*A hatalmas gálya szintén hatalmas ajtaja egy tompa puffanással ér földet, mikor az ork kirúgja, kezében véres szablyával, mögötte pedig feléje futó Wegtoreni katonákkal.
Tudja jól, ez az a pillanat, amikor lehet egy cseppnyi esélye is a szabadulásra, s a jogtalanul elvett szabadságát visszanyerheti. A nap fénye egy időre megvakítja, nagyjából három másodperce telik el tétlenségben. Mikor egy lándzsa nyúl háta felé, s hegye bele is ér lapockájába, felszisszen, majd fegyverével éles ívben fordul hátra, a rideg acél éle pedig kegyetlenül belefúrja magát a katona nyakába, csaknem kettészelve azt. Elismerően húzza föl szemöldökét, majd felméri a helyzetet. A hajó oldala, ahol éppen tartózkodik, és a kikötő szilárd talaja nagyjából hét lábra vannak egymástól. Bal kezébe felkapja a halott katona lándzsáját, és visszafelé futva, az őt támadó katonák felé dobja azt, egyikük vállát átszúrva. Nem hasznos, ha a rohamosok libasorban haladnak egymás mögött, mert ha az egyik elesik, dől a többi is. Ez most sincs másképp, csupán egyikük ugorja át a hatalmas harcosdombot, amit az első sebesült katona okozott: Az egyik tiszt, aki rendszeresen bántotta Waagort, bárhol is voltak, bármit is tett. Talán az ork iránti utálata tette ennyire ügyessé, vagy tán csak adrenalinlöketet kapott, egyenesen felé rohan, pallosával a levegőt szabdalva.
Ez az utolsó pillanat. A katona felé vet egy mosolyt, majd nekirohan a távnak, melyet négy-öt lépésből meg is tesz. Alig néhány láb híja, hogy nem a hideg tengerbe zuhan, de szerencsék szerencséje, végre szilárd talajon áll a lába, még ha bámészkodók tömege közt is.
Ekkor váratlan vendég érkezik: az ominózus tiszt a feje felett vetődik ki a hajóról, és előtte nagyjából négy-öt lábnyira ér földet. Talpra. Sarkon fordul, ahogy az előtte szétnyíló tömeg is. Az ork érzi magán a sok tucat ember tekintetét, mikor a katona megindul felé.
Először a pallos lendül, amit Waagor hárít, s ugyanazon lendülettel a tiszt felé csap, aki mintha a gyakorlótéren lenne, unott fejjel lép arrébb a támadás alól, így az ork maximum a macskakövet hasítja föl. Ezt kihasználva újra a harcos lép, pallosát két kézzel meglendítve, vízszintesen csap az ork bordái felé, ezzel megpróbálva kettészelni azt, ám mivel az ijedtében hátralép, csak mellkasát karcolja.
Lábujjhegyen áll a kikötő szélén, egyensúlyát próbálgatva visszanyerni, ami azzal sikerül, hogy egy bukfenccel gurul előre, pont a tiszt elé, aki már rég nem látja őt, mivel azt hitte, Waagor a tengerbe zuhant, és ő azóta már a tömeg felé fordulva éljenzi magát.
Kihasználva az alkalmat, öklét jó erősen meglendítve tarkón csapja a harcost, aki félkómába esve esik össze. Az ork megragadja sodronyinge nyakát, majd kilógatja a tenger fölé.*
-Waagor Razud!
*Szól oda keményen, majd megfejeli a tisztet, miközben elengedi, hadd szálljon tova, mint toll a szélben.
Ezután szétnéz a kikötőn, menedéket keresve. Rengeteg őr láthatta a dolgot, s mivel orkról van szó, biztosan fellépnek az ügyben. Ezért inkább egyre gyorsabban és gyorsabban szedi a lábai, a dokkok felé rohanva, ahogy csak a lába bírja.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.12 16:14:33, a következő indokkal:
Kérésre