Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4420. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:38:24
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:38:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Reggel//
*Nagyon romantikusnak érzi ahogy kézen fogva sétálnak a partra érve.*
-Én is szeretem a rumot, bár azt sajnos nem mondhatom, hogy jól is bírom.
*Felkuncog, majd hozzá teszi.*
-Talán a vékony testalkat teszi, a férfiakban lassabban szívódik fel az alkohol, vagy igazából nem is tudom.
*Megpillantva a tengert elámul, gyönyörködik ő is a víz szépségében.*
-Megértem, hogy nem tudnál nélküle élni. Az érzés pedig kölcsönös, én sem tudnék nélküled.
*Egy ideig tartja a pozíciót amit felvettek, majd megfordul, hogy a tengernek szembe legyen és tovább figyeli a vizet.*
-Szoktál gondolkozni, hogy miért pont a víz, miért pont te és én, miért van minden?
*Nagyon romantikusnak érzi ahogy kézen fogva sétálnak a partra érve.*
-Én is szeretem a rumot, bár azt sajnos nem mondhatom, hogy jól is bírom.
*Felkuncog, majd hozzá teszi.*
-Talán a vékony testalkat teszi, a férfiakban lassabban szívódik fel az alkohol, vagy igazából nem is tudom.
*Megpillantva a tengert elámul, gyönyörködik ő is a víz szépségében.*
-Megértem, hogy nem tudnál nélküle élni. Az érzés pedig kölcsönös, én sem tudnék nélküled.
*Egy ideig tartja a pozíciót amit felvettek, majd megfordul, hogy a tengernek szembe legyen és tovább figyeli a vizet.*
-Szoktál gondolkozni, hogy miért pont a víz, miért pont te és én, miért van minden?
4419. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-23 14:45:27
Üzenet elküldve: 2020-01-23 14:45:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
*A csóknak határozottan örül a férfi. Nem is rest viszonozni azt kedvese részére. Kézen fogva sétálnak tovább a kikötő felé.*
- Igen, ütős kaland volt, és szeretem a rumot is.*- mosolyodig el a férfi. Még fordulnak egy-két sarkot és már a nagy kékség látszik a szemük előtt. A tenger most éppen nyugodt, nem dagaszt hullámot a víz, így most van lehetőség arra, hogy gyönyörködjenek a víz szépségében.*
- Én a tenger nélkül éni sem tudnék.*-majd mélyen a lány kék íriszeibe néz és megcsókolja őt.*
- De nélküled még annyira sem tudnék élni.*-jegyi meg kedvesen, és a homlokát a kedvese homlokához nyomja.*
*A csóknak határozottan örül a férfi. Nem is rest viszonozni azt kedvese részére. Kézen fogva sétálnak tovább a kikötő felé.*
- Igen, ütős kaland volt, és szeretem a rumot is.*- mosolyodig el a férfi. Még fordulnak egy-két sarkot és már a nagy kékség látszik a szemük előtt. A tenger most éppen nyugodt, nem dagaszt hullámot a víz, így most van lehetőség arra, hogy gyönyörködjenek a víz szépségében.*
- Én a tenger nélkül éni sem tudnék.*-majd mélyen a lány kék íriszeibe néz és megcsókolja őt.*
- De nélküled még annyira sem tudnék élni.*-jegyi meg kedvesen, és a homlokát a kedvese homlokához nyomja.*
4418. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-23 11:57:19
Üzenet elküldve: 2020-01-23 11:57:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Homokozás //
* Nagy szerencséje van Wrexannak, mert nem is kell sokat keresgélnie, hogy találjon pár házat. Az ő éles szeme elől nincs menekvés. Boldogan szedegeti össze a zsákmányát. Aztán elégedetten szemléli meg őket, mikor valaki megszólítja a háta mögül. A nagy keresgélés közben a külvilágról szinte teljesen meg is feledkezett. Így aztán rendesen megijed, de úgy, hogy még azt is elejti, amit a kezébe volt. Szerencsére a gondviselés vele van, mert egyik se törik össze. Megfordulva egy rongyos ruhába öltözött kislányt pillant meg. Egyből megenyhül a szíve. Mindig is nagyon szerette a gyereket.*
- Ugyan semmi baj. Nem figyeltem, csak a keresgélésre koncentráltam.* Mondja neki megbocsájtóan. Figyelmesen hallgatja végig a kislányt és aztán mikor felé nyújtják a barna kendőt, akkor azt óvatosan elveszi. Kibontva egy nem túl szép nyaklánc kerül a szeme elé. Ezzel tisztában van a lányka is. Wrexan vaj szíve olvadozik, így hát felajánlja, hogy segít neki.*
- Annyira azért nem szörnyű, talán tehetünk érte valamit, hogy szebb legyen. Mit szólnál ha adnék neked párat abból amit gyűjtöttem? Ha azokkal kiegészítenénk, már sokkal pofásabb lenne.* Nagyon szeretne segíteni neki, hogy legyen neki egy rendes nyaklánca. A saját kézügyessége nem olyan rossz, szóval ketten talán tudnának valami szépet alkotni.*
* Nagy szerencséje van Wrexannak, mert nem is kell sokat keresgélnie, hogy találjon pár házat. Az ő éles szeme elől nincs menekvés. Boldogan szedegeti össze a zsákmányát. Aztán elégedetten szemléli meg őket, mikor valaki megszólítja a háta mögül. A nagy keresgélés közben a külvilágról szinte teljesen meg is feledkezett. Így aztán rendesen megijed, de úgy, hogy még azt is elejti, amit a kezébe volt. Szerencsére a gondviselés vele van, mert egyik se törik össze. Megfordulva egy rongyos ruhába öltözött kislányt pillant meg. Egyből megenyhül a szíve. Mindig is nagyon szerette a gyereket.*
- Ugyan semmi baj. Nem figyeltem, csak a keresgélésre koncentráltam.* Mondja neki megbocsájtóan. Figyelmesen hallgatja végig a kislányt és aztán mikor felé nyújtják a barna kendőt, akkor azt óvatosan elveszi. Kibontva egy nem túl szép nyaklánc kerül a szeme elé. Ezzel tisztában van a lányka is. Wrexan vaj szíve olvadozik, így hát felajánlja, hogy segít neki.*
- Annyira azért nem szörnyű, talán tehetünk érte valamit, hogy szebb legyen. Mit szólnál ha adnék neked párat abból amit gyűjtöttem? Ha azokkal kiegészítenénk, már sokkal pofásabb lenne.* Nagyon szeretne segíteni neki, hogy legyen neki egy rendes nyaklánca. A saját kézügyessége nem olyan rossz, szóval ketten talán tudnának valami szépet alkotni.*
4417. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-23 11:26:33
Üzenet elküldve: 2020-01-23 11:26:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Homokozás //
//Keresés próba: Sikeres//
*Wrexan talán a szerencsések családjába tartozik, vagy össze voltak barátkozva a holdakkal, és jó csillagzat alatt született, mert igencsak jó kereső. És ha már jó kereső, találó is, hiszen alig néhány rövid perc alatt szebbnél szebb kagylókat szedett össze magának. Hanem azonban, éppen egy igen csinos darabot vizsgál mikor egy vékony hang meglepi hátulról. A férfi mindenképpen megijed, talán a kagylókat is elejti a kezében, mindenesetre azok hál' isteneknek sértetlenül megússzák. Hanem azonban a hang gazdája azonnal szabadkozáshoz folyamodik, hiszen észlelhető volt a hirtelen ijedtség.*
-Ne haragudjon bácsi, nem akartam megijeszteni.
*Mondja a lányka, félénken elhúzódva. Ha Wrexan megfordul, akkor egy tíz éves forma, kedves arcú, szakadt kislányt pillant meg. Ruhája, valószínűleg nem rajta fordul meg először. Arca megviselt, keze piszkos, haja kócos, szőke, szeme pedig csillog mikor meglátja a szép kagylót a vízben.*
-Nagyon szép kagylót talált a bácsi.
*Mondja mosolyogva, negédesen.*
-Én is kerestem kagylót.
*Mondja, majd óvatos távolságtartással, közelebb nyújt hozzá egy barna kendőt. Ha kibontja, apró darabokat talál benne, össze kötve egy zsineggel. Valami ügyetlen kézzel készített ékszerféleség lehet, de meg kell vallani rendkívül ronda. Esetlen próbálkozás. Így most ott áll a férfi a tengerparton, bokáig a vízben. Kagylókat gyűjtve, egy szomorú árva sorsával a nyakában, aki elkerekedett szemmel, és kicsit megtört lelkesedéssel folytatja.*
-Tudom, hogy nem valami szép... *Tart egy kis gondolkodásnyi szünetet.* De ebben akarok majd férjhez menni.
//Keresés próba: Sikeres//
*Wrexan talán a szerencsések családjába tartozik, vagy össze voltak barátkozva a holdakkal, és jó csillagzat alatt született, mert igencsak jó kereső. És ha már jó kereső, találó is, hiszen alig néhány rövid perc alatt szebbnél szebb kagylókat szedett össze magának. Hanem azonban, éppen egy igen csinos darabot vizsgál mikor egy vékony hang meglepi hátulról. A férfi mindenképpen megijed, talán a kagylókat is elejti a kezében, mindenesetre azok hál' isteneknek sértetlenül megússzák. Hanem azonban a hang gazdája azonnal szabadkozáshoz folyamodik, hiszen észlelhető volt a hirtelen ijedtség.*
-Ne haragudjon bácsi, nem akartam megijeszteni.
*Mondja a lányka, félénken elhúzódva. Ha Wrexan megfordul, akkor egy tíz éves forma, kedves arcú, szakadt kislányt pillant meg. Ruhája, valószínűleg nem rajta fordul meg először. Arca megviselt, keze piszkos, haja kócos, szőke, szeme pedig csillog mikor meglátja a szép kagylót a vízben.*
-Nagyon szép kagylót talált a bácsi.
*Mondja mosolyogva, negédesen.*
-Én is kerestem kagylót.
*Mondja, majd óvatos távolságtartással, közelebb nyújt hozzá egy barna kendőt. Ha kibontja, apró darabokat talál benne, össze kötve egy zsineggel. Valami ügyetlen kézzel készített ékszerféleség lehet, de meg kell vallani rendkívül ronda. Esetlen próbálkozás. Így most ott áll a férfi a tengerparton, bokáig a vízben. Kagylókat gyűjtve, egy szomorú árva sorsával a nyakában, aki elkerekedett szemmel, és kicsit megtört lelkesedéssel folytatja.*
-Tudom, hogy nem valami szép... *Tart egy kis gondolkodásnyi szünetet.* De ebben akarok majd férjhez menni.
4416. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-23 11:05:11
Üzenet elküldve: 2020-01-23 11:05:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Homokozás //
* A kikötő már forgalmasabb, de ennek most így kell lennie. Az érkező hajókat ki a távozókat be kell pakolni, de azért annyira nem vészes a dolog. Mondjuk talicskájával kicsit kitűnik a tömegből. Igyekszik is mihamarabb kijutni a partra, hogy nekilásson a homok lapátolásának. Ahogy a homokos partra kiér máris sokkal csöndesebb lesz minden. Ahogy tolja a talicskáját egy roppanás zajára lesz figyelmes. Kíváncsian nézi meg, hogy mi lehet az. Egy üres csigaházat lapított ki. Igen tetszetős látványt nyújtanak a színes darabok. ~ De jól néz ki. Azt hiszem ha már itt vagyok, akkor gyűjtök egy pár csigaházat meg kagyló héjat.~ A talicskát egyelőre itt is hagyja és elindul a parton gyűjtögetni. A homokot pásztázza meg finoman rugdossa, hátha kifordul belőle egy pár darab. Sok történetet hallott gyermek korában gyöngyöket rejtő kagylókról és hatalmas csigákról, amiknek a házában a tenger zúgása hallható. Így hát hatalmas lelkesedéssel veti magát bele a kutatásba.*
* A kikötő már forgalmasabb, de ennek most így kell lennie. Az érkező hajókat ki a távozókat be kell pakolni, de azért annyira nem vészes a dolog. Mondjuk talicskájával kicsit kitűnik a tömegből. Igyekszik is mihamarabb kijutni a partra, hogy nekilásson a homok lapátolásának. Ahogy a homokos partra kiér máris sokkal csöndesebb lesz minden. Ahogy tolja a talicskáját egy roppanás zajára lesz figyelmes. Kíváncsian nézi meg, hogy mi lehet az. Egy üres csigaházat lapított ki. Igen tetszetős látványt nyújtanak a színes darabok. ~ De jól néz ki. Azt hiszem ha már itt vagyok, akkor gyűjtök egy pár csigaházat meg kagyló héjat.~ A talicskát egyelőre itt is hagyja és elindul a parton gyűjtögetni. A homokot pásztázza meg finoman rugdossa, hátha kifordul belőle egy pár darab. Sok történetet hallott gyermek korában gyöngyöket rejtő kagylókról és hatalmas csigákról, amiknek a házában a tenger zúgása hallható. Így hát hatalmas lelkesedéssel veti magát bele a kutatásba.*
4415. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-16 21:09:49
Üzenet elküldve: 2020-01-16 21:09:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Az utcáknak vége szakad, elérkezik a dokkok váltakozása, a morajló tenger hangja, a sós levegő pedig lassacskán az erdei szellők által idehordott illatokkal vegyül. Paranvyrnak itt fele annyi dolga sincsen már, mint ami a Rumosban, vagy a Lakónegyedben volt, látja maga előtt otthonát, s a kunyhót rejtő rengeteghez a Kikötőből kifelé vezet az út. Nincs mit tenni, el kell ezt hagyni, ha csak addig is, amíg el nem megy azokért a varázsitalokért. A csuklya most még inkább fejébe van húzva, bár hogy az keze munkája, vagy maga a ruha akarta volna így, Paran fantáziáján múlik.*
4414. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:49:12
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:49:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Álmokat kergetve//
*Sötét. Fekete, rideg, vizes, sós. Nyögve ébred, s keze automatikusan tarkójára szorul, majd felszisszen. Egyrészt attól a felismeréstől, hogy csuklójánál össze van kötözve, másrészt az ott keletkezett dudor bizonyára hosszú ideig megmarad. Felállna, de nem tud. Lábán kötél szorul, melyet többször alaposan átkötöttek, hogy még véletlenül se tudja kibogozni. Tapogatózik. E szűk helyen sok mozgástere nincs, keze szálkás deszkákat és kezelt felületet érez, miközben lassan előre csusszan, méterről méterre. Minden csupa víz, s a tenger átható illata lengi be a teret. Egyetlen fényforrás van csupán, mely magasan fenn, szinte elérhetetlen távolságban függ.*
- Ne segítsek, töki? *Az ismerős üvöltésre felkapja fejét. ~ A holdak... ~ Pillantja meg a ráccsal megerősített ablakot. Megpróbál eljutni odáig, testét a fa falnak feszítve tornázza fel magát, s csupán harmadikra sikerül. Kezével egészen a rácsig kapaszkodik, majd felhúzza magát, hogy kinézzen...*
- Khul... Khul'ie??! Te vagy az, cimbora?? *Hallik fel hirtelen a fedélzetről.*
- Majd' megadom! *Ordítják a választ. Hangosan nyög fel, kipeckelt szájáról a pecket, nyelvével próbálja eltávolítani, miközben arcával a rácsokra tapad, s végignézi, amint hű katonája, feltehetően egyik elrablójának hátát lapogatja.
~ Kh... Khul... itt vagyok... kérlek nézz ide, itt vagyok... segíts! Khul...~
Lágyan ringatózó hajótest, kecsesen táncol, nem háborgatja a tenger, mely nyugodt vízfelszínt ád a rajta utazóknak. Néhol vidám kacagás, s nosztalgikus múltbéli emlékek felidézése zajlik, mi csak néha egészül ki egy kis ordenáré röhögéssel és kupák összeütődésének hangjával. Egy valaki nem nevet, arca a rácsoknak szorítva, s csak akkor csuklya be, a kikötő egy pontjára meresztett szemét, mikor a sós víz olykor odacsap. A távolodó Sellőház alakja, lassan a pára ködébe vész, s ki tudja, mikor látja viszont, legközelebb.*
*Sötét. Fekete, rideg, vizes, sós. Nyögve ébred, s keze automatikusan tarkójára szorul, majd felszisszen. Egyrészt attól a felismeréstől, hogy csuklójánál össze van kötözve, másrészt az ott keletkezett dudor bizonyára hosszú ideig megmarad. Felállna, de nem tud. Lábán kötél szorul, melyet többször alaposan átkötöttek, hogy még véletlenül se tudja kibogozni. Tapogatózik. E szűk helyen sok mozgástere nincs, keze szálkás deszkákat és kezelt felületet érez, miközben lassan előre csusszan, méterről méterre. Minden csupa víz, s a tenger átható illata lengi be a teret. Egyetlen fényforrás van csupán, mely magasan fenn, szinte elérhetetlen távolságban függ.*
- Ne segítsek, töki? *Az ismerős üvöltésre felkapja fejét. ~ A holdak... ~ Pillantja meg a ráccsal megerősített ablakot. Megpróbál eljutni odáig, testét a fa falnak feszítve tornázza fel magát, s csupán harmadikra sikerül. Kezével egészen a rácsig kapaszkodik, majd felhúzza magát, hogy kinézzen...*
- Khul... Khul'ie??! Te vagy az, cimbora?? *Hallik fel hirtelen a fedélzetről.*
- Majd' megadom! *Ordítják a választ. Hangosan nyög fel, kipeckelt szájáról a pecket, nyelvével próbálja eltávolítani, miközben arcával a rácsokra tapad, s végignézi, amint hű katonája, feltehetően egyik elrablójának hátát lapogatja.
~ Kh... Khul... itt vagyok... kérlek nézz ide, itt vagyok... segíts! Khul...~
Lágyan ringatózó hajótest, kecsesen táncol, nem háborgatja a tenger, mely nyugodt vízfelszínt ád a rajta utazóknak. Néhol vidám kacagás, s nosztalgikus múltbéli emlékek felidézése zajlik, mi csak néha egészül ki egy kis ordenáré röhögéssel és kupák összeütődésének hangjával. Egy valaki nem nevet, arca a rácsoknak szorítva, s csak akkor csuklya be, a kikötő egy pontjára meresztett szemét, mikor a sós víz olykor odacsap. A távolodó Sellőház alakja, lassan a pára ködébe vész, s ki tudja, mikor látja viszont, legközelebb.*
4413. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:05:02
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:05:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Ahogy érkezett...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tart sokba, míg a dokkokig elér. Csípőre tett kézzel, vigyorogva áll meg, s szemeit a láthatárra mereszti. Egyébként is kusza hajába hűvös szél kap, s pirosra csípett arcán a nevetés gödröcskéi vetnek árkot. Bal lába, a móló egyik oszlopán megvetve, s hevenyészett testtel előre dől, majd térdére támaszkodik kényelmesen.*
- Ejha! *Füttyent fel, mikor a kecses testű kétárbócos besiklik a dokkba. Hangos kiáltások harsannak egyből, s munkások kezdenek rakodni a raktérből, számos, különböző nagyságú rendesen körbedeszkázott faládákat. Költői kép, a tenger ringatózását, szinte táncszerű mozdulatokkal követik, egyensúlyozva a kezükre helyezett teherrel.*
- Ne segítsek, töki? *Üvölt oda intve az egyik gizdának, ki csak hangosan fújtatva rázza meg a fejét.* Némá... megsértődött... köcsög. *Szűri ki fogai között, de még épp elég hangosan, hogy amaz meghallhassa.*
- Mit mondtál? *Kérdezi.*
- Tessék? *Kérdez vissza rögtön ártatlan pofával.* Faszkalap... *Némileg halkabban persze hozzátéve. Nem átallja végignézni a rakodást, s kedve szottyanna még, másokat is zrikálni, ha nem szúrna szemet neki egy alak, ki elég régóta őt nézi már. Szemeit erőltetve ballag kissé közelebb, s szinte már a fedélzetre lép, mikor megszólítják:*
- Khul... Khul'ie??! Te vagy az, cimbora?? *Érződik a meglepetés, az öröm és a sértettség is egyaránt, már, ha ilyen lehetséges.*
- Majd' megadom! *Üvölti vissza gyorsan, s távolodni kezd.*
- Ne marhulj már! Hát én vagyok, nem ismersz?! *A hang ismerős, tán ismerősebb mindennél, mi eddig a kikötőben volt, így megáll, s rövid mustra után, lépteit megindítva szinte rohanvást ér oda a fickóhoz, hogy néhány alapos tenyeressel hátba veregesse. Hosszasan beszélgetnek, még némi itóka is elfogy, mire lassan a nap lefelé ívelő pályára áll. Esteledik, mikor a hajó végül üresen kifut. A kikötő elcsendesedik, csupán egy sirály ül meg a móló egyik szurkos oszlopán, hogy kiáltásaival próbálja közelebb csalogatni a halakat, több kevesebb sikerrel. Az oszlop ismerős lehet... nem is olyan rég, még egy fekete csizmába bújtatott láb koptatta, slendriánul, hevenyészetten, kusza hajába belekapott a hűvös, kikötői szél, arcát pirosra csípte a fagy. De most sirály ülőhelyéül szolgál, mert a csizma gazdája nincs sehol, tán a hajóról sem szállt le, vagy mégis lerótta tartozását? Ki tudja? Az örök istenek háborgó vizén ringatózó alak tudná megfejteni, ki az árbóc kosárban állva, kezével árnyékolva szemeit, a már messzire lévő, s fokozatosan távolodó kikötőt kémleli, annak is egy bizonyos helyét, egy épületet, melynek tetején vígan táncoló Sellőalakot forgat a szél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tart sokba, míg a dokkokig elér. Csípőre tett kézzel, vigyorogva áll meg, s szemeit a láthatárra mereszti. Egyébként is kusza hajába hűvös szél kap, s pirosra csípett arcán a nevetés gödröcskéi vetnek árkot. Bal lába, a móló egyik oszlopán megvetve, s hevenyészett testtel előre dől, majd térdére támaszkodik kényelmesen.*
- Ejha! *Füttyent fel, mikor a kecses testű kétárbócos besiklik a dokkba. Hangos kiáltások harsannak egyből, s munkások kezdenek rakodni a raktérből, számos, különböző nagyságú rendesen körbedeszkázott faládákat. Költői kép, a tenger ringatózását, szinte táncszerű mozdulatokkal követik, egyensúlyozva a kezükre helyezett teherrel.*
- Ne segítsek, töki? *Üvölt oda intve az egyik gizdának, ki csak hangosan fújtatva rázza meg a fejét.* Némá... megsértődött... köcsög. *Szűri ki fogai között, de még épp elég hangosan, hogy amaz meghallhassa.*
- Mit mondtál? *Kérdezi.*
- Tessék? *Kérdez vissza rögtön ártatlan pofával.* Faszkalap... *Némileg halkabban persze hozzátéve. Nem átallja végignézni a rakodást, s kedve szottyanna még, másokat is zrikálni, ha nem szúrna szemet neki egy alak, ki elég régóta őt nézi már. Szemeit erőltetve ballag kissé közelebb, s szinte már a fedélzetre lép, mikor megszólítják:*
- Khul... Khul'ie??! Te vagy az, cimbora?? *Érződik a meglepetés, az öröm és a sértettség is egyaránt, már, ha ilyen lehetséges.*
- Majd' megadom! *Üvölti vissza gyorsan, s távolodni kezd.*
- Ne marhulj már! Hát én vagyok, nem ismersz?! *A hang ismerős, tán ismerősebb mindennél, mi eddig a kikötőben volt, így megáll, s rövid mustra után, lépteit megindítva szinte rohanvást ér oda a fickóhoz, hogy néhány alapos tenyeressel hátba veregesse. Hosszasan beszélgetnek, még némi itóka is elfogy, mire lassan a nap lefelé ívelő pályára áll. Esteledik, mikor a hajó végül üresen kifut. A kikötő elcsendesedik, csupán egy sirály ül meg a móló egyik szurkos oszlopán, hogy kiáltásaival próbálja közelebb csalogatni a halakat, több kevesebb sikerrel. Az oszlop ismerős lehet... nem is olyan rég, még egy fekete csizmába bújtatott láb koptatta, slendriánul, hevenyészetten, kusza hajába belekapott a hűvös, kikötői szél, arcát pirosra csípte a fagy. De most sirály ülőhelyéül szolgál, mert a csizma gazdája nincs sehol, tán a hajóról sem szállt le, vagy mégis lerótta tartozását? Ki tudja? Az örök istenek háborgó vizén ringatózó alak tudná megfejteni, ki az árbóc kosárban állva, kezével árnyékolva szemeit, a már messzire lévő, s fokozatosan távolodó kikötőt kémleli, annak is egy bizonyos helyét, egy épületet, melynek tetején vígan táncoló Sellőalakot forgat a szél.*
4412. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:12:05
Üzenet elküldve: 2020-01-11 18:12:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*A szamár lassan i-ázva érkezik meg a kordéval a dokkokhoz, épp csak kiérve az erdőből. Az ott uralkodó madárfüttyöt és állatokat felváltja a kikötő maró illata, bár állatok itt is akadnak bőven, csak másfajtából. Legtöbbjük két lábon jár. Megálljt, illetve lassabb tempót diktál az állatnak, s szinte már előre vigyorog, mikor eszébe jut, hogy a Sellő már csak egy köpésnyire van. ~Remélem van valami jó kis elf némber. Hiányzik már a fajtájuk.~ Kaján vigyorral az arcán zötyög a kordé tetején célja felé.*
4411. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-09 09:09:55
Üzenet elküldve: 2020-01-09 09:09:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*A Kikötőbe érve felgyorsítja a lovát. Magára veszi elnyűtt, szakadt, öreg kabátját, nem lenne jó, ha itt bárki leszűrné, hogy nemes. A Kikötő veszélyes tud lenni, tudja jól, pont ezért akar minél gyorsabban átvágni rajta. Majd a Sellőházban leveti ezt az öcska vackot, ott pont akkor dobnák ki, ha nincs elég pénze.
Hófehér kancája makrancoskodik kissé, de nem fog engedni neki. Majd a Sellőházban megpihen, pont úgy, ahogyan gazdája. Talán marad is egy napot, és majd csak korán, a nap első, korai sugaraival veszi hátára ismét a vidéket. Majd ahogyan kialakul, nem szeretne ennyire előre tervezni, csak szépen lassan.*
Hófehér kancája makrancoskodik kissé, de nem fog engedni neki. Majd a Sellőházban megpihen, pont úgy, ahogyan gazdája. Talán marad is egy napot, és majd csak korán, a nap első, korai sugaraival veszi hátára ismét a vidéket. Majd ahogyan kialakul, nem szeretne ennyire előre tervezni, csak szépen lassan.*
4410. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-07 17:50:19
Üzenet elküldve: 2020-01-07 17:50:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Óriás és a bárd//
*Nagy örömére sikerült épségben, és még egy új lehetséges baráttal, eljutnia a Kikötőbe. Rég járt már erre, de nem sok minden változott. Nem mintha törvényszerű lenne, hogy mindennek változnia kellene csak azért mert már rég látta. Hrunnak igazat kell adnia. Szállást kell keresnie vagy épp keresniük. Bár előbb inkább a gyomrát töltené meg.*
-Szerintem valami harapnivalót kellene először keresni.
*Bár ha egy fogadóban van kiadó szoba, biztos adnak valami ennivalót is. Már csak el kell döntenie, hogy mit válasszon.*
-Hát akkor szerintem az olcsóbb lesz. Kérlek vezess a fogadóhoz Hrun barátom.
*Nagy örömére sikerült épségben, és még egy új lehetséges baráttal, eljutnia a Kikötőbe. Rég járt már erre, de nem sok minden változott. Nem mintha törvényszerű lenne, hogy mindennek változnia kellene csak azért mert már rég látta. Hrunnak igazat kell adnia. Szállást kell keresnie vagy épp keresniük. Bár előbb inkább a gyomrát töltené meg.*
-Szerintem valami harapnivalót kellene először keresni.
*Bár ha egy fogadóban van kiadó szoba, biztos adnak valami ennivalót is. Már csak el kell döntenie, hogy mit válasszon.*
-Hát akkor szerintem az olcsóbb lesz. Kérlek vezess a fogadóhoz Hrun barátom.
4409. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-06 19:05:58
Üzenet elküldve: 2020-01-06 19:05:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Óriás és a bárd//
*Nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan vissza fog térni a Kikötőbe, de ha már így alakult megpróbálja kihozni a legjobbat belőle. Mivel lassan ebéd idő van az első gondja az evés.*
-Hát szobát két helyen is kivehetsz, de az egyik nem a legjobb, bár olcsóbb. Ez a te döntésedtől, és persze a tarisznyádtól is, függ.
*Világosítja fel Arlintrort a bárdot, a fogadókról. Bár ő maga sem tudja, hogy hova menjen, hiszen ha már itt van, akkor legalább eszik és már az éjszakát is itt fogja tölteni.*
*Nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan vissza fog térni a Kikötőbe, de ha már így alakult megpróbálja kihozni a legjobbat belőle. Mivel lassan ebéd idő van az első gondja az evés.*
-Hát szobát két helyen is kivehetsz, de az egyik nem a legjobb, bár olcsóbb. Ez a te döntésedtől, és persze a tarisznyádtól is, függ.
*Világosítja fel Arlintrort a bárdot, a fogadókról. Bár ő maga sem tudja, hogy hova menjen, hiszen ha már itt van, akkor legalább eszik és már az éjszakát is itt fogja tölteni.*
4408. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-01-03 12:52:44
Üzenet elküldve: 2020-01-03 12:52:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Fagyos délelőtt van. Szeretne minél hamarabb Artheniorba visszamenni, de a hideg, fagyos idő, na meg persze a szél, nehezíti a gyors mozgását. Még a kikötőben van ahol azért az épületek felfogják a szelet, de majd ha elhagyja azt, akkor a szél még hidegebb lesz.
~Bár az erdőben talán a fák sűrűje felfogja a szelet. Már mint reméljük.~
Lassacskán elhagyja a kikötőt és kiér a szabadba.
~Ha Artheniorba érek az első utam egy fogadóba fogy vezetni, az biztos.~
Fogadkozik magában, nem mintha sokakat érdekelne egy óriás.*
~Bár az erdőben talán a fák sűrűje felfogja a szelet. Már mint reméljük.~
Lassacskán elhagyja a kikötőt és kiér a szabadba.
~Ha Artheniorba érek az első utam egy fogadóba fogy vezetni, az biztos.~
Fogadkozik magában, nem mintha sokakat érdekelne egy óriás.*
4407. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-31 18:09:45
Üzenet elküldve: 2019-12-31 18:09:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Amint az öreg beszélni kezd, mintha minden megváltozna. A lámpa fényesebbé a és a nyikorgás is visszatér. Bár ez lehet, hogy csak a képzelet játéka. Ki tudja ezt? A lényeg, hogy Professzor nem tűnik haragosnak, amiatt, amit a kalóz talált. Az ötlet ellen se ágál, hogy maradjon meg pár cella. És ezért a kijelentésért tiszteli is. Sokan nem szeretik beismerni ha valamihez nem értenek annyira, de az elf ezt nyíltan fel is vállalja. Na ez a bölcsesség. Szóval újra vissza áll minden a rendes kerék vágásba, de azért Svornt nem felejti el amit pár perce tapasztalt. Ahogy haladnak visszafelé a vízről is szó esik. Kiderül, hogy van itt egy víz készítő gép. Sőt ő maga is látta ezen furcsa gépezetet. Persze ez még nem győzi meg a kalózt. Ezért el is mondja amit ilyenkor kell.*
- Aha. Szóval azt állítja, hogy a sós vízből édeset csinál. Hiszem is meg nem is. Szóval én megmondom kerek perec. Ha elindulunk és nem fog működni a gépe, akkor rögtön fordulunk is vissza. Senki kedvéért nem fogok szomjan pusztulni a tengeren.* Ennyi talán jogos is. Ha már az öreg el mer indulni ezzel a géppel, akkor csak működhet, de azért szeretné ezt majd Svornt is látni a saját szemével a tengeren. Több mondani valója egyelőre nincsen. Az ellátmány és a hajó is szemügyre lett véve. Amit lehetett megtett. Az úti céljukat tudja, szóval nincs miért megtörnie a csendet. A tengeren majd lesz idejük beszélgetni. Elindulnak hát vissza a Sellőbe.*
//Toborzás//
* Amint az öreg beszélni kezd, mintha minden megváltozna. A lámpa fényesebbé a és a nyikorgás is visszatér. Bár ez lehet, hogy csak a képzelet játéka. Ki tudja ezt? A lényeg, hogy Professzor nem tűnik haragosnak, amiatt, amit a kalóz talált. Az ötlet ellen se ágál, hogy maradjon meg pár cella. És ezért a kijelentésért tiszteli is. Sokan nem szeretik beismerni ha valamihez nem értenek annyira, de az elf ezt nyíltan fel is vállalja. Na ez a bölcsesség. Szóval újra vissza áll minden a rendes kerék vágásba, de azért Svornt nem felejti el amit pár perce tapasztalt. Ahogy haladnak visszafelé a vízről is szó esik. Kiderül, hogy van itt egy víz készítő gép. Sőt ő maga is látta ezen furcsa gépezetet. Persze ez még nem győzi meg a kalózt. Ezért el is mondja amit ilyenkor kell.*
- Aha. Szóval azt állítja, hogy a sós vízből édeset csinál. Hiszem is meg nem is. Szóval én megmondom kerek perec. Ha elindulunk és nem fog működni a gépe, akkor rögtön fordulunk is vissza. Senki kedvéért nem fogok szomjan pusztulni a tengeren.* Ennyi talán jogos is. Ha már az öreg el mer indulni ezzel a géppel, akkor csak működhet, de azért szeretné ezt majd Svornt is látni a saját szemével a tengeren. Több mondani valója egyelőre nincsen. Az ellátmány és a hajó is szemügyre lett véve. Amit lehetett megtett. Az úti céljukat tudja, szóval nincs miért megtörnie a csendet. A tengeren majd lesz idejük beszélgetni. Elindulnak hát vissza a Sellőbe.*
4406. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:29:51
Üzenet elküldve: 2019-12-31 01:29:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A cellasor lassanként megtelik nyikorgással, ahogy a kalóz közeledik, és a lámpás nyaldosó vénye is valahogy felerősödik ahogy a Professzor hangja felszólal. Amikor kardján pihenő kézzel biztosítja a kormányos, hogy ő csak az utasítás követte az öreg igazít szemüvegén.*
-Helyesen tetted!
*Mondja mosolyogva az öreg, miközben egy kicsit bólint jóságosan. Amikor azon elmélkedik a kapitány, hogy egy-két cella maradhatna a helyén, a Prof hidegen bólint.*
-A hajó felszereltsége rajtad áll. Ilyeneket nem tanul az ember könyvekből ezer év alatt sem.
*A kisugárzása megváltozik. Mintha újra öregembert játszana. Ezután nyikorogva elindulnak kifelé a hajó belsejéből. Közben szól a férfi, hogy kevés az ivóvíz, amire az öreg legyint.*
-Az a gépezet amit néztél, mikor utánad jöttem. Egy vízcserélő. Kiforralja a tengervízből a sőt. Magam készítettem. Most lesz az leső tesztútja, mielőtt eladnám az ötletet.
*Meséli karakteres hangján, mikor is elhagyják a hajót. Még egy zsák pénzt ad a kikötőmesternek az öreg, és oda bólint Svorntnak.*
-Mehetünk.
*Mondja kedvesen, és megigazítja fején kalapját, majd pipát nyom a szájába, amit nem gyújt meg, csak rágja a csutorát. Annak a sarkából mondja a magáét.*
-A Sellőházban, már bizonyára sok mondanivalója van a két jómadárnak.
*Ezután a szokottan gyors tempót diktálva, ha a kapitány nem töri meg a csendet, hamar a Sellőbe érhetnek, gondtalanul.*
//Toborzás//
*A cellasor lassanként megtelik nyikorgással, ahogy a kalóz közeledik, és a lámpás nyaldosó vénye is valahogy felerősödik ahogy a Professzor hangja felszólal. Amikor kardján pihenő kézzel biztosítja a kormányos, hogy ő csak az utasítás követte az öreg igazít szemüvegén.*
-Helyesen tetted!
*Mondja mosolyogva az öreg, miközben egy kicsit bólint jóságosan. Amikor azon elmélkedik a kapitány, hogy egy-két cella maradhatna a helyén, a Prof hidegen bólint.*
-A hajó felszereltsége rajtad áll. Ilyeneket nem tanul az ember könyvekből ezer év alatt sem.
*A kisugárzása megváltozik. Mintha újra öregembert játszana. Ezután nyikorogva elindulnak kifelé a hajó belsejéből. Közben szól a férfi, hogy kevés az ivóvíz, amire az öreg legyint.*
-Az a gépezet amit néztél, mikor utánad jöttem. Egy vízcserélő. Kiforralja a tengervízből a sőt. Magam készítettem. Most lesz az leső tesztútja, mielőtt eladnám az ötletet.
*Meséli karakteres hangján, mikor is elhagyják a hajót. Még egy zsák pénzt ad a kikötőmesternek az öreg, és oda bólint Svorntnak.*
-Mehetünk.
*Mondja kedvesen, és megigazítja fején kalapját, majd pipát nyom a szájába, amit nem gyújt meg, csak rágja a csutorát. Annak a sarkából mondja a magáét.*
-A Sellőházban, már bizonyára sok mondanivalója van a két jómadárnak.
*Ezután a szokottan gyors tempót diktálva, ha a kapitány nem töri meg a csendet, hamar a Sellőbe érhetnek, gondtalanul.*
4405. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:04:19
Üzenet elküldve: 2019-12-30 21:04:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
* Alapjába véve nem túl biztató a hely. Svonrnt nem egy félős alak, de mikor Elkezd recsegni alatta a deszka egy kicsit megijed. Még körbe is kémlel, hogy biztosan egyedül van-e. Nos a recsegés mellé még hozzájön az is amit lent talál. Jó pár darab ketrec sorakozik lent. Meg felfedezni véli a többi kelléket is. Láncok és bilincsek meg a többi nyalánkság. Ezek láttán néhány gondolat szökik a fejébe.~ Szóval hozunk haza néhány bennszülöttet is emlékbe?~ Épp az utolsó ketrecet vizsgálná át, mikor egy apró mozdulatra lesz figyelmes a szeme sarkából. Egy alakot pillant meg a lépcső aljában. Keze ösztönösen a kardjára csúszik, pedig mint kiderül csak az öreg elf az.*
- Azt mondta nézzek szét, hát eleget tettem neki.* Válaszol gyorsan, de a keze még mindig a kardon pihen. ~ Hogy a jó francba tudott ez így lejönni, mikor az a padló úgy nyikorog, mint egy rozoga budi ajtaja.~ Morfondírozik magába, miközben közelebb lép a férfihoz. Persze, hogy még most is az a kimért mosoly ül a képén, de legalább igyekszik hihető választ adni. A kalóz hajlik is rá, hogy elhiggye, de azért egy szemernyi kétely marad benne.*
- Talán, mindet mégse kéne. Minden valamire hajón van börtön is. Jól jöhet még ha akad itt is. Értékeket is meg akár ritka állatokat is lehet bennük szállítani. Na meg ott van a tény, hogy bármelyik hajón akadhat olyan személy, akit be kell zárni. Hagyjunk meg párat a biztonság kedvéért.* Logikusnak tartja a ketreceket, na meg arra is kíváncsi, hogyan fogadja ezt a Prof. Miután szól neki, hogy távozzanak szépen követi az öreget kifelé. És láss csodát a deszkák nyikorogni kezdenek, mikor rálépnek. ~ Különös. Roppantul különös. Mocskos levélzabálók!~ Elmélkedik a dologról, de aztán elhaladnak az üres hordók mellet és más jut az eszébe.*
- Ja igen! Észleltem, hogy kevés a víz erre az útra. Mindenképpen növelni kell a mennyiséget.* Több dolog most hirtelen nem jut eszébe, ezért csöndben haladhatnak tovább.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.30 21:13:59
//Toborzás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
* Alapjába véve nem túl biztató a hely. Svonrnt nem egy félős alak, de mikor Elkezd recsegni alatta a deszka egy kicsit megijed. Még körbe is kémlel, hogy biztosan egyedül van-e. Nos a recsegés mellé még hozzájön az is amit lent talál. Jó pár darab ketrec sorakozik lent. Meg felfedezni véli a többi kelléket is. Láncok és bilincsek meg a többi nyalánkság. Ezek láttán néhány gondolat szökik a fejébe.~ Szóval hozunk haza néhány bennszülöttet is emlékbe?~ Épp az utolsó ketrecet vizsgálná át, mikor egy apró mozdulatra lesz figyelmes a szeme sarkából. Egy alakot pillant meg a lépcső aljában. Keze ösztönösen a kardjára csúszik, pedig mint kiderül csak az öreg elf az.*
- Azt mondta nézzek szét, hát eleget tettem neki.* Válaszol gyorsan, de a keze még mindig a kardon pihen. ~ Hogy a jó francba tudott ez így lejönni, mikor az a padló úgy nyikorog, mint egy rozoga budi ajtaja.~ Morfondírozik magába, miközben közelebb lép a férfihoz. Persze, hogy még most is az a kimért mosoly ül a képén, de legalább igyekszik hihető választ adni. A kalóz hajlik is rá, hogy elhiggye, de azért egy szemernyi kétely marad benne.*
- Talán, mindet mégse kéne. Minden valamire hajón van börtön is. Jól jöhet még ha akad itt is. Értékeket is meg akár ritka állatokat is lehet bennük szállítani. Na meg ott van a tény, hogy bármelyik hajón akadhat olyan személy, akit be kell zárni. Hagyjunk meg párat a biztonság kedvéért.* Logikusnak tartja a ketreceket, na meg arra is kíváncsi, hogyan fogadja ezt a Prof. Miután szól neki, hogy távozzanak szépen követi az öreget kifelé. És láss csodát a deszkák nyikorogni kezdenek, mikor rálépnek. ~ Különös. Roppantul különös. Mocskos levélzabálók!~ Elmélkedik a dologról, de aztán elhaladnak az üres hordók mellet és más jut az eszébe.*
- Ja igen! Észleltem, hogy kevés a víz erre az útra. Mindenképpen növelni kell a mennyiséget.* Több dolog most hirtelen nem jut eszébe, ezért csöndben haladhatnak tovább.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.30 21:13:59
4404. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-30 16:31:42
Üzenet elküldve: 2019-12-30 16:31:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Már az első lépcsőfok akkorát reccsen, hogy beleremeg a lámpa a kezében, és minden bizonnyal maga a kalóz is. Ezt igyekszik megtenni minden egyes deszka amire csak rálép, csakhogy megadja a kellően sejtelmes hangulatot. Ahogy végighalad a folyóson több ketrecet vél felfedezni. Gyakorlatilag az alsó szint egy berácsozott börtöncella szerűség. Nagyjából egy embernek emberséges méretek. Olyan tucat sorakozhat a rideg acélrudakból egymás mellett elkülönítve. Láncok, vagy éppen bilincsek nincsenek benne. A kérdések amik felvetődnek adottak. Semmilyen különösebb dolgokat nem talál a rácsos, ketrecszerű kalitkánál. Az alaposabb utána nézés végeztével, éppen az utolsó kalitkánál bukkan fel valami érdekes gépezet szerű dologra a kapitány. Mielőtt jobban megvizsgálhatná, valami mozgolódást lát a perifériájában. Oda kapja a fejét, amikor is egy alakot lát a lépcső aljában. Elsőre nem tudja kivenni hogy ki az, de nem kell kettőt sem tippelnie. Ha a hosszú kabát árnyéka, és a vékony magas termet nem írta volna le egyből a Professzort, akkor hangja bizonyára, mely nyugodt, és kimért.*
-Köszönöm fiam. Ez aztán az alapos munka.
*Tart egy kis szünetet. Itt jön el a pont mikor a kalóz agyában felvetődhet a kérdés, hogy az öreg, hogy jutott le a nyekergős lépcsőn egyetlen hang nélkül. Tovább nem nagyon van ideje gondolkodni, mert folytatja az öreg.*
-Most nyilván azt gondolod, hogy valami okból vannak itt ezek a rácsok.
*Mondja továbbra is kedves mosoly lenne az arcán, ha látná azt a kalóz. Ha közelebb lépett, és a sárga derengés valamennyire megvilágítja az arcot, így is történik.*
-Emberkereskedőktől vettem ezt a ladikot. Holnap kiszerelik ezeket a...
*Egy pillanatra elgondolkozik.*
-Rácsokat. Most pedig gyere kérlek. A többiek nyilván várnak ránk.
*Mondja, és felhátrál az első lépcsőfokra, ami mint ahogy az várható, recseg nyikorog mint akinek muszáj volna.*
//Toborzás//
*Már az első lépcsőfok akkorát reccsen, hogy beleremeg a lámpa a kezében, és minden bizonnyal maga a kalóz is. Ezt igyekszik megtenni minden egyes deszka amire csak rálép, csakhogy megadja a kellően sejtelmes hangulatot. Ahogy végighalad a folyóson több ketrecet vél felfedezni. Gyakorlatilag az alsó szint egy berácsozott börtöncella szerűség. Nagyjából egy embernek emberséges méretek. Olyan tucat sorakozhat a rideg acélrudakból egymás mellett elkülönítve. Láncok, vagy éppen bilincsek nincsenek benne. A kérdések amik felvetődnek adottak. Semmilyen különösebb dolgokat nem talál a rácsos, ketrecszerű kalitkánál. Az alaposabb utána nézés végeztével, éppen az utolsó kalitkánál bukkan fel valami érdekes gépezet szerű dologra a kapitány. Mielőtt jobban megvizsgálhatná, valami mozgolódást lát a perifériájában. Oda kapja a fejét, amikor is egy alakot lát a lépcső aljában. Elsőre nem tudja kivenni hogy ki az, de nem kell kettőt sem tippelnie. Ha a hosszú kabát árnyéka, és a vékony magas termet nem írta volna le egyből a Professzort, akkor hangja bizonyára, mely nyugodt, és kimért.*
-Köszönöm fiam. Ez aztán az alapos munka.
*Tart egy kis szünetet. Itt jön el a pont mikor a kalóz agyában felvetődhet a kérdés, hogy az öreg, hogy jutott le a nyekergős lépcsőn egyetlen hang nélkül. Tovább nem nagyon van ideje gondolkodni, mert folytatja az öreg.*
-Most nyilván azt gondolod, hogy valami okból vannak itt ezek a rácsok.
*Mondja továbbra is kedves mosoly lenne az arcán, ha látná azt a kalóz. Ha közelebb lépett, és a sárga derengés valamennyire megvilágítja az arcot, így is történik.*
-Emberkereskedőktől vettem ezt a ladikot. Holnap kiszerelik ezeket a...
*Egy pillanatra elgondolkozik.*
-Rácsokat. Most pedig gyere kérlek. A többiek nyilván várnak ránk.
*Mondja, és felhátrál az első lépcsőfokra, ami mint ahogy az várható, recseg nyikorog mint akinek muszáj volna.*
4403. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:59:44
Üzenet elküldve: 2019-12-27 21:59:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Az ajtón belép egy nem túl fényes helyre, de legalább akad egy kis lámpa, aminek most igencsak nagy hasznát veszi. Először ládákba botlik bele és mikor jobban szemügyre veszi, akkor megállapítja, hogy ez az élelmiszerük. Elégedetten veszi tudomásul, hogy élelemben nem lesz hiány. Sőt még némi rum is akad itt lent. ~ Nagyon helyes. Legyen kaja dögivel, mert kitudja mennyi ideig fogunk kint lenni.~ Amilyen elégedett volt az étellel olyan elégedetlen a vízzel. ~ Ez nagyon nem jó. A tengeren még ételhez valahogy csak hozzálehet jutni, mert hal az van a vízben, de az ivóvíz az már bajos. Ezt mindenképpen jelezni fogom az öregnek.~ Miután ezt is megnézte tovább halad. Az üres hordóknál arra tippel, hogy esetleg abba szándékoznak majd a szigetről elhozni pár dolgot. Logikus lenne végül is. Az ellátmányos részen túl van, ezért tovább halad. A sötétben valami fényes csillogásra lesz figyelmes. Közelebb menve egy ketrecet pillant meg. Nyilván nem gondolkozik rajta sokat, hogy megnézze-e. Már megy is lefelé a lépcsőn. A Prof azt mondta, hogy nyugodtan szétnézhet, ezt most meg is teszi. Kíváncsian veszi szemügyre az emlegetett ketrecet. Már maga a látvány is sok érdekes gondolatot ébreszt benne.*
//Toborzás//
* Az ajtón belép egy nem túl fényes helyre, de legalább akad egy kis lámpa, aminek most igencsak nagy hasznát veszi. Először ládákba botlik bele és mikor jobban szemügyre veszi, akkor megállapítja, hogy ez az élelmiszerük. Elégedetten veszi tudomásul, hogy élelemben nem lesz hiány. Sőt még némi rum is akad itt lent. ~ Nagyon helyes. Legyen kaja dögivel, mert kitudja mennyi ideig fogunk kint lenni.~ Amilyen elégedett volt az étellel olyan elégedetlen a vízzel. ~ Ez nagyon nem jó. A tengeren még ételhez valahogy csak hozzálehet jutni, mert hal az van a vízben, de az ivóvíz az már bajos. Ezt mindenképpen jelezni fogom az öregnek.~ Miután ezt is megnézte tovább halad. Az üres hordóknál arra tippel, hogy esetleg abba szándékoznak majd a szigetről elhozni pár dolgot. Logikus lenne végül is. Az ellátmányos részen túl van, ezért tovább halad. A sötétben valami fényes csillogásra lesz figyelmes. Közelebb menve egy ketrecet pillant meg. Nyilván nem gondolkozik rajta sokat, hogy megnézze-e. Már megy is lefelé a lépcsőn. A Prof azt mondta, hogy nyugodtan szétnézhet, ezt most meg is teszi. Kíváncsian veszi szemügyre az emlegetett ketrecet. Már maga a látvány is sok érdekes gondolatot ébreszt benne.*
4402. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-27 20:31:52
Üzenet elküldve: 2019-12-27 20:31:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A kalóz benyomja a vaskos ajtót a gyéren bevilágított fedélközbe. Egyetlen olajlámpás pislákol az ajtó melletti gerendán ágaskodó szögre akasztva. Ha a kormányos látni szeretne bármit is, akkor leakasztja a fényforrást, és azzal sétál tovább. Különben nem sok értelme volna. Első sörön a ládákat veheti észre. Résnyire nyitva van a fedelük, és ha egy kicsit is arrébb mozgatja azokat, láthatóvá válik bennük a különféle, sokáig eltartható ételek sora. Meg egy kis rum. Csak a hangulatért. Olyan jó hónapnyi élelem egy akkora legénységnek, ami a hajóra fér. Bőséges ellátmány. Pláne szárított marhából. Unni fogják a végére. De vissza a sétához. Néhány hordó víz, azzal mintha már lennének gondok. A tapasztalt kapitány olyan egy hétnyi vizet osztana be ennyiből. Ezen felül szemet szúr neki néhány teljesen üresen tátongó hordó. Ha ezeken is tovább sétál, egy emelettel lefelé, akkor ott egy lépcsőt talál a legalsó szintre. Amennyiben kíváncsi, és megpróbál levilágítani, érdekes dolgokra bukkanhat. Különös csillanásokat lát a gyenge fénynél. A fémes színek furcsa sávjai keresztezik egymást, akárha egy zárka volna. Egy ketrec. Svornt a lépcső tetején áll. Előtte áll a kérdés, hogy ez még vajon az ő hatásköre-e.*
//Toborzás//
*A kalóz benyomja a vaskos ajtót a gyéren bevilágított fedélközbe. Egyetlen olajlámpás pislákol az ajtó melletti gerendán ágaskodó szögre akasztva. Ha a kormányos látni szeretne bármit is, akkor leakasztja a fényforrást, és azzal sétál tovább. Különben nem sok értelme volna. Első sörön a ládákat veheti észre. Résnyire nyitva van a fedelük, és ha egy kicsit is arrébb mozgatja azokat, láthatóvá válik bennük a különféle, sokáig eltartható ételek sora. Meg egy kis rum. Csak a hangulatért. Olyan jó hónapnyi élelem egy akkora legénységnek, ami a hajóra fér. Bőséges ellátmány. Pláne szárított marhából. Unni fogják a végére. De vissza a sétához. Néhány hordó víz, azzal mintha már lennének gondok. A tapasztalt kapitány olyan egy hétnyi vizet osztana be ennyiből. Ezen felül szemet szúr neki néhány teljesen üresen tátongó hordó. Ha ezeken is tovább sétál, egy emelettel lefelé, akkor ott egy lépcsőt talál a legalsó szintre. Amennyiben kíváncsi, és megpróbál levilágítani, érdekes dolgokra bukkanhat. Különös csillanásokat lát a gyenge fénynél. A fémes színek furcsa sávjai keresztezik egymást, akárha egy zárka volna. Egy ketrec. Svornt a lépcső tetején áll. Előtte áll a kérdés, hogy ez még vajon az ő hatásköre-e.*
4401. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:31:07
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:31:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Hajó tökéletes. Ritka dolognak számít, hogy ilyen szépséget lásson az ember. A felszerelésére se lehet panasz. A szigonyok elegendőek lesznek egy ilyen csöpp kis hajóra. Ami meglepően furcsa neki, hogy a mérethez képest is kicsi a hálótér. Az ágyakon túl egy ajtót pillant meg. Nem is nevezhetné jó kapitánynak magát, ha nem járná be a hajót teljesen. A hálórészleget is megakarta közelebbről nézni és ha már ott van, akkor miért is ne menne tovább. Madarával a vállán indul el körbenézni.*
- Hát ehhez a hálórészhez se tartozhat hatalmas legénység. Na meg a kényelemről se híres, na de nem is fogadóba megyünk. Ugye Pestis?
- Kár! Fogadó!* Eddig nem igazán szólt a madár. Most is csak azért, mert a férfi hozzá szólt. Meg is simogatja, hogy érezze a jószág a törődést. Végül a titokzatos ajtó előtt köt kis és nem habozik sokat, hanem ha teheti benyit.*
//Toborzás//
* Hajó tökéletes. Ritka dolognak számít, hogy ilyen szépséget lásson az ember. A felszerelésére se lehet panasz. A szigonyok elegendőek lesznek egy ilyen csöpp kis hajóra. Ami meglepően furcsa neki, hogy a mérethez képest is kicsi a hálótér. Az ágyakon túl egy ajtót pillant meg. Nem is nevezhetné jó kapitánynak magát, ha nem járná be a hajót teljesen. A hálórészleget is megakarta közelebbről nézni és ha már ott van, akkor miért is ne menne tovább. Madarával a vállán indul el körbenézni.*
- Hát ehhez a hálórészhez se tartozhat hatalmas legénység. Na meg a kényelemről se híres, na de nem is fogadóba megyünk. Ugye Pestis?
- Kár! Fogadó!* Eddig nem igazán szólt a madár. Most is csak azért, mert a férfi hozzá szólt. Meg is simogatja, hogy érezze a jószág a törődést. Végül a titokzatos ajtó előtt köt kis és nem habozik sokat, hanem ha teheti benyit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394