Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-05 17:21:59
Üzenet elküldve: 2020-10-05 17:21:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kiruccanás a barikádhoz //
// A barikádnál //
* Tényleg jól néz ki a nő ezen nincs mit tagadni. Talán pár pillanat erejéig tovább is rajta felejti tekintetét a férfi, mint kéne. Végül is most, hogy összetalálkoztak és minden megvan indulhatnak is a küldetésre.*
- Akkor menjünk!*Azzal ki is lépnek a Sellőház épületéből. A kikötő nagyját ismeri a férfi, szóval el éppen eltalál a barikádhoz. Annyira nem is rossz, hogy Reyraa felzárkózik mellé, mert így valahogy jobban érzi magát. A sötételf nyugodt kisugárzása jótékonyan hat rá is. Talán beszélgethetne is vele, de valahogy semmilyen olyan téma nem jut az eszébe, ami idevágna, így inkább hallgat. Talán visszafelé, majd ha már ezen végre túl lesznek megered a nyelve is. Amikor messziről feltűnik a barikád megáll, hogy kicsit megigazítsa a ruháját.*
- Mindjárt ott is vagyunk. Na csapjunk a lovak közzé!* Azzal határozottan elindul a vámos felé. Amikor odaér köszönti az ott egybegyűlteket.*
- Tiszteletem! Remélem nem zavarunk?* Fejével biccent is az ittlévők felé. Egyelőre megvárja, hogy a másik fél is üdvözölje őket és, majd csak azután kezd bele az egészbe. Hangja bár határozott, de nem parancsoló vagy lenéző.*
// A barikádnál //
* Tényleg jól néz ki a nő ezen nincs mit tagadni. Talán pár pillanat erejéig tovább is rajta felejti tekintetét a férfi, mint kéne. Végül is most, hogy összetalálkoztak és minden megvan indulhatnak is a küldetésre.*
- Akkor menjünk!*Azzal ki is lépnek a Sellőház épületéből. A kikötő nagyját ismeri a férfi, szóval el éppen eltalál a barikádhoz. Annyira nem is rossz, hogy Reyraa felzárkózik mellé, mert így valahogy jobban érzi magát. A sötételf nyugodt kisugárzása jótékonyan hat rá is. Talán beszélgethetne is vele, de valahogy semmilyen olyan téma nem jut az eszébe, ami idevágna, így inkább hallgat. Talán visszafelé, majd ha már ezen végre túl lesznek megered a nyelve is. Amikor messziről feltűnik a barikád megáll, hogy kicsit megigazítsa a ruháját.*
- Mindjárt ott is vagyunk. Na csapjunk a lovak közzé!* Azzal határozottan elindul a vámos felé. Amikor odaér köszönti az ott egybegyűlteket.*
- Tiszteletem! Remélem nem zavarunk?* Fejével biccent is az ittlévők felé. Egyelőre megvárja, hogy a másik fél is üdvözölje őket és, majd csak azután kezd bele az egészbe. Hangja bár határozott, de nem parancsoló vagy lenéző.*
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-04 15:40:22
Üzenet elküldve: 2020-10-04 15:40:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Patkányok, vihar fiai, őrség, mind ott kavarognak a fejében, és nem is nagyon érti, hogy ki kivel van igazából. Úgy érzi, hogy nincs értelme tovább feszegetni a témát. A nő esetleg még felháborodik, vagy fenyomja a feletteseinél. Pedig igazán nem akar semmit szegény törp, csak valamivel el akarja foglalni magát. Feladja hát "kutatását" és csak sóhajt egyet. *
-Semmi különösebb oka sincs. *Legyint a nő kérdésére. *
-Csak új vagyok a környéken, s szerettem volna megismerni az itteni viszonyokat.
-Szóval elkél a segíség?
*Nevet fel egy kissé. Való igaz, furcsa alakok fordulhatnak meg errefelé, és nem biztos, hogy mindnek fűlik a foga az adófizetéshez. Ő maga is emlékszik még a múltkori incidensre, mikor a nőt kirabolták. De inkább nem említi, mert egyrészt csak felesleges feszültséget szülne, másrészt pedig megígérte a nőnek, hogy nem említi senkinek. De azért nem gondolná, hogy valaki képes lenne megölni a sötételfet, mert nem képes egy jelentéktelen kis összeget kifizetni. *
-Miért, valaki talán megfenyegetett? Vagy történt valami komolyabb eset?
*Komolyabb eset alatt nem a lopást érti, hisz a maga módján az is elég komoly, de most inkább olyan esetre gondol, ahol párharcra került sor.
Közben lovasokat lát közeledni. Karba tett kézzel áll és hagyja, hogy a nő az átutazókkal foglalkozzon. Hacsak nem keverik bele őt is, hát csendben várakozik. *
*Patkányok, vihar fiai, őrség, mind ott kavarognak a fejében, és nem is nagyon érti, hogy ki kivel van igazából. Úgy érzi, hogy nincs értelme tovább feszegetni a témát. A nő esetleg még felháborodik, vagy fenyomja a feletteseinél. Pedig igazán nem akar semmit szegény törp, csak valamivel el akarja foglalni magát. Feladja hát "kutatását" és csak sóhajt egyet. *
-Semmi különösebb oka sincs. *Legyint a nő kérdésére. *
-Csak új vagyok a környéken, s szerettem volna megismerni az itteni viszonyokat.
-Szóval elkél a segíség?
*Nevet fel egy kissé. Való igaz, furcsa alakok fordulhatnak meg errefelé, és nem biztos, hogy mindnek fűlik a foga az adófizetéshez. Ő maga is emlékszik még a múltkori incidensre, mikor a nőt kirabolták. De inkább nem említi, mert egyrészt csak felesleges feszültséget szülne, másrészt pedig megígérte a nőnek, hogy nem említi senkinek. De azért nem gondolná, hogy valaki képes lenne megölni a sötételfet, mert nem képes egy jelentéktelen kis összeget kifizetni. *
-Miért, valaki talán megfenyegetett? Vagy történt valami komolyabb eset?
*Komolyabb eset alatt nem a lopást érti, hisz a maga módján az is elég komoly, de most inkább olyan esetre gondol, ahol párharcra került sor.
Közben lovasokat lát közeledni. Karba tett kézzel áll és hagyja, hogy a nő az átutazókkal foglalkozzon. Hacsak nem keverik bele őt is, hát csendben várakozik. *
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-03 20:57:27
Üzenet elküldve: 2020-10-03 20:57:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Han//
*Nem fog bele annak megvitatásába, hogy miért nem volt itt és mit tehetett volna. Egyrészt valahol ő maga is úgy érzi, hogy ez inkább lett volna az ő dolga, mint egy fehérszemélyé, másrészt könnyen elképzelhető, hogy Hanloren nem tehetett sokat. Akkor pedig mi végre volna a civakodás? Arról már nem is beszélve, hogy maga is érzi azt a másikat, mintha közeledne és valóban úgy lehet, hogy jelenleg nem sokat érnének ellene. Megfordítja a lovat és könnyű ügetésben indulnak a kikötő irányába. Úgy okoskodik, hogy lóháton előnyük lehet és Ő csak fordult el tőlük, hogy mindenestül elnyelje őket az ingovány. Ha a számítás helyes, nemsokára már szilárdabb talaj lehet lovának patái alatt.*
- Talán jobb is így. Próbálkoztunk, de nekem úgy tűnik, hogy Ő nem akarta.
*Ezt már az ork lelkének elvesztésére veti hátra, és ahogy érzi az elf testét nekisimulni a hátának, valamelyest erőlködnie kell, hogy bizonyos gondolatokat elhessegessen magától.*
- Magától értetődik, hogy méltó oltárt kell emelnünk neki. Ő szólott hozzám.
*Ezt nem kis büszkeséggel teszi hozzá, mert egyértelműnek veszi, hogy Sa'Tereth kettőjük közül őt részesítette ebben a kegyben.*
- Amon Ruadh megfelelő lehet. Oda nem járhat be akárki és ez fokozottan igaz Thargarodra, az erődre. Ott pedig ismerek pár félreeső zugot, ahol nem kéne hitetlenektől tartani. Ha pedig meglesz az oltár, fel is kell azt szentelni, Neki tetsző módon. Vérrel. Erre nem lehet megfelelőbb áldozat az a hitvány, aki nem átallott Ő ellen tenni.
*Közelednek már a barikád felé, a sötételf most is ott strázsál. Nirs elmosolyodik és állával mélységi felé bök.*
- És hogy biztosra mehessünk, az ő vérét is az oltáron akarom látni.
*Elhallgat, hogy Hanloren is mesélhessen vagy kérdezhessen, közben pedig úgy irányítja lovát, hogy megkerülhessék a hevenyészett barikádot. Persze az arcátlan vámszedő megpróbálhatja útjukat állni. Akkor alighanem kénytelen lesz megállítani hátasát. Egy csataménnel könnyűszerrel legázolhatná, de ez a leginkább utazásra megfelelő állat talán visszahőkölne egy eleven akadály láttán.*
*Nem fog bele annak megvitatásába, hogy miért nem volt itt és mit tehetett volna. Egyrészt valahol ő maga is úgy érzi, hogy ez inkább lett volna az ő dolga, mint egy fehérszemélyé, másrészt könnyen elképzelhető, hogy Hanloren nem tehetett sokat. Akkor pedig mi végre volna a civakodás? Arról már nem is beszélve, hogy maga is érzi azt a másikat, mintha közeledne és valóban úgy lehet, hogy jelenleg nem sokat érnének ellene. Megfordítja a lovat és könnyű ügetésben indulnak a kikötő irányába. Úgy okoskodik, hogy lóháton előnyük lehet és Ő csak fordult el tőlük, hogy mindenestül elnyelje őket az ingovány. Ha a számítás helyes, nemsokára már szilárdabb talaj lehet lovának patái alatt.*
- Talán jobb is így. Próbálkoztunk, de nekem úgy tűnik, hogy Ő nem akarta.
*Ezt már az ork lelkének elvesztésére veti hátra, és ahogy érzi az elf testét nekisimulni a hátának, valamelyest erőlködnie kell, hogy bizonyos gondolatokat elhessegessen magától.*
- Magától értetődik, hogy méltó oltárt kell emelnünk neki. Ő szólott hozzám.
*Ezt nem kis büszkeséggel teszi hozzá, mert egyértelműnek veszi, hogy Sa'Tereth kettőjük közül őt részesítette ebben a kegyben.*
- Amon Ruadh megfelelő lehet. Oda nem járhat be akárki és ez fokozottan igaz Thargarodra, az erődre. Ott pedig ismerek pár félreeső zugot, ahol nem kéne hitetlenektől tartani. Ha pedig meglesz az oltár, fel is kell azt szentelni, Neki tetsző módon. Vérrel. Erre nem lehet megfelelőbb áldozat az a hitvány, aki nem átallott Ő ellen tenni.
*Közelednek már a barikád felé, a sötételf most is ott strázsál. Nirs elmosolyodik és állával mélységi felé bök.*
- És hogy biztosra mehessünk, az ő vérét is az oltáron akarom látni.
*Elhallgat, hogy Hanloren is mesélhessen vagy kérdezhessen, közben pedig úgy irányítja lovát, hogy megkerülhessék a hevenyészett barikádot. Persze az arcátlan vámszedő megpróbálhatja útjukat állni. Akkor alighanem kénytelen lesz megállítani hátasát. Egy csataménnel könnyűszerrel legázolhatná, de ez a leginkább utazásra megfelelő állat talán visszahőkölne egy eleven akadály láttán.*
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-03 17:50:39
Üzenet elküldve: 2020-10-03 17:50:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//A kétarcú//
*A tejfehér ködben feketéllő hajó ugyan jóval gyorsabban halad az imbolygó kis ladiknál, a kettős még is képes követni, hisz a jókora hajótest szinte éket ver a ködben. Nem a dokkokat célozza meg, jóval beljebb, a nyílt vizen cövekel le.
Wrexan és Myr könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a rejtélyes hajó alighanem lehorgonyzott. Még a távolból láthatják, ahogy az éjfekete vitorlák szép lassan felvonódnak. A tenger sem válik már az előbbihez hasonló, feszített víztükörré, ahogy közelebb érnek. Megpillanthatják viszont a fedélzetet, mi oly kihaltnak fest, mintha egy árva lélek sem tartózkodna rajta. Kísérteties csöndben ringatózik a vízen, s csak ideges pillantások üdvözlik a partról.
Amennyiben a páros megközelíti a mólokat, a ködből egy ismerős alak bontakozik ki, hevesen, ám némán integetve feléjük. A csónak tulajdonosa az, s körötte ugyan még zajlik az élet, láthatóan mindenki roppant mód feszült.*
*A tejfehér ködben feketéllő hajó ugyan jóval gyorsabban halad az imbolygó kis ladiknál, a kettős még is képes követni, hisz a jókora hajótest szinte éket ver a ködben. Nem a dokkokat célozza meg, jóval beljebb, a nyílt vizen cövekel le.
Wrexan és Myr könnyedén kikövetkeztetheti, hogy a rejtélyes hajó alighanem lehorgonyzott. Még a távolból láthatják, ahogy az éjfekete vitorlák szép lassan felvonódnak. A tenger sem válik már az előbbihez hasonló, feszített víztükörré, ahogy közelebb érnek. Megpillanthatják viszont a fedélzetet, mi oly kihaltnak fest, mintha egy árva lélek sem tartózkodna rajta. Kísérteties csöndben ringatózik a vízen, s csak ideges pillantások üdvözlik a partról.
Amennyiben a páros megközelíti a mólokat, a ködből egy ismerős alak bontakozik ki, hevesen, ám némán integetve feléjük. A csónak tulajdonosa az, s körötte ugyan még zajlik az élet, láthatóan mindenki roppant mód feszült.*
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-02 08:31:44
Üzenet elküldve: 2020-10-02 08:31:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
*Összeszűkült tekintet, mindössze ennyi, amit kap. Sem egy durva megjegyzés, sem egy fenyegetés, sem egyéb. Még egy szó sem hagyja el a másik ajkát, Dhorisznak azonban annál jobb, legalább nem kell kötekedésbe belemennie. Türelmesen megvárja, míg előkerül az arany, s ugyan átszámolja, de egyébként zsebre vágja. A barikádot elhúzva engedi át a nőt, aztán pedig természetesen visszazárja. Az adóztatást követően rögtön kap is egy kérdést.*
- Hát igen, de egyébként a patkányokhoz tartoznak.
*Nem gondolja, hogy ez a név ismeretlen lenne a törpnek. Különben vállán átvetett kendője is tanúskodik arról, hogy ő is a patkányokhoz tartozik. Ismerősen cseng a törp által említett név a mélységi számára, bár ő nem emlékszik, hogy bármikor is találkozott volna velük. Gondolkozik kicsit, de végül - minthogy egyebet amúgy sem tud előbányászni elméjéből - megadja a feleletet:*
- Hallottam már a nevüket, de a fene tudja, kik ők. Szerintem még nem találkoztam velük. Miért kérdezed?
*Most már bátran átvált a tegező formulára, hiszen a másik is így kommunikál vele.*
*Összeszűkült tekintet, mindössze ennyi, amit kap. Sem egy durva megjegyzés, sem egy fenyegetés, sem egyéb. Még egy szó sem hagyja el a másik ajkát, Dhorisznak azonban annál jobb, legalább nem kell kötekedésbe belemennie. Türelmesen megvárja, míg előkerül az arany, s ugyan átszámolja, de egyébként zsebre vágja. A barikádot elhúzva engedi át a nőt, aztán pedig természetesen visszazárja. Az adóztatást követően rögtön kap is egy kérdést.*
- Hát igen, de egyébként a patkányokhoz tartoznak.
*Nem gondolja, hogy ez a név ismeretlen lenne a törpnek. Különben vállán átvetett kendője is tanúskodik arról, hogy ő is a patkányokhoz tartozik. Ismerősen cseng a törp által említett név a mélységi számára, bár ő nem emlékszik, hogy bármikor is találkozott volna velük. Gondolkozik kicsit, de végül - minthogy egyebet amúgy sem tud előbányászni elméjéből - megadja a feleletet:*
- Hallottam már a nevüket, de a fene tudja, kik ők. Szerintem még nem találkoztam velük. Miért kérdezed?
*Most már bátran átvált a tegező formulára, hiszen a másik is így kommunikál vele.*
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-01 10:50:14
Üzenet elküldve: 2020-10-01 10:50:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A barikádnál//
-Csak tessék, a világért sem akarnálak feltartani!
*Mondja nőnek, mikor az a vöröst akarja megadóztatni. Közeben Quikh hátrébb lép, s onnan figyeli az eseményeket. Kicsit kuncog magában, mikor hallja, hogy immár 40 az a bizonyos összeg, holott tegnap még csak 30 volt. ~No, hát valamiből meg kell élni, nem igaz? ~ Mondja csak úgy magának, de nem szól semmit., inkább a nő szavain elmélkedik. A kikőtői őrség megbízásából van itt, holott Quikh úgy értesült tegnap, hogy ilyesfajta szervezet nem létezik többé. Mindenképp érdekesnek tartja, s el is raktározza magában az információt.
Felhúzza szemöldökét, mikor a nő köp egyet a porba, de ismét csak hallgat. A pénz gond nélkül gazdát cserél, és mikor a vörös odébbáll, ismét a mélységihez fordul. *
-Szóval a kikötői őrség, eh? Azok akiket innen láttam elhaladni?
*Reméli, hogy a nő kifejti válaszát. Ha a válaszban nem esik szó egy másik szervezetről, melyről tegnap hallott a fogadóban, hát arra is rákérdez. *
-És kik azok a Vihar fiai? Hallottam, hogy emlegetik a nevüket itt-ott a lakónegyedben.
-Csak tessék, a világért sem akarnálak feltartani!
*Mondja nőnek, mikor az a vöröst akarja megadóztatni. Közeben Quikh hátrébb lép, s onnan figyeli az eseményeket. Kicsit kuncog magában, mikor hallja, hogy immár 40 az a bizonyos összeg, holott tegnap még csak 30 volt. ~No, hát valamiből meg kell élni, nem igaz? ~ Mondja csak úgy magának, de nem szól semmit., inkább a nő szavain elmélkedik. A kikőtői őrség megbízásából van itt, holott Quikh úgy értesült tegnap, hogy ilyesfajta szervezet nem létezik többé. Mindenképp érdekesnek tartja, s el is raktározza magában az információt.
Felhúzza szemöldökét, mikor a nő köp egyet a porba, de ismét csak hallgat. A pénz gond nélkül gazdát cserél, és mikor a vörös odébbáll, ismét a mélységihez fordul. *
-Szóval a kikötői őrség, eh? Azok akiket innen láttam elhaladni?
*Reméli, hogy a nő kifejti válaszát. Ha a válaszban nem esik szó egy másik szervezetről, melyről tegnap hallott a fogadóban, hát arra is rákérdez. *
-És kik azok a Vihar fiai? Hallottam, hogy emlegetik a nevüket itt-ott a lakónegyedben.
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-10-01 00:35:53
Üzenet elküldve: 2020-10-01 00:35:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A barikádnál//
*Összehúzott szemmel, gyanakvó pillantással méregeti a szokatlan mód barátságos sötételf hölgyet. Kutakodik emlékezetében, talán találkoztak már, talán nem, tudja fene, mióta kódorgott ő odakint és ezek mióta tanyáznak itt. Próbálja felidézni, mikor járt a kikötő otthonosan mocskos szövevényében, de képtelen felidézni. Szerencsétlen kis lakásába talán már be is tanyáztak. Akárhogy is igyekszik, nem bírja felidézni az elmúlt heteket. Mélyet sóhajtva búcsút int a fejtegetésnek a múlt homályáról, inkább fordítja figyelmét a nő szavai felé. ~A kikötői őrség? Különös. Emlékezhettem volna erre. No mindegy... Negyven arany, na ez azért felér egy rablással!~ Röviden mérlegeli magában, megéri-e kötekedni, de a végső következtetése az, hogy tulajdonképpen felesleges volna. Lehajolva kotorászni kezd bal csizmájában, halkan elkáromkodja magát, a jobb csizmát is áttapogatja, de sehogyan sem találja kis szütyőjét, amiben az aranyakat tartja. Halkan, morogva káromkodik, s felegyenesedve lecibálja a bal lábbelijét, a porba esik a kicsi erszény. Hangosan csörrennek az érmék, nem egészen érti, honnan van ennyi pénz nála. Megvonja a vállát, tulajdonképpen jobb, ha meglepően több, mintha meglepően kevesebb. Előkaparja a megadott összeget, flegmán, minden nőiességet nélkülözve köp egyet az útszéli porba, átnyújt 40 aranyat a kaput őrző Wylindhor Valdhorisznak.
Továbbra sem szól, hallgatása nem tüntetőleges, csupán túlságosan lusta energiát fektetni a szavak megformálásába. Amennyiben a sötételf nem talál benne kivetnivalót, lassú bandukolással folytatja útját a lakónegyed csavaros utcáinak irányába.*
*Összehúzott szemmel, gyanakvó pillantással méregeti a szokatlan mód barátságos sötételf hölgyet. Kutakodik emlékezetében, talán találkoztak már, talán nem, tudja fene, mióta kódorgott ő odakint és ezek mióta tanyáznak itt. Próbálja felidézni, mikor járt a kikötő otthonosan mocskos szövevényében, de képtelen felidézni. Szerencsétlen kis lakásába talán már be is tanyáztak. Akárhogy is igyekszik, nem bírja felidézni az elmúlt heteket. Mélyet sóhajtva búcsút int a fejtegetésnek a múlt homályáról, inkább fordítja figyelmét a nő szavai felé. ~A kikötői őrség? Különös. Emlékezhettem volna erre. No mindegy... Negyven arany, na ez azért felér egy rablással!~ Röviden mérlegeli magában, megéri-e kötekedni, de a végső következtetése az, hogy tulajdonképpen felesleges volna. Lehajolva kotorászni kezd bal csizmájában, halkan elkáromkodja magát, a jobb csizmát is áttapogatja, de sehogyan sem találja kis szütyőjét, amiben az aranyakat tartja. Halkan, morogva káromkodik, s felegyenesedve lecibálja a bal lábbelijét, a porba esik a kicsi erszény. Hangosan csörrennek az érmék, nem egészen érti, honnan van ennyi pénz nála. Megvonja a vállát, tulajdonképpen jobb, ha meglepően több, mintha meglepően kevesebb. Előkaparja a megadott összeget, flegmán, minden nőiességet nélkülözve köp egyet az útszéli porba, átnyújt 40 aranyat a kaput őrző Wylindhor Valdhorisznak.
Továbbra sem szól, hallgatása nem tüntetőleges, csupán túlságosan lusta energiát fektetni a szavak megformálásába. Amennyiben a sötételf nem talál benne kivetnivalót, lassú bandukolással folytatja útját a lakónegyed csavaros utcáinak irányába.*
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-30 21:51:00
Üzenet elküldve: 2020-09-30 21:51:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*Gond nélkül megtörténik az adófizetés, így Dhorisz sem látja akadályát Dalaf távozásának. Azért gyorsan leellenőrzi, hogy tényleg annyit kapott-e, amennyit kellett, majd zsebre vágja az érméket. ~Ez aztán jól megdobta a bevételt. Lehet, hogy időnként csak úgy át kéne engednem az erre áárókat, hogy aztán rájuk küldjem Jarhan csapatát? Áh, mégsem olyan jó ötlet, még a végén azt mondják, hogy csak kihasználom őket.~ Gondolataiból az egyik patkány hangja zökkenti ki, s mielőtt a másik szólna, ravaszkás vigyorral kérdezi a mélységi:*
- Na mi van, tőled is szedjek adót?* Reméli, viccelődése jól sül el. Ezek után meghallgatja az intő szavakat. Neki eddig nem volt gondja a Sellőházzal, a múltkor is milyen tisztességesen megvédték, amikor Burzhgorral arra jártak. Ettől függetlenül lehet, hogy igaza van a férfinak, s nem is száll vitába vele erről. A férfi kijelenti, hogy hamarosan kap majd egy rendes kaput ide, ami nem is kicsit számít jó hírnek.*
- Ó, köszönöm szépen. ~Rá is fér erre a szerencsétlen barikádra a csere.~
*A férfiak távozóra fogják, ám Dhorisz még nem pihenhet, egy ismerős bicegő alak tűnik fel. Tegnap már járt itt, s bizony neki engedélyezte az ingyen áthaladást. Széles mosollyal köszönti a törpöt.*
- Magának is szépet! Hát hogy a viharba ne emlékeznék!
*A férfi következő kijelentésével teljesen egyet tud érteni, még bólogat is hozzá mintegy megerősítésképpen. Ám az azt követő kérdés meglepi, de azért csak válaszol:*
- Igen, már ettem. Fontos az erőlét ehhez a munkához.
*A törp batyut kap elő, s felé nyújtja. Dhorisz kis ideig csak nézi a zsákot, nem tudja mire vélni a dolgot. Végül aztán kezét nyújtja érte.*
- Ez nagyon kedves, köszönöm szépen.* Ezt attól függetlenül mondja, hogy mit rejt a batyu. Belepillantva elemózsiára bukkan. Félre is teszi jó helyre, hisz később még jól jöhet. Aztán hangját lehalkítva teszi hozzá:*
- Ma már viszont nem engedhetem át fizetés nélkül.* Itt újból rendes hangerőn folytatja, ezzel megválaszolva egy újabb különös kérdést, amitől a mélységinek az az érzése támad, hogy a férfi valamit szeretne tőle.*
- Köszönöm kérdését, egészen jól megy. Bár az igazat megvallva elkéllne egy társ. Így egyedül kicsit nehéz, amikor egyszerre sokan vannak. Viszont kérek egy kis türelmet, valaki át akar menni.
*Itt természetesen arra a vörös nőre utal, aki beszélgetésük alatt a barikádhoz érkezett. Dhorisz éppen csak végigfuttatja tekintetét a jövevényen, elvégre itt a kikötőben nem tartozik a biztonságos dolgok közé, ha sokáig bámulsz valakit vagy valamit. Könnyen az életedbe kerülhet.*
- Üdvözlöm.* Köszönti barátságosan a nőt.*
- A kikötői őrség megbízásából adót szedek mindenkitől. Ezért tehát legyen szíves 40 aranyat befizetni, csak utána engedhetem át.* Mondandója elején a kis magyarázat azért kapott helyet, mert nem is oly rég kifogásolta egy szálas férfi ennek a hiányát. Így az erre vonatkozó kérdéseket máris megelőzte.*
//A barikádnál//
*Gond nélkül megtörténik az adófizetés, így Dhorisz sem látja akadályát Dalaf távozásának. Azért gyorsan leellenőrzi, hogy tényleg annyit kapott-e, amennyit kellett, majd zsebre vágja az érméket. ~Ez aztán jól megdobta a bevételt. Lehet, hogy időnként csak úgy át kéne engednem az erre áárókat, hogy aztán rájuk küldjem Jarhan csapatát? Áh, mégsem olyan jó ötlet, még a végén azt mondják, hogy csak kihasználom őket.~ Gondolataiból az egyik patkány hangja zökkenti ki, s mielőtt a másik szólna, ravaszkás vigyorral kérdezi a mélységi:*
- Na mi van, tőled is szedjek adót?* Reméli, viccelődése jól sül el. Ezek után meghallgatja az intő szavakat. Neki eddig nem volt gondja a Sellőházzal, a múltkor is milyen tisztességesen megvédték, amikor Burzhgorral arra jártak. Ettől függetlenül lehet, hogy igaza van a férfinak, s nem is száll vitába vele erről. A férfi kijelenti, hogy hamarosan kap majd egy rendes kaput ide, ami nem is kicsit számít jó hírnek.*
- Ó, köszönöm szépen. ~Rá is fér erre a szerencsétlen barikádra a csere.~
*A férfiak távozóra fogják, ám Dhorisz még nem pihenhet, egy ismerős bicegő alak tűnik fel. Tegnap már járt itt, s bizony neki engedélyezte az ingyen áthaladást. Széles mosollyal köszönti a törpöt.*
- Magának is szépet! Hát hogy a viharba ne emlékeznék!
*A férfi következő kijelentésével teljesen egyet tud érteni, még bólogat is hozzá mintegy megerősítésképpen. Ám az azt követő kérdés meglepi, de azért csak válaszol:*
- Igen, már ettem. Fontos az erőlét ehhez a munkához.
*A törp batyut kap elő, s felé nyújtja. Dhorisz kis ideig csak nézi a zsákot, nem tudja mire vélni a dolgot. Végül aztán kezét nyújtja érte.*
- Ez nagyon kedves, köszönöm szépen.* Ezt attól függetlenül mondja, hogy mit rejt a batyu. Belepillantva elemózsiára bukkan. Félre is teszi jó helyre, hisz később még jól jöhet. Aztán hangját lehalkítva teszi hozzá:*
- Ma már viszont nem engedhetem át fizetés nélkül.* Itt újból rendes hangerőn folytatja, ezzel megválaszolva egy újabb különös kérdést, amitől a mélységinek az az érzése támad, hogy a férfi valamit szeretne tőle.*
- Köszönöm kérdését, egészen jól megy. Bár az igazat megvallva elkéllne egy társ. Így egyedül kicsit nehéz, amikor egyszerre sokan vannak. Viszont kérek egy kis türelmet, valaki át akar menni.
*Itt természetesen arra a vörös nőre utal, aki beszélgetésük alatt a barikádhoz érkezett. Dhorisz éppen csak végigfuttatja tekintetét a jövevényen, elvégre itt a kikötőben nem tartozik a biztonságos dolgok közé, ha sokáig bámulsz valakit vagy valamit. Könnyen az életedbe kerülhet.*
- Üdvözlöm.* Köszönti barátságosan a nőt.*
- A kikötői őrség megbízásából adót szedek mindenkitől. Ezért tehát legyen szíves 40 aranyat befizetni, csak utána engedhetem át.* Mondandója elején a kis magyarázat azért kapott helyet, mert nem is oly rég kifogásolta egy szálas férfi ennek a hiányát. Így az erre vonatkozó kérdéseket máris megelőzte.*
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:20:42
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:20:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hatok múlva //
* Naz egy ideje már visszatért a kikötőbe. Befele jövet már nem úszta meg a adózást. Így aztán a vámosWylindhor Valdhorisz sikeresen beszedhette az ő30 aranyát is. De ez már régen volt. Azóta már Lisével is különváltak. Őszintén szólva hiányzik neki a vad vörös. Azóta csak itt tengődik, bár egészen jól megy sora. Összelopja a napi betevőre valót. Sokat iszik, szerencsejátékozik és az örömlányoktól sem sajnálja a pénzt. De hiába ez a sok jó már kezdi unni. Már gondolkodott rajta, hogy felmenjen a városba, de itt olyan jó dolga van. Így aztán ez csak terv marad. Lisé, ha látná biztos jól meg is verné, hogy milyen léhűtő lett belőle. Hiányzik neki az a tűz, az a vadság és tudatlanság, ami a lány volt. Végül is ez már a múlt. Most a jelenben kell élnie, így aztán nagyon is úgy néz ki, hogy a mai este is egy lesz az átmulatottak közül.*
* Naz egy ideje már visszatért a kikötőbe. Befele jövet már nem úszta meg a adózást. Így aztán a vámosWylindhor Valdhorisz sikeresen beszedhette az ő30 aranyát is
. De ez már régen volt. Azóta már Lisével is különváltak. Őszintén szólva hiányzik neki a vad vörös. Azóta csak itt tengődik, bár egészen jól megy sora. Összelopja a napi betevőre valót. Sokat iszik, szerencsejátékozik és az örömlányoktól sem sajnálja a pénzt. De hiába ez a sok jó már kezdi unni. Már gondolkodott rajta, hogy felmenjen a városba, de itt olyan jó dolga van. Így aztán ez csak terv marad. Lisé, ha látná biztos jól meg is verné, hogy milyen léhűtő lett belőle. Hiányzik neki az a tűz, az a vadság és tudatlanság, ami a lány volt. Végül is ez már a múlt. Most a jelenben kell élnie, így aztán nagyon is úgy néz ki, hogy a mai este is egy lesz az átmulatottak közül.*
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:47:11
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:47:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A barikádnál//
*Álmatag tekintettel hagyja el a fák frusztrálóan sötét, amorf árnyakkal teljes légkörét. Kesztyűit megigazítja egy zavart, alibi jellegű mozdulattal, túlságosan elmélázott, talán nem megfelelő belépővel ért a nyílt terepre. ~Mindegy, nem számít. Talán nem figyelt épp senki.~ Tekintetét felemeli, lassítva léptein lassan körülnéz. Megakad a tekintete a célja felé vezető úton éktelenkedő barikádon. ~Ez valami új? Vagy eddig is itt volt?~ Ködbe vész előtte az elmúlt időszak, nehezére esik körvonalazni, mi volt a valóság, és mi tartozik delíriumos képzelgéseinek világába. Ideje volna valami tisztességes, rendszeres elfoglaltság után néznie, hátha az összefogná kissé életét. Rosszul leplezett tanácstalansággal érkezik a barikád elé, csendesen megáll, ötlete sincs, mit mondjon. Nézelődik mindenfelé, de agya nem egészen fogadja be látványt, inkább csak várakozik, hátha valaki vakkant felé valamiféle utasítást. Most nincs kedve ellenkezni senkivel, a lehető leggyorsabban szeretne eltűnni a szűkös utcák bűzében, keresve egy helyet, ahol békében nekiállhat pusztítani önmagát lassú mérgek segítségével.*
*Álmatag tekintettel hagyja el a fák frusztrálóan sötét, amorf árnyakkal teljes légkörét. Kesztyűit megigazítja egy zavart, alibi jellegű mozdulattal, túlságosan elmélázott, talán nem megfelelő belépővel ért a nyílt terepre. ~Mindegy, nem számít. Talán nem figyelt épp senki.~ Tekintetét felemeli, lassítva léptein lassan körülnéz. Megakad a tekintete a célja felé vezető úton éktelenkedő barikádon. ~Ez valami új? Vagy eddig is itt volt?~ Ködbe vész előtte az elmúlt időszak, nehezére esik körvonalazni, mi volt a valóság, és mi tartozik delíriumos képzelgéseinek világába. Ideje volna valami tisztességes, rendszeres elfoglaltság után néznie, hátha az összefogná kissé életét. Rosszul leplezett tanácstalansággal érkezik a barikád elé, csendesen megáll, ötlete sincs, mit mondjon. Nézelődik mindenfelé, de agya nem egészen fogadja be látványt, inkább csak várakozik, hátha valaki vakkant felé valamiféle utasítást. Most nincs kedve ellenkezni senkivel, a lehető leggyorsabban szeretne eltűnni a szűkös utcák bűzében, keresve egy helyet, ahol békében nekiállhat pusztítani önmagát lassú mérgek segítségével.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:19:44
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:19:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A feszültségektől nem éppen mentes helyzet hamarosan rendeződni kezd és így mindenki kicsit nyugodtabban veheti a levegőt. Dalaf átadja az aranyat, amelyet a négy zsivány árgus szemekkel figyel, hiszen Jarhan a lelkükre kötötte, hogy hajtsák végre a parancsot. Amint az átadás megtörténik a vörös és csöndes kísérője azonnal indulni akar, amely mindenki számra teljesen érthető.*
- Húzd meg magad cimbora! *Kiabálják Dalaf után, de pár fintorgás, vagy épp mosoly után nem tesznek semmi különleges mozdulatot, így aki akar most szabadon távozhat.
A négy fickóból az egyik, aki kissé okosabban látszik a többinél, még talán az is elmondható, hogy jobban öltözött lép oda Dhoriszhoz, hogy pár gondolatot megosszon vele.*
- Te Dhorisz. *Súgja oda bizalmasan, mint aki nagy titkot akarna elárulni, majd kacsint egyet és mindenki által hallható hangerővel folytatja, hogy a két esetlegesen távozó Sellő is meghallhassa.*
- Vigyázz ezekkel a Sellő béli alakokkal. Ott vernek át, ahol tudnak. *Mondja bizalmaskodva és úgy előadva, mintha ez valami hatalmas információ és okítás lenne. Természetesen érezhető a hangján a bajtársiasság és a jóindulat.*
- No meg persze Jarhan hamarosan meglátogat majd és azt mondta, hogy egy komolyabb kis határkaput építünk neked ide mert jól végzed a dolgodat. *Vigyorodik el egyet majd csípős idő miatt az ingújába törli taknyos orrát és folytatja.*
- Túl sok a kém a városban. Meg kell védenünk magunkat. Sunyi kis népek jönnek északról, akik okoskodnak, meg sokat beszélnek és folyamatosan csak okosakat meg nagyokat mondanak. *Majd kihúzza magát és a bal kezét ökölbe szorítja és a jobb tenyerébe csapja hirtelen.*
- De mi majd kitekerjük azt az okoskodó gúnár nyakukat! *Pillant azonnal a háta mögé Dalafra és Darelldre, majd azonnal vissza Dhoriszra.*
- Na így már rendben leszünk. Most megyünk is. Jó munkát. *Megfordul és pár lépés után elindul vissza a kikötő nem kis városába. A banda többi tagja is követi példáját és csak a gyermekek maradnak a fákon, hogy továbbra is szem előtt tartsák a kikötő érdekeit.*
//A barikádnál//
*A feszültségektől nem éppen mentes helyzet hamarosan rendeződni kezd és így mindenki kicsit nyugodtabban veheti a levegőt. Dalaf átadja az aranyat, amelyet a négy zsivány árgus szemekkel figyel, hiszen Jarhan a lelkükre kötötte, hogy hajtsák végre a parancsot. Amint az átadás megtörténik a vörös és csöndes kísérője azonnal indulni akar, amely mindenki számra teljesen érthető.*
- Húzd meg magad cimbora! *Kiabálják Dalaf után, de pár fintorgás, vagy épp mosoly után nem tesznek semmi különleges mozdulatot, így aki akar most szabadon távozhat.
A négy fickóból az egyik, aki kissé okosabban látszik a többinél, még talán az is elmondható, hogy jobban öltözött lép oda Dhoriszhoz, hogy pár gondolatot megosszon vele.*
- Te Dhorisz. *Súgja oda bizalmasan, mint aki nagy titkot akarna elárulni, majd kacsint egyet és mindenki által hallható hangerővel folytatja, hogy a két esetlegesen távozó Sellő is meghallhassa.*
- Vigyázz ezekkel a Sellő béli alakokkal. Ott vernek át, ahol tudnak. *Mondja bizalmaskodva és úgy előadva, mintha ez valami hatalmas információ és okítás lenne. Természetesen érezhető a hangján a bajtársiasság és a jóindulat.*
- No meg persze Jarhan hamarosan meglátogat majd és azt mondta, hogy egy komolyabb kis határkaput építünk neked ide mert jól végzed a dolgodat. *Vigyorodik el egyet majd csípős idő miatt az ingújába törli taknyos orrát és folytatja.*
- Túl sok a kém a városban. Meg kell védenünk magunkat. Sunyi kis népek jönnek északról, akik okoskodnak, meg sokat beszélnek és folyamatosan csak okosakat meg nagyokat mondanak. *Majd kihúzza magát és a bal kezét ökölbe szorítja és a jobb tenyerébe csapja hirtelen.*
- De mi majd kitekerjük azt az okoskodó gúnár nyakukat! *Pillant azonnal a háta mögé Dalafra és Darelldre, majd azonnal vissza Dhoriszra.*
- Na így már rendben leszünk. Most megyünk is. Jó munkát. *Megfordul és pár lépés után elindul vissza a kikötő nem kis városába. A banda többi tagja is követi példáját és csak a gyermekek maradnak a fákon, hogy továbbra is szem előtt tartsák a kikötő érdekeit.*
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-27 17:22:53
Üzenet elküldve: 2020-09-27 17:22:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Wylindhor Valdhorisz//
//A barikádnál//
*Miután rendbeszedte magát a fogadóban, és kissé meg is pihent, úgy dönt ideje valami elfoglaltság után nézni. Nincs is más ötlete, mint visszamenni a barikádhoz. Tegnap óta ezen forog az agya. Elsősorban azért, hogy háláját fejezze ki a nőnek, másrészt pedig, mert kíváncsi ki is mozgatja errefelé a szálakat. A fogadósnő nem tudott igazán kielégítő választ adni, így hát igyekszik első kézből információt szerezni. Azonban nem árt, ha óvatos. Néhány túl kíváncsi kérdés nem egy ember életébe került már.
Gyorsan átvág a lakónegyeden, majd a dokkok körül forgolódik. Lévén, hogy még csak második alkalommal jár errefelé, kis időbe telik, míg megtalálja a barikádot. Már messziről megpillantja. Kisebb tömeget vél felfedezni, talán valami őrök. Szerencsére, mire odaér már feloszlik a gyülekező. Ha nem, hát addig vár amíg a nő végre szabad, s csak utána közelít. *
-Szép napot!
-Remélem még emlékszel rám. Tegnap jártam erre, igaz kissé rosszabb állapotban.
*Reméli, hogy a nő emlékszik rá. Nem akarja említeni, hogy a nő ingyen engedte át, hátha egy felettese meghallja. *
-Úgy látom nem nagyon van most forgalom. Mondd csak, ettél már ma?
*Választól függetlenül, kinyitja táskáját, és a fogadóban vásárolt egyik úti batyut nyújtja a nőnek. Reméli, hogy elfogadja, és azt is, hogy veszi a lapot, és tudomásul veszi, hogy ez a hála jele, a tegnapiért. *
-Na és? Hogy megy az üzlet?
//A barikádnál//
*Miután rendbeszedte magát a fogadóban, és kissé meg is pihent, úgy dönt ideje valami elfoglaltság után nézni. Nincs is más ötlete, mint visszamenni a barikádhoz. Tegnap óta ezen forog az agya. Elsősorban azért, hogy háláját fejezze ki a nőnek, másrészt pedig, mert kíváncsi ki is mozgatja errefelé a szálakat. A fogadósnő nem tudott igazán kielégítő választ adni, így hát igyekszik első kézből információt szerezni. Azonban nem árt, ha óvatos. Néhány túl kíváncsi kérdés nem egy ember életébe került már.
Gyorsan átvág a lakónegyeden, majd a dokkok körül forgolódik. Lévén, hogy még csak második alkalommal jár errefelé, kis időbe telik, míg megtalálja a barikádot. Már messziről megpillantja. Kisebb tömeget vél felfedezni, talán valami őrök. Szerencsére, mire odaér már feloszlik a gyülekező. Ha nem, hát addig vár amíg a nő végre szabad, s csak utána közelít. *
-Szép napot!
-Remélem még emlékszel rám. Tegnap jártam erre, igaz kissé rosszabb állapotban.
*Reméli, hogy a nő emlékszik rá. Nem akarja említeni, hogy a nő ingyen engedte át, hátha egy felettese meghallja. *
-Úgy látom nem nagyon van most forgalom. Mondd csak, ettél már ma?
*Választól függetlenül, kinyitja táskáját, és a fogadóban vásárolt egyik úti batyut nyújtja a nőnek. Reméli, hogy elfogadja, és azt is, hogy veszi a lapot, és tudomásul veszi, hogy ez a hála jele, a tegnapiért. *
-Na és? Hogy megy az üzlet?
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:23:47
Üzenet elküldve: 2020-09-25 17:23:47
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
* Az adószedő könnyedén veszi a dolgot, ami nagy változás a Jarhan nem túlságosan finom viselkedése után. A szavakkal ettől még játszadoznak, de ez megint nem csak rátartozik. neki védeni kell és nem pénzügyi tanácsokat adnia. Úgy néz ki, hogy erre nem is lesz szükség, mivel látszólag megegyezésre kerül a sor. Közben semmi jelentős nem történik azon kívül, hogy a kölyköt elzavarják. Darelldet ez a legkevésbé sem izgatja. Sőt örül is neki, hogy nem itt lebzsel körülöttük. Mivel ő már régóta él itt, ezért nem lepődik meg semmilyen csúnya beszéden vagy tetten. Mellesleg a nők akik itt élnek lent a kikötőben nagyon is hasonlítanak az itt álló férfiakra. Ha lett volna a bandában egy is közülük, akkor is ugyanúgy ércelődöt volna a vörösön. Na, de a lényeg most az, hogy a fizetés után szabadon távozhatnak-e. Ha nem tartóztatják őket, akkor az elf mellett indul vissza a Sellőházba. Reméli, hogy semmi baj nem történt ott távollétében.*
//A barikádnál//
* Az adószedő könnyedén veszi a dolgot, ami nagy változás a Jarhan nem túlságosan finom viselkedése után. A szavakkal ettől még játszadoznak, de ez megint nem csak rátartozik. neki védeni kell és nem pénzügyi tanácsokat adnia. Úgy néz ki, hogy erre nem is lesz szükség, mivel látszólag megegyezésre kerül a sor. Közben semmi jelentős nem történik azon kívül, hogy a kölyköt elzavarják. Darelldet ez a legkevésbé sem izgatja. Sőt örül is neki, hogy nem itt lebzsel körülöttük. Mivel ő már régóta él itt, ezért nem lepődik meg semmilyen csúnya beszéden vagy tetten. Mellesleg a nők akik itt élnek lent a kikötőben nagyon is hasonlítanak az itt álló férfiakra. Ha lett volna a bandában egy is közülük, akkor is ugyanúgy ércelődöt volna a vörösön. Na, de a lényeg most az, hogy a fizetés után szabadon távozhatnak-e. Ha nem tartóztatják őket, akkor az elf mellett indul vissza a Sellőházba. Reméli, hogy semmi baj nem történt ott távollétében.*
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:39:45
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:39:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*Dalaf minden hazugság nélkül állíthatja mostanra, hogy a Patkányok nem éppen finoman fejezik ki a gondolataikat. Érthetetlenül ellenségesek és agresszívak. Persze nem, mintha Dalaf nem ordibált volna soha torkaszakadtából vagy káromkodna bizonyos helyzetekbe szívesen, de a körülötte lévők, olyan szinten űzik a mocskos szavakat a beszédükben, hogy ha a külsőjük nem is a viselkedésük minden rendes nőt elriaszt. Bár ez az ő dolguk, Dalaf a nőkkel foglalkozik, neki tudnia kell velük bánni más nem nagyon számít. Eközben a négy fickó és Dhorisz között egy kisebb párbeszéd zajlik, de ő inkább nem szól bele, türelmesen hallgat, majd amikor az utolsó mondat is elhangzik cselekedni kezd. Kiszámolja a kerek 250 aranyat, majd mindenki szeme láttára, trükközések nélkül átnyújta Wylindhor Valdhorisz számára a megkésett összeget. *
- Ezzel végeztünk is. Ha megengedik távoznék. További szép napot! *Fordul a Patkányok és Dhorisz felé, ha pedig senkinek semmi ellenvetése nincs a mondandójához ő maga útnak indul vissza a Sellőház felé. *
//A barikádnál//
*Dalaf minden hazugság nélkül állíthatja mostanra, hogy a Patkányok nem éppen finoman fejezik ki a gondolataikat. Érthetetlenül ellenségesek és agresszívak. Persze nem, mintha Dalaf nem ordibált volna soha torkaszakadtából vagy káromkodna bizonyos helyzetekbe szívesen, de a körülötte lévők, olyan szinten űzik a mocskos szavakat a beszédükben, hogy ha a külsőjük nem is a viselkedésük minden rendes nőt elriaszt. Bár ez az ő dolguk, Dalaf a nőkkel foglalkozik, neki tudnia kell velük bánni más nem nagyon számít. Eközben a négy fickó és Dhorisz között egy kisebb párbeszéd zajlik, de ő inkább nem szól bele, türelmesen hallgat, majd amikor az utolsó mondat is elhangzik cselekedni kezd. Kiszámolja a kerek 250 aranyat, majd mindenki szeme láttára, trükközések nélkül átnyújta Wylindhor Valdhorisz számára a megkésett összeget.
*- Ezzel végeztünk is. Ha megengedik távoznék. További szép napot! *Fordul a Patkányok és Dhorisz felé, ha pedig senkinek semmi ellenvetése nincs a mondandójához ő maga útnak indul vissza a Sellőház felé. *
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 21:27:05
Üzenet elküldve: 2020-09-24 21:27:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A mélységi türelmesen meghallgatja Dalaf kis bocsánatkérő monológját. Nem haragszik ő, elvégre sokan nem tudnak még erről. Igaz, a 250 arany összege meglepi, ám érzelmeit közömbös arckifejezéssel palástolja. Ugyanakkor pedig örül neki, ez eléggé meglódítja a melót.*
- Jaj, ugyan, nem történt semmi.* Legyint könnyedén.*
- De minthogy már tudja, a következő alkalommal már figyelmeztetés nélkül is tud fizetni.* Hangján nem érezni semmilyen érzelmet, tárgyilagosan beszél.*
- Igen, 250 arany megfelelő összeg. ~Nagyon is megfelelő.~* S gondolatban csak úgy dörzsöli tenyereit a siker hatására. Idő közben az egyik gyereket jól rendre utasítják. Dhorisz nem szól bele, nem az ő asztala megoldani mások problémáját. Persze figyelme lankadatlan az eseményektől függetlenül. Hamar meg is kapja a választ, miszerint a Sellőből rángatták vissza a barikádhoz adót fizetni. Magában bizony elkönyveli, hogy a vörös férfi igazán jó helyet választott magának megpihenésre. Vagy akármire, amit tervez. Tényleg nem egy kiktipikus kikötői hely, sőt, messze kiemelkedik minőségben például a Rókához képest. Bár nyilvánvalóan van egy réteg, amelyiknek a Róka is tökéletesen elegendő egy berúgásra.
Úgy tűnik a banda egyik tagja kezd türelmetlen lenni amiatt, hogy a fizetés még nem történt meg. Jóindulatúan leinti a férfit, persze nyilván nem vezéri stílusban, s mindössze annyit hivatott ez kifejezni, hogy nem történt semmi gubanc, minden a legtökéletesebb rendben halad. Azért csak még hozzáteszi:*
- Mindjárt fizet, nincs trükközés. Kezeskedem róla.* Megint csak tárgyilagosan beszél, nehogy kiérezzék érzelmeit. Egyébként jelenleg csak jogosnak tartja az elmaradás pótlását, s röpke időre még egy kis csel is megvillan a fejében. Úgy tesz, mintha Dalaf kevesebbet adna, így próbál kisajtolni 300 aranyhoz még közelebb eső összeget. De aztán el is veti, mert eszébe jut, hogy Jarhan kérte a 250 arany kárpótlást. Egyszerű adószedőként pedig nem áll módjában felülírni a pillanatnyi vezetője döntését.*
//A barikádnál//
*A mélységi türelmesen meghallgatja Dalaf kis bocsánatkérő monológját. Nem haragszik ő, elvégre sokan nem tudnak még erről. Igaz, a 250 arany összege meglepi, ám érzelmeit közömbös arckifejezéssel palástolja. Ugyanakkor pedig örül neki, ez eléggé meglódítja a melót.*
- Jaj, ugyan, nem történt semmi.* Legyint könnyedén.*
- De minthogy már tudja, a következő alkalommal már figyelmeztetés nélkül is tud fizetni.* Hangján nem érezni semmilyen érzelmet, tárgyilagosan beszél.*
- Igen, 250 arany megfelelő összeg. ~Nagyon is megfelelő.~* S gondolatban csak úgy dörzsöli tenyereit a siker hatására. Idő közben az egyik gyereket jól rendre utasítják. Dhorisz nem szól bele, nem az ő asztala megoldani mások problémáját. Persze figyelme lankadatlan az eseményektől függetlenül. Hamar meg is kapja a választ, miszerint a Sellőből rángatták vissza a barikádhoz adót fizetni. Magában bizony elkönyveli, hogy a vörös férfi igazán jó helyet választott magának megpihenésre. Vagy akármire, amit tervez. Tényleg nem egy kiktipikus kikötői hely, sőt, messze kiemelkedik minőségben például a Rókához képest. Bár nyilvánvalóan van egy réteg, amelyiknek a Róka is tökéletesen elegendő egy berúgásra.
Úgy tűnik a banda egyik tagja kezd türelmetlen lenni amiatt, hogy a fizetés még nem történt meg. Jóindulatúan leinti a férfit, persze nyilván nem vezéri stílusban, s mindössze annyit hivatott ez kifejezni, hogy nem történt semmi gubanc, minden a legtökéletesebb rendben halad. Azért csak még hozzáteszi:*
- Mindjárt fizet, nincs trükközés. Kezeskedem róla.* Megint csak tárgyilagosan beszél, nehogy kiérezzék érzelmeit. Egyébként jelenleg csak jogosnak tartja az elmaradás pótlását, s röpke időre még egy kis csel is megvillan a fejében. Úgy tesz, mintha Dalaf kevesebbet adna, így próbál kisajtolni 300 aranyhoz még közelebb eső összeget. De aztán el is veti, mert eszébe jut, hogy Jarhan kérte a 250 arany kárpótlást. Egyszerű adószedőként pedig nem áll módjában felülírni a pillanatnyi vezetője döntését.*
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 11:17:01
Üzenet elküldve: 2020-09-24 11:17:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*A csapat végérvényesen megérkezik és erről most már minden résztvevője egyértelmű tudomást vesz. Dalaf Dhoriszhoz lép közelebb, miközben a négy patkány kisérő hátrébb maradnak, hogy az adószedő és a vörös intézni tudja a dolgát. Csak a gyermek marad Dalaf közelében, aki ügyetlenkedve ugyan, de végül megmenekül az eséstől. Ahogy elkapják a kezét, megijed és az elfre néz, majd pár pillanat után azonnal kiszabadítja magát és pár lépést hátrál, majd félve a négy fickóra néz, akik nem hagyják szó nélkül a történteket.*
- Takarodj vissza a helyedre kölyök! *A fiú fülét farkát behúzva mászik vissza egy közeli fára, amely a csapat mögött található. Ha bárki körbe tekint a barikád környékén sok gyermeket láthat, akik mintha őrszemként kémlelnék a tájat. Figyelmük szinte mindenre kiterjed és aligha akad olyan dolog, miről a környéken ne tudnának.
A négy fickó nem szól bele eleinte Dhorisz és Dalaf tárgyalgatásába, de amikor Dalaf még mindig nem perkálja ki az összeget, akkor az egyikük morcosan odaszól.*
- Csipkedd magad vörös! Jarhan kétszázötven aranyat mondott, ne trükközzél! *Nem túl értelmes banda azt meg kell hagyni, de ha valamit a felettesük meghagy, akkor azt pontról pontra teljesíteni kívánják. Ez jól megfigyelhető a jelenlévők számára.
Mindeközben Nirssel és Darelldel nem foglalkozik egyetlen patkány őr sem, így akár szabadon távozhatnak is. Pusztán csak a gyermekek kis csoportja tartja őket szemmel.*
//A barikádnál//
*A csapat végérvényesen megérkezik és erről most már minden résztvevője egyértelmű tudomást vesz. Dalaf Dhoriszhoz lép közelebb, miközben a négy patkány kisérő hátrébb maradnak, hogy az adószedő és a vörös intézni tudja a dolgát. Csak a gyermek marad Dalaf közelében, aki ügyetlenkedve ugyan, de végül megmenekül az eséstől. Ahogy elkapják a kezét, megijed és az elfre néz, majd pár pillanat után azonnal kiszabadítja magát és pár lépést hátrál, majd félve a négy fickóra néz, akik nem hagyják szó nélkül a történteket.*
- Takarodj vissza a helyedre kölyök! *A fiú fülét farkát behúzva mászik vissza egy közeli fára, amely a csapat mögött található. Ha bárki körbe tekint a barikád környékén sok gyermeket láthat, akik mintha őrszemként kémlelnék a tájat. Figyelmük szinte mindenre kiterjed és aligha akad olyan dolog, miről a környéken ne tudnának.
A négy fickó nem szól bele eleinte Dhorisz és Dalaf tárgyalgatásába, de amikor Dalaf még mindig nem perkálja ki az összeget, akkor az egyikük morcosan odaszól.*
- Csipkedd magad vörös! Jarhan kétszázötven aranyat mondott, ne trükközzél! *Nem túl értelmes banda azt meg kell hagyni, de ha valamit a felettesük meghagy, akkor azt pontról pontra teljesíteni kívánják. Ez jól megfigyelhető a jelenlévők számára.
Mindeközben Nirssel és Darelldel nem foglalkozik egyetlen patkány őr sem, így akár szabadon távozhatnak is. Pusztán csak a gyermekek kis csoportja tartja őket szemmel.*
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 10:19:52
Üzenet elküldve: 2020-09-24 10:19:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
* Útközben csapódik hozzájuk egy kölyök, de lényegében szinte senki nem is vesz róla tudomást. Így aztán Darelld csak egy dologra tud gondolni. Szoros kapcsolatban állhat a Patkányokkal a fiú. A többi társa is ott játszadozik az út menti fákon körül. Lehet, hogy Dalafnak ez nem jelent semmit, de a marcona őr, jól tudja, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Veszélyes környék veszélyes gyerekeket szül. Lopnak, kémkednek és, ha úgy van a torkod is elmetszik, ha nem vigyázol. Így aztán a fiúra külön figyelmet szentel emberünk. A barikádnál éppen van valakivel tárgyal a vámos, de ez nem tartozik rá. Darelld csak biccent az ott lévőknek és kész. Dalaf beszél így aztán már csak ki kell várnia a végét. Egyelőre még minden rendben megy és szeretné a férfi, ha ez így is maradna a továbbiakban is.*
//A barikádnál//
* Útközben csapódik hozzájuk egy kölyök, de lényegében szinte senki nem is vesz róla tudomást. Így aztán Darelld csak egy dologra tud gondolni. Szoros kapcsolatban állhat a Patkányokkal a fiú. A többi társa is ott játszadozik az út menti fákon körül. Lehet, hogy Dalafnak ez nem jelent semmit, de a marcona őr, jól tudja, hogy érdemes rájuk odafigyelni. Veszélyes környék veszélyes gyerekeket szül. Lopnak, kémkednek és, ha úgy van a torkod is elmetszik, ha nem vigyázol. Így aztán a fiúra külön figyelmet szentel emberünk. A barikádnál éppen van valakivel tárgyal a vámos, de ez nem tartozik rá. Darelld csak biccent az ott lévőknek és kész. Dalaf beszél így aztán már csak ki kell várnia a végét. Egyelőre még minden rendben megy és szeretné a férfi, ha ez így is maradna a továbbiakban is.*
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:42:12
Üzenet elküldve: 2020-09-24 08:42:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
*Az adószedő nagyban elvan foglalva egy kéretlenül fizető férfivel és noha Dalaf nem ismeri a teljes történetet biztos benne, hogy tényleg nehéz lehet a mélységinek a munka. Közben egy nem is, olyan messzi gyermekcsoportból egy kisfiú látszik feléjük szaladni halvány mosollyal az arcán Dalafban meg szinte abban a pillanatban kapcsolódik be az apa jelző és ettől a pillanattól, csak a gyermekre figyel, mintha csak az övé lenne. Őszintén szólva félti őt az őröktől és a többieket a rengeteg részeg hajóstól aki erre jár, de nem tehet semmit ez pedig szomorú. Aztán egy kis idővel később a Dhorisz nevezetű nő felkiált és beszélni kezd hozzá. *
- Jó napot, hölgyem! Igen jártam, már ma erre bocsásson meg nem tudtam az itteni adószedésről, ha máshogy lett volna rögtön fizetek. Az urak, úgy értesítettek 250 arany lesz a végösszeg. Ez megfelel? Pusztán, mert akkor fizetnék is. *Dalaf végig udvarias sőt mi több még egy halvány mosoly is bujkál a szája szélén, mert valahogy a nő kevésbé tűnik számára taszító személyiségnek, mint az az öt Patkány nevezetű. Furcsának tűnhet egy, ilyen helyzetben ennyire tiszteletteljesen megszólítani egy mélységit mégis a vörös, így látja ezt jónak. Nem tett ellene semmit a fekete hajú, hogy ne adja meg a megfelelő illemet felé, de a viselkedése egyáltalán nem megy át ficsúri nyáladzásba. *
- Ha nem bánja erre én válaszolnék, nem kedvelem azt a jelzőt amit a társai használnak. Munkakeresésből tértem be a Sellőházba, ott találtak rám. *Dalaf direkt nem használja a hímringyó kifejezést, mert egyszerűen már belefáradt a hangzásába és amíg ezen gondolkodik a mellettük lévő gyermek megbotlani látszik egy kis kavicsban amivel játszadozott, úgyhogy az elf kezei hirtelen gyorsasággal nyúlnak a fiú után miközben egy pillanatra a szíve is megáll, de aztán ahogy újra kiegyenesedik a kölyök megnyugvás költözik a szívébe és halványan elmosolyodik. Egyeseknek fel is tűnhet mennyivel jobb kedvében van a gyerekek társaságában, de ez semmi romlottat nem takar pusztán egyszerű kis jele annak, hogy jól bánik a gyerekekkel. Ha nő lenne minden bizonnyal dadaként dolgozna, de erre kevés az esélye férfiként. *
//A barikádnál//
*Az adószedő nagyban elvan foglalva egy kéretlenül fizető férfivel és noha Dalaf nem ismeri a teljes történetet biztos benne, hogy tényleg nehéz lehet a mélységinek a munka. Közben egy nem is, olyan messzi gyermekcsoportból egy kisfiú látszik feléjük szaladni halvány mosollyal az arcán Dalafban meg szinte abban a pillanatban kapcsolódik be az apa jelző és ettől a pillanattól, csak a gyermekre figyel, mintha csak az övé lenne. Őszintén szólva félti őt az őröktől és a többieket a rengeteg részeg hajóstól aki erre jár, de nem tehet semmit ez pedig szomorú. Aztán egy kis idővel később a Dhorisz nevezetű nő felkiált és beszélni kezd hozzá. *
- Jó napot, hölgyem! Igen jártam, már ma erre bocsásson meg nem tudtam az itteni adószedésről, ha máshogy lett volna rögtön fizetek. Az urak, úgy értesítettek 250 arany lesz a végösszeg. Ez megfelel? Pusztán, mert akkor fizetnék is. *Dalaf végig udvarias sőt mi több még egy halvány mosoly is bujkál a szája szélén, mert valahogy a nő kevésbé tűnik számára taszító személyiségnek, mint az az öt Patkány nevezetű. Furcsának tűnhet egy, ilyen helyzetben ennyire tiszteletteljesen megszólítani egy mélységit mégis a vörös, így látja ezt jónak. Nem tett ellene semmit a fekete hajú, hogy ne adja meg a megfelelő illemet felé, de a viselkedése egyáltalán nem megy át ficsúri nyáladzásba. *
- Ha nem bánja erre én válaszolnék, nem kedvelem azt a jelzőt amit a társai használnak. Munkakeresésből tértem be a Sellőházba, ott találtak rám. *Dalaf direkt nem használja a hímringyó kifejezést, mert egyszerűen már belefáradt a hangzásába és amíg ezen gondolkodik a mellettük lévő gyermek megbotlani látszik egy kis kavicsban amivel játszadozott, úgyhogy az elf kezei hirtelen gyorsasággal nyúlnak a fiú után miközben egy pillanatra a szíve is megáll, de aztán ahogy újra kiegyenesedik a kölyök megnyugvás költözik a szívébe és halványan elmosolyodik. Egyeseknek fel is tűnhet mennyivel jobb kedvében van a gyerekek társaságában, de ez semmi romlottat nem takar pusztán egyszerű kis jele annak, hogy jól bánik a gyerekekkel. Ha nő lenne minden bizonnyal dadaként dolgozna, de erre kevés az esélye férfiként. *
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:02:00
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:02:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
//Dhorisz és Nirs figyelmébe//
*Ha Nirs nehezen igazodik el rajta, akkor ő mit szóljon? Ő pillanatnyilag pedig azt nem érti, hogy miért tart kiselőadást a faját illető dolgokról. Szóvá is teszi bizony:*
- Engem pont nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a fajomról. És egyébként ne állítsd be a mélységieket úgy, mintha csak ők szednének pénzt másoktól. Teljesen biztos vagyok abban, hogy más fajhoz tartozók is szednek. Ha nem adó néven, akkor máshogy. Csak tudod, nekem nem az a feladatom, hogy személyiségeket elemezzek és filozofáljak az élet nagy kérdéseiről. Amúgy sem jellemző rám. Nekem az a feladatom, hogy adót szedjek, mint ahogy már említettem.* Legyint egyet, úgy látja, nem fogja tudni megmagyarázni a dolgot, hagyja hát inkább a fenébe. Egyébként végig teljesen higgadtan beszél.*
- Különben mindegy is, rád van bízva, hogy kiről és miről mit gondolsz, én nem vagyok senki, hogy megszabjam.
*A levegőben röpülő érméket el tudja kapni. Az bántja kissé, hogy így, gyakorlatilag majdhogynem bunkón kapja meg a pénzt, de legalább véget ér a beszélgetés. Az idegen felpattan lova nyergébe, csak akkor szól újból. Ez idő alatt háta mögül egy kiáltás üti meg a fülét, miszerint Jarhan üdvözletét küldi. Csak egy pillanatra fordítja hátra fejét, s ennyi elég, hogy megismerje a patkányokat, amint valakit kísérgetnek. Tüstént foglalkozik is velük, csak előbb elintézi Nirs ügyét.
Dhorisz ugyan nem ért egyet a férfi nézetével, szerinte ez tiszta fenyegetőzés volt, csak épp higgadt körítéssel. De nem szól semmit, csak zsebre csúsztatja az összeget. Számtalan lehetőség átvillan a fején, hogy miket csinálhat a férfi, de hogy nem kérdez rá, az teljesen biztos. Úgy van vele, hogy a másik úgy sem mondaná meg, így hiábavaló a faggatózás. Szótlanul elhúzza a barikád egyik oldalát annyira, hogy a lovas kényelmesen átjuthasson. Ha pedig ez megtörtént, akkor az újonnan érkezettek felé fordul.*
- Á, én már láttam magát.* Kiált fel a felismeréstől, mikor meglátja a vörös Dalafot.*
- Kicselezte a barikádomat, láttam, hogy jó 20-30 méterrel odébb surrant át a kikötőbe. Kiabáltam maga után, de vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani.
*Teljesen normálisan beszél, nincs benne sem ellenségesség, sem egyéb negatív érzés.*
- Hol találtatok rá egyébként?* Kérdezi kíváncsian az őrökhöz fordulva.*
//A barikádnál//
//Dhorisz és Nirs figyelmébe//
*Ha Nirs nehezen igazodik el rajta, akkor ő mit szóljon? Ő pillanatnyilag pedig azt nem érti, hogy miért tart kiselőadást a faját illető dolgokról. Szóvá is teszi bizony:*
- Engem pont nem érdekel, hogy mások mit gondolnak a fajomról. És egyébként ne állítsd be a mélységieket úgy, mintha csak ők szednének pénzt másoktól. Teljesen biztos vagyok abban, hogy más fajhoz tartozók is szednek. Ha nem adó néven, akkor máshogy. Csak tudod, nekem nem az a feladatom, hogy személyiségeket elemezzek és filozofáljak az élet nagy kérdéseiről. Amúgy sem jellemző rám. Nekem az a feladatom, hogy adót szedjek, mint ahogy már említettem.* Legyint egyet, úgy látja, nem fogja tudni megmagyarázni a dolgot, hagyja hát inkább a fenébe. Egyébként végig teljesen higgadtan beszél.*
- Különben mindegy is, rád van bízva, hogy kiről és miről mit gondolsz, én nem vagyok senki, hogy megszabjam.
*A levegőben röpülő érméket el tudja kapni. Az bántja kissé, hogy így, gyakorlatilag majdhogynem bunkón kapja meg a pénzt, de legalább véget ér a beszélgetés. Az idegen felpattan lova nyergébe, csak akkor szól újból. Ez idő alatt háta mögül egy kiáltás üti meg a fülét, miszerint Jarhan üdvözletét küldi. Csak egy pillanatra fordítja hátra fejét, s ennyi elég, hogy megismerje a patkányokat, amint valakit kísérgetnek. Tüstént foglalkozik is velük, csak előbb elintézi Nirs ügyét.
Dhorisz ugyan nem ért egyet a férfi nézetével, szerinte ez tiszta fenyegetőzés volt, csak épp higgadt körítéssel. De nem szól semmit, csak zsebre csúsztatja az összeget. Számtalan lehetőség átvillan a fején, hogy miket csinálhat a férfi, de hogy nem kérdez rá, az teljesen biztos. Úgy van vele, hogy a másik úgy sem mondaná meg, így hiábavaló a faggatózás. Szótlanul elhúzza a barikád egyik oldalát annyira, hogy a lovas kényelmesen átjuthasson. Ha pedig ez megtörtént, akkor az újonnan érkezettek felé fordul.*
- Á, én már láttam magát.* Kiált fel a felismeréstől, mikor meglátja a vörös Dalafot.*
- Kicselezte a barikádomat, láttam, hogy jó 20-30 méterrel odébb surrant át a kikötőbe. Kiabáltam maga után, de vagy nem hallotta vagy nem akarta hallani.
*Teljesen normálisan beszél, nincs benne sem ellenségesség, sem egyéb negatív érzés.*
- Hol találtatok rá egyébként?* Kérdezi kíváncsian az őrökhöz fordulva.*
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-09-23 19:00:16
Üzenet elküldve: 2020-09-23 19:00:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A barikádnál//
//Dhoris és Nirs figyelmébe//
*Odafönt Északon szájról-szájra jár egy legenda egy bizonyos Floothas nevű harcosról. Szerencsétlen Floothas. Nem ügyetlen volt, nem volt kacska a keze, egyszerűen nála pechesebb embert még nem hordott a hátán Lanawin földje. Az egyébként biztos kezű kovács az ő kardjának pengéjét csorbította ki, az ivóban garantált volt, hogy nála ürül ki a sörös korsó és zsiványként sem volt szerencsésebb. Mindig rossz célpontot szemelt ki. Vagy sokkal képzettebb kardfortagtó volt az "áldozat" és jól helybenhagyta, vagy váratlanul felbukkantak a cimborái és fel kellett vennie a nyúlcipőt, vagy olyan nincstelent szemelt ki, akiről még a ruhát sem volt érdemes lehúznia. Még halálában sem volt szerencsésebb. A legendája szerint nyúlsültet készült elfogyasztani egy rengetegben (csak az istenek tudják miként sikerült íjvégre kapnia a tapsifülest), épp csak kettőt harapott a húsba amikor bántó reccsenéssel meghasadt felette a tér, és egy tucat, jól megtermett ork nőstény hullott a nyakába, agyonnyomva balsors üldözte hősünket. Mágiaelméletben jártas fők szerint ez Floothas túlvilágian balszerencsés kisugárzásának következménye lehetett, tekintve, hogy efféle mágiaformát jelenleg nem ismer a tudomány.
Nirsnek pedig rögtön a peches északi antihős jut eszébe, ahogy megpillantja a tagbaszakadtakat. Nem mintha itt és most akart volna nekiugrani a mélységinek, de az események ilyetén alakulása fényében ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Tehát csendes derűvel hallgatja végig a sötételf kifakadását, aztán kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem értelek. Adószedő vagy, ahogy állítod, tehát pontosan tudnod kell, hogy a magadfajtát *a hangsúly, elég nagy hangsúly a magadfajtán van* sehol sem szívlelik. Mint ahogy azt sem, ha mindenféle mondvacsinált ürüggyel pénzt sajtoltok ki a népekből.
*Kis keresgélés után 60 aranyar vet oda Wylindhor Valdhorisznek. Ha ügyes elkapja, ha nem, majd felszedi a földről. Nem is szól többet amíg vissza nem száll a lova nyergébe.*
- Bár ez messze nem fenyegetés volt, épp ellenkezőleg, a jóindulat megnyilvánulása, hogy adtam választási lehetőséget, örülök ha nem ijedtél meg. Akkor nem lenne annyira izgalmas. * elmosolyodik* De megvívni nem fogok veled.
*Sokkal érdekesebb dolgokat tartogat a mélységinek. Most pedig, ha nem tartóztatják tovább, folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.23 19:11:11
//A barikádnál//
//Dhoris és Nirs figyelmébe//
*Odafönt Északon szájról-szájra jár egy legenda egy bizonyos Floothas nevű harcosról. Szerencsétlen Floothas. Nem ügyetlen volt, nem volt kacska a keze, egyszerűen nála pechesebb embert még nem hordott a hátán Lanawin földje. Az egyébként biztos kezű kovács az ő kardjának pengéjét csorbította ki, az ivóban garantált volt, hogy nála ürül ki a sörös korsó és zsiványként sem volt szerencsésebb. Mindig rossz célpontot szemelt ki. Vagy sokkal képzettebb kardfortagtó volt az "áldozat" és jól helybenhagyta, vagy váratlanul felbukkantak a cimborái és fel kellett vennie a nyúlcipőt, vagy olyan nincstelent szemelt ki, akiről még a ruhát sem volt érdemes lehúznia. Még halálában sem volt szerencsésebb. A legendája szerint nyúlsültet készült elfogyasztani egy rengetegben (csak az istenek tudják miként sikerült íjvégre kapnia a tapsifülest), épp csak kettőt harapott a húsba amikor bántó reccsenéssel meghasadt felette a tér, és egy tucat, jól megtermett ork nőstény hullott a nyakába, agyonnyomva balsors üldözte hősünket. Mágiaelméletben jártas fők szerint ez Floothas túlvilágian balszerencsés kisugárzásának következménye lehetett, tekintve, hogy efféle mágiaformát jelenleg nem ismer a tudomány.
Nirsnek pedig rögtön a peches északi antihős jut eszébe, ahogy megpillantja a tagbaszakadtakat. Nem mintha itt és most akart volna nekiugrani a mélységinek, de az események ilyetén alakulása fényében ez egyenlő lenne az öngyilkossággal. Tehát csendes derűvel hallgatja végig a sötételf kifakadását, aztán kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem értelek. Adószedő vagy, ahogy állítod, tehát pontosan tudnod kell, hogy a magadfajtát *a hangsúly, elég nagy hangsúly a magadfajtán van* sehol sem szívlelik. Mint ahogy azt sem, ha mindenféle mondvacsinált ürüggyel pénzt sajtoltok ki a népekből.
*Kis keresgélés után 60 aranyar vet oda Wylindhor Valdhorisznek.
Ha ügyes elkapja, ha nem, majd felszedi a földről. Nem is szól többet amíg vissza nem száll a lova nyergébe.*- Bár ez messze nem fenyegetés volt, épp ellenkezőleg, a jóindulat megnyilvánulása, hogy adtam választási lehetőséget, örülök ha nem ijedtél meg. Akkor nem lenne annyira izgalmas. * elmosolyodik* De megvívni nem fogok veled.
*Sokkal érdekesebb dolgokat tartogat a mélységinek. Most pedig, ha nem tartóztatják tovább, folytatja útját.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.23 19:11:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394