de felülni még nem képes. Először nem lát semmit, beletelik pár pillanatba mire felismeri az orra előtt a padlódeszkákat. Kényelmetlen a hasán feküdni, a mellei is összenyomódnak, meg így nem láthatja, hová hozták. Lassan átfordul a hátára, még túl kába ahhoz, hogy felfogja, miért ilyen nehéz ez az egyszerű művelet. Sötét, romos plafont lát maga fölött, pókhálók és szúk rágta lyukak. Ha nem lenne hozzászokva, biztosan megrémülne a látványtól, de egyelőre annak is örül, hogy még életben van. A pókhálók kifejezetten hangulatossá teszi a helyet. Kár, hogy valószínűleg sosem fogja elhagyni ezt a dohos, bűzös szobát. Megpróbál megmozdulni, mocorogni, hogy érezze a karjait és a lábait, megvannak-e. Meglenni megvannak, az ujjait még mozgatni is tudja, de ennél nagyobb gesztikulációra már nem képed. Gúzsba van kötve, mint a kötözött sonka. A kezei mögé vannak kötve, és ahogy az agya egyre több testrészéből dolgozza fel a beérkező ingereket rájön, hogy rohadt kényelmetlen a kötözött végtagjain feküdni, és tovább gurulva az oldalára fordul. Ekkor pillantja meg a félhomályban az elrablóját, aki egy ládán ücsörögve a sebeivel bajlódik.*
-Te rohadék... *Vicsorogja erőtlenül.* Mit akarsz tőlem?
*El sem tudja képzelni, mit akarhat tőle a férfi. Ha csak egy szexet, akkor minek szenvedett azért, hogy elhozza, bárhol legyen is. Megdugja az erdőben, amíg eszméletlen, és otthagyja. Ha meg az értékei kellenének, kirabolja, és aztán hagyja ott. Reméli nem valami beteg, perverz szexjátékra kell, amihez elengedhetetlen kiegészítők a romos ház és a kötelek.*
*Nehezen ébred. A tarkója sajog, a feje hasogat és enyhe hányinger kerülgeti. Hosszú percekig csak fekszik a padlón lecsukott szemmel arra várva, hogy ne forogjon vele a világ. Neszezést hall maga mellől, a férfi hangja tompa morajlásként jut el az agyáig.*
-Mi a... francot... makogsz? *Kérdezi lihegve. Lassan felnyitja a pilláit, de felülni még nem képes. Először nem lát semmit, beletelik pár pillanatba mire felismeri az orra előtt a padlódeszkákat. Kényelmetlen a hasán feküdni, a mellei is összenyomódnak, meg így nem láthatja, hová hozták. Lassan átfordul a hátára, még túl kába ahhoz, hogy felfogja, miért ilyen nehéz ez az egyszerű művelet. Sötét, romos plafont lát maga fölött, pókhálók és szúk rágta lyukak. Ha nem lenne hozzászokva, biztosan megrémülne a látványtól, de egyelőre annak is örül, hogy még életben van. A pókhálók kifejezetten hangulatossá teszi a helyet. Kár, hogy valószínűleg sosem fogja elhagyni ezt a dohos, bűzös szobát. Megpróbál megmozdulni, mocorogni, hogy érezze a karjait és a lábait, megvannak-e. Meglenni megvannak, az ujjait még mozgatni is tudja, de ennél nagyobb gesztikulációra már nem képed. Gúzsba van kötve, mint a kötözött sonka. A kezei mögé vannak kötve, és ahogy az agya egyre több testrészéből dolgozza fel a beérkező ingereket rájön, hogy rohadt kényelmetlen a kötözött végtagjain feküdni, és tovább gurulva az oldalára fordul. Ekkor pillantja meg a félhomályban az elrablóját, aki egy ládán ücsörögve a sebeivel bajlódik.*
-Te rohadék... *Vicsorogja erőtlenül.* Mit akarsz tőlem?
*El sem tudja képzelni, mit akarhat tőle a férfi. Ha csak egy szexet, akkor minek szenvedett azért, hogy elhozza, bárhol legyen is. Megdugja az erdőben, amíg eszméletlen, és otthagyja. Ha meg az értékei kellenének, kirabolja, és aztán hagyja ott. Reméli nem valami beteg, perverz szexjátékra kell, amihez elengedhetetlen kiegészítők a romos ház és a kötelek.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:28:09
Üzenet elküldve: 2017-07-06 14:28:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor a remény elveszni látszik//
*Végre már! Az erdő ritkulni kezd, a hold fényét elszipolyozó fákból egyre kevesebb van. Úgy tűnik valahogy csak sikerül kiráncigálnia a nőt a sötét rengeteg sűrűjéből, sőt már látja maga előtt a Kikötő jellegzetes romos épületeit is. Felsóhajt, és mielőtt tovább haladna a földre fekteti a lány testét. Sok energiát kivesz belőle az a rohadt nyílvessző, mit még mindig nem sikerült ellátnia. ~Ha így folytatom nem sokáig bírom már... a szirtekig biztos nem fogom tudni elcipelni.~
Az elmélete helytálló, már így is szinte minden erőtartalékát kimerítette. Keresnie kell valami eldugott helyet, ahol nyugodtan eljátszadozhat a szöszivel. Mivel nem akarja megvárni, hogy most rögtön magához térjen újra a vállára erőlteti, majd megindul a Kikötő egy elhagyatottabb, de annál veszélyesebb része felé. Itt köttetnek az alvilág legmocskosabb üzletei, itt folyik a legtöbb vér. Kevesen merészkednek erre, pont ezért a legmegfelelőbb hely ez kettejük mókájának.
A kényszerálomba szenderedett lány csinos kis pofijára néz, s egy fájdalmas vigyorral veszi tudomásul, hogy milyen szerencséje van. Nem bír kifejezetten visszataszító külsővel, ami azt jelenti, hogy akár még élvezhetné is a dolgot ez a szörnyű alak. De ez majd idővel kiderül. Egyelőre ő sem tudja milyen érzéseket fog kiváltani belőle a játékuk.
A dohos raktárépületek közt cipekedve kinéz magának egy elég elhagyatottnak tűnő, a szomszédjainál is lepukkantabb épületet, ahova minden lelkiismeret furdalás nélkül egyszerűen betör. A bejáratát bedeszkázták, de mára már csak elkorhadt falapok maradtak a torlaszból. Alul könnyedén be lehet mászni.
Ras először a nő testét csúsztatja be a földön, majd ő is bemászik. Az egykoron ablakokként funkcionáló réseken épp elég fény jön be ahhoz, hogy ne legyen vaksötét, és az idomár is körbetekinthessen az épületben.*
-Tetszik.
*Jelenti ki egyrészt magának, másrészt az eszméletlen nőnek. Kár, hogy ő most valószínűleg nem hallja. Ráadásul amilyen szerencséje van még néhány szerszámot, és kötélmaradványt is talál némi tapogatózás után. A kötelet felhasználja arra, hogy összekötözze ideiglenes társaságának a kezét, s lábát, majd ha már biztos abban, hogy nem fog megszökni lerakja fenekét az egyik ládára.*
-Amíg alszol én helyrerakom magam, édesem...
*Most nem tud őszintén vigyorogni. Frusztrált, és fáradt. De ha már ennyit szenvedett azért, hogy elkapja nem hagyja pocsékba menni zsákmányát. Így addig míg a hölgyemény magához nem tér ellátja saját sebesüléseit amennyire csak tudja.*
*Végre már! Az erdő ritkulni kezd, a hold fényét elszipolyozó fákból egyre kevesebb van. Úgy tűnik valahogy csak sikerül kiráncigálnia a nőt a sötét rengeteg sűrűjéből, sőt már látja maga előtt a Kikötő jellegzetes romos épületeit is. Felsóhajt, és mielőtt tovább haladna a földre fekteti a lány testét. Sok energiát kivesz belőle az a rohadt nyílvessző, mit még mindig nem sikerült ellátnia. ~Ha így folytatom nem sokáig bírom már... a szirtekig biztos nem fogom tudni elcipelni.~
Az elmélete helytálló, már így is szinte minden erőtartalékát kimerítette. Keresnie kell valami eldugott helyet, ahol nyugodtan eljátszadozhat a szöszivel. Mivel nem akarja megvárni, hogy most rögtön magához térjen újra a vállára erőlteti, majd megindul a Kikötő egy elhagyatottabb, de annál veszélyesebb része felé. Itt köttetnek az alvilág legmocskosabb üzletei, itt folyik a legtöbb vér. Kevesen merészkednek erre, pont ezért a legmegfelelőbb hely ez kettejük mókájának.
A kényszerálomba szenderedett lány csinos kis pofijára néz, s egy fájdalmas vigyorral veszi tudomásul, hogy milyen szerencséje van. Nem bír kifejezetten visszataszító külsővel, ami azt jelenti, hogy akár még élvezhetné is a dolgot ez a szörnyű alak. De ez majd idővel kiderül. Egyelőre ő sem tudja milyen érzéseket fog kiváltani belőle a játékuk.
A dohos raktárépületek közt cipekedve kinéz magának egy elég elhagyatottnak tűnő, a szomszédjainál is lepukkantabb épületet, ahova minden lelkiismeret furdalás nélkül egyszerűen betör. A bejáratát bedeszkázták, de mára már csak elkorhadt falapok maradtak a torlaszból. Alul könnyedén be lehet mászni.
Ras először a nő testét csúsztatja be a földön, majd ő is bemászik. Az egykoron ablakokként funkcionáló réseken épp elég fény jön be ahhoz, hogy ne legyen vaksötét, és az idomár is körbetekinthessen az épületben.*
-Tetszik.
*Jelenti ki egyrészt magának, másrészt az eszméletlen nőnek. Kár, hogy ő most valószínűleg nem hallja. Ráadásul amilyen szerencséje van még néhány szerszámot, és kötélmaradványt is talál némi tapogatózás után. A kötelet felhasználja arra, hogy összekötözze ideiglenes társaságának a kezét, s lábát, majd ha már biztos abban, hogy nem fog megszökni lerakja fenekét az egyik ládára.*
-Amíg alszol én helyrerakom magam, édesem...
*Most nem tud őszintén vigyorogni. Frusztrált, és fáradt. De ha már ennyit szenvedett azért, hogy elkapja nem hagyja pocsékba menni zsákmányát. Így addig míg a hölgyemény magához nem tér ellátja saját sebesüléseit amennyire csak tudja.*
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-06 10:51:50
Üzenet elküldve: 2017-07-06 10:51:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Viharok és kapitányok//
*A csata hamar lezajlik, olyan ez, mint egy megszokott dolog itt, ahogy jöttek úgy mennek is, kicsit csalódott Reydis, hogy semmit nem tehetett hozzá ehhez a sikerhez, hogy bizonyíthasson, na de talán később lesz alkalma ilyenre. Végre fény derül, ki is itt az igazi kapitány, nem tudja még a kis félelf, ennek örüljön e vagy sem, hisz mindig valami magasabb rangú előtt bizonyította, hogy tanulni akar és megtesz érte bármit, kíváncsi mi lesz a következő kihívása.*
-Igaz Uram! Ha már tanulni akarok, akkor a legjobbtól szeretném. *A kis szöszi szemében ott az elszántság és a vasakarat, nem bókolni akar, csak őszintén válaszolt, ez a kis csapatáért teszi, nem önmaga fényezéséért. Tisztában van a tudásával, hogy bár ismeri a hajó részeit, hajózási tapasztalatai egy alkalmasak és nem valami sok. Az hogy sértegetik és érdektelenül nézik, nem érdekli Reydist. Amíg tanulhat, mindent ki kell bírnia, tudta, hogy nem lesz könnyű és gyerekjáték, mint az eddigi kis tanulmányai, de bízik önmagában és harcolni fog azért, hogy tanulhasson a kapitánytól vagy a fekete hajú nőtől vagy bárkitől, a ranglétra aljától kezdve a tetejéig. Mindenhez akar érteni, hisz ki lesz aki megtanítja a sok újoncot, ha nem ő egymaga.*
*A csata hamar lezajlik, olyan ez, mint egy megszokott dolog itt, ahogy jöttek úgy mennek is, kicsit csalódott Reydis, hogy semmit nem tehetett hozzá ehhez a sikerhez, hogy bizonyíthasson, na de talán később lesz alkalma ilyenre. Végre fény derül, ki is itt az igazi kapitány, nem tudja még a kis félelf, ennek örüljön e vagy sem, hisz mindig valami magasabb rangú előtt bizonyította, hogy tanulni akar és megtesz érte bármit, kíváncsi mi lesz a következő kihívása.*
-Igaz Uram! Ha már tanulni akarok, akkor a legjobbtól szeretném. *A kis szöszi szemében ott az elszántság és a vasakarat, nem bókolni akar, csak őszintén válaszolt, ez a kis csapatáért teszi, nem önmaga fényezéséért. Tisztában van a tudásával, hogy bár ismeri a hajó részeit, hajózási tapasztalatai egy alkalmasak és nem valami sok. Az hogy sértegetik és érdektelenül nézik, nem érdekli Reydist. Amíg tanulhat, mindent ki kell bírnia, tudta, hogy nem lesz könnyű és gyerekjáték, mint az eddigi kis tanulmányai, de bízik önmagában és harcolni fog azért, hogy tanulhasson a kapitánytól vagy a fekete hajú nőtől vagy bárkitől, a ranglétra aljától kezdve a tetejéig. Mindenhez akar érteni, hisz ki lesz aki megtanítja a sok újoncot, ha nem ő egymaga.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:18:13
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:18:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Új szerzeményében gyönyörködve indul el a világítótoronytól. Igaz, még mindig fáj neki, még csak attól is, ha az inge súrolja, így inkább beköti egy rongydarabbal. Így ugyan nem tudja csodálni, de erre a pár napra teljesen mindegy, jobb lesz ez így. Elindul abba az irányba, ahonnan jött. Amint meglát egy kocsit, ami arra tart, amerre ő is menni szeretne, leinti, és felkéredzkedik rá, így is gyorsítva az utazást. Néha-néha az órájára pillant, hogy még időben van-e, de úgy látszik, ha minden jól megy, bőven odaér.*
A hozzászólás írója (Lataronel Al'Lovern) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.04 21:18:25
A hozzászólás írója (Lataronel Al'Lovern) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.04 21:18:25
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:12:49
Üzenet elküldve: 2017-07-04 21:12:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Aniyä rettentő elégedett magával és Idya munkájával is. Kibírta ezt a rettentő hosszúra nyúló fájdalmas procedúrát, de legalább nem hiába. A bal combján ékeskedő fekete tetoválás egyszerűen meseszép és nem mellesleg fontos jelentéssel is bír a számára.
Miután otthagyja az egyre csak gyarapodó csoportosulást, a dokkok felé veszi az irányt. A kilátás nem túl impozáns, egyszerűsége és kitartása mégis tetszik a lánynak. Igazán becsülendő, hogy ilyen jól viselik az épületek a tenger hullámait, és milyen sok lény dolgozik itt. A folytonos nyüzsgés lenyűgözi.
Egy kicsit meg is kell állnia, hogy elővehesse batyujából az elpakolt térképet.*
~Lehet mégis inkább Artheniort és a környékén kellett volna magamra tetováltatnom.~
*Gondolja magában viccelődve, ahogy megpróbálja belőni magát a térképen. Mikor jól megnézte a helyet és az útvonalat, újra elindul. Reméli nem fog túlságosan eltévedni, hiszen egyszer már megtette ezt az utat, éppen csak a másik irányban. *
Miután otthagyja az egyre csak gyarapodó csoportosulást, a dokkok felé veszi az irányt. A kilátás nem túl impozáns, egyszerűsége és kitartása mégis tetszik a lánynak. Igazán becsülendő, hogy ilyen jól viselik az épületek a tenger hullámait, és milyen sok lény dolgozik itt. A folytonos nyüzsgés lenyűgözi.
Egy kicsit meg is kell állnia, hogy elővehesse batyujából az elpakolt térképet.*
~Lehet mégis inkább Artheniort és a környékén kellett volna magamra tetováltatnom.~
*Gondolja magában viccelődve, ahogy megpróbálja belőni magát a térképen. Mikor jól megnézte a helyet és az útvonalat, újra elindul. Reméli nem fog túlságosan eltévedni, hiszen egyszer már megtette ezt az utat, éppen csak a másik irányban. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394