Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-18 21:35:51
Üzenet elküldve: 2014-07-18 21:35:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*Már válaszra nyitná a száját, és hosszas részletezésbe kezdene a tenger szépségéről, a hajnali habokról és a hajókról, de végül meggondolja magát, egy legyintéssel tudja le Zaranir válaszát. Természetesen veszi ő az adást, átnyújtja a rumot Asmänak, a maga részéről pedig tovább gyönyörködik a csillagokban. A szavak afféle buborékként jutnak el hozzá, fel is fogja értelmüket, meg nem is annyira.*
- Olyan szép, nem?
*Vigyorog az égboltra, és tulajdonképpen maga sem tudja, kinek címezi a megszólalást, ráadásul szavai alig hallhatóak, éppen csak leheletként hagyják el ajkait. Azonban a kapitány szó ismét megteszi a hatását, érdeklődve kapja fel fejét, noha az rögvest vissza is esik a helyére. Hörcsögméretűre fújja fel arcát, majd duzzogó csücsörítésbe készteti ajkait, de végül mégiscsak sikerül valahogy felülnie, és megtámaszkodnia tenyerein.*
- Miért, te mennyire voltál kapitány? Talán volt hajód? Vagy legénységed? Együtt szeltétek a tengert?
*Felgyülemlett nyálát egy aprócska köpetben küldi a homokba, mielőtt farkasszemet nézne az idegennel.*
- Dicsekedhetsz a múltaddal, de az a hajó már elúszott, és nem kétlem, hogy ment vele a rangod is...vagy tévedek? Pusztán kedvtellésből ténferegsz egymagadban a homokos pusztaságon, és esel neki az első rumos üvegnek, amely a kezed közé akadt?
*Nem Djeckal az egyetlen, kinek megered a nyelve, ha huzamosabban leissza magát, valamilyen kifordított nézetből talán partnerére talált a leányban. Persze nem kérdés, hogy nem sok előnye származhat abból, ha egy ismeretlen kalózt provokál, ugyanakkor Rika már a legkevésbé sem gondolja át tetteit, egyszerűen csak úszik az árral, ahogyan azt tette mindig is. A fivére sincs már itt, valószínűleg még mindig a közeli kocsmában durmol, rajta kívül pedig nincs olyan ember, akiben megbízna. Néha még benne sem. Így hát az egyetlen, amiben igazán bízhat, az a szerencse - vagy akár sors - mely útja során elkíséri. Meglehet, hogy nem fogja túlélni ezt az éjszakát, a félelem azonban a gyengék java, ő pedig nem fog élni vele, már csak azért sem.*
*Már válaszra nyitná a száját, és hosszas részletezésbe kezdene a tenger szépségéről, a hajnali habokról és a hajókról, de végül meggondolja magát, egy legyintéssel tudja le Zaranir válaszát. Természetesen veszi ő az adást, átnyújtja a rumot Asmänak, a maga részéről pedig tovább gyönyörködik a csillagokban. A szavak afféle buborékként jutnak el hozzá, fel is fogja értelmüket, meg nem is annyira.*
- Olyan szép, nem?
*Vigyorog az égboltra, és tulajdonképpen maga sem tudja, kinek címezi a megszólalást, ráadásul szavai alig hallhatóak, éppen csak leheletként hagyják el ajkait. Azonban a kapitány szó ismét megteszi a hatását, érdeklődve kapja fel fejét, noha az rögvest vissza is esik a helyére. Hörcsögméretűre fújja fel arcát, majd duzzogó csücsörítésbe készteti ajkait, de végül mégiscsak sikerül valahogy felülnie, és megtámaszkodnia tenyerein.*
- Miért, te mennyire voltál kapitány? Talán volt hajód? Vagy legénységed? Együtt szeltétek a tengert?
*Felgyülemlett nyálát egy aprócska köpetben küldi a homokba, mielőtt farkasszemet nézne az idegennel.*
- Dicsekedhetsz a múltaddal, de az a hajó már elúszott, és nem kétlem, hogy ment vele a rangod is...vagy tévedek? Pusztán kedvtellésből ténferegsz egymagadban a homokos pusztaságon, és esel neki az első rumos üvegnek, amely a kezed közé akadt?
*Nem Djeckal az egyetlen, kinek megered a nyelve, ha huzamosabban leissza magát, valamilyen kifordított nézetből talán partnerére talált a leányban. Persze nem kérdés, hogy nem sok előnye származhat abból, ha egy ismeretlen kalózt provokál, ugyanakkor Rika már a legkevésbé sem gondolja át tetteit, egyszerűen csak úszik az árral, ahogyan azt tette mindig is. A fivére sincs már itt, valószínűleg még mindig a közeli kocsmában durmol, rajta kívül pedig nincs olyan ember, akiben megbízna. Néha még benne sem. Így hát az egyetlen, amiben igazán bízhat, az a szerencse - vagy akár sors - mely útja során elkíséri. Meglehet, hogy nem fogja túlélni ezt az éjszakát, a félelem azonban a gyengék java, ő pedig nem fog élni vele, már csak azért sem.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-18 00:11:15
Üzenet elküldve: 2014-07-18 00:11:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú órákon keresztül beszélgetnek még az előtte ülővel, de azon kívül, hogy egy azon társadalmi réteg munkakörében mozognak, nem sok mindent osztanak meg a másikkal, de persze ezekre is csak utalásokat téve, ami éppen elégnek bizonyul ahhoz, hogy tisztában legyenek egymás érdekeivel. Pénz, pénz és még annál is több pénz. Miután megunják a társalgást (vagy legalábbis a törpe a másikét biztos), vagy csak a mondanivalóból fogynak ki, egy rövid kézfogás után elköszönnek egymástól.*
~Érdekes egy figura, az biztos! Minden esetre megjegyzem a nevét, hátha a hasznomra lehet még a továbbiakban.~
*Bár, az eredeti terv az volt, hogy elfoglalja a fogadó egyik szobáját éjszakára, egyszerűen képtelen kivárni a másnapot, hogy beszerezhesse fegyvereit és kisebb-nagyobb ingóságait.*
*Ahogy a Rókalyukban elhelyezkedő fáklyák sokasága már nem világítja meg Hodir útját, lassan kezdi átvenni az este mindent felemésztő sötétje a főszerepet. A kikötő is halkabb, lassan már csak a tenger, magával ragadó csobogása az, aminek hangja betölti a helyet. Az utcákon is, csupán pár, sötétebb alak bóklászik, minden bizonnyal nem éppen a légtörvénybeillő indok(ok)kal.*
~Meg kéne keresnem valakit, még régről... Egyedül nem lenne a legbölcsebb gondolat a Dokkok labirintusába vetni magam...~
*Ahogy az előző gondolatok lejátszódnak fejében, már tudja is, kit kell keresnie. Még, mielőtt elvitték 'hajókázni', ismert egy sötételfet. Habár, fajtája nőstény felét erősíri, minden bizonnyal nagy tekintélyt tudhat magáénak, legalábbis akkor még biztos, mikor a törpe utoljára beszélt.vele, de az bizony nem mostanában volt. Azóta már bármi megtörténhetett, minden esetre egy próbát biztosan megér.
Ha emlékei nem csalnak, a sötételf háza nincs is olyan messze, maximum pár háznyira a fogadótól, ahol éppen áll. Ez nem is meglepő, elvégre, melyik alvilági szerzet nem szeretné a lehető legközelebb tudni magát a környék egyetlen csehójához, ahol szinte, hogy korlátlan az alkohol, főleg, ha van is miből finanszírozni azt. A házhoz érve, már szinte biztos benne, hogy jó helyen van. Az ajtón bedörömbölve, ismerős hang rikácsolása zavarja meg az éjszaka csendjét, szinte üvöltve adva tudtára, a kint állónak, hogy várnia kell egy percet, mielőtt kinyílna az előtte lévő, bejáratnak titulált deszkák összessége. Türelmesen kivárva ezt a kis időt, a ház belsejével együtt, egy ismerős arc jelenik meg a kinövésű férfi előtt.*
-Hodir?! *Kérdi a nőstény, szélesre nyílt vigyorral.* Micsoda kellemes meglepetés! Már azt hittük, hogy ott fogsz megrohadni, azon az átkozott lepratelepen! Ha ha.!
-Hát, már nem álltam tőle messze, az biztos! *Feleli, leplezetlen vigyorral arcán.* Ahogy tudok, ismét munkába is állok, viszont ehhez kéne nekem egy kis segítség! A Dokkoknál lett hagyva pár cuccom, köztük a fegyverem is...
-És te most akarsz odamenni, a legnagyobb sötétségben? Ha! Még mindig van vér a pucádban, mit ne mondjak! Gondolom nem azért jöttél, hogy a házam előtt töltsd az egész estét. Mutasd hát az utat!
*A törpe csak bólint egyet, majd elindul a Dokkok irányába.*
~Érdekes egy figura, az biztos! Minden esetre megjegyzem a nevét, hátha a hasznomra lehet még a továbbiakban.~
*Bár, az eredeti terv az volt, hogy elfoglalja a fogadó egyik szobáját éjszakára, egyszerűen képtelen kivárni a másnapot, hogy beszerezhesse fegyvereit és kisebb-nagyobb ingóságait.*
*Ahogy a Rókalyukban elhelyezkedő fáklyák sokasága már nem világítja meg Hodir útját, lassan kezdi átvenni az este mindent felemésztő sötétje a főszerepet. A kikötő is halkabb, lassan már csak a tenger, magával ragadó csobogása az, aminek hangja betölti a helyet. Az utcákon is, csupán pár, sötétebb alak bóklászik, minden bizonnyal nem éppen a légtörvénybeillő indok(ok)kal.*
~Meg kéne keresnem valakit, még régről... Egyedül nem lenne a legbölcsebb gondolat a Dokkok labirintusába vetni magam...~
*Ahogy az előző gondolatok lejátszódnak fejében, már tudja is, kit kell keresnie. Még, mielőtt elvitték 'hajókázni', ismert egy sötételfet. Habár, fajtája nőstény felét erősíri, minden bizonnyal nagy tekintélyt tudhat magáénak, legalábbis akkor még biztos, mikor a törpe utoljára beszélt.vele, de az bizony nem mostanában volt. Azóta már bármi megtörténhetett, minden esetre egy próbát biztosan megér.
Ha emlékei nem csalnak, a sötételf háza nincs is olyan messze, maximum pár háznyira a fogadótól, ahol éppen áll. Ez nem is meglepő, elvégre, melyik alvilági szerzet nem szeretné a lehető legközelebb tudni magát a környék egyetlen csehójához, ahol szinte, hogy korlátlan az alkohol, főleg, ha van is miből finanszírozni azt. A házhoz érve, már szinte biztos benne, hogy jó helyen van. Az ajtón bedörömbölve, ismerős hang rikácsolása zavarja meg az éjszaka csendjét, szinte üvöltve adva tudtára, a kint állónak, hogy várnia kell egy percet, mielőtt kinyílna az előtte lévő, bejáratnak titulált deszkák összessége. Türelmesen kivárva ezt a kis időt, a ház belsejével együtt, egy ismerős arc jelenik meg a kinövésű férfi előtt.*
-Hodir?! *Kérdi a nőstény, szélesre nyílt vigyorral.* Micsoda kellemes meglepetés! Már azt hittük, hogy ott fogsz megrohadni, azon az átkozott lepratelepen! Ha ha.!
-Hát, már nem álltam tőle messze, az biztos! *Feleli, leplezetlen vigyorral arcán.* Ahogy tudok, ismét munkába is állok, viszont ehhez kéne nekem egy kis segítség! A Dokkoknál lett hagyva pár cuccom, köztük a fegyverem is...
-És te most akarsz odamenni, a legnagyobb sötétségben? Ha! Még mindig van vér a pucádban, mit ne mondjak! Gondolom nem azért jöttél, hogy a házam előtt töltsd az egész estét. Mutasd hát az utat!
*A törpe csak bólint egyet, majd elindul a Dokkok irányába.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 15:20:42
Üzenet elküldve: 2014-07-17 15:20:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
// Kalil Tyr Gailax //
*Nem biztos benne, hogy sikerült behúznia a férfit a csőbe a fájdalmaival kapcsolatban. Sőt, egyre jobban kételkedik az eredményességében a választ és annak hangsúlyát hallva. Dhunamella ennyi ismeretség után biztosan nem fog egy ilyen kaliberű tényt közölni a vörössel, de egyre gyötrőbb az egész helyzet, lassan muszáj még valakivel megosztania. Igen, más is tud a dologról, de jó öreg társnője most valahol messze jár, pedig néha igazán szüksége lenne a segítségére. Nem mintha ezzel a hölgyeményt akarná okolni a mostani szituációjukért, tudja jól, hogy az ő hibájából alakult így az egész.
Újabb apró rúgás, ezt viszont már kifejezéstelen arccal és összeszorított fogakkal tűri. Úgy tűnik a gyermek is éhes és ameddig az anya nem eszik, ez a helyzet nem is fog változni. Ideje végre odaérniük.
Beérnek a Kikötőbe, ahol társa lassan megállítja a lovat egy alkalmas oszlopféleségnél, ahová ki is köti, de csak miután ő maga le nem szállt lováról és nemes egyszerűséggel a sötételfet is lekapja maga után a lóról. Nem, ebben a helyzetben nincs a nő ellenére az effajta figyelmesség, udvariaskodás és támogatás. Nem is ellenkezik, felesleges lenne, bár normális helyzetben biztosan közbeavatkozna.
Csendben figyeli, ahogy a férfi egy gyakorlott mozdulattal kiköti a hátast. Ő eközben kicsit leporolja magát, már lassan hetek óta nem volt civilizált környezetben, mégis ha egy fogadóban szállnak meg, ki kell nézni emberi - vagy inkább sötételfhez méltó - módon. Köpenye csuklyáját sem teszi vissza a fejére, a menetszél útközben lefújta a fejéről, most pedig már fölösleges lenne ezzel vacakolni, hiszen mindjárt odaérnek.
A férfi irányítja kettejüket, habár még egyszer, nagyon régen Dhunamella is járt erre, de ez már csak egy homályos emlék, a tudat maradt meg csupán, hogy már tartózkodott ezen a vidéken is.
Egy pár perc séta után meg is pillantják magát az épületet, ami szépen beleolvad sötétbarnás színével a többi lakó és raktárházba. Minden apró ablakocskán fény szűrődik ki, nappal biztosan csodás látványt nyújthat odabentről a tenger örök kéksége és az érkező, illetve induló hajók tömege. Bentről tengerészek és kalózok dínom dánomja hallatszódik ki erőteljesen. Ahogy közelebb érnek az épülethez, a bejárati ajtón lévő felirat jelzi, hogy valószínűleg jó helyen járnak: 'Rumos Rókalyuk Fogadó'.*
- Meg is volnánk. *Megejt egy apró félmosolyt, sokkal inkább magának, mint a vörösnek, hogy végre valahára megérkeztek.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.17 15:23:49
*Nem biztos benne, hogy sikerült behúznia a férfit a csőbe a fájdalmaival kapcsolatban. Sőt, egyre jobban kételkedik az eredményességében a választ és annak hangsúlyát hallva. Dhunamella ennyi ismeretség után biztosan nem fog egy ilyen kaliberű tényt közölni a vörössel, de egyre gyötrőbb az egész helyzet, lassan muszáj még valakivel megosztania. Igen, más is tud a dologról, de jó öreg társnője most valahol messze jár, pedig néha igazán szüksége lenne a segítségére. Nem mintha ezzel a hölgyeményt akarná okolni a mostani szituációjukért, tudja jól, hogy az ő hibájából alakult így az egész.
Újabb apró rúgás, ezt viszont már kifejezéstelen arccal és összeszorított fogakkal tűri. Úgy tűnik a gyermek is éhes és ameddig az anya nem eszik, ez a helyzet nem is fog változni. Ideje végre odaérniük.
Beérnek a Kikötőbe, ahol társa lassan megállítja a lovat egy alkalmas oszlopféleségnél, ahová ki is köti, de csak miután ő maga le nem szállt lováról és nemes egyszerűséggel a sötételfet is lekapja maga után a lóról. Nem, ebben a helyzetben nincs a nő ellenére az effajta figyelmesség, udvariaskodás és támogatás. Nem is ellenkezik, felesleges lenne, bár normális helyzetben biztosan közbeavatkozna.
Csendben figyeli, ahogy a férfi egy gyakorlott mozdulattal kiköti a hátast. Ő eközben kicsit leporolja magát, már lassan hetek óta nem volt civilizált környezetben, mégis ha egy fogadóban szállnak meg, ki kell nézni emberi - vagy inkább sötételfhez méltó - módon. Köpenye csuklyáját sem teszi vissza a fejére, a menetszél útközben lefújta a fejéről, most pedig már fölösleges lenne ezzel vacakolni, hiszen mindjárt odaérnek.
A férfi irányítja kettejüket, habár még egyszer, nagyon régen Dhunamella is járt erre, de ez már csak egy homályos emlék, a tudat maradt meg csupán, hogy már tartózkodott ezen a vidéken is.
Egy pár perc séta után meg is pillantják magát az épületet, ami szépen beleolvad sötétbarnás színével a többi lakó és raktárházba. Minden apró ablakocskán fény szűrődik ki, nappal biztosan csodás látványt nyújthat odabentről a tenger örök kéksége és az érkező, illetve induló hajók tömege. Bentről tengerészek és kalózok dínom dánomja hallatszódik ki erőteljesen. Ahogy közelebb érnek az épülethez, a bejárati ajtón lévő felirat jelzi, hogy valószínűleg jó helyen járnak: 'Rumos Rókalyuk Fogadó'.*
- Meg is volnánk. *Megejt egy apró félmosolyt, sokkal inkább magának, mint a vörösnek, hogy végre valahára megérkeztek.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.17 15:23:49
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-17 13:37:36
Üzenet elküldve: 2014-07-17 13:37:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dhunamella Carlsson//
*Egészen nyilvánvaló, hogy a nő hazudik. Ha jobban figyel, rá is jöhetne, hogy saját szavaival győzi le korábbi szólását, elvégre ki az, kinek ha baj van gyomrával, evésben reméli a gyógyírt? A férfi legalábbis, ha efféle panaszokkal küzd, sosem étellel próbál javulást elérni, sőt, éppen ellenkezőleg. Az étket messziről kerülve inkább valamiféle itallal igyekezne enyhülést hozni háborgó gyomrára.*
- Hát persze, egészen biztosan *hagyja rá inkább, elvégre nyilvánvaló, hogy nem akarja megosztani vele a valós indokot.
Ha nem, hát nem, ő márpedig nem fog faggatózni. Semmi értelme kierőltetni a választ, ha eljön az ideje, az éjbőrű maga fogja közölni vele a dolgokat, így, vagy úgy. Vagy szavakkal, vagy cselekedetekkel, esetleg mindentől függetlenül valahogyan. Azt nem tudja, hogy mi lehetne a harmadik, vagy esetleg további mód, de minden bizonnyal van, mert hát miért ne lenne? Az igazság mindig kiderül, előbb, vagy utóbb. Igaz, sokszor utóbb. Jóval később, mikor már semmi jelentőséggel nem bír a jelenkor értelmében.
Lova a kikötőbe érve lassítani kezd. Nyugodt tempóban halad tovább, ügyelve a gyalogszerrel közlekedőkre, na meg saját patáira, melyek immár a macskakőhöz csapódnak, nem a kopár földhöz. A vörös innentől kezdve jobban ügyel arra, hogy merre is mennek. Irányítja a hátast, hogy az biztosan arra menjen, amerre kell. Őt egyáltalán nem zavarja a halszag. Mondhatni már hozzászokott, feltéve, ha ezt meg lehet szokni. Márpedig miért ne lehetne, elvégre ez is csak egy szag, mi addig facsarja csak a kényes orrokat, míg újonnan éri azokat. Idővel szinte semlegessé tud válni minden, s még a halszag ellenére is érezhető lesz valami más.*
- Azt hiszem, megérkeztünk. Csak egy kis séta *teszi még hozzá, majd a patást megállásra készteti.
Némiképp hátrébb csusszanva le is száll, ügyelve, hogy még csak véletlen se veszélyeztesse az éjnő fennmaradását. Mikor pedig már lent van, karjait nyújtja is, hogy derekánál megragadva leemelje a hölgyet, természetesen ha akarja, ha nem. A lovat ezt követően kiköti egy efféle célt szolgáló gerendához. Tudja, hogy nem menne el önszántából a kanca, de azért fő a biztonság. Ha akarja úgyis eloldja egy erőteljesebb rántással, erre azért ügyel gazdája. Még csak véletlen sem kötné ki oly erősen, hogy ne menekülhessen. Ha pedig mindezzel végez, újra megkerülve a patást, karját nyújtja a nő felé.*
- Mehetünk?
*Egészen nyilvánvaló, hogy a nő hazudik. Ha jobban figyel, rá is jöhetne, hogy saját szavaival győzi le korábbi szólását, elvégre ki az, kinek ha baj van gyomrával, evésben reméli a gyógyírt? A férfi legalábbis, ha efféle panaszokkal küzd, sosem étellel próbál javulást elérni, sőt, éppen ellenkezőleg. Az étket messziről kerülve inkább valamiféle itallal igyekezne enyhülést hozni háborgó gyomrára.*
- Hát persze, egészen biztosan *hagyja rá inkább, elvégre nyilvánvaló, hogy nem akarja megosztani vele a valós indokot.
Ha nem, hát nem, ő márpedig nem fog faggatózni. Semmi értelme kierőltetni a választ, ha eljön az ideje, az éjbőrű maga fogja közölni vele a dolgokat, így, vagy úgy. Vagy szavakkal, vagy cselekedetekkel, esetleg mindentől függetlenül valahogyan. Azt nem tudja, hogy mi lehetne a harmadik, vagy esetleg további mód, de minden bizonnyal van, mert hát miért ne lenne? Az igazság mindig kiderül, előbb, vagy utóbb. Igaz, sokszor utóbb. Jóval később, mikor már semmi jelentőséggel nem bír a jelenkor értelmében.
Lova a kikötőbe érve lassítani kezd. Nyugodt tempóban halad tovább, ügyelve a gyalogszerrel közlekedőkre, na meg saját patáira, melyek immár a macskakőhöz csapódnak, nem a kopár földhöz. A vörös innentől kezdve jobban ügyel arra, hogy merre is mennek. Irányítja a hátast, hogy az biztosan arra menjen, amerre kell. Őt egyáltalán nem zavarja a halszag. Mondhatni már hozzászokott, feltéve, ha ezt meg lehet szokni. Márpedig miért ne lehetne, elvégre ez is csak egy szag, mi addig facsarja csak a kényes orrokat, míg újonnan éri azokat. Idővel szinte semlegessé tud válni minden, s még a halszag ellenére is érezhető lesz valami más.*
- Azt hiszem, megérkeztünk. Csak egy kis séta *teszi még hozzá, majd a patást megállásra készteti.
Némiképp hátrébb csusszanva le is száll, ügyelve, hogy még csak véletlen se veszélyeztesse az éjnő fennmaradását. Mikor pedig már lent van, karjait nyújtja is, hogy derekánál megragadva leemelje a hölgyet, természetesen ha akarja, ha nem. A lovat ezt követően kiköti egy efféle célt szolgáló gerendához. Tudja, hogy nem menne el önszántából a kanca, de azért fő a biztonság. Ha akarja úgyis eloldja egy erőteljesebb rántással, erre azért ügyel gazdája. Még csak véletlen sem kötné ki oly erősen, hogy ne menekülhessen. Ha pedig mindezzel végez, újra megkerülve a patást, karját nyújtja a nő felé.*
- Mehetünk?
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 17:25:10
Üzenet elküldve: 2014-07-16 17:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A dokkokon átügetve megannyi árus kínálgatja neki, és mindenki másnak a portékáit. Van itt csempészett rum, bor, sör, áron aluli hátasló, igásló, ökör, sőt, az egyik sötét sarokban egy hatalmas ketrecben mintha egy warg-ot látna szundítani. A balhés ember is rengeteg itt, ha az ember alaposabban körbenéz, a verekedések száma, legyen az egy az egy elleni, vagy tömegbunyó, biztos tíz felett van. Még így, pirkadatkor is. A dokkok többi szegletére inkább rá sem mer nézni. Ki tudja milyen csábító dolgok lehetnek ott, ami elterelné a figyelmét, és drága időt pocsékolna. Inkább elüget az erdő fele, ami jobban csábítja. Kivéve a farkasokat.*
A hozzászólás írója (Mortygel Ardemroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 17:25:57
A hozzászólás írója (Mortygel Ardemroth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.16 17:25:57
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-16 17:03:39
Üzenet elküldve: 2014-07-16 17:03:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Meglepődve tapasztalja, hogy ez nem is település, ami kikötővel rendelkezik, csak egy egyszerű kikötő, így logikusan főtere sincs, nem hogy valami szökőkútja. Az egyik kis épület, egy faviskó mögött viszont van egy esővízgyűjtő hordó. Odavezeti lovát, és megkérdezi az öreget:*
-Szabad?
*Az úr biztos látja, mennyire züllött is ez a két szegény szerzet, azért engedte meg. Egyik se habozik, mindketten belemerítik arcukat, és vígan kortyolták a nem éppen ízletes, de legalább szomjoltó hűs vizet. Ez felért egy... Egy... Egy akármivel, de felért vele. Egy kulacsot is elővesz, majd megint kérdően nézett az öregre, aki mosolyogva bólint, újra. A kulacs bugyborékolva elsüllyed a vízben, majd mikor megtelik, egy dugó kerül a szájába, és visszacsúszik Mortygel tarisznyájába. Megrázza az öreg kezét, és még egyszer megköszöni a jólelkűségét, majd felül lovára, és elvágtat. Közben jobban szemügyre veszi az itteni hajókat. Van köztük óriási, de van kis deszkákból eszkábált csónak is. Szeme a csónakokról átvándorol az emberekre. Ismerős arcok után kutat, de nem azért, hogy barátságosan üdvözölje őket, hisz az ismerős arcok mind a lovagrend tagjai, akik most éjt nappallá téve keresik őt. Nem lenne előnyös, ha találkozna eggyel, ezért inkább lehorgasztja fejét, és elvágtat a helyről.*
-Szabad?
*Az úr biztos látja, mennyire züllött is ez a két szegény szerzet, azért engedte meg. Egyik se habozik, mindketten belemerítik arcukat, és vígan kortyolták a nem éppen ízletes, de legalább szomjoltó hűs vizet. Ez felért egy... Egy... Egy akármivel, de felért vele. Egy kulacsot is elővesz, majd megint kérdően nézett az öregre, aki mosolyogva bólint, újra. A kulacs bugyborékolva elsüllyed a vízben, majd mikor megtelik, egy dugó kerül a szájába, és visszacsúszik Mortygel tarisznyájába. Megrázza az öreg kezét, és még egyszer megköszöni a jólelkűségét, majd felül lovára, és elvágtat. Közben jobban szemügyre veszi az itteni hajókat. Van köztük óriási, de van kis deszkákból eszkábált csónak is. Szeme a csónakokról átvándorol az emberekre. Ismerős arcok után kutat, de nem azért, hogy barátságosan üdvözölje őket, hisz az ismerős arcok mind a lovagrend tagjai, akik most éjt nappallá téve keresik őt. Nem lenne előnyös, ha találkozna eggyel, ezért inkább lehorgasztja fejét, és elvágtat a helyről.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 20:42:19
Üzenet elküldve: 2014-07-15 20:42:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Kis bagázs //
*Nem is volt tervbe véve, hogy zavarba hozzon bárkit is. Micsoda feltételezés volna? Hiszen csak szerencsésen kiszúrt valami szemének kedves látványt, arról nem tehet, hogy nehezen tudja másfelé irányítani látógömbjeit. Hát még ha Zaranir is ilyen kaján megjegyzéseket tesz! Mit tehetne így a jószívű Rumos? Azon túl, hogy a lányhoz hasonló mód, ő is belekortyol a rumba.
Asmä elutasítása nem különösebben rendíti meg, ahogy Rika elpártolása egy másik ruhadarab felé. Hát, akkor fázzon meg az összes némber! Áh, jobban lekötik Zaranir agyoncicomázott szavai. Miért nem lehet kerek-perec mondani, amit akar. Elkötni egy csodálatos tengerjárót! Az ötlet részben tetszetős, lévén Djeck már szinte betegesen vágyik vissza a távoli vizek édes illatához, azon túl pedig talán őrültségnek lehetne titulálni, hogy egy hajót bárki is ellopjon. Hiszen könnyen bitóra juthat, ha nem rosszabb helyre.
S már szóra nyitná száját, példátlan válasszal illetve a férfit, mikor a mellette lévő benyög valami olyat, mire pillanatra megreked a szó a torkán. Miféle kapitány? Djeck kapitány? Nem volt annyira régen, hogy ne emlékezzen, milyen jóleső volt, mikor a söpredéket rendre utasíthatta és csak annyit felelhettek, hogy "igenis, Djeckal kapitány!" Régi, szép idők.*
- Pedig nem hiszem, hogy közületek bárki volt már annyira kapitány, mint én voltam.
*Hát, ez gyors volt, máris bátorra itta magát, pedig még csak a harmadik húzáson van túl. Öblös egy pofája van, amennyit nyelni tud a rumból. Ő nem fázik, nem zavarják a hűvös szelek, lévén se nem vizes, se nem alig öltözött.
Zaranir meg azért nem láthatott semmit a fogadóból, amit használható állapotra húzott fel abból a kevés pénzmagból, mert nem méltóztatta a fenekét eltolni azóta oda. Bezzeg ha megtornáztatná a kis lábait és hátsójával egyetemben elballagna, láthatná, hogy csak a nyitásra vár a Tréfás Tretil. Vagy arra, hogy túladjanak rajta.*
- Ha megmondod, mit kell csinálnom, megmondom, mennyit iszok rá!
*Persze, hogy akar ő részesedni, mindenből, mi csak érdekében állhat bármily módon. Aztán meg tudja magáról, hogy akár részegen, akár másnaptól gyötörve, de képes sok mindent ellátni. Na meg ott van benne a félsz, hogy egyszer valóban eljut arra a másnapra, mikor teljesen kijózanodik. Mi lesz akkor? Nem kizárt, hogy belehal a másnaposságba, amennyit vedelt eddig. Ritkán várta meg az előző nap hatását, csak letudta annyival, hogy kutyaharapást szőrével.
Figyeli, ahogy Zaranir "kincset keres", addig ő csak a két szépséggel italozgat, ha Rika átadja Asmänak a rumot. Az övéből, ha már elrabolta, nem tervez osztogatni. Ez az első zsákmánya, amióta a kis bagázzsal összetalálkozott, nem válna meg tőle szívesen, míg van benne egy csepp rum is.*
*Nem is volt tervbe véve, hogy zavarba hozzon bárkit is. Micsoda feltételezés volna? Hiszen csak szerencsésen kiszúrt valami szemének kedves látványt, arról nem tehet, hogy nehezen tudja másfelé irányítani látógömbjeit. Hát még ha Zaranir is ilyen kaján megjegyzéseket tesz! Mit tehetne így a jószívű Rumos? Azon túl, hogy a lányhoz hasonló mód, ő is belekortyol a rumba.
Asmä elutasítása nem különösebben rendíti meg, ahogy Rika elpártolása egy másik ruhadarab felé. Hát, akkor fázzon meg az összes némber! Áh, jobban lekötik Zaranir agyoncicomázott szavai. Miért nem lehet kerek-perec mondani, amit akar. Elkötni egy csodálatos tengerjárót! Az ötlet részben tetszetős, lévén Djeck már szinte betegesen vágyik vissza a távoli vizek édes illatához, azon túl pedig talán őrültségnek lehetne titulálni, hogy egy hajót bárki is ellopjon. Hiszen könnyen bitóra juthat, ha nem rosszabb helyre.
S már szóra nyitná száját, példátlan válasszal illetve a férfit, mikor a mellette lévő benyög valami olyat, mire pillanatra megreked a szó a torkán. Miféle kapitány? Djeck kapitány? Nem volt annyira régen, hogy ne emlékezzen, milyen jóleső volt, mikor a söpredéket rendre utasíthatta és csak annyit felelhettek, hogy "igenis, Djeckal kapitány!" Régi, szép idők.*
- Pedig nem hiszem, hogy közületek bárki volt már annyira kapitány, mint én voltam.
*Hát, ez gyors volt, máris bátorra itta magát, pedig még csak a harmadik húzáson van túl. Öblös egy pofája van, amennyit nyelni tud a rumból. Ő nem fázik, nem zavarják a hűvös szelek, lévén se nem vizes, se nem alig öltözött.
Zaranir meg azért nem láthatott semmit a fogadóból, amit használható állapotra húzott fel abból a kevés pénzmagból, mert nem méltóztatta a fenekét eltolni azóta oda. Bezzeg ha megtornáztatná a kis lábait és hátsójával egyetemben elballagna, láthatná, hogy csak a nyitásra vár a Tréfás Tretil. Vagy arra, hogy túladjanak rajta.*
- Ha megmondod, mit kell csinálnom, megmondom, mennyit iszok rá!
*Persze, hogy akar ő részesedni, mindenből, mi csak érdekében állhat bármily módon. Aztán meg tudja magáról, hogy akár részegen, akár másnaptól gyötörve, de képes sok mindent ellátni. Na meg ott van benne a félsz, hogy egyszer valóban eljut arra a másnapra, mikor teljesen kijózanodik. Mi lesz akkor? Nem kizárt, hogy belehal a másnaposságba, amennyit vedelt eddig. Ritkán várta meg az előző nap hatását, csak letudta annyival, hogy kutyaharapást szőrével.
Figyeli, ahogy Zaranir "kincset keres", addig ő csak a két szépséggel italozgat, ha Rika átadja Asmänak a rumot. Az övéből, ha már elrabolta, nem tervez osztogatni. Ez az első zsákmánya, amióta a kis bagázzsal összetalálkozott, nem válna meg tőle szívesen, míg van benne egy csepp rum is.*
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:33:07
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
// Kalil Tyr Gailax //
*Váratlanul jobban magához vonja őt a vörös, amit semmiféleképpen nem ellenez a sötételf, sőt, még kedvére is van, de nyilván csak azért tette ezt a férfi, hogy nagyobb biztonságban tudhassák magukat. Minden esetre rendületlenül kapaszkodik továbbra is a hátas sörényébe a zuhanás elkerülése végett.
Nincs szerencséje: a vörös mégiscsak észrevette, hogy valami nem stimmel a nősténnyel és egyik kezét a nő kezére helyezi, aztán hangot is ad a dolognak.*
- Nem tudom mi lehet a probléma, talán az össze-vissza evésnek a következménye. Egy pár napja tart és szerintem hamarosan elmúlik. *Hazudja szemrebbenés nélkül, de azért így jóval könnyebb, hogy a férfi mögötte ül és nem láthatja a nő arcát vagy legalábbis nem annyira, hogy bármit is kitudjon belőle olvasni. Megnyugtatásképpen Dhunamella félig hátrafordítja fejét és megereszt egy apró mosolyt. Azt ő is tudja, hogy nem túl erős hazugság, de talán nem kérdezget róla tovább a férfi, mert az igazságot nem hogy egy idegennek, de még saját magának sem akarja bevallani.*
- Talán majd a fogadóban egy könnyű vacsora után jobban érzem magam. Már tényleg nem lehet olyan sok hátra. *Elértek egészen a Kikötő széléhez. Ez némiképp megnyugvást ad a sötételfnek, hiszen akkor a fogadó sem lehet már messze. A késői rakományt pakoló emberek zsibongása egészen közelről hallatszódik, de persze egyáltalán nem olyan erős, mint a nappali órákban. Mélyen szívja magába a tenger sós levegőjét, de ahogy közelebb érnek, a rothadó halszagot is, ami nélkül nem lehet kikötő a kikötő.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 18:56:46
*Váratlanul jobban magához vonja őt a vörös, amit semmiféleképpen nem ellenez a sötételf, sőt, még kedvére is van, de nyilván csak azért tette ezt a férfi, hogy nagyobb biztonságban tudhassák magukat. Minden esetre rendületlenül kapaszkodik továbbra is a hátas sörényébe a zuhanás elkerülése végett.
Nincs szerencséje: a vörös mégiscsak észrevette, hogy valami nem stimmel a nősténnyel és egyik kezét a nő kezére helyezi, aztán hangot is ad a dolognak.*
- Nem tudom mi lehet a probléma, talán az össze-vissza evésnek a következménye. Egy pár napja tart és szerintem hamarosan elmúlik. *Hazudja szemrebbenés nélkül, de azért így jóval könnyebb, hogy a férfi mögötte ül és nem láthatja a nő arcát vagy legalábbis nem annyira, hogy bármit is kitudjon belőle olvasni. Megnyugtatásképpen Dhunamella félig hátrafordítja fejét és megereszt egy apró mosolyt. Azt ő is tudja, hogy nem túl erős hazugság, de talán nem kérdezget róla tovább a férfi, mert az igazságot nem hogy egy idegennek, de még saját magának sem akarja bevallani.*
- Talán majd a fogadóban egy könnyű vacsora után jobban érzem magam. Már tényleg nem lehet olyan sok hátra. *Elértek egészen a Kikötő széléhez. Ez némiképp megnyugvást ad a sötételfnek, hiszen akkor a fogadó sem lehet már messze. A késői rakományt pakoló emberek zsibongása egészen közelről hallatszódik, de persze egyáltalán nem olyan erős, mint a nappali órákban. Mélyen szívja magába a tenger sós levegőjét, de ahogy közelebb érnek, a rothadó halszagot is, ami nélkül nem lehet kikötő a kikötő.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 18:56:46
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 19:44:03
Üzenet elküldve: 2014-07-13 19:44:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Arthenior felé//
*Egykedvűen zötyög a szekér a folyóhoz vezető úton. Zrick feleletére csupán bólint és megpaskolja kardja markolatát.*
-Én a pengékben hiszek. Sosem használtam sem bóditókat, sem fegyvermérget. Katona vagyok, s ez bizonyos szabályokkal jár.-
*Tekintete a folyó irányába néz, mintha látná a kék vizet.*
-Amint elérünk a folyópart közelébe, megpróbálok egy kompot, vagy valamit intézni.-
*Ért egyet a gnóm javaslatával, miközben a távolság egyre csökken céljuk felé. Egy ideig némán haladnak, ám ekkor felbukkan a bak mellett Hrothgaar. Elmondása szerint akadhat némi probléma a városőrökkel. Mirakh csupán résnyire húzott mered a másikra.*
-Nos, nem a legjobb hír, de magam sem vagyok oda azokért az alabárdos pojácáktól. Megoldjuk.-
*Kacsint a vörös szakállú harcosra Mirakh. A továbbiakban csupán fél füllel figyeli a kialakuló beszélgetést. Amikor felmerül a pihenő ötlete, lelassít és hátra szól.*
-Nem sokára elhagyjuk a kikötőt, és kiérünk a folyópartra. Ott megejthetitek a pihenőt, amíg én, és ha van kedve velem tartani, Zrick elintézzük az átjutás dolgát. Rendben?-
*Teszi fel a kérdést, a környéket szemlélve, hisz a kikötő nyüzsgése, és sómarta épületei lassan eltünedeznek mögöttük, átadva helyét a folyópart csendjének.*
*Egykedvűen zötyög a szekér a folyóhoz vezető úton. Zrick feleletére csupán bólint és megpaskolja kardja markolatát.*
-Én a pengékben hiszek. Sosem használtam sem bóditókat, sem fegyvermérget. Katona vagyok, s ez bizonyos szabályokkal jár.-
*Tekintete a folyó irányába néz, mintha látná a kék vizet.*
-Amint elérünk a folyópart közelébe, megpróbálok egy kompot, vagy valamit intézni.-
*Ért egyet a gnóm javaslatával, miközben a távolság egyre csökken céljuk felé. Egy ideig némán haladnak, ám ekkor felbukkan a bak mellett Hrothgaar. Elmondása szerint akadhat némi probléma a városőrökkel. Mirakh csupán résnyire húzott mered a másikra.*
-Nos, nem a legjobb hír, de magam sem vagyok oda azokért az alabárdos pojácáktól. Megoldjuk.-
*Kacsint a vörös szakállú harcosra Mirakh. A továbbiakban csupán fél füllel figyeli a kialakuló beszélgetést. Amikor felmerül a pihenő ötlete, lelassít és hátra szól.*
-Nem sokára elhagyjuk a kikötőt, és kiérünk a folyópartra. Ott megejthetitek a pihenőt, amíg én, és ha van kedve velem tartani, Zrick elintézzük az átjutás dolgát. Rendben?-
*Teszi fel a kérdést, a környéket szemlélve, hisz a kikötő nyüzsgése, és sómarta épületei lassan eltünedeznek mögöttük, átadva helyét a folyópart csendjének.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 16:39:56
Üzenet elküldve: 2014-07-13 16:39:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Nos, így ért véget ez a vakáció a gnóm számára. A tábor elhagyása annyira nem viseli meg a lelkét, viszont az tagadhatatlan, hogy végül is valóban jó emlékek maradtak meg belőle a helyről. Bár lehet, hogy akkor sem lenne most dühös, ha Kagan nem adott volna vissza néhányszáz aranyat, no de így biztosan nem haragszik senkire, és a jövőben is bizonyosan örömmel fog segíteni, bármilyen problémája is merülne fel a táboriaknak. De azért még egyszer nagyobb mennyiségű aranyat nem hagyna ott, ha egy mód is van rá.
A kikötő igazán remekül fest (már amennyire remekül festet egy ilyen hely... Zrekilnek nem a szíve csücske, de lehet, hogy csak a részeg matrózok miatt), azonban a gnómot most egészen más dolog foglalja le. Az pedig az a látomás, vagy gondolat, ami körüllengte félálomban. Mégis... mi volt az? Egyszerűen csak úgy érzi, hogy az a tündér valóság volt, és hogy az álom többi képe is. Egy virágkoszorú volt a fején... Ahogy ezen próbál minél több erőt belefektetve gondolkodni, úgy érzi, mintha megszédítené ez az egész... Egyszerűen csak... Hányinger kerülgeti, és a feje is megfájdul beléje, viszont valami szokatlan izgalomérzet is elönti az elméjét. Igazából úgy érzi, ha ez így megy tovább, el fog ájulni a kiköt közepén, így inkább megrázza a fejét, és igyekszik másra gondolni. Óhatatlanul is megtapintja a szép nagy heget a feje hátoldalán, azon a ponton több haj se nőtt, így már mindenképpen meg kell tartsa a hosszú haját, hogy elfedje azt a szép terebélyes kopasz részt... és persze magát a jókora heget. Ami azt illeti, valóban, újból eszébe jutott a vakfolt élete történetében. A farkasfalka, aztán semmi, és hirtelen ott fekszik a folyóparton, sárosan, véresen, csomó apró sebbel, zúzódással, és persze egy hatalmas, vérző sebbel a feje hátsó felén. Csoda, hogy nem halt bele. Meg aztán a batyuja is ott volt a templomban... A fene egye meg, hát mégsem csoda volt, csodák nem történnek!
De ezen még lesz ideje gondolkodni később, most jobb volna visszatérni mielőbb a toronyba, lejelentkezni a vezetőmágusnál, aki nem mellesleg nagyjából az egyetlen is itt, aztán beavatni az artheniori tervekbe, és nem mellesleg jó sok pénzt kérni tőle ezekre a célokra. Elvégre ehhez igencsak sok pénzre lesz szüksége, és mesterét sosem úgy ismerte, mint aki szűkölködik az anyagi javakban. Valószínűleg még a nagytanács tagjai közül is a vagyonosabbak közé tartozik, habár sokat tesz azért, hogy ez ne tűnjön így.*
A kikötő igazán remekül fest (már amennyire remekül festet egy ilyen hely... Zrekilnek nem a szíve csücske, de lehet, hogy csak a részeg matrózok miatt), azonban a gnómot most egészen más dolog foglalja le. Az pedig az a látomás, vagy gondolat, ami körüllengte félálomban. Mégis... mi volt az? Egyszerűen csak úgy érzi, hogy az a tündér valóság volt, és hogy az álom többi képe is. Egy virágkoszorú volt a fején... Ahogy ezen próbál minél több erőt belefektetve gondolkodni, úgy érzi, mintha megszédítené ez az egész... Egyszerűen csak... Hányinger kerülgeti, és a feje is megfájdul beléje, viszont valami szokatlan izgalomérzet is elönti az elméjét. Igazából úgy érzi, ha ez így megy tovább, el fog ájulni a kiköt közepén, így inkább megrázza a fejét, és igyekszik másra gondolni. Óhatatlanul is megtapintja a szép nagy heget a feje hátoldalán, azon a ponton több haj se nőtt, így már mindenképpen meg kell tartsa a hosszú haját, hogy elfedje azt a szép terebélyes kopasz részt... és persze magát a jókora heget. Ami azt illeti, valóban, újból eszébe jutott a vakfolt élete történetében. A farkasfalka, aztán semmi, és hirtelen ott fekszik a folyóparton, sárosan, véresen, csomó apró sebbel, zúzódással, és persze egy hatalmas, vérző sebbel a feje hátsó felén. Csoda, hogy nem halt bele. Meg aztán a batyuja is ott volt a templomban... A fene egye meg, hát mégsem csoda volt, csodák nem történnek!
De ezen még lesz ideje gondolkodni később, most jobb volna visszatérni mielőbb a toronyba, lejelentkezni a vezetőmágusnál, aki nem mellesleg nagyjából az egyetlen is itt, aztán beavatni az artheniori tervekbe, és nem mellesleg jó sok pénzt kérni tőle ezekre a célokra. Elvégre ehhez igencsak sok pénzre lesz szüksége, és mesterét sosem úgy ismerte, mint aki szűkölködik az anyagi javakban. Valószínűleg még a nagytanács tagjai közül is a vagyonosabbak közé tartozik, habár sokat tesz azért, hogy ez ne tűnjön így.*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 19:52:46
Üzenet elküldve: 2014-07-12 19:52:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Arthenior felé//
- Vagy két szappant el kell használni rajtad majd, hogy lejöjjön, de le fog jönni. Nem tűnik el örökre a rőt színed.
* A városiak mocskos szokásait érintő zúgolódására csak megvonja a vállát, mindkettőt egyszerre. *
- Attól ez még így van. Volt egy emberismerősöm, hajnalban somfordált hazafelé, de az egyik ablakból ráöntötték a húsmosó vizet. Sajnos volt benne némi aprólék, amit a gazdasszony nem vett észre. Csóri egy némi csirke zúzával és két kakasherével a hajában, ruháján tért meg haza. Kicsit részeg volt már akkora és nem nagyon vette észre.
* Gondolkodik a lehetőségeken és úgy véli, hogy jó ideje bandukolnak már és lehetne egy kis pihenőt tartani. *
- Szerintem megállhatnánk bekapni pár falatot.
* Kereshetnének egy árnyékosabb helyet, ahol megállhatnak. *
- Mindig van nálam egy kis finom bor, bekaphatnánk pár falatot és átmaszkíroználak. Van még nálam kenyér, csak a kolbászom fogyott el. Kölcsönadhatnád a tiédet. Már ha nálad van. Összedobhatnánk egy szendvicset.
* Yadiria sem adja alább, rögtön visszavág és vigyorogva figyeli a törpét maga mellett. *
- Fél óra sok mindenre elég és amúgy sem a mennyiség és a vastagság a lényeg, megy ilyenek, hanem a munka minősége. Jó lesz az, meglátod.
- Vagy két szappant el kell használni rajtad majd, hogy lejöjjön, de le fog jönni. Nem tűnik el örökre a rőt színed.
* A városiak mocskos szokásait érintő zúgolódására csak megvonja a vállát, mindkettőt egyszerre. *
- Attól ez még így van. Volt egy emberismerősöm, hajnalban somfordált hazafelé, de az egyik ablakból ráöntötték a húsmosó vizet. Sajnos volt benne némi aprólék, amit a gazdasszony nem vett észre. Csóri egy némi csirke zúzával és két kakasherével a hajában, ruháján tért meg haza. Kicsit részeg volt már akkora és nem nagyon vette észre.
* Gondolkodik a lehetőségeken és úgy véli, hogy jó ideje bandukolnak már és lehetne egy kis pihenőt tartani. *
- Szerintem megállhatnánk bekapni pár falatot.
* Kereshetnének egy árnyékosabb helyet, ahol megállhatnak. *
- Mindig van nálam egy kis finom bor, bekaphatnánk pár falatot és átmaszkíroználak. Van még nálam kenyér, csak a kolbászom fogyott el. Kölcsönadhatnád a tiédet. Már ha nálad van. Összedobhatnánk egy szendvicset.
* Yadiria sem adja alább, rögtön visszavág és vigyorogva figyeli a törpét maga mellett. *
- Fél óra sok mindenre elég és amúgy sem a mennyiség és a vastagság a lényeg, megy ilyenek, hanem a munka minősége. Jó lesz az, meglátod.
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 18:28:58
Üzenet elküldve: 2014-07-12 18:28:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Arthenior felé//
- Jól meg kell majd mosnom, ha hazaértünk. Lehet még a táborbeliek sem fognak rám ismerni, nemhogy azok a hülye bádogkatonák. Mármint a városőrökre gondolok.
*Yadiria felvetése a városi nyakon öntésről picit felborzolja a kedélyeit.*
- Azt adja nekik az ég, hogy engem nyakon löttyintsenek valami mocskos éjjeliedény tartalmával! Biz-isten a nyakuk köré hajtogatom, ha előrángatom őket.
*Még öklét is megrázza, fenyegetően az ég felé, mintha csak egy láthatatlan ellenfele felé lóbálná.*
- Na de akkor ööö... mégis hogy legyen?
*Kérdezi, hangjában enyhe tétovázás hallható.*
- Álljunk meg itt, és majd utolérjük a szekeret, vagy... izé... Hogyan gondoltad pontosan?
*Hrothgaar kíváncsian pislog a törpe leányra és a válaszát várja. Ám Yadiria következő mondata hallatán belé köt a szó.*
~egek... jó alaposan ki vagyok már... teljesen máshogy értettem ezt a mondatot, pedig... na álljunk csak meg!~
*Hrothgaar agyán átfut a lehetőség, hogy az az elejtett mondatocska talán szánt szándékkal lett félreérthető. Játék a szavakkal, hogy felkorbácsolja a kedélyeket.*
~nyugi van, hülye Hrothgaar, nem kell azonnal túlpörgetned azt a csökött agyadat~
*Korholja magát és megköszörüli picit torkát.*
- Aha... szóval elintézel fél óra alatt. *elismerően biccent újdonsült társa felé* Tiszteletreméltó teljesítmény... _lehetne_. De ez a dús szakállzat, szerintem kifog rajtad. Van egy sanda gyanúm, hogy hamar elfáradnak majd a karjaid a nagy munkában...
*Hrothgaar arcán cinkos mosoly jelenik meg, halkan kuncog egyet mellé. Picit kihúzza magát a nyeregben ülve, megigazítja lábait a kengyelben. Egy röpke pillanatra előre tekint, hogy lássa mi is a sorrend a csapatban, illetve hogy Zorad merre kujtorog, de nem kell sokat meresztgetnie a szemét, látja, amint a másik törpe előttük caplat lovacskája hátán.*
- Jól meg kell majd mosnom, ha hazaértünk. Lehet még a táborbeliek sem fognak rám ismerni, nemhogy azok a hülye bádogkatonák. Mármint a városőrökre gondolok.
*Yadiria felvetése a városi nyakon öntésről picit felborzolja a kedélyeit.*
- Azt adja nekik az ég, hogy engem nyakon löttyintsenek valami mocskos éjjeliedény tartalmával! Biz-isten a nyakuk köré hajtogatom, ha előrángatom őket.
*Még öklét is megrázza, fenyegetően az ég felé, mintha csak egy láthatatlan ellenfele felé lóbálná.*
- Na de akkor ööö... mégis hogy legyen?
*Kérdezi, hangjában enyhe tétovázás hallható.*
- Álljunk meg itt, és majd utolérjük a szekeret, vagy... izé... Hogyan gondoltad pontosan?
*Hrothgaar kíváncsian pislog a törpe leányra és a válaszát várja. Ám Yadiria következő mondata hallatán belé köt a szó.*
~egek... jó alaposan ki vagyok már... teljesen máshogy értettem ezt a mondatot, pedig... na álljunk csak meg!~
*Hrothgaar agyán átfut a lehetőség, hogy az az elejtett mondatocska talán szánt szándékkal lett félreérthető. Játék a szavakkal, hogy felkorbácsolja a kedélyeket.*
~nyugi van, hülye Hrothgaar, nem kell azonnal túlpörgetned azt a csökött agyadat~
*Korholja magát és megköszörüli picit torkát.*
- Aha... szóval elintézel fél óra alatt. *elismerően biccent újdonsült társa felé* Tiszteletreméltó teljesítmény... _lehetne_. De ez a dús szakállzat, szerintem kifog rajtad. Van egy sanda gyanúm, hogy hamar elfáradnak majd a karjaid a nagy munkában...
*Hrothgaar arcán cinkos mosoly jelenik meg, halkan kuncog egyet mellé. Picit kihúzza magát a nyeregben ülve, megigazítja lábait a kengyelben. Egy röpke pillanatra előre tekint, hogy lássa mi is a sorrend a csapatban, illetve hogy Zorad merre kujtorog, de nem kell sokat meresztgetnie a szemét, látja, amint a másik törpe előttük caplat lovacskája hátán.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 17:26:38
Üzenet elküldve: 2014-07-12 17:26:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Arthenior felé//
- Egy törpe férfinek a szakálla a legfőbb vonzereje.
* Viszonzásban nincs hiány és bizony galádul vigyorog a törpén. *
- Víz és korom, pici zsír, hogy ne jöjjön le olyan könnyen. Mondjuk ha véletlenül az egyik házból nyakon öntenének vízzel. Ühm, előfordul az ilyesmi a városokban, néhányan az ablakon kiöntik az elhasznált mosdóvizet az utcára. Ezért jobb így készíteni az ilyen kencéket.
* Az ilyen fortélyokhoz meg van az esze és mindig fel van készülve arra, hogy rejtőzködnie kell. A rőt törpe mellett halad most már, akit, ha jól hallotta, Hrothgaar néven emlegettek. *
- Minél előbb, hogy kicsit száradjon és mielőtt még emberekkel találkoznánk.
- Fél óra alatt el is intéznélek.
* Legalább egy kicsit zavarba hozza a törpét, mielőtt nekiesne. Mármint a hajának és a szakállának. *
- Egy törpe férfinek a szakálla a legfőbb vonzereje.
* Viszonzásban nincs hiány és bizony galádul vigyorog a törpén. *
- Víz és korom, pici zsír, hogy ne jöjjön le olyan könnyen. Mondjuk ha véletlenül az egyik házból nyakon öntenének vízzel. Ühm, előfordul az ilyesmi a városokban, néhányan az ablakon kiöntik az elhasznált mosdóvizet az utcára. Ezért jobb így készíteni az ilyen kencéket.
* Az ilyen fortélyokhoz meg van az esze és mindig fel van készülve arra, hogy rejtőzködnie kell. A rőt törpe mellett halad most már, akit, ha jól hallotta, Hrothgaar néven emlegettek. *
- Minél előbb, hogy kicsit száradjon és mielőtt még emberekkel találkoznánk.
- Fél óra alatt el is intéznélek.
* Legalább egy kicsit zavarba hozza a törpét, mielőtt nekiesne. Mármint a hajának és a szakállának. *
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 16:21:57
Üzenet elküldve: 2014-07-12 16:21:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Arthenior felé//
*Úgy látszik születhet egy megoldás, aminek köszönhetően Hrothgaar fizimiskája "kissé" megváltozhat.*
- Azt jól tudom, hogy feltűnő. Messze földön megirigyelnek egy ilyen szakáll-csodát!
*Fordul hátra, arcán széles mosollyal Hrothgaar. Hangjában némi büszkeség cseng, de inkább ugratja a törpe nőt. Póniját megfékezi és bevárja a másikat, hogy aztán mellette poroszkáljon tovább.*
- Egy kis víz és korom, azt mondta?
*Ismétli meg az előbb hallottakat és gondolkodóba esik egy röpke pillanat erejéig. Egy éjszakai rajtaütés idéződik fel előtte, pár évvel korábbról. Akkor még nyugodt szívvel, minden különösebb gondolkodás nélkül prédálták fel a karavánokat. Akkoriban volt az a szokása Hrothgaarnak, hogy egy kis korommal jól bekente a képét, úgy indultak viaskodni. Fegyvereik pengéjére is került az anyagból. Zsír és hamu/korom keveréke, aminek köszönhetően nem villogtak a fegyverek, ha éppen rájuk vetült a hold és a csillagok fénye. Apró praktikák csupán, de szélsőséges helyzetben ezek jelenthetik a különbséget élet és halál között. Az ilyen apróságok. A törpe feltekint a mellette lovagoló nőre és bólint.*
- Rendben. úgy lesz. Feketére színezzük.
*Picit mocorog a nyeregben, hogy kényelmesen utazhasson továbbra is.*
- Na és mikor csináljukööö kedves... Yadi-ria?
*Tagoltan ejti ki a nevet, hogy a lány arcáról leolvashassa, ha rosszul ejtené azt ki. Tekintete kérdő.*
*Úgy látszik születhet egy megoldás, aminek köszönhetően Hrothgaar fizimiskája "kissé" megváltozhat.*
- Azt jól tudom, hogy feltűnő. Messze földön megirigyelnek egy ilyen szakáll-csodát!
*Fordul hátra, arcán széles mosollyal Hrothgaar. Hangjában némi büszkeség cseng, de inkább ugratja a törpe nőt. Póniját megfékezi és bevárja a másikat, hogy aztán mellette poroszkáljon tovább.*
- Egy kis víz és korom, azt mondta?
*Ismétli meg az előbb hallottakat és gondolkodóba esik egy röpke pillanat erejéig. Egy éjszakai rajtaütés idéződik fel előtte, pár évvel korábbról. Akkor még nyugodt szívvel, minden különösebb gondolkodás nélkül prédálták fel a karavánokat. Akkoriban volt az a szokása Hrothgaarnak, hogy egy kis korommal jól bekente a képét, úgy indultak viaskodni. Fegyvereik pengéjére is került az anyagból. Zsír és hamu/korom keveréke, aminek köszönhetően nem villogtak a fegyverek, ha éppen rájuk vetült a hold és a csillagok fénye. Apró praktikák csupán, de szélsőséges helyzetben ezek jelenthetik a különbséget élet és halál között. Az ilyen apróságok. A törpe feltekint a mellette lovagoló nőre és bólint.*
- Rendben. úgy lesz. Feketére színezzük.
*Picit mocorog a nyeregben, hogy kényelmesen utazhasson továbbra is.*
- Na és mikor csináljukööö kedves... Yadi-ria?
*Tagoltan ejti ki a nevet, hogy a lány arcáról leolvashassa, ha rosszul ejtené azt ki. Tekintete kérdő.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 14:31:42
Üzenet elküldve: 2014-07-12 14:31:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Arthenior felé//
* Na majd ő jó kedvre deríti a Rolkot! Igaz, a gond azzal van, hogy Rolko már inkább pihenne, meg hát megígérte neki a masszírozást, ehelyett meg kutyagolnak, ami őszintén szólva igen kedvromboló. Szóval tudja ő, hogy mi a gond, de azért próbálja "éberen" tartani a hímet. Az ő elemózsiás táskája van a szekéren, a kalapácsát az övére akasztva lóbálgatja magával, lépteinek ritmusára. Lépést tart a hímmel és mindig mellette jár. *
- Nem, én sosem bántani senkit kalapáccsal. Csak leütni vele jószágot, ha lenni éhes. Hozzávágni farkaskomához, ha az nagyon gonoszan néz rám. Meg volt egyszer egy medve is.
* Paskolja meg magán a nagy bundát. Mondjuk a medve nagy volt, viszont öreg és a fél szemére már nem látott rendesen, ezért terítette le könnyen. Úgyhogy Niana harci tudása nem mondható nagynak. Igazából nincs is neki olyanja. Megfogja a hím kezét és kicsit meg is szorítja és a fülébe súg, amit még elől is hallhatnak azért. *
- Tudom Rolko vigyázni rám, én meg majd főzök finomat és simogatni sokat.
* A még távoli hajók látványának ő is megörül. Még nem látott ilyet sohasem azelőtt.*
- Olyanok mint a felhők az égen!
* Tapsikol nekik, elengedve a Rolko kezét, de továbbra is mellette marad. *
A hozzászólás írója (Niana Tamita Gornov) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 14:32:12
* Na majd ő jó kedvre deríti a Rolkot! Igaz, a gond azzal van, hogy Rolko már inkább pihenne, meg hát megígérte neki a masszírozást, ehelyett meg kutyagolnak, ami őszintén szólva igen kedvromboló. Szóval tudja ő, hogy mi a gond, de azért próbálja "éberen" tartani a hímet. Az ő elemózsiás táskája van a szekéren, a kalapácsát az övére akasztva lóbálgatja magával, lépteinek ritmusára. Lépést tart a hímmel és mindig mellette jár. *
- Nem, én sosem bántani senkit kalapáccsal. Csak leütni vele jószágot, ha lenni éhes. Hozzávágni farkaskomához, ha az nagyon gonoszan néz rám. Meg volt egyszer egy medve is.
* Paskolja meg magán a nagy bundát. Mondjuk a medve nagy volt, viszont öreg és a fél szemére már nem látott rendesen, ezért terítette le könnyen. Úgyhogy Niana harci tudása nem mondható nagynak. Igazából nincs is neki olyanja. Megfogja a hím kezét és kicsit meg is szorítja és a fülébe súg, amit még elől is hallhatnak azért. *
- Tudom Rolko vigyázni rám, én meg majd főzök finomat és simogatni sokat.
* A még távoli hajók látványának ő is megörül. Még nem látott ilyet sohasem azelőtt.*
- Olyanok mint a felhők az égen!
* Tapsikol nekik, elengedve a Rolko kezét, de továbbra is mellette marad. *
A hozzászólás írója (Niana Tamita Gornov) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 14:32:12
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 14:00:49
Üzenet elküldve: 2014-07-12 14:00:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Arthenior felé//
* Csendesen bandukol a kompánia mögött, apró, foltos és még mindig névtelen lova hátán. Gondolatban elhúzza a száját: sok mély és magas növésű egyed egy brancsban. Szemében épp eléggé feltűnőek ahhoz, hogy megbámulják őket. Törpe nőt látni is nagy ritkaság, de ő néhány kendővel és kencével el tudja érni magán, hogy gyereknek nézzék. De az óriások? Főleg a nőstény, ami szintén ritkaság? A rőt törpe szavait hallva jó darabig töpreng még. Segítsen? Vagy minek? Lehet nem is lesz semmi gond? Azért feldobja a lehetőséget neki. *
- Feltűnő a rőt hajad és szakállad törpe uram. Némi vízzel és korommal át tudlak kenni. Feketén nehezebben szúrnak ki és nem feltételezné egy ember sem, hogy egy törpe átmázolná a haját és a szakállát.
* Csendesen bandukol a kompánia mögött, apró, foltos és még mindig névtelen lova hátán. Gondolatban elhúzza a száját: sok mély és magas növésű egyed egy brancsban. Szemében épp eléggé feltűnőek ahhoz, hogy megbámulják őket. Törpe nőt látni is nagy ritkaság, de ő néhány kendővel és kencével el tudja érni magán, hogy gyereknek nézzék. De az óriások? Főleg a nőstény, ami szintén ritkaság? A rőt törpe szavait hallva jó darabig töpreng még. Segítsen? Vagy minek? Lehet nem is lesz semmi gond? Azért feldobja a lehetőséget neki. *
- Feltűnő a rőt hajad és szakállad törpe uram. Némi vízzel és korommal át tudlak kenni. Feketén nehezebben szúrnak ki és nem feltételezné egy ember sem, hogy egy törpe átmázolná a haját és a szakállát.
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 11:16:27
Üzenet elküldve: 2014-07-12 11:16:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Arthenior felé//
*Morózus hangulatban telik el az út első fele Hrothgaar számára. Alig ébredt fel 3 napnyi eszméletlenségéből, máris kiküldetésen van Arteniorban... Igen, pont abba a városba tart, ahol a legutóbbi látogatásakor a baltájával szélesített mosolyt egy orgyilkos arcára, majd kiraboltak egy pince helységet és a végén még fel is gyújtották a házat, aminek következményeképpen lehet, hogy az egész Szegénynegyed hamuvá vált.*
~ja... és még egy városőrt is kifingattunk, nagyszerű~
*Jó ideig, csak a lehetőségeket latolgatja. Elvégre ő most az egyetlen az akkori csapatból. Ha meghúzza magát, talán észre sem veszik, fel sem ismerik őt.*
~de ott van az a bugris is, aki az egyik háztetőről figyelt minket, hogy hányná ki egy tál vérrel, amit megevett azóta~
*Végül arra jut, hogy maradjon az aggodalmaskodás majd a zűrös percekre. Csendben haladnak egy ideig, tarka kis csapatuk fura látványt nyújthat: óriások, törpék és egy gnóm.*
- Válogatott kis kompánia a miénk, komé...
*Zoradhoz intézi szavait, majd egy nyugodtabb tempójú beszélgetésbe elegyedik vele. Érdekes figurának tűnik ez a törpe is. Talán még jó barátságot is fognak majd ápolni egy idő után. A lényeg, hogy teljen az idő és fogyjanak a mérföldek a városig.*
- ...igen, és aztán sajtot reszelsz a tetejére, úgy teszed vissza a kemencébe, de már tényleg csak pár percre, hogy a sajt ráolvadjon a már amúgy is szaftos húsra. Hidd el, így a legfinomabb! Egy vekni friss cipó mellé meg valami savanyúság és úgy belaksz tőle, hogy azonnal rád tör a világbéke, hehe! Most bocsáss meg egy percre, mindjárt jövök.
*Azzal pónija hátán előreléptet a szekér mellé.*
- Üdv nektek! Mirakh! Figyelj már, lenne itt egy kis dolog, hogy úgy mondjam. Lehet, hogy a városban, na nem mondom biztosra, de előfordulhat benn, hogy pár városőr csúnyán fog ránk nézni... Leginkább rám. Remélhetőleg nem lesz semmi fennakadás, de gondoltam jobb lesz, ha szólok, és fel tudtok picit készülni.
*Nem részletezi a dolgokat, főleg azt nem, hogy a múltkor egy városőrt kinyírtak, de eléggé feszélyezve érzi magát Hrothgaar ismét. Mondja el? Ne mondja el? Mi lenne a legjobb döntés? Ha társait felkészületlenül éri egy esetleges menekülés, akkor ha megússzák élve, utána ők nyuvasztják majd ki őt. Egyelőre még hallgat. A városban úgyis minden eldől majd.*
*Morózus hangulatban telik el az út első fele Hrothgaar számára. Alig ébredt fel 3 napnyi eszméletlenségéből, máris kiküldetésen van Arteniorban... Igen, pont abba a városba tart, ahol a legutóbbi látogatásakor a baltájával szélesített mosolyt egy orgyilkos arcára, majd kiraboltak egy pince helységet és a végén még fel is gyújtották a házat, aminek következményeképpen lehet, hogy az egész Szegénynegyed hamuvá vált.*
~ja... és még egy városőrt is kifingattunk, nagyszerű~
*Jó ideig, csak a lehetőségeket latolgatja. Elvégre ő most az egyetlen az akkori csapatból. Ha meghúzza magát, talán észre sem veszik, fel sem ismerik őt.*
~de ott van az a bugris is, aki az egyik háztetőről figyelt minket, hogy hányná ki egy tál vérrel, amit megevett azóta~
*Végül arra jut, hogy maradjon az aggodalmaskodás majd a zűrös percekre. Csendben haladnak egy ideig, tarka kis csapatuk fura látványt nyújthat: óriások, törpék és egy gnóm.*
- Válogatott kis kompánia a miénk, komé...
*Zoradhoz intézi szavait, majd egy nyugodtabb tempójú beszélgetésbe elegyedik vele. Érdekes figurának tűnik ez a törpe is. Talán még jó barátságot is fognak majd ápolni egy idő után. A lényeg, hogy teljen az idő és fogyjanak a mérföldek a városig.*
- ...igen, és aztán sajtot reszelsz a tetejére, úgy teszed vissza a kemencébe, de már tényleg csak pár percre, hogy a sajt ráolvadjon a már amúgy is szaftos húsra. Hidd el, így a legfinomabb! Egy vekni friss cipó mellé meg valami savanyúság és úgy belaksz tőle, hogy azonnal rád tör a világbéke, hehe! Most bocsáss meg egy percre, mindjárt jövök.
*Azzal pónija hátán előreléptet a szekér mellé.*
- Üdv nektek! Mirakh! Figyelj már, lenne itt egy kis dolog, hogy úgy mondjam. Lehet, hogy a városban, na nem mondom biztosra, de előfordulhat benn, hogy pár városőr csúnyán fog ránk nézni... Leginkább rám. Remélhetőleg nem lesz semmi fennakadás, de gondoltam jobb lesz, ha szólok, és fel tudtok picit készülni.
*Nem részletezi a dolgokat, főleg azt nem, hogy a múltkor egy városőrt kinyírtak, de eléggé feszélyezve érzi magát Hrothgaar ismét. Mondja el? Ne mondja el? Mi lenne a legjobb döntés? Ha társait felkészületlenül éri egy esetleges menekülés, akkor ha megússzák élve, utána ők nyuvasztják majd ki őt. Egyelőre még hallgat. A városban úgyis minden eldől majd.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-11 00:55:31
Üzenet elküldve: 2014-07-11 00:55:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Kis bagázs //
-A tengernek is... *Majd nyugodalommal nyugtázza, kabátja már új gazdájánál leledzik, ideiglenesen. Bár azért ruházata egy részére igényt tart, valamennyire megszáradt, szerencsére a hideg szellőknek. Magához húzza csomagját, egy kevéssel készült ilyesmire is, amire kutatómunkába kezd. Djeck hajóról való érdeklődését kénytelen kielégíteni, ezzel megszakítva.*
-Hát, a kikötőben leledzik egy szemet gyönyörködtető, sudárbarna sellő, domború vonalai, eget karcoló árboca, valamint szakmailag teljesen dilettáns még a kapitánya belemelengette magát a lelkünkbe. Én, mint reménytelen romantikus pedig nagyon nehezen engedném a szívemnek kedves dolgokat más mocskos kezeiben, ha magam is csak egy karnyújtásnyira érzem. Még akkor is, ha ez nem éppen a magam ötletéből született, de támogatni kell mindent, ami jó... vagy amiből hasznom, esetleg szórakozásom lehet.
*Ezzel ő elintézte a magyarázkodást magában, továbbiakban nem nagyon tervezi túlmagyarázni a tematikát. Végül is, csak lopnak. Viszont Rika kérdése elég erős negatív visszhangot vert az arcokon, valamint ez most nem épp a legalkalmasabb időpont komolyabb témákba mélyedésre. *
-Nem ő a kapitányjelöltem, viszont hasznos, ha kéznél van, ezt majd meglátjátok, idővel persze. Gondoltam, elég egyértelmű, hogy nem a szimpatikus kinézetével vagy a stílusával érdemelte ki a bizalmamat, amivel fogadót nyitottunk.
~Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon semmivel.~
*Látszólagos komolysággal fedi el bizonytalanságát, még a fogadóból sem látott semmit, amit Djeck állítólag felhuzatott. Mondjuk nem is érintette a környéket a mostanában, így megjósol egy talánt erre. De egy régebbi beszélgetésükre visszagondolva ő maga is ráébred, mire is lesz most hasznos Djeckal.*
-Azért ne idd le magad olyan mélységekig, ahogy szoktad, még ma este szeretnék kiadni neked egy-két feladatot, hogy holnap már becsületesen vagy ahogy szoktad, munkába állhass. Természetesen azért, mert te értesz hozzá és mert a sellővadászat díjából magad is szeretnél majd részesülni.
*Végül kutakodása felszerelést jelentő kicsiny pakkjában sikerrel zárult és egy újabb, bár eléggé kopottas ruhaneműre tett szert. Ideje is volt, Asmä makacssága általi önmaga ellen fordulását nem díjazná sokáig, így egy kellemetes mozdulattal ráteríti a hátára a régebben incognoként szolgáló ruhadarabot.*
-Egy kicsit kérem, hogy vigyázzon rá, mert kincset keresgélek. Ígérem, nem volt hordva egy jó ideje. Megviselt, de hűséges darab.
*Tényleg nem volt, amióta átlőttek rajta egyszer és egy nagyobb keresztvágás leszakított egy hatalmas darabot az aljából, nem szívesen szerette felvenni. Azóta már volt pár dagály is, de kidobni még inkább nem szeret semmit. Ő maga az ingjével, a nadrágjával és kétes boldogságával tökéletesen elleledzik. Végül ténylegesen megindul kincset keresni, bár messzire nem megy, hiszen emlékszik, hova ásta el pénzes szütyőjét.*
-A tengernek is... *Majd nyugodalommal nyugtázza, kabátja már új gazdájánál leledzik, ideiglenesen. Bár azért ruházata egy részére igényt tart, valamennyire megszáradt, szerencsére a hideg szellőknek. Magához húzza csomagját, egy kevéssel készült ilyesmire is, amire kutatómunkába kezd. Djeck hajóról való érdeklődését kénytelen kielégíteni, ezzel megszakítva.*
-Hát, a kikötőben leledzik egy szemet gyönyörködtető, sudárbarna sellő, domború vonalai, eget karcoló árboca, valamint szakmailag teljesen dilettáns még a kapitánya belemelengette magát a lelkünkbe. Én, mint reménytelen romantikus pedig nagyon nehezen engedném a szívemnek kedves dolgokat más mocskos kezeiben, ha magam is csak egy karnyújtásnyira érzem. Még akkor is, ha ez nem éppen a magam ötletéből született, de támogatni kell mindent, ami jó... vagy amiből hasznom, esetleg szórakozásom lehet.
*Ezzel ő elintézte a magyarázkodást magában, továbbiakban nem nagyon tervezi túlmagyarázni a tematikát. Végül is, csak lopnak. Viszont Rika kérdése elég erős negatív visszhangot vert az arcokon, valamint ez most nem épp a legalkalmasabb időpont komolyabb témákba mélyedésre. *
-Nem ő a kapitányjelöltem, viszont hasznos, ha kéznél van, ezt majd meglátjátok, idővel persze. Gondoltam, elég egyértelmű, hogy nem a szimpatikus kinézetével vagy a stílusával érdemelte ki a bizalmamat, amivel fogadót nyitottunk.
~Bár, ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon semmivel.~
*Látszólagos komolysággal fedi el bizonytalanságát, még a fogadóból sem látott semmit, amit Djeck állítólag felhuzatott. Mondjuk nem is érintette a környéket a mostanában, így megjósol egy talánt erre. De egy régebbi beszélgetésükre visszagondolva ő maga is ráébred, mire is lesz most hasznos Djeckal.*
-Azért ne idd le magad olyan mélységekig, ahogy szoktad, még ma este szeretnék kiadni neked egy-két feladatot, hogy holnap már becsületesen vagy ahogy szoktad, munkába állhass. Természetesen azért, mert te értesz hozzá és mert a sellővadászat díjából magad is szeretnél majd részesülni.
*Végül kutakodása felszerelést jelentő kicsiny pakkjában sikerrel zárult és egy újabb, bár eléggé kopottas ruhaneműre tett szert. Ideje is volt, Asmä makacssága általi önmaga ellen fordulását nem díjazná sokáig, így egy kellemetes mozdulattal ráteríti a hátára a régebben incognoként szolgáló ruhadarabot.*
-Egy kicsit kérem, hogy vigyázzon rá, mert kincset keresgélek. Ígérem, nem volt hordva egy jó ideje. Megviselt, de hűséges darab.
*Tényleg nem volt, amióta átlőttek rajta egyszer és egy nagyobb keresztvágás leszakított egy hatalmas darabot az aljából, nem szívesen szerette felvenni. Azóta már volt pár dagály is, de kidobni még inkább nem szeret semmit. Ő maga az ingjével, a nadrágjával és kétes boldogságával tökéletesen elleledzik. Végül ténylegesen megindul kincset keresni, bár messzire nem megy, hiszen emlékszik, hova ásta el pénzes szütyőjét.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 23:54:44
Üzenet elküldve: 2014-07-10 23:54:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kis bagázs //
*Szóval Zaranir ismeri ezt a rumtolvajt. Elég jól elmókáznak a két nő javára, amit Asmä fel sem vesz, tegyék csak, ha jólesik, túl sokat forgott tengerészek között ahhoz, hogy ilyesmin megsértődjön. Zaranir kezdetben mutatott jólneveltségén azonban erősen repedezik a máz. Madarat tolláról, embert barátjáról. Márpedig ez a barátság, vagy legalábbis ismeretség addig terjed, hogy ez a valaki Jólnevelt uraság szerint megérdemli, hogy hajóra szálljon velük.*
~Ne ítélj túl gyorsan~ *figyelmezteti magát, tudván, hogy ez a legfőbb hibái közé tartozik.*
Á, nincs itt olyan hideg *utasítja el a kendőt és különösen a vetkőzés ötletét. Közben hősiesen küzd, nehogy véletlenül reszketni kezdjen. Ebből akkor csinál különösen fontos büszkeségi kérdést, amikor Rika felveti, hogy ez az alak esetleg egyenesen Zaranir kapitányjelöltje. Rendben, talán használható lehet egy hajón. Na de hogy kapitány? Asmät ismét foglalkoztatni kezdi saját kapitányságának gondolata, és a hűvös éjszakai szél elviselését is beleviszi a harcba, hadd lássa mindenki, hogy őt nem puha, lányos fából faragták. Persze tisztában van vele, hogy holnap átkozza majd ezért magát, amikor a másnaposság mellett még egy kiadós megfázás is kínozza, de most nem ez a lényeg. Holnap majd azt mutatja meg, hogy a következményekkel is boldogul.
Rika felé nyújtja a kezét, remélve, hogy a lány érti majd a célzást, és átadja a rumoskancsót. Amennyiben ez megtörténik, Asmä jót húz az italból, reménykedve, hogy az majd felmelegíti és elég makaccsá teszi, hogy állja a hideget.*
*Szóval Zaranir ismeri ezt a rumtolvajt. Elég jól elmókáznak a két nő javára, amit Asmä fel sem vesz, tegyék csak, ha jólesik, túl sokat forgott tengerészek között ahhoz, hogy ilyesmin megsértődjön. Zaranir kezdetben mutatott jólneveltségén azonban erősen repedezik a máz. Madarat tolláról, embert barátjáról. Márpedig ez a barátság, vagy legalábbis ismeretség addig terjed, hogy ez a valaki Jólnevelt uraság szerint megérdemli, hogy hajóra szálljon velük.*
~Ne ítélj túl gyorsan~ *figyelmezteti magát, tudván, hogy ez a legfőbb hibái közé tartozik.*
Á, nincs itt olyan hideg *utasítja el a kendőt és különösen a vetkőzés ötletét. Közben hősiesen küzd, nehogy véletlenül reszketni kezdjen. Ebből akkor csinál különösen fontos büszkeségi kérdést, amikor Rika felveti, hogy ez az alak esetleg egyenesen Zaranir kapitányjelöltje. Rendben, talán használható lehet egy hajón. Na de hogy kapitány? Asmät ismét foglalkoztatni kezdi saját kapitányságának gondolata, és a hűvös éjszakai szél elviselését is beleviszi a harcba, hadd lássa mindenki, hogy őt nem puha, lányos fából faragták. Persze tisztában van vele, hogy holnap átkozza majd ezért magát, amikor a másnaposság mellett még egy kiadós megfázás is kínozza, de most nem ez a lényeg. Holnap majd azt mutatja meg, hogy a következményekkel is boldogul.
Rika felé nyújtja a kezét, remélve, hogy a lány érti majd a célzást, és átadja a rumoskancsót. Amennyiben ez megtörténik, Asmä jót húz az italból, reménykedve, hogy az majd felmelegíti és elég makaccsá teszi, hogy állja a hideget.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-07-10 02:55:29
Üzenet elküldve: 2014-07-10 02:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis bagázs//
*A bámészkodó tekintetek most nem hozzák zavarba, arca is inkább az alkoholtól kipirult, jót nevet Zaranir megjegyzésén, vigyorogva fordul felé.*
- A tengernek főképp!
*Emeli a kancsót, és hacsak valaki meg nem akadályozza - márpedig erre nem sok esély van - jól meghúzza a rumot.
Összeborzong kissé, ahogy a hűvös szél finom puhasággal simít végig testén, a legközelebbi ruhadarab iránt nyúlva, mely valamelyest felmelegítheti. Tudtával - vagy anélkül - Zaranir kabátja esik útjába, így abba burkolózik, remélve, hogy a férfinak nem lesz szüksége rá, vagy ha mégis volna, majd megkeresi az övét, azt nagylelkűen kölcsönadja.*
- Brr...
*Nagyjából ennyiben járul hozzá a beszélgetéshez, ide-oda kapkodva fejét a felszólalók közt. Mintha a két férfi korábbról ismerné egymást, azonban abban még nem lehet biztos, hogy milyen irányba húz kapcsolatuk. A hajó megemlítésére felcsillan tekintete, meglepetten kapja fel fejét.*
- Csak nem a kapitány jelölted?
*Mostmár annál inkább érdeklődve méri fel a férfit, egyelőre azonban nem érhet fel Asmäval. A tiszteletet ki kell érdemelni.
Djeck megjegyzésére felvonja szemöldökét, ajkain azonban mosoly bújkál.*
- Csábító ajánlat, de azt kell hogy mondjam, ma estére már megleszek így.
*Bólint felé, és valóban, az alkohol némileg felmelegíti testét, már nem is vacog, kényelmesen helyezkedik el a földön, tulajdonképpen már fekszik, hátára csusszanva kémleli az eget, a csillagokat, melyek csak úgy szembejöttek hirtelenjében.*
*A bámészkodó tekintetek most nem hozzák zavarba, arca is inkább az alkoholtól kipirult, jót nevet Zaranir megjegyzésén, vigyorogva fordul felé.*
- A tengernek főképp!
*Emeli a kancsót, és hacsak valaki meg nem akadályozza - márpedig erre nem sok esély van - jól meghúzza a rumot.
Összeborzong kissé, ahogy a hűvös szél finom puhasággal simít végig testén, a legközelebbi ruhadarab iránt nyúlva, mely valamelyest felmelegítheti. Tudtával - vagy anélkül - Zaranir kabátja esik útjába, így abba burkolózik, remélve, hogy a férfinak nem lesz szüksége rá, vagy ha mégis volna, majd megkeresi az övét, azt nagylelkűen kölcsönadja.*
- Brr...
*Nagyjából ennyiben járul hozzá a beszélgetéshez, ide-oda kapkodva fejét a felszólalók közt. Mintha a két férfi korábbról ismerné egymást, azonban abban még nem lehet biztos, hogy milyen irányba húz kapcsolatuk. A hajó megemlítésére felcsillan tekintete, meglepetten kapja fel fejét.*
- Csak nem a kapitány jelölted?
*Mostmár annál inkább érdeklődve méri fel a férfit, egyelőre azonban nem érhet fel Asmäval. A tiszteletet ki kell érdemelni.
Djeck megjegyzésére felvonja szemöldökét, ajkain azonban mosoly bújkál.*
- Csábító ajánlat, de azt kell hogy mondjam, ma estére már megleszek így.
*Bólint felé, és valóban, az alkohol némileg felmelegíti testét, már nem is vacog, kényelmesen helyezkedik el a földön, tulajdonképpen már fekszik, hátára csusszanva kémleli az eget, a csillagokat, melyek csak úgy szembejöttek hirtelenjében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394