Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-10 23:37:09
Üzenet elküldve: 2014-03-10 23:37:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Megmosolyogja az iskoláról feltett kérdését, mert azonnal beugrik neki az öreg Gromon bácsi, aki a gazdag negyedbe járt tanítani. Kicsit már meggörnyedt, ősz hajú, ősz szakállú öregúr volt, aki szenvedélyesen tanított. Persze ez nem iskola volt, csak rengeteg pénz fejében adódott meg a kiváltságosoknak, hogy részt vegyenek az órán.*
-Volt egy tanító, aki foglalkozott a gazdagabb gyerekekkel. Apám lovagot akart belőlem faragni, anyám pedig a városi tanácsba szeretett volna látni. *elmondja, majd a végén legyint egyet, és elhúzza a száját. Szépen is nézett volna ki a sok sznob piperkőc között, majd belőle is bizonyára díszpinty vált volna.*
-Még az eszemet sem tudtam, már zenéltem. *legyint egyet mosolyogva, persze kicsit eltúlozza a valóságot, de tény, hogy össze kellene magát kapnia annak, aki fel akarná vele ilyen téren venni a versenyt. Majd némán végighallgatja Dyn beszédét, itt ott bólint néha egyet, majd a munkáról tett kérdésére válaszol.*
-Ó hát ilyesmikre mint ez is. Ha meg lennél szorulva, csak szólj, én ismerős vagyok ezen a terepen, és ki tudja, még talán az eladhatóságodat is kamatoztathatnád a jövőben. *kacsint egyet, bár elég ködös a mondata, és számtalan kérdést vethet fel. Az biztos, hogy a tenyerébe van a város, és van pár befolyásos cimborája, de erről még a vöröskének nem muszáj tudnia.*
-Apám lovag volt, most kiképzőként dolgozik, anyám meg ilyen puccos ruhákat készít. *bök saját ruházatára, közben észreveszi, hogy ezúttal semmiféle hazugság nem keveredett szavai közé.*
-Testvéreim nincsenek, a rokonság meg nem igazán érdekel. Én ilyen öntörvényű ember lennék. *villannak szemei a vöröske nagy íriszeibe, és pár másodpercre meg is telepednek ott.*
-És neked vannak testvérek, rokonok ? Mit szólsz a világhoz ? *tárja szét karjait, utalva ezzel a mostani rendszerre.* Hol tanultad meg a fegyveres harcot ? És egyáltalán miért vágyik egy nő az állandó harcra ? Vagy csak pusztán mindez a kaland miatt ? *sandít kicsit újra a nagy lélektükrökbe, mint aki olvasni szeretne a gondolataiban.*
*Megmosolyogja az iskoláról feltett kérdését, mert azonnal beugrik neki az öreg Gromon bácsi, aki a gazdag negyedbe járt tanítani. Kicsit már meggörnyedt, ősz hajú, ősz szakállú öregúr volt, aki szenvedélyesen tanított. Persze ez nem iskola volt, csak rengeteg pénz fejében adódott meg a kiváltságosoknak, hogy részt vegyenek az órán.*
-Volt egy tanító, aki foglalkozott a gazdagabb gyerekekkel. Apám lovagot akart belőlem faragni, anyám pedig a városi tanácsba szeretett volna látni. *elmondja, majd a végén legyint egyet, és elhúzza a száját. Szépen is nézett volna ki a sok sznob piperkőc között, majd belőle is bizonyára díszpinty vált volna.*
-Még az eszemet sem tudtam, már zenéltem. *legyint egyet mosolyogva, persze kicsit eltúlozza a valóságot, de tény, hogy össze kellene magát kapnia annak, aki fel akarná vele ilyen téren venni a versenyt. Majd némán végighallgatja Dyn beszédét, itt ott bólint néha egyet, majd a munkáról tett kérdésére válaszol.*
-Ó hát ilyesmikre mint ez is. Ha meg lennél szorulva, csak szólj, én ismerős vagyok ezen a terepen, és ki tudja, még talán az eladhatóságodat is kamatoztathatnád a jövőben. *kacsint egyet, bár elég ködös a mondata, és számtalan kérdést vethet fel. Az biztos, hogy a tenyerébe van a város, és van pár befolyásos cimborája, de erről még a vöröskének nem muszáj tudnia.*
-Apám lovag volt, most kiképzőként dolgozik, anyám meg ilyen puccos ruhákat készít. *bök saját ruházatára, közben észreveszi, hogy ezúttal semmiféle hazugság nem keveredett szavai közé.*
-Testvéreim nincsenek, a rokonság meg nem igazán érdekel. Én ilyen öntörvényű ember lennék. *villannak szemei a vöröske nagy íriszeibe, és pár másodpercre meg is telepednek ott.*
-És neked vannak testvérek, rokonok ? Mit szólsz a világhoz ? *tárja szét karjait, utalva ezzel a mostani rendszerre.* Hol tanultad meg a fegyveres harcot ? És egyáltalán miért vágyik egy nő az állandó harcra ? Vagy csak pusztán mindez a kaland miatt ? *sandít kicsit újra a nagy lélektükrökbe, mint aki olvasni szeretne a gondolataiban.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-10 22:43:52
Üzenet elküldve: 2014-03-10 22:43:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Kilép a fogadóból, a hölgyek után. Hátra tekint, hogy Pan is jön-e már. Ha nem, akkor ő rá sem várhatnak tovább. Út közben, majd szereznek akkor mást a helyére.*
-No, az utunk arra vezet. *Mutat kezével a folyó irányába. Majd a sötételfre pillant, úgy bele húzta a csukját a fejébe, hogy még az arca is egy merő árnyéknak tűnik, abban a fél árnyékban.*
*Kilép a fogadóból, a hölgyek után. Hátra tekint, hogy Pan is jön-e már. Ha nem, akkor ő rá sem várhatnak tovább. Út közben, majd szereznek akkor mást a helyére.*
-No, az utunk arra vezet. *Mutat kezével a folyó irányába. Majd a sötételfre pillant, úgy bele húzta a csukját a fejébe, hogy még az arca is egy merő árnyéknak tűnik, abban a fél árnyékban.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-10 18:24:12
Üzenet elküldve: 2014-03-10 18:24:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*Úgy tűnik, a szobából sikerül kislisszolnia, sőt, még az ajtót is becsapja a varázslat által keltett sebesség szele. Jobban sikerült, mint várta, csakhogy a neheze még csak ezután jön. Hallja, hogy nem sokkal távozása után nyílik az ajtó, ezzel viszont nem törődik. Tekintetével a kiutat keresi, vagy legalább egy olyan helyet ahol elbújhat, amíg remélhetőleg máshol keresik nyomát. Út közben azonban nem várt akadályba botlik. Alig veszi észre, hogy elhalad valaki mellett, aki viszont karjába kapaszkodik. A nő nem túl nehéz. Igen, látja rajta, hogy nő, elvégre mégiscsak hátrasandított terhére. Ahogy csak tud, fut tovább, kihasználva a varázslat adta előnyöket. Bosszantja, hogy vissza akarják húzni, éppen ezért rázni kezdi karját, hátha sikerül levakarni magáról plusz terhét, mi akármennyire siet és akármennyire kicsi, akkor is hátráltatja mozgásában. Ehhez hozzá társul az is, hogy csuklója sajog ujjai alatt, hála a kötél kellemetlen, dörzsölő hatásának.*
- Eressz már el! Mégis miért akarsz engem visszahúzni? Inkább addig menekülj amíg nem szabdalnak össze, mint itt néhány lányt! *magyarázza a tündérnek, hátha legalább szavai hatnak rá, ha lerázni esetleg nem sikerülne. Közben visszafordul, hogy maga elé nézhessen, hátha megpillant valamit*
*Úgy tűnik, a szobából sikerül kislisszolnia, sőt, még az ajtót is becsapja a varázslat által keltett sebesség szele. Jobban sikerült, mint várta, csakhogy a neheze még csak ezután jön. Hallja, hogy nem sokkal távozása után nyílik az ajtó, ezzel viszont nem törődik. Tekintetével a kiutat keresi, vagy legalább egy olyan helyet ahol elbújhat, amíg remélhetőleg máshol keresik nyomát. Út közben azonban nem várt akadályba botlik. Alig veszi észre, hogy elhalad valaki mellett, aki viszont karjába kapaszkodik. A nő nem túl nehéz. Igen, látja rajta, hogy nő, elvégre mégiscsak hátrasandított terhére. Ahogy csak tud, fut tovább, kihasználva a varázslat adta előnyöket. Bosszantja, hogy vissza akarják húzni, éppen ezért rázni kezdi karját, hátha sikerül levakarni magáról plusz terhét, mi akármennyire siet és akármennyire kicsi, akkor is hátráltatja mozgásában. Ehhez hozzá társul az is, hogy csuklója sajog ujjai alatt, hála a kötél kellemetlen, dörzsölő hatásának.*
- Eressz már el! Mégis miért akarsz engem visszahúzni? Inkább addig menekülj amíg nem szabdalnak össze, mint itt néhány lányt! *magyarázza a tündérnek, hátha legalább szavai hatnak rá, ha lerázni esetleg nem sikerülne. Közben visszafordul, hogy maga elé nézhessen, hátha megpillant valamit*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-10 07:51:39
Üzenet elküldve: 2014-03-10 07:51:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*Az ötletre, hogy a másik ágyra heveredjen még rá is bólint.*
- Rendben, de arra kelek az éjszaka közepén, hogy próbálsz mellém feküdni, annak nem lesz jó vége. *kacsint egyet mellé, a komolyságnak pedig nyoma sincs a hangjában. Valójában ő is szívesebben alszik olyan valakinek a közelében, akit már félig-meddig ismer, legyen az nő, vagy férfi. Bár általában a férfiakkal jobban megérti magát.
Azon, hogy a fél-elfek terméketlenek még mindig meg van lepődve. Persze, nem, mintha ő annyira tervezgetné, hogy gyereket szül valaha, de, azért ha róla kiderülne, hogy ez van, az biztos elszomorítaná, bár, ahogy elnézi a férfit, ő természetesnek veszi.
Aztán, amint Bress megemlíti, hogy milyen merész volt az apjától, hogy elengedte el is gondolkodik, kicsit baromságokat hordott össze, mert végül is, milyen apa az olyan, aki fogja magát és csak úgy elküldi a lányát, hogy menjen világgá. Bár tény, hogy az ő szemében az sem teljesen korrekt egy apától, hogy hozzá akarta adni egy vénemberhez, hogy a családi tradíciók ne szakadjanak meg a két család között.*
- Te jártál iskolába? *ismét jön a gyerekes meglepettség. Hallott már ilyenekről. Az igazság az, hogy feléjük ilyen nem volt, de voltak tanítói, viszont olyan nem volt, hogy a többi gyerekkel együtt tanultak volna. Ő, mivel nemesi család sarja, külön tanárokkal tanult, nem is lett volna illő, hogy a rangjuk alatti családok gyermekeivel ugyanazt az oktatást kapják.* - Az biztos jó volt. *hogy ezzel a mondattal mire céloz, azt még a férfinek is nehéz lehet, majd kitalálnia, ugyanis célozhat vele az italozásra, a verekedésre vagy a lopásra is, de ő még mindig az iskolára céloz. * - Ott tanultál még ezen játszani is, vagy egy ilyen családi dolog? *Majd érkezik ismét az ő köre. A férfi egyre személyesebb kérdéseket tesz fel, így Dynnek most nagyon össze kell szednie magát, hogyne gabalyodjon bele a hazugságok lassan átláthatatlan hálóján.*
- Valami jót *töpreng hangosan. Ha valakinek elmesélné a történetét, minden bizonnyal azt gondolnák, hogy semmi jó, sem történt vele, de ő nem így látja.*
- Tudod, valójában rengeteg jó dolog történt már velem, csak valahogy ezeket mindig nehezebb előhívni az emlékeim közül, mint a rosszakat. Tulajdonképp imádtam kalózkodni, ami persze valakinek rossz, de én szerettem. A sok harc, az utazások, új tájak, a végtelen tenger, ehhez semmi sem fogható. Artheniort pedig nem nagyon ismerem, csak a kikötő környékét, nem vagyok nagy városjáró. Meséltek már ezt, azt a környékbeliek, de még sok mindent nem láttam. Mire gondolsz alkalmi munka alatt? Hiszen, ha úgy nézzük ez a hajóút is az lenne. Mást nem igen vállaltam. ~Ha csak nem idetartozik a zsebelés is.~ *Belső énje felkuncog.* - A képességeimet még nem sikerült igazán felmérnem,tudom, hogy jól bánok a fegyverek legtöbbjével és általában el tudom magam adni, de nem tudom mi más van még bennem. *összegzi, bár azt már tudja, hogy hazudni nem tud, de egyszer csak belejön.*
- Mesélj nekem a családodról. Mivel foglalkoztok, vannak-e testvéreid, meg ilyenek. Mindent tudni akarok. *dörzsöli a tenyerét, már megint, egyszer lehet lángra kap.*
*Az ötletre, hogy a másik ágyra heveredjen még rá is bólint.*
- Rendben, de arra kelek az éjszaka közepén, hogy próbálsz mellém feküdni, annak nem lesz jó vége. *kacsint egyet mellé, a komolyságnak pedig nyoma sincs a hangjában. Valójában ő is szívesebben alszik olyan valakinek a közelében, akit már félig-meddig ismer, legyen az nő, vagy férfi. Bár általában a férfiakkal jobban megérti magát.
Azon, hogy a fél-elfek terméketlenek még mindig meg van lepődve. Persze, nem, mintha ő annyira tervezgetné, hogy gyereket szül valaha, de, azért ha róla kiderülne, hogy ez van, az biztos elszomorítaná, bár, ahogy elnézi a férfit, ő természetesnek veszi.
Aztán, amint Bress megemlíti, hogy milyen merész volt az apjától, hogy elengedte el is gondolkodik, kicsit baromságokat hordott össze, mert végül is, milyen apa az olyan, aki fogja magát és csak úgy elküldi a lányát, hogy menjen világgá. Bár tény, hogy az ő szemében az sem teljesen korrekt egy apától, hogy hozzá akarta adni egy vénemberhez, hogy a családi tradíciók ne szakadjanak meg a két család között.*
- Te jártál iskolába? *ismét jön a gyerekes meglepettség. Hallott már ilyenekről. Az igazság az, hogy feléjük ilyen nem volt, de voltak tanítói, viszont olyan nem volt, hogy a többi gyerekkel együtt tanultak volna. Ő, mivel nemesi család sarja, külön tanárokkal tanult, nem is lett volna illő, hogy a rangjuk alatti családok gyermekeivel ugyanazt az oktatást kapják.* - Az biztos jó volt. *hogy ezzel a mondattal mire céloz, azt még a férfinek is nehéz lehet, majd kitalálnia, ugyanis célozhat vele az italozásra, a verekedésre vagy a lopásra is, de ő még mindig az iskolára céloz. * - Ott tanultál még ezen játszani is, vagy egy ilyen családi dolog? *Majd érkezik ismét az ő köre. A férfi egyre személyesebb kérdéseket tesz fel, így Dynnek most nagyon össze kell szednie magát, hogyne gabalyodjon bele a hazugságok lassan átláthatatlan hálóján.*
- Valami jót *töpreng hangosan. Ha valakinek elmesélné a történetét, minden bizonnyal azt gondolnák, hogy semmi jó, sem történt vele, de ő nem így látja.*
- Tudod, valójában rengeteg jó dolog történt már velem, csak valahogy ezeket mindig nehezebb előhívni az emlékeim közül, mint a rosszakat. Tulajdonképp imádtam kalózkodni, ami persze valakinek rossz, de én szerettem. A sok harc, az utazások, új tájak, a végtelen tenger, ehhez semmi sem fogható. Artheniort pedig nem nagyon ismerem, csak a kikötő környékét, nem vagyok nagy városjáró. Meséltek már ezt, azt a környékbeliek, de még sok mindent nem láttam. Mire gondolsz alkalmi munka alatt? Hiszen, ha úgy nézzük ez a hajóút is az lenne. Mást nem igen vállaltam. ~Ha csak nem idetartozik a zsebelés is.~ *Belső énje felkuncog.* - A képességeimet még nem sikerült igazán felmérnem,tudom, hogy jól bánok a fegyverek legtöbbjével és általában el tudom magam adni, de nem tudom mi más van még bennem. *összegzi, bár azt már tudja, hogy hazudni nem tud, de egyszer csak belejön.*
- Mesélj nekem a családodról. Mivel foglalkoztok, vannak-e testvéreid, meg ilyenek. Mindent tudni akarok. *dörzsöli a tenyerét, már megint, egyszer lehet lángra kap.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:48:36
Üzenet elküldve: 2014-03-08 12:48:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Szinte a már levakarhatatlan ravasz mosolyra áll szája, úgy válaszol egyszerűen a kérdésre.*
-Nem szoktam álmodni, szóval felőlem forgolódhatsz és terjeszkedhetsz kedvedre. *bök még egyszer fejével maga mellé, majd egy ideig felhagy a dologgal. Sokáig nem fogja pedzegetni a dolgot, majd ha vöröskének lesz elég esze, akkor talán rájön, hogy ez a legmegfelelőbb hely számára. Vagy esetleg a másik ágy, ami két méterre van az övétől. Így esetleg meg is lehet a két személy ebben a szobában, és nem kell idegennel osztozkodni. Bress kinyújtja karját, és az üres ágy felé mutat.*
-De ha más nem, legalább azt az ágyat foglald el. Semmi kedvem mással megosztani a szobát, és te sem fogsz rosszul járni. *kacsint egyet Bress. Na igen, így elkerülheti a csőcseléket, és abban a megtiszteltetésben lehet része, hogy a nagy Bress közelében lehet. Aztán majd ha más nem, összetolják az ágyakat.*
-Mind a nők, mind a férfiak. Természetesen másokkal is. Hogy miért, azt ne kérdezd. *magyarázza, közben ujjait összefonja. Sosem volt szemérmes ha ilyen dolgot kellett magyaráznia, mivel ez olyan, ami ellen nincs mit tenni. Ő személy szerint ezt isteni ajándéknak tartja, mert így legalább nem kell sosem tartani attól, hogy egyszer csak valaki valahonnan bekopogtat az ajtaján egy pólyás csecsemővel.*
-A nők ugyan ilyenek, csak nem tudnak róla.
*Aztán tovább hallgatja a nő elbeszélését az életéről, és a régi dolgokról. A bába szónál ha kell elmagyarázza, hogy azokhoz hívják őket, akik otthon szülnek, hogy a tapasztalatukkal segítsék világra hozni az utódokat. A végénél fél percet kivár, mint aki próbál keresni valamit a mondatok mögött, majd bólint egyet.*
-Aha vagy úgy. Merész dolog volt, hogy útnak engedett. *feleli, bár ki tudja, lehet, hogy különösebben nem is bánta, vagy úgy volt vele, jobb ha megszabadulnak tőle. Az italos dologra nem tesz megjegyzést, pedig ő kicsit másképp gondolja. Aztán újra összefonja ujjait, és gyűrűs ujját kicsit ütögetni kezdi kézfejéhez. A pók ilyen állásban tökéletesen láthatóvá válik.*
-12 évesen laposra vertem egy srácot, aki ma az egyik legjobb barátom. Sokat lógtam az iskolából, és hamar rákaptam az italozásra. Ja és egyszer megfújtam egy órát. Nagyjából ennyi. *vigyorodik el, mivel ezek csak a legkisstílűbb ügyletei, amik voltak. Minden bizonnyal ezt sejteni is fogja Dyn, de most csak ennyit mond.*
-Most te mesélj valamit. Valami jót. Vagy történt esetleg ilyen is az életedben ? Mennyire ismered Artheniort ? Érdekelne alkalmi munka ? Milyen képességeid vannak, miben vagy a legügyesebb ? *kérdezgeti, és érezni, hogy ki akar valamire lyukadni. Ha nem csak a fegyverforgatáshoz ért, még akár Bress hasznára is válhat, bár ahhoz majd bizonyítania kell.*
*Szinte a már levakarhatatlan ravasz mosolyra áll szája, úgy válaszol egyszerűen a kérdésre.*
-Nem szoktam álmodni, szóval felőlem forgolódhatsz és terjeszkedhetsz kedvedre. *bök még egyszer fejével maga mellé, majd egy ideig felhagy a dologgal. Sokáig nem fogja pedzegetni a dolgot, majd ha vöröskének lesz elég esze, akkor talán rájön, hogy ez a legmegfelelőbb hely számára. Vagy esetleg a másik ágy, ami két méterre van az övétől. Így esetleg meg is lehet a két személy ebben a szobában, és nem kell idegennel osztozkodni. Bress kinyújtja karját, és az üres ágy felé mutat.*
-De ha más nem, legalább azt az ágyat foglald el. Semmi kedvem mással megosztani a szobát, és te sem fogsz rosszul járni. *kacsint egyet Bress. Na igen, így elkerülheti a csőcseléket, és abban a megtiszteltetésben lehet része, hogy a nagy Bress közelében lehet. Aztán majd ha más nem, összetolják az ágyakat.*
-Mind a nők, mind a férfiak. Természetesen másokkal is. Hogy miért, azt ne kérdezd. *magyarázza, közben ujjait összefonja. Sosem volt szemérmes ha ilyen dolgot kellett magyaráznia, mivel ez olyan, ami ellen nincs mit tenni. Ő személy szerint ezt isteni ajándéknak tartja, mert így legalább nem kell sosem tartani attól, hogy egyszer csak valaki valahonnan bekopogtat az ajtaján egy pólyás csecsemővel.*
-A nők ugyan ilyenek, csak nem tudnak róla.
*Aztán tovább hallgatja a nő elbeszélését az életéről, és a régi dolgokról. A bába szónál ha kell elmagyarázza, hogy azokhoz hívják őket, akik otthon szülnek, hogy a tapasztalatukkal segítsék világra hozni az utódokat. A végénél fél percet kivár, mint aki próbál keresni valamit a mondatok mögött, majd bólint egyet.*
-Aha vagy úgy. Merész dolog volt, hogy útnak engedett. *feleli, bár ki tudja, lehet, hogy különösebben nem is bánta, vagy úgy volt vele, jobb ha megszabadulnak tőle. Az italos dologra nem tesz megjegyzést, pedig ő kicsit másképp gondolja. Aztán újra összefonja ujjait, és gyűrűs ujját kicsit ütögetni kezdi kézfejéhez. A pók ilyen állásban tökéletesen láthatóvá válik.*
-12 évesen laposra vertem egy srácot, aki ma az egyik legjobb barátom. Sokat lógtam az iskolából, és hamar rákaptam az italozásra. Ja és egyszer megfújtam egy órát. Nagyjából ennyi. *vigyorodik el, mivel ezek csak a legkisstílűbb ügyletei, amik voltak. Minden bizonnyal ezt sejteni is fogja Dyn, de most csak ennyit mond.*
-Most te mesélj valamit. Valami jót. Vagy történt esetleg ilyen is az életedben ? Mennyire ismered Artheniort ? Érdekelne alkalmi munka ? Milyen képességeid vannak, miben vagy a legügyesebb ? *kérdezgeti, és érezni, hogy ki akar valamire lyukadni. Ha nem csak a fegyverforgatáshoz ért, még akár Bress hasznára is válhat, bár ahhoz majd bizonyítania kell.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:43:48
Üzenet elküldve: 2014-03-07 23:43:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*Számára lenyűgözően hat, hogy valaki, hogyan tud valamihez ennyire ragaszkodni, mint jelenleg Bress is a lantjához. Dyn életében nem ragaszkodott semmihez, sőt senkihez sem, így számára ez a dolog teljesen idegen. Hiába próbálták kiskorában zenélésre tanítani, mindig csődöt mondott a terv. Az egyetlen dolog amihez ragaszkodik, az talán a kis bőr táskája, de az iránt sem valami különös indokból, pusztán azért mert fontos dolgokat rejt számára.
Pont ezért úgy dönt nem erőlteti, hogy a férfi mindenképp fegyverként használja a számára olyan fontos eszközt, pedig egyszer talán ez menti meg.
Ami az alvóhelyet illeti vet egy pillantást a felkínált helyre és egy kóbor gondolatban megjegyzi magában, hogy bizony tényleg van még ott számára hely. A szája széle mosolyra húzódik, akár a hordós megjegyzésén is. Hozzászokott már, hogy a férfiak incselkednek vele, esetleg olyan tartalmú célzásokat tesznek neki, ami egyébként nem lenne illendő, így, mint mindig most is tudja kezelni a dolgot, bár megjegyzi magában, hogy Bress kimondottan kitartó és az különösen tetszik neki, hogy mindezt némi tréfa mögé rejti, szándékosan, vagy akarata ellenére.*
- Elég forgolódós vagyok éjszaka, nem félsz, hogy a legszebb álmod közepén kilöknélek az ágyból? *Azt már inkább meg sem említi, hogy a tőrével szokott aludni, így nagy csoda, hogy még a bőre nincs tele vágásokkal.* - Szeretek terjeszkedni. *kacsint is mellé egyet és kihúzza magát, mint egy igazi hódító.
Amikor azonban a férfi válaszol a kérdésére, kissé elszégyelli magát, talán megint el is pirul. De nem azért, mert illetlenségnek gondolná kérdését, hanem mert ismét kiderült, hogy mennyi mindent nem tud még a világról. Egy pillanatra le is hajtja a fejét.*
- Terméketlenek? Miért? *kérdezi őszinte kíváncsisággal a hangjában.* - A nők is? Vagy csak a férfiak? És csak egymás között, vagy más fajjal is? *csak úgy szaporáznak a kérdések, ahogy a férfiből is a lány előéletét illetően.*
- Hát nem tagadom, hogy elég sokan megfordulnak körülöttem. De én nem tudom a férfiakat komolyan venni. Olyan könnyen kiismerhetőek. *szándékosan nem veszi bele a férfit, nehogy túlságosan magára vegye, ugyanis ezt a legtöbb férfi rögtön ki is kéri magának.* - Többnyire hátsó szándékkal közelít mind, ezáltal pedig könnyen kihasználhatóak, akkor meg mire nézzem őket? *hangzik el a költői kérdés. Ezzel nagyjából ki is kerülte a kérőről szóló részt, még mindig nem érzi úgy, hogy el kellene fecsegnie, hogy hozzáadták egy vénemberhez.*
- Hogy honnan jöttem? *húzza el a száját. Már megint gondolkodnia kell. Régebben olyan könnyen kikerülte ezt a kérdést, de miután Bress már többször is átlátott a szitán, így valami kerek sztorit kell leadnia, leginkább azt, amit már a kapitánynak is elmondott, csak még nagyobb körítéssel.* - Hát izé... Tudod, egy ilyen kis faluból. Az apám volt az istállómester. ~ Vagy kovácsot mondtam volna?~
- Úgyhogy képzelheted mennyire úszkáltunk a vagyonban. Az édesanyám meg ilyen... Hát tudod ilyen, bába volt. *ugrik be neki a szó, bár fogalma sincs mit jelent, de valahol már hallotta.* - Majd amikor nagykorú lettem az apámtól kaptam egy lovat és egy tanácsot, hogy lássak világot. Ezt csinálom azóta is. Eleinte csak jártam a városokat, majd megláttam egy hirdetést, mi szerint legénységet toboroztak egy hajóra, gondoltam kipróbálom magam. Ez volt a már említett kalózhajó. A többit már tudod. *zárja le a remélhetően hihető sztorit, bár, ha kicsit is szemfüles bizony könnyen belebukhat. Ekkor ötlik eszébe, hogy akár elkezdhetett volna mesélni valami emléket a szüleivel közösen, de nem igazán ismeri azt az életmódot, amiben a kitalált énje élt. Ő a pompát ismeri. Nem tudja mit csinál az istállómester, nem tudja mi az a bába, nem tudja, hogy élnek az ilyen egyszerű vagyontalan emberek, mert bár igen régóta bujkál az utcán, pénze mindig volt. Persze, hogy volt, hiszen lopta.*
- Ó, nem kaptam én rá az italra. *legyint, majd pillanatra elgondolkodik. *- Csak szeretem látni, ahogy az egyébként begyökösödött, merev alakok is felszabadulnak tőle. És olykor nekem is kiutat jelent ebből az egészből. *Utal a világra, bár már azt sem tudja ezt minek mondta el, ezért gyorsan témát vált.*
- Most mesélj valami rosszat. *fordul vissza a fél-elf felé.* - És ne mondd, hogy nem csináltál olyat. *egy huncut mosoly jelzi, hogy előbb utóbb úgyis ki fogja szedni Bressből.*
*Számára lenyűgözően hat, hogy valaki, hogyan tud valamihez ennyire ragaszkodni, mint jelenleg Bress is a lantjához. Dyn életében nem ragaszkodott semmihez, sőt senkihez sem, így számára ez a dolog teljesen idegen. Hiába próbálták kiskorában zenélésre tanítani, mindig csődöt mondott a terv. Az egyetlen dolog amihez ragaszkodik, az talán a kis bőr táskája, de az iránt sem valami különös indokból, pusztán azért mert fontos dolgokat rejt számára.
Pont ezért úgy dönt nem erőlteti, hogy a férfi mindenképp fegyverként használja a számára olyan fontos eszközt, pedig egyszer talán ez menti meg.
Ami az alvóhelyet illeti vet egy pillantást a felkínált helyre és egy kóbor gondolatban megjegyzi magában, hogy bizony tényleg van még ott számára hely. A szája széle mosolyra húzódik, akár a hordós megjegyzésén is. Hozzászokott már, hogy a férfiak incselkednek vele, esetleg olyan tartalmú célzásokat tesznek neki, ami egyébként nem lenne illendő, így, mint mindig most is tudja kezelni a dolgot, bár megjegyzi magában, hogy Bress kimondottan kitartó és az különösen tetszik neki, hogy mindezt némi tréfa mögé rejti, szándékosan, vagy akarata ellenére.*
- Elég forgolódós vagyok éjszaka, nem félsz, hogy a legszebb álmod közepén kilöknélek az ágyból? *Azt már inkább meg sem említi, hogy a tőrével szokott aludni, így nagy csoda, hogy még a bőre nincs tele vágásokkal.* - Szeretek terjeszkedni. *kacsint is mellé egyet és kihúzza magát, mint egy igazi hódító.
Amikor azonban a férfi válaszol a kérdésére, kissé elszégyelli magát, talán megint el is pirul. De nem azért, mert illetlenségnek gondolná kérdését, hanem mert ismét kiderült, hogy mennyi mindent nem tud még a világról. Egy pillanatra le is hajtja a fejét.*
- Terméketlenek? Miért? *kérdezi őszinte kíváncsisággal a hangjában.* - A nők is? Vagy csak a férfiak? És csak egymás között, vagy más fajjal is? *csak úgy szaporáznak a kérdések, ahogy a férfiből is a lány előéletét illetően.*
- Hát nem tagadom, hogy elég sokan megfordulnak körülöttem. De én nem tudom a férfiakat komolyan venni. Olyan könnyen kiismerhetőek. *szándékosan nem veszi bele a férfit, nehogy túlságosan magára vegye, ugyanis ezt a legtöbb férfi rögtön ki is kéri magának.* - Többnyire hátsó szándékkal közelít mind, ezáltal pedig könnyen kihasználhatóak, akkor meg mire nézzem őket? *hangzik el a költői kérdés. Ezzel nagyjából ki is kerülte a kérőről szóló részt, még mindig nem érzi úgy, hogy el kellene fecsegnie, hogy hozzáadták egy vénemberhez.*
- Hogy honnan jöttem? *húzza el a száját. Már megint gondolkodnia kell. Régebben olyan könnyen kikerülte ezt a kérdést, de miután Bress már többször is átlátott a szitán, így valami kerek sztorit kell leadnia, leginkább azt, amit már a kapitánynak is elmondott, csak még nagyobb körítéssel.* - Hát izé... Tudod, egy ilyen kis faluból. Az apám volt az istállómester. ~ Vagy kovácsot mondtam volna?~
- Úgyhogy képzelheted mennyire úszkáltunk a vagyonban. Az édesanyám meg ilyen... Hát tudod ilyen, bába volt. *ugrik be neki a szó, bár fogalma sincs mit jelent, de valahol már hallotta.* - Majd amikor nagykorú lettem az apámtól kaptam egy lovat és egy tanácsot, hogy lássak világot. Ezt csinálom azóta is. Eleinte csak jártam a városokat, majd megláttam egy hirdetést, mi szerint legénységet toboroztak egy hajóra, gondoltam kipróbálom magam. Ez volt a már említett kalózhajó. A többit már tudod. *zárja le a remélhetően hihető sztorit, bár, ha kicsit is szemfüles bizony könnyen belebukhat. Ekkor ötlik eszébe, hogy akár elkezdhetett volna mesélni valami emléket a szüleivel közösen, de nem igazán ismeri azt az életmódot, amiben a kitalált énje élt. Ő a pompát ismeri. Nem tudja mit csinál az istállómester, nem tudja mi az a bába, nem tudja, hogy élnek az ilyen egyszerű vagyontalan emberek, mert bár igen régóta bujkál az utcán, pénze mindig volt. Persze, hogy volt, hiszen lopta.*
- Ó, nem kaptam én rá az italra. *legyint, majd pillanatra elgondolkodik. *- Csak szeretem látni, ahogy az egyébként begyökösödött, merev alakok is felszabadulnak tőle. És olykor nekem is kiutat jelent ebből az egészből. *Utal a világra, bár már azt sem tudja ezt minek mondta el, ezért gyorsan témát vált.*
- Most mesélj valami rosszat. *fordul vissza a fél-elf felé.* - És ne mondd, hogy nem csináltál olyat. *egy huncut mosoly jelzi, hogy előbb utóbb úgyis ki fogja szedni Bressből.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-07 12:28:28
Üzenet elküldve: 2014-03-07 12:28:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Szinte kikéri magának, hogy egy ilyen becses hangszernél arra gondoljon valaki, hogy jól el kellene vele püfölni valakit.*
-Nem pazarolnám el senkire a drága lantomat. Vannak más egyéb kézenfekvőbb módszerek. *mondja, közben a nála lapuló rövid kardra gondol, amivel sokkalta szívesebben kínálna meg bárkit, mint a hangszerével.*
-Áh dehogy is simán elférünk. Nem vagyunk mi olyan kövérek. *húzódik mosolyra szája, és még arrébb is húzódik, hogy megmutassa micsoda nagy hely lenne itt számára.*
-Bizonyára a kalóz szablyádnak nem tetszene a dolog. *mondja, és noha nem ismeri a nőt, de úgy érzi, nem véletlenül fityeg nála a fegyvere. Az ilyen kalóz nőcskék elég rátermettek, igazi amazonok, és veszedelmes bestiák lehetnek.*
-Hát rumos hordót nem kellene sokáig keresned, elég ha csak egyenesen előre nézel. *céloz ezzel magára. Szép kis rumos hordó lehetne, bár a sört és a pálinkát jobban szereti, de azt is meg tudná szokni. Fiatalkora ellenére leöntött már pár üveg alkoholt a torkán, így őt ez ügyben biztosan nem kell félteni.*
-Szóval igazi kalandor vagy. Igazad is van, nem jó az örökös állandóság, mert elunod az életedet. *bólogat Bress, bár azért magában nem teljesen így gondolja. Aztán egy kicsit felhúzza szemöldökét, mikor a gyerekekre kerül a sor. Bár göndör fürtjei egész jól takarják el hegyesedő füleit, azért mégis csak látszik, hogy fél-elf, ha a fülén nem is, de külsején az elfek nemessége, tisztasága és szépsége mindenképpen észrevehető. De az is lehet, hogy bizonyos dolgokat nem tud a fél-elf rétegről, így itt az ideje, hogy kicsit felvilágosítsa.*
-Mivel a fél-elfek terméketlenek, így sosem lehet gyermekem, maximum ha örökbe fogadok egyet. *fejti ki Bress.* ~Még csak az hiányozna szegény gyermeknek !~ *fut végig agyán, amire magában egy picit el is vigyorodik.*
-Attól függ, kinek mi a rendes. De mostanában biztosan nem, talán majd ha benő a fejem lágya. *Addig is jók lesznek neki az alkalomadtán szükségesek, akikkel eltölti az éjszakát, másnap meg ha úgy van kifizeti, és isten áldja, mehet a dolgára. Először ezt mondani is akarja, de inkább úgy dönt, ezt most nem ossza meg a vöröskével.*
-Zenetudásomat inkább megtartanám magamnak, ilyen téren nem szeretnék osztozkodni. És neked akadnak kérőid ? Gondolom döglenek utánad a férfiak vagy tévedek ? Honnan jöttél, hol éltél korábban, és mivel foglalkoztál akkor ? És mikor kaptál rá az italra ? *utolsó kérdésénél picit elmosolyodik.*
*Szinte kikéri magának, hogy egy ilyen becses hangszernél arra gondoljon valaki, hogy jól el kellene vele püfölni valakit.*
-Nem pazarolnám el senkire a drága lantomat. Vannak más egyéb kézenfekvőbb módszerek. *mondja, közben a nála lapuló rövid kardra gondol, amivel sokkalta szívesebben kínálna meg bárkit, mint a hangszerével.*
-Áh dehogy is simán elférünk. Nem vagyunk mi olyan kövérek. *húzódik mosolyra szája, és még arrébb is húzódik, hogy megmutassa micsoda nagy hely lenne itt számára.*
-Bizonyára a kalóz szablyádnak nem tetszene a dolog. *mondja, és noha nem ismeri a nőt, de úgy érzi, nem véletlenül fityeg nála a fegyvere. Az ilyen kalóz nőcskék elég rátermettek, igazi amazonok, és veszedelmes bestiák lehetnek.*
-Hát rumos hordót nem kellene sokáig keresned, elég ha csak egyenesen előre nézel. *céloz ezzel magára. Szép kis rumos hordó lehetne, bár a sört és a pálinkát jobban szereti, de azt is meg tudná szokni. Fiatalkora ellenére leöntött már pár üveg alkoholt a torkán, így őt ez ügyben biztosan nem kell félteni.*
-Szóval igazi kalandor vagy. Igazad is van, nem jó az örökös állandóság, mert elunod az életedet. *bólogat Bress, bár azért magában nem teljesen így gondolja. Aztán egy kicsit felhúzza szemöldökét, mikor a gyerekekre kerül a sor. Bár göndör fürtjei egész jól takarják el hegyesedő füleit, azért mégis csak látszik, hogy fél-elf, ha a fülén nem is, de külsején az elfek nemessége, tisztasága és szépsége mindenképpen észrevehető. De az is lehet, hogy bizonyos dolgokat nem tud a fél-elf rétegről, így itt az ideje, hogy kicsit felvilágosítsa.*
-Mivel a fél-elfek terméketlenek, így sosem lehet gyermekem, maximum ha örökbe fogadok egyet. *fejti ki Bress.* ~Még csak az hiányozna szegény gyermeknek !~ *fut végig agyán, amire magában egy picit el is vigyorodik.*
-Attól függ, kinek mi a rendes. De mostanában biztosan nem, talán majd ha benő a fejem lágya. *Addig is jók lesznek neki az alkalomadtán szükségesek, akikkel eltölti az éjszakát, másnap meg ha úgy van kifizeti, és isten áldja, mehet a dolgára. Először ezt mondani is akarja, de inkább úgy dönt, ezt most nem ossza meg a vöröskével.*
-Zenetudásomat inkább megtartanám magamnak, ilyen téren nem szeretnék osztozkodni. És neked akadnak kérőid ? Gondolom döglenek utánad a férfiak vagy tévedek ? Honnan jöttél, hol éltél korábban, és mivel foglalkoztál akkor ? És mikor kaptál rá az italra ? *utolsó kérdésénél picit elmosolyodik.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-07 08:22:28
Üzenet elküldve: 2014-03-07 08:22:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*A gyilkos kinézetéről szóló csevelynél azért megint elmosolyodik.*
- Tény, ami tény, lantos gyilkost még én sem láttam. Vajon le lehet vele ütni valakit úgy, hogy többet ne kelljen fel? *mereng hangosan, miközben a lantot nézi. Nem mintha ez lenne most a célja, hogy felkapja és addig veri Bresst, amíg lélegzik, de azt megtanulta régen, hogy mindig fel kell mérni a környezetet, mert minden lehet fegyver. Megrántja a vállát és hallgatja a férfit tovább, aki kaján vigyorral ajánlgatja neki alvóhelyét. Ekkor kicsit előredönti a fejét és a tőle már megszokott félmosollyal és egyik szemöldökének felhúzásával reagál.*
- Kicsi ez az ágy kettőnknek. *mondja egyszerűen a vigyorgó férfinak.
Amint Bress arra tér ki, hogy szereti idegesíteni az embereket, még fel is nevet hangosan.* ~Hát ez igaz...~ *Nyugtázza magában. Valóban van benne egy olyan gondolat, hogy felméri a férfi határait és olykor tényleg nagyon idegesítő tud lenni. Mivel ezzel teljes mértékben tisztában van és nem is zavarja, ezért büszkén kihúzza magát.*
- Nem lenne az olyan egyszerű. *Céloz a nagy kitekerésre.
Aztán feltűnik neki, hogy Bress egyszerűbben válaszol a kérdésekre, mint ő és ezzel még inkább felkelti az érdeklődését. Egy olyan személy, akinek nincs félteni valója, miért ne árulhatna el magáról többet? Magáról tudja, hogy ő miért nem mondja el a teljes igazságot, de mostmár tudni akarja, hogy fél-elf miért nem. Bár az is igaz, hogy meglehet, tényleg nincs neki komolyabb terve a jövőre nézve, így máshogy kell feltennie kérdéseit, ám előbb válaszol a kérdésekre és mindenek előtt felnevet, ahogy a másik azt kérdezi, hogy keres-e magának egy normális férfit.*
- Na persze. *legyint egyet. Hát persze, a másiknak fogalma sincs arról, hogy a lány már rég elkelt, akarata ellenére.*
- Nem akarok én letelepedni sehol. *összegzi. Az állandó mozgásban levés eddig is bevált neki. * - Bár egy rendes kis rumos hordóval, aki megbecsül és figyel rám, azzal lehet összekötném az életem. *viccelődik egy sort.* - Nem nekem való az átlagos élet, így inkább sodródok az árral és lesz, ami lesz. *tömöríti a választ és ekkor ébred rá, hogy valójában az utóbbi válaszaiban nem volt semmi hazugság. Ismét ő következik.*
- Na és te, nem vágyakozol egy rendes nő után? *a rendes szót jól megnyomja, utalván a férfi előbbi kérdésére.* - Gyerekek, kis család, nagy család? Lantos nemzedék? És ne gyere itt nekem a kitérő válaszaiddal.* emeli fel az ujját.*
*A gyilkos kinézetéről szóló csevelynél azért megint elmosolyodik.*
- Tény, ami tény, lantos gyilkost még én sem láttam. Vajon le lehet vele ütni valakit úgy, hogy többet ne kelljen fel? *mereng hangosan, miközben a lantot nézi. Nem mintha ez lenne most a célja, hogy felkapja és addig veri Bresst, amíg lélegzik, de azt megtanulta régen, hogy mindig fel kell mérni a környezetet, mert minden lehet fegyver. Megrántja a vállát és hallgatja a férfit tovább, aki kaján vigyorral ajánlgatja neki alvóhelyét. Ekkor kicsit előredönti a fejét és a tőle már megszokott félmosollyal és egyik szemöldökének felhúzásával reagál.*
- Kicsi ez az ágy kettőnknek. *mondja egyszerűen a vigyorgó férfinak.
Amint Bress arra tér ki, hogy szereti idegesíteni az embereket, még fel is nevet hangosan.* ~Hát ez igaz...~ *Nyugtázza magában. Valóban van benne egy olyan gondolat, hogy felméri a férfi határait és olykor tényleg nagyon idegesítő tud lenni. Mivel ezzel teljes mértékben tisztában van és nem is zavarja, ezért büszkén kihúzza magát.*
- Nem lenne az olyan egyszerű. *Céloz a nagy kitekerésre.
Aztán feltűnik neki, hogy Bress egyszerűbben válaszol a kérdésekre, mint ő és ezzel még inkább felkelti az érdeklődését. Egy olyan személy, akinek nincs félteni valója, miért ne árulhatna el magáról többet? Magáról tudja, hogy ő miért nem mondja el a teljes igazságot, de mostmár tudni akarja, hogy fél-elf miért nem. Bár az is igaz, hogy meglehet, tényleg nincs neki komolyabb terve a jövőre nézve, így máshogy kell feltennie kérdéseit, ám előbb válaszol a kérdésekre és mindenek előtt felnevet, ahogy a másik azt kérdezi, hogy keres-e magának egy normális férfit.*
- Na persze. *legyint egyet. Hát persze, a másiknak fogalma sincs arról, hogy a lány már rég elkelt, akarata ellenére.*
- Nem akarok én letelepedni sehol. *összegzi. Az állandó mozgásban levés eddig is bevált neki. * - Bár egy rendes kis rumos hordóval, aki megbecsül és figyel rám, azzal lehet összekötném az életem. *viccelődik egy sort.* - Nem nekem való az átlagos élet, így inkább sodródok az árral és lesz, ami lesz. *tömöríti a választ és ekkor ébred rá, hogy valójában az utóbbi válaszaiban nem volt semmi hazugság. Ismét ő következik.*
- Na és te, nem vágyakozol egy rendes nő után? *a rendes szót jól megnyomja, utalván a férfi előbbi kérdésére.* - Gyerekek, kis család, nagy család? Lantos nemzedék? És ne gyere itt nekem a kitérő válaszaiddal.* emeli fel az ujját.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-06 22:10:23
Üzenet elküldve: 2014-03-06 22:10:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*Pedig a tengeri betegség dolgot teljesen hülyeségből mondta, azonban gyomra kicsit görcsbe rándul Dyn szavain.*
-Akkor majd összeszedem magam. *válaszolja kicsit egykedvűen, aztán megkönnyebbülve mosolyog ő is. Egy pillanatra még el is hitte a vöröske szavait, jó lesz kicsit vigyázni, nehogy a külseje annyira megbabonázza, hogy elveszítse a józan eszét.*
-Hát kérlek láttam már párat, de egyikük sem játszott lanton, és nem öltözött bohócnak. *mondja teljesen meggyőződő megállapítással. Na persze nem kell őt, egy dörzsölt bárdot félteni, de azért úgy tesz, mintha őt semmi esetre sem nézhetnék annak. Aztán figyelmesen hallgatja a nő beszédét, majd egy pontnál felemeli a mutató ujját, és közbevág a mondatába.*
-Akkor a nő is olyan mint a tenger nemde ? Hiába hagynád magad mögött, mindig eléd kerül.
*Csak pusztán megjegyzésként teszi hozzá, így tovább hagyja, hogy Dyn csacsogjon.*
-Hát ha gondolod itt sem kell a csőcselékkel aludnod, nagyon szívesen megosztom veled az enyémet. *tárja szét a karját, és kaján vigyor jelenik meg kerek arcán, amit nehéz lesz bármiféle válasszal is letörölni. A következő kérdésre, előbb kissé keményebb arcvonásokkal, majd a végén mosolyogva válaszol.*
-És idegesíteni őket mindaddig, míg valamelyikőjük ki nem tekeri a nyakadat.
*Hát gyönyörű bemutatkozás szent igaz, és a vörösnek meg is lehet a véleménye, bár Bress nem igazán félti, és úgy tűnik, nem először kekeckednek vele.*
-Azt amit eddig is. Élem az életet, ahogyan kell. *teszi tarkóra kezeit, és lazán helyezkedik el, ezzel jelezve is, hogy lazán veszi az életet, és azt tesz éppen, amihez csak kedve tartja.*
-Különösebb nagyszabású nincs. Na és neked ? Mik a terveid, és mihez kezdesz ? Letelepedsz, és keresel magadnak valami normális férfit, mint ahogy a rendes nők szokták ? Vagy inkább rumos hordókra vadászol ? Esetleg mágiát szeretnél e tanulni ? *záporoznak Bress kérdései, amik megválaszolásra várnak.*
*Pedig a tengeri betegség dolgot teljesen hülyeségből mondta, azonban gyomra kicsit görcsbe rándul Dyn szavain.*
-Akkor majd összeszedem magam. *válaszolja kicsit egykedvűen, aztán megkönnyebbülve mosolyog ő is. Egy pillanatra még el is hitte a vöröske szavait, jó lesz kicsit vigyázni, nehogy a külseje annyira megbabonázza, hogy elveszítse a józan eszét.*
-Hát kérlek láttam már párat, de egyikük sem játszott lanton, és nem öltözött bohócnak. *mondja teljesen meggyőződő megállapítással. Na persze nem kell őt, egy dörzsölt bárdot félteni, de azért úgy tesz, mintha őt semmi esetre sem nézhetnék annak. Aztán figyelmesen hallgatja a nő beszédét, majd egy pontnál felemeli a mutató ujját, és közbevág a mondatába.*
-Akkor a nő is olyan mint a tenger nemde ? Hiába hagynád magad mögött, mindig eléd kerül.
*Csak pusztán megjegyzésként teszi hozzá, így tovább hagyja, hogy Dyn csacsogjon.*
-Hát ha gondolod itt sem kell a csőcselékkel aludnod, nagyon szívesen megosztom veled az enyémet. *tárja szét a karját, és kaján vigyor jelenik meg kerek arcán, amit nehéz lesz bármiféle válasszal is letörölni. A következő kérdésre, előbb kissé keményebb arcvonásokkal, majd a végén mosolyogva válaszol.*
-És idegesíteni őket mindaddig, míg valamelyikőjük ki nem tekeri a nyakadat.
*Hát gyönyörű bemutatkozás szent igaz, és a vörösnek meg is lehet a véleménye, bár Bress nem igazán félti, és úgy tűnik, nem először kekeckednek vele.*
-Azt amit eddig is. Élem az életet, ahogyan kell. *teszi tarkóra kezeit, és lazán helyezkedik el, ezzel jelezve is, hogy lazán veszi az életet, és azt tesz éppen, amihez csak kedve tartja.*
-Különösebb nagyszabású nincs. Na és neked ? Mik a terveid, és mihez kezdesz ? Letelepedsz, és keresel magadnak valami normális férfit, mint ahogy a rendes nők szokták ? Vagy inkább rumos hordókra vadászol ? Esetleg mágiát szeretnél e tanulni ? *záporoznak Bress kérdései, amik megválaszolásra várnak.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-06 17:07:40
Üzenet elküldve: 2014-03-06 17:07:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*Hát, ha valaki, akkor Dyn minden bizonnyal értékeli a divatos öltözködést, annak ellenére persze, hogy többségében úgy néz, mint egy koldus. De annak idején, amikor még rangjának megfelelő ruhákat hordott és haja is hosszan, szőkén omlott hátára talán kicsit kifinomultabb képet nyújtott, mint most a bő ingjében, rövid kócos, hullámos vörös hajával és a már említett rongyos cipőjével. Pontosan erre gondol akkor, amikor Bress végigmutat az ő ruházatán, majd a lány is végignéz sajátján. Azt mindenesetre rögtön megállapítja, hogy a ruházkodás a leginkább pénzigényes szórakozás, így a férfi mondhat is bármit, a lány már elkönyvelte vagyonosnak és ez kissé meg is nyugtatta. Bár nem árt körültekintőnek lenni, mert egy nagy hajóra szegődött matrózcsapat között mindig vannak pénzéhesek.
Amint a férfi a tengeri betegséget említi Dyn is felnevet.*
- Ó, hát az nagyon is létező dolog. *folytatja, már sokkal komolyabb arckifejezéssel.* - Négyből egy tengerész mindig belehal.*nyomatékosítva bólogat mellé, közben próbálja elnyomni mosolyát.* - De ha abba nem is, akkor a végtelen tenger pásztázása közben fárad el a szemed és megvakulsz.*teszi hozzá az ingje alját piszkálgatván, de végül mégis csak elmosolyodik. Hát persze, Bress nem tűnik olyan ostobának, mint ő, hogy ezt elhiggye.
Mikor a gyilkolásra terelődik a téma nem mond semmit, csak szemét összeszűkítve tekint vissza a férfira, majd kis szünet után, csak megszólal.*
- Miért, hogy néz ki egy gyilkos?* kérdezi kissé megvonva a szemöldökét, kacér mosollyal, még kezét is keresztbe fonja a mellkasa előtt.
A férfi kérdésre, hogy mi a célja azonban megint belefagy a szó, még nem nagyon kérdezték tőle, így nem volt arra szüksége, hogy különböző alternatívákat kitaláljon, de a férfi kalózokra tett megjegyzése is megmosolyogtatja, ám továbbra sem tud mit felelni. Hogy épp mit csinál azt tudja, bujkál. De, hogy mi a célja az megint más.*
- Hogy mi a célom? *kérdez vissza időnyerés gyanánt.* - Én csak... Megláttam a hirdetést és jöttem. *összegzi, bár még ő is megráncolja a homlokát, emiatt a langyos válasz miatt, úgyhogy ismét Bressre néz.* - Tudod, az előző kapitányom mindig azt hajtogatta: A tenger olyan, mint a nő. Megpróbálhatod távol tartani magad tőle, de annál közelebb kerülsz hozzá, vagy valami ilyesmi. Na, talán ezért vagyok itt, na meg a kalandokért. *az utolsó szónál gyermekien elmosolyogja magát.* - Különben itt annyi aranyat lehet keresni, hogy még a bűzt is könnyebb elviselni, bár hozzá kell tennem, hogy általában nem voltam egyenrangú a legénység aljával, így nem velük kellett aludnom, vagy ennem, vagy egyebek.* foglalja össze inkább röviden tömören, bár így visszagondolva, elég nagy szerencséje volt.*
- Kedvenc időtöltésem pedig, az újonnan megismert férfiak kérdéseire felelni.* kacsint egyet és kihúzza magát, hogy most ő kérdezhessen.*
- Tegyük fel, hogy túléled a tengeri betegséget vagy a szemelfáradást és visszatérünk a hajóútról, mit fogsz utána kezdeni? Vannak-e nagyszabású terveid az életre nézve, vagy csak egyik napról a másikra tengődsz?
*Hát, ha valaki, akkor Dyn minden bizonnyal értékeli a divatos öltözködést, annak ellenére persze, hogy többségében úgy néz, mint egy koldus. De annak idején, amikor még rangjának megfelelő ruhákat hordott és haja is hosszan, szőkén omlott hátára talán kicsit kifinomultabb képet nyújtott, mint most a bő ingjében, rövid kócos, hullámos vörös hajával és a már említett rongyos cipőjével. Pontosan erre gondol akkor, amikor Bress végigmutat az ő ruházatán, majd a lány is végignéz sajátján. Azt mindenesetre rögtön megállapítja, hogy a ruházkodás a leginkább pénzigényes szórakozás, így a férfi mondhat is bármit, a lány már elkönyvelte vagyonosnak és ez kissé meg is nyugtatta. Bár nem árt körültekintőnek lenni, mert egy nagy hajóra szegődött matrózcsapat között mindig vannak pénzéhesek.
Amint a férfi a tengeri betegséget említi Dyn is felnevet.*
- Ó, hát az nagyon is létező dolog. *folytatja, már sokkal komolyabb arckifejezéssel.* - Négyből egy tengerész mindig belehal.*nyomatékosítva bólogat mellé, közben próbálja elnyomni mosolyát.* - De ha abba nem is, akkor a végtelen tenger pásztázása közben fárad el a szemed és megvakulsz.*teszi hozzá az ingje alját piszkálgatván, de végül mégis csak elmosolyodik. Hát persze, Bress nem tűnik olyan ostobának, mint ő, hogy ezt elhiggye.
Mikor a gyilkolásra terelődik a téma nem mond semmit, csak szemét összeszűkítve tekint vissza a férfira, majd kis szünet után, csak megszólal.*
- Miért, hogy néz ki egy gyilkos?* kérdezi kissé megvonva a szemöldökét, kacér mosollyal, még kezét is keresztbe fonja a mellkasa előtt.
A férfi kérdésre, hogy mi a célja azonban megint belefagy a szó, még nem nagyon kérdezték tőle, így nem volt arra szüksége, hogy különböző alternatívákat kitaláljon, de a férfi kalózokra tett megjegyzése is megmosolyogtatja, ám továbbra sem tud mit felelni. Hogy épp mit csinál azt tudja, bujkál. De, hogy mi a célja az megint más.*
- Hogy mi a célom? *kérdez vissza időnyerés gyanánt.* - Én csak... Megláttam a hirdetést és jöttem. *összegzi, bár még ő is megráncolja a homlokát, emiatt a langyos válasz miatt, úgyhogy ismét Bressre néz.* - Tudod, az előző kapitányom mindig azt hajtogatta: A tenger olyan, mint a nő. Megpróbálhatod távol tartani magad tőle, de annál közelebb kerülsz hozzá, vagy valami ilyesmi. Na, talán ezért vagyok itt, na meg a kalandokért. *az utolsó szónál gyermekien elmosolyogja magát.* - Különben itt annyi aranyat lehet keresni, hogy még a bűzt is könnyebb elviselni, bár hozzá kell tennem, hogy általában nem voltam egyenrangú a legénység aljával, így nem velük kellett aludnom, vagy ennem, vagy egyebek.* foglalja össze inkább röviden tömören, bár így visszagondolva, elég nagy szerencséje volt.*
- Kedvenc időtöltésem pedig, az újonnan megismert férfiak kérdéseire felelni.* kacsint egyet és kihúzza magát, hogy most ő kérdezhessen.*
- Tegyük fel, hogy túléled a tengeri betegséget vagy a szemelfáradást és visszatérünk a hajóútról, mit fogsz utána kezdeni? Vannak-e nagyszabású terveid az életre nézve, vagy csak egyik napról a másikra tengődsz?
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-06 10:09:51
Üzenet elküldve: 2014-03-06 10:09:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*A zavarodottság, és az elpirulás csak úgy sugárzik a nő teljes lényéből, azonban ha hasonló kvalitásokkal rendelkezik mint Bress, akkor bizony könnyen el tudja játszani ezt is. Magában legyint egyet a bárd, és eldönti, hogy most nem fog ezzel foglalkozni, főleg mikor hallgatja Dyn beszédét. Kicsit meg is lepődik, hogy így körbemagyarázza a dolgot, mivel egész egyszerűen annyit is mondhatott volna egy ördögi vigyorral, hogy régóta.*
-Áh értem. Eddig azt hittem, minden kalóz egyforma, de úgy látszik tévedtem. *mosolyodik el, hangja már elárulja, hogy elhiszi Dyn mondókáját, persze ha ez is nem egy újabb színjáték.*
-Jól tetted. Szeretem ha valaki leleményes. *kacsint a vörösre, majd végigfuttatja szemét a kalózszablyán, már amennyire lát belőle valamit. Ezt követően végighallgatja illedelmesen az összes kérdést, majd mikor befejeződnek, szépen elkezd rájuk válaszolgatni.*
-Igen onnan. Túlzás lenne azt állítani, hogy vagyonos ember vagyok, de szeretek adni magamra. *mutat végig saját ruházatán, amiről tényleg sugárzik az elegancia. Persze vannak, akik bohócnak tartják, de azok bizonyára nem értik a divatot. Aztán megvonja a vállát, és úgy mondja tovább.*
-A végtelen tengerre vagyok kíváncsi, és hogy tényleg létezik e tengeri betegség, vagy csak ezzel ijesztgetik az embert. *halk nevetésbe, tör, majd az utolsó kérdésre teljesen elkerekednek szemei, és ártatlanul néz a nőre, közben magára mutogat.*
-Úgy nézek én ki mint egy gyilkos ? Na ne már. *erre még jobban elneveti magát, majd úgy tűnik, ő következik a kérdésekkel.*
-Neked mi a célod az utazással ? Egyébként meg csinos nő létedre mért nem máshogy keresed meg a kenyeredet, mint a büdös undorító kalózok gyűrűjében ? *kicsit utal kérdésében egyéb szolgáltatásokra is, bár Dyn úgy értelmezi, ahogy szeretné.* Mi a kedvenc időtöltésed, ha éppen nem dolgozol ? *persze a dolgozol szót kicsit ironikusan teszi fel, viszont a kérdés elég meglepő lehet, mivel az eddigiekhez képest sokkalta lényegtelenebbnek tűnhet.*
*A zavarodottság, és az elpirulás csak úgy sugárzik a nő teljes lényéből, azonban ha hasonló kvalitásokkal rendelkezik mint Bress, akkor bizony könnyen el tudja játszani ezt is. Magában legyint egyet a bárd, és eldönti, hogy most nem fog ezzel foglalkozni, főleg mikor hallgatja Dyn beszédét. Kicsit meg is lepődik, hogy így körbemagyarázza a dolgot, mivel egész egyszerűen annyit is mondhatott volna egy ördögi vigyorral, hogy régóta.*
-Áh értem. Eddig azt hittem, minden kalóz egyforma, de úgy látszik tévedtem. *mosolyodik el, hangja már elárulja, hogy elhiszi Dyn mondókáját, persze ha ez is nem egy újabb színjáték.*
-Jól tetted. Szeretem ha valaki leleményes. *kacsint a vörösre, majd végigfuttatja szemét a kalózszablyán, már amennyire lát belőle valamit. Ezt követően végighallgatja illedelmesen az összes kérdést, majd mikor befejeződnek, szépen elkezd rájuk válaszolgatni.*
-Igen onnan. Túlzás lenne azt állítani, hogy vagyonos ember vagyok, de szeretek adni magamra. *mutat végig saját ruházatán, amiről tényleg sugárzik az elegancia. Persze vannak, akik bohócnak tartják, de azok bizonyára nem értik a divatot. Aztán megvonja a vállát, és úgy mondja tovább.*
-A végtelen tengerre vagyok kíváncsi, és hogy tényleg létezik e tengeri betegség, vagy csak ezzel ijesztgetik az embert. *halk nevetésbe, tör, majd az utolsó kérdésre teljesen elkerekednek szemei, és ártatlanul néz a nőre, közben magára mutogat.*
-Úgy nézek én ki mint egy gyilkos ? Na ne már. *erre még jobban elneveti magát, majd úgy tűnik, ő következik a kérdésekkel.*
-Neked mi a célod az utazással ? Egyébként meg csinos nő létedre mért nem máshogy keresed meg a kenyeredet, mint a büdös undorító kalózok gyűrűjében ? *kicsit utal kérdésében egyéb szolgáltatásokra is, bár Dyn úgy értelmezi, ahogy szeretné.* Mi a kedvenc időtöltésed, ha éppen nem dolgozol ? *persze a dolgozol szót kicsit ironikusan teszi fel, viszont a kérdés elég meglepő lehet, mivel az eddigiekhez képest sokkalta lényegtelenebbnek tűnhet.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-06 08:53:21
Üzenet elküldve: 2014-03-06 08:53:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*Amint Bress átlát a szitán a lány kissé összehúzza magát, mint a kisgyerek, akit valami rosszaságon kaptak. Soha, de soha nem tudott jól hazudni. Egyik füllentésből lép a másikba, majd belegabalyodik és elveszti a fonalat. Emiatt előfordultak már problémái. De gyorsan kihúzza magát, azért még tesz egy próbát. Végül is nem azért hazudik, mert kedve van hozzá, hanem, mert igencsak nagy zűrbe keveredett. Amikor pedig a férfi nyíltan rá is kérdez a kalóz létére teljesen elpirul, ami világos bőrén persze még feltűnőbb, így valószínű, hogy Bress is észreveheti, ezért lehajtja a fejét és érdeklődve szemléli valaha jobb napokat is látott csizmáját.*
- Hát izé... *kezdi a magabiztos mondatot és zavartan vakarja a tarkóját. Itt az igazság pillanata vagy egy újabb hazugságé? Végül ránéz megint Bressre és próbálja felidézni mit mondott az illető a kapitányi szobában. ~Mintha azt mondta volna, hogy nem volt még matróz...~ Jön a felismerés, ezért úgy dönt, ha a kalózlétről beszél egy kicsit azzal még nem ront saját helyzetén. Sőt, ha most mond valami igazságnak tűnő dolgot, talán a férfi utána könnyebben elhiszi a hazugságokat.*
- Szolgáltam egy hajón, még nincs egy éve sem. *idézi fel az emlékeket.* - Valóban kalózhajó volt, bár nem tudom, hogy jöttél rá. *most ő néz felvont szemöldökkel Bressre.* - Egész könnyen befogadtak, mivel értek a fegyveres harchoz, bár máshoz nem igen. Majd öhm... *akad el megint, teljes zavarában.*
- Otthagytam őket. Kalóz és kalóz között is vannak különbségek és nekem nem tetszett ami ott zajlott.* tart megint egy kis szünetet. Nem is nagyon hazudott, csak az igazság egy részét takarja el, de annyira nem ismeri a férfit, hogy rögtön kitárulkozzon neki és ez amúgy sem jellemző rá.* - De nem jöttem el üres kézzel. *Vigyorog és ráteszi kezét az oldalán pihenő szablyára.* - Az első tiszt nyilvánvalóan nagyon hiányolhatja. *Mondja, de már érzi is, hogy talán pont itt a határ. Lehet többet is elmondana magáról, de mindenesetre ki akarja ismerni a vele szemben ülőt és ehhez a legfontosabb, hogy az anyagi helyzetére rákérdezzen.*
- Szóval utánad küldték a lantot, mi? *kérdezi a hangszerre nézve.* - A gazdag negyedből?*kérdezi, mert közben ugrott be neki a férfi bemutatkozásának az a része, amikor elárulta, hogy ott született.* - Szóval te ilyen pénzes fickó vagy? Mit keres egy vagyonos ember valaki más hajóján ilyen rongyos alakokkal, mint én?* néz végig magán. Hát igen, volt idő, amikor ő is a legdrágább anyagokból készült ruháiban flangált, de valamit valamiért. Hirtelen körbepillant, majd vissza Bressre és kicsit halkabban kérdezi.* - Megöltél valakit és most azért bujkálsz?* dörzsöli a tenyerét vigyorogva.*
*Amint Bress átlát a szitán a lány kissé összehúzza magát, mint a kisgyerek, akit valami rosszaságon kaptak. Soha, de soha nem tudott jól hazudni. Egyik füllentésből lép a másikba, majd belegabalyodik és elveszti a fonalat. Emiatt előfordultak már problémái. De gyorsan kihúzza magát, azért még tesz egy próbát. Végül is nem azért hazudik, mert kedve van hozzá, hanem, mert igencsak nagy zűrbe keveredett. Amikor pedig a férfi nyíltan rá is kérdez a kalóz létére teljesen elpirul, ami világos bőrén persze még feltűnőbb, így valószínű, hogy Bress is észreveheti, ezért lehajtja a fejét és érdeklődve szemléli valaha jobb napokat is látott csizmáját.*
- Hát izé... *kezdi a magabiztos mondatot és zavartan vakarja a tarkóját. Itt az igazság pillanata vagy egy újabb hazugságé? Végül ránéz megint Bressre és próbálja felidézni mit mondott az illető a kapitányi szobában. ~Mintha azt mondta volna, hogy nem volt még matróz...~ Jön a felismerés, ezért úgy dönt, ha a kalózlétről beszél egy kicsit azzal még nem ront saját helyzetén. Sőt, ha most mond valami igazságnak tűnő dolgot, talán a férfi utána könnyebben elhiszi a hazugságokat.*
- Szolgáltam egy hajón, még nincs egy éve sem. *idézi fel az emlékeket.* - Valóban kalózhajó volt, bár nem tudom, hogy jöttél rá. *most ő néz felvont szemöldökkel Bressre.* - Egész könnyen befogadtak, mivel értek a fegyveres harchoz, bár máshoz nem igen. Majd öhm... *akad el megint, teljes zavarában.*
- Otthagytam őket. Kalóz és kalóz között is vannak különbségek és nekem nem tetszett ami ott zajlott.* tart megint egy kis szünetet. Nem is nagyon hazudott, csak az igazság egy részét takarja el, de annyira nem ismeri a férfit, hogy rögtön kitárulkozzon neki és ez amúgy sem jellemző rá.* - De nem jöttem el üres kézzel. *Vigyorog és ráteszi kezét az oldalán pihenő szablyára.* - Az első tiszt nyilvánvalóan nagyon hiányolhatja. *Mondja, de már érzi is, hogy talán pont itt a határ. Lehet többet is elmondana magáról, de mindenesetre ki akarja ismerni a vele szemben ülőt és ehhez a legfontosabb, hogy az anyagi helyzetére rákérdezzen.*
- Szóval utánad küldték a lantot, mi? *kérdezi a hangszerre nézve.* - A gazdag negyedből?*kérdezi, mert közben ugrott be neki a férfi bemutatkozásának az a része, amikor elárulta, hogy ott született.* - Szóval te ilyen pénzes fickó vagy? Mit keres egy vagyonos ember valaki más hajóján ilyen rongyos alakokkal, mint én?* néz végig magán. Hát igen, volt idő, amikor ő is a legdrágább anyagokból készült ruháiban flangált, de valamit valamiért. Hirtelen körbepillant, majd vissza Bressre és kicsit halkabban kérdezi.* - Megöltél valakit és most azért bujkálsz?* dörzsöli a tenyerét vigyorogva.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-05 21:01:39
Üzenet elküldve: 2014-03-05 21:01:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
-Egyelőre. *teszi hozzá kicsit savanyúan, mert elsőre nem az a fazon, akiben bármikor megbízna. De igazság szerint nem is nagyon van ilyen Jeremiasz, és Shiff kivételével.*
-Amúgy jó gyerek. *törődik bele Bress, végül is legalább egy kis rummal megkínálta őket, az is valami. A vöröske előbb leül, majd felpattan, végül csak sikerül eldöntenie mit is akar, így Bress legnagyobb örömére lehuppan az ágyra. Szépen végig is méricskélte újra, hiába a szép formákat nem lehet megunni.*
-Gondoltam. Ó persze, naná, úgy fogom magam érezni. *vigyorodik el a fél-elf Dyn szavain. Megint a szokásos szöveg, amit a nők az istennek sem hagynának ki. Dyn további szavai után is ravasz mosoly húzódik szája széléről. Karba teszi kezeit, majd sejtelmesen néz rá.*
-Nekem ezt ne jó ? Legalább engem ne nézz már madárnak. Tudom miért jöttél erre a ladikra, és hogy nem vagy te olyan ártatlan vagy tévedek ? *sandít Dyn felé. Hiába az a fránya emberismerete ritkán hagyja cserben. Igazából abban reménykedik, hogy ha végre egymás előtt nyílt lapokkal játszanak, talán jól jön majd a segítség.*
-Hát jó. *legyint egyet Bress, majd úgy dönt, belemegy a kérdezz felelek játékba, úgyis ráér.*
-Csak a rumosba. Tudod otthon felejtettem a lantomat és utánam küldték, hogy kicsit szórakoztassam a legénységet. *mondja Bress teljesen komolyan az egyértelmű hazugságot, bár picit azért elmosolyodik. Majd miután választ kap, ő következik a kérdéssel.*
-Akkor én jövök. Mióta vagy kalóz ? *kérdezi Bress karba tett kézzel, felvont szemöldökkel, és mérhetetlenül kíváncsian.*
A hozzászólás írója (Bressauavre Eisso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.05 21:59:47
-Egyelőre. *teszi hozzá kicsit savanyúan, mert elsőre nem az a fazon, akiben bármikor megbízna. De igazság szerint nem is nagyon van ilyen Jeremiasz, és Shiff kivételével.*
-Amúgy jó gyerek. *törődik bele Bress, végül is legalább egy kis rummal megkínálta őket, az is valami. A vöröske előbb leül, majd felpattan, végül csak sikerül eldöntenie mit is akar, így Bress legnagyobb örömére lehuppan az ágyra. Szépen végig is méricskélte újra, hiába a szép formákat nem lehet megunni.*
-Gondoltam. Ó persze, naná, úgy fogom magam érezni. *vigyorodik el a fél-elf Dyn szavain. Megint a szokásos szöveg, amit a nők az istennek sem hagynának ki. Dyn további szavai után is ravasz mosoly húzódik szája széléről. Karba teszi kezeit, majd sejtelmesen néz rá.*
-Nekem ezt ne jó ? Legalább engem ne nézz már madárnak. Tudom miért jöttél erre a ladikra, és hogy nem vagy te olyan ártatlan vagy tévedek ? *sandít Dyn felé. Hiába az a fránya emberismerete ritkán hagyja cserben. Igazából abban reménykedik, hogy ha végre egymás előtt nyílt lapokkal játszanak, talán jól jön majd a segítség.*
-Hát jó. *legyint egyet Bress, majd úgy dönt, belemegy a kérdezz felelek játékba, úgyis ráér.*
-Csak a rumosba. Tudod otthon felejtettem a lantomat és utánam küldték, hogy kicsit szórakoztassam a legénységet. *mondja Bress teljesen komolyan az egyértelmű hazugságot, bár picit azért elmosolyodik. Majd miután választ kap, ő következik a kérdéssel.*
-Akkor én jövök. Mióta vagy kalóz ? *kérdezi Bress karba tett kézzel, felvont szemöldökkel, és mérhetetlenül kíváncsian.*
A hozzászólás írója (Bressauavre Eisso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.05 21:59:47
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-05 16:51:21
Üzenet elküldve: 2014-03-05 16:51:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A szerencse nem éppen Goswin kedvenc szava. Egyáltalán nem tetszik neki az, hogy egyszerű dokkmunkásként kell dolgoznia, így hát odébb áll. Gyorsan vásárol egy jegyet, majd felül az első hajóra ami hajlandó elszállítani az állatait is amelyeket gyorsan visszakér a segédjétől.*
~Nem volt szerencsés idejönni pár napja, de most ismeretlen vizekre hajózom.~
*Így ér véget egy magányos törpe története Arthenior városában és valószínűleg a kontinensen is. A férfi egyre-egyre távolodik a szárazföldtől, látja az elhalványuló épületeket. Nem épp a legszebbek azonban csúnyának sem lehet mondani őket. Nem tudja, hogy a hajó milyen messzire viszi őt pontosan, csak annyit tud, hogy talán hamarosan egy szebb városban keresheti meg a kenyerét.Tény és való, hogy amíg Artheniorban tartózkodott nem voltak vele túl kedvesek. A hajón tesz-vesz egy keveset, segít ahol tud. Sikeresen eladja a legtöbb portékáját, majd a kabinjába vonul. Írni megy. Nem az írásról lehet felismerni a lepcses szájú törpét, azonban minden városról vezet egy naplót. Gyertyát gyújt, pergament vesz elő. Belekezd az írásba. Tintába mártja a tollat, majd végre nekilát annak amit megakart írni. Hangosan mondja amit írni szeretne. Nem tudni kinek címezi a levelet, de biztos fontos személynek. *
-Kedves barátom, úgy döntöttem, hogy felhagyom a kereskedéssel.Arthenior, a levegő városa, nem túl kereskedőbarát egy város. Hidd el nekem. Jelenleg egy hajón ülök, nem tudom, hogy hova tart. Lassan, de biztosan haladok. Remélem hamarosan találkozunk.
*Azzal összecsavarja a levelet, eloltja a gyertyát majd lefekszik aludni. Két hétig segédkezik mindenben a hajó legénységének. Már messze járnak. Hamarosan egy teljesen ismeretlen helyen találja magát, egy teljesen ismeretlen város körvonalai rajzolódnak ki. Készen áll új életre. Így ért véget egy törpe pályafutása Artheniorban két hete s így kezdődik el egy új élet egy új városban.*
~Nem volt szerencsés idejönni pár napja, de most ismeretlen vizekre hajózom.~
*Így ér véget egy magányos törpe története Arthenior városában és valószínűleg a kontinensen is. A férfi egyre-egyre távolodik a szárazföldtől, látja az elhalványuló épületeket. Nem épp a legszebbek azonban csúnyának sem lehet mondani őket. Nem tudja, hogy a hajó milyen messzire viszi őt pontosan, csak annyit tud, hogy talán hamarosan egy szebb városban keresheti meg a kenyerét.Tény és való, hogy amíg Artheniorban tartózkodott nem voltak vele túl kedvesek. A hajón tesz-vesz egy keveset, segít ahol tud. Sikeresen eladja a legtöbb portékáját, majd a kabinjába vonul. Írni megy. Nem az írásról lehet felismerni a lepcses szájú törpét, azonban minden városról vezet egy naplót. Gyertyát gyújt, pergament vesz elő. Belekezd az írásba. Tintába mártja a tollat, majd végre nekilát annak amit megakart írni. Hangosan mondja amit írni szeretne. Nem tudni kinek címezi a levelet, de biztos fontos személynek. *
-Kedves barátom, úgy döntöttem, hogy felhagyom a kereskedéssel.Arthenior, a levegő városa, nem túl kereskedőbarát egy város. Hidd el nekem. Jelenleg egy hajón ülök, nem tudom, hogy hova tart. Lassan, de biztosan haladok. Remélem hamarosan találkozunk.
*Azzal összecsavarja a levelet, eloltja a gyertyát majd lefekszik aludni. Két hétig segédkezik mindenben a hajó legénységének. Már messze járnak. Hamarosan egy teljesen ismeretlen helyen találja magát, egy teljesen ismeretlen város körvonalai rajzolódnak ki. Készen áll új életre. Így ért véget egy törpe pályafutása Artheniorban két hete s így kezdődik el egy új élet egy új városban.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-05 09:23:19
Üzenet elküldve: 2014-03-05 09:23:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// A Celestinen - Bressauavre Eisso //
*A tapsra Dyn büszkén elvigyorog, bár egy kicsit csalódott. Abban reménykedett, hogy a férfi sikítva, kezeit az égnek emelve fog körbefutni a szobában, de majd legközelebb. Persze időközben az is eszébe jut, hogy fizikailag kicsit túl közel került a férfihoz így amikor a férfi is elhúzza a fejét ő gyorsan ki is egyenesedik zavartan, majd elvigyorodik.
A Leonra tett célzásra pedig oldalra biggyeszti a fejét.*
- Nincs vele semmi baj. *ekkor már inkább kedvesen mosolyodik el, de hirtelen megint bevillan a szemei elé a véres tündérkék látványa, így egy pillanatra megint elszörnyed. Remélhetően lassan kiveri a fejéből, pedig tényleg látott már elég csúnya dolgokat, leszakadt lábakat, karokat, halott már halálsikolyt. Megrázza a fejét és próbált visszatérni ismét a valóságba.*
- Találkoztam én már sokkal rosszabbakkal is. *legyint egyet. Bár ezt inkább saját magának mondta, tovább erősítve azt amit eddig is gondolt. Bár az meglepte, hogy Bressben ilyen véleményt váltott ki a férfi és egyben kíváncsi is lett, de úgy döntött most nem nem kérdez rá. Ehelyett inkább leül a függőágyra, de amint a férfi kiejti a "mesélj magadról valamit" kezdetű mondatot rögtön fel is pattan és elfordul. Kezét a fogához emeli és ideges lesz. Már megint itt jár és sajnos arra sem emlékszik már, hogy amikor a kapitányi fülkében voltak mit mondott magáról, akkor is olyan zavarban volt. Visszafordul a férfi felé, egy pillanatra elcsábul, hogy mindent elmondjon magáról, de végül csak visszaül a felkínált helyre és megint elvigyorodik.*
- Hát, talán mindkettő. *kacsint egyet.* - Bár hozzá kell tennem, hogy olyan még nem fordul elő velem, hogy azért osonjak egy férfi háta mögé, hogy belesuttogjak a fülébe. Érezd magad megtisztelve. *az utolsó szóhoz megerősítően rázza fejét, persze közben végig vigyorogva. Tudja, hogy a felmerülő kérdéseket nem fogja tudni elkerülni ezért valami más jut eszébe. Amikor az eszébe ötlött a lehetőség, hirtelen rá is csap a férfi lábára. Régi rossz szokás.*
- Mi lenne, ha ahelyett, hogy én unalmas monológba kezdenék a teljesen jelentéktelen életemről, amely tündérek kiírtásától mentes, mondjuk felváltva válaszolnánk a másik egy kérdésére. *izgatottan elkezd helyezkedni. Így lesz ideje kitalálni, hogy mire mit válaszoljon. Így teljesen a férfi felé fordul.*
- Mondjuk kezdem én. Hol jártál az előbb? *kérdezi félmosollyal és már előre tudja a következő tíz kérdését is, így teljes izgalmi állapotban figyeli a férfi reakcióját.*
*A tapsra Dyn büszkén elvigyorog, bár egy kicsit csalódott. Abban reménykedett, hogy a férfi sikítva, kezeit az égnek emelve fog körbefutni a szobában, de majd legközelebb. Persze időközben az is eszébe jut, hogy fizikailag kicsit túl közel került a férfihoz így amikor a férfi is elhúzza a fejét ő gyorsan ki is egyenesedik zavartan, majd elvigyorodik.
A Leonra tett célzásra pedig oldalra biggyeszti a fejét.*
- Nincs vele semmi baj. *ekkor már inkább kedvesen mosolyodik el, de hirtelen megint bevillan a szemei elé a véres tündérkék látványa, így egy pillanatra megint elszörnyed. Remélhetően lassan kiveri a fejéből, pedig tényleg látott már elég csúnya dolgokat, leszakadt lábakat, karokat, halott már halálsikolyt. Megrázza a fejét és próbált visszatérni ismét a valóságba.*
- Találkoztam én már sokkal rosszabbakkal is. *legyint egyet. Bár ezt inkább saját magának mondta, tovább erősítve azt amit eddig is gondolt. Bár az meglepte, hogy Bressben ilyen véleményt váltott ki a férfi és egyben kíváncsi is lett, de úgy döntött most nem nem kérdez rá. Ehelyett inkább leül a függőágyra, de amint a férfi kiejti a "mesélj magadról valamit" kezdetű mondatot rögtön fel is pattan és elfordul. Kezét a fogához emeli és ideges lesz. Már megint itt jár és sajnos arra sem emlékszik már, hogy amikor a kapitányi fülkében voltak mit mondott magáról, akkor is olyan zavarban volt. Visszafordul a férfi felé, egy pillanatra elcsábul, hogy mindent elmondjon magáról, de végül csak visszaül a felkínált helyre és megint elvigyorodik.*
- Hát, talán mindkettő. *kacsint egyet.* - Bár hozzá kell tennem, hogy olyan még nem fordul elő velem, hogy azért osonjak egy férfi háta mögé, hogy belesuttogjak a fülébe. Érezd magad megtisztelve. *az utolsó szóhoz megerősítően rázza fejét, persze közben végig vigyorogva. Tudja, hogy a felmerülő kérdéseket nem fogja tudni elkerülni ezért valami más jut eszébe. Amikor az eszébe ötlött a lehetőség, hirtelen rá is csap a férfi lábára. Régi rossz szokás.*
- Mi lenne, ha ahelyett, hogy én unalmas monológba kezdenék a teljesen jelentéktelen életemről, amely tündérek kiírtásától mentes, mondjuk felváltva válaszolnánk a másik egy kérdésére. *izgatottan elkezd helyezkedni. Így lesz ideje kitalálni, hogy mire mit válaszoljon. Így teljesen a férfi felé fordul.*
- Mondjuk kezdem én. Hol jártál az előbb? *kérdezi félmosollyal és már előre tudja a következő tíz kérdését is, így teljes izgalmi állapotban figyeli a férfi reakcióját.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:31:54
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:31:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn//
*A dalocska legfőképpen a részeg tengerészekről szól, és a kemény kalapos kapitányról, aki igyekszik rendet tenni, bár igaz kevés sikerrel. Jól belemerül a zenélésbe, majd még a szemeit is behunyja, mikor már jobban kezdi kiismerni a hangszert. Eleinte furcsa a furulya után, mivel elég régen, még gyermekkorában használt lantot, igaz akkor épp versenyre készült, de egész hamar rá lehet érezni a ritmusra.
Persze eszébe sem jut, hogy a csinos vöröske fondorlatos módon szeretné őt halálra rémíteni, így mikor a fülében hallja a suttogást, rögtön abba is hagyja a pengetést, és egy pillanatra mozdulatlanná dermed. Azonban talán váratlanul mosolyogni kezd, majd halkan nevetni is, végül tapsol párat a levegőben. Nem tudni, hogy saját produkciója váltja e ki, vagy Dyn ügyes lopózkodása.*
-Bravó. Bravó. *majd kicsit oldalra fordítja fejét, szája a kelleténél is közelebb kerül a vörös ajkakhoz, és mélyen Dyn szemeibe néz.*
-Neked bármit. *majd elhúzza vigyorogva fejét, és leteszi a lantot a függőágyról. A meglepődésen kívül egyáltalán nem ijedt meg, mivel élete során, és olykor munkájából kifolyólag előfordult már, hogy a háta mögül várt rá egy kis meglepetés.*
-Otthagytad azt a bájgúnárt ? *biccent a fedélzet irányába, ahol nemrég még Leonnal beszélgettek.*
-Igazán mesélhetnél magadról valamit kedvesem. Mondjuk, hogy mindig ilyen ügyesen mozogsz a terepen mint az imént, vagy csak ellenállhatatlan vágyat éreztél, hogy a közelembe férkőzz ? *kérdezi kissé kacérabban vigyorogva, közben hanyatt dől a függőágyon, és tarkóra teszi kezeit, lábait pedig úgy helyezi, hogy ha Dyn le szeretne ülni az ágyára helyet tudjon foglalni.*
*A dalocska legfőképpen a részeg tengerészekről szól, és a kemény kalapos kapitányról, aki igyekszik rendet tenni, bár igaz kevés sikerrel. Jól belemerül a zenélésbe, majd még a szemeit is behunyja, mikor már jobban kezdi kiismerni a hangszert. Eleinte furcsa a furulya után, mivel elég régen, még gyermekkorában használt lantot, igaz akkor épp versenyre készült, de egész hamar rá lehet érezni a ritmusra.
Persze eszébe sem jut, hogy a csinos vöröske fondorlatos módon szeretné őt halálra rémíteni, így mikor a fülében hallja a suttogást, rögtön abba is hagyja a pengetést, és egy pillanatra mozdulatlanná dermed. Azonban talán váratlanul mosolyogni kezd, majd halkan nevetni is, végül tapsol párat a levegőben. Nem tudni, hogy saját produkciója váltja e ki, vagy Dyn ügyes lopózkodása.*
-Bravó. Bravó. *majd kicsit oldalra fordítja fejét, szája a kelleténél is közelebb kerül a vörös ajkakhoz, és mélyen Dyn szemeibe néz.*
-Neked bármit. *majd elhúzza vigyorogva fejét, és leteszi a lantot a függőágyról. A meglepődésen kívül egyáltalán nem ijedt meg, mivel élete során, és olykor munkájából kifolyólag előfordult már, hogy a háta mögül várt rá egy kis meglepetés.*
-Otthagytad azt a bájgúnárt ? *biccent a fedélzet irányába, ahol nemrég még Leonnal beszélgettek.*
-Igazán mesélhetnél magadról valamit kedvesem. Mondjuk, hogy mindig ilyen ügyesen mozogsz a terepen mint az imént, vagy csak ellenállhatatlan vágyat éreztél, hogy a közelembe férkőzz ? *kérdezi kissé kacérabban vigyorogva, közben hanyatt dől a függőágyon, és tarkóra teszi kezeit, lábait pedig úgy helyezi, hogy ha Dyn le szeretne ülni az ágyára helyet tudjon foglalni.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-04 11:57:32
Üzenet elküldve: 2014-03-04 11:57:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység toborzás//
*Ahogy ott állnak a fedélzeten Leonnal, hirtelen előbukkan egy újabb társuk, Ferdnichar. Leonnal már ismerik egymást, így Dynen van a sor, hogy bemutatkozzon. Miközben a kezét nyújtja a férfi felé, csak akkor jut eszébe, hogy felesleges állandóan kimondani a teljes nevét, ami egyébként sem az igazi.*
- Részemről a szerencse. Dyn vagyok. *mondja magához képest szokatlan csendességgel* - Valóban. * reagál a férfi megjegyzésére az idő múlását illetően, bár ő személy szerint jobban értékelné, ha leinnák magukat és úgyis megtapasztalnák, hogy milyen gyorsan telik az idő. Lelki szemei előtt már látja is, a kabinjából kilépő kapitányuk elé táruló helyzetet, amiként leendő legénysége a rumtól mámoros állapotban énekel malacdalokat, nő létére még ő is. Jobbra-balra dőlve, egymásnak nekiesve, még talán össze is verekedve bizonyítanák a kapitányuknak, hogy ők bizony hajóra termettek. Valaki, mondjuk pont ő, mivel ő a legkisebb és hát, ő a "leglányabb" a társaságból, még talán rosszul is lehetne. Gondolataiból Leon szavai hozzák vissza a valóságba, mikor kérdéseire válaszolt a férfi. Mikor az első két kérdésre igennel felel a férfi a lány először bohókásan elmosolyodik, gondolván, hogy a férfi csak viccel. De miután az mélyebben is kifejti a dolgot, Dyn szeme elkerekedik, lényegében elszörnyed. *
- Tü-tü-tündéreket? *dadogja. Nem gondolta komolyan kérdéseit, ám úgy tűnik ezúttal beletrafált. Lelki szemei ismét mozgásba lendültek. Bár hozzá kell tenni, még életében nem látott tündért, nem találkozott még vele sehol, így nem igazán tudja pontosan milyenek is, csak szülei meséiből halott róluk.
Végül gondolatban megrázza a vállát, végülis Leon már beismerte, hogy kalózkodott régebben, és Dyn is látott már csúnya dolgokat így túl kell lépnie rajta. Annyi azonban biztos, hogy ma éjszaka véres tündérszárnyakkal fog álmodni.
Ekkor Leon könnyeden tereli a témát és a nőkről kezd beszélni. Amikor megemlíti, hogy van egy felesége már megejt egy zavart mosolyt. ~ Vérbenúszó tündérkék...~
- A sötételfek? *kérdez vissza nevetve.* - Biztosan mondhatom, hogy ez az állítás nem teljesen igaz. *mondja kacéran és hátradobja a válla felett a haját. Miután a férfi elköszön még utána szól a kapitányt illetően.* - Kérdezd már meg tőle, hogy mikor indulunk. *Majd Ferdnichar felé fordul. - Bocsáss meg, majd jövök. *mondja és arrébb vonul a fedélzeten kissé lepihenni a napon. Gondolataiba merülve élvezi, ahogy a napsugarak melegítik a bőrét, az arcát, teszi körülbelül két percig. ~Nem is tudom miből gondoltam, hogy ez jó lesz.~ *Ekkor felpattan és inkább úgy dönt bóklászik egy ideig a kikötőben. Kis idő elteltével visszatér és a szálláshelyére siet, le a hajó belsejébe. Már messziről hangszer hangját hallja, ezért inkább osonni kezd, nehogy a zenélő illető észrevegye. Amint a szoba bejáratához ér, bekukucskálván Bresst látja ott, amint a hangszerét szólaltatja, sőt, mintha még dúdolna is mellé. A lány ismét előszedi leggyerekesebb énjét, amit már lassan el kellene hagynia és hátulról közelíti meg a férfi ágyát, közben minden igyekezetével próbálja elnyomni kuncogását. Ahogy mögé áll egy pillanatra elgondolkodik. ~Lökjem le az ágyról? Á, akkor a hangszer is sérül.~ *morfondírozni azonban nincs sok ideje, bármikor lebukhat, így inkább óvatosan hátulról a férfi feje mellé hajol és belesuttog a fülébe.*
- Mit játszol? * vigyorog, remélvén, hogy a frászt hozta társára.*
*Ahogy ott állnak a fedélzeten Leonnal, hirtelen előbukkan egy újabb társuk, Ferdnichar. Leonnal már ismerik egymást, így Dynen van a sor, hogy bemutatkozzon. Miközben a kezét nyújtja a férfi felé, csak akkor jut eszébe, hogy felesleges állandóan kimondani a teljes nevét, ami egyébként sem az igazi.*
- Részemről a szerencse. Dyn vagyok. *mondja magához képest szokatlan csendességgel* - Valóban. * reagál a férfi megjegyzésére az idő múlását illetően, bár ő személy szerint jobban értékelné, ha leinnák magukat és úgyis megtapasztalnák, hogy milyen gyorsan telik az idő. Lelki szemei előtt már látja is, a kabinjából kilépő kapitányuk elé táruló helyzetet, amiként leendő legénysége a rumtól mámoros állapotban énekel malacdalokat, nő létére még ő is. Jobbra-balra dőlve, egymásnak nekiesve, még talán össze is verekedve bizonyítanák a kapitányuknak, hogy ők bizony hajóra termettek. Valaki, mondjuk pont ő, mivel ő a legkisebb és hát, ő a "leglányabb" a társaságból, még talán rosszul is lehetne. Gondolataiból Leon szavai hozzák vissza a valóságba, mikor kérdéseire válaszolt a férfi. Mikor az első két kérdésre igennel felel a férfi a lány először bohókásan elmosolyodik, gondolván, hogy a férfi csak viccel. De miután az mélyebben is kifejti a dolgot, Dyn szeme elkerekedik, lényegében elszörnyed. *
- Tü-tü-tündéreket? *dadogja. Nem gondolta komolyan kérdéseit, ám úgy tűnik ezúttal beletrafált. Lelki szemei ismét mozgásba lendültek. Bár hozzá kell tenni, még életében nem látott tündért, nem találkozott még vele sehol, így nem igazán tudja pontosan milyenek is, csak szülei meséiből halott róluk.
Végül gondolatban megrázza a vállát, végülis Leon már beismerte, hogy kalózkodott régebben, és Dyn is látott már csúnya dolgokat így túl kell lépnie rajta. Annyi azonban biztos, hogy ma éjszaka véres tündérszárnyakkal fog álmodni.
Ekkor Leon könnyeden tereli a témát és a nőkről kezd beszélni. Amikor megemlíti, hogy van egy felesége már megejt egy zavart mosolyt. ~ Vérbenúszó tündérkék...~
- A sötételfek? *kérdez vissza nevetve.* - Biztosan mondhatom, hogy ez az állítás nem teljesen igaz. *mondja kacéran és hátradobja a válla felett a haját. Miután a férfi elköszön még utána szól a kapitányt illetően.* - Kérdezd már meg tőle, hogy mikor indulunk. *Majd Ferdnichar felé fordul. - Bocsáss meg, majd jövök. *mondja és arrébb vonul a fedélzeten kissé lepihenni a napon. Gondolataiba merülve élvezi, ahogy a napsugarak melegítik a bőrét, az arcát, teszi körülbelül két percig. ~Nem is tudom miből gondoltam, hogy ez jó lesz.~ *Ekkor felpattan és inkább úgy dönt bóklászik egy ideig a kikötőben. Kis idő elteltével visszatér és a szálláshelyére siet, le a hajó belsejébe. Már messziről hangszer hangját hallja, ezért inkább osonni kezd, nehogy a zenélő illető észrevegye. Amint a szoba bejáratához ér, bekukucskálván Bresst látja ott, amint a hangszerét szólaltatja, sőt, mintha még dúdolna is mellé. A lány ismét előszedi leggyerekesebb énjét, amit már lassan el kellene hagynia és hátulról közelíti meg a férfi ágyát, közben minden igyekezetével próbálja elnyomni kuncogását. Ahogy mögé áll egy pillanatra elgondolkodik. ~Lökjem le az ágyról? Á, akkor a hangszer is sérül.~ *morfondírozni azonban nincs sok ideje, bármikor lebukhat, így inkább óvatosan hátulról a férfi feje mellé hajol és belesuttog a fülébe.*
- Mit játszol? * vigyorog, remélvén, hogy a frászt hozta társára.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-03 22:47:02
Üzenet elküldve: 2014-03-03 22:47:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
*Újra a kikötőben. Arra gondol, hogy visszatér a tündérkertbe és eltölt ott egy kis időt. Azonban ételt kéne szereznie, mert különben nem tud ottmaradni több időre. Egy teherszállító hajónál megáll, mert észrevesz egy kb. 10 éves kisgyereket. Odamegy hozzá:*
- Szia! Te itt laksz ezen a hajón?
- Jónapot! Igen, itt lakom, miért?
- Mondd csak, nem mehetnék fel kicsit körbenézni?
- Hát velem igen, én körbevezethetem.
- Rendben. *Már lépne is röl a hajóra, de a gyermek elé áll és szogorúan rá néz.*
- Mi a fiezetségem?
- Szereted az almát?
- Igen!
*A lány előveszi az egyik almát a táskájából. Még a szántóföldön kapta egy asszonytól.*
- Na, de akkor most már induljunk!
*A gyermek mindent szorgosan elmutogat. Útközben néhány barátságos matrózzal találkoznak. Végre eljutnak a konyhához.*
- Szeretnék beszélni a szakáccsal.
- Hát, legyen.
*A kisgyerek otthagyja egy kicsit ő pedig kinyitja a faajtót. Egy nagyhasú, de kedves tekintetű emberrel találja szembe magát.*
- Szép napot kisasszony! Segíthetek valamiben?
- Üdvözlöm! A kis hajóinas vezetett ide. Mondja, nem tudna egy kis konyhai szolgálat fejében ételt adni?
- Ha segédkezik, akkor kaphat ételt. Ott van egy kötény, vegye fel és akkor lássunk munkához! *Felveszi a régi, néhol már lukas kötényt.*
-Most mossa meg a kezét! Kérem kezdje el azokat a zöldségeket megpucolni, majd forraljon fel egy nagy adag vizet!
-Rendben.
*Sok-sok zöldség van egy nagy vödörben, azokat tisztogatja, hámozza, majd szeli darabokra. Nem sokat beszélget a szakáccsal, az csak instrukciókat osztogat. Ő azonban csak dolgozik és igyekszik minél gyorsabban haladni. Már odáig jut, hogy kész a leves. Ezután, kenyeret dagaszt és berakja a kemencébe. Majd felvágja a marhahúst és megfőzi, fűszerezi. A szakács is halad a többi fogással. A terítéken van még a tengeri kagyló és sok-sok hal.*
- Néha még a mi matrózaink is szoktak halászni, ha már elfogy a pénz az ételre. *Jegyzi meg a szakács. Jólelkűen hajít egy aprócska darab húst Töpörtyűnek. A kuytus boldogan csócsálja el az igen aprócska falatot. Rég van ilyen lakomában része. Mikor már kész van minden, akkor Ryn még fel kell, hogy mossa a konyhát, fel kell sepernie és el kell mosogatnia.*
- Jól van keményen és jól dolgoztott, így megkapja a jussát.
*Egy ételcsomagot nyújt át a lánynak. Van benne szárított hal, egy üvegben leves, néhány szem zöldség, egy kis szeletke marhahús és egy kevéske bor. Ryn nagyjából meg van elégedve és még kap néhány szelet kenyeret is. Így még kutyusa is napokig jó falatokkal fog élni.*
~Most van egy ideig élelmem, így visszamehetek kicsit a tündérkertbe. Már alig várom, hogy odaérjek.~
*A szakácstól és a kis hajóinastól is elbúcsúzik, majd elindul.*
- Szia! Te itt laksz ezen a hajón?
- Jónapot! Igen, itt lakom, miért?
- Mondd csak, nem mehetnék fel kicsit körbenézni?
- Hát velem igen, én körbevezethetem.
- Rendben. *Már lépne is röl a hajóra, de a gyermek elé áll és szogorúan rá néz.*
- Mi a fiezetségem?
- Szereted az almát?
- Igen!
*A lány előveszi az egyik almát a táskájából. Még a szántóföldön kapta egy asszonytól.*
- Na, de akkor most már induljunk!
*A gyermek mindent szorgosan elmutogat. Útközben néhány barátságos matrózzal találkoznak. Végre eljutnak a konyhához.*
- Szeretnék beszélni a szakáccsal.
- Hát, legyen.
*A kisgyerek otthagyja egy kicsit ő pedig kinyitja a faajtót. Egy nagyhasú, de kedves tekintetű emberrel találja szembe magát.*
- Szép napot kisasszony! Segíthetek valamiben?
- Üdvözlöm! A kis hajóinas vezetett ide. Mondja, nem tudna egy kis konyhai szolgálat fejében ételt adni?
- Ha segédkezik, akkor kaphat ételt. Ott van egy kötény, vegye fel és akkor lássunk munkához! *Felveszi a régi, néhol már lukas kötényt.*
-Most mossa meg a kezét! Kérem kezdje el azokat a zöldségeket megpucolni, majd forraljon fel egy nagy adag vizet!
-Rendben.
*Sok-sok zöldség van egy nagy vödörben, azokat tisztogatja, hámozza, majd szeli darabokra. Nem sokat beszélget a szakáccsal, az csak instrukciókat osztogat. Ő azonban csak dolgozik és igyekszik minél gyorsabban haladni. Már odáig jut, hogy kész a leves. Ezután, kenyeret dagaszt és berakja a kemencébe. Majd felvágja a marhahúst és megfőzi, fűszerezi. A szakács is halad a többi fogással. A terítéken van még a tengeri kagyló és sok-sok hal.*
- Néha még a mi matrózaink is szoktak halászni, ha már elfogy a pénz az ételre. *Jegyzi meg a szakács. Jólelkűen hajít egy aprócska darab húst Töpörtyűnek. A kuytus boldogan csócsálja el az igen aprócska falatot. Rég van ilyen lakomában része. Mikor már kész van minden, akkor Ryn még fel kell, hogy mossa a konyhát, fel kell sepernie és el kell mosogatnia.*
- Jól van keményen és jól dolgoztott, így megkapja a jussát.
*Egy ételcsomagot nyújt át a lánynak. Van benne szárított hal, egy üvegben leves, néhány szem zöldség, egy kis szeletke marhahús és egy kevéske bor. Ryn nagyjából meg van elégedve és még kap néhány szelet kenyeret is. Így még kutyusa is napokig jó falatokkal fog élni.*
~Most van egy ideig élelmem, így visszamehetek kicsit a tündérkertbe. Már alig várom, hogy odaérjek.~
*A szakácstól és a kis hajóinastól is elbúcsúzik, majd elindul.*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-03 15:01:48
Üzenet elküldve: 2014-03-03 15:01:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Legénység Toborzás//
*Leon, Dynre néz, ezután belekezd a meséjébe.*
-Nos az első két kérdésre igennel kell válaszoljak.
*Az emberevés igazából egy egészen picit túlzás, hiszen egyetlen falatot evett, azt is véletlenül. Ezt a dolgot nem is részletezi tovább.*
-A tündérekről szólva, azt kell mondanom, hogy volt egy pár száz fős város, ahol csak tündérek laktak. Miután nem adták át a vagyonaikat, kénytelenek voltunk kivégezni őket.
*Ez talán egy olyan emléke, amikor nem zavartatta magát a gyilkolás miatt.*
-Azokért nem volt kár. Felfuvalkodott alakok…
*De abba is hagyja a mesét, mert nem akar belefolyni a részletekbe. Tereli a témát.*
-Hát ha orkkal nem is, de rengeteg csinos lánnyal volt dolgom.
*Hatalmas mosoly ül ki az arcára.*
-De mondhatom, a jelenlegi feleségem a legszebb mindközül! És a sötételfek a legszenvedélyesebb társak.
*Eközben megérkezik előbbi beszédpartnere is, akit illően köszönt.*
-Elnézésedet kérem!
*Nyújtja a kezét újdonsült barátjának.*
-Akkor most ezzel köszöntelek! De nekem a kapitánnyal van beszélni valóm, úgyhogy most magatokra hagylak egy pár percre.
*Illőnek tartja, ha elköszön a lánytól erre a pár percre is.*
-Akkor Kedves Dyn kisasszony, örömömre szolgált a megismerése! És most megyek a sárkány barlangjába!
*Teszi hozzá a lányra kacsintva és közben nevetve. Bekopog a kapitány szobájába. Ha beengedi, akkor elő is áll kérésével, egy meghajlás kíséretében*
-Üdvözletem! Nos. Uram ígérte, hogy körbevezet a hajón. Ha lehet, legelőbb a kabinomat látogatnám meg és a konyhára szeretnék a végén kitérni, hiszen azt jobban szeretném áttanulmányozni!
*Ha ezzel készen van, újra meghajol felettese felé.*
*Leon, Dynre néz, ezután belekezd a meséjébe.*
-Nos az első két kérdésre igennel kell válaszoljak.
*Az emberevés igazából egy egészen picit túlzás, hiszen egyetlen falatot evett, azt is véletlenül. Ezt a dolgot nem is részletezi tovább.*
-A tündérekről szólva, azt kell mondanom, hogy volt egy pár száz fős város, ahol csak tündérek laktak. Miután nem adták át a vagyonaikat, kénytelenek voltunk kivégezni őket.
*Ez talán egy olyan emléke, amikor nem zavartatta magát a gyilkolás miatt.*
-Azokért nem volt kár. Felfuvalkodott alakok…
*De abba is hagyja a mesét, mert nem akar belefolyni a részletekbe. Tereli a témát.*
-Hát ha orkkal nem is, de rengeteg csinos lánnyal volt dolgom.
*Hatalmas mosoly ül ki az arcára.*
-De mondhatom, a jelenlegi feleségem a legszebb mindközül! És a sötételfek a legszenvedélyesebb társak.
*Eközben megérkezik előbbi beszédpartnere is, akit illően köszönt.*
-Elnézésedet kérem!
*Nyújtja a kezét újdonsült barátjának.*
-Akkor most ezzel köszöntelek! De nekem a kapitánnyal van beszélni valóm, úgyhogy most magatokra hagylak egy pár percre.
*Illőnek tartja, ha elköszön a lánytól erre a pár percre is.*
-Akkor Kedves Dyn kisasszony, örömömre szolgált a megismerése! És most megyek a sárkány barlangjába!
*Teszi hozzá a lányra kacsintva és közben nevetve. Bekopog a kapitány szobájába. Ha beengedi, akkor elő is áll kérésével, egy meghajlás kíséretében*
-Üdvözletem! Nos. Uram ígérte, hogy körbevezet a hajón. Ha lehet, legelőbb a kabinomat látogatnám meg és a konyhára szeretnék a végén kitérni, hiszen azt jobban szeretném áttanulmányozni!
*Ha ezzel készen van, újra meghajol felettese felé.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-02 21:06:42
Üzenet elküldve: 2014-03-02 21:06:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Újra a Celestine fedélzetén//
*Halk léptekkel, ismét szinte árnyékként suhan fel a pallón. A levegőben már érezni a tenger felől érkező áramlatot, a friss levegőt, ami semmivel sem téveszthető össze. Szétnéz a fedélzeten, majd ha akár Leont, akár Dynt, vagy bárki más lelket meglát, csak felemeli jobb kezét, és messziről odaszól.*
-Jöttem. *semmi egyéb, ezzel vehetik úgy, hogy újra be van jelentkezve. Ha magával a kapitánnyal fut össze, neki is elmondja, hogy visszatért a fedélzetre. Rögtön a szobába is siet, most biztosan nem marad kint cseverészni, érdekesebb dolga is akad. Leveti magát a függőágyra, hátáról leveszi a lantot, és pár percig hanyatt dől, és enyhén ringatni kezdi magát. Kellemeset csalódott az öregben, és tényleg nem bánta meg, hogy elment előbb a rumosba, majd a tündérkertbe. Sok idétlen munkát adott már Jeremiasz, de most igazán kitett magáért. A kis hintázás után felül, és kezébe fogja a hosszú nyakú lantot. Meggyőződése, hogy ritkaságot birtokol, de minden zenésznek a saját hangszere az ereklyéje, szóval lehet, hogy különösebb figyelmet nem is nyilvánítanak majd neki a jövőben. Párszor végigsimítja még, ismerkedik vele, majd vízszintesbe helyezi, és elkezdi pengetni a húrt. Mivel kézzel is lehet pengetni, nem csak pengetővel, így probléma nélkül kivitelezhető a dolog. Az első szólamok csodásan csengenek, igazi mestermű ez a lant. Majd kigondol fejében egy kellemes tengerész nótát, és lelkesen elkezdi játszani, közben a dalt maga előtt dúdolgatja.*
*Halk léptekkel, ismét szinte árnyékként suhan fel a pallón. A levegőben már érezni a tenger felől érkező áramlatot, a friss levegőt, ami semmivel sem téveszthető össze. Szétnéz a fedélzeten, majd ha akár Leont, akár Dynt, vagy bárki más lelket meglát, csak felemeli jobb kezét, és messziről odaszól.*
-Jöttem. *semmi egyéb, ezzel vehetik úgy, hogy újra be van jelentkezve. Ha magával a kapitánnyal fut össze, neki is elmondja, hogy visszatért a fedélzetre. Rögtön a szobába is siet, most biztosan nem marad kint cseverészni, érdekesebb dolga is akad. Leveti magát a függőágyra, hátáról leveszi a lantot, és pár percig hanyatt dől, és enyhén ringatni kezdi magát. Kellemeset csalódott az öregben, és tényleg nem bánta meg, hogy elment előbb a rumosba, majd a tündérkertbe. Sok idétlen munkát adott már Jeremiasz, de most igazán kitett magáért. A kis hintázás után felül, és kezébe fogja a hosszú nyakú lantot. Meggyőződése, hogy ritkaságot birtokol, de minden zenésznek a saját hangszere az ereklyéje, szóval lehet, hogy különösebb figyelmet nem is nyilvánítanak majd neki a jövőben. Párszor végigsimítja még, ismerkedik vele, majd vízszintesbe helyezi, és elkezdi pengetni a húrt. Mivel kézzel is lehet pengetni, nem csak pengetővel, így probléma nélkül kivitelezhető a dolog. Az első szólamok csodásan csengenek, igazi mestermű ez a lant. Majd kigondol fejében egy kellemes tengerész nótát, és lelkesen elkezdi játszani, közben a dalt maga előtt dúdolgatja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394