Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-18 12:05:43
Üzenet elküldve: 2014-06-18 12:05:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Nadae Eilwen//
*Nem tudja megérteni, hogy mit tart a másik olyan szórakoztatónak, bár ha ez az alkohol hatása, akkor nem is igazán kell tudnia. Tudja, tapasztalta is már és persze tisztában is van vele, hogy a megjelenése nem épp nevezhető fenyegetőnek, de nem a külső alapján kell megítélni az ellenfelet, hisz benne is van annyi, hogy ennek az iszákos, dülöngélős, nagyszájú tyúknak a mozdulatait is valamennyire komolyan veszi.
Hiába az ő dühe, a lányt inkább nyugodtabbnak lehetne leírni, és ha a szó eddig nem is lett volna elég, hát most Eonarin tettel is kész bizonyítani szavainak komolyságát. Meglepetten látja, hogy a másik milyen egyszerűen kifordul az útjából, de azért nem könnyíti meg ennyire a dolgát, ugrása közben már fordul is felé, másik szablyáját is lendítve a nyaka irányába. Ha ki tudja védeni táncoljon csak tovább!
A következő támadás csak egy két lépés oldalra tántorgássá sikeredik ahogy előtűnik a másik delikvens úgy döntve, hogy ő most teljesen biztos a dolgában és függetlenül attól, hogy állni is alig tud, mindkettőjüknél erősebb...
Őt eddig érdekelték a többiek, már a hajót pásztázza pár lépéssel odébb, mikor a felé irányuló kérdést meghallja. Érdektelenül kapja vissza a fejét, elvégre szándékosan nem próbálta ezt elhallgatni, bár az is igaz, hogy mikor beszélt még a lány halála volt tervbe véve. Na nem mintha még nem kerülhet újra a tervei közé...
A munka szóra csak egy kicsit emelkednek meg a szemöldökei. Nem számított rá, hogy ez az idegen próbál majd rásózni valamit.*
- Óóó! *Fordul vissza felé szórakozott, sötét mosollyal. Felkeltette az érdeklődését a lány szemében gyúlt dühös tűz, ezen most ő szórakozik jól.*
- És ki fogja nekem kifizetni azt a "busás jutalmat"? *Ül le az első lehetséges helyre ami a közelébe van, onnan hallgatva végig az ajánlatot. Nem hangzik el olyan, mi ellene lenne, viszont mint megbízó nem túl szimpatikus neki ez a lány.* Merthogy belőled vígan kinézem, hogy megpróbálsz majd átverni a fizetséggel. *Mutat rá, kezében még mindig a szablyát fogva. Az is megoldható mondjuk, hogy az ő kezeiből vágja ki a végén azt a jutalmat, ahogy az előbb szabadította meg majdnem a fejétől, azért mégiscsak kényelmesebb ha önként nyomják azt a kezébe.
Miután még meghallgatta a lány válaszát, és valamivel több esélyt lát arra, hogy valós az ajánlat és nem csak átverés, akkor feláll, elteszi a szablyáit és gyanakvóan, mégis kíváncsian méregetve a másikat elindul utána. Azért az már meglepi, hogy már rendesen tud járni. Ilyen gyorsan kimegy belőle az alkohol hatása? Vagy egyszerűen csak rájátszott az egészre...*
*Nem tudja megérteni, hogy mit tart a másik olyan szórakoztatónak, bár ha ez az alkohol hatása, akkor nem is igazán kell tudnia. Tudja, tapasztalta is már és persze tisztában is van vele, hogy a megjelenése nem épp nevezhető fenyegetőnek, de nem a külső alapján kell megítélni az ellenfelet, hisz benne is van annyi, hogy ennek az iszákos, dülöngélős, nagyszájú tyúknak a mozdulatait is valamennyire komolyan veszi.
Hiába az ő dühe, a lányt inkább nyugodtabbnak lehetne leírni, és ha a szó eddig nem is lett volna elég, hát most Eonarin tettel is kész bizonyítani szavainak komolyságát. Meglepetten látja, hogy a másik milyen egyszerűen kifordul az útjából, de azért nem könnyíti meg ennyire a dolgát, ugrása közben már fordul is felé, másik szablyáját is lendítve a nyaka irányába. Ha ki tudja védeni táncoljon csak tovább!
A következő támadás csak egy két lépés oldalra tántorgássá sikeredik ahogy előtűnik a másik delikvens úgy döntve, hogy ő most teljesen biztos a dolgában és függetlenül attól, hogy állni is alig tud, mindkettőjüknél erősebb...
Őt eddig érdekelték a többiek, már a hajót pásztázza pár lépéssel odébb, mikor a felé irányuló kérdést meghallja. Érdektelenül kapja vissza a fejét, elvégre szándékosan nem próbálta ezt elhallgatni, bár az is igaz, hogy mikor beszélt még a lány halála volt tervbe véve. Na nem mintha még nem kerülhet újra a tervei közé...
A munka szóra csak egy kicsit emelkednek meg a szemöldökei. Nem számított rá, hogy ez az idegen próbál majd rásózni valamit.*
- Óóó! *Fordul vissza felé szórakozott, sötét mosollyal. Felkeltette az érdeklődését a lány szemében gyúlt dühös tűz, ezen most ő szórakozik jól.*
- És ki fogja nekem kifizetni azt a "busás jutalmat"? *Ül le az első lehetséges helyre ami a közelébe van, onnan hallgatva végig az ajánlatot. Nem hangzik el olyan, mi ellene lenne, viszont mint megbízó nem túl szimpatikus neki ez a lány.* Merthogy belőled vígan kinézem, hogy megpróbálsz majd átverni a fizetséggel. *Mutat rá, kezében még mindig a szablyát fogva. Az is megoldható mondjuk, hogy az ő kezeiből vágja ki a végén azt a jutalmat, ahogy az előbb szabadította meg majdnem a fejétől, azért mégiscsak kényelmesebb ha önként nyomják azt a kezébe.
Miután még meghallgatta a lány válaszát, és valamivel több esélyt lát arra, hogy valós az ajánlat és nem csak átverés, akkor feláll, elteszi a szablyáit és gyanakvóan, mégis kíváncsian méregetve a másikat elindul utána. Azért az már meglepi, hogy már rendesen tud járni. Ilyen gyorsan kimegy belőle az alkohol hatása? Vagy egyszerűen csak rájátszott az egészre...*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-17 12:56:57
Üzenet elküldve: 2014-06-17 12:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Eonarin Thraenaahla, Cathan Moray//
*Szórakoztatja az alvilági lény reakciói. Előbb támadó, majd védekező. Szája kissé mosolyra húzódik, ahogy az némileg tart tőle. Vagy legalább is fenyegetést érez felőle. Valahogy elégedettséggel tölti el az a tudat, hogy ez a képessége még nincsen elkopóban. Megnyugvással konstatálja az eseményeket. Pedig ő aztán egyáltalán nem akarja bántani se a lányt, se a félnótás férfit, akinek a reakcióira csak szemöldökét húzgálja le és föl, és szemeit forgatja. Félnótás az isten adta, de hát senki sem lehet oly tökéletes, mint ő maga.
A mélységi gonosz vigyora csak még érdeklődőbbé teszi. Persze csak így magában. Nem fogja kimutatni senkinek sem, hogy érdekli a lány viselkedése, és reakciói. Fejében a nagyszerű terv már kezd körvonalazódni, s rá kell jönnie, hogy a gonoszdi-mosolyút hogy vegye rá, hogy segítsen neki. Szemei némileg felcsillannak egy-egy szónál, ahogy a lány beszél.*
~Orgyilkos? Üldözőbe vegye?~
*Szája szegletén megjelenik egy apró mosoly, ahogy a mélységi felé lendül. Egy elegáns, és könnyed mozdulattal, egyik lábát a helyén hagyva fordul el kilencven fokkal a kés elől. Épp hogy csak egy elkerülte az éles fegyver nyakát. Így a lány éppen mellé került. Lehet, hogy nem a legbiztonságosabb ez a közelség, ha épp most akarták megölni, de látszólag nem foglalkozik ezzel az apró ténnyel.
Életben maradásának örömére, újra meghúzza a flaskát, amit nemrég szerzett a Félnótástól.*
~Fejvadász? Orgyilkos?~ *Ismétli magában a lány szavait. Az üveg mellett pillant le a mérges lányra. Valójában szórakoztatja a lány dühe. Egy pillanattal ezelőtt ő is ilyen dühös volt. Ezzel a gondolattal újra előrekerült fejében saját nyűgje-baja. Szemei elkomorulnak egy pillanat alatt.
A következő támadásra nincs ideje felkészülnie. Ugyanis a Félnótás az útjukat állja. Jobban mondva kettőjük közt teremt. Ettől a tettétől kedve támad a palack egyáltalán nem ízlő nedűvel fejbe vernie.
Szemöldökét felhúzva nézi az idegent, hogy mit is hablatyol itt össze. Vállait megvonva, előbb ránéz a sötét bőrűre.*
- Orgyilkos, vagy fejvadász vagy? *Kérdi a lány mivoltával kapcsolatban.* -Lényegtelen, lenne egy munkám. *Hangja az eddigi bohókás és érdektelen helyett most komoly és érces. Szemei villámokat szórnak. Dühös, nagyon dühös. És bosszút akart. Vért. De ehhez egyedül nem lesz képes. Szüksége van olyanokra, akik ebből élnek. A lányra is, és még másokra is. Ott a barlangban.* - Néhány tagot kéne megölni. A jutalom busás, de ezt csak megegyezés alapján mondom el. *Reméli, hogy a fizetséggel rá tudja venni, a mélységi előtt még titkolt munkára.* - Ha érdekel, akkor kövess.
*Tovább nem is foglalkozva egyikőjükkel sem, megfordul és elindul a kikötő vége felé. A sötétségben felpillant a sziklaszirtekre, ahova indulni készül. Útközben a móló egyik oldalán álló fáklyák közül elvesz egyet. Kinek hiányozna egy úgyis. Lépteiben semmi bizonytalanság, vagy részegség nincsen. Egyenesen jár. Kisugárzása akár egy vadmacskáé. Aki bármelyik pillanatban képes ugrani, ha csak egy kis feszültség is éri még.*
*Szórakoztatja az alvilági lény reakciói. Előbb támadó, majd védekező. Szája kissé mosolyra húzódik, ahogy az némileg tart tőle. Vagy legalább is fenyegetést érez felőle. Valahogy elégedettséggel tölti el az a tudat, hogy ez a képessége még nincsen elkopóban. Megnyugvással konstatálja az eseményeket. Pedig ő aztán egyáltalán nem akarja bántani se a lányt, se a félnótás férfit, akinek a reakcióira csak szemöldökét húzgálja le és föl, és szemeit forgatja. Félnótás az isten adta, de hát senki sem lehet oly tökéletes, mint ő maga.
A mélységi gonosz vigyora csak még érdeklődőbbé teszi. Persze csak így magában. Nem fogja kimutatni senkinek sem, hogy érdekli a lány viselkedése, és reakciói. Fejében a nagyszerű terv már kezd körvonalazódni, s rá kell jönnie, hogy a gonoszdi-mosolyút hogy vegye rá, hogy segítsen neki. Szemei némileg felcsillannak egy-egy szónál, ahogy a lány beszél.*
~Orgyilkos? Üldözőbe vegye?~
*Szája szegletén megjelenik egy apró mosoly, ahogy a mélységi felé lendül. Egy elegáns, és könnyed mozdulattal, egyik lábát a helyén hagyva fordul el kilencven fokkal a kés elől. Épp hogy csak egy elkerülte az éles fegyver nyakát. Így a lány éppen mellé került. Lehet, hogy nem a legbiztonságosabb ez a közelség, ha épp most akarták megölni, de látszólag nem foglalkozik ezzel az apró ténnyel.
Életben maradásának örömére, újra meghúzza a flaskát, amit nemrég szerzett a Félnótástól.*
~Fejvadász? Orgyilkos?~ *Ismétli magában a lány szavait. Az üveg mellett pillant le a mérges lányra. Valójában szórakoztatja a lány dühe. Egy pillanattal ezelőtt ő is ilyen dühös volt. Ezzel a gondolattal újra előrekerült fejében saját nyűgje-baja. Szemei elkomorulnak egy pillanat alatt.
A következő támadásra nincs ideje felkészülnie. Ugyanis a Félnótás az útjukat állja. Jobban mondva kettőjük közt teremt. Ettől a tettétől kedve támad a palack egyáltalán nem ízlő nedűvel fejbe vernie.
Szemöldökét felhúzva nézi az idegent, hogy mit is hablatyol itt össze. Vállait megvonva, előbb ránéz a sötét bőrűre.*
- Orgyilkos, vagy fejvadász vagy? *Kérdi a lány mivoltával kapcsolatban.* -Lényegtelen, lenne egy munkám. *Hangja az eddigi bohókás és érdektelen helyett most komoly és érces. Szemei villámokat szórnak. Dühös, nagyon dühös. És bosszút akart. Vért. De ehhez egyedül nem lesz képes. Szüksége van olyanokra, akik ebből élnek. A lányra is, és még másokra is. Ott a barlangban.* - Néhány tagot kéne megölni. A jutalom busás, de ezt csak megegyezés alapján mondom el. *Reméli, hogy a fizetséggel rá tudja venni, a mélységi előtt még titkolt munkára.* - Ha érdekel, akkor kövess.
*Tovább nem is foglalkozva egyikőjükkel sem, megfordul és elindul a kikötő vége felé. A sötétségben felpillant a sziklaszirtekre, ahova indulni készül. Útközben a móló egyik oldalán álló fáklyák közül elvesz egyet. Kinek hiányozna egy úgyis. Lépteiben semmi bizonytalanság, vagy részegség nincsen. Egyenesen jár. Kisugárzása akár egy vadmacskáé. Aki bármelyik pillanatban képes ugrani, ha csak egy kis feszültség is éri még.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-17 10:13:44
Üzenet elküldve: 2014-06-17 10:13:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Daria magányosan sétálgat a hajók között. Gondolatai messzi földekre kalandoznak, lelke máshol jár. Egy hangos, morgó hang hívja vissza a távolból. A hasa az, hiszen már több napja nem evett semmit. Letelepedik, és lábát a vízbe lógatja. Szemével a folyó vizét pásztázza, vágyakozva néz a messzeségbe. Gyomra még ad egy hangos, figyelmeztető jelet, mire a lány feláll, és élelem után néz. Meglát egy csapatnyi, aranysárga, ficánkoló halat. A nyála is kicsordul, ahogy rájuk néz. Egy nyilat az idegre helyez, és megcélozza a halat. Lő. A nyíl egy pár centiméterrel odébb csapódik be, mint kellett volna. Több se kell a halaknak, azonnal szétúsznak, és eltűnnek a hínárok közt. Daria csalódottan kémleli a vizet, de hiába. Nem fognak azok egyhamar visszajönni. Szomorúan, és éhesen ült le egy kisebb vitorláshajó mellé, és egy régi, elf éneket kezd dúdolni, amit még hajdan anyukája énekelt neki, ha szomorú volt. Ez a dallam mindig megnyugtatja, és emlékezteti a régi, szép időkre. Szeme előtt látja, ahogy anyukája a húgát ringatja, és csitítja. A kandallóban a tűz békésen sistereg, ő pedig előtte ül, és a szőnyegen játszadozik kicsi, fakockákkal. De elmúltak már rég ezek az idők. Most egyedül él, és saját magára van bízva, pedig még csak épp hogy fiatal felnőtt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.17 16:56:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.17 16:56:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-17 09:32:59
Üzenet elküldve: 2014-06-17 09:32:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A lány egyenesen a megszokott kereskedőhöz megy,de a standot zárva találja. Áll egy darabig tanácstalanul, aztán egy arra járó ember elmondja neki, hogy az öreg kereskedő hajnalban meghalt. Sakrila bólint, és elmegy a kikötő határába,tüzet csihol, megsüti a halakat, a tegnapi napról maradt kevéske fűszerrel meghinti, majd elropogtatja ebéd gyanánt. Amikor végez, elpakol, a tüzet eltiporja, Egy elhagyott csónakot szemel ki magának, kiül az orr részébe. Szeme fénye a vizet kémleli, elréved a gyönyörű kékségben. Gondolatai a régi mindennapjaihoz kalandoznak, azokhoz az időkhöz, mikor még éltek a szülei. Látja a napfényes rétet, nyíló virágokat, kishuga önfeledt,játékos mosolyát... A szép idők sajnos elmúltak. Aztán elöntik a további emlékképek. Anyja halott arca, lángokban álló ház, az árvaházba tartó kocsi, árvaházi nevelő, a kiéhezett testvérei, az éjjeli szökés, első vadászat, első zsákmány, a kereskedő arca, akeresett pénz, a pénzből vett íj, az első halászat, a fogás,a pénz a vacsora... Hirtelen feleszmélt emlékeiből.Ideje indulnia. Ráadásul újra rátörik az éhség, a halak nem voltak elegek. A Rumos Rókalyuk felé tart.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-15 22:52:38
Üzenet elküldve: 2014-06-15 22:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Nadae Eilwen, Cathan Moray//
*A nő minden mozdulatát szemmel kíséri, izmai legkisebb rezdüléseire odafigyel. Sok értelme már nincs ennek az egész cirkusznak, hisz megkapta a választ amit keresett, és sajnos nem olyat aminek örülni tudna. Az egyik szablyája viszont a nő nyakánál, az meg úgy dönt ennek ellenére feláll. Ahogy a keze a fegyver közelébe ér, még ha egy ártatlan mozdulat kíséretében is, a mélységi lány testtartása azonnal megváltozik, szabad szablyája egy ügyes csuklómozdulatra fordul meg a kezében, hogy pengéje párhuzamosan a karjánál legyen, és ezt így emeli maga elé. Egyértelmű a támadó szándéka, beállása viszont a védekezés készségét is most tökéletesen jelzi. Akármennyire is veszélytelenebbnek tűnik a lány nála, nem hajlandó azzal az indokkal meghalni, hogy alábecsülte az ellenfelét. Ez nem igazán hangzana túl jól a számára. Bár...nehéz komolyan venni valakit aki így dülöngél az alkoholtól.
Az idegen felszíni nőszemély tökéletesen rátapint a lényegre az ölni akarással kapcsolatban, mire Eonarin csak egy elégedetlen grimasszal válaszol. Még szép, hogy nem Őt akarja megölni, hanem azt a szerencsétlent akarta volna aki most jelen pillanatban épp ott lebeg a vízben nem messze tőlük.
Ahogy széttárja a karjait, Eonarin pillantásán egy másodpercre meglepettség suhan át. Ez most őt, egy mélységit akar tesztelni, hogy gyilkolna-e? Ezt akár kihívásnak is vehetné... Egyértelműen ennek az embernek vagy nincs ki mind a négy kereke, vagy totál hülyének nézi őt. Annyi szent, hogy nagyon biztos a dolgában. Egy valamiben viszont téved. Ahogy a nőstény hallgatja az érveket úgy szökik az arcára a gonosz mosoly, és minden bizonytalanság, meglepettség helyébe lép a magabiztosság. Ez a lány valóban nem tud semmiről.*
- Elcsépelt szövegeid vannak! Először is semmit sem ér mindaz amit felsoroltál. Ezt nem annak a drágalátos hajónak az egyik matróza tette, hanem egy orgyilkos aki valószínűleg ott lapul valahol. Másodszor, még ha olyan is tette volna akit ismersz, most már lényegtelen. A hajó kifutott a nyílt vízre, és nem éri meg nekem a további fáradtságot, hogy üldözőbe vegyem. Már nem érdekel ez az egész...és az ajánlatod sem! *Azzal már előre is ugrik, hogy ezzel a mozdulatával már el is metssze a másik nyakát, ha az elég óvatlan, és nem képes időben félreugrani. Ostoba egy lány... a gyilkolni akarás és a képesség a gyilkolásra két teljesen különböző dolog, ő pedig ez utóbbit tesztelte részben rajta. És ki ő, hogy ne bizonyítsa, meg tud ölni egy részeg felszíni fruskát? Egész életében csak az utasításoknak élt, szinte minden mozdulata parancsba volt foglalva. Azt hiszi ez a lány, hogy azért, mert eredetileg nem akarta, és még most sem igazán akarja őt megölni, ettől függetlenül nem lenne rá képes?*
- A hullát a többi fejvadásznak és orgyilkosnak hagyták kint, jelezvén, hogy "itt a játék vége"! *Sziszegi mérgesen, ha a lánynak sikerült eltáncolnia a támadása elől. Elég sejtelmesen beszél, főleg, hogy az nem tudhat erről az egészről eszerint semmit, de ha már úgy is meghal itt akkor már nem teljesen lényegtelen?
Épp a második támadásába lendülne, ami reményei szerint a végső ha a lány még talpon van, mikor az az iszákos disznó sikerrel félrelöki, majd beesik kettejük közé ezzel -egy ideig legalábbis- felfüggesztve a mélységi támadószándékát.
Unott, hitetlen arccal figyeli ahogy a fickó egy Tőrt ránt ki mindkettőjük ellen.* ~Miért mindig nekem jutnak a legszerencsétlenebb idióták?~
- Teszünk egy próbát? *Emeli maga elé fenyegetően az egyik -a tőrnél jóval hosszabb- szablyáját, figyelve az iszákos idegent, hogy vajon erre miképp fog majd reagálni. Nagy eséllyel ismét előhozakodik, hogy nők ellen nem harcol, vagy ami még szerencsétlenebb lesz; hogy megpróbál harcolni vele...vagy velük.
A hajóról szóló kérdezősködést már csak fél füllel hallja, ahogy pár lépést eltávolodva még utoljára végigméri magának a hajót, amin az a valaki rejtőzhet. Közben, hogyha szerencséje van amíg azok ketten "beszélgetnek" anélkül fel fog tudni majd szívódni, hogy bármit is észrevennének. Elvégre azok mindketten emberek, azok jól kijönnek egymással...*
*A nő minden mozdulatát szemmel kíséri, izmai legkisebb rezdüléseire odafigyel. Sok értelme már nincs ennek az egész cirkusznak, hisz megkapta a választ amit keresett, és sajnos nem olyat aminek örülni tudna. Az egyik szablyája viszont a nő nyakánál, az meg úgy dönt ennek ellenére feláll. Ahogy a keze a fegyver közelébe ér, még ha egy ártatlan mozdulat kíséretében is, a mélységi lány testtartása azonnal megváltozik, szabad szablyája egy ügyes csuklómozdulatra fordul meg a kezében, hogy pengéje párhuzamosan a karjánál legyen, és ezt így emeli maga elé. Egyértelmű a támadó szándéka, beállása viszont a védekezés készségét is most tökéletesen jelzi. Akármennyire is veszélytelenebbnek tűnik a lány nála, nem hajlandó azzal az indokkal meghalni, hogy alábecsülte az ellenfelét. Ez nem igazán hangzana túl jól a számára. Bár...nehéz komolyan venni valakit aki így dülöngél az alkoholtól.
Az idegen felszíni nőszemély tökéletesen rátapint a lényegre az ölni akarással kapcsolatban, mire Eonarin csak egy elégedetlen grimasszal válaszol. Még szép, hogy nem Őt akarja megölni, hanem azt a szerencsétlent akarta volna aki most jelen pillanatban épp ott lebeg a vízben nem messze tőlük.
Ahogy széttárja a karjait, Eonarin pillantásán egy másodpercre meglepettség suhan át. Ez most őt, egy mélységit akar tesztelni, hogy gyilkolna-e? Ezt akár kihívásnak is vehetné... Egyértelműen ennek az embernek vagy nincs ki mind a négy kereke, vagy totál hülyének nézi őt. Annyi szent, hogy nagyon biztos a dolgában. Egy valamiben viszont téved. Ahogy a nőstény hallgatja az érveket úgy szökik az arcára a gonosz mosoly, és minden bizonytalanság, meglepettség helyébe lép a magabiztosság. Ez a lány valóban nem tud semmiről.*
- Elcsépelt szövegeid vannak! Először is semmit sem ér mindaz amit felsoroltál. Ezt nem annak a drágalátos hajónak az egyik matróza tette, hanem egy orgyilkos aki valószínűleg ott lapul valahol. Másodszor, még ha olyan is tette volna akit ismersz, most már lényegtelen. A hajó kifutott a nyílt vízre, és nem éri meg nekem a további fáradtságot, hogy üldözőbe vegyem. Már nem érdekel ez az egész...és az ajánlatod sem! *Azzal már előre is ugrik, hogy ezzel a mozdulatával már el is metssze a másik nyakát, ha az elég óvatlan, és nem képes időben félreugrani. Ostoba egy lány... a gyilkolni akarás és a képesség a gyilkolásra két teljesen különböző dolog, ő pedig ez utóbbit tesztelte részben rajta. És ki ő, hogy ne bizonyítsa, meg tud ölni egy részeg felszíni fruskát? Egész életében csak az utasításoknak élt, szinte minden mozdulata parancsba volt foglalva. Azt hiszi ez a lány, hogy azért, mert eredetileg nem akarta, és még most sem igazán akarja őt megölni, ettől függetlenül nem lenne rá képes?*
- A hullát a többi fejvadásznak és orgyilkosnak hagyták kint, jelezvén, hogy "itt a játék vége"! *Sziszegi mérgesen, ha a lánynak sikerült eltáncolnia a támadása elől. Elég sejtelmesen beszél, főleg, hogy az nem tudhat erről az egészről eszerint semmit, de ha már úgy is meghal itt akkor már nem teljesen lényegtelen?
Épp a második támadásába lendülne, ami reményei szerint a végső ha a lány még talpon van, mikor az az iszákos disznó sikerrel félrelöki, majd beesik kettejük közé ezzel -egy ideig legalábbis- felfüggesztve a mélységi támadószándékát.
Unott, hitetlen arccal figyeli ahogy a fickó egy Tőrt ránt ki mindkettőjük ellen.* ~Miért mindig nekem jutnak a legszerencsétlenebb idióták?~
- Teszünk egy próbát? *Emeli maga elé fenyegetően az egyik -a tőrnél jóval hosszabb- szablyáját, figyelve az iszákos idegent, hogy vajon erre miképp fog majd reagálni. Nagy eséllyel ismét előhozakodik, hogy nők ellen nem harcol, vagy ami még szerencsétlenebb lesz; hogy megpróbál harcolni vele...vagy velük.
A hajóról szóló kérdezősködést már csak fél füllel hallja, ahogy pár lépést eltávolodva még utoljára végigméri magának a hajót, amin az a valaki rejtőzhet. Közben, hogyha szerencséje van amíg azok ketten "beszélgetnek" anélkül fel fog tudni majd szívódni, hogy bármit is észrevennének. Elvégre azok mindketten emberek, azok jól kijönnek egymással...*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:17:05
Üzenet elküldve: 2014-06-15 13:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Szigeti vész//
*Megérkezett hát. A Lagor Ebei cégérét megpillantva Marinna egy kicsit elmegy a kedve a dologtól. Mélyen belül talán azt is remélte, hogy nem leli meg a helyet, ám most olyan kézzelfogható az egész, hogy már nem tud elmenni mellette csak úgy.
Bekopog az ajtón, majd kisvártatva egy nem túl illedelmes hang szól ki onnan.
Nem szabad elfelejteni, Marin most nemes. Ugyanúgy, mint annak idején, mikor a hajóra lépett.*
- Marin Remalek, s a Talmid miatt vagyok itt *mondja méltóságteljesen az igazat. Reméli valakinek ismerősen fog csengeni a neve, mert anélkül könnyen lehet, hogy egyszerűen elhajtják innen. Ezt már csak azért sem csodálná, mert minden kíváncsi jöttment tiszteletét tehette itt a lény miatt, s lehet, hogy az ajtónálló már igencsak megunta ezt. Ám mit kellett volna mondania? Hiszen aligha tudna olyan hiteles kapcsolatokat a másik szeme előtt lebegtetni, ami szabad bejárást adna számára az épületbe.*
*Megérkezett hát. A Lagor Ebei cégérét megpillantva Marinna egy kicsit elmegy a kedve a dologtól. Mélyen belül talán azt is remélte, hogy nem leli meg a helyet, ám most olyan kézzelfogható az egész, hogy már nem tud elmenni mellette csak úgy.
Bekopog az ajtón, majd kisvártatva egy nem túl illedelmes hang szól ki onnan.
Nem szabad elfelejteni, Marin most nemes. Ugyanúgy, mint annak idején, mikor a hajóra lépett.*
- Marin Remalek, s a Talmid miatt vagyok itt *mondja méltóságteljesen az igazat. Reméli valakinek ismerősen fog csengeni a neve, mert anélkül könnyen lehet, hogy egyszerűen elhajtják innen. Ezt már csak azért sem csodálná, mert minden kíváncsi jöttment tiszteletét tehette itt a lény miatt, s lehet, hogy az ajtónálló már igencsak megunta ezt. Ám mit kellett volna mondania? Hiszen aligha tudna olyan hiteles kapcsolatokat a másik szeme előtt lebegtetni, ami szabad bejárást adna számára az épületbe.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-15 11:10:31
Üzenet elküldve: 2014-06-15 11:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Eonarin Thraenaahla, Nadae Eilwen //
* Neméből fakadó erőbeli, intelligenciabeli, helyzet felismerési és még ki tudja mennyi dolognál meglévő fölénye hamar kiteljesedik. Jelen pillanatban legalábbis úgy tűnik. A mélységi fruska sem meri már rugdosni, pedig még megfelelő alkalmat is adott rá. Az ember lányának bezzeg fel van vágva a nyelve. Nincs abban az állapotban, hogy figyelme teljesen leragadjon a mondandójánál, de a hallott 'gyilkos' szó sikeresen eljut agyáig ahol bele is égeti magát. Bár a feldolgozása kissé sokáig tart és már bőven a sértegetésénél tart a nő, mikor beüt a hallott szó, akár az erős rum, mikor délben kilép a kocsma hűséből.*
- Ha! Engem aztán nem fog két nőszemély megölni. * Rántja elő jobb kézzel tőrét az övéből és változtat az állásán is. Kissé előrehajol, jobb lábával hátralép és fegyvertelen bal kezét tartja maga előtt. Így sem sokkal komolyabban vehető, mint előtte. Sőt. Számára mindenesetre ez a tény nem létezik. Csak két veszélyforrás.* - Öreg róka vagyok már ahhoz, hogy megijedjek tőled, még ha a kormos barátnőddel jössz is.
*Tőle nem is fél igazán. Mindenki tudja, hogy csak hátulról mernek támadni a nyavalyások. Itt meg nem tud a hátába kerülni. A másikkal meg csak el tud bánni, rá úgyis dühös, mert úgy issza a lopott italt, mint egy férfi. Pedig meg sem lett kínálva. Bár egy verekedésben inkább kiegyezne. Sosem volt odáig a hasonló halált hozó szerszámokért. Nem is mozdul hát helyéről. Kivárja, míg megtámadják. hadd dolgozzanak meg a véréért, ha már annyira kívánják.*
* Neméből fakadó erőbeli, intelligenciabeli, helyzet felismerési és még ki tudja mennyi dolognál meglévő fölénye hamar kiteljesedik. Jelen pillanatban legalábbis úgy tűnik. A mélységi fruska sem meri már rugdosni, pedig még megfelelő alkalmat is adott rá. Az ember lányának bezzeg fel van vágva a nyelve. Nincs abban az állapotban, hogy figyelme teljesen leragadjon a mondandójánál, de a hallott 'gyilkos' szó sikeresen eljut agyáig ahol bele is égeti magát. Bár a feldolgozása kissé sokáig tart és már bőven a sértegetésénél tart a nő, mikor beüt a hallott szó, akár az erős rum, mikor délben kilép a kocsma hűséből.*
- Ha! Engem aztán nem fog két nőszemély megölni. * Rántja elő jobb kézzel tőrét az övéből és változtat az állásán is. Kissé előrehajol, jobb lábával hátralép és fegyvertelen bal kezét tartja maga előtt. Így sem sokkal komolyabban vehető, mint előtte. Sőt. Számára mindenesetre ez a tény nem létezik. Csak két veszélyforrás.* - Öreg róka vagyok már ahhoz, hogy megijedjek tőled, még ha a kormos barátnőddel jössz is.
*Tőle nem is fél igazán. Mindenki tudja, hogy csak hátulról mernek támadni a nyavalyások. Itt meg nem tud a hátába kerülni. A másikkal meg csak el tud bánni, rá úgyis dühös, mert úgy issza a lopott italt, mint egy férfi. Pedig meg sem lett kínálva. Bár egy verekedésben inkább kiegyezne. Sosem volt odáig a hasonló halált hozó szerszámokért. Nem is mozdul hát helyéről. Kivárja, míg megtámadják. hadd dolgozzanak meg a véréért, ha már annyira kívánják.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-14 16:20:55
Üzenet elküldve: 2014-06-14 16:20:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hullámoknak egyre kisebb hely jut, a kikötő kövei és a hajó fala közt. Lassan eltűnik a kékség, helyette pedig sötét, árnyakkal fedett víz marad, mígnem az is elveszik, mikor eltűnik a megmaradt távolság is. Egy kicsit megrázkódik a hajó, de csak alig észrevehetően. A palló máris kikerül, hogy elkezdhessék leereszteni az embereket, a rakománnyal együtt. Zyria egyelőre csak vár. Egy ideig nézegeti a dolgozó matrózokat, figyeli, ahogy felhúzzák a vitorlákat, majd rögzítik a köteleket,közben pedig igyekszik megjegyezni a legapróbb mozzanatot is, mi ezekkel kapcsolatos. Ha teheti, hajóval utazik, így látott és tanult már egyet s mást, de közel sem eleget. Bármennyit is, mindig egyre többet és többet tud meg, ami nem hátrány. Mindig is érdekelték a nagy vizek. Szeretné egyszer látni is őket, ha többször nem is, éppen ezért jött ide. Most végre eljutott idáig. Ha szerencséje van, akkor még hajókázhat is a tengeren, ki tudja. Neki mindegy lenne kikhez csatlakozik, míg azt teheti, mi kedvére van.
Ábrándozása teljességgel eltereli gondolatait. Egészen addig, mígnem az egyik rakodónál meglátja saját poggyászát. Lábait azonnal a hajó fedélzetére állítja, kalapját megmarkolja, majd el is kezd sietni az alak felé, kinek karja legalább oly vastag, mint a lány dereka, sajnálatos mód azonban nem az izomtól. Bizonyára az is akad benne, elvégre a kisebb csomag mellett egy ládát is cipel egyik vállán. Jókora fadobozt, minek csupán látványától elámul az utazó. Az egyszer biztos, hogy ő képtelen lenne efféléket cipelni. Ha menne is hajóra, bizonyára nem azért, hogy ilyen dobozokat tologasson, húzzon, vagy épp emeljen.*
- Ő... Uram! Ha megkérhetem...
- Hmmm? *hördül fel az alak máris, fejét a nő felé fordítva*
- Ez a táska... Szóval... Az enyém.
- Hmmm? *hördül fel ismét a fickó, de aztán észre veszi, hogy miről is van szó, s mintha nem is az a torz képű, hatalmasra nőtt, félelmetes hústorony lenne, mint azelőtt.*
- Ó, hogy ez! Ne haragudj, kislány! Azt hittem ez is csak egy kisebb csomag, amire várnak odalent. De ha nem haragszol, majd lent odaadom, addig nem tenném le a dobozt!
- He? Rendben, persze! *mondja zavartan. Sok mindenre számított kezdetben, de erre nem. Ami viszont lényeg, hogy odalent megkapja cókmókját és még a félreértések is elintéződnek. Azért még néhány búcsúzó szót rebeg, meg egy köszönetet, ha már lehozták a hajóról holmiját, ezt követően azonban távozik.*
Ábrándozása teljességgel eltereli gondolatait. Egészen addig, mígnem az egyik rakodónál meglátja saját poggyászát. Lábait azonnal a hajó fedélzetére állítja, kalapját megmarkolja, majd el is kezd sietni az alak felé, kinek karja legalább oly vastag, mint a lány dereka, sajnálatos mód azonban nem az izomtól. Bizonyára az is akad benne, elvégre a kisebb csomag mellett egy ládát is cipel egyik vállán. Jókora fadobozt, minek csupán látványától elámul az utazó. Az egyszer biztos, hogy ő képtelen lenne efféléket cipelni. Ha menne is hajóra, bizonyára nem azért, hogy ilyen dobozokat tologasson, húzzon, vagy épp emeljen.*
- Ő... Uram! Ha megkérhetem...
- Hmmm? *hördül fel az alak máris, fejét a nő felé fordítva*
- Ez a táska... Szóval... Az enyém.
- Hmmm? *hördül fel ismét a fickó, de aztán észre veszi, hogy miről is van szó, s mintha nem is az a torz képű, hatalmasra nőtt, félelmetes hústorony lenne, mint azelőtt.*
- Ó, hogy ez! Ne haragudj, kislány! Azt hittem ez is csak egy kisebb csomag, amire várnak odalent. De ha nem haragszol, majd lent odaadom, addig nem tenném le a dobozt!
- He? Rendben, persze! *mondja zavartan. Sok mindenre számított kezdetben, de erre nem. Ami viszont lényeg, hogy odalent megkapja cókmókját és még a félreértések is elintéződnek. Azért még néhány búcsúzó szót rebeg, meg egy köszönetet, ha már lehozták a hajóról holmiját, ezt követően azonban távozik.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-14 15:29:02
Üzenet elküldve: 2014-06-14 15:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Eonarin Thraenaahla, Cathan Moray//
*A lány szavaira felvonja egyik szemöldökét. Térdein támaszkodva készteti magát, hogy felálljon, majd kiegyenesedik. Az életével fizetni? Heh, milyen balga dolog ez. És már nem is először hallja ezt, így már nem is ijed meg ettől, mint a legtöbb átlagos ember. Szembe áll a lánnyal, az üveget tartó bal kezét a csípőjére helyezi, pont a szabja mellé. Testsúlyát is a bal lábára helyezi, felkészülve minden esetleges támadásra. De mégsem legyen teljesen fenyegető. Mozdulata nem is követeli ezt meg. Hiszen, ahogy megáll, úgy kezd el dőlni a föld felé. Gyorsan igazít testsúlyán, hogy két lábon maradjon meg. Felegyenesedve a sötét bőrű lányra néz.*
- Az életemmel? Eh.. Ha el akartad volna vágni a torkomat, már rég megtetted volna. *Majd gúnyosan elmosolyodik.* - De hát rendben, csináld. *Tárja szét kezeit, szabad prédának adva magát.* - De ha megteszed, sose fogod megtudni, hogy ki a gyilkosod. Ezt a kikötőt úgy ismerem, mint a tenyeremet, tudom melyik hajó, kihez tartozik, kik a legénységeik, és hogy kiknek milyen gyilkolási módszereik vannak. *A lány halk szavait hallva, gonosz mosoly húzódik végig arcán.* - Persze, hogy direkt hagyták itt. Figyelmeztetésnek szánták, hiszen ha Ők tették, akkor nem takarítják el a holttestet. Hanem szabadon hagyják, hogy lássák, kik is az urak a kikötőbe. Mh, talán segíthetek neked.
*Ahogy kimondja, egy apró gondolat fut végig agyán, amely egyre jobban kezd csírázni ki fejében. Hát persze! Hogy ő eddig erre nem gondolt! Hajója visszaszerzésére nem is lehetne jobb megoldás! És még talán a sötétbőrűt is rá tudja venni, de egyelőre még nem tud ezzel foglalkozni, mert közben a beléjük botló férfi nem csak hogy nem esik a vízbe, de még fel is áll. Sőt! Megszólal. Ezt az arcátlan bitangot. A figura szavai hatására gunyoros nevetést hallat. Nevetése megtöri a kikötő eddigi éjszakai csendjét, habár hangját a hajók vastag fadeszkái némileg felfogják. Nevetését először a párbajra való hívás váltotta ki, majd ránéz a férfira. De most jobban szemügyre veszi. A sötétben próbálja beazonosítani, hogy volt legénységének melyik tajga is lehet a pimasza, hiszen azok közül alig tudott valaki is harcolni. Az újabb nevetést a második mondata váltja ki.*
- Kormányos? Sose engednék a kormány mögé egy olyan ficsurt, mint téged. *Nevet továbbra is, miközben kezeit visszahelyezi teste mellé. Ez rögtön meg is változik, nagyon kortyolva az üvegből. Majd a harag pillanatokon belül gyúl fel szemeiben. Nem is hiszi, hogy teljesen tisztán hallotta a férfit. Nem elég, hogy kormányosnak képzeli, de még pimaszkodik is. És a végső mondata beteszi nála a kulcsot.
Pillanatok alatt kijózanodik újbóli dühéből.*
- Háborgó Hárpia? *Ismét álnok mosolyt ölt arcára.* - Valóban? És mégis honnan való ez a hajó, kormányos?
*Kérdezi iróniával teli hangsúllyal. Most már tudja, hogy nem a legénysége tagjai közül valók. Meglehet, hogy a kocsmában voltak mások is, nem csak azok a hitvány férgek. Erre nem figyelt. Dühe elborította elméjét, és csak egy dologra tudott figyelni. Hogy kínok között lássa az aljas árulóját. Látszik, hogy vagy amatőr a fickó, vagy tényleg semmit sem tud a hajós életről. Nő nélkül. Napok alatt megveszne egy hajón.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.15 22:54:57, a következő indokkal:
Durva helyesírási hiba.
*A lány szavaira felvonja egyik szemöldökét. Térdein támaszkodva készteti magát, hogy felálljon, majd kiegyenesedik. Az életével fizetni? Heh, milyen balga dolog ez. És már nem is először hallja ezt, így már nem is ijed meg ettől, mint a legtöbb átlagos ember. Szembe áll a lánnyal, az üveget tartó bal kezét a csípőjére helyezi, pont a szabja mellé. Testsúlyát is a bal lábára helyezi, felkészülve minden esetleges támadásra. De mégsem legyen teljesen fenyegető. Mozdulata nem is követeli ezt meg. Hiszen, ahogy megáll, úgy kezd el dőlni a föld felé. Gyorsan igazít testsúlyán, hogy két lábon maradjon meg. Felegyenesedve a sötét bőrű lányra néz.*
- Az életemmel? Eh.. Ha el akartad volna vágni a torkomat, már rég megtetted volna. *Majd gúnyosan elmosolyodik.* - De hát rendben, csináld. *Tárja szét kezeit, szabad prédának adva magát.* - De ha megteszed, sose fogod megtudni, hogy ki a gyilkosod. Ezt a kikötőt úgy ismerem, mint a tenyeremet, tudom melyik hajó, kihez tartozik, kik a legénységeik, és hogy kiknek milyen gyilkolási módszereik vannak. *A lány halk szavait hallva, gonosz mosoly húzódik végig arcán.* - Persze, hogy direkt hagyták itt. Figyelmeztetésnek szánták, hiszen ha Ők tették, akkor nem takarítják el a holttestet. Hanem szabadon hagyják, hogy lássák, kik is az urak a kikötőbe. Mh, talán segíthetek neked.
*Ahogy kimondja, egy apró gondolat fut végig agyán, amely egyre jobban kezd csírázni ki fejében. Hát persze! Hogy ő eddig erre nem gondolt! Hajója visszaszerzésére nem is lehetne jobb megoldás! És még talán a sötétbőrűt is rá tudja venni, de egyelőre még nem tud ezzel foglalkozni, mert közben a beléjük botló férfi nem csak hogy nem esik a vízbe, de még fel is áll. Sőt! Megszólal. Ezt az arcátlan bitangot. A figura szavai hatására gunyoros nevetést hallat. Nevetése megtöri a kikötő eddigi éjszakai csendjét, habár hangját a hajók vastag fadeszkái némileg felfogják. Nevetését először a párbajra való hívás váltotta ki, majd ránéz a férfira. De most jobban szemügyre veszi. A sötétben próbálja beazonosítani, hogy volt legénységének melyik tajga is lehet a pimasza, hiszen azok közül alig tudott valaki is harcolni. Az újabb nevetést a második mondata váltja ki.*
- Kormányos? Sose engednék a kormány mögé egy olyan ficsurt, mint téged. *Nevet továbbra is, miközben kezeit visszahelyezi teste mellé. Ez rögtön meg is változik, nagyon kortyolva az üvegből. Majd a harag pillanatokon belül gyúl fel szemeiben. Nem is hiszi, hogy teljesen tisztán hallotta a férfit. Nem elég, hogy kormányosnak képzeli, de még pimaszkodik is. És a végső mondata beteszi nála a kulcsot.
Pillanatok alatt kijózanodik újbóli dühéből.*
- Háborgó Hárpia? *Ismét álnok mosolyt ölt arcára.* - Valóban? És mégis honnan való ez a hajó, kormányos?
*Kérdezi iróniával teli hangsúllyal. Most már tudja, hogy nem a legénysége tagjai közül valók. Meglehet, hogy a kocsmában voltak mások is, nem csak azok a hitvány férgek. Erre nem figyelt. Dühe elborította elméjét, és csak egy dologra tudott figyelni. Hogy kínok között lássa az aljas árulóját. Látszik, hogy vagy amatőr a fickó, vagy tényleg semmit sem tud a hajós életről. Nő nélkül. Napok alatt megveszne egy hajón.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.15 22:54:57, a következő indokkal:
Durva helyesírási hiba.
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-14 12:38:45
Üzenet elküldve: 2014-06-14 12:38:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szellem//
*A nevetés nem esik neki túl jól. Olyan, mintha rajta nevetne ez a boszorka, holott nincs is miért. Vagy van? Nem, helyzetét semmiképp nem tartja viccesnek, és nem is tudja mit gondoljon arról, ki most nevet. Bár tény, az öregasszony nem ismerheti az okokat, vagy a tényleges problémát. Csupán a gyenge kimagyarázási kísérleteket hallotta, semmi mást. Azokról meg Uminak magának is meg van a véleménye, mégpedig az, hogy elég szánalmasra sikeredett az egész.
Mikor az öreg megindul, ő maga is így tesz. Mindegy neki, hogy hová mennek, amíg nem itt kell lennie. Nagyon mindegy, csak ne lássa mindenki szánalmas viselkedését. Valójában nem szereti, ha sajnálják. Nyafogni, vagy ezt kimutatni sem szereti, ugyanakkor valamiért jön magától. Talán gyerekességéből fakad ez az egész. Abból, ami miatt már nem egyszer összeszólalkoztak Nabiival. Lassan kezdi belátni, hogy tényleg nem úgy viselkedik, ahogy szerinte kellene. Nem úgy, ahogy gondolta. Ezen is szándékában áll majd változtatni, csakhogy előtte ott a fóbia, mi elsőbbséget élvez.
Meglepi, hogy a nő nem tapogatózik. Lassan halad utána, figyelve, hogy mit csinál, de nem látja nyomát semmiféle bizonytalanságnak, ez pedig egyfajta gyanút ébreszt benne. Attól tart, hogy valójában mindent látott eddig a banya, az pedig nem lenne túl jó.*
- Mondja, maga biztos, hogy nem lát? *csúszik is ki száján a kérdés, ezt követően azonban zavartan elhallgat, küzdve a pír ellen, mi arcára telepedne. Magáról nem szívesen beszélne. Jobb szeretne ismeretlen maradni a másik számára, ugyanakkor tudja, hogy valamennyit el kell árulnia. Ha segítséget szeretne, jobban mondva valamiféle megoldást, ettől az asszonytól, akkor mindenképp mesélnie kell, még akkor is, ha ez nem olyan egyszerű.*
- A nevem Anaie *használja második nevét, mit ritkábban szokott. Jóformán senki nem is szokta említeni, sőt, talán a legtöbben el is felejtik, amint meghallják, tekintve, hogy az Umiedia megszólítással élnek.*
- Hogy honnan érkeztem... már magam sem tudom. Azért akarok meggyógyulni, hogy ne hátráltassam a többieket. Azért, hogy tudjak nekik segíteni. Főleg... *Elméje megálljt parancsol neki. Kis híján nevén nevezte Nabiit, amit nagyon nem akar. Nem akar konkrét tényeket elárulni, olyan dolgokról, melyekről nem feltétlen szükséges.*
- Főleg a testvéremnek. Sokat segített rajtam és szeretném viszonozni. Ő az, aki vár rám *teszi még hozzá, aztán elhallgat.*
*A nevetés nem esik neki túl jól. Olyan, mintha rajta nevetne ez a boszorka, holott nincs is miért. Vagy van? Nem, helyzetét semmiképp nem tartja viccesnek, és nem is tudja mit gondoljon arról, ki most nevet. Bár tény, az öregasszony nem ismerheti az okokat, vagy a tényleges problémát. Csupán a gyenge kimagyarázási kísérleteket hallotta, semmi mást. Azokról meg Uminak magának is meg van a véleménye, mégpedig az, hogy elég szánalmasra sikeredett az egész.
Mikor az öreg megindul, ő maga is így tesz. Mindegy neki, hogy hová mennek, amíg nem itt kell lennie. Nagyon mindegy, csak ne lássa mindenki szánalmas viselkedését. Valójában nem szereti, ha sajnálják. Nyafogni, vagy ezt kimutatni sem szereti, ugyanakkor valamiért jön magától. Talán gyerekességéből fakad ez az egész. Abból, ami miatt már nem egyszer összeszólalkoztak Nabiival. Lassan kezdi belátni, hogy tényleg nem úgy viselkedik, ahogy szerinte kellene. Nem úgy, ahogy gondolta. Ezen is szándékában áll majd változtatni, csakhogy előtte ott a fóbia, mi elsőbbséget élvez.
Meglepi, hogy a nő nem tapogatózik. Lassan halad utána, figyelve, hogy mit csinál, de nem látja nyomát semmiféle bizonytalanságnak, ez pedig egyfajta gyanút ébreszt benne. Attól tart, hogy valójában mindent látott eddig a banya, az pedig nem lenne túl jó.*
- Mondja, maga biztos, hogy nem lát? *csúszik is ki száján a kérdés, ezt követően azonban zavartan elhallgat, küzdve a pír ellen, mi arcára telepedne. Magáról nem szívesen beszélne. Jobb szeretne ismeretlen maradni a másik számára, ugyanakkor tudja, hogy valamennyit el kell árulnia. Ha segítséget szeretne, jobban mondva valamiféle megoldást, ettől az asszonytól, akkor mindenképp mesélnie kell, még akkor is, ha ez nem olyan egyszerű.*
- A nevem Anaie *használja második nevét, mit ritkábban szokott. Jóformán senki nem is szokta említeni, sőt, talán a legtöbben el is felejtik, amint meghallják, tekintve, hogy az Umiedia megszólítással élnek.*
- Hogy honnan érkeztem... már magam sem tudom. Azért akarok meggyógyulni, hogy ne hátráltassam a többieket. Azért, hogy tudjak nekik segíteni. Főleg... *Elméje megálljt parancsol neki. Kis híján nevén nevezte Nabiit, amit nagyon nem akar. Nem akar konkrét tényeket elárulni, olyan dolgokról, melyekről nem feltétlen szükséges.*
- Főleg a testvéremnek. Sokat segített rajtam és szeretném viszonozni. Ő az, aki vár rám *teszi még hozzá, aztán elhallgat.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-14 09:10:59
Üzenet elküldve: 2014-06-14 09:10:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Ha összefutnánk velük? Hát... Azt hiszem azt mondanám, hogy a sors véletlene.
* Válaszolja mosolyogva. Kiérnek a kikötőbe. Megpillantja a tengert, s oly ismerős számára. Ezen a tengeren utazott ő is el a Hullámzó völgyből, ahol addig élt. Ő jól ismeri a tengert. A gyönyörő színes halakat és más-más tengeri lényeket. Igazán mélyre viszont csak azt tud menni, aki ismeri a kopoltyús varázslatot. Itt azonban nincs annyi élőlény, hisz a hajók közelében nincs nyugodt életük. Néhányuk tényleg szép. Assáéknak csak egy kis halászhajójuk volt, azzal nem lehetett hosszú utázásokat csinálni, de egy-két napos halászatokra el szoktak menni vele. Hozzájuk néha-néha érkeztek csak nagy kereskedőhajók, de ha így volt, akkor szinte mindenki kiment, hogy megcsodálja a színesebbnél színesebb hajókat.
Erfalody kijelentésére kicsit rosszallóan néz.*
- A szebb és jobb hajókon mindig áll őrség. Éjszaka és nappal is. Egyébként én egy kisebb hajót el tudok irányítani.
* Mondja mosolyogva.*
- Ez volt az egyik dolog, amit a szülőhazámban tanultam.
* Persze Assa tudománya nem terjed addig, hogy egy nagy teheszállító hajót elkormányozzon, de egy egyszerűbb hajó nem okoz neki gondot.*
- Na, akkor most továbbmegyünk? Vagy merre?
- Ha összefutnánk velük? Hát... Azt hiszem azt mondanám, hogy a sors véletlene.
* Válaszolja mosolyogva. Kiérnek a kikötőbe. Megpillantja a tengert, s oly ismerős számára. Ezen a tengeren utazott ő is el a Hullámzó völgyből, ahol addig élt. Ő jól ismeri a tengert. A gyönyörő színes halakat és más-más tengeri lényeket. Igazán mélyre viszont csak azt tud menni, aki ismeri a kopoltyús varázslatot. Itt azonban nincs annyi élőlény, hisz a hajók közelében nincs nyugodt életük. Néhányuk tényleg szép. Assáéknak csak egy kis halászhajójuk volt, azzal nem lehetett hosszú utázásokat csinálni, de egy-két napos halászatokra el szoktak menni vele. Hozzájuk néha-néha érkeztek csak nagy kereskedőhajók, de ha így volt, akkor szinte mindenki kiment, hogy megcsodálja a színesebbnél színesebb hajókat.
Erfalody kijelentésére kicsit rosszallóan néz.*
- A szebb és jobb hajókon mindig áll őrség. Éjszaka és nappal is. Egyébként én egy kisebb hajót el tudok irányítani.
* Mondja mosolyogva.*
- Ez volt az egyik dolog, amit a szülőhazámban tanultam.
* Persze Assa tudománya nem terjed addig, hogy egy nagy teheszállító hajót elkormányozzon, de egy egyszerűbb hajó nem okoz neki gondot.*
- Na, akkor most továbbmegyünk? Vagy merre?
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-14 00:01:19
Üzenet elküldve: 2014-06-14 00:01:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az éjszaka eseményei összemosódnak szeme előtt. Vagy talán csak a fájdalom az, ami könnyeket csal a szemébe átmenetileg. Kezét ökölbe szorítja, alkarján tekergőző vérsikló kúszik könyöke felé. Nem ért artériát. Ez jó hír.
Válla minden lépésnél élesen sajdul. Fél kézzel oldja ki a szíjat az alkonyat előtt uralkodó szurok sötétben, mikor az utca a csöndé.
Vére még pezseg, de érzi, hogy nem csak a levegő hűlt le a hajnali órákra.
Léptei macskaszerűvé halkultak, ahogy végigsuhan a kikötő közepén. Vannak olyanok, akiknek ez a világ közepe is. Az ő alkoholban úszó álmaik képtelenek értelmezni a tágabb határokat.
Talán most irigyli őket, bármennyire is megveti a fajtájukat. A részeg csupán egy dolog után sóvárog, egy érzelem ég a szívében: vágy a szeszért, legyen az lőre, vagy drága királyi bor.
Gyűlöli az érzelmi motivációkat. Mikor az Úrhölgyet ott kellett hagynia Nyugaton, akkor ébredt rá, mekkora ellenség. Azóta elkerülte. Most ismét marja. Nyugalomra van szüksége. Magányra…
Lelki szemei előtt csipkézett vonalú sziklák sora úszik el. Keserű mosolyt húz ajkára, majd gyors lépteit a sziklaszirtek felé irányítja.*
Válla minden lépésnél élesen sajdul. Fél kézzel oldja ki a szíjat az alkonyat előtt uralkodó szurok sötétben, mikor az utca a csöndé.
Vére még pezseg, de érzi, hogy nem csak a levegő hűlt le a hajnali órákra.
Léptei macskaszerűvé halkultak, ahogy végigsuhan a kikötő közepén. Vannak olyanok, akiknek ez a világ közepe is. Az ő alkoholban úszó álmaik képtelenek értelmezni a tágabb határokat.
Talán most irigyli őket, bármennyire is megveti a fajtájukat. A részeg csupán egy dolog után sóvárog, egy érzelem ég a szívében: vágy a szeszért, legyen az lőre, vagy drága királyi bor.
Gyűlöli az érzelmi motivációkat. Mikor az Úrhölgyet ott kellett hagynia Nyugaton, akkor ébredt rá, mekkora ellenség. Azóta elkerülte. Most ismét marja. Nyugalomra van szüksége. Magányra…
Lelki szemei előtt csipkézett vonalú sziklák sora úszik el. Keserű mosolyt húz ajkára, majd gyors lépteit a sziklaszirtek felé irányítja.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-13 18:54:18
Üzenet elküldve: 2014-06-13 18:54:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Umiedia Anaie Yawiel //
*Nem olyan hétköznapi teremtés ő, mint amilyennek sokan hiszik, épp ellenkezőleg. Sok jelzőt lehet rá aggatni, de az átlagosat semmiképpen sem. Talán, ha Umiedia úgy dönt, akkor neki is lesz ideje megismerni kicsit a vénasszonyt, ízelítőt kapni képességeiből, személyiségéből.
Újra csak bólogat, mosolya elnéző színezetet kap. Mint egy igazi felnőtt, aki egy gyermek gyengére sikerült magyarázkodását hallgatja, látva a nyilvánvaló hazugságot, mégsem vetve ezt a szemére, hanem úgy tesz, mint aki megérti és elfogadja. Ha attól neki könnyebb, akkor ringassa magát a tagadás hitébe, Mama meghagyja neki ezt a kis önbecsülést.*
-Majd később azt is megbeszéljük, de nem most. Mindent szépen, sorjában. Hát persze, hogy nem itt fogok segíteni. Talán öreg vagyok, de szenilis még nem!
*Kicsit rekedtesen, kicsit károgva, de azért felnevet, érzékenyebb lelkek akár úgy is értelmezhetik ezt, hogy nem veszi eléggé komolyan a problémát. Pedig ó, dehogynem, csak épp a maga módján, ami a környezetének többnyire érthetetlen. Persze van kivétel, de ahogy már mondta is: mindent szépen, sorjában.
Mivel úgy érzékeli, a lány felállt, nem is tétovázik tovább, hanem meglepő magabiztossággal indul el előre. Nem tétovázik, nem tapogatózik, ahogy egy világtalannak illene, céltudatosan halad, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.*
-Vár ránk egy kiadós séta, de addig is mesélhetsz magadról. Ki vagy és honnan érkeztél? Mit csináltál azelőtt és mihez kezdenél a gyógyulásod után? Várnak rád vagy csak a nagyvilág szabhat határt a kóborlásodnak?
*Annak ellenére, hogy milyen tudálékosnak tűnt az elején, most kiderül, hogy valójában semmi olyan információ nincs a birtokában, amik Umiedia személyét érintenék. Valószínű, hogy tényleg meghallhatta az elfúló segélykérést, azért állt meg és szólította meg a számára ismeretlen teremtést.*
*Nem olyan hétköznapi teremtés ő, mint amilyennek sokan hiszik, épp ellenkezőleg. Sok jelzőt lehet rá aggatni, de az átlagosat semmiképpen sem. Talán, ha Umiedia úgy dönt, akkor neki is lesz ideje megismerni kicsit a vénasszonyt, ízelítőt kapni képességeiből, személyiségéből.
Újra csak bólogat, mosolya elnéző színezetet kap. Mint egy igazi felnőtt, aki egy gyermek gyengére sikerült magyarázkodását hallgatja, látva a nyilvánvaló hazugságot, mégsem vetve ezt a szemére, hanem úgy tesz, mint aki megérti és elfogadja. Ha attól neki könnyebb, akkor ringassa magát a tagadás hitébe, Mama meghagyja neki ezt a kis önbecsülést.*
-Majd később azt is megbeszéljük, de nem most. Mindent szépen, sorjában. Hát persze, hogy nem itt fogok segíteni. Talán öreg vagyok, de szenilis még nem!
*Kicsit rekedtesen, kicsit károgva, de azért felnevet, érzékenyebb lelkek akár úgy is értelmezhetik ezt, hogy nem veszi eléggé komolyan a problémát. Pedig ó, dehogynem, csak épp a maga módján, ami a környezetének többnyire érthetetlen. Persze van kivétel, de ahogy már mondta is: mindent szépen, sorjában.
Mivel úgy érzékeli, a lány felállt, nem is tétovázik tovább, hanem meglepő magabiztossággal indul el előre. Nem tétovázik, nem tapogatózik, ahogy egy világtalannak illene, céltudatosan halad, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.*
-Vár ránk egy kiadós séta, de addig is mesélhetsz magadról. Ki vagy és honnan érkeztél? Mit csináltál azelőtt és mihez kezdenél a gyógyulásod után? Várnak rád vagy csak a nagyvilág szabhat határt a kóborlásodnak?
*Annak ellenére, hogy milyen tudálékosnak tűnt az elején, most kiderül, hogy valójában semmi olyan információ nincs a birtokában, amik Umiedia személyét érintenék. Valószínű, hogy tényleg meghallhatta az elfúló segélykérést, azért állt meg és szólította meg a számára ismeretlen teremtést.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-13 13:19:51
Üzenet elküldve: 2014-06-13 13:19:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Jól sejtette, tudta, hogy a tündérke elhúz mellette amint lassít minden figyelmeztetés nélkül, de pár pillanatra rá már ő is lassít. A mélységi nem zavartatja magát, könnyű ügetésben éri be végül a lányt.
Kíváncsian pillant Assára, úgy tűnik a tündérkének sikerült meghallania a morfondírozását.*
- A sors általában véletlenek sorozata, de létezik. Ahogy léteznek istenek és szellemek is, úgy a sors is létezhet. *Pillant a lányra. Végül is, részben neki is teljesen igaza van, viszont nagyon gyakran belefutnak az emberek ezeknek az illúzióknak a veszélyeibe, mikor azt hiszik valóban maguk irányítják a sorsuk, és mikor észreveszik, hogy tévedtek...akkor már sokszor késő...* A nehéz csak az, hogy meg tudjuk különböztetni a sors fonalait a tényleg csak puszta véletlenektől. *Mosolyog a lányra. Bár ennyi erővel minden véletlent lehetne akár sorsnak is nevezni, de ez így egyáltalán nem igaz. Legalábbis Erf nem így gondolja.
Hogy Mordach akart-e tőlük valamit, azt természetesen ő sem tudhatja, azt viszont nem tagadja, hogy nagyon is érdekelné, hogy miért kereste őket. Bár inkább azon az elven van, hogy ha bármi fontos lett volna, akkor hagyott volna üzenetet. Ezt lehet sosem fogják már megtudni, de az is lehet, hogy rövid időn belül mégis... Ezen egy pillanatig eltöpreng.*
- Ők is a kikötő felé indultak, ha jól emlékszem... Ezt minek neveznéd, hogyha összefutnánk velük? Véletlennek, vagy sorsnak? *Fordul Assa felé féloldalas szórakozott mosollyal. Ő egyértelműen mindent véletlennek fog nevezni ami napközben történik, ez persze nem kifejezetten van így, inkább csak ez egy sajátos hozzáállása a nappalok és éjszakák váltakozásához, a tündérlány véleményére viszont tényleg kíváncsi.
Ahogy a fák egyre ritkulnak, majd végleg elfogynak, és teljesen kiérnek az erdőből ismét nyílt a terep előttük, neki viszont most nagyon is kényelmes ez a nyugalmasabb tempó, így ha Assa nem említi meg, ő sem fog rákérdezni még egy vágtára.
Kicsit még jobban a fejére húzza a csuklyát a lombok árnyékának elhagyása után, elnézve a távolba ahol már látszik is a tenger csillámló víztükre.
Lassan egyre közelebb érnek, és mikor a part közelébe jutnak csak a kikötőben várakozó hajók sokasága tudja elvonni a mélységi nőstény figyelmét arról, hogy a környéket pásztázza. Puszta elővigyázatosságból teszi ezt, már csak az hiányozna ha ismét megtámadnák őket. Nem ismét elrablástól tart, meg is mondta még nemrég, hogy erre már igazán kevés az esély, inkább egy egyszerű rablótámadás meglepetését szándékszik elkerülni.
A hajók viszont "valamivel" érdekesebbek a járókelők látványánál. Van köztük néhány igen szép darab is.*
- Kár, hogy nem tudunk bánni egy hajóval, mert akkor lophatnánk egyet. *Részben viccnek szánja ezt a megjegyzését, min jókedvű mosolya nagyon is árulkodik, viszont az is igaz, hogy a gondolat elégé hívogató lehetne.*
*Jól sejtette, tudta, hogy a tündérke elhúz mellette amint lassít minden figyelmeztetés nélkül, de pár pillanatra rá már ő is lassít. A mélységi nem zavartatja magát, könnyű ügetésben éri be végül a lányt.
Kíváncsian pillant Assára, úgy tűnik a tündérkének sikerült meghallania a morfondírozását.*
- A sors általában véletlenek sorozata, de létezik. Ahogy léteznek istenek és szellemek is, úgy a sors is létezhet. *Pillant a lányra. Végül is, részben neki is teljesen igaza van, viszont nagyon gyakran belefutnak az emberek ezeknek az illúzióknak a veszélyeibe, mikor azt hiszik valóban maguk irányítják a sorsuk, és mikor észreveszik, hogy tévedtek...akkor már sokszor késő...* A nehéz csak az, hogy meg tudjuk különböztetni a sors fonalait a tényleg csak puszta véletlenektől. *Mosolyog a lányra. Bár ennyi erővel minden véletlent lehetne akár sorsnak is nevezni, de ez így egyáltalán nem igaz. Legalábbis Erf nem így gondolja.
Hogy Mordach akart-e tőlük valamit, azt természetesen ő sem tudhatja, azt viszont nem tagadja, hogy nagyon is érdekelné, hogy miért kereste őket. Bár inkább azon az elven van, hogy ha bármi fontos lett volna, akkor hagyott volna üzenetet. Ezt lehet sosem fogják már megtudni, de az is lehet, hogy rövid időn belül mégis... Ezen egy pillanatig eltöpreng.*
- Ők is a kikötő felé indultak, ha jól emlékszem... Ezt minek neveznéd, hogyha összefutnánk velük? Véletlennek, vagy sorsnak? *Fordul Assa felé féloldalas szórakozott mosollyal. Ő egyértelműen mindent véletlennek fog nevezni ami napközben történik, ez persze nem kifejezetten van így, inkább csak ez egy sajátos hozzáállása a nappalok és éjszakák váltakozásához, a tündérlány véleményére viszont tényleg kíváncsi.
Ahogy a fák egyre ritkulnak, majd végleg elfogynak, és teljesen kiérnek az erdőből ismét nyílt a terep előttük, neki viszont most nagyon is kényelmes ez a nyugalmasabb tempó, így ha Assa nem említi meg, ő sem fog rákérdezni még egy vágtára.
Kicsit még jobban a fejére húzza a csuklyát a lombok árnyékának elhagyása után, elnézve a távolba ahol már látszik is a tenger csillámló víztükre.
Lassan egyre közelebb érnek, és mikor a part közelébe jutnak csak a kikötőben várakozó hajók sokasága tudja elvonni a mélységi nőstény figyelmét arról, hogy a környéket pásztázza. Puszta elővigyázatosságból teszi ezt, már csak az hiányozna ha ismét megtámadnák őket. Nem ismét elrablástól tart, meg is mondta még nemrég, hogy erre már igazán kevés az esély, inkább egy egyszerű rablótámadás meglepetését szándékszik elkerülni.
A hajók viszont "valamivel" érdekesebbek a járókelők látványánál. Van köztük néhány igen szép darab is.*
- Kár, hogy nem tudunk bánni egy hajóval, mert akkor lophatnánk egyet. *Részben viccnek szánja ezt a megjegyzését, min jókedvű mosolya nagyon is árulkodik, viszont az is igaz, hogy a gondolat elégé hívogató lehetne.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-13 01:33:21
Üzenet elküldve: 2014-06-13 01:33:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Rika - Érkezés //
*Testvére első válaszára nevet egyet, majd fejcsóválva visszatér tekintetével a hajókra, de még mindig mosolyog.*
-Telhetetlen vagy.
*A lány kecses mozdulatai mindig is lenyűgözték a férfit, ez alól a mostani sem kivétel, amit rendszerint, mint most is egy egyszerű mosollyal jutalmaz. A parton felmerülő kérdés válaszára neki sem kell sokat gondolkodnia, elvégre van már egy jó ideje, hogy nem ettek.*
-Részemről rendben! Csak van itt egy nekünk való hely.
*A kikötőből áramló különböző halak intenzív illata rátesz még egy lapáttal a férfi éhségére, így nagyon reméli, hogy gyorsan megtalálják azt a helyet, ahol enni tudnak és persze inni... Főleg inni.*
-Szimpatikus kis város. Legalábbis ez a része mindenképpen.
*Bár tetszik neki a hely, mégsem adja vissza azt az érzést, mikor otthon sétáltak végig az ennek megfelelő területen. Nem hiába Lihanech a víz városa.*
*Testvére első válaszára nevet egyet, majd fejcsóválva visszatér tekintetével a hajókra, de még mindig mosolyog.*
-Telhetetlen vagy.
*A lány kecses mozdulatai mindig is lenyűgözték a férfit, ez alól a mostani sem kivétel, amit rendszerint, mint most is egy egyszerű mosollyal jutalmaz. A parton felmerülő kérdés válaszára neki sem kell sokat gondolkodnia, elvégre van már egy jó ideje, hogy nem ettek.*
-Részemről rendben! Csak van itt egy nekünk való hely.
*A kikötőből áramló különböző halak intenzív illata rátesz még egy lapáttal a férfi éhségére, így nagyon reméli, hogy gyorsan megtalálják azt a helyet, ahol enni tudnak és persze inni... Főleg inni.*
-Szimpatikus kis város. Legalábbis ez a része mindenképpen.
*Bár tetszik neki a hely, mégsem adja vissza azt az érzést, mikor otthon sétáltak végig az ennek megfelelő területen. Nem hiába Lihanech a víz városa.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-13 01:02:59
Üzenet elküldve: 2014-06-13 01:02:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalen - Érkezés//
*Rika a hajó orrából kémleli a távolban körvonalazódó partvonalat, noha nem ez a kedvenc helye. Jobb szereti az árbockosarat, csakhogy ez nem az ő hajójuk, és indulás óta még csak egyszer sikerült észrevétlenül feljutnia, hogy az éjszakai horizontban gyönyörködhessen. Mindig is imádta, ahogy a hold fénye megvilágítja a tengert, és a csillagok visszatükröződnek a habzó hullámokon.
A hajó lassul, Rika tekintete pedig bátyjáét követi, a kikötőben már egy rakatnyi hajó gyülekezik, mintha csak arra várnának, hogy valaki elkösse őket. ~ Már nem kell sokat várniuk...~ A gondolatra sunyi mosoly költözik az arcára, bólint Kalennek.*
- Ne fogjuk vissza magunkat.
*Vigyorog a bátyjára, ahogy a keskeny járatok közt partot érnek. Az arheniori kikötő már távolról is egészen más, mint amihez Lihanechben szoktak, közelebbről azonban még szembetűnőbb a különbség. Rika csak úgy kapkodja a fejét a méretes hajók közt, melyekről eddig még csak álmodozott, a bűvöletből Kalen hangja ébreszti fel, ha egyedül volna, talán még órákig csak bámulná őket.*
- Lekötelezel.
*Mosolyog a bátyjára, és elfogadja a felé nyújtott kezet, hogy aztán egy kecses perdüléssel lekászálódjon a hajótestről.*
- Merre tovább? Részemről jól esne egy kiadós ebéd némi rum társaságában.
*Gyanítja, hogy a már megszokott egyetértés fogadja majd, de azért mégsem foszthatja meg a bátyját a döntés jogától, hadd érezze, hogy ő a rangidős.*
*Rika a hajó orrából kémleli a távolban körvonalazódó partvonalat, noha nem ez a kedvenc helye. Jobb szereti az árbockosarat, csakhogy ez nem az ő hajójuk, és indulás óta még csak egyszer sikerült észrevétlenül feljutnia, hogy az éjszakai horizontban gyönyörködhessen. Mindig is imádta, ahogy a hold fénye megvilágítja a tengert, és a csillagok visszatükröződnek a habzó hullámokon.
A hajó lassul, Rika tekintete pedig bátyjáét követi, a kikötőben már egy rakatnyi hajó gyülekezik, mintha csak arra várnának, hogy valaki elkösse őket. ~ Már nem kell sokat várniuk...~ A gondolatra sunyi mosoly költözik az arcára, bólint Kalennek.*
- Ne fogjuk vissza magunkat.
*Vigyorog a bátyjára, ahogy a keskeny járatok közt partot érnek. Az arheniori kikötő már távolról is egészen más, mint amihez Lihanechben szoktak, közelebbről azonban még szembetűnőbb a különbség. Rika csak úgy kapkodja a fejét a méretes hajók közt, melyekről eddig még csak álmodozott, a bűvöletből Kalen hangja ébreszti fel, ha egyedül volna, talán még órákig csak bámulná őket.*
- Lekötelezel.
*Mosolyog a bátyjára, és elfogadja a felé nyújtott kezet, hogy aztán egy kecses perdüléssel lekászálódjon a hajótestről.*
- Merre tovább? Részemről jól esne egy kiadós ebéd némi rum társaságában.
*Gyanítja, hogy a már megszokott egyetértés fogadja majd, de azért mégsem foszthatja meg a bátyját a döntés jogától, hadd érezze, hogy ő a rangidős.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-13 00:23:48
Üzenet elküldve: 2014-06-13 00:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Rika - Érkezés //
*A hatalmas hajó lassulásából már következtetni lehet arra, hogy nem sokára megérkeznek Arthenior városába. Kalen elégedett mosollyal nyugtázza, hogy már nincs sok hátra az útból. Húgára néz, majd vissza az egyre csak közeledő kikötőre. Hajók tömkelege áll sorban egymás mellett és mögött, labirintus szerű járatokat hagyva maguk között.*
~Érdekes lesz...~
*Gondolja magában, ahogy a hajó és a hajók közötti járatok szélességet nézi, de tudja, (legalábbis reméli) hogy nem lesz semmiféle gond. Biztos nem azért ül a kapitány a székében, mert annyira nem ért a dolgához.*
-Tartsd nyitva a szemed! Ha meglátsz egy megfelelőt, szólj.
*A körülményeket tekintve tökéletesen érnek célba, ahogy azt gondolni is lehetett, minden esetre Kalent sikerült megizzasztani. Nem csak azért, nehogy baja legyen a járműnek, amin éppen utaznak, mert pont nem érdekelné a dolog: elég közel vannak már a szárazföldtől, hogy gond nélkül ki lehetne úszni (már amennyire ez itt lehetséges), hanem, hogy nehogy egy másik, talán éppen nekik tetsző hajót húzzanak meg. Kár lenne ezekért a tökéletes állapotban lévő vitorlásokért. Elérve a partot lecsapódik a palló, aminek segítségével leszállhatnak a hatalmas famonstrumról, mellyel idáig utaztak.*
~Amilyen borsos árat el akartak kérni ezért a kis hajókázásért, lehetett volna egy kicsit gyorsabb is. Nem gondoltam volna, hogy három napba fog telleni ide érni.~
*Szelíd mosollyal testvérére pillant, majd jobbját nyújtja felé.*
-Segítsek?
*Kérdi húgát, utalva ezzel a hajóról való leszállásra.*
*A hatalmas hajó lassulásából már következtetni lehet arra, hogy nem sokára megérkeznek Arthenior városába. Kalen elégedett mosollyal nyugtázza, hogy már nincs sok hátra az útból. Húgára néz, majd vissza az egyre csak közeledő kikötőre. Hajók tömkelege áll sorban egymás mellett és mögött, labirintus szerű járatokat hagyva maguk között.*
~Érdekes lesz...~
*Gondolja magában, ahogy a hajó és a hajók közötti járatok szélességet nézi, de tudja, (legalábbis reméli) hogy nem lesz semmiféle gond. Biztos nem azért ül a kapitány a székében, mert annyira nem ért a dolgához.*
-Tartsd nyitva a szemed! Ha meglátsz egy megfelelőt, szólj.
*A körülményeket tekintve tökéletesen érnek célba, ahogy azt gondolni is lehetett, minden esetre Kalent sikerült megizzasztani. Nem csak azért, nehogy baja legyen a járműnek, amin éppen utaznak, mert pont nem érdekelné a dolog: elég közel vannak már a szárazföldtől, hogy gond nélkül ki lehetne úszni (már amennyire ez itt lehetséges), hanem, hogy nehogy egy másik, talán éppen nekik tetsző hajót húzzanak meg. Kár lenne ezekért a tökéletes állapotban lévő vitorlásokért. Elérve a partot lecsapódik a palló, aminek segítségével leszállhatnak a hatalmas famonstrumról, mellyel idáig utaztak.*
~Amilyen borsos árat el akartak kérni ezért a kis hajókázásért, lehetett volna egy kicsit gyorsabb is. Nem gondoltam volna, hogy három napba fog telleni ide érni.~
*Szelíd mosollyal testvérére pillant, majd jobbját nyújtja felé.*
-Segítsek?
*Kérdi húgát, utalva ezzel a hajóról való leszállásra.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-12 04:13:13
Üzenet elküldve: 2014-06-12 04:13:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Szigeti vész //
*Gregoriusz, egy kikötőbeli kereskedő hajói sorra tűntek el, ám az utolsóról egy túlélő érkezett, ki elregélte, hogy szörnyű vízi fenevadak támadtak rájuk. A kereskedő barátját, a zsoldos-lovagot, Ser Lagort kérte segítségül, s egy kisebb csapat, alig megbízható hajóst, melléjük pedig egy kis csapat harcost bérelt fel. Ők eljutottak arra a pontra, ahol minden hajó elveszett. Nem is telt bele sok időbe, hogy feltűnjenek a mélység lakói, a talmidok.
Végül sikerült a vezérükkel egyezségre jutni, miszerint a kereskedelmi útvonalak ezentúl elkerülik a szent helyüket és cserébe a közelben lévő hajókat nem bántják. Azóta eltelt az idő, s senki nem látott talmidot, úgy tűnik tartják a szavukat.
Ezt mindenki - már aki tudott erről - így is hitte, míg nem kezdett el terjedni egy hír. Egy pletyka, mende is, monda is, éppen úgy, mint bármelyik másik. Csak éppen ez olyan igaz volt, hogy ki nem hitte, maga is utána járhatott. Ugyan, nem egyszerű módon, sétálva és csak úgy téve a szépet, megvolt a nehézsége ennek is. De mi is volt ez a szájról szájra terjedő dolog, mi nem herpesz volt? Egy talmid! De nem ám a vízben, hol természetes létközege leledzik, hanem a szárazon. Valami szörnyűségről hadovál folyamatosan, ha nem ájultan fekszik egy dézsában, mi színültig lett töltve neki vízzel.
Ti, a bátor kalandozók, ennek akartok utána járni. Hiszen egy ilyen csoda kit ne izgatna, kinek ne keltené fel az érdeklődését és kiben nem lobbantaná fel a kalandvágyat? Jó, van aki magasról tesz az ilyesmire, de ti bizonyára nem azok közül vagytok, így a kikötő közelében lébecolva, akarva-akaratlan is fületekbe jut a szóbeszéd, talán éppen egy vénasszony rekedt rikácsolása, összesúgó úrfik, úrhölgyek bájcseveje nyomán, vagy akár egy halárus titkos üzenete, hogy nem csak pofás, tengeri húst lehet tőle szerezni, de információt is. A fő, hogy a tudtára kerül mindannyiótoknak, s érzitek is az indíttatást, hogy utána járjatok a dolognak.
A szavak útja egy épülethez vezet titeket a kikötőben, akármilyen sorrendben is érkeztek, melynek cégére kicsit kopott, a festett képet nehéz lenne kivenni, de a vésett név jól látszik. "Lagor ebei". Ki akkoriban felszállt a hajóra, ismerős lehet a név, hiszen ő volt, ki csapatot verbuvált barátjának és megbízójának, Gregoriusznak. Ám most úgy tűnik, egymaga is tud talmidot fogni.
Ha bárki kopogtatna az ajtó, melyet erős zár és olajozott zsanérok tartanak a helyén, morgás hallhat, majd egy komor hangot, ahogy kiszól.*
- Ki a franc az és mi a halált akar?
*Ennél jobb választ senki nem várhat, ezt is csak akkor, ha elég a kopogtatás, hogy meghallja odabent az úr, ki oly kedvesen szól ki, választ várva. Már ha ezek után van elég mersz bárkiben, hogy zargassa még az ott lévő idegent, ki talán Lagor maga, talán egyik eb-zsoldosa.*
*Gregoriusz, egy kikötőbeli kereskedő hajói sorra tűntek el, ám az utolsóról egy túlélő érkezett, ki elregélte, hogy szörnyű vízi fenevadak támadtak rájuk. A kereskedő barátját, a zsoldos-lovagot, Ser Lagort kérte segítségül, s egy kisebb csapat, alig megbízható hajóst, melléjük pedig egy kis csapat harcost bérelt fel. Ők eljutottak arra a pontra, ahol minden hajó elveszett. Nem is telt bele sok időbe, hogy feltűnjenek a mélység lakói, a talmidok.
Végül sikerült a vezérükkel egyezségre jutni, miszerint a kereskedelmi útvonalak ezentúl elkerülik a szent helyüket és cserébe a közelben lévő hajókat nem bántják. Azóta eltelt az idő, s senki nem látott talmidot, úgy tűnik tartják a szavukat.
Ezt mindenki - már aki tudott erről - így is hitte, míg nem kezdett el terjedni egy hír. Egy pletyka, mende is, monda is, éppen úgy, mint bármelyik másik. Csak éppen ez olyan igaz volt, hogy ki nem hitte, maga is utána járhatott. Ugyan, nem egyszerű módon, sétálva és csak úgy téve a szépet, megvolt a nehézsége ennek is. De mi is volt ez a szájról szájra terjedő dolog, mi nem herpesz volt? Egy talmid! De nem ám a vízben, hol természetes létközege leledzik, hanem a szárazon. Valami szörnyűségről hadovál folyamatosan, ha nem ájultan fekszik egy dézsában, mi színültig lett töltve neki vízzel.
Ti, a bátor kalandozók, ennek akartok utána járni. Hiszen egy ilyen csoda kit ne izgatna, kinek ne keltené fel az érdeklődését és kiben nem lobbantaná fel a kalandvágyat? Jó, van aki magasról tesz az ilyesmire, de ti bizonyára nem azok közül vagytok, így a kikötő közelében lébecolva, akarva-akaratlan is fületekbe jut a szóbeszéd, talán éppen egy vénasszony rekedt rikácsolása, összesúgó úrfik, úrhölgyek bájcseveje nyomán, vagy akár egy halárus titkos üzenete, hogy nem csak pofás, tengeri húst lehet tőle szerezni, de információt is. A fő, hogy a tudtára kerül mindannyiótoknak, s érzitek is az indíttatást, hogy utána járjatok a dolognak.
A szavak útja egy épülethez vezet titeket a kikötőben, akármilyen sorrendben is érkeztek, melynek cégére kicsit kopott, a festett képet nehéz lenne kivenni, de a vésett név jól látszik. "Lagor ebei". Ki akkoriban felszállt a hajóra, ismerős lehet a név, hiszen ő volt, ki csapatot verbuvált barátjának és megbízójának, Gregoriusznak. Ám most úgy tűnik, egymaga is tud talmidot fogni.
Ha bárki kopogtatna az ajtó, melyet erős zár és olajozott zsanérok tartanak a helyén, morgás hallhat, majd egy komor hangot, ahogy kiszól.*
- Ki a franc az és mi a halált akar?
*Ennél jobb választ senki nem várhat, ezt is csak akkor, ha elég a kopogtatás, hogy meghallja odabent az úr, ki oly kedvesen szól ki, választ várva. Már ha ezek után van elég mersz bárkiben, hogy zargassa még az ott lévő idegent, ki talán Lagor maga, talán egyik eb-zsoldosa.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:16:28
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:16:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Nadae Eilwen, Cathan Moray//
*A felszíni nő végre felméri ki is szegez rá fegyvert, bár látszólag még így se nagyon tudja érdekelni a dolog. Tényleg érthetetlen, hogy valaki hogy tudja figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ott a pengének az éle a nyakánál. Kivéve persze ha az illető valamiért letargiában, depresszióban szenved. Viszont ha ez a helyzet áll itt is fent, akkor megint nagyon mellényúlt. Először is melyik orgyilkos szokott depresszióba esni? Másodszor melyik világfájdalmas alak eredne egy ilyen fejpénzes alak után?
Megint kezdi érezni azt a bizonyos rossz szájízt, de ha őszinte akar lenni magához már az elején tudta, hogy ez a lány valószínűleg nem a gyilkos. Melyik gyilkos üldögélne a tetthelyen, mint aki jól végezte a dolgát, mikor tökéletesen tisztában van vele, hogy nagyjából hányan pályáznak ennek a férfinak az életére?
Épp elég türelmet raktározott el magában most, hogy már úgy is mindegy, hogy nyugodtan végighallgass újfent a lányt, aki ismét nem rögtön a tárgyra tér, hanem még azért ismét közöl néhány érdektelen tényt amit már így is mindketten tudnak. Az információ árának hallatán viszont sejtelmesen elmosolyodik.*
- Fizetség? Az életed lesz az. Hogy nem vágom el most itt helyben a torkodat. *Feleli mosolyogva miután végighallgatta, hogy a másik mit is látott. Ahogy a hajó felé elnéz, ami már jócskán kifutott a vízre dühösen felciccen. Már csak ez hiányzott neki… Talán arra még lehet esélye, hogy aki ezt tette egy csónakkal megpróbál majd kijutni a partra, és azt észre kell majd, hogy vegye.*
- Nem kontár munka…direkt hagyták itt… *Feleli halkan, fél szemmel ismét arra pillantva, majd figyelmét a mutatott hajó köti le, mintha lenne bármi esélye, hogy innen megláthasson valamit abból ami ott zajlhat.
Úgy látszik nem vitt bele kellő erőt a rúgásba, az iszákos férfi Eo legnagyobb bánatára a földön marad, és nem mutat be egy látványos vízbe bukfencet. Még kötekedni is van kedve a férfinak, mi egy kis mosolyt csal a mélységi lány arcára.* ~Párbajt? Hol tud ő kiállni ellenem?~ *Néz végig a férfin. Talán ha józanon, de lehet még úgy sem…
A kimentésre csak hümmögve bólint. Valahonnan sejtette, hogy nagyjából ez lesz. Elvégre ő az, akinél itt a fegyver van.
Kissé meglepődik, ahogy a lánynak hirtelen megered a nyelve, és fenyegeti meg az idegent. Lehet, hogy ismerik egymást… Akár ismerik akár nem, úgy néz ki az iszákos idegennek sokkal inkább ellenére van a másik lány stílusa mint az övé, így amíg azok ketten elveszekszenek kicsit arrébb sétál, hogy megnézhesse valóban nincs-e egy esetleges csónak a hajóról való szökéshez. Sajnos erős gyanúja, miszerint nincs, beigazolódik. Nagy levegőt vesz megpróbálva ismét kitisztítania a fejét, és lecsitítania az elméjét. Ennyi volt, lassabb volt hála a téves információknak, és most már nem sokat tehet. A gyilkos meglép azon a hajón jól meghúzódva a szemmel, ő meg lassan majd jobban teszi, ha eltűnik az éjszakában még mielőtt őt is -ugyanígy mint az előbb ő azt a lányt- rajtakapnák itt a tett színhelyén.*
*A felszíni nő végre felméri ki is szegez rá fegyvert, bár látszólag még így se nagyon tudja érdekelni a dolog. Tényleg érthetetlen, hogy valaki hogy tudja figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ott a pengének az éle a nyakánál. Kivéve persze ha az illető valamiért letargiában, depresszióban szenved. Viszont ha ez a helyzet áll itt is fent, akkor megint nagyon mellényúlt. Először is melyik orgyilkos szokott depresszióba esni? Másodszor melyik világfájdalmas alak eredne egy ilyen fejpénzes alak után?
Megint kezdi érezni azt a bizonyos rossz szájízt, de ha őszinte akar lenni magához már az elején tudta, hogy ez a lány valószínűleg nem a gyilkos. Melyik gyilkos üldögélne a tetthelyen, mint aki jól végezte a dolgát, mikor tökéletesen tisztában van vele, hogy nagyjából hányan pályáznak ennek a férfinak az életére?
Épp elég türelmet raktározott el magában most, hogy már úgy is mindegy, hogy nyugodtan végighallgass újfent a lányt, aki ismét nem rögtön a tárgyra tér, hanem még azért ismét közöl néhány érdektelen tényt amit már így is mindketten tudnak. Az információ árának hallatán viszont sejtelmesen elmosolyodik.*
- Fizetség? Az életed lesz az. Hogy nem vágom el most itt helyben a torkodat. *Feleli mosolyogva miután végighallgatta, hogy a másik mit is látott. Ahogy a hajó felé elnéz, ami már jócskán kifutott a vízre dühösen felciccen. Már csak ez hiányzott neki… Talán arra még lehet esélye, hogy aki ezt tette egy csónakkal megpróbál majd kijutni a partra, és azt észre kell majd, hogy vegye.*
- Nem kontár munka…direkt hagyták itt… *Feleli halkan, fél szemmel ismét arra pillantva, majd figyelmét a mutatott hajó köti le, mintha lenne bármi esélye, hogy innen megláthasson valamit abból ami ott zajlhat.
Úgy látszik nem vitt bele kellő erőt a rúgásba, az iszákos férfi Eo legnagyobb bánatára a földön marad, és nem mutat be egy látványos vízbe bukfencet. Még kötekedni is van kedve a férfinak, mi egy kis mosolyt csal a mélységi lány arcára.* ~Párbajt? Hol tud ő kiállni ellenem?~ *Néz végig a férfin. Talán ha józanon, de lehet még úgy sem…
A kimentésre csak hümmögve bólint. Valahonnan sejtette, hogy nagyjából ez lesz. Elvégre ő az, akinél itt a fegyver van.
Kissé meglepődik, ahogy a lánynak hirtelen megered a nyelve, és fenyegeti meg az idegent. Lehet, hogy ismerik egymást… Akár ismerik akár nem, úgy néz ki az iszákos idegennek sokkal inkább ellenére van a másik lány stílusa mint az övé, így amíg azok ketten elveszekszenek kicsit arrébb sétál, hogy megnézhesse valóban nincs-e egy esetleges csónak a hajóról való szökéshez. Sajnos erős gyanúja, miszerint nincs, beigazolódik. Nagy levegőt vesz megpróbálva ismét kitisztítania a fejét, és lecsitítania az elméjét. Ennyi volt, lassabb volt hála a téves információknak, és most már nem sokat tehet. A gyilkos meglép azon a hajón jól meghúzódva a szemmel, ő meg lassan majd jobban teszi, ha eltűnik az éjszakában még mielőtt őt is -ugyanígy mint az előbb ő azt a lányt- rajtakapnák itt a tett színhelyén.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-06-10 22:35:54
Üzenet elküldve: 2014-06-10 22:35:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szellem//
*Szemöldöke kérdőn felszalad, miközben hallgatja a nő szavait. Nem hitte volna, hogy bárki is dicséretnek venné szavait, sőt, abban azért nem túl biztos, hogy ez a vénség tényleg azt gondolja, amit mond, de kénytelen hinni neki. Ha nem is így van, ő hinni akar neki. Abban, hogy ő tud majd segíteni, bár elmondani baját még nemigen akarja. S valóban, nem az a célja, hogy dicsőítse az öregasszonyt, sem az, hogy saját magát. Csupán egy valamit szeretne, de azt nagyon, ugyanakkor nem oly áron, hogy balga módon elmondja baját bárkinek.
Mikor a segélykérés felmerül, elkerekednek szemei. Egy pillanatra szava is eláll, majd kezei ökölbe rándulnak idegességében. Sejti, hogy az idősebb nem lát, ugyanakkor mégsem képes most szemeire nézni, vagy az azokat takaró kendőre.*
- Az... nem... nem volt komoly... segélykérés. Én nem úgy gondoltam *próbál mentegetőzni, visszavéve saját hangerején. Valami azért mégiscsak biztatja arra, hogy elárulja baját. Az pedig a tény, hogy saját állítása szerint a banya egy vajákos. ~Azok csak érthetnek az ilyen dolgokhoz, vagy nem?~ elmélkedik, de választ nem talál. Csak annyira jut, hogy azért több fogalmuk lehet az ilyesmiről, mint neki.*
- Mond... Milyennek tűnik a hangom? *kérdi kíváncsian. A felé nyújtott kezet nem fogadja el. Annyira nincs elgyengülve, hogy egy vak öregasszony segítségére legyen szüksége, legalábbis egy egyszerű felálláshoz. Az más kérdés, hogy baját illetően egyre inkább úgy érzi, hogy ki kellene adni magából, egy olyannak, ki konyít a dologhoz. Talán tehetne is egy próbát. Lehet, hogy az első ember nem tud rajta segíteni, de mi van, ha a sokadik igen? Ha nem kezd bele, soha nem fog túljutni ezen, akkor meg semmi értelme nem volt eljönni a városból.*
- Re-rendben van. De... ne itt, ha lehet! *kezd bele, majd reménykedik abban, hogy az idős hölgy tud valamiféle helyet, hol csupán ketten lehetnek, egyéb élőlények halló fülei nélkül. Itt mégiscsak többen megfordulnak, így talán nem lenne ajánlatos azt reklámoznia, hogy megölt két embert is, és vélhetően most ezért fél a vértől. Jobban mondva azért, mert az első után egy jóval ártatlanabb alakkal végzett, ki ugyan megtámadta és ki akarta rabolni, mégiscsak Umi kivont kardjába rohant bele, rákenve bőrére saját vérét.*
*Szemöldöke kérdőn felszalad, miközben hallgatja a nő szavait. Nem hitte volna, hogy bárki is dicséretnek venné szavait, sőt, abban azért nem túl biztos, hogy ez a vénség tényleg azt gondolja, amit mond, de kénytelen hinni neki. Ha nem is így van, ő hinni akar neki. Abban, hogy ő tud majd segíteni, bár elmondani baját még nemigen akarja. S valóban, nem az a célja, hogy dicsőítse az öregasszonyt, sem az, hogy saját magát. Csupán egy valamit szeretne, de azt nagyon, ugyanakkor nem oly áron, hogy balga módon elmondja baját bárkinek.
Mikor a segélykérés felmerül, elkerekednek szemei. Egy pillanatra szava is eláll, majd kezei ökölbe rándulnak idegességében. Sejti, hogy az idősebb nem lát, ugyanakkor mégsem képes most szemeire nézni, vagy az azokat takaró kendőre.*
- Az... nem... nem volt komoly... segélykérés. Én nem úgy gondoltam *próbál mentegetőzni, visszavéve saját hangerején. Valami azért mégiscsak biztatja arra, hogy elárulja baját. Az pedig a tény, hogy saját állítása szerint a banya egy vajákos. ~Azok csak érthetnek az ilyen dolgokhoz, vagy nem?~ elmélkedik, de választ nem talál. Csak annyira jut, hogy azért több fogalmuk lehet az ilyesmiről, mint neki.*
- Mond... Milyennek tűnik a hangom? *kérdi kíváncsian. A felé nyújtott kezet nem fogadja el. Annyira nincs elgyengülve, hogy egy vak öregasszony segítségére legyen szüksége, legalábbis egy egyszerű felálláshoz. Az más kérdés, hogy baját illetően egyre inkább úgy érzi, hogy ki kellene adni magából, egy olyannak, ki konyít a dologhoz. Talán tehetne is egy próbát. Lehet, hogy az első ember nem tud rajta segíteni, de mi van, ha a sokadik igen? Ha nem kezd bele, soha nem fog túljutni ezen, akkor meg semmi értelme nem volt eljönni a városból.*
- Re-rendben van. De... ne itt, ha lehet! *kezd bele, majd reménykedik abban, hogy az idős hölgy tud valamiféle helyet, hol csupán ketten lehetnek, egyéb élőlények halló fülei nélkül. Itt mégiscsak többen megfordulnak, így talán nem lenne ajánlatos azt reklámoznia, hogy megölt két embert is, és vélhetően most ezért fél a vértől. Jobban mondva azért, mert az első után egy jóval ártatlanabb alakkal végzett, ki ugyan megtámadta és ki akarta rabolni, mégiscsak Umi kivont kardjába rohant bele, rákenve bőrére saját vérét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394