//Balhé a dokkoknál//
*A hirtelen fordulta, hogy éppen nyakon csípett gazfickója egyik pillanatról a másikra eltűnik a markából, szinte lefagyasztja néhány percre. A szája is tátva marad, köpni, nyelni nem tud, végül a fájdalom ébreszti rá, hogy ez nagyon is a valóság, na meg a körülötte éppen annyira meglepett tömeg felmordulása.*
-Mit csináltam én? Ez bizonyosan egy kuruzsló! Meg… meg… VARÁZSLAT! *Tanakodik magában, míg meg nem leli a megfelelő szót.*
-Vagy lehet, egy démon volt! Én a helyetekben vigyáznék vele, biztos a kikötűre fáj a foga! *Szorítja oda a kezét a sérüléséhez, még egyelőre a nyilat nem távolítva el.*
-Mindannyiótokra fog vadászni, csak lögyetek óvatosak, ha mögint feltűnne. *Szorítja ökölbe a kezét mérgében, mert, ha ez így van, ahogy gondolja, akkor valóban nem tréfadolog. Neki pedig meggyőződése, hogy nem téved. Ekkor a tömegből odaszól neki valaki, persze, hogy nem akarta magában hagyni a démonnak a vackát, a végén még megbetegíti, még ennél is nagyobb kárt okozva benne.*
-Jól van! Csak kapjam a kezöim közé még ögyszer azt a valamint! *Rázza meg az öklét és, ahogy oszlik a tömeg, kicsit félresétál, lassan, az egyik sikártorba leül egy kidobott fahordóra, hogy elintézze, amit el tud. Kicsit megmozgatja a nyílvessző végét, hogy érezze, mennyire van mélyen. Ha nagy a fájdalom, akkor egyelőre még nem próbálja meg kirántani, ha csak a bőrébe állt volna bele, akkor nem is teketóriázik sokat.*
-Önnek a fele se tréfa. *Morgolódik magában, miközben körbenéz és elgondolkodik, merre is indulhatna, hol talál itt kuruzslót.*