//Dezertőrök egymást közt//
//A hozzászólás +16-os jelenteket tartalmaz//
*Halkan, röviden nevet fel Cukika évődésére.*
-Ha nem beszélek az a baj, ha beszélek az a baj.
*Elvégre a rossz viszony alapja eddig az volt, hogy nem volt hajlandó tájékoztatni a kapitányt kapott parancsokról, céljairól, egyebekről.*
-Pasik!
*Sóhajt nagyot, fejét ingatva.
Immár zsákkal fején veszi tudtul Gerd szakmai előéletének aprócska részletét. Zavaró ez a szövet arca előtt, nem látja tőle mások reakciót, ám hasznos is egyben, hiszen sajátjai is rejtve maradnak.*
-Nyugi Ald.
*Figyelmezteti lóbolond őrmesterét Cukika szavát követve, most pont rohadtul nem kellene, hogy Aldas átmenjen dühöngőbe.
Legalább karonfogva sétálhat újdonsült kedvencével, csónakig, ott persze majd a kemény deszkán várja ki, hogy hajót érjenek. Rühelli a hajókat.
Ezúttal azonban még a csónakban szabadul a szemellenzőtől, gyors igazgatás haján, majd kerül vissza fejére a sapka, és máris keresi tekintetével vezetőjüket.*
-Te is levehetnéd azt a szart.
*Bök állával a kendő felé, és morog még félhangosan mellé.*
-Meg a többit szart is, ha már itt tartunk, igazán.
*Mert mégis milyen tökéletes test lapulhat a fekete öltözék, vért alatt? Feltehetően nagyon.
Az érkezést követő motozást is tűri, belenyugvón, tudva ez is kell ahhoz, hogy végre Gerd elé kerülhessen. A pozőr elfet már őszinte örömmel, baráti szóval köszönti.*
-Üdv Gerd, Örülök, hogy látlak. Laor, Aldas.
*Bök kísérői felé, csak az udvariasság miatt, feltehetően a kapitány már mindenről tájékoztatva lett. Mielőtt felvenné a feszes, jelentéstételhez dukáló állást, még vet egy aggódó pillantást Cukikára.*
-Maradsz, ugye?
*Pusztán csak utálja ismételni magát, és tényleg szeretne választ adni mindazon korábbi félreértésekre melyek köztük feszülnek.*
-Immár hajlandó vagyok beszélni.
*Pillant a kapitányra, és meg sem várva a gúnyos, vagy egyéb megjegyzéseket kezd máris bele.*
-Creton parancsára érkeztünk a kikötőbe hatokkal ezelőtt, az elsődleges feladat az volt, hogy a körözött, bestiális sorozatgyilkos, Bölény nyomára bukkanjunk. Emellett információkat kellett gyűjtenünk a helyi erőviszonyokról, a patkányok szervezettségéről. Saját részről harmadsorban nem bántam volna, ha az eltűnt őrmesterem nyomára is sikerül rábukkannom.
*Igyekszik röviden fogalmazni, csak a tényekre koncentrálni, kevés érzelmet belevinni, mutatni. Mint jó diák, ki a bemagolt leckét mondja fel.*
-Nem hivatalos akció volt. Úgy terveztem addig kérdezősködök, még az valakinek gyanús nem lesz, és így felvehetem a kapcsolatot a patkányokkal, kik majd némi visszautasíthatatlan ajánlatot követve bizalmukba fogadnak. Ezt zavartátok, akadályoztátok ti meg.
*Vakarja meg nyakát, mielőtt folytatná.*
-Miután a lovainkat nem kaptuk vissza ésszerű volt tharg barátainkhoz beugrani, pihent hátasok reményében. Ott fogadott a hír, hogy körözés alatt állok parancsmegtagadás vádjával, amiért a kikötőbe jöttem. Majd egy újabb, ez már az egységem többi tagjától, miszerint a Barakkban merénylet készül ellenem, és minden emberem ellen.
*Sóhaj, nyakvakarás, pillant ki Cukikára, ha az maradt körükben, sosem szokott bocsánatot kérni.*
-Őszintén szólva ettől csak az mentett meg engem és Aldast, hogy ti hátráltattatok minket, máskülönben biztos a Barakkba vágtatok mielőbb jelentést tenni. Öhm.
*Nyakvakarás.*
-Hát, így utólag, köszi.
*Pillant ki újra Cukikára, ha az maradt. Majd folytatja Gerdnek címezve, szaporázva a szavakat.*
-Az egységem pedig annak köszönheti életét, hogy Rod időben figyelmeztette őket a veszélyre. Felteszem ismered Delgair őrmestert.
*Vár be erre némi reakciót, ha kell röviden összefoglalja kicsoda is Rod az őrség hatalmas, szövevényes rendszerében.*
-A vashegyről küldtem üzenetet Creton parancsnoknak, melyben megtettem a jelentésemet a kikötői állapotokról, és magyarázatot kértem saját, és a ti esetetekre is, kiemelve azon részt, hogy a városba küldött követeid sosem tértek vissza. Ma kaptam választ.
*Kotor nadrágja zsebébe és húzza elő a kissé már meggyűrt papírost, feltartva mutatja, látható rajta a furcsa címzés, melyben még mindig hadnagyként szólítanak meg valakit, kit plakátokon köröznek.*
-Megmondom őszintén Gerd, mocskosul elegem van az őrség, és a tanács faszkodásából. Eddig három alkalommal próbáltak kinyírni. És a negyedik ez!
*Dobja a levelet az asztalra, a kapitány elé. Minden résztvevő számára érezhető, a hivatalos formula itt lezárult, most hadnagyok fognak egymás között anyázni.*
-Az egész azért, mert nem voltam hajlandó beledögleni a háborúba már az első napon, ezt követve nem voltam hajlandó öngyilkos küldetésben lemészároltatni magam, és a teljes jelenlévő haderőt a grombarnál, csak mert egy tanácsos azt adta utasításba, és mert mindeközben volt pofám a dolgok mélyére ásni, és pontosan tudom, hogy az őrség, és a város vezetése rég lepaktált a holtak urával. Szóval a jelen helyzet azt mutatja a Városi őrség elárult mindkettőnket, elárulta a várost, és erősen dolgozik azon, hogy egyetlen háborús veterán se nyissa ki a száját, és árulja el őket. A javaslatom pedig: Mi, te, meg én, meg Ald, Laor, és az embereid, Cukika mondjuk nem a városba vágtatunk, csatlakozunk a tharg erőkhöz, segítünk rendbe tenni a dolgokat, lenyugtatjuk a lázongókat, elfogjuk a tanácsosokat, az őrség ott lévő tisztjeit, törvényt ülünk felettük, fellógatjuk őket, ha megoldható a beleiknél fogva.
*Dühös, ehhez nem kell különleges emberismeret, hogy bárki számára egyértelmű legyen. Dühös, és a szavak immár meggondolatlanul záporoznak ajkáról. Borzasztó sokáig kellett mindezt visszatartsa, csak azért mert nem volt lehetősége, nem volt ereje fellépni, és lezárni végre, egyszer s mindenkorra a holtak elleni csatát.*
-Aztán te beülsz Creton székébe, újra szervezed az őrséget a saját, megbízható embereiddel, én meg végre nyugodtan visszavonulhatok, hozzámehetek Cukikához, és letelepedhetek egy pitypangokkal teli kibaszott majorban, abban a megnyugtató tudatban, hogy nem kell a társaim életéért aggódom, azokért bazdmeg, akik hajlandók voltak a rühes tetves várost védeni, hadba vonulni, hogy aztán békeidőben a sajátjaik szúrják hátba őket!