Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:12:34
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:12:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sületlenségek//
*Hihetetlen állóképességről és türelemről ad tanúbizonyságot, hogy még nem vetette magát a vízbe. Pedig nagy rá a kísértés.*
~A vörös folyamatosan beszél, de semmi értelmeset nem mond. Mindenre visszakérdez, már-már olyan mintha mindig hangosan gondolkodna. Én egyáltalán nem vagyok kíváncsi a gondolataira. Szerencsére a nyálas trükk kiváltotta azt a hatást, hogy nem jön a közelembe. Valahogy finoman kéne megszabadulnom tőle, vagy tudom is én, de kivételesen nem kéne a saját modoromat használni. Biztos nem örülne annak, ha egyszerűen elküldeném. A végén még rám támadna.~
* Miközben gondolataiban mereng, feltűnik az előtte lévő ládán egy alma. A szeme megakad a gyümölcsön azon gondolkodván, hogy meg lehet-e mérgezve. Lassan a termés után nyúl, arcához emeli. Megszagolja, füléhez emelve megrázza, majd a nap felé fordítva megvizsgálja, és beleharap. A falatot ízlelgeti, forgatja szájában, majd lenyeli.*
~ Még élek. Tehát a mérge nem gyorsan öl. Vajon most mit fog mondani? Harminckét féle módot tudok arra, miért halhatnál bele az almába?~
* A legjobb lenne ha férfi megpróbálna segíteni, és választ adni a kérdésekre. Akkor talán magára hagyja a vörös.*
- Félreértetted. Nem a kövek kerülnek pénzbe, hanem a hajóút. Valamint nem azért dobálóznak, mert a fedélzeten van, hanem mert viccesnek találják, hogy ők, akik az úton le sem izzadnak, kővel dobálják a megfáradt vándorokat. Haragtartó vagyok, de nem dobálnék vissza, mert nem általánosítok. Ha valaki rosszat tesz nekem, akkor csak őt bántom, és senki mást. Az ártatlanokat mindig jobb kihagyni a bosszúhadjáratokból. -
*A végére, mintha már egyáltalán nem a hajókról, és gazdagokról beszélt volna. De a következő pillanatban már az almacsutkát hajította a vízbe. Elvégre ami a természetből jött, az oda is kerüljön vissza. Közben megunta az állást, és visszaült az árnyékba a vörössel szemben.*
- Inkább a kővel dobálnék, ha muszáj lenne választanom. Akkor távolabbról támadhatok és nagyobb eséllyel menekülhetnék el. A közelharc nem nekem való. Te melyiket részesíted előnyben? -
*Megkérdezi de biztos benne, hogy a tudakozódás nélkül is megtudta volna Zia álláspontját előbb vagy utóbb. Közben a dokkmunkások végeztek a pihenőjükkel és az eddig viszonylag csöndes kikötőt elkezdte betölteni a munka hangja. Pár csilingelés hallatszik és kifut egy kis halászhajó, valamint a pufók törp bárkája.*
*Hihetetlen állóképességről és türelemről ad tanúbizonyságot, hogy még nem vetette magát a vízbe. Pedig nagy rá a kísértés.*
~A vörös folyamatosan beszél, de semmi értelmeset nem mond. Mindenre visszakérdez, már-már olyan mintha mindig hangosan gondolkodna. Én egyáltalán nem vagyok kíváncsi a gondolataira. Szerencsére a nyálas trükk kiváltotta azt a hatást, hogy nem jön a közelembe. Valahogy finoman kéne megszabadulnom tőle, vagy tudom is én, de kivételesen nem kéne a saját modoromat használni. Biztos nem örülne annak, ha egyszerűen elküldeném. A végén még rám támadna.~
* Miközben gondolataiban mereng, feltűnik az előtte lévő ládán egy alma. A szeme megakad a gyümölcsön azon gondolkodván, hogy meg lehet-e mérgezve. Lassan a termés után nyúl, arcához emeli. Megszagolja, füléhez emelve megrázza, majd a nap felé fordítva megvizsgálja, és beleharap. A falatot ízlelgeti, forgatja szájában, majd lenyeli.*
~ Még élek. Tehát a mérge nem gyorsan öl. Vajon most mit fog mondani? Harminckét féle módot tudok arra, miért halhatnál bele az almába?~
* A legjobb lenne ha férfi megpróbálna segíteni, és választ adni a kérdésekre. Akkor talán magára hagyja a vörös.*
- Félreértetted. Nem a kövek kerülnek pénzbe, hanem a hajóút. Valamint nem azért dobálóznak, mert a fedélzeten van, hanem mert viccesnek találják, hogy ők, akik az úton le sem izzadnak, kővel dobálják a megfáradt vándorokat. Haragtartó vagyok, de nem dobálnék vissza, mert nem általánosítok. Ha valaki rosszat tesz nekem, akkor csak őt bántom, és senki mást. Az ártatlanokat mindig jobb kihagyni a bosszúhadjáratokból. -
*A végére, mintha már egyáltalán nem a hajókról, és gazdagokról beszélt volna. De a következő pillanatban már az almacsutkát hajította a vízbe. Elvégre ami a természetből jött, az oda is kerüljön vissza. Közben megunta az állást, és visszaült az árnyékba a vörössel szemben.*
- Inkább a kővel dobálnék, ha muszáj lenne választanom. Akkor távolabbról támadhatok és nagyobb eséllyel menekülhetnék el. A közelharc nem nekem való. Te melyiket részesíted előnyben? -
*Megkérdezi de biztos benne, hogy a tudakozódás nélkül is megtudta volna Zia álláspontját előbb vagy utóbb. Közben a dokkmunkások végeztek a pihenőjükkel és az eddig viszonylag csöndes kikötőt elkezdte betölteni a munka hangja. Pár csilingelés hallatszik és kifut egy kis halászhajó, valamint a pufók törp bárkája.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-05 18:22:29
Üzenet elküldve: 2014-04-05 18:22:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Újra a kikötő, mint mikor öccsét követte, de most saját útján halad. Inkább fölfedezi a térséget, hisz most egy darabig itt kell maradnia, akár akar , akár nem. Telpumot rendszeresen ellenőriznie kell majd, hisz még fiatal, s bohó, mi lesz, ha tanulás helyett ostobaságokat művel a kölyök, még nem képes a dolgokat maga eldönteni, mint mikor neki esett a vérző bivalynak, bár azt végül megölte, de nem ez a lényeg.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-05 16:11:59
Üzenet elküldve: 2014-04-05 16:11:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Sületlenségek//
~Nagyon jó, nagyon okos.~
*Elégedetten nyugtázza, hogy Arn nevelhető, és birtokol némi csekély mértékű fogékonyságot a higiénia terén. Na persze attól, hogy nem épp tiszta nadrágjába törli meg szutykos kezét Ziana óvatossága, és a két lépés távolság nem csökken. Valahogy érdekesebb a látvány, ha mások küszködnek nyavalyáktól.
Arn válaszát hallva a csodálkozástól elkerekedik szeme, vörös fejecskéjét kapkodja ide-oda a férfi és a hajó között.*
-Részegek? És víz? Igazán?
*Szinte hihetetlen, de ha egy helybéli mondja, hát kénytelen elfogadni, pofikája olyan elégedett örömet tükröz, mintha az összes születésnapját most pótolták volna be, temérdek ajándékkal.
Nem, nem hajlandó elfogadni a férfi érvelését, miszerint az semmi hasznos információval nem szolgálhat. Leginkább azért nem, mert eddig is vagy fél tucat igen lényeges dolgot tudott meg. Hozzá kell tenni azért, Ziana értékrendszere olykor egy hatévesével vetekszik, és számára igenis fontosabb, hogy a hajón van egy morcos törpe, vicces sapkában, mint, hogy mennyi a viteldíj, milyen gyorsan halad, és mekkora a merülése.*
-Össze se tudom számolni!
*Kezd lelkendezni önfeledten, miközben óvatosan kerülve meg a férfi csusszan fel egy hordóra, a távolságot továbbra is tartva.*
-Ez, hmm, ez több, mint ötven, nem-nemis. Ez, ez, öhm, több, mint százszor száz lehetőség a balesetre.
*Vidáman lóbálja lábát, miközben ábrándozik vérző sebekről, leszakadt végtagokról, felnyitott gyomrokról. Eltelik ezzel pár perc, akkor kapja csak tekintetét újra a vándorra komoran húzva össze szemöldökeit.*
-Miért pont a torkára? Meg hogyan? És honnan ered ez?
*Röviden elgondolkodik.*
-Várj. Meg van.
*Csillan fel szeme, mint, aki rájött a megoldásra.*
-Szóval kövek? Hmm.. Az is igen balesetveszélyes. *Szavai közben tarisznyájába túr, és két aprócska almát kotor elő egymás után, az egyiket leteszi kettejük közé, egy láda tetejére. Nincs az a pénz, hogy hozzáérjen Nyálpic kezéhez! A másikat jóízűen elkezdi falatozni.*
-Köveket dobálni, jó móka. De miért csak a gazdagok? Olyan drága itt a kő? Ők viszik magukkal, vagy van belőle a fedélzeten? És nem dobálnak vissza? Tudok egy helyet, ahol ingyen lehet köveket felszedni.
*Kacsint rá a másikra vidáman. Ám hamar múlik jó kedve, és azonnal átvált töprengőbe. Nagy dilemma, hajókat dobáljon kövekkel, vagy lesse ahogy a részegek lebucskáznak a taverna-ladikról? Pár perc, még döntésre jut. Ha Arn nem unta meg, és menekült messze, ahogy általában azt az ismeretlenek szokták, akkor egy újabb kérdéssel fordul felé. (Milyen meglepő!)*
-Te mihez értesz inkább? Kődobáláshoz, vagy öklözéshez?
~Nagyon jó, nagyon okos.~
*Elégedetten nyugtázza, hogy Arn nevelhető, és birtokol némi csekély mértékű fogékonyságot a higiénia terén. Na persze attól, hogy nem épp tiszta nadrágjába törli meg szutykos kezét Ziana óvatossága, és a két lépés távolság nem csökken. Valahogy érdekesebb a látvány, ha mások küszködnek nyavalyáktól.
Arn válaszát hallva a csodálkozástól elkerekedik szeme, vörös fejecskéjét kapkodja ide-oda a férfi és a hajó között.*
-Részegek? És víz? Igazán?
*Szinte hihetetlen, de ha egy helybéli mondja, hát kénytelen elfogadni, pofikája olyan elégedett örömet tükröz, mintha az összes születésnapját most pótolták volna be, temérdek ajándékkal.
Nem, nem hajlandó elfogadni a férfi érvelését, miszerint az semmi hasznos információval nem szolgálhat. Leginkább azért nem, mert eddig is vagy fél tucat igen lényeges dolgot tudott meg. Hozzá kell tenni azért, Ziana értékrendszere olykor egy hatévesével vetekszik, és számára igenis fontosabb, hogy a hajón van egy morcos törpe, vicces sapkában, mint, hogy mennyi a viteldíj, milyen gyorsan halad, és mekkora a merülése.*
-Össze se tudom számolni!
*Kezd lelkendezni önfeledten, miközben óvatosan kerülve meg a férfi csusszan fel egy hordóra, a távolságot továbbra is tartva.*
-Ez, hmm, ez több, mint ötven, nem-nemis. Ez, ez, öhm, több, mint százszor száz lehetőség a balesetre.
*Vidáman lóbálja lábát, miközben ábrándozik vérző sebekről, leszakadt végtagokról, felnyitott gyomrokról. Eltelik ezzel pár perc, akkor kapja csak tekintetét újra a vándorra komoran húzva össze szemöldökeit.*
-Miért pont a torkára? Meg hogyan? És honnan ered ez?
*Röviden elgondolkodik.*
-Várj. Meg van.
*Csillan fel szeme, mint, aki rájött a megoldásra.*
-Szóval kövek? Hmm.. Az is igen balesetveszélyes. *Szavai közben tarisznyájába túr, és két aprócska almát kotor elő egymás után, az egyiket leteszi kettejük közé, egy láda tetejére. Nincs az a pénz, hogy hozzáérjen Nyálpic kezéhez! A másikat jóízűen elkezdi falatozni.*
-Köveket dobálni, jó móka. De miért csak a gazdagok? Olyan drága itt a kő? Ők viszik magukkal, vagy van belőle a fedélzeten? És nem dobálnak vissza? Tudok egy helyet, ahol ingyen lehet köveket felszedni.
*Kacsint rá a másikra vidáman. Ám hamar múlik jó kedve, és azonnal átvált töprengőbe. Nagy dilemma, hajókat dobáljon kövekkel, vagy lesse ahogy a részegek lebucskáznak a taverna-ladikról? Pár perc, még döntésre jut. Ha Arn nem unta meg, és menekült messze, ahogy általában azt az ismeretlenek szokták, akkor egy újabb kérdéssel fordul felé. (Milyen meglepő!)*
-Te mihez értesz inkább? Kődobáláshoz, vagy öklözéshez?
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-05 12:18:40
Üzenet elküldve: 2014-04-05 12:18:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sületlenségek//
*Arn erőltetett mosollyal az arcán leengedi kezét és nadrágjába törli. Szemei lassan körbepislantanak, mintha azt keresné mivel verje agyon saját magát.*
~ Miért van még mindig itt? A nyálas trükk eddig mindig bevált, főleg a gyengébbik nemnél. Miért kell nekem mindig ilyen kalandokba kerülnöm? Miért nem küzdhetek meg inkább egy falka kiéhezett békával? Az legalább hamar vége vetne az életemnek, és nem rabolná az időmet úgy mint ez a nő. Azt a drága, értékes időt, amit eltölthetnék azzal, hogy menekülök egy falka kiéhezett béka elől.~
*Néma percek telnek el amíg gondolataiban úszkál a férfi. Eléggé összezavarta ez a különös találkozás. Nem mintha nem szeretné az emberek társaságát, mert, hogy ki nem állhatja azt. Ráadásul a kikötő forgatagában pont egy másik futóbolonddal kellett összefutnia?*
~ Micsoda érdekes szófordulat.~
* Ekkor veszi észre, hogy még mindig az erőltetett mosollyal az arcán, szótlanul álldogál. Persze a vörös közben megállás nélkül beszélt. A mondandójából csak annyi maradt meg Arnswaldnak, hogy Ziának hívják, meg az, hogy Nem akarja megkéselni őt. De igazából csak akkor ocsúdik fel igazán mikor a botos hirtelen valahova a hajók közé mutat. Látszólag mintha azt a tavernát nézte volna ki.*
- Mi van vele? Csak a nyilvánvalót tudom róla elmondani. A vízen úszik és onnan hallatszódik a részegek kornyikálása. Mellesleg miért gondolod, hogy én valami helyi bölcs vagyok aki mindent tud? Pár órával előtted értem ide, és az időmet szundikálással töltöttem, amíg fel nem ébresztettél. -
* Hangja nem ingerült, vagy dühös, egyszerűen közli a gondolatait.*
- Mellesleg miért akarsz mindnet tudni? Tudod tartja a mondás, hogy aki kíváncsi annak hamar a torkára lépnek. Legalábbis szerintem így van a mondás. Ha már itt tartunk azt is elmondanám, hogy nem, nem vagyok ittas matróz aki eltévedt, vagy kerüli a munkát. Jelezném, ezt már párszor említettem. Vándor vagyok, aki pár hete közelítette csak meg a lakott területeket. Jómagam is csak annyit tudok erről a kikötőről, hogy a gazdagok hajókkal mennek végig a folyón, és megdobálják kövekkel az utazókat, akik a part mentén haladnak. -
* Fogalma sincsen miért mondja ezt mind egy vadidegennek, talán mert most már belátta, hogy a vöröstől nem fog egy könnyen megszabadulni.*
*Arn erőltetett mosollyal az arcán leengedi kezét és nadrágjába törli. Szemei lassan körbepislantanak, mintha azt keresné mivel verje agyon saját magát.*
~ Miért van még mindig itt? A nyálas trükk eddig mindig bevált, főleg a gyengébbik nemnél. Miért kell nekem mindig ilyen kalandokba kerülnöm? Miért nem küzdhetek meg inkább egy falka kiéhezett békával? Az legalább hamar vége vetne az életemnek, és nem rabolná az időmet úgy mint ez a nő. Azt a drága, értékes időt, amit eltölthetnék azzal, hogy menekülök egy falka kiéhezett béka elől.~
*Néma percek telnek el amíg gondolataiban úszkál a férfi. Eléggé összezavarta ez a különös találkozás. Nem mintha nem szeretné az emberek társaságát, mert, hogy ki nem állhatja azt. Ráadásul a kikötő forgatagában pont egy másik futóbolonddal kellett összefutnia?*
~ Micsoda érdekes szófordulat.~
* Ekkor veszi észre, hogy még mindig az erőltetett mosollyal az arcán, szótlanul álldogál. Persze a vörös közben megállás nélkül beszélt. A mondandójából csak annyi maradt meg Arnswaldnak, hogy Ziának hívják, meg az, hogy Nem akarja megkéselni őt. De igazából csak akkor ocsúdik fel igazán mikor a botos hirtelen valahova a hajók közé mutat. Látszólag mintha azt a tavernát nézte volna ki.*
- Mi van vele? Csak a nyilvánvalót tudom róla elmondani. A vízen úszik és onnan hallatszódik a részegek kornyikálása. Mellesleg miért gondolod, hogy én valami helyi bölcs vagyok aki mindent tud? Pár órával előtted értem ide, és az időmet szundikálással töltöttem, amíg fel nem ébresztettél. -
* Hangja nem ingerült, vagy dühös, egyszerűen közli a gondolatait.*
- Mellesleg miért akarsz mindnet tudni? Tudod tartja a mondás, hogy aki kíváncsi annak hamar a torkára lépnek. Legalábbis szerintem így van a mondás. Ha már itt tartunk azt is elmondanám, hogy nem, nem vagyok ittas matróz aki eltévedt, vagy kerüli a munkát. Jelezném, ezt már párszor említettem. Vándor vagyok, aki pár hete közelítette csak meg a lakott területeket. Jómagam is csak annyit tudok erről a kikötőről, hogy a gazdagok hajókkal mennek végig a folyón, és megdobálják kövekkel az utazókat, akik a part mentén haladnak. -
* Fogalma sincsen miért mondja ezt mind egy vadidegennek, talán mert most már belátta, hogy a vöröstől nem fog egy könnyen megszabadulni.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-04 21:54:07
Üzenet elküldve: 2014-04-04 21:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Sületlenségek//
*Elsőre még fel sem tűnik a másik furcsasága, hisz Ziana figyelmét lekötik a hajók. Meg aztán leggyakrabban ezt a hatást váltják ki szavai; az értetlen, zavart pillantásokét. Már megszokta, hamar túljutott a problémán azzal, hogy feltehetően mások (mármint szinte mindenki kerek e világon) kevesebbet birtokolnak az értelem terén, mint szerénysége. Azért nem nézi le őket, ilyenek, és kész.*
-Persze, hogy nincs. *Hagyja jóvá a férfi álláspontját, mint rendjénvaló dolgot. Nyilván ha tisztában lenne azzal, milyen veszélyekre gondol a lány, már igyekezett volna, hogy elkerülje azokat.
A pillanatnyi szünetet kihasználva vonja meg vállát hanyagul.*
-Nem sikerült. *Nem fejti ki, hogy mégis mi nem, de elégedett mosolya azért enged következtetni szavai értelmére. Figyelmesen hallgatja a férfi rövidke beszámolóját, csak a sipka említésére vigyorodik el szélesen, pont mintha viccet hallott volna. És még Arnswald azon mereng honnan szerezhetne olyan fejfedőt, Ziana már azt latolgatja, hogy fusson össze az említett törpével, hogy körberöhöghesse. Gondolataiból a bemutatkozásra ocsúdik fel, tesz is egy aprócska mozdulatot a férfi felé, el indul egy halvány mosoly is. Majd gyorsan hátrál egyet a nyál látványára.*
-Tartsd távol tőlem a kórságos ragályosságodat, ha megkérhetlek. *Némi undor olvasható le arcáról, bár hangja nem felindult, nem dühös. Tényleg kér. A maga módján.* Huszonnégy különböző féle módot tudok, ahogy ettől a kézfogástól megbetegedhetnék.
*Van valami különösen megfoghatatlan, nem igazán helyénvaló érzelem a hangjában utóbbi mondata közben. Meglepő talán, de ez nagyon hasonlít az élvezethez.*
-Zia. *biccent oda röviden* és jelen pillanatban a legvalószínűbb, hogy Nyálpócnak foglak szólítani. Vagy Nyálpicnak. *Derül fel mosolya újra a szójátékon.*
-Nincs is késem.
*Állapítja meg a tényt, miközben szabad keze megtapogatja tarisznyáját. Csak hogy megnyugtassa önmagát, nem hagyta el a készletet. Kár is lenne érte.*
-Csak szikéim.
*Elgondolkodva tekint körbe ismét, majd újabb érdekes pontot kiszúrva folytatja a faggatózást.*
-És az? *Mutat a Merina irányába. Szemmel láthatóan nem érdekli matróz-e, részeg-e a másik. Előbb volt itt, mint ő, ergó tapasztaltabb, helyi információs pont, vagy ilyesmi.*
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.04 21:56:52
*Elsőre még fel sem tűnik a másik furcsasága, hisz Ziana figyelmét lekötik a hajók. Meg aztán leggyakrabban ezt a hatást váltják ki szavai; az értetlen, zavart pillantásokét. Már megszokta, hamar túljutott a problémán azzal, hogy feltehetően mások (mármint szinte mindenki kerek e világon) kevesebbet birtokolnak az értelem terén, mint szerénysége. Azért nem nézi le őket, ilyenek, és kész.*
-Persze, hogy nincs. *Hagyja jóvá a férfi álláspontját, mint rendjénvaló dolgot. Nyilván ha tisztában lenne azzal, milyen veszélyekre gondol a lány, már igyekezett volna, hogy elkerülje azokat.
A pillanatnyi szünetet kihasználva vonja meg vállát hanyagul.*
-Nem sikerült. *Nem fejti ki, hogy mégis mi nem, de elégedett mosolya azért enged következtetni szavai értelmére. Figyelmesen hallgatja a férfi rövidke beszámolóját, csak a sipka említésére vigyorodik el szélesen, pont mintha viccet hallott volna. És még Arnswald azon mereng honnan szerezhetne olyan fejfedőt, Ziana már azt latolgatja, hogy fusson össze az említett törpével, hogy körberöhöghesse. Gondolataiból a bemutatkozásra ocsúdik fel, tesz is egy aprócska mozdulatot a férfi felé, el indul egy halvány mosoly is. Majd gyorsan hátrál egyet a nyál látványára.*
-Tartsd távol tőlem a kórságos ragályosságodat, ha megkérhetlek. *Némi undor olvasható le arcáról, bár hangja nem felindult, nem dühös. Tényleg kér. A maga módján.* Huszonnégy különböző féle módot tudok, ahogy ettől a kézfogástól megbetegedhetnék.
*Van valami különösen megfoghatatlan, nem igazán helyénvaló érzelem a hangjában utóbbi mondata közben. Meglepő talán, de ez nagyon hasonlít az élvezethez.*
-Zia. *biccent oda röviden* és jelen pillanatban a legvalószínűbb, hogy Nyálpócnak foglak szólítani. Vagy Nyálpicnak. *Derül fel mosolya újra a szójátékon.*
-Nincs is késem.
*Állapítja meg a tényt, miközben szabad keze megtapogatja tarisznyáját. Csak hogy megnyugtassa önmagát, nem hagyta el a készletet. Kár is lenne érte.*
-Csak szikéim.
*Elgondolkodva tekint körbe ismét, majd újabb érdekes pontot kiszúrva folytatja a faggatózást.*
-És az? *Mutat a Merina irányába. Szemmel láthatóan nem érdekli matróz-e, részeg-e a másik. Előbb volt itt, mint ő, ergó tapasztaltabb, helyi információs pont, vagy ilyesmi.*
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.04 21:56:52
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-04 20:17:32
Üzenet elküldve: 2014-04-04 20:17:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sületlenségek//
*Édes szendergéséből veri őt fel az idegen. Fél szemmel sandít csak a jövevényre, amint az kifejezetten zavaróan, csizmáját minden egyes lépésnél olyan erővel vágja a földhöz, mintha dühös lenne a talajra. Újra lehunyja szemeit, majd próbál visszautazni az álmok földjére mikor meghallja a nő hangját. Mert a hangból kiderül, hogy az illető határozottan nő még ha nem is ez lett volna Arn első gondolata. Kissé még mindig kábán, felnyitja még mindig monoklis szemét, és értetlenül nézi ahogy beszél mellette a botos. Jobban magához szorítja zsákját, hiszen ki tudhatja ki ez, és miért van itt? Egy ideig mereven bámul rá, de végül rájön mi is olyan furcsa. Hozzá beszél a nő. Érdekes. Az emberek nem beszélnek általában hozzá, kivéve ha éppen elkergetik a szántóföldjükről, vagy problémájuk van azzal, hogy a férfi a kertjükben szeretne aludni. *
~ Ó. Ez meg mit akar? Valami zsebmetszésről meg fejbetörésről beszél. Szokatlan. Jobb lenne minél előbb felállni, hogy ha már meg akar lopni vagy tudom is én, legalább tűnjön úgy mintha meg tudnám akadályozni.~
*Lassan, óvatosan feláll, megvakarja borostás állát, sötétbarna haját kisöpri arcából, és igyekszik kielégítő választ adni a kérdésekre, ami persze kifejezetten nehéz feladat számára. Ugyanis már több hete nem beszélt élő dolgokhoz.*
- Már bocsánat de fogalmam sincs te meg miről beszélsz. -
*Kissé zavartan körbenéz, mintha menekülő útvonalat keresne, mert nem igazán fogja fel mi történik vele. Végiggondolja mit is akar tőle a vörös.*
~ Szóval azt hiszi valami matróz vagyok? Egész jó ötlet. Jut is eszembe. Miért nem vagyok matróz? Ez most teljesen lényegtelen, de azért nem vetem el az ötletet.~
- Lehet, hogy el kell szomorítsalak, de nem vagyok tengerész. Bár jó lenne ha az volnék, de nem vagyok. Azért köszönöm a tanácsot, ha nem lesz jobb dolgom felcsapok matróznak. Tehát nem tudom... -
*Egy pillanatra megakad a beszédben és ujjaival végig simítja állát.*
- Az egy igen mogorva pufók törp hajója, és fűszereket meg bort szállít, de ezen kívül nem tudok róla semmit. Csak még annyit, hogy vicces a sipkája. -
*Elgondolkozik, és arcáról le lehet olvasni, hogy azt fontolgatja neki is kéne egy olyan sipka*
- Egyébként Arnswald vagyok. -
*Beleköp tenyerébe és odanyújtja a hölgynek*
- A barátaim, akik nincsenek, Arnnak szólítanak, de nyugodtam szólíts felséges őméltósága, a hatalmas és jóképű Arnswaldnak. Továbbá ha kérhetem, légy oly kedves és ne késelj meg. -
*Édes szendergéséből veri őt fel az idegen. Fél szemmel sandít csak a jövevényre, amint az kifejezetten zavaróan, csizmáját minden egyes lépésnél olyan erővel vágja a földhöz, mintha dühös lenne a talajra. Újra lehunyja szemeit, majd próbál visszautazni az álmok földjére mikor meghallja a nő hangját. Mert a hangból kiderül, hogy az illető határozottan nő még ha nem is ez lett volna Arn első gondolata. Kissé még mindig kábán, felnyitja még mindig monoklis szemét, és értetlenül nézi ahogy beszél mellette a botos. Jobban magához szorítja zsákját, hiszen ki tudhatja ki ez, és miért van itt? Egy ideig mereven bámul rá, de végül rájön mi is olyan furcsa. Hozzá beszél a nő. Érdekes. Az emberek nem beszélnek általában hozzá, kivéve ha éppen elkergetik a szántóföldjükről, vagy problémájuk van azzal, hogy a férfi a kertjükben szeretne aludni. *
~ Ó. Ez meg mit akar? Valami zsebmetszésről meg fejbetörésről beszél. Szokatlan. Jobb lenne minél előbb felállni, hogy ha már meg akar lopni vagy tudom is én, legalább tűnjön úgy mintha meg tudnám akadályozni.~
*Lassan, óvatosan feláll, megvakarja borostás állát, sötétbarna haját kisöpri arcából, és igyekszik kielégítő választ adni a kérdésekre, ami persze kifejezetten nehéz feladat számára. Ugyanis már több hete nem beszélt élő dolgokhoz.*
- Már bocsánat de fogalmam sincs te meg miről beszélsz. -
*Kissé zavartan körbenéz, mintha menekülő útvonalat keresne, mert nem igazán fogja fel mi történik vele. Végiggondolja mit is akar tőle a vörös.*
~ Szóval azt hiszi valami matróz vagyok? Egész jó ötlet. Jut is eszembe. Miért nem vagyok matróz? Ez most teljesen lényegtelen, de azért nem vetem el az ötletet.~
- Lehet, hogy el kell szomorítsalak, de nem vagyok tengerész. Bár jó lenne ha az volnék, de nem vagyok. Azért köszönöm a tanácsot, ha nem lesz jobb dolgom felcsapok matróznak. Tehát nem tudom... -
*Egy pillanatra megakad a beszédben és ujjaival végig simítja állát.*
- Az egy igen mogorva pufók törp hajója, és fűszereket meg bort szállít, de ezen kívül nem tudok róla semmit. Csak még annyit, hogy vicces a sipkája. -
*Elgondolkozik, és arcáról le lehet olvasni, hogy azt fontolgatja neki is kéne egy olyan sipka*
- Egyébként Arnswald vagyok. -
*Beleköp tenyerébe és odanyújtja a hölgynek*
- A barátaim, akik nincsenek, Arnnak szólítanak, de nyugodtam szólíts felséges őméltósága, a hatalmas és jóképű Arnswaldnak. Továbbá ha kérhetem, légy oly kedves és ne késelj meg. -
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-04 19:14:15
Üzenet elküldve: 2014-04-04 19:14:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Sületlenségek//
*Valahogy mindig vonzotta a tenger, dacára annak, hogy eddigi kóborlásainak nagy részét a szárazföldön tette meg, gyalogosan. Most lendületes léptekkel szeli a kikötő környékét, leginkább, hogy szabaduljon a bakancsára tapadt homoktól, mit a fövenyen való céltalan sétálgatás közben felszedett. Igazán nem zavarja, ha koszos, viszont ez jelenleg szórakoztató játéknak tűnik. Hatalmasakat dobbantva áll meg az árnyékban ejtőző férfi mellett, mint díszlépésekkel végzett, tapasztalt katona, az elöljárója előtt.
Semmi rendkívüli, gondolhatná bárki végig nézve az alacsony, vékonyka jövevényen. Semmi rendkívüli, leszámítva a tűzvörös hajkoronát, mely messziről lángol, kusza, szélfútta, félhosszúra nyírt módján. Kifejezetten kisfiús alkatát, na meg a megtévesztő, első benyomást még inkább erősíti öltözéke, mely a már említett viseltes bakancsból, teljesen egyszerű, és dísztelen, viszont kopott szürke nadrágból, és fehér ingből áll. Egyetlen ékessége a derekára kötött napszín selyemsál, bár az is látott már jobb napokat, és mosást is. Nem ebben az évszakban. Vállán átvetve hatalmas tarisznya, alaposan megtömve, és egy horpadt kulacs. Hanyagul támaszkodik faragott botjára, ezen alkalmatosságot leszámítva teljesen fegyvertelennek tűnik.*
-Üdv zsebmetszők álma. Tizenkétféle módot tudok elképzelni, ahogy betörhet a fejed ezen a helyen, és ebből négy még csak nem is rablótámadás következménye.
*Köszön rá jó hangosan a férfira, ha esetleg a megérkezése eddig nem verte volna fel szendergéséből. Egy átsuhanó mosoly kíséretében viszont már fordul is vissza rőt kobakja hajót kémlelni.
Hangja kétséget kizáróan árulkodik neméről, és arról is, hogy elhagyta már a kamaszkort. Hosszasan, elgondolkodva szemléli a kikötőt, alaposan megvizsgálva mindent. Csak percek múltán fordul újra Arnswald felé. Kapásból tegezve, pont mint bárki mást, mert így szokta meg, és mert különös módon egyáltalán nem alakult ki benne az illem iránti fogékonyság.*
-Hol szolgálsz? *Mert véleménye szerint a férfi csak egy szabadnapos részeg matróz lehet. Válaszra időt nem igazán hagy, máris lendül balja, és mutat egy kis, áruszállító kétárbocos felé.*
-Annak milyen a híre? Ki a kapitánya? Mikor fut ki? Merre tart?
*Egy szuszra hadarja el, és ömleszti a másikra kérdéseit olyan ábrázattal, mintha megjelenésében, kommunikációjában nem lenne semmi rendhagyó, úgy méregetve a férfit, mint ki épp azt latolgatja mennyit kaphat érte kilóra.*
*Valahogy mindig vonzotta a tenger, dacára annak, hogy eddigi kóborlásainak nagy részét a szárazföldön tette meg, gyalogosan. Most lendületes léptekkel szeli a kikötő környékét, leginkább, hogy szabaduljon a bakancsára tapadt homoktól, mit a fövenyen való céltalan sétálgatás közben felszedett. Igazán nem zavarja, ha koszos, viszont ez jelenleg szórakoztató játéknak tűnik. Hatalmasakat dobbantva áll meg az árnyékban ejtőző férfi mellett, mint díszlépésekkel végzett, tapasztalt katona, az elöljárója előtt.
Semmi rendkívüli, gondolhatná bárki végig nézve az alacsony, vékonyka jövevényen. Semmi rendkívüli, leszámítva a tűzvörös hajkoronát, mely messziről lángol, kusza, szélfútta, félhosszúra nyírt módján. Kifejezetten kisfiús alkatát, na meg a megtévesztő, első benyomást még inkább erősíti öltözéke, mely a már említett viseltes bakancsból, teljesen egyszerű, és dísztelen, viszont kopott szürke nadrágból, és fehér ingből áll. Egyetlen ékessége a derekára kötött napszín selyemsál, bár az is látott már jobb napokat, és mosást is. Nem ebben az évszakban. Vállán átvetve hatalmas tarisznya, alaposan megtömve, és egy horpadt kulacs. Hanyagul támaszkodik faragott botjára, ezen alkalmatosságot leszámítva teljesen fegyvertelennek tűnik.*
-Üdv zsebmetszők álma. Tizenkétféle módot tudok elképzelni, ahogy betörhet a fejed ezen a helyen, és ebből négy még csak nem is rablótámadás következménye.
*Köszön rá jó hangosan a férfira, ha esetleg a megérkezése eddig nem verte volna fel szendergéséből. Egy átsuhanó mosoly kíséretében viszont már fordul is vissza rőt kobakja hajót kémlelni.
Hangja kétséget kizáróan árulkodik neméről, és arról is, hogy elhagyta már a kamaszkort. Hosszasan, elgondolkodva szemléli a kikötőt, alaposan megvizsgálva mindent. Csak percek múltán fordul újra Arnswald felé. Kapásból tegezve, pont mint bárki mást, mert így szokta meg, és mert különös módon egyáltalán nem alakult ki benne az illem iránti fogékonyság.*
-Hol szolgálsz? *Mert véleménye szerint a férfi csak egy szabadnapos részeg matróz lehet. Válaszra időt nem igazán hagy, máris lendül balja, és mutat egy kis, áruszállító kétárbocos felé.*
-Annak milyen a híre? Ki a kapitánya? Mikor fut ki? Merre tart?
*Egy szuszra hadarja el, és ömleszti a másikra kérdéseit olyan ábrázattal, mintha megjelenésében, kommunikációjában nem lenne semmi rendhagyó, úgy méregetve a férfit, mint ki épp azt latolgatja mennyit kaphat érte kilóra.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-04 18:15:26
Üzenet elküldve: 2014-04-04 18:15:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
- Úgyis elkaplak te kis...
*Szerencsére Dyn az utolsó szót már nem hallhatta a nagy rohanás és lihegés közepette. Amikor már kellő ideje futott, hátrapillantott, majd megállt venni egy kis lélegzetet, látván, hogy üldöző lekopott róla.
Délelőtt beugorván az egyik fogadóba, a kedvenc látványa fogadta, ittas, szomorú férfi. Rögtön kapott is alkalmon és leült mellé csevegni. Szokás szerint kért a férfinek pár pohár sört, magának pedig bornak álcázott gyümölcslevet és puhítani kezdte. Persze ezt máskor ügyesebben csinálja, de mikor már csak teltek-múltak az órák és férfi még mindig csak azon szinten volt, hogy feleségét szídja és zokog, akkor nézett ki az ablakon és eltűnődött, hány óra lehet. Késni ugyanis semmiképp sem akart. Úgyhogy akcióba lendült, odahajolt a férfi füléhez és kéjesen belesuttogta, hogy vegyen ki szobát kettőjüknek, majd másnap reggel kifizetik. Amíg a részeges alak a pulthoz indult, Dyn rögtön felkapta annak táskáját és megrohamozta az ajtót. Valószínűleg túl hangosan ránthatta fel, vagy csapódott be utána, de ezek szerint hamar lebukott. De ez amúgy is egy kockázatos lépés volt, viszont minthogy sietett, gyors megoldás kellett, ugyanis arra várhatott volna, hogy a férfi mikor invitálja fel, majd alszik be hirtelen, mindenféle akció nélkül, hogy ő utána kiosonhasson annak minden vagyonával. Úgyhogy jelenleg még félig menekül, de azzal is tisztában van, hogy az az ember már a lábán nem bírt állni, nemhogy utána fusson. Valószínűbb, hogy miután elkiabálta magát, átesett a küszöbön és most ott alszik.
A lány a térdére támaszkodva kifújja magát, majd megigazítja fűzőjét. Jelenleg csak ez van rajta, ingje a derekára kötve, abban reménykedett, hogy megnyerőbb külsővel, hamarabb beadja a derekát a pasi. Miután kifújta magát, megindul a dokkok felé, közben az újonnan szerzett táska mélyét kutatja. Ahogy balkezével kotorászik valami élesbe ütközik a keze, kissé meg is vágja az ujját. Sziszegve kihúzza, majd lenyalja a vérző részt és szélesebbre nyitja a táska száját, hogy jobban belelásson. Mint aki valami csodát lát, a táska alján egy dobőtőr hever, kiveszi és az övére helyezi a rövid kard és a szablya mellé. Kész fegyverarzenált cipel magával, nő létére, de őt ez teszi boldoggá. Egyre közelebb érvén a céljához, tovább kotorászik és ezúttal, valami puha, selymes anyagba ütközik, ismét belenéz a táskába és csak most látja meg a női alsóneműt.*
- Fúj! *Kiáltja el magát, arcát eltorzítva, felkap egy botot és azzal kihalássza, majd maga mögé dobja, ahogy a többi használhatatlan papírdarabot és zsebkendőt is. Némi arany figyel a táska alján, ezeket a sajátjába teszi, de neki nem az kelti fel a figyelmét, van ott még más is. Kutakodása közben lesz figyelmes a dallamra, ami a tenger felől érkezik hozzá. Ahogy felnéz elmosolyodik. Bress ül ott és ismét kedvenc hangszerével zenél. Dyn szokásához híven, megint igyekszik meglepni a férfit, bár ez alkalommal az valószínűleg számít is a megjelenésére. Azért csak leesett egy kő szívéről, hiszen voltak kétségei afelől, hogy a fél-elf megjelenik. Vagy, amitől jobban tartott, hogy míg Dyn ideér, addig Bress a távolból neveti ki, amiért naívan idejött.
Szóval mielőtt még a másik közvetlen közelébe kerülne, ledobja a lopott táskát a földre, egy bokor mellé, hogy nehogy valaki eltulajdonítsa a már eltulajdonított holmit, és lopakodva a stéghez megy, ahol megint hátulról támad. Kezeivel letakarja a férfi szemét hátulról, majd kicsit közelebb hajol a másik füléhez és ismét belesuttog.*
- Mindig így fogsz várni? *Kérdezi, és ekkor már valószínűleg el is veheti a kezét Bress arcáról. Miután az megfordult, esetleg köszönt, vagy bármi, Dyn felpattan.*
- Hoztam ám neked valamit. *Kacsint egyet és gyorsan a lopott batyu felé fut, felkapja és visszatipeg a stégre. Mélyen belenyúl, majd előhúz egy apró sípot, és mintha a világ legjobb ajándékát nyújtaná át ünnepélyesen Bressnek adja.*
- Ha bármikor bajba kerülsz és megfújod... Nos, akkor, az biztos jó lesz valamire. *Nevetgéli el a dolgot, a fejében jobban hangzott, amit mondani akart.* - De ha a közelben vagyok, én biztos segítek. Kivéve ha nagy darab emberekkel húztál ujjat, vagy orkokkal. Nem szeretem az orkokat. *Teszi hozzá és egy laza mozdulattal a táskát a tengerbe veti és még egy puszit is küld utána.*
- Remélem a te napod a kis denevérgyilkossal izgalmasabban telt, mint az enyém... *Megrázza a fejét és az úszkáló táska felé néz. Ha a horgászó öregnek kell esetleg még ki is foghatja.* - Én keményen dolgoztam. *Kacsintás.*
- Úgyis elkaplak te kis...
*Szerencsére Dyn az utolsó szót már nem hallhatta a nagy rohanás és lihegés közepette. Amikor már kellő ideje futott, hátrapillantott, majd megállt venni egy kis lélegzetet, látván, hogy üldöző lekopott róla.
Délelőtt beugorván az egyik fogadóba, a kedvenc látványa fogadta, ittas, szomorú férfi. Rögtön kapott is alkalmon és leült mellé csevegni. Szokás szerint kért a férfinek pár pohár sört, magának pedig bornak álcázott gyümölcslevet és puhítani kezdte. Persze ezt máskor ügyesebben csinálja, de mikor már csak teltek-múltak az órák és férfi még mindig csak azon szinten volt, hogy feleségét szídja és zokog, akkor nézett ki az ablakon és eltűnődött, hány óra lehet. Késni ugyanis semmiképp sem akart. Úgyhogy akcióba lendült, odahajolt a férfi füléhez és kéjesen belesuttogta, hogy vegyen ki szobát kettőjüknek, majd másnap reggel kifizetik. Amíg a részeges alak a pulthoz indult, Dyn rögtön felkapta annak táskáját és megrohamozta az ajtót. Valószínűleg túl hangosan ránthatta fel, vagy csapódott be utána, de ezek szerint hamar lebukott. De ez amúgy is egy kockázatos lépés volt, viszont minthogy sietett, gyors megoldás kellett, ugyanis arra várhatott volna, hogy a férfi mikor invitálja fel, majd alszik be hirtelen, mindenféle akció nélkül, hogy ő utána kiosonhasson annak minden vagyonával. Úgyhogy jelenleg még félig menekül, de azzal is tisztában van, hogy az az ember már a lábán nem bírt állni, nemhogy utána fusson. Valószínűbb, hogy miután elkiabálta magát, átesett a küszöbön és most ott alszik.
A lány a térdére támaszkodva kifújja magát, majd megigazítja fűzőjét. Jelenleg csak ez van rajta, ingje a derekára kötve, abban reménykedett, hogy megnyerőbb külsővel, hamarabb beadja a derekát a pasi. Miután kifújta magát, megindul a dokkok felé, közben az újonnan szerzett táska mélyét kutatja. Ahogy balkezével kotorászik valami élesbe ütközik a keze, kissé meg is vágja az ujját. Sziszegve kihúzza, majd lenyalja a vérző részt és szélesebbre nyitja a táska száját, hogy jobban belelásson. Mint aki valami csodát lát, a táska alján egy dobőtőr hever, kiveszi és az övére helyezi a rövid kard és a szablya mellé. Kész fegyverarzenált cipel magával, nő létére, de őt ez teszi boldoggá. Egyre közelebb érvén a céljához, tovább kotorászik és ezúttal, valami puha, selymes anyagba ütközik, ismét belenéz a táskába és csak most látja meg a női alsóneműt.*
- Fúj! *Kiáltja el magát, arcát eltorzítva, felkap egy botot és azzal kihalássza, majd maga mögé dobja, ahogy a többi használhatatlan papírdarabot és zsebkendőt is. Némi arany figyel a táska alján, ezeket a sajátjába teszi, de neki nem az kelti fel a figyelmét, van ott még más is. Kutakodása közben lesz figyelmes a dallamra, ami a tenger felől érkezik hozzá. Ahogy felnéz elmosolyodik. Bress ül ott és ismét kedvenc hangszerével zenél. Dyn szokásához híven, megint igyekszik meglepni a férfit, bár ez alkalommal az valószínűleg számít is a megjelenésére. Azért csak leesett egy kő szívéről, hiszen voltak kétségei afelől, hogy a fél-elf megjelenik. Vagy, amitől jobban tartott, hogy míg Dyn ideér, addig Bress a távolból neveti ki, amiért naívan idejött.
Szóval mielőtt még a másik közvetlen közelébe kerülne, ledobja a lopott táskát a földre, egy bokor mellé, hogy nehogy valaki eltulajdonítsa a már eltulajdonított holmit, és lopakodva a stéghez megy, ahol megint hátulról támad. Kezeivel letakarja a férfi szemét hátulról, majd kicsit közelebb hajol a másik füléhez és ismét belesuttog.*
- Mindig így fogsz várni? *Kérdezi, és ekkor már valószínűleg el is veheti a kezét Bress arcáról. Miután az megfordult, esetleg köszönt, vagy bármi, Dyn felpattan.*
- Hoztam ám neked valamit. *Kacsint egyet és gyorsan a lopott batyu felé fut, felkapja és visszatipeg a stégre. Mélyen belenyúl, majd előhúz egy apró sípot, és mintha a világ legjobb ajándékát nyújtaná át ünnepélyesen Bressnek adja.*
- Ha bármikor bajba kerülsz és megfújod... Nos, akkor, az biztos jó lesz valamire. *Nevetgéli el a dolgot, a fejében jobban hangzott, amit mondani akart.* - De ha a közelben vagyok, én biztos segítek. Kivéve ha nagy darab emberekkel húztál ujjat, vagy orkokkal. Nem szeretem az orkokat. *Teszi hozzá és egy laza mozdulattal a táskát a tengerbe veti és még egy puszit is küld utána.*
- Remélem a te napod a kis denevérgyilkossal izgalmasabban telt, mint az enyém... *Megrázza a fejét és az úszkáló táska felé néz. Ha a horgászó öregnek kell esetleg még ki is foghatja.* - Én keményen dolgoztam. *Kacsintás.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-04 18:07:29
Üzenet elküldve: 2014-04-04 18:07:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Végre megpihenhet az árnyékban, egy hordónak vetve hátát. Nem sokat pihent az ide vezető úton és most minden vágya szundítani egyet, még ha ki is semmizik álmában. De remélhetőleg ez nem történne meg, hiszen ezen a meleg déli órán csak pár kósza lélek járkál az utcákon. A rakodó munkások pakolásának zaját is csupán néhány a vízbe eső részeg matróz színesíti. Bizonyára minden épp eszű kereskedő és kalandor éppen étkezik egy tavernában, vagy az igazak álmát alussza. Egyszóval a környék teljesen egyhangú. A nap szúrós melegét tompítja a víz felől érkező hűvös fuvallat, és hullámok borzolják a vizet. A levegőt fűszerek és olajok illata tölti meg, növelve a környék mámorító hatását. A közelben biztosan egy kereskedő vitorlását készítik útjára. A flotta felől egy reccsenés hallatszik mintha valaki elejtett volna egy ládát, majd ezt ideges kiabálás követi. Egy pufók törp pedert bajusszal leparancsol egy megszeppent óriást a hajóról aki még mindig kezében tartja az összetört borosüvegekkel telt ládát, amit később egyszerűen félre hajít és mérgesen elviharzik. A kövér, bajszos kiszúrja Arnswald kíváncsi tekintetét és valami káromlást szór a fejére amit a férfi nem ért, majd dühösen a földhöz vágja sipkáját és berohan kabinjába, bevágva maga után az ajtót. Ezzel magára hagyva a munkásokat és a pár részeget akik érdeklődve keresgélik az egyben maradt üvegeket a faláda maradványai között. A távolban valahol csilingelés hallatszik és egy frigatt kifut a kikötőből, integető asszonyokat hagyva maga után. A munkások közben elszállingóznak étkezni, ahogy a nap lassan túlcsúszik az ég közepén, és ahogy Arn lassan lehunyja szemeit, hogy átadja magát a környezete álmosító hatásának.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-04 11:09:49
Üzenet elküldve: 2014-04-04 11:09:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap-Dyn//
*Egy kiadós szunya otthon, egy kis semmittevés, pár feles pálinka, a kiskutya elhelyezése, és már igyekszik is vissza a dokkokhoz, hogy a megbeszélt időpontban a stégnél legyen. A szokásos sürgés forgás, és pár ismerős emberke fogadja a sietős léptekkel haladó bárdot, aki hamar el is érkezik a stéghez, és le is kuporodik a széléhez. Nyakát nyújtogatva nézelődik, elsősorban azért, hogy észreveszi e a kutyakereskedőt, de valószínűleg az megint a dokk másik részén kínálja a kutyáit. Elég kellemes az idő, de azért a tenger felől érkező áramlatok miatt mellényét most is magára kapja. Nézelődik hátra, hátha megleli a közeledő vöröskét, de eddig se híre, se hamva. Egy öreg halász bácsika kuporodik le tőle pár méterrel a stégnél, és pecázni kezd. Mivel az öreg bólintott egyet Bress felé, így ő is bólint egyet üdvözlésképpen, de egyébként nem keverednek beszélgetésbe. Bress amíg várakozik, előkapja inge belső zsebéből a furulyáját, szájához emeli, megfújja, és vidám dallamokat kezd el hangoztatni. Pár percig játszik, majd elemeli szájától, mire az öreg halász tapsolni kezd, és elismerően bólogatva szólítja meg.*
-Ez igen fiam, jól bánsz a hangszerrel !
-Köszönöm öreg ! *emeli meg jobb kezét a halász felé, majd leakasztja hátáról a lantját, törökülésbe helyezkedik, és elhelyezi gondosan kezeibe a hangszert. Ekkor furulyája már inge belső zsebében pihen, itt az ideje a lantot is megszólaltatni, ha esetleg az öreg azt hiszi, hogy annyiban amennyit az előbb előadott kimerült a tudása. Kezeivel ütemesen pengeti a hangszert, néha a körte formájú öblös testre paskol pár aprót, ezzel is fokozva a ritmust, és magában énekelgeti is a nótát. Az öreg halásznak láthatóan ez is elnyeri tetszését, de ez már a bárdot nem érdekli, inkább Dyn figyelmét akarja ezzel felkelteni, aki pillanatokon belül várhatóan meg is érkezik, hacsak nem öntött fel az este nagyon a garatra.*
*Egy kiadós szunya otthon, egy kis semmittevés, pár feles pálinka, a kiskutya elhelyezése, és már igyekszik is vissza a dokkokhoz, hogy a megbeszélt időpontban a stégnél legyen. A szokásos sürgés forgás, és pár ismerős emberke fogadja a sietős léptekkel haladó bárdot, aki hamar el is érkezik a stéghez, és le is kuporodik a széléhez. Nyakát nyújtogatva nézelődik, elsősorban azért, hogy észreveszi e a kutyakereskedőt, de valószínűleg az megint a dokk másik részén kínálja a kutyáit. Elég kellemes az idő, de azért a tenger felől érkező áramlatok miatt mellényét most is magára kapja. Nézelődik hátra, hátha megleli a közeledő vöröskét, de eddig se híre, se hamva. Egy öreg halász bácsika kuporodik le tőle pár méterrel a stégnél, és pecázni kezd. Mivel az öreg bólintott egyet Bress felé, így ő is bólint egyet üdvözlésképpen, de egyébként nem keverednek beszélgetésbe. Bress amíg várakozik, előkapja inge belső zsebéből a furulyáját, szájához emeli, megfújja, és vidám dallamokat kezd el hangoztatni. Pár percig játszik, majd elemeli szájától, mire az öreg halász tapsolni kezd, és elismerően bólogatva szólítja meg.*
-Ez igen fiam, jól bánsz a hangszerrel !
-Köszönöm öreg ! *emeli meg jobb kezét a halász felé, majd leakasztja hátáról a lantját, törökülésbe helyezkedik, és elhelyezi gondosan kezeibe a hangszert. Ekkor furulyája már inge belső zsebében pihen, itt az ideje a lantot is megszólaltatni, ha esetleg az öreg azt hiszi, hogy annyiban amennyit az előbb előadott kimerült a tudása. Kezeivel ütemesen pengeti a hangszert, néha a körte formájú öblös testre paskol pár aprót, ezzel is fokozva a ritmust, és magában énekelgeti is a nótát. Az öreg halásznak láthatóan ez is elnyeri tetszését, de ez már a bárdot nem érdekli, inkább Dyn figyelmét akarja ezzel felkelteni, aki pillanatokon belül várhatóan meg is érkezik, hacsak nem öntött fel az este nagyon a garatra.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:12:12
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:12:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Bress//
*Miközben ő éppen lebeszéli magát a kutyavásárlásról, Bress nyélbe üti az üzletet. A lány fáradtan, de mosolyogva nézi, ahogy gazdi és eb egymásra találnak és, ahogy a póráz és nyakörv kerül a kisállatra. Közben még azt is megjegyzi, mennyire kelhetett már a fél-elfnek egy kutya, ez látszik minden kis apró mozdulatából, és abból a hozzáértő tettből, ahogy a denevért kicsalta a kutya szájából.*
- Valóban az. *Bólint a kérdésre és még egyszer lehajol, hogy megsimogassa, a következő kérdésre azonban felnéz a másikra.* - Gyilkos? *Kérdez vissza, majd ismét az állatra néz és megrázza a fejét.* - Az olyan leegyszerűsített. Valami nemesebb legyen. *Mondja, miközben felegyenesedik ismét, de már egyre lassabban mennek a mozdulatok. A hosszúra nyúlt nap, a testmozgás a szikláknál, az ital és az a nagy futkározás, amivel a napját kezdte a kikötőbe, bizony most már érezteti magát.
Bár a férfi felvetését elveti, igaz nem kell feltétlenül a lányra hallgatnia, de nem mond más opciót, ezt inkább Bressre bízza, bár jólesik neki, hogy a férfi megkérdezte a véleményét.*
- Igen, sejtettem. *Mondja röviden reagálva. * - Találkozzunk háromkor a stégnél. *Mutat vissza a helyre, ahonnan jöttek.* - Odáig még talán egyedül is eltalálok. *Kacsintás és ekkor megint apró zavar jön rá, ami szokatlan számára. Egyik lábáról a másikra álldogál. Fogalma sincs, hogy kell elköszönni valakitől, de nem is kell sokáig gondolkodnia, hiszen Bress ismét kezdeményez. Dyn arca persze megint vörösödik, pedig már kezd hozzá szokni az ilyen hirtelen magánakciókhoz, de kifejezetten jólesik neki ez a fajta közeledés. Kissé oldalra is dönti a fejét és úgy int egyet búcsúzóul a távolodó párosnak, majd megfordul és elindul a másik irányba. Mosolyogva megrázza a fejét és megbotlik. Ezzel a mozdulattal vissza is tér a valóságba. Megköszörüli a torkát és gyanakodóan körbenéz, hogy ki láthatta a szerencsétlenségét. Úgy tűnik csak keveseknek tűnt fel. Messziről egy bőrárus kacsingat felé bőszen, de ezen kívül észrevétlen tudott maradni. A kikötő felé tartván egy veszekedő párocskára lett figyelmes, egy pillanatra megáll és hallgatózni kezd. Úgy tűnik elég csúnya a vita. Ezt egy aljas kis vigyorral veszi tudomásul és már tudja is, hogy mi lesz a holnapi dolga, miközben elindul, hogy egyen valamit és kialudja a mai napot, majd holnap sikerüljön háromra odaérnie a dokkokhoz.*
*Miközben ő éppen lebeszéli magát a kutyavásárlásról, Bress nyélbe üti az üzletet. A lány fáradtan, de mosolyogva nézi, ahogy gazdi és eb egymásra találnak és, ahogy a póráz és nyakörv kerül a kisállatra. Közben még azt is megjegyzi, mennyire kelhetett már a fél-elfnek egy kutya, ez látszik minden kis apró mozdulatából, és abból a hozzáértő tettből, ahogy a denevért kicsalta a kutya szájából.*
- Valóban az. *Bólint a kérdésre és még egyszer lehajol, hogy megsimogassa, a következő kérdésre azonban felnéz a másikra.* - Gyilkos? *Kérdez vissza, majd ismét az állatra néz és megrázza a fejét.* - Az olyan leegyszerűsített. Valami nemesebb legyen. *Mondja, miközben felegyenesedik ismét, de már egyre lassabban mennek a mozdulatok. A hosszúra nyúlt nap, a testmozgás a szikláknál, az ital és az a nagy futkározás, amivel a napját kezdte a kikötőbe, bizony most már érezteti magát.
Bár a férfi felvetését elveti, igaz nem kell feltétlenül a lányra hallgatnia, de nem mond más opciót, ezt inkább Bressre bízza, bár jólesik neki, hogy a férfi megkérdezte a véleményét.*
- Igen, sejtettem. *Mondja röviden reagálva. * - Találkozzunk háromkor a stégnél. *Mutat vissza a helyre, ahonnan jöttek.* - Odáig még talán egyedül is eltalálok. *Kacsintás és ekkor megint apró zavar jön rá, ami szokatlan számára. Egyik lábáról a másikra álldogál. Fogalma sincs, hogy kell elköszönni valakitől, de nem is kell sokáig gondolkodnia, hiszen Bress ismét kezdeményez. Dyn arca persze megint vörösödik, pedig már kezd hozzá szokni az ilyen hirtelen magánakciókhoz, de kifejezetten jólesik neki ez a fajta közeledés. Kissé oldalra is dönti a fejét és úgy int egyet búcsúzóul a távolodó párosnak, majd megfordul és elindul a másik irányba. Mosolyogva megrázza a fejét és megbotlik. Ezzel a mozdulattal vissza is tér a valóságba. Megköszörüli a torkát és gyanakodóan körbenéz, hogy ki láthatta a szerencsétlenségét. Úgy tűnik csak keveseknek tűnt fel. Messziről egy bőrárus kacsingat felé bőszen, de ezen kívül észrevétlen tudott maradni. A kikötő felé tartván egy veszekedő párocskára lett figyelmes, egy pillanatra megáll és hallgatózni kezd. Úgy tűnik elég csúnya a vita. Ezt egy aljas kis vigyorral veszi tudomásul és már tudja is, hogy mi lesz a holnapi dolga, miközben elindul, hogy egyen valamit és kialudja a mai napot, majd holnap sikerüljön háromra odaérnie a dokkokhoz.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 22:43:10
Üzenet elküldve: 2014-04-02 22:43:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kutyavásárlás-Dyn//
*Mikor megtudja a kiskutya árát, kicsit hezitál, megvakargatja állát, és párszor le is néz az ebre. Persze ez egy remek ár, sőt fantasztikus, de mint dörzsölt alkudozó és "üzletkötő" úgy tesz, mintha nagyon át kellene gondolnia ezt a döntését. Végül bólogatva helyesel, egy széles mosoly kíséretében.*
-Rendben. Áll az alku. *feleli, majd elkezd jól megtömött erszényébe kotorászni, majd kiszámolja a 120 aranyat, amit átnyújt a kutyakereskedő (Mesélő #5 (Mort)) részére.
*Majd az erszényét visszateszi a belső zsebébe, végül ha a kereskedő átellenőrzi, hogy megvan e az összeg, kezet nyújt neki, és elbúcsúzik.*
-Öröm volt önnel üzletet kötni. Minden jót, viszlát ! *aztán meg is fordul, és odahívogatja magához a kutyust, aki oda is sétál ügyesen, majd a nyakörvet gyorsan rá is rakja.* -Ez pont a méreted. *búbolja meg a kutyuska fejét, majd a pórázt ráköti a nyakörvre, és immár készen is áll arra, hogy vezetgessék.* -Hát nem aranyos ?! *mondja a vöröskének, akinek láthatóan elnyerte a tetszését.* -Vajon mi legyen a neve ? *kérdezi magától, és a vöröskétől egyaránt. Elnéz a stég felé, ahol a kutya nemrégiben bemutatta a csodás mutatványát, majd elneveti magát.* -Lehetnél akár gyilkos is. *mondja, majd Dyn-re pillant, kíváncsian várva az ő ötletét.*
-Hát most haza kellene vinnem a dögöt. *mosolyog el Bress, és egy kicsit maga felé húzza a pórázt, mert a kiskutya éppen ugrándozni kezdett egy-két járókelő emberre.* -Viszont gyorsan megjárom. Holnap összefuthatnánk mondjuk ugyan itt. Mit szólsz ? *kérdezi, majd ha sikerül megbeszélni a találka helyét, felfogja kezébe a kutyát, és jóformán Dyn arcába nyomja.* -Köszönj el szépen Dyn-től. *mondja kicsit gyerekes viselkedéssel, amit ritkán jön elő a bárdból, viszont ennek a kutya óta Dyn folyamatosan a szemtanúja legyen.* -Vigyázz magadra, aztán majd holnap. *kacsint egyet, majd búcsút int, még egy kis puszit is nyom megint Dyn arcára, kivéve persze ha Dyn nem veri le előbb a fejét, majd gyorsan el is indul hazafelé, hogy minél előbb visszaérjen.*
*Mikor megtudja a kiskutya árát, kicsit hezitál, megvakargatja állát, és párszor le is néz az ebre. Persze ez egy remek ár, sőt fantasztikus, de mint dörzsölt alkudozó és "üzletkötő" úgy tesz, mintha nagyon át kellene gondolnia ezt a döntését. Végül bólogatva helyesel, egy széles mosoly kíséretében.*
-Rendben. Áll az alku. *feleli, majd elkezd jól megtömött erszényébe kotorászni, majd kiszámolja a 120 aranyat, amit átnyújt a kutyakereskedő (Mesélő #5 (Mort)) részére.
*Majd az erszényét visszateszi a belső zsebébe, végül ha a kereskedő átellenőrzi, hogy megvan e az összeg, kezet nyújt neki, és elbúcsúzik.*
-Öröm volt önnel üzletet kötni. Minden jót, viszlát ! *aztán meg is fordul, és odahívogatja magához a kutyust, aki oda is sétál ügyesen, majd a nyakörvet gyorsan rá is rakja.* -Ez pont a méreted. *búbolja meg a kutyuska fejét, majd a pórázt ráköti a nyakörvre, és immár készen is áll arra, hogy vezetgessék.* -Hát nem aranyos ?! *mondja a vöröskének, akinek láthatóan elnyerte a tetszését.* -Vajon mi legyen a neve ? *kérdezi magától, és a vöröskétől egyaránt. Elnéz a stég felé, ahol a kutya nemrégiben bemutatta a csodás mutatványát, majd elneveti magát.* -Lehetnél akár gyilkos is. *mondja, majd Dyn-re pillant, kíváncsian várva az ő ötletét.*
-Hát most haza kellene vinnem a dögöt. *mosolyog el Bress, és egy kicsit maga felé húzza a pórázt, mert a kiskutya éppen ugrándozni kezdett egy-két járókelő emberre.* -Viszont gyorsan megjárom. Holnap összefuthatnánk mondjuk ugyan itt. Mit szólsz ? *kérdezi, majd ha sikerül megbeszélni a találka helyét, felfogja kezébe a kutyát, és jóformán Dyn arcába nyomja.* -Köszönj el szépen Dyn-től. *mondja kicsit gyerekes viselkedéssel, amit ritkán jön elő a bárdból, viszont ennek a kutya óta Dyn folyamatosan a szemtanúja legyen.* -Vigyázz magadra, aztán majd holnap. *kacsint egyet, majd búcsút int, még egy kis puszit is nyom megint Dyn arcára, kivéve persze ha Dyn nem veri le előbb a fejét, majd gyorsan el is indul hazafelé, hogy minél előbb visszaérjen.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 17:50:37
Üzenet elküldve: 2014-04-02 17:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kutyavásárlás - Bress//
*Amikor Bress felé nyújtja a lantját, sóhajtozva felegyenesedik és megfogja. Ha gonoszkodni szeretne és meg akarna halni, minden bizonnyal belehajítaná a vízbe, de most inkább csak megfogja és tartja, kissé aggódik, hogy kiejti a kezei közül, ami szintén a biztos halálhoz vezetne. De így inkább várakozóan, a hangszerrel a kezében nézi Bress kutyakicsalási produkcióját és egy nagy megkönnyebbüléssel veszi, amikor a másiknak sikerül elérnie, hogy a kutya megszabaduljon ocsmány áldozatától.*
- Helyes, még a végén felárat számolna a denevérért. *Bök a fejével a kereskedő felé, miközben visszanyújtja a lantot és lenéz Bress vizes nadrágjára.* - Hát ezt nem úsztad meg szárazon. *Kuncog egyet saját viccén, amit valószínűleg csak ő tud értékelni, majd érzi, hogy a saját nadrágja pedig mozgásba lendült. Ijedten néz lefelé, és akkor látja, hogy a kutya a csizmájára feltámaszkodva elkezdte a nadrágját ráncigálni.*
- Na! *Mozgatja meg a lábát, hogy a kis állat, lemásszon róla és gyorsan fentebb is húzza a ruháját, majd lehajol a kutyához és próbálja megsimogatni, amennyire az engedi magát, tehát körülbelül semennyire. A távolodó fél-elf után néz.* ~Itt hagyja velem frissen szerzett ebét?~ *Mosolyodik el kissé, talán valamennyi bizalmat sikerült kicsikarnia a másikból. Visszanéz az állatra, de azt sem tudja mit kezdjen vele. Imádja az állatokat, de ritkán kerül velük ilyen közelségbe, mert nem tudja őket kezelni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jobb is, ha nincs háziállata, mert szegények éhen halnának és a szegénység miatt, hanem Dyn feledékenysége miatt.
Azért mégis megpróbálkozik az állat fejét megsimogatni és ekkor az abba is hagyja egy pillanatra az izgő-mozgó játékát. Ahogy a lány tenyere a kutya puha szőrén landol, persze egyből elkapja a hév, hogy ennyi volt, rohan ő is egy ilyen kis lényért. Ez az érzés csak tovább növekszik benne, és elkezdi magát szégyellni, hogy gondolataiban kis dögnek hívta.*
- Aranyos kis jószág vagy te. *Mondja, ahogy ott a földön gyömöszölgeti szegény állatot. Arcán megint a kislányos mosollyal.
Felegyenesedik és elindul a kereskedő és Bress felé, közben a lábát csapkodva csalogatja maga után az állatot, jóllehet erre már nincs szüksége, mert magától is jön. Letörli az arcáról a mosolyát, mint akit nem igazán hat meg, hogy egy fiatal kis lény ugrándozik mögötte, de azért a szeme nem tud hazudni.*
- Megjöttünk. *Jelenti be a nyilvánvalót és a kutya felé bök, nem sokáig bírja megjátszani magát, megint csak lehajol hozzá, de amikor meghallja az állat árát, rögtön felpattan.*
~100 arany? Akkor nem is kell! Nem, Neenta, neked sem szükséged, sem időd nincs rá.~ *Parancsol rá belső hangja, amitől is kenődik kissé, de be kell vallania, hogy ez így van. Aztán jön a következő felismerése, hogy valószínű, Bress elviszi az állatot az otthonába, tehát mindketten elmennek.*
- És... akkor most?
*Amikor Bress felé nyújtja a lantját, sóhajtozva felegyenesedik és megfogja. Ha gonoszkodni szeretne és meg akarna halni, minden bizonnyal belehajítaná a vízbe, de most inkább csak megfogja és tartja, kissé aggódik, hogy kiejti a kezei közül, ami szintén a biztos halálhoz vezetne. De így inkább várakozóan, a hangszerrel a kezében nézi Bress kutyakicsalási produkcióját és egy nagy megkönnyebbüléssel veszi, amikor a másiknak sikerül elérnie, hogy a kutya megszabaduljon ocsmány áldozatától.*
- Helyes, még a végén felárat számolna a denevérért. *Bök a fejével a kereskedő felé, miközben visszanyújtja a lantot és lenéz Bress vizes nadrágjára.* - Hát ezt nem úsztad meg szárazon. *Kuncog egyet saját viccén, amit valószínűleg csak ő tud értékelni, majd érzi, hogy a saját nadrágja pedig mozgásba lendült. Ijedten néz lefelé, és akkor látja, hogy a kutya a csizmájára feltámaszkodva elkezdte a nadrágját ráncigálni.*
- Na! *Mozgatja meg a lábát, hogy a kis állat, lemásszon róla és gyorsan fentebb is húzza a ruháját, majd lehajol a kutyához és próbálja megsimogatni, amennyire az engedi magát, tehát körülbelül semennyire. A távolodó fél-elf után néz.* ~Itt hagyja velem frissen szerzett ebét?~ *Mosolyodik el kissé, talán valamennyi bizalmat sikerült kicsikarnia a másikból. Visszanéz az állatra, de azt sem tudja mit kezdjen vele. Imádja az állatokat, de ritkán kerül velük ilyen közelségbe, mert nem tudja őket kezelni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jobb is, ha nincs háziállata, mert szegények éhen halnának és a szegénység miatt, hanem Dyn feledékenysége miatt.
Azért mégis megpróbálkozik az állat fejét megsimogatni és ekkor az abba is hagyja egy pillanatra az izgő-mozgó játékát. Ahogy a lány tenyere a kutya puha szőrén landol, persze egyből elkapja a hév, hogy ennyi volt, rohan ő is egy ilyen kis lényért. Ez az érzés csak tovább növekszik benne, és elkezdi magát szégyellni, hogy gondolataiban kis dögnek hívta.*
- Aranyos kis jószág vagy te. *Mondja, ahogy ott a földön gyömöszölgeti szegény állatot. Arcán megint a kislányos mosollyal.
Felegyenesedik és elindul a kereskedő és Bress felé, közben a lábát csapkodva csalogatja maga után az állatot, jóllehet erre már nincs szüksége, mert magától is jön. Letörli az arcáról a mosolyát, mint akit nem igazán hat meg, hogy egy fiatal kis lény ugrándozik mögötte, de azért a szeme nem tud hazudni.*
- Megjöttünk. *Jelenti be a nyilvánvalót és a kutya felé bök, nem sokáig bírja megjátszani magát, megint csak lehajol hozzá, de amikor meghallja az állat árát, rögtön felpattan.*
~100 arany? Akkor nem is kell! Nem, Neenta, neked sem szükséged, sem időd nincs rá.~ *Parancsol rá belső hangja, amitől is kenődik kissé, de be kell vallania, hogy ez így van. Aztán jön a következő felismerése, hogy valószínű, Bress elviszi az állatot az otthonába, tehát mindketten elmennek.*
- És... akkor most?
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-02 11:45:31
Üzenet elküldve: 2014-04-02 11:45:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Kutyavásárlás //
*Mikor a páros megindul a remeknek tűnő ajánlatra, a kereskedő fejét kezdi csóválni - talán elhamarkodottan jelentette ki, hogy olcsóbban is odaadja, ha visszahozzák neki. De hát, nincs mit tenni, talán az ajánlat nélkül vissza se kerülne hozzá az eb. Ő nem volt szemtanúja a remek kis spontán vadászatnak, így igazán nincs is tudatában annak, hogy valójában mennyire is ügyes vadászkutyától akar megszabadulni igen alacsony áron.
Mikor visszatér a páros, nem is terelgeti a kutyát a ketrecbe, inkább becsapja annak ajtaját, és a stand alá tolja könnyedén, jelezve, hogy most már nincs visszaút, vinni kell a dögöt!*
- Adjon maguknak hálát az ég! *rázza meg Bress és Dyn kezét* Igen, három hónap körül lehet, talán még nincs is annyi. Valamivel kisebb is társainál egyelőre. Az ár pedig... Száz arany legyen. Az eszközökkel együtt százhúsz, pontosabban. *azzal elő is kapar egy nyakörvet és egy pórázt, melyet áttol az asztalon* Hát, sok sikert hozzá, szerintem meg fog gyűlni vele a bajuk! *kacag kissé kárörvendően* A legközelebbi viszontlátásra!
*Köszön el végül a párostól, mikor azok odébb állnak, majd a kereskedő is újrakezdi az állatok árusítását minden jöttment felé.*
*Mikor a páros megindul a remeknek tűnő ajánlatra, a kereskedő fejét kezdi csóválni - talán elhamarkodottan jelentette ki, hogy olcsóbban is odaadja, ha visszahozzák neki. De hát, nincs mit tenni, talán az ajánlat nélkül vissza se kerülne hozzá az eb. Ő nem volt szemtanúja a remek kis spontán vadászatnak, így igazán nincs is tudatában annak, hogy valójában mennyire is ügyes vadászkutyától akar megszabadulni igen alacsony áron.
Mikor visszatér a páros, nem is terelgeti a kutyát a ketrecbe, inkább becsapja annak ajtaját, és a stand alá tolja könnyedén, jelezve, hogy most már nincs visszaút, vinni kell a dögöt!*
- Adjon maguknak hálát az ég! *rázza meg Bress és Dyn kezét* Igen, három hónap körül lehet, talán még nincs is annyi. Valamivel kisebb is társainál egyelőre. Az ár pedig... Száz arany legyen. Az eszközökkel együtt százhúsz, pontosabban. *azzal elő is kapar egy nyakörvet és egy pórázt, melyet áttol az asztalon* Hát, sok sikert hozzá, szerintem meg fog gyűlni vele a bajuk! *kacag kissé kárörvendően* A legközelebbi viszontlátásra!
*Köszön el végül a párostól, mikor azok odébb állnak, majd a kereskedő is újrakezdi az állatok árusítását minden jöttment felé.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 22:10:23
Üzenet elküldve: 2014-04-01 22:10:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kutyavásárlás-Dyn//
*Végigméregeti a ketrecet, amiben a kis kutya mocorog, majd elégedetten bólint a kereskedő felé.*
-Komisz kis jószág. *guggol le az aprócska barna színű kölyökkutya ketrecéhez, főleg mikor a kereskedő azt mondja, hogy azt nem ajánlja, viszont pont ez az ami felkelti Bress érdeklődését. Eleven, és kicsit harcias is, így tökéletes választás lehet, főleg, hogy a szülei is remek vadászok voltak a kereskedő állítása szerint. Aztán térdére helyezi kezeit, és segít magán, hogy újra talpra álljon, és megnézze a koromfekete kutyát is.*
-Szép ez a fekete is. *mutat rá a másikra, de ő már tudja, hogy a barna az ami igazán tetszik neki.* -Bár a házőrzőfélék kevésbé lényegesek. *legyint egy picikét Bress, egy alig láthatót. Azok a fajták már nagyobbra nőnek, és nem szeretne egy fél mázsás izomkolosszust, amit még sétáltatni sem tudna, hanem inkább a kutya sétáltatná őt. Ki is alakul gondolataiban egy kép, hogy a kezében lévő pórázt kiszaggatja a hatalmas eb, elszabadul, és kedvére randalírozik minden felé, aztán meg ember legyen a talpán aki megállítja. Kicsit megijed, mikor Dyn jóformán a fülébe visít, aztán összehúzza szemöldökét, és csak ekkor döbben rá, hogy a kis barna kutya kiszabadult a helyéről. Leblokkolva nézi végig a kiskutya útját, egészen a denevér elkapásáig, és a vízbe csobbanásig, amitől Bress-nek szó szerint tátva marad a szája. Az olcsóbbra még inkább elkerekednek szemei, hihetetlennek tartja, hogy egy ilyen mutatvány után olcsóbban akarja adni, nem inkább drágábban. Felcsillannak szemei, és bólint is egyet, mivel megszólalni már nem igen marad ideje. Érzi a vöröske tenyerét, ahogy összefogja a karját, és ahogyan húzni kezdi. Nem ellenkezik, ami kicsit vicces is lehet, de még mindig kicsit a sokk hatása alatt áll. Aztán elérik a stég szélét, Bress pedig most már szabaddá teszi magát Dyn szorító kezétől, és letérdel a stég szélére, onnan figyeli a kutya mutatványát.* -Kijön az magától. Oda néz ! *kiállt fel, most belőle is kicsit előbújik a kisfiú, ahogyan oda mutat a vízben úszó kutyára.* -Gyere, gyere. *mutogat maga felé, majd mikor látja, hogy a lépcső felé közelít, lekapja hátáról a lantját, és Dyn kezébe nyomja.* -Fogd meg kérlek. *mondja, aztán már hátat is fordít, és elindul a lépcsőn lefelé. Mikor eléri azt a fokot, amin már a víz hömpölyög, felhúzza térdéig nadrágját, és még két lépcsőfokot lép lefelé. Ekkor ér a víz a térdéig, és enyhén kezdi átáztatni a nadrágja feltűrt szárát.* -Gyere ide, úgy, ügyes vagy. *tárja szét mosolyogva karjait, mikor is a kiskutya közvetlen elé úszik, Bress ki is kapja a vízből. Kezével a kiskutya orra felett körözget, ujjaival pedig piszkálgatja, mire a kutyus kiköpi a denevér maradványát, és ugrálgat Bress keze irányába. Néha oda is kap vagy a mancsával, vagy a szájával, közben ugat is egyet-kettőt, csóválja farkát, látszólag élvezi a játékot.* -Gyere csak. *indul el Bress kifelé, majd elveszi a lantot Dyn-től, a kutya pedig elkapja szájával a vöröske nadrágja szárát, méghozzá a bokájánál, és kissé ráncigálni kezdi.* -Látom téged akar. Ha befejeztétek a játékot, kapd fel, és hozd oda, én addig elintézem az anyagiakat. *kacsint Dyn felé, akinek látványosan lepasszolja a kölyköt, legalább kicsit pátyolgathatja ha akarja, utána már nem biztos, hogy lesz rá lehetősége. A kereskedőhöz visszamegy, majd mosolyogva szól hozzá.*
-Hát mondhatjuk, hogy visszahoztuk. *mutat a kutya és Dyn irányába, akik vélhetően közben el is indulnak feléjük.* -Örömmel tudatom, hogy hajlandó vagyok megszabadítani öntől. *mondja mosolyogva, immár nem is foglalkozva a többi ketrec tartalmával.* -Olyan három hónapos körül van ugye ? *kérdezi saccolva a kereskedőtől, majd tovább beszél.* -Szóval mennyi az ára ? Ha megegyezünk, azonnal viszem, annyi, hogy szükségem lesz még egy nyakörvre, és egy pórázra. *érdeklődik a fél-elf, majd hallgatja a kereskedő válaszát, közben hátra pillant, hogy Dyn épségben vissza tér e a kiskutyával.*
*Végigméregeti a ketrecet, amiben a kis kutya mocorog, majd elégedetten bólint a kereskedő felé.*
-Komisz kis jószág. *guggol le az aprócska barna színű kölyökkutya ketrecéhez, főleg mikor a kereskedő azt mondja, hogy azt nem ajánlja, viszont pont ez az ami felkelti Bress érdeklődését. Eleven, és kicsit harcias is, így tökéletes választás lehet, főleg, hogy a szülei is remek vadászok voltak a kereskedő állítása szerint. Aztán térdére helyezi kezeit, és segít magán, hogy újra talpra álljon, és megnézze a koromfekete kutyát is.*
-Szép ez a fekete is. *mutat rá a másikra, de ő már tudja, hogy a barna az ami igazán tetszik neki.* -Bár a házőrzőfélék kevésbé lényegesek. *legyint egy picikét Bress, egy alig láthatót. Azok a fajták már nagyobbra nőnek, és nem szeretne egy fél mázsás izomkolosszust, amit még sétáltatni sem tudna, hanem inkább a kutya sétáltatná őt. Ki is alakul gondolataiban egy kép, hogy a kezében lévő pórázt kiszaggatja a hatalmas eb, elszabadul, és kedvére randalírozik minden felé, aztán meg ember legyen a talpán aki megállítja. Kicsit megijed, mikor Dyn jóformán a fülébe visít, aztán összehúzza szemöldökét, és csak ekkor döbben rá, hogy a kis barna kutya kiszabadult a helyéről. Leblokkolva nézi végig a kiskutya útját, egészen a denevér elkapásáig, és a vízbe csobbanásig, amitől Bress-nek szó szerint tátva marad a szája. Az olcsóbbra még inkább elkerekednek szemei, hihetetlennek tartja, hogy egy ilyen mutatvány után olcsóbban akarja adni, nem inkább drágábban. Felcsillannak szemei, és bólint is egyet, mivel megszólalni már nem igen marad ideje. Érzi a vöröske tenyerét, ahogy összefogja a karját, és ahogyan húzni kezdi. Nem ellenkezik, ami kicsit vicces is lehet, de még mindig kicsit a sokk hatása alatt áll. Aztán elérik a stég szélét, Bress pedig most már szabaddá teszi magát Dyn szorító kezétől, és letérdel a stég szélére, onnan figyeli a kutya mutatványát.* -Kijön az magától. Oda néz ! *kiállt fel, most belőle is kicsit előbújik a kisfiú, ahogyan oda mutat a vízben úszó kutyára.* -Gyere, gyere. *mutogat maga felé, majd mikor látja, hogy a lépcső felé közelít, lekapja hátáról a lantját, és Dyn kezébe nyomja.* -Fogd meg kérlek. *mondja, aztán már hátat is fordít, és elindul a lépcsőn lefelé. Mikor eléri azt a fokot, amin már a víz hömpölyög, felhúzza térdéig nadrágját, és még két lépcsőfokot lép lefelé. Ekkor ér a víz a térdéig, és enyhén kezdi átáztatni a nadrágja feltűrt szárát.* -Gyere ide, úgy, ügyes vagy. *tárja szét mosolyogva karjait, mikor is a kiskutya közvetlen elé úszik, Bress ki is kapja a vízből. Kezével a kiskutya orra felett körözget, ujjaival pedig piszkálgatja, mire a kutyus kiköpi a denevér maradványát, és ugrálgat Bress keze irányába. Néha oda is kap vagy a mancsával, vagy a szájával, közben ugat is egyet-kettőt, csóválja farkát, látszólag élvezi a játékot.* -Gyere csak. *indul el Bress kifelé, majd elveszi a lantot Dyn-től, a kutya pedig elkapja szájával a vöröske nadrágja szárát, méghozzá a bokájánál, és kissé ráncigálni kezdi.* -Látom téged akar. Ha befejeztétek a játékot, kapd fel, és hozd oda, én addig elintézem az anyagiakat. *kacsint Dyn felé, akinek látványosan lepasszolja a kölyköt, legalább kicsit pátyolgathatja ha akarja, utána már nem biztos, hogy lesz rá lehetősége. A kereskedőhöz visszamegy, majd mosolyogva szól hozzá.*
-Hát mondhatjuk, hogy visszahoztuk. *mutat a kutya és Dyn irányába, akik vélhetően közben el is indulnak feléjük.* -Örömmel tudatom, hogy hajlandó vagyok megszabadítani öntől. *mondja mosolyogva, immár nem is foglalkozva a többi ketrec tartalmával.* -Olyan három hónapos körül van ugye ? *kérdezi saccolva a kereskedőtől, majd tovább beszél.* -Szóval mennyi az ára ? Ha megegyezünk, azonnal viszem, annyi, hogy szükségem lesz még egy nyakörvre, és egy pórázra. *érdeklődik a fél-elf, majd hallgatja a kereskedő válaszát, közben hátra pillant, hogy Dyn épségben vissza tér e a kiskutyával.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:38:02
Üzenet elküldve: 2014-04-01 19:38:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kutyavásárlás - Bress//
*Kissé szerencsétlenkedve halad a férfi mellett, vagy mögötte, a másik tempójától függően. Tény, hogy egyéb esetben nem szívesen sétálgatna ilyen környéken. Nem is az emberek kinézetéről és kétes származásával van baja, inkább a sokasággal. De úgy tűnik Bress otthonosan mozog még mindig, céltudatosan indul meg valamerre, a lánynak igyekeznie kell, ha nem akar lemaradni, és a lába elé nézni, ha elesni sem. Már ő is hallja az apró kis kölykök vonyításait, kezdő ugatásukat és ettől ismét kislányos mosoly terül szét fiatal arcán. Majdnem Bress előtt ugrik a férfihez és nő létére nem meglepően, egyből az apróságokat kezdi nézegetni. Talán még neki is állna magas hangon óbégatni, de inkább megőrzi maradék méltóságát és kihúzza magát, majd Bress mögül, annak válla felett, szemét szűkítve néz a kereskedőre. Mint mindenki ő is gyanús neki. Míg a kereskedő a kutyákat mutatja be, Dyn csendben a szabadulni vágyót nézi és szemeit összeszűkítve, magában drukkol neki, hogy sikerüljön a szökés.*
- Ez az kutyus! *Kiált fel kezét a magasba tartva, magáról megfeledkezve, amikor annak sikerül a fogságból megmenekülnie. Elégedett mosollyal fordul a kereskedő felé, majd ugyanez a mosoly lesz az, ami az arcára fagy, abban a pillanatban, ahogy meghallja az "olcsóbban" szót. Persze nem akar ő kutyát venni, de ennek a kis túlélőnek muszáj erről a helyről elszabadulnia és ő nem ismer más leendő gazdit, a mellette állón kívül. Gyorsan Bressre néz, akinek még nem tudni mi lesz a reakciója, de a lány megfogja a karját és a stég felé húzza sietősen.*
- Az a kutya kell neked! *Sietteti hangosan, pláne azután a látvány után, hogy az eb ugrás közben kapta el a repülő denevért. Ha a fél-elf ellenkezik, akkor Dyn még jobban erősködik, ugyanakkor nem valószínű, hogy az hagyna futni egy ilyen lehetőséget.
A stég felé menetben fogalmazódik meg benne a kérdés, hogy miként kell elkapni egy denevért harapdáló kisállatot. Annyit súgnak az ösztönei, hogy minél lassabban és óvatosabban kell megközelíteni az állatot és, hogy a lépcsőnél kell megvárni amíg kijön. Ha nem akar kijönni, akkor nincs más választása.*
- Ha ő nem jön ki, be kell, hogy lökjelek utána. *Mondja egy ideges vigyorral és úgy izgul, mintha kétfejű sasra várakoznának, holott neki ebből az egészből semmi haszna. Ettől függetlenül a lépcsőnél leguggol és ujjaival próbálja maga felé csalogatni az ebet, ám a fogai közt tartózkodó denevér látványa enyhe undorral tölti el, így nem bánná ha a szökős állat inkább leendő gazdája felé indulna meg és nem neki kellene egy döglött, vagy döglődő állattal együtt megfognia.*
- Kutyuliii *hívogatja elnyújtott hangon, mintha valami idétlen kisgyerekkel beszélne. Ez talán megint csak valami ösztönös dolog lehet és a neméből akad, de, ha a közelben van egy kisállat képtelen normálisan viselkedni.* - Izé, gyere már ide. *Sóhajt egyet* ~Ez a kis dög utál engem~
*Kissé szerencsétlenkedve halad a férfi mellett, vagy mögötte, a másik tempójától függően. Tény, hogy egyéb esetben nem szívesen sétálgatna ilyen környéken. Nem is az emberek kinézetéről és kétes származásával van baja, inkább a sokasággal. De úgy tűnik Bress otthonosan mozog még mindig, céltudatosan indul meg valamerre, a lánynak igyekeznie kell, ha nem akar lemaradni, és a lába elé nézni, ha elesni sem. Már ő is hallja az apró kis kölykök vonyításait, kezdő ugatásukat és ettől ismét kislányos mosoly terül szét fiatal arcán. Majdnem Bress előtt ugrik a férfihez és nő létére nem meglepően, egyből az apróságokat kezdi nézegetni. Talán még neki is állna magas hangon óbégatni, de inkább megőrzi maradék méltóságát és kihúzza magát, majd Bress mögül, annak válla felett, szemét szűkítve néz a kereskedőre. Mint mindenki ő is gyanús neki. Míg a kereskedő a kutyákat mutatja be, Dyn csendben a szabadulni vágyót nézi és szemeit összeszűkítve, magában drukkol neki, hogy sikerüljön a szökés.*
- Ez az kutyus! *Kiált fel kezét a magasba tartva, magáról megfeledkezve, amikor annak sikerül a fogságból megmenekülnie. Elégedett mosollyal fordul a kereskedő felé, majd ugyanez a mosoly lesz az, ami az arcára fagy, abban a pillanatban, ahogy meghallja az "olcsóbban" szót. Persze nem akar ő kutyát venni, de ennek a kis túlélőnek muszáj erről a helyről elszabadulnia és ő nem ismer más leendő gazdit, a mellette állón kívül. Gyorsan Bressre néz, akinek még nem tudni mi lesz a reakciója, de a lány megfogja a karját és a stég felé húzza sietősen.*
- Az a kutya kell neked! *Sietteti hangosan, pláne azután a látvány után, hogy az eb ugrás közben kapta el a repülő denevért. Ha a fél-elf ellenkezik, akkor Dyn még jobban erősködik, ugyanakkor nem valószínű, hogy az hagyna futni egy ilyen lehetőséget.
A stég felé menetben fogalmazódik meg benne a kérdés, hogy miként kell elkapni egy denevért harapdáló kisállatot. Annyit súgnak az ösztönei, hogy minél lassabban és óvatosabban kell megközelíteni az állatot és, hogy a lépcsőnél kell megvárni amíg kijön. Ha nem akar kijönni, akkor nincs más választása.*
- Ha ő nem jön ki, be kell, hogy lökjelek utána. *Mondja egy ideges vigyorral és úgy izgul, mintha kétfejű sasra várakoznának, holott neki ebből az egészből semmi haszna. Ettől függetlenül a lépcsőnél leguggol és ujjaival próbálja maga felé csalogatni az ebet, ám a fogai közt tartózkodó denevér látványa enyhe undorral tölti el, így nem bánná ha a szökős állat inkább leendő gazdája felé indulna meg és nem neki kellene egy döglött, vagy döglődő állattal együtt megfognia.*
- Kutyuliii *hívogatja elnyújtott hangon, mintha valami idétlen kisgyerekkel beszélne. Ez talán megint csak valami ösztönös dolog lehet és a neméből akad, de, ha a közelben van egy kisállat képtelen normálisan viselkedni.* - Izé, gyere már ide. *Sóhajt egyet* ~Ez a kis dög utál engem~
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-04-01 11:49:45
Üzenet elküldve: 2014-04-01 11:49:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Kutyavásárlás //
*A kutyakereskedő éppen egy kisebb ketrecet pucolgat, hiszen bár ebekkel kereskedik, a napokban fog érkezni hozzá egy igen értékes beszélő papagáj, melyért hatalmas vagyonra tehet szert. Még szerencse, hogy volt neki egy kisebb ketrec, melyet egy apró kutyának készíttetett, de azt persze hamar elvitték a kisasszonyok, s azóta se fért bele egy eb sem. Páran most is érdeklődnek a mütyűr után, hiszen az állat kis termete és bolyhossága miatt igazán szerethető volt, függetlenül attól, hogy ő inkább vadász, őrző kutyákat szokott árulni. Nagyritkán megfordul nála egy-egy különlegesség is!
Épp az utolsó szőrcsomót szedi a ketrecről, mikor is egy ismerős alak szólítja meg egy vörös hajú hölgyeménnyel. A férfi először összeszűkíti szemeit, hiszen már sejti előre, hogy ismét csak bámészkodás és kérdezősködés fog jönni, ám mikor meghallja Bress határozott szavait, rögtön fellelkesül.*
- Á, üdvözlöm Önöket! Bíztam benne, hogy visszatér! *mondja lelkesen Bress felé* Az ott? Hű, hát az igen eleven kutya, az már biztos... A családjában mindenki remek vadászkutya volt, s ez is próbál arra törekedni. Bár nagyon meggyűlik vele a bajom! *ekkor oldalra tekint* Héé, nyughass! *kiált oda, hiszen az állat éppen hevesen rágja a ketrecét, melyben a csavar egyre jobban lazul* Na szóval, őt nem ajánlom... A többi viszonylag nyugodtabb, bár ők inkább házőrző családból származnak. Ejj, nyugodj már! *úgy tűnik, hogy az első nagyon ki akar menni valamiért* Tehát, ez a koromfekete itt inkább kisebb állatokra vadászik, azokat viszonylag jól el is kapná, legalábbis meg van hozzá a képessége, persze ez magától függ, mennyire jól idomítja be. Héé, gyere vissza, te dög!
*Váratlanul a csavar végleg kilazul, a ketrec ajtaja kinyílik, s a kiskutya már szalad is szélsebesen a stég széle felé! Eközben igen szép manővereket hajt végre, remekül kerüli ki az emberek, s a vége felé egy hordóra ugrik fel, majd egy magasabbra, s ugrás közben az ott levő bódéról lelógó kis denevért tökéletesen ragadja meg, s vele együtt érkezik a vízbe. Ezt ugyan már a kereskedő nem látja, hiszen olyan ideges, hogy vöröslik a feje szinte, de Bressék szemtanúi lehetnek.*
- Ha visszahozzák nekem azt a kutyát, olcsóbban is odaadom, csak szabadítsanak meg tőle!
*Kiáltja idegesen, hiszen ő nem hagyhatja ott a standot. Bresséknek ugyanakkor nem is lenne nehéz dolguk, hiszen a kutya igazán nyugodt, s szép lassan úszik a vízbe nyúló lépcső felé a denevérrel a szájában, ami arra utalhat, hogy nem éppen az elszökés volt a célja.*
*A kutyakereskedő éppen egy kisebb ketrecet pucolgat, hiszen bár ebekkel kereskedik, a napokban fog érkezni hozzá egy igen értékes beszélő papagáj, melyért hatalmas vagyonra tehet szert. Még szerencse, hogy volt neki egy kisebb ketrec, melyet egy apró kutyának készíttetett, de azt persze hamar elvitték a kisasszonyok, s azóta se fért bele egy eb sem. Páran most is érdeklődnek a mütyűr után, hiszen az állat kis termete és bolyhossága miatt igazán szerethető volt, függetlenül attól, hogy ő inkább vadász, őrző kutyákat szokott árulni. Nagyritkán megfordul nála egy-egy különlegesség is!
Épp az utolsó szőrcsomót szedi a ketrecről, mikor is egy ismerős alak szólítja meg egy vörös hajú hölgyeménnyel. A férfi először összeszűkíti szemeit, hiszen már sejti előre, hogy ismét csak bámészkodás és kérdezősködés fog jönni, ám mikor meghallja Bress határozott szavait, rögtön fellelkesül.*
- Á, üdvözlöm Önöket! Bíztam benne, hogy visszatér! *mondja lelkesen Bress felé* Az ott? Hű, hát az igen eleven kutya, az már biztos... A családjában mindenki remek vadászkutya volt, s ez is próbál arra törekedni. Bár nagyon meggyűlik vele a bajom! *ekkor oldalra tekint* Héé, nyughass! *kiált oda, hiszen az állat éppen hevesen rágja a ketrecét, melyben a csavar egyre jobban lazul* Na szóval, őt nem ajánlom... A többi viszonylag nyugodtabb, bár ők inkább házőrző családból származnak. Ejj, nyugodj már! *úgy tűnik, hogy az első nagyon ki akar menni valamiért* Tehát, ez a koromfekete itt inkább kisebb állatokra vadászik, azokat viszonylag jól el is kapná, legalábbis meg van hozzá a képessége, persze ez magától függ, mennyire jól idomítja be. Héé, gyere vissza, te dög!
*Váratlanul a csavar végleg kilazul, a ketrec ajtaja kinyílik, s a kiskutya már szalad is szélsebesen a stég széle felé! Eközben igen szép manővereket hajt végre, remekül kerüli ki az emberek, s a vége felé egy hordóra ugrik fel, majd egy magasabbra, s ugrás közben az ott levő bódéról lelógó kis denevért tökéletesen ragadja meg, s vele együtt érkezik a vízbe. Ezt ugyan már a kereskedő nem látja, hiszen olyan ideges, hogy vöröslik a feje szinte, de Bressék szemtanúi lehetnek.*
- Ha visszahozzák nekem azt a kutyát, olcsóbban is odaadom, csak szabadítsanak meg tőle!
*Kiáltja idegesen, hiszen ő nem hagyhatja ott a standot. Bresséknek ugyanakkor nem is lenne nehéz dolguk, hiszen a kutya igazán nyugodt, s szép lassan úszik a vízbe nyúló lépcső felé a denevérrel a szájában, ami arra utalhat, hogy nem éppen az elszökés volt a célja.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:36:43
Üzenet elküldve: 2014-03-31 20:36:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Dyn, és a kutyavásárlás//
-Amire igazán akarod, arra van időd. *kacsint egyet kicsit bölcs szavai után, majd mosolyog egyet, de nem mondja el újra és újra, hogy arra van ideje, és arra szakít időt amire csak akar. Viszont kérdésében azért megfejtette az igazságot, mert tényleg rengeteg időt vesz igénybe egy kutya "kiképzése", ami azt jelenti, hogy bizony gyakrabban haza kell majd látogatnia, de aztán majd csak meglesz az eredménye az egész fáradozásnak.*
-Ha megbíznak valami munkával azt elvégzem. *mondja közelebb hajolva a nőhöz.* -És ha történetesen ide kell jönnöm, akkor ide jövök. Nem kérdezősködöm túl sokat. *teszi hozzá mosolyogva, kissé utalva ezzel Dyn felé is, hogy már megint túl sokat kérdez.* -Elvégzem a munkát, megkapom a pénzt, és továbbállok. Gondolom most az jut eszedbe, hogy minek nekem ez a pénz, úgy sem vagyok rászorulva. A válasz az, hogy ilyen vagyok. *mondja, mosolya most már valami ördögi dolgot sejthet, amitől jobb inkább tisztességes távolságba kerülni, de tudja, nem kell a vöröskét félteni. Ezzel ki is alakulhat egy kép a vöröskében, főleg ha már eddig is sejtett valamit, hogy bizony Bress járatos lehet alvilági körökben.
Felpattan ő is a helyéről, és követi a vöröskét, akinek kissé túlságosan is látványosra sikerül az óvatossága, amin Bress mosolyog egyet magába, és zsebre dugott kézzel, halkan fütyörészve követi. Ő nem fél attól, hogy kirabolják, mivel az egyetlen dolog amitől félni kellene ilyen téren, az ő saját maga, és bizony ha Dyn tudná ezt, nem biztos, hogy szívesen járkálna előtte. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy nem áll szándékába kirabolni a vöröskét, de egy bárdnak azért mindig nagy a kísértés. Amíg Dyn nézelődik a standnál, Bress kicsit hátrébb marad, és körbe-körbe jártatja fejét, hogy meglelje a kutyakereskedőt, aki pechére mindig változtatja a standhelyét, nem úgy mint akiknek állandó helyük van, így kicsit nehezebb rábukkanni.*
-Ja igen majd elfelejtettem. Elég drágák azok a holmik. *neveti el magát, mikor Dyn odakullog mellé, és arcáról minden érzését és véleményét le tudja olvasni.* -Jó ötlet. Azt hiszem, arra találjuk a fickót. *biccent fejével, és már el is indul keleti irányba elég ütemes léptekkel, remélve, hogy Dyn is felveszi a tempót. Megpillantja távolról a ketreceket, és hallani egy két apró ugatást, morgást, vagy éppen nyüszítést.* -Az lesz az. *mondja a vöröskének, és még sebesebb léptekkel indul meg a kereskedőhöz. Annyi tűnhet még fel Dyn-nek, hogy pár járókelő felé odaint Bress, vagy csak biccent feléjük, lényeg az, hogy valamiképpen üdvözli őket. Ezek jóval szegényesebb, átlagosabb embereknek tűnnek, mint Bress, de lehet, hogy ez is csak a látszat.* -A fickó elég dörzsölt alak. *mondja még oda a vöröskének, majd meg is érkeznek kutyakereskedőhöz.*
-Üdvözlöm jó uram. *emeli meg mosolyogva jobbját Bress a középkorú férfi irányába.* -Most már nem csak érdeklődni jöttem, hanem vásárolni is. *kacsint a kereskedőnek, akivel annyi az ismeretsége, hogy pár alkalommal már érdeklődött, és beszélgetett róla az ebekről. Ez Jeremiasz javaslata és ötlete volt, akinek meggyőződése, hogy ennél a fickónál kaphatóak a legéletrevalóbb kutyák. A kereskedő körül egyébként öt nagyobb ketrec látható, mind az ötben különböző fajtájú, leginkább kölyök kutyák várják az újdonsült gazdájukat.* -Szóval ez a választék. Nagyszerű. Meséljen nekem mindegyikről valamit. Kezdjük mondjuk azzal ott. *mutat a legszélső ketrecre, majd figyelmesen hallgatja a kereskedő szavait, és esetleg Dyn észrevételeit. Első ránézésre leginkább pásztor, házőrző és vadászkutya kölyköket lát, de jobb ha kikéri a kereskedő véleményét, aki biztosan több információt tud nyújtani, és ezzel megkönnyíti Bress dolgát.*
-Amire igazán akarod, arra van időd. *kacsint egyet kicsit bölcs szavai után, majd mosolyog egyet, de nem mondja el újra és újra, hogy arra van ideje, és arra szakít időt amire csak akar. Viszont kérdésében azért megfejtette az igazságot, mert tényleg rengeteg időt vesz igénybe egy kutya "kiképzése", ami azt jelenti, hogy bizony gyakrabban haza kell majd látogatnia, de aztán majd csak meglesz az eredménye az egész fáradozásnak.*
-Ha megbíznak valami munkával azt elvégzem. *mondja közelebb hajolva a nőhöz.* -És ha történetesen ide kell jönnöm, akkor ide jövök. Nem kérdezősködöm túl sokat. *teszi hozzá mosolyogva, kissé utalva ezzel Dyn felé is, hogy már megint túl sokat kérdez.* -Elvégzem a munkát, megkapom a pénzt, és továbbállok. Gondolom most az jut eszedbe, hogy minek nekem ez a pénz, úgy sem vagyok rászorulva. A válasz az, hogy ilyen vagyok. *mondja, mosolya most már valami ördögi dolgot sejthet, amitől jobb inkább tisztességes távolságba kerülni, de tudja, nem kell a vöröskét félteni. Ezzel ki is alakulhat egy kép a vöröskében, főleg ha már eddig is sejtett valamit, hogy bizony Bress járatos lehet alvilági körökben.
Felpattan ő is a helyéről, és követi a vöröskét, akinek kissé túlságosan is látványosra sikerül az óvatossága, amin Bress mosolyog egyet magába, és zsebre dugott kézzel, halkan fütyörészve követi. Ő nem fél attól, hogy kirabolják, mivel az egyetlen dolog amitől félni kellene ilyen téren, az ő saját maga, és bizony ha Dyn tudná ezt, nem biztos, hogy szívesen járkálna előtte. Az igazsághoz viszont hozzá tartozik, hogy nem áll szándékába kirabolni a vöröskét, de egy bárdnak azért mindig nagy a kísértés. Amíg Dyn nézelődik a standnál, Bress kicsit hátrébb marad, és körbe-körbe jártatja fejét, hogy meglelje a kutyakereskedőt, aki pechére mindig változtatja a standhelyét, nem úgy mint akiknek állandó helyük van, így kicsit nehezebb rábukkanni.*
-Ja igen majd elfelejtettem. Elég drágák azok a holmik. *neveti el magát, mikor Dyn odakullog mellé, és arcáról minden érzését és véleményét le tudja olvasni.* -Jó ötlet. Azt hiszem, arra találjuk a fickót. *biccent fejével, és már el is indul keleti irányba elég ütemes léptekkel, remélve, hogy Dyn is felveszi a tempót. Megpillantja távolról a ketreceket, és hallani egy két apró ugatást, morgást, vagy éppen nyüszítést.* -Az lesz az. *mondja a vöröskének, és még sebesebb léptekkel indul meg a kereskedőhöz. Annyi tűnhet még fel Dyn-nek, hogy pár járókelő felé odaint Bress, vagy csak biccent feléjük, lényeg az, hogy valamiképpen üdvözli őket. Ezek jóval szegényesebb, átlagosabb embereknek tűnnek, mint Bress, de lehet, hogy ez is csak a látszat.* -A fickó elég dörzsölt alak. *mondja még oda a vöröskének, majd meg is érkeznek kutyakereskedőhöz.*
-Üdvözlöm jó uram. *emeli meg mosolyogva jobbját Bress a középkorú férfi irányába.* -Most már nem csak érdeklődni jöttem, hanem vásárolni is. *kacsint a kereskedőnek, akivel annyi az ismeretsége, hogy pár alkalommal már érdeklődött, és beszélgetett róla az ebekről. Ez Jeremiasz javaslata és ötlete volt, akinek meggyőződése, hogy ennél a fickónál kaphatóak a legéletrevalóbb kutyák. A kereskedő körül egyébként öt nagyobb ketrec látható, mind az ötben különböző fajtájú, leginkább kölyök kutyák várják az újdonsült gazdájukat.* -Szóval ez a választék. Nagyszerű. Meséljen nekem mindegyikről valamit. Kezdjük mondjuk azzal ott. *mutat a legszélső ketrecre, majd figyelmesen hallgatja a kereskedő szavait, és esetleg Dyn észrevételeit. Első ránézésre leginkább pásztor, házőrző és vadászkutya kölyköket lát, de jobb ha kikéri a kereskedő véleményét, aki biztosan több információt tud nyújtani, és ezzel megkönnyíti Bress dolgát.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-31 18:34:10
Üzenet elküldve: 2014-03-31 18:34:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ing//
*A tűz bizonyára egyre jobban ég odakint. Másik kiút nincs a szobából, így előbb-utóbb kénytelen lesz kimenni, ha be nem jönnek. Talán a lángok és a füst majd kellőképp takarják, míg meglép. Ha viszont nem lenne elég saját problémája, még a láncokra kötött nő is felébred. Csak fejét csóválja a kiáltás hallatán. Ha így halad, a végén még meg fog fulladni a túl sok belélegzett füsttől.*
- Maradj nyugton! Próbálj meg minél kevesebbet lélegezni! *ad neki tanácsot, aztán vagy megfogadja, vagy nem. Ha nem, akkor a késsel fenyegeti meg. Minden esetre, most már nem hagyhatja ott lógni. Az asztalon hagyott holmik közt kulcsokat kezd keresni, hátha voltak oly kedvesek és itt hagyták azokat, amikkel nyithatóak a láncok. Ha talál akkor azokkal szedi le a sebhelyesről fogva tartóit, ha nem, úgy kénytelen lesz egy késsel megpróbálni leszedni azokat.*
- Ha kiszabadultál, várj és ne nyisd ki az ajtót. Itt még van bent tiszta levegő, de ha kinyitod nagy baj lehet *figyelmezteti. Ezt követően viszont ha sikerül őt kiszabadítani, ha nem, az ajtóhoz lép. Kezét annak felületére illeszti, megnézve, hogy meleg-e. Ha igen, akkor nagyobb lehet a baj, mint hitte. Azonnal az ajtó mögé parancsolja a másikat, majd ő maga is oda lép, hogy így nyissa ki azt, ezzel elkerülve az esetlegesen hirtelen beáramló tüzet.*
- Most már mehetsz! *mielőtt ő maga megpróbálna távozni, sérült kezéről leszedi a kötést. Az így kapott fáslit arca köré tekeri, pontosabban szája és orra köré, hogy azon keresztül lélegezzen. Most nem ér rá azzal foglalkozni, hogy véres. Ezt kell elfogadnia, közben pedig furcsamód örül, hogy most nincsenek rajta ruhák, mik tovább melegítenék. A fáklyát most már eldobja, hogy mindkét kezébe késeket vehessen. Azokkal felszerelkezve indul ki, hogy meginduljon arra, amerről ide jött, amennyiben ez lehetséges.*
*A tűz bizonyára egyre jobban ég odakint. Másik kiút nincs a szobából, így előbb-utóbb kénytelen lesz kimenni, ha be nem jönnek. Talán a lángok és a füst majd kellőképp takarják, míg meglép. Ha viszont nem lenne elég saját problémája, még a láncokra kötött nő is felébred. Csak fejét csóválja a kiáltás hallatán. Ha így halad, a végén még meg fog fulladni a túl sok belélegzett füsttől.*
- Maradj nyugton! Próbálj meg minél kevesebbet lélegezni! *ad neki tanácsot, aztán vagy megfogadja, vagy nem. Ha nem, akkor a késsel fenyegeti meg. Minden esetre, most már nem hagyhatja ott lógni. Az asztalon hagyott holmik közt kulcsokat kezd keresni, hátha voltak oly kedvesek és itt hagyták azokat, amikkel nyithatóak a láncok. Ha talál akkor azokkal szedi le a sebhelyesről fogva tartóit, ha nem, úgy kénytelen lesz egy késsel megpróbálni leszedni azokat.*
- Ha kiszabadultál, várj és ne nyisd ki az ajtót. Itt még van bent tiszta levegő, de ha kinyitod nagy baj lehet *figyelmezteti. Ezt követően viszont ha sikerül őt kiszabadítani, ha nem, az ajtóhoz lép. Kezét annak felületére illeszti, megnézve, hogy meleg-e. Ha igen, akkor nagyobb lehet a baj, mint hitte. Azonnal az ajtó mögé parancsolja a másikat, majd ő maga is oda lép, hogy így nyissa ki azt, ezzel elkerülve az esetlegesen hirtelen beáramló tüzet.*
- Most már mehetsz! *mielőtt ő maga megpróbálna távozni, sérült kezéről leszedi a kötést. Az így kapott fáslit arca köré tekeri, pontosabban szája és orra köré, hogy azon keresztül lélegezzen. Most nem ér rá azzal foglalkozni, hogy véres. Ezt kell elfogadnia, közben pedig furcsamód örül, hogy most nincsenek rajta ruhák, mik tovább melegítenék. A fáklyát most már eldobja, hogy mindkét kezébe késeket vehessen. Azokkal felszerelkezve indul ki, hogy meginduljon arra, amerről ide jött, amennyiben ez lehetséges.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-03-30 21:19:16
Üzenet elküldve: 2014-03-30 21:19:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Raaha Kym Techdas//
- Késő? Hmm... Mert mennyi van? Áh, mindegy.
*Vállat von és legyint, majd a hívásra bentebb lépdel. Csizmája kemény, magasított sarkai aprókat koppannak, míg a felkínált fotelig ér.*
- Nem sok minden van, de a semminél több. Apró csecsebecse. És hát akkor ezek szerint nem zavarok.
*Elkuncogja magát, hiszen jól tudja, a tündér alkalomadtán ugyanúgy kapható egy kis locsogásra, mint az itt tartott készlet bővítgetésére. Úgy tűnik, ez is ilyen alkalom, hiszen ha már egyszer teát kínál, az említett késői órán...*
- Az jól esne, köszönöm.
*Le is dobja magáról a szőrmés vállú, megszokott kék köpenyt, ami kissé hanyagul landol a fotel karján. Általában jobban ügyel holmijára, de most tény, fáradt.*
- A Merinában még nem jártál, igaz? Ma nem volt olyan jó nap, mint máskor, tényleg csak egy pár apróság került hozzám. Viszont el sem hinnéd, mi mindenre akartak rávenni azok a fajankók! Meg kellett küzdjek ezért a pár darabért is most, de rendesen. Vagy egy órán át rendelték nekem az italt, hogy ágyba vigyenek, nekem meg úgy kellett tennem, mint aki iszik... aztán részeg. A végén már azt se vették észre, hogy egyszerűen kicseréltem az üres poharaikat az en teli poharaimra.
*Ismét nevet, de ezúttal kicsit harsányabban, majd végre kioldja a kis bőrtáska zsinegét, s rögtön az asztalra is önti belőle a két ezüst karperecet, meg a vastag, amolyan matrózos arany karikafülbevalót.
Sóhajt, majd az egyik karperecet, a keskenyebbiket, melyen a véset valami virágokat mintáz, vissza felemeli.*
- Ezt az egyik részeg disznó az asszonya születésnapjára szánta. Hát nem őrület? Egy pár kupica pálinka meg egy másik nőcske mosolya ennyit ér.
*Felhúzza saját karjára az ezüst holmit, de úgy dönt, a szép arany spirál mellé -melytől nem válna meg soha- már túl sok, úgyhogy inkább leveszi és visszacsúsztatja a többi mellé, hadd nézze meg végre Raaha is az új szerzeményeket. Eztán el is hallgat. Időnként sokat tud locsogni, bár ez eddig csak a tündér társaságában fordult elő. Ilyenkor saját magát kell gondolatban figyelmeztetnie, hogy hagyja őt is szóhoz jutni.*
- Késő? Hmm... Mert mennyi van? Áh, mindegy.
*Vállat von és legyint, majd a hívásra bentebb lépdel. Csizmája kemény, magasított sarkai aprókat koppannak, míg a felkínált fotelig ér.*
- Nem sok minden van, de a semminél több. Apró csecsebecse. És hát akkor ezek szerint nem zavarok.
*Elkuncogja magát, hiszen jól tudja, a tündér alkalomadtán ugyanúgy kapható egy kis locsogásra, mint az itt tartott készlet bővítgetésére. Úgy tűnik, ez is ilyen alkalom, hiszen ha már egyszer teát kínál, az említett késői órán...*
- Az jól esne, köszönöm.
*Le is dobja magáról a szőrmés vállú, megszokott kék köpenyt, ami kissé hanyagul landol a fotel karján. Általában jobban ügyel holmijára, de most tény, fáradt.*
- A Merinában még nem jártál, igaz? Ma nem volt olyan jó nap, mint máskor, tényleg csak egy pár apróság került hozzám. Viszont el sem hinnéd, mi mindenre akartak rávenni azok a fajankók! Meg kellett küzdjek ezért a pár darabért is most, de rendesen. Vagy egy órán át rendelték nekem az italt, hogy ágyba vigyenek, nekem meg úgy kellett tennem, mint aki iszik... aztán részeg. A végén már azt se vették észre, hogy egyszerűen kicseréltem az üres poharaikat az en teli poharaimra.
*Ismét nevet, de ezúttal kicsit harsányabban, majd végre kioldja a kis bőrtáska zsinegét, s rögtön az asztalra is önti belőle a két ezüst karperecet, meg a vastag, amolyan matrózos arany karikafülbevalót.
Sóhajt, majd az egyik karperecet, a keskenyebbiket, melyen a véset valami virágokat mintáz, vissza felemeli.*
- Ezt az egyik részeg disznó az asszonya születésnapjára szánta. Hát nem őrület? Egy pár kupica pálinka meg egy másik nőcske mosolya ennyit ér.
*Felhúzza saját karjára az ezüst holmit, de úgy dönt, a szép arany spirál mellé -melytől nem válna meg soha- már túl sok, úgyhogy inkább leveszi és visszacsúsztatja a többi mellé, hadd nézze meg végre Raaha is az új szerzeményeket. Eztán el is hallgat. Időnként sokat tud locsogni, bár ez eddig csak a tündér társaságában fordult elő. Ilyenkor saját magát kell gondolatban figyelmeztetnie, hogy hagyja őt is szóhoz jutni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394