//Teliir Dartiv//
*Még szép, hogy Teliir hibákat keres egy olyan emberben, aki tökéletesnek akar tűnni mások előtt, így leplezve gyengeségeit. Ez teljesen természetes tulajdonsága a két lábon járó, értelmesnek titulált lényeknek, és úgy hívják, hogy irigység. Ezzel nincs mit tenni, mindenkiben benne van, annyi különbséggel, hogy vannak kiknek már sikerült az irányításuk alá vonni.*
-Megvan. Nem véletlen hagytam életben, fafejű! Te beszéltél nekem az emberkereskedelemről, de nem fogod fel azzal a kis okos fejeddel, hogy csak az élő rabszolgákért fizetnek?
*Nem osztja az észt sokáig, s le sem próbálja beszélni a dologról. Ha Clionnal akar tartani, hát nem tartja vissza. Legalább lesz aki figyeljen a nőstényre, míg ő Artheniorban lesz, utána meg úgyis keres neki valami másik, megbízhatóbb helyet.
Mikor odaérnek az elhagyatott raktárhoz bemutatja egymásnak Teliirt, és az elfet, majd megeteti, megitatja szerencsétlen foglyát, sőt ha kell akár le is tolja a torkán a kenyeret.
Mikor végeznek a raktár előtt beszélni szeretne még néhány szót a sötételffel.*
-Átgondoltam az ajánlatodat, és őszintén meglep, hogy értelmesen is tudod használni a fejed. Vágjunk bele az emberkereskedelembe!
*Mimikája sok mindenről árulkodik. Egyfajta őrült arckifejezést ölt magára, mit a leendő, csilingelő aranytallérocskák gondolata ostoroz fel.*
-Viszont nekem a városban is dolgom van. Vigyázz rá, amíg távol leszek!