//Smaragd és zafír//
- Szépségdémon?
*Ezen egy pillanatra meglepődik, a pillanat tört része alatt pedig átvált nevetésbe. Hangos hahotázása őszintébb sem lehetne, még könnyei is kicsordulnak közben. Hosszú nevetgélése lassan hal el, utána pedig fáradtan sóhajtozik és fogja hasát.*
- Ez jó. Ezt megjegyzem.
*Az említett állatot mustrálja, miközben Pashthra hosszasan ecseteli a növényevő vérszomját.*
- Még szerencse, hogy nem vagyok gyerek.
*Hümmögve töpreng a hallottakon, egészen addig, amíg megjegyzés nem éri alkatát, ahol felháborodott képet vágva kezeit csípőre teszi.*
- Hát már meg se haragudj, de...
*Ajkát harapdálva erősen töpreng valami frappáns megjegyzésen, ami jellemzően könnyedén szokott jönni, ezúttal viszont cserben hagyja őt elméje. Ami igaz az igaz, nehéz ezzel vitatkozni.*
- Én csak igyekszem odafigyelni az alakomra.
*Inkább nem firtatja tovább, mert eljön a nagy pillanat és meg kell közelítenie az állatot, amikor egy hasznos tanácsot is kap végül.*
- Aha, féloldalasan.
*Elfogadja a segítséget, egy biccentéssel meg is hálálja, majd a hóhajú katona kezébe kapaszkodva felhúzza magát. Egy darabig fészkelődik, keresi a kényelmes és biztos helyét, közben kitartóan kapaszkodik Pashthrába.*
- Fhu, ez kimerítőbb volt, mint hittem. Na de induljunk, mert ránk esteledik!
*Kifúj egy rendetlenkedő vörös tincset arcából, s vet egy futó pillantást a kikötői népekre. Egészen más, még szánalmasabb hatást keltenek lóhátról, Daesys mégsem tudná máshol elképzelni az életét. Ez az ő helye és az ő "népe".*
- Találkoztam egy hülye féltestvéremmel. Mármint egy olyannal, akit nem ismertem eddig, szóval ha látsz egy hasonló hajszínt mint az enyém, akkor messziről kerüld el.
*Még mindig indulatos a történtek miatt, s Pashthra érzékelheti is, hogy rövidesen panasz formájában ki is fog törni belőle.*
- Egyébként érdekes, hogy anyám vörös haja milyen erősen megjelenik mindannyiunkban. Még a nemesi vér sem tudta elnyomni.
*Meggondolatlanul csacsog, csupán azért mert Pashthra mellett mindig kellemesen feloldódik, plusz szeret vele akár bensőséges dolgokat is megosztani. Nagyon kötődni és beszélgetni eddig nem is tudott senkivel, nem csoda tehát, ha megered a nyelve a fiú társaságában.*