Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4780. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:23:46
Üzenet elküldve: 2021-02-01 17:23:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Köszönöm! Én őszintén ezt a beteg világot élvezem. Jobb mint egy kolostorban megrohadni.* Olyan vicces, ahogy a kis karjaival meglöki a férfit, akinek ez szinte fel se tűnne. Viszont olyan, int egy jó testvér. Játékosan megdűl egy picit, mintha mindezt a kis lökés okozta volna. A hiúzos sztorira nagyon figyel, ha már rákérdezett. Jóízűen fel is nevet a gondolatra, hogy a hiúz meg a férfi egy párt alkotnának.*
- Hát én azért maradnék a nőknél. Igaz, hogy bundájuk az nincs, de még így is jobb velük aludni.* Kacsint rá a Belura. A fekete szépség még le is bolondozza burkoltan.*
- Hát, akkor én is bolond vagyok, mert nálam nincs most pia. Viszont egy italra bármikor a vendégem vagy, ugye tudod? Mindent az első vendégemért!* Neveti, mert első vendége az első vendége marad. Hálás is neki, amiért olyan jól bánt vele akkor. A tengerész pont igazolja saját állítását, mivel az egyik pillanatban még hozzá beszél, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét, amíg a másikban meg már a szoknyák járnak a fejében. Elneveti erre magát Rendor, hogy aztán megválaszolj a kérdését.*
- Nos egy rövidebb szoknya biztosan, ami igazán merész választás. Kihangsúlyozná azokat a csinos lábaidat. Na mondjuk a simulós nadrágok se állnak rosszul, de szerintem egy hosszú szoknya nem lenne olyan jó. Báár, lehet hülyeséget beszélek. Egy elegáns darab biztosan jól mutatna rajtad.* Beszéd közben feltűnően nézi a lány testét, mert most próbálja maga elé képzelni az emlegetett ruhanemükben.*
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Köszönöm! Én őszintén ezt a beteg világot élvezem. Jobb mint egy kolostorban megrohadni.* Olyan vicces, ahogy a kis karjaival meglöki a férfit, akinek ez szinte fel se tűnne. Viszont olyan, int egy jó testvér. Játékosan megdűl egy picit, mintha mindezt a kis lökés okozta volna. A hiúzos sztorira nagyon figyel, ha már rákérdezett. Jóízűen fel is nevet a gondolatra, hogy a hiúz meg a férfi egy párt alkotnának.*
- Hát én azért maradnék a nőknél. Igaz, hogy bundájuk az nincs, de még így is jobb velük aludni.* Kacsint rá a Belura. A fekete szépség még le is bolondozza burkoltan.*
- Hát, akkor én is bolond vagyok, mert nálam nincs most pia. Viszont egy italra bármikor a vendégem vagy, ugye tudod? Mindent az első vendégemért!* Neveti, mert első vendége az első vendége marad. Hálás is neki, amiért olyan jól bánt vele akkor. A tengerész pont igazolja saját állítását, mivel az egyik pillanatban még hozzá beszél, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét, amíg a másikban meg már a szoknyák járnak a fejében. Elneveti erre magát Rendor, hogy aztán megválaszolj a kérdését.*
- Nos egy rövidebb szoknya biztosan, ami igazán merész választás. Kihangsúlyozná azokat a csinos lábaidat. Na mondjuk a simulós nadrágok se állnak rosszul, de szerintem egy hosszú szoknya nem lenne olyan jó. Báár, lehet hülyeséget beszélek. Egy elegáns darab biztosan jól mutatna rajtad.* Beszéd közben feltűnően nézi a lány testét, mert most próbálja maga elé képzelni az emlegetett ruhanemükben.*
4779. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:39:22
Üzenet elküldve: 2021-01-31 19:39:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek felé//
- Na ne!! Még a savanyút is megeszed? Na, de kicsim!* Pimaszkodik és játékosan a kinyújtott nyelv után kap. Belül persze nagyon elégedett, mert ő tipikusan az a férfi, akit igenis le lehet venni a lábáról az ilyesmikkel.*
- Hát nem is tudom. Ha borzalmasan főznél, akkor azt mondanám, hogy rögtön elveszlek, de mivel jól tudsz főzni, ezért inkább hagyom, hogy etess.* Kuncog fel, de azért ez a téma kicsit elgondolkodtató. Most csak viccelődnek, de ez akár még komoly is lehet. Inkább gyorsan elhessegeti ezt a gondolatot, mert még eléggé friss a kapcsolatuk. Inkább zászlóként húzza magával a szöszit Mamó házáig.*
- Mindenkit éppen nem, de azért elég sok helybélit igen.* Súgja vissza, mert ez így van. Elég sokat élt itt, és volt dolga sok egyénnel. Nyílik az ajtó és megjelenik a mamika. Hamarosan pedig csattan a tarkóján egy kéz.*
- Júj!* Szisszen fel, de kárpótlásként már simogatják is. Nincs mit tagadnia, mert tényleg kujon.*
- Héhéhé! Még itt vagyok én is! Nem ér kibeszélni! Nők!*Legyint lemondóan, de csak most is viccesedik. Neki itt már nem sok dolga akad. A lányok rögtön a virágokról kezdenek el csacsogni. Neki csak néznie kell és figyelni. A körömvirágra, csak néz egyet, mert neki is legalább olyan furcsa ez, mint a maminak. Sajnos volt elég baja, így nem túlságosan jegyzett meg ilyen kis apróságokat, mint a virág az asztalon. A történetről meg majd jól kifaggatja később, ha már nem itt lesznek. Az öreglánynak nem kell mindent tudnia.*
- Akkor legyen körömvirág, ha így szeretnéd. Mennyi lesz ez Mamó?
- Drága most a virág, szóval harmincöt arany lesz.
- Tényleg drága, de harmincban megegyezhetünk.* Zsebébe nyúl átadja azt a 30 aranyat Mesélő (Daidalos)Mamónak
.*
- Köszönjük! Mehetünk?* Pillant Eraira és ha bólint, akkor elköszön a nénitől, hogy folytassák az útjukat. Ha minden igaz, akkor a Világítótorony irányába mennek. Amikor elérne a közelébe, akkor kérdez rá a virágra.*
- Elmondod, hogy miért pont ezt a virágot választottad? Kíváncsivá tettél.*Pillant rá kíváncsian.*
- Na ne!! Még a savanyút is megeszed? Na, de kicsim!* Pimaszkodik és játékosan a kinyújtott nyelv után kap. Belül persze nagyon elégedett, mert ő tipikusan az a férfi, akit igenis le lehet venni a lábáról az ilyesmikkel.*
- Hát nem is tudom. Ha borzalmasan főznél, akkor azt mondanám, hogy rögtön elveszlek, de mivel jól tudsz főzni, ezért inkább hagyom, hogy etess.* Kuncog fel, de azért ez a téma kicsit elgondolkodtató. Most csak viccelődnek, de ez akár még komoly is lehet. Inkább gyorsan elhessegeti ezt a gondolatot, mert még eléggé friss a kapcsolatuk. Inkább zászlóként húzza magával a szöszit Mamó házáig.*
- Mindenkit éppen nem, de azért elég sok helybélit igen.* Súgja vissza, mert ez így van. Elég sokat élt itt, és volt dolga sok egyénnel. Nyílik az ajtó és megjelenik a mamika. Hamarosan pedig csattan a tarkóján egy kéz.*
- Júj!* Szisszen fel, de kárpótlásként már simogatják is. Nincs mit tagadnia, mert tényleg kujon.*
- Héhéhé! Még itt vagyok én is! Nem ér kibeszélni! Nők!*Legyint lemondóan, de csak most is viccesedik. Neki itt már nem sok dolga akad. A lányok rögtön a virágokról kezdenek el csacsogni. Neki csak néznie kell és figyelni. A körömvirágra, csak néz egyet, mert neki is legalább olyan furcsa ez, mint a maminak. Sajnos volt elég baja, így nem túlságosan jegyzett meg ilyen kis apróságokat, mint a virág az asztalon. A történetről meg majd jól kifaggatja később, ha már nem itt lesznek. Az öreglánynak nem kell mindent tudnia.*
- Akkor legyen körömvirág, ha így szeretnéd. Mennyi lesz ez Mamó?
- Drága most a virág, szóval harmincöt arany lesz.
- Tényleg drága, de harmincban megegyezhetünk.* Zsebébe nyúl átadja azt a 30 aranyat Mesélő (Daidalos)Mamónak
.*- Köszönjük! Mehetünk?* Pillant Eraira és ha bólint, akkor elköszön a nénitől, hogy folytassák az útjukat. Ha minden igaz, akkor a Világítótorony irányába mennek. Amikor elérne a közelébe, akkor kérdez rá a virágra.*
- Elmondod, hogy miért pont ezt a virágot választottad? Kíváncsivá tettél.*Pillant rá kíváncsian.*
4778. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:48:42
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:48:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Emlékek felé//
*A férfi látszólag teljesen elégedett az ebédjüknek valóval, ami azért csak- csak büszkeséggel tölti el Erait, hiszen egy férfi szívéhez a hasán keresztül is vezet az út. Amikor egy nő etet egy férfit, na olyankor igazán elégedettnek tudja magát érezni. Kivéve, ha megcsipkedik az arcát. *
- Engedd el az arcom, férfi vagy az életemre esküszöm még a savanyúságot is megeszem előled! *Fenyegeti meg, „ijesztő” tekintettel párját, amit hamar a jól ismert nyelvnyújtogatása kísér. *
- A hasadat egyébként meg, igen könnyű kiismerni! A tervem az, hogy addig etetlek, amíg el nem veszel. *Kuncog fel hangosan az őrült tervére, de aztán hamar csak abba a helyzetbe téved, hogy valami, pontosabban egy Nazron hevesen húzza maga után. Aztán már ismerősen kiáltozik is, mint a kapitánynak tette a randevújukon. *
- Te mindenkit ismersz? *Súgja oda gyorsan mielőtt nyílna az ajtó és az idős asszony kedvesen beszélni nem kezdene a tolvaj nő bolondításairól. Itt aztán szegény néniről el is feledkezve tarkón csapja a sötét hajút, ha az nem hajolna el időben. *
- Te kujon! *Dorgálja a férfit, de aztán csak bocsánat kérően végig simítaná az eltalált tarkót. Ezek után, mosolyogva a mamó felé fordul, akit mintha kuncogni látna a jeleneten *
- Elnézést az előbbiért! Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom!
- Ne kérj elnézést, kislányom! Néha igencsak megérdemli, már most kedvellek! Nézd, csak milyen szép rózsáim vannak neked! A szerelem virága! *Mutat fel pár száll rózsát a levegőben, amik ritka gyönyörűek, de most nem az alkalomhoz illőek. *
- Nem nekem lesz a virág, inkább abból a körömvirágból kérnék a sarokban! *Látja az asszony arcán a meglepődést, de aztán ennek hangot is ad a mamó. *
- Ez, olyan snassz! Biztos vagy benne? *Kérdi Histtől, lebeszélően, mire a lány, csak bólint. *
- Hosszú története van ennek a virágnak. Főként az, hogy atyám nem értett soha a növényekhez, de aztán tradíció és kedvenc lett a házban. *Ha Naz múltkor elég szemfüles volt, akkor a házukban is láthatott egy csokornyit belőle az egyik asztalon*
*A férfi látszólag teljesen elégedett az ebédjüknek valóval, ami azért csak- csak büszkeséggel tölti el Erait, hiszen egy férfi szívéhez a hasán keresztül is vezet az út. Amikor egy nő etet egy férfit, na olyankor igazán elégedettnek tudja magát érezni. Kivéve, ha megcsipkedik az arcát. *
- Engedd el az arcom, férfi vagy az életemre esküszöm még a savanyúságot is megeszem előled! *Fenyegeti meg, „ijesztő” tekintettel párját, amit hamar a jól ismert nyelvnyújtogatása kísér. *
- A hasadat egyébként meg, igen könnyű kiismerni! A tervem az, hogy addig etetlek, amíg el nem veszel. *Kuncog fel hangosan az őrült tervére, de aztán hamar csak abba a helyzetbe téved, hogy valami, pontosabban egy Nazron hevesen húzza maga után. Aztán már ismerősen kiáltozik is, mint a kapitánynak tette a randevújukon. *
- Te mindenkit ismersz? *Súgja oda gyorsan mielőtt nyílna az ajtó és az idős asszony kedvesen beszélni nem kezdene a tolvaj nő bolondításairól. Itt aztán szegény néniről el is feledkezve tarkón csapja a sötét hajút, ha az nem hajolna el időben. *
- Te kujon! *Dorgálja a férfit, de aztán csak bocsánat kérően végig simítaná az eltalált tarkót. Ezek után, mosolyogva a mamó felé fordul, akit mintha kuncogni látna a jeleneten *
- Elnézést az előbbiért! Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom!
- Ne kérj elnézést, kislányom! Néha igencsak megérdemli, már most kedvellek! Nézd, csak milyen szép rózsáim vannak neked! A szerelem virága! *Mutat fel pár száll rózsát a levegőben, amik ritka gyönyörűek, de most nem az alkalomhoz illőek. *
- Nem nekem lesz a virág, inkább abból a körömvirágból kérnék a sarokban! *Látja az asszony arcán a meglepődést, de aztán ennek hangot is ad a mamó. *
- Ez, olyan snassz! Biztos vagy benne? *Kérdi Histtől, lebeszélően, mire a lány, csak bólint. *
- Hosszú története van ennek a virágnak. Főként az, hogy atyám nem értett soha a növényekhez, de aztán tradíció és kedvenc lett a házban. *Ha Naz múltkor elég szemfüles volt, akkor a házukban is láthatott egy csokornyit belőle az egyik asztalon*
4777. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:20:31
Üzenet elküldve: 2021-01-31 10:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi jót kuncog azon elképzelésén, hogy a nő megverte volna aranyossága miatt, de hát Bel ezt csöppnyit se viccként mondta. Ráadásul még plusz aranyt is kér a másik, csak ezért! Ezt, már igazán nem tudja felfogni a nő. *
- Beteg ízlésű világban élünk. Legalább van üzleti érzéked. *Lökné meg kicsit karjával a férfit, miközben szélesen mosolyog rá. Aztán arról a bizonyos hiúzról kérdeznek. Na az tényleg egy jó sztori! *
- Kimentem a világítótoronyhoz, hogy látok e ismerős hajót, amikor irgalmatlan vihar keveredett. A tengeren is rég láttam annyi vizet egyszerre, szépen meg is áztam. Éppen öltözködtem, amikor hallom, hogy valaki jön felfelé. Szerencsére senkit nem kellett a végén megölnem, csak egy férfi volt a hiúzával. Kimondottan jót is beszélgettünk, bár azért elég fura egy fickó volt. Meghalt a felesége és ahelyett, hogy újra házasodott volna, lett ez a hatalmas macskája. Egyébként gyönyörű állat, de látnád, milyen rohadt féltékeny. Az a kettő, olyan volt, mint egy szerelmespár. Szinte nekem is kedvem támadt egy macskához utána, de aztán rájöttem, hogy nem szeretik a vizet. A történet röviden ennyi. Oh! Viszont nem volt rumja! Ki az az ép eszű magányos férfi, akinek nincs rumja? Szóval kezdek arra is rájönni, hogy errefelé senki nem normális, köztük én se. Megszoktam, már hogy az összes ember, aki körül vett, hordott magánál rumot. *Valószínűleg Bel igazán ellentmondásos lehet néha a piruló mivoltával, ami utána a rumról beszél. Sokszor maga sem tudja nagyon eldönteni melyik életében volt inkább önmaga, de abban biztos, hogy a másiknál sem lesz rum. Szóval valószínűleg most leidiótázta. *
- Kiismerni a nőket... Nem semmi vállalkozás! Főleg, hogy pillanatról pillanatra változunk. Egyébként gondolkoztam! Szerinted illene hozzám a szoknya? Évek óta nem viseltem, de ha a szárazföldön maradok, azt hiszem szereznem kéne.
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi jót kuncog azon elképzelésén, hogy a nő megverte volna aranyossága miatt, de hát Bel ezt csöppnyit se viccként mondta. Ráadásul még plusz aranyt is kér a másik, csak ezért! Ezt, már igazán nem tudja felfogni a nő. *
- Beteg ízlésű világban élünk. Legalább van üzleti érzéked. *Lökné meg kicsit karjával a férfit, miközben szélesen mosolyog rá. Aztán arról a bizonyos hiúzról kérdeznek. Na az tényleg egy jó sztori! *
- Kimentem a világítótoronyhoz, hogy látok e ismerős hajót, amikor irgalmatlan vihar keveredett. A tengeren is rég láttam annyi vizet egyszerre, szépen meg is áztam. Éppen öltözködtem, amikor hallom, hogy valaki jön felfelé. Szerencsére senkit nem kellett a végén megölnem, csak egy férfi volt a hiúzával. Kimondottan jót is beszélgettünk, bár azért elég fura egy fickó volt. Meghalt a felesége és ahelyett, hogy újra házasodott volna, lett ez a hatalmas macskája. Egyébként gyönyörű állat, de látnád, milyen rohadt féltékeny. Az a kettő, olyan volt, mint egy szerelmespár. Szinte nekem is kedvem támadt egy macskához utána, de aztán rájöttem, hogy nem szeretik a vizet. A történet röviden ennyi. Oh! Viszont nem volt rumja! Ki az az ép eszű magányos férfi, akinek nincs rumja? Szóval kezdek arra is rájönni, hogy errefelé senki nem normális, köztük én se. Megszoktam, már hogy az összes ember, aki körül vett, hordott magánál rumot. *Valószínűleg Bel igazán ellentmondásos lehet néha a piruló mivoltával, ami utána a rumról beszél. Sokszor maga sem tudja nagyon eldönteni melyik életében volt inkább önmaga, de abban biztos, hogy a másiknál sem lesz rum. Szóval valószínűleg most leidiótázta. *
- Kiismerni a nőket... Nem semmi vállalkozás! Főleg, hogy pillanatról pillanatra változunk. Egyébként gondolkoztam! Szerinted illene hozzám a szoknya? Évek óta nem viseltem, de ha a szárazföldön maradok, azt hiszem szereznem kéne.
4776. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:30:10
Üzenet elküldve: 2021-01-30 17:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Emlékek felé//
* Naznak még most is szép emlék a torkának szegezett kés.*
- Ugyan már! _Igazán vadító vagy, ha dühös vagy. Ha meg is égetem magam, akkor lesz itt egy másik Erai, aki szépen bekötözi a sebeim.* A tenyér simításra eszébe is jut valami, ami nem is olyan régen történt.*
- Látod? Már szinte teljesen begyógyult, de a heg örök emlékeztető lesz. Mondjuk annyira nem emlékszem sok mindenre.* Természetesen a férfit nagyon nem érdekli, hogy ki látja, ha esetleg csókol, de most éppen nem fordul meg ilyesmi a fejében. Az étel az amire inkább rákérdez. Hist el is sorolja neki, hogy miket is vett végül.*
- Ó! Te aztán tudod mi kell az én hasamnak. És még savanyút is vettél csak miattam. Jaj, hogy egyem a kis húsod!* Játékosan meg is csippenti szabad kezével a lány orcáját, mint ahogyan az öregek is szokták ezt csinálni. A virágokkal kapcsolatban szkeptikus a szöszi, de Naz nem.*
- Te lány, hát nem tudod? Ez itt egy kikötő, ahol rengeteg kereskedő megfordul.* Már húzza is maga után a hajók irányába, mert ismer valakit, aki esetleg tudna segíteni. Egy kopott kis bódéhoz vezeti Erait, ahová be is zörget.*
- Hé, Mamó! Én vagyok az Naz! Engedj be!* Bentről mozgolódás hangja hallatszik.*
- Mamótól vettem már virágot nem is egyszer. Az ok az most lényegtelen.* Nyílik is az ajtó és egy amolyan tipikus fejkendős öreg néni jelenik meg.*
- Naz fiam, már megint milyen nőt bolondítasz? Oh! Hát itt is van. Csinoska. Na, de kerüljetek beljebb!* Tárja ki előttük az ajtót. Kis kunyhó tárul a szemük elé. Egyszerű holmikkal és persze sok virággal. Szárítva koszorúba fonva, de akad pá élő is.*
- Ritka, hogy nem egyedül jössz ide. Na mit szeretnél?
- Ő itt Histerainay! Valami virág kéne azt hiszem.* Áll tétován és inkább a nőre hárítja gyorsan a feladatott.*
- Kicsim mit vigyünk? Te biztosan jobban értesz az ilyesmihez.* Azt nem mondta még, hogy miért kell nekik a virág. Ha a lány akarja, akkor elmondja, ha meg nem hát nem.*
* Naznak még most is szép emlék a torkának szegezett kés.*
- Ugyan már! _Igazán vadító vagy, ha dühös vagy. Ha meg is égetem magam, akkor lesz itt egy másik Erai, aki szépen bekötözi a sebeim.* A tenyér simításra eszébe is jut valami, ami nem is olyan régen történt.*
- Látod? Már szinte teljesen begyógyult, de a heg örök emlékeztető lesz. Mondjuk annyira nem emlékszem sok mindenre.* Természetesen a férfit nagyon nem érdekli, hogy ki látja, ha esetleg csókol, de most éppen nem fordul meg ilyesmi a fejében. Az étel az amire inkább rákérdez. Hist el is sorolja neki, hogy miket is vett végül.*
- Ó! Te aztán tudod mi kell az én hasamnak. És még savanyút is vettél csak miattam. Jaj, hogy egyem a kis húsod!* Játékosan meg is csippenti szabad kezével a lány orcáját, mint ahogyan az öregek is szokták ezt csinálni. A virágokkal kapcsolatban szkeptikus a szöszi, de Naz nem.*
- Te lány, hát nem tudod? Ez itt egy kikötő, ahol rengeteg kereskedő megfordul.* Már húzza is maga után a hajók irányába, mert ismer valakit, aki esetleg tudna segíteni. Egy kopott kis bódéhoz vezeti Erait, ahová be is zörget.*
- Hé, Mamó! Én vagyok az Naz! Engedj be!* Bentről mozgolódás hangja hallatszik.*
- Mamótól vettem már virágot nem is egyszer. Az ok az most lényegtelen.* Nyílik is az ajtó és egy amolyan tipikus fejkendős öreg néni jelenik meg.*
- Naz fiam, már megint milyen nőt bolondítasz? Oh! Hát itt is van. Csinoska. Na, de kerüljetek beljebb!* Tárja ki előttük az ajtót. Kis kunyhó tárul a szemük elé. Egyszerű holmikkal és persze sok virággal. Szárítva koszorúba fonva, de akad pá élő is.*
- Ritka, hogy nem egyedül jössz ide. Na mit szeretnél?
- Ő itt Histerainay! Valami virág kéne azt hiszem.* Áll tétován és inkább a nőre hárítja gyorsan a feladatott.*
- Kicsim mit vigyünk? Te biztosan jobban értesz az ilyesmihez.* Azt nem mondta még, hogy miért kell nekik a virág. Ha a lány akarja, akkor elmondja, ha meg nem hát nem.*
4775. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-26 13:33:07
Üzenet elküldve: 2021-01-26 13:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A végtelen ücsörgésnek és semmitevésnek is eljön a vége. Már maga sem tudja mióta tartózkodik a kikötő területén és ami ennél is bizonyosabb, hogy egy félreeső helyen bizony az igazak álmát alussza. Oly régóta alszik mozdulatlanul, hogy a testét és páncélját borító mohák, gombák és egyéb növények kellemesen elfedték és megóvták az időjárás viszontagságai elől. Azonban minden jónak véget ér egyszer és Throgg egy hatalmas kordulást érez a gyomra tájáról.
A hatalmas test lassan megmozdul és a rá telepesett növények lassan leperegnek róla. Nyújtózik egyet és a hasára teszi hatalmas kezét. Morcosan körbe tekint, hogy valami ehetőt találjon, de nem talál semmit. Ettől mérges lesz és az addigi ücsörgésből lassú mozdulattal fel is áll, hogy kis szolgái után kiáltson.
A patkányok azonban nincsenek messze tőle és így az elemi erővel kitörő üvöltés elmarad. Throgg megragadja hatalmas fa bunkóját és arra támaszkodva ösztönösen elindul észak felé, hogy valami ehetőt találjon. Nincs kedve vadászni, nincs ereje most becserkészni a vadakat, hogy utána megfőzhesse vagy ha kell nyersen elfogyassza, inkább szerezne magának az emberektől, vagy venne magának azon a pár vason, amit magánál tart.
Beleszimatol a levegőbe és eszébe jut, hogy a tenger közel van. Elfintorodik és megtörli az orrát, mintha valami irritálná, majd inkább elindul az erdő irányába.*
A hatalmas test lassan megmozdul és a rá telepesett növények lassan leperegnek róla. Nyújtózik egyet és a hasára teszi hatalmas kezét. Morcosan körbe tekint, hogy valami ehetőt találjon, de nem talál semmit. Ettől mérges lesz és az addigi ücsörgésből lassú mozdulattal fel is áll, hogy kis szolgái után kiáltson.
A patkányok azonban nincsenek messze tőle és így az elemi erővel kitörő üvöltés elmarad. Throgg megragadja hatalmas fa bunkóját és arra támaszkodva ösztönösen elindul észak felé, hogy valami ehetőt találjon. Nincs kedve vadászni, nincs ereje most becserkészni a vadakat, hogy utána megfőzhesse vagy ha kell nyersen elfogyassza, inkább szerezne magának az emberektől, vagy venne magának azon a pár vason, amit magánál tart.
Beleszimatol a levegőbe és eszébe jut, hogy a tenger közel van. Elfintorodik és megtörli az orrát, mintha valami irritálná, majd inkább elindul az erdő irányába.*
4774. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:03:26
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Beluntina megsimogatja a tengert, amíg Rendor mesél neki. Olyan érdekes ezt nézni. Tisztára, mintha egy állatott kényeztetne a nő. Na ez csak addig tart, amíg bele nem vág rendesen a lecsó közepére. Akkor megdermed a lány. Úgy bámul rá, minta halottat látna, de Rendor szégyenérzet nélkül folytatja, bár egy cseppet elbizonytalanodik. Meglepi, hogy mennyire szermémes az ében hajú, pedig le sem tolja a nadrágját. Féltett kincsét sem kell megpillantania Belunak. Azért csak megpiszkálta a tengerész fantáziáját, mert nagyon nézi és még meg is simítja félve az aranyos felületet.*
- Ezt a szóbeszédet én is hallottam már, de hát nem is tudom, hogy mi igaz belőle. Az biztos, hogy ez esetben én jobban jártam. És mellesleg nincs semmi mellékhatása. Csak aranyos vagyok és már egy ideje nem is dolgozom. Vándorúton voltam részben emiatt is. Amúgy nyilván plusz aranyat számolok fel a megjelenés miatt. Te lennél az első, aki meg akar verni.* Kuncogja el magát, mert lejátszódik fejében a jelenet.*
- Na mesélj csak! Milyen hiúz?* Kérdez vissza most ő csodálkozva, mert ilyet is ritkán hal. A nőkre érdekes választ kap, amit szeretne tovább boncolgatni.*
- Ez amit mondtál érdekes. Felettébb érdekes. Nekem azt tanácsolták, hogy keresek valakit, aki mellett hosszabb ideig elvagyok, hogy kiismerjem őket...* Hagyja levegőben ezt a mondatott.*
- Néha még fura, de lassan kezdem megszokni.* Lassan tényleg megszokja aranyló micsodáját.*
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Beluntina megsimogatja a tengert, amíg Rendor mesél neki. Olyan érdekes ezt nézni. Tisztára, mintha egy állatott kényeztetne a nő. Na ez csak addig tart, amíg bele nem vág rendesen a lecsó közepére. Akkor megdermed a lány. Úgy bámul rá, minta halottat látna, de Rendor szégyenérzet nélkül folytatja, bár egy cseppet elbizonytalanodik. Meglepi, hogy mennyire szermémes az ében hajú, pedig le sem tolja a nadrágját. Féltett kincsét sem kell megpillantania Belunak. Azért csak megpiszkálta a tengerész fantáziáját, mert nagyon nézi és még meg is simítja félve az aranyos felületet.*
- Ezt a szóbeszédet én is hallottam már, de hát nem is tudom, hogy mi igaz belőle. Az biztos, hogy ez esetben én jobban jártam. És mellesleg nincs semmi mellékhatása. Csak aranyos vagyok és már egy ideje nem is dolgozom. Vándorúton voltam részben emiatt is. Amúgy nyilván plusz aranyat számolok fel a megjelenés miatt. Te lennél az első, aki meg akar verni.* Kuncogja el magát, mert lejátszódik fejében a jelenet.*
- Na mesélj csak! Milyen hiúz?* Kérdez vissza most ő csodálkozva, mert ilyet is ritkán hal. A nőkre érdekes választ kap, amit szeretne tovább boncolgatni.*
- Ez amit mondtál érdekes. Felettébb érdekes. Nekem azt tanácsolták, hogy keresek valakit, aki mellett hosszabb ideig elvagyok, hogy kiismerjem őket...* Hagyja levegőben ezt a mondatott.*
- Néha még fura, de lassan kezdem megszokni.* Lassan tényleg megszokja aranyló micsodáját.*
4773. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:43:15
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* A szabadban töltött éjszaka után felfrissülve érkezik a kikötőbe. Persze nem mondhatja, hogy élvezte az estét, de nem is panaszkodik emiatt, annál keményebb fából faragták őt. Inkább ismét dúdolni kezd, miközben rímeket keres, és verslábakat illeszt egymásra, de nem sikerül olyan remek alkotást létrehozzon, mint korábban a szántón. A "kikötői utcák köve" inkább illene bormámoros éneklő részeg csapathoz, mint komoly, emelkedett társasághoz. Épp ezért sokkal jobban is tetszik ez a tündérnek. Közelebb állnak hozzá az ilyen alkotások, amik sokkal inkább szólnak a népnek, mint bárki másnak. Úgy dönt, hogy ezt a dalt megpróbálja megjegyezni, ezt megéri megénekelni. Csak előbb innia kell hozzá, hiszen józanul énekelni, Kara szerint legalább olyan nagy bűn, mint kocsmából józanul távozni. *
4772. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:47:24
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:47:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor megpillantja a sötétben, hiszen immár az éj leszáll, mire odáig elér, a kikötő fényeit, megkönnyebbülve sóhajt fel.*
-Pont jókor érkezünk, de nem ma fogom kitekerni a nyakad nyugi. *Az éj leple elfedi az olyanokat, akik nem szeretnének nagy feltűnést kelteni. Ilyenkor itt tele vannak az utcák furcsábbnál furcsább alakokkal. A hajók körül ólálkodókat jobb elkerülni, így lassan halad. A végén még olyanba keveredik bele, ami nem az ő dolga, aztán csak nézhet, mint legutóbb, mikor az a csapat, mert úgy véli többen voltak, megpróbálta kirabolni. Az a dokkoknál még nappal sem idegen, éjjel pedig az egyedül járkálók szinte vonzzák az ilyen suhancokat.*
-Ne hangoskodj már. *Morogja fojtott hangon, talán az állat is megérezte a vészjósló jelenlétet. Mindig kiles a ládák mögül mikor megindul, hogy biztosan tiszta-e a terep. A hüllők pedig, mint jó háziállatok, csak nehezednek az egyre inkább fájó vállaira és hátára. ~A fene egye meg, hogy ilyen messze van még az.~ Sóhajt egyet, majd ismét nekiindul a ketreccel.*
-Pont jókor érkezünk, de nem ma fogom kitekerni a nyakad nyugi. *Az éj leple elfedi az olyanokat, akik nem szeretnének nagy feltűnést kelteni. Ilyenkor itt tele vannak az utcák furcsábbnál furcsább alakokkal. A hajók körül ólálkodókat jobb elkerülni, így lassan halad. A végén még olyanba keveredik bele, ami nem az ő dolga, aztán csak nézhet, mint legutóbb, mikor az a csapat, mert úgy véli többen voltak, megpróbálta kirabolni. Az a dokkoknál még nappal sem idegen, éjjel pedig az egyedül járkálók szinte vonzzák az ilyen suhancokat.*
-Ne hangoskodj már. *Morogja fojtott hangon, talán az állat is megérezte a vészjósló jelenlétet. Mindig kiles a ládák mögül mikor megindul, hogy biztosan tiszta-e a terep. A hüllők pedig, mint jó háziállatok, csak nehezednek az egyre inkább fájó vállaira és hátára. ~A fene egye meg, hogy ilyen messze van még az.~ Sóhajt egyet, majd ismét nekiindul a ketreccel.*
4771. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-24 16:32:47
Üzenet elküldve: 2021-01-24 16:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mólón üldögélve, a vizet könnyedén eléri kezeivel bárki, aki egy kissé előre hajol a hullámok felé. Ezt felettébb ki is élvezi az éden hajú nő, amíg a másik lassan elkezdi történetét. Azonban a történet felénél Bel el is felejti a tengert, akkora sokkot kap az agya. ~Hogy mit mondott hol aranyszínű? Ki az az idióta, aki ilyet fogad? ~ kémleli hatalmasra nyílt szemekkel a férfit, aki látszólag minden szégyenérzet nélkül még vetkőzni is kezd mellette. Szegény Beluntina még az arcát is eltakarja, miközben kínjában hangosan nevetni kezd. Hiszen tenger ide vagy oda, ő jómódú családból származik, ahol nem szokás nyilvános helyen majdnem, hogy a legintimebb helyeinket megmutogatni. ~A hét és szent őrület! Ez tényleg...~ bámulja a férfit, és ha teheti nem figyelve arra mit is tesz, végig simítaná azt a bizonyos bőrfelületet. Bár azért eléggé óvakodik, hiszen nem akar ő meg hirtelenjében szivárványos lenni. *
- Azt a rohadt! Huh, azt hiszem te még jobban jártál, mint azok, akik Eeyr templomában estek egymásnak. Igaz, csak pletykákat hallottam, de azok meglehetősen traumatikusak. Úgy tudom a férfi most egy buzogányt hord a nadrágjában, a nő meg tüskés. Khm... Ez befolyásolja bármiben is a munkádat? Pusztán, ha én magamból indulok ki... Lehet meg is ütöttelek volna ijedtemben, ha amikor vetkőzni kezdtél volna a Sellőben ezt látom. Nem csúnya, csak furcsa... Én még jól jártam azzal, hogy egy hiúz féltékeny volt rám a Világítótoronyban. *kacsint a férfira megnyugtatóan és közben ismét a tengert kezdi el birizgálni kezeivel. *
- A legtöbb nő, olyan, mint a tenger. Szeszélyesek, becsapóan lágyak, majd hirtelen azon kapod magad, hogy teljesen leigáztak. Viszont vannak jeleink, amikből kilehet ismerni a szeszélyeket. Megaztán szerintem te, már nagyobb átkot nem kaphatsz. Ne haragudj, de ez annyira szerencsétlen! Megszoktad már?
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mólón üldögélve, a vizet könnyedén eléri kezeivel bárki, aki egy kissé előre hajol a hullámok felé. Ezt felettébb ki is élvezi az éden hajú nő, amíg a másik lassan elkezdi történetét. Azonban a történet felénél Bel el is felejti a tengert, akkora sokkot kap az agya. ~Hogy mit mondott hol aranyszínű? Ki az az idióta, aki ilyet fogad? ~ kémleli hatalmasra nyílt szemekkel a férfit, aki látszólag minden szégyenérzet nélkül még vetkőzni is kezd mellette. Szegény Beluntina még az arcát is eltakarja, miközben kínjában hangosan nevetni kezd. Hiszen tenger ide vagy oda, ő jómódú családból származik, ahol nem szokás nyilvános helyen majdnem, hogy a legintimebb helyeinket megmutogatni. ~A hét és szent őrület! Ez tényleg...~ bámulja a férfit, és ha teheti nem figyelve arra mit is tesz, végig simítaná azt a bizonyos bőrfelületet. Bár azért eléggé óvakodik, hiszen nem akar ő meg hirtelenjében szivárványos lenni. *
- Azt a rohadt! Huh, azt hiszem te még jobban jártál, mint azok, akik Eeyr templomában estek egymásnak. Igaz, csak pletykákat hallottam, de azok meglehetősen traumatikusak. Úgy tudom a férfi most egy buzogányt hord a nadrágjában, a nő meg tüskés. Khm... Ez befolyásolja bármiben is a munkádat? Pusztán, ha én magamból indulok ki... Lehet meg is ütöttelek volna ijedtemben, ha amikor vetkőzni kezdtél volna a Sellőben ezt látom. Nem csúnya, csak furcsa... Én még jól jártam azzal, hogy egy hiúz féltékeny volt rám a Világítótoronyban. *kacsint a férfira megnyugtatóan és közben ismét a tengert kezdi el birizgálni kezeivel. *
- A legtöbb nő, olyan, mint a tenger. Szeszélyesek, becsapóan lágyak, majd hirtelen azon kapod magad, hogy teljesen leigáztak. Viszont vannak jeleink, amikből kilehet ismerni a szeszélyeket. Megaztán szerintem te, már nagyobb átkot nem kaphatsz. Ne haragudj, de ez annyira szerencsétlen! Megszoktad már?
4770. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:36:30
Üzenet elküldve: 2021-01-19 15:36:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Újfent megnevetteti Beluntinát, pedig nem szándékosan teszi ezt. Viszont örül, hogy nincs senkije most a lánynak, mert így szabadabban beszélhetnek. Csak sajnos megint ilyen összezavarós kijelentéssel élt Belu.*
- Nem vagyis igen. Na mindegy örülök, hogy látlak az a lényeg.* Habog már hiszen olyan, mint valami gyerek. A tengerről kezdenek el beszélgetni, de Rendor nem gondolná, hogy így sikerült feldobnia a lányt. Igaz, hogy már legutóbb is kedves volt számára a tenger. Ez rémlik neki eléggé. A tenger után a munkája kerül szóba, amiről minden szemérem nélkül beszél a volt szerzetes. Szerencsére végül egy jóval kellemesebb téma irányába térnek ki, amit itt most meg is ejthettek. A combos tengerészlány megöleli, amit kellő erővel viszonoz Rendor. Amolyan igazi baráti ölelés ez. Na ezután tovább kíváncsiskodik ismerőse, amire hamar beadja Rendor a derekát. Végül is keresve se találhatott volna jobb embert, akivel kibeszélhetné ezt.*
- Hát ha van időd, akkor üljünk le ide a móló szélére és mesélek.* Feleli és, ha benne van Belu, akkor le is teszi magát az említett helyre. Lábait lógázza és aztán belevág.*
- Hát kissé rám járt a rúd. Nőügyek, mert mi más lehetne. Mostanság túlságosan könnyen megvezetnek. Például a kollégám is incselkedett velem, de én észre se vettem. Egyszerűen ezeken az apró kis jeleken nem igazodom ki. Szinte fel sem tűnnek nekem. Zavaró és bosszantó. Viszont ennél is rosszabb történt velem. Hasonlóan egy nő csapott be, de nagyon csúnyán benyaltam. Fogadtam vele még a Rumosban. Azt mondta aranyszínűvé változtat ott lent. Mondom én neki, hogy nem hiszem azt. Rábeszélt, de volt kikötésem, ami azt foglalta magában, hogy semmi varázslat. Csak a keze érintését használhatja. Gondoltam soha többet nem látom, mert későbbre lett kitűzve a találkozó. Gondolhatod mennyire meglepődtem, amikor megjelent. Aztán még inkább, amikor a szobában ezt meg is tette. Le se jön. Átvert, megvezetett, becsapott, de meg nemkárosított, mert végül is ez hasznos, csak rosszul esik ez nekem. Nézd meg a saját szemeddel!* Mire ide ér kissé már kihallani hangjából, hogy fel van háborodva. A nadrágját kissé lejjebb húzza, de intim része továbbra is takarva van. Viszont a napsugár szerűen feltörő aranyló csíkok már így is látszanak hasa legalján. Ha kellően megtekintette Belu, akkor szépen visszatakarja rá a nadrágot meg az inget.*
- Na mit szólsz ehhez?* Megfordul a gondolat a fejében, hogy megkérje, hogy segítsen neki, csak ez kicsit komplikáltabb. Még gyűjti hozzá a bátorságot.*
//Élni//
* Újfent megnevetteti Beluntinát, pedig nem szándékosan teszi ezt. Viszont örül, hogy nincs senkije most a lánynak, mert így szabadabban beszélhetnek. Csak sajnos megint ilyen összezavarós kijelentéssel élt Belu.*
- Nem vagyis igen. Na mindegy örülök, hogy látlak az a lényeg.* Habog már hiszen olyan, mint valami gyerek. A tengerről kezdenek el beszélgetni, de Rendor nem gondolná, hogy így sikerült feldobnia a lányt. Igaz, hogy már legutóbb is kedves volt számára a tenger. Ez rémlik neki eléggé. A tenger után a munkája kerül szóba, amiről minden szemérem nélkül beszél a volt szerzetes. Szerencsére végül egy jóval kellemesebb téma irányába térnek ki, amit itt most meg is ejthettek. A combos tengerészlány megöleli, amit kellő erővel viszonoz Rendor. Amolyan igazi baráti ölelés ez. Na ezután tovább kíváncsiskodik ismerőse, amire hamar beadja Rendor a derekát. Végül is keresve se találhatott volna jobb embert, akivel kibeszélhetné ezt.*
- Hát ha van időd, akkor üljünk le ide a móló szélére és mesélek.* Feleli és, ha benne van Belu, akkor le is teszi magát az említett helyre. Lábait lógázza és aztán belevág.*
- Hát kissé rám járt a rúd. Nőügyek, mert mi más lehetne. Mostanság túlságosan könnyen megvezetnek. Például a kollégám is incselkedett velem, de én észre se vettem. Egyszerűen ezeken az apró kis jeleken nem igazodom ki. Szinte fel sem tűnnek nekem. Zavaró és bosszantó. Viszont ennél is rosszabb történt velem. Hasonlóan egy nő csapott be, de nagyon csúnyán benyaltam. Fogadtam vele még a Rumosban. Azt mondta aranyszínűvé változtat ott lent. Mondom én neki, hogy nem hiszem azt. Rábeszélt, de volt kikötésem, ami azt foglalta magában, hogy semmi varázslat. Csak a keze érintését használhatja. Gondoltam soha többet nem látom, mert későbbre lett kitűzve a találkozó. Gondolhatod mennyire meglepődtem, amikor megjelent. Aztán még inkább, amikor a szobában ezt meg is tette. Le se jön. Átvert, megvezetett, becsapott, de meg nemkárosított, mert végül is ez hasznos, csak rosszul esik ez nekem. Nézd meg a saját szemeddel!* Mire ide ér kissé már kihallani hangjából, hogy fel van háborodva. A nadrágját kissé lejjebb húzza, de intim része továbbra is takarva van. Viszont a napsugár szerűen feltörő aranyló csíkok már így is látszanak hasa legalján. Ha kellően megtekintette Belu, akkor szépen visszatakarja rá a nadrágot meg az inget.*
- Na mit szólsz ehhez?* Megfordul a gondolat a fejében, hogy megkérje, hogy segítsen neki, csak ez kicsit komplikáltabb. Még gyűjti hozzá a bátorságot.*
4769. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:36:33
Üzenet elküldve: 2021-01-17 20:36:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Egy halovány mosollyal arcán érkezik meg a dokkokhoz, ami hamar grimasszá változik amint a szag megcsapja érzékeny orrát. A takaró még mindig rajta pihen, már nem annyira a hidegtől óvja, hanem az esetleges rablók kíváncsi tekintetétől. Ékszereit el is rakta nyeregtáskájába, de még így is észreveheti pár szemfüles rosszakaró szép kelméit. Természetesen Xidros ezt nem nevezné félelemnek, inkább csak elővigyázatosságnak, hiszen egykoron ő is hasonló életvitelt folytatott. Ami azt illati manapság is előszeretettel foszt meg másokat a vagyonuktól, de már jobb szereti, ha önként adják oda, és nem sejtik, hogy áldozatul estek. Kissé kevésbé izgalmas, de talán kevésbé veszélyes is.
Elgondolkodik vajon kérjen e útbaigazítást, végül úgy dönt, hogy ilyen hosszú út után már igazán ki fogják bírni azt a kevés sétát amíg megtalálja a Sellőházat. Az elmondottak alapján egyébként is kilóg a Kikötő mocskából, így nehezen tudja meg eltéveszteni. Legalábbis Xidros ebben reménykedik.*
Elgondolkodik vajon kérjen e útbaigazítást, végül úgy dönt, hogy ilyen hosszú út után már igazán ki fogják bírni azt a kevés sétát amíg megtalálja a Sellőházat. Az elmondottak alapján egyébként is kilóg a Kikötő mocskából, így nehezen tudja meg eltéveszteni. Legalábbis Xidros ebben reménykedik.*
4768. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-17 19:03:32
Üzenet elküldve: 2021-01-17 19:03:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*A férfi össze- vissza beszél s mentegetőzik, miután meghallja Bel bizony egyedül van. A nő arcára összezavarodottság ül, homlokát pedig összeráncolja, míg nem ismét kitör belőle a kuncogás. *
- Nos, azt hiszem ezt bóknak veszem. Nagyon beszélni akarhattál velem, ha így örülsz, hogy senki sem gátol meg benne. *Ezek után viszont a tengerre terelődik a szó, Beluntina szíve legkedvesebbére. Látszólag pedig igazán le is nyűgözi ezzel Rendort. Ettől pedig, azért dagad a nő mellkasa a büszkeségtől, rendesen. Lehet, hogy a férfi számára nem kellemetlen az idős vendégeiről társalogni, mégis a tengeri nimfában, noha megvetés nem, de valami kellemetlen mégiscsak szorul ezzel kapcsolatban a gyomrába. Talán az a kettősség, hogy most Rendor a kurtizán vagy Rendor a férfi beszélget e vele. A bizonytalanság, hogy vajon, csak ő érezte e túl jónak azt az éjszakát. Végül aztán, csak szorosan átöleli a férfit, és csak reménykedik ezért, majd nem kell fizetnie. Természetesen közben mosolyog. *
- Bővebben, hogy vagy? Történt valami említésre méltó?
*Tudakozódik, amint elengedte az égimeszelőt, aki oly illetlenül oda van a hölgy combjaiért*
//Élni//
*A férfi össze- vissza beszél s mentegetőzik, miután meghallja Bel bizony egyedül van. A nő arcára összezavarodottság ül, homlokát pedig összeráncolja, míg nem ismét kitör belőle a kuncogás. *
- Nos, azt hiszem ezt bóknak veszem. Nagyon beszélni akarhattál velem, ha így örülsz, hogy senki sem gátol meg benne. *Ezek után viszont a tengerre terelődik a szó, Beluntina szíve legkedvesebbére. Látszólag pedig igazán le is nyűgözi ezzel Rendort. Ettől pedig, azért dagad a nő mellkasa a büszkeségtől, rendesen. Lehet, hogy a férfi számára nem kellemetlen az idős vendégeiről társalogni, mégis a tengeri nimfában, noha megvetés nem, de valami kellemetlen mégiscsak szorul ezzel kapcsolatban a gyomrába. Talán az a kettősség, hogy most Rendor a kurtizán vagy Rendor a férfi beszélget e vele. A bizonytalanság, hogy vajon, csak ő érezte e túl jónak azt az éjszakát. Végül aztán, csak szorosan átöleli a férfit, és csak reménykedik ezért, majd nem kell fizetnie. Természetesen közben mosolyog. *
- Bővebben, hogy vagy? Történt valami említésre méltó?
*Tudakozódik, amint elengedte az égimeszelőt, aki oly illetlenül oda van a hölgy combjaiért*
4767. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-15 17:08:21
Üzenet elküldve: 2021-01-15 17:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* A tőrnek már többé nincs jelentősége. Kicsit furcsa egy jelenet bontakozik ki kettejük között. Hiszen kiderül, hogy vétett a Sellő, mert nem lett volna szabad megszólítania a lányt. Erre is csak jóval később döbben rá, hiszen néhány pillanata még arról beszél, hogy szabad neki bárkivel szóba elegyednie. Nagyot sóhajt, amikor kiderül, hogy ebből most nem lesz baj.*
- Húh! Ez jó. Na vagyis nem. Mármint nekem jó.* Nem akarta még véletlenül sem megbántani azzal, hogy látványosan örül annak, hogy nincs senkije, mert ez valahol kicsit illetlenség. Ezért is próbált meg mentegetőzni. Amíg a fekete tincseket csak lengeti a szél, addig az ő rövidebb haját jól megborzolja. Az időjárás előrejelzésre csak néz egy nagyot. Azt tudja, hogy jártas az ilyesmiben Belu, de mégis furcsa ezt hallani.*
- Ejha! Nem sűrűn hallottam még, hogy valaki így elemezze ki az időjárást. Na persze a nyolc az nyolc év.* Ámuldozik már egy keveset, mielőtt még ő kerülne sorra.*
- Szerencsére annyira nem sok idős mama kereset eddig fel, de azért pár akadt még így is. A munka az munka. Nem lehet mindenki olyan csinos, mint amilyen te is vagy. Nem kell félned nem kényes ez számomra.* Kicsit mintha zavarban lenne a hosszú combú szépség. *
- Aranyos vagy. A te combjaid is elég szemre valóak még most is.* Bókol vissza és aztán széttárja karjait.*
- Egy ölelésre mindig kapható vagyok.
//Élni//
* A tőrnek már többé nincs jelentősége. Kicsit furcsa egy jelenet bontakozik ki kettejük között. Hiszen kiderül, hogy vétett a Sellő, mert nem lett volna szabad megszólítania a lányt. Erre is csak jóval később döbben rá, hiszen néhány pillanata még arról beszél, hogy szabad neki bárkivel szóba elegyednie. Nagyot sóhajt, amikor kiderül, hogy ebből most nem lesz baj.*
- Húh! Ez jó. Na vagyis nem. Mármint nekem jó.* Nem akarta még véletlenül sem megbántani azzal, hogy látványosan örül annak, hogy nincs senkije, mert ez valahol kicsit illetlenség. Ezért is próbált meg mentegetőzni. Amíg a fekete tincseket csak lengeti a szél, addig az ő rövidebb haját jól megborzolja. Az időjárás előrejelzésre csak néz egy nagyot. Azt tudja, hogy jártas az ilyesmiben Belu, de mégis furcsa ezt hallani.*
- Ejha! Nem sűrűn hallottam még, hogy valaki így elemezze ki az időjárást. Na persze a nyolc az nyolc év.* Ámuldozik már egy keveset, mielőtt még ő kerülne sorra.*
- Szerencsére annyira nem sok idős mama kereset eddig fel, de azért pár akadt még így is. A munka az munka. Nem lehet mindenki olyan csinos, mint amilyen te is vagy. Nem kell félned nem kényes ez számomra.* Kicsit mintha zavarban lenne a hosszú combú szépség. *
- Aranyos vagy. A te combjaid is elég szemre valóak még most is.* Bókol vissza és aztán széttárja karjait.*
- Egy ölelésre mindig kapható vagyok.
4766. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:17:33
Üzenet elküldve: 2021-01-14 20:17:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Szerencsére a tőr nem okoz gondot kettejük között, könnyedén átsiklanak felette. Ám valami más azért mégis a felhőtlenségük útja előtt, gyorsan megtorpan. A bizonytalanságuk az, és mint bármely idétlen gyermek, két felnőtt létükre azon gondolkodnak mennyire is helyes e beszélniük vagy sem. Rendkívül idétlen helyzet, ám Bel számára valahogy mégis kedves, hogy legalább egy ismerőst láthat. Ám azon csakhamar elneveti magát mennyire is suta még most is a hatalmas férfi egy része. *
- Nyugodj meg, Rendor! Nincs velem senki, rám a kutya se féltékeny. Nem baj, hogy idejöttél. *A korom fekete haját meglengeti a szél, Bel ajkaira pedig ismételten mosoly ül, majd az égre tekint két barna szeme. Közben gyorsan füle mögé tűri elszabadult tincseit, aztán ismét a Sellő szemeibe pillant*
- Csak az hiányzik, hogy megint vihar legyen! Egyben, már nemrég megáztam. Bár kétlem, hogy az legyen, a tenger túl nyugodt hozzá, még a horizont felöl is hozzá. A kérdésedre válaszolva pedig, a tengert néztem. Ahogy az utóbbi nyolc évben, minden áldott nap. Na és neked... Milyen a többi kuncsaftod? Remélem nem kapsz túl sok idős hölgyet, sajnálnálak tőlük. Meg aztán el sem tudom képzelni, ahogy a vendégtéren kapod le őket. Baj, hogy erről beszélek? Lehet más is a téma, egyszerűen, csak elgondolkoztam rajta. Egy kissé furcsa látni téged, nem tudom mit mondjak vagy meg e öleljelek. Viszont! Talán bókolnom kéne valamit, úgyis mindig azt mondom, azokkal könnyen lelehet venni bárkit a lábáról. Szóval... Még mindig hihetetlenüll nagy vagy.
Sőt mintha a Sellőben még vékonyabb lett volna a vállad. Egyszóval jól nézel ki, suta férfi.
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.14 20:35:58
//Élni//
*Szerencsére a tőr nem okoz gondot kettejük között, könnyedén átsiklanak felette. Ám valami más azért mégis a felhőtlenségük útja előtt, gyorsan megtorpan. A bizonytalanságuk az, és mint bármely idétlen gyermek, két felnőtt létükre azon gondolkodnak mennyire is helyes e beszélniük vagy sem. Rendkívül idétlen helyzet, ám Bel számára valahogy mégis kedves, hogy legalább egy ismerőst láthat. Ám azon csakhamar elneveti magát mennyire is suta még most is a hatalmas férfi egy része. *
- Nyugodj meg, Rendor! Nincs velem senki, rám a kutya se féltékeny. Nem baj, hogy idejöttél. *A korom fekete haját meglengeti a szél, Bel ajkaira pedig ismételten mosoly ül, majd az égre tekint két barna szeme. Közben gyorsan füle mögé tűri elszabadult tincseit, aztán ismét a Sellő szemeibe pillant*
- Csak az hiányzik, hogy megint vihar legyen! Egyben, már nemrég megáztam. Bár kétlem, hogy az legyen, a tenger túl nyugodt hozzá, még a horizont felöl is hozzá. A kérdésedre válaszolva pedig, a tengert néztem. Ahogy az utóbbi nyolc évben, minden áldott nap. Na és neked... Milyen a többi kuncsaftod? Remélem nem kapsz túl sok idős hölgyet, sajnálnálak tőlük. Meg aztán el sem tudom képzelni, ahogy a vendégtéren kapod le őket. Baj, hogy erről beszélek? Lehet más is a téma, egyszerűen, csak elgondolkoztam rajta. Egy kissé furcsa látni téged, nem tudom mit mondjak vagy meg e öleljelek. Viszont! Talán bókolnom kéne valamit, úgyis mindig azt mondom, azokkal könnyen lelehet venni bárkit a lábáról. Szóval... Még mindig hihetetlenüll nagy vagy.
Sőt mintha a Sellőben még vékonyabb lett volna a vállad. Egyszóval jól nézel ki, suta férfi.
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.14 20:35:58
4765. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:49:22
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Talán nem volt túlságosan jó ötlet hirtelen megrohamozni kedves ismerősét, akivel még igazából csak egyszer találkozott. Tőrt ránt a combos fekete, amivel rendesen meglepi a Sellőt. Meg is torpan rögtön. Szerencséjére ez a feszült jelenet csak pár pillanatig tart, mert felismerik, de még mennyire.*
- Meglep, hogy emlékszel rám.* Mosolyog rá a tőrre meg csak legyint.*
- Ugyan! Fő az óvatosság. Veszélyes ez a környék, még ha néha nem is tűnik annak.* Nyugtatja meg a lányt. Szívesen megölelné ő is, csak hát most nem fizettek érte, így nem szabad. Nem a pénz miatt, hanem azért, mert nem tudhatja, hogy mit szólna hozzá Belu. Hiszen lehet, hogy itt van a közelben a barátja vagy éppen a férje. Ami a Sellőházban történik az ott is marad.*
- Én csak úgy bóklászom itt. Ha gondolkodnom kell, akkor ki szoktam jönni ide. Szeretem a pezsgést, ami itt van. Amúgy meg nem tilos beszélgetnem korábbi vendéggel sem. Ha azoknak nincs ellenére természetesen. Ugye nincs?* Most esik le neki, hogy igazából lehet nem lett volna szabad neki megszólítania.*
- Ha te illegális vagy, akkor remélem nem baj, hogy most én is olyat tettem. Igazából nem lett volna szabad megszólítanom téged. Fordítva lett volna a helyes.* Körbe pillant gyorsan.* Egyedül vagy?* Ha igenlő választ kap, akkor kérdez még egyet.*
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
//Élni//
* Talán nem volt túlságosan jó ötlet hirtelen megrohamozni kedves ismerősét, akivel még igazából csak egyszer találkozott. Tőrt ránt a combos fekete, amivel rendesen meglepi a Sellőt. Meg is torpan rögtön. Szerencséjére ez a feszült jelenet csak pár pillanatig tart, mert felismerik, de még mennyire.*
- Meglep, hogy emlékszel rám.* Mosolyog rá a tőrre meg csak legyint.*
- Ugyan! Fő az óvatosság. Veszélyes ez a környék, még ha néha nem is tűnik annak.* Nyugtatja meg a lányt. Szívesen megölelné ő is, csak hát most nem fizettek érte, így nem szabad. Nem a pénz miatt, hanem azért, mert nem tudhatja, hogy mit szólna hozzá Belu. Hiszen lehet, hogy itt van a közelben a barátja vagy éppen a férje. Ami a Sellőházban történik az ott is marad.*
- Én csak úgy bóklászom itt. Ha gondolkodnom kell, akkor ki szoktam jönni ide. Szeretem a pezsgést, ami itt van. Amúgy meg nem tilos beszélgetnem korábbi vendéggel sem. Ha azoknak nincs ellenére természetesen. Ugye nincs?* Most esik le neki, hogy igazából lehet nem lett volna szabad neki megszólítania.*
- Ha te illegális vagy, akkor remélem nem baj, hogy most én is olyat tettem. Igazából nem lett volna szabad megszólítanom téged. Fordítva lett volna a helyes.* Körbe pillant gyorsan.* Egyedül vagy?* Ha igenlő választ kap, akkor kérdez még egyet.*
- Hát te mit csinálsz itt egyedül?
4764. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:30:26
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:30:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Beluntinát teljesen megbabonázza a tenger. Gondolataival pedig messze száguld a földről, melyen áll, így hát mikor valaki a nevén szólítja ösztönösen rántja elő tőrét és a szíve egy pillanatig azért megugrik ijedtében. Amikor végtére is felnéz kire is fog fegyvert, gyorsan leengedi azt és széles mosoly terül el az arcán. *
- Rendor! Szia! Ne haragudj a tőrért, azt hittem bandita vagy! Mit keresel itt? *Noha a másik fejében most átfut a gondolat, hogy talán elfelejtették ki is a férfi, de a tengeri nimfa, nem éppen tudná a Sellőt. Persze ezt nem kell tudnia Rendornak, csak túl sok lenne az önbizalma, ha megtudná mennyire is élvezetes emlékként maradt meg a nő fejében. Sőt valószínűleg a legjobbként is. Hiszen általában a férfiakat vagy csendben gyűlöli vagy erőszakosabban. A maradék pedig vele nem beszél, így aztán kimondottan örül, hogy idejöttek hozzá. Még akkor is, ha kissé kényelmetlenül ácsorog, hiszen nem hiszi, hogy illendő lenne itt és most megölelni a Sellőt, pedig valami rá nagyon nem jellemző késztetést érez a dologra. *
- Egyáltalán, hogy- hogy idejöttél? Azt hittem a szakmádban szigorúan tilos egykori vendéggel, helyen kívül beszélni. Bár nem igazán érdekel, így is illegális alak vagyok *somolyog egy kicsit orra alatt és valószínűleg, ha észlelné mennyit is beszél, így hirtelen, egy jókora tockost lekeverne magának, hiszen ő nyolc éve nem viselkedik így. Legalábbis azt hitte nem. A szárazföld kiforgat magából bárkit. *
//Élni//
*Beluntinát teljesen megbabonázza a tenger. Gondolataival pedig messze száguld a földről, melyen áll, így hát mikor valaki a nevén szólítja ösztönösen rántja elő tőrét és a szíve egy pillanatig azért megugrik ijedtében. Amikor végtére is felnéz kire is fog fegyvert, gyorsan leengedi azt és széles mosoly terül el az arcán. *
- Rendor! Szia! Ne haragudj a tőrért, azt hittem bandita vagy! Mit keresel itt? *Noha a másik fejében most átfut a gondolat, hogy talán elfelejtették ki is a férfi, de a tengeri nimfa, nem éppen tudná a Sellőt. Persze ezt nem kell tudnia Rendornak, csak túl sok lenne az önbizalma, ha megtudná mennyire is élvezetes emlékként maradt meg a nő fejében. Sőt valószínűleg a legjobbként is. Hiszen általában a férfiakat vagy csendben gyűlöli vagy erőszakosabban. A maradék pedig vele nem beszél, így aztán kimondottan örül, hogy idejöttek hozzá. Még akkor is, ha kissé kényelmetlenül ácsorog, hiszen nem hiszi, hogy illendő lenne itt és most megölelni a Sellőt, pedig valami rá nagyon nem jellemző késztetést érez a dologra. *
- Egyáltalán, hogy- hogy idejöttél? Azt hittem a szakmádban szigorúan tilos egykori vendéggel, helyen kívül beszélni. Bár nem igazán érdekel, így is illegális alak vagyok *somolyog egy kicsit orra alatt és valószínűleg, ha észlelné mennyit is beszél, így hirtelen, egy jókora tockost lekeverne magának, hiszen ő nyolc éve nem viselkedik így. Legalábbis azt hitte nem. A szárazföld kiforgat magából bárkit. *
4763. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:07:46
Üzenet elküldve: 2021-01-14 19:07:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Élni//
* Rendor visszatért a kikötőbe és most csak úgy tengődik. Korábban választ kapott kérdésére, ami akkor jól hangzott, de most már közel sem tűnik olyan egyszerűnek. Sokat gondolkodott azon, hogy merre találhatna olyan nőt, akivel tartósabban is tudna együtt lenni, hogy megoldja problémáját. Sokat szokott sétálni a kikötőben, mert az itt zajló élet segít neki gondolkodni. Évekig élt a csendben, amit nagyra is értékel, de az élettel telt zsivajt gyakorta többre nézi mostanság. A tenger itt nem kopár, hiszen kis halász csónakok meg hajók jönnek mennek. A sirályok vijjognak, a kereskedők kiabálnak, amit már csak a gyerekek tudnak felül múlni. Énekhang csapja meg fülét, ami egyben csábítja is a sellőt oda. Valakik nagyon jól érzik magukat. Le is ül egy üres hordóra és nézni kezdi őket szórakozottan. A vigadozás kedvére való még, ha ő most nem is vehet benne részt. Amúgy sem tud táncolni, na meg az sincs akivel ezt megtehetné. Viszont nézni még nézheti. Ahogy bámulja a libegő párok ismerős arcot pillant meg egy pillanatra. Meg is rázza a fejét és pislogva néz oda megint, de most nem lát senkit.*
~ Fú, de fura volt ez. ~
* Már legyintene, hogy csak bolond, amikor megint megpillantja az ismerős arcot. A táncolók fedik fel néha az arcot. Fel is áll és úgy helyezkedik, hogy átlásson köztük.*
- Nini!* Csúszik ki száján a meglepődés. Hiszen már tudja kit lát. Ezt az arcot el sem felejthetné. Na, de ha mégis, akkor ott vannak azok a combok, amiket soha. Gyorsan indul meg felé, csakhogy körbe kell mennie, mert a táncolókon nem fog átvágni. Oldalról közelíti meg. Amikor már hallótávolságon belül van az éjsötét hajú nő, akkor szól oda kissé megemelve hangját, hogy hallja a zenén túl is.*
- Beluntina te vagy az?* Mire talán oda fordul a nő a hang irányába, addigra már oda is ér.*
- Tényleg te vagy az. Fú de régen láttalak! Megismersz még engem?* Reméli, hogy dereng neki valami, mert akkor nagy beégés lesz ebből a találkozásból. Mondjuk nem hibáztatná, ha egy egyszerű sellőre nem túlságosan emlékezne így hirtelen.*
//Élni//
* Rendor visszatért a kikötőbe és most csak úgy tengődik. Korábban választ kapott kérdésére, ami akkor jól hangzott, de most már közel sem tűnik olyan egyszerűnek. Sokat gondolkodott azon, hogy merre találhatna olyan nőt, akivel tartósabban is tudna együtt lenni, hogy megoldja problémáját. Sokat szokott sétálni a kikötőben, mert az itt zajló élet segít neki gondolkodni. Évekig élt a csendben, amit nagyra is értékel, de az élettel telt zsivajt gyakorta többre nézi mostanság. A tenger itt nem kopár, hiszen kis halász csónakok meg hajók jönnek mennek. A sirályok vijjognak, a kereskedők kiabálnak, amit már csak a gyerekek tudnak felül múlni. Énekhang csapja meg fülét, ami egyben csábítja is a sellőt oda. Valakik nagyon jól érzik magukat. Le is ül egy üres hordóra és nézni kezdi őket szórakozottan. A vigadozás kedvére való még, ha ő most nem is vehet benne részt. Amúgy sem tud táncolni, na meg az sincs akivel ezt megtehetné. Viszont nézni még nézheti. Ahogy bámulja a libegő párok ismerős arcot pillant meg egy pillanatra. Meg is rázza a fejét és pislogva néz oda megint, de most nem lát senkit.*
~ Fú, de fura volt ez. ~
* Már legyintene, hogy csak bolond, amikor megint megpillantja az ismerős arcot. A táncolók fedik fel néha az arcot. Fel is áll és úgy helyezkedik, hogy átlásson köztük.*
- Nini!* Csúszik ki száján a meglepődés. Hiszen már tudja kit lát. Ezt az arcot el sem felejthetné. Na, de ha mégis, akkor ott vannak azok a combok, amiket soha. Gyorsan indul meg felé, csakhogy körbe kell mennie, mert a táncolókon nem fog átvágni. Oldalról közelíti meg. Amikor már hallótávolságon belül van az éjsötét hajú nő, akkor szól oda kissé megemelve hangját, hogy hallja a zenén túl is.*
- Beluntina te vagy az?* Mire talán oda fordul a nő a hang irányába, addigra már oda is ér.*
- Tényleg te vagy az. Fú de régen láttalak! Megismersz még engem?* Reméli, hogy dereng neki valami, mert akkor nagy beégés lesz ebből a találkozásból. Mondjuk nem hibáztatná, ha egy egyszerű sellőre nem túlságosan emlékezne így hirtelen.*
4762. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:38:23
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
*Beluntina, ködfelleg fedte szemei dacosan merednek a távolba. A nő életében sokadjára a ringó, zabolázatlan tengert figyeli, és annyi év után még mindig a szívében érzi annak ritmusát. Hiányzik neki az érzés, hogy valamit helyesnek érezzen, élete minden egyes pillanatában. Valamelyest még azok a részeg kalózok is hiányoznak neki, de legfőképpen az erő, amit a víz adott neki. Amióta lábai a homokra léptek, újra leánynak érzi magát. Újra érzi szívében az élet megannyi érzését, ami mintha minden második pillanatban megfojtaná. Az azok között lévőeket pedig még nem igazán tudta megfejteni. Voltaképpen magányos. Örült volna, ha az a fél-elf, csak egy kicsit is marasztalja maga mellett. Bár végül is szőke volt, egy szőkétől nem lehet mit várni. Talán vesz magának egy macskát, egészen megkedvelte azt a féltékeny hiúzt is. Egyedül az a gond, hogy a macskák nem szeretik a vizet. Inkább kutyát vesz. Vagy semmit, mert az élete túl kiszámíthatatlan, hogy bármiről is gondoskodjon. Inkább úgy érzi róla kéne valakinek gondoskodnia. Bár ez, így belegondolva eléggé szánalmas. Ráadásul még mindig nincs rumja. ~Mit is kezdjek magammal, hogy „éljem az életem”? ~ morfondírozik el hirtelen a Sellő szavain, amiket nem érzi, úgy, hogy egy csepernyit is teljesített volna valaha is. Nem, olyan mesze pár fiatal épp énekel és táncol, Bel pedig irigy mosollyal nézi őket. Leányként imádott táncolni, viszont azt sosem jó egyedül. *
//Élni//
*Beluntina, ködfelleg fedte szemei dacosan merednek a távolba. A nő életében sokadjára a ringó, zabolázatlan tengert figyeli, és annyi év után még mindig a szívében érzi annak ritmusát. Hiányzik neki az érzés, hogy valamit helyesnek érezzen, élete minden egyes pillanatában. Valamelyest még azok a részeg kalózok is hiányoznak neki, de legfőképpen az erő, amit a víz adott neki. Amióta lábai a homokra léptek, újra leánynak érzi magát. Újra érzi szívében az élet megannyi érzését, ami mintha minden második pillanatban megfojtaná. Az azok között lévőeket pedig még nem igazán tudta megfejteni. Voltaképpen magányos. Örült volna, ha az a fél-elf, csak egy kicsit is marasztalja maga mellett. Bár végül is szőke volt, egy szőkétől nem lehet mit várni. Talán vesz magának egy macskát, egészen megkedvelte azt a féltékeny hiúzt is. Egyedül az a gond, hogy a macskák nem szeretik a vizet. Inkább kutyát vesz. Vagy semmit, mert az élete túl kiszámíthatatlan, hogy bármiről is gondoskodjon. Inkább úgy érzi róla kéne valakinek gondoskodnia. Bár ez, így belegondolva eléggé szánalmas. Ráadásul még mindig nincs rumja. ~Mit is kezdjek magammal, hogy „éljem az életem”? ~ morfondírozik el hirtelen a Sellő szavain, amiket nem érzi, úgy, hogy egy csepernyit is teljesített volna valaha is. Nem, olyan mesze pár fiatal épp énekel és táncol, Bel pedig irigy mosollyal nézi őket. Leányként imádott táncolni, viszont azt sosem jó egyedül. *
4761. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2020-12-25 18:33:34
Üzenet elküldve: 2020-12-25 18:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ezekben az időkben későn virrad és korán sötétedik. A nappal rövidke óráiban is gyakran borongós az ég. Így van ez ma is. Komor, piszkosszürke fellegek borítják az eget. Olykor rákezd az eső, aztán abbamarad, aztán később megint nekiáll cseperegni. A dokkok környékén se nagyon hallani vidám gajdolást. Ilyen időben a matrózok is inkább csak mogorván szorongatják az üveg nyakát. Jobb vigyázni velük ilyen kedvükben. Nolenar nem keresi a bajt. Léptei határozottan viszik, de azért messzebb kerüli a problémáikra bűnbakot kereső kétes alakokat. A Kikötőben mindig élesek a kések, de a rosszkedvű aljanépé talán mind közül a leggyorsabban jár el.
Ezúttal Nolenar nem áll le a raktárfelügyelőkkel diskurálni és nem kanyarodik be a kikötőmester portája felé sem. Bjuvalhoz igyekszik. A gnóm mester a legjobb hajóács, akit a Velasco'rra valaha ismert. A Fekete Szhyllát is ő építette át, amikor sok éve az a vihar megroppantotta a Fog-zátony szikláinál.
Már odakint érezni a sült illatát és hallani a Bjuvaléknál szokásos gyerekzsivajt. Öt poronty egy kétszintes úrilakot is megtöltene visongással, nemhogy a hajóács szerény hajlékát. Nolen épp csak hátrahajtja csuklyáját, s emelné a kezét a kopogáshoz, amikor Bjuval feltépi az ajtót és kidugja kopasz üstökét.*
- Elhoztad? *kérdi máris választ sürgető hangon.*
- El *mondja Nolen és féloldalas vigyort villant. A holmi gyorsan gazdát cserél, mintha nap mint nap gyakorolnák az ilyesmit, akár a sikátorok kétes üzelmeiben utazó alakok.*
- Ne pusmogjatok má' az ajtóba'! Kimegy az összes meleg a házból! *szitkozódik bentről egy női hang.*
- Ne kárálj, asszony! Nézzenek oda! Még be se eresztettem a vendéget, de má' pörlekedik vele.
- Ne is hallgass rá, Gwella *kurjant.* - Csak azért morog, mert fél, hogy egyszer beadod a derekad és hozzám költözöl!
- Még fizetnék is érte, ha vinnéd *dünnyögi Bjuval a bajsza alatt.* - Majd akkor nézem meg a képed, te szájhős, ha egyszer tényleg a nyakadon marad!
*Az előtérül szolgáló szűk folyosón ketten is alig férni meg, de ez egy pillanaton belül még szűkösebbre fordul, amikor a gyereksereglet megrohamozza az érkezőt.*
- Nolenar bácsi! *visongják egymásra licitálva és közben már most csaknem szétszedik a köpenyéből alig kivetkőző Velasco'rrát.*
- Ejj, hát micsoda legénység ez? *toppant Nolen a csizmájával.* - Áthúzatom az ilyen gazokat a hajó alatt. Arrr! Kapitány a fedélzeten! Matrózok, vi-gyázz! *A sipítozás kuncogássá halkul, ahogy az aprónép díszsorba vágja magát a fal mellett. Csak a legkisebb, a vörös loknis kicsi lány pislog tanácstalanul a folyosó közepén.*
- Én húzatom át az egész mólósor alatt Nolenar bácsit, ha megint édességet hozott nektek *les ki a konyhából az ujját ingatva a fitos orrú házasszonya.*
- Én? Soha! *Nolen a mellkasára tett kézzel rázza a fejét, méghozzá nagyon ártatlan képet vágva. Aztán ahogy Gwella visszafordul a konyhába, az ártatlan kifejezés átfordul cinkos mosolyba és a kölykök kezébe nyomja az aszalt gyümölccsel teli kis csomagot. A csimoták lelkes zsivajjal szaladnak el vele, a nyomukban pedig a rőt loknis kislány totyog sietősen. Ő még nem ért a dologból sokat, inkább csak sodródik az árral, de azért virgonc gügyögéssel csatlakozik a többiekhez.*
- Egy flaska diólikőr a ház asszonyának *nyújtja át az üveget Gwellának.* - Anyám küldi neked. A nénikéje ánizsos receptje szerint készült. A kedvenced. Gwella! Te egyre csak szépülsz *öleli meg a nőt.* - Bjuval viszont csak kopaszodik. Mégis mit eszel rajta?
*Mielőtt Gwella válaszolhatna, a gnóm hajóács arrébb túrja Nolent, hogy átölelje a feleségét egy cuppanós csókot nyomva az apró szeplős arcára.*
- Tudod, Nolen, én tarkóig érő homlokkal is szívtipró vagyok. És ha kétségeid volnának, hallgasd csak ezt a ricsajos siserehadat!
- Szívtipró, hm? Vagy csak szerencsés egy áldott jólelkű asszonnyal!
*Mire túlságosan belemelegednének, Gwella mindkettőjüket kihajtja a konyhából, mert csak láb alatt vannak az egymásra licitálásukkal. Szóval mielőtt asztalhoz ülnének, Nolen még bőven tud váltani néhány komolyabb szót is a hajóáccsal.*
Ezúttal Nolenar nem áll le a raktárfelügyelőkkel diskurálni és nem kanyarodik be a kikötőmester portája felé sem. Bjuvalhoz igyekszik. A gnóm mester a legjobb hajóács, akit a Velasco'rra valaha ismert. A Fekete Szhyllát is ő építette át, amikor sok éve az a vihar megroppantotta a Fog-zátony szikláinál.
Már odakint érezni a sült illatát és hallani a Bjuvaléknál szokásos gyerekzsivajt. Öt poronty egy kétszintes úrilakot is megtöltene visongással, nemhogy a hajóács szerény hajlékát. Nolen épp csak hátrahajtja csuklyáját, s emelné a kezét a kopogáshoz, amikor Bjuval feltépi az ajtót és kidugja kopasz üstökét.*
- Elhoztad? *kérdi máris választ sürgető hangon.*
- El *mondja Nolen és féloldalas vigyort villant. A holmi gyorsan gazdát cserél, mintha nap mint nap gyakorolnák az ilyesmit, akár a sikátorok kétes üzelmeiben utazó alakok.*
- Ne pusmogjatok má' az ajtóba'! Kimegy az összes meleg a házból! *szitkozódik bentről egy női hang.*
- Ne kárálj, asszony! Nézzenek oda! Még be se eresztettem a vendéget, de má' pörlekedik vele.
- Ne is hallgass rá, Gwella *kurjant.* - Csak azért morog, mert fél, hogy egyszer beadod a derekad és hozzám költözöl!
- Még fizetnék is érte, ha vinnéd *dünnyögi Bjuval a bajsza alatt.* - Majd akkor nézem meg a képed, te szájhős, ha egyszer tényleg a nyakadon marad!
*Az előtérül szolgáló szűk folyosón ketten is alig férni meg, de ez egy pillanaton belül még szűkösebbre fordul, amikor a gyereksereglet megrohamozza az érkezőt.*
- Nolenar bácsi! *visongják egymásra licitálva és közben már most csaknem szétszedik a köpenyéből alig kivetkőző Velasco'rrát.*
- Ejj, hát micsoda legénység ez? *toppant Nolen a csizmájával.* - Áthúzatom az ilyen gazokat a hajó alatt. Arrr! Kapitány a fedélzeten! Matrózok, vi-gyázz! *A sipítozás kuncogássá halkul, ahogy az aprónép díszsorba vágja magát a fal mellett. Csak a legkisebb, a vörös loknis kicsi lány pislog tanácstalanul a folyosó közepén.*
- Én húzatom át az egész mólósor alatt Nolenar bácsit, ha megint édességet hozott nektek *les ki a konyhából az ujját ingatva a fitos orrú házasszonya.*
- Én? Soha! *Nolen a mellkasára tett kézzel rázza a fejét, méghozzá nagyon ártatlan képet vágva. Aztán ahogy Gwella visszafordul a konyhába, az ártatlan kifejezés átfordul cinkos mosolyba és a kölykök kezébe nyomja az aszalt gyümölccsel teli kis csomagot. A csimoták lelkes zsivajjal szaladnak el vele, a nyomukban pedig a rőt loknis kislány totyog sietősen. Ő még nem ért a dologból sokat, inkább csak sodródik az árral, de azért virgonc gügyögéssel csatlakozik a többiekhez.*
- Egy flaska diólikőr a ház asszonyának *nyújtja át az üveget Gwellának.* - Anyám küldi neked. A nénikéje ánizsos receptje szerint készült. A kedvenced. Gwella! Te egyre csak szépülsz *öleli meg a nőt.* - Bjuval viszont csak kopaszodik. Mégis mit eszel rajta?
*Mielőtt Gwella válaszolhatna, a gnóm hajóács arrébb túrja Nolent, hogy átölelje a feleségét egy cuppanós csókot nyomva az apró szeplős arcára.*
- Tudod, Nolen, én tarkóig érő homlokkal is szívtipró vagyok. És ha kétségeid volnának, hallgasd csak ezt a ricsajos siserehadat!
- Szívtipró, hm? Vagy csak szerencsés egy áldott jólelkű asszonnyal!
*Mire túlságosan belemelegednének, Gwella mindkettőjüket kihajtja a konyhából, mert csak láb alatt vannak az egymásra licitálásukkal. Szóval mielőtt asztalhoz ülnének, Nolen még bőven tud váltani néhány komolyabb szót is a hajóáccsal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394