//Óvatlanok//
*Az elf nem látszik különösebben megrökönyödni Ziana szavain. Persze lehet ennek annyi is a magyarázata, hogy nagyon korán, még a tragédiák előtt futottak ki a hajóval, akkor, mikor még Gerd hadnagy társa, és kapitánya élt. És hogy túl későn tértek vissza, az több, mint biztos.*
-Mi voltunk az utolsó egység, aki a kikötőből a városba érkezett, és a barakkban lejelentkezett.
*Bök fejével Aldas felé, jelezve, hogy ők azok, ketten, s azóta egy kósza városőr se érkezett. Már legjobb tudomása szerint.*
-És azóta eddig nem hagytam el a barakkot.
*Még nem döntötte el hisz-e az elfnek, jelenleg csak próbál válaszokat adni, és leginkább találni.*
-Az én voltam. Én ürítettem ki a kikötőt, és Kelyri. Nem tett említést rólatok.
*Minden bizonnyal jó okkal történt ez így, vagy a hadnagy asszony nem tartotta említésre méltónak a hajónyi városőrt, vagy nem is volt hajónyi városőr.*
-Legközelebb majd előre bejelentkezünk, ki is doboltatjuk napokkal előtte, hogy illőn tudjon fogadni bennünket mindenki.
*Egyszer már elmondta, hogy parancsot teljesít, sokallja ismételgetni, az meg hogy mit tart meglepőnek egy dezertőrnek nyilvánított hadnagy, vagy valaki, aki ebben a szerepben pózol valójában kevés parancsnokot hat meg.
Nem nyúl a hengerhez, az történetesen nem érdekli.*
-Nem, nem kell toll, se papíros. A megkülönböztető jelzésre voltam kíváncsi.
*Amivel ugye minden régi kikötői hadnagy rendelkezik, leszámítva ezt itt. Nagy sóhajjal vágja be legelbűvölőbb mosolyát.*
-Nem győztél meg. Így leginkább csak az időmet fecsérled. Elmondtam a küldetésünkről amit el lehetett.
*Még sem pattan fel, ücsörög tovább nyugodtan.*
-De megmondom mi lesz. Adok neked még egy esélyt, hogy átgondold ki is vagy, mit csináltok itt, miért vallattok, és elkezdj végre őszintén beszélni. Addig befejezem a vacsorát. És talán, de csak talán, mondjuk ha sikerül igazat szólnod, vagy úgy hazudnod, hogy el is higgyem én is őszintén válaszok pár kérdésedre. Vagy úgy hazudok, hogy ne vedd észre.
*Dob be máris egy újabb falatot a húsból, kenyérből.*