*Szépen haladnak vissza a dokkokhoz. Mikor a mélységi észreveszi, hogy az ember a lóval együtt irányítja, kicsit odébb áll. Nem szeretné, ha az egyik fordulatnál az állat rátaposna a lábára. A cipőt nem sajnálná, majd lesz másik, de lábujjból sajnos korlátozottak a készletei.
Mikor a zenész megpróbálja puhítani, a sötételf először csak ráemeli vörös tekintetét, mintha azt kutatná, hogy a másik viccel-e, vagy ezt komolyan gondolja. Mikor kiderül, hogy az utóbbiról van szó, már nem tud mit csinálni, elkezd nevetni. A szája szélén újra az a jellegzetes, féloldalas mosolyt lehet megpillantani.*
- Ugyan, Cha'yss.
*Direkt a másik szavait használja.*
- Ha meg lennék sértődve, már halott lennél.
~Elvettem volna a lovadat. Más nem is kellene. Az enyémnek már úgy is lába... vagy húsa kélt. Kell egy másik.~
- Csak dühös lettem amiatt, hogy képes voltam dühös lenni miattad. Látod, miket ki nem hozol belőlem?
*Azért fél szemmel figyeli a tengert, mert hát még nem látott ilyesemit. Bár, a látvány nem igazán nyűgözi le, ugyan olyan, mint bármelyik tó, csak kicsit nagyobb. És büdösebb. Hát, az már biztos, hogy kalóznak nem fog állni, nem bírná elviselni ezt levegőt. Jó neki városi, eddig is tökéletesen meg volt vele elégedve, ezután is meg lesz. Maximum nem Arthenior lesz a szerencsés. Van még egy pár, majd válogat közöttük, ha kedve tartja.*
- Fürdőt?
*Kérdez vissza enyhe fintorral.*
- Nem lehetne, hogy egy nő hívjon meg fürdőzni? Vagy akár fordítva is megfelel. Nem mintha bajom lenne veled, csak hát érted.
*A végére elmosolyodik, közben pedig az utat nézi, próbálja megjegyezni, hogy ha később egyedül kellene visszatalálnia, ne tévedjen el.*
~Remélem, nincsenek ferde hajlamai.~
- Egyébként köszönöm, de nem szorulok rá a pénzedre.
*Mikor meglátja a tengert, kicsit közelebb lép hozzá. Lenyűgöző látvány, azt meg kell hagyni. Tekintete elidőzik a hullámokon, mire visszafordul, az embernek újfent nyoma vész.*
~Átkozott!~
*Halk morgás hagyja el az ajkait, majd úgy dönt, hogy az ilyen személy neki bizony nem barátja. De ha már itt van a Kikötőben, kicsit körbenéz, úgyhogy kicsit unottan, de elindul a Lakónegyed felé, hátha talál ott magának valamit.*