Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-26 17:36:30
Üzenet elküldve: 2014-01-26 17:36:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység Toborzás//
-Jó ötlet. Hozhatja az árukat a hajóra, sose baj ha akad valamennyi plusz étel. Csak meg ne romoljon. Úgy hallom, hogy sok dologhoz érthetsz, ha főzöl is és fegyverzetet is javítasz, ez jó. Remélem tényleg sok hasznot fogsz hozni a hajón.
*Kicsit elnémul, bámul előre egy darabig majd újra megszólal.*
-De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, vagy a kérésemre. Mesélj magadról pár dolgot, életed, pontosan mikhez értesz még a főzésen kívül? Erre lennék kíváncsi.
*Tawios tartja a menetet. Nem áll meg, lassan sétál, hogy a törpe rövidebb lábával is tudja mellette tartani a tempót. Nem néz rá a kapitány csak néz előre és fülel, várja a választ, mivel eddig még nem érkezett. Igaz ráér még, hisz egy nap szabadságot kapott mindenki, igaz még megbízót is kellene majd találnia.*
-Jó ötlet. Hozhatja az árukat a hajóra, sose baj ha akad valamennyi plusz étel. Csak meg ne romoljon. Úgy hallom, hogy sok dologhoz érthetsz, ha főzöl is és fegyverzetet is javítasz, ez jó. Remélem tényleg sok hasznot fogsz hozni a hajón.
*Kicsit elnémul, bámul előre egy darabig majd újra megszólal.*
-De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, vagy a kérésemre. Mesélj magadról pár dolgot, életed, pontosan mikhez értesz még a főzésen kívül? Erre lennék kíváncsi.
*Tawios tartja a menetet. Nem áll meg, lassan sétál, hogy a törpe rövidebb lábával is tudja mellette tartani a tempót. Nem néz rá a kapitány csak néz előre és fülel, várja a választ, mivel eddig még nem érkezett. Igaz ráér még, hisz egy nap szabadságot kapott mindenki, igaz még megbízót is kellene majd találnia.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-24 21:00:23
Üzenet elküldve: 2014-01-24 21:00:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legénység Toborzás//
*Habozik egy kicsit azonban csak a segédre vár aki szerencsére meg is érkezik elég hamar viszont nagyon örül, hogy jó emberre talált. Rábízza a tevéit a segédre azonban félénken fel tesz egy kérdést.*
- Kapitány az árut hozhatom? Rengeteg hasznos dolog van ott a legénységnek. A tevéknek találtam már pár napja megfelelő helyet viszont az áruimat vinném mivel azokból főznék, sütnék és akár fegyverzetet is javítanék ez azonban a felszerelésem nélkül elengedhetetlen uram, ezért vinném magammal a felszerelést. Bízom benne, hogy gyümölcsöző megállapodást tudunk kötni, mert rengeteg dokumentumom van rengeteg dologról, rengeteg étel, ital, felszerelés és ruha van ezeken a jószágokon és még rengeteg hasznos dolog a maga legénységének. Tehát vihetem az áruimat vagy sem uram?
*Bár még nem is tag, az öreg törpe már uramnak szólítja a kapitányt.*
A hozzászólás írója (Goswin Umilawin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.24 21:01:45
*Habozik egy kicsit azonban csak a segédre vár aki szerencsére meg is érkezik elég hamar viszont nagyon örül, hogy jó emberre talált. Rábízza a tevéit a segédre azonban félénken fel tesz egy kérdést.*
- Kapitány az árut hozhatom? Rengeteg hasznos dolog van ott a legénységnek. A tevéknek találtam már pár napja megfelelő helyet viszont az áruimat vinném mivel azokból főznék, sütnék és akár fegyverzetet is javítanék ez azonban a felszerelésem nélkül elengedhetetlen uram, ezért vinném magammal a felszerelést. Bízom benne, hogy gyümölcsöző megállapodást tudunk kötni, mert rengeteg dokumentumom van rengeteg dologról, rengeteg étel, ital, felszerelés és ruha van ezeken a jószágokon és még rengeteg hasznos dolog a maga legénységének. Tehát vihetem az áruimat vagy sem uram?
*Bár még nem is tag, az öreg törpe már uramnak szólítja a kapitányt.*
A hozzászólás írója (Goswin Umilawin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.24 21:01:45
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-23 19:27:28
Üzenet elküldve: 2014-01-23 19:27:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység Toborzás//
*A kapitányi kabinban eltöltött pár óra elég hamar eltelik Tawios számára. Még csak most zárta le az előző legénységnek az iratait. Meg a velük járó elszámolásokat. Lehet, hogy sokan ezt felesleges időpocsékolásnak tartanák de Ő szeret mindent leírni, hogy később ha szükség lenne rá feltudja lapozni és újra átnézni. Nem is csoda, miért van annyi könyv és tekercs a kabinjában a polcokon és a ládákban. A könyvet amibe leírta a régi legénység dolgait, most becsukja és egy sötétvörös szalagszerű ruhaanyaggal átköti. Feláll a könyvvel a kezében, és az egyik polchoz lép ahova be is rakja a könyvet.
Kissé elgémberedett a háta így nyújtózik egyet, háta roppan egyet-kettőt. Egy nagyot sóhajt, majd kilép a kabinból, egy kis friss levegőért. Sétálni támad kedve, úgy sem indulnak még. Le is sétál a hajó pallóján ami összeköti a Celestine-t és a kikötőt. Kuncsaft után is kellene nézni ezért leáll beszélgetni pár emberrel a kikötőben. Ekkor hall maga mögül egy hangot. Hátrafordítja fejét és lejjebb kell néznie, ahhoz, hogy a hang gazdájával találkozzon a tekintete. A férfi bemutatkozik és pont Őt keresi. Tawios nézi egy darabig a törpét amíg beszél majd tekintetét az állataira futtatja. Felvonja egyik szemöldökét majd rákérdez.*
-Ugye ezeket az állatokat nem akarja hozni a hajóra? Mert ha csatlakozni szeretne, akkor csak magának lehet jönnie, ezeknek maradniuk kell.
*Még egy darabig bámulja az állatokat majd folytatja.*
-Mellesleg, szerencséje van, én vagyok az akit keres. Ha csatlakozni szeretne jöjjön velem egy sétára, megbeszéljük a részletek.
*Tawios kilép a kis tömegből és elindul az egyik irányba, remélve, hogy a törpe követi őt. Ha Goswin követi őt újra megszólal a kapitány.*
-Nos, először is, mivel még kevesen vagyunk ahhoz, hogy minden feladatot egy ember lásson el azért előnyben indul. Másodszor, inkább tegeződjünk ha nem gond. Harmadszor pedig, mesélj egy kicsit magadról, mikhez értesz, előélet. Ilyesmik. Amikről azt hiszed, hogy jobb ha a jövendőbeli kapitányodnak tudnia kellene.
*Tawios folyamatosan lassan sétálva halad tovább és várja a törpe válaszát.*
*A kapitányi kabinban eltöltött pár óra elég hamar eltelik Tawios számára. Még csak most zárta le az előző legénységnek az iratait. Meg a velük járó elszámolásokat. Lehet, hogy sokan ezt felesleges időpocsékolásnak tartanák de Ő szeret mindent leírni, hogy később ha szükség lenne rá feltudja lapozni és újra átnézni. Nem is csoda, miért van annyi könyv és tekercs a kabinjában a polcokon és a ládákban. A könyvet amibe leírta a régi legénység dolgait, most becsukja és egy sötétvörös szalagszerű ruhaanyaggal átköti. Feláll a könyvvel a kezében, és az egyik polchoz lép ahova be is rakja a könyvet.
Kissé elgémberedett a háta így nyújtózik egyet, háta roppan egyet-kettőt. Egy nagyot sóhajt, majd kilép a kabinból, egy kis friss levegőért. Sétálni támad kedve, úgy sem indulnak még. Le is sétál a hajó pallóján ami összeköti a Celestine-t és a kikötőt. Kuncsaft után is kellene nézni ezért leáll beszélgetni pár emberrel a kikötőben. Ekkor hall maga mögül egy hangot. Hátrafordítja fejét és lejjebb kell néznie, ahhoz, hogy a hang gazdájával találkozzon a tekintete. A férfi bemutatkozik és pont Őt keresi. Tawios nézi egy darabig a törpét amíg beszél majd tekintetét az állataira futtatja. Felvonja egyik szemöldökét majd rákérdez.*
-Ugye ezeket az állatokat nem akarja hozni a hajóra? Mert ha csatlakozni szeretne, akkor csak magának lehet jönnie, ezeknek maradniuk kell.
*Még egy darabig bámulja az állatokat majd folytatja.*
-Mellesleg, szerencséje van, én vagyok az akit keres. Ha csatlakozni szeretne jöjjön velem egy sétára, megbeszéljük a részletek.
*Tawios kilép a kis tömegből és elindul az egyik irányba, remélve, hogy a törpe követi őt. Ha Goswin követi őt újra megszólal a kapitány.*
-Nos, először is, mivel még kevesen vagyunk ahhoz, hogy minden feladatot egy ember lásson el azért előnyben indul. Másodszor, inkább tegeződjünk ha nem gond. Harmadszor pedig, mesélj egy kicsit magadról, mikhez értesz, előélet. Ilyesmik. Amikről azt hiszed, hogy jobb ha a jövendőbeli kapitányodnak tudnia kellene.
*Tawios folyamatosan lassan sétálva halad tovább és várja a törpe válaszát.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-22 17:25:33
Üzenet elküldve: 2014-01-22 17:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység Toborzás//
*Leon Descobrat is szalutál a kapitánynak, és megköszöni még egyszer a lehetőséget a kimenőre. Elindul a sziklaszirtek irányába, hiszen ott nyugodtan edzhet. Szó nélkül hagyja ott a többieket. Nem nagyon vágyik edzés közben társaságra, hiszen ilyenkor nem csak a teste, hanem az elméje is dolgozik. Ezért is megy a hegyes, ember nem lakta részre. Ferdnicharral majd később, a hajó indulásakor tervez beszélni. Mindenkivel szeretne pár mondatot váltani a későbbiekben, de ezt most nem teheti meg, mert nincs sok ideje, csupán fél nap. Ezzel a lendülettel le is szalad a pallón és mivel nem nagyon szeretné, hogy feltartsák, beolvad a kikötő forgatagába és eltűnik társai szeme elöl.*
~Félnap, nem sok ugyan, de talán elég lesz, hogy mindent megoldjak. HA végeztem az edzéssel gyorsan betérek a piacra is.~
*Néhány embert meglök, miközben szalad, ezért lassít a léptein és mindenkitől bocsánatot kér. Mivel vélhetőleg senki nem fog utánaszaladni, nyugodt léptekkel folytatja menetét.*
*Leon Descobrat is szalutál a kapitánynak, és megköszöni még egyszer a lehetőséget a kimenőre. Elindul a sziklaszirtek irányába, hiszen ott nyugodtan edzhet. Szó nélkül hagyja ott a többieket. Nem nagyon vágyik edzés közben társaságra, hiszen ilyenkor nem csak a teste, hanem az elméje is dolgozik. Ezért is megy a hegyes, ember nem lakta részre. Ferdnicharral majd később, a hajó indulásakor tervez beszélni. Mindenkivel szeretne pár mondatot váltani a későbbiekben, de ezt most nem teheti meg, mert nincs sok ideje, csupán fél nap. Ezzel a lendülettel le is szalad a pallón és mivel nem nagyon szeretné, hogy feltartsák, beolvad a kikötő forgatagába és eltűnik társai szeme elöl.*
~Félnap, nem sok ugyan, de talán elég lesz, hogy mindent megoldjak. HA végeztem az edzéssel gyorsan betérek a piacra is.~
*Néhány embert meglök, miközben szalad, ezért lassít a léptein és mindenkitől bocsánatot kér. Mivel vélhetőleg senki nem fog utánaszaladni, nyugodt léptekkel folytatja menetét.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-22 16:09:17
Üzenet elküldve: 2014-01-22 16:09:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legénység Toborzás//
*Egy szárazföldi patkány lépked tevéit vezetve a kikötő felé. A hajó kapitányát keresi. A kikötő elég nagy, de ember az kevés van benne. Kezében szorongatja a hirdetményt, almát rágcsál és tevét etet. Fürkészi az érkező hajókat és embereket. Érdekes árukat hoznak, de azért meg kell hagyni, hogy a tevéi is elég feltűnőek, pláne így megpakolva el nem adott árukkal.*
~Elég gazdag ember lehet, elvégre van egy hajója. Egy saját hajója. Még jó, hogy a segédem a Kikötőben van mert ha a tevéket nem vihetem magammal akkor majd rábízom őket. Az áruimnak remélem hasznát veszik azért a mindennapi életben arról nem is beszélve, hogy főzni is tudok.~
*Megpillant pár alakot és azonnal kivesz egy vezéralakot akit kapitánynak gondol.*
~Nyilván ő lesz Tawios, bár az emberek között bárki lehet, de ő innen a legszimpatikusabb.~
*Talán a véletlen, talán a sors hozta össze őt ezzel az emberrel, de talán teljesen más alakkal áll le csevegni, emiatt egy kicsit nyugtalanul szólítja meg.*
- Üdvözletem jó uram! Maga lenne a Celestie nevű hajó kapitánya? Kérem mondja, hogy maga az. A legénységbe jelentkeznék, a nevem Goswin és kereskedő vagyok, szakács és ha harcra kerülne a sor azt is vállalom, de azt inkább mellőzném, de ha olyanra fordulna a dolog, hogy vért kell ontani akkor természetesen nem fogom másra hárítani a feladatom.
*Persze még mindig ideges elsősorban a tevék miatt, de az is zavarja, hogy mi van ha teljesen más emberrel állt szóba, mint akit a kikötőbe érkezése óta keres ezért nem is folytatja a beszédet, bármennyire nehéz megállnia, hogy befogja a lepcses száját.*
A hozzászólás írója (Goswin Umilawin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.22 16:12:56
*Egy szárazföldi patkány lépked tevéit vezetve a kikötő felé. A hajó kapitányát keresi. A kikötő elég nagy, de ember az kevés van benne. Kezében szorongatja a hirdetményt, almát rágcsál és tevét etet. Fürkészi az érkező hajókat és embereket. Érdekes árukat hoznak, de azért meg kell hagyni, hogy a tevéi is elég feltűnőek, pláne így megpakolva el nem adott árukkal.*
~Elég gazdag ember lehet, elvégre van egy hajója. Egy saját hajója. Még jó, hogy a segédem a Kikötőben van mert ha a tevéket nem vihetem magammal akkor majd rábízom őket. Az áruimnak remélem hasznát veszik azért a mindennapi életben arról nem is beszélve, hogy főzni is tudok.~
*Megpillant pár alakot és azonnal kivesz egy vezéralakot akit kapitánynak gondol.*
~Nyilván ő lesz Tawios, bár az emberek között bárki lehet, de ő innen a legszimpatikusabb.~
*Talán a véletlen, talán a sors hozta össze őt ezzel az emberrel, de talán teljesen más alakkal áll le csevegni, emiatt egy kicsit nyugtalanul szólítja meg.*
- Üdvözletem jó uram! Maga lenne a Celestie nevű hajó kapitánya? Kérem mondja, hogy maga az. A legénységbe jelentkeznék, a nevem Goswin és kereskedő vagyok, szakács és ha harcra kerülne a sor azt is vállalom, de azt inkább mellőzném, de ha olyanra fordulna a dolog, hogy vért kell ontani akkor természetesen nem fogom másra hárítani a feladatom.
*Persze még mindig ideges elsősorban a tevék miatt, de az is zavarja, hogy mi van ha teljesen más emberrel állt szóba, mint akit a kikötőbe érkezése óta keres ezért nem is folytatja a beszédet, bármennyire nehéz megállnia, hogy befogja a lepcses száját.*
A hozzászólás írója (Goswin Umilawin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.22 16:12:56
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-22 15:35:32
Üzenet elküldve: 2014-01-22 15:35:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység Toborzás//
*A kapitány bólint egyet Leon kérésére.*
-Rendben van menj csak, úgy se szállunk még vízre szerintem ezen a napon. Tehát van időd. Jobb is ha edzésben vagy hisz kell a férfi erő a hajóra. De ezt neked hiába mondom, te már ezt tudod.
Nos akkor ennyi lett volna. Üdv a legénységben!
*Tawios egy szalutálással is üdvözli Leon-t, persze ezt már állva teszi. Ezután elindul az ajtó felé.*
-Akkor még most indulj, hogy holnapra visszaérj, addigra remélem tudok szerezni megbízást is.
*Azzal ki is lép az ajtón és odaszól a többiekhez akik még a hajón tartózkodnak.*
-Figyelem! Még egyszer üdvözlök mindenkit a legénységben! Van egy bejelenti valóm számotokra. Leon el szeretne menni egy fél napra edzeni, és mivel engedélyeztem neki úgymond, ezért most még mindenkinek van egy kerek napja, hogy elvégezze az otthoni dolgaikat vagy amiket akarnak mielőtt elindulunk. Addig én azon leszek, hogy szerezzek megbízást. Na, aki akar induljon aki nem az nyugodtan maradhat, akár körbenézhet a hajón, ismerkedhet a környezettel vagy menjen a Rumos Rókalyukba. Nekem teljesen mindegy, a lényeg, hogy egy nap múlva itt a fedélzeten találkozó.
*Tawios egy kis hatásszünetet tart, lehet, hogy csak egy mélyebb levegőt vesz. Nem tudni, de utána folytatja.*
-Aki nincs itt egy nap múlva akkor nélküle kell elindulni. A saját érdeketekben legyetek itt.
*Talán a kapitány kissé szigorúnak tűnik, de muszáj így beszélni és viselkednie. Egy gyenge kapitány nem a legjobb vezető, hamar kitörhet a fedélzeten a lázadás. Ezt ha lehet Tawios inkább elkerülné. Még egyszer körbenéz az új legénységén egy, kis mosoly megjelenik az arcán, majd sarkon fordul és bemegy a kapitányi kabinba és becsukja maga mögött az ajtót. A kabinban leül székére és egy papírtekercset húz elő és újra irkálni kezd. Szereti ha minden pontosan le van írva a hajóról. A legénység, a pénzügy, a hajó állapota, és a többi. Na meg a hajónapló az se árt ha azt is vezeti.*
*A kapitány bólint egyet Leon kérésére.*
-Rendben van menj csak, úgy se szállunk még vízre szerintem ezen a napon. Tehát van időd. Jobb is ha edzésben vagy hisz kell a férfi erő a hajóra. De ezt neked hiába mondom, te már ezt tudod.
Nos akkor ennyi lett volna. Üdv a legénységben!
*Tawios egy szalutálással is üdvözli Leon-t, persze ezt már állva teszi. Ezután elindul az ajtó felé.*
-Akkor még most indulj, hogy holnapra visszaérj, addigra remélem tudok szerezni megbízást is.
*Azzal ki is lép az ajtón és odaszól a többiekhez akik még a hajón tartózkodnak.*
-Figyelem! Még egyszer üdvözlök mindenkit a legénységben! Van egy bejelenti valóm számotokra. Leon el szeretne menni egy fél napra edzeni, és mivel engedélyeztem neki úgymond, ezért most még mindenkinek van egy kerek napja, hogy elvégezze az otthoni dolgaikat vagy amiket akarnak mielőtt elindulunk. Addig én azon leszek, hogy szerezzek megbízást. Na, aki akar induljon aki nem az nyugodtan maradhat, akár körbenézhet a hajón, ismerkedhet a környezettel vagy menjen a Rumos Rókalyukba. Nekem teljesen mindegy, a lényeg, hogy egy nap múlva itt a fedélzeten találkozó.
*Tawios egy kis hatásszünetet tart, lehet, hogy csak egy mélyebb levegőt vesz. Nem tudni, de utána folytatja.*
-Aki nincs itt egy nap múlva akkor nélküle kell elindulni. A saját érdeketekben legyetek itt.
*Talán a kapitány kissé szigorúnak tűnik, de muszáj így beszélni és viselkednie. Egy gyenge kapitány nem a legjobb vezető, hamar kitörhet a fedélzeten a lázadás. Ezt ha lehet Tawios inkább elkerülné. Még egyszer körbenéz az új legénységén egy, kis mosoly megjelenik az arcán, majd sarkon fordul és bemegy a kapitányi kabinba és becsukja maga mögött az ajtót. A kabinban leül székére és egy papírtekercset húz elő és újra irkálni kezd. Szereti ha minden pontosan le van írva a hajóról. A legénység, a pénzügy, a hajó állapota, és a többi. Na meg a hajónapló az se árt ha azt is vezeti.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-21 16:45:21
Üzenet elküldve: 2014-01-21 16:45:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység Toborzás//
*Mikor hallja Tawios hangját, odafordul jelenlegi beszédpartneréhez.*
-Ferdnichar Ni, ha kijöttem majd megbeszélünk mindent, mert én is kíváncsi vagyok néhány dologra veled kapcsolatban.
*Mondja egy mosoly kíséretében. Szándékosan nem válaszolt most a kérdésre. Belép a kapitányhoz.*
-Üdvözletem Uram!
*Helyet foglal a széken és hallgatja a kapitány kérdéseit. Mikor a tegezésről szól, Leon bólint egyet. Megpróbálja. Lehet, sőt biztos, hogy először nehéz lesz neki beleszokni a felettese tegezésébe, de majd kiderül.*
-Nos, ami az életemet illeti. Egy kész elmebaj. Életem első pár évében mindenem megvolt, amolyan úri gyerekként éltem akkortájt, de aztán anyámat felakasztották koholt vádakkal, jöttek a kalózok én pedig kaptam az alkalmon, vagyis a kapitány kapott és besorozott. Ott mindent megtanultam. A hajóirányítása, kezelése az egyáltalán nem nagydolog. Gyorsan beletanultam, most már lehet, hogy kell egy-két nap a tengeren, hogy belerázódjak, de az biztos, hogy ezt nem lehet elfelejteni. Nem akarok mindenről beszámolni, mert a kalózéletnek a nagy része ocsmány, undorító tragikum volt. De megtanítottak mindenre, amire kell. Ezután persze sorsszerű volt, hogy egy másik kalózbanda támadjon meg minket és mészároljon le mindenkit egy hosszúra nyúló tivornya után. Nekem szerencsém volt, mint látja. Megmenekültem. Azután pedig szinte minden szakmát kitanultam. Testőr, pék, kovácsinas, állatgondozó, cirkuszi artista.
*Itt elmosolyodik.*
-Bár ez nem ment valami jól, úgyhogy pár nap után odébbálltam. Ezután gyermekfelügyelő gazdagabb családoknál és szakács. Ennyi jut eszembe, persze lehet, hogy valamit kihagytam.
*Itt egy picit elhallgat, mintha befejezné. be is akarja, de aztán eszébe jut, hogy talán még van pár érdekes dolog, amiről a kapitánynak tudni kell. Ezzel elő is veszi Patkányt az erszényéből. A kis rágcsáló azonnal a vállára kapaszkodik, hogy felmérje új környezetét.*
-Nos, őt csak azért mutatom meg, nehogy leüsse, mert egyszerű patkánynak gondolja esetleg.
*Eszébe jut a tegeződés, de most már mindegy. Azért nem megy neki, mert bárhol, ahol eddig volt alkalmazott, mindenhol magázódnia kellett kivétel nélkül.*
~Nem fog nekem menni ez a tegezős formalitás, de azért nem adja fel, külön oda fog rá figyelni.~
-És kérlek engedd meg, hogy mielőtt vízre szállunk elugorjak néhány órára, fél napra edzeni, mert nem szeretnék hajózni úgy, hogy nem készül fel előtte testben, lélekben.
*Megvárja a kapitány válaszát, aztán ha nemet mond, nem firtatja tovább a dolgot, ha pedig igen, akkor megköszöni és lassú léptekkel nyugodtan távozik.*
*Mikor hallja Tawios hangját, odafordul jelenlegi beszédpartneréhez.*
-Ferdnichar Ni, ha kijöttem majd megbeszélünk mindent, mert én is kíváncsi vagyok néhány dologra veled kapcsolatban.
*Mondja egy mosoly kíséretében. Szándékosan nem válaszolt most a kérdésre. Belép a kapitányhoz.*
-Üdvözletem Uram!
*Helyet foglal a széken és hallgatja a kapitány kérdéseit. Mikor a tegezésről szól, Leon bólint egyet. Megpróbálja. Lehet, sőt biztos, hogy először nehéz lesz neki beleszokni a felettese tegezésébe, de majd kiderül.*
-Nos, ami az életemet illeti. Egy kész elmebaj. Életem első pár évében mindenem megvolt, amolyan úri gyerekként éltem akkortájt, de aztán anyámat felakasztották koholt vádakkal, jöttek a kalózok én pedig kaptam az alkalmon, vagyis a kapitány kapott és besorozott. Ott mindent megtanultam. A hajóirányítása, kezelése az egyáltalán nem nagydolog. Gyorsan beletanultam, most már lehet, hogy kell egy-két nap a tengeren, hogy belerázódjak, de az biztos, hogy ezt nem lehet elfelejteni. Nem akarok mindenről beszámolni, mert a kalózéletnek a nagy része ocsmány, undorító tragikum volt. De megtanítottak mindenre, amire kell. Ezután persze sorsszerű volt, hogy egy másik kalózbanda támadjon meg minket és mészároljon le mindenkit egy hosszúra nyúló tivornya után. Nekem szerencsém volt, mint látja. Megmenekültem. Azután pedig szinte minden szakmát kitanultam. Testőr, pék, kovácsinas, állatgondozó, cirkuszi artista.
*Itt elmosolyodik.*
-Bár ez nem ment valami jól, úgyhogy pár nap után odébbálltam. Ezután gyermekfelügyelő gazdagabb családoknál és szakács. Ennyi jut eszembe, persze lehet, hogy valamit kihagytam.
*Itt egy picit elhallgat, mintha befejezné. be is akarja, de aztán eszébe jut, hogy talán még van pár érdekes dolog, amiről a kapitánynak tudni kell. Ezzel elő is veszi Patkányt az erszényéből. A kis rágcsáló azonnal a vállára kapaszkodik, hogy felmérje új környezetét.*
-Nos, őt csak azért mutatom meg, nehogy leüsse, mert egyszerű patkánynak gondolja esetleg.
*Eszébe jut a tegeződés, de most már mindegy. Azért nem megy neki, mert bárhol, ahol eddig volt alkalmazott, mindenhol magázódnia kellett kivétel nélkül.*
~Nem fog nekem menni ez a tegezős formalitás, de azért nem adja fel, külön oda fog rá figyelni.~
-És kérlek engedd meg, hogy mielőtt vízre szállunk elugorjak néhány órára, fél napra edzeni, mert nem szeretnék hajózni úgy, hogy nem készül fel előtte testben, lélekben.
*Megvárja a kapitány válaszát, aztán ha nemet mond, nem firtatja tovább a dolgot, ha pedig igen, akkor megköszöni és lassú léptekkel nyugodtan távozik.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-21 16:19:13
Üzenet elküldve: 2014-01-21 16:19:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Amint a tündér végzett mondandójával, Tawios csak bólint egyet*
-Rendben akkor végeztünk is! Üdvözöllek a legénységben kedves, Aventhis Marsillea! Kimehetsz, de még ne szólj senkinek, majd hívom én, azt hiszem azt az egy embert aki megmaradt.
*Amint a lány kiment a kapitány újra irkálni kezd a könyvébe. Tintába mártja a tollat és elkezdi vésni a betűket a lapra. Eltart egy darabig, kissé lassan ír. Nem akarja elkapkodni, hisz a tintát nem oly könnyű eltávolítani se a ruháról se a papírról, ha például egy nem kívánatos paca odakerül. Körülbelül öt perc eltelik amikor végez és rakja le a tollat az asztalra. Félre tolja a könyvet és feláll a székéből. Megkerülve az asztalát meglátja azokat az összetekercselt térképeket amiket nemrég lesodort onnan. Le is hajol értük és egy ládába állítja őket. Megfordul majd pöccint egyet a furcsa iránytű szerű szerkezeten az asztalán ami elkezd egy kicsit imbolyogni majd visszaáll stabil állásba. Tawios addigra már a kapitányi kabin ajtaját nyitja és csak onnan odaszól a maradék egy embernek akivel még nem beszélt négyszemközt.*
-Leon Descobrat! Jöjjön be, maga következik!
*Azzal be is lép az ajtót nyitva hagyja a férfinek. Amikor Leon beér, Tawios már a székében ül és arra a székre mutat ahol már a többiek is ültek. Ha leül a férfi Tawios belekezd.*
-Üdv, először is felejtsük el a magázódást, könnyebb lesz tegeződve beszélni szerintem. Másodszor pedig, mesélj magadról. Előélet, mikhez értesz, ilyesmi.
*A kapitány elhallgat, ezzel jelezve, hogy mondhatja Leon.*
*Amint a tündér végzett mondandójával, Tawios csak bólint egyet*
-Rendben akkor végeztünk is! Üdvözöllek a legénységben kedves, Aventhis Marsillea! Kimehetsz, de még ne szólj senkinek, majd hívom én, azt hiszem azt az egy embert aki megmaradt.
*Amint a lány kiment a kapitány újra irkálni kezd a könyvébe. Tintába mártja a tollat és elkezdi vésni a betűket a lapra. Eltart egy darabig, kissé lassan ír. Nem akarja elkapkodni, hisz a tintát nem oly könnyű eltávolítani se a ruháról se a papírról, ha például egy nem kívánatos paca odakerül. Körülbelül öt perc eltelik amikor végez és rakja le a tollat az asztalra. Félre tolja a könyvet és feláll a székéből. Megkerülve az asztalát meglátja azokat az összetekercselt térképeket amiket nemrég lesodort onnan. Le is hajol értük és egy ládába állítja őket. Megfordul majd pöccint egyet a furcsa iránytű szerű szerkezeten az asztalán ami elkezd egy kicsit imbolyogni majd visszaáll stabil állásba. Tawios addigra már a kapitányi kabin ajtaját nyitja és csak onnan odaszól a maradék egy embernek akivel még nem beszélt négyszemközt.*
-Leon Descobrat! Jöjjön be, maga következik!
*Azzal be is lép az ajtót nyitva hagyja a férfinek. Amikor Leon beér, Tawios már a székében ül és arra a székre mutat ahol már a többiek is ültek. Ha leül a férfi Tawios belekezd.*
-Üdv, először is felejtsük el a magázódást, könnyebb lesz tegeződve beszélni szerintem. Másodszor pedig, mesélj magadról. Előélet, mikhez értesz, ilyesmi.
*A kapitány elhallgat, ezzel jelezve, hogy mondhatja Leon.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-20 17:57:53
Üzenet elküldve: 2014-01-20 17:57:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás-Leon Descobrat//
*Örül neki, hogy lenyűgözi hangszerével új barátját, és egy kicsit dagad is a melle a büszkeségtől. Hiába mégis csak jól esik néha az elismerés. Leon nem sokat fűz hozzá a feleségéhez, és noha az egy mondatból nem is derül ki semmi, Ferdnicharnak az a gondolata támad, hogy esetleg nem lehet valami jó a kettejük kapcsolata. Ezt viszont nem teszi szóvá, nem akar rossz emléket felhozni, meg az is lehet, hogy nincs igaza. Eléggé felkavarja a férfit a kalózok felhozása. Ferdnichar meg is bánja, hogy felhozta ezt a témát. Látszik, hogy nagyon megviselhette Leont a történtek.*
- Ne haragudj, hogy kérdeztem. Az igazat megvallva csak a könyvekből olvastam a kalózok életéről meg egy két kalóz mesélt nekem akik a szigetünkre vetődött. Ám egyik sem említette ezeket a szörnyűségeket. - *kér bocsánatot barátjától. Végül is kiderül, hogy voltak szép pillanatok is. A temetéses történetnél ő is elmosolyodik mikor hallja, mit mondtak a kapitányuknak.*
- Tényleg nagy kár, hogy nincs meg. De mi történt vele? - *Kérdezi, mikor megtudja, hogy Leon naplójában mennyi érdekesség van leírva.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.20 17:58:29
*Örül neki, hogy lenyűgözi hangszerével új barátját, és egy kicsit dagad is a melle a büszkeségtől. Hiába mégis csak jól esik néha az elismerés. Leon nem sokat fűz hozzá a feleségéhez, és noha az egy mondatból nem is derül ki semmi, Ferdnicharnak az a gondolata támad, hogy esetleg nem lehet valami jó a kettejük kapcsolata. Ezt viszont nem teszi szóvá, nem akar rossz emléket felhozni, meg az is lehet, hogy nincs igaza. Eléggé felkavarja a férfit a kalózok felhozása. Ferdnichar meg is bánja, hogy felhozta ezt a témát. Látszik, hogy nagyon megviselhette Leont a történtek.*
- Ne haragudj, hogy kérdeztem. Az igazat megvallva csak a könyvekből olvastam a kalózok életéről meg egy két kalóz mesélt nekem akik a szigetünkre vetődött. Ám egyik sem említette ezeket a szörnyűségeket. - *kér bocsánatot barátjától. Végül is kiderül, hogy voltak szép pillanatok is. A temetéses történetnél ő is elmosolyodik mikor hallja, mit mondtak a kapitányuknak.*
- Tényleg nagy kár, hogy nincs meg. De mi történt vele? - *Kérdezi, mikor megtudja, hogy Leon naplójában mennyi érdekesség van leírva.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.20 17:58:29
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-20 14:25:29
Üzenet elküldve: 2014-01-20 14:25:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység Toborzás – Ferdnichar Ni//
*Leon kissé hátralép, mikor a saját dallama hangzik fel. Kell neki egy pillanat, mire összerakja magában, hogy a hárfa szól.*
-Nagyon furmányos egy darab, meg kell hagyni.
*Teszi hozzá egy mosoly kíséretében. Mikor feleségéről kérdezik, csak egy mondatot fűz a témához.*
-Hajózik ő is valahol, úton van.
*Ökölbe szorul a keze, mikor a kalózéletet említi újdonsült barátja. Szomorúan és idegességét nem palástolva kezd beszélni.*
-Ne akarj te kalóz lenni, örülj, hogy most nyugodt vizeken vagy egy ilyen hajóval. Persze, van neki jó része is, de a rablás…
*Itt megáll és lehunyja a szemét és úgy folytatja beszédét. Néhol összehúzódnak az arcizmai, hiszen feljönnek a régi képek.*
-A rablás egyáltalán nem jó. Látni, ahogy a társaid vérben, belsőségekben gázolva nőket, gyermeklányokat erőszakolnak meg…
*Itt kinyitja a szemét, mert nem bírja tovább a régi rémképeket. Kinyitja a kezét. Teljesen elfehéredtek az ujjai, annyira szorította össze öklét, hogy körmeinek lenyomata megmaradt a tenyerén*
-És emellett a rablott kincsre nézve mindig a tulajdonosa képe ugrik be. Az eltorzult arca, miközben a kiomló beleit fogja.
*Egy pillanatig még látni rajta, hogy szenved, de aztán újra a nyugodt, mosolygós arca derül fel, mintha el is felejtette volna, amit átélt azokban az években.*
-De volt nagyon szép része is. Mikor a hajón voltunk, akkor senki nem gondolt a halottakra, hanem a cimborákkal együtt énekeltünk, vagy adtuk meg a végtiszteletet halott társainknak.
*Itt leül a padlóra törökülésben és a tarkóján összekulcsolja a kezét.*
-Ó, hogy a kapitány milyen szép temetést tudott rendezni! Volt, hogy azzal vicceltünk, hogy azonnal meg akarunk halni, csak, hogy ilyen temetésünk legyen!
*Felnéz az égre. És a madarakat kezdi el bámulni.*
-Ha meglenne a naplóm! Abba mindent leírtam töviről hegyire verselve, rímekkel.
*Leon kissé hátralép, mikor a saját dallama hangzik fel. Kell neki egy pillanat, mire összerakja magában, hogy a hárfa szól.*
-Nagyon furmányos egy darab, meg kell hagyni.
*Teszi hozzá egy mosoly kíséretében. Mikor feleségéről kérdezik, csak egy mondatot fűz a témához.*
-Hajózik ő is valahol, úton van.
*Ökölbe szorul a keze, mikor a kalózéletet említi újdonsült barátja. Szomorúan és idegességét nem palástolva kezd beszélni.*
-Ne akarj te kalóz lenni, örülj, hogy most nyugodt vizeken vagy egy ilyen hajóval. Persze, van neki jó része is, de a rablás…
*Itt megáll és lehunyja a szemét és úgy folytatja beszédét. Néhol összehúzódnak az arcizmai, hiszen feljönnek a régi képek.*
-A rablás egyáltalán nem jó. Látni, ahogy a társaid vérben, belsőségekben gázolva nőket, gyermeklányokat erőszakolnak meg…
*Itt kinyitja a szemét, mert nem bírja tovább a régi rémképeket. Kinyitja a kezét. Teljesen elfehéredtek az ujjai, annyira szorította össze öklét, hogy körmeinek lenyomata megmaradt a tenyerén*
-És emellett a rablott kincsre nézve mindig a tulajdonosa képe ugrik be. Az eltorzult arca, miközben a kiomló beleit fogja.
*Egy pillanatig még látni rajta, hogy szenved, de aztán újra a nyugodt, mosolygós arca derül fel, mintha el is felejtette volna, amit átélt azokban az években.*
-De volt nagyon szép része is. Mikor a hajón voltunk, akkor senki nem gondolt a halottakra, hanem a cimborákkal együtt énekeltünk, vagy adtuk meg a végtiszteletet halott társainknak.
*Itt leül a padlóra törökülésben és a tarkóján összekulcsolja a kezét.*
-Ó, hogy a kapitány milyen szép temetést tudott rendezni! Volt, hogy azzal vicceltünk, hogy azonnal meg akarunk halni, csak, hogy ilyen temetésünk legyen!
*Felnéz az égre. És a madarakat kezdi el bámulni.*
-Ha meglenne a naplóm! Abba mindent leírtam töviről hegyire verselve, rímekkel.
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-19 18:55:20
Üzenet elküldve: 2014-01-19 18:55:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kikötöbe érve első dolga körülnézni. Mindenütt tömeg, hajók, kereskedők. Kis állatkája, Malib is előbújik, ám a zsibongó kikötő zaja visszakergeti a kismókust gazdája védelmet jelentő köpenye alá. Estyn tovább sétál a kikötőn keresztül. Minél előbb valami nyugodtabb helyet szeretne keresni. Így hát gyors léptekkel megindul a folyó felé.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-19 17:39:11
Üzenet elküldve: 2014-01-19 17:39:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás-Leon Descobrat//
- Valóban furcsa volna? Én ezzel a hárfával nőttem fel, nekem nem tűnik furcsának. De valószínűleg neked van igazad. - *Mondja Ferdnichar Leon megjegyzésére.*
- Nos nem tudom, hogy van-e furulya változatban is, viszont hallgasd csak. - *mondja és rázendít arra a dalra amit Leon játszott nem is olyan régen. Viszont a hárfa nem hárfahangon szólal meg, hanem a furulya hangján.*
- Hogy tetszik? - *kérdezi miután befejezi a dalt. A kulacsok történetén elcsodálkozik.*
- Nős vagy? Az remek! Ne haragudj meg, de nem úgy nézel ki mint aki házas lenne. Hol van most a feleséged?-
*most hogy jobban belegondol ő is eléggé furcsállja a sok zenészt itt a hajón. Ám mikor megtudja, hogy társa kalózvolt elkerekedik a szeme.*
- Kalóz voltál? Kiskorom óta kalóz akartam lenni, hogy lettél kalóz? Raboltatok sokat? Jó élet volt, jaj úgy irigyellek!- *Elég sok kérdéssel bombázza, és miután erre rájön bocsánatot is kér.*
- Ne haragudj, hogy így rád rontottam, de ha kalózokról van szó akkor megőrülök. -
- Valóban furcsa volna? Én ezzel a hárfával nőttem fel, nekem nem tűnik furcsának. De valószínűleg neked van igazad. - *Mondja Ferdnichar Leon megjegyzésére.*
- Nos nem tudom, hogy van-e furulya változatban is, viszont hallgasd csak. - *mondja és rázendít arra a dalra amit Leon játszott nem is olyan régen. Viszont a hárfa nem hárfahangon szólal meg, hanem a furulya hangján.*
- Hogy tetszik? - *kérdezi miután befejezi a dalt. A kulacsok történetén elcsodálkozik.*
- Nős vagy? Az remek! Ne haragudj meg, de nem úgy nézel ki mint aki házas lenne. Hol van most a feleséged?-
*most hogy jobban belegondol ő is eléggé furcsállja a sok zenészt itt a hajón. Ám mikor megtudja, hogy társa kalózvolt elkerekedik a szeme.*
- Kalóz voltál? Kiskorom óta kalóz akartam lenni, hogy lettél kalóz? Raboltatok sokat? Jó élet volt, jaj úgy irigyellek!- *Elég sok kérdéssel bombázza, és miután erre rájön bocsánatot is kér.*
- Ne haragudj, hogy így rád rontottam, de ha kalózokról van szó akkor megőrülök. -
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-18 17:56:51
Üzenet elküldve: 2014-01-18 17:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Nagyon megörül, mikor Tawios hivatalosan is üdvözli. Bólint egyet a kérésre, majd elindul a fedélzetre. Mikor felér körbefordul, szemével a kis tündérlánykát keresve. Meglátja. Az illető éppen egy elffel nővel beszélget. Elindul feléjük, majd mikor odaér csendben megáll.*
-Bocsássatok meg. *Kér elnézést, amiért megszakítja a beszélgetésüket.*
-A kapitány hívat téged. *Fordul a kis tündérhez. Ha a fiatal lány elmegy, az elf akivel eddig beszélgetett társaság nélkül marad. Mivel ő küldte el ezért nem hagyhatja ott a lányt. Körbenéz, szemével Leont keresve, aki épp egy másik férfival beszélget.* ~Úgy sem szeretnék egész út alatt Leon nyakán lógni. Ameddig vissza nem jön a tündér, beszélgetek vele.~ *Elgondolkozik, hogy mit is mondjon neki. Aztán eszébe jut, hogy még a nevét sem tudja, így hát, habár a lány már tudja az ő nevét bemutatkozik. Úgy érzi, illendőbb ha előbb megmondja a saját nevét, minthogy csak rákérdez a másikéra.*
-Szia. A nevem Ganalan Erfind. *Nyújtja a kezét a lány felé.*
*Nagyon megörül, mikor Tawios hivatalosan is üdvözli. Bólint egyet a kérésre, majd elindul a fedélzetre. Mikor felér körbefordul, szemével a kis tündérlánykát keresve. Meglátja. Az illető éppen egy elffel nővel beszélget. Elindul feléjük, majd mikor odaér csendben megáll.*
-Bocsássatok meg. *Kér elnézést, amiért megszakítja a beszélgetésüket.*
-A kapitány hívat téged. *Fordul a kis tündérhez. Ha a fiatal lány elmegy, az elf akivel eddig beszélgetett társaság nélkül marad. Mivel ő küldte el ezért nem hagyhatja ott a lányt. Körbenéz, szemével Leont keresve, aki épp egy másik férfival beszélget.* ~Úgy sem szeretnék egész út alatt Leon nyakán lógni. Ameddig vissza nem jön a tündér, beszélgetek vele.~ *Elgondolkozik, hogy mit is mondjon neki. Aztán eszébe jut, hogy még a nevét sem tudja, így hát, habár a lány már tudja az ő nevét bemutatkozik. Úgy érzi, illendőbb ha előbb megmondja a saját nevét, minthogy csak rákérdez a másikéra.*
-Szia. A nevem Ganalan Erfind. *Nyújtja a kezét a lány felé.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-18 08:11:21
Üzenet elküldve: 2014-01-18 08:11:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
*Zik egy könnyedebb beszélgetést képzelt először, de a folyton járó fogaskerekek az agyában hamar ráharapnak erre a komor témára.*
-Nincs jó vagy rossz. A világnak mindegy, hogy mi meddig élünk. És az is mindegy, hogy hogyan. Jól, rosszul, ezek csak nekünk jelentenek valamiket. Már akinek. Csak nekünk van lehetőségünk dönteni, hogy mihez fűlik a fogunk, mit teszünk vagy nem teszünk, mit tartunk jónak, akarunk-e egyáltalán jók lenni, önmagunkhoz vagy bárkihez. *Ránéz a lányra.* Vagy ahogy te mondod, rajtunk múlik az is, hogy a dolgok jó oldalát nézzük-e. Egyszer ezt olvastam egy ismeretlen szerző tollából: "Ha egyensúly van a világegyetemben, akkor minden nevetésünk miatt valahol valakinek sírnia kell." Márpedig látszólag egyensúly van, legalábbis törekszik rá.
*Éppen azon gondolkozik, hogy vajon folytassa-e ezt a témát, de rájön, hogy nyelve már megint magától cselekedett.*
-És a halál elől nem lehet megmenekülni. *Rovno mester is osztotta ezt a nézetet.* Ami egyszer megszületett, annak meg kell halnia. Aminek van kezdete, annak van vége is. Semmi sem öröktől fogva való és semmi sem tart örökké. Lehet, hogy ezen a síkon ebben a formában el lehet kerülni a halált, úgymond kicselezni a kaszást, de ez csak időleges. Mikor a világunkat alkotó szövedék elfárad, ahogy a vitorlák is elszakadnak a folyamatos terhelés alatt, úgy utolér majd mindenkit a vég is...
*Miközben ezeket mondja az alábbi gondolatok cikáznak át agyán.*
~Azt mondja, hogy nem emlékezett? Érdekes. Ritka ám az ilyen véletlen emlékezetkiesés, ez inkább mágikus befolyásolásnak tűnik. És honnan venné egy mágiában nem járatos ember azt, hogy a halál elkerülhető, ha csak időlegesen is? Ez csak sima szélhámosságnak látszik. És egyáltalán miért kellett pont ezt a lányt lépre csalniuk, mikor ránézésre nincs semmije? Miért kellett ehhez feltehetően mágiát használni, hiszen pár csengő aranyért is hazudnak emberek, mint a vízfolyás. Mintha lenne mindezek hátterében egy mozgató érdek.~
*Hirtelen megállítja lépteit és a lányra néz.*
-Kelteria, ez amit elmeséltél roppant gyanús és nem úgy néz ki, mintha véletlenek sorozata lenne. Sőt, inkább úgy tűnik, mintha lenne mögötte egy mozgató akarat. El kell döntened, hogy el akarod-e ezt az egészet felejteni, ahogy eddig is, vagy megpróbálsz szembenézni vele és megpróbáljuk felgöngyölíteni a szálakat és kideríteni, hogy vajon mi is állhat a háttérben. Tudnod kell, hogy nem foglak megvetni bárhogy döntesz is és bármelyik döntésedet támogatni fogom, de ezt neked kell eldöntened.
*Azzal kérdő, nagyra nyílt szemekkel néz a lányra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.18 14:21:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Zik egy könnyedebb beszélgetést képzelt először, de a folyton járó fogaskerekek az agyában hamar ráharapnak erre a komor témára.*
-Nincs jó vagy rossz. A világnak mindegy, hogy mi meddig élünk. És az is mindegy, hogy hogyan. Jól, rosszul, ezek csak nekünk jelentenek valamiket. Már akinek. Csak nekünk van lehetőségünk dönteni, hogy mihez fűlik a fogunk, mit teszünk vagy nem teszünk, mit tartunk jónak, akarunk-e egyáltalán jók lenni, önmagunkhoz vagy bárkihez. *Ránéz a lányra.* Vagy ahogy te mondod, rajtunk múlik az is, hogy a dolgok jó oldalát nézzük-e. Egyszer ezt olvastam egy ismeretlen szerző tollából: "Ha egyensúly van a világegyetemben, akkor minden nevetésünk miatt valahol valakinek sírnia kell." Márpedig látszólag egyensúly van, legalábbis törekszik rá.
*Éppen azon gondolkozik, hogy vajon folytassa-e ezt a témát, de rájön, hogy nyelve már megint magától cselekedett.*
-És a halál elől nem lehet megmenekülni. *Rovno mester is osztotta ezt a nézetet.* Ami egyszer megszületett, annak meg kell halnia. Aminek van kezdete, annak van vége is. Semmi sem öröktől fogva való és semmi sem tart örökké. Lehet, hogy ezen a síkon ebben a formában el lehet kerülni a halált, úgymond kicselezni a kaszást, de ez csak időleges. Mikor a világunkat alkotó szövedék elfárad, ahogy a vitorlák is elszakadnak a folyamatos terhelés alatt, úgy utolér majd mindenkit a vég is...
*Miközben ezeket mondja az alábbi gondolatok cikáznak át agyán.*
~Azt mondja, hogy nem emlékezett? Érdekes. Ritka ám az ilyen véletlen emlékezetkiesés, ez inkább mágikus befolyásolásnak tűnik. És honnan venné egy mágiában nem járatos ember azt, hogy a halál elkerülhető, ha csak időlegesen is? Ez csak sima szélhámosságnak látszik. És egyáltalán miért kellett pont ezt a lányt lépre csalniuk, mikor ránézésre nincs semmije? Miért kellett ehhez feltehetően mágiát használni, hiszen pár csengő aranyért is hazudnak emberek, mint a vízfolyás. Mintha lenne mindezek hátterében egy mozgató érdek.~
*Hirtelen megállítja lépteit és a lányra néz.*
-Kelteria, ez amit elmeséltél roppant gyanús és nem úgy néz ki, mintha véletlenek sorozata lenne. Sőt, inkább úgy tűnik, mintha lenne mögötte egy mozgató akarat. El kell döntened, hogy el akarod-e ezt az egészet felejteni, ahogy eddig is, vagy megpróbálsz szembenézni vele és megpróbáljuk felgöngyölíteni a szálakat és kideríteni, hogy vajon mi is állhat a háttérben. Tudnod kell, hogy nem foglak megvetni bárhogy döntesz is és bármelyik döntésedet támogatni fogom, de ezt neked kell eldöntened.
*Azzal kérdő, nagyra nyílt szemekkel néz a lányra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.18 14:21:26, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-18 00:39:42
Üzenet elküldve: 2014-01-18 00:39:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Már felszedték a vasmacskát, a hajó lassan fordul újból a nyílt tenger felé. A hajós legény épp most köti el az utolsó kötelet, mikor Nily - mögötte a lóval - közelít rohanva. Fel akarna még rohanni a fedélzetre, azonban a legény megállítja.*
- Á-á hölgyem. Ez már elment. * Nily máskor még csak pillantásával sem ajándékozná meg a koszos tengerész fiút, most azonban irtó dühös lesz és rámorran a férfira. Sápadt arca elvörösödik a dühtől és már-már azt hinné az ember, hogy lekiabálja a sapkáját a fiúnak, azonban ekkor meghallja fentről a nővére hangját.*
- Ezt nem gondolod komolyan! * Kiabál le Rehyna a tatfedélzetről Nilynek. Barna szemei szikrát szórnak, aztán megemelve szoknyáját eltűnik a cirkalmas fakorlát mögött.* ~ Most itt hagyott? Nem.. az nem lehet.. Bizonyára szól apának..~ * Nily hátra pillant Árnyra, majd visszafordul a hajó felé, ami úgy tűnik, hogy a kedvéért mégis megáll. A tengerész mindeközben végig a szakadt ruhás Nilyn legelteti a szemét. Egy halszálkával piszkálgatja a fogát, s füttyent egyet.*
- Ejha' kisasszony miatt még a hajó is megáll. * Nily nem válaszol semmit, csupán feszülten várja, hogy a bárka végre koppanjon a mólón. Összeszorítja ajkait és belemarkol szoknyájának felső fátyol rétegébe. Mihelyst újból beáll a hajó a legény megnyitja a kaput, Nily pedig felszalad Rehynáékhoz. A család már szabályos félkörbe tömörült és senki arca nem vidám, sőt ami azt illeti inkább komor. Nagyon komor. Nily apja előrébb lép és mélyen megköszörüli a torkát. Végigmér lánya szakadt ruházatán, aztán int a legénynek, hogy indulhatnak újból.*
- Apám várj! Az a ló az enyém és... * Morik feltartja a kezét, hogy félbeszakítsa Nilyt.*
- Hogy merészeled.. Megszöksz, azt sem tudjuk élsz-e egyáltalán erre másnap megjelensz egy... egy...
- Egy lóval apám.. * Mondja Rehyna bűbájos kedvességgel Morikknak. Nily tekintete lassan nővérére úszik. Ma sem tudott normálisan felöltözni. Éppen, hogy csak egy kicsit süt rá a nap de máris legyezgeti magát fehér ujjaival. Nily fintorogni kezd. A hajós legénynek viszont jön eggyel, mert amaz türelmesen vár kötéllel a kezében, hogy most mitévő is legyen.*
- Tegye amit mondtam! * Kiabál rá újból Morrik.*
- NE! Várjon! * Mondja Nily s ez így megy egy percen keresztül, mígnem Nily inkább leszalad és Árny mellé áll. Átöleli a ló széles nyakát és ráhajtja a fejét.*
- Apám.. sebesült! Meg kell gyógyítanunk.. Nélküle nem megyek.. * Morik súg valamit Nily anyjának, eközben megjelenik mögöttük Ressar is és ő is csatlakozik. Pár perces vitatkozás, Rehyna felkacag valamin, aztán elsápad. Ressar viszont komor arccal magyaráz valamit, amit Nily hiába próbál kivenni, nem hallani semmit.*
- Legyen hát. * Fordul ismét lánya felé Morik.*
- Mi... mi az, hogy legyen hát.. hogy érted? * Ressar közben lesétál a hajóról. Nily értetlenkedve pillant a férfira, aki még mindig ugyan azzal a szoborszerű merev arcával tekint vissza rá.*
- Mivel ilyen engedetlen vagy maradj hát itt, engem már nem érdekel. De Ressar itt marad veled, majd ő gondoskodik rólad, míg mi vissza nem jövünk.
- De.. de.. * Akadékoskodik Nily, a hajós legény közben újból elzárja a kaput.*
- Nincs semmi de. Legközelebb tanulj engedelmességet... Ég veled Nily. * Ezt ma már másodszorra hallja, és megint olyan érzése támad, mintha valamit hiányozna.*
- Á-á hölgyem. Ez már elment. * Nily máskor még csak pillantásával sem ajándékozná meg a koszos tengerész fiút, most azonban irtó dühös lesz és rámorran a férfira. Sápadt arca elvörösödik a dühtől és már-már azt hinné az ember, hogy lekiabálja a sapkáját a fiúnak, azonban ekkor meghallja fentről a nővére hangját.*
- Ezt nem gondolod komolyan! * Kiabál le Rehyna a tatfedélzetről Nilynek. Barna szemei szikrát szórnak, aztán megemelve szoknyáját eltűnik a cirkalmas fakorlát mögött.* ~ Most itt hagyott? Nem.. az nem lehet.. Bizonyára szól apának..~ * Nily hátra pillant Árnyra, majd visszafordul a hajó felé, ami úgy tűnik, hogy a kedvéért mégis megáll. A tengerész mindeközben végig a szakadt ruhás Nilyn legelteti a szemét. Egy halszálkával piszkálgatja a fogát, s füttyent egyet.*
- Ejha' kisasszony miatt még a hajó is megáll. * Nily nem válaszol semmit, csupán feszülten várja, hogy a bárka végre koppanjon a mólón. Összeszorítja ajkait és belemarkol szoknyájának felső fátyol rétegébe. Mihelyst újból beáll a hajó a legény megnyitja a kaput, Nily pedig felszalad Rehynáékhoz. A család már szabályos félkörbe tömörült és senki arca nem vidám, sőt ami azt illeti inkább komor. Nagyon komor. Nily apja előrébb lép és mélyen megköszörüli a torkát. Végigmér lánya szakadt ruházatán, aztán int a legénynek, hogy indulhatnak újból.*
- Apám várj! Az a ló az enyém és... * Morik feltartja a kezét, hogy félbeszakítsa Nilyt.*
- Hogy merészeled.. Megszöksz, azt sem tudjuk élsz-e egyáltalán erre másnap megjelensz egy... egy...
- Egy lóval apám.. * Mondja Rehyna bűbájos kedvességgel Morikknak. Nily tekintete lassan nővérére úszik. Ma sem tudott normálisan felöltözni. Éppen, hogy csak egy kicsit süt rá a nap de máris legyezgeti magát fehér ujjaival. Nily fintorogni kezd. A hajós legénynek viszont jön eggyel, mert amaz türelmesen vár kötéllel a kezében, hogy most mitévő is legyen.*
- Tegye amit mondtam! * Kiabál rá újból Morrik.*
- NE! Várjon! * Mondja Nily s ez így megy egy percen keresztül, mígnem Nily inkább leszalad és Árny mellé áll. Átöleli a ló széles nyakát és ráhajtja a fejét.*
- Apám.. sebesült! Meg kell gyógyítanunk.. Nélküle nem megyek.. * Morik súg valamit Nily anyjának, eközben megjelenik mögöttük Ressar is és ő is csatlakozik. Pár perces vitatkozás, Rehyna felkacag valamin, aztán elsápad. Ressar viszont komor arccal magyaráz valamit, amit Nily hiába próbál kivenni, nem hallani semmit.*
- Legyen hát. * Fordul ismét lánya felé Morik.*
- Mi... mi az, hogy legyen hát.. hogy érted? * Ressar közben lesétál a hajóról. Nily értetlenkedve pillant a férfira, aki még mindig ugyan azzal a szoborszerű merev arcával tekint vissza rá.*
- Mivel ilyen engedetlen vagy maradj hát itt, engem már nem érdekel. De Ressar itt marad veled, majd ő gondoskodik rólad, míg mi vissza nem jövünk.
- De.. de.. * Akadékoskodik Nily, a hajós legény közben újból elzárja a kaput.*
- Nincs semmi de. Legközelebb tanulj engedelmességet... Ég veled Nily. * Ezt ma már másodszorra hallja, és megint olyan érzése támad, mintha valamit hiányozna.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:51:14
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:51:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Legénység toborzás//
*Tawios hátradőlve figyeli a lány rövidke történetét. Amikor végez vele, kissé elgondolkozik a kapitány, borostás állát dörzsölgeti ujjaival.*
~Remélem, jól fogja végezni a feladatokat amit majd adok neki, nem tűnik hajóra termettnek. Mindegy is majd még meglátom úgy is.~
*A gondolkodásból gyorsan kitör és feltekint az álldogáló lányra. Gyorsan megint végigméri szemeivel, majd megszólal.*
-Nos, jól van.
*Tawios feláll a székéből.*
-Üdvözöllek a legénységben Ganalan Erfind!
*Mondja mosolyogva.*
-Most kérlek küldd be a tündérlányt hozzám, Ő lesz a következő idebent.
*Ha a lány kiment a kabinból, újra maga elé húzza az előző könyvet amibe már írt és újra feljegyez pár dolgot az egyik lapra.
Amikor megérkezik Aventhis a kapitányi kabinba, ugyan úgy mint a többieknél az asztal túloldalán lévő székre mutatva kéri a leülésre. Ha a lány helyet foglalt Tawios bele is kezd a mondandójába.*
-Pár dolgot szeretnék tisztázni, először is, ezentúl tegeződjünk. A másik pedig igazából egy kérdés vagy kérés lenne. Kérlek mesélj magadról. Honnan jöttél, miért jönnél a legénységbe. Ilyesmik, amiket úgy gondolod meg kellene, hogy ossz velem.
*A férfi már begyakorolta a szöveget, próbálja nem mindig ugyan azt és ugyan úgy mondani, de nem nagyon bírja máshogy. Igazából csak neki tűnik fel, hogy ugyan úgy fogalmaz, hiszen a többiek nem hallották minden alkalommal. Most ül és vár a lány válaszára, és közben össze is kulcsolja a karjait.*
*Tawios hátradőlve figyeli a lány rövidke történetét. Amikor végez vele, kissé elgondolkozik a kapitány, borostás állát dörzsölgeti ujjaival.*
~Remélem, jól fogja végezni a feladatokat amit majd adok neki, nem tűnik hajóra termettnek. Mindegy is majd még meglátom úgy is.~
*A gondolkodásból gyorsan kitör és feltekint az álldogáló lányra. Gyorsan megint végigméri szemeivel, majd megszólal.*
-Nos, jól van.
*Tawios feláll a székéből.*
-Üdvözöllek a legénységben Ganalan Erfind!
*Mondja mosolyogva.*
-Most kérlek küldd be a tündérlányt hozzám, Ő lesz a következő idebent.
*Ha a lány kiment a kabinból, újra maga elé húzza az előző könyvet amibe már írt és újra feljegyez pár dolgot az egyik lapra.
Amikor megérkezik Aventhis a kapitányi kabinba, ugyan úgy mint a többieknél az asztal túloldalán lévő székre mutatva kéri a leülésre. Ha a lány helyet foglalt Tawios bele is kezd a mondandójába.*
-Pár dolgot szeretnék tisztázni, először is, ezentúl tegeződjünk. A másik pedig igazából egy kérdés vagy kérés lenne. Kérlek mesélj magadról. Honnan jöttél, miért jönnél a legénységbe. Ilyesmik, amiket úgy gondolod meg kellene, hogy ossz velem.
*A férfi már begyakorolta a szöveget, próbálja nem mindig ugyan azt és ugyan úgy mondani, de nem nagyon bírja máshogy. Igazából csak neki tűnik fel, hogy ugyan úgy fogalmaz, hiszen a többiek nem hallották minden alkalommal. Most ül és vár a lány válaszára, és közben össze is kulcsolja a karjait.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:48:19
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység toborzás -Ferdnichar Ni//
*Leonnak nagyon tetszik a magától zenélő hárfa, de azzal nem ért teljesen egyet, hogy a férfi nem játszik a hangszeren, csak hagyja magától zenélni, de ezt a dolgot nem teszi szóvá. Nem akar az első beszélgetéssel összetűzésbe keveredni Ferdnicharral.*
-Meg kell hagyni elég furcsa egy eszköz ez a hárfa. Én nem igazán szeretem a húros hangszereket, de ez nagyon szép darab. Jó lenne, ha ilyenből lenne furulya is.
*Jegyzi meg, már szinte magának az utolsó mondatot. Mikor a férfi az italt dicséri, egy féloldalas mosoly ül ki az arcára, ezután lassan, nyugodt hangon teszi hozzá:*
-Nos, már csak két kulacs van összesen. A menyasszonyom házában volt. Nem tudom igazából, hogy honnan származik, de a lényeg, hogy ez az utolsó kulacs, amit mostanában megiszok. Az másikat, valami ünnepi alkalomra tartogatom.
*Nem akar nagyon belemenni a részletekbe, úgyhogy itt befejezi a mesélést. Nem is nagyon szerette volna folytatni. Egyáltalán nem ezen kéne most gondolkodnia, hiszen új emberek, új hajó, új élet…*
-Nem tudom észrevette-e, de szinte kivétel nélkül bárdok, vagy zenészek vagyunk. Amit eddig számoltam az négy.
*Mutat magára, ezután Aventhisre, Andoielre, majd Ferdnicharra.*
-Pedig, amikor én kalóz voltam, senki nem tudott hangszeren játszani a társaim közül.
*A kialakult helyzetet egy vállrándítással veszi tudomásul.*
*Leonnak nagyon tetszik a magától zenélő hárfa, de azzal nem ért teljesen egyet, hogy a férfi nem játszik a hangszeren, csak hagyja magától zenélni, de ezt a dolgot nem teszi szóvá. Nem akar az első beszélgetéssel összetűzésbe keveredni Ferdnicharral.*
-Meg kell hagyni elég furcsa egy eszköz ez a hárfa. Én nem igazán szeretem a húros hangszereket, de ez nagyon szép darab. Jó lenne, ha ilyenből lenne furulya is.
*Jegyzi meg, már szinte magának az utolsó mondatot. Mikor a férfi az italt dicséri, egy féloldalas mosoly ül ki az arcára, ezután lassan, nyugodt hangon teszi hozzá:*
-Nos, már csak két kulacs van összesen. A menyasszonyom házában volt. Nem tudom igazából, hogy honnan származik, de a lényeg, hogy ez az utolsó kulacs, amit mostanában megiszok. Az másikat, valami ünnepi alkalomra tartogatom.
*Nem akar nagyon belemenni a részletekbe, úgyhogy itt befejezi a mesélést. Nem is nagyon szerette volna folytatni. Egyáltalán nem ezen kéne most gondolkodnia, hiszen új emberek, új hajó, új élet…*
-Nem tudom észrevette-e, de szinte kivétel nélkül bárdok, vagy zenészek vagyunk. Amit eddig számoltam az négy.
*Mutat magára, ezután Aventhisre, Andoielre, majd Ferdnicharra.*
-Pedig, amikor én kalóz voltam, senki nem tudott hangszeren játszani a társaim közül.
*A kialakult helyzetet egy vállrándítással veszi tudomásul.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-16 19:39:05
Üzenet elküldve: 2014-01-16 19:39:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Kicsit túlságosan is belemerült az emlékekbe. El is kezd azon gondolkodni, amin már annyiszor, mióta eljött a kastélyból. Azon, hogy miért is volt annyira kíváncsi arra a meghívásra, miért is kellett elmennie, miért nem maradt ott ahol volt? Még most sem tudja, miért tette, de egyben biztos, hogy nem bánta meg a lépését, hiszen nagyon jó és boldog volt. Bizonyára a férfi nem egy ilyen komor válaszra számított, de Kelteria már megszokta, hogy lelke fáj, egész élete ebből áll, csak ezt még mindig nehezére esik felfogni. Amint befejezte a mágus tanonc megszólal és próbálja megvigasztalni a lányt.*
~Jól rátapintott a lényegre. Igen Log pont ilyen volt. Tényleg igaz lehet, hiszen mosollyal az arcán halt meg, lehet, hogy így kellett lennie! Lehet jobb ez így, csak el tudnám már felejteni.~
*Ahogy ezt végig gondolta megszólal, amíg a férfi kis szünetet tart.*
- Igazad lehet! Jól átlátod a helyzetet. Látszott rajta, hogy maga is összezavarodott magán. Bár azt a fontos dolgot, hogy az emlékei egészen addig, amíg be nem lettünk börtönözve, ki voltak törölve. Nem is tudta, hogy ő hívott meg. Ez csak utólag derült ki, de láttam a szemében, hogy megbánt mindent, amit tett.
*Miután ezt elmondta Zik még mond egy mondatot zárás ként, mire Kelteria csak egy szóval válaszol.*
- Igen!
*Ekkor hirtelen megbotlik mellette a férfi, mire ő egy kicsit meglepődik, de nem mond semmit, csak halványan elmosolyodik.*
- Nem ügyetlen vagy! Legfeljebb figyelmetlen, de ez nem akkora baj, higgy nekem! *elgondolkodik kicsit* Mi is volt vele? A legfurcsább az volt, hogy váltig állította, hogy meg lehet menekülni a halál elől! Mindenre, amit mondtam neki, azt mondta, hogy ostobaság. Azt mondta nem látom az igazi világot. Hogy a világ csak gonosz lehet, meg hogy mindenki rosszat akar. Furcsa volt hallani, hogy valaki ennyire rosszanak gondolja a világot. Mondtam, hogy nézze a dolgok jó oldalát, de azt mondta, úgy csak könnyebb célpont vagyok. De akármit mondtam, mindenre azt mondta, hogy ostobaság. Mikor pedig a halált hoztam szóba, akkor elkezdett remegni, mintha valami olyat hallott volna, ami ijesztő. Kicsit úgy nézett ki, mintha őrült lenne. De lehet, hogy csak én látom rosszul.
*Szólal meg halványan mosolyogva, hiszen próbálja visszanyerni jó kedvét.*
*Kicsit túlságosan is belemerült az emlékekbe. El is kezd azon gondolkodni, amin már annyiszor, mióta eljött a kastélyból. Azon, hogy miért is volt annyira kíváncsi arra a meghívásra, miért is kellett elmennie, miért nem maradt ott ahol volt? Még most sem tudja, miért tette, de egyben biztos, hogy nem bánta meg a lépését, hiszen nagyon jó és boldog volt. Bizonyára a férfi nem egy ilyen komor válaszra számított, de Kelteria már megszokta, hogy lelke fáj, egész élete ebből áll, csak ezt még mindig nehezére esik felfogni. Amint befejezte a mágus tanonc megszólal és próbálja megvigasztalni a lányt.*
~Jól rátapintott a lényegre. Igen Log pont ilyen volt. Tényleg igaz lehet, hiszen mosollyal az arcán halt meg, lehet, hogy így kellett lennie! Lehet jobb ez így, csak el tudnám már felejteni.~
*Ahogy ezt végig gondolta megszólal, amíg a férfi kis szünetet tart.*
- Igazad lehet! Jól átlátod a helyzetet. Látszott rajta, hogy maga is összezavarodott magán. Bár azt a fontos dolgot, hogy az emlékei egészen addig, amíg be nem lettünk börtönözve, ki voltak törölve. Nem is tudta, hogy ő hívott meg. Ez csak utólag derült ki, de láttam a szemében, hogy megbánt mindent, amit tett.
*Miután ezt elmondta Zik még mond egy mondatot zárás ként, mire Kelteria csak egy szóval válaszol.*
- Igen!
*Ekkor hirtelen megbotlik mellette a férfi, mire ő egy kicsit meglepődik, de nem mond semmit, csak halványan elmosolyodik.*
- Nem ügyetlen vagy! Legfeljebb figyelmetlen, de ez nem akkora baj, higgy nekem! *elgondolkodik kicsit* Mi is volt vele? A legfurcsább az volt, hogy váltig állította, hogy meg lehet menekülni a halál elől! Mindenre, amit mondtam neki, azt mondta, hogy ostobaság. Azt mondta nem látom az igazi világot. Hogy a világ csak gonosz lehet, meg hogy mindenki rosszat akar. Furcsa volt hallani, hogy valaki ennyire rosszanak gondolja a világot. Mondtam, hogy nézze a dolgok jó oldalát, de azt mondta, úgy csak könnyebb célpont vagyok. De akármit mondtam, mindenre azt mondta, hogy ostobaság. Mikor pedig a halált hoztam szóba, akkor elkezdett remegni, mintha valami olyat hallott volna, ami ijesztő. Kicsit úgy nézett ki, mintha őrült lenne. De lehet, hogy csak én látom rosszul.
*Szólal meg halványan mosolyogva, hiszen próbálja visszanyerni jó kedvét.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-16 17:41:04
Üzenet elküldve: 2014-01-16 17:41:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
*Zik szomorúan hallgatja a történteket,valami kellemesebb locsifecsire számított,amilyeneket a mosónők beszélnek egymással a patak partjàn,vagy az asszonyok cséplés közben a malomban.*
~Micsoda naivitás,ilyen is csak egy ilyen lányban lehet,elhinni,h csak úgy meghívják egy bálra,mert hallott róla valaki,aztán lépre csalják...~
- Hmm...
*Még egy darabig szótlanul sétál a lánnyal,aztán lassan beszélni kezd,oly módon,mint aki még nem találta ki mit is fog mondani,hanem fogalmazás közben keres minden szót,egyfajta közös elmélkedésre invitálva a hallgatóságát.*
- Nézd csak, ez a fiú minden kétséget kizáróan egy gazember volt,ha lépre akart csalni téged. Mondom volt. De valószínűleg nem velejig romlott,vagy ha az is,akkor halála előtt megváltozott. Különben miért mentett volna meg téged? Te ezt az embert boldoggá tetted,boldoggá azzal,hogyha mégoly rövid ideig is élt utána,de jó emberként halt meg és rövid élete és gyors halála több értelmet nyert,mint korábbi egész élete. Ez a férfi hálás lehet neked ezért és ezt a háláját rövid úton,ha úgy tetszik az élete árán,de lerótta.
*Vesz egy nagy levegőt,a lányban addig is van ideje ülepedni a nehéz szavaknak.*
- Biztos vagyok benne,hogy elégedett volt a döntésével és mosollyal az arcán távozott.
~Remélem tényleg így történt és nem növelem tovább a lány fájdalmát.~
*Azzal bemutat egy mű botlást,reméli nem lóg ki a lóláb és,hogy eltereli Kelteria figyelmét. Úgy döntött,hogy majd a vándorról és a tőr részleteiről majd később kérdez *
- Bah, de ügyetlen vagyok! Na és hogy volt azzal a zsémbes öregemberrel az a mai eset?
*Húzza fel bal szemöldökét és eltökéli,hogyha kell még csúnya tréfát is űz az öregemberből,hogy megmosolyogtassa a lányt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.16 19:13:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Zik szomorúan hallgatja a történteket,valami kellemesebb locsifecsire számított,amilyeneket a mosónők beszélnek egymással a patak partjàn,vagy az asszonyok cséplés közben a malomban.*
~Micsoda naivitás,ilyen is csak egy ilyen lányban lehet,elhinni,h csak úgy meghívják egy bálra,mert hallott róla valaki,aztán lépre csalják...~
- Hmm...
*Még egy darabig szótlanul sétál a lánnyal,aztán lassan beszélni kezd,oly módon,mint aki még nem találta ki mit is fog mondani,hanem fogalmazás közben keres minden szót,egyfajta közös elmélkedésre invitálva a hallgatóságát.*
- Nézd csak, ez a fiú minden kétséget kizáróan egy gazember volt,ha lépre akart csalni téged. Mondom volt. De valószínűleg nem velejig romlott,vagy ha az is,akkor halála előtt megváltozott. Különben miért mentett volna meg téged? Te ezt az embert boldoggá tetted,boldoggá azzal,hogyha mégoly rövid ideig is élt utána,de jó emberként halt meg és rövid élete és gyors halála több értelmet nyert,mint korábbi egész élete. Ez a férfi hálás lehet neked ezért és ezt a háláját rövid úton,ha úgy tetszik az élete árán,de lerótta.
*Vesz egy nagy levegőt,a lányban addig is van ideje ülepedni a nehéz szavaknak.*
- Biztos vagyok benne,hogy elégedett volt a döntésével és mosollyal az arcán távozott.
~Remélem tényleg így történt és nem növelem tovább a lány fájdalmát.~
*Azzal bemutat egy mű botlást,reméli nem lóg ki a lóláb és,hogy eltereli Kelteria figyelmét. Úgy döntött,hogy majd a vándorról és a tőr részleteiről majd később kérdez *
- Bah, de ügyetlen vagyok! Na és hogy volt azzal a zsémbes öregemberrel az a mai eset?
*Húzza fel bal szemöldökét és eltökéli,hogyha kell még csúnya tréfát is űz az öregemberből,hogy megmosolyogtassa a lányt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.16 19:13:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:44:28
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:44:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Miközben hallgatja a férfit sok gondolat kering a fejében, amik teljesen összezavarják. Nem tudja mit hova tegyen elméjében, annyi minden forgott mostanában benne. Annyi minden történt. Kicsit olyan, mintha el lenne veszve, a saját fejében.*
~Teljesen úgy beszél, ahogyan ő beszélt. A szellemekre, minden helyzetről ő jut az eszembe. Ez nem normális el kellene engednem! El kell felejtenem.~
*Tépelődik magában, viszont ekkor megint a férfire figyel, mivel az igen érdekes témába kezdett. Bár az az állítás, hogy szerencse nem létezik kicsit furcsa neki, de persze teljesen megérti a mágus tanonc miértjeit. Tényleg minden kapcsolódik mindenhez, de Kelteria szerint semmit sem szabad elvetni. Minden létező és igaz, legfeljebb az igazság tartalom különbözik. Amikor pedig a férfi illusztrálja a hatás és az ellenhatás jelenségét, a lány teljesen zavarba jön s lesütött szemmel füle hegyéig elpirul.*
~Miért kell az emlékeknek így fájni? Miért nem lehet egyszerűen felejteni?~
*A kérdései ellenére halványan bólinva megszólal.*
- Értem!
*De többet nem is tud mondani, mivel a férfi tovább folytatja a beszédet és a magyarázatokat. Már fel tudja emelni a fejét, hiszen arca színe visszatért. Figyelmesen hallgat, s próbálja gondolatait csak a férfi szavaira irányítani.*
- Egyikünk sem tervezte, akkor viszont ezt lehet egy jól alakult véletlennek nevezni.
*Jegyzi meg most már mosolyogva, megint visszatért a mosolygós arca. Ellenben a mágus tanonc következő kérdésére megint elkomorodik. De végül erőt vesz magán és halkan bele kezd.*
- Igen sok helyen jártam, sok mindent láttam. Hegyeket, völgyeket, folyókat, erdőket, pusztákat és még sok, sok gyönyörű dogot. De a legszebb Arthenior volt. Arra lennél kíváncsi mi történt velem? Hosszú történet! Igyekszem rövidre fogni és a lényegre törekedni. Mikor megérkeztem ide, a hely teljesen idegen volt. Egy két nap után, mikor már majdnem mindenről tudtam, hogy merre van levelet kaptam. Egy ismeretlen személy hívott bálra, azok miatt a tapasztalatok miatt, akart megjutalmazni, amiket szereztem. Már csak kíváncsiságból is elmentem. Amikor az odavezető úton megtámadtak, nem csak engem, hanem a társaimat is, azok a farkas szerű lények már tudtam, hogy valami nincs rendben. Nem is tévedtem, ennek ellenére annak a napnak a végét és a következő nap nagy részét is teljes boldogságban töltöttem. De csak azért, mert beleszerettem az egyik társamba. Viszont nagyot kellett csalódnom, kiderült, hogy ő volt a meghívóm és egy barátjával, egy mágussal együtt meg akartak minket ölni. Azonban a legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor már a halál küszöbén áltam, ugyanis a szerelmem megmentett, de ezért meg kellett halnia. A szörnyű eset után heteket töltöttem a közelei erdőben, amin keresztűl is fogunk menni. Ám az egyik nap találkoztam egy vándor szerűséggel. Együtt vadásztunk, de aztán gyorsan elváltunk. Mielőtt ide jöttem volna egy igen kellemetlen beszélgetést folytattam egy mohorva öregemberrel, mikor meguntam a vitát elindultam a kikötőbe, ahol pedig találkoztunk. Hát ennyi lenne a történetem.
*Mondja halkan, majd némán halad tovább.*
*Miközben hallgatja a férfit sok gondolat kering a fejében, amik teljesen összezavarják. Nem tudja mit hova tegyen elméjében, annyi minden forgott mostanában benne. Annyi minden történt. Kicsit olyan, mintha el lenne veszve, a saját fejében.*
~Teljesen úgy beszél, ahogyan ő beszélt. A szellemekre, minden helyzetről ő jut az eszembe. Ez nem normális el kellene engednem! El kell felejtenem.~
*Tépelődik magában, viszont ekkor megint a férfire figyel, mivel az igen érdekes témába kezdett. Bár az az állítás, hogy szerencse nem létezik kicsit furcsa neki, de persze teljesen megérti a mágus tanonc miértjeit. Tényleg minden kapcsolódik mindenhez, de Kelteria szerint semmit sem szabad elvetni. Minden létező és igaz, legfeljebb az igazság tartalom különbözik. Amikor pedig a férfi illusztrálja a hatás és az ellenhatás jelenségét, a lány teljesen zavarba jön s lesütött szemmel füle hegyéig elpirul.*
~Miért kell az emlékeknek így fájni? Miért nem lehet egyszerűen felejteni?~
*A kérdései ellenére halványan bólinva megszólal.*
- Értem!
*De többet nem is tud mondani, mivel a férfi tovább folytatja a beszédet és a magyarázatokat. Már fel tudja emelni a fejét, hiszen arca színe visszatért. Figyelmesen hallgat, s próbálja gondolatait csak a férfi szavaira irányítani.*
- Egyikünk sem tervezte, akkor viszont ezt lehet egy jól alakult véletlennek nevezni.
*Jegyzi meg most már mosolyogva, megint visszatért a mosolygós arca. Ellenben a mágus tanonc következő kérdésére megint elkomorodik. De végül erőt vesz magán és halkan bele kezd.*
- Igen sok helyen jártam, sok mindent láttam. Hegyeket, völgyeket, folyókat, erdőket, pusztákat és még sok, sok gyönyörű dogot. De a legszebb Arthenior volt. Arra lennél kíváncsi mi történt velem? Hosszú történet! Igyekszem rövidre fogni és a lényegre törekedni. Mikor megérkeztem ide, a hely teljesen idegen volt. Egy két nap után, mikor már majdnem mindenről tudtam, hogy merre van levelet kaptam. Egy ismeretlen személy hívott bálra, azok miatt a tapasztalatok miatt, akart megjutalmazni, amiket szereztem. Már csak kíváncsiságból is elmentem. Amikor az odavezető úton megtámadtak, nem csak engem, hanem a társaimat is, azok a farkas szerű lények már tudtam, hogy valami nincs rendben. Nem is tévedtem, ennek ellenére annak a napnak a végét és a következő nap nagy részét is teljes boldogságban töltöttem. De csak azért, mert beleszerettem az egyik társamba. Viszont nagyot kellett csalódnom, kiderült, hogy ő volt a meghívóm és egy barátjával, egy mágussal együtt meg akartak minket ölni. Azonban a legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor már a halál küszöbén áltam, ugyanis a szerelmem megmentett, de ezért meg kellett halnia. A szörnyű eset után heteket töltöttem a közelei erdőben, amin keresztűl is fogunk menni. Ám az egyik nap találkoztam egy vándor szerűséggel. Együtt vadásztunk, de aztán gyorsan elváltunk. Mielőtt ide jöttem volna egy igen kellemetlen beszélgetést folytattam egy mohorva öregemberrel, mikor meguntam a vitát elindultam a kikötőbe, ahol pedig találkoztunk. Hát ennyi lenne a történetem.
*Mondja halkan, majd némán halad tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394