Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4220. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-05 00:19:06
Üzenet elküldve: 2019-06-05 00:19:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Gyorsabban telik el ez az öt év, mint ahogy az bárki gondolhatta volna az elején. Nem egy nemes szándék vitte erre az útra, bár furcsa lehet elképzelni, hogy bárkit is nemes szándék vezessen, amikor egy kalózhajóra szegődik. Grimet inkább a halálvágy motiválta. Mindenesetre most itt van, és még mindig él. Lassan lépked a hajó recsegős deszkáin a palló felé, ahogy kiköt a hajó. Úgy indult el, hogy egy hét múlva már nem lesz az élők sorában, és mégis, a Fekete Rózsa kapitánya áll most zordan az utolsó lépésre várva, hogy a kikötőbe, a szárazföldre tegye a lábát. Egy utolsó pillantás vet a legénységre, akik bármilyen kemények is, látszik rajtuk a szomorúság, hogy kapitányuk elhagyja a fedélzetet. Grim szótlanul felemeli jobb kezét, ujjait ökölbe szorítja, és egy tőle ritkán látható mosoly ül ki az arcára, majd elindul oda, ahol az egész elkezdődött. Előveszi az egyik dohányrudacskáját, mely egy különleges dohánykeverékből, és némi ördögvigyorból készült, úgy sodorták, majd külön pácolták és füstölték. Az elsőtiszt adta neki. ~Az az anyaszomorító mindig is jó volt az ajándékozásban.~ Megszagolja, majd meggyújtja, ahogy a kikötőben sétálgat. Hatalmas füstfelhőket ereget, ahogy az erdő felé veszi az irányt. Nem néz vissza, nem lassít le, célirányosan halad előre.*
A hozzászólás írója (Grimoryan Dumekhar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.05 00:22:22
*Gyorsabban telik el ez az öt év, mint ahogy az bárki gondolhatta volna az elején. Nem egy nemes szándék vitte erre az útra, bár furcsa lehet elképzelni, hogy bárkit is nemes szándék vezessen, amikor egy kalózhajóra szegődik. Grimet inkább a halálvágy motiválta. Mindenesetre most itt van, és még mindig él. Lassan lépked a hajó recsegős deszkáin a palló felé, ahogy kiköt a hajó. Úgy indult el, hogy egy hét múlva már nem lesz az élők sorában, és mégis, a Fekete Rózsa kapitánya áll most zordan az utolsó lépésre várva, hogy a kikötőbe, a szárazföldre tegye a lábát. Egy utolsó pillantás vet a legénységre, akik bármilyen kemények is, látszik rajtuk a szomorúság, hogy kapitányuk elhagyja a fedélzetet. Grim szótlanul felemeli jobb kezét, ujjait ökölbe szorítja, és egy tőle ritkán látható mosoly ül ki az arcára, majd elindul oda, ahol az egész elkezdődött. Előveszi az egyik dohányrudacskáját, mely egy különleges dohánykeverékből, és némi ördögvigyorból készült, úgy sodorták, majd külön pácolták és füstölték. Az elsőtiszt adta neki. ~Az az anyaszomorító mindig is jó volt az ajándékozásban.~ Megszagolja, majd meggyújtja, ahogy a kikötőben sétálgat. Hatalmas füstfelhőket ereget, ahogy az erdő felé veszi az irányt. Nem néz vissza, nem lassít le, célirányosan halad előre.*
A hozzászólás írója (Grimoryan Dumekhar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.05 00:22:22
4219. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-04 20:54:29
Üzenet elküldve: 2019-06-04 20:54:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Lassabban halad, mint szender a viharban. Legalábbis így érzi. De holdja hívja, egyre csak hívja magához. Ha elnyomja az álom, csak pillantása messzi fényét látja, vörösét, éhét, különös békéjét. Ennyi mindenen halandók ritkán osztoznak egymásból, mint ahogy ők teszik. Távollétük a békétlen lélek kínjainak nyelvén szól, soha nem szűnő hangon. Csendben, a világ zajai mögül. Mindig. Mindenhol.
A dokkok közt, az árbocok égnek meredő sziluettjeitől körbefogva megáll. Érzik a közelét, de mióta elindult, most először bizonytalan. Túl nagy a zsongás, a zaj, a bűn. Alig hallja a jóscsontok suttogását.
Összehúzza magán a köpenyt és behúzódik egy eresz alá az eső elől.*
~Szagot hoz a szél. Bíbor erdő illatát. Csonk szárad, mint levél miriád. Füsttől nehéz köd, apró lábakon szalad a rothadás. Ás, csak ás, csak ás, mélyen a lélek bőre alá.~
*A régi dallam mintha a torkára szorítaná a kezét. Hirtelen és hangos és letaglózó. Ortas közel van, de ez a dallam most elrejti előle. Elé áll, szisszen és fintorog Kaiykóra. Féltékenyen takarja őt. Eszében sincs átadni egy békés életnek.
Kaiyko próbál zsályát gyújtani, hogy tisztábban lásson ezen a romlott helyen, de a tűzszerszám nem fogja az átnedvesedett növénykéket. Fél tovább indulni. Tart tőle, hogy csak még jobban eltéved. Nem akar kilépni ebből az eldugott kis sarokból, hogy tekintetek vetüljenek rá.*
A dokkok közt, az árbocok égnek meredő sziluettjeitől körbefogva megáll. Érzik a közelét, de mióta elindult, most először bizonytalan. Túl nagy a zsongás, a zaj, a bűn. Alig hallja a jóscsontok suttogását.
Összehúzza magán a köpenyt és behúzódik egy eresz alá az eső elől.*
~Szagot hoz a szél. Bíbor erdő illatát. Csonk szárad, mint levél miriád. Füsttől nehéz köd, apró lábakon szalad a rothadás. Ás, csak ás, csak ás, mélyen a lélek bőre alá.~
*A régi dallam mintha a torkára szorítaná a kezét. Hirtelen és hangos és letaglózó. Ortas közel van, de ez a dallam most elrejti előle. Elé áll, szisszen és fintorog Kaiykóra. Féltékenyen takarja őt. Eszében sincs átadni egy békés életnek.
Kaiyko próbál zsályát gyújtani, hogy tisztábban lásson ezen a romlott helyen, de a tűzszerszám nem fogja az átnedvesedett növénykéket. Fél tovább indulni. Tart tőle, hogy csak még jobban eltéved. Nem akar kilépni ebből az eldugott kis sarokból, hogy tekintetek vetüljenek rá.*
4218. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-02 20:59:14
Üzenet elküldve: 2019-06-02 20:59:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//a jelenetet 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Megnézi magának a megfigyelőjüket, most hogy felfedte magát a sötételf nyugodtan felmérheti az adottságait. Itt-ott elrejtett tárgyakat vél felfedezni.*
~Gyanús. A törvény szerint minden fegyvernek látható helyen kell lennie. Ki tudja, milyen borzalmakat rejt a ruhája rejtekén.~
*Fejét eldönti, hogy felmérje a férfit.*
~Gőgös és tudatlan. Lehet hogy pár rossz szóért nekünk esik.~
*Számba veszi a szoknyásat is.*
~Romlik a lelke, mélyen imádja as Istenét. Talán még életét is adná érte. Na meg itt vagyok én, ki tudja hogy bírok-e magamon uralkodni.~
*Bosszankodva magába fordul a hirtelen feltűnt csőcseléken.*
~Remek. Kúrva jó. Egy tetovált, egy beképzelt harcos és egy bámészkodó a tömegből. Mind közül a legveszélyesebb... *Egy valakire gondol négyőjük közül* muszáj lesz tartanom a távolságot, vagy könnyen katasztrófa lehet a vége.~
*Amikor a derékra font kezeit nyugtatóan megpaskolják, szorít egyet ellenkezést színlelve, majd feloldja a zárt. Ujjai begyével megcsípi az előtte lévő zöld szövetet, nehogy menet közben tovasodorja az emberi áradat.*
- Nővérem, biztos a Vérkertbe akarsz menni? Ha bizti-biztos vagy benne, akkor mehetünk.
*Fejét előre dönti, hogy ezüst zuhataga az arcába omoljon. A haj leple alatt kivillantja a Bestia fogait, arca beteges grimaszba fordul, mint aki élvezi a helyzetet, ezért is takarta el az arcát.*
~ Induljon a vadászat. Vajon ki fog nyerni? Én vagy a köztünk lévő féreg? ~
*Érzékeit leszűkíti a három emberre. A hajkoronája alól megfigyel mindenkit, vezetését Hanlorenre hagyja.*
~ Fel kéne mérni mindenki tulajdonságait, de nem itt, sokan vannak.~
*Meghúzza a vezetője ruháját jelezve, hogy útra kész.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.02 21:13:44
//a jelenetet 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Megnézi magának a megfigyelőjüket, most hogy felfedte magát a sötételf nyugodtan felmérheti az adottságait. Itt-ott elrejtett tárgyakat vél felfedezni.*
~Gyanús. A törvény szerint minden fegyvernek látható helyen kell lennie. Ki tudja, milyen borzalmakat rejt a ruhája rejtekén.~
*Fejét eldönti, hogy felmérje a férfit.*
~Gőgös és tudatlan. Lehet hogy pár rossz szóért nekünk esik.~
*Számba veszi a szoknyásat is.*
~Romlik a lelke, mélyen imádja as Istenét. Talán még életét is adná érte. Na meg itt vagyok én, ki tudja hogy bírok-e magamon uralkodni.~
*Bosszankodva magába fordul a hirtelen feltűnt csőcseléken.*
~Remek. Kúrva jó. Egy tetovált, egy beképzelt harcos és egy bámészkodó a tömegből. Mind közül a legveszélyesebb... *Egy valakire gondol négyőjük közül* muszáj lesz tartanom a távolságot, vagy könnyen katasztrófa lehet a vége.~
*Amikor a derékra font kezeit nyugtatóan megpaskolják, szorít egyet ellenkezést színlelve, majd feloldja a zárt. Ujjai begyével megcsípi az előtte lévő zöld szövetet, nehogy menet közben tovasodorja az emberi áradat.*
- Nővérem, biztos a Vérkertbe akarsz menni? Ha bizti-biztos vagy benne, akkor mehetünk.
*Fejét előre dönti, hogy ezüst zuhataga az arcába omoljon. A haj leple alatt kivillantja a Bestia fogait, arca beteges grimaszba fordul, mint aki élvezi a helyzetet, ezért is takarta el az arcát.*
~ Induljon a vadászat. Vajon ki fog nyerni? Én vagy a köztünk lévő féreg? ~
*Érzékeit leszűkíti a három emberre. A hajkoronája alól megfigyel mindenkit, vezetését Hanlorenre hagyja.*
~ Fel kéne mérni mindenki tulajdonságait, de nem itt, sokan vannak.~
*Meghúzza a vezetője ruháját jelezve, hogy útra kész.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.02 21:13:44
4217. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-02 18:54:19
Üzenet elküldve: 2019-06-02 18:54:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Elv elf ellen//
*Régen nem akadt izgalmas dolga a városban, úgyhogy egy jó kis balhéban vagy egy érdekes jelenet kibontakozásában reménykedve szemléli az ölelésben szinte eggyé váló párost és a magas sötételf férfit. Sajnos nem teljesülnek be a vágyai, a Vérúr említése viszont felkelti a figyelmét.*
~Már megint ezek!~
*Szerencsére semmi dolga nem akadt még a Vérkertben tanyázó lényekkel, de eleget hallott már róluk ahhoz, hogy tartson tőlük valamicskét. Ugyanakkor kíváncsivá is teszi az elf nő. Biztosan tud valamit, ha ilyen könnyedén maga után tudja csalni a sötételf férfiakat.*
~Egye fene, legfeljebb megégeted magad Shaia.~
– Kíváncsivá tettetek. *Mondja a társaságnak, aztán felzárkózik Hanloren mellé. A nőre néz, abban reménykedik, hogy az elejt majd néhány szót a terveiről neki.*
*Régen nem akadt izgalmas dolga a városban, úgyhogy egy jó kis balhéban vagy egy érdekes jelenet kibontakozásában reménykedve szemléli az ölelésben szinte eggyé váló párost és a magas sötételf férfit. Sajnos nem teljesülnek be a vágyai, a Vérúr említése viszont felkelti a figyelmét.*
~Már megint ezek!~
*Szerencsére semmi dolga nem akadt még a Vérkertben tanyázó lényekkel, de eleget hallott már róluk ahhoz, hogy tartson tőlük valamicskét. Ugyanakkor kíváncsivá is teszi az elf nő. Biztosan tud valamit, ha ilyen könnyedén maga után tudja csalni a sötételf férfiakat.*
~Egye fene, legfeljebb megégeted magad Shaia.~
– Kíváncsivá tettetek. *Mondja a társaságnak, aztán felzárkózik Hanloren mellé. A nőre néz, abban reménykedik, hogy az elejt majd néhány szót a terveiről neki.*
4216. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:40:37
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:40:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
- Testvérek *ismétli. Neki igazából mindegy, ha nem hát nem. Nem fog leányokat rabolni és áldozni a Vérkert oltárán, így csak válaszul megrázza a vállát.*
- Felőlem...
*A biccentésből ért, és úgy dönt, sok vesztenivalója nincs. Ezek itt nem úgy tűnnek, mintha képesek lennének a komolyabb harcra, ha túlságosan unalmas, vagy érdektelen a számára az, amit a lány mutatni akar, egyszerűen csak faképnél hagyja őket. Attól nem kell tartani, hogy szórakozásból leszúrná őket, az ilyesfajta játékot meghagyja az őrültek számára.
Nem szól többet, ellenben követi a párost, ám nem vakon. Figyel és fülel, nehogy véletlenül csapda legyen, amibe önként belesétál.*
- Testvérek *ismétli. Neki igazából mindegy, ha nem hát nem. Nem fog leányokat rabolni és áldozni a Vérkert oltárán, így csak válaszul megrázza a vállát.*
- Felőlem...
*A biccentésből ért, és úgy dönt, sok vesztenivalója nincs. Ezek itt nem úgy tűnnek, mintha képesek lennének a komolyabb harcra, ha túlságosan unalmas, vagy érdektelen a számára az, amit a lány mutatni akar, egyszerűen csak faképnél hagyja őket. Attól nem kell tartani, hogy szórakozásból leszúrná őket, az ilyesfajta játékot meghagyja az őrültek számára.
Nem szól többet, ellenben követi a párost, ám nem vakon. Figyel és fülel, nehogy véletlenül csapda legyen, amibe önként belesétál.*
4215. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:47:02
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
-Ott majd kérdezhetsz.
*Szól hátra kifejezéstelen hangon. Kíváncsi a kis mélységi, de meg tudja érteni. Ami azt illeti, ő is az, bár a jövevény nem válaszolta meg kérdését, a nevét még mindig homály fedi.
Szíve kihagy egy dobbanást a baljós férfihangra, megtorpan. Megfordulna, de érzi, ahogy a leány belécsimpaszkodik, látja a kezeket a derekára fűzödni. A nőstényke terve is hamar kiderül és még meg is mosolyogtatná a dolog, ha nem állna a háta mögött a férfi.*
-Nocsak, kinek kell az élete?!
*Sziszegi, miközben alighanem Iktával a hátában a férfi felé fordul. Vagy nem érti a célzást, vagy nem is akarja érteni. Nem kíván további feltűnést kelteni, ha viszont ez a közjáték túlságosan elnyúlik, nem eredményezhet mást.*
-Látom, jól ismered a Vérúr akaratát.
*Jegyzi meg epésen, miközben összehúzott szemekkel méri végig az újonnan felbukkant sötételfet. Tán a leányt követte, tán őt magát. Talán véletlen szúrtak szemet a férfinak, de végső soron ez mindegy is.*
-Nyugalom, Kétszeműm.
*Nyúl hátra a leány kobakja után kutatva, de tekintetét nem veszi le a mélységi hímről. Ha ártani kívánt volna nekik az alak, már megtette volna, hiszen nem vették észre. Felfedte magát és azt is, amit tudni vél... Még ha nem is egészen pontos.*
-Nem ez a megfelelő hely.
*Suttogja ridegen, fejével biccentve a férfinek, hogy kövesse őket. Biztos benne, hogy a sötételf nem véletlenül lépett elő a homályból és ha ez így van, még segítségére lehet.
Megpaskolja derekán az összefont kezeket, jelezve, hogy nincs mitől tartania. Legalábbis míg vele van. Miközben megfordul, a pillantása megállapodik a bámészkodó nőstényen.* ~A harmadik.~
*Talán véletlen, talán nem. Talán éppen a Vérúr akaratából kerültek ide, elvégre a mélységiek előszeretettel hódolnak a sötétségnek... Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, nem is tehetne ellene éppenséggel most. Hadd bámészkodjon. Közben eszébe jut az újdonsült kompániájának hirtelen támadt terve. Nem is oly rég még mindenki nővérnek hívta... Han nővér. Nehezen viselné el ezt a nevet a továbbiakban. Egy biztos azonban, a kis mélységi a bizalmáról tett volna tanúbizonyságot. Vagy csak úgy tett. Hamar kiderül.*
-Ott majd kérdezhetsz.
*Szól hátra kifejezéstelen hangon. Kíváncsi a kis mélységi, de meg tudja érteni. Ami azt illeti, ő is az, bár a jövevény nem válaszolta meg kérdését, a nevét még mindig homály fedi.
Szíve kihagy egy dobbanást a baljós férfihangra, megtorpan. Megfordulna, de érzi, ahogy a leány belécsimpaszkodik, látja a kezeket a derekára fűzödni. A nőstényke terve is hamar kiderül és még meg is mosolyogtatná a dolog, ha nem állna a háta mögött a férfi.*
-Nocsak, kinek kell az élete?!
*Sziszegi, miközben alighanem Iktával a hátában a férfi felé fordul. Vagy nem érti a célzást, vagy nem is akarja érteni. Nem kíván további feltűnést kelteni, ha viszont ez a közjáték túlságosan elnyúlik, nem eredményezhet mást.*
-Látom, jól ismered a Vérúr akaratát.
*Jegyzi meg epésen, miközben összehúzott szemekkel méri végig az újonnan felbukkant sötételfet. Tán a leányt követte, tán őt magát. Talán véletlen szúrtak szemet a férfinak, de végső soron ez mindegy is.*
-Nyugalom, Kétszeműm.
*Nyúl hátra a leány kobakja után kutatva, de tekintetét nem veszi le a mélységi hímről. Ha ártani kívánt volna nekik az alak, már megtette volna, hiszen nem vették észre. Felfedte magát és azt is, amit tudni vél... Még ha nem is egészen pontos.*
-Nem ez a megfelelő hely.
*Suttogja ridegen, fejével biccentve a férfinek, hogy kövesse őket. Biztos benne, hogy a sötételf nem véletlenül lépett elő a homályból és ha ez így van, még segítségére lehet.
Megpaskolja derekán az összefont kezeket, jelezve, hogy nincs mitől tartania. Legalábbis míg vele van. Miközben megfordul, a pillantása megállapodik a bámészkodó nőstényen.* ~A harmadik.~
*Talán véletlen, talán nem. Talán éppen a Vérúr akaratából kerültek ide, elvégre a mélységiek előszeretettel hódolnak a sötétségnek... Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, nem is tehetne ellene éppenséggel most. Hadd bámészkodjon. Közben eszébe jut az újdonsült kompániájának hirtelen támadt terve. Nem is oly rég még mindenki nővérnek hívta... Han nővér. Nehezen viselné el ezt a nevet a továbbiakban. Egy biztos azonban, a kis mélységi a bizalmáról tett volna tanúbizonyságot. Vagy csak úgy tett. Hamar kiderül.*
4214. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:11:16
Üzenet elküldve: 2019-06-01 22:11:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Szótlanul hagyja, hogy a tincseit odébb söpörjék. Ha képes volt az elf lehajolni hozzá, akkor legalább illemből tartaná szemkontaktust, de valami jobban felkelti a figyelmét. Állát oldalra fordítja és tekintete elmerül a bőre sötét részén, egy madáralakot vél felfedezni a tetoválásából.*
~Olyan ismerős, mintha már valahol...~
*Kirázza hideg, ahogy a Vérkertet mondta és érzékelhetően megnyomja az "ott" szót. Nem jó emberismerő, de az elméjében megbúvó lényt sikerül meggyőznie, ezért elfogadja a vezetést. Megindulna az utcalány után, de a semmiből odaszóló sötételf szavai miatt megáll.*
~Ez hülye! Csak úgy világgá kiáltja, hogy Sa'Tereth hívő. Várj! Lehet, hogy errefelé ez normális és csak artheniori kalandom miatt paranoiás lettem? Attól még meggondolatlan, továbbá fellengzős a kisugárzása.~
*A másik férfi miatt szétnéz, lehet hogy vannak mások, akik figyelemmel kísérik őket. Talál még valakit, de szeme egyből tovább siklik, mintha nem venné észre. Nem figyeli meg hogy néz ki, elég a jelenléte.
Egy embert elvisel, de egy színpadias barmot már sokkal kevésbé, nem beszélve egy besúgóról.*
~Nem bírom a sok embert, le kéne rázni néhányat. Miért kötött belénk ez az izomagyú? Azt hiszi, hogy el akarnak rabolni? Lényegében igen, de ez más... Akkor csak át kell vernem, ugye? Az elf intelligensnek tűnik, remélem érti a célzást... Az a tetoválás, ez egy Eeyr hívő, de a lelke egyértelműen rohad. Milyen érdekes.~
- Lenne néhány kérdésem. *Az utolsó mondatokat akaratlanul is suttogta.
Megindul a hátat fordított nő után és szétnyitja a karjait. Lehajtott fejjel neki fut és karjait a dereka köré fonja, a feje a koppan a hátára szíjazott boton.*
- Nővérem, hagyjuk itt ezt a ripacsot. Kéri a te Kétszeműd. *Ennyivel le is tudja a bemutatkozást.*
~Látod, nem rabol el, mi sem természetesebb egy testvérpárnál, most már lekophatsz. Kérlek, értsd a célzást és hagyjuk itt őket.~
*Ha a "nővére" akarja, akkor velünk jöhet, de próbálja kerülni a férfit.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.01 22:30:41
*Szótlanul hagyja, hogy a tincseit odébb söpörjék. Ha képes volt az elf lehajolni hozzá, akkor legalább illemből tartaná szemkontaktust, de valami jobban felkelti a figyelmét. Állát oldalra fordítja és tekintete elmerül a bőre sötét részén, egy madáralakot vél felfedezni a tetoválásából.*
~Olyan ismerős, mintha már valahol...~
*Kirázza hideg, ahogy a Vérkertet mondta és érzékelhetően megnyomja az "ott" szót. Nem jó emberismerő, de az elméjében megbúvó lényt sikerül meggyőznie, ezért elfogadja a vezetést. Megindulna az utcalány után, de a semmiből odaszóló sötételf szavai miatt megáll.*
~Ez hülye! Csak úgy világgá kiáltja, hogy Sa'Tereth hívő. Várj! Lehet, hogy errefelé ez normális és csak artheniori kalandom miatt paranoiás lettem? Attól még meggondolatlan, továbbá fellengzős a kisugárzása.~
*A másik férfi miatt szétnéz, lehet hogy vannak mások, akik figyelemmel kísérik őket. Talál még valakit, de szeme egyből tovább siklik, mintha nem venné észre. Nem figyeli meg hogy néz ki, elég a jelenléte.
Egy embert elvisel, de egy színpadias barmot már sokkal kevésbé, nem beszélve egy besúgóról.*
~Nem bírom a sok embert, le kéne rázni néhányat. Miért kötött belénk ez az izomagyú? Azt hiszi, hogy el akarnak rabolni? Lényegében igen, de ez más... Akkor csak át kell vernem, ugye? Az elf intelligensnek tűnik, remélem érti a célzást... Az a tetoválás, ez egy Eeyr hívő, de a lelke egyértelműen rohad. Milyen érdekes.~
- Lenne néhány kérdésem. *Az utolsó mondatokat akaratlanul is suttogta.
Megindul a hátat fordított nő után és szétnyitja a karjait. Lehajtott fejjel neki fut és karjait a dereka köré fonja, a feje a koppan a hátára szíjazott boton.*
- Nővérem, hagyjuk itt ezt a ripacsot. Kéri a te Kétszeműd. *Ennyivel le is tudja a bemutatkozást.*
~Látod, nem rabol el, mi sem természetesebb egy testvérpárnál, most már lekophatsz. Kérlek, értsd a célzást és hagyjuk itt őket.~
*Ha a "nővére" akarja, akkor velünk jöhet, de próbálja kerülni a férfit.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.01 22:30:41
4213. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 19:12:37
Üzenet elküldve: 2019-06-01 19:12:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Elv elf ellen//
*Shaia mindenféle dolgot látott már a Kikötőben, hiszen elég régóta él már a környéken, sőt a Kikötőn túli vizeket is megjárta egy belevaló csodabogarakból álló csapattal. Így tehát egyáltalán nem idegen számára az a jelenit, ami a zsúfolt utcán kibontakozni látszik. A fiatalt és zsengét erre-arra csábító nő még hagyján, van belőle elég, a legtöbbet meg is fizetik, méghozzá az említett tapasztalatlanabb egyén és bőséggel. Amiatt sem gúvadnak ki csodálkozva a szemei, hogy a sötételf fickó beleköt a párosba. Látott már ilyet, és tudja, hogy a fajtársai különösen szeretik az erejüket fitogtatni. A dagadt, begerjedt orkok semmik hozzájuk képest. És ha nem is új a látvány, annyira azért érdekes, hogy ne menjen el mellette csak úgy. Nem is megy el, megáll a hármas közelében. Nem rejtőzik el, de nem is hívja fel magára a figyelmet a megállásnál többel. Ha megnézik maguknak Shaiát, akkor egy sötételf nőt láthatnak bőrpáncélban és sisakban, strapabíró ruházattal és néhány fegyverrel. Érdeklődve figyeli a jelenetet, leginkább ez látszik rajta.*
~Már csak az derüljön ki, hogy ki, kivel és hogyan.~
*Shaia mindenféle dolgot látott már a Kikötőben, hiszen elég régóta él már a környéken, sőt a Kikötőn túli vizeket is megjárta egy belevaló csodabogarakból álló csapattal. Így tehát egyáltalán nem idegen számára az a jelenit, ami a zsúfolt utcán kibontakozni látszik. A fiatalt és zsengét erre-arra csábító nő még hagyján, van belőle elég, a legtöbbet meg is fizetik, méghozzá az említett tapasztalatlanabb egyén és bőséggel. Amiatt sem gúvadnak ki csodálkozva a szemei, hogy a sötételf fickó beleköt a párosba. Látott már ilyet, és tudja, hogy a fajtársai különösen szeretik az erejüket fitogtatni. A dagadt, begerjedt orkok semmik hozzájuk képest. És ha nem is új a látvány, annyira azért érdekes, hogy ne menjen el mellette csak úgy. Nem is megy el, megáll a hármas közelében. Nem rejtőzik el, de nem is hívja fel magára a figyelmet a megállásnál többel. Ha megnézik maguknak Shaiát, akkor egy sötételf nőt láthatnak bőrpáncélban és sisakban, strapabíró ruházattal és néhány fegyverrel. Érdeklődve figyeli a jelenetet, leginkább ez látszik rajta.*
~Már csak az derüljön ki, hogy ki, kivel és hogyan.~
4212. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:50:08
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:50:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*A jó öreg kikötő most is olyan, mint mindig. Bűzös és halszagú, megviselt, ám büszkén és stabilan álló, sör és borszagú, változatos sokszínű, és veszélyes. Ernuss ezt pontosan tudja, itt nevelkedett, itt nőtt fel, és apróbb vándorútjai során végül mindig ide keveredett vissza.
Már hozzászokott, hogy mindig történik itt valami, valami ami mocskos és aljas, most is sikerül szembetalálkoznia vele. Nyugodtan és szemléletesen méri végig a két idegent. Eddig az egyik épület árnyékában állt, sikerült kilesnie a nő akaratosságát és ravaszságát, az apróbbik naivságát, és kihallania mindennek a lényegét: a Vérkertet. Sötét bőre tökéletesen elrejtette, ám most elindul a két idegen felé, majd határozottan megáll, és a szebbikre néz.*
- Azt hittem, hogy a Vérúr szolgái ennél azért becsületesebben szerzik az új áldozataikat *jelenti ki hidegen és kimérten.* Ha valakinek az életét akarod, miért az övé kell? A Vérúr nem díjazza a gyengéket, vigyél egy erősebbet.
*A jó öreg kikötő most is olyan, mint mindig. Bűzös és halszagú, megviselt, ám büszkén és stabilan álló, sör és borszagú, változatos sokszínű, és veszélyes. Ernuss ezt pontosan tudja, itt nevelkedett, itt nőtt fel, és apróbb vándorútjai során végül mindig ide keveredett vissza.
Már hozzászokott, hogy mindig történik itt valami, valami ami mocskos és aljas, most is sikerül szembetalálkoznia vele. Nyugodtan és szemléletesen méri végig a két idegent. Eddig az egyik épület árnyékában állt, sikerült kilesnie a nő akaratosságát és ravaszságát, az apróbbik naivságát, és kihallania mindennek a lényegét: a Vérkertet. Sötét bőre tökéletesen elrejtette, ám most elindul a két idegen felé, majd határozottan megáll, és a szebbikre néz.*
- Azt hittem, hogy a Vérúr szolgái ennél azért becsületesebben szerzik az új áldozataikat *jelenti ki hidegen és kimérten.* Ha valakinek az életét akarod, miért az övé kell? A Vérúr nem díjazza a gyengéket, vigyél egy erősebbet.
4211. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:42:00
Üzenet elküldve: 2019-06-01 18:42:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
-Hát persze.
*Söpri félre finoman felvont szemöldökkel az átlátszó kis hazugságot. A mosoly vigyorba kanyarodik, mikor a leány elárulja, mit is keres pontosan. No lám, hamar révbe értek.*
-Tündérkert.
*Ismétli a szót, tekintete a leány arcát fürkészi közben. Csodálkozna, ha lenne még oly lélek a nap alatt, ki nem hallotta volna, mi lett a hajdanán oly gyönyörű tündérkert sorsa.*
-Szerencséd van, én is arra tartok.
*Lép közelebb a lányhoz és hajol le kissé, hogy szemük egy magasságba kerülhessen. Persze még is csak a Kikötőben vannak és mivel nem kíván elnyiszált torokkal bevégezni, tisztes távolságot tart. Igen csak felkeltette a kíváncsiságát a mélységi nőstényke. Hogy vakmerőségből vagy épp botorságból árulta el ily kendőzetlen, hogy a Vérkertet keresi, az igazából mindegy is.*
-Mi a neved, leány?
*Suttogja, miközben keze óvatosan elindul, hogy kisöpörve a sötételf fehér tincseit jobban szemügyre vegye annak arcát. Persze ha a leány hagyja.*
-Elviszlek a Vérkertbe. Dolgom van ott.
*Nyomja meg kellően az utolsó szót, jelezvén, hogy szükségtelen a további alakoskodás.*
-Csak át kell vágnunk a Lakónegyeden.
*Egyenesedik fel és lép el a kis nősténytől. Elfordul, de válla felett még visszales.*
-Gyere.
*Utasítja a sötételfet. Ajkai széle haloványan rándul, ahogy lenyel egy mosolyt. Elsőre oly naivnak tűnik, még is rejtőzik benne valami különös veszély. Ez utóbbi csigázza igazán, másrészről sarkallja némi óvatosságra. Számos kérdés vár még feleletet, de nem teheti fel őket. Itt még nem.*
-Hát persze.
*Söpri félre finoman felvont szemöldökkel az átlátszó kis hazugságot. A mosoly vigyorba kanyarodik, mikor a leány elárulja, mit is keres pontosan. No lám, hamar révbe értek.*
-Tündérkert.
*Ismétli a szót, tekintete a leány arcát fürkészi közben. Csodálkozna, ha lenne még oly lélek a nap alatt, ki nem hallotta volna, mi lett a hajdanán oly gyönyörű tündérkert sorsa.*
-Szerencséd van, én is arra tartok.
*Lép közelebb a lányhoz és hajol le kissé, hogy szemük egy magasságba kerülhessen. Persze még is csak a Kikötőben vannak és mivel nem kíván elnyiszált torokkal bevégezni, tisztes távolságot tart. Igen csak felkeltette a kíváncsiságát a mélységi nőstényke. Hogy vakmerőségből vagy épp botorságból árulta el ily kendőzetlen, hogy a Vérkertet keresi, az igazából mindegy is.*
-Mi a neved, leány?
*Suttogja, miközben keze óvatosan elindul, hogy kisöpörve a sötételf fehér tincseit jobban szemügyre vegye annak arcát. Persze ha a leány hagyja.*
-Elviszlek a Vérkertbe. Dolgom van ott.
*Nyomja meg kellően az utolsó szót, jelezvén, hogy szükségtelen a további alakoskodás.*
-Csak át kell vágnunk a Lakónegyeden.
*Egyenesedik fel és lép el a kis nősténytől. Elfordul, de válla felett még visszales.*
-Gyere.
*Utasítja a sötételfet. Ajkai széle haloványan rándul, ahogy lenyel egy mosolyt. Elsőre oly naivnak tűnik, még is rejtőzik benne valami különös veszély. Ez utóbbi csigázza igazán, másrészről sarkallja némi óvatosságra. Számos kérdés vár még feleletet, de nem teheti fel őket. Itt még nem.*
4210. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 17:04:39
Üzenet elküldve: 2019-06-01 17:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*A szürke tömeg kuszán áramlik felette, némelyek észreveszik őt és kitérnek előle, de többségüket neki kell kerülgetnie.
Emlékképei maradványát követi az utcákon. Egyik hívogató hang csalogatja szórakozni a másik után. A Bestia elégedetten dorombol a hazai terepen, csak az önbecsülése háborog. ~Ha legalább egy fejjel magasabb lehetnék! Talán nekem is kalapot kéne hordanom...~
Egy hang szólítja meg a sok test közül.*
~"Veszélyes a kikötő egy magadfajta lánynak?" Hányszor mondták ma nekem?~
*A különbség, hogy most nem egy távolból vagánykodó szájhuszár, hanem egy nő szólítja le.*
~Lehet, hogy neki a lányok tetszenek?~
*Megáll az utcán és közelebb engedi magához.*
- Nem egyedül jöttem. Vannak társaim is, akik bármikor itt lehetnek. *Hadarva adja elő sablonos hazugságát, mint aki jól betanulta.* De jól jönne egy útbaigazítás.
~Én kretén! Ezzel a kéréssel mintha az arcába vágnám, hogy hazudok.~
- Szeretnék ihletet gyűjteni. Hallottam, hogy a közelben van a Tündérkert. Merre találom?
~Persze az a Tündérkert. Mostanra inkább Vérkert néven ismert, de ártatlanabbul hangzik. Nem mondhatom hogy hullákkal akarom körül venni magam, lehet hogy még itt is fura dolognak számít.~
*Közelebb érve jobban szemügyre veszi. Alkata olyan, mint azoké akikről a férfiak a hátuk mögött szívesen beszélnek, talán az egzotikussága miatt.*
~Utálom az átlagos magasságúakat. Ha előre nézek, olyan mintha egy pár mellel beszélgetnék...~
*Fedetlen vállai szabadak a szemnek, tépázott szoknyája szabad a fantáziának. Egyetlen ékszerei a bőre és nyaklánca. Nem tűnik úri lánynak.*
~Talán egy örömlány lehet? Azok hordanak hasonló ruházatot. Mit akarhat tőlem? Eladni rabszolgának? Esetleg be akar toborozni a bordély soraiba?~
*A szürke tömeg kuszán áramlik felette, némelyek észreveszik őt és kitérnek előle, de többségüket neki kell kerülgetnie.
Emlékképei maradványát követi az utcákon. Egyik hívogató hang csalogatja szórakozni a másik után. A Bestia elégedetten dorombol a hazai terepen, csak az önbecsülése háborog. ~Ha legalább egy fejjel magasabb lehetnék! Talán nekem is kalapot kéne hordanom...~
Egy hang szólítja meg a sok test közül.*
~"Veszélyes a kikötő egy magadfajta lánynak?" Hányszor mondták ma nekem?~
*A különbség, hogy most nem egy távolból vagánykodó szájhuszár, hanem egy nő szólítja le.*
~Lehet, hogy neki a lányok tetszenek?~
*Megáll az utcán és közelebb engedi magához.*
- Nem egyedül jöttem. Vannak társaim is, akik bármikor itt lehetnek. *Hadarva adja elő sablonos hazugságát, mint aki jól betanulta.* De jól jönne egy útbaigazítás.
~Én kretén! Ezzel a kéréssel mintha az arcába vágnám, hogy hazudok.~
- Szeretnék ihletet gyűjteni. Hallottam, hogy a közelben van a Tündérkert. Merre találom?
~Persze az a Tündérkert. Mostanra inkább Vérkert néven ismert, de ártatlanabbul hangzik. Nem mondhatom hogy hullákkal akarom körül venni magam, lehet hogy még itt is fura dolognak számít.~
*Közelebb érve jobban szemügyre veszi. Alkata olyan, mint azoké akikről a férfiak a hátuk mögött szívesen beszélnek, talán az egzotikussága miatt.*
~Utálom az átlagos magasságúakat. Ha előre nézek, olyan mintha egy pár mellel beszélgetnék...~
*Fedetlen vállai szabadak a szemnek, tépázott szoknyája szabad a fantáziának. Egyetlen ékszerei a bőre és nyaklánca. Nem tűnik úri lánynak.*
~Talán egy örömlány lehet? Azok hordanak hasonló ruházatot. Mit akarhat tőlem? Eladni rabszolgának? Esetleg be akar toborozni a bordély soraiba?~
4209. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 10:31:41
Üzenet elküldve: 2019-06-01 10:31:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*A kikötőben sok féle nép megfordul, óriástól kezdve törpig minden megtalálható itt. Az ő figyelmét azonban nem kerüli el a magányos utazó, ki oly otthonosan mozog a kavalkád sűrűjében, mintha csak hazatérne. Még is valahogy más, mint a többiek. Idegen. A nap nem jár még delelőn, de meg-megvilágítja a fiatal leányt. Halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy elnézi nem épp jómódúnak tűnő jövevényt, majd hirtelen elhatározásból elindul felé. Út közben a keresztben átvetett szíjjal sietve hátára erősíti az újonnan szerzett fabotot. Puhán, fürgén oldalazik el az emberek között, hogy a fiatal mélységi útját keresztezni tudja.*
-Veszélyes a Kikötő egy magadfajta lánynak. Ha megmondod, mit keresel, szívesen segítek neked.
*Lép mellé és szólítja meg a sötételfet negédes mosollyal. Puhatolódzik egyelőre, sem megijeszteni, sem felbátorítani nem akarja a lányt. Egy próbát mindenképp megér számára a dolog, hisz akár jól is elsülhet. Tekintete egy pillanatra elidőzik a szemeket körülölelő tetoválásokon, de csakhamar továbbsiklik az arcra.*
-Egyedül érkeztél?
*Hunyorog kedélyesen a sötételfre. Még körül is pillant, hátha meglátja a leány társait, bár nagyon úgy fest, egyedül van.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.01 10:44:00
*A kikötőben sok féle nép megfordul, óriástól kezdve törpig minden megtalálható itt. Az ő figyelmét azonban nem kerüli el a magányos utazó, ki oly otthonosan mozog a kavalkád sűrűjében, mintha csak hazatérne. Még is valahogy más, mint a többiek. Idegen. A nap nem jár még delelőn, de meg-megvilágítja a fiatal leányt. Halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy elnézi nem épp jómódúnak tűnő jövevényt, majd hirtelen elhatározásból elindul felé. Út közben a keresztben átvetett szíjjal sietve hátára erősíti az újonnan szerzett fabotot. Puhán, fürgén oldalazik el az emberek között, hogy a fiatal mélységi útját keresztezni tudja.*
-Veszélyes a Kikötő egy magadfajta lánynak. Ha megmondod, mit keresel, szívesen segítek neked.
*Lép mellé és szólítja meg a sötételfet negédes mosollyal. Puhatolódzik egyelőre, sem megijeszteni, sem felbátorítani nem akarja a lányt. Egy próbát mindenképp megér számára a dolog, hisz akár jól is elsülhet. Tekintete egy pillanatra elidőzik a szemeket körülölelő tetoválásokon, de csakhamar továbbsiklik az arcra.*
-Egyedül érkeztél?
*Hunyorog kedélyesen a sötételfre. Még körül is pillant, hátha meglátja a leány társait, bár nagyon úgy fest, egyedül van.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.01 10:44:00
4208. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-06-01 08:41:23
Üzenet elküldve: 2019-06-01 08:41:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
~Későre jár. Kár volt megállni a révnél, de teljesen megérte.~
*Sóhajt, majd mély levegőt vesz, ezt ismételgeti néhány alkalommal. A kikötő szaga emlékezteti az otthonára, de sós illat jelzi tenger jelenlétét. Néhány emléket idéz fel a táj látványa, amiknek eddig nem volt tudatában.*
~Talán voltam már itt?~
*A fák árnyékot vetnek, de a koronájuk felett látszik az ég, felfedve a legdolgosabb csillagait, néhány óra múlva teljes népük ellepi az égboltot, ha nem kerekedik a fák rejtekéből eső.
A kitaposott utat figyelmen kívül hagyja, az első emlékképétől halad a következőig, hátha sikerül felidéznie további képeket, ha valóban megvannak.*
~Ha jól emlékszem akkor erre voltak a barátaim.~
*Visszatér a föld útra és követi a Dokkokhoz. Út közben hallott mindent. Hívogató utcahölgyeket, részegedő matrózok, patkány cincogás.*
~Ilyen az igazi élet.~
*A környezet hatására lazábbra veszi a kantárt, Bestia is lásson valamit. Lassan ballag, kiélvezi a otthonias terepet és elengedi azt a két hatnyi stresszt, amit Artheniorban szedett össze.*
~Olyan mint egy nyaralás.~
~Későre jár. Kár volt megállni a révnél, de teljesen megérte.~
*Sóhajt, majd mély levegőt vesz, ezt ismételgeti néhány alkalommal. A kikötő szaga emlékezteti az otthonára, de sós illat jelzi tenger jelenlétét. Néhány emléket idéz fel a táj látványa, amiknek eddig nem volt tudatában.*
~Talán voltam már itt?~
*A fák árnyékot vetnek, de a koronájuk felett látszik az ég, felfedve a legdolgosabb csillagait, néhány óra múlva teljes népük ellepi az égboltot, ha nem kerekedik a fák rejtekéből eső.
A kitaposott utat figyelmen kívül hagyja, az első emlékképétől halad a következőig, hátha sikerül felidéznie további képeket, ha valóban megvannak.*
~Ha jól emlékszem akkor erre voltak a barátaim.~
*Visszatér a föld útra és követi a Dokkokhoz. Út közben hallott mindent. Hívogató utcahölgyeket, részegedő matrózok, patkány cincogás.*
~Ilyen az igazi élet.~
*A környezet hatására lazábbra veszi a kantárt, Bestia is lásson valamit. Lassan ballag, kiélvezi a otthonias terepet és elengedi azt a két hatnyi stresszt, amit Artheniorban szedett össze.*
~Olyan mint egy nyaralás.~
4207. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-05-31 08:30:15
Üzenet elküldve: 2019-05-31 08:30:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//a bot//
*A langyos szellőben susogó lombok rostaként szűrik az álmos napfényt, miközben ismét az erdei úton poroszkál. El kell most hagynia urát, még ha csak kis időre is. Utána kell járnia néhány dolognak, méghozzá a városban. Ott, ahonnét szinte legutóbb ottjártakor, ráadásul tulajdon ura elől. Ostobaság volt.
Gondolataiból oly hirtelen ocsúdik, mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna. Tekintete úgy akad meg a furcsa fán, mintha csak ide indult volna... Az hatalmas, vaskos, kiszáradt fa úgy terebélyesedik az erdő sűrűjében, mintha ősidők óta ott lenne már. Összehúzott szemmel, hunyorogva közelíti meg az odvas fát, tekintetét meredten rászegezve. Élő-e vagy holt, nehéz lenne megmondani. Tetején alig néhány zöldellő levél csüng, tán évszázadok óta nyújtózó, vaskos gyökerei rég kifúrták már magukat az apró kis domboldal oldalán, amin a fa áll.
Végigsimítja kezét a törzsön, ahogy tette azt ott a táborban is. Gyengéden, óvatosan. Felkuncog, majd jobb eszköz híján előhúzza tőrét és egy jókora, kilógó gyökér mellé térdel.
Óvatosan kezd neki a művelethez, apró kis barázdákat vágva a fán, különös jeleket, melyeket csak az ismerhet, ki ugyanazt az urat szolgálja. Órákat tölt el vele, minden oldalról körbejárva a tőrrel a levegőben nyújtózó kemény fagyökeret. A göcsörtös fadarab végét levágja, a csonkot pedig úgy-ahogy megigazítja a tőrrel.
Lassan nyalja ajkát végig, egész kiszáradt a koncentrációban. Nekilát lefűrészelni a tőrrel a gyökeret a fáról. Lassan halad, elvégre nem épp erre való az eszköz. Nem is akarja keresztülvágni a fát, véletlenül sem szeretné, ha kicsorbulna a tőr hegye. Nekifeszül, meghajtja a fadarabot és egy nyögés kíséretében letöri a gyökeret.
Megtörli izzadságtól csatakos homlokát, majd hozzálát, hogy megigazítsa a töréstől károsodott csonkot a tőrrel. Kezei közé veszi a fadarabot, tekintetét pedig végigfuttatja művén. A felrúnázott, göcsörtös fabot aligha használható komolyan vehető fegyvernek, de még is... Az övé. Noha nem jeleskedik éppen a fafaragásban, a művével nagyjából meg van elégedve.
Tekintete visszakúszik a megcsonkított fára. A hatalmas fa odva barlangként ásít rá sötéten, de már nem érdekli. A visszaúton tán már nem is fog emlékezni a fa helyére. Megvan, amiért jött.*
*A langyos szellőben susogó lombok rostaként szűrik az álmos napfényt, miközben ismét az erdei úton poroszkál. El kell most hagynia urát, még ha csak kis időre is. Utána kell járnia néhány dolognak, méghozzá a városban. Ott, ahonnét szinte legutóbb ottjártakor, ráadásul tulajdon ura elől. Ostobaság volt.
Gondolataiból oly hirtelen ocsúdik, mintha egy láthatatlan falnak ütközött volna. Tekintete úgy akad meg a furcsa fán, mintha csak ide indult volna... Az hatalmas, vaskos, kiszáradt fa úgy terebélyesedik az erdő sűrűjében, mintha ősidők óta ott lenne már. Összehúzott szemmel, hunyorogva közelíti meg az odvas fát, tekintetét meredten rászegezve. Élő-e vagy holt, nehéz lenne megmondani. Tetején alig néhány zöldellő levél csüng, tán évszázadok óta nyújtózó, vaskos gyökerei rég kifúrták már magukat az apró kis domboldal oldalán, amin a fa áll.
Végigsimítja kezét a törzsön, ahogy tette azt ott a táborban is. Gyengéden, óvatosan. Felkuncog, majd jobb eszköz híján előhúzza tőrét és egy jókora, kilógó gyökér mellé térdel.
Óvatosan kezd neki a művelethez, apró kis barázdákat vágva a fán, különös jeleket, melyeket csak az ismerhet, ki ugyanazt az urat szolgálja. Órákat tölt el vele, minden oldalról körbejárva a tőrrel a levegőben nyújtózó kemény fagyökeret. A göcsörtös fadarab végét levágja, a csonkot pedig úgy-ahogy megigazítja a tőrrel.
Lassan nyalja ajkát végig, egész kiszáradt a koncentrációban. Nekilát lefűrészelni a tőrrel a gyökeret a fáról. Lassan halad, elvégre nem épp erre való az eszköz. Nem is akarja keresztülvágni a fát, véletlenül sem szeretné, ha kicsorbulna a tőr hegye. Nekifeszül, meghajtja a fadarabot és egy nyögés kíséretében letöri a gyökeret.
Megtörli izzadságtól csatakos homlokát, majd hozzálát, hogy megigazítsa a töréstől károsodott csonkot a tőrrel. Kezei közé veszi a fadarabot, tekintetét pedig végigfuttatja művén. A felrúnázott, göcsörtös fabot aligha használható komolyan vehető fegyvernek, de még is... Az övé. Noha nem jeleskedik éppen a fafaragásban, a művével nagyjából meg van elégedve.
Tekintete visszakúszik a megcsonkított fára. A hatalmas fa odva barlangként ásít rá sötéten, de már nem érdekli. A visszaúton tán már nem is fog emlékezni a fa helyére. Megvan, amiért jött.*
4206. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-05-30 00:10:43
Üzenet elküldve: 2019-05-30 00:10:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Nagyot szív taknyán, miközben a mólón álva szemléli a tengert. Bizony, didereg. Minden cókmókját a táborban hagyta, a könnyű kis ruha pedig aligha védi meg a reggeli, hűvös hidegtől. A megannyi aprócska halászbárka ilyenkor indul útnak a tengerre, hogy napnyugtakor visszatérve továbbadhassák a halat a kofáknak.
A hullámok álmosan nyaldossák a két, horgonyzott hajót a mólók mentén. Na igen, a halászok útra kelnek reggel, de nem a tengerészek. Az éjjeli tivornyák nem barátai a koránkelésnek.*
-Meg fogok halni, igaz?
*Villan az emlékkép tudatába, miközben üveges tekintettel mered a lassan hömpölygő víztömegre.*
-Megmondhatja...
*Látja maga előtt önmagát, nem is oly régi e emlékkép. Látja a tágas sátrat és az ágyon fekvő katonát. A férfi aranyló haja tincsekbe ragad a vértől és a mocsoktól, hasán pedig akkora vágás éktelenkedik, hogy könnyedén bférne rajta mindkét tenyere.*
-Csak szorítsd. Az Úrnőnk vigyáz a katonáira.
*Mosolyog a férfira biztatóan, kezét pedig a sebre helyezi a kendővel, hogy valamelyest visszaszorítsa a vérzést. Tán a legfájdalmasabb mosoly ez. Órák óta sürögtek-forogtak a katona közül, sem mágia, sem bájital, sem orvoslás nem hatott. Oly tőrrel vágta keresztül gyomrát az ork, minek mérgét nem múlasztja semmi, mit ismernek. A remény elmúlt, már csak ő maradt és a katona.*
-Dolharr... A nevem Dolharr.
*Nyel nagyot a férfi, vértől csatakos kezét pedig az övére helyezi. Érzi, ahogy elszorul a torka, egy hang, annyi sem jön ki rajta. Csak szorítja a férfi kezét egész éjjel és reggel, fejét az ágy szélén nyugtatva, könnyáztatva a hófehér huzatot, míg a lassuló pihegés a végére nem ér, az élet pedig el nem hagyja a Dolharrt.*
-Mondd meg neki. Mondd meg neki, hogy hiábavaló dobta el életét, az Úrnőjét a legkevésbé sem érdekli.
*Suttogja, de csak az álmosan hullámzó tenger az, mit lát, tőle pedig nem remélhet feleletet.
Valahol le kell pihennie. Sokat kivett belőle a vérkerti túra, talán túl sokat is.*
*Nagyot szív taknyán, miközben a mólón álva szemléli a tengert. Bizony, didereg. Minden cókmókját a táborban hagyta, a könnyű kis ruha pedig aligha védi meg a reggeli, hűvös hidegtől. A megannyi aprócska halászbárka ilyenkor indul útnak a tengerre, hogy napnyugtakor visszatérve továbbadhassák a halat a kofáknak.
A hullámok álmosan nyaldossák a két, horgonyzott hajót a mólók mentén. Na igen, a halászok útra kelnek reggel, de nem a tengerészek. Az éjjeli tivornyák nem barátai a koránkelésnek.*
-Meg fogok halni, igaz?
*Villan az emlékkép tudatába, miközben üveges tekintettel mered a lassan hömpölygő víztömegre.*
-Megmondhatja...
*Látja maga előtt önmagát, nem is oly régi e emlékkép. Látja a tágas sátrat és az ágyon fekvő katonát. A férfi aranyló haja tincsekbe ragad a vértől és a mocsoktól, hasán pedig akkora vágás éktelenkedik, hogy könnyedén bférne rajta mindkét tenyere.*
-Csak szorítsd. Az Úrnőnk vigyáz a katonáira.
*Mosolyog a férfira biztatóan, kezét pedig a sebre helyezi a kendővel, hogy valamelyest visszaszorítsa a vérzést. Tán a legfájdalmasabb mosoly ez. Órák óta sürögtek-forogtak a katona közül, sem mágia, sem bájital, sem orvoslás nem hatott. Oly tőrrel vágta keresztül gyomrát az ork, minek mérgét nem múlasztja semmi, mit ismernek. A remény elmúlt, már csak ő maradt és a katona.*
-Dolharr... A nevem Dolharr.
*Nyel nagyot a férfi, vértől csatakos kezét pedig az övére helyezi. Érzi, ahogy elszorul a torka, egy hang, annyi sem jön ki rajta. Csak szorítja a férfi kezét egész éjjel és reggel, fejét az ágy szélén nyugtatva, könnyáztatva a hófehér huzatot, míg a lassuló pihegés a végére nem ér, az élet pedig el nem hagyja a Dolharrt.*
-Mondd meg neki. Mondd meg neki, hogy hiábavaló dobta el életét, az Úrnőjét a legkevésbé sem érdekli.
*Suttogja, de csak az álmosan hullámzó tenger az, mit lát, tőle pedig nem remélhet feleletet.
Valahol le kell pihennie. Sokat kivett belőle a vérkerti túra, talán túl sokat is.*
4205. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-05-27 18:30:59
Üzenet elküldve: 2019-05-27 18:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Út a sötétbe//
*Mélyen arcába húzza a csuklyát, miközben átkel a sokaságon. Valamiért úgy hitte, az efféle Kikötők jóval néptelenebbek...* ~A tenger.~
*A látvány, amiben még sosem volt része. Igaz, ami igaz, a Lihanechi-tó is van akkora, hogy nem látni a túl partját, de ez... Víz, ameddig a szem ellát, parttalan, végtelen.
Lekapja tekintetét a tengerről, majd ráfordul a girbe-gurba kövekkel kirakott útra. Érzi még a sós levegőt, mi szárítja ajkát, a halszagot, mi a dokkok felől árad, de az utca, amin épp keresztül vág, azon a házak egyre kisebbek, egyre elhagyatottabbak, csak néhány elkendőzött arcú furcsa idegen vet rá nagy szemeket. Senki sem áll az útjába, senki sem kér. Mintha csak tudnák, merre tart.
Egy idő után már nem hoz a szél tengeri levegőt. Valójában megszűnik a szél. Rothadás és dohszag, mi betölti az utcát. Lesoványodott macska kóricál át az úton keresztbe egy gazzal benőtt telekről. A kidőlt kerítésen át egy öreg, elhagyottnak látszó kúria látszik, omladozó falai és bedeszkázott ablakai nem sok jót ígérnek a látogatónak. És még is... Halovány fény szűrődik át ablakain. Nem borsódzik háta, nem rázza a hideg. Csak haloványan elmosolyodik és tovább ballag útján.*
*Mélyen arcába húzza a csuklyát, miközben átkel a sokaságon. Valamiért úgy hitte, az efféle Kikötők jóval néptelenebbek...* ~A tenger.~
*A látvány, amiben még sosem volt része. Igaz, ami igaz, a Lihanechi-tó is van akkora, hogy nem látni a túl partját, de ez... Víz, ameddig a szem ellát, parttalan, végtelen.
Lekapja tekintetét a tengerről, majd ráfordul a girbe-gurba kövekkel kirakott útra. Érzi még a sós levegőt, mi szárítja ajkát, a halszagot, mi a dokkok felől árad, de az utca, amin épp keresztül vág, azon a házak egyre kisebbek, egyre elhagyatottabbak, csak néhány elkendőzött arcú furcsa idegen vet rá nagy szemeket. Senki sem áll az útjába, senki sem kér. Mintha csak tudnák, merre tart.
Egy idő után már nem hoz a szél tengeri levegőt. Valójában megszűnik a szél. Rothadás és dohszag, mi betölti az utcát. Lesoványodott macska kóricál át az úton keresztbe egy gazzal benőtt telekről. A kidőlt kerítésen át egy öreg, elhagyottnak látszó kúria látszik, omladozó falai és bedeszkázott ablakai nem sok jót ígérnek a látogatónak. És még is... Halovány fény szűrődik át ablakain. Nem borsódzik háta, nem rázza a hideg. Csak haloványan elmosolyodik és tovább ballag útján.*
4204. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-05-18 21:15:51
Üzenet elküldve: 2019-05-18 21:15:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Srácok, ez nem Wegtoren!
*Röffent a férfi, de a hajó bejárata élesen csapódik be az orra előtt.*
- Hé! Engedjetek vissza! A rohadt életbe már! *Kiáltja, de semmi választ nem hall.*
- Bent maradt a piám!
*Elcsukló, könyörgő hangjára sem kap semmiféle reakciót, így hát minden kártyáját hatástalanul eljátszván elönti a tiszta méreg.*
- Hogy az anyátok dugott volna inkább egy kutyával, legalább nem szart volna ilyen fattyakat a világra!
*Köp egyet a hajó oldalára. Szívesen vágna utat magának kardjával, vagy csak verné szét az ajtót, de hülyének még ő sem hülye, hogy jelenetet rendezzen ennyi ember előtt. Meg az igazsághoz tartozik ugyebár, hogy alig gyógyult ki a seblázból, és még most is legszívesebben elegánsan a tengerbe fordulna, hogy minden gondja megoldódjon.*
- A cápák rágcsálják meg a vesszőtöket, kecskebaszók!
*Majd hátat fordít, és peckesen elsétál.
Most néz csak körbe a dokkokon, a látvány mondjuk nem ragadtatja el a férfit.
~ Micsoda egy koszfészek. ~
Fintorodik el, majd nyakát jobbra-balra tekerve bandukol, hátha észrevesz egy hajót, ami elvezetné innét Wegtorenbe.
Mindenek előtt valami hivatalos személyt keres, legyen az kikötőmester vagy akárki, aki tisztában van az induló hajók célállomásaival. Aztán majd a sors eldönti, hogy szerencséje lesz-e, mint eddig oly sok alkalommal, vagy most elfordul tőle, hogy a sokévi szerencsét egy hatalmas öntetben kelljen visszafizetnie.*
- Srácok, ez nem Wegtoren!
*Röffent a férfi, de a hajó bejárata élesen csapódik be az orra előtt.*
- Hé! Engedjetek vissza! A rohadt életbe már! *Kiáltja, de semmi választ nem hall.*
- Bent maradt a piám!
*Elcsukló, könyörgő hangjára sem kap semmiféle reakciót, így hát minden kártyáját hatástalanul eljátszván elönti a tiszta méreg.*
- Hogy az anyátok dugott volna inkább egy kutyával, legalább nem szart volna ilyen fattyakat a világra!
*Köp egyet a hajó oldalára. Szívesen vágna utat magának kardjával, vagy csak verné szét az ajtót, de hülyének még ő sem hülye, hogy jelenetet rendezzen ennyi ember előtt. Meg az igazsághoz tartozik ugyebár, hogy alig gyógyult ki a seblázból, és még most is legszívesebben elegánsan a tengerbe fordulna, hogy minden gondja megoldódjon.*
- A cápák rágcsálják meg a vesszőtöket, kecskebaszók!
*Majd hátat fordít, és peckesen elsétál.
Most néz csak körbe a dokkokon, a látvány mondjuk nem ragadtatja el a férfit.
~ Micsoda egy koszfészek. ~
Fintorodik el, majd nyakát jobbra-balra tekerve bandukol, hátha észrevesz egy hajót, ami elvezetné innét Wegtorenbe.
Mindenek előtt valami hivatalos személyt keres, legyen az kikötőmester vagy akárki, aki tisztában van az induló hajók célállomásaival. Aztán majd a sors eldönti, hogy szerencséje lesz-e, mint eddig oly sok alkalommal, vagy most elfordul tőle, hogy a sokévi szerencsét egy hatalmas öntetben kelljen visszafizetnie.*
4203. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-04-27 10:05:48
Üzenet elküldve: 2019-04-27 10:05:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
*Visszakóvályog a házak közé, maga mögött hagyva a baljóslatú helyet. ~A Mágustorony!~ dönt. ~Elmegyek a Toronyba!~ fordítja most már a lépteit a mólók és a dokkok irányába, ahonnan régen az ösvény vezetett a Toronyhoz, ami mélyen az erdőben, fák között bújt meg emlékei szerint, nem mesze a Világítótoronytól. Célirányosan indul meg, nem törődve a girbe gurba utcák lakóival. Igyekszik nem feltűnést kelteni, beleolvadva a helyiek jövés menésébe.
Hamar a mólókhoz ér, de nagyon nehezen találja meg az ösvényt és az irányt, ami emlékei szerint a Torony felé vezetett.
Azon meg végképp megdöbben, hogy a csapat kölyök, amikor a mágia fellegvára felől érdeklődik, csak a fejét rázza vigyorogva, és gyakorlatilag nem mond semmit. Kezd gyanakodni.
És igaz. A Torony is eltűnt. Százszor körbejárja a környéket, százszor indul el mérgesen, hogy talán erre, de be kell lássa: a Torony volt, és most nincs. Szó szerint eltűnt. El kell fogadnia a tényt: ha itt lenne, ahol valaha állt, látnia kellene már messzebbről is régen.
Bosszús, fáradt, mérges, nyűgös.
Már semmit nem várva indul meg a város felé. ~A tegnap hallottak alapján mire számítsak ott?!~
De kitart. Halad a szekérnyom széles erdei ösvényre forduló úton rendületlenül.*
*Visszakóvályog a házak közé, maga mögött hagyva a baljóslatú helyet. ~A Mágustorony!~ dönt. ~Elmegyek a Toronyba!~ fordítja most már a lépteit a mólók és a dokkok irányába, ahonnan régen az ösvény vezetett a Toronyhoz, ami mélyen az erdőben, fák között bújt meg emlékei szerint, nem mesze a Világítótoronytól. Célirányosan indul meg, nem törődve a girbe gurba utcák lakóival. Igyekszik nem feltűnést kelteni, beleolvadva a helyiek jövés menésébe.
Hamar a mólókhoz ér, de nagyon nehezen találja meg az ösvényt és az irányt, ami emlékei szerint a Torony felé vezetett.
Azon meg végképp megdöbben, hogy a csapat kölyök, amikor a mágia fellegvára felől érdeklődik, csak a fejét rázza vigyorogva, és gyakorlatilag nem mond semmit. Kezd gyanakodni.
És igaz. A Torony is eltűnt. Százszor körbejárja a környéket, százszor indul el mérgesen, hogy talán erre, de be kell lássa: a Torony volt, és most nincs. Szó szerint eltűnt. El kell fogadnia a tényt: ha itt lenne, ahol valaha állt, látnia kellene már messzebbről is régen.
Bosszús, fáradt, mérges, nyűgös.
Már semmit nem várva indul meg a város felé. ~A tegnap hallottak alapján mire számítsak ott?!~
De kitart. Halad a szekérnyom széles erdei ösvényre forduló úton rendületlenül.*
4202. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-04-24 18:42:23
Üzenet elküldve: 2019-04-24 18:42:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
*~Szóval igaz! A város végleg magára hagyta a Kikötőt!~ gondolja, ahogy kiszáll a csónakból, körbenézve, majd egy utolsó pillantást vet a vízen ringatózó szkúnerre, a kifeszített háromcsúcsú orrvitorlákra. ~Biztos csak éjjel rakodnak ki.~ gondolja még, mert a kapitánynak láthatóan esze ágában sem volt megkezdeni fényes nappal a kirakodást.
Már idefelé jövet is egyértelmű volt neki, hogy a hajó nem kereskedőhajó, és csempészárut visz, de elhozták, a kapitány is jól járt, a tengerbe sem dobták, így tulajdonképpen nem érdekli a dolog. Ahogy olyan sok minden más sem mostanában.
A csónak visszaindul, ő pedig újra körülnéz. Vámtiszteket vagy hajót nem lát egy szálat sem, düledezni kész raktárak, lerobbant épületek, az egész Kikötő még annál is lerobbantabb, mint amire emlékszik. A hajókon kevés a felségjel, van viszont mindenféle más, az elf biztos benne, hogy avatott szemek eligazodnak a látszólagos káoszon.
Pihennie kell.
Elindul, hogy kerítsen egy szobát magának éjszakára.*
*~Szóval igaz! A város végleg magára hagyta a Kikötőt!~ gondolja, ahogy kiszáll a csónakból, körbenézve, majd egy utolsó pillantást vet a vízen ringatózó szkúnerre, a kifeszített háromcsúcsú orrvitorlákra. ~Biztos csak éjjel rakodnak ki.~ gondolja még, mert a kapitánynak láthatóan esze ágában sem volt megkezdeni fényes nappal a kirakodást.
Már idefelé jövet is egyértelmű volt neki, hogy a hajó nem kereskedőhajó, és csempészárut visz, de elhozták, a kapitány is jól járt, a tengerbe sem dobták, így tulajdonképpen nem érdekli a dolog. Ahogy olyan sok minden más sem mostanában.
A csónak visszaindul, ő pedig újra körülnéz. Vámtiszteket vagy hajót nem lát egy szálat sem, düledezni kész raktárak, lerobbant épületek, az egész Kikötő még annál is lerobbantabb, mint amire emlékszik. A hajókon kevés a felségjel, van viszont mindenféle más, az elf biztos benne, hogy avatott szemek eligazodnak a látszólagos káoszon.
Pihennie kell.
Elindul, hogy kerítsen egy szobát magának éjszakára.*
4201. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-04-21 19:50:21
Üzenet elküldve: 2019-04-21 19:50:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
*Csendesen formálódik körülöttük, s bennük a jövő. Mintha a móló pallói lenne az út, melyen elindultak, s köröttük a víz és a levegő ragadozói lesnének rájuk titokban. Az apró gesztus, melyet tenyerén érez, megerősíti a férfi háláját. Olykor úgy érzi, túlságosan elbízza magát bizonyos dolgokban, de már többször szembesült vele, mennyire fontos számára néhány jó szó. Nem nézi jó szemmel, hogy Ralas képes olykor úgy viselkedni, mintha mindenki alá helyezné magát, és biztos benne, hogy nem is érzi jól magát tőle. Somolyog a tréfáján, mikor felvezeti ötleteit, hunyorít egyet, de derűjét nem hagyja el. A tagadás után kifejti véleményét.*
- Az ötletek fontosak. Az álmok szintén. Nem bánom, hogy vannak neked. Csak azt, ha nem kérdezel meg róla, csak szembesítesz a következményekkel.
*Sóhajt teátrális csüggedtséggel. Úti céljuk egyezik hát, láthatóan felkelti Zam érdeklődését, miről lehet szó, amit a férfi szeretne megmutatni neki.*
- Ó, akkor rendben van. Megmutatjuk magunkat az őrségnek, és akkor már nem lesz gond.
*Egyezik bele a titkos piknikbe. Később aztán kellemetlenebb témákat érintenek, amikről valóban nem szívesen beszél. Meg is rebben a tekintete az újabb kérdések hallatán, aztán arcvonásai kifejezéstelenné rendeződnek, és mély hallgatásba burkolózik. Ez veszélyes terep. Nem érzi biztonságosnak ráengedni a férfit, elsősorban a saját érdekében. De nem tudja, hogyan mondja el neki úgy, hogy ne érezze elutasításnak és ne okozzon vele fájdalmat, amiért kirekeszti élete ezen részéből.*
- Ralas…
*Kezdi csendesen és puhán, és kezénél visszahúzva megállítja. Ha a férfi ránéz, hezitálást és aggodalmat láthat rajta.*
- Jobb, ha bizonyos dolgok a sötétség homályában maradnak. Ami ebből téged illet… hogy eszköz voltál-e... arra csak azt mondhatom, hogy ebben a játszmában mindenki az. Én is. De köztünk kezdettől fogva nem működött ez a dolog. Már akkor éreztem, hogy baj lesz, ha nem tartunk egymástól távolságot. Emlékszel? Még mondtam is.
*Egy pillanatra lehunyja a szemét és kiereszti a levegőt. Aztán újra felpillant.*
- Csak akkor még azt hittem, nekem menni fog. Azt gondoltam, az újdonság varázsa megkopik, és marad a baráti kapcsolat egy jó észjárású, vonzó cinkostárssal, aki a nők révén jut fontos információkhoz. Én pedig segítek neki olyan egzisztenciát teremteni, amiben jól érzi magát. Már elsőre is nagyon megkedveltelek, azt reméltem, közösen dolgozunk majd, ami neked és nekem is ugyanolyan jó lesz.
*Különös zavar lesz rajta úrrá, nyelnie kell egyet.*
- Nem számítottam rá, hogy ez lesz belőle. Te... a Sellő...
*Egészen halkan teszi még hozzá a végét.*
- Mi…
*Minthogy beszélgetésük komolyabbra fordult, mint előzetesen látható volt, immár később a közös reggelihez is másképp viszonyul, főként, hogy hirtelen megint olyan távolinak tetsző lett Ralas. Nem akarja, hogy így váljanak el. Talán aludni se tudna.*
- És ha én szeretném?
*Kérdezi csendesen mellette haladva, érintés nélkül.*
- Ha már a Sellőben vagyunk, nem bánnám. Szeretnék még egy kicsit veled lenni.
//A kikötő látképe//
*Csendesen formálódik körülöttük, s bennük a jövő. Mintha a móló pallói lenne az út, melyen elindultak, s köröttük a víz és a levegő ragadozói lesnének rájuk titokban. Az apró gesztus, melyet tenyerén érez, megerősíti a férfi háláját. Olykor úgy érzi, túlságosan elbízza magát bizonyos dolgokban, de már többször szembesült vele, mennyire fontos számára néhány jó szó. Nem nézi jó szemmel, hogy Ralas képes olykor úgy viselkedni, mintha mindenki alá helyezné magát, és biztos benne, hogy nem is érzi jól magát tőle. Somolyog a tréfáján, mikor felvezeti ötleteit, hunyorít egyet, de derűjét nem hagyja el. A tagadás után kifejti véleményét.*
- Az ötletek fontosak. Az álmok szintén. Nem bánom, hogy vannak neked. Csak azt, ha nem kérdezel meg róla, csak szembesítesz a következményekkel.
*Sóhajt teátrális csüggedtséggel. Úti céljuk egyezik hát, láthatóan felkelti Zam érdeklődését, miről lehet szó, amit a férfi szeretne megmutatni neki.*
- Ó, akkor rendben van. Megmutatjuk magunkat az őrségnek, és akkor már nem lesz gond.
*Egyezik bele a titkos piknikbe. Később aztán kellemetlenebb témákat érintenek, amikről valóban nem szívesen beszél. Meg is rebben a tekintete az újabb kérdések hallatán, aztán arcvonásai kifejezéstelenné rendeződnek, és mély hallgatásba burkolózik. Ez veszélyes terep. Nem érzi biztonságosnak ráengedni a férfit, elsősorban a saját érdekében. De nem tudja, hogyan mondja el neki úgy, hogy ne érezze elutasításnak és ne okozzon vele fájdalmat, amiért kirekeszti élete ezen részéből.*
- Ralas…
*Kezdi csendesen és puhán, és kezénél visszahúzva megállítja. Ha a férfi ránéz, hezitálást és aggodalmat láthat rajta.*
- Jobb, ha bizonyos dolgok a sötétség homályában maradnak. Ami ebből téged illet… hogy eszköz voltál-e... arra csak azt mondhatom, hogy ebben a játszmában mindenki az. Én is. De köztünk kezdettől fogva nem működött ez a dolog. Már akkor éreztem, hogy baj lesz, ha nem tartunk egymástól távolságot. Emlékszel? Még mondtam is.
*Egy pillanatra lehunyja a szemét és kiereszti a levegőt. Aztán újra felpillant.*
- Csak akkor még azt hittem, nekem menni fog. Azt gondoltam, az újdonság varázsa megkopik, és marad a baráti kapcsolat egy jó észjárású, vonzó cinkostárssal, aki a nők révén jut fontos információkhoz. Én pedig segítek neki olyan egzisztenciát teremteni, amiben jól érzi magát. Már elsőre is nagyon megkedveltelek, azt reméltem, közösen dolgozunk majd, ami neked és nekem is ugyanolyan jó lesz.
*Különös zavar lesz rajta úrrá, nyelnie kell egyet.*
- Nem számítottam rá, hogy ez lesz belőle. Te... a Sellő...
*Egészen halkan teszi még hozzá a végét.*
- Mi…
*Minthogy beszélgetésük komolyabbra fordult, mint előzetesen látható volt, immár később a közös reggelihez is másképp viszonyul, főként, hogy hirtelen megint olyan távolinak tetsző lett Ralas. Nem akarja, hogy így váljanak el. Talán aludni se tudna.*
- És ha én szeretném?
*Kérdezi csendesen mellette haladva, érintés nélkül.*
- Ha már a Sellőben vagyunk, nem bánnám. Szeretnék még egy kicsit veled lenni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394