//Idya, Aregeor//
*Hát persze, hogy nem fordul elő többet ilyen nyílt kritika Nori szájából Idya felé. Teljes mértékben megérti, hogy a tündérke rühelli, ha ki akarják rángatni a lábai alól a talajt, és nem érezheti egy egészen pici pillanatig a világ úrnőjének magát. Kellemetlen. Szerencsére Norinak nincsenek ilyen ambiciózus céljai, és nem kerül az idegbetegség határára, amikor az engedelmes rabszolgát kell játszania. Legtöbbször, mikor az ember valami új dologba kezd bele, szükség van egy húzó erőre, arra az első, parányi kis löketre, ami elindítja majd az úton. Idya tökéletes személy erre a célra. Mellette tanulhat, játszhatja az alázatos szolgát, amíg el nem ér egy olyan szintre, hogy már nem lesz szüksége a tündér támogatására, akkor pedig... Nos, jobb esetben külön utakon folytatják, rosszabb esetben egyikük meghal.
Őrültebbik, ám racionálisabb énje ilyen elvetemült dolgokon gondolkozik elméje titokzatos labirintusában, miközben szerencsétlen, törékeny kislányt löki ki Idya mellé, mint farkasfalka elé az eledelt. Ezért is láthatja a tündér, hogy Nori hirtelen visszább vett a beképzelt stílusából, és újra inkább magát összehúzva sétál jobbján. Persze, képtelen megjegyzés nélkül hagyni, hogy miért is kéri ki pont az ő véleményét a terveikről, mikor annyiszor hangsúlyozta, hogy semmi jelentősége annak, amit ő mond. Nem tehet róla, imádni való érzés Idya agyát húzni.*
- Egyre inkább megismersz. *Mosolyodik el halványan. Persze, hogy képtelen csendben maradni, amikor ennyire vicces, hogy Idya valószínűleg az ötezer arany miatt fogja vissza az indulatait. Ez persze azt jelenti, ha valóban így van, hogy mégis szüksége van Norira, ami még kellemetlenebb érzés lehet a tündérnek, Norinak viszont annál csodásabb.*
- Lovat? Csodás ötlet, de mindkettőnknek külön. Legalább valami értelmesre költheted a pénzem, amit megőriztél.
*Illetve elvette tőle, de ez most lényegtelen. Eszébe jut a nap, mikor Nolie a lovával jött a kikötőbe, aztán együtt lovagolhattak a Mágustoronyig, majd visszafelé egy darabon. A lovaglás az egyik olyan dolog a kevés közül, amihez Nori egész jól ért. Lovagolni még a most már az artheniori temetőben nyugvó apja tanította meg.
A közeli jövő egyre tisztább számára. Thargarodba lovagolnak. Ennyi elég is a feketeség számára, nem kell annyira előre szaladni. Nori szereti a spontán dolgokat, így nem is fog hisztizni, hogy mikor hallhatja a tündér híres-neves terveit.
Közben a távolban egy ismerős alakot pillant meg, bár eléggé levertnek látszik. Vagy be van rúgva, vagy történt vele valami.*
- Aregeorra azt hiszem már nem kell várnunk.
*Közli mosolyogva Idyával, majd mikor a mágus közelebb ér hozzájuk, kislányosan integet neki, s elmosolyodik.*
- Nem nézel ki túl jól. *Vigyorog.* Valaki nem tűrte annyira jól a piszkálódásaidat, mint én?
*Nori sem jobb a férfinél. Épp, hogy megint találkoznak, máris idegesítenie kell valamivel a másikat. Úgy látszik, ez már nem fog változni köztük.
A kérdésre nem válaszol, mert a végén még azzal is Idya egójába tiporna, ha ő közölne egyszerű tényeket a lány helyett.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.14 19:49:05