Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-18 03:08:17
Üzenet elküldve: 2013-12-18 03:08:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Tyria a maga részéről teljesen jól elvan, a kapitány üdvözlésére csupán biccent egyet, arcára mosolyt erőltetve. A továbbiakban egyelőre nem foglalkozik vele, hogy Nyph merre van és mit csinál kivel, van itt épp elég egyén aki figyelhet rá, s neki semmi felelőssége nincs vele kapcsolatban. A hidegben ácsorogva meglehetősen hálás lesz a kapitánynak, hogy felszólítja őket a fedélzetre lépésre. Lassan semmi egyéb vágya nincs, csak álomra hajtani a fejét, legalább pár órára. Kissé elcsigázta az elmúlt pár nap, így hát úgy dönt, követi is az utasítást és hajóra száll anélkül, hogy bárkihez egy szót is szólna, vagy éppen bárkire ránézne. Tulajdonképpen a saját kis világába vonul vissza a külvilág elől, s onnan nem sok esély van rá, hogy ki tudná rángatni bárki is. Körülnéz a fedélzeten, felméri a terepet és megjegyzi az arcokat. Annak fogja fel a dolgot, amit számára az egész kiruccanás valóban jelent: egy munka, semmi több.
Végül úgy dönt, a legjobb az lesz, ha lefoglalja a számára leginkább megfelelőnek ítélt kabint és ott le is dől. Így is tesz, s bár mindegyk kabin ugyanolyan a berendezését és a méretét illetően (itt egy röpke pillanatig elgondolkozik, hogy az óriás vajon mit fog kezdeni ezzel, de inkább megvonja a vállát s úgy dönt, nem az ő problémája), az egyiket teljesen véletlenszerűen a magáénak tekinti. Leoldja az övét, s a kardot a fekvőhely mellé helyezi, a tőrt pedig kihúzva a hüvelyből, a párna alá. Mikor úgy véli mindenre felkészült le is fekszik, hogy végre pihenhessen.*
//1. csoport//
*Tyria a maga részéről teljesen jól elvan, a kapitány üdvözlésére csupán biccent egyet, arcára mosolyt erőltetve. A továbbiakban egyelőre nem foglalkozik vele, hogy Nyph merre van és mit csinál kivel, van itt épp elég egyén aki figyelhet rá, s neki semmi felelőssége nincs vele kapcsolatban. A hidegben ácsorogva meglehetősen hálás lesz a kapitánynak, hogy felszólítja őket a fedélzetre lépésre. Lassan semmi egyéb vágya nincs, csak álomra hajtani a fejét, legalább pár órára. Kissé elcsigázta az elmúlt pár nap, így hát úgy dönt, követi is az utasítást és hajóra száll anélkül, hogy bárkihez egy szót is szólna, vagy éppen bárkire ránézne. Tulajdonképpen a saját kis világába vonul vissza a külvilág elől, s onnan nem sok esély van rá, hogy ki tudná rángatni bárki is. Körülnéz a fedélzeten, felméri a terepet és megjegyzi az arcokat. Annak fogja fel a dolgot, amit számára az egész kiruccanás valóban jelent: egy munka, semmi több.
Végül úgy dönt, a legjobb az lesz, ha lefoglalja a számára leginkább megfelelőnek ítélt kabint és ott le is dől. Így is tesz, s bár mindegyk kabin ugyanolyan a berendezését és a méretét illetően (itt egy röpke pillanatig elgondolkozik, hogy az óriás vajon mit fog kezdeni ezzel, de inkább megvonja a vállát s úgy dönt, nem az ő problémája), az egyiket teljesen véletlenszerűen a magáénak tekinti. Leoldja az övét, s a kardot a fekvőhely mellé helyezi, a tőrt pedig kihúzva a hüvelyből, a párna alá. Mikor úgy véli mindenre felkészült le is fekszik, hogy végre pihenhessen.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 20:00:32
Üzenet elküldve: 2013-12-17 20:00:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
//Chadur Sharadur figyelmébe//
*Az utasok beszélgetnek egymással és egyre több minden derül ki. A csuhás mégsem pap, csak úgy öltözik, talán a tanulmányai alatt szokhatta meg ezt. Komoly embernek látszik. A gnóm is bemutatkozik mindenkinek és érdekes alaknak tűnik. Sarlós még nem hallott róla semmit, de a bajnoki cím felkelti a figyelmét. Egy mérnök, aki még a sporthoz vagy harchoz is jól ért. Ráadásul udvariasnak és barátságosnak is tűnik. Aztán érkezik még egy férfi, szintén csuklyában és egy fiatal lány is. Ők nem igazán mondanak semmit a többi utasnak.
Intoirth kapitány mindenkit külön köszönt, aki bemutatkozott, azt név szerint is. Neki egy kicsit összeszorul a szíve a köszöntésre. Vígan éldegélne az erdőben, ahogy a kapitány által is emlegetett tündérek, de sajnos már nem teheti...
Mindent meg tudnak nézni a térképen. Sarlós tudja, hogy ő nem fogja megjegyezni az egészet első látásra, de megpróbál eligazodni rajta. Sok minden van azon a szigeten, amire kíváncsi lenne.
Ő is felmegy a hajóra, nem tétlenkedik. A kapitány feltámogatja az óriást Nibat segítségével. Sarlós figyelmesen hallgatja a tájékoztatást. A törzs első hallásra nagyon szimpatikus neki. Ő maga sem tartja a lépést a telő idővel, valószínűleg jól meg fogják érteni egymást. Mikor már lehet kérdezni, akkor a tündér Inthez fordul:*
- Kapitány, kik ezek az Éjbenjárók? Az a Boszorkány nem jelent veszélyt?
*Szeretné tudni, hogy milyen népek élnek azon a szigeten. A karavánnal járt már néhány helyen és tudja, hogy nem mindehol barátságos a fogadtatás. Persze lehet, hogy megint csak az orkok pusztítására gondol valahol mélyen és azért fél. Elhessegeti a gondolatot, ami minden nap ott kísért a fejében. Kihúzza magát és vesz egy nagy levegőt, hogy meghallgassa a kapitányt. Ha megkapja a kérdéseire a válaszokat, akkor lemegy a kabinokhoz és elfoglal egyet, ami még szabad. Útközben lát néhányat, aminek nyitva van az ajtaja. az egyikben ott ül az óriás az ágyon. Sarlósnak eszébe jut az a vicc, aminek nem minden szavát értette, de a lényeg világos volt. Sajátos humor, de ahogy előadta a fickó, az nagyon szórakoztató volt. Vidám figura és közvetlen, nemhiába kedvelte meg a gyerek is, akivel végül Chadur egészen összebarátkozott. A helyére érve lepakol és utána indul is vissza a a fedélzetre. Nem akar aludni, inkább majd nézi az utazást, a tengert, hiszen arra még sosem járt. Ahogy megint elhalad az óriás kabinja előtt, látja, hogy az még mindig ott ül, kifelé bámulva. Úgy gondolja, megszólítja. Integet neki és megáll az ajtóban:*
- Chadur, vicces egy fickó vagy. Elsőre nem értettelek, de már látom, hogy nem gonosz a szíved. Mi történt a lábaiddal?
//1. csoport//
//Chadur Sharadur figyelmébe//
*Az utasok beszélgetnek egymással és egyre több minden derül ki. A csuhás mégsem pap, csak úgy öltözik, talán a tanulmányai alatt szokhatta meg ezt. Komoly embernek látszik. A gnóm is bemutatkozik mindenkinek és érdekes alaknak tűnik. Sarlós még nem hallott róla semmit, de a bajnoki cím felkelti a figyelmét. Egy mérnök, aki még a sporthoz vagy harchoz is jól ért. Ráadásul udvariasnak és barátságosnak is tűnik. Aztán érkezik még egy férfi, szintén csuklyában és egy fiatal lány is. Ők nem igazán mondanak semmit a többi utasnak.
Intoirth kapitány mindenkit külön köszönt, aki bemutatkozott, azt név szerint is. Neki egy kicsit összeszorul a szíve a köszöntésre. Vígan éldegélne az erdőben, ahogy a kapitány által is emlegetett tündérek, de sajnos már nem teheti...
Mindent meg tudnak nézni a térképen. Sarlós tudja, hogy ő nem fogja megjegyezni az egészet első látásra, de megpróbál eligazodni rajta. Sok minden van azon a szigeten, amire kíváncsi lenne.
Ő is felmegy a hajóra, nem tétlenkedik. A kapitány feltámogatja az óriást Nibat segítségével. Sarlós figyelmesen hallgatja a tájékoztatást. A törzs első hallásra nagyon szimpatikus neki. Ő maga sem tartja a lépést a telő idővel, valószínűleg jól meg fogják érteni egymást. Mikor már lehet kérdezni, akkor a tündér Inthez fordul:*
- Kapitány, kik ezek az Éjbenjárók? Az a Boszorkány nem jelent veszélyt?
*Szeretné tudni, hogy milyen népek élnek azon a szigeten. A karavánnal járt már néhány helyen és tudja, hogy nem mindehol barátságos a fogadtatás. Persze lehet, hogy megint csak az orkok pusztítására gondol valahol mélyen és azért fél. Elhessegeti a gondolatot, ami minden nap ott kísért a fejében. Kihúzza magát és vesz egy nagy levegőt, hogy meghallgassa a kapitányt. Ha megkapja a kérdéseire a válaszokat, akkor lemegy a kabinokhoz és elfoglal egyet, ami még szabad. Útközben lát néhányat, aminek nyitva van az ajtaja. az egyikben ott ül az óriás az ágyon. Sarlósnak eszébe jut az a vicc, aminek nem minden szavát értette, de a lényeg világos volt. Sajátos humor, de ahogy előadta a fickó, az nagyon szórakoztató volt. Vidám figura és közvetlen, nemhiába kedvelte meg a gyerek is, akivel végül Chadur egészen összebarátkozott. A helyére érve lepakol és utána indul is vissza a a fedélzetre. Nem akar aludni, inkább majd nézi az utazást, a tengert, hiszen arra még sosem járt. Ahogy megint elhalad az óriás kabinja előtt, látja, hogy az még mindig ott ül, kifelé bámulva. Úgy gondolja, megszólítja. Integet neki és megáll az ajtóban:*
- Chadur, vicces egy fickó vagy. Elsőre nem értettelek, de már látom, hogy nem gonosz a szíved. Mi történt a lábaiddal?
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 19:55:01
Üzenet elküldve: 2013-12-17 19:55:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
//Nibat Uvekin//
- Tudja én valójában csak másodállásban vagyok hős. Igaz, alapból hős vagyok, de csak akkor hősködöm ha megfizetnek, egyébként mérnök és műszerész a szakmám, de első tiszti képesítésem is van repülő hajókra. Nemrég a város köztiszteletben álló patrónusa, a nemes Hrodal úr ezer aranyra értékelte a szolgálataimat, pedig csak egy szokásos hőstett volt, megmentettem néhány ember életét. Valamint megmentettem néhány halottat is az élők zaklatásától, meglehetősen bizarr eset volt, ezért is iktattam be most egy kis pihenőt, elvégre a hősöknek is jár egy kis kikapcsolódás két hőstett között!
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 19:59:50
//1. csoport//
//Nibat Uvekin//
- Tudja én valójában csak másodállásban vagyok hős. Igaz, alapból hős vagyok, de csak akkor hősködöm ha megfizetnek, egyébként mérnök és műszerész a szakmám, de első tiszti képesítésem is van repülő hajókra. Nemrég a város köztiszteletben álló patrónusa, a nemes Hrodal úr ezer aranyra értékelte a szolgálataimat, pedig csak egy szokásos hőstett volt, megmentettem néhány ember életét. Valamint megmentettem néhány halottat is az élők zaklatásától, meglehetősen bizarr eset volt, ezért is iktattam be most egy kis pihenőt, elvégre a hősöknek is jár egy kis kikapcsolódás két hőstett között!
A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 19:59:50
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 18:39:15
Üzenet elküldve: 2013-12-17 18:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
//Chadur Sharadur, Urfang Ulippo figyelmébe//
~Igazán kedves társasághoz van szerencsém.~*Jegyzi meg magának Nibat a társait és a kapitányt hallva. Int kapitány megnyugtatja őt, hogy van gyógyitala tengeribetegség ellen.*
-Remélem nem lesz rá szükségünk.-*Az érkezettek egy része be is mutatkozik, mint ahogy Urfang is. Mikor Nibathoz lép köszönni, ő is azt hiszi, hogy szerzetessel áll szemben.*
-Imádkozhatunk a kedvező széljárásért, de egyébként nem vagyok szerzetes. Szólítson Nibatnak.-*Nem sértődik meg a félreértés miatt, hiszen gyakran előfordul vele. Int miután mindenkit köszöntött, s közben eltelt annyi idő, hogy aki oda akart érni a hajóhoz, hozzájuk, az odaérjen, int az utasoknak, hogy szálljanak fel a hajóra. Nibat az óriás mellett megy, mikor mellettük terem a kapitány, s felajánlja segítségét a bicebócának a felszálláshoz. Abban a pillanatban, mikor megkéri Nibatot, hogy ő támogassa a másik oldalról, ő készségesen segít, míg felérnek a hajóra. A fedélzeten Int köszönti az utasokat, majd tájékoztatja őket néhány fontosabb dologról, mint az első megállóról.*~Abgeluaah törzs...régi időkre visszanyúló szokások...gyógyítók...jól hangzik. Biztos volna mit tőlük tanulnunk, ha lesz rá idő.~*Továbbá kabinjaikról is szól a kapitány. Mikor befejezi, Nibatnak nincs kérdése, így el is indul, ám a lépcsőnél Chadur mögött ballag lassan. Nem idegesíti, hogy várnia kell, átérzi milyen nehéz lehet az óriásnak, de most nem fér el mellette, hogy esetleg segítsen. Chadur elmeséli a viccét, s Nibat, mikor leér, látszik rajta, hogy könnyesre röhögte magát.*
-HÁHÁHÁ hát te nem vagy semmi alak.-*Megpaskolja Chadur vállát, megtörli könnyes arcát, s továbbra is magában kuncogva megy a negyedik ajtóig. A kabinjában tényleg nincs sok hely, de ő bőven elfér a kevés holmijával. Lepakolás közben még kuncog kicsit, mikor feldereng neki az imént elhangzott poén, majd visszamegy a fedélzetre. Egy ideig csak nézi a korlátnak támaszkodva, ahogy távolodnak a parttól.*~Az első hajóút. Gyönyörű a tenger, de kicsit hideg van.~*Előveszi flaskáját, majd látván Urfang kezében az italt, feléje emeli.*
-Egészségünkre!-*Meghúzza a finom szilvapálinkát.*
-Szívmelengető ebben a hidegben a finom ital, igaz? Mikor bemutatkozott, említette, hogy közismert hős, meg Arthenior bajnoka. Én nem olyan rég érkeztem a városba, szóval semmit nem hallottam még magáról. Mesélne nekem?-*Fordul érdeklődően Urfanghoz.*
//1. csoport//
//Chadur Sharadur, Urfang Ulippo figyelmébe//
~Igazán kedves társasághoz van szerencsém.~*Jegyzi meg magának Nibat a társait és a kapitányt hallva. Int kapitány megnyugtatja őt, hogy van gyógyitala tengeribetegség ellen.*
-Remélem nem lesz rá szükségünk.-*Az érkezettek egy része be is mutatkozik, mint ahogy Urfang is. Mikor Nibathoz lép köszönni, ő is azt hiszi, hogy szerzetessel áll szemben.*
-Imádkozhatunk a kedvező széljárásért, de egyébként nem vagyok szerzetes. Szólítson Nibatnak.-*Nem sértődik meg a félreértés miatt, hiszen gyakran előfordul vele. Int miután mindenkit köszöntött, s közben eltelt annyi idő, hogy aki oda akart érni a hajóhoz, hozzájuk, az odaérjen, int az utasoknak, hogy szálljanak fel a hajóra. Nibat az óriás mellett megy, mikor mellettük terem a kapitány, s felajánlja segítségét a bicebócának a felszálláshoz. Abban a pillanatban, mikor megkéri Nibatot, hogy ő támogassa a másik oldalról, ő készségesen segít, míg felérnek a hajóra. A fedélzeten Int köszönti az utasokat, majd tájékoztatja őket néhány fontosabb dologról, mint az első megállóról.*~Abgeluaah törzs...régi időkre visszanyúló szokások...gyógyítók...jól hangzik. Biztos volna mit tőlük tanulnunk, ha lesz rá idő.~*Továbbá kabinjaikról is szól a kapitány. Mikor befejezi, Nibatnak nincs kérdése, így el is indul, ám a lépcsőnél Chadur mögött ballag lassan. Nem idegesíti, hogy várnia kell, átérzi milyen nehéz lehet az óriásnak, de most nem fér el mellette, hogy esetleg segítsen. Chadur elmeséli a viccét, s Nibat, mikor leér, látszik rajta, hogy könnyesre röhögte magát.*
-HÁHÁHÁ hát te nem vagy semmi alak.-*Megpaskolja Chadur vállát, megtörli könnyes arcát, s továbbra is magában kuncogva megy a negyedik ajtóig. A kabinjában tényleg nincs sok hely, de ő bőven elfér a kevés holmijával. Lepakolás közben még kuncog kicsit, mikor feldereng neki az imént elhangzott poén, majd visszamegy a fedélzetre. Egy ideig csak nézi a korlátnak támaszkodva, ahogy távolodnak a parttól.*~Az első hajóút. Gyönyörű a tenger, de kicsit hideg van.~*Előveszi flaskáját, majd látván Urfang kezében az italt, feléje emeli.*
-Egészségünkre!-*Meghúzza a finom szilvapálinkát.*
-Szívmelengető ebben a hidegben a finom ital, igaz? Mikor bemutatkozott, említette, hogy közismert hős, meg Arthenior bajnoka. Én nem olyan rég érkeztem a városba, szóval semmit nem hallottam még magáról. Mesélne nekem?-*Fordul érdeklődően Urfanghoz.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 16:47:40
Üzenet elküldve: 2013-12-17 16:47:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Az óriás kissé visszahőköl a szavaktól. Még soha senki nem kérte meg arra hogy legyen a barátja. Csak nézi a kisgyereket, és közben körbe tekint, hogy most ez komoly vagy csak félre hallotta. Tekintete komolyra vált és átteszi mindkét mankóját bal kezébe. Nagyon fájnak lábai, de ennek ellenére le szeretne guggolni, hogy a gyermeket felvehesse nyakába és ezzel megmutassa, hogy mit jelent az "űté" Chadur nyelvezetében. Ám mind hiába, tudomásul kell vennie, hogy mivel sínbe van mindkét lába a guggolás egyáltalán nem kivitelezhető. Vissza teszi hát a mankókat a hóna alá, majd csak büszkén a következőket mondja Nyphnek.*
-Barátuk vagyunk má mióta csak megláttá! Ha maj' szükségöd lesz reám, ne felejtsd el kiáltani hogy Vér és Bél!!! És ín megígérem hogy ottan leszek ahun vagy!
*Ekkor hallja meg újdonsült kapitánya szavait, amin szintén meglepődik. Nem szokott hozzá az ilyen kedves beszédhez, főleg hogy először járt Artheniorban, mégis rögtön sínbe került mindkét lába. Talán a csalódás, talán részben a fájdalom is, de java részt maga a tehetetlenség az ami miatt kissé meglepődik, hogy most egész szépen alakul a sorsa. Nehezen, de a kapitány felé fordul és mosolyogva válaszol neki.*
-Há' má ne is haraguggyá, de énnekem mindegy hova viszöl, csak miné messzebbre! Én nem is tudom hogy mostan mit, hogyan hogyan mörre möddig... de azé... na! Nem? Há valahugy.. innenis egy kicsit.. mög onnét is ... háháháhháháháá
*Röhög miközben a másik vállon veregeti. Nem igen sikerült elmondania, hogy mire gondolt, jó ez a rum amit a szomszédos matrózoktól kapott. Úgy azért istenesen fejbe verte. De érzi, hogy így is teljesen megértették egymást a kapitánnyal. Egy pillanatra még ránéz az idősebb párra, de az asszonytól nem igen kap kedves pillantásokat, viszont a férjtől annál inkább. Chadur ezt csak egy kaján vigyorral viszonozza. Ám amikor a kapitány gyógyítókat, igazi gyógyítókat emleget, illetve azt, hogy egy a várostól elmaradottabb környezetben fognak kikötni, még izgatottabb lesz. Eddig sokszor sérült már meg, és annál a munkánál amit a városi vajákos csinált, az összes gyógyító szebben gyógyította meg akikkel eddig találkozott. Cseppet sem fél a városon kívüli élettől, sőt tán ő ott fogja magát igazán otthon érezni.*
-Micsodi? Drága kapitányum... ha ez igaz vóna... ammá biztus, hogy értöd bárkit leütök!
*Mondja a maga butácska módján, hiszen túl sok aranya nincs amivel meghálálja az érte tett szívességet, de nincs is jobb esetben erre semmi szükség. Chadur mindig is fizetett a maga módján. Általában ha meglátják, mindig a verés a verekedés jut az emberek eszébe. Ki is ne védené meg magát egy óriás segítségével. Persze egy mankós óriással nem biztos hogy sokra mennének, de ha a mankók nincsenek, bizony azt el kell fogadnunk, hogyha az óriásunk begurul akkor ott kő kövön nem marad. Vigyorogva fogadja a segítő kezeket, kissé megdobogtatja a szívét, hogy végre fontosnak érezheti magát. Miközben átsegítik a hajóra, még annyi ideje marad hogy Nyph-re pillantson. Mikor a két tekintet találkozik, Chadur a fiúra kacsint és fejével int, hogy jöjjön ő is. Óvatosan lép át a hajó padozatára, de mihelyst elengedik már megy is tovább, hogy elfoglalhassa az egyik kabint. Most a többiek mindannyian szívhatják a fogukat. Rendesen. Ugyanis óriásunk a lépcsőket lefelé igen nehezen szedi. Emiatt aki esetleg sietősen foglalná el kabinját, most okot kap a mérgelődésre. Átteszi a mankókat bal kezébe Chadur, jobbjával pedig a falon támaszkodik. Egyesével, szépen megfontoltan halad lefelé, közben pedig mivel tudja hogy lassan halad az összes többi vendégnek egy viccet mesél. *
-Na! Há... vót egyször, hogy Tilduron a türpe má nagyon mirges vót! Hogy mír? Mer mindíg estefele mikó ledült aludni, ámába mögjelent egy másik türpe, olyan ronda vót, majdhogynem mint Urfang! De szerintöm azé annyira mégsö... höhö...
*Nevet egyet, és reméli hogy Urfang nem veszi zokon szavait. Hallotta a gnóm bemutatkozását, csak onnan emlékszik nevére. Viszont lehet, hogy a gnóm kifejezetten megsértődik evégre ő nem törpe, de Chadurnak, törpe, gnóm, óriás, elf, egyre megy. Nem tesz különbséget senki között. Esetleg annyit, hogy kicsi meg nagy.*
-Na szóva'! Ez a türpe, mindön este együtt hozzája ámába, és aszonta neki hogy Mostan bizony csurgatunk! Oszt az meg szépön becsurgatott hahahahahaha!
*Nevet ismét fel, mert ezt a történetet soha nem fogja elfelejteni. Még tán a könnye is kicsordul, ahogyan a folytatásra gondol.*
-Ement a marhája a vajákoshó, mer hogy ühozzája minden éjje együn ez a csurgatós türpe oszt regge meg tiszta brunya a szalma! Aszongya neki a vajákos...
*Lép megint egyet lefelé, s kissé felszisszen. Nagy megerőltetés neki lekászálódni a lépcsőkön, de úgy van vele, hogy azért is megcsinálja.*
-... amikó gyün megin a türpe, mondjad neki hogy Mostan bizuny nem csurgatunk! Na megin este ledül Tilduran, becsukjaja szemit, oszt gyün a türpe álmába. Mondja neki, hogy Nem csurgatunk, nem csurgatunk! Háháháháháháháhá..
*Nevet fel megint Chadur, mert ő már tudja a történet végét és bizony valóban ízes egy történetről van szó.*
-Aszongya a türpe néki! Há Tilduran néköd tinyleg igazad van! Mostan nem csurgatunk! Haha... Mostan kummantunk!!!!HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁÁÁ
*Röhög nagyot az óriás és mikor leér, ahol már nincs több lépcsőfok, szembe fordul a többiekkel akik esetleg még a lépcsőn vannak és kezével is mutatja. Fenekéhez nyúl és lefelé mutogat.*
-Értiök... kummantunk!!! HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁvííjjj..
*Fordul vissza, hogy elindulhasson az első kabin felé. Ha csak nem orozza el előle senki, ő bizony belép és letelepedik az ágyra. *
-Há má régön röhügtem ilyen jóut!
*Mondja már csak magának, miközben könnyét törölgeti. Batyuját az ágyra teszi, a két mankót pedig csak ledönti az ágy mellé. Körbenéz, alig fér el, így az ágyon ülve kellemes, de állva nehezen fért be. Nem is nagyon szándékozik felállni. Jó most neki így ülve. Fejét a kabin ajtaja felé fordítja és mosolyogva szótlanul figyeli a kabin előtt elhaladókat.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.17 21:09:06, a következő indokkal:
Kérésre
//1. csoport//
*Az óriás kissé visszahőköl a szavaktól. Még soha senki nem kérte meg arra hogy legyen a barátja. Csak nézi a kisgyereket, és közben körbe tekint, hogy most ez komoly vagy csak félre hallotta. Tekintete komolyra vált és átteszi mindkét mankóját bal kezébe. Nagyon fájnak lábai, de ennek ellenére le szeretne guggolni, hogy a gyermeket felvehesse nyakába és ezzel megmutassa, hogy mit jelent az "űté" Chadur nyelvezetében. Ám mind hiába, tudomásul kell vennie, hogy mivel sínbe van mindkét lába a guggolás egyáltalán nem kivitelezhető. Vissza teszi hát a mankókat a hóna alá, majd csak büszkén a következőket mondja Nyphnek.*
-Barátuk vagyunk má mióta csak megláttá! Ha maj' szükségöd lesz reám, ne felejtsd el kiáltani hogy Vér és Bél!!! És ín megígérem hogy ottan leszek ahun vagy!
*Ekkor hallja meg újdonsült kapitánya szavait, amin szintén meglepődik. Nem szokott hozzá az ilyen kedves beszédhez, főleg hogy először járt Artheniorban, mégis rögtön sínbe került mindkét lába. Talán a csalódás, talán részben a fájdalom is, de java részt maga a tehetetlenség az ami miatt kissé meglepődik, hogy most egész szépen alakul a sorsa. Nehezen, de a kapitány felé fordul és mosolyogva válaszol neki.*
-Há' má ne is haraguggyá, de énnekem mindegy hova viszöl, csak miné messzebbre! Én nem is tudom hogy mostan mit, hogyan hogyan mörre möddig... de azé... na! Nem? Há valahugy.. innenis egy kicsit.. mög onnét is ... háháháhháháháá
*Röhög miközben a másik vállon veregeti. Nem igen sikerült elmondania, hogy mire gondolt, jó ez a rum amit a szomszédos matrózoktól kapott. Úgy azért istenesen fejbe verte. De érzi, hogy így is teljesen megértették egymást a kapitánnyal. Egy pillanatra még ránéz az idősebb párra, de az asszonytól nem igen kap kedves pillantásokat, viszont a férjtől annál inkább. Chadur ezt csak egy kaján vigyorral viszonozza. Ám amikor a kapitány gyógyítókat, igazi gyógyítókat emleget, illetve azt, hogy egy a várostól elmaradottabb környezetben fognak kikötni, még izgatottabb lesz. Eddig sokszor sérült már meg, és annál a munkánál amit a városi vajákos csinált, az összes gyógyító szebben gyógyította meg akikkel eddig találkozott. Cseppet sem fél a városon kívüli élettől, sőt tán ő ott fogja magát igazán otthon érezni.*
-Micsodi? Drága kapitányum... ha ez igaz vóna... ammá biztus, hogy értöd bárkit leütök!
*Mondja a maga butácska módján, hiszen túl sok aranya nincs amivel meghálálja az érte tett szívességet, de nincs is jobb esetben erre semmi szükség. Chadur mindig is fizetett a maga módján. Általában ha meglátják, mindig a verés a verekedés jut az emberek eszébe. Ki is ne védené meg magát egy óriás segítségével. Persze egy mankós óriással nem biztos hogy sokra mennének, de ha a mankók nincsenek, bizony azt el kell fogadnunk, hogyha az óriásunk begurul akkor ott kő kövön nem marad. Vigyorogva fogadja a segítő kezeket, kissé megdobogtatja a szívét, hogy végre fontosnak érezheti magát. Miközben átsegítik a hajóra, még annyi ideje marad hogy Nyph-re pillantson. Mikor a két tekintet találkozik, Chadur a fiúra kacsint és fejével int, hogy jöjjön ő is. Óvatosan lép át a hajó padozatára, de mihelyst elengedik már megy is tovább, hogy elfoglalhassa az egyik kabint. Most a többiek mindannyian szívhatják a fogukat. Rendesen. Ugyanis óriásunk a lépcsőket lefelé igen nehezen szedi. Emiatt aki esetleg sietősen foglalná el kabinját, most okot kap a mérgelődésre. Átteszi a mankókat bal kezébe Chadur, jobbjával pedig a falon támaszkodik. Egyesével, szépen megfontoltan halad lefelé, közben pedig mivel tudja hogy lassan halad az összes többi vendégnek egy viccet mesél. *
-Na! Há... vót egyször, hogy Tilduron a türpe má nagyon mirges vót! Hogy mír? Mer mindíg estefele mikó ledült aludni, ámába mögjelent egy másik türpe, olyan ronda vót, majdhogynem mint Urfang! De szerintöm azé annyira mégsö... höhö...
*Nevet egyet, és reméli hogy Urfang nem veszi zokon szavait. Hallotta a gnóm bemutatkozását, csak onnan emlékszik nevére. Viszont lehet, hogy a gnóm kifejezetten megsértődik evégre ő nem törpe, de Chadurnak, törpe, gnóm, óriás, elf, egyre megy. Nem tesz különbséget senki között. Esetleg annyit, hogy kicsi meg nagy.*
-Na szóva'! Ez a türpe, mindön este együtt hozzája ámába, és aszonta neki hogy Mostan bizony csurgatunk! Oszt az meg szépön becsurgatott hahahahahaha!
*Nevet ismét fel, mert ezt a történetet soha nem fogja elfelejteni. Még tán a könnye is kicsordul, ahogyan a folytatásra gondol.*
-Ement a marhája a vajákoshó, mer hogy ühozzája minden éjje együn ez a csurgatós türpe oszt regge meg tiszta brunya a szalma! Aszongya neki a vajákos...
*Lép megint egyet lefelé, s kissé felszisszen. Nagy megerőltetés neki lekászálódni a lépcsőkön, de úgy van vele, hogy azért is megcsinálja.*
-... amikó gyün megin a türpe, mondjad neki hogy Mostan bizuny nem csurgatunk! Na megin este ledül Tilduran, becsukjaja szemit, oszt gyün a türpe álmába. Mondja neki, hogy Nem csurgatunk, nem csurgatunk! Háháháháháháháhá..
*Nevet fel megint Chadur, mert ő már tudja a történet végét és bizony valóban ízes egy történetről van szó.*
-Aszongya a türpe néki! Há Tilduran néköd tinyleg igazad van! Mostan nem csurgatunk! Haha... Mostan kummantunk!!!!HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁÁÁ
*Röhög nagyot az óriás és mikor leér, ahol már nincs több lépcsőfok, szembe fordul a többiekkel akik esetleg még a lépcsőn vannak és kezével is mutatja. Fenekéhez nyúl és lefelé mutogat.*
-Értiök... kummantunk!!! HÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁvííjjj..
*Fordul vissza, hogy elindulhasson az első kabin felé. Ha csak nem orozza el előle senki, ő bizony belép és letelepedik az ágyra. *
-Há má régön röhügtem ilyen jóut!
*Mondja már csak magának, miközben könnyét törölgeti. Batyuját az ágyra teszi, a két mankót pedig csak ledönti az ágy mellé. Körbenéz, alig fér el, így az ágyon ülve kellemes, de állva nehezen fért be. Nem is nagyon szándékozik felállni. Jó most neki így ülve. Fejét a kabin ajtaja felé fordítja és mosolyogva szótlanul figyeli a kabin előtt elhaladókat.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.17 21:09:06, a következő indokkal:
Kérésre
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 15:21:55
Üzenet elküldve: 2013-12-17 15:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// Zombikalipszis //
//2. csoport//
*Echnal figyel, s ahogy arra előbb-utóbb rádöbben, Railor kapitány ugyan elég nagyra nőtt, de a naivitása messze túlszárnyalja őt. Meglehet, hogy a saját hajóján ő olyan, mint egy kiskirály, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a történelem folyamán gyakran lázadtak fel a királyok ellen. Ha minden kötél szakad, s ott állnak, szemben a halállal, bárkit elévetnek, csakhogy a maguk irháját mentsék. Ez senki esetében nincs máshogy, de a zsoldosokra fokozottan igaz.
Mindazonáltal a kapitány intésére ő csak bólint egyet, tudatván, hogy megértette amit az orknak is a szemére hányott.
Arcára kiül a mosoly, mikor Railor "kiszagolja" egy másik jelentkező mágikus képességeit. Részint mert ez ilyen formában igencsak kétséges mód a megállípátsra, másrészt mert az ő esetében az orra cimpája sem rezdült.
A fiúcskától eltekintve mindenki felbocsátást nyer a hajóra, bár Echnal nem is számított másra. Valójában azt nem tudja, hogy ebből az egész dologból mi haszna származik a kapitánynak. Hiszen amint elmondta majdnem ezer - kérdés, hogy az mennyi, mert nagy távlatokban a száz arany is majdnem ezer - arany jut a jelentkezőkre fejenként, márpedig az egy ekkora létszámú csapatnál nem kis összeg, és akkor a hajó költségeit még nem is számolta. Amennyire kiveszi, ez egy megbízatás, amire vagy őt választották, vagy ő csapott le a leghamarabb. De az is lehet, hogy a saját szakállára teszi az egészet. Majd kiderül.
A beszéd közben megüti pár dolog a fülét, de inkább nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. Nem tudja, hogy milyen vírusról van szó, de ő maga évek óta még csak lázas sem volt, így nem igazán retteg a dologtól.
Az egyik ork igen mókásan - mármint az ő barbár felfogásához mérten - próbálja menteni magát, bár az megnehezíti a dolgot, hogy közben ork szavakat használ - nem lepődne meg, ha a "zombi" szó valamilyen trágár kijelentés lenne. Bár jobban belegolndolva az ork nyelv többnyire csak trágár szavakból áll.*
- Kapitány uram *szól oda, miután az ork feltűntette magát az ellenség nagy ismerőjeként* meg ne sértődjön, de én addig fel nem szállok a hajójára, míg írásban nem vagyok biztosítva, s míg kezet nem rázunk a dologra.
*A "szerződés" kötelező dolog ebben az Artheniorban, nem úgy, mint a füves pusztán, hol a zsoldos seregeket bérlő hadúr jól tudhatta, ha emberei nem kapják meg a pénzüket, úgy búcsúzhat a fejétől. A kézfogás pedig lehet, hogy régimódi dolog, de Echnal nem is igyekszik modernizálódni. Meg aztán ha Railor tartja magát valamire, úgy kezet fog, s a szavától soha el nem tér. Egy igazi férfi ugyanis ilyen. A másik indok pedig még egyszerűbb: egy iránytű már ott pihen Echnal zsebében, s csak arra vár, hogy a kapitányt megjegyezze. Hiába nagy ember ez a valaki, Echnal nem akar úgy járni, hogy elvégzi a munkát, és aztán sorsára hagyják a szigeten.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 15:27:44
A varázsló egy Tévedhetetlen iránytű nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslat komponenseként felhasznált iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni.
//2. csoport//
*Echnal figyel, s ahogy arra előbb-utóbb rádöbben, Railor kapitány ugyan elég nagyra nőtt, de a naivitása messze túlszárnyalja őt. Meglehet, hogy a saját hajóján ő olyan, mint egy kiskirály, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a történelem folyamán gyakran lázadtak fel a királyok ellen. Ha minden kötél szakad, s ott állnak, szemben a halállal, bárkit elévetnek, csakhogy a maguk irháját mentsék. Ez senki esetében nincs máshogy, de a zsoldosokra fokozottan igaz.
Mindazonáltal a kapitány intésére ő csak bólint egyet, tudatván, hogy megértette amit az orknak is a szemére hányott.
Arcára kiül a mosoly, mikor Railor "kiszagolja" egy másik jelentkező mágikus képességeit. Részint mert ez ilyen formában igencsak kétséges mód a megállípátsra, másrészt mert az ő esetében az orra cimpája sem rezdült.
A fiúcskától eltekintve mindenki felbocsátást nyer a hajóra, bár Echnal nem is számított másra. Valójában azt nem tudja, hogy ebből az egész dologból mi haszna származik a kapitánynak. Hiszen amint elmondta majdnem ezer - kérdés, hogy az mennyi, mert nagy távlatokban a száz arany is majdnem ezer - arany jut a jelentkezőkre fejenként, márpedig az egy ekkora létszámú csapatnál nem kis összeg, és akkor a hajó költségeit még nem is számolta. Amennyire kiveszi, ez egy megbízatás, amire vagy őt választották, vagy ő csapott le a leghamarabb. De az is lehet, hogy a saját szakállára teszi az egészet. Majd kiderül.
A beszéd közben megüti pár dolog a fülét, de inkább nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. Nem tudja, hogy milyen vírusról van szó, de ő maga évek óta még csak lázas sem volt, így nem igazán retteg a dologtól.
Az egyik ork igen mókásan - mármint az ő barbár felfogásához mérten - próbálja menteni magát, bár az megnehezíti a dolgot, hogy közben ork szavakat használ - nem lepődne meg, ha a "zombi" szó valamilyen trágár kijelentés lenne. Bár jobban belegolndolva az ork nyelv többnyire csak trágár szavakból áll.*
- Kapitány uram *szól oda, miután az ork feltűntette magát az ellenség nagy ismerőjeként* meg ne sértődjön, de én addig fel nem szállok a hajójára, míg írásban nem vagyok biztosítva, s míg kezet nem rázunk a dologra.
*A "szerződés" kötelező dolog ebben az Artheniorban, nem úgy, mint a füves pusztán, hol a zsoldos seregeket bérlő hadúr jól tudhatta, ha emberei nem kapják meg a pénzüket, úgy búcsúzhat a fejétől. A kézfogás pedig lehet, hogy régimódi dolog, de Echnal nem is igyekszik modernizálódni. Meg aztán ha Railor tartja magát valamire, úgy kezet fog, s a szavától soha el nem tér. Egy igazi férfi ugyanis ilyen. A másik indok pedig még egyszerűbb: egy iránytű már ott pihen Echnal zsebében, s csak arra vár, hogy a kapitányt megjegyezze. Hiába nagy ember ez a valaki, Echnal nem akar úgy járni, hogy elvégzi a munkát, és aztán sorsára hagyják a szigeten.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 15:27:44
A varázsló egy Tévedhetetlen iránytű nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslat komponenseként felhasznált iránytű az általa elsőnek megérintett személy irányát fogja mutatni.
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 14:02:14
Üzenet elküldve: 2013-12-17 14:02:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
*Wram nem túlzottan örül a rászegezödö pillantásoknak, de el kellett fogadnia a kapitány igazát. Azért van még mindig életben, mert képes alkalmazkodni. Most is ezt kell tennie. Lesz épp elég gondjuk.*
-Rendben van, kapitány. Nem kívánok vacsora lenni! De egy valamit megígérhetek!-
*fordul előszőr a kapitányhoz, majd a kopasz zsoldosra néz, és vigyorogva viszonozza bólintását, hozzá intézve szavait.*
-Mire végzünk, nem lesz olyan sima az a tar fejed!-
*Mutat a zsoldosra, majd, hogy nehogy félreértsék folytatja:*
-Mert sapkát készítek neked azokból a zombiknak a levágott skalpjaikból, amiket együtt vágunk le!-
*Kicsit kivár, hátha kap valami reakciót, aztán még megjegyzi:*
-Nem vagyok nagy ismerője ezeknek a dögöknek, de ha jól tudom a tűz remek fegyver ellenük, így remélem akad pár hordó olaj a raktérben kapítány!-
*mondja, és mintha csak a gondolatait akarná kifejezni, szemeiben rőt lángok csapnak fel.*
//2.csoport//
*Wram nem túlzottan örül a rászegezödö pillantásoknak, de el kellett fogadnia a kapitány igazát. Azért van még mindig életben, mert képes alkalmazkodni. Most is ezt kell tennie. Lesz épp elég gondjuk.*
-Rendben van, kapitány. Nem kívánok vacsora lenni! De egy valamit megígérhetek!-
*fordul előszőr a kapitányhoz, majd a kopasz zsoldosra néz, és vigyorogva viszonozza bólintását, hozzá intézve szavait.*
-Mire végzünk, nem lesz olyan sima az a tar fejed!-
*Mutat a zsoldosra, majd, hogy nehogy félreértsék folytatja:*
-Mert sapkát készítek neked azokból a zombiknak a levágott skalpjaikból, amiket együtt vágunk le!-
*Kicsit kivár, hátha kap valami reakciót, aztán még megjegyzi:*
-Nem vagyok nagy ismerője ezeknek a dögöknek, de ha jól tudom a tűz remek fegyver ellenük, így remélem akad pár hordó olaj a raktérben kapítány!-
*mondja, és mintha csak a gondolatait akarná kifejezni, szemeiben rőt lángok csapnak fel.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 13:13:43
Üzenet elküldve: 2013-12-17 13:13:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Korai még az idő és Urfangnak nincs is kedve visszavonulni a harmadosztályú kabinjába. Az utazóládáját valahogy bevonszolja oda, ha segítséget kap azt szívesen fogadja, majd belebújik a túraruhájába, mert a fedélzeten eléggé megcsapta a tengeri szél, de szerencsére van nála dupla kesztyű, túrabakancs és túrazokni is, és talál még egy üveg óbort is a ládában, amit kihűlés ellen csomagolt be, valamint odakeveredett valahogy egy összecsukható napozószék is.
Bár a nap nemigazán süt, azért ő felállítja a fedélzeten a széket, hogy sziesztázzon egy kicsit. Tölt magának egy kis óbort és az uralkodó széljárást tanulmányozza.* "Egy repülő ballonnal itt sokkal hamarabb át lehetne kelni, mint ezzel a rozoga bárkával. De ha lenne elég nagy ballon, akár egy repülő hajóval is átszelhetnénk az utat. Igaz, itt viharos szelek is előfordulhatnak, ami elég veszélyes lehet. És errefelé a fizetőképes kereslet sem lehet akkora, mint Artheniorban."
// 1. csoport //
*Korai még az idő és Urfangnak nincs is kedve visszavonulni a harmadosztályú kabinjába. Az utazóládáját valahogy bevonszolja oda, ha segítséget kap azt szívesen fogadja, majd belebújik a túraruhájába, mert a fedélzeten eléggé megcsapta a tengeri szél, de szerencsére van nála dupla kesztyű, túrabakancs és túrazokni is, és talál még egy üveg óbort is a ládában, amit kihűlés ellen csomagolt be, valamint odakeveredett valahogy egy összecsukható napozószék is.
Bár a nap nemigazán süt, azért ő felállítja a fedélzeten a széket, hogy sziesztázzon egy kicsit. Tölt magának egy kis óbort és az uralkodó széljárást tanulmányozza.* "Egy repülő ballonnal itt sokkal hamarabb át lehetne kelni, mint ezzel a rozoga bárkával. De ha lenne elég nagy ballon, akár egy repülő hajóval is átszelhetnénk az utat. Igaz, itt viharos szelek is előfordulhatnak, ami elég veszélyes lehet. És errefelé a fizetőképes kereslet sem lehet akkora, mint Artheniorban."
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 10:04:31
Üzenet elküldve: 2013-12-17 10:04:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Miközben a térképet fürkészi az idős házaspár, az öreg férfi olykor egy lencséhez hasonló tárgyat húz elő zsebéből, mellyel megpróbálja jobban kivenni a helyeket a papíron, ám a harmadik próbálkozásnál végleg feladja, és puffogva karba teszi kezeit, s bár figyeli tovább a térképet, sok mindent nem lát belőle. Ekkor lép oda hozzájuk az első bátor jelentkező egy bájos, szőke hajú hölgy képében, akinek rögtön oda is szól a hajó kapitánya.*
- Á, már azt hittem, hogy hárman ejtjük meg a túrát! Nagyon örvendek hölgyem, s igen, jó helyen jár! Mondja csak, mennyi idős Kegyed, ha szabad tudni?
*Érinti meg kedvesen Iana vállát, mikor is a hölgy mögött feltűnik egy óriás - mankókkal! A kapitány arcán azonnal hatalmas vigyor jelenik meg, amint közelít feléjük Chadur, s csípőre tett kezekkel, nagy hanggal köszönti.*
- Szervusz, bátyám! *pillant le lábára* Hát téged meg mi lelt? Biztos, hogy jó helyre jöttél? *kacag fel, hiszen nem éppen e túrára való egy sérült tag, ám kedvesen elmosolyodik* Barátom, azt hiszem, hogy a kitartásodnak meglesz a jutalma! Egy törzsnél fog kikötni a hajónk, ahol számos gyógyító van, így majd segítünk a bajodon! Aggodalomra pedig nincs ok, mindenkire vigyázok!
*Azzal megveregeti Chadur vállát, miután kacag egyet a beszédén és a viccelődésén. Az öreg házaspárnak elsőre nem tetszik a stílusa, de az öreg férfi látva, hogy felesége kissé megsértődött, sunyi vigyorral egy "Szép volt!" mondatocskát tátog az óriás felé úgy, hogy felesége ne lássa. Ekkor a kapitány megpillant kicsit távolabb egy tündér férfit, aki mintha valamin nagyon gondolkozna, ezért hát hevesen integetni is kezd felé.*
- Jer' ide barátom, csak bátran! *int Kbegemoko felé* Örvendek a találkozásnak! Öröm számomra tündérrel találkozni, hiszen manapság titeket vagy a nyüzsgő városban, vagy az erdő legmélyén találni csak! Én meg életem nagy részét a vízen töltöm!
*Kacag fel, majd kezét nyújtja a tündérnek, s a térkép felé biccent, majd kicsit odébb áll a társaságtól, hogy jól látható legyen az újaknak. Hamarosan egy újabb tag csatlakozik hozzájuk, akit a kapitány szintén örömmel fogad.*
- Légy üdvözölve, Nibat Uvekin! Igen, én volnék a kapitány, s ahogy látom, igen felkészült vagy! Hűvös lesz ám a szigeten, így örülök, hogy megfogadtad a tanácsom! *mosolyog rá lelkesen, majd kezét nyújtja* Barátom, aggodalomra pedig semmi ok, csupán pár órácskát kell a bárkán töltenünk, ám ha rosszul érzed magad, szólj bátran, s adok egy gyógyitalt!
*Mondja biztatóan, majd megveregeti az újonc vállát, s újra a népet kezdi figyelni. Alig telik el röpke három perc, hamarosan két taggal bővül is a társaság, egy kis fiúcska és egy hölgy képében!*
- Szervusz, bajnok! *térdel le Nyph mellé, majd öklét nyújtja neki, hiszen úgy tudja, hogy a fiatalok körében az "ökölösszeütés" nagy divat* Már kezdtem megijedni, hogy csak vén rókák lesznek a hajón! *kacag fel, hiszen Iana nem tűnt "igazi" kislánynak* Fiú, remélem, hogy bírod az iramot! Bár ha nem, akkor majd Chadur barátunk a nyakába kap! *mosolyodik el, majd Tyria felé pillant* Á, egy újabb hölgy, micsoda öröm! Bár úgy látom, hogy az öröm csak haloványan pislákol orcádon, ám biztosíthatlak, hogy a kaland után széles mosollyal fogsz ide visszatérni!
*Mondja biztatóan, akkora jó kedvvel, hogy ettől az örömtől még a legbúsabb ember szíve is meglágyulna. Ekkor pillant meg egy kis szerzetet maga mellett, aki mellett egy inas nagy hévvel cipeli a poggyászokat.*
- Öröm látni, hogy e túra a gnómok számára is megnyerő volt! *térdel le Urfang elé* Remélem, hogy azért túl sok hasznos holmit nem rejt ez a nagy poggyász, ugyanis nehéz lesz ekkora holmival túrázni! Ám egyet se félj, ha mind fontos számodra, akkor amit nehezen bírsz már el, azt majd szétosztjuk magunk közt, s segítünk neked!
*Mondja biztatóan, miközben megveregeti a gnóm vállát, s biccent a térkép felé, hogy ő is vessen rá egy pillantást nyugodtan. Az utolsó tíz percben már csupán csak két tag érkezik. Az egyik egy csuklyás, eléggé titokzatos alak, akire a kapitány először kissé erőltetetten mosolyog, ám egy nagy sóhaj után felé nyújtja kezét.*
- Belőled kinézném, hogy leginkább a Havastalp miatt tartasz velünk! Ám ne félj, izgalmakban bőven lesz részed! *lebegteti meg ujját a levegőben Endon felé* Mondd csak, kit tisztelhetünk a csuklya takarásában? *ekkor az utolsó tag felé pillant* Micsoda öröm, hogy ily' sok fiatal tart ma velünk! Igen széles a skála, úgy vélem! *pillant végig Lirtilsasdától kezdve egészen az idős párig* Légy üdvözölve, leány, remélem, hogy jól fogod érezni magad! *ekkor pillant fel az égre*
- Nos, hölgyek, urak, úgy vélem, hogy aki részt szeretett volna venni kis túránkban, az már ideért bőven, így szeretnék megkérni mindenkit, hogy fáradjon fel a hajóra! *ekkor odalép az óriás mellé, majd segítőkészen felé nyújtja karját* Barátom, ha szükséged van segítségre, szólj bátran! Nem lenne szerencsés, ha beakadna a mankód a deszkák közé, még a végén a vízben landolnál tényleg! *kacag fel tréfásan* Kedves Nibat, kérlek állj az óriásunk másik oldalára támaszként, míg felérünk a hajóra! A fiatalok pedig vigyázzanak felfelé, ne tessék egymást lökdösni! *mikor mindenki felért, pár inas visszahúzza a "hidat" a stégről, majd a kapitány a térképpel kezében a társaság közepére áll* Ezennel köszöntök mindenkit a Magányos Nimfa fedélzetén, én Intoirth kapitány volnék, de mindenki szólítson nyugodtan Intnek! Ha jól tudom, mindenki áttanulmányozta már a papírost, viszont most egy kis tájékoztató következik! Az Abgeluaah törzsnél fogunk kikötni először. Róluk annyit kell tudni, hogy sokkal visszamaradottabbak, mint a városlakók, s szokásaik is nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Számos gyógyító található közöttük, emellett igazán kedvelik a kedves látogatókat, s a tapasztalatim szerint minimum egy nagy pohár forró teával megfognak kínálni, így tőlük kezdjük a túrát egy kis pihenés után a hegyen felfelé! *ekkor hátrafordul a hajón levő ajtó felé* Ha itt bementek, s lementek egy kis lépcsőn, akkor találni fogtok pár kabint. Egy ágyon kívül lényegében semmi sincs bent, s a hely is olyan szűk, hogy csupán belépni lehet - ezért is akad több kabin, mindenki válasszon magának egyet bátran, elvégre sokat leszünk hidegben, s a nyílt vizeken eleve fagyos most az idő! Ha bármi kérdésetek van, tegyétek fel bátran! *ekkor kicsit megremeg a hajó, majd szép lassan megindul, s ha senki nem szól már hozzá, akkor ő is elvonul egy kis időre a kabinjába*
// 2. csoport //
*A kis társaság nagyban a térképbe van bújva, mintha csak taktikát ötölnének ki - pontosabban a meglevőt beszélnék át -, mikor megjelenik előttük egy szőke férfi, akire rögtön rá is szegeződnek a tekintetek, majd Railor kapitány oda is lép hozzá, s végigvizsgálja tetőtől talpig.*
- Én volnék az. *szól felé mély hangján* Egyértelműen olyanokat nem fogunk magunkkal vinni, akik nem bizonyulnak jónak ahhoz, hogy egy ekkora feladattal megbirkózzanak.. *összeszűkíti a szemét* Viszont Asvil Emeris, úgy vélem, hogy hasznodat tudjuk venni, így üdvözöllek a csapatban!
*Azzal kicsit szétnyílik a másik négy, hogy a félvér is odaférjen a térképhez. Ekkor érkezik egy újabb tag, mégpedig egy ork - azaz Wram. A vezér rögtön őt kezdi el vizslatni, s nem is kérdés, hogy a zöldbőrűnek itt a helye: alkata meg van hozzá, fegyverei rendben, azonban egy probléma mégis akad, melynek hangot is ad Railor, miután erősen - nem támadó jelleggel -, megszorítja az ork vállát.*
- Az ilyen elszólásokat mellőzd, ennek a felfogásnak nincs helye köztünk, így ajánlom neked, hogy kezdj el ráhangolódni a csapatjátékra. Hidd el, ha így folytatod, te leszel az első, akit odalökünk azoknak a kutyáknak. Itt a legfontosabb az, hogy összedolgozzunk, s hogy egy fegyverként harcoljunk ellenük. Rájuk úgy kell tekintened *mutat a három zsoldos felé*, mint olyan emberekre, akikben feltétel nélkül megbízhatsz.
*Ekkor a kopasz tekintete kissé komor lesz, de tény, hogy ezzel ő is teljesen egyetért, majd miután egy amolyan köszöntő biccentést intéz Wram felé, s a kapitány is elereszti a vállát, a kör szélesedik, hogy az újabb tag is odaférjen. Ekkor a vezér már nem lép oda a többiekhez, hanem komor ábrázatával vizslatni kezdi a tömeget. Nem is kell sokáig keresgélnie, hiszen pillanatokon belül ott terem egy ember, akinek jelenléte szintén nem kérdéses, pontosan ilyenekre van szüksége a csapatnak.*
- Így van, jó helyen jársz. Elnézve téged remek helyed lesz a csapatban, s ha esetleg hallottad, amit imént mondtam e zöldbőrűnek, remélem, hogy te is hasonlóan vélekedsz.
*Biccent felé biztatóan, nem is vetve fel magában a kérdést, hogy vajon Echnal máshogy vélekedik. Railor szemében képzett harcosnak tűnik, aki minden bizonnyal tudja, hogy a csapatmunka egy éles helyzetben mindennél többet ér. Ekkor viszont meghall nem messze egy éljenző üdvözlést, mire a hang irányába kapja tekintetét. Először felvont szemöldökkel keresi a kiáltás gazdáját, aztán jön rá, hogy kicsit lejjebb kell néznie, hiszen a gnóm alig ér fel derekáig.*
- Hmm.. *bár eléggé komornak tűnik Railor, ugyanakkor az imént említett dolgot ő is komolyan gondolja, így megadva a tiszteletet a kisembernek, féltérdre ereszkedik, hogy könnyebben kommunikálhasson vele* Úgy vélem, azzal te is tisztában vagy, hogy egy csapat hulla közt nem sok esélyed lenne a fizikai erőnléteddel. *ekkor beleszagol a levegőbe* Csak nem mágia? Nem gondoltam volna, hogy mágusok is rászánják magukat e harcra! *bár a kapitány nem éppen tűnik mágusnak, azonban elég sok titok lappang itt, amiről a többiek nem tudnak* Úgy vélem, egy igazi csapatmunkában fontos a változatosság is, így üdvözöllek a csapatban, kisember!
*Bólint felé határozottan, majd feláll, s így visszakerül a magasabb szintre. Ekkor pillant meg egy újabb félvért, mégpedig egy hölgy képében. A kapitány nincs ellene egyáltalán a női harcosoknak, sőt, az ő ügyességük nagyon sok esetben felülmúlja a férfiakét, bár mégis kissé kételkedve pillant le Allynra.*
- Kisasszony, biztos jó helyre jöttél? Nem lesz mókás "kirándulás", s nagy valószínűséggel többen otthagyják a fogukat. Ha ezt vállalod, s kész vagy egyként működni velünk, akkor szívesen látlak.
*Ugyan még mindig kételkedik a férfi, de valami szikrát lát a hölgyeményben, ami miatt nem akarja elutasítani. Ebben a pillanatban lép oda hozzájuk egy éjelf, akin végignézve ismét határozottan bólint Railor.*
- Fajotok erénye, hogy csendben el tudtok osonni bármi mellett, emellett úgy vélem, jó harcosok is lapulnak köztetek. *mondja Enronrian felé* Így hát légy üdvözölve köztünk, remélem e tulajdonságot te is birtoklod!
*Bólint határozottan, miután jól szemügyre veszi a csatabárdot, majd a térkép felé biccent, jelezve, hogy csatlakozzon a többiekhez. Röpke három percen belül viszont már egy újabb ork lépked feléjük, aki láthatóan nagyon lényegretörő.*
- Egy újabb zöldbőrű? *megvakarja állát, miközben végignéz Zopalon* Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó csapat kovácsolódik itt össze. Azt hittem, hogy csupán kalandra éhes mitugrászok jönnek majd, ám elnézve téged is, köztünk van a helyed.
*A bérről érezhetően direkt nem akar még beszélni, azt majd akkorra hagyja, mikor már az utolsó tag is megérkezett indulás előtt. Váratlanul viszont egy újabb "tag" akar bebocsátást nyerni a csapatba, így Railor felvont szemöldökkel hajol le, s egy kézzel könnyedén emeli fel Lonert, aki könnyedén emelkedik fel a földről.*
- Értékelem a bátorságod, kisember, ám az a sziget nem gyermekeknek való. Az ember biztosra ugyan nem mehet, ám megpróbáljuk elkerülni a bajt, márpedig ha te velünk tartanál, ez a veszted okozná előbb, vagy utóbb - bár inkább előbb. Így azt javaslom, térj vissza a családodhoz, s adj hálát a Sorsnak, hogy még gyermek lehetsz, s nem kell effajta teremtményekkel foglalkoznod.
*Azzal lerakja az éjelf gyermeket, s ellentmondást nem tűrően pillant újra a népre - viszont azt észreveheti Loner, hogy az öreg kapitány a térkép mögül párszor felé kacsint egy mosollyal, nem feltűnően. Úgy tűnik viszont, hogy a kaland nem csupán az orkok figyelmét, de az éjelfekét is felkeltette, hiszen pillanatokon belül egy éjbőrű hölgy lép oda hozzájuk.*
- Meglepetés, meglepetés hátán! *pillant végig Arimán* Nem számítottam rá, hogy egynél több hölgy is velünk tart, ám elnézve téged, van egy olyan érzésem, hogy több lapul a felszín alatt..
*Mondja sejtelmesen, mintha csak arra próbálna célozni, hogy egy orgyilkosnak kinéző egyén minden bizonnyal rejteget pár trükköt a tarsolyában. Végül az utolsó pillanatban toppan be vélhetően az utolsó tag, szintén egy hölgy képében. Railor őt már annyira nem méri végig, hiszen testalkatából és páncéljából könnyen leszűri a következtetést, hogy nem éppen úri, kényes hölgyeménnyel van dolguk.*
- Üdvözöllek, Nanaia! *ekkor mintha valami lilás foltot pillantana meg nyakán, mely láttán ráncolni kezdi szemöldökét, s közelebb hajol* Feltételezem még nem jártál azon a szigeten..
*Erre a megjegyzésre igazán nem is vár választ, csupán Railor arra próbált utalni, hogy azt a foltot célszerű lenne jobban elrejteni, hiszen ha valakit megharapnak, akkor annak nincs kegyelem, még ember voltában a másvilágra lesz küldve - márpedig e folt könnyedén lehet ennek a jele.
Az utolsó percben a kapitány felpillant az égre, majd határozott - szinte rengető - léptekkel a kialakult társasághoz lép, s köhint egy hangosat, jelezve, hogy mindenki figyeljen rá.*
- Örömmel látom, hogy ilyen változatos társaság jött össze, s remélem, hogy mindenki megfelelőlen tudja majd kamatoztatni azt a tudását, melyet elhozott közénk. Pár szabályt viszont most lefektetnék, ami minden egyes személyre vonatkozik. Az első az, hogy nincs hősködés - ha hősködsz, meghalsz. Itt nem holmi kezdő banditákról van szó. Ezeknek nincsenek érzéseik, nem számít nekik, hogy az utolsó pillanatodban sírva könyörögsz az életedért - csak mennek, hogy öljenek. Ha elszakadsz a csapattól, próbálj biztonságos helyre menekülni. Senki se higgye azt, hogy a Sors mellette áll - azon a szigeten nincs Sors, se isten, aki megvédene minket. Bátornak kell lenni, ugyanakkor megfontoltnak, így aki hősködni próbál, azt én vetem a holtak közé, hiszen ezzel a viselkedéssel a csapatot veszélyezteti. A következő fontos szabály, hogy Mi most itt egyek vagyunk. Barátként kell egymásra tekintünk *ismétli el, hiszen azóta érkeztek már újak*, s aki nem így tesz, szintén a hullák karmai közt fogja végezni. Ha egyszer is meglátom, hogy valakinek nem ezekre a férgekre fáj a foga, hanem esetleg egy másik társát akarja bajba sodorni, az onnantól kezdve tekintheti saját magát is halottnak. *ekkor hátrakulcsolja kezeit* Remélem, hogy érthető voltam. Ha ezekhez tartjátok magatokat, akkor szerintem nem lesz túl nehéz dolgunk. *előhúz egy papírt a zsebéből* A szolgáltatásért cserébe pedig nagyjából ezer arany ütheti a markunkat, fejenként. Úgy vélem, nem egy olyan van közöttetek, aki ennél kevesebbért is kockáztatta az életét, ám jelen esetben nem csupán a pénz a tét - ha a vírus kikerül a szigetről valahogy, akkor a mi kis földrészünket nagyon hamar ellepheti a fertő, s akkor biz' nem lesz olyan sereg, mely ezeket megállíthatná. Így fogalmazzunk úgy, hogy a világ sorsa rajtunk múlik.. Végezetül pedig kívánok nektek sok sikert, és szép halált!
*Azzal megindul Railor fel a hajóra, majd követni kezdi őt a három zsoldos is, hiszen ha mindenki felszállt, akkor indulhatnak is. Ám mikor az idős kapitány - aki utoljára lép fel a bárkára - lepillant Loner felé, majd úgy, hogy csak egyedül ő láthassa, az egyik hordó felé bök, mely a fogadó mellett van, s melynek társait pár inas már kezdi is felpakolni a hajóra. Ez amolyan hívószó is lehet, hogy ha az éjelf tényleg olyan bátor, aminek mutatja magát, akkor az öreg szerint még hasznukat is vehetik, s ha olyan elszánt, hogy egy hordóba rejtőzve belopózna a hajóra, akkor e felől nem is lenne kétség.
A fedélzetet a társaság lényegében úgy használja, ahogy akarja: egy ajtón túl van pár lentebbi helyiség, ahol leülhetnek a hordókon, vagy elterülhetnek pár zsákon. Pár percen belül pedig a vízi jármű enyhe morgással neki is indul a veszedelmes szigetnek..*
// 1. csoport //
*Miközben a térképet fürkészi az idős házaspár, az öreg férfi olykor egy lencséhez hasonló tárgyat húz elő zsebéből, mellyel megpróbálja jobban kivenni a helyeket a papíron, ám a harmadik próbálkozásnál végleg feladja, és puffogva karba teszi kezeit, s bár figyeli tovább a térképet, sok mindent nem lát belőle. Ekkor lép oda hozzájuk az első bátor jelentkező egy bájos, szőke hajú hölgy képében, akinek rögtön oda is szól a hajó kapitánya.*
- Á, már azt hittem, hogy hárman ejtjük meg a túrát! Nagyon örvendek hölgyem, s igen, jó helyen jár! Mondja csak, mennyi idős Kegyed, ha szabad tudni?
*Érinti meg kedvesen Iana vállát, mikor is a hölgy mögött feltűnik egy óriás - mankókkal! A kapitány arcán azonnal hatalmas vigyor jelenik meg, amint közelít feléjük Chadur, s csípőre tett kezekkel, nagy hanggal köszönti.*
- Szervusz, bátyám! *pillant le lábára* Hát téged meg mi lelt? Biztos, hogy jó helyre jöttél? *kacag fel, hiszen nem éppen e túrára való egy sérült tag, ám kedvesen elmosolyodik* Barátom, azt hiszem, hogy a kitartásodnak meglesz a jutalma! Egy törzsnél fog kikötni a hajónk, ahol számos gyógyító van, így majd segítünk a bajodon! Aggodalomra pedig nincs ok, mindenkire vigyázok!
*Azzal megveregeti Chadur vállát, miután kacag egyet a beszédén és a viccelődésén. Az öreg házaspárnak elsőre nem tetszik a stílusa, de az öreg férfi látva, hogy felesége kissé megsértődött, sunyi vigyorral egy "Szép volt!" mondatocskát tátog az óriás felé úgy, hogy felesége ne lássa. Ekkor a kapitány megpillant kicsit távolabb egy tündér férfit, aki mintha valamin nagyon gondolkozna, ezért hát hevesen integetni is kezd felé.*
- Jer' ide barátom, csak bátran! *int Kbegemoko felé* Örvendek a találkozásnak! Öröm számomra tündérrel találkozni, hiszen manapság titeket vagy a nyüzsgő városban, vagy az erdő legmélyén találni csak! Én meg életem nagy részét a vízen töltöm!
*Kacag fel, majd kezét nyújtja a tündérnek, s a térkép felé biccent, majd kicsit odébb áll a társaságtól, hogy jól látható legyen az újaknak. Hamarosan egy újabb tag csatlakozik hozzájuk, akit a kapitány szintén örömmel fogad.*
- Légy üdvözölve, Nibat Uvekin! Igen, én volnék a kapitány, s ahogy látom, igen felkészült vagy! Hűvös lesz ám a szigeten, így örülök, hogy megfogadtad a tanácsom! *mosolyog rá lelkesen, majd kezét nyújtja* Barátom, aggodalomra pedig semmi ok, csupán pár órácskát kell a bárkán töltenünk, ám ha rosszul érzed magad, szólj bátran, s adok egy gyógyitalt!
*Mondja biztatóan, majd megveregeti az újonc vállát, s újra a népet kezdi figyelni. Alig telik el röpke három perc, hamarosan két taggal bővül is a társaság, egy kis fiúcska és egy hölgy képében!*
- Szervusz, bajnok! *térdel le Nyph mellé, majd öklét nyújtja neki, hiszen úgy tudja, hogy a fiatalok körében az "ökölösszeütés" nagy divat* Már kezdtem megijedni, hogy csak vén rókák lesznek a hajón! *kacag fel, hiszen Iana nem tűnt "igazi" kislánynak* Fiú, remélem, hogy bírod az iramot! Bár ha nem, akkor majd Chadur barátunk a nyakába kap! *mosolyodik el, majd Tyria felé pillant* Á, egy újabb hölgy, micsoda öröm! Bár úgy látom, hogy az öröm csak haloványan pislákol orcádon, ám biztosíthatlak, hogy a kaland után széles mosollyal fogsz ide visszatérni!
*Mondja biztatóan, akkora jó kedvvel, hogy ettől az örömtől még a legbúsabb ember szíve is meglágyulna. Ekkor pillant meg egy kis szerzetet maga mellett, aki mellett egy inas nagy hévvel cipeli a poggyászokat.*
- Öröm látni, hogy e túra a gnómok számára is megnyerő volt! *térdel le Urfang elé* Remélem, hogy azért túl sok hasznos holmit nem rejt ez a nagy poggyász, ugyanis nehéz lesz ekkora holmival túrázni! Ám egyet se félj, ha mind fontos számodra, akkor amit nehezen bírsz már el, azt majd szétosztjuk magunk közt, s segítünk neked!
*Mondja biztatóan, miközben megveregeti a gnóm vállát, s biccent a térkép felé, hogy ő is vessen rá egy pillantást nyugodtan. Az utolsó tíz percben már csupán csak két tag érkezik. Az egyik egy csuklyás, eléggé titokzatos alak, akire a kapitány először kissé erőltetetten mosolyog, ám egy nagy sóhaj után felé nyújtja kezét.*
- Belőled kinézném, hogy leginkább a Havastalp miatt tartasz velünk! Ám ne félj, izgalmakban bőven lesz részed! *lebegteti meg ujját a levegőben Endon felé* Mondd csak, kit tisztelhetünk a csuklya takarásában? *ekkor az utolsó tag felé pillant* Micsoda öröm, hogy ily' sok fiatal tart ma velünk! Igen széles a skála, úgy vélem! *pillant végig Lirtilsasdától kezdve egészen az idős párig* Légy üdvözölve, leány, remélem, hogy jól fogod érezni magad! *ekkor pillant fel az égre*
- Nos, hölgyek, urak, úgy vélem, hogy aki részt szeretett volna venni kis túránkban, az már ideért bőven, így szeretnék megkérni mindenkit, hogy fáradjon fel a hajóra! *ekkor odalép az óriás mellé, majd segítőkészen felé nyújtja karját* Barátom, ha szükséged van segítségre, szólj bátran! Nem lenne szerencsés, ha beakadna a mankód a deszkák közé, még a végén a vízben landolnál tényleg! *kacag fel tréfásan* Kedves Nibat, kérlek állj az óriásunk másik oldalára támaszként, míg felérünk a hajóra! A fiatalok pedig vigyázzanak felfelé, ne tessék egymást lökdösni! *mikor mindenki felért, pár inas visszahúzza a "hidat" a stégről, majd a kapitány a térképpel kezében a társaság közepére áll* Ezennel köszöntök mindenkit a Magányos Nimfa fedélzetén, én Intoirth kapitány volnék, de mindenki szólítson nyugodtan Intnek! Ha jól tudom, mindenki áttanulmányozta már a papírost, viszont most egy kis tájékoztató következik! Az Abgeluaah törzsnél fogunk kikötni először. Róluk annyit kell tudni, hogy sokkal visszamaradottabbak, mint a városlakók, s szokásaik is nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Számos gyógyító található közöttük, emellett igazán kedvelik a kedves látogatókat, s a tapasztalatim szerint minimum egy nagy pohár forró teával megfognak kínálni, így tőlük kezdjük a túrát egy kis pihenés után a hegyen felfelé! *ekkor hátrafordul a hajón levő ajtó felé* Ha itt bementek, s lementek egy kis lépcsőn, akkor találni fogtok pár kabint. Egy ágyon kívül lényegében semmi sincs bent, s a hely is olyan szűk, hogy csupán belépni lehet - ezért is akad több kabin, mindenki válasszon magának egyet bátran, elvégre sokat leszünk hidegben, s a nyílt vizeken eleve fagyos most az idő! Ha bármi kérdésetek van, tegyétek fel bátran! *ekkor kicsit megremeg a hajó, majd szép lassan megindul, s ha senki nem szól már hozzá, akkor ő is elvonul egy kis időre a kabinjába*
// 2. csoport //
*A kis társaság nagyban a térképbe van bújva, mintha csak taktikát ötölnének ki - pontosabban a meglevőt beszélnék át -, mikor megjelenik előttük egy szőke férfi, akire rögtön rá is szegeződnek a tekintetek, majd Railor kapitány oda is lép hozzá, s végigvizsgálja tetőtől talpig.*
- Én volnék az. *szól felé mély hangján* Egyértelműen olyanokat nem fogunk magunkkal vinni, akik nem bizonyulnak jónak ahhoz, hogy egy ekkora feladattal megbirkózzanak.. *összeszűkíti a szemét* Viszont Asvil Emeris, úgy vélem, hogy hasznodat tudjuk venni, így üdvözöllek a csapatban!
*Azzal kicsit szétnyílik a másik négy, hogy a félvér is odaférjen a térképhez. Ekkor érkezik egy újabb tag, mégpedig egy ork - azaz Wram. A vezér rögtön őt kezdi el vizslatni, s nem is kérdés, hogy a zöldbőrűnek itt a helye: alkata meg van hozzá, fegyverei rendben, azonban egy probléma mégis akad, melynek hangot is ad Railor, miután erősen - nem támadó jelleggel -, megszorítja az ork vállát.*
- Az ilyen elszólásokat mellőzd, ennek a felfogásnak nincs helye köztünk, így ajánlom neked, hogy kezdj el ráhangolódni a csapatjátékra. Hidd el, ha így folytatod, te leszel az első, akit odalökünk azoknak a kutyáknak. Itt a legfontosabb az, hogy összedolgozzunk, s hogy egy fegyverként harcoljunk ellenük. Rájuk úgy kell tekintened *mutat a három zsoldos felé*, mint olyan emberekre, akikben feltétel nélkül megbízhatsz.
*Ekkor a kopasz tekintete kissé komor lesz, de tény, hogy ezzel ő is teljesen egyetért, majd miután egy amolyan köszöntő biccentést intéz Wram felé, s a kapitány is elereszti a vállát, a kör szélesedik, hogy az újabb tag is odaférjen. Ekkor a vezér már nem lép oda a többiekhez, hanem komor ábrázatával vizslatni kezdi a tömeget. Nem is kell sokáig keresgélnie, hiszen pillanatokon belül ott terem egy ember, akinek jelenléte szintén nem kérdéses, pontosan ilyenekre van szüksége a csapatnak.*
- Így van, jó helyen jársz. Elnézve téged remek helyed lesz a csapatban, s ha esetleg hallottad, amit imént mondtam e zöldbőrűnek, remélem, hogy te is hasonlóan vélekedsz.
*Biccent felé biztatóan, nem is vetve fel magában a kérdést, hogy vajon Echnal máshogy vélekedik. Railor szemében képzett harcosnak tűnik, aki minden bizonnyal tudja, hogy a csapatmunka egy éles helyzetben mindennél többet ér. Ekkor viszont meghall nem messze egy éljenző üdvözlést, mire a hang irányába kapja tekintetét. Először felvont szemöldökkel keresi a kiáltás gazdáját, aztán jön rá, hogy kicsit lejjebb kell néznie, hiszen a gnóm alig ér fel derekáig.*
- Hmm.. *bár eléggé komornak tűnik Railor, ugyanakkor az imént említett dolgot ő is komolyan gondolja, így megadva a tiszteletet a kisembernek, féltérdre ereszkedik, hogy könnyebben kommunikálhasson vele* Úgy vélem, azzal te is tisztában vagy, hogy egy csapat hulla közt nem sok esélyed lenne a fizikai erőnléteddel. *ekkor beleszagol a levegőbe* Csak nem mágia? Nem gondoltam volna, hogy mágusok is rászánják magukat e harcra! *bár a kapitány nem éppen tűnik mágusnak, azonban elég sok titok lappang itt, amiről a többiek nem tudnak* Úgy vélem, egy igazi csapatmunkában fontos a változatosság is, így üdvözöllek a csapatban, kisember!
*Bólint felé határozottan, majd feláll, s így visszakerül a magasabb szintre. Ekkor pillant meg egy újabb félvért, mégpedig egy hölgy képében. A kapitány nincs ellene egyáltalán a női harcosoknak, sőt, az ő ügyességük nagyon sok esetben felülmúlja a férfiakét, bár mégis kissé kételkedve pillant le Allynra.*
- Kisasszony, biztos jó helyre jöttél? Nem lesz mókás "kirándulás", s nagy valószínűséggel többen otthagyják a fogukat. Ha ezt vállalod, s kész vagy egyként működni velünk, akkor szívesen látlak.
*Ugyan még mindig kételkedik a férfi, de valami szikrát lát a hölgyeményben, ami miatt nem akarja elutasítani. Ebben a pillanatban lép oda hozzájuk egy éjelf, akin végignézve ismét határozottan bólint Railor.*
- Fajotok erénye, hogy csendben el tudtok osonni bármi mellett, emellett úgy vélem, jó harcosok is lapulnak köztetek. *mondja Enronrian felé* Így hát légy üdvözölve köztünk, remélem e tulajdonságot te is birtoklod!
*Bólint határozottan, miután jól szemügyre veszi a csatabárdot, majd a térkép felé biccent, jelezve, hogy csatlakozzon a többiekhez. Röpke három percen belül viszont már egy újabb ork lépked feléjük, aki láthatóan nagyon lényegretörő.*
- Egy újabb zöldbőrű? *megvakarja állát, miközben végignéz Zopalon* Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó csapat kovácsolódik itt össze. Azt hittem, hogy csupán kalandra éhes mitugrászok jönnek majd, ám elnézve téged is, köztünk van a helyed.
*A bérről érezhetően direkt nem akar még beszélni, azt majd akkorra hagyja, mikor már az utolsó tag is megérkezett indulás előtt. Váratlanul viszont egy újabb "tag" akar bebocsátást nyerni a csapatba, így Railor felvont szemöldökkel hajol le, s egy kézzel könnyedén emeli fel Lonert, aki könnyedén emelkedik fel a földről.*
- Értékelem a bátorságod, kisember, ám az a sziget nem gyermekeknek való. Az ember biztosra ugyan nem mehet, ám megpróbáljuk elkerülni a bajt, márpedig ha te velünk tartanál, ez a veszted okozná előbb, vagy utóbb - bár inkább előbb. Így azt javaslom, térj vissza a családodhoz, s adj hálát a Sorsnak, hogy még gyermek lehetsz, s nem kell effajta teremtményekkel foglalkoznod.
*Azzal lerakja az éjelf gyermeket, s ellentmondást nem tűrően pillant újra a népre - viszont azt észreveheti Loner, hogy az öreg kapitány a térkép mögül párszor felé kacsint egy mosollyal, nem feltűnően. Úgy tűnik viszont, hogy a kaland nem csupán az orkok figyelmét, de az éjelfekét is felkeltette, hiszen pillanatokon belül egy éjbőrű hölgy lép oda hozzájuk.*
- Meglepetés, meglepetés hátán! *pillant végig Arimán* Nem számítottam rá, hogy egynél több hölgy is velünk tart, ám elnézve téged, van egy olyan érzésem, hogy több lapul a felszín alatt..
*Mondja sejtelmesen, mintha csak arra próbálna célozni, hogy egy orgyilkosnak kinéző egyén minden bizonnyal rejteget pár trükköt a tarsolyában. Végül az utolsó pillanatban toppan be vélhetően az utolsó tag, szintén egy hölgy képében. Railor őt már annyira nem méri végig, hiszen testalkatából és páncéljából könnyen leszűri a következtetést, hogy nem éppen úri, kényes hölgyeménnyel van dolguk.*
- Üdvözöllek, Nanaia! *ekkor mintha valami lilás foltot pillantana meg nyakán, mely láttán ráncolni kezdi szemöldökét, s közelebb hajol* Feltételezem még nem jártál azon a szigeten..
*Erre a megjegyzésre igazán nem is vár választ, csupán Railor arra próbált utalni, hogy azt a foltot célszerű lenne jobban elrejteni, hiszen ha valakit megharapnak, akkor annak nincs kegyelem, még ember voltában a másvilágra lesz küldve - márpedig e folt könnyedén lehet ennek a jele.
Az utolsó percben a kapitány felpillant az égre, majd határozott - szinte rengető - léptekkel a kialakult társasághoz lép, s köhint egy hangosat, jelezve, hogy mindenki figyeljen rá.*
- Örömmel látom, hogy ilyen változatos társaság jött össze, s remélem, hogy mindenki megfelelőlen tudja majd kamatoztatni azt a tudását, melyet elhozott közénk. Pár szabályt viszont most lefektetnék, ami minden egyes személyre vonatkozik. Az első az, hogy nincs hősködés - ha hősködsz, meghalsz. Itt nem holmi kezdő banditákról van szó. Ezeknek nincsenek érzéseik, nem számít nekik, hogy az utolsó pillanatodban sírva könyörögsz az életedért - csak mennek, hogy öljenek. Ha elszakadsz a csapattól, próbálj biztonságos helyre menekülni. Senki se higgye azt, hogy a Sors mellette áll - azon a szigeten nincs Sors, se isten, aki megvédene minket. Bátornak kell lenni, ugyanakkor megfontoltnak, így aki hősködni próbál, azt én vetem a holtak közé, hiszen ezzel a viselkedéssel a csapatot veszélyezteti. A következő fontos szabály, hogy Mi most itt egyek vagyunk. Barátként kell egymásra tekintünk *ismétli el, hiszen azóta érkeztek már újak*, s aki nem így tesz, szintén a hullák karmai közt fogja végezni. Ha egyszer is meglátom, hogy valakinek nem ezekre a férgekre fáj a foga, hanem esetleg egy másik társát akarja bajba sodorni, az onnantól kezdve tekintheti saját magát is halottnak. *ekkor hátrakulcsolja kezeit* Remélem, hogy érthető voltam. Ha ezekhez tartjátok magatokat, akkor szerintem nem lesz túl nehéz dolgunk. *előhúz egy papírt a zsebéből* A szolgáltatásért cserébe pedig nagyjából ezer arany ütheti a markunkat, fejenként. Úgy vélem, nem egy olyan van közöttetek, aki ennél kevesebbért is kockáztatta az életét, ám jelen esetben nem csupán a pénz a tét - ha a vírus kikerül a szigetről valahogy, akkor a mi kis földrészünket nagyon hamar ellepheti a fertő, s akkor biz' nem lesz olyan sereg, mely ezeket megállíthatná. Így fogalmazzunk úgy, hogy a világ sorsa rajtunk múlik.. Végezetül pedig kívánok nektek sok sikert, és szép halált!
*Azzal megindul Railor fel a hajóra, majd követni kezdi őt a három zsoldos is, hiszen ha mindenki felszállt, akkor indulhatnak is. Ám mikor az idős kapitány - aki utoljára lép fel a bárkára - lepillant Loner felé, majd úgy, hogy csak egyedül ő láthassa, az egyik hordó felé bök, mely a fogadó mellett van, s melynek társait pár inas már kezdi is felpakolni a hajóra. Ez amolyan hívószó is lehet, hogy ha az éjelf tényleg olyan bátor, aminek mutatja magát, akkor az öreg szerint még hasznukat is vehetik, s ha olyan elszánt, hogy egy hordóba rejtőzve belopózna a hajóra, akkor e felől nem is lenne kétség.
A fedélzetet a társaság lényegében úgy használja, ahogy akarja: egy ajtón túl van pár lentebbi helyiség, ahol leülhetnek a hordókon, vagy elterülhetnek pár zsákon. Pár percen belül pedig a vízi jármű enyhe morgással neki is indul a veszedelmes szigetnek..*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-17 01:04:35
Üzenet elküldve: 2013-12-17 01:04:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
// Zombikalipszis //
// 2.csoport //
*A cél közeledtével, akaratlan is megszaporázza lépteit, így nem húzza az időt felesleges bámészkodással, inkább bízvást siet a Rumos Rókalyuk felé. Talán máshoz is eljutott a hír és lehet, hogy közülük is itt lesz valaki. Bár mindannyiuk közül, csak egy személy az kinek sorsa érdekli. Nem szabadna reménykednie, sőt ha eszébe jut, inkább dühösnek kellene lennie, de ő az egyetlen ki titkát megértené.
Egészen addig viaskodik gondolataival, míg a Rókalyukhoz nem ér. Vegyes csapat gyűlt össze, van akiből nem nézné ki, hogy valódi harcos, így csak reménykedik, hogy bámészkodni csatlakoztak csak be. Nem igazán érti, hogy bonyolódhat bárki is kellemes cseverészésbe, mikor öngyilkos küldetésre csődítették össze a népet. Bizonyára többségük még nem találkozott efféle lényekkel, de még ha edzett harcosok is volnának mind, épeszű lény nem bízza így el magát, hogy mindenféle aggály nélkül áll az ismeretlen ellen elé.*
- Railor kapitány? Üdvözlöm! Nanaia Gauri!
*Kezet ráz az óriással, de ezt követően nem is akadékoskodik tovább, nem érdekli most a pénz, hiszen sokkal fontosabbról lehet most szó. Talán kideríthet valamit a kórság eredetéről, talán segítséget lelhet, netalántán szabadulást az emésztő kórtól. Szokott módján hátrébb húzódik a zsoldosok mellé, hogy szó nélkül hallgassa a kapitány szervezkedését, s ölbe font karokkal szemléli az egybegyűlteket. Orkok, sötét elfek, színes a választék, komoly pénzekben lehetne fogadni, hogy ki hull el először a kaland során. Gondolatban mindegyikhez akad némi megjegyzése, de a figyelmét a gnóm köti le leginkább. Valami tudós félének gondolja, akinek a későbbiekben hasznát veheti, ha magától mégsem találna megoldást a problémájára. Jobb lesz odafigyelni rá, kipuhatolni mégis mikre képes, s talán vigyázni is testi épségét, hisz mindig jól jöhet egy szívesség.*
// 2.csoport //
*A cél közeledtével, akaratlan is megszaporázza lépteit, így nem húzza az időt felesleges bámészkodással, inkább bízvást siet a Rumos Rókalyuk felé. Talán máshoz is eljutott a hír és lehet, hogy közülük is itt lesz valaki. Bár mindannyiuk közül, csak egy személy az kinek sorsa érdekli. Nem szabadna reménykednie, sőt ha eszébe jut, inkább dühösnek kellene lennie, de ő az egyetlen ki titkát megértené.
Egészen addig viaskodik gondolataival, míg a Rókalyukhoz nem ér. Vegyes csapat gyűlt össze, van akiből nem nézné ki, hogy valódi harcos, így csak reménykedik, hogy bámészkodni csatlakoztak csak be. Nem igazán érti, hogy bonyolódhat bárki is kellemes cseverészésbe, mikor öngyilkos küldetésre csődítették össze a népet. Bizonyára többségük még nem találkozott efféle lényekkel, de még ha edzett harcosok is volnának mind, épeszű lény nem bízza így el magát, hogy mindenféle aggály nélkül áll az ismeretlen ellen elé.*
- Railor kapitány? Üdvözlöm! Nanaia Gauri!
*Kezet ráz az óriással, de ezt követően nem is akadékoskodik tovább, nem érdekli most a pénz, hiszen sokkal fontosabbról lehet most szó. Talán kideríthet valamit a kórság eredetéről, talán segítséget lelhet, netalántán szabadulást az emésztő kórtól. Szokott módján hátrébb húzódik a zsoldosok mellé, hogy szó nélkül hallgassa a kapitány szervezkedését, s ölbe font karokkal szemléli az egybegyűlteket. Orkok, sötét elfek, színes a választék, komoly pénzekben lehetne fogadni, hogy ki hull el először a kaland során. Gondolatban mindegyikhez akad némi megjegyzése, de a figyelmét a gnóm köti le leginkább. Valami tudós félének gondolja, akinek a későbbiekben hasznát veheti, ha magától mégsem találna megoldást a problémájára. Jobb lesz odafigyelni rá, kipuhatolni mégis mikre képes, s talán vigyázni is testi épségét, hisz mindig jól jöhet egy szívesség.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-16 21:22:58
Üzenet elküldve: 2013-12-16 21:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Végre vége...
Ez a kis kitérő amit Chothal érdemben átélt pár hete bőségesen elég volt egy életre... Sellők, kalózok, elhagyott sziget, mágia és persze... víz, víz és még több víz. Mindből elege lett egy egész életre, talán főleg a vízből, főleg, most, hogy még ráadást már ott evez benne jó pár órája. Ugyanis úgy néz ki hamarabb toloncolták le a hajóról ami elméletileg arra lett volna hivatott, hogy szilárd talajra rakja az öreg idegroncs orkot.
Chothal így négy végtagjával kell evezzen s közben puffogjon, hogy elérje végre a szilárd pallókat.
S végre valahára elér egy cöveket, onnan már csak egy nyújtás a korlát, nem is időzik, felhúzza magát szépen lassan...
Csurom vizesen, megtépve, fáradtan, de meg nem törve végül Chothal felér a létrán, s durrogva ellökdösi-rugdossa az embereket és más népeket az útjából. Szerencs, hogy Chothal nem az a nyeszlett fajta, így nem igen mernek a tengeri medvék belé kötni. Itt az ideje visszatérni Artheniorba... ott ahol a víznek csak eső formájában van nyoma...
Bár lassan már inkább hó formában jelenhet meg az is. Végre valami évszak ami kedvez Chothalnak is. Az egyetlen évszak amit konkrétan szeret. A tél... a hideg, a bezárkózás és a beöltözés évszaka.
De mielőtt hazamenne, elgyalogol a szántók felé, elvégre lovát ott hagyta megőrzésre...*
Ez a kis kitérő amit Chothal érdemben átélt pár hete bőségesen elég volt egy életre... Sellők, kalózok, elhagyott sziget, mágia és persze... víz, víz és még több víz. Mindből elege lett egy egész életre, talán főleg a vízből, főleg, most, hogy még ráadást már ott evez benne jó pár órája. Ugyanis úgy néz ki hamarabb toloncolták le a hajóról ami elméletileg arra lett volna hivatott, hogy szilárd talajra rakja az öreg idegroncs orkot.
Chothal így négy végtagjával kell evezzen s közben puffogjon, hogy elérje végre a szilárd pallókat.
S végre valahára elér egy cöveket, onnan már csak egy nyújtás a korlát, nem is időzik, felhúzza magát szépen lassan...
Csurom vizesen, megtépve, fáradtan, de meg nem törve végül Chothal felér a létrán, s durrogva ellökdösi-rugdossa az embereket és más népeket az útjából. Szerencs, hogy Chothal nem az a nyeszlett fajta, így nem igen mernek a tengeri medvék belé kötni. Itt az ideje visszatérni Artheniorba... ott ahol a víznek csak eső formájában van nyoma...
Bár lassan már inkább hó formában jelenhet meg az is. Végre valami évszak ami kedvez Chothalnak is. Az egyetlen évszak amit konkrétan szeret. A tél... a hideg, a bezárkózás és a beöltözés évszaka.
De mielőtt hazamenne, elgyalogol a szántók felé, elvégre lovát ott hagyta megőrzésre...*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-16 19:33:22
Üzenet elküldve: 2013-12-16 19:33:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 2.csoport //
// Allyn és Asvil //
*Nocsak-nocsak, hát a bárd nagy tisztelője a mágiának, akkor Zrekillel szerencséje lehet... Persze ezt a gnóm nem így fogja fel, hanem sokkal inkább úgy, hogy van valaki, akinek mesélhet a mágiáról, meg a kaland során talán néhány trükköt be is mutathat neki. Mostanra már a legnehezebb varázslatokat is tudja, már ami a Napmágiát illeti. A Holdmágiából még akad néhány, amit nem sikerült elsajátítania, viszont ezúttal azt a tekercset nem hozta magával, mi több, a Napmágiás tekercset is otthagyta a toronyban, az öreg vigyáz rá. Nagyjából csak üres tekercseket hozott, meg a legszükségesebb használati tárgyakat, és persze a kedves kis fadobozát, az örökség, anélkül nem menne sehova. Eddig kettőből kétszer szükség volt valamilyen főzet kikeverésére, habár az első alkalomra nem emlékszik (igen, az öreg mágus sem vette a fáradtságot olyasmire, mint a régi emlékek, így a gnóm azóta sem emlékszik Konjára), viszont amikor az entitás elleni főzetet kellett kikeverni, átkozottul jól jött. A világért meg nem válna tőle.*
- Igazán köszönöm, ha minden igaz, lesz még bőven alkalmunk beszélgetni a mágia tudományáról. Habár a holtak között nem épp okos dolog.. *jegyzi meg elmélázva. Ki tudja, milyen ellenfelek lehetnek ezek a furcsa élőholtak.*
- Nos igen... hát szerintem még senki nem látott élőholtakat. Én főleg azért megyek, hogy tanulmányozzam őket egy kicsit, és megtaláljam ennek a furcsa átoknak a forrását. Azt nehezen hiszem, hogy innentől bárki halhatatlanná válhat csak úgy, szóval valami furcsa kell legyen azon a szigeten. Amikor legutóbb furcsa jelenségeket tapasztaltunk, egy gonosz entitás és egy átkos szekta állt a háttérben *jegyzi meg, majd amikor arra terelődik a szó, hogy hogyan is ismerkedtek meg, Thaira ragadja magához a kezdeményezést.*
- Nem hagyta, hogy kialudjam magam *jegyzi meg Zrekil, és elfojt egy nevetést, amikor visszagondol arra, hogy a fején tátongó sebbel ájultan feküdt a tisztáson, és Allyn talált rá.*
- A kis kaland egy entitás levadászása, és a város megmentése volt, aztán pedig egyszerre itt vagyok ebben a gúnyában, és azon kapom magam, hogy az itteni mágusvezető tanonca vagyok. Mozgalmas néhány hét volt... *csóválja a fejét, hiszen párszor valóban majdnem belehaltak a kis kalandba* Ó, és mellesleg *mutat Thairára* Ő egyszer elvesztette a karját, de már visszanövesztettem neki *majd kibuggyan belőle a nevetés, mert belegondol, hogy egy olyan számára, aki nem volt tanúja az eseménynek, milyen furcsának tűnhetett ez a mondat, főleg amilyen természetesen a gnóm kimondta.*
// 2.csoport //
// Allyn és Asvil //
*Nocsak-nocsak, hát a bárd nagy tisztelője a mágiának, akkor Zrekillel szerencséje lehet... Persze ezt a gnóm nem így fogja fel, hanem sokkal inkább úgy, hogy van valaki, akinek mesélhet a mágiáról, meg a kaland során talán néhány trükköt be is mutathat neki. Mostanra már a legnehezebb varázslatokat is tudja, már ami a Napmágiát illeti. A Holdmágiából még akad néhány, amit nem sikerült elsajátítania, viszont ezúttal azt a tekercset nem hozta magával, mi több, a Napmágiás tekercset is otthagyta a toronyban, az öreg vigyáz rá. Nagyjából csak üres tekercseket hozott, meg a legszükségesebb használati tárgyakat, és persze a kedves kis fadobozát, az örökség, anélkül nem menne sehova. Eddig kettőből kétszer szükség volt valamilyen főzet kikeverésére, habár az első alkalomra nem emlékszik (igen, az öreg mágus sem vette a fáradtságot olyasmire, mint a régi emlékek, így a gnóm azóta sem emlékszik Konjára), viszont amikor az entitás elleni főzetet kellett kikeverni, átkozottul jól jött. A világért meg nem válna tőle.*
- Igazán köszönöm, ha minden igaz, lesz még bőven alkalmunk beszélgetni a mágia tudományáról. Habár a holtak között nem épp okos dolog.. *jegyzi meg elmélázva. Ki tudja, milyen ellenfelek lehetnek ezek a furcsa élőholtak.*
- Nos igen... hát szerintem még senki nem látott élőholtakat. Én főleg azért megyek, hogy tanulmányozzam őket egy kicsit, és megtaláljam ennek a furcsa átoknak a forrását. Azt nehezen hiszem, hogy innentől bárki halhatatlanná válhat csak úgy, szóval valami furcsa kell legyen azon a szigeten. Amikor legutóbb furcsa jelenségeket tapasztaltunk, egy gonosz entitás és egy átkos szekta állt a háttérben *jegyzi meg, majd amikor arra terelődik a szó, hogy hogyan is ismerkedtek meg, Thaira ragadja magához a kezdeményezést.*
- Nem hagyta, hogy kialudjam magam *jegyzi meg Zrekil, és elfojt egy nevetést, amikor visszagondol arra, hogy a fején tátongó sebbel ájultan feküdt a tisztáson, és Allyn talált rá.*
- A kis kaland egy entitás levadászása, és a város megmentése volt, aztán pedig egyszerre itt vagyok ebben a gúnyában, és azon kapom magam, hogy az itteni mágusvezető tanonca vagyok. Mozgalmas néhány hét volt... *csóválja a fejét, hiszen párszor valóban majdnem belehaltak a kis kalandba* Ó, és mellesleg *mutat Thairára* Ő egyszer elvesztette a karját, de már visszanövesztettem neki *majd kibuggyan belőle a nevetés, mert belegondol, hogy egy olyan számára, aki nem volt tanúja az eseménynek, milyen furcsának tűnhetett ez a mondat, főleg amilyen természetesen a gnóm kimondta.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-16 18:18:02
Üzenet elküldve: 2013-12-16 18:18:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Nyph először megijed az óriás bohóckodásától és félénken elbújik Tyria mögött, de amikor a Sarlósnak nevezett tündér a védelmére kel, kiderül, hogy csak tréfa az egész. Mikor pedig az óriás már odalép hozzá, rögtön megnyugszik és boldogan bújik elő védelmezője mögül és hatalmas vigyorral próbál az óriás szemébe nézni, ami kissé megerőltető, lévén, hogy ő kicsi, az óriás pedig hatalmas. Nem válaszol rögtön Chadurnak, hiszen először fel sem fogja a tőle nagyon idegen tájszólást. Az utolsó mondatot érti meg azonnal, ezért arra válaszol először.*
-Nagyon örvendek a találkozásnak Chadur Sharadur!
*Az óriás teljes nevét kimondja, hiszen furcsák neki ezek az idegen hangzású nevek. Magában végigmondja azt a mondatot, amit újdonsült barátjától hallott és az úccse űté szavakon kívül mindent megért.*
-Nagyon boldog lennék, ha a barátom lennél.
*Mivel továbbra sem tud rájönni a szavak értelmére, rákérdez, hátha tud rá más, jobban érthető szót találni a hatalmas teremtés.*
-Mi az, hogy űté? Hogy kell azt csinálni?
*Mikor a kérdés elhangzik, még a feje búbját, is megvakarja. Nála ez a mozdulat a gondolkodást hivatott kifejezni. Az, hogy közbe valaki érkezik még a hajóra, fel se tűnik neki, hiszen annyira bele van feledkezve új barátja kiismerésébe.*
//1. csoport//
*Nyph először megijed az óriás bohóckodásától és félénken elbújik Tyria mögött, de amikor a Sarlósnak nevezett tündér a védelmére kel, kiderül, hogy csak tréfa az egész. Mikor pedig az óriás már odalép hozzá, rögtön megnyugszik és boldogan bújik elő védelmezője mögül és hatalmas vigyorral próbál az óriás szemébe nézni, ami kissé megerőltető, lévén, hogy ő kicsi, az óriás pedig hatalmas. Nem válaszol rögtön Chadurnak, hiszen először fel sem fogja a tőle nagyon idegen tájszólást. Az utolsó mondatot érti meg azonnal, ezért arra válaszol először.*
-Nagyon örvendek a találkozásnak Chadur Sharadur!
*Az óriás teljes nevét kimondja, hiszen furcsák neki ezek az idegen hangzású nevek. Magában végigmondja azt a mondatot, amit újdonsült barátjától hallott és az úccse űté szavakon kívül mindent megért.*
-Nagyon boldog lennék, ha a barátom lennél.
*Mivel továbbra sem tud rájönni a szavak értelmére, rákérdez, hátha tud rá más, jobban érthető szót találni a hatalmas teremtés.*
-Mi az, hogy űté? Hogy kell azt csinálni?
*Mikor a kérdés elhangzik, még a feje búbját, is megvakarja. Nála ez a mozdulat a gondolkodást hivatott kifejezni. Az, hogy közbe valaki érkezik még a hajóra, fel se tűnik neki, hiszen annyira bele van feledkezve új barátja kiismerésébe.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-16 16:34:11
Üzenet elküldve: 2013-12-16 16:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Nedvességet érez hajában, és fölpillantva észreveszi, amint szállingózni kezd a hó. Elmosolyodik, majd összébb húzza magán a köpenyt. Szemléli a tenger végtelenségét. Egy új, nagy fahajót lát befutni a kikötőbe. Mikor megérkezik egy férfi ugrik róla ki a partra. Beszélni kezd, és nagyon ajánlgat valamit. Lirtilnek lassan eljut a tudatáig, hogy ez a hajó lesz a Magányos Nimfa. Lépteit felgyorsítja, hogy minél előbb odaérkezzen. Viszont még így is van aki előbb ér oda. Már néhány ember, egy tünde, egy óriás, egy gnóm, és egy kis elf van ott. Egy csuklyás alakot is lát, kinek fajtáját nem nagyon bírja meghatározni. Majd ha unatkozni fog talán el kezd velük beszélgetni, de nem akar tolakodónak látszani ezért inkább először a vezetőhöz megy, hogy láthassa a térképet.* ~Remélem nem kerül pénzbe, vagy legalábbis nem olyan drága ez a túra.~
//1. csoport//
*Nedvességet érez hajában, és fölpillantva észreveszi, amint szállingózni kezd a hó. Elmosolyodik, majd összébb húzza magán a köpenyt. Szemléli a tenger végtelenségét. Egy új, nagy fahajót lát befutni a kikötőbe. Mikor megérkezik egy férfi ugrik róla ki a partra. Beszélni kezd, és nagyon ajánlgat valamit. Lirtilnek lassan eljut a tudatáig, hogy ez a hajó lesz a Magányos Nimfa. Lépteit felgyorsítja, hogy minél előbb odaérkezzen. Viszont még így is van aki előbb ér oda. Már néhány ember, egy tünde, egy óriás, egy gnóm, és egy kis elf van ott. Egy csuklyás alakot is lát, kinek fajtáját nem nagyon bírja meghatározni. Majd ha unatkozni fog talán el kezd velük beszélgetni, de nem akar tolakodónak látszani ezért inkább először a vezetőhöz megy, hogy láthassa a térképet.* ~Remélem nem kerül pénzbe, vagy legalábbis nem olyan drága ez a túra.~
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-15 19:51:16
Üzenet elküldve: 2013-12-15 19:51:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
//Asvil és Zrekil figyelmébe//
*Mikor a férfi elindul feléjük Thaira biccent felé, amikor pedig a bárd odaér illedelmesen köszön nekik és bemutatkozik.*
~Oda nézzenek! Érdekli a mágia! Megáll az eszem! Ne már!~
~Te is csodáltad, nem emlékszel? Pont ugyanígy!~
~Akkor még nem volt letépve a karom!~
*Ahogy ezen kezdenek el vitatkozni a bárd megint hozzájuk fordul. A kérdésre Thaira arcán kicsit zavart mosoly lesz úrrá.*
~Most mi legyen? Mit mondjak neki?~
~Amit akarsz! Mond a neved Thaira!~
~De ha visszakapod a vezetést, akkor nehezen fogod elviselni! Én már megszoktam, hogy Allyn vagyok!~
~Akkor mond azt! Nekem mindegy!~
*Miután ezt megvitatták, Thaira megint kedvesen mosolyog és mintha mi sem lenne természetesebb, gyorsan és magabiztosan válaszol.*
- Az Allyn-t jobban szeretem, de úgy szólítasz, ahogy csak tetszik. Mind a kettőre hallgatok.
*Mondja minél kedvesebb hangon. Aztán elkezdi hallgatni a bárd válaszát, amit Zrekil-nek ad. Thaira megmosolyogja a választ.*
~Ez is az erszényét nézi először! Az a lényeg az tele legyen!~
~Neked is mindig az a fontos! Hogy ne mondjam, főleg mikor kereskedsz és tudod mit csinálsz!~
~Jól osztom a lapjaimat! Ennek pedig az az eredménye, hogy megkapom, amit akarok. Kivéve, ha olyan szerencsétlenül sikerülnek a dolgok, mint legutóbb.~
~Igen az elég sikertelen volt! A pofozási kísérletet pedig meg sem említem! Az ostoba lépés lett volna!~
~Szükséges! Kifejezetten szükszéges, te pedig megállítottad, aminek kicsit sem örülök.~
~Nagyon sajnálom! Amúgy nem! Akkor biztos ott hagyott volna minket a csodába!~
~Lehet az kellett volna! Akkor nem éljük át azt, amit!~
*Ahogy ezt végig gondolja a férfi befejezi a választ, így ő felteheti a következő kérdésést. Tegezi a bárdot, ahogy azt a vevőivel szokta, mindig ilyen ezen nem tud változtatni. Mégha Allyn-nak nem is nagyon tetszik. Majd végig hallgatja, a bárd válaszol neki.*
~Tényleg a szavak embere, vagy elfe!~
~Az úgy tud beszél, hogy azt se tudod, hova legyél.~
*Beszélik meg magukban, majd Thair mosolyogva válaszol.*
- Ismerem milyen, mikor szélhámosnak gondolják a fél-elfet. Engem is neveztek már ilyennek. Álnok, kétszínű, gazember, pénzéhes, sőt egyszer még tolvajnak is neveztek. Pedig csak azt kértem, ami járt a portékámért. Viszont, ha nem bánnod, egyszer meghallgatnám, ahogy muzsikálsz. Biztos ügyes vagy!
*Mondja kevesen, mint mikor azt akarja elhitetni valakivel, hogy ő a legkedvesebb fél-elf a világon. Bár ennek az elhitetése Allyn-nak ezerszer jobban meg. Majd miután mind a ketten (ő is és a gnóm is) elfogadták, hogy Asvil velük tarthat a férfi egy igen kellemetlen kérdést tesz fel. Igazából csak Thaira-nak kellemetlen, mivel Allyn folyamatosan meg akarja mondani, mit hogyan meséljen el. De persze ez őt nem zavarja, s most a gnómot megelőzve válaszol.*
- Semmi baj sincs a kérdésekkel. Szóval, arra vagy kíváncsi hogyan ismerkedtünk meg. Néhány hete volt, egy nagyon segítőkész napomon. Van, amikor mindennek és mindenkinek képes vagyok segíteni. Na egy ilyen napomon, sétáltam a folyóparton, aztán a tisztáson megláttam őt. Eszméletlen volt, segítenem kellett. Elkísértem a templomban. Azután pedig belekeveredtünk egy kisebb bonyodalomba. A kis kaland után Zrekil-t a kikötő mágusa tanoncnak fogadta. Én meg jöttem utána, mondjuk úgy tanulni tőle. Majd megtalálta a felhívás és ide jöttünk. Ennyi, azt hiszem! Kihagytam valamit?
*Fordul kíváncsian a gnóm felé, ezzel is megadva neki az esélyt az események hosszabb kifejtésére.*
~Na hogy tetszettem? Valami tanács? Szidás? Esetleg ilyenek?~
~Nincsen! Jól csináltad! Mégha nem is mondtál mindent úgy, ahogy akartam!~
~Köszönöm! Ezt a pillanatot megjegyzem! Meg lettem dícsérve!~
*Mondja Thaira boldogan, majd várja, hogy vagy Zrekil, vagy a bárd megszólaljon. Közben persze ott van arcán Allyn kedves mosolya, amivel a gnómra szokott nézni, viszont most a férfit figyeli. Igen ez van, ha Thaira vezet és nem tudja Allyn, milyen mosolyt mire használ, neki az a lényeg kedvesnek nézzen ki.*
//2. csoport//
//Asvil és Zrekil figyelmébe//
*Mikor a férfi elindul feléjük Thaira biccent felé, amikor pedig a bárd odaér illedelmesen köszön nekik és bemutatkozik.*
~Oda nézzenek! Érdekli a mágia! Megáll az eszem! Ne már!~
~Te is csodáltad, nem emlékszel? Pont ugyanígy!~
~Akkor még nem volt letépve a karom!~
*Ahogy ezen kezdenek el vitatkozni a bárd megint hozzájuk fordul. A kérdésre Thaira arcán kicsit zavart mosoly lesz úrrá.*
~Most mi legyen? Mit mondjak neki?~
~Amit akarsz! Mond a neved Thaira!~
~De ha visszakapod a vezetést, akkor nehezen fogod elviselni! Én már megszoktam, hogy Allyn vagyok!~
~Akkor mond azt! Nekem mindegy!~
*Miután ezt megvitatták, Thaira megint kedvesen mosolyog és mintha mi sem lenne természetesebb, gyorsan és magabiztosan válaszol.*
- Az Allyn-t jobban szeretem, de úgy szólítasz, ahogy csak tetszik. Mind a kettőre hallgatok.
*Mondja minél kedvesebb hangon. Aztán elkezdi hallgatni a bárd válaszát, amit Zrekil-nek ad. Thaira megmosolyogja a választ.*
~Ez is az erszényét nézi először! Az a lényeg az tele legyen!~
~Neked is mindig az a fontos! Hogy ne mondjam, főleg mikor kereskedsz és tudod mit csinálsz!~
~Jól osztom a lapjaimat! Ennek pedig az az eredménye, hogy megkapom, amit akarok. Kivéve, ha olyan szerencsétlenül sikerülnek a dolgok, mint legutóbb.~
~Igen az elég sikertelen volt! A pofozási kísérletet pedig meg sem említem! Az ostoba lépés lett volna!~
~Szükséges! Kifejezetten szükszéges, te pedig megállítottad, aminek kicsit sem örülök.~
~Nagyon sajnálom! Amúgy nem! Akkor biztos ott hagyott volna minket a csodába!~
~Lehet az kellett volna! Akkor nem éljük át azt, amit!~
*Ahogy ezt végig gondolja a férfi befejezi a választ, így ő felteheti a következő kérdésést. Tegezi a bárdot, ahogy azt a vevőivel szokta, mindig ilyen ezen nem tud változtatni. Mégha Allyn-nak nem is nagyon tetszik. Majd végig hallgatja, a bárd válaszol neki.*
~Tényleg a szavak embere, vagy elfe!~
~Az úgy tud beszél, hogy azt se tudod, hova legyél.~
*Beszélik meg magukban, majd Thair mosolyogva válaszol.*
- Ismerem milyen, mikor szélhámosnak gondolják a fél-elfet. Engem is neveztek már ilyennek. Álnok, kétszínű, gazember, pénzéhes, sőt egyszer még tolvajnak is neveztek. Pedig csak azt kértem, ami járt a portékámért. Viszont, ha nem bánnod, egyszer meghallgatnám, ahogy muzsikálsz. Biztos ügyes vagy!
*Mondja kevesen, mint mikor azt akarja elhitetni valakivel, hogy ő a legkedvesebb fél-elf a világon. Bár ennek az elhitetése Allyn-nak ezerszer jobban meg. Majd miután mind a ketten (ő is és a gnóm is) elfogadták, hogy Asvil velük tarthat a férfi egy igen kellemetlen kérdést tesz fel. Igazából csak Thaira-nak kellemetlen, mivel Allyn folyamatosan meg akarja mondani, mit hogyan meséljen el. De persze ez őt nem zavarja, s most a gnómot megelőzve válaszol.*
- Semmi baj sincs a kérdésekkel. Szóval, arra vagy kíváncsi hogyan ismerkedtünk meg. Néhány hete volt, egy nagyon segítőkész napomon. Van, amikor mindennek és mindenkinek képes vagyok segíteni. Na egy ilyen napomon, sétáltam a folyóparton, aztán a tisztáson megláttam őt. Eszméletlen volt, segítenem kellett. Elkísértem a templomban. Azután pedig belekeveredtünk egy kisebb bonyodalomba. A kis kaland után Zrekil-t a kikötő mágusa tanoncnak fogadta. Én meg jöttem utána, mondjuk úgy tanulni tőle. Majd megtalálta a felhívás és ide jöttünk. Ennyi, azt hiszem! Kihagytam valamit?
*Fordul kíváncsian a gnóm felé, ezzel is megadva neki az esélyt az események hosszabb kifejtésére.*
~Na hogy tetszettem? Valami tanács? Szidás? Esetleg ilyenek?~
~Nincsen! Jól csináltad! Mégha nem is mondtál mindent úgy, ahogy akartam!~
~Köszönöm! Ezt a pillanatot megjegyzem! Meg lettem dícsérve!~
*Mondja Thaira boldogan, majd várja, hogy vagy Zrekil, vagy a bárd megszólaljon. Közben persze ott van arcán Allyn kedves mosolya, amivel a gnómra szokott nézni, viszont most a férfit figyeli. Igen ez van, ha Thaira vezet és nem tudja Allyn, milyen mosolyt mire használ, neki az a lényeg kedvesnek nézzen ki.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-15 17:29:28
Üzenet elküldve: 2013-12-15 17:29:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
//1. csoport//
*Befutott a várt hajó. megvárta míg páran felmennek rá majd odasétál nyilván a kapitányhoz aki éppen az utasokat üdvözli.*
- Szeretnék egy jót túrázni. Örömmel tartanék önnel ha nem bánja.
*A férfi bólint egyet, üdvözli majd felküldi a hajóra. A hajó teli van közemberekkel, de azért akadnak harcosok is. Nem akar udvariatlan lenni, de inkább nem mondja meg minden ismeretlen jött-mentnek a nevét így hát csendben leült és várt az indulásra. Titkon reménykedett benne, hogy ez a kis túra folyamán még lesz alkalma egy jót harcolni. Elvégre a barakk óta nem vívott. És az is csak fakardal volt és gyakorlás képen. Ő viszont igazi fegyverrel akart vérre menő küzdelmet. Aztán gondolatait félretéve nagyot szippantott a levegőből. Az orra már megszokta a tenger illatát úgyhogy nem érezte. Csak azt, hogy mennyire friss a levegő. Ezért szerette a tengert. Vagy talán azért mert gyönyörűen kék.*
A hozzászólás írója (Endon Mohrinel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 17:29:39
//1. csoport//
*Befutott a várt hajó. megvárta míg páran felmennek rá majd odasétál nyilván a kapitányhoz aki éppen az utasokat üdvözli.*
- Szeretnék egy jót túrázni. Örömmel tartanék önnel ha nem bánja.
*A férfi bólint egyet, üdvözli majd felküldi a hajóra. A hajó teli van közemberekkel, de azért akadnak harcosok is. Nem akar udvariatlan lenni, de inkább nem mondja meg minden ismeretlen jött-mentnek a nevét így hát csendben leült és várt az indulásra. Titkon reménykedett benne, hogy ez a kis túra folyamán még lesz alkalma egy jót harcolni. Elvégre a barakk óta nem vívott. És az is csak fakardal volt és gyakorlás képen. Ő viszont igazi fegyverrel akart vérre menő küzdelmet. Aztán gondolatait félretéve nagyot szippantott a levegőből. Az orra már megszokta a tenger illatát úgyhogy nem érezte. Csak azt, hogy mennyire friss a levegő. Ezért szerette a tengert. Vagy talán azért mert gyönyörűen kék.*
A hozzászólás írója (Endon Mohrinel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 17:29:39
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-15 17:09:28
Üzenet elküldve: 2013-12-15 17:09:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Mivel kissé később érkezett, Urfang mit sem érzékel abból a kis közjátékból, ami egy percre megfagyasztja a levegőt a turisták között. Fel sem merül benne, hogy itt máris aggodalmak és félelmek viharfelhői gyülekeznek, és még kevésbé az, hogy akár harci helyzet is előállhat, mint derült égből a villámcsapás. Ő a maga részéről művelt és jó modorú manóhoz illően bemutatkozik a társaság előtt.*
- Üdvözlet mindenkinek, az én nevem Urfang Ulippo, mérnök és mesterember, közismert hős, Arthenior bajnoka, bizonyára hallottak már rólam ezt-azt, de higgyék el, annak a fele sem igaz. *Úrimanóhoz méltóan először a hölgyeket köszönti egy visszafogott meghajlással.*
- Üdvözlöm asszonyom, jó látni ha valaki ilyen korban sem veti meg a testmozgást, ez a hosszú élet titka, de ezt bizonyára ön is jól tudja. Maga pedig kisasszony, ha szabad megjegyeznem, igazán csinos ma. De nem tart a hegyi klímától? Úgy látom ön legalább annyira bátor, mint amennyire bájos. No és ön kedves anyuka, ha nem veszi tolakodásnak engedje meg hogy gratuláljak, nem sok hölgyet látni manapság, aki ilyen jól tartaná magát két gyerek után. Ugye fiacskám? - *És itt elnyom egy barackot a fiúcska fején, majd sorban megrázza a férfiak kezét, illetve az óriásnak jobb híján a kis lábujját.*
- Tiszteletem uraim. Remélem kellemes utunk lesz. Ha teheti atyám, mondjon el egy imát helyettem is a kedvező széljárásért. És most ha megbocsájtanak... *Urfang ezzel elintézettnek tekinti a bemutatkozást és megpróbál a kapitány közelébe férkőzni. Még mindig az érdekli leginkább, hogy van-e a hajón első osztályú kabin.*
//1. csoport//
*Mivel kissé később érkezett, Urfang mit sem érzékel abból a kis közjátékból, ami egy percre megfagyasztja a levegőt a turisták között. Fel sem merül benne, hogy itt máris aggodalmak és félelmek viharfelhői gyülekeznek, és még kevésbé az, hogy akár harci helyzet is előállhat, mint derült égből a villámcsapás. Ő a maga részéről művelt és jó modorú manóhoz illően bemutatkozik a társaság előtt.*
- Üdvözlet mindenkinek, az én nevem Urfang Ulippo, mérnök és mesterember, közismert hős, Arthenior bajnoka, bizonyára hallottak már rólam ezt-azt, de higgyék el, annak a fele sem igaz. *Úrimanóhoz méltóan először a hölgyeket köszönti egy visszafogott meghajlással.*
- Üdvözlöm asszonyom, jó látni ha valaki ilyen korban sem veti meg a testmozgást, ez a hosszú élet titka, de ezt bizonyára ön is jól tudja. Maga pedig kisasszony, ha szabad megjegyeznem, igazán csinos ma. De nem tart a hegyi klímától? Úgy látom ön legalább annyira bátor, mint amennyire bájos. No és ön kedves anyuka, ha nem veszi tolakodásnak engedje meg hogy gratuláljak, nem sok hölgyet látni manapság, aki ilyen jól tartaná magát két gyerek után. Ugye fiacskám? - *És itt elnyom egy barackot a fiúcska fején, majd sorban megrázza a férfiak kezét, illetve az óriásnak jobb híján a kis lábujját.*
- Tiszteletem uraim. Remélem kellemes utunk lesz. Ha teheti atyám, mondjon el egy imát helyettem is a kedvező széljárásért. És most ha megbocsájtanak... *Urfang ezzel elintézettnek tekinti a bemutatkozást és megpróbál a kapitány közelébe férkőzni. Még mindig az érdekli leginkább, hogy van-e a hajón első osztályú kabin.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-15 16:06:25
Üzenet elküldve: 2013-12-15 16:06:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2. Csoport//
*Gyűlik a népség szép számmal, s Echnal levonja az egyszerű következtetést, hogy itt sem számíthat sok jóra a társak tekintetében.
A nőkben eleve nem bízik harc terén - márpedig most az vár rájuk -, holott látott már nem kevés nőt, kik fakanál helyett inkább a kardot forgatták.
Ki van még itt? Orkok, ó igen. Őket nem kell félteni ha egy kocsmai verekedésről van szó, de a taktikus harcmodor nem igazán az ő ismérvük. Hajdan is, mikor lerohanták Artheniort, nem az eszük tette lehetővé, hogy győzzenek, hanem az a vad, állatias erő ami átjárta a seregüket. Nem érdekelték, hogy mennyi katonát veszítenek, csak az a cél lebegett a szemük előtt, hogy győzzenek. Sajnos ez akkor sincs másképp, ha csak egy ork van egy csapatban. Hajlamos megfeledkezni róla, hogy társai nem viselnék el olyan könnyen saját halálukat, mint ő az idegenekét.
Aztán itt van ez a dalnok. Mit akar csinálni ha kezd forróvá válni a talaj, eljátszik egy örömódát?! Attól mert az embernek van egy kardja, még nem biztos hogy használni is tudja. Maradt volna inkább valami fogadóban szűz leányokat szédíteni.
A kisfiú érkezésére az egyik ork ki is fakad, bár nem tudja miért, hisz a gyermek hajósinasnak jelentkezett, ahhoz meg már pont jó korban van. Ha pedig tudja, hogy ez a hajó hova indul, még bátor kis vakarcs is lehet.
Persze Echnal nem szól egy szót se. Semmi köze hozzá, hogy ki mit kezd az életével. Ha ezek kalandort akarnak játszani, tegyék csak. Ameddig nem sodorják bajba az ő fejét, annak nem is kell fájnia miattuk. Tovább vár, hogy megtudja végre a díjazást, mert egy vastag szerződés hiányában fel nem száll a hajóra.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 16:07:12
//2. Csoport//
*Gyűlik a népség szép számmal, s Echnal levonja az egyszerű következtetést, hogy itt sem számíthat sok jóra a társak tekintetében.
A nőkben eleve nem bízik harc terén - márpedig most az vár rájuk -, holott látott már nem kevés nőt, kik fakanál helyett inkább a kardot forgatták.
Ki van még itt? Orkok, ó igen. Őket nem kell félteni ha egy kocsmai verekedésről van szó, de a taktikus harcmodor nem igazán az ő ismérvük. Hajdan is, mikor lerohanták Artheniort, nem az eszük tette lehetővé, hogy győzzenek, hanem az a vad, állatias erő ami átjárta a seregüket. Nem érdekelték, hogy mennyi katonát veszítenek, csak az a cél lebegett a szemük előtt, hogy győzzenek. Sajnos ez akkor sincs másképp, ha csak egy ork van egy csapatban. Hajlamos megfeledkezni róla, hogy társai nem viselnék el olyan könnyen saját halálukat, mint ő az idegenekét.
Aztán itt van ez a dalnok. Mit akar csinálni ha kezd forróvá válni a talaj, eljátszik egy örömódát?! Attól mert az embernek van egy kardja, még nem biztos hogy használni is tudja. Maradt volna inkább valami fogadóban szűz leányokat szédíteni.
A kisfiú érkezésére az egyik ork ki is fakad, bár nem tudja miért, hisz a gyermek hajósinasnak jelentkezett, ahhoz meg már pont jó korban van. Ha pedig tudja, hogy ez a hajó hova indul, még bátor kis vakarcs is lehet.
Persze Echnal nem szól egy szót se. Semmi köze hozzá, hogy ki mit kezd az életével. Ha ezek kalandort akarnak játszani, tegyék csak. Ameddig nem sodorják bajba az ő fejét, annak nem is kell fájnia miattuk. Tovább vár, hogy megtudja végre a díjazást, mert egy vastag szerződés hiányában fel nem száll a hajóra.*
A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.15 16:07:12
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-15 15:30:51
Üzenet elküldve: 2013-12-15 15:30:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Nem is remélt különb választ az óriástól. Mosolyogva bólogat.*~Hm, szép hely, egyszer már jártam arra.~*Természetesen soha nem járt olyan zord helyeken, de a hátba-veregetés arról árulkodik, hogy az óriás sem. Következő kérdésre így válaszol Nibat.*
-Szigorú szerzetesi neveltetésben volt részem, de egyébként nem vagyok "pap". Rengeteget tanultam. Erre az útra azért jöttem, hogy pihenhessek kicsit. Testünk talán el is fárad, de szellemünk újjászületik, mire visszaérünk.-*Nem akart ilyen komolyan válaszolni, de most így sikerült. Nem igazán az a beszédes, vicces alkat. Közben érkeznek még utasok, s végre talán felszállnak a robusztus hajóra. Folytatódik a bemutatkozás, illetve egy kisebb nézeteltérés is kialakul, de Nibat nem avatkozik bele, bár meg van a maga véleménye. Idővel aztán újra megszólal.*
-Egyébként azokat hogy szerezted?-*Kérdi az óriást a mankókra mutatva.*
-Menni fog így is a túra?-*Nem mintha kételkedne az óriásban, de látszik, hogy nincs a legjobb formájában.*
//1. csoport//
*Nem is remélt különb választ az óriástól. Mosolyogva bólogat.*~Hm, szép hely, egyszer már jártam arra.~*Természetesen soha nem járt olyan zord helyeken, de a hátba-veregetés arról árulkodik, hogy az óriás sem. Következő kérdésre így válaszol Nibat.*
-Szigorú szerzetesi neveltetésben volt részem, de egyébként nem vagyok "pap". Rengeteget tanultam. Erre az útra azért jöttem, hogy pihenhessek kicsit. Testünk talán el is fárad, de szellemünk újjászületik, mire visszaérünk.-*Nem akart ilyen komolyan válaszolni, de most így sikerült. Nem igazán az a beszédes, vicces alkat. Közben érkeznek még utasok, s végre talán felszállnak a robusztus hajóra. Folytatódik a bemutatkozás, illetve egy kisebb nézeteltérés is kialakul, de Nibat nem avatkozik bele, bár meg van a maga véleménye. Idővel aztán újra megszólal.*
-Egyébként azokat hogy szerezted?-*Kérdi az óriást a mankókra mutatva.*
-Menni fog így is a túra?-*Nem mintha kételkedne az óriásban, de látszik, hogy nincs a legjobb formájában.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2013-12-15 15:06:14
Üzenet elküldve: 2013-12-15 15:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2.csoport//
//Allyn és Zrekil figyelmébe//
*Asvil reményei beigazolódnak: a két idegen igencsak befogadónak bizonyul. A lány már messziről rámosolyog, a férfi pedig udvariasan bemutatkozik, és a kezet nyújt.*
-Nagyon örvendek, Zrekil- *mondja a bárd, kezet rázva a gnómmal* -Nagy tisztelője vagyok a mágiának, bár jómagam sosem tanultam. Annál is inkább nagyra becsülöm azokat, akik értenek hozzá.
-Hölgyem, részemről a megtiszteltetés.- *feleli a lány bemutatkozását követően* -Mondja csak, hogy szereti jobban, ha Allynnak, vagy ha Thairanak szólítják?
*Asvil magában örül, hogy két mágussal hozta össze a sors.*
-Úgy érti miért jöttem el a felhívásra?- *gondolkodik el egy pillanatra Zrekil kérdésén* -Tudják,csak most érkeztem ide, és eléggé üres az erszényem. Ez egy jó alkalomnak látszik egy kis plusz arany szerzésére, főleg ha ilyen izgalmas küldetéssel párosul. Még sosem láttam élőholtakat, és bármilyen furcsán is hangzik, érdekel, hogy valóban olyanok-e, amilyennek leírják őket.
*Mire megválaszolja, az előzőt, egy újabb kérdést intéznek felé. Ezúttal Allyn a kérdező. Örül, hogy a lány tegezi, ezt közvetlenség és bizalom jelének fogja föl. Így ő is hasonlóképpen válaszol.*
-A foglalkozásomnak sok neve van: zenész, dalnok, vagy bárd, ha úgy tetszik. Ha éppen nem holtakra vadászom, a lantommal keresem a kenyerem.- *majd egy mosoly kíséretében folytatja* -Örülök, hogy így vélekedsz a mesterségemről. A legtöbben szélhámosoknak, és tolvajoknak tartják a magamfajtákat.
~És nem is tévednek oly sokat.~ *jegyzi meg magában, visszagondolva a hercegre, aki olyan volt neki, mint a testvére, ő pedig elcsábította a kedvesét. Bár ennek már két éve, a száműzetés keserű emléke még mindig ott él a szívében.
Asvil hamar eltereli erről a gondolatit, és újra a társaira figyel. Örömmel hallja, hogy mind a ketten szívesen útitársuknak fogadják.*
-Ha szabad, én is kérdeznék valamit tőletek. Hogy ismerkedtetek össze?
*Reményei szerint hogy többet tud meg újdonsült ismerősei múltjáról, és egymáshoz való viszonyáról.*
//2.csoport//
//Allyn és Zrekil figyelmébe//
*Asvil reményei beigazolódnak: a két idegen igencsak befogadónak bizonyul. A lány már messziről rámosolyog, a férfi pedig udvariasan bemutatkozik, és a kezet nyújt.*
-Nagyon örvendek, Zrekil- *mondja a bárd, kezet rázva a gnómmal* -Nagy tisztelője vagyok a mágiának, bár jómagam sosem tanultam. Annál is inkább nagyra becsülöm azokat, akik értenek hozzá.
-Hölgyem, részemről a megtiszteltetés.- *feleli a lány bemutatkozását követően* -Mondja csak, hogy szereti jobban, ha Allynnak, vagy ha Thairanak szólítják?
*Asvil magában örül, hogy két mágussal hozta össze a sors.*
-Úgy érti miért jöttem el a felhívásra?- *gondolkodik el egy pillanatra Zrekil kérdésén* -Tudják,csak most érkeztem ide, és eléggé üres az erszényem. Ez egy jó alkalomnak látszik egy kis plusz arany szerzésére, főleg ha ilyen izgalmas küldetéssel párosul. Még sosem láttam élőholtakat, és bármilyen furcsán is hangzik, érdekel, hogy valóban olyanok-e, amilyennek leírják őket.
*Mire megválaszolja, az előzőt, egy újabb kérdést intéznek felé. Ezúttal Allyn a kérdező. Örül, hogy a lány tegezi, ezt közvetlenség és bizalom jelének fogja föl. Így ő is hasonlóképpen válaszol.*
-A foglalkozásomnak sok neve van: zenész, dalnok, vagy bárd, ha úgy tetszik. Ha éppen nem holtakra vadászom, a lantommal keresem a kenyerem.- *majd egy mosoly kíséretében folytatja* -Örülök, hogy így vélekedsz a mesterségemről. A legtöbben szélhámosoknak, és tolvajoknak tartják a magamfajtákat.
~És nem is tévednek oly sokat.~ *jegyzi meg magában, visszagondolva a hercegre, aki olyan volt neki, mint a testvére, ő pedig elcsábította a kedvesét. Bár ennek már két éve, a száműzetés keserű emléke még mindig ott él a szívében.
Asvil hamar eltereli erről a gondolatit, és újra a társaira figyel. Örömmel hallja, hogy mind a ketten szívesen útitársuknak fogadják.*
-Ha szabad, én is kérdeznék valamit tőletek. Hogy ismerkedtetek össze?
*Reményei szerint hogy többet tud meg újdonsült ismerősei múltjáról, és egymáshoz való viszonyáról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394