//Mászkálás a kikötőben//
//Nem a barikádnál//
- Játsszunk, he, Wrexan koma! *Kacag kedélyesen Papó, hiszen jobb elfoglaltságot el se tud képzelni ezen a szép napon. Keres is egy hordót, ahova kényelmesen le tudják pakolni a lapjaikat, és elkezdődhet a menet – valószínűleg mindkét játékos nevében ki lehet jelenteni, hogy igen megfeszített a dolog. Az öreg kezében már benne van a régi rutin, de azért ő is megfeszített koncentrációval, amolyan „negyvenesfejjel” néz maga elé, s alaposan szemrevételezi Wrexan kidobott lapjait is, hogy aztán cuppogva-nyammogva azon törje a fejét, mi lenne a helyes döntés.
Mint minden játéknál, kezdetben itt sem történik semmi eget rengető. Mindketten húznak, egy-két csere is becsúszik, és Wrexan néhány speciális lapot is kihasznál, ám egy Halál véget vet a próbálkozásainak, Papó legnagyobb örömére.
A vidámság azonban nem tart sokáig, ugyanis miközben az öregnek gyűlnek, gyűlnek a lapjai, s már csak egy Királyt kell eldobnia a negyvenhez, Wrexan egy apró trükkel elcsaklizza az egyik kártyáját a Vadásszal.*
- Hogy az a… *Mordul fel a törpe mérgesen. Most kezdheti elölről! És lapja is alig van már! Mérgesen hunyorít ellenfelére, aki, úgy tűnik, tényleg kihívást jelent. Végül Wrexan javára dől el a meccs: sikerül összeszedegetnie negyven pontot, és tisztán terítenie Papó elé.*
- A nemjóját, fiú! *A törpe arcára újra vidámság ül ki, de azért le kell törölnie a homlokáról néhány verejtékcseppet. Ki tudja, a játék izgalma, vagy a fülledt levegő szülte-e őket.* Ügyes voltál, koma!
*Papó a kezét nyújtja, és Wrexan megtapintva érezheti, hogy tele van bőrkeményedéssel. Pedig nem egy iparos az ürge.*
- Na, kölyök, nézd, mim van neked. *Teszi még hozzá, és egy 15-öst és egy Kaszást csúsztat Wrexannak az asztalon.* Ezt neked adom. Ha legközelebb valakinek kártya kell, ajánlj be neki. Lehet, hogy feladatot is tudok adni a számotokra. De ne feledd, a zsuga úgy az igazi, ha hasonlóan erős paklival játsszák. Ha meghallom, hogy te itten halomra vered a népeket… *Végigméri a szép szál legényt, és kuncog. Nyilván nem úgy fogja befejezni a mondatot, hogy a két vállára veszi a jóembert, de azért valahogy érzékeltetnie kell, hogy baj lesz, ezért így szól:* Na!