Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (3.83 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 266 (5301. - 5320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5320. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-31 02:45:28
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1466
OOC üzenetek: 242

Játékstílus: Megfontolt

//Szívességek//

*Az adakozókedvét a másik zakójában hagyta. Pedig nem is hord zakót. Mindenesetre hülye lenne kétszer fizetni. Saját véleménye szerint baszott izgalmas hírét nem az elvárt döbbenettel vagy lenyűgözöttséggel fogadja a kapitány. Mindegy.*
-Azoktól. Ez biztos hír.
*Erősíti meg a dolgot. Majd ő is tapogatózik kicsit hátha hall valami érdekességet. És mivel olyan szállakat próbál megpengetni, ami a másiknak is hasznos lehet így sikerrel is jár.*
-Selyem meg egyéb úri lófaszok a nyerők? Erre nem fogadtam volna.
~Patkányok? Milyen véletlen.~
-Valószínűleg az lesz. Biztos van, aki hálás lesz nekem ezért a lehetőségért. Én és a nagy szívem meg az önzetlenség ugyebár. Vigyázz magadra cimbora!
*Biccent ő is azzal feláll és elsétálna a sellő irányába. Csak sikerült megszereznie amit akart.*


5319. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-30 23:04:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Szelíd

//Szívességek//

-Igen-igen, már átadtad. *Megereszt egy vigyort. Azért rápróbált, hátha elfelejtette a szőke és esetleg kétszer fizet.*
-A thargoktól, mi? *Elmélázik az információn, ám Intath sejtheti, hogy valószínűleg nem Pattnatt az a személy, aki eljár ebben az ügyben. Bizonyára ő is csak információt továbbít majd.
Most, hogy az üzlet megköttetett, Pattnatt feltápászkodik ültéből.*
-Hogy? *Fordul még a "Nyápic" néven ismert elfhez.*
-Szesz... Szer... Ékszer... Ilyesmiben mi utazunk. De mondok valamit... *Lép még egyszer az elfhez.*
-Tudod, mióta a patkányokat beette ide a fene, a szárazföldről nem sok minden jut el ehhez a Kikötőhöz. Ha hozol olyan dolgokat, amik Artheniorban kaphatóak, jó árat fizetek értük. Artheniori selyem például. Ott, az Aranyzátonyon ölni tudnának azért az anyagért. *Vigyorodik el.*
-De ha óvatos vagy, találsz valami hülyét magad helyett. Már ha utazni akarsz ilyesmiben. A szekereket ellenőrzik. És a patkányok nem bánnak kesztyűs kézzel azzal, akit elkapnak. A csempészés már csak ilyen veszélyes dolog. *Felhorkan. Elvégre ott rostokol mögötte a méretes csempészhajó.*
-Na, ha nincs más akkor... *Kalapját emeli Intath felé, majd a Kardhal irányába távozik.*


5318. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-30 02:21:58
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1466
OOC üzenetek: 242

Játékstílus: Megfontolt

//Szívességek//

*Int előadja az előadni valót. Kicsit korán van még, de néhány komolytalanságot is sikerül a beszámolóba belecsempésznie. A kapitány szavain elmosolyodik.*
~Lehet kezdeni? Mintha ne tudnám, hogy azért ülsz mert áll a faszod ezektől a hírektől. Barom.~
*De a doki elégedettségének az ideje is eljön mikor előkerül egy ládika és tényleg ott van benne pipa. Itt már egyértelművé válik, hogy hacsak nem magának vette az amúgy is állítása szerint adósságban lévő fickó akkor komolyan gondolta ezt a tisztességes üzletet. Még a penge is megvan. Pont így képzelte el az elf. Hihetetlen.*
-Fasza. Kimondottan fasza. Tudtam én, hogy kit kell megkeresni.
*Mintha nem csak véletlenül talált volna rá a volt matrózra akinek már a nevét se tudta. A kapott kérdés hallatán bólint és elkezdi felsorolni.*
-Volt ugye a kétszáz arany amit múltkor átadtam. A banda neve, amit most elmondtam és...*Nevet fel.*Ez is jó cucc igen. A csaj ugyanis a thargoktól jött ide. Az almaborát is onnan hozatta. Erre nem számítottál mi?
*Vigyorog. Mikor a családnevet kérdik akkor a fejét rázza.*
-Azt, nem. Az a Mardeii fickó így is már méregetett, hogy mit akarok én. Mindenki csak Relael úrnőnek hívja. Legközelebb kideríthetem.
*Ingyen nincs semmi. Annyira meg nem nagylelkű a doki, hogy a korábban megbeszélteken felül meséljen még. Úgy se, hogy a büszkesége megkívánná. Néha nem látszik rajta, de esze azért több van. Pont ezért legyint a másik szavaira.*
-Nem vagyok hülye. Én se hallanám viszont, hogy kitől hallottad ezeket.
*Süllyeszti a zsebébe, azt a pipát. Később minden bizonnyal megvizsgálgatja majd.*
-Ha legközelebb is kéne valami vagy pont fordítva, szerzek valamit, ami túl forró a zsebeimnek akkor megtalálhatlak? Mi megy nagyot mostanában? Szesz, szer, ékszer?


5317. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-29 00:43:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Szelíd

//Szívességek//

*Pattnatt figyelmesen hallgatja az elfet. Már-már issza szavait. Néha bólintva fejezi ki, hogy figyel, néha meg el-elvigyorodik.*
-Nos, ami azt illeti... *Kezd neki, ahogy Intath a beszámoló végére ér.*
-Ezzel már lehet kezdeni valamit. És hoztam is neked valamit. *Számtalan zsebe közül az belsőbe nyúl, hogy egy hosszú fadobozt halásszon elő belőle. Óvatosan lecsúsztatja a fedelét, hogy Intath felé nyújtsa.*
-Nem volt könnyű beszereznem. Mondanom sem kell, néhány szálat meg kellett rángassak hozzá, hogy találjak az Aranyzátonyon ilyesmi holmit... *A különleges pipa valóban ott pihen a fadobozban. Szépen faragott, ám első ránézésre nem is tűnik többnek annál, ami. Pattnatt azonban kiemeli a helyéről, hogy egy óvatos csavarás kíséretében mutassa meg a vékony pengét, amit a megfelelő mozdulat kíséretében elő lehet rántani a szerkezetből.*
-Erről még a Vámházban sem mondanák meg, hogy micsoda. *Vigyorog kenetteljesen, majd Intath felé nyújtja.*
-Akkor hogy is? Kétszáz arany? És... *Pillanatra visszahúzza a szerkentyűt.*
-Biztosan nem tudod a teljes nevét annak a rihének, aki azt a fogadót vezeti? *Megvárja a választ, de attól függetlenül átnyújtja a szőke elfnek a pipát.*
-Remélem, közöttünk marad, hogy kérdezősködtem. Tudod, az óvatosság fontos az én szakmámban.


5316. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-27 21:22:12
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1466
OOC üzenetek: 242

Játékstílus: Megfontolt

//Szívességek//

*Már bent áll a Kardhal. Meg is indul felé mikor olyan helyről amire nem számított érkezik a Pattnatt hangja. A háta mögül. Össze is rezzen, de már vidáman nevet mikor felé fordul.*
-Pattnatt! Kapitány!*Teszi hozzá felemelt mutatóujjal.*Látom nem vitt el a szhylla vagy tán vissza is hozott?*Röhög.*Dehogy felejtettem el. Annyit három nap alatt nem sikerült inni pedig próbálkoztam erősen.
*Kilép a matrózok útjából és hagyja magát a másik által vezetni. Annak kérdésére épp sokatmondó vigyorral válaszolna, de nem hagyják neki. Az arany említésére azért villan egyet a tekintete.*
-Egy kapitánynak illik is állnia a szavát. Addig férfi a férfi míg így tesz.*Mondja az egyik legnagyobb hazudozó.*Pont ezért is ha jól emlékszem nem kell majd többet fizetnem annál a kétszáznál. Mert amit hallottam olyan új, hogy még füstöl.
*Néz a másik megmaradt szemébe vigyorogva. Mikor kicsit elterelődik a szó akkor ahhoz méltóan vált ő is közvetlen hangnemre.*
-Tényleg jó húzása van láttam én is. Az a fő, hogy bírja az utat. Inkább a kormányos vesszen oda, mint a hajó. Azt, könnyebb pótolni.
*Röhög egyet. Annak idején mikor a saját kormányosuk hallotta ezt a bölcsességét nem örült a szája. Szép idők is voltak azok. Ha talál helyet akkor ő is leül, ha nem akkor csak nekitámaszkodik valaminek. A kérdés hallatán ő is elkomolyodik.*
-Neveket beszéltünk és hogy hova valósi a nő. Megvannak. A pultos Mardeii. Mokány ember, hosszú barna sörénnyel. Nem volt könnyű dió. Nem ejtették a fejére és óvatos figura. Rajta kívül egy óriásasszony dolgozik ott, de nem sok vizet zavar. Főz, mos, cipekedik. A kannái mondjuk szépek voltak. Mármint amivel a vizet merte. Van egy Lisza nevű elf szajhájuk is. Madárcsont, szeplők, csini pofi, barna haj, cicoma... Annak a fajtának tűnik akit ha rendesen megragadsz utána nyávog miatta. Egy fiatal fattyú is felszokott bukkanni a pultban, Haldrian. Fekete göndör üstök, tetovált, pofátlan. Nem kizárt, hogy kidobó is lenne. Magabiztosnak tűnt, de nem ő a húbazdmeg. Míg távol voltatok addig érkezett egy másik fattyú. Ezüst haj, durva penge az oldalán, na ő egy nagyágyúnak tűnik. Hogy melyik oldalon, azt nem tudom, de részt vett sárváros feldúlásában is. Vele nem akarnék pengét akasztani. Max ha részeg nincs rajta vas és háttal van nekem. Egy gnóm halálpap is próbálta benyalni magát, de hülye volt és annyit ért vele, hogy szépen felnyalta a padlót, meg valami ork akart nekik sört főzni. Mókás figura volt. Egy hordót cipelt magával mindenhova. Egy ekkorát.*Mutatja a kezével.*Vitt kóstolót és adtak neki egy esélyt. Ha nem lépett le a pénzzel akkor visszatér még teli hordóval. Szerintem elég érdekességet meséltem. Kicsit ki is száradt a szám. Jó lenne rápöffenteni egyet ha érted mire gondolok.


5315. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-27 18:36:39
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Atlasz)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Szelíd

//Szívességek//

*Alighogy Intath megközelíti a Kardhal névre keresztelt csempészbárkát, dörgő hang üdvözli valahonnan a háta mögül.*
-Nyápic! *Pattnatt az. Jobban mondva Pattnatt kapitány. Ki tudja honnét jön épp, de ha a doktor a megérzésére hallgat, akkor bizonyára a Sellőház irányából.*
-Hát nem felejtetted el! *Lapátkezével a dokkok felé terelgeti az elfet, csak hogy ne állják el a legénység útját. Merthogy súlyos dobozok kerülnek le a Kardhal fedélzetéről épp.*
-Nos? *Dohogja. Leheletének bűzös dohányszaga már-már fojtogató.*
-Van esetleg... Valami friss? *Vigyorogva helyezi mutatóujját füle mögé jelzésértékűen, de meg sem várva a választ folytatja.*
-Na meg az arany dolga... Mert én nem felejtettem ám el a kis üzletünk, de nem ám! Pattnatt szava legalább annyira szent, mint odafenn északon a fehér ruhás, bögyös ribancúrnő, Eeyr maga! *Krákogva felkacag, majd egy üres ládára huppan.*
-Na! Jó utunk volt, jó utunk. Még mindig úgy hasítja a kicsike a vizet, mint egykoron! Hiába, sem a tenger, sem az idő nem fog a Kardhalon! *Toldja még a szót harsányan a férfi, hogy a közelben cipekedő matróz is hallja, majd megtámaszkodik térdén és Intathra pillant.*
-Mit tudtál meg? *Ezúttal már jóval visszafogottabb hangszíne és ábrázata is komorabb. Figyel.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.27 18:37:40


5314. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-26 18:46:16
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1466
OOC üzenetek: 242

Játékstílus: Megfontolt

//Szívességek//

*A mai napi másnapos gyomorba töltött dél környékén elfogyasztott reggeli, gyógyító rum és pipafüst megvolt úgyhogy az elf meg is indul a kikötőbe. Állítólag ma kéne megérkeznie a Kardhalnak. Utána is kérdezett párat a sellőben hátha a lányok hallottak valamit. Akárhogy is a saját szemével is meg kell győződnie mi a helyzet. Csonka keze a zsebében, másik a tőrén pihen miközben lezserül, fütyörészve sétál a népek között. Tekintete persze figyeli a környezetét mert elég volt egyszer kirabolva lenni és él még a fülében a Varjú pultosának fenyegetése is. Vagy amit ő fenyegetésnek vett. Biztos az volt. Nem kéne a kelleténél tovább a környéken maradni az biztos.*


5313. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-21 23:53:12
 ÚJ
>Agin Nardan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Utazás//

* Komótos érkezésükkor előbb még csak hallják, majd már látják is a kikötő menti tengervizet. Az egész hely tele van izgága emberekkel, ahogy a dolgukat végzik. Back összehúzza ráncos szemöldökét, nagyon töpreng valamin. Agin arra gondol, hogy innentől már nehezebb lesz hazudni, elvégre mégiscsak a kikötőben vannak. *
~ Talán jobb lesz, ha most mondom el, hogy rossz helyre hoztam. ~
- Áh igen! Tudom hol vagyunk. * Töri meg a csendet Back. * Már nagyon közel. Ez itt a Lihanechi tó. Ezt megkerüljük, és már ott is vagyunk a városban.
* Az öreg még közben körbe is mutogat a kikötőben, mint aki most már magától is eltalál a városig. *
- Úgy van. * Helyesel Agin.
Ő viszont nem várja meg, hogy Back elvigye „Lihanechbe”, hanem már itt elbúcsúzik tőle. Leugrik a szekérről, de azért még visszafordul volt útitársa felé. Ahogy az elhalad, még integetve utáni kiabál. *
- Ég veled, Back! Jó utat Lihanechbe! És vigyázz magadra! Ma már senkiben sem bízhatsz.
* Ezután nem sokat áll a kikötőben. Bele szippant egy jó nagyot a levegőbe, és elindul a Hét Varjú fele. *



5312. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-08 13:37:57
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Sárarany//
//Második szál//

*Gyorsabb lenne. Felmorran az újabb, vigyorral kísért válasz hallatán.*
~A magad nevében beszélj..~
*Általában ismeri a saját adottságait és a teljesítőképessége határait. Ezért általában tudja, mire képes és mire nem. Sziklát mászni azonban még nem volt szerencséje, így amilyen könnyen lehet, hogy meg sem izzadna közben, olyan könnyen előfordulhat az is, hogy szégyenben marad. Ez utóbbi eshetőség pedig olyasmi, ami még az ő egoját is érzékenyen érintené, legyen az bármily kevéssé tolakodó is a legtöbbször. Nem mondana nemet a nő kifejezett kihívásának, de mégis nyugodtabb így, hogy a nem falon vezet fel az útjuk.
Ha mégoly morcosnak is tűnik az arca a morgással kifejezett válaszát követően, az ezúttal tényleg a közegnek szól, és nem a hosszúéletűnek maga mellett. Nem szokta, és alapvetően sem szereti sem a hangzavart, sem a tömeget, sem a bűzt, sem az itteni nyirkos meleget, ami a nap emelkedésével csak még fülledtebb lesz, és megszorul a sikátorok közt. Ahogy ellépnek a tengertől, és elindulnak a toronyhoz, elveszti azt a maradék levegőjét is, ami közvetlenül a víz mellett érte. A körülöttük dolgaik után rohangáló testek kipárolgása és a mindenféle egyéb szag között, amiket sokszor nem is tud, és nem is akar hova tenni hamar újra émelyegni kezd a gyomra. A halott és lassan oszlásnak induló tetemeket önmagukban megszokta, nem egyszer kell ilyenek nyomába erednie magának is az erdőben, de itt mégsem bírja elviselni az útszéli dögök látványát. Talán sajnálja is őket. Egyik patkány sem volt bűnösebb, mint az, aki belérúg.
Nem beszél az út alatt, s a nő sem szól hozzá. Ha gyorsabban menne, gyorsabban követné, akár futva is. Ha a másik arcára undort, az övére szigorú merevséget farag a kikötő mocska. Nem néz fel, csak maga elé, levegőt is csak akkor és annyit vesz, ha muszáj. Nem akar látni, nem akar hallani, sem tudni. Itt nincs mit nézelődnie.
A pogácsa a kezében, mert nincs hova elraknia, de arra a gondolatai morajlása közben is vigyáz, óvatosan fogva az ujjai közt a papírral. Ahogy lassan kijjebb érnek a dokkoktól, és halkul mögöttük a hátrahagyott reggeli nyüzsgés emeli csak feljebb a tekintetét, hogy többet lásson a körülöttük folyó dolgokból. Az elhagyott épületek nem zavarják, még a maguk sajátos szépségét is meglátja bennük. A gerince mellé feszült izmok azonban csak nehezen engednek ki újra. A hosszúéletű kijelentésére előrefordul a nézelődéséből, s megemeli a fejét a torony felé, végigfutva a szemével az odavezető utat. Nem, nem lesz leányálom. De ezerszer inkább ez.*
- Odafent megvárhatsz, ha lemaradnék.
*Fordul vissza a nő felé. Ezerszer inkább ez, ő vele, minthogy vissza kelljen mennie.
A pogácsára vonatkozó kérdésre maga is lepillant az ételre. Egy töredéknyi ideig mintha hezitálna valamin, mielőtt visszaemelné a tekintetét az aranyakra.*
- Kérlek..
*Sóhajtja végül halkan. Mint egy kisgyerek, aki belátta, hogy a másiknál jobb helye lesz nyújtja a pogácsát vissza az elfnek, miután az befejezte az öltözködést.*


5311. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 21:00:27
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sárarany//
//Második szál//

*Legtöbbször pontosan tudják, hogy mikor kell nem megszólalni. Mikor kell nem firtatni a dolgokat. Kyr legalábbis biztosan, Ril már tett fel kérdéseket, amire nem kapott választ, de ezeknek is mindig megvolt az okuk és sosem tért rá vissza újra. Talán megtenné, ha megfelelőnek érzi az időt. Megérti. A hallgatás olykor többet mond, kifejezőbb. Talán még taglalná is, ha belekérdezne, de jobb így. Nincs igazán mit mondani, körbe kell nézni. Nem tudja, hogy van-e, aki tényleg szeret itt élni, nem csak a szükség hozza. Szükség, vagy önnön büntetése. Néhol kilátástalanság. Még így is szerencséje van, hogy a hömpölygő mocsok felett lakik jóval. Minden pénz kérdése. Kérdés, hogy tényleg nem-e találhatott volna jobbat, ha már van neki elég.
Az étel a másik kezében, de nem harap bele. Nem látja a rezdülésein, hogy ne tudna mit kezdni a gesztussal, neki ez olyan természetes volt, mint levegőt venni. De csak vele. Ha mellette van, nem tud csak magára gondolni. A kézmozdulatot viszont érti, az egyértelmű: indulhatnak. Talán nem olyan gyorsasággal, mintha ágyúból lőtték volna ki őket, de fejben azt érzi, hogy úgy volna jó. Rohanna. A kérdés elől, a válasz elől, a hely elől. Kivételesen csak az érzés elől nem, amit a másik jelenléte nyújt.*
- Gyorsabb lenne. *Vigyorodik el újfent, ahogy már végre elindulnak.* - De most a másik úton megyünk.
*A dokkok elejéről indulnak, így nem kell sok, hogy végre maguk mögött tudják. A levegő még nem mentes az ocsmány szagoktól, a látkép pedig a roskadozó kalyibáktól, elhagyatott, vagy inkább annak tűnő raktáraktól, de nem kell sokáig gyalogolni ahhoz, hogy végre lassan, de biztosan ritkuljanak és az orruknak is kedvezőbb legyen. Csak ez élteti ilyenkor, hiszen ki nézi szívesen a betört ablakú házakat, vagy lépked át a patkánytetemeken, csatornából kiveszett tartalmakon. Rezzenéstelen arcára ilyenkor az undor költözik, mintha azt faragták volna rá. Lenyomatot hagy, pont olyat, mint benne az egész fertő. Észrevétlen múlik el róla az út során.*
- Sarasak nem leszünk, de nem lesz könnyebb, mint az erdőn át a viharban, ott feléd.
*Szólal meg végül, mikor már érzi a közeledtét a sziklás girbegurba útvonalnak. Többen járnak erre, de nem egy igazi kitaposott út jellemzi. A kiálló sziklák éle, vagy épp a hosszú idő alatt lekerekedett felszíne mindig arra int, hogy nézzenek a lábuk elé. Lehet bármily gyakorlott valaki, ezt nem lehet csukott szemmel megtenni. Vagy még nem telt el annyi idő, hogy minden buckához hozzászokjon.
A másik kezében nézi a pogácsát, ahogy felé fordul, hogy megtekintse, az útvonal mennyire veszi el a kedvét a felmeneteltől. Hiszen a torony felé nézve egészen jól látható, hogy meredek és nem lesz leányálom a haladás.*
- Eltegyem? *A félvérnél látszólag nincs táska, zsebre nem dugja, így miért is ne ajánlaná fel a sajátját. A köpeny rejtekében, ami az út hevében elkezdett zavaróan meleg lenni, még ott van az övére csatolható szütyő, amibe a sajátját is süllyesztette. Meg is áll egy pillanatra, hogy megszabadítsa magát a felesleges szenvedéstől. Kigombolja a vékony, de annál több szelet felfogó anyagot, majd feltekeri annyira, hogy derekára köthesse. Alatta a tőle szokásos fekete színben pompázó ruházat van, csak most egy váll nélküli ing van rajta, na meg a bőrnadrág. Mindig láttatja valamilyen módon a karjait körbeölelő motívumokat, mintha büszke lenne rá, pedig a jelentésük zömére cseppet sem az.* - Máris jobb... *Szól halkan az orra alatt, csak úgy magának megjegyezve.*


5310. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 19:53:02
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Sárarany//
//Második szál//

*Nem fordul felé a másik. Akkor sem, amikor mellélép. Nem bánja. Nem akarja kizökkenteni a gondolataiból, és sürgetni sincs miért. Ez, a kikötő, nem az ő terepe. Nincs keresnivalója itt. Nincs ami siettesse, de más se, ami visszahúzná. Ha itt van az legtöbbször olyan feladattal jár, amit el kell végezni. Annak tudja a határait. De így, hogy akadt kettő között néhány elütnivaló órája sem érzi kényelmetlenül magát a vizet bámulva a nő mellett. A növekvő forgalom zavarja, a bűz, a terhes hangzavar, és mindennek mélyen igazából csak saját maga, amiért egyáltalán itt van, de most mégsem tudja ezért gyűlölni magát. A felkavarodott gyomrára gyógyír a hűvös, párás szél, ami a nyílt víz felől éri az arcát, és a másik hangja. Oldalt fordítja rá a fejét, lepillantva a hosszúéletű tengert fürkésző, alacsonyabb alakjára maga mellett.*
~Akkor miért vagy itt?~
*Nem kérdez. Ő is tudja, hogy a válaszok sokszor nem olyan egyszerűek, mint lenniük kellene. Részleteiben fedi talán a valóságot az, amit a nőről tud, de egészében biztosan nem. Ám ezúttal nem a közöny, inkább a másik tiszteletben tartása az, ami miatt nem szól. A felé forduló arcot nézi szavak helyett, és azt a kezet, ami ismét nyújt felé valamit. Lepillant a becsomagolt pogácsára. Papír, de nem rajz. Kiemelve a balját a zsebéből veszi el az ételt, gondolat nélkül. Visszanéz a szemekbe a kérdésre. Biccent egyet, a karjával téve csak egy mozdulatot, hogy mutassa az utat.
Nincs hova tegye a pogácsát, ezért azt a kezében tartva szegődik az elf mellé, ha megindul előre. S ha az a legutóbb nem tudta hova tenni azokat a dolgokat, amiket a legtermészetesebb módon adott neki, akkor ugyanezt érzi most ő is. Inkább csak az udvariasság, mint a szükség késztette, hogy elfogadja a pékárut. Nem éhes. Lehet, hogy lesz, de mégsem ez zavarja. Összevonja a szemöldökét, de szólhat ez a kikötőnek is, körülöttük. A rothadó hal szagának, ami lassan a ruháiba ivódik.*
- Talán felelőtlenség volt nem megkérdeznem, hogy mászva akarsz-e felmenni.
*Szólal meg inkább, hogy elterelje a saját figyelmét is a keresetlenül felbukó, számára névtelen érzésekről. Sosem értette őket. A felesleges csevegést még kevésbé, most mégis úgy érzi valamire szüksége van, ami lefoglalja az eltévedt gondolatokat. A környezetbe itt nem menekülhet. Behunyja egy pillanatra a szemét.*


5309. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 17:56:55
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sárarany//
//Második szál//

*Választ nem kapott ugyan, de az igenlést érzi a másik csöndjében. Sokkal jobban alakul így ez a nap, a kezdeti nehézségek ellenére. Talán nélküle is ugyan ezt tenné, kiülne a toronyhoz, csak más útvonalat választana. A még mászható sziklákon felkapaszkodni legalább elveszi annyira a figyelmét a világról, hogy ne essen nehezére az ittlét.
Beleveszik a víz kémlelésébe, s bár nem innen a legjobb a rálátás, ezt legalább tudja értékelni. A víz erejét, a hasznosságát. A csillámosan fodrozódó felszínt, ahogy sávot vet a nap fénye rajta, ahogy elindul felfelé az égen... és a habot, amik találkoznak a kövekkel, vagy a tisztább partszakaszokkal. Mozgó festmény.
Nem türelmetlen, tovább is várt volna. A léptekre viszont csak akkor figyel fel, amikor már túl közel vannak hozzá. Lehetne másé is, mégsem érzi azt, hogy meg kellene fordulnia megbizonyosodni róla, hogy a megfelelő személy állt mellé. Vegyül a beköltöző kikötői élettel, de nem gyullad vészjelzés, tudja, hogy ő. De még nem fordul felé. A kérdés sem sarkallja rá, mert előre utálja a válaszát. De minek hazudjon?*
- A tenger szép. *Vesz egy mély levegőt, de úgy fújja ki, hogy arca egy leheletnyivel komorabbá válik. * - Ezt leszámítva semmit. ~De hova máshová mehetnék?~ *Ahonnan jött, oda nem mehet vissza. A város nem csábítja, a szigetek nem lennének neki valóak. Hajón élni... semmiképp. Sehol nem talált még otthonra és már nem is keresi. Ez jutott, s bár ez nem az a fajta tehetetlen beletörődés, ami megakasztja az életét örökre, de igenis meg van rekedve. Majd túllendül. Nem az a fajta aki minduntalan képes volna ebben a semmiben létezni. De most nem áldoz többet a kellemetlen gondolatra, végre a másik felé fordítja arcát és inkább örül annak, hogy ő legalább itt van és kiszakítja. Ismét. *
- A toronynál nem ilyen. Szerintem tetszeni fog... mehetünk?
*Várakozóan figyeli a vonásokat, majd felé nyújtja az egyik leheletvékony papírba csomagolt pogácsát. Ő még ugyan nem most fog belekezdeni a reggelibe, de ha a másiknak ahhoz van kedve, akkor tegye csak. Semmi mást nem szeretne jobban, mint elindulni, de nem teszi meg az első lépést addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy nem kell visszamennie még valamiért. Itt nem lehet tudni.*


5308. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 16:36:07
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Sárarany//
//Második szál//

*Tapasztalatból tudja, hogy a város elkerülhetetlen, ezért is a cinkos pillantás. Előbb vagy utóbb mindenkinek oda kell mennie valamiért. Ennek ellenére - vagy pont ezért, - megérti a nő ódzkodását. Maga sem jár oda a kelleténél gyakrabban. Ha nem lenne olykor feltétlenül szükséges, a szántók földjeiről sem igen mozdulna el. Kár, hogy az élet nem lehet ilyen egyszerű.
Ebédtájt. Nem reagál az időpontra, sem arra, hogy dolga lenne. Elfordítja a fejét a mutatott irányba, megpillantva a torony alakját a sziklák tetején. Egy-két másodpercig forgatja csupán a lehetőséget a fejében, mielőtt határozna, és bár igent szó szerint nem mond rá, mégsem lehet kérdés maga előtt sem, hogy szívesebben menne oda a nővel, minthogy itt tébláboljon egész nap. Ahogy látja, a kereskedőhajó hamarosan talán valóban elindul, és akkor egy egész napja lesz, amit el kellene ütnie valahogyan. Semmittevéssel. A természete legmélye morran fel az elképzelésre.
Az elf további kérdések vagy megjegyzések nélkül egyezik bele, hogy megvárja a dokkok elején, és ez továbbra is olyasmi, ami miatt hálás neki. Nyugodtan állja a rávetett fürkésző pillantást, és azt is, ahogyan a hosszúéletű végül elindul. Ő maga nem mozdul azonban a helyéről, csupán a fejét dönti hátra a hordónak, aminek támaszkodik, ahogy Ril kiér a látóteréből. Behunyja a szemét, amíg vár. Négy-öt percet is talán, csakhogy biztos lehessen, s akkor sem egyenesen, hanem a raktárépületeket megkerülve megy vissza a hajóhoz, mintha csak arra bóklászott volna. Benéz közben az éjjel még ott tárolt ládákra, hogy elpakolták-e őket. A megérzése nem csalt, valóban indulásra készülnek a matrózok. A tekintete az elsőtisztet keresi közöttük, ahogy kisétál a mólóra.

Figyeli, amíg a parton eloldott köteleket felhúzzák a fedélzetre, miközben a vitorlás lassú navigálással kifele indul a kikötőből. Ez a feladata, s ezért fizetik, mégis feszült az állkapcsa, ahogy egy darabon még követi a dokkoktól távolodó hajót, az egymásnak háttal kifeszített vitorlákat, s a felettük, a szélben lobogó zászlót.. Zsebretett kézzel fordul el, hogy megkeresse a nőt. Nem kívánja a kelleténél tovább váratni, mégis eltelhet jó néhány perc, mire végül mellélép a dokkok elején. Nem akarja felzavarni a háttal álló alakját, de a léptei mégis beleveszhetnek a kikötő éledő zajai közé. A kora reggel még tompította, de mostanra fullasztja a légkör. A másik mellett állva nézi a vizet. A mellkasának futó tenger felőli szellő enyhít valamennyit a feltámadó hányingerén.*
- Mit szeretsz ebben a helyben?
*Kérdezi csendben, lassan engedve ki a sós levegőt a tüdejéből.*



5307. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 15:18:02
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sárarany//
//Második szál//

*Már semmissé vált a szél érintése, a körötte formálódó élet, vagy épp annak hiánya, itt félrehúzódva a rakományok óvó árnyékában. Neki nincs mire odafigyelnie túlzottan ugyan, de még abból is kivonja a másik szemének villanása. A kérdésre úgyis tudja a választ, de eszébe jut az a néhány szó, amit a városról váltottak. A másik néma egyetértése a tömegre vonatkozóan. Igyekezett nem sokat gondolni ilyesmire az eltelt időben, de most csőstül törnek rá az elhalványodott emlékképek, szinte minden szó nyomán. Semmi nem úgy történt a nap óta, ahogyan azt tervezte és messze űzte a lehetőségét, hogy lehet még az a béke rajta. *
- Húzom, amíg lehet. Úgy tűnik már nem tudom sokáig.
*Játszott lemondással sóhajt, de már jön is a terv, amit elméje dobott fel neki, hogy talán még egy napot kivehessen az emlékőrből, amit magában hord.*
- Ebédtájt vissza is érünk, ha dolgod van. *Fejével a nyugati irányba bök, hogy a hordók takarása fölé magasodik a félvér tekintete, akkor kiszúrhassa magának az örökké lángoló tornyot. Bár a terep nem egyszerű, de a másikat már látta ádáz viharban közlekedni, cseppet sem barátságos útvonalon, így nem annak lassúságával, vagy épp az erőnlét hiányával lesz a gond. Nem tudja meddig érhet rá, így a legközelebbi időpontot mondja, amikor még éppen eleget tudják csodálni a lábaik előtt heverő kikötőt, aminek koszlottsága odáig már nem ér fel. Távoli, de onnan még ez is szép.*
- Mh.
*Bólint egyet beleegyezően, csak sikerült megakasztania a dolgában, de majd csak végez. Nem teketóriázik sokat, még egy fürkésző pillantással méri végig az arcot, majd sarkon fordul, hogy csendes gondolatai közepette sétáljon el a megbeszélt helyig. Onnan még arra is lesz ideje, hogy a szemeivel új kereskedőre bukkanhasson, akit talán megkörnyékez, hátha hajlandó valaki a segítségére lenni, de lévén nem rejtett pengéket, vagy drágább szeszt akar, így már kezdi elveszíteni a hitét, hogy sikerülni fog valaha. Viszont néhány stand mellett is elvonul, ahol mindenféle tengeri herkentyűk mellett volt, aki gondolt azokra is, akiknek nem ez a kedvenc csemegéjük. Talán a matrózok és dokkmunkások is rettenetesen unhatják már az ízét. Néhány frissnek tűnő, ismeretlen eredetű pékáru is ki van pakolva, így választ belőlük egy pogácsára hasonlító, még ehetőnek kinéző darabot. Nem is egyet, inkább kettőt. Talán a férfinek is jól fog jönni. Kiér végül a dokkok legelejéhez, és onnan bámulja a vizet és a vonuló hajókat, háttal mindennek. Feladta a keresést, majd máskor folytatja. Magát nem félti, hogy itt érné a vég, nem olyan feltűnő a fekete köpenye takarásában, mint anélkül. Még a szemei sem világítják meg az utat másnak, hiszen a víz tükrére vetül.*


5306. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 14:01:43
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Sárarany//
//Második szál//

*A vállvonásra oldalra hajtja a fejét egy leheletnyit.*
- Azóta sem jártál a városban?
*Bár kérdésnek indul, de valójában mégis inkább kijelentés lesz a mondat vége. Talán elkaphatja a másik egy mosoly árnyékát az arcán, de ha azt nem is, a pillanatra cinkos fénnyel felragyogó szürke tekintetet biztosan, hiszen az éppen rászegeződik. Sejti a választ, de elfordul inkább, hogy a rakodókra is vessen közben egy pillantást. Hiszen ezért jött valójában. Ez a feladata. Nem tudja, mennyi idő még, amíg elkészülnek, sem azt, hogy mikor kezdi el bármelyikük is keresni őt, ha egyáltalán. Nem várná meg az utóbbit. A megválaszolatlan kérdések és a bizonytalanság, amit azok kapcsán érez azonban mind hidegen hagyják, ahogy visszafordul a nő felé. Ma talán még a kötelességtudata sem olyan sziklaszilárd, mint általában. De lehet, hogy ez mással függ össze, s nem az idővel. Egy pillanatig csendben fürkészi az arany szemeket a váratlan felvetést hallva.*
- Milyen messze van?
*Kérdezi végül. Nem járt a világítótoronynál, miért is tette volna? Azt sem tudja, merrefele van. Ahogy a legutóbbi találkozáskor mondta: nem jön a kikötőbe. Nem gyakran, csak ha úgy hozza valamilyen dolga, de akkor sem marad tovább a kelleténél. Annyival biztosan nem, hogy ideje legyen felfedezni a környéken. A szíve mindig visszahúzza a megszeretett erdőhöz, ami az otthona lett. Egy porcikája sem kívánja a kikötő halszagú levegőjét és az állandó mozgását a bőrén érezni a kelleténél tovább. Sem azokat a feladatokat végezni, amiket itt kap, még ha szüksége is van rájuk néha a pénz miatt. Bár a nő nem tudja, de azért is fontos volna tudnia, hogy mekkora úttal számoljon, mert lesz egy második hajó, amit meg kell várnia. Hiszen ezért jött. Ez lenne a dolga.. Ezt azonban nem kívánja a másik tudtára hozni. Éppen elég a mostani helyzet.
Visszapillant a vitorlás felé, amennyit lát belőle, egy matróz sürgölődő alakját a kormánykerék környékén. Annyit felismer a hajósokon, ha mégoly lassan is, de indulni készülnek.*
- Megnézem, hol tartanak. *Mozdulatlan marad az arca, ahogy megszólal; lassan fordítja vissza a fejét az elf felé.* - Megvársz a dokkok elejénél?
*A kérdés ugyanolyan csendes, mint mindig. Meghagyja a másiknak a döntést. Itt még inkább, mint bárhol máshol. Nincs más hely ezen kívül, ahol úgy érezné, fedezéket kell keresnie ahhoz is, hogy beszélgessen.*


5305. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 12:20:36
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sárarany//
//Második szál//

*Az a csalódottság a fiú arcán nem volt olyan leplezett, mint ahogyan ők erre képesek volnának. Kyr rögtön észrevette, még a távolból is. Látta hát a kis társalgásuk egy részét. De ez irányban nincsenek érzelmei, nem fogja magát rosszul érezni azért, mert valaki miatta szomorodott el. Jól kellett volna végeznie a munkáját. Még ha ez értéktelen, cseppet sem jövedelmező is volt a számára. Az idő vesztegetése. Csak Ril-nek rendkívül fontos. Fontos lett volna. Még ha a félvér nem gondolná róla, hogy efféle praktikákat bevet, attól még így van. Nem tudja levetkőzni egykönnyen a múltat, ahol sosem lehetett csak maga. Semmilyen körülmények között. Belé ivódott és ha még szükségtelen is, felölti. A férfi mellé nem kellett csel. Tőle nem akart semmit, sem tárgyat, sem az életét. Így hát megkapta belőle a lecsupaszított, de még számára is ismeretlen énjét. Ahogy megállapodott előtte az árnyékban sem érzi szükségét semmilyen mesterkélt vonásnak. Akaratlan sem aggat magára jelmezt. Talán nem mond el mindent, nem tud róla ezernyi dolgot, de amit igen, az legalább ő. Megvonja vállát.*
- Nekem pedig nincs festékem.
*Mondhatná, hogy ő is éppoly csalódott, s valóban így lenne, de messze űzte az épphogy megfogant érzést a puszta jelenléte. Mit is kezdett volna a mai napjával? Ugyan azt, mint a többivel. Még mindig nem talált igazi célt és ez dühíti, de talán egy kósza reménysugár megébred benne, ahogy válaszol a másik és kémlelni kezd a rakodók irányába. Nem tiszta a kép, de az sejthető, hogy velük van dolga. Nem tudja, hogy mi, de bármi is az az ítélkezés részéről álszentség lenne. És nem is dolga. Mindössze érdekes, hogy nem a vadak nyomában van az erdő mélyén, hanem itt, ebben a fertőben. Égeti a kérdés, de visszafogja magát.
Mikor amaz visszafordítja a fejét irányába, az ő kis vigyora sejtelmessé válik, csak néz egy röpke ideig lopva a másik tekintetéből, míg átgondolja, mi is lenne a megfelelő úti cél.*
- Eljöhetnél velem a világítótoronyhoz. *Reméli azóta nem látogatta meg azt a helyet, ami az elfnek mostanra a kedvencévé nőtte ki magát. Csak a szél töri meg odafönt a csendet és ellátni a világ végéig. Legalábbis mindig ezt képzeli, amikor odamerészkedik a szirt legszélére. Csak figyeli, a vonásokat. Nem tudhatja, hogy utána mi dolga van, mennyire siet, de igyekszik nem utat engedni a nemleges válasz lehetősége utáni elkedvtelenedésnek. Hiszen csak véletlenül futottak össze, nem együtt tervezték tölteni ez a napot...*

A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.07 12:51:16


5304. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-07 10:56:01
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Sárarany//
//Második szál//

*Az elfojtott nevetésre végül csak megengednek a saját, sokszor közönybe kövült vonásai is; lassan húzódik félmosolyra a szája széle, békésen figyelve a másik örömét. Beljebb húzódik a rögtönzött védműve mögé, hogy annak takarásába engedje a nőt is. Nekitámaszkodik a háta mögött húzódó rakománynak, miközben a választ várja, bár azt is ugyanúgy tudomásul venné, ha elutasítást kapna. A szemforgatást mégsem veszi úgy, hogy rá vonatkozna. A kételyek távolabb kerültek tőle, mint valaha. Most, hogy a hosszúéletű magától jött ide hozzá. Összefonja a karját a mellkasa előtt, miközben a rövid magyarázó szavakat hallgatja. Eltekint abba az irányba, amerre a suhanc eltűnt a kikötői forgatagba.*
- Elég lelombozottnak tűnt.
*”Eléggé lelomboztad” - mondhatná máshogyan, de mégsem teszi. A játékba hozott női praktikákat sokszor maga is csak sejti, s hogy a másik effélével élt volna a festékek ügyében, talán elképzelni sem tudja róla. Ártalmatlannak tűnt ahhoz a siheder, hogy ilyesmihez kelljen folyamodni. Talán. De csak sejt. Itt semmi sem biztos, még az sem, hogy a ládák és az árnyékok fedezékében valóban nem látják őket azok, akik elől idehúzódott. Az erdő szabályai tisztábbak. Ott el tud rejtőzni. Idekint csak védtelennek érzi magát. Az újabb kérdés közben odébb dől, hogy a felpolcolt hordók között egy nagyobb résen kinézzen a mólóra, de épp csak a hajó tatját látja ebből a szögből. A pakolás hangjait azért még hallja a partról, az érthetetlen szófoszlányokat, és azt a rendszertelennek ható kiabálást, amiről mégis megtanulta, hogy a tengerészek számára van értelme, és valahogyan mindig eléri egy-egy szélre bízott információ azt, akinek éppen szól.*
- Amint kifut az a hajó. *Feleli közben, bár vissza még nem fordul a nő felé. A fülét hegyezi egy darabig.* - De talán nemsokára befejezik a pakolást.
*Amennyit ért a hajózáshoz, abból gondolja, hogy még a reggeli apállyal kellene kifutnia a vitorlásnak. Visszafordítja végül a fejét az elf irányába, továbbra is összefont karokkal.*
- Miért?
*Kérdezi nyugodtan. Ha a másiknak nem is titkolt a szándéka, előtte azért mégis rejtve marad az oka. Amilyen kellemes a találkozás, és amennyire nem adott okot rá a hosszúéletű, a bizalmatlansága nem olyasmi, amit valaha is egykönnyen le fog tudni vedleni. És itt, ahol néha még a talajt is bizonytalannak érzi a lába alatt.. Nincsenek kételyei, de a józan óvatosság mégis éberségre inti.*


5303. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-06 21:32:32
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sárarany//
//Második szál//

*Áramlatként fut végig minden tagján a megnyugvás, ahogy konstatálja, hogy nem kell tovább haladnia, s még választ is kap a férfitól. Nem nézett rá a jó pár lépéses úton, de remélte, hogy tudnak szót váltani akkor is, ha dolga van. Ha egyáltalán akar. A kétely néhány pillanatra felvillan.
Az ő ajkaira többször kúszik rá az a mosoly a másik jelenlétében, de a legtöbbről nem is tud. Csak úgy ott terem természetes velejáróként a közelségre. Viszont egy feltörő kacajt kell most elnyomnia az első mondat után. Vigyorogva harap rá az ajkára, s rázza meg a fejét. Nem akarja magukra vonni a figyelmet, de el sem akarja takarni az örömöt, amit a szellemes válasz okozott. Vagy inkább a másik jelenléte. Ritka kincs ebben a mocsokban, ha tud valamit értékelni.
Még mielőtt szólna, mozdul ő is, szinkronban a félvérrel. Ahogy arrébb áll, ő is az árnyék védelme alá húzódik, bár az ébredő nap eddig sem bántotta, mégis jobb így, kissé kivonva magukat mindenki szeme elől.
Nem gondolná, hogy beleavatkozott a dolgaiba, mégis rosszallóan forgatja a szemeit, persze ez nem neki szól. De még mielőtt azt hihetné, belekezd a mesébe.*
- Csak festéket akartam, de ide hozott valami színtelen, száraz szart.
*Mesének nem volt hosszú, de legalább elmondta. Igen, ő a kikötőben akart színeket vásárolni, a csempészáruk, a ritkaságok fellegvárában. Pontosan tudhatja Kyr, hogy nem tartozik vágyálmai közé az, hogy Arthenior felé vegye az irányt, ahol talán minőséget kaphat, de mellé rengeteg útjába tévedő alakot is.
Rákérdezne ő is szívesen a miértekre, de nem teszi. Még biztosan nem. Elviccelődtek a szarvasokkal, de szöget ütött a fejébe a kérdés, hogy mi hozhatta ide. Nem gondolta, hogy itt fogja viszont látni, ha csak nem valamit vásárol, de akkor nem kéne homályba burkolózniuk. A napot mindketten szeretik. Ez kiderült akkor, amikor először futottak egymásba.*
- Mikor végzel... itt?
*Nem titkolt szándéka, ha már az utak ismét keresztezték egymást, hogy elcsalja egy időre. De ahhoz elég kevés, hogy egy munkát, vagy üzletet felfüggesszenek érte, így inkább erre kérdez rá, mintsem intsen a fejével, hogy induljon vele tovább.*


5302. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-06 20:41:49
 ÚJ
>Kyr q'Naviel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 291
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Sárarany//
//Második szál//

*Ha végig is fut benne bármilyen bizonytalanság a nő várakozása miatt, az meg nem látszik rajta; töretlen szobor módjára áll a falszerűnek ható rakomány fokozatosan élesedő árnyékában. De talán nem is gondol semmire, ami kétségeket támaszthatna benne. Ha a másik elfordul inkább, és egyszerűen elsétál, akkor sem sértődik meg. Belenyugszik a döntésébe, a zavaró rossz érzések nélkül fogadva azt. Bár biztosan sajnálná, ha így történne, azzal már régen megbékélt, hogyha csak egy találkozás adatott számára a nővel, akkor is elfogadja azt. Azt azonban sejti, hogy a látszólag indokolatlan egy helyben álldogálásnak megvan a maga oka. Akár a tétovázás, akár valami más. De hogy ne vette volna észre a férfi, nem lehet kérdés a másikban. A fiatal, fullajtárnak tűnő sihederre alig veszteget egyetlen pillantást, mielőtt visszafordulna az ismert vonásokra. Szótlanul vár. Akkor sem mozdul, mikor a hosszúéletű nem sokkal később mégis elindul felé. A tekintetével követi nyomon a lépteit, türelmesen várva, hogy az arany szemek felé fordulnak-e végül.*
- Tudnak úszni.
*Rezzenéstelen marad, komolyan válaszolva kérdésre, akkor is, ha az csupán élcelődés volt. Kikérhetné az összes szarvasok nevében, de nem teszi. Nem kúszik válaszmosoly az arcára, de a nő tudhatja, hogy ez nem jelenti, hogy ne örülne és ne viccelne ő is éppen ugyanúgy. Ha a nap nem is űz el minden gondot, van más, ami lágyítja a vonásait és kergeti a tekintetére ült sötétebb felhőket.*
- Ki volt ez?
*Kérdezi végül, csak az állával bökve a jelzett suhanc irányába. Pontosan annyira tudja, hogy nincsen köze a másik ügyeihez, ahogyan az elf is tiszteletben tartja az ő dolgait. Beljebb húzódik közben a ládák mellé, hogy helyet adjon az árnyékban maga előtt a nőnek is. A hátával dől egy váll magasságba helyezett hordó abroncsának.*


5301. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2024-07-06 19:26:02
 ÚJ
>Caelril Vaellisalia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 353
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Sárarany//
//Második szál//

*A szavak nem könyörgőek, sokkal inkább meggyőzni kívánják olyasmiről, amiről az elfet lehetetlen. Művésznek próbálják elhazudni a festék minőségét. Látja a fiatal íriszeiben az elszántsággal keveredett vágyat, hogy végre sikeresen teljesítsen egy feladatot és a saját szemében legalább nagy lehessen. Nem Ril-től fogja megkapni ezt a kegyet. Nem érdekli, csak felismeri mi tombolhat belül. Már más köti le, még a csalódottsága is ködbe vész. Minden izma arra készteti testét, hogy visszanézhessen a félvér irányába. Nem tudja észrevette-e. Zavaró a kis kereskedő jelenléte, aki nem sieti el a távozást. Mikor már elég messze hallja a lépteket állapodik csak meg újfent a férfin. Figyeli az árnyékba húzódó alakját, s azt, hogy felismerte-e az ittlétét. Rátelepszik felvillanó emlékei közül a legkedvesebb. Az a biztonságos nyugalom, ami mellette érte. Minden szeszélyes érzelem ellenére. Dehogy felejtette őt el.
Még vár egy kicsit, hiszen nem lehet biztos a dolgában. Itt a kikötőben sosem árt az óvatosság, még ha nem is félti magát. Bajba sodorni jelenlétével a másikat semmiképp nem akarja. Ide nem jár csak úgy senki bámészkodni. Itt minden lépésnek oka van. Legalábbis ezt kell feltételezni, ha szeretné valaki megtartani az életét. Eltelik egy kis idő, míg biztonságosnak ítéli, hogy valóban meginduljon, de végül megteszi és egyértelmű léptekkel közelít felé, mégsem rá néz. Sosem lehet tudni. Csak mikor a közvetlen közelébe ér kutatja a szürkéket. Még lélegzetvételnyi időt hagy, hogy jelezhessen, ha nem való most ide. Nem haragudna, hogyan is tehetné? *
- Nem tudtam, hogy eddig merészkednek a szarvasok. Hajóra szálltak?
*Tekintete merev, de lassan kúszik rá az a halvány mosoly, aminek őszinteségét jó ideje csak ő kap meg. Mivel sosem árul el túl sokat, így csak ezzel köszönti, nem fog vájkálni az igazi okokban, főleg nem ott, ahol bárhol lehetnek nyitott fülek, még ha nincs is a közelükben látszólag senki. Érzi a bőrét érő szelet, ami a víz közelében olyan megszokott. Most mégis feltűnik annak simogatása a bőrén. Minden érzéke kiélesedett, ahogy gondja lett arra, hogy ne okozzon problémát Kyr-nek. Talán, hogy mi történik a suhanccal a megmaradt portékája miatt nem fontos, de ez igen. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5376-5395