Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-15 18:07:45
Üzenet elküldve: 2013-09-15 18:07:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekekkel vigyázni//
*Hamarosan vissza is tér a férfi és beinvitálja őket a kabinba. Ott két másik alak vár rájuk, két elf. Néhány pillanatnyi szünet után az öregebb megszólal és belekezd a mondókájába. Weera érdeklődve hallgatja, de egy izma sem mutatja a külvilág felé izgatottságát. Mivel a történet elég bonyolult nagy figyelmet szentel minden egyes szónak. Mikor vége a beszámolónak nem szól semmit, emészti a hallottakat. Végül mégis ő töri meg a csendet.*
- Ezek szerint, ha jól értettem, akkor azért kaptam a levelet, mert azt hitték, hogy az önök embere vagyok? És a kölyök valójában már halott?
* Kérdések kavarognak a fejében, nem érti hogy keveredhetett bele egy ilyen bonyolult ügybe. És most azt sem tudja hogyan tovább. Kérdően Ferdnicharra tekint, remélve hogy a szeméből kiolvashat néhány választ a ki nem mondott kérdéseire.*
*Hamarosan vissza is tér a férfi és beinvitálja őket a kabinba. Ott két másik alak vár rájuk, két elf. Néhány pillanatnyi szünet után az öregebb megszólal és belekezd a mondókájába. Weera érdeklődve hallgatja, de egy izma sem mutatja a külvilág felé izgatottságát. Mivel a történet elég bonyolult nagy figyelmet szentel minden egyes szónak. Mikor vége a beszámolónak nem szól semmit, emészti a hallottakat. Végül mégis ő töri meg a csendet.*
- Ezek szerint, ha jól értettem, akkor azért kaptam a levelet, mert azt hitték, hogy az önök embere vagyok? És a kölyök valójában már halott?
* Kérdések kavarognak a fejében, nem érti hogy keveredhetett bele egy ilyen bonyolult ügybe. És most azt sem tudja hogyan tovább. Kérdően Ferdnicharra tekint, remélve hogy a szeméből kiolvashat néhány választ a ki nem mondott kérdéseire.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-15 08:52:07
Üzenet elküldve: 2013-09-15 08:52:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
~Ijesztően, logikátlanul viselkedik és ez az egész baromság. Egy nemes rögtön kocsit fogadna, főleg ha a húgáról van szó. A saját családja hírnevét biztosan nem tenné ki veszélynek. Ha csak még valami másik nemest, az egyik, a család által nem kedvelt házból szedte volna fel, akkor megérteném, hogy végig akarja vonszolni a városon, és mutogatni mindenkinek. Ez a lovag vagy hazudik, vagy ő is ugyanolyan részeg mint a húga, csak neki a mozgását nem befolyásolja az ital, csak az épp eszét veszi el. Részegekkel nem vitatkozom, mert veszélyesek, de egy ilyennel én kezdeni sem akarok semmit. Elkísérem a fogadóba és már fordulok is sarkon.~
*Apró tündérkeként nem sokat tud segíteni a részeg nő cipelésében, de azért jelképesen ott van, és belekarol a lányba, mellettük marad, ahogy ígérte, hiszen a becsület ezt kívánja.*
~Az a fránya jó szívem. Miért ígérgetek én mindent mindenkinek?~
*Megrázza a fejét, igyekszik kiverni belőle azt a hideg kék tekintetet, de valahogy nem sikerül neki. Más esetben nemcsak, hogy bizalmatlan lenne az állítólagos lovaggal szemben, de már rég sikoltozva hívta volna a csalókra a városőrséget. A fogadó ajtajában már az összes vészjelző szirénázik a fejében, és már fordulna is meg, mivel feladatát ugye elvégezte, ígéretéhez híven elkísérte őket, így el kíván köszönni. A lány azonban berántja magával, majd mielőtt bármit tehetne már érzi is az ütést koponyáján. Miközben lassan eszméletét veszti, csak a szánalmat érzi, és utolsó gondolatai is ezek.*
~Egy apró tündérkét le kell ütni? Gratulálok lovag!~
*Minden elsötétül, majd amikor felébred, egy ágyhoz kötözve találja magát. Azonnal pánikba esik, amiből csak a kintről beszűrődő zajok zökkentik ki. Halkan, mélyeket kezd el lélegezni, hogy megnyugtassa magát. Elernyeszti testét, és inkább arra a részére hagyatkozik, ami sokszor kisegítette már a csávából, az eszére.*
~Talán nem csaptam túl nagy zajt, és egyelőre nem tudják, hogy felébredtem.~
*Lehunyja a szemeit, és úgy tesz, mintha továbbra is ájultan aludna.*
~Meséltek már hasonlót. Kirabolják a kereskedőket, akik egyedül vannak, és a testüket kidobják valamelyik csatornába, a lányokat pedig eladják rabszolgának. De akkor miért van ott a falon a ruhám? Még a táska is.~
*Gyors egymásutánban ötlenek elméjébe az ötletek, és ugyanilyen hadarással vázolja magának a tényeket is. Nem tudja, hogy mennyi ideje van kiötleni valamit.*
~A rejtett zsebet nem találhatták meg. Valószínűleg nem tudják, hogy ki vagyok. Ilyenkor az a legjobb, ha engedelmeskedem amíg lehet. Meg kell tudnom, hogy mit akarnak velem. Apu biztosan kifizetné a váltságdíjat.~
*A lépések zajára még az elméjét is elhallgattatja, hogy jobban tudjon fülelni. Amikor az ajtó megnyikordul, igyekszik nyugalmat erőltetni az arcára, mintha aludna.*
~Emlékezz Sega! Mintha csak üzletelnél. Csak nyugodtan, ez is csak egy üzlet, csak itt téged adnak el. De majd meglátjátok, itt az árunak is lesz beleszólása.~
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.15 08:52:33
~Ijesztően, logikátlanul viselkedik és ez az egész baromság. Egy nemes rögtön kocsit fogadna, főleg ha a húgáról van szó. A saját családja hírnevét biztosan nem tenné ki veszélynek. Ha csak még valami másik nemest, az egyik, a család által nem kedvelt házból szedte volna fel, akkor megérteném, hogy végig akarja vonszolni a városon, és mutogatni mindenkinek. Ez a lovag vagy hazudik, vagy ő is ugyanolyan részeg mint a húga, csak neki a mozgását nem befolyásolja az ital, csak az épp eszét veszi el. Részegekkel nem vitatkozom, mert veszélyesek, de egy ilyennel én kezdeni sem akarok semmit. Elkísérem a fogadóba és már fordulok is sarkon.~
*Apró tündérkeként nem sokat tud segíteni a részeg nő cipelésében, de azért jelképesen ott van, és belekarol a lányba, mellettük marad, ahogy ígérte, hiszen a becsület ezt kívánja.*
~Az a fránya jó szívem. Miért ígérgetek én mindent mindenkinek?~
*Megrázza a fejét, igyekszik kiverni belőle azt a hideg kék tekintetet, de valahogy nem sikerül neki. Más esetben nemcsak, hogy bizalmatlan lenne az állítólagos lovaggal szemben, de már rég sikoltozva hívta volna a csalókra a városőrséget. A fogadó ajtajában már az összes vészjelző szirénázik a fejében, és már fordulna is meg, mivel feladatát ugye elvégezte, ígéretéhez híven elkísérte őket, így el kíván köszönni. A lány azonban berántja magával, majd mielőtt bármit tehetne már érzi is az ütést koponyáján. Miközben lassan eszméletét veszti, csak a szánalmat érzi, és utolsó gondolatai is ezek.*
~Egy apró tündérkét le kell ütni? Gratulálok lovag!~
*Minden elsötétül, majd amikor felébred, egy ágyhoz kötözve találja magát. Azonnal pánikba esik, amiből csak a kintről beszűrődő zajok zökkentik ki. Halkan, mélyeket kezd el lélegezni, hogy megnyugtassa magát. Elernyeszti testét, és inkább arra a részére hagyatkozik, ami sokszor kisegítette már a csávából, az eszére.*
~Talán nem csaptam túl nagy zajt, és egyelőre nem tudják, hogy felébredtem.~
*Lehunyja a szemeit, és úgy tesz, mintha továbbra is ájultan aludna.*
~Meséltek már hasonlót. Kirabolják a kereskedőket, akik egyedül vannak, és a testüket kidobják valamelyik csatornába, a lányokat pedig eladják rabszolgának. De akkor miért van ott a falon a ruhám? Még a táska is.~
*Gyors egymásutánban ötlenek elméjébe az ötletek, és ugyanilyen hadarással vázolja magának a tényeket is. Nem tudja, hogy mennyi ideje van kiötleni valamit.*
~A rejtett zsebet nem találhatták meg. Valószínűleg nem tudják, hogy ki vagyok. Ilyenkor az a legjobb, ha engedelmeskedem amíg lehet. Meg kell tudnom, hogy mit akarnak velem. Apu biztosan kifizetné a váltságdíjat.~
*A lépések zajára még az elméjét is elhallgattatja, hogy jobban tudjon fülelni. Amikor az ajtó megnyikordul, igyekszik nyugalmat erőltetni az arcára, mintha aludna.*
~Emlékezz Sega! Mintha csak üzletelnél. Csak nyugodtan, ez is csak egy üzlet, csak itt téged adnak el. De majd meglátjátok, itt az árunak is lesz beleszólása.~
A hozzászólás írója (Seganku Raedaisu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.15 08:52:33
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-14 23:33:09
Üzenet elküldve: 2013-09-14 23:33:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jelenteket tartalmaz//
//Seganku Raedaisu//
*A lovag elgondolkodik a kereskedő ötletén, majd megszólal, miközben az íriszei még mindig fogva tartják a lány szem világát.*
-Ő a húgom. Haza akartam vinni, mert ha egy fogadóban hagyom akkor, amint magához tér elkezd inni, de tudok egy fogadót, ahol nem adnak neki, és csak velem távozhat, és nincs is olyan messze.*Miközben beszél a részegnek csak sikerül kiszabadulni a karjai közül és miután sikerül egy pillanatig megállnia a talpán belekapaszkodik testvérébe, majd elindulnak. A lovag végig vezeti őket néhány utcán, majd egy fogadóhoz érnek, ahonnan szinte semmit sem hallani. A lovag kitárj az ajtót, és a részeg megindul befele magával rántva a lányt akibe belekarol amíg testvére elengedte, hogy be tudja engedni a hölgyeket. Ekkor látni lehet, hogy a fogadó üres de nem tehet semmit, mer nyikorgást hall amiből rájöhet, hogy a lovag is bejött, ezután hirtelen egy ütés és sötétség.
Egy szobában tér magához. A szoba teljes bútorzata egy ruha állvány Seganku ruháival, és egy kényelmes ágy amihez a ruhák tulaja van kötözve. Az ággyal szemben van egy ajtó csukott ami mellet egy fáklya ég a tartójában. Kintről mintha valami vita zajai hallatszanak, majd lépések hangja közeledik és valaki elsétál az ajtó előtt. Könnyű mezítlábas lény lehet aki végigsétál, legalább is a hangokból ítélve. A haladásának zaja meg nem halkul el teljesen amikor ajtó nyikorgása hallatszik, és a lépés zajok hirtelen megszűnnek.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*A lány amikor magához tér sötét van a szobában , de nincs az a csend ami eddig uralkodott. Kiabálást hall a csukott ajtó mögül. A lovag az aki kiabál, legalábbis mintha az ő hangját hallaná. Valamilyen sebről, meg kínzásról, de nem sokáig élvezheti a hangzavart, mert véget ér, és lépések hallatszanak, a lépések akár a sebhelyesé is lehetnének, de nem közelednek, hanem pont hogy távolodnak. Egy-két másodpercig csak a lépések hallatszanak, ekkor kitárul az ajtó, és a "lovag" áll a fáklya fényében. belép, és behajtja maga mögött az ajtót, ezzel félhomályt idézve elő. Odasétál az ágy végéhez, és egy pillanatig csak nézi a lányt, akinek a lábai ismét ki vannak kötve. Ezután megszólal.*
-Elláttam a sebedet, de valószínűleg heg marad utána. Sajnálom nem így terveztem, azt mondtam hozzon neked enni, és bort. Sajnálom, de kitalálunk valamit, ami elvonja a figyelmed a fájdalomról.*Miközben beszél az ágy mellé sétál és megszabadul ruháitól, melyeket oda akaszt ahol a lányé lógtak az előtt mielőtt elégtek volna, a lány láthatja, hogy még a nyomait is eltüntették a tűznek, a hamuval együtt azt is eltakarították ami nem égett el. A férfi miután megszabadult a viseletétől, keresztben ráül a lányra és közel hajol az arcához, majd ad neki egy csókot, vagyis csak adna mert ebben megakadályozza egy nyílpuskából való lövedék állítja meg, ami keresztül megy a fején és a lány feje mellett áll meg az ágyban. Ha a nyíl nem is ért hozzá arcát vér és agyvelő darabkák sokasága borítja be.*
//Seganku Raedaisu//
*A lovag elgondolkodik a kereskedő ötletén, majd megszólal, miközben az íriszei még mindig fogva tartják a lány szem világát.*
-Ő a húgom. Haza akartam vinni, mert ha egy fogadóban hagyom akkor, amint magához tér elkezd inni, de tudok egy fogadót, ahol nem adnak neki, és csak velem távozhat, és nincs is olyan messze.*Miközben beszél a részegnek csak sikerül kiszabadulni a karjai közül és miután sikerül egy pillanatig megállnia a talpán belekapaszkodik testvérébe, majd elindulnak. A lovag végig vezeti őket néhány utcán, majd egy fogadóhoz érnek, ahonnan szinte semmit sem hallani. A lovag kitárj az ajtót, és a részeg megindul befele magával rántva a lányt akibe belekarol amíg testvére elengedte, hogy be tudja engedni a hölgyeket. Ekkor látni lehet, hogy a fogadó üres de nem tehet semmit, mer nyikorgást hall amiből rájöhet, hogy a lovag is bejött, ezután hirtelen egy ütés és sötétség.
Egy szobában tér magához. A szoba teljes bútorzata egy ruha állvány Seganku ruháival, és egy kényelmes ágy amihez a ruhák tulaja van kötözve. Az ággyal szemben van egy ajtó csukott ami mellet egy fáklya ég a tartójában. Kintről mintha valami vita zajai hallatszanak, majd lépések hangja közeledik és valaki elsétál az ajtó előtt. Könnyű mezítlábas lény lehet aki végigsétál, legalább is a hangokból ítélve. A haladásának zaja meg nem halkul el teljesen amikor ajtó nyikorgása hallatszik, és a lépés zajok hirtelen megszűnnek.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*A lány amikor magához tér sötét van a szobában , de nincs az a csend ami eddig uralkodott. Kiabálást hall a csukott ajtó mögül. A lovag az aki kiabál, legalábbis mintha az ő hangját hallaná. Valamilyen sebről, meg kínzásról, de nem sokáig élvezheti a hangzavart, mert véget ér, és lépések hallatszanak, a lépések akár a sebhelyesé is lehetnének, de nem közelednek, hanem pont hogy távolodnak. Egy-két másodpercig csak a lépések hallatszanak, ekkor kitárul az ajtó, és a "lovag" áll a fáklya fényében. belép, és behajtja maga mögött az ajtót, ezzel félhomályt idézve elő. Odasétál az ágy végéhez, és egy pillanatig csak nézi a lányt, akinek a lábai ismét ki vannak kötve. Ezután megszólal.*
-Elláttam a sebedet, de valószínűleg heg marad utána. Sajnálom nem így terveztem, azt mondtam hozzon neked enni, és bort. Sajnálom, de kitalálunk valamit, ami elvonja a figyelmed a fájdalomról.*Miközben beszél az ágy mellé sétál és megszabadul ruháitól, melyeket oda akaszt ahol a lányé lógtak az előtt mielőtt elégtek volna, a lány láthatja, hogy még a nyomait is eltüntették a tűznek, a hamuval együtt azt is eltakarították ami nem égett el. A férfi miután megszabadult a viseletétől, keresztben ráül a lányra és közel hajol az arcához, majd ad neki egy csókot, vagyis csak adna mert ebben megakadályozza egy nyílpuskából való lövedék állítja meg, ami keresztül megy a fején és a lány feje mellett áll meg az ágyban. Ha a nyíl nem is ért hozzá arcát vér és agyvelő darabkák sokasága borítja be.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-14 18:51:18
Üzenet elküldve: 2013-09-14 18:51:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
-Igen. Természetesen.
*Zavarodottan szemléli meg újra a jövevényeket, bár a szemek rabul ejtik, azért teljesen mégsem veszik el az eszét, a belé nevelt erkölcs miatt. Persze Seganku elég nagy lány volt, és eleget járt már szabadon ahhoz, hogy ne az zavarja, hogy idegenekkel feküdjék ágyba. Nem a kötelező udvarlási körök és randevúk számát megkötő erkölcs tartotta vissza. A házi nyúlra nem lövünk elv volt az.*
~Nem mintha nem történhetne semmi köztem és a lovag között, hiszen eléggé kacér vagyok hozzá, és ahogy engem bámul, már biztos vagyok benne, hogy el is csábítottam.~
*Ezzel a kis elgondolással már elég önbizalmat is sikerült összekaparnia magának. A lovag esetében már ez is egy hatalmas dolog volt, hiszen a lány általában félt a férfiaktól, hiszen azok a legtöbbször kihasználták azt, hogy egyedül járkál az utakon. Ezért is érkezett ebbe a városba is a karavánnal, nem pedig gyalogszerrel.*
~ Azonban a becsület úgy kívánja, hogy amennyiben a hölgy a lovag társa, nem szabad közéjük furakodnom. Milyen aljas cselekedet lenne tőlem, hogy kihasználom szegény hölgy ittasságát, és elcsenem a partnerét. Nem, ezt nem tehetem, akármennyire is csábítóak azok a szemek.~
*Lehajtotta a fejét és összeszorította a szemeit, mintha csak elszégyellte volna magát, vagy a szikrázó napsütés zavarná, amely a vízről tükröződik vissza egyenesen a szemébe.*
-Azaz, ha megengedi lenne egy jobb ötletem. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen nemes lovagnak, mint amilyen Ön, a partnere is nemes.
~Az én családomról és köreiről egyelőre nem kell tájékoztatnom.~
-Amennyiben az okfejtésem helyes, úgy nem teheti ki annak a szegény hölgyet, hogy világ csúfjára végigvonszolja a városon, és mint mondta, Ön is elfáradt. Bizonyára egyetért velem abban, hogy a kedves partnerét a legközelebbi fogadóba illik vinnünk. Szerencsére itt, a kikötőben rengeteg akad. Természetesen, amennyiben az Ön által javasolt szállás már ki lenne fizetve, úgy megtérítem az összeget és a kárát is, hogy Ön nem tölthette az éjszakát rangjához illő szobában, de mint hölgy kötelességemnek érzem, hogy bajbajutott hölgytársam segítségére siessek, és biztonságba juttassam a pletykálkodó népek szemei elől, mielőtt azok a szájukra vennék.
-Igen. Természetesen.
*Zavarodottan szemléli meg újra a jövevényeket, bár a szemek rabul ejtik, azért teljesen mégsem veszik el az eszét, a belé nevelt erkölcs miatt. Persze Seganku elég nagy lány volt, és eleget járt már szabadon ahhoz, hogy ne az zavarja, hogy idegenekkel feküdjék ágyba. Nem a kötelező udvarlási körök és randevúk számát megkötő erkölcs tartotta vissza. A házi nyúlra nem lövünk elv volt az.*
~Nem mintha nem történhetne semmi köztem és a lovag között, hiszen eléggé kacér vagyok hozzá, és ahogy engem bámul, már biztos vagyok benne, hogy el is csábítottam.~
*Ezzel a kis elgondolással már elég önbizalmat is sikerült összekaparnia magának. A lovag esetében már ez is egy hatalmas dolog volt, hiszen a lány általában félt a férfiaktól, hiszen azok a legtöbbször kihasználták azt, hogy egyedül járkál az utakon. Ezért is érkezett ebbe a városba is a karavánnal, nem pedig gyalogszerrel.*
~ Azonban a becsület úgy kívánja, hogy amennyiben a hölgy a lovag társa, nem szabad közéjük furakodnom. Milyen aljas cselekedet lenne tőlem, hogy kihasználom szegény hölgy ittasságát, és elcsenem a partnerét. Nem, ezt nem tehetem, akármennyire is csábítóak azok a szemek.~
*Lehajtotta a fejét és összeszorította a szemeit, mintha csak elszégyellte volna magát, vagy a szikrázó napsütés zavarná, amely a vízről tükröződik vissza egyenesen a szemébe.*
-Azaz, ha megengedi lenne egy jobb ötletem. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen nemes lovagnak, mint amilyen Ön, a partnere is nemes.
~Az én családomról és köreiről egyelőre nem kell tájékoztatnom.~
-Amennyiben az okfejtésem helyes, úgy nem teheti ki annak a szegény hölgyet, hogy világ csúfjára végigvonszolja a városon, és mint mondta, Ön is elfáradt. Bizonyára egyetért velem abban, hogy a kedves partnerét a legközelebbi fogadóba illik vinnünk. Szerencsére itt, a kikötőben rengeteg akad. Természetesen, amennyiben az Ön által javasolt szállás már ki lenne fizetve, úgy megtérítem az összeget és a kárát is, hogy Ön nem tölthette az éjszakát rangjához illő szobában, de mint hölgy kötelességemnek érzem, hogy bajbajutott hölgytársam segítségére siessek, és biztonságba juttassam a pletykálkodó népek szemei elől, mielőtt azok a szájukra vennék.
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-14 18:18:53
Üzenet elküldve: 2013-09-14 18:18:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Seganku Raedaisu//
*A lovag elmosolyodik ezzel kivillantva a hófehér fogsorát. Majd miután végighallgatta a nézelődésben megzavart beszédét. Ezután kedves tekintettel megszól, miközben tengerkék szemeivel fogságban tartja a lány tekintetét.*
-Azt hiszem a kisasszonynak feltűnt, hogy társam nincs a legjobb állapotban. Esetleg megkérhetném, hogy segítsen elvinni, a szállására? Sajnos nem vagyok a legjobb formámban így nem tudom végig cipelni, de ha hagyom, hogy sétáljon esetleg megint nekimegy valakinek.*Beszéde közben a karjai között ittas megpróbál kifordulni karjai közül, de ezt szerencsére sikeresen megakadályozza, anélkül, hogy akár csak lepislantana, de ezt Seganku csak a szeme sarkából, láthatja hisz a részeg kísérőjének íriszei még mindig nem engedik el kereskedőét.*
*A lovag elmosolyodik ezzel kivillantva a hófehér fogsorát. Majd miután végighallgatta a nézelődésben megzavart beszédét. Ezután kedves tekintettel megszól, miközben tengerkék szemeivel fogságban tartja a lány tekintetét.*
-Azt hiszem a kisasszonynak feltűnt, hogy társam nincs a legjobb állapotban. Esetleg megkérhetném, hogy segítsen elvinni, a szállására? Sajnos nem vagyok a legjobb formámban így nem tudom végig cipelni, de ha hagyom, hogy sétáljon esetleg megint nekimegy valakinek.*Beszéde közben a karjai között ittas megpróbál kifordulni karjai közül, de ezt szerencsére sikeresen megakadályozza, anélkül, hogy akár csak lepislantana, de ezt Seganku csak a szeme sarkából, láthatja hisz a részeg kísérőjének íriszei még mindig nem engedik el kereskedőét.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-14 08:23:33
Üzenet elküldve: 2013-09-14 08:23:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A nő elrugaszkodik. Nem is kicsit repül, Yelane legnagyobb megdöbbenésére. Az éles nevetés sérti füleit. Nem igazán érti ezt az egészet. Azt pedig, hogy mi lett azzal a nővel, főleg nem. A hallottak cseppet sem tetszenek neki. "Újoncok? Mégis miféle újoncok? Csak nem azért fogtak el engem, hogy olyanná váljak, mint ő? De várjunk... Vannak többen is? Ez baj, nagy baj..." Gondolatai annyira elragadják, hogy már csak arra figyel fel, hogy a fáklya közelít holmijához. A selyem hamar tüzet fog. Gyönyörű lánggal ég, melynek fénye visszatükröződik a félvér aranybarna íriszeiről. "Na szép, még az is elveszik. De talán nem minden... Mi marad egészben, gondolkozzunk csak! A ruha felső része, legalábbis a fém rész, ami beborítja, aztán... a táskában a tű, remélhetőleg. Aztán még a fegyverek. Azokhoz nem elég a ruha lángja által kibocsátott hő, már tapasztaltam. Várjunk, a táska!"*
- Bolond, vedd ki azt a táskát a tűzből! Ha a benne lévő fiolák lánggal érintkeznek, szét fognak robbanni! *kiáltja azonnal, hátha eljutnak szavai az őrülthöz.
Az őrülthöz, ki már kezénél jár. A lány elkerekedett szemekkel figyeli a másik cselekedeteit. Reméli, hogy nem arra készül, aminek látszik, de az elméje sarkából felrémlő szavak nem arra adnak bizonyságot. Kezét azonnal elkezdi mozgatni, legalábbis amennyire tudja. Nem, nem akar ezen átesni, szüksége van még az ujjaira. Nem is beszélve arról, hogy mennyire nem bírja a fájdalmat. Legalábbis az effélét. Ő, ki megannyi sebet és fájdalmat látott már utazásai során, nem bírja elviselni, ha neki okoznak ilyesmit. A fehér, őrült mosoly jelenik meg újra és újra szemei előtt, miközben megragadott kezét nézi. "Ne csináld!" kiáltja gondolatban, de ez mit sem segít. A penge ujjának vékony húsába mélyed. A félvér összeszorított fogakkal tűri ezt, de mikor az acél táncolni kezd, nem bírja tovább. A levegő rövid sikoly kíséretében szökik ki résnyire nyílt ajkai közül. Feje előre bicsaklik, miközben az ájulás határmezejére téved. Nem áll ellent, nem akar, hisz könnyebb egyszer átlépni a küszöbön, mint mindig visszarángatni magát onnan. Elfogadja hát a fájdalom által szállított meghívót, mely az eszméletlenség báljába szólítja. Sötét ruhát ölt elméje, mielőtt megjelenne az éjszín bálon, hol már csak béke van és nyugalom, miközben a külvilágból semmit sem lát már.*
*A nő elrugaszkodik. Nem is kicsit repül, Yelane legnagyobb megdöbbenésére. Az éles nevetés sérti füleit. Nem igazán érti ezt az egészet. Azt pedig, hogy mi lett azzal a nővel, főleg nem. A hallottak cseppet sem tetszenek neki. "Újoncok? Mégis miféle újoncok? Csak nem azért fogtak el engem, hogy olyanná váljak, mint ő? De várjunk... Vannak többen is? Ez baj, nagy baj..." Gondolatai annyira elragadják, hogy már csak arra figyel fel, hogy a fáklya közelít holmijához. A selyem hamar tüzet fog. Gyönyörű lánggal ég, melynek fénye visszatükröződik a félvér aranybarna íriszeiről. "Na szép, még az is elveszik. De talán nem minden... Mi marad egészben, gondolkozzunk csak! A ruha felső része, legalábbis a fém rész, ami beborítja, aztán... a táskában a tű, remélhetőleg. Aztán még a fegyverek. Azokhoz nem elég a ruha lángja által kibocsátott hő, már tapasztaltam. Várjunk, a táska!"*
- Bolond, vedd ki azt a táskát a tűzből! Ha a benne lévő fiolák lánggal érintkeznek, szét fognak robbanni! *kiáltja azonnal, hátha eljutnak szavai az őrülthöz.
Az őrülthöz, ki már kezénél jár. A lány elkerekedett szemekkel figyeli a másik cselekedeteit. Reméli, hogy nem arra készül, aminek látszik, de az elméje sarkából felrémlő szavak nem arra adnak bizonyságot. Kezét azonnal elkezdi mozgatni, legalábbis amennyire tudja. Nem, nem akar ezen átesni, szüksége van még az ujjaira. Nem is beszélve arról, hogy mennyire nem bírja a fájdalmat. Legalábbis az effélét. Ő, ki megannyi sebet és fájdalmat látott már utazásai során, nem bírja elviselni, ha neki okoznak ilyesmit. A fehér, őrült mosoly jelenik meg újra és újra szemei előtt, miközben megragadott kezét nézi. "Ne csináld!" kiáltja gondolatban, de ez mit sem segít. A penge ujjának vékony húsába mélyed. A félvér összeszorított fogakkal tűri ezt, de mikor az acél táncolni kezd, nem bírja tovább. A levegő rövid sikoly kíséretében szökik ki résnyire nyílt ajkai közül. Feje előre bicsaklik, miközben az ájulás határmezejére téved. Nem áll ellent, nem akar, hisz könnyebb egyszer átlépni a küszöbön, mint mindig visszarángatni magát onnan. Elfogadja hát a fájdalom által szállított meghívót, mely az eszméletlenség báljába szólítja. Sötét ruhát ölt elméje, mielőtt megjelenne az éjszín bálon, hol már csak béke van és nyugalom, miközben a külvilágból semmit sem lát már.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-13 21:11:18
Üzenet elküldve: 2013-09-13 21:11:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Ing//
*Mivel teljesen elmerült a gondolataiban, talán el is bóbiskolt egy pillanatra, így szinte felsikkant attól, hogy így letámadták. Persze nem egy harcos típus, így nem nyúl reflexből a fegyveréhez, de amikor már felébred, és az álmos révetegség is elszáll a fejéből, észreveszi, hogy talán meg kellene védenie magát. Amikor az alkohol bűze is megcsapja az orrát, akkor lassan, óvatosan, nem túl gyors mozdulatokat téve nyúl az öve felé. Jó kereskedő révén először a tarsolyát ellenőrzi le, majd a kése felé kezd el matatni, de arra már nem jut ideje, hogy elővegye, mert egy erős kéz lefejti róla támadóját. Seganku két dologra tud gondolni hirtelenjében. Először is visszafogja magát, és elfojtja a káromkodást, amit a lehetséges tolvajnak szánt, majd amikor tudatosul benne az is, hogy csak egy szegény nő zuhant rá, aki valószínűleg túl sokat ivott, rögtön inkább segíteni szeretne, és még ő kezd el szabadkozni, természetéhez illően, bár felpislantania az érkezőkre még nem sikerül, mert ruhája és elméje rendezgetésével van elfoglalva, valamint kissé el is pirult attól, hogy ilyen helyzetben találták, csak így kifeküdve a napra, mint valami utcagyereket.*
-Oh, semmi baj, tényleg nem történt semmi. Még az is megeshet, hogy én voltam útban, csak egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne heveredjem le, és ne nézzem a vizet. Olyan…
*Ekkor tekint fel végre, mert sikerül megnyugodnia, és lehűtenie az arcáról a pírt, és a szava azonnal el is akad, ahogy rápillant az idegenre.*
-Olyan… gyönyörű.
*Fejezi be a mondatot, majd tüzetesebben megvizsgálja az érkezőket, elsősorban a férfit.*
-Természetesen nem tartozik semmivel, sőt azt hiszem nekem illene segítenem, amiért útakadályt játszottam, és megzavartam a sétájukat.
*Feltápászkodik és elegánsan meghajol.*
-Seganku Raedaisu vagyok, zsoldos kereskedő, szolgálatukra.
*Mivel teljesen elmerült a gondolataiban, talán el is bóbiskolt egy pillanatra, így szinte felsikkant attól, hogy így letámadták. Persze nem egy harcos típus, így nem nyúl reflexből a fegyveréhez, de amikor már felébred, és az álmos révetegség is elszáll a fejéből, észreveszi, hogy talán meg kellene védenie magát. Amikor az alkohol bűze is megcsapja az orrát, akkor lassan, óvatosan, nem túl gyors mozdulatokat téve nyúl az öve felé. Jó kereskedő révén először a tarsolyát ellenőrzi le, majd a kése felé kezd el matatni, de arra már nem jut ideje, hogy elővegye, mert egy erős kéz lefejti róla támadóját. Seganku két dologra tud gondolni hirtelenjében. Először is visszafogja magát, és elfojtja a káromkodást, amit a lehetséges tolvajnak szánt, majd amikor tudatosul benne az is, hogy csak egy szegény nő zuhant rá, aki valószínűleg túl sokat ivott, rögtön inkább segíteni szeretne, és még ő kezd el szabadkozni, természetéhez illően, bár felpislantania az érkezőkre még nem sikerül, mert ruhája és elméje rendezgetésével van elfoglalva, valamint kissé el is pirult attól, hogy ilyen helyzetben találták, csak így kifeküdve a napra, mint valami utcagyereket.*
-Oh, semmi baj, tényleg nem történt semmi. Még az is megeshet, hogy én voltam útban, csak egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne heveredjem le, és ne nézzem a vizet. Olyan…
*Ekkor tekint fel végre, mert sikerül megnyugodnia, és lehűtenie az arcáról a pírt, és a szava azonnal el is akad, ahogy rápillant az idegenre.*
-Olyan… gyönyörű.
*Fejezi be a mondatot, majd tüzetesebben megvizsgálja az érkezőket, elsősorban a férfit.*
-Természetesen nem tartozik semmivel, sőt azt hiszem nekem illene segítenem, amiért útakadályt játszottam, és megzavartam a sétájukat.
*Feltápászkodik és elegánsan meghajol.*
-Seganku Raedaisu vagyok, zsoldos kereskedő, szolgálatukra.
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-13 19:38:00
Üzenet elküldve: 2013-09-13 19:38:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Yelane Kayme Bevorken//
*A sebhelyes egy kicsit közelebb hajol amikor a másik megszólal, de a fejelés valahogy nem lepi meg. Amikor a másik megindul, ő hátradől, és elrúgja magát. Nem látni rajta, hogy olyan erős lenne, mint amekkorát repül. Az ajtó állítja meg szálltában, ahol is szépen lepottyan a földre. Ahogy az ajtóban ül felnevet.*
-Ti újoncok mind ugyan olyanok vagytok, elengedtelek volna, de lefejeltél, ezért is meg kell, hogy büntesselek.*Feláll és a kezeiben a két jelenleg leginkább fegyverként funkcionáló tárgyal odasétál az ágy mellé.*-Tudod választhattál volna, de így mindkettőt használni fogom.*Ekkor hirtelen a fáklyával a ruhákra mutat, és arcán a sokat sejtető mosoly jelenik meg.*-A hozzád hasonló tudatlan kis nemes kisasszonyoknak a ruhájuk gyakran többet jelent mindennél, de itt ilyen felesleges dolgokra nem lesz szükséged.*Miközben beszél a fáklyát a ruhákhoz érinti amitől azok lángra kapnak. Ekkor visszahúzza a tűzgyújtó eszközét, és nézi a lángokat. Nem nézi végig az égésüket, nem tartja elég szórakoztatónak, tehát visszafordul a lány felé, és megszólal.*
-A tűz ellett használva neked csak a penge maradt, de vajon midet vágja le, vagy hol vagdossalak meg?*Miközben beszél a fáklyát ledobja a földre, ami a fal tövébe gurul. Az őrült vigyorban ami a lány arcán a sebhelyek között még mindig világít, de valami érdekes van benne. A lány csak most van olyan helyzetben, hogy látni lehessen teljes fogsorát, ami hibátlan és gyönyörű fehér. Ahogy ott áll valami őrület részének tűnik, sebekkel borított testével, és őrült vigyorával. Ekkor odasétál az ágy ahhoz a részéhez, ahol a lány keze hozzá van kötve és ismét megszólal.*-Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van öt ujjunk. Négy bőven elég.*miközben beszél megragadja áldozata kezét és végigvágja a kisujját. A penge egész csontig hatol, és végigfolyik rajta a vér. Ahogy végigmetszette a kínzó az ujját megszólal.*-És most szépen kinyújtod a lábaid, én meg visszakötözöm őket, ha nem akkor megégetlek a fáklyával.
//Seganku Raedaisu//
*Ahogy Raedaisu a parton üldögél hirtelen egy nő zavarja meg méghozzá nem a leggyakoribb módszerrel, elég meglepő, ha valakinek a nyakába borul valaki, főleg ha az illető akit megölelnek a földön ül és amúgy is alacsony. A hölgyemény ölelése közben alkohol bűze csapja meg az orrát. Nem sokáig kell gondolkodni, hogy a nő szó szerint a nyakába zuhant, nem szándékosan ölelte meg, csak valamibe meg akart kapaszkodni, és ő erre pont alkalmas volt. Nem sokáig kell elviselnie az ölelést, mert egy lovag jelenik meg, aki lefejti a részeget áldozatáról, és az ölébe kapja. Majd megszólal.*
-Bocsánat hölgyem, nem fogtam elég erősen és sajnos elesett. Ha valahogy kiengesztelhetem akkor csak mondja, amit tehetek önért.*Miközben beszél gyönyörű tengerkék szemei a tündérre vetülnek, és valahogy rabul ejtik, akármennyire is ellenálló az ilyenekkel az üldögélésben megzavart.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*A sebhelyes egy kicsit közelebb hajol amikor a másik megszólal, de a fejelés valahogy nem lepi meg. Amikor a másik megindul, ő hátradől, és elrúgja magát. Nem látni rajta, hogy olyan erős lenne, mint amekkorát repül. Az ajtó állítja meg szálltában, ahol is szépen lepottyan a földre. Ahogy az ajtóban ül felnevet.*
-Ti újoncok mind ugyan olyanok vagytok, elengedtelek volna, de lefejeltél, ezért is meg kell, hogy büntesselek.*Feláll és a kezeiben a két jelenleg leginkább fegyverként funkcionáló tárgyal odasétál az ágy mellé.*-Tudod választhattál volna, de így mindkettőt használni fogom.*Ekkor hirtelen a fáklyával a ruhákra mutat, és arcán a sokat sejtető mosoly jelenik meg.*-A hozzád hasonló tudatlan kis nemes kisasszonyoknak a ruhájuk gyakran többet jelent mindennél, de itt ilyen felesleges dolgokra nem lesz szükséged.*Miközben beszél a fáklyát a ruhákhoz érinti amitől azok lángra kapnak. Ekkor visszahúzza a tűzgyújtó eszközét, és nézi a lángokat. Nem nézi végig az égésüket, nem tartja elég szórakoztatónak, tehát visszafordul a lány felé, és megszólal.*
-A tűz ellett használva neked csak a penge maradt, de vajon midet vágja le, vagy hol vagdossalak meg?*Miközben beszél a fáklyát ledobja a földre, ami a fal tövébe gurul. Az őrült vigyorban ami a lány arcán a sebhelyek között még mindig világít, de valami érdekes van benne. A lány csak most van olyan helyzetben, hogy látni lehessen teljes fogsorát, ami hibátlan és gyönyörű fehér. Ahogy ott áll valami őrület részének tűnik, sebekkel borított testével, és őrült vigyorával. Ekkor odasétál az ágy ahhoz a részéhez, ahol a lány keze hozzá van kötve és ismét megszólal.*-Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van öt ujjunk. Négy bőven elég.*miközben beszél megragadja áldozata kezét és végigvágja a kisujját. A penge egész csontig hatol, és végigfolyik rajta a vér. Ahogy végigmetszette a kínzó az ujját megszólal.*-És most szépen kinyújtod a lábaid, én meg visszakötözöm őket, ha nem akkor megégetlek a fáklyával.
//Seganku Raedaisu//
*Ahogy Raedaisu a parton üldögél hirtelen egy nő zavarja meg méghozzá nem a leggyakoribb módszerrel, elég meglepő, ha valakinek a nyakába borul valaki, főleg ha az illető akit megölelnek a földön ül és amúgy is alacsony. A hölgyemény ölelése közben alkohol bűze csapja meg az orrát. Nem sokáig kell gondolkodni, hogy a nő szó szerint a nyakába zuhant, nem szándékosan ölelte meg, csak valamibe meg akart kapaszkodni, és ő erre pont alkalmas volt. Nem sokáig kell elviselnie az ölelést, mert egy lovag jelenik meg, aki lefejti a részeget áldozatáról, és az ölébe kapja. Majd megszólal.*
-Bocsánat hölgyem, nem fogtam elég erősen és sajnos elesett. Ha valahogy kiengesztelhetem akkor csak mondja, amit tehetek önért.*Miközben beszél gyönyörű tengerkék szemei a tündérre vetülnek, és valahogy rabul ejtik, akármennyire is ellenálló az ilyenekkel az üldögélésben megzavart.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-13 16:53:26
Üzenet elküldve: 2013-09-13 16:53:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kezdi unni a várost, így a kikötő felé veszi az irányt. Ez persze csak akkor tudatosul benne, amikor a hajó befut.*
~Végül is ide jöttem. Nem biztos, hogy ide akartam, de ha már ide jöttem, akkor jó itt. Szeretem a céltalanságot néha.~
*Megköszöni az utaztatást, majd leül nézelődni a rakpartra.*
~Senki sem figyel rám, és mindenki eltűnik. Senkinek sincsen szüksége a segítségemre. Mindenki csak hadakozni meg vagdalkozni akar, meg csupa piszkos dolgokra rávenni. Nem is értem. A falvakban a parasztok is sokkal kedvesebbek voltak. Nem fütyültek utána a tündér lányának. Illedelmesek voltak, köszöntek és némelyikkel még el is lehetett beszélgetni. Itt a fogadókban meg…~
*Lemondóan legyint és hátradől, megtámasztva magát a könyökével és figyeli a hajókat és a munkásokat.*
~Talán nem nekem való a város. Talán tovább kellene utaznom. Sokszor néztem apám rakodóit és hajósait, akik messze földekre vitték az árukat. Még így is jobban jártam, mint a bátyáim, akik otthon nyalhatják a borítékokat és számolgathatják a profitot. Nem ez a dolga egy kereskedőnek, és ezt már a dédpapi is megmondta.~
*Halkan sóhajt.*
~Igen! Ő még igazi kereskedő volt, aki járta az utakat és koptatta a botját. Vajon ő hogyan tudott kijönni az ilyen goromba emberekkel? Úgy látszik a kedvességem nem sokat ér, ha mindenki faképnél hagy. Itt senkinek nem kell a segítségem, mert nem okosan oldják meg a bajaikat, hanem rögtön ölre mennek. Biztos vagyok benne, hogy még azoknál a részegeknél is előbb verekednének össze, ha közéjük dobnék pár aranyat.~
*Merengve nézi a vizet, és elmerül a hullámok figyelésében. Úgy érzi, mintha máris a hajón ülne, és ringatnák őt is az andalító hullámok.*
~Jó lenne. Nekem is tengerésznek kellett volna mennem, de azzal már végképp megőrjítettem volna szegény aput.~
*Elkacagja magát, amikor visszaemlékezik apja meglepett képére, amit akkor produkált, amikor bejelentette, hogy őseit követve ő is kereskedőnek áll a balett és a bálok helyett.*
~Persze. Nem nőies foglalkozás, és ki fognak nevetni és be fognak csapni. Egészen eddig a buta városig minden remekül ment. Majd én megmutatom. Csak álljon elém valaki egy feladattal és jobban fogom megoldani akármelyik izomagyú barbárnál. Az ész a fontos, ésszel, nem erővel.~
*Teljesen hátradől, élvezi a vízen táncoló napfényt, sütkérezik, és várja a rá váró nagy feladatot, ami megváltoztathatja az életét, amivel bizonyíthat, és ami végre megváltoztatja a véleményét erről az új városról, hiszen szentül hiszi, hogy mindenben van valami jó, és ezt a meggyőződését ezek a városiak sem fogják megcáfolni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.13 17:49:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
~Végül is ide jöttem. Nem biztos, hogy ide akartam, de ha már ide jöttem, akkor jó itt. Szeretem a céltalanságot néha.~
*Megköszöni az utaztatást, majd leül nézelődni a rakpartra.*
~Senki sem figyel rám, és mindenki eltűnik. Senkinek sincsen szüksége a segítségemre. Mindenki csak hadakozni meg vagdalkozni akar, meg csupa piszkos dolgokra rávenni. Nem is értem. A falvakban a parasztok is sokkal kedvesebbek voltak. Nem fütyültek utána a tündér lányának. Illedelmesek voltak, köszöntek és némelyikkel még el is lehetett beszélgetni. Itt a fogadókban meg…~
*Lemondóan legyint és hátradől, megtámasztva magát a könyökével és figyeli a hajókat és a munkásokat.*
~Talán nem nekem való a város. Talán tovább kellene utaznom. Sokszor néztem apám rakodóit és hajósait, akik messze földekre vitték az árukat. Még így is jobban jártam, mint a bátyáim, akik otthon nyalhatják a borítékokat és számolgathatják a profitot. Nem ez a dolga egy kereskedőnek, és ezt már a dédpapi is megmondta.~
*Halkan sóhajt.*
~Igen! Ő még igazi kereskedő volt, aki járta az utakat és koptatta a botját. Vajon ő hogyan tudott kijönni az ilyen goromba emberekkel? Úgy látszik a kedvességem nem sokat ér, ha mindenki faképnél hagy. Itt senkinek nem kell a segítségem, mert nem okosan oldják meg a bajaikat, hanem rögtön ölre mennek. Biztos vagyok benne, hogy még azoknál a részegeknél is előbb verekednének össze, ha közéjük dobnék pár aranyat.~
*Merengve nézi a vizet, és elmerül a hullámok figyelésében. Úgy érzi, mintha máris a hajón ülne, és ringatnák őt is az andalító hullámok.*
~Jó lenne. Nekem is tengerésznek kellett volna mennem, de azzal már végképp megőrjítettem volna szegény aput.~
*Elkacagja magát, amikor visszaemlékezik apja meglepett képére, amit akkor produkált, amikor bejelentette, hogy őseit követve ő is kereskedőnek áll a balett és a bálok helyett.*
~Persze. Nem nőies foglalkozás, és ki fognak nevetni és be fognak csapni. Egészen eddig a buta városig minden remekül ment. Majd én megmutatom. Csak álljon elém valaki egy feladattal és jobban fogom megoldani akármelyik izomagyú barbárnál. Az ész a fontos, ésszel, nem erővel.~
*Teljesen hátradől, élvezi a vízen táncoló napfényt, sütkérezik, és várja a rá váró nagy feladatot, ami megváltoztathatja az életét, amivel bizonyíthat, és ami végre megváltoztatja a véleményét erről az új városról, hiszen szentül hiszi, hogy mindenben van valami jó, és ezt a meggyőződését ezek a városiak sem fogják megcáfolni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.13 17:49:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:21:23
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:21:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A nő elég furcsán viselkedik. Mikor elmegy a fáklyáért, Yelane nem tudja, hogy mégis mire készül. A szavakat csak ezután hallja meg. Ezek szerint a nő hallotta, hogy mégis mit mondott. Más különben nem adna neki választási lehetőséget. Ami viszont aggasztó, hogy nem tűnik túlzottan ép elméjűnek a teremtés. "És én még neki akartam segíteni... Ha az összes itteni szolga ilyen elmeháborodott, akkor talán jobb lenne, ha egyenesen lelépnék innen, nem is törődve velük. Ezeken már csak a halál segíthet, vagy még az sem." elmélkedik. Gondolatai sebesen peregnek. Egyik mód sem lenne túl kellemes, főleg, hogy azt sem tudja, melyik részét sebeznék vele. Elméje eljátszadozik mindkét lehetőséggel. Először a fáklyát elemzi, mely elég kellemetlen fájdalommal járna. Nem mellesleg égési sérüléssel, mi nagyobb felületet jelentene és csúnya heget. Ami a kést illeti, az egy vágás. Vagy több, mert most már látja, hogy ettől a némbertől az is kitelik. De akkor is, nem egy egész bőrfelület lenne oda, hanem egy-egy egyenes vágás lenne rajta. Jobb esetben, ha utána ő maga láthatná el, annak még nyoma sem lenne. Tehát, ha tehetné, akkor inkább a pengét választaná. Agyal azonban más lehetőségen is. A szökéssel nem hagy fel. Ha lehetséges, mindkét dolgot megúszná. A lány most nincs tőle olyan messzire. Még el is érné, ha nagyon meglendülne, legalábbis így méri fel a távot, bár lehet, hogy karját csúnyán megrántaná közben. Más lehetőség azonban nem jut eszébe. Lábait úgy igazítja maga alatt, hogy lábujjaival az ágyon támaszkodjon és el tudja lökni magát. Határozottan a fegyvereket nézi, majd ajkait szólásra nyitja.*
- Azt hiszem... *kezd bele, majd nagy lendülettel előre lendül.
Célja az, hogy a lehető legerősebben megfejelje az előtte lévőt, remélve, hogy elejti a tőrt. Akkor azért hajolna, fogai közé venné a fegyvert, majd kezéhez hajolna és a pengével vágni kezdené a kötelet. Amint egyik keze kiszabadul, eloldozná a másikat. Gyorsan felöltözne, vagy legalább köpenyét magára kapná, többi cuccát pedig csak magához venné. Saját fegyverét elő rántaná, amennyiben szükséges, kész lenne végezni az agyonkaszabolttal is. Ami viszont félő, hogy ha lefejeli a nőt, akkor nem csak a kést, de a fáklyát is elejtheti. Akkor azonban óhatatlan, hogy az egész kóceráj lángok közt égjen el, ha valaki nem kapcsol időben. Nem mellesleg hamarabb észre is vehetik, hogy mi történt. "És még a 'lovagra' is számítanom kell"*
*A nő elég furcsán viselkedik. Mikor elmegy a fáklyáért, Yelane nem tudja, hogy mégis mire készül. A szavakat csak ezután hallja meg. Ezek szerint a nő hallotta, hogy mégis mit mondott. Más különben nem adna neki választási lehetőséget. Ami viszont aggasztó, hogy nem tűnik túlzottan ép elméjűnek a teremtés. "És én még neki akartam segíteni... Ha az összes itteni szolga ilyen elmeháborodott, akkor talán jobb lenne, ha egyenesen lelépnék innen, nem is törődve velük. Ezeken már csak a halál segíthet, vagy még az sem." elmélkedik. Gondolatai sebesen peregnek. Egyik mód sem lenne túl kellemes, főleg, hogy azt sem tudja, melyik részét sebeznék vele. Elméje eljátszadozik mindkét lehetőséggel. Először a fáklyát elemzi, mely elég kellemetlen fájdalommal járna. Nem mellesleg égési sérüléssel, mi nagyobb felületet jelentene és csúnya heget. Ami a kést illeti, az egy vágás. Vagy több, mert most már látja, hogy ettől a némbertől az is kitelik. De akkor is, nem egy egész bőrfelület lenne oda, hanem egy-egy egyenes vágás lenne rajta. Jobb esetben, ha utána ő maga láthatná el, annak még nyoma sem lenne. Tehát, ha tehetné, akkor inkább a pengét választaná. Agyal azonban más lehetőségen is. A szökéssel nem hagy fel. Ha lehetséges, mindkét dolgot megúszná. A lány most nincs tőle olyan messzire. Még el is érné, ha nagyon meglendülne, legalábbis így méri fel a távot, bár lehet, hogy karját csúnyán megrántaná közben. Más lehetőség azonban nem jut eszébe. Lábait úgy igazítja maga alatt, hogy lábujjaival az ágyon támaszkodjon és el tudja lökni magát. Határozottan a fegyvereket nézi, majd ajkait szólásra nyitja.*
- Azt hiszem... *kezd bele, majd nagy lendülettel előre lendül.
Célja az, hogy a lehető legerősebben megfejelje az előtte lévőt, remélve, hogy elejti a tőrt. Akkor azért hajolna, fogai közé venné a fegyvert, majd kezéhez hajolna és a pengével vágni kezdené a kötelet. Amint egyik keze kiszabadul, eloldozná a másikat. Gyorsan felöltözne, vagy legalább köpenyét magára kapná, többi cuccát pedig csak magához venné. Saját fegyverét elő rántaná, amennyiben szükséges, kész lenne végezni az agyonkaszabolttal is. Ami viszont félő, hogy ha lefejeli a nőt, akkor nem csak a kést, de a fáklyát is elejtheti. Akkor azonban óhatatlan, hogy az egész kóceráj lángok közt égjen el, ha valaki nem kapcsol időben. Nem mellesleg hamarabb észre is vehetik, hogy mi történt. "És még a 'lovagra' is számítanom kell"*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:06:26
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:06:26
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*A sebhelyes egy ideig, nézi a lányt miután az beszélt, majd feláll, és a kezébe veszi a fáklyát, ezután visszaül és a tálcán lévő tányér alól egy k´´est húz elő. Ezután szinte kedvesen mosolyog, mielőtt megszólal.*
-Ha nem eszel feleslegesen fáradtam ide, és ha mások idejét és energiáját rablod, azért büntetés jár, de mivel én kegyes vagyok választhatsz, melyikkel ejtsem rajtad a sebet.*Beszéd közben a pengével és a fájával telleget, az arcán a kedves szerű mosoly pedig állati vigyorba vált át. Yelane biztos lehet benne, hogy nem csak a fél szemét, de az ép elméjét is elveszthette a kínzások közepette.*
*A sebhelyes egy ideig, nézi a lányt miután az beszélt, majd feláll, és a kezébe veszi a fáklyát, ezután visszaül és a tálcán lévő tányér alól egy k´´est húz elő. Ezután szinte kedvesen mosolyog, mielőtt megszólal.*
-Ha nem eszel feleslegesen fáradtam ide, és ha mások idejét és energiáját rablod, azért büntetés jár, de mivel én kegyes vagyok választhatsz, melyikkel ejtsem rajtad a sebet.*Beszéd közben a pengével és a fájával telleget, az arcán a kedves szerű mosoly pedig állati vigyorba vált át. Yelane biztos lehet benne, hogy nem csak a fél szemét, de az ép elméjét is elveszthette a kínzások közepette.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-12 15:54:33
Üzenet elküldve: 2013-09-12 15:54:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A férfi eltűnik, Yelane pedig egyedül marad. Gondolatai nem itt járnak. Teljesen másutt, egy fényesebb, szabadabb helyen. Eszébe jutnak a bálok, meg minden egyéb, mi a fényűző élettel jár, s kellemes számára. Hiányoznak neki a tánccal töltött esték, viszont abban is van valami, ami egyáltalán nem. Mindennek megvan a szép és csúnya oldala, kár, hogy jelenlegi helyzetében még csak a rondábbik féllel találkozott, legalábbis javarészt. Már ha nem veszi figyelembe elrabolója kinézetét, mi eléggé tetszetős a női szem számára. Hamarosan léptek zajára lesz figyelmes. Tekintetét felkapja, elméje pedig visszakerül a jelenbe. A sötét szobába, hol nincs semmi rajta, holmijain és az ágyon kívül. Legalább a falakra tehettek volna valamit. De még az sem. A léptek tulajdonosa némi idő múlva megérkezik. A félvér először el sem akarja hinni, amit lát. Az a förmedvény, mi talán valaha szép is volt. Testét ruha helyett hegek borítják, húsából pedig jócskán hiányzik, arcán főként, ahogyan egyik szeme is. Yel erősen pislog néhányat, hogy megerősítse a tényt, tényleg azt látja, amit. A fáklya hamarosan cuccaihoz kerül. Legalábbis melléjük, a falra. Így jobban látni a szobát, de ezzel sem megy sokkal többre. Kénytelen hát tűrni, hogy a jövevény fölé magasodjon és etetésén tanakodjon, miközben a nemesi sarj azon tanakodik, hogy ki művelte ezt szerencsétlen teremtéssel. Sok tippje nincs, csak egy embert látott eddig rajta kívül, s a sebeket nem tartja oly szörnyen régieknek, hogy másra gyanúja lehessen. Főleg azért nem, mert alaposan eszébe véste a 'lovag' korábbi szavait. "Így érné el, hogy hamar meghaljanak? Akkor ennek a lánynak mennyi ideje lehet hátra?" kérdi tanakodva, de sok jót nem jósol. Mikor lábai kiszabadulnak, felhúzza azokat. Valahogy térdelőhelyzetbe ügyeskedi magát, enni azonban még nem hajlandó. Csak elfordítja fejét, addig, míg a szolga rá nem tekint és nem látszik rajta, hogy figyel. Aranyszín tekintetét egyenest az egyetlen megmaradt barna lélektükörre emeli, határozottan, várva, hogy rá figyeljenek.*
- Hallasz engem? Ha tudod, oldozd el a kezeimet is. Kérlek! *mondja, s megerősítésként fejével kikötözött karja felé int.
Mellé biztatóan elmosolyodik. Szökni még egyáltalán nem áll szándékában. Most, hogy látta ezt a lányt, segíteni akar az itt raboskodóknak, már ha vannak egyáltalán többen is.*
- Nem kell félned, nem megyek el. Még legalábbis. *teszi hozzá.
Tekintete továbbra is nyugtató. Csuklóját próbálja mozgatni, várva a másik reakcióját, remélve, hogy eleget tesz kérésének.
Ha így történik, s megszabadul, akkor felkel, ruháit magára veszi, majd visszaül az ágyra és enni kezd. Néhány falattal a másikat is megkínálja, majd újra felkel és a lányra teríti a fogason hagyott köpenyét.*
*A férfi eltűnik, Yelane pedig egyedül marad. Gondolatai nem itt járnak. Teljesen másutt, egy fényesebb, szabadabb helyen. Eszébe jutnak a bálok, meg minden egyéb, mi a fényűző élettel jár, s kellemes számára. Hiányoznak neki a tánccal töltött esték, viszont abban is van valami, ami egyáltalán nem. Mindennek megvan a szép és csúnya oldala, kár, hogy jelenlegi helyzetében még csak a rondábbik féllel találkozott, legalábbis javarészt. Már ha nem veszi figyelembe elrabolója kinézetét, mi eléggé tetszetős a női szem számára. Hamarosan léptek zajára lesz figyelmes. Tekintetét felkapja, elméje pedig visszakerül a jelenbe. A sötét szobába, hol nincs semmi rajta, holmijain és az ágyon kívül. Legalább a falakra tehettek volna valamit. De még az sem. A léptek tulajdonosa némi idő múlva megérkezik. A félvér először el sem akarja hinni, amit lát. Az a förmedvény, mi talán valaha szép is volt. Testét ruha helyett hegek borítják, húsából pedig jócskán hiányzik, arcán főként, ahogyan egyik szeme is. Yel erősen pislog néhányat, hogy megerősítse a tényt, tényleg azt látja, amit. A fáklya hamarosan cuccaihoz kerül. Legalábbis melléjük, a falra. Így jobban látni a szobát, de ezzel sem megy sokkal többre. Kénytelen hát tűrni, hogy a jövevény fölé magasodjon és etetésén tanakodjon, miközben a nemesi sarj azon tanakodik, hogy ki művelte ezt szerencsétlen teremtéssel. Sok tippje nincs, csak egy embert látott eddig rajta kívül, s a sebeket nem tartja oly szörnyen régieknek, hogy másra gyanúja lehessen. Főleg azért nem, mert alaposan eszébe véste a 'lovag' korábbi szavait. "Így érné el, hogy hamar meghaljanak? Akkor ennek a lánynak mennyi ideje lehet hátra?" kérdi tanakodva, de sok jót nem jósol. Mikor lábai kiszabadulnak, felhúzza azokat. Valahogy térdelőhelyzetbe ügyeskedi magát, enni azonban még nem hajlandó. Csak elfordítja fejét, addig, míg a szolga rá nem tekint és nem látszik rajta, hogy figyel. Aranyszín tekintetét egyenest az egyetlen megmaradt barna lélektükörre emeli, határozottan, várva, hogy rá figyeljenek.*
- Hallasz engem? Ha tudod, oldozd el a kezeimet is. Kérlek! *mondja, s megerősítésként fejével kikötözött karja felé int.
Mellé biztatóan elmosolyodik. Szökni még egyáltalán nem áll szándékában. Most, hogy látta ezt a lányt, segíteni akar az itt raboskodóknak, már ha vannak egyáltalán többen is.*
- Nem kell félned, nem megyek el. Még legalábbis. *teszi hozzá.
Tekintete továbbra is nyugtató. Csuklóját próbálja mozgatni, várva a másik reakcióját, remélve, hogy eleget tesz kérésének.
Ha így történik, s megszabadul, akkor felkel, ruháit magára veszi, majd visszaül az ágyra és enni kezd. Néhány falattal a másikat is megkínálja, majd újra felkel és a lányra teríti a fogason hagyott köpenyét.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-11 23:15:32
Üzenet elküldve: 2013-09-11 23:15:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekekkel vigyázni//
*Néhány percnyi várakozás után az elf megjelenik az ajtóban és odaszól a várakozóknak, hogy menjenek be. Bent egy idősödő elf férfi ül, és mögötte egy jóval fiatalabb elf nő áll. A kabin díszes faragású, amilyen dísztelennek látszik kívülről a hajó olyan szép a belseje. A bent lévőkön se olyan ruha van, ami szegénységről árulkodik, a férfin ezüst hímzéssel díszített fekete ing van és fekete nadrág, mind e mellé egy csillogósra sikált szintén fekete csizma védi a lábát. A nőn sincs vidámabb viselet, fekete ezüst köpeny lábán saru, a köpeny nincs összecsatolva, így látni a mély kivágással rendelkező fekete ruháját is. Köpenye alól egy kardmarkolat is kikukucskál. Amikor a páros belép a bent lévők végigmérik őket, majd a férfi megszólal.*
-Mondhatnám, hogy örvendek, de akkor hazudnák. Azért jöttetek, mert belekeveredtetek egy olyan, ügybe amihez semmi közötök. Elmondom tömören a lényeget, és megértitek mi a helyzet, azután eldönthetitek mit tesztek.*Miközben beszél figyeli miképp reagálnak a beszédére. Miután egy rövid szünetet tartott folytatja a mondandóját.*Az egész egy régi családok közti viszályra vezethető vissza. Ez a majdhogynem háború másfél évszázadon keresztül folyt, de azután véget ért egy egyezménnyel. A béke majdnem hetven évig tartott amikor nem sokkal az előtt, mielőtt a kisasszonyt felbérelték volna ama család kiirtására egy vita tört ki a két család tagjai közt. Ezután ugyan még nem történt semmi olyan, amiből elindulhattak volna az újabb csatározások, amíg az a gyerek tönkre nem tette a család hírnevét. Ekkor újabb viták törtek ki a két család között, melyeket az indított, hogy az egyik szabály az volt az egyezségben, hogy egyik családnak sem lehet köze semmilyen gyilkossághoz. A viták egy párbajhoz vezettek, melyből a háborúskodás visszatérte következett. Naponta voltak a párbajok a két család tagjai és szolgái között, de volt egy olyan dolog, amit szigorúan betartottunk, méghozzá az, hogy senkinek sem eshet baja, aki nem tagja valamelyik családnak, vagy nem szolgálja őket. Másfél évig folyt a vér, amikor már mindkét fél hatalmas veszteségeket tudhatott magának. Úgy nézett ki, hogy a mi családunk nyerte meg az egészet, és ezt ők is elismerték. Ennek örömére egy fogadást tartottunk, ahova meghívtunk olyanokat is, akik nem vettek részt és semmi közük nem volt a mészárláshoz, de ekkor egy olyan dolog történt amit nem vártunk. Az ellenségeink egy csapat zsoldossal lemészároltatták a az egész vendégséget, a szolgákat, tehát mindenkit. Ekkor a többi család úgy határozott elegük van, száműztek minket is és ellenfeleinket is. Sajnos itt nem ért véget az ügy, mivel véletlenül én és lányom, és a másik család feje is úgy döntött itt fog letelepedni. Elég hamar ki is szúrtuk egymást, amikor megjelent ön, aki miatt a háború indult. Ellenségeinknek kételyei támadhattak, valószínűleg nem tudta, hogy nem a mi emberünk vagy csak a véletlen, ezért akarta, hogy megkeressék a gyereket, mivel, ha a mi emberünk akkor tudja, hogy akit meg kéne keresnie az halott, egy véletlen, folytán az egyik emberem látta, ahogy megkapja a levelet, és miközben elsétált maga mellett sikerült elolvasni a tartalmát. Ezután rohant hozzám, hogy elmondja mi történt. Ekkor elküldtem az embereim egy részét, hogy szóljanak nektek, hogy inkább lépjetek le. Most, hogy tudjátok, mi miatt vagytok itt, eldönthetitek miképp cselekedtek.*Monológja során a hallgatósága arcát vizsgálja, minden egyes rezzenést jól megnézve, mint aki tudni akarja, miféle emberekkel hozta össze a sors, nála márt csak a lány tekintete gyanakvóbb, miközben apja beszél egy pillanatra sem engedi el a kardja markolatát. Tekintetében gyűlölet és gyász csillog, ami nem illik amúgy bájos arcához. A harmadik aki idehozta őket mindeközben az ajtó mellet mögöttük támaszkodik a falnak.*
*Néhány percnyi várakozás után az elf megjelenik az ajtóban és odaszól a várakozóknak, hogy menjenek be. Bent egy idősödő elf férfi ül, és mögötte egy jóval fiatalabb elf nő áll. A kabin díszes faragású, amilyen dísztelennek látszik kívülről a hajó olyan szép a belseje. A bent lévőkön se olyan ruha van, ami szegénységről árulkodik, a férfin ezüst hímzéssel díszített fekete ing van és fekete nadrág, mind e mellé egy csillogósra sikált szintén fekete csizma védi a lábát. A nőn sincs vidámabb viselet, fekete ezüst köpeny lábán saru, a köpeny nincs összecsatolva, így látni a mély kivágással rendelkező fekete ruháját is. Köpenye alól egy kardmarkolat is kikukucskál. Amikor a páros belép a bent lévők végigmérik őket, majd a férfi megszólal.*
-Mondhatnám, hogy örvendek, de akkor hazudnák. Azért jöttetek, mert belekeveredtetek egy olyan, ügybe amihez semmi közötök. Elmondom tömören a lényeget, és megértitek mi a helyzet, azután eldönthetitek mit tesztek.*Miközben beszél figyeli miképp reagálnak a beszédére. Miután egy rövid szünetet tartott folytatja a mondandóját.*Az egész egy régi családok közti viszályra vezethető vissza. Ez a majdhogynem háború másfél évszázadon keresztül folyt, de azután véget ért egy egyezménnyel. A béke majdnem hetven évig tartott amikor nem sokkal az előtt, mielőtt a kisasszonyt felbérelték volna ama család kiirtására egy vita tört ki a két család tagjai közt. Ezután ugyan még nem történt semmi olyan, amiből elindulhattak volna az újabb csatározások, amíg az a gyerek tönkre nem tette a család hírnevét. Ekkor újabb viták törtek ki a két család között, melyeket az indított, hogy az egyik szabály az volt az egyezségben, hogy egyik családnak sem lehet köze semmilyen gyilkossághoz. A viták egy párbajhoz vezettek, melyből a háborúskodás visszatérte következett. Naponta voltak a párbajok a két család tagjai és szolgái között, de volt egy olyan dolog, amit szigorúan betartottunk, méghozzá az, hogy senkinek sem eshet baja, aki nem tagja valamelyik családnak, vagy nem szolgálja őket. Másfél évig folyt a vér, amikor már mindkét fél hatalmas veszteségeket tudhatott magának. Úgy nézett ki, hogy a mi családunk nyerte meg az egészet, és ezt ők is elismerték. Ennek örömére egy fogadást tartottunk, ahova meghívtunk olyanokat is, akik nem vettek részt és semmi közük nem volt a mészárláshoz, de ekkor egy olyan dolog történt amit nem vártunk. Az ellenségeink egy csapat zsoldossal lemészároltatták a az egész vendégséget, a szolgákat, tehát mindenkit. Ekkor a többi család úgy határozott elegük van, száműztek minket is és ellenfeleinket is. Sajnos itt nem ért véget az ügy, mivel véletlenül én és lányom, és a másik család feje is úgy döntött itt fog letelepedni. Elég hamar ki is szúrtuk egymást, amikor megjelent ön, aki miatt a háború indult. Ellenségeinknek kételyei támadhattak, valószínűleg nem tudta, hogy nem a mi emberünk vagy csak a véletlen, ezért akarta, hogy megkeressék a gyereket, mivel, ha a mi emberünk akkor tudja, hogy akit meg kéne keresnie az halott, egy véletlen, folytán az egyik emberem látta, ahogy megkapja a levelet, és miközben elsétált maga mellett sikerült elolvasni a tartalmát. Ezután rohant hozzám, hogy elmondja mi történt. Ekkor elküldtem az embereim egy részét, hogy szóljanak nektek, hogy inkább lépjetek le. Most, hogy tudjátok, mi miatt vagytok itt, eldönthetitek miképp cselekedtek.*Monológja során a hallgatósága arcát vizsgálja, minden egyes rezzenést jól megnézve, mint aki tudni akarja, miféle emberekkel hozta össze a sors, nála márt csak a lány tekintete gyanakvóbb, miközben apja beszél egy pillanatra sem engedi el a kardja markolatát. Tekintetében gyűlölet és gyász csillog, ami nem illik amúgy bájos arcához. A harmadik aki idehozta őket mindeközben az ajtó mellet mögöttük támaszkodik a falnak.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:29:18
Üzenet elküldve: 2013-09-11 18:29:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Yelane Kayme Bevorken//
*A férfi biccent a lány kéréseit hallva, majd kisétál, egy ideig hallani halkuló lépéseit, de fokozatosan teljesen. Egy jó darabig csend honol, majd ismét lépések zaja, de ezek nem olyanok mint a "lovagé" ezek könnyed, mezítlábas lépések. Most nem jelenik, meg árnyék, mivel az érkező egy fáklyát is hoz magával. Az érkező hölgyemény egész testét ruha helyett hegek fedik, nincs olyan pont a testén ahol ne lenne valamilyen vágás, vagy más sérülés, de azon kívül nagyon is formás a teste, valahogy az arányai hasonlítanak az ágyon fekvőéhez, a mellei, a csípőszélessége, de ezenkívül teljesen más, haja szőke, ajkai vastagok, az orrát nehéz lenne megmondani, mert elég méretes darabja hiányzik, egyik szeme helyén csak egy üres mélyedés tátong, de a másik élettel teli, barna szem alaposan végigméri Yelane-t, mit sem törődve azzal, hogy a lányt zavarja-e az, hogy alaposan szemügyre veszik, különös tekintettel az intim részekre. Ezután közelebb sétál és leteszi az ágy szélére a tálcát majd felmászik az ágyra és keresztben ráül majd a tálcát a lány teste mellé húzza, és egy darab húst vesz a kezébe és megszólal.*
-Ülj fel amennyire csak tudsz, könnyebben meg tudlak etetni, ha ülsz, bár azt mondta, hogy el ne engedjelek, talán a lábaidat kioldhatnám.*Egy pillanatig gondolkodik, majd leszáll és eloldozza a köteleket, melyek fogva tartják a lány lábait. Ezután ismét megszólal, lágy hangján, melyből mintha világfájdalom csengeni ki, jól el lenne rejtve a könnyedség álcája mögött.*
-Így magad alá húzhatod a lábad, és fel tudsz térdelni.*Ha a lány feltérdel akkor elhelyezkedik előtte, és nekiáll megetetni. Mindeközben végig nem törődik azzal, hogy a nemes kisasszony mond-e bármit, amiből csak egyvalamire lehet következtetni, hogy nem csak a fél szemét vesztette el, de a hallását is.*
//Yelane Kayme Bevorken//
*A férfi biccent a lány kéréseit hallva, majd kisétál, egy ideig hallani halkuló lépéseit, de fokozatosan teljesen. Egy jó darabig csend honol, majd ismét lépések zaja, de ezek nem olyanok mint a "lovagé" ezek könnyed, mezítlábas lépések. Most nem jelenik, meg árnyék, mivel az érkező egy fáklyát is hoz magával. Az érkező hölgyemény egész testét ruha helyett hegek fedik, nincs olyan pont a testén ahol ne lenne valamilyen vágás, vagy más sérülés, de azon kívül nagyon is formás a teste, valahogy az arányai hasonlítanak az ágyon fekvőéhez, a mellei, a csípőszélessége, de ezenkívül teljesen más, haja szőke, ajkai vastagok, az orrát nehéz lenne megmondani, mert elég méretes darabja hiányzik, egyik szeme helyén csak egy üres mélyedés tátong, de a másik élettel teli, barna szem alaposan végigméri Yelane-t, mit sem törődve azzal, hogy a lányt zavarja-e az, hogy alaposan szemügyre veszik, különös tekintettel az intim részekre. Ezután közelebb sétál és leteszi az ágy szélére a tálcát majd felmászik az ágyra és keresztben ráül majd a tálcát a lány teste mellé húzza, és egy darab húst vesz a kezébe és megszólal.*
-Ülj fel amennyire csak tudsz, könnyebben meg tudlak etetni, ha ülsz, bár azt mondta, hogy el ne engedjelek, talán a lábaidat kioldhatnám.*Egy pillanatig gondolkodik, majd leszáll és eloldozza a köteleket, melyek fogva tartják a lány lábait. Ezután ismét megszólal, lágy hangján, melyből mintha világfájdalom csengeni ki, jól el lenne rejtve a könnyedség álcája mögött.*
-Így magad alá húzhatod a lábad, és fel tudsz térdelni.*Ha a lány feltérdel akkor elhelyezkedik előtte, és nekiáll megetetni. Mindeközben végig nem törődik azzal, hogy a nemes kisasszony mond-e bármit, amiből csak egyvalamire lehet következtetni, hogy nem csak a fél szemét vesztette el, de a hallását is.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-11 10:11:31
Üzenet elküldve: 2013-09-11 10:11:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A férfi simogatása nem tetszik neki túlzottan, de ennek nem adja jelét. Inkább a szavakra figyel, hátha tud velük valamit kezdeni. Az étel gondolata túlontúl kecsegtető. Éhes, az nem vitás, ezért is keresett fogadót. Most meg már fogalma sincs, hogy mennyi ideje nem evett.*
- Egy hónap? Ilyen vendéglátásnál csoda, hogy addig bírta. A három hónapig kitartó meg már egy hős. Bizonyítani pedig nem lesz olyan egyszerű, nekem elhiheted. Bár be kell vallanom, az elrablás elég ötletes. *magyaráz.*
- Ami az ételt illeti... Egy kis bor jól esne, meg némi sült. A köteleket pedig lennél szíves leoldani? Kelle kötszer is hogy ellássam a sebeket amiket a kötelek okoztak és némi töményebb alkohol. Nem kell aggódnod, a bokáim annyira sajognak, hogy nem szívesen állnék lábaimra, ha nem muszáj. *húzza el a száját, elég őszintén.
Mint mindig, most is az őszinteség beszél belőle. Várja, hogy mit lép a férfi, aztán figyeli, ahogy kimegy, majd próbál ismét körülnézni. A szökésen töri a fejét, nem vitás. Már csak azt kellene megtudnia, hogy pontosan hol van. Meg azt, hogy merre van a kijárat. Erre talán a szolgáló választ ad. Most már őt várja, nem is a 'lovagot' vissza. Abból egy időre elege lett. Reméli, hogy hamar kijut innen, mert semmi kedve hónapokig itt időzni. Pláne nincs kedve itt elveszíteni életét. Az nem lenne túl kellemes. Gondolatai megmentője körül járnak, ki vagy valaki, kit apja küldött utána és végig követte, vagy egy itteni szolgáló. Bárki is legyen, hálás lesz neki. Még akkor is ha az esetleg egy ork, vagy valami rusnya teremtés. Nem válogat a megmentők között, annyira azért nem finnyás. Meg egyébként sem, kivéve ruhák és kiegészítők terén. Na meg a lehetséges partnereket sem kell kihagyni a listából, az viszont már mellékes és más, leginkább éjszakába nyúló témához kapcsolódik. Erről ismét eszébe jut elrabolója. "Jól néz ki, az nem vitás... Elrabolni sem raboltak még el ilyen okból. De ez azért már sok. Több mint elég kreativitás szorult ebbe az alakba. Legalábbis ilyen téren. Vagy mégsem? Hiszen valószínűleg a többi lánnyal is ezt tette, már ha tényleg voltak és nem csak jól hazudik. Úgy mint a vízfolyás. Egyszerűen nem tudom, hogy mit hihetek el neki és mit nem. Ez aggasztó, méghozzá nem is kicsit... Miért kell nekem mindig a bajt keresnem? Tényleg maradhatnék az ülepemen néha. De annak meg mi értelme?" teszi fel magának a kérdést. A gondolkozást így folytatja, míg nem tér be újra valaki a szobába.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.11 11:17:55, a következő indokkal:
Kérésre.
*A férfi simogatása nem tetszik neki túlzottan, de ennek nem adja jelét. Inkább a szavakra figyel, hátha tud velük valamit kezdeni. Az étel gondolata túlontúl kecsegtető. Éhes, az nem vitás, ezért is keresett fogadót. Most meg már fogalma sincs, hogy mennyi ideje nem evett.*
- Egy hónap? Ilyen vendéglátásnál csoda, hogy addig bírta. A három hónapig kitartó meg már egy hős. Bizonyítani pedig nem lesz olyan egyszerű, nekem elhiheted. Bár be kell vallanom, az elrablás elég ötletes. *magyaráz.*
- Ami az ételt illeti... Egy kis bor jól esne, meg némi sült. A köteleket pedig lennél szíves leoldani? Kelle kötszer is hogy ellássam a sebeket amiket a kötelek okoztak és némi töményebb alkohol. Nem kell aggódnod, a bokáim annyira sajognak, hogy nem szívesen állnék lábaimra, ha nem muszáj. *húzza el a száját, elég őszintén.
Mint mindig, most is az őszinteség beszél belőle. Várja, hogy mit lép a férfi, aztán figyeli, ahogy kimegy, majd próbál ismét körülnézni. A szökésen töri a fejét, nem vitás. Már csak azt kellene megtudnia, hogy pontosan hol van. Meg azt, hogy merre van a kijárat. Erre talán a szolgáló választ ad. Most már őt várja, nem is a 'lovagot' vissza. Abból egy időre elege lett. Reméli, hogy hamar kijut innen, mert semmi kedve hónapokig itt időzni. Pláne nincs kedve itt elveszíteni életét. Az nem lenne túl kellemes. Gondolatai megmentője körül járnak, ki vagy valaki, kit apja küldött utána és végig követte, vagy egy itteni szolgáló. Bárki is legyen, hálás lesz neki. Még akkor is ha az esetleg egy ork, vagy valami rusnya teremtés. Nem válogat a megmentők között, annyira azért nem finnyás. Meg egyébként sem, kivéve ruhák és kiegészítők terén. Na meg a lehetséges partnereket sem kell kihagyni a listából, az viszont már mellékes és más, leginkább éjszakába nyúló témához kapcsolódik. Erről ismét eszébe jut elrabolója. "Jól néz ki, az nem vitás... Elrabolni sem raboltak még el ilyen okból. De ez azért már sok. Több mint elég kreativitás szorult ebbe az alakba. Legalábbis ilyen téren. Vagy mégsem? Hiszen valószínűleg a többi lánnyal is ezt tette, már ha tényleg voltak és nem csak jól hazudik. Úgy mint a vízfolyás. Egyszerűen nem tudom, hogy mit hihetek el neki és mit nem. Ez aggasztó, méghozzá nem is kicsit... Miért kell nekem mindig a bajt keresnem? Tényleg maradhatnék az ülepemen néha. De annak meg mi értelme?" teszi fel magának a kérdést. A gondolkozást így folytatja, míg nem tér be újra valaki a szobába.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.11 11:17:55, a következő indokkal:
Kérésre.
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:05:28
Üzenet elküldve: 2013-09-10 20:05:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekekkel vigyázni//
* A kérdést hallva elmosolyodik.*
- Nem, nem hiszem. Ugyan nem tudom hány éves volt akkor, de három év alatt nem nő ekkorát senki. Az viszont engem is érdekelne, hogy kicsoda pontosan és hogy honnan tudja mit, vagy inkább kit keresünk.
* Mikor Ferdnichar ráteríti a ruhát felé fordul és visszamosolyog rá. Nem nagyon fázik, de jól esik neki a férfi törődése, ezért nem ellenkezik. Majd megint az ajtóra pillant, türelmetlenül várja, hogy mit fog mondani az elf, ha egyáltalán visszajön.*
* A kérdést hallva elmosolyodik.*
- Nem, nem hiszem. Ugyan nem tudom hány éves volt akkor, de három év alatt nem nő ekkorát senki. Az viszont engem is érdekelne, hogy kicsoda pontosan és hogy honnan tudja mit, vagy inkább kit keresünk.
* Mikor Ferdnichar ráteríti a ruhát felé fordul és visszamosolyog rá. Nem nagyon fázik, de jól esik neki a férfi törődése, ezért nem ellenkezik. Majd megint az ajtóra pillant, türelmetlenül várja, hogy mit fog mondani az elf, ha egyáltalán visszajön.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:46:54
Üzenet elküldve: 2013-09-10 19:46:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Gyerekekkel vigyázni//
- Nos az biztos, hogy én sem értek semmit. Nem lehet, hogy ő az a gyerek, és elakar tüntetni minket? Más "logikus" ötlet nem jut az eszembe. *mondja mikor a lány válaszol. Egy kicsit ideges mert már egy ideje itt állnak és látja, hogy Weera egy kicsit kezd fázni. Fernichar leveszi a zakóját és ráteríti partnere vállára.*
- Tessék nehogy megfázz itt nekem. *mondja mosolyogva. Közben elgondolkozik vajon milyen hosszú lesz ez a kaland. Nem mintha élvezné, hogy végre valami izgalmas történik az unalmas nemesi élet mellet, de az igazat megvallva az hogy megismerte Weerát neki elég nagy kaland volt. Hát még mi lesz ezután?*
- Nos az biztos, hogy én sem értek semmit. Nem lehet, hogy ő az a gyerek, és elakar tüntetni minket? Más "logikus" ötlet nem jut az eszembe. *mondja mikor a lány válaszol. Egy kicsit ideges mert már egy ideje itt állnak és látja, hogy Weera egy kicsit kezd fázni. Fernichar leveszi a zakóját és ráteríti partnere vállára.*
- Tessék nehogy megfázz itt nekem. *mondja mosolyogva. Közben elgondolkozik vajon milyen hosszú lesz ez a kaland. Nem mintha élvezné, hogy végre valami izgalmas történik az unalmas nemesi élet mellet, de az igazat megvallva az hogy megismerte Weerát neki elég nagy kaland volt. Hát még mi lesz ezután?*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-10 15:51:01
Üzenet elküldve: 2013-09-10 15:51:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekekkel vigyázni//
* A kérdést hallva a másik felé fordul.*
- Fogalmam sincs. Azt hittem a dolog legnehezebb része a kölyök megtalálása lesz, de úgy tűnik, először meg kéne értenünk mi folyik itt.
* Mondja, majd szemét az ajtóra szegezi, amin pár pillanattal ez előtt az idegen elf belépett. Gondolatban visszatér ahhoz az éjszakához, amikor a munkát végezte. Azt hitte ez is olyan rutinmunka lesz, mint az összes többi. Igen meglepődött, mikor másnap az egyik fogadóban kellett hallania a hírt, hogy valaki lemészárolt egy családot, de a gyerek életben maradt és szemtanúja volt a vérfürdőnek. Ekkor döntött úgy, hogy tovább áll. Tudta, hogy a megbízói nem lesznek elragadtatva.
Gondolataiból a dokkoknál uralkodó hűvös szél érintése rántja vissza a valóságba.*
* A kérdést hallva a másik felé fordul.*
- Fogalmam sincs. Azt hittem a dolog legnehezebb része a kölyök megtalálása lesz, de úgy tűnik, először meg kéne értenünk mi folyik itt.
* Mondja, majd szemét az ajtóra szegezi, amin pár pillanattal ez előtt az idegen elf belépett. Gondolatban visszatér ahhoz az éjszakához, amikor a munkát végezte. Azt hitte ez is olyan rutinmunka lesz, mint az összes többi. Igen meglepődött, mikor másnap az egyik fogadóban kellett hallania a hírt, hogy valaki lemészárolt egy családot, de a gyerek életben maradt és szemtanúja volt a vérfürdőnek. Ekkor döntött úgy, hogy tovább áll. Tudta, hogy a megbízói nem lesznek elragadtatva.
Gondolataiból a dokkoknál uralkodó hűvös szél érintése rántja vissza a valóságba.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-09 14:37:35
Üzenet elküldve: 2013-09-09 14:37:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Yelane Kayme Bevorken//
*A férfi arcára elégedettség ül ki a lány szavait hallva. Mosolyog, miközben a lány lábát simogatja. Ezután válaszol a lány pimaszkodására.*
-Szeretem az olyanokat mint te, olyan hevesek vagytok közben. Kár, hogy még csak a második, remélem sokáig maradsz, bár az átlag nem éli meg a három hónapot, és az elődöd egy hónapig se bírta. De most itt hagylak, van még némi dolgom majd visszajövök és bebizonyítom, hogy nem vagyok én olyan senki. Ha éhes vagy szomjas vagy küldök valamelyik szolgámmal.*Ezután feláll és nézi a lányt, hogy kér-e valamit. Ha nem akkor távozik, ha igen akkor biccent és távozik.*
*A férfi arcára elégedettség ül ki a lány szavait hallva. Mosolyog, miközben a lány lábát simogatja. Ezután válaszol a lány pimaszkodására.*
-Szeretem az olyanokat mint te, olyan hevesek vagytok közben. Kár, hogy még csak a második, remélem sokáig maradsz, bár az átlag nem éli meg a három hónapot, és az elődöd egy hónapig se bírta. De most itt hagylak, van még némi dolgom majd visszajövök és bebizonyítom, hogy nem vagyok én olyan senki. Ha éhes vagy szomjas vagy küldök valamelyik szolgámmal.*Ezután feláll és nézi a lányt, hogy kér-e valamit. Ha nem akkor távozik, ha igen akkor biccent és távozik.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-09-07 10:27:52
Üzenet elküldve: 2013-09-07 10:27:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A léptek hallatán egy kicsit megrezzen. Ki tudja, hogy ki jön be a szobába. Lehet, hogy elrabolója, de az is lehet, hogy valaki más. Nem tudni, vannak-e társai a "lovagnak". A bizonytalanság nehéz teherként helyezkedik mellkasára. Úgy érzi, pontosabban nem is tudja mit érezzen. Örömöt, hogy legalább jön valaki és nem hagyták itt így kikötözve, vagy bánatot, hiszen ki tudja, hogy ki jön, hol van, vagy hogy egyáltalán mióta fekszik itt így. A sötétség csak fokozza ezt az egészet. Szereti az éjt, szereti a sötétséget, de csak akkor, ha azt tehet, amit akar. Vagy legalábbis majdnem azt. A rab madár azonban sehol nem érzi jól magát, legyen az nappal vagy éjjel. Neki lételeme a szabadság, saját útjának irányítása, most azonban ettől fosztották meg. Vagy nem is most, hanem valamivel korábban, legyen az bármekkora távlat. Végtagjait mozgatni kezdi, egyre inkább, ahogy erősödnek a hangok. Csuklója és bokája fáj, a kötél nem ereszt, legalábbis nem érzi, hogy ez lenne. Végül pedig megjelenik... A sötét alak az ajtóban, ki termetre ismerősnek tűnik. Pontosságot azonban csak akkor kap, mikor a férfi megszólal. Hangja most is kellemesen hat a félvér fülei számára, csakhogy elméje vészcsengővel kolompol. A szavak értelme cseppet sem kecsegtető. Ehhez párosítva meztelen valóját, igencsak képes hitelességet adni az elhangzottaknak. Némiképp kezd feszültté válni, ezért lehunyja szemeit. Próbál úrrá lenni magán, ezzel azt is eléri, hogy nem borzong meg, mikor a férfi combjához ér. Vesz egy nagy levegőt, de csak csendesen, alig észrevehetően, majd csalódottan sóhajt egy nagyot.*
- Pedig reméltem, hogy jól fogunk szórakozni... De ez nem az a kategória. És nem is lesz, hiszen úgy tűnik egy gyáva, tehetségtelen alakkal van dolgom. Annyira nem bízol a képességeidben, hogy csak egy eszméletlen, kikötözött nővel mersz kezdeni? Ezek szerint a gyenge teljesítményed miatt voltak rémálmaim, Eromin? Már ha tényleg így hívnak. Így nem tudtam ellenkezni, igaz? Ráadásul azt sem láthattam, milyen kis erénnyel bírsz. Már ha igaz amit mondtál és nem csak hazugság. *mondja, szándékosan hergelni próbálva a másikat.
Tekintetében nem látszik szándéka. Szavai pedig a hergelés célja mellett is őszinték. Elvégre ami a szívén, az a száján, s ez nem is lehetne másként. A férfi teljesen kiábrándító. Yelt pedig ez aggasztja jobban, nem is jelenlegi helyzete. Egyébként is könnyebbnek ítéli meg a kijutást, ha már megszerezte magának a férfit.*
*A léptek hallatán egy kicsit megrezzen. Ki tudja, hogy ki jön be a szobába. Lehet, hogy elrabolója, de az is lehet, hogy valaki más. Nem tudni, vannak-e társai a "lovagnak". A bizonytalanság nehéz teherként helyezkedik mellkasára. Úgy érzi, pontosabban nem is tudja mit érezzen. Örömöt, hogy legalább jön valaki és nem hagyták itt így kikötözve, vagy bánatot, hiszen ki tudja, hogy ki jön, hol van, vagy hogy egyáltalán mióta fekszik itt így. A sötétség csak fokozza ezt az egészet. Szereti az éjt, szereti a sötétséget, de csak akkor, ha azt tehet, amit akar. Vagy legalábbis majdnem azt. A rab madár azonban sehol nem érzi jól magát, legyen az nappal vagy éjjel. Neki lételeme a szabadság, saját útjának irányítása, most azonban ettől fosztották meg. Vagy nem is most, hanem valamivel korábban, legyen az bármekkora távlat. Végtagjait mozgatni kezdi, egyre inkább, ahogy erősödnek a hangok. Csuklója és bokája fáj, a kötél nem ereszt, legalábbis nem érzi, hogy ez lenne. Végül pedig megjelenik... A sötét alak az ajtóban, ki termetre ismerősnek tűnik. Pontosságot azonban csak akkor kap, mikor a férfi megszólal. Hangja most is kellemesen hat a félvér fülei számára, csakhogy elméje vészcsengővel kolompol. A szavak értelme cseppet sem kecsegtető. Ehhez párosítva meztelen valóját, igencsak képes hitelességet adni az elhangzottaknak. Némiképp kezd feszültté válni, ezért lehunyja szemeit. Próbál úrrá lenni magán, ezzel azt is eléri, hogy nem borzong meg, mikor a férfi combjához ér. Vesz egy nagy levegőt, de csak csendesen, alig észrevehetően, majd csalódottan sóhajt egy nagyot.*
- Pedig reméltem, hogy jól fogunk szórakozni... De ez nem az a kategória. És nem is lesz, hiszen úgy tűnik egy gyáva, tehetségtelen alakkal van dolgom. Annyira nem bízol a képességeidben, hogy csak egy eszméletlen, kikötözött nővel mersz kezdeni? Ezek szerint a gyenge teljesítményed miatt voltak rémálmaim, Eromin? Már ha tényleg így hívnak. Így nem tudtam ellenkezni, igaz? Ráadásul azt sem láthattam, milyen kis erénnyel bírsz. Már ha igaz amit mondtál és nem csak hazugság. *mondja, szándékosan hergelni próbálva a másikat.
Tekintetében nem látszik szándéka. Szavai pedig a hergelés célja mellett is őszinték. Elvégre ami a szívén, az a száján, s ez nem is lehetne másként. A férfi teljesen kiábrándító. Yelt pedig ez aggasztja jobban, nem is jelenlegi helyzete. Egyébként is könnyebbnek ítéli meg a kijutást, ha már megszerezte magának a férfit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394