Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
5416. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:38:06
Üzenet elküldve: 2025-03-06 23:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben - zárás//
*Az tény, hogy a fenyegetése nem túl hatásos, de nem is kell, hogy az legyen. Színésznőnek készül, és nem harcosnak, ez is tény. Az, hogy nem lesznek barátok a madárral, szintúgy. Ám mindez csak lényegtelen, eltörpülő részletnek számít amellett, hogy az üzletük megköttetett. A lány számára most semmi más nem fontos, csak az, hogy Nestar elégedett lesz vele.*
- Nem én vagyok a főnök. *Emeli fel a kezeit ártatlanul, védekezően szabadkozva, mikor számonkérik rajta, hogy miért is nem hajóval készülnek megtenni a hosszú utat Wegtoren városába. Nem ő lesz az, aki magyarázkodni fog. Ezek a feltételek, melyekhez nem csak Svornt-nak, hanem neki is alkalmazkodnia kell, ha biztos helyre pályázik az alkimista üzlettársaként.
Már csak egy valamivel állnak ők ketten hadilábon, az pedig nem más, mint a bizalom. Ugyanúgy, ahogy Merlana számol azzal az eshetőséggel, hogy a kalóz nyom nélkül eltűnik, Svornt is eljátszik a gondolattal, hogy a lány esetleg át fogja őt verni. Nem hibáztatja érte, mindig jobb óvatosnak lenni, és nem nagyot remélni. Nem tudná egy kezén megszámolni, hányszor esett pofára csak a közelmúltban az eltúlzott reményei miatt.*
- Ó, szerintem azzal egyikünk sem járna jól. Csúnya lennék, és biztosan jobban fogsz örülni egy szép nőnek az ágyadban, mikor jogosult leszel a jutalmadra. *Emlékezteti huncut mosollyal az arcán a férfit az ő kis megállapodásuk részletére. Így mondja el, hogy nem tervezi felültetni őt, de nyilván tudja azt is, hogy a Kikötőben a kimondott szónak nincs túl sok ereje.
Svornt távozóra fogja, s így már az is eldőlt, hogy nem fog a szállás kérdésében segítséget kapni.*
- Két nap múlva, a város főterén. *Ismétli meg a lényeget, majd bájosan integet a távozónak. Miután egyedül maradt, nincs más hátra, mint a hely mogorva csaposát megfűzni arról, hogy szállásolja el ma éjszakára, hogy aztán másnap reggel, kipihenten indulhasson vissza Arthenior-ba.*
//Zászló a szélben - zárás//
*Az tény, hogy a fenyegetése nem túl hatásos, de nem is kell, hogy az legyen. Színésznőnek készül, és nem harcosnak, ez is tény. Az, hogy nem lesznek barátok a madárral, szintúgy. Ám mindez csak lényegtelen, eltörpülő részletnek számít amellett, hogy az üzletük megköttetett. A lány számára most semmi más nem fontos, csak az, hogy Nestar elégedett lesz vele.*
- Nem én vagyok a főnök. *Emeli fel a kezeit ártatlanul, védekezően szabadkozva, mikor számonkérik rajta, hogy miért is nem hajóval készülnek megtenni a hosszú utat Wegtoren városába. Nem ő lesz az, aki magyarázkodni fog. Ezek a feltételek, melyekhez nem csak Svornt-nak, hanem neki is alkalmazkodnia kell, ha biztos helyre pályázik az alkimista üzlettársaként.
Már csak egy valamivel állnak ők ketten hadilábon, az pedig nem más, mint a bizalom. Ugyanúgy, ahogy Merlana számol azzal az eshetőséggel, hogy a kalóz nyom nélkül eltűnik, Svornt is eljátszik a gondolattal, hogy a lány esetleg át fogja őt verni. Nem hibáztatja érte, mindig jobb óvatosnak lenni, és nem nagyot remélni. Nem tudná egy kezén megszámolni, hányszor esett pofára csak a közelmúltban az eltúlzott reményei miatt.*
- Ó, szerintem azzal egyikünk sem járna jól. Csúnya lennék, és biztosan jobban fogsz örülni egy szép nőnek az ágyadban, mikor jogosult leszel a jutalmadra. *Emlékezteti huncut mosollyal az arcán a férfit az ő kis megállapodásuk részletére. Így mondja el, hogy nem tervezi felültetni őt, de nyilván tudja azt is, hogy a Kikötőben a kimondott szónak nincs túl sok ereje.
Svornt távozóra fogja, s így már az is eldőlt, hogy nem fog a szállás kérdésében segítséget kapni.*
- Két nap múlva, a város főterén. *Ismétli meg a lényeget, majd bájosan integet a távozónak. Miután egyedül maradt, nincs más hátra, mint a hely mogorva csaposát megfűzni arról, hogy szállásolja el ma éjszakára, hogy aztán másnap reggel, kipihenten indulhasson vissza Arthenior-ba.*
5415. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-06 12:20:02
Üzenet elküldve: 2025-03-06 12:20:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* A fenyegetődzésre csak felnevet, mert nem nézné ki a lányból, bár egyszer már megtapasztalta saját bőrén, hogy milyen veszedelmes tud lenni egy némber. Meralanának talán a komédiás szakma jobban állna, mert folyton csak nevetésre készteti az embert. Most éppen Pestissel csinálnak ketten egy attrakciót. A holló nem kedveli annyira a felé közeledő kezeket. Ezt hamar megtasztalja a finom kezek gazdája is. A madár ezután azért bízva a kalóz védelmében, gyorsan fel is rebben a vállára és onnan károgja le az ellenséget. Eddig tart a jókedv, mert hidegzuhanyként éri az, hogy neki fel kéne lovagolnia a városba. A hiányozna neki, az meg pláne, hogy egy nő mögött üljön megalázva. Azt már nem, azt a kapitányi becsülete nem engedi. Nem mintha most lenne hajója, hogy kapitánykodjon, de akkor is. Egy kapitány még hajó nélkül is kapitány.*
- Bogaram! Nem hallottatok még a hajóval történő utazásról?* Vág vissza, bár az biztos, hogy drágább mulatság, de hát van ott arany, ha telik hajóra. Mondjuk érthető a lány aggodalma, hogy két nap alatt simán felszívódnak a férfi, de sajnos nincs olyan szerencséje. A dolgok itt nehezen mennek most lent, bár azért még nem kell félteni. Fél szeme van és nem félesze. Valahogy az ilyen alakok mindig jól tudnak alkalmazkodni, mint a patkányok, jelenleg még a szaga is hasonló lehet. Van neki azért egy sanda gyanúja, hogy nem kerek a történet teljesen, mert nagyon akarja a lány, hogy menjen. Nem hiába ajánlotta fel magát is.*
- Jól van! Két nap múlva ott leszek a város főterén. Majd felmegyek a komppal.* Itt tart egy kis hatásszünetet mielőtt megkeményítené a hangját.*
- DE, ha átcseszel a palánkon, akkor átrendezem a csinos kis arcoskádat.* Emeli fel a kampóját az arca elé. Abban biztos lehet a lány, hogy ezt be is váltja a férfi. Mondjuk ezt már akkor tudhatta, amikor lejött a kikötőbe.*
- Most megyek, el kell pár dolgot itt lent még intéznem.* Azzal, ha nem marasztalják tovább, akkor ki is megy a helyről.*
//Zászló a szélben//
* A fenyegetődzésre csak felnevet, mert nem nézné ki a lányból, bár egyszer már megtapasztalta saját bőrén, hogy milyen veszedelmes tud lenni egy némber. Meralanának talán a komédiás szakma jobban állna, mert folyton csak nevetésre készteti az embert. Most éppen Pestissel csinálnak ketten egy attrakciót. A holló nem kedveli annyira a felé közeledő kezeket. Ezt hamar megtasztalja a finom kezek gazdája is. A madár ezután azért bízva a kalóz védelmében, gyorsan fel is rebben a vállára és onnan károgja le az ellenséget. Eddig tart a jókedv, mert hidegzuhanyként éri az, hogy neki fel kéne lovagolnia a városba. A hiányozna neki, az meg pláne, hogy egy nő mögött üljön megalázva. Azt már nem, azt a kapitányi becsülete nem engedi. Nem mintha most lenne hajója, hogy kapitánykodjon, de akkor is. Egy kapitány még hajó nélkül is kapitány.*
- Bogaram! Nem hallottatok még a hajóval történő utazásról?* Vág vissza, bár az biztos, hogy drágább mulatság, de hát van ott arany, ha telik hajóra. Mondjuk érthető a lány aggodalma, hogy két nap alatt simán felszívódnak a férfi, de sajnos nincs olyan szerencséje. A dolgok itt nehezen mennek most lent, bár azért még nem kell félteni. Fél szeme van és nem félesze. Valahogy az ilyen alakok mindig jól tudnak alkalmazkodni, mint a patkányok, jelenleg még a szaga is hasonló lehet. Van neki azért egy sanda gyanúja, hogy nem kerek a történet teljesen, mert nagyon akarja a lány, hogy menjen. Nem hiába ajánlotta fel magát is.*
- Jól van! Két nap múlva ott leszek a város főterén. Majd felmegyek a komppal.* Itt tart egy kis hatásszünetet mielőtt megkeményítené a hangját.*
- DE, ha átcseszel a palánkon, akkor átrendezem a csinos kis arcoskádat.* Emeli fel a kampóját az arca elé. Abban biztos lehet a lány, hogy ezt be is váltja a férfi. Mondjuk ezt már akkor tudhatta, amikor lejött a kikötőbe.*
- Most megyek, el kell pár dolgot itt lent még intéznem.* Azzal, ha nem marasztalják tovább, akkor ki is megy a helyről.*
5414. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-05 19:57:54
Üzenet elküldve: 2025-03-05 19:57:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
- Pfujj, nem! Csak az ízlésem lett ezerszer jobb. Ha ettől bármi baja lesz a torkomnak, esküszöm, kinyomom a másik szemed is! *Ő szeretne nem viccelni, de nyilván nem hangzik túl hihetőnek a fenyegetés a szájából. Régen sem a megfélemlítéshez értett, hanem a megtévesztéshez, de most az álcája is kezd lebomlani, annyira rosszul esett neki az a förtelmes lötty.
A csőrös károgására morcosan forgatja a szemeit. A legnagyobb baj az, hogy Pestissel nem kezdhet el ugyanúgy vitatkozni a nevét illetően, helyette odanyúl, hogy a fejét megfogva elhallgattassa a pimasz madarat, de nyilván rossz vége lesz.*
- Aú! *Rántja el a kezét, ahogy a mozdulatra hirtelen megcsípi őt, még mielőtt elérhetné. Mondjuk megérdemli, mégis mit várt? Az a szerencse, hogy nem vérzik.
Miután verséget szenvedett egy varjútól vagy hollótól vagy mi a fenétől, újra a kalóznak szenteli a figyelmét, és kissé értetlenül húzza fel a szemöldökét a hisztizésére. Azt hitte, hogy az a nők dolga. Nevethetnékje támad attól, hogy Svornt esetleg fél a lovaktól, de udvariasan visszatartja, és nem vág közbe. Illetve már nyitná válaszra a száját abban a rövid hatásszünetben, de kisvártatva érkezik az újabb, már-már ijedt kérdés.*
- Drága, iszákos barátom! Ha odafigyeltél volna rám az elején, akkor most tudnád, hogy hajóÉRT megyünk, nem vele. Hazahoznod kell majd Wegtoren-ből, odafelé karavánnal megyünk, szárazföldön. *Közli a rossz hírt a (hozzá képest) vén tengeri medvével, s közben lágyan mosolyog. Valamiért élvezi, hogy Svornt-nak nem lesz annyira kényelmes az út. Hát dolgozzon is meg a pénzéért.*
- Amúgy is, ha én most visszamegyek Arthenior-ba Nestar úrért, hogy lerángassam ide, az legalább két nap. Mi a garancia rá, hogy nem fogsz felszívódni? Ezt a lehetőséget nem cseszhetem el. *Magas lovon ül a kisasszony a képzeletében is, de ha a férfi olvas a sorok között, akkor rájöhet, hogy valójában Merlana az, akinek szüksége van rá, és nem fordítva.*
//Zászló a szélben//
- Pfujj, nem! Csak az ízlésem lett ezerszer jobb. Ha ettől bármi baja lesz a torkomnak, esküszöm, kinyomom a másik szemed is! *Ő szeretne nem viccelni, de nyilván nem hangzik túl hihetőnek a fenyegetés a szájából. Régen sem a megfélemlítéshez értett, hanem a megtévesztéshez, de most az álcája is kezd lebomlani, annyira rosszul esett neki az a förtelmes lötty.
A csőrös károgására morcosan forgatja a szemeit. A legnagyobb baj az, hogy Pestissel nem kezdhet el ugyanúgy vitatkozni a nevét illetően, helyette odanyúl, hogy a fejét megfogva elhallgattassa a pimasz madarat, de nyilván rossz vége lesz.*
- Aú! *Rántja el a kezét, ahogy a mozdulatra hirtelen megcsípi őt, még mielőtt elérhetné. Mondjuk megérdemli, mégis mit várt? Az a szerencse, hogy nem vérzik.
Miután verséget szenvedett egy varjútól vagy hollótól vagy mi a fenétől, újra a kalóznak szenteli a figyelmét, és kissé értetlenül húzza fel a szemöldökét a hisztizésére. Azt hitte, hogy az a nők dolga. Nevethetnékje támad attól, hogy Svornt esetleg fél a lovaktól, de udvariasan visszatartja, és nem vág közbe. Illetve már nyitná válaszra a száját abban a rövid hatásszünetben, de kisvártatva érkezik az újabb, már-már ijedt kérdés.*
- Drága, iszákos barátom! Ha odafigyeltél volna rám az elején, akkor most tudnád, hogy hajóÉRT megyünk, nem vele. Hazahoznod kell majd Wegtoren-ből, odafelé karavánnal megyünk, szárazföldön. *Közli a rossz hírt a (hozzá képest) vén tengeri medvével, s közben lágyan mosolyog. Valamiért élvezi, hogy Svornt-nak nem lesz annyira kényelmes az út. Hát dolgozzon is meg a pénzéért.*
- Amúgy is, ha én most visszamegyek Arthenior-ba Nestar úrért, hogy lerángassam ide, az legalább két nap. Mi a garancia rá, hogy nem fogsz felszívódni? Ezt a lehetőséget nem cseszhetem el. *Magas lovon ül a kisasszony a képzeletében is, de ha a férfi olvas a sorok között, akkor rájöhet, hogy valójában Merlana az, akinek szüksége van rá, és nem fordítva.*
5413. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-05 13:34:22
Üzenet elküldve: 2025-03-05 13:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* Kedvére van a másik szenvedésének a látványa, ami teljes mértékben kiül a férfi arcára.*
- Mi baj? Csak nem elpuhultál a városi életben bogaram?* Viccelődik vele, mielőtt jót húz az italból. A kalóz még talán akkor is meginná, ha tényleg patkányméreg lenne benne. A paktum megkötetett, így rátérhetnek a lényegi részekre. A lány próbálná rávenni, hogy rendesen ejtse ki a nevét. Ahogy újra kimondja a Náricc szót az eddig szótlan Pestit ránéz és rekedtes hangján megszólal.*
- Nááricc!* Már károg is mellé párat grátiszba. Eddig ezt a szót hallotta a legtöbbet a beszélgetés során. Biztosan megtetszett neki. Még elkárogja párszor, mielőtt újra az érme felé venné az irányt. Svornt persze csak röhög az egészen.*
- Jaja, majd igyekszem.* Nem fog, talán majd, ha egyszer olyat tesz Merlana, akkor lehet elgondolkodik rajta, de egyelőre jó mókának tartja húzni a másik agyát. Na, de végre abba marad a viccelődés, vagy talán mégsem, mert amit most előad a lány, az a legkevésbé sem tetszetős a számára.*
- Hogy én egy gebe hátára szálljak?! A sirályok lakmározzanak a testemből, ha ezt megteszem. Miért kéne nekem felmenni a városba? Hozd le ide azt a méregkeverőt. Úgyis hajóval megyünk Wegtorenbe.* Tart szünetet, majd rögvest visszakérdez gyanúsan.*
- Hajóval megyünk, ugye?* Viszolyog a gondolattól, hogy ő lovagolgasson. Vízre született, az anyja is vízbe akarta fojtani és nem holmi ló alá dobni.*
//Zászló a szélben//
* Kedvére van a másik szenvedésének a látványa, ami teljes mértékben kiül a férfi arcára.*
- Mi baj? Csak nem elpuhultál a városi életben bogaram?* Viccelődik vele, mielőtt jót húz az italból. A kalóz még talán akkor is meginná, ha tényleg patkányméreg lenne benne. A paktum megkötetett, így rátérhetnek a lényegi részekre. A lány próbálná rávenni, hogy rendesen ejtse ki a nevét. Ahogy újra kimondja a Náricc szót az eddig szótlan Pestit ránéz és rekedtes hangján megszólal.*
- Nááricc!* Már károg is mellé párat grátiszba. Eddig ezt a szót hallotta a legtöbbet a beszélgetés során. Biztosan megtetszett neki. Még elkárogja párszor, mielőtt újra az érme felé venné az irányt. Svornt persze csak röhög az egészen.*
- Jaja, majd igyekszem.* Nem fog, talán majd, ha egyszer olyat tesz Merlana, akkor lehet elgondolkodik rajta, de egyelőre jó mókának tartja húzni a másik agyát. Na, de végre abba marad a viccelődés, vagy talán mégsem, mert amit most előad a lány, az a legkevésbé sem tetszetős a számára.*
- Hogy én egy gebe hátára szálljak?! A sirályok lakmározzanak a testemből, ha ezt megteszem. Miért kéne nekem felmenni a városba? Hozd le ide azt a méregkeverőt. Úgyis hajóval megyünk Wegtorenbe.* Tart szünetet, majd rögvest visszakérdez gyanúsan.*
- Hajóval megyünk, ugye?* Viszolyog a gondolattól, hogy ő lovagolgasson. Vízre született, az anyja is vízbe akarta fojtani és nem holmi ló alá dobni.*
5412. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:39:25
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zászló a szélben//
*Nyilván ő egy percig sem kételkedett abban, hogy nem sikerül majd meggyőznie a férfit. Na, ez az igazi hazugság, nem pedig azok, amikkel Svornt annakidején valóban átejtette.
Válaszolni azonban már képtelen a költői kérdésre. Már csak azért is jól meghúzza a flaskát, és az első pillanatokban úgy tűnik, hogy semmi baj nem fog történni. Még vissza is tudja tenni az üvegcsét a másik elé, mielőtt aztán hirtelen köhögőroham tör rá. A borzalmas, ázott csizmára hasonlító, undorító utóíztől hányingere támad, és a torkát is úgy kezdi csípni a lötty, hogy még a könnyei is elkezdenek patakokban folyni tőle.*
- B-Baszd meg…! *Nyöszörgi finoman és nőiesen, miközben látványosan szenved, és akkorákat köhög, hogy majd belefullad. Néhány percig el is tart a kínlódása, mire könnyektől vörös szemekkel újra képes felnézni a kalózra, akinek csak azt az álnok, gúnyos vigyorát látja, miközben ő játszi könnyedséggel iszik ugyanabból az üvegből, mindenféle utóhatás nélkül.*
- Mi a szent szar van ebben? Patkányméreg? *Néhányat még mindig kell köhögnie, egyetlen mondatot sem tud elmondani anélkül, hogy ne irritálná a torkát újra az erős alkohol. Most örül csak igazán annak, hogy ezúttal nem fűzőben van, mert akkor lehet, hogy tényleg megfulladt volna.*
- Először is… megtanulod a nevemet! *Hangzik tőle erőtlenül, és egyáltalán nem főnökösen. Most inkább egy csapzott macskára hasonlít, de legalább vigyorog.*
- Nem Náricc, hanem Naerice. *Pislog rá párat, aztán letörli az újabb könnycseppeket az arcáról.* Jó, ez csak a vicc volt. Szóval, na. Az lesz, hogy Arthenior-ba utazunk, méghozzá holnap reggel. Van lovad, vagy kénytelenek leszünk az enyémen utazni ketten? *Tisztában van vele, hogy az alku részeként a testét is felajánlotta a férfinek, de azért nem örülne neki, ha az egész utat hozzábújva kellene eltöltenie.*
- A városban keresünk neked szállást, aztán találkozni fogunk Nestar Erefiz úrral. Bemutatlak neki, és ha minden igaz, utána napokon belül indulunk Wegtoren-be, ahonnan a hajót már neked kell hazahoznod. Nem bonyolult, igaz? *Eddigre már nagyjából ő is összeszedte magát, és képes összeszedetten beszélni.*
- Már csak azt nem tudom, hogy én hol alszom ma éjszaka…
//Zászló a szélben//
*Nyilván ő egy percig sem kételkedett abban, hogy nem sikerül majd meggyőznie a férfit. Na, ez az igazi hazugság, nem pedig azok, amikkel Svornt annakidején valóban átejtette.
Válaszolni azonban már képtelen a költői kérdésre. Már csak azért is jól meghúzza a flaskát, és az első pillanatokban úgy tűnik, hogy semmi baj nem fog történni. Még vissza is tudja tenni az üvegcsét a másik elé, mielőtt aztán hirtelen köhögőroham tör rá. A borzalmas, ázott csizmára hasonlító, undorító utóíztől hányingere támad, és a torkát is úgy kezdi csípni a lötty, hogy még a könnyei is elkezdenek patakokban folyni tőle.*
- B-Baszd meg…! *Nyöszörgi finoman és nőiesen, miközben látványosan szenved, és akkorákat köhög, hogy majd belefullad. Néhány percig el is tart a kínlódása, mire könnyektől vörös szemekkel újra képes felnézni a kalózra, akinek csak azt az álnok, gúnyos vigyorát látja, miközben ő játszi könnyedséggel iszik ugyanabból az üvegből, mindenféle utóhatás nélkül.*
- Mi a szent szar van ebben? Patkányméreg? *Néhányat még mindig kell köhögnie, egyetlen mondatot sem tud elmondani anélkül, hogy ne irritálná a torkát újra az erős alkohol. Most örül csak igazán annak, hogy ezúttal nem fűzőben van, mert akkor lehet, hogy tényleg megfulladt volna.*
- Először is… megtanulod a nevemet! *Hangzik tőle erőtlenül, és egyáltalán nem főnökösen. Most inkább egy csapzott macskára hasonlít, de legalább vigyorog.*
- Nem Náricc, hanem Naerice. *Pislog rá párat, aztán letörli az újabb könnycseppeket az arcáról.* Jó, ez csak a vicc volt. Szóval, na. Az lesz, hogy Arthenior-ba utazunk, méghozzá holnap reggel. Van lovad, vagy kénytelenek leszünk az enyémen utazni ketten? *Tisztában van vele, hogy az alku részeként a testét is felajánlotta a férfinek, de azért nem örülne neki, ha az egész utat hozzábújva kellene eltöltenie.*
- A városban keresünk neked szállást, aztán találkozni fogunk Nestar Erefiz úrral. Bemutatlak neki, és ha minden igaz, utána napokon belül indulunk Wegtoren-be, ahonnan a hajót már neked kell hazahoznod. Nem bonyolult, igaz? *Eddigre már nagyjából ő is összeszedte magát, és képes összeszedetten beszélni.*
- Már csak azt nem tudom, hogy én hol alszom ma éjszaka…
5411. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-04 10:48:14
Üzenet elküldve: 2025-03-04 10:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zászló a szélben//
* Ha döcögősen is, de lassan csak zöldágra vergődnek. A kalóznak tetszik a lány elhatározása, de leginkább az aranyak gondolata az, ami mozgatja. Nem rossz ki lány ez a Merlana, de már változott annyit az ízlése, hogy jobban kedveli az valamivel érettebb nőket. Nagylánynak hiszi magát, de még mindig éretlen, na persze vagy tíz év és igazán ördögi bestiává fog válni. Ettől függetlenül nem veti meg a friss gyönge húst se, de az aranyak azok tudják csak igazán csillapítani az éhségét. Olyan, mint az az ostoba madár. A fényes dologra hajt. Szépen előadja azért magát, mire a Merlana éles nyelvét tovább élezi rajta. A férfi csak látványosan elfintorodik rajta. Megegyeztek, így előkerül az ikonikus laposüvege, amit odanyújt.*
- Sa'Terethre, csak igyál már végre!* Még mindig látszik, hogy mennyire éretlen a lány, hiába érettebb, mint a korosztálya. Még van benne egy falatnyi gyermek, de majd kiöli ezt belőle a rideg üzlet. Svorntnak is megvan már a maga kis terve. Wegtorenből be lehet sok finom egzotikus portékát, amit fű alatt szépen el lehet passzolni. Ismeretség ide vagy oda ebben a világban mindenki kihasználja a másikat. Persze isznak az egyezségre, csak az apró betűt senki nem közli a másikkal. Már előre sajnálja azt a szerencsétlen alkimista fickót, valószínűleg ő lesz a legjobban kihasználva.*
- Miért én vágtalak már át?* Persze, hogy vágta át, de ki emlékszik már rá. Ha iszik a lány, akkor egy igazán fertelmes szesz ízét érezheti a szájában, mintha a avas, büdös bőrcsizmákból főzték volna. Gonosz vigyorát rögtön megvillantja majd a kapitány, ha látja elborzadni a másik arcát. Azután átveszi és jót húz belőle.*
- Egészségedre!* Megtörli kezével a száját mielőtt újra szólna.*
- És? Mi legyen főnök?* Jól megnyomja a főnök szót. Neki mindegy igazából, csak legyen meg a hajó. Ő elvezeti, bár biztos kiakad, ha meglátja, hogy mennyi legénységgel, milyen hajót kell neki elkormányoznia.*
//Zászló a szélben//
* Ha döcögősen is, de lassan csak zöldágra vergődnek. A kalóznak tetszik a lány elhatározása, de leginkább az aranyak gondolata az, ami mozgatja. Nem rossz ki lány ez a Merlana, de már változott annyit az ízlése, hogy jobban kedveli az valamivel érettebb nőket. Nagylánynak hiszi magát, de még mindig éretlen, na persze vagy tíz év és igazán ördögi bestiává fog válni. Ettől függetlenül nem veti meg a friss gyönge húst se, de az aranyak azok tudják csak igazán csillapítani az éhségét. Olyan, mint az az ostoba madár. A fényes dologra hajt. Szépen előadja azért magát, mire a Merlana éles nyelvét tovább élezi rajta. A férfi csak látványosan elfintorodik rajta. Megegyeztek, így előkerül az ikonikus laposüvege, amit odanyújt.*
- Sa'Terethre, csak igyál már végre!* Még mindig látszik, hogy mennyire éretlen a lány, hiába érettebb, mint a korosztálya. Még van benne egy falatnyi gyermek, de majd kiöli ezt belőle a rideg üzlet. Svorntnak is megvan már a maga kis terve. Wegtorenből be lehet sok finom egzotikus portékát, amit fű alatt szépen el lehet passzolni. Ismeretség ide vagy oda ebben a világban mindenki kihasználja a másikat. Persze isznak az egyezségre, csak az apró betűt senki nem közli a másikkal. Már előre sajnálja azt a szerencsétlen alkimista fickót, valószínűleg ő lesz a legjobban kihasználva.*
- Miért én vágtalak már át?* Persze, hogy vágta át, de ki emlékszik már rá. Ha iszik a lány, akkor egy igazán fertelmes szesz ízét érezheti a szájában, mintha a avas, büdös bőrcsizmákból főzték volna. Gonosz vigyorát rögtön megvillantja majd a kapitány, ha látja elborzadni a másik arcát. Azután átveszi és jót húz belőle.*
- Egészségedre!* Megtörli kezével a száját mielőtt újra szólna.*
- És? Mi legyen főnök?* Jól megnyomja a főnök szót. Neki mindegy igazából, csak legyen meg a hajó. Ő elvezeti, bár biztos kiakad, ha meglátja, hogy mennyi legénységgel, milyen hajót kell neki elkormányoznia.*
5410. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-02 09:33:40
Üzenet elküldve: 2025-03-02 09:33:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Szürkül. Nem tudná megmondani, hogy meddig ült mozdulatlanul a szirt szélén, hogy a fonatból kilógó néhány kósza tincse hányszor tapadt rá az arcára, a sóillatú tengeri széltől. Maga mellett fogja az éles követ, s támaszkodik, mit sem törődve az időjárás viszontagságaival, a mögüle érkező unalmukban gyakorlatozó őrök kardjainak élesen csilingelő hangjával. Ha érzi is a hideget sem foglalkoztatja, az arany szemek csak üvegesen merednek előre és pásztázzák az alatta elterülő koszfészek mögötti tengert. Végeláthatatlan, sötét és mély, félelmetes egyben varázslatos. Felhallani a morajlást, a köveknek csapódó nehéz hullámokat. Egészen addig nem mozdul, míg a határvonal, amit látni vél a tenger és az égbolt között, nem kezd el teljesen összemosódni.
Lassan áll fel, majd behunyja a szemeit egy utolsó pillanatig, hogy mélyet szippantson a levegőből, lejut egészen a tüdejébe, megtölti az egészet, tiszta, mégis nehéz, de nem érzi benne a lenti penetráns szagot, a rohadást, a koszt, a gyászt…
Pontosan kimért mozdulat, mások szemeiben mégis ostoba, önveszélyes pördülésnek látszódhat, ahogy a mélységtől csak egy fél lépés távaltnyira fordul sarkon hirtelen, majd indul vissza a halszagú fertőbe a tekintetére fagyott közönnyel.
Megszokott az útvonal, ha nem nézne a lába elé is tudná, hogy mikor kell ugrania, mikor kell nagyobbat lépnie, vagy éppen mikor válik csúszósabbá a bakancsa alatt görgő kavicstömeg, ahonnan felsegítette a félvért, mert amaz nem tudhatta úgy, mint ő, aki begyakorolt módon jut le a dokkokhoz. Szinte gondolat nélkül vág át az egészen, hogy a már beállt sötétséget szelje keresztül, mígnem a partszakaszra ér ahol a máskor szemeinek kedves naplementének még csak az emléke sem színezi az eget. Az ócska, partra vetett ladikon simít végig tenyerével, amin egykor ült valakivel, aki már akkor megmutathatta volna, hogy rossz helyre jött, hogy nem ez kellett volna legyen az úti cél, mégis itt érte utol minden; minden ami elől soha nem is tudott elszökni igazán. A nadrágja oldalzsebébe mélyesztett bársonyszütyőhöz nyúl, alig lát valamit, a holdak fénye mégis megcsillan a bronzon, amit kivesz belőle, ami bár elnyelné a fényt. Nem takarította meg, rászáradt az általa kevert kotyvalék, a méreg, mintha soha le nem kopó tinta volna, pedig csak egy határozott mozdulatra lett volna szüksége egy nedves ronggyal, hogy eltüntesse róla a szenet és az utolsó lelket, amit néhány szúrással űzött ki a testből.
Hogy szimbólum, önmaga meggyőzése, hazugság, magának tett ígéret, nem gondolja át, csak mozdul a keze és messzire hajítva tünteti el örökre; legyen a tengeré, vigye el tőle a felelősséget, az emléket, azt az életet, amit soha nem akart élni, mégis megszámlálhatatlan esztendeig tette.*
Lassan áll fel, majd behunyja a szemeit egy utolsó pillanatig, hogy mélyet szippantson a levegőből, lejut egészen a tüdejébe, megtölti az egészet, tiszta, mégis nehéz, de nem érzi benne a lenti penetráns szagot, a rohadást, a koszt, a gyászt…
Pontosan kimért mozdulat, mások szemeiben mégis ostoba, önveszélyes pördülésnek látszódhat, ahogy a mélységtől csak egy fél lépés távaltnyira fordul sarkon hirtelen, majd indul vissza a halszagú fertőbe a tekintetére fagyott közönnyel.
Megszokott az útvonal, ha nem nézne a lába elé is tudná, hogy mikor kell ugrania, mikor kell nagyobbat lépnie, vagy éppen mikor válik csúszósabbá a bakancsa alatt görgő kavicstömeg, ahonnan felsegítette a félvért, mert amaz nem tudhatta úgy, mint ő, aki begyakorolt módon jut le a dokkokhoz. Szinte gondolat nélkül vág át az egészen, hogy a már beállt sötétséget szelje keresztül, mígnem a partszakaszra ér ahol a máskor szemeinek kedves naplementének még csak az emléke sem színezi az eget. Az ócska, partra vetett ladikon simít végig tenyerével, amin egykor ült valakivel, aki már akkor megmutathatta volna, hogy rossz helyre jött, hogy nem ez kellett volna legyen az úti cél, mégis itt érte utol minden; minden ami elől soha nem is tudott elszökni igazán. A nadrágja oldalzsebébe mélyesztett bársonyszütyőhöz nyúl, alig lát valamit, a holdak fénye mégis megcsillan a bronzon, amit kivesz belőle, ami bár elnyelné a fényt. Nem takarította meg, rászáradt az általa kevert kotyvalék, a méreg, mintha soha le nem kopó tinta volna, pedig csak egy határozott mozdulatra lett volna szüksége egy nedves ronggyal, hogy eltüntesse róla a szenet és az utolsó lelket, amit néhány szúrással űzött ki a testből.
Hogy szimbólum, önmaga meggyőzése, hazugság, magának tett ígéret, nem gondolja át, csak mozdul a keze és messzire hajítva tünteti el örökre; legyen a tengeré, vigye el tőle a felelősséget, az emléket, azt az életet, amit soha nem akart élni, mégis megszámlálhatatlan esztendeig tette.*
5409. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:41:50
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Valahogy könnyebb a lelke, ahogy felnyergeli a hűséges, pej hátast. A láblógatás neki sosem ment hosszú ideig, noha a Relael társasága rendszerint feledtette vele a nagy terveket. Ez ellen persze nem szívesen tenne, de utólag mindig bosszús magára, amiért ily könnyen csábul.
Nem telik el jó fertályóra, már a kőépületek között koppan a ló patája. Nem bajlódik azzal, hogy kantáron vezesse a lovat; az utóbbi esztendőkben meglepően jól kikupálódott a lovaglás művészetében. Könnyedén tartja a hátast lábai között, miközben jobbja a wegtoreni mesterkard markolatán pihen. Hátán hosszú lándzsa, alatta pedig pajzs.
Háta mögött hagyja a tenger megkapó látványát, a szűk, macskaköves utcákat, a fogadót. Most, hogy teendője akadt, kedélye is kellemes; még egy halk dudorászást is megenged magának, felidézve emlékeiből egy régi, wegtoreni dalocskát. Egy nomádról szól, ki hercegkisasszonyt rabolt.*
*Valahogy könnyebb a lelke, ahogy felnyergeli a hűséges, pej hátast. A láblógatás neki sosem ment hosszú ideig, noha a Relael társasága rendszerint feledtette vele a nagy terveket. Ez ellen persze nem szívesen tenne, de utólag mindig bosszús magára, amiért ily könnyen csábul.
Nem telik el jó fertályóra, már a kőépületek között koppan a ló patája. Nem bajlódik azzal, hogy kantáron vezesse a lovat; az utóbbi esztendőkben meglepően jól kikupálódott a lovaglás művészetében. Könnyedén tartja a hátast lábai között, miközben jobbja a wegtoreni mesterkard markolatán pihen. Hátán hosszú lándzsa, alatta pedig pajzs.
Háta mögött hagyja a tenger megkapó látványát, a szűk, macskaköves utcákat, a fogadót. Most, hogy teendője akadt, kedélye is kellemes; még egy halk dudorászást is megenged magának, felidézve emlékeiből egy régi, wegtoreni dalocskát. Egy nomádról szól, ki hercegkisasszonyt rabolt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5409-5428