//Fegyvernézőben//
*Csak fejébe tolja a sisakot, mikor Sponk és a kis csapata útnak indul. Meglepetésére nem is mennek sokáig. A Kikötőben már javában zajlik a mulatság, na meg a harc.
Úgy fest az egész, mint a felkészítő küzdővermek a Nagy Aréna előtt. Ott a felek azért küzdöttek életre-halálra, hogy egy közülük eljuthasson Wegtorenbe... Nem, dehogy. Azért küzdöttek, hogy megéljék a holnapot.*
-A Fattyú megteszi. Rámragadt az idők során. *Persze, a Láng Fattya nevet itt hiába akasztaná bárki bajszára.
Nem lehetne mondani, hogy nincs benne némi izgalom. Tudja, hogy az érzés a barátja, elvégre az életösztön munkál benne. Még is, valahogy elszokott tőle. Azelőtt, mikor a játékokon lépett az arénába, nem volt benne félsz. Megszokta már, s régi ismerősként üdvözölte a vér látványát.
Látszik, Sponk kapitányt a legkevésbé sem érdekli a sorsa. Nem is csodálkozik különösebben. Mulatni jött, és ha egy kis sansza van rá, hát borsot törni a Patkányok orra alá is. Ő azonban nem Sponk kapitányért küzd, de még csak nem is a Vihar Fiaiért. Csak is önmagáért.
Szórakozottan szemléli a küzdő feleket, de a látottak nem igazán jutnak el agyáig. Emlékek között kutat és agyal. Látnia kell azonban ellenfelét hozzá, hogy az elképzelés valós stratégiát öltsön.
Hang hívja, ő pedig engedelmeskedik. Öles léptekkel siet a küzdőtérre, majd egy gyors körbepillantás után szemügyre veszi ellenfelét is. Érdekes mód, amint a homokra lépett, minden izgalma elpárolgott. Hallja a nézőseregletet, érzi a lába alatt a vértől csatakos homokot... Otthon van.
Ellenfele nem visel páncélt, bizonyára agilis alkat. Kard és dobókések... Sejti, hogy mire számíthat. Leoldja hát hátáról a lándzsát és a pajzsot, majd féloldalasan sétálva a pálya túlsó feléről szemléli ellenfelét, míg el nem kezdődik a harc. A megjegyzésre csak egy halovány mosolyt enged meg, feszültségét levezetve pörgetve meg a lándzsát maga mellett. Torkosnak minden bizonnyal megvan az oka az arroganciára, ám saját kárán tanulta, ez is lehet gyengeség.
Mire a játék indul, ő már öles léptekkel fut ellenfele felé. A világért sem venné le róla a szemét, hisz biztos benne, hogy amaz hozzá óhajt vágni egyet a gazdag dobókésgyűjteményéből. Pajzsal hárítana vagy kitérne kissé, ha szükséges, mindenesetre igyekszik rá felkészülni futás közben. Amennyiben eléggé közel ért ellenfeléhez, nem szemből, hanem a férfi azon oldalán rugaszkodik el, amelyiken nem a kardot szorítja. Ugrás közben szúr a lándzsával, átlósan le, Torkos irányába. Természetesen a férfi fejét célozza. Egy gyors befejezés bizonyára nagyot lendítene hírnevén. Bárhogy is alakuljon a szúrás, landolni már úgy próbál, hogy a férfi felé nézzen. Amennyiben elvásik a szúrása, számít a visszatámadásra, már ha van rá lehetősége.*