Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 13:01:53
Üzenet elküldve: 2024-01-07 13:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Néha a sors különös fordulatokkal kecsegtet. Úgy tervezte, hogy az otthonosnak egyáltalán nem mondható zugában tölti az éjszakát, de egy meleg szoba sokkal jobb ajánlatnak tűnik, már ha nem csak blöfföl az ipse. Ha mégis, legfeljebb elvágja a torkát, és véráldozatot mutat be Sa'Tereth-nek, végül is, az is jó muri.
A döntés hát megszületett, határozott léptekkel kezdi követni a férfit.*
- Majd mutatok én neki veszélyes asszonyt! De jól van, „Apu”, jó kislány leszek *válaszol gúnyosan. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy viselkedjen, főleg ne egy jött-ment idegen. Egyébként is, inkább ő tesz szívességet neki, mert szobát sokféleképp lehet szerezni, Norit megszerezni viszont csak keveseknek van lehetősége.*
- Nori *mondja a nevét a kérdésre, az igazit. Ő soha nem tulajdonít akkora jelentőséget a neveknek, hogy álnéven mutatkozzon be. Vissza nem kérdez, őt különösebben nem érdekli, hogy hívják a másikat, a következőkre pedig már csak viccesen felnevet.*
- Ezt már mondtad. *Mármint, hogy a szállás drága errefelé.* Az áráról meg csak ne dumálj, amíg nem láttam, hogy mivel készülsz!
*Ugyanis magas árat csak pazar szolgáltatásért cserébe lehet kérni. Ha Nori nem lesz elégedett, ő bizony nem fogja sem magát, sem a pénztárcáját megerőltetni.*
- Hová viszel egyébként? Hol van ez a csodaszoba, amire ennyire büszke vagy?
*Néha a sors különös fordulatokkal kecsegtet. Úgy tervezte, hogy az otthonosnak egyáltalán nem mondható zugában tölti az éjszakát, de egy meleg szoba sokkal jobb ajánlatnak tűnik, már ha nem csak blöfföl az ipse. Ha mégis, legfeljebb elvágja a torkát, és véráldozatot mutat be Sa'Tereth-nek, végül is, az is jó muri.
A döntés hát megszületett, határozott léptekkel kezdi követni a férfit.*
- Majd mutatok én neki veszélyes asszonyt! De jól van, „Apu”, jó kislány leszek *válaszol gúnyosan. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy viselkedjen, főleg ne egy jött-ment idegen. Egyébként is, inkább ő tesz szívességet neki, mert szobát sokféleképp lehet szerezni, Norit megszerezni viszont csak keveseknek van lehetősége.*
- Nori *mondja a nevét a kérdésre, az igazit. Ő soha nem tulajdonít akkora jelentőséget a neveknek, hogy álnéven mutatkozzon be. Vissza nem kérdez, őt különösebben nem érdekli, hogy hívják a másikat, a következőkre pedig már csak viccesen felnevet.*
- Ezt már mondtad. *Mármint, hogy a szállás drága errefelé.* Az áráról meg csak ne dumálj, amíg nem láttam, hogy mivel készülsz!
*Ugyanis magas árat csak pazar szolgáltatásért cserébe lehet kérni. Ha Nori nem lesz elégedett, ő bizony nem fogja sem magát, sem a pénztárcáját megerőltetni.*
- Hová viszel egyébként? Hol van ez a csodaszoba, amire ennyire büszke vagy?
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 12:38:03
Üzenet elküldve: 2024-01-07 12:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
-Hmm. *Fejét vakarja az ellenajánlatra. Végső soron... Miért ne. Ő sem szívesen tenné be a lábát egy idegen helyre egy idegennel a fegyverei nélkül. Még ha nem is szereti használni őket, biztonságérzetet ad. Na nem azért, mert ott lógnak a szíján. Inkább azért, mert megelőlegezték neki a bizalmat. Ez pedig bárkinek bátorságot önthet a szívébe.*
-Helyes. *Nem szívesen hagyja ott sokat ígérő figyelőposztját, de egy jó este kedvéért többet is megtenne. Itt, a Kikötő ezen tájékán pedig gyakran születnek hasonló üzletek, ezen nincs mit csodálkozni. Ő pedig előszeretettel megy férfiassága után. A gondolat, hogy valamilyen úton-módon megkaphatja a kócos kis vadócot, már önmagában csigázza. Na nem olyannyira, mintha egy elfel hozná össze a sors, de így is megteszi. Kezével int, hogy a Nori kövesse. Már ha úgy óhajtja. Lehet, hogy csak a szája járt, aztán most majd felszívódik. Benne van a pakliban, ő nem sértődik meg az ilyesmin.*
-De azért majd viselkedj nekem, ne legyen így felvágva ott a nyelved. A fogadó úrnője veszélyes asszony. *És simán kidobhatja onnan akármikor, efelől nincs kétsége.*
-Mit is mondtál, mi a neved? *Tisztában van vele, hogy nem mutatkozott be a lány. A találkozásuk nem a formaságoknak megfelelően zajlott.*
-És figyelmeztetlek, hogy megkérem az árát. Nem érem be akármivel. *Felszegi állát, akár az uraságok.*
-Manapság egy biztonságos szeglet a Kikötőben aranyat ér. *Ez nem is hamis állítás. A Sellőházban valóban aranyáron adják a szobát, a Rumos Rókalyuk pedig nem tartozik épp a "biztonságos szegletek" közé.*
-Hmm. *Fejét vakarja az ellenajánlatra. Végső soron... Miért ne. Ő sem szívesen tenné be a lábát egy idegen helyre egy idegennel a fegyverei nélkül. Még ha nem is szereti használni őket, biztonságérzetet ad. Na nem azért, mert ott lógnak a szíján. Inkább azért, mert megelőlegezték neki a bizalmat. Ez pedig bárkinek bátorságot önthet a szívébe.*
-Helyes. *Nem szívesen hagyja ott sokat ígérő figyelőposztját, de egy jó este kedvéért többet is megtenne. Itt, a Kikötő ezen tájékán pedig gyakran születnek hasonló üzletek, ezen nincs mit csodálkozni. Ő pedig előszeretettel megy férfiassága után. A gondolat, hogy valamilyen úton-módon megkaphatja a kócos kis vadócot, már önmagában csigázza. Na nem olyannyira, mintha egy elfel hozná össze a sors, de így is megteszi. Kezével int, hogy a Nori kövesse. Már ha úgy óhajtja. Lehet, hogy csak a szája járt, aztán most majd felszívódik. Benne van a pakliban, ő nem sértődik meg az ilyesmin.*
-De azért majd viselkedj nekem, ne legyen így felvágva ott a nyelved. A fogadó úrnője veszélyes asszony. *És simán kidobhatja onnan akármikor, efelől nincs kétsége.*
-Mit is mondtál, mi a neved? *Tisztában van vele, hogy nem mutatkozott be a lány. A találkozásuk nem a formaságoknak megfelelően zajlott.*
-És figyelmeztetlek, hogy megkérem az árát. Nem érem be akármivel. *Felszegi állát, akár az uraságok.*
-Manapság egy biztonságos szeglet a Kikötőben aranyat ér. *Ez nem is hamis állítás. A Sellőházban valóban aranyáron adják a szobát, a Rumos Rókalyuk pedig nem tartozik épp a "biztonságos szegletek" közé.*
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-07 00:56:51
Üzenet elküldve: 2024-01-07 00:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
*Kifejezetten jól esik az elf számára kiszakadni a fogadó állandóan pezsgő véráramából, noha a dokkok sem sokkal nyugalmasabb. Érzékei hamar telítődnek elsősorban az egybefüggő, disszonáns zaj miatt, de a sós levegőben terjengő rohadt kagyló, hal és izzadtságszag is hozzájárul ehhez. Látnivaló persze akad, de semmi igazán érdekes. Arcán a már tőle megszokott kellemes mosoly pihen, miközben igyekszik nem undorodva elhúzni karját, amikor netalántán véletlenül hozzáér valaki.
Egy darabig sürög-forog a lehetőségek körül, s ugyan néhány érdekességre felfigyel, de egyik sem az, amire neki szüksége volna. Ez persze nem tántorítja el, csupán segítségre lesz szüksége. Ezzel már inkább bajban van, elvégre nem sok megbízhatónak tűnő személy él a Kikötőben.
A tömegtől félreeső részen diszkréten felmér néhány ismeretlent. Egy nem túl feltűnő alakon állapodik meg tekintete, aki elég hétköznapi ahhoz, hogy némi bizalmat szenteljen neki.
Magabiztosan indul meg Kyr irányába, s ha a férfi nem szándékozik elkerülni és faképnél hagyni őt, akkor rövidesen elé toppan, hogy legbájosabb mosolyával üdvözölje a férfit.*
- Üdvözletem! Relael a nevem és némi segítségre volna szükségem.
*Köszöntése szívélyes és könnyed, jól érzékelhetően nem hozza zavarba mások társasága, még az idegeneké sem. Relael szociális élete cseppet sem lett visszsafogottabb a lázadás óta, noha régi "barátnői" mind csúfos véget értek.
Futólag alaposabban felméri az idegent. Feltűnik számára néhány részlet, például a szokatlan orrforma, de leginkább a rideg tekintet tetszik meg a számára, amin meg is állapodik már ha Kyr szándékosan nem kerüli a szemkontaktust.*
- Különleges italokat keresek, lila színűek ha jól tudom. Már mindenhol megnéztem, de sehol nem lelek, és sajnos nagy szükségem volna rájuk. Szegény testvéremet megmarta egy kígyó, s úgy tudom az hatásos a mérgek ellen.
*A történet kedvéért barátságos arckifejezésébe némi aggodalmat, hangjába pedig sürgető tónust csempész. Hihető, talán csak egy tapasztaltabb emberismerő sejtene hamisságot.*
- Tudna nekem ebben segíteni kérem?
*Kifejezetten jól esik az elf számára kiszakadni a fogadó állandóan pezsgő véráramából, noha a dokkok sem sokkal nyugalmasabb. Érzékei hamar telítődnek elsősorban az egybefüggő, disszonáns zaj miatt, de a sós levegőben terjengő rohadt kagyló, hal és izzadtságszag is hozzájárul ehhez. Látnivaló persze akad, de semmi igazán érdekes. Arcán a már tőle megszokott kellemes mosoly pihen, miközben igyekszik nem undorodva elhúzni karját, amikor netalántán véletlenül hozzáér valaki.
Egy darabig sürög-forog a lehetőségek körül, s ugyan néhány érdekességre felfigyel, de egyik sem az, amire neki szüksége volna. Ez persze nem tántorítja el, csupán segítségre lesz szüksége. Ezzel már inkább bajban van, elvégre nem sok megbízhatónak tűnő személy él a Kikötőben.
A tömegtől félreeső részen diszkréten felmér néhány ismeretlent. Egy nem túl feltűnő alakon állapodik meg tekintete, aki elég hétköznapi ahhoz, hogy némi bizalmat szenteljen neki.
Magabiztosan indul meg Kyr irányába, s ha a férfi nem szándékozik elkerülni és faképnél hagyni őt, akkor rövidesen elé toppan, hogy legbájosabb mosolyával üdvözölje a férfit.*
- Üdvözletem! Relael a nevem és némi segítségre volna szükségem.
*Köszöntése szívélyes és könnyed, jól érzékelhetően nem hozza zavarba mások társasága, még az idegeneké sem. Relael szociális élete cseppet sem lett visszsafogottabb a lázadás óta, noha régi "barátnői" mind csúfos véget értek.
Futólag alaposabban felméri az idegent. Feltűnik számára néhány részlet, például a szokatlan orrforma, de leginkább a rideg tekintet tetszik meg a számára, amin meg is állapodik már ha Kyr szándékosan nem kerüli a szemkontaktust.*
- Különleges italokat keresek, lila színűek ha jól tudom. Már mindenhol megnéztem, de sehol nem lelek, és sajnos nagy szükségem volna rájuk. Szegény testvéremet megmarta egy kígyó, s úgy tudom az hatásos a mérgek ellen.
*A történet kedvéért barátságos arckifejezésébe némi aggodalmat, hangjába pedig sürgető tónust csempész. Hihető, talán csak egy tapasztaltabb emberismerő sejtene hamisságot.*
- Tudna nekem ebben segíteni kérem?
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:56:03
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Magában még fel is nevet a férfi hirtelen mozdulatán. No, lám! Talán kettejük közül tényleg nem ő az ijedősebb. A közben előkerülő almát meg legszívesebben kiverné a kezéből, annyira idegesíti, ahogy nyammogni kezd rajta, miközben beszél.
A tippjével nem járt messze az igazságtól, ez a kujon valóban szobát ajánl neki, ahol mind tudjuk, mi szokott történni. Bár, jobban belegondolva, lehet kapóra is jön, ha a ma éjszakát nem a megszokott menedékén tölti, hisz ugyan nem köti az orra alá, de valami vagy valaki elől biztosan menekült, ha képes volt így lepattanni a másikról.*
- Komolyan gondolod? *kérdez vissza, miközben látszik rajta, hogy erősen gondolkozik, elfogadja-e az ajánlatot. Végül újra megszólal.*
- A fegyvereim velem maradnak, a ruháim pedig rajtam, de benne vagyok. Az alku rám eső részéről még tárgyalunk.
*Mert abban is biztos, hogy nem lesz ingyen. Rég volt már, hogy rendes szobában, pihe-puha ágyikóban alhatott, és igazából, ha ennek az ára egy éjszaka ezzel a valakivel, az sincs annyira ellenére, de azért olyan könnyen nem adja magát. Abban viszont igazat kell adnia, hogy a meleg szoba itt mindent megér.*
*Magában még fel is nevet a férfi hirtelen mozdulatán. No, lám! Talán kettejük közül tényleg nem ő az ijedősebb. A közben előkerülő almát meg legszívesebben kiverné a kezéből, annyira idegesíti, ahogy nyammogni kezd rajta, miközben beszél.
A tippjével nem járt messze az igazságtól, ez a kujon valóban szobát ajánl neki, ahol mind tudjuk, mi szokott történni. Bár, jobban belegondolva, lehet kapóra is jön, ha a ma éjszakát nem a megszokott menedékén tölti, hisz ugyan nem köti az orra alá, de valami vagy valaki elől biztosan menekült, ha képes volt így lepattanni a másikról.*
- Komolyan gondolod? *kérdez vissza, miközben látszik rajta, hogy erősen gondolkozik, elfogadja-e az ajánlatot. Végül újra megszólal.*
- A fegyvereim velem maradnak, a ruháim pedig rajtam, de benne vagyok. Az alku rám eső részéről még tárgyalunk.
*Mert abban is biztos, hogy nem lesz ingyen. Rég volt már, hogy rendes szobában, pihe-puha ágyikóban alhatott, és igazából, ha ennek az ára egy éjszaka ezzel a valakivel, az sincs annyira ellenére, de azért olyan könnyen nem adja magát. Abban viszont igazat kell adnia, hogy a meleg szoba itt mindent megér.*
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:36:15
Üzenet elküldve: 2024-01-06 22:36:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Kissé hátrahőköl a magabiztosan közeledő leányra, de azért egy tapodtat sem mozdul. Látott ő már olyat, hogy valaki a nagy szájával érvényesül a Kikötőben; itt mindenkinek szüksége van kapaszkodókra.*
-Vagy úgy. *A zsebéből előkotorja a megkezdett almát, hogy egy nagyot haraphasson belőle. Nem fél az apró szerzettől, még ha a külleme nem is feltétlen illik bele a kikötői miliőbe.*
-Pincém az nincs. De... *Megrágja a falatot, mielőtt folytatná. Közben végigméri a leányt és a ruházatát. Meg azt, ami látszik a bőréből.*
-Van szobám egy fogadóban. Nem is akármilyenben. *Még mellét is kidülleszti hozzá, már amennyi adatott. Bizony, nem mindenki mondhatja el ezt magáról.*
-Ha ledobod a fegyvereid meg a ruhád, megszállhatsz. *Elmorzsol egy vigyort. Vesztenivalója nincs, maximum faképnél hagyják és folytatja eddigi tevékenységét. Nem hozza zavarba a harcias leány, épp ellenkezőleg. El is dobja a megmaradt almát annak rendje és módja szerint.*
-Egy meleg szoba és egy ágy itt aranyat ér. *Megtoldja a monológot egy színpadias sóhajjal, mintha csak szívességet tenne. Hüvelykujját a dereka köré szorított íj mögé akasztva pillant le Norira.*
-De ez is csak egy ajánlat. Nem kell beszarni tőle. *Látott ő már olyat. A fennhordott orrú cipészleány bizony egyenesen megsértődött rajta.*
*Kissé hátrahőköl a magabiztosan közeledő leányra, de azért egy tapodtat sem mozdul. Látott ő már olyat, hogy valaki a nagy szájával érvényesül a Kikötőben; itt mindenkinek szüksége van kapaszkodókra.*
-Vagy úgy. *A zsebéből előkotorja a megkezdett almát, hogy egy nagyot haraphasson belőle. Nem fél az apró szerzettől, még ha a külleme nem is feltétlen illik bele a kikötői miliőbe.*
-Pincém az nincs. De... *Megrágja a falatot, mielőtt folytatná. Közben végigméri a leányt és a ruházatát. Meg azt, ami látszik a bőréből.*
-Van szobám egy fogadóban. Nem is akármilyenben. *Még mellét is kidülleszti hozzá, már amennyi adatott. Bizony, nem mindenki mondhatja el ezt magáról.*
-Ha ledobod a fegyvereid meg a ruhád, megszállhatsz. *Elmorzsol egy vigyort. Vesztenivalója nincs, maximum faképnél hagyják és folytatja eddigi tevékenységét. Nem hozza zavarba a harcias leány, épp ellenkezőleg. El is dobja a megmaradt almát annak rendje és módja szerint.*
-Egy meleg szoba és egy ágy itt aranyat ér. *Megtoldja a monológot egy színpadias sóhajjal, mintha csak szívességet tenne. Hüvelykujját a dereka köré szorított íj mögé akasztva pillant le Norira.*
-De ez is csak egy ajánlat. Nem kell beszarni tőle. *Látott ő már olyat. A fennhordott orrú cipészleány bizony egyenesen megsértődött rajta.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 21:04:47
Üzenet elküldve: 2024-01-06 21:04:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Még egy kicsi akaraterő, még pár nehézkes lépés. El sem hiszi, de végül meglátja a kikötőt. Hát sikerült! Halvány boldogság járja át, és talán egy apró mosoly is húzódik a szájára, pedig nincs minek örülnie. Attól még, hogy itt van, fogalma sincs, mit kezdjen magával. Merre induljon, mit keressen? Ki és hol tudna neki segíteni? Ezekre a kérdésekre nem tudja a választ, de nem is ez most a legfontosabb. Ahogy leér a házak közé, egy kicsit megpihen, aztán megpróbál magának némi élelmet csenni valamelyik halszagú árustól. Ha az árus halszagú, akkor biztosan van nála hal is, nem igaz?*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:53:44
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:53:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*A csuklya egyelőre nem kerül vissza a fejére, inkább feketére festett szemeivel és a benne lakozó üveges tekintettel pislog a másikra, mikor az beszélni kezd. Hát még visszakérdez… még jó, hogy nem kéne ott állnia, mert útban volt! Ezt nem köti az orrára, mert magától is tudnia kell, ehelyett kérdőn billenti oldalra a fejét, és hallgatja az idegen további megjegyzéseit.*
- Ó, nem mondod? *húzza fel a szemöldökét a következőkre, majd egészen közel lépked a férfihez. Mióta az a bizonyos vipera a testébe költözött, kifejezetten bátor lett. Tudja, hogy habár kilenc élete nem lett, mint a macskának, mégis biztonságban érezheti magát még a legádázabb veszélyekkel szemben is.*
- Lehet, hogy nem látszik, de tudok vigyázni magamra. *Az már biztos, hogy nem látszik, hisz ilyen közelségből már jócskán fel kell néznie a másikra. Nehezen képzelhető el, hogy bármitől is meg tudná védeni magát.*
- Nem félek, az éjszaka kedvel engem *ránt vállat.* Egyébként meg nem tartozik rád, hogy mi olyan sürgős, és egyébként is, hová kísérnél? *tárja szét a karjait tanácstalanul.* Az ágyadba? Vagy egy pincébe, ahol megkínozhatsz? Kösz, kihagynám…
*A szája továbbra is nagy, nem ijed meg, a jól ismert, általában fenyegetést jelző vigyortól sem. Az viszont egyelőre még kérdéses lehet Haldrian számára, hogy okkal nem fél a kiscsaj, vagy szimplán teljesen hülye.*
*A csuklya egyelőre nem kerül vissza a fejére, inkább feketére festett szemeivel és a benne lakozó üveges tekintettel pislog a másikra, mikor az beszélni kezd. Hát még visszakérdez… még jó, hogy nem kéne ott állnia, mert útban volt! Ezt nem köti az orrára, mert magától is tudnia kell, ehelyett kérdőn billenti oldalra a fejét, és hallgatja az idegen további megjegyzéseit.*
- Ó, nem mondod? *húzza fel a szemöldökét a következőkre, majd egészen közel lépked a férfihez. Mióta az a bizonyos vipera a testébe költözött, kifejezetten bátor lett. Tudja, hogy habár kilenc élete nem lett, mint a macskának, mégis biztonságban érezheti magát még a legádázabb veszélyekkel szemben is.*
- Lehet, hogy nem látszik, de tudok vigyázni magamra. *Az már biztos, hogy nem látszik, hisz ilyen közelségből már jócskán fel kell néznie a másikra. Nehezen képzelhető el, hogy bármitől is meg tudná védeni magát.*
- Nem félek, az éjszaka kedvel engem *ránt vállat.* Egyébként meg nem tartozik rád, hogy mi olyan sürgős, és egyébként is, hová kísérnél? *tárja szét a karjait tanácstalanul.* Az ágyadba? Vagy egy pincébe, ahol megkínozhatsz? Kösz, kihagynám…
*A szája továbbra is nagy, nem ijed meg, a jól ismert, általában fenyegetést jelző vigyortól sem. Az viszont egyelőre még kérdéses lehet Haldrian számára, hogy okkal nem fél a kiscsaj, vagy szimplán teljesen hülye.*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:15:01
Üzenet elküldve: 2024-01-06 19:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Kiszúr egy alacsony termetű férfit. Zsírosabb, mint a fóka, s cicomásabb ruhákat hord, mint egy hercegkisasszony. Egyetlen társasága egy vadul jegyzetelő gnóm, aki öleb módjára követi. Kereskedőfélének nézi elsőre a dagadtat. Akad belőle bőven. Erszénnyi aranyat fizetnek ki azért, hogy a Vihar Fiai hordozzák őket a bárkáikon.
Beharapja ajkait, majd elrugaszkodik lábával a támfa mellől. Az este legjobb fogása lehet, ha ügyes. Mégpedig ügyes, nagyon is. Rajta tartja szemét a fickón, ám nem jut egy lépésnél tovább. Valaki ugyanis jóformán átesik rajta. Reflexszerűen tőre után kap, csakhogy aztán homlokráncolva szemlélje meg a váratlan vendéget magának. Hamar kienged a feszült mozdulatból, ahogy meglátja, kivel és mivel van dolga.*
-Mit beszélsz? Nem kéne? *Ha valami részeg tengerésznek ment volna neki, aki épp a bordélyból támolyog ki, valószínűleg a taknyán csúszott volna tovább a fruska, olyan pofonban részesült volna. Ugyanakkor ő megméri magának a váratlan vendéget elsőre és másodjára is. Egész csinos a maga módján, már ember mércével mérve.
Hamar észbe kap viszont; korábbi célpontja azonban már sehol. Arcizmai egy pillanatra megfeszülnek, de csakhamar rendbe szedi őket.*
-Jobban kéne vigyáznod. Vagyis az orrod elé nézned. Itt könnyen pengébe futhatsz. *Szólal meg végül nagy bölcsen. Persze nem felejti, hogy elvétette a célpontot - valahogy pedig kárpótolnia kell most magát.*
-Mi olyan sürgős, amúgy is? Félsz a közelgő éjtől? Elkísérjelek? *A Kikötő ragadozóit idéző vigyorral toldja meg a kérdést, habár az övé nem foghíjas.*
*Kiszúr egy alacsony termetű férfit. Zsírosabb, mint a fóka, s cicomásabb ruhákat hord, mint egy hercegkisasszony. Egyetlen társasága egy vadul jegyzetelő gnóm, aki öleb módjára követi. Kereskedőfélének nézi elsőre a dagadtat. Akad belőle bőven. Erszénnyi aranyat fizetnek ki azért, hogy a Vihar Fiai hordozzák őket a bárkáikon.
Beharapja ajkait, majd elrugaszkodik lábával a támfa mellől. Az este legjobb fogása lehet, ha ügyes. Mégpedig ügyes, nagyon is. Rajta tartja szemét a fickón, ám nem jut egy lépésnél tovább. Valaki ugyanis jóformán átesik rajta. Reflexszerűen tőre után kap, csakhogy aztán homlokráncolva szemlélje meg a váratlan vendéget magának. Hamar kienged a feszült mozdulatból, ahogy meglátja, kivel és mivel van dolga.*
-Mit beszélsz? Nem kéne? *Ha valami részeg tengerésznek ment volna neki, aki épp a bordélyból támolyog ki, valószínűleg a taknyán csúszott volna tovább a fruska, olyan pofonban részesült volna. Ugyanakkor ő megméri magának a váratlan vendéget elsőre és másodjára is. Egész csinos a maga módján, már ember mércével mérve.
Hamar észbe kap viszont; korábbi célpontja azonban már sehol. Arcizmai egy pillanatra megfeszülnek, de csakhamar rendbe szedi őket.*
-Jobban kéne vigyáznod. Vagyis az orrod elé nézned. Itt könnyen pengébe futhatsz. *Szólal meg végül nagy bölcsen. Persze nem felejti, hogy elvétette a célpontot - valahogy pedig kárpótolnia kell most magát.*
-Mi olyan sürgős, amúgy is? Félsz a közelgő éjtől? Elkísérjelek? *A Kikötő ragadozóit idéző vigyorral toldja meg a kérdést, habár az övé nem foghíjas.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 18:38:11
Üzenet elküldve: 2024-01-06 18:38:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Naplemente után már a kikötő sem olyan nyüzsgő és hangos, mint nap közben. Kevesen járnak már ilyenkor az utcákon, és aki még igen, az is hazafelé siet, mert pontosan tudja, hogy nem tanácsos már idekint lófrálni.
Ma este is sok a gyanús alak, ám a legnagyobb feltűnést mégis az a kicsi, teljesen fekete köpenybe burkolózott szerzet kelti, aki úgy rohan a házak között, mintha nem lenne holnap. Be a sikátorba, vissza a főútra, egy kanyar, aztán puff! A fejébe húzott csuklya miatt nem veszi észre, hogy épp teljes erejéből nekiszalad az egyik bordélynál támaszkodó alaknak. Persze, amilyen kicsi, ő húzza a rövidebbet. Akkorát esik, hogy még egy-kettőt gurul is, miután földet ér. Az esés miatt már a kapucnija sincs rajta, így a (valószínűleg) meglepett idegen egy kócos, ébenfekete, hosszú, mérges hajcsomóval nézhet farkasszemet.*
- Hé, nem tudsz odafigyelni? Mi a jó életért ácsorogsz pont ott, ahol nem kéne?!
*Förmed rá viszonylag magas, kislányos hangon, miközben feltápászkodik a földről, és megpróbálja leporolni a köpenyét, megigazgatni a szoknyáját. Közben a szerencsétlen férfi, aki igazából ártatlan, észreveheti, már amennyire ebben a sötétben lehet látni, hogy az éles szájú kis fruska valójában egy egészen aranyosnak tűnő, törékeny lányt takar…*
*Naplemente után már a kikötő sem olyan nyüzsgő és hangos, mint nap közben. Kevesen járnak már ilyenkor az utcákon, és aki még igen, az is hazafelé siet, mert pontosan tudja, hogy nem tanácsos már idekint lófrálni.
Ma este is sok a gyanús alak, ám a legnagyobb feltűnést mégis az a kicsi, teljesen fekete köpenybe burkolózott szerzet kelti, aki úgy rohan a házak között, mintha nem lenne holnap. Be a sikátorba, vissza a főútra, egy kanyar, aztán puff! A fejébe húzott csuklya miatt nem veszi észre, hogy épp teljes erejéből nekiszalad az egyik bordélynál támaszkodó alaknak. Persze, amilyen kicsi, ő húzza a rövidebbet. Akkorát esik, hogy még egy-kettőt gurul is, miután földet ér. Az esés miatt már a kapucnija sincs rajta, így a (valószínűleg) meglepett idegen egy kócos, ébenfekete, hosszú, mérges hajcsomóval nézhet farkasszemet.*
- Hé, nem tudsz odafigyelni? Mi a jó életért ácsorogsz pont ott, ahol nem kéne?!
*Förmed rá viszonylag magas, kislányos hangon, miközben feltápászkodik a földről, és megpróbálja leporolni a köpenyét, megigazgatni a szoknyáját. Közben a szerencsétlen férfi, aki igazából ártatlan, észreveheti, már amennyire ebben a sötétben lehet látni, hogy az éles szájú kis fruska valójában egy egészen aranyosnak tűnő, törékeny lányt takar…*
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-01-06 17:56:27
Üzenet elküldve: 2024-01-06 17:56:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 335
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Hosszan várt. Talán túl hosszan, de a kis pillangó bizony elfoglalt. Pedig nem türelmetlen jellem. De el kell tartania magát valahogy, mert lehet, hogy koszt és kvártély akad a tavernában, de arany nem húzza zsebeit a lebzseléstől. Neki pedig szüksége van aranyra - leginkább azért, hogy elverje.
A nap már lassan eltűnik a horizonton, miközben ő a vállát egy, a minőséget csak hallomásból ismerő, dokkokmenti bordély verandájának támasztva figyel. Figyel az esetleges, jól öltözött urak és hölgyek lépteire, szavaira, mozdulataira. Nem feltűnő jelenség - többek között az álcázás is asztala. Lehet, hogy ezzel nem kerít magának akkora hírverést, mintha egy vipera gyorsaságával forgatná a pengét vagy képes lenne lepofozni egy óriást. De pont ez a lényeg; hogy árnyékok között marad.
Szórakozottan harap bele a nemrégiben elcsent, pirosló almába. Hátrasimítja sötét loboncát, de csuklyát nem húz a fejébe. Nem is öltözik túl; hagyja, hogy a tengeri meleg levegő felvegye a kesztyűt a hegyek felől letóduló zimankóval. Itt, pedig a végtelen víztömegtől alig néhány lépésre előbbi áll nyerésre.
Annyi csak a dolga, hogy nyitva tartsa a szemét. Hogy kiszúrja a kínálkozó alkalmat. Nincs túl sok nyár mögötte, de egész életében ezt csinálta, igazán ért hozzá.*
*Hosszan várt. Talán túl hosszan, de a kis pillangó bizony elfoglalt. Pedig nem türelmetlen jellem. De el kell tartania magát valahogy, mert lehet, hogy koszt és kvártély akad a tavernában, de arany nem húzza zsebeit a lebzseléstől. Neki pedig szüksége van aranyra - leginkább azért, hogy elverje.
A nap már lassan eltűnik a horizonton, miközben ő a vállát egy, a minőséget csak hallomásból ismerő, dokkokmenti bordély verandájának támasztva figyel. Figyel az esetleges, jól öltözött urak és hölgyek lépteire, szavaira, mozdulataira. Nem feltűnő jelenség - többek között az álcázás is asztala. Lehet, hogy ezzel nem kerít magának akkora hírverést, mintha egy vipera gyorsaságával forgatná a pengét vagy képes lenne lepofozni egy óriást. De pont ez a lényeg; hogy árnyékok között marad.
Szórakozottan harap bele a nemrégiben elcsent, pirosló almába. Hátrasimítja sötét loboncát, de csuklyát nem húz a fejébe. Nem is öltözik túl; hagyja, hogy a tengeri meleg levegő felvegye a kesztyűt a hegyek felől letóduló zimankóval. Itt, pedig a végtelen víztömegtől alig néhány lépésre előbbi áll nyerésre.
Annyi csak a dolga, hogy nyitva tartsa a szemét. Hogy kiszúrja a kínálkozó alkalmat. Nincs túl sok nyár mögötte, de egész életében ezt csinálta, igazán ért hozzá.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-12 14:56:03
Üzenet elküldve: 2023-12-12 14:56:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötőbe egy újabb kereskedőhajó horgonyoz le, gazdagon megrakott árukkal. Wangiyan gondosan figyeli az áruk lepakolását és elhelyezését a raktárakba. Nem mintha az övé lenne, de mivel zsoldosként ezért kapja a fizetését, így ezt gondosan és alaposan látja el. Több hata kíséri már ennek a kereskedő céhnek az áruit. A nap végeztével minden áru rendben a helyére kerül, s egyelőre új útra nem vállalkozott még. Úgy érzi, hogy megérdemel egy-két nap pihenést, mielőtt egy újabb hatokra szerződne le. A por ugyan nem lepte be felszerelését, de a hűvös tenger után egy forró fürdő is jóleső lenne. Van egy taverna, ahol még nem volt szerencséje megfordulni, így célba veszi, hogy kellemesen eltöltsön egy-két napot ott.*
A hozzászólás írója (Wangiyan Yu'Zanao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.12 15:21:05
A hozzászólás írója (Wangiyan Yu'Zanao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.12 15:21:05
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-03 17:43:47
Üzenet elküldve: 2023-12-03 17:43:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A megszégyenítő információhasadás, jó hírek, egy mindannyiójuknak zavaros jelenet és egy fuvarvállalás után hamarabb lépik át a Kikötő határát, mint gondolta volna. Kellemes csalódottság számára, és a reggelhez képest dacosan szembeálló változás. Lassan mennek, óvatosan mennek, csak egy kicsi oka ennek az, hogy egy vézna manó lóg most a nyakáról. Konokságuk tartotta rendben őket a hosszú út után, és a közvetlen előttük elterjedő város kevesebb óvóhelyet jelent most az orknak, mint inkább rejtett veszedelmek tárházát. Még ha követelnék tőle, sem sietne.
Armarkhtur utazási kérelme miatt a szürkebőrűnek, bosszanatára, nem praktikus megoldás csuklyáját viselési, amikor direkt erre varrta ezt; még szerencse is ezáltal, hogy sötétben mennek, még ha kellemetlen nosztalgia is támad reá. Békén hagyja Lillyent is, nem erőlteti rá a ruhadarabot, akad ennél nagyobb baja most neki, mint például egyenesen menni. Bár, ahogy kezdi ő is felfogni, nem a bűnváros belsejébe lépkednek kitartóan. Közel sem annyira tájékozódott ezen településen, mint mondjuk a fél-elf, de azért a főutat ő is felismeri, és azt látja, hogy nem azon mennek.*
~ Jobb is. Kevesebben látnak minket... Ha valaki is. ~ *Alapból is gyér világítás helyett szinte teljes sötétségben teszik elszánt lépteiket, csodálja, hogy eddig Lillyenn nem fejelt bele a porba. Hanem azt is kezdi észlelni, hogy nem lejtős talajon haladnak. No persze a jellemző tengerszagot már lehet észlelni, és a hullámokat sem nehéz hallani, de még ha egy városhatárban lévő, elhagyatott csónakot is meg akarnának lopni, azt is vízszinten találnák meg, nem? Akkor miért nem mennek lefelé?
A házőrzők munkájára Lilly értendő módon agresszívan reagál, s ha nem lógna egy csontos plüssfigura a nyakában, óva intően rá is csapna a kezére. No, meg ha látná mit tesz, nem nőttek ki szemek a hátára, s kettő helyen lévője úgyszintén a kutyákra lett szegezve. Szerencsére nem eresztik ki őket rájuk; nem tudja, hová terjed a lakosok önvédelmi szabályai, de szerencséjükre nem "olyan" messzire.
Megszólal benne egy harang, mikor megpillantja a tornyot; az abból büszkén munkálkodó fények biztosítják, hogy este csak a vakok tudhassák eltéveszteni. Amúgy sem sietett, de most egy napóra sebességére kapcsolt. Nem, ez itt nem lesz egy dokk, ezt még ő is tudja.*
- Hová viszel minket? *Fel is nézne az utasra ha tudna, de most csak hangjával kell amaznak megelégednie.* - Az nem egy part, vagy dokk. *Csak nem azt akarja, hogy a sziklákkal próbálják ki a szerencséjüket?!*
*A megszégyenítő információhasadás, jó hírek, egy mindannyiójuknak zavaros jelenet és egy fuvarvállalás után hamarabb lépik át a Kikötő határát, mint gondolta volna. Kellemes csalódottság számára, és a reggelhez képest dacosan szembeálló változás. Lassan mennek, óvatosan mennek, csak egy kicsi oka ennek az, hogy egy vézna manó lóg most a nyakáról. Konokságuk tartotta rendben őket a hosszú út után, és a közvetlen előttük elterjedő város kevesebb óvóhelyet jelent most az orknak, mint inkább rejtett veszedelmek tárházát. Még ha követelnék tőle, sem sietne.
Armarkhtur utazási kérelme miatt a szürkebőrűnek, bosszanatára, nem praktikus megoldás csuklyáját viselési, amikor direkt erre varrta ezt; még szerencse is ezáltal, hogy sötétben mennek, még ha kellemetlen nosztalgia is támad reá. Békén hagyja Lillyent is, nem erőlteti rá a ruhadarabot, akad ennél nagyobb baja most neki, mint például egyenesen menni. Bár, ahogy kezdi ő is felfogni, nem a bűnváros belsejébe lépkednek kitartóan. Közel sem annyira tájékozódott ezen településen, mint mondjuk a fél-elf, de azért a főutat ő is felismeri, és azt látja, hogy nem azon mennek.*
~ Jobb is. Kevesebben látnak minket... Ha valaki is. ~ *Alapból is gyér világítás helyett szinte teljes sötétségben teszik elszánt lépteiket, csodálja, hogy eddig Lillyenn nem fejelt bele a porba. Hanem azt is kezdi észlelni, hogy nem lejtős talajon haladnak. No persze a jellemző tengerszagot már lehet észlelni, és a hullámokat sem nehéz hallani, de még ha egy városhatárban lévő, elhagyatott csónakot is meg akarnának lopni, azt is vízszinten találnák meg, nem? Akkor miért nem mennek lefelé?
A házőrzők munkájára Lilly értendő módon agresszívan reagál, s ha nem lógna egy csontos plüssfigura a nyakában, óva intően rá is csapna a kezére. No, meg ha látná mit tesz, nem nőttek ki szemek a hátára, s kettő helyen lévője úgyszintén a kutyákra lett szegezve. Szerencsére nem eresztik ki őket rájuk; nem tudja, hová terjed a lakosok önvédelmi szabályai, de szerencséjükre nem "olyan" messzire.
Megszólal benne egy harang, mikor megpillantja a tornyot; az abból büszkén munkálkodó fények biztosítják, hogy este csak a vakok tudhassák eltéveszteni. Amúgy sem sietett, de most egy napóra sebességére kapcsolt. Nem, ez itt nem lesz egy dokk, ezt még ő is tudja.*
- Hová viszel minket? *Fel is nézne az utasra ha tudna, de most csak hangjával kell amaznak megelégednie.* - Az nem egy part, vagy dokk. *Csak nem azt akarja, hogy a sziklákkal próbálják ki a szerencséjüket?!*
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-03 05:18:07
Üzenet elküldve: 2023-12-03 05:18:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom próbálja finoman közölni árvánkkal, hogy nem kellene már az első percben elijeszteni az egyetlen szerzetet, aki segíthet nekik. Ám a kíváncsiság erősebb. Látszólag még egy kifejlett oknál is. Armarkhtur sem hagyja megérinteni a nóziát. A félvér mégis célba ér, mikor a manó rámarkol az ujjára. Hiszen csupán azt szerette volna megtudni, hogy hozzá tud-e érni, vagy csak valami mágiaismerő játszik velük illúziósdit. Azonban már ő is biztos a manók létezésében.*
- Nem akartam elrontani. Sem elvenni. Csak...
*De a mondatot inkább nem fejezi be. Valószínűleg csupán mélyebbre ásná magát vele. Ezek után Armarkhtur felül Ukrom nyakába, mintha valami hátas lenne. Bár nem lehet túl nehéz, az orknak mégis legalább kényelmetlen lehet. Hiszen nem olyan rég pont ott csócsálta meg a volt bajnok. De a szürkét nem úgy ismerik, mint aki panaszkodni fog. Így aztán fel is kerekednek, hogy a manó utasításaira, Ukrom vezetésével folytassák útjukat. Csörtetnek minden létező dolgon keresztül, ami fellelhető egy erdőben. Hatalmasra gyártott köveken, kidőlt fákon és még bokrokon is át vezetik őket. Amiket Lily inkább kerülget. Ebből fakadóan pedig gyakrabban marad le, mint szeretné. Persze a tempója lassulására az is rájátszik, hogy már nem csupán az éjszaka leple, de a fáradtságé is kezdi körülölelni. Ennek folyományaként meg egyre kevésbé képes figyelmen kívül hagyni a sebeit.*
- Ahová megyünk oda nem vezet út?
*Kérdezi szinte lihegve, mikor már sokadjára kénytelen felzárkózni a többiekhez. Az egyetlen pozitívum, hogy a fák itt már kevésbé sűrűn nőttek, így a holdak képesek viszonylag jól bevilágítani a látómezőt. A kis tolvajnak még fáklyát sem kell gyújtania. Két szabad kézzel azért mégis könnyebben botorkál. Aztán végre valami lakottnak látszó területre érnek. Ez már valószínűleg a Kikötőhöz tartozik. Ám itt sem minden fenékig tejfel. Kutyák ugatására lesz figyelmes a csapat. Árvánk hamar a tőrére is teszi balját. Nem szereti a kutyákat. Ha az állatok iránti gyűlöletét fokozni kéne, akkor az így hangozna: lovak, medvék, kutyák. Ezek a házőrző bestiák mindig megkeserítették a Lily fajták életét. Képesek lehetetlenné tenni, hogy az éhező átugorjon a kerítésen és elcsenjen a házak ablakába hűlni kitett ételekből. Miféle gonosz teremtmény létezhet csupán ebből a célból? Már a hangjuktól libabőrös lesz az elf lánya. Szerencsére hamar maguk mögött hagyják a kunyhókat és velük együtt a csaholó rémeket. Árvánk pedig egy világítótornyot vél felfedezni a távolban. És mintha pont oda tartanának. De ebben nem lehet biztos. Így inkább nem kérdez, ezzel is spórolva az erejével. Kivárja, mi lesz az út ideiglenes vége. Persze nagyon reméli, hogy már nincs messze.*
*Ukrom próbálja finoman közölni árvánkkal, hogy nem kellene már az első percben elijeszteni az egyetlen szerzetet, aki segíthet nekik. Ám a kíváncsiság erősebb. Látszólag még egy kifejlett oknál is. Armarkhtur sem hagyja megérinteni a nóziát. A félvér mégis célba ér, mikor a manó rámarkol az ujjára. Hiszen csupán azt szerette volna megtudni, hogy hozzá tud-e érni, vagy csak valami mágiaismerő játszik velük illúziósdit. Azonban már ő is biztos a manók létezésében.*
- Nem akartam elrontani. Sem elvenni. Csak...
*De a mondatot inkább nem fejezi be. Valószínűleg csupán mélyebbre ásná magát vele. Ezek után Armarkhtur felül Ukrom nyakába, mintha valami hátas lenne. Bár nem lehet túl nehéz, az orknak mégis legalább kényelmetlen lehet. Hiszen nem olyan rég pont ott csócsálta meg a volt bajnok. De a szürkét nem úgy ismerik, mint aki panaszkodni fog. Így aztán fel is kerekednek, hogy a manó utasításaira, Ukrom vezetésével folytassák útjukat. Csörtetnek minden létező dolgon keresztül, ami fellelhető egy erdőben. Hatalmasra gyártott köveken, kidőlt fákon és még bokrokon is át vezetik őket. Amiket Lily inkább kerülget. Ebből fakadóan pedig gyakrabban marad le, mint szeretné. Persze a tempója lassulására az is rájátszik, hogy már nem csupán az éjszaka leple, de a fáradtságé is kezdi körülölelni. Ennek folyományaként meg egyre kevésbé képes figyelmen kívül hagyni a sebeit.*
- Ahová megyünk oda nem vezet út?
*Kérdezi szinte lihegve, mikor már sokadjára kénytelen felzárkózni a többiekhez. Az egyetlen pozitívum, hogy a fák itt már kevésbé sűrűn nőttek, így a holdak képesek viszonylag jól bevilágítani a látómezőt. A kis tolvajnak még fáklyát sem kell gyújtania. Két szabad kézzel azért mégis könnyebben botorkál. Aztán végre valami lakottnak látszó területre érnek. Ez már valószínűleg a Kikötőhöz tartozik. Ám itt sem minden fenékig tejfel. Kutyák ugatására lesz figyelmes a csapat. Árvánk hamar a tőrére is teszi balját. Nem szereti a kutyákat. Ha az állatok iránti gyűlöletét fokozni kéne, akkor az így hangozna: lovak, medvék, kutyák. Ezek a házőrző bestiák mindig megkeserítették a Lily fajták életét. Képesek lehetetlenné tenni, hogy az éhező átugorjon a kerítésen és elcsenjen a házak ablakába hűlni kitett ételekből. Miféle gonosz teremtmény létezhet csupán ebből a célból? Már a hangjuktól libabőrös lesz az elf lánya. Szerencsére hamar maguk mögött hagyják a kunyhókat és velük együtt a csaholó rémeket. Árvánk pedig egy világítótornyot vél felfedezni a távolban. És mintha pont oda tartanának. De ebben nem lehet biztos. Így inkább nem kérdez, ezzel is spórolva az erejével. Kivárja, mi lesz az út ideiglenes vége. Persze nagyon reméli, hogy már nincs messze.*
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-12-02 09:36:21
Üzenet elküldve: 2023-12-02 09:36:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Armarkhtur a legváratlanabb dolgokról tud megmagyarázhatatlanul sokat. Még Ukrom csúfnevét is, amit a szürkebőrű soha nem mondott el senkinek Lanawinon. A tolvajlány neve ehhez képest könnyűnek tűnik!
Bár az ork diszkréten visszafogja, Lily keze messzire elér.*
- Ne nyúkálj a máséhoz, hékás!
*A manó még azelőtt megpróbál ráfogni - mindkét kézzel! - a közeledő ujjra, hogy az orrához érhetne. Hátrál is néhány lépést. Alig ér ide az ingoványból, máris lelopnák az egy szem szimatolóját!
Ilyen bemutatkozó után persze a lányka mentegetőzésén is felhúzza az orrát. Úrimanó azonban sosem hagyja viszonzatlanul az udvariasságot, szóval azért biccent egyet. Nagy kegyesen.*
*A csapat hamar felkerekedik. Armarkhtur kiváló lovas, úgy ül az ork nyakában, mint akit oda teremtettek. Esze ágában sincs az úton kalauzolni a három nyurgát. A terep szerencsére nem nehéz, csak lejt a tenger irányába. A fák egyre ritkulnak, jobbára a bokrokat, nagyobb köveket kell kerülgetni.
A Kikötőnek igazából csak az északnyugati szélét érintik. Pár toldott-foldott kalyiba, amelyekben valószínűleg sokkal többen laknak, mint a méretükből gondolni lehetne. A kutyák már messziről ugatni kezdik hőseinket. Villognak a fogaik a holdfényben, lehetnek vagy tízen, mégsem mernek közelebb jönni. Valamelyik házból szitkozódás hallatszik. Egy nagydarab, hosszúhajú figura ki is jön. A kutyák nagyon gyorsan elhallgatnak.
Ukromnak idővel bizonyára fel fog tűnni, hogy szinte nyílegyenesen a Világítótorony felé tartanak. A torony környékén azonban magas, sziklás a part, ahol nem lehet kikötni…*
*Armarkhtur a legváratlanabb dolgokról tud megmagyarázhatatlanul sokat. Még Ukrom csúfnevét is, amit a szürkebőrű soha nem mondott el senkinek Lanawinon. A tolvajlány neve ehhez képest könnyűnek tűnik!
Bár az ork diszkréten visszafogja, Lily keze messzire elér.*
- Ne nyúkálj a máséhoz, hékás!
*A manó még azelőtt megpróbál ráfogni - mindkét kézzel! - a közeledő ujjra, hogy az orrához érhetne. Hátrál is néhány lépést. Alig ér ide az ingoványból, máris lelopnák az egy szem szimatolóját!
Ilyen bemutatkozó után persze a lányka mentegetőzésén is felhúzza az orrát. Úrimanó azonban sosem hagyja viszonzatlanul az udvariasságot, szóval azért biccent egyet. Nagy kegyesen.*
*A csapat hamar felkerekedik. Armarkhtur kiváló lovas, úgy ül az ork nyakában, mint akit oda teremtettek. Esze ágában sincs az úton kalauzolni a három nyurgát. A terep szerencsére nem nehéz, csak lejt a tenger irányába. A fák egyre ritkulnak, jobbára a bokrokat, nagyobb köveket kell kerülgetni.
A Kikötőnek igazából csak az északnyugati szélét érintik. Pár toldott-foldott kalyiba, amelyekben valószínűleg sokkal többen laknak, mint a méretükből gondolni lehetne. A kutyák már messziről ugatni kezdik hőseinket. Villognak a fogaik a holdfényben, lehetnek vagy tízen, mégsem mernek közelebb jönni. Valamelyik házból szitkozódás hallatszik. Egy nagydarab, hosszúhajú figura ki is jön. A kutyák nagyon gyorsan elhallgatnak.
Ukromnak idővel bizonyára fel fog tűnni, hogy szinte nyílegyenesen a Világítótorony felé tartanak. A torony környékén azonban magas, sziklás a part, ahol nem lehet kikötni…*
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-29 19:52:28
Üzenet elküldve: 2023-11-29 19:52:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Akkorát ásít, hogy majd' kiesik önnön száján.
Érdekes belépő ez a kikötő forgatagába, fabotja ütemesen kopog az immáron kikövezett úton. Savanyú arccal fordítja körbe tekintetét, tarkója bizsereg; nincs olyan pillanat, hogy valaki ne lopna rá egy pillantást.
~ Egyszerű parasztok... Nem láttak még zöldséget, meh? ~
Büszkén, egyenes háttal veti meg újra lépteit a viharvert épületek sűrűjébe, bár a hordó súlya miatt háta más nem is lehet, mint egyenes. Apropó...
Amióta kiszabadult, rá sem nézett a hordóra. Egyik legjobban sikerült söre volt benne mikor elfogták, az igazat megvallva pont emiatt került bajba. "Mi ez a lóhúgy?". Wrugg türelme is véges, szerzetesi képzés ide vagy oda, és ha egy tudatlan paraszt, aki tehenek anyatejénél és földön megrothadt, kifőzött gyümölcsök levénél többet nem ivott, kritizálni meri azt a mesterséget, amit a kolostorban hosszú évek alatt sajátított el, azzal nem csak őt becsmérli, hanem azokat az embereket is, akik nem hagyták odakinn megfagyni a hidegben gyerekkorában.
~ A kritika jó, ha javulásodat szolgálja. Nyisd ki elméd a rossz gondolatok felé, és formázd át, mint az agyagot, hogy végül egy téglává váljon abban a várban, ami Te vagy... ~
Akkor is ezt mantrázta magában, mikor pépesre verte azt a barmot. A lóhúgy nem kritika, hanem sértegetés, a kolostorban erről nem mondtak neki semmit. Azóta sem bánja tettét, hiszen megvédte a saját és testvérei becsületét, mondhatni szeretetből ölte meg majdnem azt az igavetőt.
Ez mondjuk a bírája előtt nem vetett túl sokat a latba, mikor bűnösségét tárgyalták.
Mindenesetre, félreáll a forgatag sűrűjéből, és egy csatornanyílás mellett felnyitja hordója tartalmát. Ahogy sejtette. Megpimpósodott a ser, a hordó felnyitása pillanatában megcsapta a cefreszag. Meg sem kell kóstolnia, egy erős hasmenéstől mentette meg a szag. Megfogja hordóját két kézre, és már löttyinti és kifelé oda, ahol az emberek mocska végzi általában. Még egyszer belenéz a hordóba miután az aranysárga ital java a csatornában végezte. Talán egy-két kupányi maradt az alján, így azt jól megkeveri, hogy minden aljára lesüllyedt szennyet is fellazítson -és kimosson vele, de aztán hirtelen megcsapja valamit illat. Kicsit gombás, kicsit gyümölcsös, hasonlít arra, amit a kolostorban illóolajként használtak. Egy hirtelen jött intuíció alapján szájához emeli a hordót, és belenyal a maradékba, hiába érzi, hogy nem jó ötlet.
Mégiscsak az volt.
Testét elárasztja a kellemes meleg, ahogy fejétől lefelé gurul a mellkasáig, s onnan tova gyomrába. Hasonló érzés, mikor dühe eluralkodik rajta, csak ez amolyan kellemes inverz verziója ennek. Torkában mintha tavaszi mezők virágoznának, szája íze pedig enyhén pincés, enyhén kesernyés, de leginkább gyümölcsös.*
- Azt a kurva...
*Belemormog egy szitkot a hordóba, amely tompán visszhangzik a majdnem-ürességben, hiszen felismerte: élete legjobb sörét öntötte le a csatornában.
Még egyet beleszippant a hordóba. Most már nem a gyümölcsök, nem is a virágos mezők illatát érzi, ez annál egy sokkal erősebb, sokkal megragadóbb illat.
A pénz szaga.*
*Akkorát ásít, hogy majd' kiesik önnön száján.
Érdekes belépő ez a kikötő forgatagába, fabotja ütemesen kopog az immáron kikövezett úton. Savanyú arccal fordítja körbe tekintetét, tarkója bizsereg; nincs olyan pillanat, hogy valaki ne lopna rá egy pillantást.
~ Egyszerű parasztok... Nem láttak még zöldséget, meh? ~
Büszkén, egyenes háttal veti meg újra lépteit a viharvert épületek sűrűjébe, bár a hordó súlya miatt háta más nem is lehet, mint egyenes. Apropó...
Amióta kiszabadult, rá sem nézett a hordóra. Egyik legjobban sikerült söre volt benne mikor elfogták, az igazat megvallva pont emiatt került bajba. "Mi ez a lóhúgy?". Wrugg türelme is véges, szerzetesi képzés ide vagy oda, és ha egy tudatlan paraszt, aki tehenek anyatejénél és földön megrothadt, kifőzött gyümölcsök levénél többet nem ivott, kritizálni meri azt a mesterséget, amit a kolostorban hosszú évek alatt sajátított el, azzal nem csak őt becsmérli, hanem azokat az embereket is, akik nem hagyták odakinn megfagyni a hidegben gyerekkorában.
~ A kritika jó, ha javulásodat szolgálja. Nyisd ki elméd a rossz gondolatok felé, és formázd át, mint az agyagot, hogy végül egy téglává váljon abban a várban, ami Te vagy... ~
Akkor is ezt mantrázta magában, mikor pépesre verte azt a barmot. A lóhúgy nem kritika, hanem sértegetés, a kolostorban erről nem mondtak neki semmit. Azóta sem bánja tettét, hiszen megvédte a saját és testvérei becsületét, mondhatni szeretetből ölte meg majdnem azt az igavetőt.
Ez mondjuk a bírája előtt nem vetett túl sokat a latba, mikor bűnösségét tárgyalták.
Mindenesetre, félreáll a forgatag sűrűjéből, és egy csatornanyílás mellett felnyitja hordója tartalmát. Ahogy sejtette. Megpimpósodott a ser, a hordó felnyitása pillanatában megcsapta a cefreszag. Meg sem kell kóstolnia, egy erős hasmenéstől mentette meg a szag. Megfogja hordóját két kézre, és már löttyinti és kifelé oda, ahol az emberek mocska végzi általában. Még egyszer belenéz a hordóba miután az aranysárga ital java a csatornában végezte. Talán egy-két kupányi maradt az alján, így azt jól megkeveri, hogy minden aljára lesüllyedt szennyet is fellazítson -és kimosson vele, de aztán hirtelen megcsapja valamit illat. Kicsit gombás, kicsit gyümölcsös, hasonlít arra, amit a kolostorban illóolajként használtak. Egy hirtelen jött intuíció alapján szájához emeli a hordót, és belenyal a maradékba, hiába érzi, hogy nem jó ötlet.
Mégiscsak az volt.
Testét elárasztja a kellemes meleg, ahogy fejétől lefelé gurul a mellkasáig, s onnan tova gyomrába. Hasonló érzés, mikor dühe eluralkodik rajta, csak ez amolyan kellemes inverz verziója ennek. Torkában mintha tavaszi mezők virágoznának, szája íze pedig enyhén pincés, enyhén kesernyés, de leginkább gyümölcsös.*
- Azt a kurva...
*Belemormog egy szitkot a hordóba, amely tompán visszhangzik a majdnem-ürességben, hiszen felismerte: élete legjobb sörét öntötte le a csatornában.
Még egyet beleszippant a hordóba. Most már nem a gyümölcsök, nem is a virágos mezők illatát érzi, ez annál egy sokkal erősebb, sokkal megragadóbb illat.
A pénz szaga.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-27 17:30:51
Üzenet elküldve: 2023-11-27 17:30:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Ködből//
//Még a tengeren//
*A délutáni órák megfelelő választásnak bizonyultak a tutaj megindításához. Az égre narancssárga ecsettel festő nap igazán lélegzetelállító látványt nyújt a nagy hullámzó kékség fölött, ámbár a férfi egyáltalán nem törődik jelenleg efféle földi szépségekkel, lévén láza és sebei ébersége -és gondolatai utolsó megmaradt részét is lefoglalják.
Még ez a késő délutáni nap is a sivatagi tűző napra emlékezteti. Az emlékezteti erős szó ebben az esetben; tudja, milyen a sivatagi nap, tudja milyen érzés, ha az a bőrét égeti, fejét forralja, de azt, hogy ezt honnan tudja, nem igazán dereng fel elméjében. Még csak magát sem tudja elképzelni, ahogy a sivatagban jár, sőt, belegondolva, azt sem tudja, hogyan néz ki ő maga.
Hörögve ragadja meg a törött üveget. Hátára veti magát korábbi pozíciójából, szájába öntve a maradék disznóvért. Egyetlen egy kövér csepp csillan meg a lemenő nap fényében, ahogy lomhán legördül az üveg éles, töredezett oldalán, majd tompán a szájába érkezik. Elfogyott, s ez volt az utolsó.
Fájdalmas sóhajjal fordul vissza hasára, s néhány, a palánkokhoz kötözött inda végét a csuklójára köti. Nemrégiben jött fel ezzel az ötlettel, hisz ha esetleg elájulna az út alatt, ezek az indák biztosítanák le-nem-csúszását. A sors iróniája, hogy a tákolmány felborulása esetén fulladását is, de mérlegelve a dolgok állását, nem biztos, hogy megéli a pillanatot, hogy szárazföldet lásson így se, és amúgy sem, így hát ez a biztonsági lépés mégiscsak érhet valamit.
Jelenleg igen is hasznos; két mély pislantás után a férfi teste elernyed, a végkimerültség elérte. Innentől ájultan és pont oly tehetetlenül, mint tutaja sodródik a tengeren, az áramlatok pedig a legjobb remények szerint biztonságba sodorják.*
//Megérkezvén//
*Az egész éjszakát átaludta. Alvásnak nehezen gúnyolható állapot volt ezt, mintsem inkább lázas zihálás félkómás állapotban. Ereje alig, ez az állapot viszont mégis adott neki annyi erőt, hogy most felemelhesse fejét, mely egy hatalmas sziklának érződik gyenge nyakizmainak, és szemügyre vehesse a terepet.
A hajnali nap sugarai egy sziklás vonulatot világítanak meg úgy három-négy nyíllövésnyire. Vajon egy újabb sziget? Esetleg csak egy zátony, ami széttöri a tutajt, és a biztos végzetbe küldi a túlélőt?
Az ösztönei felülkerekednek, egyik kezét eloldja az indák fogságából, s hirtelen éles fájdalom tör a csuklójába. Az egész éjszakás tengeren való hánykolódás miatt ezek a kötelékek véresre dörzsölték keze alját, mindezek mellett úgy elgémberedett, hogy mozgatni sem igazán tudja.
Egy-két szánalmas próbálkozással megpróbálja oldalirányosan arrébb evezni a tutajt, hogy kikerülhesse a sziklákat. Mindhiába.
A sziklák vészesen közelednek, így egy utolsó kétségbeesett próbálkozást tesz az elkerülésük érdekében. Nagyjából félúton járhat a keze a víz felé, hogy beleevezhessen, ám az ernyedten esik a palánkokra. Így tesz felemelt feje is; újra elájult.
Végül kőnek súrlódó fa hangjával érkezik meg a dokkok hullámtörőjére, ahol a szedett-vedett uszály darabokra törik, a főelem pedig, melyen ő utazott és amihez egyik keze még mindig ki van kötve, a sziklák közé ékelődik.
A férfi még mindig ájultan hever, sorsáról egyelőre még mit sem tudva.*
//Még a tengeren//
*A délutáni órák megfelelő választásnak bizonyultak a tutaj megindításához. Az égre narancssárga ecsettel festő nap igazán lélegzetelállító látványt nyújt a nagy hullámzó kékség fölött, ámbár a férfi egyáltalán nem törődik jelenleg efféle földi szépségekkel, lévén láza és sebei ébersége -és gondolatai utolsó megmaradt részét is lefoglalják.
Még ez a késő délutáni nap is a sivatagi tűző napra emlékezteti. Az emlékezteti erős szó ebben az esetben; tudja, milyen a sivatagi nap, tudja milyen érzés, ha az a bőrét égeti, fejét forralja, de azt, hogy ezt honnan tudja, nem igazán dereng fel elméjében. Még csak magát sem tudja elképzelni, ahogy a sivatagban jár, sőt, belegondolva, azt sem tudja, hogyan néz ki ő maga.
Hörögve ragadja meg a törött üveget. Hátára veti magát korábbi pozíciójából, szájába öntve a maradék disznóvért. Egyetlen egy kövér csepp csillan meg a lemenő nap fényében, ahogy lomhán legördül az üveg éles, töredezett oldalán, majd tompán a szájába érkezik. Elfogyott, s ez volt az utolsó.
Fájdalmas sóhajjal fordul vissza hasára, s néhány, a palánkokhoz kötözött inda végét a csuklójára köti. Nemrégiben jött fel ezzel az ötlettel, hisz ha esetleg elájulna az út alatt, ezek az indák biztosítanák le-nem-csúszását. A sors iróniája, hogy a tákolmány felborulása esetén fulladását is, de mérlegelve a dolgok állását, nem biztos, hogy megéli a pillanatot, hogy szárazföldet lásson így se, és amúgy sem, így hát ez a biztonsági lépés mégiscsak érhet valamit.
Jelenleg igen is hasznos; két mély pislantás után a férfi teste elernyed, a végkimerültség elérte. Innentől ájultan és pont oly tehetetlenül, mint tutaja sodródik a tengeren, az áramlatok pedig a legjobb remények szerint biztonságba sodorják.*
//Megérkezvén//
*Az egész éjszakát átaludta. Alvásnak nehezen gúnyolható állapot volt ezt, mintsem inkább lázas zihálás félkómás állapotban. Ereje alig, ez az állapot viszont mégis adott neki annyi erőt, hogy most felemelhesse fejét, mely egy hatalmas sziklának érződik gyenge nyakizmainak, és szemügyre vehesse a terepet.
A hajnali nap sugarai egy sziklás vonulatot világítanak meg úgy három-négy nyíllövésnyire. Vajon egy újabb sziget? Esetleg csak egy zátony, ami széttöri a tutajt, és a biztos végzetbe küldi a túlélőt?
Az ösztönei felülkerekednek, egyik kezét eloldja az indák fogságából, s hirtelen éles fájdalom tör a csuklójába. Az egész éjszakás tengeren való hánykolódás miatt ezek a kötelékek véresre dörzsölték keze alját, mindezek mellett úgy elgémberedett, hogy mozgatni sem igazán tudja.
Egy-két szánalmas próbálkozással megpróbálja oldalirányosan arrébb evezni a tutajt, hogy kikerülhesse a sziklákat. Mindhiába.
A sziklák vészesen közelednek, így egy utolsó kétségbeesett próbálkozást tesz az elkerülésük érdekében. Nagyjából félúton járhat a keze a víz felé, hogy beleevezhessen, ám az ernyedten esik a palánkokra. Így tesz felemelt feje is; újra elájult.
Végül kőnek súrlódó fa hangjával érkezik meg a dokkok hullámtörőjére, ahol a szedett-vedett uszály darabokra törik, a főelem pedig, melyen ő utazott és amihez egyik keze még mindig ki van kötve, a sziklák közé ékelődik.
A férfi még mindig ájultan hever, sorsáról egyelőre még mit sem tudva.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:35:37
Üzenet elküldve: 2023-11-26 10:35:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Szokatlan időben, a reggelt követő délelőtti órákban gördül végig Orthus Morthimer echós szekere az Artheniorba vezető úton. Ha végcélja Arthenior - márpedig az -, akkor egy ilyen utat sokkal korábban, pirkadatkor szokás megkezdeni.
És abból, hogy az igavonók a megszokottnál gyorsabb ütemben szedik a lábukat a kocsis, Japher Campa noszogatására, szintén kiérződik, hogy ennek a kalmárnak sietős dolga akadt a levegő városában.
Persze ebből semmi se látszik Orthus merev és közömbös arcán. Csak a feje kattog azokon a fejleményeken, amit alig fél órája olvasott az otthonról jött sürgönyből.*
*Szokatlan időben, a reggelt követő délelőtti órákban gördül végig Orthus Morthimer echós szekere az Artheniorba vezető úton. Ha végcélja Arthenior - márpedig az -, akkor egy ilyen utat sokkal korábban, pirkadatkor szokás megkezdeni.
És abból, hogy az igavonók a megszokottnál gyorsabb ütemben szedik a lábukat a kocsis, Japher Campa noszogatására, szintén kiérződik, hogy ennek a kalmárnak sietős dolga akadt a levegő városában.
Persze ebből semmi se látszik Orthus merev és közömbös arcán. Csak a feje kattog azokon a fejleményeken, amit alig fél órája olvasott az otthonról jött sürgönyből.*
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-23 08:58:12
Üzenet elküldve: 2023-11-23 08:58:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thargatrah Drun//
* Már éppen kilépne, amikor megszólítás érkezik oldalról. Odafordul, majd szemöldökét felvonva kissé lejjebb vontatja a tekintetét. Gnóm. Aprócska, tömzsi szerzetek, de ügyeskezűek tudnak lenni. Nincsenek illúziói, ez itt a Kikötő, tehát a kezét feltűnés nélkül úgy mozdítja, hogy a tőre közel kerüljön. Ravaszak az itteni zsebmetszők, szívesen lesnek a hajókról frissen érkezőkre.
Komor pillantással végigméri Drunt. *
- Mit akarsz?
* Összehúzott szemmel hallgatja a feleletet. Gyanakvása egyelőre nem csitult, de az étel ajánlata valamennyivel derűsebb gondolatokat ébreszt benne. A zsebe meg úgyis üres, gyakorlatilag nincs mit elszedni tőle. *
- Egy kis erősítő valóban jól esne, és ha már ilyen szívélyesen kínálják az ember fiát... Éppen a Hét Varjúba indultam.
* Hogy a maradék aranyából úgy istenigazából lealjasodjon, de ha valaki segít benne, az sem hátrány. *
- Csak utánad, Drak.
* Természetesen már nem emlékszik az említett névre. De menjen csak szépen előre, hogy lássa, ha valami mocsokságon töri a fejét. *
* Már éppen kilépne, amikor megszólítás érkezik oldalról. Odafordul, majd szemöldökét felvonva kissé lejjebb vontatja a tekintetét. Gnóm. Aprócska, tömzsi szerzetek, de ügyeskezűek tudnak lenni. Nincsenek illúziói, ez itt a Kikötő, tehát a kezét feltűnés nélkül úgy mozdítja, hogy a tőre közel kerüljön. Ravaszak az itteni zsebmetszők, szívesen lesnek a hajókról frissen érkezőkre.
Komor pillantással végigméri Drunt. *
- Mit akarsz?
* Összehúzott szemmel hallgatja a feleletet. Gyanakvása egyelőre nem csitult, de az étel ajánlata valamennyivel derűsebb gondolatokat ébreszt benne. A zsebe meg úgyis üres, gyakorlatilag nincs mit elszedni tőle. *
- Egy kis erősítő valóban jól esne, és ha már ilyen szívélyesen kínálják az ember fiát... Éppen a Hét Varjúba indultam.
* Hogy a maradék aranyából úgy istenigazából lealjasodjon, de ha valaki segít benne, az sem hátrány. *
- Csak utánad, Drak.
* Természetesen már nem emlékszik az említett névre. De menjen csak szépen előre, hogy lássa, ha valami mocsokságon töri a fejét. *
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:58:29
Üzenet elküldve: 2023-11-22 17:58:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//NyÍlt//
//Mezior Mortagan//
*A kikötőbe érve a gnóm lenyűgözve nézte a sokféle hajót, amelyek a kikötőben ringatóztak. *
Voltak nagy és kicsi hajók, vitorlások és gályák, színes zászlókkal és lobogókkal díszítve. A levegőben só és hal szaga keveredett. A kikötőben forgatag volt, mindenki sietett valahová.
* Drun hallotta a hajósok kiabálását, a kötelek csattogását, a víz csobogását.
A gnóm kíváncsian nézelődött, és próbálta kiszúrni a legérdekesebb hajót. Egyik sem tűnt ki igazán, mígnem meglátta azt az egyet, ami nagyon furcsa volt. *
A hajó fekete volt, és vörös vitorlái voltak. A hajótesten aranybetűkkel ez állt: Vérvörös Szirén. A hajó orrán egy női alak díszlett, egy szirén. A hajó nem rég futott be és de már elkezdődött a kirakodása. Az utasok tömege indul meg a pallón lefelé.
* Hirtelen egy alak ragadja magával figyelmét. *
Szálfa termetű, magas ember férfi. Haját és szakállát sávokban ősz haj színezi. Kék íriszeinek pillantása egykedvű, szinte unott. Állát rendezetlen szakáll ékesíti, ajkát és a fél arcát egy cakkos sebhely szeli át. Orra is láthatott már szebb napokat. Oldalán csomagolt hosszú kard.
~ Biztosan kalandozó és nem csak egyszerű utazó. Az viseletes öltözés, és a tekintet. ~
* Közelebb sompolyog majd köpenyét igazgatva megszólalt *
- Üdvözöllek utazó. Messziről jöttél? A nevem Drun.
* Mellkasát kihúzza és biccent.* Amolyan utazó krónikás lennék és szívesen feljegyezném a hazád egy-két történetét. Biztos éhes is lehetsz. Na meg ebben a szeles időben a tenger is biztosan vadabb.
* Somolyogva nézi a szakállban megbúvó furcsa foltokat. *
Talán egy kis szív melengető jót tenne a gyomrodnak is. Keressünk valami alkalmasabb helyet!
//Mezior Mortagan//
*A kikötőbe érve a gnóm lenyűgözve nézte a sokféle hajót, amelyek a kikötőben ringatóztak. *
Voltak nagy és kicsi hajók, vitorlások és gályák, színes zászlókkal és lobogókkal díszítve. A levegőben só és hal szaga keveredett. A kikötőben forgatag volt, mindenki sietett valahová.
* Drun hallotta a hajósok kiabálását, a kötelek csattogását, a víz csobogását.
A gnóm kíváncsian nézelődött, és próbálta kiszúrni a legérdekesebb hajót. Egyik sem tűnt ki igazán, mígnem meglátta azt az egyet, ami nagyon furcsa volt. *
A hajó fekete volt, és vörös vitorlái voltak. A hajótesten aranybetűkkel ez állt: Vérvörös Szirén. A hajó orrán egy női alak díszlett, egy szirén. A hajó nem rég futott be és de már elkezdődött a kirakodása. Az utasok tömege indul meg a pallón lefelé.
* Hirtelen egy alak ragadja magával figyelmét. *
Szálfa termetű, magas ember férfi. Haját és szakállát sávokban ősz haj színezi. Kék íriszeinek pillantása egykedvű, szinte unott. Állát rendezetlen szakáll ékesíti, ajkát és a fél arcát egy cakkos sebhely szeli át. Orra is láthatott már szebb napokat. Oldalán csomagolt hosszú kard.
~ Biztosan kalandozó és nem csak egyszerű utazó. Az viseletes öltözés, és a tekintet. ~
* Közelebb sompolyog majd köpenyét igazgatva megszólalt *
- Üdvözöllek utazó. Messziről jöttél? A nevem Drun.
* Mellkasát kihúzza és biccent.* Amolyan utazó krónikás lennék és szívesen feljegyezném a hazád egy-két történetét. Biztos éhes is lehetsz. Na meg ebben a szeles időben a tenger is biztosan vadabb.
* Somolyogva nézi a szakállban megbúvó furcsa foltokat. *
Talán egy kis szív melengető jót tenne a gyomrodnak is. Keressünk valami alkalmasabb helyet!
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2023-11-21 17:53:39
Üzenet elküldve: 2023-11-21 17:53:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Áthajol a hajókorláton és szabályszerű ívben átloccsintja a gyomortartalmát felette. Egy taknyos orvul kiröhögi. *
- Nevess csak kutyafattya, míg mosolyt nem vágok a gigádra is, te...
* Morogja, majd ellöki magát a korláttól. Hányadékos szakállát a mellette könyökölő matrózinas köpönyegének csücskébe törli, míg amaz nem figyel. Valahogy menet közben nem érezte szükségét az okádásnak, de most hogy kikötöttek, a gyomra úgy háborog, akár maga az átkozott tenger.
Odaát volt, Wegtorenben egy kis ideig. De már az ő szakavatott szervezete sem bírta az ottani szesz- és füstáradatot. Mint egykori dicső katonát, - legalább is ezt mondta a kereskedőnek - szívesen felengedték a hajóra, némi védelemért cserébe. Védelemre végül nem volt szükség, de aranyat úgysem kapott érte.
Letámolyog a hajópallón és kilélegez párat a stabilan álló szárazföldön, két tenyerével a térdein támaszkodva. Megropogtatja a gerincét, majd immár daliásabb léptekkel, eltávolodik a parttól. A kikötői csürhe kevésbé pofás lakóit nem szívleli annyira, gyorsan könnyítenek az ember erszényén, míg amaz áldott delíriumban a savanyú borukra fanyalodott. Jobb szereti a békés, porlepte falusi kocsmáit, ahol az embert reggelig is hagyják aludni, és még a csizmáját is rajta hagyják.
De a szükség nagy úr, és a hosszú hajóút igencsak szárazon telt. Mély tanakodással fordul a büdös halszagú Róka, majd a kétes Hét Varjú felé vezető utca irányába. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Áthajol a hajókorláton és szabályszerű ívben átloccsintja a gyomortartalmát felette. Egy taknyos orvul kiröhögi. *
- Nevess csak kutyafattya, míg mosolyt nem vágok a gigádra is, te...
* Morogja, majd ellöki magát a korláttól. Hányadékos szakállát a mellette könyökölő matrózinas köpönyegének csücskébe törli, míg amaz nem figyel. Valahogy menet közben nem érezte szükségét az okádásnak, de most hogy kikötöttek, a gyomra úgy háborog, akár maga az átkozott tenger.
Odaát volt, Wegtorenben egy kis ideig. De már az ő szakavatott szervezete sem bírta az ottani szesz- és füstáradatot. Mint egykori dicső katonát, - legalább is ezt mondta a kereskedőnek - szívesen felengedték a hajóra, némi védelemért cserébe. Védelemre végül nem volt szükség, de aranyat úgysem kapott érte.
Letámolyog a hajópallón és kilélegez párat a stabilan álló szárazföldön, két tenyerével a térdein támaszkodva. Megropogtatja a gerincét, majd immár daliásabb léptekkel, eltávolodik a parttól. A kikötői csürhe kevésbé pofás lakóit nem szívleli annyira, gyorsan könnyítenek az ember erszényén, míg amaz áldott delíriumban a savanyú borukra fanyalodott. Jobb szereti a békés, porlepte falusi kocsmáit, ahol az embert reggelig is hagyják aludni, és még a csizmáját is rajta hagyják.
De a szükség nagy úr, és a hosszú hajóút igencsak szárazon telt. Mély tanakodással fordul a büdös halszagú Róka, majd a kétes Hét Varjú felé vezető utca irányába. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394