*Jó minőségű, fűszeres wegtoreni pipadohány libben a levegőben. A gomolygó füstbodrocskák ráérősen összeölelkeznek a csípős hidegbe lehelt párával és az enyhe, sós köddel, ami lassacskán már oszladozni látszik a nyüzsgő kikötő felett. Első pillantásra az ember azt gondolná, a távol töltött esztendők alatt mit sem változott a hely. Ugyanaz a hideg miatt most valamivel tompább halszag lengi körbe, ugyanazok a foghíjas, kivénhedt matrózok járnak-kelnek, a kiélt, ráncos arcokból ítélve pedig a kéjhölgyek is épp ugyanazok, mint évekkel ezelőtt. A lényegi változás, melyről a hegy túloldalán lévő lecsúszott ivókban oly lelkesen pletykálnak, egyelőre nem mutatkozik, de tudja, csak idő kérdése.
A kreolbőrű nő pipaszárát unottan rágcsálva figyeli, ahogy Cressys emberei ráérősen cipelik le a Fekete Szhylla rakományát. Esze ágában sincs segíteni, elvégre nem azért fizetik, hogy pakolásszon, na meg tegnap kockán egy valag pénzt veszített ellenük, nem is tagadja, milyen jól esik nézni az izzadt, szenvedő képüket.*
-Hölgyeim, mintha élnétek!
*Húzza széles vigyorra száját pöfékelve, derűjét még a bajszos, kivörösödött orrok alatt elsuttogott lotyózás, s ennek végtelennek tűnő rokonértelmű szavai sem tudják letörni. Félrenyelve egy kis torkára szaladó füstöt halkan köhécselni kezd, nyilvánvaló, hogy az irigy legénység nagylelkűen szórt átkának köszönhetően, közben egy magas, jól öltözött, sötét bőrű férfi lép mellé flaskát nyújtva. Daya hálásan biccentve veszi el, s kortyol néhányat a keserű rumból, képén persze át is szalad egy halovány fintor.*
-Hogy állunk?
*Emeli zöld tekintetét a fickóra, aki egyébként a Khaan névre hallgat, az pedig merengve pillant a már lerakodott holmikra majd négy árbócos vitorlásra, mely újszerű állapota miatt egészen feltűnő látvány a többi kikötőben horgonyzó koszos, algás hajó között.*
-Még két láda és megvagyunk.
*Felel mély hangján a férfi, a nő pedig megérezvén egy hűvös szellőt, összehúzza magán kabátját. Szemléli még egy darabig az erőlködő fickókat majd úgy szól, mintha nézelődésen kívül csinált is volna valamit. *
-Azt már megoldjátok nélkülem.
*Utolsót szív még a finom dohányból aztán rutinosan törölgetni kezdi egy kendővel, mielőtt még kabátja belső zsebének mélyére süllyesztené.*
-Mielőtt elereszted a fiúkat, ne felejtsd el emlékeztetni őket, hogy tartsák a szájukat.
*Sokatmondó pillantásokkal fúrja zöldjeit a fekete tekintetbe, Khaan pedig határozottan bólint. Mind a ketten pontosan tudják, miről beszél, Cressys világosan megmondta, ha bármelyik matróz egy szót is szól, maga tépi ki a nyelvét a puszta kezével, az ő fenyegetései pedig mind tudják, bizony sohasem üresek. Aki keresztbe tesz neki, azt akár a föld alól is előkeríti.*
-Akkor pár hat múlva...
*Búcsúzik egy szórakozott csókdobással, a fiúknak csak vigyorogva beint, aztán már indul is, hogy körbejárja a helyet.*