Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
4980. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-08-05 08:24:06
Üzenet elküldve: 2022-08-05 08:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hosszú út kezdete//
*Már ismerős terepen van, sajnos ez nem feltétlenül nyugtatja meg őt, azért mégiscsak örül a kikötő sós levegőjének. Már sürögnek-forognak az emberek, ő viszont sajnos nem ennyire serény, a hosszú éjszakai út jócskán kimerítette. De legalább viszonylagos épségben "hazajutott", ahol még a számtalan év során azt sem sikerült elérnie, hogy egy omladozó, kicsi lakhelyet vehessen magának. De ezt ismeri, ezt megszokta, és talán több keresnivalója van itt, mint Arthenior utcáin. Megszámolja azt a pár poros aranyérmét, amivel rendelkezik.*
- Mennyi is egy szoba a Rumosban? Lehet arra éppen futja.
*Mert most leginkább egy nagy alvásra, és egy falat kenyérre volna szüksége.*
*Már ismerős terepen van, sajnos ez nem feltétlenül nyugtatja meg őt, azért mégiscsak örül a kikötő sós levegőjének. Már sürögnek-forognak az emberek, ő viszont sajnos nem ennyire serény, a hosszú éjszakai út jócskán kimerítette. De legalább viszonylagos épségben "hazajutott", ahol még a számtalan év során azt sem sikerült elérnie, hogy egy omladozó, kicsi lakhelyet vehessen magának. De ezt ismeri, ezt megszokta, és talán több keresnivalója van itt, mint Arthenior utcáin. Megszámolja azt a pár poros aranyérmét, amivel rendelkezik.*
- Mennyi is egy szoba a Rumosban? Lehet arra éppen futja.
*Mert most leginkább egy nagy alvásra, és egy falat kenyérre volna szüksége.*
4979. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:01:45
Üzenet elküldve: 2022-07-25 23:01:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Elérve a kikötőt a vándort ismerős látvány fogadja. Na nem mintha valaha járt volna már errefelé, mindössze ez a hely pontosan úgy fest mint egy kikötő. Mélyet szippant a levegőbe, s a tenger illata mellett, a rothadó hal és az emberi szenny bűze is az orrába eszi magát. Még a szaga is pontosan olyan mint egy kikötőé, így ha nem látná a hajókat, akkor is nehezére esne eltéveszteni a helyszínt, s ha már a látvány és a szag, még inkább az arcába húzza csuklyáját. Bár így sem fogja elkerülni a helyiek figyelmét, legalább a kíváncsiskodásra okot adó hófehér tincseit igyekszik elrejteni az alkalomra leső szemek elől. Így veti bele magát a kikötő mocskába.*
4978. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-18 09:58:06
Üzenet elküldve: 2022-07-18 09:58:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Daesys gyilkos pillantást vet Ambroggio felé, aki mint mindig most is úgy tesz, mintha csak véletlen egybeesés lenne az, hogy bosszantja a vörös félvért. Vagyos Daesys részéről mindig így tűnt, az már más kérdés, hogy a titokzatoskodó férfinak pontosan milyen szándékai vannak. Daesyst az sem lepné meg ha még az istenek sem tudnák mit gondol “munkaadója”.
A hirtelen irányváltásra értetlenül pislog. Anyjánál tapasztalt hasonlókat, amikor simogató kezei váratlan pofonosztásokba kezdtek, amikor rádöbbent, hogy Daesys valamit nem csinált meg. A lány most is hasonlóra számít, kapaszkodik is mintha az élete múlna rajta. Talán csak azért, hogy tapasztalatlan lovasként ne essen le a nyeregből, vagy csak mert arra számít, hogy mindjárt lerántják onnan.*
- A micsodáig?
*Kérdez vissza bosszúsán, miközben testsúlyát megemelve előrébb mászik. Megint egy dolog, amit nem tud, és ami miatt kicsit szégyelli magát, ezt pedig haraggal leplezi. Tanácstalanul néz a férfira, aki rövidesen mögötte terem és még a szükséges közelségen túl is hozzáér. Ha Ambroggio elég figyelmes, akkor láthatja a lány testén megjelenő libabőrt.
Nem szól már, de láthatóan feszeng ettől a közelségtől. Az érintések amiket neki címeztek általában durvák voltak, még bizalmasabb viszony esetében is. Ennek következménye miatt óvatos ha közelségről van szó, s ezért is tanulta meg a pengét ügyesen használni.
Hogy enyhítse a benne felgyűlt feszültséget kénytelen beszélgetést kezdeményezni, pedig éppenséggel ahhoz sincs sok kedve most.*
- Hallom eléggé lezüllött Arthenior. Az Őrség szervezetlen, a nemesek a barbárokhoz pártoltak, és valami meredélyen túli patkányfészek is burjánzik.
*Persze csak fél mondatokból spekulál, a Kikötőben ráadásul a hír igen változékony amiatt, hogy szájról szájra terjed, de talán Ambroggio többet tud neki mondani, hiszen a férfi nagyon tájékozottnak tűnik Daesys számára.*
*Daesys gyilkos pillantást vet Ambroggio felé, aki mint mindig most is úgy tesz, mintha csak véletlen egybeesés lenne az, hogy bosszantja a vörös félvért. Vagyos Daesys részéről mindig így tűnt, az már más kérdés, hogy a titokzatoskodó férfinak pontosan milyen szándékai vannak. Daesyst az sem lepné meg ha még az istenek sem tudnák mit gondol “munkaadója”.
A hirtelen irányváltásra értetlenül pislog. Anyjánál tapasztalt hasonlókat, amikor simogató kezei váratlan pofonosztásokba kezdtek, amikor rádöbbent, hogy Daesys valamit nem csinált meg. A lány most is hasonlóra számít, kapaszkodik is mintha az élete múlna rajta. Talán csak azért, hogy tapasztalatlan lovasként ne essen le a nyeregből, vagy csak mert arra számít, hogy mindjárt lerántják onnan.*
- A micsodáig?
*Kérdez vissza bosszúsán, miközben testsúlyát megemelve előrébb mászik. Megint egy dolog, amit nem tud, és ami miatt kicsit szégyelli magát, ezt pedig haraggal leplezi. Tanácstalanul néz a férfira, aki rövidesen mögötte terem és még a szükséges közelségen túl is hozzáér. Ha Ambroggio elég figyelmes, akkor láthatja a lány testén megjelenő libabőrt.
Nem szól már, de láthatóan feszeng ettől a közelségtől. Az érintések amiket neki címeztek általában durvák voltak, még bizalmasabb viszony esetében is. Ennek következménye miatt óvatos ha közelségről van szó, s ezért is tanulta meg a pengét ügyesen használni.
Hogy enyhítse a benne felgyűlt feszültséget kénytelen beszélgetést kezdeményezni, pedig éppenséggel ahhoz sincs sok kedve most.*
- Hallom eléggé lezüllött Arthenior. Az Őrség szervezetlen, a nemesek a barbárokhoz pártoltak, és valami meredélyen túli patkányfészek is burjánzik.
*Persze csak fél mondatokból spekulál, a Kikötőben ráadásul a hír igen változékony amiatt, hogy szájról szájra terjed, de talán Ambroggio többet tud neki mondani, hiszen a férfi nagyon tájékozottnak tűnik Daesys számára.*
4977. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-15 10:35:55
Üzenet elküldve: 2022-07-15 10:35:55
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A szél már egy nappal ezelőtt meghozza a tengerillatot, ami a kikötőből áramlik a kontinens beleseje felé. Vendaar furcsa módon izgatott lesz kissé, ahogy meglátja a kikötő furcsa kavalkádját, és a világítótornyot, mint valami fircsa mutatóujj, úgy emelkedik ki az egyszintes házak forgatagából. Vendaarnak az az érzése támad, mintha mindenkit arra figyelmeztetne: csak akkor jöjj ide, ha elég bátor vagy és elkötelezett. Az elég bátorság megvan a sötételfbe, a másik dolog már kérdéses. Nem annyira fiatal már, hogy kalandokat keressen - vagy csak belefáradt ebbe -, viszont az életet szereti. Talán a kikötő lesz az, ami megváltoztatja unalmas életét, és színt visz belé, ezt csak az istenek tudhatják. Mivel véget ért a karavánnal az útja, rövid megbeszélés után elválnak egymástól. Szerencsére nem kell alkudozniuk sem, így hamar megtörténik ez is, és ha már messziről látta, elindul, hogy megnézze a világítótornyot. Akár még alvóhelynek is megteszi így estefelé, nem akarja most felfedezni a várost, ezt a következő napokra hagyja.*
4976. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-14 17:17:29
Üzenet elküldve: 2022-07-14 17:17:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bel imádja az érzést, ahogy elengedi magát, ahogy kívánják, ahogy mindezt a kedvenc helyén teheti. Az agyában nem is jár semmi más míg belemerülnek a mámorba. Rendor belehúzza az ölébe és ismerős érzések járják át a testét. Remegő sóhaj szakad ki az ajkán míg csókolja a másik. ~Bassza meg~ lehajol és a másik nyakára fordítja ajkai figyelmét. Közben teljesen átadja magát. ~Szeretem ezt az érzést, nőnek érzem magamat. Igazán nőnek~ Nem számít meddig tart a dolog, teljesen kiélvezi és nem felejtkezik el közben az őt ölelő férfiról sem. Fel-le járatja kezét a testén, belekapaszkodik, na meg csókolja, amikor éppen még elég tiszta hozzá a feje. Azonban amikor ez a vágy leapad és a másik testére borulna már sokkal törékenyebbnek érzi magát. ~Na és most? Ez az egész... francba! Nem is tudom~*
//Élni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bel imádja az érzést, ahogy elengedi magát, ahogy kívánják, ahogy mindezt a kedvenc helyén teheti. Az agyában nem is jár semmi más míg belemerülnek a mámorba. Rendor belehúzza az ölébe és ismerős érzések járják át a testét. Remegő sóhaj szakad ki az ajkán míg csókolja a másik. ~Bassza meg~ lehajol és a másik nyakára fordítja ajkai figyelmét. Közben teljesen átadja magát. ~Szeretem ezt az érzést, nőnek érzem magamat. Igazán nőnek~ Nem számít meddig tart a dolog, teljesen kiélvezi és nem felejtkezik el közben az őt ölelő férfiról sem. Fel-le járatja kezét a testén, belekapaszkodik, na meg csókolja, amikor éppen még elég tiszta hozzá a feje. Azonban amikor ez a vágy leapad és a másik testére borulna már sokkal törékenyebbnek érzi magát. ~Na és most? Ez az egész... francba! Nem is tudom~*
4975. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-11 17:10:28
Üzenet elküldve: 2022-07-11 17:10:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Mintha én tudnám milyen ügy is maga, viszont biztosan nem egy hebegő válaszra vágyik~*
- Nos, biztosan több, mint egy pár perce ismerem és ez idő alatt elég sok minden történt, mégis negatívak. Engem meg már így is túlsokan akartak holtan látni, úgyhogy igyekszem változtatni a dolgokon. Na meg maga egy érdekes személy, úgyhogy... igen, jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy itt akarom hagyni. *Dalaf úgy érzi sikerült tiszteletteljesen megfogalmazni a gondolatait, de azért nem mer arról képzelegni, hogy javított volna a helyzeten vele.*
- Már nem vagyok selyemfiú, fel kell mérnem a jövőbeli lehetőségeimet. Lehet, hogy kedvet kapok a helytől a takarításhoz, maga meg nevethet már a fizetésemen is. *óvatosan elmosolyodik. Amikor felé dobják azt a valamit, kishíján ott hal meg a félelemtől. Hátra is ugrik reflexből. ~Mi a hét átok és egy drága isten. Ez nála az enyhülés? Remélem megy majd ez még jobban~ így hát igen, megemeli azt a fegyvert. Egy átlagos erőben lévő férfi is képes azért erre. Igyekszik arra emlékezni, hogy ne emelje túl magasra az eszközt, mert az jobban fárasztja. Ha netán majd fáradna, akkor másik kezébe helyezi az eszközt, de nem nyafog. Mindenek előtt pedig a nőhöz fordul*
- Köszönöm! ~Bár nem hiszem, hogy a holtak ellen sokat érne. Most kicsit csöndben maradok, hátha kérdez valamit~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Mintha én tudnám milyen ügy is maga, viszont biztosan nem egy hebegő válaszra vágyik~*
- Nos, biztosan több, mint egy pár perce ismerem és ez idő alatt elég sok minden történt, mégis negatívak. Engem meg már így is túlsokan akartak holtan látni, úgyhogy igyekszem változtatni a dolgokon. Na meg maga egy érdekes személy, úgyhogy... igen, jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy itt akarom hagyni. *Dalaf úgy érzi sikerült tiszteletteljesen megfogalmazni a gondolatait, de azért nem mer arról képzelegni, hogy javított volna a helyzeten vele.*
- Már nem vagyok selyemfiú, fel kell mérnem a jövőbeli lehetőségeimet. Lehet, hogy kedvet kapok a helytől a takarításhoz, maga meg nevethet már a fizetésemen is. *óvatosan elmosolyodik. Amikor felé dobják azt a valamit, kishíján ott hal meg a félelemtől. Hátra is ugrik reflexből. ~Mi a hét átok és egy drága isten. Ez nála az enyhülés? Remélem megy majd ez még jobban~ így hát igen, megemeli azt a fegyvert. Egy átlagos erőben lévő férfi is képes azért erre. Igyekszik arra emlékezni, hogy ne emelje túl magasra az eszközt, mert az jobban fárasztja. Ha netán majd fáradna, akkor másik kezébe helyezi az eszközt, de nem nyafog. Mindenek előtt pedig a nőhöz fordul*
- Köszönöm! ~Bár nem hiszem, hogy a holtak ellen sokat érne. Most kicsit csöndben maradok, hátha kérdez valamit~
4974. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-11 09:41:46
Üzenet elküldve: 2022-07-11 09:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia sértett büszkesége nem lankad. Az elf pedig próbál rá hatni, de süket fülekre talál. Annyit azért elér, hogy jól kinevessék. Ha tudná, hogy mennyire jól esik a szőke számára a látvány, ahogy lesüti a szemét.*
~ Van is miért szégyenkezned. ~* Ez egy kicsit rögtön jobb kedvre deríti, egy kicsit. Jobbnak látja, ha itt is hagyja Dalafot. Kétli, hogy ezután, még vele akarna tartani, meg hát neki sincs hozzá már kedve, hogy itt legyeskedjen körülötte, de meglepő fordulat, hogy a férfi nem tágít. Fintorogva elhúzza a száját, a hallottakra, mielőtt visszakérdezne.*
- Mi az, hogy az ügyeddé váltam?!* Szegezi rá méz sárga szemeit. A kérdés pedig nyilván nem a legbarátságosabb stílusban érkezik. Aztán megint kineveti, ahogy sejtette Dalaf.*
- Az a hely nem ilyen selyemfiúcskáknak való.* Sértet büszkeségének nagyon is jól esik a másik fél alázása. Simogatja kicsi lelkét. A nevetés végül gonosz mosolyba csap át, ahogy próbálkozik az elf. Szó nélkül Csatolja le tollas buzogányát, amit aztán a férfi elé hajít. Elkaphatja, vagy elé is eshet, ez a lényegen nem változtat.*
-Nekem akarsz bizonyítani? Tessék! Ott a fegyverem. A legősibb és egyben legegyszerűbben használható fegyver, magas hatékonysággal. Nem kell hozzá képzettség sem. Csak fogod és oda csapsz. A Vérkertben magadért felesz majd.* A buzogánynak súlya van, hiszen csak akkor hatékony. Hűvös acélrúd, bőr markolattal, a végén pedig az éles tollakkal ellátott bunkó.*
- Megbírod egyáltalán emelni?* Élezi rajta továbbra is a nyelvét, miközben kényelmes tempóban halad. A kocogással is leállhat a férfi, amint beéri, mert lassan halad. Visszatérnek a dokkokhoz, onnan pedig a lakóházak felé veszi az irányt. Nem kell nagy helyismeret a kert megtalálásához. Látta fentről, hogy merre van.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia sértett büszkesége nem lankad. Az elf pedig próbál rá hatni, de süket fülekre talál. Annyit azért elér, hogy jól kinevessék. Ha tudná, hogy mennyire jól esik a szőke számára a látvány, ahogy lesüti a szemét.*
~ Van is miért szégyenkezned. ~* Ez egy kicsit rögtön jobb kedvre deríti, egy kicsit. Jobbnak látja, ha itt is hagyja Dalafot. Kétli, hogy ezután, még vele akarna tartani, meg hát neki sincs hozzá már kedve, hogy itt legyeskedjen körülötte, de meglepő fordulat, hogy a férfi nem tágít. Fintorogva elhúzza a száját, a hallottakra, mielőtt visszakérdezne.*
- Mi az, hogy az ügyeddé váltam?!* Szegezi rá méz sárga szemeit. A kérdés pedig nyilván nem a legbarátságosabb stílusban érkezik. Aztán megint kineveti, ahogy sejtette Dalaf.*
- Az a hely nem ilyen selyemfiúcskáknak való.* Sértet büszkeségének nagyon is jól esik a másik fél alázása. Simogatja kicsi lelkét. A nevetés végül gonosz mosolyba csap át, ahogy próbálkozik az elf. Szó nélkül Csatolja le tollas buzogányát, amit aztán a férfi elé hajít. Elkaphatja, vagy elé is eshet, ez a lényegen nem változtat.*
-Nekem akarsz bizonyítani? Tessék! Ott a fegyverem. A legősibb és egyben legegyszerűbben használható fegyver, magas hatékonysággal. Nem kell hozzá képzettség sem. Csak fogod és oda csapsz. A Vérkertben magadért felesz majd.* A buzogánynak súlya van, hiszen csak akkor hatékony. Hűvös acélrúd, bőr markolattal, a végén pedig az éles tollakkal ellátott bunkó.*
- Megbírod egyáltalán emelni?* Élezi rajta továbbra is a nyelvét, miközben kényelmes tempóban halad. A kocogással is leállhat a férfi, amint beéri, mert lassan halad. Visszatérnek a dokkokhoz, onnan pedig a lakóházak felé veszi az irányt. Nem kell nagy helyismeret a kert megtalálásához. Látta fentről, hogy merre van.*
4973. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-09 10:08:43
Üzenet elküldve: 2022-07-09 10:08:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Bevásárlás//
*Relael nincsen feltétlenül elragadtatva a kínálattól, de annak is örülhet, hogy egyáltalán valami, persze ez egy artheniori nemesnek valóban igen más világ lehet. Sűrűn pillantgat hátra, hiszen magán érzi a matrózok fürkész pillantását. Vagy csak képzelné talán? Mindegy is, nem akar sokat időzni itt egyedül, még szerencse, hogy fényes nappal, ebben a tikkasztó melegben úgy tűnik az emberek java része menedéket keresett magának.*
- Igen, az remek lesz.
*Egy ketrecben pár tyúk kezdi el hevesen csapkodni szárnyát, majd rövid rikácsolás után abbahagyják. Mozdulni is alig tudnak, láthatóan kimerültek, és szenvednek. Jó eséllyel azt sem érik meg, hogy elvágják a torkukat.*
- Köszönöm.
*Feleli egy torokköszörülés után, s biccent egyet az árus felé, aki markát tartja. Kereken 100 aranyat számol le az árus Mesélő (Májmétely)nek.
Persze mindezt körültekintően teszi, nehogy rövidesen kikapják a kezéből az erszényt, vagy egy kés hideg pengéjét érezze torkánál.
A zsákmányt egy egyszerű szövettáskába dobja, kivéve a tojásokat, amiket gondosan zsebeibe süllyeszt. Relatíve olcsón megúszta, aminek örül, bár a termék minősége és milyensége sem olyan, mint amit elvárna, ideiglenesen viszont megteszi majd. Ismét felkapaszkodik a nyeregbe, hogy elinduljon visszafelé, ezúttal kicsit fürgébb tempót diktál, mert nem szeretné megváratni a többieket, s egyébként is örülne, ha rálátna miként haladnak ott a munkálatok.*
*Relael nincsen feltétlenül elragadtatva a kínálattól, de annak is örülhet, hogy egyáltalán valami, persze ez egy artheniori nemesnek valóban igen más világ lehet. Sűrűn pillantgat hátra, hiszen magán érzi a matrózok fürkész pillantását. Vagy csak képzelné talán? Mindegy is, nem akar sokat időzni itt egyedül, még szerencse, hogy fényes nappal, ebben a tikkasztó melegben úgy tűnik az emberek java része menedéket keresett magának.*
- Igen, az remek lesz.
*Egy ketrecben pár tyúk kezdi el hevesen csapkodni szárnyát, majd rövid rikácsolás után abbahagyják. Mozdulni is alig tudnak, láthatóan kimerültek, és szenvednek. Jó eséllyel azt sem érik meg, hogy elvágják a torkukat.*
- Köszönöm.
*Feleli egy torokköszörülés után, s biccent egyet az árus felé, aki markát tartja. Kereken 100 aranyat számol le az árus Mesélő (Májmétely)nek.
Persze mindezt körültekintően teszi, nehogy rövidesen kikapják a kezéből az erszényt, vagy egy kés hideg pengéjét érezze torkánál. A zsákmányt egy egyszerű szövettáskába dobja, kivéve a tojásokat, amiket gondosan zsebeibe süllyeszt. Relatíve olcsón megúszta, aminek örül, bár a termék minősége és milyensége sem olyan, mint amit elvárna, ideiglenesen viszont megteszi majd. Ismét felkapaszkodik a nyeregbe, hogy elinduljon visszafelé, ezúttal kicsit fürgébb tempót diktál, mert nem szeretné megváratni a többieket, s egyébként is örülne, ha rálátna miként haladnak ott a munkálatok.*
4972. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-07 11:59:06
Üzenet elküldve: 2022-07-07 11:59:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő továbbra is élénken zsong a mindenfelől érkező kereskedőktől, munkára vadászó zsoldosoktól, és mindenféle kétes alaktól, akik ko tudja, éppen mit, vagy kit keresnek a tömegben. Ezen a helyen nem árt különösen vigyázni az ember holmijára, egy szempillantás alatt eltűnhet az övre kötött erszény. Yathlanaenak viszont nincs mitől tartania, lóháton könnyebb elkerülni az ilyen helyzeteket, s amúgy is, a Sellőház rendelkezik olyan befolyással itt, hogy a tolvaj inkább kétszer is meggondolja, belekössön-e egy alkalmazottjába. Márpedig aki helyi rabló, bizonyára ismeri, legalább hírből a Sellő szépséges lányait.
Az elf lekanyarodik a szépen térkövezett utcára, s a boszorkánykonyha felé veszi az irányt.*
Az elf lekanyarodik a szépen térkövezett utcára, s a boszorkánykonyha felé veszi az irányt.*
4971. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-07-04 18:17:01
Üzenet elküldve: 2022-07-04 18:17:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Agin büszke magára, hiszen rendkívüli navigációs képességei most sem hagyják cserben, és úgy is, hogy egy vaddisznó miatt eltévedt, ki tud találni az erdőből. Először csak a szerencsére bízza magát, és előre megy, aztán pedig hallja a tenger hullámait, így könnyedén megtalálja a kikötőt. Még sosem látott tengert, így örül, hogy most itt van. Nem csalódik, sőt, lenyűgözi őt, hogy nem lát el a tenger másik végére. ~ Vajon mi lehet ott? ~ Agin úgy dönt, hogy egyelőre a tenger ezen részével foglalkozik, és felméri magának a kikötőt. Fogalma sincsen, hogy merre is kéne menjen, hogy megtalálja a fogadót, de majd biztos megkérdez valakit. Ahogy sétálgat a kikötőben, rájön hogy mennyire is tetszik ez neki. Tetszenek neki a hullámok hangjai, a frissen kifogott halak illatai, vagy éppen a sok munkálkodó ember, akik ide-oda rohannak. Mindenkit alaposan megfigyel, ez szokása volt. Kezd éhes lenni, így sokat nem időzik a parton. Meg kell kérdeznie valakit arról, hogy hol találja meg ezt a bizonyos fogadót, ahol talán valami izgalmas munkát is kaphat.*
4970. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-06-16 00:39:15
Üzenet elküldve: 2022-06-16 00:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A nap állásából ítélve kora délután lehet, a vörös látszólag határozottan és magabiztosan sétál el a horgonyozó lélekvesztők előtt. Néha még egy-két humorosnak, vagy kedvesnek szánt megjegyzést is kap a dokkokon dolgozó – illetve naplopó – matrózoktól, de összességében sikerül átverekednie magát a halszagban úszó negyeden. A tenger sós illata is megcsapja orrát. Túl sokszor érezte már ezt a szagot, hogy meglepje, vagy lenyűgözze, de a vérkert haldokló mocsara után ez is nagy előrelépés, ezért nem panaszkodhat. Hogy hova tart, azt csak félúton dönti el. Eredetileg úgy tervezte, hogy egy csendesebb, kevésbé látogatott mólón ül majd le és gondolkodik el világa nagy dolgain, de ahogy meglátja a távolban a világítótornyot, egyből változtat ezen elképzelésén és nem áll meg. Nem evett még ma sokat, ezért érzi gyomra ürességét, de még mielőtt keresne magának egy tavernát, de egy kis kitérő még belefér az ebéd előtt. *
4969. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-06-10 15:20:03
Üzenet elküldve: 2022-06-10 15:20:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Estefelé jár az idő. A Jenari - háromárbocos, háromszögvitorlás, fürge wegtoreni kereskedőhajó - fedélzetén nagy a fennforgás: most fizetik ki a matrózokat. Néhánynak közülük a szerződése is lejárt, őket veszik a végére, hátha meggyőzhetőek, hogy elszegődjenek újabb egy-két-három évre.
A fedélzetmester a kapitánnyal meg az elsőtiszttel a főfedélzet tat felőli végén ül egy nagy, üres láda mögött, amit íróasztalnak használnak. Előtte a bérjegyzék, toll, kalamáris, de ott a számvevőkönyv is, hátha utána kell nézni, melyik matróz mennyit vételezett a hajó készleteiből. Sok vita nincsen amúgy: pár hat alatt a zöldfülűek is tisztába jönnek vele, mikor-mivel húzzák le őket. A tenger közepén úgysincs értelme ágaskodni miatta (nem is ajánlott), a szárazföldön meg mehet krumplit kapálni, akinek ahhoz van több kedve.
Amelyik matrózt kifizették, rendszerint iszkol is le a hajóról, mielőtt a tisztek megtalálják valami munkával. Nincs olyan sok kocsma ebben a kikötőben, a cimborák könnyen megtalálják egymást.*
- Wruzto Molzichygk!
*Ez az utolsó név a bérjegyzékben. Gazdája egy kócosfogú, csenevész ork. Alig van hat láb magas és nyolcvan kiló. Szótlanul a fedélzetmesterhez lép.*
- Nem írsz alá még egy évre?
*Az ork féloldalt elsomolyodik, és megrázza a fejét.*
- Adnánk napi két arannyal többet.
*Erre már határozott mosoly, még nagyobb fejrázás és két felemelt kéz a válasz.*
- Hárommal?
- Elég nekem Harún, amit most kapok.
- Ha te mondod... akkor itt írd alá!
*Az ork behúzza a neve mellé az ikszet a bérjegyzéken, zsebrevágja a pénzét, aztán hanyag szalutálást követően leballag a molóra. Vállán matrózzsák, torkában szomjúság. Kollégáihoz hasonlóan ő is villámsebesen szívódik fel a hajó közeléből, de csak az első halom ládáig megy. Itt a zsákjából előhalász egy bőrszütyőt, amiből egy görbe, kupakos pipa, dohány meg pipaszerszám kerül elő. Rövid pucoválás után rágyújt. A dohány amilyen égtelenül büdös, olyan jóízű. Az ork visszarámol mindent a zsákjába, és elindul a kikötő belseje felé...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.10 15:42:24
A fedélzetmester a kapitánnyal meg az elsőtiszttel a főfedélzet tat felőli végén ül egy nagy, üres láda mögött, amit íróasztalnak használnak. Előtte a bérjegyzék, toll, kalamáris, de ott a számvevőkönyv is, hátha utána kell nézni, melyik matróz mennyit vételezett a hajó készleteiből. Sok vita nincsen amúgy: pár hat alatt a zöldfülűek is tisztába jönnek vele, mikor-mivel húzzák le őket. A tenger közepén úgysincs értelme ágaskodni miatta (nem is ajánlott), a szárazföldön meg mehet krumplit kapálni, akinek ahhoz van több kedve.
Amelyik matrózt kifizették, rendszerint iszkol is le a hajóról, mielőtt a tisztek megtalálják valami munkával. Nincs olyan sok kocsma ebben a kikötőben, a cimborák könnyen megtalálják egymást.*
- Wruzto Molzichygk!
*Ez az utolsó név a bérjegyzékben. Gazdája egy kócosfogú, csenevész ork. Alig van hat láb magas és nyolcvan kiló. Szótlanul a fedélzetmesterhez lép.*
- Nem írsz alá még egy évre?
*Az ork féloldalt elsomolyodik, és megrázza a fejét.*
- Adnánk napi két arannyal többet.
*Erre már határozott mosoly, még nagyobb fejrázás és két felemelt kéz a válasz.*
- Hárommal?
- Elég nekem Harún, amit most kapok.
- Ha te mondod... akkor itt írd alá!
*Az ork behúzza a neve mellé az ikszet a bérjegyzéken, zsebrevágja a pénzét, aztán hanyag szalutálást követően leballag a molóra. Vállán matrózzsák, torkában szomjúság. Kollégáihoz hasonlóan ő is villámsebesen szívódik fel a hajó közeléből, de csak az első halom ládáig megy. Itt a zsákjából előhalász egy bőrszütyőt, amiből egy görbe, kupakos pipa, dohány meg pipaszerszám kerül elő. Rövid pucoválás után rágyújt. A dohány amilyen égtelenül büdös, olyan jóízű. Az ork visszarámol mindent a zsákjába, és elindul a kikötő belseje felé...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.10 15:42:24
4968. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:25:10
Üzenet elküldve: 2022-05-26 18:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
* Nem sikerül választ kapnia egyszerű kérdésére, de nem veszi zokon. Hirtelen lettek sokan az ork körül, aki ténylegesen a hajóhoz tartozik. Így az egy hangosabb üvöltéssel közli, merre az arra. Közben egy apró fejbiccentéssel köszön vissza mindazoknak, kik hasonlóképp cselekedtek felé. Azután pedig. Hát. Végül is fel lehet már most menni a hajóra, s bár csábító a gondolat, hogy még egy napot a szárazon maradjon, de a kikötő környékét sem ismeri. Inkább felszáll ő is a hajóra a többiekkel együtt. Felkapva vállára holmiját ő is felsétál, s csakugyan úgy próbál elhelyezkedni, hogy a sok sürgő-forgó matrózt ne zavarja munkájukban. Nem mintha nem esne jól neki a korlátnak dőlni és figyelni a kikötő neszeit. Hegyes füleit szoktatja a víz sokféle hangjához. Miként az orrát is a különféle, izé, szaghoz. A sokféle arcot fürkészi, az egyikük, a kecskepásztor mintha ismerős lenne, még a kopár hegyről. Sok-sok évvel korábbról. *
* Nem sikerül választ kapnia egyszerű kérdésére, de nem veszi zokon. Hirtelen lettek sokan az ork körül, aki ténylegesen a hajóhoz tartozik. Így az egy hangosabb üvöltéssel közli, merre az arra. Közben egy apró fejbiccentéssel köszön vissza mindazoknak, kik hasonlóképp cselekedtek felé. Azután pedig. Hát. Végül is fel lehet már most menni a hajóra, s bár csábító a gondolat, hogy még egy napot a szárazon maradjon, de a kikötő környékét sem ismeri. Inkább felszáll ő is a hajóra a többiekkel együtt. Felkapva vállára holmiját ő is felsétál, s csakugyan úgy próbál elhelyezkedni, hogy a sok sürgő-forgó matrózt ne zavarja munkájukban. Nem mintha nem esne jól neki a korlátnak dőlni és figyelni a kikötő neszeit. Hegyes füleit szoktatja a víz sokféle hangjához. Miként az orrát is a különféle, izé, szaghoz. A sokféle arcot fürkészi, az egyikük, a kecskepásztor mintha ismerős lenne, még a kopár hegyről. Sok-sok évvel korábbról. *
4967. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-26 17:43:01
Üzenet elküldve: 2022-05-26 17:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Vojtri pillantása elkerüli a figyelmét, bár jó emberismerőnek vallja magát, most nem ezzel van elfoglalva, túl sok népség gyűlt itt össze és még az orktól is tartania kell, hogy karját is eltünteti a körtével együtt. Fyn szóba is elegyedik művésztársával, tőle meg szerencsére udvariasan elfogadják felkínált elemózsiáját, maradt ott a zsebében még épp elég. Van itt minden, behemót ork, magának való elf leányzó, ki tán tüntetőleg mutatja, hogy senki sem foglalkoztatja, kivéve tán az a pásztor, aki megérkezik, bár ő valóban kedves teremtménynek látszik. Sren csak mosolyog orra alatt, s a jelre vár, hogy megindulhasson.
Sren a szerencse fia, amióta második életét tudja, folyton csak vándorolt, mindegy neki, hogy a tengeren, hegyvidéken, vagy éppen völgyekben. Számára ez a világ, nem csoda hát, hogy Fynlisse egy teljesen más embert láthat. Az idő eljön, s megindulhatnak, a felszólítás megérkezik.*
- Tudom. *Pillant meglepetten a lányra* és nincs is ezzel baj. *Mondja mosolyogva ~ Remélem nem gondolja, hogy ráakaszkodtam... ~ ijed meg egy pillanatra, aztán elhessegeti az érzést.*
- Menj csak, ismerkedj, én is járom a magam útját, tudod hol találsz meg. *Biccent, s kacsint is hozzá, hisz szokása. Egy pillanatig álldogál, aztán gyorsan dönt... valójában már mikor megpillantotta, tudta, hogy megpróbálja keresni az elf társaságát. Fyn kedvessége mellett, az őszinteség is vonzza, s ki lenne őszintébb, mint az, ki félrevonulva, senki kegyét sem keresve a maga útját járja.*
//Ishala Hietzyl figyelmébe//
*A csuklyás elf nem a megszokott, legalábbis nem az a tipikus primadonna, vagy városi politikus piperkőc, mint akikkel találkozni szokott, sokkal inkább az ízig vérig erdőjáró, kitartó fajta, aki nem láttat, sokkal inkább látszik. Ha kudarcot vall, nem lesz belőle sértődés, de titokzatosság lengi körbe a csuklyást, az pedig egy kalandor számára mindig érdekes lehet. Ha megteheti és láthatja hát közelebb sétál hozzá, s tisztes távolságból szólítja meg, hátát a hajó oldalának döntve könyékén támaszkodik, a fedélzetet figyelve.*
- Arany, vagy kaland? *Kérdezi szűkszavúan, egyértelműen Ishalához címezve szavait. Ha kap választ, talán tovább kérdez, ha nem, hát maga is hallgat, tiszteletben tartva a másik hozzáállását.*
*Vojtri pillantása elkerüli a figyelmét, bár jó emberismerőnek vallja magát, most nem ezzel van elfoglalva, túl sok népség gyűlt itt össze és még az orktól is tartania kell, hogy karját is eltünteti a körtével együtt. Fyn szóba is elegyedik művésztársával, tőle meg szerencsére udvariasan elfogadják felkínált elemózsiáját, maradt ott a zsebében még épp elég. Van itt minden, behemót ork, magának való elf leányzó, ki tán tüntetőleg mutatja, hogy senki sem foglalkoztatja, kivéve tán az a pásztor, aki megérkezik, bár ő valóban kedves teremtménynek látszik. Sren csak mosolyog orra alatt, s a jelre vár, hogy megindulhasson.
Sren a szerencse fia, amióta második életét tudja, folyton csak vándorolt, mindegy neki, hogy a tengeren, hegyvidéken, vagy éppen völgyekben. Számára ez a világ, nem csoda hát, hogy Fynlisse egy teljesen más embert láthat. Az idő eljön, s megindulhatnak, a felszólítás megérkezik.*
- Tudom. *Pillant meglepetten a lányra* és nincs is ezzel baj. *Mondja mosolyogva ~ Remélem nem gondolja, hogy ráakaszkodtam... ~ ijed meg egy pillanatra, aztán elhessegeti az érzést.*
- Menj csak, ismerkedj, én is járom a magam útját, tudod hol találsz meg. *Biccent, s kacsint is hozzá, hisz szokása. Egy pillanatig álldogál, aztán gyorsan dönt... valójában már mikor megpillantotta, tudta, hogy megpróbálja keresni az elf társaságát. Fyn kedvessége mellett, az őszinteség is vonzza, s ki lenne őszintébb, mint az, ki félrevonulva, senki kegyét sem keresve a maga útját járja.*
//Ishala Hietzyl figyelmébe//
*A csuklyás elf nem a megszokott, legalábbis nem az a tipikus primadonna, vagy városi politikus piperkőc, mint akikkel találkozni szokott, sokkal inkább az ízig vérig erdőjáró, kitartó fajta, aki nem láttat, sokkal inkább látszik. Ha kudarcot vall, nem lesz belőle sértődés, de titokzatosság lengi körbe a csuklyást, az pedig egy kalandor számára mindig érdekes lehet. Ha megteheti és láthatja hát közelebb sétál hozzá, s tisztes távolságból szólítja meg, hátát a hajó oldalának döntve könyékén támaszkodik, a fedélzetet figyelve.*
- Arany, vagy kaland? *Kérdezi szűkszavúan, egyértelműen Ishalához címezve szavait. Ha kap választ, talán tovább kérdez, ha nem, hát maga is hallgat, tiszteletben tartva a másik hozzáállását.*
4966. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-26 12:19:31
Üzenet elküldve: 2022-05-26 12:19:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Loq, Aashryn, Athien, Sren, Fynlisse, Learon, Vojtri, Ishala//
*Távoztában még tarkón találja egy kósza körtedarab, de pontosan tudja, miként érdemes eljárnia. Épp elég csutka találta már el életében. A legjobb, ha úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Számos atrocitást megúszott már e bölcs módszerrel.
A Sajthozó és a kalandornak látszó elf nyomában ér fel a fedélzetre, ám épp csak körbepillant, mikor megszólítja a kecskeszagú egyén. Nem válaszol azonnal. Kezében a hangszerrel még felméri a hajón tartózkodókat. Van itt egy feketébe bújt, szemmel láthatóan magányt kereső alak. Ennek a zsebe is tömve lehet mindenféle történettel, de ismerni véli a fajtáját. Mogorva, veszélyes alakok. Talán még a sötétséggel is cimboraságban vannak. Ő pedig bármennyire is éhes az új alapanyagra, nem kíván a kobakjával fizetni érte.*
-Nyugalom, pásztorember! *Válaszolja harsogva, nem is pillantva közben Learonra. Tekintetével még mindig az egybegyűlteket fürkészi, s azon töpreng, vajon ki lehet érdemes rá, hogy muzsikájával traktálja.*
-A kishölgyhöz jöttem! *Méri meg immáron az elfleányt.* -Bizonyosan szolgálhatna némi alapanyaggal legújabb műveimhez. Kalandokkal és történetekkel, véres és izgalmas hőstettekkel. *Vad szemöldökjátékkal koronázza meg a felkérést, s még egy csábító mosolyt is megenged.*
-Vojtri Rholka, személyesen. *Mutat be egy kackiás meghajlást.* -A karavánpihenő Aranysárkányának rezidense, s nem egy wegtoreni címzetes bárónak fogadott muzsikusa! *Szeme sarkából azért még körbepillant, ám szerencsére egyik társa sem tűnik wegtoreninek.*
-Történetíró, művész és poéta! *Utóbbi szót épp az imént hallotta a kalapostól, hát nem átallik bevetni.*
-És talán magára is időt szakíthatunk hazafelé, pásztor. *Elhúzza száját, de mint illemtudó bárd, felkínálja a lehetőséget a kecskeszagú fickónak is. Azért hanglejtéséből érződik, nem repes az érdeklődéstől a vizionált pásztortörténeteket illetően.*
-Ott leszek! *Kacsint látványosan a lányra, majd csomagját maga mellé dobva leülepszik az árbóc tövébe. Tudja, az ilyenfajta kalandoroknak meg kell adnia az időt, míg kényelmesre isszák magukat. A legtöbbjük azonban szeret hencegni. Míg várakozik, a lanton játszik halkan, tekintetével kószán figyelgetve az érkezőket.*
//Loq, Aashryn, Athien, Sren, Fynlisse, Learon, Vojtri, Ishala//
*Távoztában még tarkón találja egy kósza körtedarab, de pontosan tudja, miként érdemes eljárnia. Épp elég csutka találta már el életében. A legjobb, ha úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Számos atrocitást megúszott már e bölcs módszerrel.
A Sajthozó és a kalandornak látszó elf nyomában ér fel a fedélzetre, ám épp csak körbepillant, mikor megszólítja a kecskeszagú egyén. Nem válaszol azonnal. Kezében a hangszerrel még felméri a hajón tartózkodókat. Van itt egy feketébe bújt, szemmel láthatóan magányt kereső alak. Ennek a zsebe is tömve lehet mindenféle történettel, de ismerni véli a fajtáját. Mogorva, veszélyes alakok. Talán még a sötétséggel is cimboraságban vannak. Ő pedig bármennyire is éhes az új alapanyagra, nem kíván a kobakjával fizetni érte.*
-Nyugalom, pásztorember! *Válaszolja harsogva, nem is pillantva közben Learonra. Tekintetével még mindig az egybegyűlteket fürkészi, s azon töpreng, vajon ki lehet érdemes rá, hogy muzsikájával traktálja.*
-A kishölgyhöz jöttem! *Méri meg immáron az elfleányt.* -Bizonyosan szolgálhatna némi alapanyaggal legújabb műveimhez. Kalandokkal és történetekkel, véres és izgalmas hőstettekkel. *Vad szemöldökjátékkal koronázza meg a felkérést, s még egy csábító mosolyt is megenged.*
-Vojtri Rholka, személyesen. *Mutat be egy kackiás meghajlást.* -A karavánpihenő Aranysárkányának rezidense, s nem egy wegtoreni címzetes bárónak fogadott muzsikusa! *Szeme sarkából azért még körbepillant, ám szerencsére egyik társa sem tűnik wegtoreninek.*
-Történetíró, művész és poéta! *Utóbbi szót épp az imént hallotta a kalapostól, hát nem átallik bevetni.*
-És talán magára is időt szakíthatunk hazafelé, pásztor. *Elhúzza száját, de mint illemtudó bárd, felkínálja a lehetőséget a kecskeszagú fickónak is. Azért hanglejtéséből érződik, nem repes az érdeklődéstől a vizionált pásztortörténeteket illetően.*
-Ott leszek! *Kacsint látványosan a lányra, majd csomagját maga mellé dobva leülepszik az árbóc tövébe. Tudja, az ilyenfajta kalandoroknak meg kell adnia az időt, míg kényelmesre isszák magukat. A legtöbbjük azonban szeret hencegni. Míg várakozik, a lanton játszik halkan, tekintetével kószán figyelgetve az érkezőket.*
4965. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-26 11:15:14
Üzenet elküldve: 2022-05-26 11:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Loq, Aashryn, Athien, Sren, Fynlisse, Learon, Vojtri, Ishala//
*Kalapos barátjának társa akad az orketetésben, méghozzá egy ismerős arc. Learon jelenléte és megnyugtató kisugárzása jobb némileg kedvre deríti a tündért. Bátortalanul int is neki, bár úgy látszik, a mágus nem vette észre Sren árnyékában.*
~ Zenészek! Eeyr szerelmére! ~ *Rendesen felpaprikázza magát a módon, ahogy Vojtri faképnél hagyja.* ~ Az ilyenek keltik rossz hírünket a világban. És az a szerencsétlen lant! Ez a hólyag azt sem tudja, milyen kincs van a kezében! Meg kell szabadítanom tőle! ~ *Azt már nem gondolja végig, mit is tenne a hangszerrel. Használni nem igazán akarja, hiszen megvannak a sajátjai. Esetleg elajándékozná valakinek, aki tudja értékelni. Eladni biztosan nem akarná, mert azzal átlépné a választóvonalat a felszabadítás és az egyszerű rablás között. De ráér ezen rágódni, először is meg kell szereznie a lantot.*
*Felnéz Srenre, mintha bátorítást várna tőle, és a maga módján meg is kapja. A férfi felszabadultabbnak látszik, mint rövid ismeretségük során valaha. ~ Hát jó... Hagytam magam belerángatni. Innen már nem fordulok vissza. ~ A lehető legnagyobb távolságot tartva próbálja megközelíteni a pallót. A torkában dobogó szívvel, de elszántan menetel fel rajta a fedélzetre. Ha Sren is vele tart, egy pár szó erejéig eltűnik a kissé kényszeres mosoly az arcáról, és komoly hangon szól hozzá.*
- Mindketten tudjuk, hogy nem maradhatok egész úton a szárnyad alatt. Örülök, hogy itt vagy, félre ne érts! Csak azt szeretném, hogy tudd, nem kell a széltől is óvnod... Tudok magamra vigyázni. *Az utolsó mondat nem sikerül túl meggyőzőre, de reménykedik benne, hogy a barátja legalább részben elhiszi. Nagyon nem szeretne kolonc lenni a nyakán.*
*A Vörös Szhylla fedélzetén rögtön enged az előző utazása során szerzett szokásának, és keres egy helyet, ahonnan jól látja a többieket, de nincs útban nekik. Felül a hajó korlátjára, kellő távolságban a pallótól, nehogy egy vicces kedvű ork "véletlenül" lesodorja róla. Egy-két percig tanulmányozza a színes kompániát, próbálja kitalálni, kit mi hozhatott erre az útra. Végül leakasztja az övéről a pánsípját és elkezdi fújni legújabb szerzeményét, a Porlepte Búfelejtőt.*
//Loq, Aashryn, Athien, Sren, Fynlisse, Learon, Vojtri, Ishala//
*Kalapos barátjának társa akad az orketetésben, méghozzá egy ismerős arc. Learon jelenléte és megnyugtató kisugárzása jobb némileg kedvre deríti a tündért. Bátortalanul int is neki, bár úgy látszik, a mágus nem vette észre Sren árnyékában.*
~ Zenészek! Eeyr szerelmére! ~ *Rendesen felpaprikázza magát a módon, ahogy Vojtri faképnél hagyja.* ~ Az ilyenek keltik rossz hírünket a világban. És az a szerencsétlen lant! Ez a hólyag azt sem tudja, milyen kincs van a kezében! Meg kell szabadítanom tőle! ~ *Azt már nem gondolja végig, mit is tenne a hangszerrel. Használni nem igazán akarja, hiszen megvannak a sajátjai. Esetleg elajándékozná valakinek, aki tudja értékelni. Eladni biztosan nem akarná, mert azzal átlépné a választóvonalat a felszabadítás és az egyszerű rablás között. De ráér ezen rágódni, először is meg kell szereznie a lantot.*
*Felnéz Srenre, mintha bátorítást várna tőle, és a maga módján meg is kapja. A férfi felszabadultabbnak látszik, mint rövid ismeretségük során valaha. ~ Hát jó... Hagytam magam belerángatni. Innen már nem fordulok vissza. ~ A lehető legnagyobb távolságot tartva próbálja megközelíteni a pallót. A torkában dobogó szívvel, de elszántan menetel fel rajta a fedélzetre. Ha Sren is vele tart, egy pár szó erejéig eltűnik a kissé kényszeres mosoly az arcáról, és komoly hangon szól hozzá.*
- Mindketten tudjuk, hogy nem maradhatok egész úton a szárnyad alatt. Örülök, hogy itt vagy, félre ne érts! Csak azt szeretném, hogy tudd, nem kell a széltől is óvnod... Tudok magamra vigyázni. *Az utolsó mondat nem sikerül túl meggyőzőre, de reménykedik benne, hogy a barátja legalább részben elhiszi. Nagyon nem szeretne kolonc lenni a nyakán.*
*A Vörös Szhylla fedélzetén rögtön enged az előző utazása során szerzett szokásának, és keres egy helyet, ahonnan jól látja a többieket, de nincs útban nekik. Felül a hajó korlátjára, kellő távolságban a pallótól, nehogy egy vicces kedvű ork "véletlenül" lesodorja róla. Egy-két percig tanulmányozza a színes kompániát, próbálja kitalálni, kit mi hozhatott erre az útra. Végül leakasztja az övéről a pánsípját és elkezdi fújni legújabb szerzeményét, a Porlepte Búfelejtőt.*
4964. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-26 10:20:59
Üzenet elküldve: 2022-05-26 10:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
*Learont nem zavarja különösképpen, hogy a kisebbik ork, aki nem a hajóhoz tartozik, rondán és megköszönés nélkül kapja ki a kezéből a sajtot. Persze furcsa neki, hiszen nem ilyen orkokhoz van szokva, de ő legalább elvette és megette, nem úgy, mint a másik, aki emiatt a pásztormágustól csak egy elmarasztaló pillantást kap, és nyugtázza magában, hogy egy bunkóval van dolga. Már éppen kezdene összemelegedni a lánnyal, akivel hozzácsapódott, amikor látja, hogy egy nála is buzgóbb alakkal hozta össze a sors, nevezetesen pedig Vojtrival. Ezzel a Sajt-mesternek semmi gondja nem lenne, hiszen kedveli a ripacsokat és nagyhangú embereket, de elhangzik tőle egy olyan mondat, amit nem tud figyelmen kívül hagyni. Úgy megy fel a hajóra, mintha az övé lenne. Learonnak, akinek mindene a magántulajdon, ez végtelenül ellenszenves. Inkább a nőre koncentrál.*
-Kedves uram helyett tökéletes lesz a Learon. *Mosolyog kedvesen és úgy tesz, ahogy már idefelé jövet kigondolta és okosan kihagyja a mindenféle titulusait. Lehet, hogy van, aki ismeri, de egyelőre nem akarja felfedni a lapjait, hiszen ki tudja.* ~A kincsek meg tudnak bolondítani mindenkit. Lehet a végén valaki hátba támad.~ *Itt momentán nem a lányra gondol, hiszen ő megbízhatónak látszik, sokkal inkább a már említett Vojtrira, aki időközben oda is ér hozzájuk, mire a mágusmester karba teszi kezeit, kimutatva ezzel is ellenérzését.*
-Áh, szép napot kedves nagyhangú uraság. Megtenné, hogy halkabban és lassabban beszél? Mert ennek az öregembernek kiújulhat a fejfájása a sok zsivajtól. *Bök a fejére, persze azért mosolyog továbbra is, nem akarja ő megbántani a férfit, csak azt szeretné, hogy vegye kicsit észre magát, hogy hol is van.* ~Valaki másnak a hajóján.~
-Egyelőre még felmérem a terepet. Tudja, sokan vagyunk és nem tudom mire számítsak egyesektől. *Viselkedése egyáltalán nem önazonos, de valahogy meg kell tartania a távolságot, még ha igazából karjait széttárva ugrana is a lányra ölelésért és nyújtaná ki jobbját a zenész felé.*
-Nem gondoltam, hogy ennyien összejövünk és ilyen vegyes társaság lesz. *Jelenti ki csodálkozva, hiszen az ork, a kardos lány talán a kalapos és még ő maga ideillik, de a többit fogalma sincs mi hozhatta ide. Az újonnan érkező elfet pedig egyelőre észre se vette még.*
-Az ember számít kalandorokra, de nem fegyvertelen lányokra, tündérekre és ripacsokra. Kicsit aggódom miattuk. *Sóhajt egy nagyot és mélyet. Ez már sokkal inkább olyan beszéd ami jellemző rá, hiszen máris méregeti, hogyha megtámadja őket valaki, akkor hogyan is védhetne meg mindenkit.*
*Learont nem zavarja különösképpen, hogy a kisebbik ork, aki nem a hajóhoz tartozik, rondán és megköszönés nélkül kapja ki a kezéből a sajtot. Persze furcsa neki, hiszen nem ilyen orkokhoz van szokva, de ő legalább elvette és megette, nem úgy, mint a másik, aki emiatt a pásztormágustól csak egy elmarasztaló pillantást kap, és nyugtázza magában, hogy egy bunkóval van dolga. Már éppen kezdene összemelegedni a lánnyal, akivel hozzácsapódott, amikor látja, hogy egy nála is buzgóbb alakkal hozta össze a sors, nevezetesen pedig Vojtrival. Ezzel a Sajt-mesternek semmi gondja nem lenne, hiszen kedveli a ripacsokat és nagyhangú embereket, de elhangzik tőle egy olyan mondat, amit nem tud figyelmen kívül hagyni. Úgy megy fel a hajóra, mintha az övé lenne. Learonnak, akinek mindene a magántulajdon, ez végtelenül ellenszenves. Inkább a nőre koncentrál.*
-Kedves uram helyett tökéletes lesz a Learon. *Mosolyog kedvesen és úgy tesz, ahogy már idefelé jövet kigondolta és okosan kihagyja a mindenféle titulusait. Lehet, hogy van, aki ismeri, de egyelőre nem akarja felfedni a lapjait, hiszen ki tudja.* ~A kincsek meg tudnak bolondítani mindenkit. Lehet a végén valaki hátba támad.~ *Itt momentán nem a lányra gondol, hiszen ő megbízhatónak látszik, sokkal inkább a már említett Vojtrira, aki időközben oda is ér hozzájuk, mire a mágusmester karba teszi kezeit, kimutatva ezzel is ellenérzését.*
-Áh, szép napot kedves nagyhangú uraság. Megtenné, hogy halkabban és lassabban beszél? Mert ennek az öregembernek kiújulhat a fejfájása a sok zsivajtól. *Bök a fejére, persze azért mosolyog továbbra is, nem akarja ő megbántani a férfit, csak azt szeretné, hogy vegye kicsit észre magát, hogy hol is van.* ~Valaki másnak a hajóján.~
-Egyelőre még felmérem a terepet. Tudja, sokan vagyunk és nem tudom mire számítsak egyesektől. *Viselkedése egyáltalán nem önazonos, de valahogy meg kell tartania a távolságot, még ha igazából karjait széttárva ugrana is a lányra ölelésért és nyújtaná ki jobbját a zenész felé.*
-Nem gondoltam, hogy ennyien összejövünk és ilyen vegyes társaság lesz. *Jelenti ki csodálkozva, hiszen az ork, a kardos lány talán a kalapos és még ő maga ideillik, de a többit fogalma sincs mi hozhatta ide. Az újonnan érkező elfet pedig egyelőre észre se vette még.*
-Az ember számít kalandorokra, de nem fegyvertelen lányokra, tündérekre és ripacsokra. Kicsit aggódom miattuk. *Sóhajt egy nagyot és mélyet. Ez már sokkal inkább olyan beszéd ami jellemző rá, hiszen máris méregeti, hogyha megtámadja őket valaki, akkor hogyan is védhetne meg mindenkit.*
4963. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-25 16:07:17
Üzenet elküldve: 2022-05-25 16:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Loq, Aashryn, Vojtri, Ishala, Athien, Sren, Fynlisse, Learon//
*A disznó módjára viselkedő orkot nehéz figyelmen kívül hagyni, ahhoz túl hangosan csámcsog. A szemet kápráztató folyamatot egy darabig figyeli Aashryn, mint egy szörnyű haldoklást, ami annyira borzalmas, hogy az ember képtelen róla levenni a tekintetét, ám a dolgok olyannyira gyomorforgatóvá válnak, hogy az elf nő még örül is a kecskeszagú társaságának. Rideg arcán persze ez elsőre nem ütközik ki, viszont rövid mustra után megállapítja, hogy Learon egyszerű és becsületes alaknak tűnik, azok pedig inkább kedvére valóak, ha már feltétlenül társaságot kell választania maga mellé.*
- Szép napot, kedves uram!
*A hozzá intézet kérdésre először csak értetlenül pislog, hiszen valami konkrétabbra számított, valamint a bemutatkozás formaságait is hiányolja valamelyest.*
- Nem hiszem.
*Jelenti ki határozottan, miközben egy nyugalmasabb helyet keres magának, ahol lehetőleg nincs útban.*
- Elég csak ránézni.
*Szavaiból szinte csöpög a gúny, arca is megvetésről és undorról árulkodik.*
- Sok jóra nem lehet számítani, tipikus bajkeverő. Még enni sem képes rendesen.
*Fejével Loq felé biccent, majd futó pillantást a többiekre.*
- De vannak skrupulusaim a többiekkel szemben is.
*Első sorban a feléjük siető muzsikusra gondol, de akadnak olyanok is a csapatban, akik Aashryn véleménye szerint érthetetlen, hogy a Kikötőben mit keresnek, hát még egy hajón.*
//Loq, Aashryn, Vojtri, Ishala, Athien, Sren, Fynlisse, Learon//
*A disznó módjára viselkedő orkot nehéz figyelmen kívül hagyni, ahhoz túl hangosan csámcsog. A szemet kápráztató folyamatot egy darabig figyeli Aashryn, mint egy szörnyű haldoklást, ami annyira borzalmas, hogy az ember képtelen róla levenni a tekintetét, ám a dolgok olyannyira gyomorforgatóvá válnak, hogy az elf nő még örül is a kecskeszagú társaságának. Rideg arcán persze ez elsőre nem ütközik ki, viszont rövid mustra után megállapítja, hogy Learon egyszerű és becsületes alaknak tűnik, azok pedig inkább kedvére valóak, ha már feltétlenül társaságot kell választania maga mellé.*
- Szép napot, kedves uram!
*A hozzá intézet kérdésre először csak értetlenül pislog, hiszen valami konkrétabbra számított, valamint a bemutatkozás formaságait is hiányolja valamelyest.*
- Nem hiszem.
*Jelenti ki határozottan, miközben egy nyugalmasabb helyet keres magának, ahol lehetőleg nincs útban.*
- Elég csak ránézni.
*Szavaiból szinte csöpög a gúny, arca is megvetésről és undorról árulkodik.*
- Sok jóra nem lehet számítani, tipikus bajkeverő. Még enni sem képes rendesen.
*Fejével Loq felé biccent, majd futó pillantást a többiekre.*
- De vannak skrupulusaim a többiekkel szemben is.
*Első sorban a feléjük siető muzsikusra gondol, de akadnak olyanok is a csapatban, akik Aashryn véleménye szerint érthetetlen, hogy a Kikötőben mit keresnek, hát még egy hajón.*
4962. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-24 21:03:34
Üzenet elküldve: 2022-05-24 21:03:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Loq ajánlatára, hogy meghívhatják egy lakomára többen is lecsapnak. Az első fickó valami tündérrel érkezik és egy körtét tol az ork képébe. Aki bár valóban jobb szereti az állati eredetű dolgokat viszont ha éhes a gazt is megeszi. Az ő világképében minden, ami a földből nő ki vagy földből kinőtt dologról nő az gaz. Így egy morranás kíséretében amit lehet köszönetnek is venni, elveszi a gyümölcsöt és beleharap. Nem eszik szépen. A lédús vadkörte leve csak úgy csurog le a pofáján amit le se töröl. Hagyja, hogy az álláról rácsöpögjön a hasán feszülő anyagra, ami nemtörődöm módon szívja be ezt is, mint évek óta mindent, ami éri az orkot. Valahonnan valami kecskés paraszt is előkerül. A köpenyén van kecske. Jó hülye ízlése van. A másik kezén lévő gyűrűket is, ha nem is jelzi, de észreveszi az egykori kalóz/bandita. Attól az alaktól még egy fél sajtot is kap. A jótevője nevét nem jegyzi meg, de annak is hasonló udvariassággal kapja ki a kezéből az ételt és tömi be a pofájába szinte meg se rágva azt. Loq-val nem könnyű összebarátkozni. Attól még, hogy adnak neki enni még nem nyerték el ezt a kegyet. Csak annyit, hogy ők nem lesznek megverve. Még. A szimpatikus fajtárs viszont megelégelve a tömeget feláll a ládára, elmondja az elmondani valókat, majd itt hagy mindenkit a francba. Ezt Loq se csinálta volna jobban. Követve a példát itt is tervezi hagyni ezt a csapatot akikhez míg ő evett, két lombzabáló is csatlakozott. Viszont nem egyedül tervezte ezt. De meghívottja úgy néz ki nem kíván élni azzal a keggyel, hogy a barátjává váljon és inkább megy nőzni. Pedig azokkal csak a baj van. Folyton panaszkodnak ha büdös a kanjuk vagy csesztetik ha megpihen, ha kapnak egy-egy nevelő célzatú pofont a rosszabbik fajta elkezd hisztizni. Meg amúgy is megvan az a jó tulajdonságuk, hogy bajba keverik az embert. Mint most a nagyszájú muzsikust. Akit látszólag elenged az ork hadd menjen. De mikor a palló fele jár akkor utánahajítaná a körte megcsócsált maradékát. Csak a miheztartás égett. Ez után menne ő is kocsmázni. Ha ráér reggel jönni akkor inkább iszik még ma este szárazon.*
*Loq ajánlatára, hogy meghívhatják egy lakomára többen is lecsapnak. Az első fickó valami tündérrel érkezik és egy körtét tol az ork képébe. Aki bár valóban jobb szereti az állati eredetű dolgokat viszont ha éhes a gazt is megeszi. Az ő világképében minden, ami a földből nő ki vagy földből kinőtt dologról nő az gaz. Így egy morranás kíséretében amit lehet köszönetnek is venni, elveszi a gyümölcsöt és beleharap. Nem eszik szépen. A lédús vadkörte leve csak úgy csurog le a pofáján amit le se töröl. Hagyja, hogy az álláról rácsöpögjön a hasán feszülő anyagra, ami nemtörődöm módon szívja be ezt is, mint évek óta mindent, ami éri az orkot. Valahonnan valami kecskés paraszt is előkerül. A köpenyén van kecske. Jó hülye ízlése van. A másik kezén lévő gyűrűket is, ha nem is jelzi, de észreveszi az egykori kalóz/bandita. Attól az alaktól még egy fél sajtot is kap. A jótevője nevét nem jegyzi meg, de annak is hasonló udvariassággal kapja ki a kezéből az ételt és tömi be a pofájába szinte meg se rágva azt. Loq-val nem könnyű összebarátkozni. Attól még, hogy adnak neki enni még nem nyerték el ezt a kegyet. Csak annyit, hogy ők nem lesznek megverve. Még. A szimpatikus fajtárs viszont megelégelve a tömeget feláll a ládára, elmondja az elmondani valókat, majd itt hagy mindenkit a francba. Ezt Loq se csinálta volna jobban. Követve a példát itt is tervezi hagyni ezt a csapatot akikhez míg ő evett, két lombzabáló is csatlakozott. Viszont nem egyedül tervezte ezt. De meghívottja úgy néz ki nem kíván élni azzal a keggyel, hogy a barátjává váljon és inkább megy nőzni. Pedig azokkal csak a baj van. Folyton panaszkodnak ha büdös a kanjuk vagy csesztetik ha megpihen, ha kapnak egy-egy nevelő célzatú pofont a rosszabbik fajta elkezd hisztizni. Meg amúgy is megvan az a jó tulajdonságuk, hogy bajba keverik az embert. Mint most a nagyszájú muzsikust. Akit látszólag elenged az ork hadd menjen. De mikor a palló fele jár akkor utánahajítaná a körte megcsócsált maradékát. Csak a miheztartás égett. Ez után menne ő is kocsmázni. Ha ráér reggel jönni akkor inkább iszik még ma este szárazon.*
4961. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:22:09
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:22:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
* A kikötőbe érve megcsapja orrát a sós tenger illata, ami az utcán hagyott ürülékkel és vizelettel vegyül. Nem egy kellemes élmény az erdőt kedvelő elf számára, de megállja fintorgás nélkül. Határozottan halad a hajók felé, keresve azt, amelyiken majd kihajózhat. Néhányszor kelletlenül megáll, hogy útbaigazítást kérjen, mert a sok árbocos hajó számára mind ugyan olyan. Szerencsére ahogy elég közel ér, megkönnyíti a dolgát egy hordón ordibáló ork. Látja, hogy sokan már beszélgetésbe elegyedtek, talán mind ismerik egymást. Ishala számára mindegy, amíg hozzá nem szólnak. Némán sétál el az ork mellett, és lép a hajóra, hogy keressen magának egy helyet, ahol leülhet, és nem lesz senkinek sem útban. Íját maga elé húzza, és keresztbe kulcsolt lábain pihenteti. Ha arra alkalmas, akkor igyekszik a karakk tatján keresni a magányt, de ha erre nincs lehetősége, akkor bármi megteszi számára. Reméli, hogy továbbra sem fognak keresetlen szavakat intézni hozzá. *
* A kikötőbe érve megcsapja orrát a sós tenger illata, ami az utcán hagyott ürülékkel és vizelettel vegyül. Nem egy kellemes élmény az erdőt kedvelő elf számára, de megállja fintorgás nélkül. Határozottan halad a hajók felé, keresve azt, amelyiken majd kihajózhat. Néhányszor kelletlenül megáll, hogy útbaigazítást kérjen, mert a sok árbocos hajó számára mind ugyan olyan. Szerencsére ahogy elég közel ér, megkönnyíti a dolgát egy hordón ordibáló ork. Látja, hogy sokan már beszélgetésbe elegyedtek, talán mind ismerik egymást. Ishala számára mindegy, amíg hozzá nem szólnak. Némán sétál el az ork mellett, és lép a hajóra, hogy keressen magának egy helyet, ahol leülhet, és nem lesz senkinek sem útban. Íját maga elé húzza, és keresztbe kulcsolt lábain pihenteti. Ha arra alkalmas, akkor igyekszik a karakk tatján keresni a magányt, de ha erre nincs lehetősége, akkor bármi megteszi számára. Reméli, hogy továbbra sem fognak keresetlen szavakat intézni hozzá. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394