Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-29 23:36:44
Üzenet elküldve: 2014-10-29 23:36:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kitérő//
* Nem zavarja a padló, nincs viszonyítási alapja így ezt természetesnek veszi, a tenger moraja pedig minden halkabb zajt elnyom. Az otthon leírása meglepi, nem gondolta hogy mások is élnek barlangokban a mélységieken és a banditákon kívül.*
- Egy barlang csak akkor hideg és sötét ha nem raksz tüzet. Büdös? *na ezen egy kicsit jobban elgondolkodik *Feltártátok már az egészet? *kérdezi szándékosan többesszámot használva. Kicsi az esély, hogy ember egyedül költözzön be egy barlangba, bár megesik *Ha dögszag van meg kell keresni a tetemet, ha csak a föld szagától viszolyogsz azzal nincs mit tenni. Mondanám, hogy vágjatok egy szellőzőnyílást de hát ez azon is múlik hol helyezkedik el ez a barlang.* teszi még hozzá szórakozottan mosolyogva. A hajó mint biztonságos jármű? Na erre nagyot néz, bár aki a víz partján született az lehet hamarabb tanult meg úszni mint járni.*
- A borra később visszatérhetünk. *biccent rá a felajánlásra. Ha tényleg jó az a bor és az ára is elérhető akkor biztosan érdekelni fogja a nőstényt.*
- Tényleg nem lenne. *mondja most ő elnevetve magát* Nem lenne esélyed, hogy elfogj.*mondja szórakozottan. Nem egy híres nagy harcos, de megtudja fogni a kardot, ráadásul mindig is a legfürgébbek közé tartozott, bár sajnos a nyílvesszőnél azért nem gyorsabb.*
- Azt tudod, hol van most Raun? *kérdezi miután ismételten kijelenti Nadae, hogy hajlandó segíteni neki.*
- A legjobb az volna ha tudnád hol lakik. *ábrándozik egy keveset. Már szinte túl szép is volna. Alig lépett be a fogadóba már rá is lelt a fekete hajú nő, majd kiderült, hogy ismeri Raunt, ráadásul a maga módján barátságos is.*
- Néhány éve. *válaszol ismét egy cseppet ködösítve de hát a nő számára úgy is mindegy *Leégett a házunk, én egy árvaházba kerültem ő pedig *na most gondolkodik, de hát sejtelme sincs mi lett ezek után az öccsével* Artheniorban maradt. Később kerestem néhányszor, de mindig elkerültük egymást. Remélem végre sikerül szemtől szembe is találkoznom vele.
* A bot útját érdeklődve figyeli.*
- Ez szép volt. Mi a kedvenc fegyvered? *kérdezi egy kicsit eltérve az eddigi beszélgetés fonalától. Keze a táskájában matat majd előhúz belőle egy üveget. Úgy tűnik a sós levegő kiszárította a torkát mert jóízűen meghúzza majd visszazárja. Tekintete a lányra téved, egy kicsit meglötyögteti az üveget.*
- Tea. *jelenti be majd jól nevelten hozzáteszi* Kérsz?
* Ismét kérdést kérdés követ de olyan gyors egymásutánban, hogy Zora a felére sem tud válaszolni. Az is meglehet, hogy nem is várnak tőle mindegyikre választ.*
- Nem akarom egyesíteni a családot, épp csak szeretném látni az öcsémet majd pedig visszamegyek a városba. Ott a házunk. Raun kifestette, rendbe rakta. Meg kellene beszélnünk, hogy mi legyen vele. Lakhatom ott vagy eladjuk vagy nem is tudom. *ránt vállat. Éveken keresztül csak távolból nézte a kormos falakat. Riasztotta a látvány, az emlékek megviselték hisz majdnem bent égett ő maga is. Az utolsó kérdésre derűsen fodorítja arcát Nadae felé.*
- A tiédet, én majd megalkotom a magamét egyedül.
* Nem zavarja a padló, nincs viszonyítási alapja így ezt természetesnek veszi, a tenger moraja pedig minden halkabb zajt elnyom. Az otthon leírása meglepi, nem gondolta hogy mások is élnek barlangokban a mélységieken és a banditákon kívül.*
- Egy barlang csak akkor hideg és sötét ha nem raksz tüzet. Büdös? *na ezen egy kicsit jobban elgondolkodik *Feltártátok már az egészet? *kérdezi szándékosan többesszámot használva. Kicsi az esély, hogy ember egyedül költözzön be egy barlangba, bár megesik *Ha dögszag van meg kell keresni a tetemet, ha csak a föld szagától viszolyogsz azzal nincs mit tenni. Mondanám, hogy vágjatok egy szellőzőnyílást de hát ez azon is múlik hol helyezkedik el ez a barlang.* teszi még hozzá szórakozottan mosolyogva. A hajó mint biztonságos jármű? Na erre nagyot néz, bár aki a víz partján született az lehet hamarabb tanult meg úszni mint járni.*
- A borra később visszatérhetünk. *biccent rá a felajánlásra. Ha tényleg jó az a bor és az ára is elérhető akkor biztosan érdekelni fogja a nőstényt.*
- Tényleg nem lenne. *mondja most ő elnevetve magát* Nem lenne esélyed, hogy elfogj.*mondja szórakozottan. Nem egy híres nagy harcos, de megtudja fogni a kardot, ráadásul mindig is a legfürgébbek közé tartozott, bár sajnos a nyílvesszőnél azért nem gyorsabb.*
- Azt tudod, hol van most Raun? *kérdezi miután ismételten kijelenti Nadae, hogy hajlandó segíteni neki.*
- A legjobb az volna ha tudnád hol lakik. *ábrándozik egy keveset. Már szinte túl szép is volna. Alig lépett be a fogadóba már rá is lelt a fekete hajú nő, majd kiderült, hogy ismeri Raunt, ráadásul a maga módján barátságos is.*
- Néhány éve. *válaszol ismét egy cseppet ködösítve de hát a nő számára úgy is mindegy *Leégett a házunk, én egy árvaházba kerültem ő pedig *na most gondolkodik, de hát sejtelme sincs mi lett ezek után az öccsével* Artheniorban maradt. Később kerestem néhányszor, de mindig elkerültük egymást. Remélem végre sikerül szemtől szembe is találkoznom vele.
* A bot útját érdeklődve figyeli.*
- Ez szép volt. Mi a kedvenc fegyvered? *kérdezi egy kicsit eltérve az eddigi beszélgetés fonalától. Keze a táskájában matat majd előhúz belőle egy üveget. Úgy tűnik a sós levegő kiszárította a torkát mert jóízűen meghúzza majd visszazárja. Tekintete a lányra téved, egy kicsit meglötyögteti az üveget.*
- Tea. *jelenti be majd jól nevelten hozzáteszi* Kérsz?
* Ismét kérdést kérdés követ de olyan gyors egymásutánban, hogy Zora a felére sem tud válaszolni. Az is meglehet, hogy nem is várnak tőle mindegyikre választ.*
- Nem akarom egyesíteni a családot, épp csak szeretném látni az öcsémet majd pedig visszamegyek a városba. Ott a házunk. Raun kifestette, rendbe rakta. Meg kellene beszélnünk, hogy mi legyen vele. Lakhatom ott vagy eladjuk vagy nem is tudom. *ránt vállat. Éveken keresztül csak távolból nézte a kormos falakat. Riasztotta a látvány, az emlékek megviselték hisz majdnem bent égett ő maga is. Az utolsó kérdésre derűsen fodorítja arcát Nadae felé.*
- A tiédet, én majd megalkotom a magamét egyedül.
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-29 19:56:40
Üzenet elküldve: 2014-10-29 19:56:40
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Ha a pöttöm hajósbolha azt várta, hogy gúnnyal, szemtelenkedéssel, gyerekesen ostoba mód felvett felnőtt szerepekkel sikerül Quinnt kizökkentenie, avagy bárféle érzelemre sarkalnia, netalán figyelmét komolyabban felkeltenie, nos mindezen esetekben jelentősen tévedett. Marad a fásult komorság, és a faragott maszkszerű arcberendezés. Ugyan hallja a lányt, de szavaira nem ügyel, számára az egész nem több, mint "blabla, Q és Q, rinya, rinya, blablabla, nem ismerik a nevem, blabla, Q és Q, a Rókalyukban" Eképpen válaszol tehát türelmesen mindazon lényegi felvetésekre, melyeket dekódolni tudott.*
-Semmi baj, igen ritkán kapnak névvel ellátott fejfát az akasztott hullák. Ha mégis érne téged ez a kiváltság, Quent majd kitalál valami megfelelőt.
*Morogja monoton hangszínén.*
-Na indulás.
*Veti még oda az ivó említésére, kitárva balját az ismert irányba, jelezve, hogy kész követni a lányt. Amennyiben nem menne ilyen könnyedén, úgy elkapva Rika felkarját, tőrét előrántva, bordái közé nyomva, nem elég erősen ugyan, hogy vére sarjadjon ösztökéli haladásra a hebrencset. Remélve, hogy ha kapitányt nem is, őröket talál a Rókalyukban.
Aggasztó számára testvére szótlansága, nem jó előjel az, tapasztalta már az évek során számtalanszor. Ha már képtelen Quent nevetni, gúnyolódni, derűs megjegyzéseket szórni a nagyvilágba, akkor hamarosan robbanni fog. Az elfojtott szavaktól, biztosan. Quinn épp ezért, ezt a represszív vérengzést megelőző adja ki magából gondolatait. Többek között.*
*Ha a pöttöm hajósbolha azt várta, hogy gúnnyal, szemtelenkedéssel, gyerekesen ostoba mód felvett felnőtt szerepekkel sikerül Quinnt kizökkentenie, avagy bárféle érzelemre sarkalnia, netalán figyelmét komolyabban felkeltenie, nos mindezen esetekben jelentősen tévedett. Marad a fásult komorság, és a faragott maszkszerű arcberendezés. Ugyan hallja a lányt, de szavaira nem ügyel, számára az egész nem több, mint "blabla, Q és Q, rinya, rinya, blablabla, nem ismerik a nevem, blabla, Q és Q, a Rókalyukban" Eképpen válaszol tehát türelmesen mindazon lényegi felvetésekre, melyeket dekódolni tudott.*
-Semmi baj, igen ritkán kapnak névvel ellátott fejfát az akasztott hullák. Ha mégis érne téged ez a kiváltság, Quent majd kitalál valami megfelelőt.
*Morogja monoton hangszínén.*
-Na indulás.
*Veti még oda az ivó említésére, kitárva balját az ismert irányba, jelezve, hogy kész követni a lányt. Amennyiben nem menne ilyen könnyedén, úgy elkapva Rika felkarját, tőrét előrántva, bordái közé nyomva, nem elég erősen ugyan, hogy vére sarjadjon ösztökéli haladásra a hebrencset. Remélve, hogy ha kapitányt nem is, őröket talál a Rókalyukban.
Aggasztó számára testvére szótlansága, nem jó előjel az, tapasztalta már az évek során számtalanszor. Ha már képtelen Quent nevetni, gúnyolódni, derűs megjegyzéseket szórni a nagyvilágba, akkor hamarosan robbanni fog. Az elfojtott szavaktól, biztosan. Quinn épp ezért, ezt a represszív vérengzést megelőző adja ki magából gondolatait. Többek között.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-29 18:23:40
Üzenet elküldve: 2014-10-29 18:23:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*No, az legalább kiderül, hogy legújabb ismerősük nem a legfényesebb érme az erszényben. Sebaj, volt már rosszabb is. És végső soron ez is haladás.
Bezzeg Quinn stagnál a derűs életképek ecsetelésénél. Quentredet még a hideg is kirázza, ha testvérét a rosszabbik énje veszi elő, és figyelmen kívül hagyja, hogy amin sokat elmélkedik, az általában bekövetkezik. Mindegy, mivel most nem magának áradozik, talán nem végzik valami elvetélt szélcsengőként. Bezzeg a lány nem tudja, mivel jár a dolog, bár ez kifejezetten nem a Hallionok baja. Majd megtanulja. Vagy nem. Részletkérdés.
Míg a másik kettő kedvesen elcivódik, hősünk elmereng azon, hogy igencsak kifacsart sült galamb lett a harcok győztese. Hiába, néha még a szerencse is tévedhet.*
*No, az legalább kiderül, hogy legújabb ismerősük nem a legfényesebb érme az erszényben. Sebaj, volt már rosszabb is. És végső soron ez is haladás.
Bezzeg Quinn stagnál a derűs életképek ecsetelésénél. Quentredet még a hideg is kirázza, ha testvérét a rosszabbik énje veszi elő, és figyelmen kívül hagyja, hogy amin sokat elmélkedik, az általában bekövetkezik. Mindegy, mivel most nem magának áradozik, talán nem végzik valami elvetélt szélcsengőként. Bezzeg a lány nem tudja, mivel jár a dolog, bár ez kifejezetten nem a Hallionok baja. Majd megtanulja. Vagy nem. Részletkérdés.
Míg a másik kettő kedvesen elcivódik, hősünk elmereng azon, hogy igencsak kifacsart sült galamb lett a harcok győztese. Hiába, néha még a szerencse is tévedhet.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-29 14:24:09
Üzenet elküldve: 2014-10-29 14:24:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő – Zoranyde//
*A reggeli napfény hirtelen csapja szemen, ahogy kirúgva a Róka ajtaját. Szemeit összeszűkíti, s kezeit is ellenőzként a szeme fölé tartja. Lassan körülnéz, hogy a kényelmesen ébredező kikötői látkép minden egyes apró mozdulatát magába szívja. A hajó gyomrából álmosan felszínre kerülő matrózok, a hajnali munka miatti szitkokat szóró kirakodók, a még az este mámorát érző, részeg banditák, kik énekelve próbálják jobb kedvre deríteni áldozataikat. Vagyis csak a leendő áldozataikat, miután egy sötét sikátorba ledőlnek, hogy kipihenjék az este fáradalmait. Elmosolyodik, s lassú léptekkel indul meg a dokkok korhadt fadeszkái felé. Rájuk lépve, még a kettőjük könnyű súlya alatt is éktelenül nyikorog. Hangjuk némileg elnyomja a zajt. Ami azt illeti, a lány már meg sem hallja, úgy hozzá szokott élete során, teljesen hétköznapivá vált számára ez is. Így legfeljebb a mélységi nőstényt bánthatja – főleg annak éles hallása miatt – a padló nyögései. *
- Igen, valahol a közelben. *Gondolkozik el, mielőtt válaszolna. Végülis oly nagyon nem lódít, csak egy kicsit magasan van, s egy kicsit életveszélyes az út oda, de legalább a közelben van. No nem mintha Felmar nem lenne még közelebb.* - Jelenleg egy ócska, sötét, bűzös, vizes, hideg barlang lakója vagyok. Lehet, hogy számodra ez ideális hely lehet, no nem akarok én előítéletes lenni, *Magyarázza menet közben, kezeivel feltűnően gesztikulálva.*
- Hajóval csak közlekedni szoktam, mint az egyetlen biztonságos jármű, ami jelenleg létezik. Persze a két láb után. *Neveti el magát.* - De ha jó bort akarsz inni – bár nem értem, hogy abban mi olyan finom, keserű és híg – akkor annak is tudom a megfelelő helyét, persze megfelelő összegért cserébe. *Vonja meg a vállát könnyedén.
A lány tekintetét nézve, jókedvűen elneveti magát. Hasát fogva kacag néhány percig.*
- Nyugi, ha meg akarnálak ölni, akkor azt nem egyrészt fényes reggeli tenném, másrészt nem egyedül. Azért még nem ittam el az összes agysejtem, hogy tudjam, egyedül esélyem sem lenne egy mélységivel szemben. *Persze azt nem teszi hozzá, hogy elég volt látnia, meg tapasztalnia Szukafattyánál, hogy ne legyen olyannyira ostoba, hogy egyedül vágjon bele egy mélységi eltüntetésében. Ahhoz a fickóhoz is legalább két alak kellett, még ha az egyik az a Kannibál volt.* - Nem akarlak eltenni láb alól. De ha már van némi közöm az öcsédhez, hát miért ne segítenék?
*Ölti fel legcsábosabb mosolyát, majd mikor nem messze a megbeszélt helyhez ér, kényelmes leül a móló szélére.*
- És igen, ő az. Szukafattya. A másik nevét hiába mondod, Szürke és Szukafattya jobban illet rá bárminél. És ebbe hiába kérdőjelezel meg. Mikor láttátok egymást utoljára?
*Dönti oldalra a fejét, s automatikusan az oldalához nyúl. Meglepődve, s némileg dühösen tapasztalja, hogy ott bizony nem lóg a jól megszokott üvege, teli barnán ragyogó édes nedűjével. Szemöldökénél az ideg meg-megrezzen. Mérgében, az első keze ügyébe kerülő tárgyat – ami jelen esetben egy elkallódott rövidke fabot – a legközelebb horgonyzó hajó oldalához vágja.*
- Oh, hogy ha a kezeim közé kaparintom, azt az átkozott Maszkost, meg azt a nyamvadt őrültet.
*Szokásához híven, most sem magát okolja feledékenysége miatt, hanem azokat, akik szerinte kiváltották feledékenységét. S ennek egyik alanya a tegnap délután érkezett maszkos, kinek kivallatásánál igenis észnél kellett lennie.
Igyekszik hamar túljutni bajain, reménykedve, hogy vörös hajú társnője egy üveg rummal tér vissza, bár azon idő még oly távolinak tűnik számára.*
- Szóval egy távoli városba. Ti nem a föld alatt éltek? S miért váltatok el? S most hogy hogy újra akarod egyesíteni szétvált családodat? Szóval Szukafattyának van egy nővére. Nem is mondta az az átkozott, pedig ahelyett, hogy üres szavakat fecsegett volna, a lényeges dolgokat is igazán megemlíthette volna. De először is szögezzük le! Milyen véleményt szeretnél róla hallani?
*A reggeli napfény hirtelen csapja szemen, ahogy kirúgva a Róka ajtaját. Szemeit összeszűkíti, s kezeit is ellenőzként a szeme fölé tartja. Lassan körülnéz, hogy a kényelmesen ébredező kikötői látkép minden egyes apró mozdulatát magába szívja. A hajó gyomrából álmosan felszínre kerülő matrózok, a hajnali munka miatti szitkokat szóró kirakodók, a még az este mámorát érző, részeg banditák, kik énekelve próbálják jobb kedvre deríteni áldozataikat. Vagyis csak a leendő áldozataikat, miután egy sötét sikátorba ledőlnek, hogy kipihenjék az este fáradalmait. Elmosolyodik, s lassú léptekkel indul meg a dokkok korhadt fadeszkái felé. Rájuk lépve, még a kettőjük könnyű súlya alatt is éktelenül nyikorog. Hangjuk némileg elnyomja a zajt. Ami azt illeti, a lány már meg sem hallja, úgy hozzá szokott élete során, teljesen hétköznapivá vált számára ez is. Így legfeljebb a mélységi nőstényt bánthatja – főleg annak éles hallása miatt – a padló nyögései. *
- Igen, valahol a közelben. *Gondolkozik el, mielőtt válaszolna. Végülis oly nagyon nem lódít, csak egy kicsit magasan van, s egy kicsit életveszélyes az út oda, de legalább a közelben van. No nem mintha Felmar nem lenne még közelebb.* - Jelenleg egy ócska, sötét, bűzös, vizes, hideg barlang lakója vagyok. Lehet, hogy számodra ez ideális hely lehet, no nem akarok én előítéletes lenni, *Magyarázza menet közben, kezeivel feltűnően gesztikulálva.*
- Hajóval csak közlekedni szoktam, mint az egyetlen biztonságos jármű, ami jelenleg létezik. Persze a két láb után. *Neveti el magát.* - De ha jó bort akarsz inni – bár nem értem, hogy abban mi olyan finom, keserű és híg – akkor annak is tudom a megfelelő helyét, persze megfelelő összegért cserébe. *Vonja meg a vállát könnyedén.
A lány tekintetét nézve, jókedvűen elneveti magát. Hasát fogva kacag néhány percig.*
- Nyugi, ha meg akarnálak ölni, akkor azt nem egyrészt fényes reggeli tenném, másrészt nem egyedül. Azért még nem ittam el az összes agysejtem, hogy tudjam, egyedül esélyem sem lenne egy mélységivel szemben. *Persze azt nem teszi hozzá, hogy elég volt látnia, meg tapasztalnia Szukafattyánál, hogy ne legyen olyannyira ostoba, hogy egyedül vágjon bele egy mélységi eltüntetésében. Ahhoz a fickóhoz is legalább két alak kellett, még ha az egyik az a Kannibál volt.* - Nem akarlak eltenni láb alól. De ha már van némi közöm az öcsédhez, hát miért ne segítenék?
*Ölti fel legcsábosabb mosolyát, majd mikor nem messze a megbeszélt helyhez ér, kényelmes leül a móló szélére.*
- És igen, ő az. Szukafattya. A másik nevét hiába mondod, Szürke és Szukafattya jobban illet rá bárminél. És ebbe hiába kérdőjelezel meg. Mikor láttátok egymást utoljára?
*Dönti oldalra a fejét, s automatikusan az oldalához nyúl. Meglepődve, s némileg dühösen tapasztalja, hogy ott bizony nem lóg a jól megszokott üvege, teli barnán ragyogó édes nedűjével. Szemöldökénél az ideg meg-megrezzen. Mérgében, az első keze ügyébe kerülő tárgyat – ami jelen esetben egy elkallódott rövidke fabot – a legközelebb horgonyzó hajó oldalához vágja.*
- Oh, hogy ha a kezeim közé kaparintom, azt az átkozott Maszkost, meg azt a nyamvadt őrültet.
*Szokásához híven, most sem magát okolja feledékenysége miatt, hanem azokat, akik szerinte kiváltották feledékenységét. S ennek egyik alanya a tegnap délután érkezett maszkos, kinek kivallatásánál igenis észnél kellett lennie.
Igyekszik hamar túljutni bajain, reménykedve, hogy vörös hajú társnője egy üveg rummal tér vissza, bár azon idő még oly távolinak tűnik számára.*
- Szóval egy távoli városba. Ti nem a föld alatt éltek? S miért váltatok el? S most hogy hogy újra akarod egyesíteni szétvált családodat? Szóval Szukafattyának van egy nővére. Nem is mondta az az átkozott, pedig ahelyett, hogy üres szavakat fecsegett volna, a lényeges dolgokat is igazán megemlíthette volna. De először is szögezzük le! Milyen véleményt szeretnél róla hallani?
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-29 08:30:28
Üzenet elküldve: 2014-10-29 08:30:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kitérő//
* A rumkészítés alapjait sem ismeri úgy, hogy ne is beszéljünk a magasiskoláról. Csak egy ital ami valamiért leginkább a tengerhez, a matrózokhoz köthető, valahogy úgy miként a sötételfekhez a vérszínű bor. Zora ismét belekortyol italába viszont egyre inkább kezd ráébredne, hogy a Rumos Róka nem a minőségi borokról híres. Olcsó de rossz. Az "otthon" felemlegetésére elgondolkodik vajon hol élhet a nő.*
- Itt laksz a kikötőhöz közel vagy egyenesen valamelyik hajón? *kérdezi. Van egy olyan érzése, hogy ez a lány olyan otthonosan mozog a hajókon is miként a szárazföldön ami például Zoráról egyáltalában nem mondható el. A hegyeket szereti és a föld alá is képes bemászni akár a vakondok de lábát még lélekvesztőre nem tette.
Észreveszi a nyugtalanságot a másik arcán, bár a saját italához egyáltalában nem köti. A zárt hely lehet az oka, vagy egyszerűen nem tűri jól a tömeget ami most jellemző a kocsmára. Meg is lepődik a szavain.*
- Hát nem a legjobb évjárat az biztos. *jegyzi meg miközben meglötyögteti borát. A második felére nem válaszol, lehet igaza van a nőnek, itt még nem volt, nem ismeri a helyi viszonyokat, van ahol csak azért megpróbálnák megölni mert mélységi. A javaslatra felhajtja a borát majd feláll. Nem bízik meg a lányban de jobb támpontja egyelőre nincs, tőle kell minél többet megtudnia Raunról.*
- Rendben, te vagy erre ismerős, te vezetsz. *mondja bár magában hozzátesz ~Remélem nem valami sikátorba akarsz becsalni.~ A gondolata részben kiül az arcára, de tartja magát annyira talpraesettnek, hogy kivágja magát ha bajba keveredne.
Tényleg meglepő a tény de közte és az öccse között nem volt semmi több mint testvéri összetartás, legalábbis abban az időben amikor még együtt verekedték keresztül magukat a szegénynegyeden.*
- Szukafattya? *na ez az amire nem számított. Az anyjuk tiszteletreméltó matróna volt a mélyben. Fent kissé döcögött a dolog, kevésnek bizonyult a családi vagyon ahhoz amit terveztek de azért ott is a pénz beszélt, meg a harcias hímek.*
- Ha Zaraun Aleandarnak hívták akkor igen.* lép ki ő is a reggeli sós levegőre.
Figyeli merre mennek, de úgy tűnik a nőt csak a tenger szaga vonzza, pont annyira mint őt egy barlang mélyéről érezhető fanyar gomba illata. Leül Nadae mellé a mólóra majd válaszol.*
- Én egy távoli városba költöztem és mire visszatértem már nem találtam senkit a családomból. *mondja átugorva a tűzvészen ami elpusztította az otthonukat, megölte a szüleiket, testvéreiket.*
* A rumkészítés alapjait sem ismeri úgy, hogy ne is beszéljünk a magasiskoláról. Csak egy ital ami valamiért leginkább a tengerhez, a matrózokhoz köthető, valahogy úgy miként a sötételfekhez a vérszínű bor. Zora ismét belekortyol italába viszont egyre inkább kezd ráébredne, hogy a Rumos Róka nem a minőségi borokról híres. Olcsó de rossz. Az "otthon" felemlegetésére elgondolkodik vajon hol élhet a nő.*
- Itt laksz a kikötőhöz közel vagy egyenesen valamelyik hajón? *kérdezi. Van egy olyan érzése, hogy ez a lány olyan otthonosan mozog a hajókon is miként a szárazföldön ami például Zoráról egyáltalában nem mondható el. A hegyeket szereti és a föld alá is képes bemászni akár a vakondok de lábát még lélekvesztőre nem tette.
Észreveszi a nyugtalanságot a másik arcán, bár a saját italához egyáltalában nem köti. A zárt hely lehet az oka, vagy egyszerűen nem tűri jól a tömeget ami most jellemző a kocsmára. Meg is lepődik a szavain.*
- Hát nem a legjobb évjárat az biztos. *jegyzi meg miközben meglötyögteti borát. A második felére nem válaszol, lehet igaza van a nőnek, itt még nem volt, nem ismeri a helyi viszonyokat, van ahol csak azért megpróbálnák megölni mert mélységi. A javaslatra felhajtja a borát majd feláll. Nem bízik meg a lányban de jobb támpontja egyelőre nincs, tőle kell minél többet megtudnia Raunról.*
- Rendben, te vagy erre ismerős, te vezetsz. *mondja bár magában hozzátesz ~Remélem nem valami sikátorba akarsz becsalni.~ A gondolata részben kiül az arcára, de tartja magát annyira talpraesettnek, hogy kivágja magát ha bajba keveredne.
Tényleg meglepő a tény de közte és az öccse között nem volt semmi több mint testvéri összetartás, legalábbis abban az időben amikor még együtt verekedték keresztül magukat a szegénynegyeden.*
- Szukafattya? *na ez az amire nem számított. Az anyjuk tiszteletreméltó matróna volt a mélyben. Fent kissé döcögött a dolog, kevésnek bizonyult a családi vagyon ahhoz amit terveztek de azért ott is a pénz beszélt, meg a harcias hímek.*
- Ha Zaraun Aleandarnak hívták akkor igen.* lép ki ő is a reggeli sós levegőre.
Figyeli merre mennek, de úgy tűnik a nőt csak a tenger szaga vonzza, pont annyira mint őt egy barlang mélyéről érezhető fanyar gomba illata. Leül Nadae mellé a mólóra majd válaszol.*
- Én egy távoli városba költöztem és mire visszatértem már nem találtam senkit a családomból. *mondja átugorva a tűzvészen ami elpusztította az otthonukat, megölte a szüleiket, testvéreiket.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-29 00:46:28
Üzenet elküldve: 2014-10-29 00:46:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Rövid ismertetője talán nem érte el a várt hatást, de valójában inkább szórakoztatja, mint sérti az idegenek reakciója. Igen gyakran nevetik ki, hol neme, hol életmódja, hol kora, hol pedig természete miatt, de még ezt is inkább bókként fogja fel, elvégre mégiscsak jobb szórakoztatónak lenni, mint unalmas fehérnépnek. Efféle jelzővel már annál inkább meg lehet sérteni, de a hozzájuk hasonló partra vetett matróznépségtől már rég nem veszi föl az ilyesmit, és nem is igazán fenyegeti a dolog, mert sokminden elmondható természetéről, de az nem, hogy átlagos volna.*
- Most se lett jobb, Quinn és Quent, vagy Quent és Quinn. Rendkívül szőrszálhasogató nevetek van.
*Azért azt értékeli, hogy az egyikük hajlandó volt legalább biccenteni, vagy ilyesmi. Tulajdonképpen ami ezután következik, azt már behatárolni sem tudja, lehetséges, hogy most kedvesen bunkók, vagy csak szimplán bunkók a maguk módján.*
- Hát nem éppen. De felesleges ecsetelnem, ha úgy is találkoztok vele.
*Quinn, vagy Quent, vagy ki tudja, melyik felé fordulva maga is csak gúnyosan elmosolyodik, nem igazán izgatja, hogy mit talál ennyire szórakoztatónak a férfi, de bizonyára ritkán unatkozik, ha ilyen könnyű megnevettetni.*
- Tőlem akár az istenek pisája is folyhat az ereitekben, nem kételkednék, mert nekem aztán halál mindegy.
*Sóhajt fel, majd ha sikerül ezen továbblépniük, akkor a körmét nézegetve hallgatja a szentbeszédet. Mire a csávónak sikerül befejeznie, már minden szemszögből megcsodálhatta ujjainak kemény takaróit.*
- Befejezted? Féltem, hogy nem lesz alkalmam még ma megköszönni ezeket a rendkívül hasznos tanácsokat. Lenyűgöző vagy. Ilyesmit még sosem hallottam.
*Gúnyos hansúlyát még némi tapssal is alátámasztja, mielőtt a szemeit forgatná. A sors fintora, hogy állandóan efféle pasikba fut bele, egy pillanatra még az is megfordul gondolataiban, hogy visszasírja Zaranir társaságát. De aztán rájön, hogy ennyire azért mégsem rossz a helyzet, elvégre talán még kevésbé is zavarta, ha amaz gyerekként tekintett rá, ahogyan most a faarcú férfi is. Talán felnőttnek tekintik magukat, de Rika szemében szimplán csak öregek.*
- Errefelé nem ismerik a nevem, így hiába próbálkoznál, Quenn. Vagy Quint. Amelyik te vagy. De amennyiben ez minden vágyad, bármikor megvalósíthatod. Már ha tudod.
*Kissé azért ijesztőnek találja, hogy semmiféle érzelem nem fut át a férfi arcán, de ezt megtanulta nem kimutatni, vagyis feltételezhetően egyikük sem veszi észre.*
- Mindenesetre, ha hajót akartok, megkapjátok, a Rókalyukban megtaláljátok a kapitányomat, ahogy a legénység többi tagját is. Az időpont már kérdéses, de ahogy elnézlek, úgysem siettek sehová.
*Lehet, hogy mégiscsak jobb lett volna, ha üres kézzel tér vissza, mint két ilyen kötözködő pojácával, de legalább elmondhatja, hogy ő próbálkozott. Amúgy sem ez a szakterülete, az azonban még valamelyik móló partján úszkál, neki pedig ki kell várnia az alkalmat.*
*Rövid ismertetője talán nem érte el a várt hatást, de valójában inkább szórakoztatja, mint sérti az idegenek reakciója. Igen gyakran nevetik ki, hol neme, hol életmódja, hol kora, hol pedig természete miatt, de még ezt is inkább bókként fogja fel, elvégre mégiscsak jobb szórakoztatónak lenni, mint unalmas fehérnépnek. Efféle jelzővel már annál inkább meg lehet sérteni, de a hozzájuk hasonló partra vetett matróznépségtől már rég nem veszi föl az ilyesmit, és nem is igazán fenyegeti a dolog, mert sokminden elmondható természetéről, de az nem, hogy átlagos volna.*
- Most se lett jobb, Quinn és Quent, vagy Quent és Quinn. Rendkívül szőrszálhasogató nevetek van.
*Azért azt értékeli, hogy az egyikük hajlandó volt legalább biccenteni, vagy ilyesmi. Tulajdonképpen ami ezután következik, azt már behatárolni sem tudja, lehetséges, hogy most kedvesen bunkók, vagy csak szimplán bunkók a maguk módján.*
- Hát nem éppen. De felesleges ecsetelnem, ha úgy is találkoztok vele.
*Quinn, vagy Quent, vagy ki tudja, melyik felé fordulva maga is csak gúnyosan elmosolyodik, nem igazán izgatja, hogy mit talál ennyire szórakoztatónak a férfi, de bizonyára ritkán unatkozik, ha ilyen könnyű megnevettetni.*
- Tőlem akár az istenek pisája is folyhat az ereitekben, nem kételkednék, mert nekem aztán halál mindegy.
*Sóhajt fel, majd ha sikerül ezen továbblépniük, akkor a körmét nézegetve hallgatja a szentbeszédet. Mire a csávónak sikerül befejeznie, már minden szemszögből megcsodálhatta ujjainak kemény takaróit.*
- Befejezted? Féltem, hogy nem lesz alkalmam még ma megköszönni ezeket a rendkívül hasznos tanácsokat. Lenyűgöző vagy. Ilyesmit még sosem hallottam.
*Gúnyos hansúlyát még némi tapssal is alátámasztja, mielőtt a szemeit forgatná. A sors fintora, hogy állandóan efféle pasikba fut bele, egy pillanatra még az is megfordul gondolataiban, hogy visszasírja Zaranir társaságát. De aztán rájön, hogy ennyire azért mégsem rossz a helyzet, elvégre talán még kevésbé is zavarta, ha amaz gyerekként tekintett rá, ahogyan most a faarcú férfi is. Talán felnőttnek tekintik magukat, de Rika szemében szimplán csak öregek.*
- Errefelé nem ismerik a nevem, így hiába próbálkoznál, Quenn. Vagy Quint. Amelyik te vagy. De amennyiben ez minden vágyad, bármikor megvalósíthatod. Már ha tudod.
*Kissé azért ijesztőnek találja, hogy semmiféle érzelem nem fut át a férfi arcán, de ezt megtanulta nem kimutatni, vagyis feltételezhetően egyikük sem veszi észre.*
- Mindenesetre, ha hajót akartok, megkapjátok, a Rókalyukban megtaláljátok a kapitányomat, ahogy a legénység többi tagját is. Az időpont már kérdéses, de ahogy elnézlek, úgysem siettek sehová.
*Lehet, hogy mégiscsak jobb lett volna, ha üres kézzel tér vissza, mint két ilyen kötözködő pojácával, de legalább elmondhatja, hogy ő próbálkozott. Amúgy sem ez a szakterülete, az azonban még valamelyik móló partján úszkál, neki pedig ki kell várnia az alkalmat.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-28 20:10:08
Üzenet elküldve: 2014-10-28 20:10:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Nincs más megvilágítás, Quinn számára semmiképp sem. Viszont megfosztatik a lehetőségtől, hogy ezt ismét bizonyíthassa. Egy nőszemély által. Meglepettsége épp úgy nem látszik rajta, mint a tegnap este elfogyasztott vacsorának titulált penészes kenyér. Vagy bármilyen érzelem. Határozott, évek alatt kifejlesztett unott, semmitmondó tekintettel vizsgálgatja a lányt, és hallgatja annak szavait. Oldalkönyöklésre sem reagál túlzottan, épp csak egy pillantással jutalmazza testvérét, de tekintete máris vándorol vissza a hebrencsre. A kalózvigyort nem ismeri fel, eddig, ha összefutott a vízi ármányokkal azok átvágott torokkal tetszelegtek, nem úgy, mint az előtte hevülő lény. A "bocsika" elhangzására pattan ugyan valami, mélyen belül, talán egy ér, agyi fronton, de ennek nincs látható nyoma. Nem tiszteleg, véleménye szerint sem vehető túl komolyan a kis vézna, bár ezen meglátásának egészen más formában ad hangot, mint öccse.*
-Pont olyan izgága, mint te? Remélem nem rokon.
*Jegyzi meg fásult monotonsággal, mosolytalanul.*
-Persze ezért még nem kellene így beszélned egy gyerekkel. Néha olyan érzéketlen vagy.
*Lassú tényközlések sora. Valós vád, számonkérés nélkül, számára aztán édes mindegy, hogy ki mikor rosál hova.*
-Figyelj kicsim.
*Fordul immár Rika felé, kissé meggörnyedve, hogy szemkontaktust alakítson ki. Bár a lány nem fest gyermekkorúnak, ez őt a legkevésbé sem zavarja.*
-Nagyon buta dolog ilyesmit hangoztatni, és drogokat, meg alkoholt fogyasztani. A kalózkodás miatt felakasztják az embert, még akkor is, ha ilyen csipisz.
*Nem a segítőszándék vezérli szavait, ő kényszeresen pesszimista szónok.*
-Akkor rosszabb. Mert a kötél egyforma hosszú. Érted ugye?
*Vontatottan, lassan beszél, egyrészt az elfogyasztott bódító dohány miatt, másrészt, hogy a véleménye szerint beszívottsága okán szellemileg korlátolt nőszemély ne maradjon le a lényeges dolgokról.*
-Vagyis a lábad messzebb lesz a talajtól, mint másnak. Kezdetben. Aztán egy idő után persze a súlytól majd szépen megnyúlik a nyakad. Nagyon szépen. És lassan. De addigra egészen zöld oszló hulla leszel, és a mindenféle madarak. Sirályok, meg hollók, meg verebek, meg pintyek. És vércsék. A vércsék a legrosszabbak. Azok lezabálják a bűzlő, undorító húsod a csontjaidról. De persze ezek előtt még szenvedni fogsz. Előbb a hosszú fuldoklás, aztán szégyenszemre üríti magát a belsőd. Szóval, ha nem akarsz méteres nyakkal, berondítva, oszladozva lengedezni a szélben, akkor a kalózkodás helyett használd a hajózkodás kifejezést. Jó?
*Ha élvezettel közölte volna mindezt, talán az sem lett volna annyira bizarr, mint totálisan rezignált hangszíne.*
-Pláne olyanokkal szemben, akikben állítólag nem bízol.
*Jegyzi meg még morogva, leginkább csak önmagának kihúzva végre derekát.*
-Nos? Szerinted ki fizet érted többet? A kikötői őrség a kalózfogóknak, vagy apukád a hős megmentőidnek, védelmezőidnek, és hazakísérőidnek?
*Komor arca feltehetően egyértelműen elárulja, hogy testvérével ellentétben ő nem mókázik.*
*Nincs más megvilágítás, Quinn számára semmiképp sem. Viszont megfosztatik a lehetőségtől, hogy ezt ismét bizonyíthassa. Egy nőszemély által. Meglepettsége épp úgy nem látszik rajta, mint a tegnap este elfogyasztott vacsorának titulált penészes kenyér. Vagy bármilyen érzelem. Határozott, évek alatt kifejlesztett unott, semmitmondó tekintettel vizsgálgatja a lányt, és hallgatja annak szavait. Oldalkönyöklésre sem reagál túlzottan, épp csak egy pillantással jutalmazza testvérét, de tekintete máris vándorol vissza a hebrencsre. A kalózvigyort nem ismeri fel, eddig, ha összefutott a vízi ármányokkal azok átvágott torokkal tetszelegtek, nem úgy, mint az előtte hevülő lény. A "bocsika" elhangzására pattan ugyan valami, mélyen belül, talán egy ér, agyi fronton, de ennek nincs látható nyoma. Nem tiszteleg, véleménye szerint sem vehető túl komolyan a kis vézna, bár ezen meglátásának egészen más formában ad hangot, mint öccse.*
-Pont olyan izgága, mint te? Remélem nem rokon.
*Jegyzi meg fásult monotonsággal, mosolytalanul.*
-Persze ezért még nem kellene így beszélned egy gyerekkel. Néha olyan érzéketlen vagy.
*Lassú tényközlések sora. Valós vád, számonkérés nélkül, számára aztán édes mindegy, hogy ki mikor rosál hova.*
-Figyelj kicsim.
*Fordul immár Rika felé, kissé meggörnyedve, hogy szemkontaktust alakítson ki. Bár a lány nem fest gyermekkorúnak, ez őt a legkevésbé sem zavarja.*
-Nagyon buta dolog ilyesmit hangoztatni, és drogokat, meg alkoholt fogyasztani. A kalózkodás miatt felakasztják az embert, még akkor is, ha ilyen csipisz.
*Nem a segítőszándék vezérli szavait, ő kényszeresen pesszimista szónok.*
-Akkor rosszabb. Mert a kötél egyforma hosszú. Érted ugye?
*Vontatottan, lassan beszél, egyrészt az elfogyasztott bódító dohány miatt, másrészt, hogy a véleménye szerint beszívottsága okán szellemileg korlátolt nőszemély ne maradjon le a lényeges dolgokról.*
-Vagyis a lábad messzebb lesz a talajtól, mint másnak. Kezdetben. Aztán egy idő után persze a súlytól majd szépen megnyúlik a nyakad. Nagyon szépen. És lassan. De addigra egészen zöld oszló hulla leszel, és a mindenféle madarak. Sirályok, meg hollók, meg verebek, meg pintyek. És vércsék. A vércsék a legrosszabbak. Azok lezabálják a bűzlő, undorító húsod a csontjaidról. De persze ezek előtt még szenvedni fogsz. Előbb a hosszú fuldoklás, aztán szégyenszemre üríti magát a belsőd. Szóval, ha nem akarsz méteres nyakkal, berondítva, oszladozva lengedezni a szélben, akkor a kalózkodás helyett használd a hajózkodás kifejezést. Jó?
*Ha élvezettel közölte volna mindezt, talán az sem lett volna annyira bizarr, mint totálisan rezignált hangszíne.*
-Pláne olyanokkal szemben, akikben állítólag nem bízol.
*Jegyzi meg még morogva, leginkább csak önmagának kihúzva végre derekát.*
-Nos? Szerinted ki fizet érted többet? A kikötői őrség a kalózfogóknak, vagy apukád a hős megmentőidnek, védelmezőidnek, és hazakísérőidnek?
*Komor arca feltehetően egyértelműen elárulja, hogy testvérével ellentétben ő nem mókázik.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-28 19:27:58
Üzenet elküldve: 2014-10-28 19:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Büszkén húzza ki magát egy mosoly kíséretében, elvégre ritkán tudja olyan „heves” érzelemkitörésre bírni testvérét, hogy akár egy utállak-ra kikeljen magából, nemhogy halmozottan hangoztassa ezt a tényt. Hiába no, aki tud, az tud. És Quentred tud, mint a mellékelt szituáció is mutatja.
Érdemeit az se csökkenti, hogy van, amit már említés szintjén is jobban rühell Quinn. Sokkal jobban, ez elég egyértelműen kiderül. Erre csak vállat vonni lehet, és leszűrni a következtetést: nem mennek vissza a Vércsére.
Lemondó sóhajjal hallgatja a másikat, és annak a munkára vonatkozó jóslatait. Vannak dolgok, amik sose változnak, mint például Quinn véleménye az új hajókon számukra uralkodó viszonyokról, vagy éppen ezen viszonyok sajnálatos valósága. De, öröm az ürömben, hogy innen indulva csak kellemesen csalódhat az ember.
Épp nekilátna, hogy más megvilágításba helyezze a dolgokat, mikor szinte a semmiből perdül eléjük a perszóna. Quentred előbb felhúzott szemöldökkel és némi fenntartással fogadja az általa mondottakat, ám megnyugszik, mikor kiderül, hogy nem a leányzó játszik kapitányosdit. A végén még komoly a dolog. Oldalba könyököli bátyját, jelezve: ő már ezerszer megmondta, hogy ők olyan szerencsések, hogy a sült galambok is arénaharcot vívnak azért, hogy a szájukba repülhessenek.
Mivel feleslegesnek tartja, hogy per pillanat hozzáfűzzön bármit is az elhangzottakhoz, csak hanyag tisztelgésfélét produkál, míg a hamari fehérnép végigméri kettősüket.*
- Quent. *Fejével a másik Hallion felé int.* Ez itt meg Quinn.
*Nekilátna, hogy részletezze párosuk millió meg egy - valamelyik másik világban valószínűleg ténylegesen létező - előnyét, mikor is a munkát ajánló folytatja.
Quentred csak hallgatja, kikerekedett szemekkel, kifejezetten meglepve. Aztán felnevet. Mit nevet, kacag, röhög, hogy még a könnye is kicsordul, zsákja is a mólóra hull. Mikor kifulladva, levegőért kapkodva, szemét törölgetve szóhoz jut, csak leinti a nőszemélyt.*
- Persze, babám! Bennünk meg nemesi vér folyik, és a főtanács tagjai vagyunk. Hát hogyne… *Fúj egy nagyot, miközben lehullott motyóját veszi ismét vállára.* Tartogasd ezt a kalózos szarságot azoknak az unatkozó uracsoknak, akik szerint a bak valami patás állat! Na, vigyél ahhoz a kapitányhoz, már ha létezik. *Felhorkant.* Fekete kereskedelem… berosálok…
*Büszkén húzza ki magát egy mosoly kíséretében, elvégre ritkán tudja olyan „heves” érzelemkitörésre bírni testvérét, hogy akár egy utállak-ra kikeljen magából, nemhogy halmozottan hangoztassa ezt a tényt. Hiába no, aki tud, az tud. És Quentred tud, mint a mellékelt szituáció is mutatja.
Érdemeit az se csökkenti, hogy van, amit már említés szintjén is jobban rühell Quinn. Sokkal jobban, ez elég egyértelműen kiderül. Erre csak vállat vonni lehet, és leszűrni a következtetést: nem mennek vissza a Vércsére.
Lemondó sóhajjal hallgatja a másikat, és annak a munkára vonatkozó jóslatait. Vannak dolgok, amik sose változnak, mint például Quinn véleménye az új hajókon számukra uralkodó viszonyokról, vagy éppen ezen viszonyok sajnálatos valósága. De, öröm az ürömben, hogy innen indulva csak kellemesen csalódhat az ember.
Épp nekilátna, hogy más megvilágításba helyezze a dolgokat, mikor szinte a semmiből perdül eléjük a perszóna. Quentred előbb felhúzott szemöldökkel és némi fenntartással fogadja az általa mondottakat, ám megnyugszik, mikor kiderül, hogy nem a leányzó játszik kapitányosdit. A végén még komoly a dolog. Oldalba könyököli bátyját, jelezve: ő már ezerszer megmondta, hogy ők olyan szerencsések, hogy a sült galambok is arénaharcot vívnak azért, hogy a szájukba repülhessenek.
Mivel feleslegesnek tartja, hogy per pillanat hozzáfűzzön bármit is az elhangzottakhoz, csak hanyag tisztelgésfélét produkál, míg a hamari fehérnép végigméri kettősüket.*
- Quent. *Fejével a másik Hallion felé int.* Ez itt meg Quinn.
*Nekilátna, hogy részletezze párosuk millió meg egy - valamelyik másik világban valószínűleg ténylegesen létező - előnyét, mikor is a munkát ajánló folytatja.
Quentred csak hallgatja, kikerekedett szemekkel, kifejezetten meglepve. Aztán felnevet. Mit nevet, kacag, röhög, hogy még a könnye is kicsordul, zsákja is a mólóra hull. Mikor kifulladva, levegőért kapkodva, szemét törölgetve szóhoz jut, csak leinti a nőszemélyt.*
- Persze, babám! Bennünk meg nemesi vér folyik, és a főtanács tagjai vagyunk. Hát hogyne… *Fúj egy nagyot, miközben lehullott motyóját veszi ismét vállára.* Tartogasd ezt a kalózos szarságot azoknak az unatkozó uracsoknak, akik szerint a bak valami patás állat! Na, vigyél ahhoz a kapitányhoz, már ha létezik. *Felhorkant.* Fekete kereskedelem… berosálok…
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-28 00:22:06
Üzenet elküldve: 2014-10-28 00:22:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tesókák//
*Igazán nehéz volna nem észrevenni az arra haladó ismeretleneket, nem csak azért, mert egyébként meglehetősen néptelen hely, hanem azért is, mert rohadtul hangosak. Ennyit a békés, reggeli horizontbámulásról. Lemondóan hallgatózik inkább, hogy kiderítse, kik is zavarták meg, de tekintetét még véletlenül sem fordítja irányukba egy jó darabig. Ellenben arcára elégedett mosoly húzódik, mert meglehetősen szórakoztató módon kommunikál egymással a két férfi, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy igen sajátosan. Ez annyira megtetszik a lánynak, hogy egy váratlan pillanatban felpattan, és közelebb lépve hozzájuk, egy ádáz kalózvigyort villant rájuk, persze a maga édes módján.*
- Jó reggelt! Bocsika, ha félbeszakítottam valamit, de amennyiben valóban arra vágytok, amint az imént ecseteltél, *Fordul Quinn irányába egy pillanat erejéig.* akkor segítségetekre lehetek. Legénységet gyűjtök ugyanis.
*Frappáns kijelentését követően külsőre is végigméri a két ismeretlent, habár egyikük sem gyakorol kifejezetten az átlagostól eltérő hatást a leányzóra. Azért érdeklődve figyeli válaszukat, végülis mennyivel jobb volna, ha nem üres kézzel térne vissza a Rókalikba.*
- Persze ennyire könnyen azért nem bízom meg bennetek, de a többit majd a kapitány eldönti. Az már nem az én saram.
*Miután mindenféle kötelezettség alól felmentette magát, ideje, hogy az idő elütése gyanánt kissé mélyítse ismeretségét a két férfival, már amennyiben nem szúrja szemüket Rika közvetlensége.*
- Mi a nevetek? Becenév is jó, csak ne nekem kelljen előállnom valamivel, mert ismeretség hiányában nem vagyok kifejezetten kreatív. Bár...
*Végignézve ezen a kettőn tulajdonképpen még eszébe is jut pár mulatságos becézés, melyet ők talán kevésbé találnának humorosnak, de végülis úgysem túlzottan fontos a véleményük.*
- Meg az sem árt, ha rendelkeztek némi tapasztalattal kalózkodás terén. Ha még nem említettem volna - és a külsőm sem volna megfelelően árulkodó - kalózvér fut az ereimben, így nyilván csak fekete kereskedelemre számíthattok. Felteszem, ez sem jelent akadályt.
*Nagyjából ismertette a helyzetet, úgyhogy mostmár csak a beleegyezésük hiányzik, és jó kedvében talán még egy-egy rumra is meghívja őket.*
*Igazán nehéz volna nem észrevenni az arra haladó ismeretleneket, nem csak azért, mert egyébként meglehetősen néptelen hely, hanem azért is, mert rohadtul hangosak. Ennyit a békés, reggeli horizontbámulásról. Lemondóan hallgatózik inkább, hogy kiderítse, kik is zavarták meg, de tekintetét még véletlenül sem fordítja irányukba egy jó darabig. Ellenben arcára elégedett mosoly húzódik, mert meglehetősen szórakoztató módon kommunikál egymással a két férfi, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy igen sajátosan. Ez annyira megtetszik a lánynak, hogy egy váratlan pillanatban felpattan, és közelebb lépve hozzájuk, egy ádáz kalózvigyort villant rájuk, persze a maga édes módján.*
- Jó reggelt! Bocsika, ha félbeszakítottam valamit, de amennyiben valóban arra vágytok, amint az imént ecseteltél, *Fordul Quinn irányába egy pillanat erejéig.* akkor segítségetekre lehetek. Legénységet gyűjtök ugyanis.
*Frappáns kijelentését követően külsőre is végigméri a két ismeretlent, habár egyikük sem gyakorol kifejezetten az átlagostól eltérő hatást a leányzóra. Azért érdeklődve figyeli válaszukat, végülis mennyivel jobb volna, ha nem üres kézzel térne vissza a Rókalikba.*
- Persze ennyire könnyen azért nem bízom meg bennetek, de a többit majd a kapitány eldönti. Az már nem az én saram.
*Miután mindenféle kötelezettség alól felmentette magát, ideje, hogy az idő elütése gyanánt kissé mélyítse ismeretségét a két férfival, már amennyiben nem szúrja szemüket Rika közvetlensége.*
- Mi a nevetek? Becenév is jó, csak ne nekem kelljen előállnom valamivel, mert ismeretség hiányában nem vagyok kifejezetten kreatív. Bár...
*Végignézve ezen a kettőn tulajdonképpen még eszébe is jut pár mulatságos becézés, melyet ők talán kevésbé találnának humorosnak, de végülis úgysem túlzottan fontos a véleményük.*
- Meg az sem árt, ha rendelkeztek némi tapasztalattal kalózkodás terén. Ha még nem említettem volna - és a külsőm sem volna megfelelően árulkodó - kalózvér fut az ereimben, így nyilván csak fekete kereskedelemre számíthattok. Felteszem, ez sem jelent akadályt.
*Nagyjából ismertette a helyzetet, úgyhogy mostmár csak a beleegyezésük hiányzik, és jó kedvében talán még egy-egy rumra is meghívja őket.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-27 19:42:09
Üzenet elküldve: 2014-10-27 19:42:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Eléggé jónak tűnt számára a kabátcsere ötlete, persze adódnak abból is gondok. De akkor is tetszetős volt. Persze vár a terve megvalósításával, hiszen ez a parancs érkezik testvérétől. ÉS tessék! minden nagyszerűen alakult egészen addig, amíg Quen el nem kezdte kivesézni, zsigerelni, meggyalázni.*
-Utállak.
*Jegyzi meg teljesen érzelemmentesen.*
-A kabátjaim is utálnak. Az összes.
*Nagy érzelmi kitörésének dacára követi a vigyorit.*
-Minden múltbéli, jelenlegi és eljövendő kabátom.
*Nem akar, és nem is fog belegondolni mélyebben a vázolt képbe. Nem, és nem. Az még számára is túl nyomasztó. Avagy épp számára túl nyomasztó. Szerencsétlenül álldogálva a mólón pislogva elveszett kiskutyamód testvérére, egészen addig amíg újra szóba nem kerül a nyirkos hajó.*
-A Vércsét is utálom.
*Húzza el száját.*
-Még nálad is jobban. Még annál is jobban, ahogy a kabátom téged. Oda nem megyek vissza.
*Előre. Mindig csak előre, szembe az újabb sorscsapásokkal. Ez a mottója. Többek között.*
-Ez egy kikötő. Biztos van itt más hajó is, olyan ami kellően szörnyű, és hiányos a legénysége.
*Észre sem veszi a tőle alig fél méterre gubbasztó lányt. Most éppen optimizmus-rohama van. Biztos a drogok.*
-Ahol száraz a kenyér, ujjnyi vastagon retkes a fedélzet, kicsi a fejadag, rossz a merülése, és ízetlen a grog.
*Sorolja elvárásait bőszen, de változatlanul monoton hangon.*
-Ahol napi fenyítés van, viszont nincs ingyen egyenruha, csak pár garas a bér, de legalább hónapokat van a vízen. És a tisztek mind utolsó szemétládák. A kapitány szája pedig lábszagú.
*Bárki aki hallaná, gondolhatná milyen remek, gúnyos humorral megáldott fiatalember. Pedig véresen komolyan beszél. Nem remél a vázolt képnél jobbat. Maximum meglepődik. Bár azt nem igazán szokott. Különleges érzéke van ahhoz, hogy mindenben felfedezze a rosszat.*
*Eléggé jónak tűnt számára a kabátcsere ötlete, persze adódnak abból is gondok. De akkor is tetszetős volt. Persze vár a terve megvalósításával, hiszen ez a parancs érkezik testvérétől. ÉS tessék! minden nagyszerűen alakult egészen addig, amíg Quen el nem kezdte kivesézni, zsigerelni, meggyalázni.*
-Utállak.
*Jegyzi meg teljesen érzelemmentesen.*
-A kabátjaim is utálnak. Az összes.
*Nagy érzelmi kitörésének dacára követi a vigyorit.*
-Minden múltbéli, jelenlegi és eljövendő kabátom.
*Nem akar, és nem is fog belegondolni mélyebben a vázolt képbe. Nem, és nem. Az még számára is túl nyomasztó. Avagy épp számára túl nyomasztó. Szerencsétlenül álldogálva a mólón pislogva elveszett kiskutyamód testvérére, egészen addig amíg újra szóba nem kerül a nyirkos hajó.*
-A Vércsét is utálom.
*Húzza el száját.*
-Még nálad is jobban. Még annál is jobban, ahogy a kabátom téged. Oda nem megyek vissza.
*Előre. Mindig csak előre, szembe az újabb sorscsapásokkal. Ez a mottója. Többek között.*
-Ez egy kikötő. Biztos van itt más hajó is, olyan ami kellően szörnyű, és hiányos a legénysége.
*Észre sem veszi a tőle alig fél méterre gubbasztó lányt. Most éppen optimizmus-rohama van. Biztos a drogok.*
-Ahol száraz a kenyér, ujjnyi vastagon retkes a fedélzet, kicsi a fejadag, rossz a merülése, és ízetlen a grog.
*Sorolja elvárásait bőszen, de változatlanul monoton hangon.*
-Ahol napi fenyítés van, viszont nincs ingyen egyenruha, csak pár garas a bér, de legalább hónapokat van a vízen. És a tisztek mind utolsó szemétládák. A kapitány szája pedig lábszagú.
*Bárki aki hallaná, gondolhatná milyen remek, gúnyos humorral megáldott fiatalember. Pedig véresen komolyan beszél. Nem remél a vázolt képnél jobbat. Maximum meglepődik. Bár azt nem igazán szokott. Különleges érzéke van ahhoz, hogy mindenben felfedezze a rosszat.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-27 19:03:39
Üzenet elküldve: 2014-10-27 19:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Felkuncog a Quinn által vázolt helyzet képtelenségén, de máris megvilágítja annak előnyeit.*
- De akkor legalább nem lenne gond a pénzre. Ráadásul ezen a környéken még be is veszik a: „nem mi voltunk, már így találtuk” szöveget.
*Ötlete, és annak hirtelen kitalált vége meg is tetszik neki, elvégre szeszközeli állapotban az ilyenek mindig megmozgatják fantáziáját. Míg testvére a másik dilemmán rágódik, Quentred az előbb túl céltalanul elhajított üveget keresi. Na, nem túlságosan, épp csak szemeivel kutatja a pénzszerzés alternatív formájának segédeszközét, ám az galád módon rejtőzik. Fel is adja a nem túl lelkiismeretes kutatást, épp mikor a másik is döntésre jut.
Elmélázva hallgatja az idősebb Halliont, majd bólint. Aztán eszébe ötlik, hogy ez azért csak nem olyan egyszerű, harsányan hangot is ad ennek.*
- Várjá’ má’, várjá’! Ez nem olyan "gyere cipó, HAMM! Bekaplak" dolog!
*Elindul a mólók irányába, és tereli magával bátyját is, hogy onnan majd kikerülve a tömeg vonzásából hathatósabban szúrhassák ki a vagy így, vagy úgy kiszúrni valókat. Zseniális terv, mint mindig.*
- Elvégre súlyozni kell a dolgot! Mert ugye, ha előzékenyen lebököd az ipsét, az általában nem sok piszokkal jár. Mondjuk fél adagnak számít. De ha új mosolyt karcolsz neki, az megvan vagy… kétadagnyi matéria is! *Bizony, kifejezetten tudományos a megközelítés, mint ahogy az elvárható.* Na meg ha karddal hadonászol, az mindig csak úgy fröcsög! Legalább másfél adagnyi. *Elborzad egy pillanatra, ahogy újabb szituáció ködlik elméjébe.* Ráadásul mi van, ha éppen nagy hirig közepén jutsz el háromig? Közlöd, hogy „bocs, cimborák, de kabátot kell cserélnem!”? *Feltartja ujját, mert újabb érve van.* Vagy emlékszel, mikor a Suhanón bezúzták Háromlábú fejét a kötélbontó vassal? Hát, ott aztán volt vagy három… nem, nem is, ötadagnyi cucc, nem is csak vér. Szóval akkor borul az egész hármas-váltás.
*Komoly dolgok ezek, nem lehet csak úgy félvállról venni őket! És különben is, a megtámadott móló majdnem magányában nem is lehetne jobb témát találni, legalábbis Quentred szerint. Legalább megfelelő körítéssel érvelhet a továbbiakban.*
- És akkor mennyit spórolnánk a Vércsével! Kapargatnánk a rozsdát a láncokról, suvickolnánk a padlót vakulásig, maximum vacsoránál bicskázgatnánk… Elunnánk még egymás életét is, de meg nem szakadnánk, az biztos!
*Felkuncog a Quinn által vázolt helyzet képtelenségén, de máris megvilágítja annak előnyeit.*
- De akkor legalább nem lenne gond a pénzre. Ráadásul ezen a környéken még be is veszik a: „nem mi voltunk, már így találtuk” szöveget.
*Ötlete, és annak hirtelen kitalált vége meg is tetszik neki, elvégre szeszközeli állapotban az ilyenek mindig megmozgatják fantáziáját. Míg testvére a másik dilemmán rágódik, Quentred az előbb túl céltalanul elhajított üveget keresi. Na, nem túlságosan, épp csak szemeivel kutatja a pénzszerzés alternatív formájának segédeszközét, ám az galád módon rejtőzik. Fel is adja a nem túl lelkiismeretes kutatást, épp mikor a másik is döntésre jut.
Elmélázva hallgatja az idősebb Halliont, majd bólint. Aztán eszébe ötlik, hogy ez azért csak nem olyan egyszerű, harsányan hangot is ad ennek.*
- Várjá’ má’, várjá’! Ez nem olyan "gyere cipó, HAMM! Bekaplak" dolog!
*Elindul a mólók irányába, és tereli magával bátyját is, hogy onnan majd kikerülve a tömeg vonzásából hathatósabban szúrhassák ki a vagy így, vagy úgy kiszúrni valókat. Zseniális terv, mint mindig.*
- Elvégre súlyozni kell a dolgot! Mert ugye, ha előzékenyen lebököd az ipsét, az általában nem sok piszokkal jár. Mondjuk fél adagnak számít. De ha új mosolyt karcolsz neki, az megvan vagy… kétadagnyi matéria is! *Bizony, kifejezetten tudományos a megközelítés, mint ahogy az elvárható.* Na meg ha karddal hadonászol, az mindig csak úgy fröcsög! Legalább másfél adagnyi. *Elborzad egy pillanatra, ahogy újabb szituáció ködlik elméjébe.* Ráadásul mi van, ha éppen nagy hirig közepén jutsz el háromig? Közlöd, hogy „bocs, cimborák, de kabátot kell cserélnem!”? *Feltartja ujját, mert újabb érve van.* Vagy emlékszel, mikor a Suhanón bezúzták Háromlábú fejét a kötélbontó vassal? Hát, ott aztán volt vagy három… nem, nem is, ötadagnyi cucc, nem is csak vér. Szóval akkor borul az egész hármas-váltás.
*Komoly dolgok ezek, nem lehet csak úgy félvállról venni őket! És különben is, a megtámadott móló majdnem magányában nem is lehetne jobb témát találni, legalábbis Quentred szerint. Legalább megfelelő körítéssel érvelhet a továbbiakban.*
- És akkor mennyit spórolnánk a Vércsével! Kapargatnánk a rozsdát a láncokról, suvickolnánk a padlót vakulásig, maximum vacsoránál bicskázgatnánk… Elunnánk még egymás életét is, de meg nem szakadnánk, az biztos!
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-27 12:40:12
Üzenet elküldve: 2014-10-27 12:40:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Viszonylag kipihenten ébred, bár eltart pár pillanatig, mire felfogja, hol is van pontosan. Ahogy beugranak a reggel eseményei, halkan felkuncog, valószínűleg sikerült elaludnia Djeckal próbálkozása alatt. Pedig egészen jól indult... na sebaj. A férfit már nem találja maga mellett, talán már hozzá is látott eredeti feladatukhoz, csak épp nem akarta felkelteni a lányt, és ezt meglehetősen jól is tette. Rika nem nagyon zavartatja magát, amiért egyedül maradt a kocsma egyik szobájában - pláne, hogy holmijai is megvannak még - így hát ráérősen öltözködik, és mossa meg arcát, hátha kissé éberebb külsőt tud nyújtani.
Egyelőre még egyáltalán nem éhes, így hát a kikötő felé veszi az irányt, hogy szívjon némi friss levegőt. A tenger szele finom libabőrt hoz bőrére, de ez nem kifejezetten zavarja, csak kabátját húzza finoman összébb nem éppen meleg göncei felett.
Végül az egyik szimpatikus móló partján foglal helyet, a tengert bámulva sóhajt fel. Fogalma sincs, hová tűnhetett a testvére, pedig mostanra talán már együtt hajózhatnának, és ő már az árbocból figyelhetné a tengert. Ezek azonban csak álmok, melyek nem szeghetik jó kedvét, már új társai vannak, és bárhol is kóvályognak, annyi szent, hogy hamarosan együtt hallgatják majd a hullámokon úszó deszkák recsegését talpuk alatt, énekelve kedvenc kalózdalaikat, és élvezve a rum okozta derűs hangulatot.*
A hozzászólás írója (Rika Jh'tael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.27 12:43:10
Egyelőre még egyáltalán nem éhes, így hát a kikötő felé veszi az irányt, hogy szívjon némi friss levegőt. A tenger szele finom libabőrt hoz bőrére, de ez nem kifejezetten zavarja, csak kabátját húzza finoman összébb nem éppen meleg göncei felett.
Végül az egyik szimpatikus móló partján foglal helyet, a tengert bámulva sóhajt fel. Fogalma sincs, hová tűnhetett a testvére, pedig mostanra talán már együtt hajózhatnának, és ő már az árbocból figyelhetné a tengert. Ezek azonban csak álmok, melyek nem szeghetik jó kedvét, már új társai vannak, és bárhol is kóvályognak, annyi szent, hogy hamarosan együtt hallgatják majd a hullámokon úszó deszkák recsegését talpuk alatt, énekelve kedvenc kalózdalaikat, és élvezve a rum okozta derűs hangulatot.*
A hozzászólás írója (Rika Jh'tael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.27 12:43:10
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 20:41:42
Üzenet elküldve: 2014-10-26 20:41:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Végül csak kabátlanódik. Nagyon helyesen, bár nem pont azzal a manőverrel, mellyel tervezte. A tőrt leengedve kezd előbb fásult okításba.*
-El is találhattál volna valakit. Betörhetett volna a feje, vagy kifolyhatott volna a szeme.
*Hangja unott, monoton. Igazán nem érdekli mások testi épsége.*
-Aki aztán idejön, és problémázik. Majd jól összevereti magát velem. És megfájdul a bütyköm, lehet ki is ficamodik.
*Igazán a saját testi épsége se érdekli. De ha valamiből baj lehet, abból lesz is.*
-Na az aztán szintén egészségtelen.
*Jegyzi még meg, csak úgy, tudásbővítés gyanánt. Nem akar impozáns lenni, ha akarna feltehetően nem ezer foltos, száz helyen kiégetett nadrágba, szürkére kopott fehér ingben, borostásan rohangálna. Mégis további szó nélkül hallgatja testvérét, tőrének lapját combjához verdesve. Majd a kabát érkeztén, hogy át, és fel tudja venni újra övébe tűzve. Az utolsó kérdésen hosszan elgondolkodik miközben a tömeget fürkészi az utasításnak eleget téve. Percek telnek el mire reagál.*
-Mégis miért kell neked ilyen bonyolult dilemmákat felvetned folyton? Nem tudom.
*Horgasztja le bánatosan fejét.*
-Több dohány, és több gondolkodás kell ennek felgöngyölítéséhez.
*És valóban, számára nem egyszerűen fekete-fehér a világ. Ezer borzasztó apróság jut eszébe bármiről, halom kellemetlen helyzet, melyek újabb rút eshetőségeket eredményeznek, s mindegyik hordoz magában még számtalan következményt. Nem egyszerű matematika ez.*
-És valahol ezek a dolgok összeérnek, hidd el.
*Veti még oda elmélyülten az épp leszűrt következtetést. Mert például kabátmosás közben is lehet tüdőgyulladást kapni. Vagy utána, ha nem kellően szárazon kanyarítja magára a ruhadarabot. És ha egyéb módon kapta meg? Az a mihaszna kabát előbb-utóbb úgyis elkoszolódik, akkor meg moshat betegen.*
-Veszek egy új kabátot.
*Jut döntésre végül.*
-Minden harmadik késelés után.
*Végül csak kabátlanódik. Nagyon helyesen, bár nem pont azzal a manőverrel, mellyel tervezte. A tőrt leengedve kezd előbb fásult okításba.*
-El is találhattál volna valakit. Betörhetett volna a feje, vagy kifolyhatott volna a szeme.
*Hangja unott, monoton. Igazán nem érdekli mások testi épsége.*
-Aki aztán idejön, és problémázik. Majd jól összevereti magát velem. És megfájdul a bütyköm, lehet ki is ficamodik.
*Igazán a saját testi épsége se érdekli. De ha valamiből baj lehet, abból lesz is.*
-Na az aztán szintén egészségtelen.
*Jegyzi még meg, csak úgy, tudásbővítés gyanánt. Nem akar impozáns lenni, ha akarna feltehetően nem ezer foltos, száz helyen kiégetett nadrágba, szürkére kopott fehér ingben, borostásan rohangálna. Mégis további szó nélkül hallgatja testvérét, tőrének lapját combjához verdesve. Majd a kabát érkeztén, hogy át, és fel tudja venni újra övébe tűzve. Az utolsó kérdésen hosszan elgondolkodik miközben a tömeget fürkészi az utasításnak eleget téve. Percek telnek el mire reagál.*
-Mégis miért kell neked ilyen bonyolult dilemmákat felvetned folyton? Nem tudom.
*Horgasztja le bánatosan fejét.*
-Több dohány, és több gondolkodás kell ennek felgöngyölítéséhez.
*És valóban, számára nem egyszerűen fekete-fehér a világ. Ezer borzasztó apróság jut eszébe bármiről, halom kellemetlen helyzet, melyek újabb rút eshetőségeket eredményeznek, s mindegyik hordoz magában még számtalan következményt. Nem egyszerű matematika ez.*
-És valahol ezek a dolgok összeérnek, hidd el.
*Veti még oda elmélyülten az épp leszűrt következtetést. Mert például kabátmosás közben is lehet tüdőgyulladást kapni. Vagy utána, ha nem kellően szárazon kanyarítja magára a ruhadarabot. És ha egyéb módon kapta meg? Az a mihaszna kabát előbb-utóbb úgyis elkoszolódik, akkor meg moshat betegen.*
-Veszek egy új kabátot.
*Jut döntésre végül.*
-Minden harmadik késelés után.
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 20:16:06
Üzenet elküldve: 2014-10-26 20:16:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Csak legyint Quinn magyarázataira. Az ifjabb Hallionnak igen határozott véleménye van arról, hogy a másik nem felkészül, hanem aggódik, panaszkodik és rinyál. Még ha időnként prófétai magasságokba is emelkedik eközben, akkor is. Persze nincs az az isten, hogy ezt megvallja neki, elvégre mindennek van teteje! Macska nélküli, természetesen.
Aztán elgondolkodva szemléli testvére ténykedését, épp csak szemöldökét vonva fel. Előzékenyen üríti ki üvegét, majd hajítja azt el, hogy el tudja venni a kabátot.*
- Tudod, nem pont erre gondoltam. _ÍGY_ szurkálódni fényes nappal nem csak a leszúrtnak egészségtelen. Bár kétségkívül impozáns látványt nyújtasz, de mi lenne, ha előbb csak kinéznénk valakit, aki a nemrég taglalt tulajdonságnak eleget tesz? Aztán utána meg majd meglátjuk, hogy kell-e a dikics, vagy sem. *Visszanyújtja a kabátot.* Különben is! Szerinted mégis melyik a rosszabb? Tüdőgyulladásban fetrengeni, vagy mosni?
*Csak legyint Quinn magyarázataira. Az ifjabb Hallionnak igen határozott véleménye van arról, hogy a másik nem felkészül, hanem aggódik, panaszkodik és rinyál. Még ha időnként prófétai magasságokba is emelkedik eközben, akkor is. Persze nincs az az isten, hogy ezt megvallja neki, elvégre mindennek van teteje! Macska nélküli, természetesen.
Aztán elgondolkodva szemléli testvére ténykedését, épp csak szemöldökét vonva fel. Előzékenyen üríti ki üvegét, majd hajítja azt el, hogy el tudja venni a kabátot.*
- Tudod, nem pont erre gondoltam. _ÍGY_ szurkálódni fényes nappal nem csak a leszúrtnak egészségtelen. Bár kétségkívül impozáns látványt nyújtasz, de mi lenne, ha előbb csak kinéznénk valakit, aki a nemrég taglalt tulajdonságnak eleget tesz? Aztán utána meg majd meglátjuk, hogy kell-e a dikics, vagy sem. *Visszanyújtja a kabátot.* Különben is! Szerinted mégis melyik a rosszabb? Tüdőgyulladásban fetrengeni, vagy mosni?
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:53:11
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:53:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kétszemélyes Hallion Ék//
-Vagyis ülhetnék a saját mocskomban, felfázva, még el nem rohad a hús a fenekemről.
*Összegzi azt, ami számára lejön a képből.*
-És még azután is.
*Soha nem vár sokat semmitől, épp ellenkezőleg. A képzeletbeli skálán erősen mínuszba mennek az ő elvárásai. Viszont igaza van a kis Hallionnak, felesleges ebbe újra belemenni. Úgyis neki van igaza.*
-Fenét!
*Cáfolja meg hasonló rezignált nyugalommal az aggódást, mint miként minden szavát ejti. Az, hogy számol az eshetőségekkel, még nem jelenti azt, hogy félne is tőlük.*
-Nem aggódok, felkészülök.
*Valóban nem jönnek neki, sőt, bár ez számára nem tűnik fel, de bizony mások még nagyobb gonddal kerülgetik, mint ő őket. Magassága, széles válla, folyton komor ábrázata, melyen semmit sem szelídít a borosta kellően riasztó ahhoz, hogy még a hobbikötekedők is könnyebb falatot válasszanak.
unottan hallgatja a további tervet, "nekem úgyis mindegy" váll rándítással nyugtázza az egészet, majd teszi el hamutól alaposan megszabadított pipáját belsőzsebébe, és húzza elő övéből tőrét.*
-Szúrjunk.
*Elgondolkodik feltűrje-e kabátja, inge ujját, majd úgy dönt teljesen felesleges, biztos, hogy véres lesz. Új gondolat! Tőrét visszatűzve szabadul meg hamar kabátjától, nyújtva azt testvére felé, a fehér ing, bőrmellény kombináció még inkább kiemeli alakját. Persze nem ez volt a cél. Bármilyen utálatos is legyen a művelet, a bőrről még mindig könnyebb lesikálni mások vérét, mint a vastag szövetből kiáztatni. Továbbra is tartja karját Quen felé, még az át nem veszi tőle a késeléshez felesleges ruhadarabot, vagy más parancsot nem ad.*
-Vagyis ülhetnék a saját mocskomban, felfázva, még el nem rohad a hús a fenekemről.
*Összegzi azt, ami számára lejön a képből.*
-És még azután is.
*Soha nem vár sokat semmitől, épp ellenkezőleg. A képzeletbeli skálán erősen mínuszba mennek az ő elvárásai. Viszont igaza van a kis Hallionnak, felesleges ebbe újra belemenni. Úgyis neki van igaza.*
-Fenét!
*Cáfolja meg hasonló rezignált nyugalommal az aggódást, mint miként minden szavát ejti. Az, hogy számol az eshetőségekkel, még nem jelenti azt, hogy félne is tőlük.*
-Nem aggódok, felkészülök.
*Valóban nem jönnek neki, sőt, bár ez számára nem tűnik fel, de bizony mások még nagyobb gonddal kerülgetik, mint ő őket. Magassága, széles válla, folyton komor ábrázata, melyen semmit sem szelídít a borosta kellően riasztó ahhoz, hogy még a hobbikötekedők is könnyebb falatot válasszanak.
unottan hallgatja a további tervet, "nekem úgyis mindegy" váll rándítással nyugtázza az egészet, majd teszi el hamutól alaposan megszabadított pipáját belsőzsebébe, és húzza elő övéből tőrét.*
-Szúrjunk.
*Elgondolkodik feltűrje-e kabátja, inge ujját, majd úgy dönt teljesen felesleges, biztos, hogy véres lesz. Új gondolat! Tőrét visszatűzve szabadul meg hamar kabátjától, nyújtva azt testvére felé, a fehér ing, bőrmellény kombináció még inkább kiemeli alakját. Persze nem ez volt a cél. Bármilyen utálatos is legyen a művelet, a bőrről még mindig könnyebb lesikálni mások vérét, mint a vastag szövetből kiáztatni. Továbbra is tartja karját Quen felé, még az át nem veszi tőle a késeléshez felesleges ruhadarabot, vagy más parancsot nem ad.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:34:34
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:34:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Nos, minden kétséget kizáróan bátyja már megint nagyzol. Elvégre látta már, mikor nem annyira mélabúsan tesz rendet maga körül, és akkor is igen messze állt attól, hogy csak úgy spontán törjön a csontja. Na jó, némi plezúr lett a bütykein, de az igazán messze van a nyílt töréstől. Bár Quinn ezt valószínűleg másként látja. *
- Nézd a dolog jobb oldalát! Akkor csak lepakolnálak az egyik sarokra, mint valami hadirokkantat, és a derék polgárok százszámra dobálnák a pénzt a hazája hősi védelmében megsérült hősnek.
*Tényleg, nem is rossz ötlet. Kicakkoznak pár balféket, amikor épp szárazon vannak, aztán beszedik a sápot a koldulásokból. Mekkora üzlet! Ráadásul amilyen ritkán járnak errefele, még csak feltűnő se lenne. Annyira. Ezen még majd mélázik egy sort.*
- Az a te bajod, hogy túl sokat vársz a nőktől. De ezt is már ezerszer átbeszéltük, most nem mennék bele. Ahogy, mint látod, beléd se mennek a népek. Túl sokat aggódsz. Mint mindig…
*Nos, igen. Ilyen ez. Kifejezetten vaksi, avagy kötekedőnek kéne lennie annak, aki csak úgy beleszaladna az idősebbik Hallionba. Esetleg Véletlen úrnő hathatós közbenjárása kéne hozzá, de vele Quinn úgysincs jóban, viszont Quentred meg kifejezetten igen, szóval kihozzák egálra a dolgot. Azaz bármi megtörténhet. Megtörténhetne. De, persze nem.*
- Nnna! Most, hogy itt vagyunk a tömegben, szúrjunk ki egy balféket. Vagy valaki kétségbeesettet. Netán egy kapitányt. De ha esetleg mind a három egy személyben testesülne meg, az lenne csak az igazán jó.
*Felkuncog. Na igen, egyetlen egyszer volt olyan piszok mázlijuk, hogy összejött ez a kombináció. Az volt ám csak a móka! De hát, több rum, mint kolbász, ahogy szokta mondani, jelenleg a szükségmegoldásokkal is beéri.*
*Nos, minden kétséget kizáróan bátyja már megint nagyzol. Elvégre látta már, mikor nem annyira mélabúsan tesz rendet maga körül, és akkor is igen messze állt attól, hogy csak úgy spontán törjön a csontja. Na jó, némi plezúr lett a bütykein, de az igazán messze van a nyílt töréstől. Bár Quinn ezt valószínűleg másként látja. *
- Nézd a dolog jobb oldalát! Akkor csak lepakolnálak az egyik sarokra, mint valami hadirokkantat, és a derék polgárok százszámra dobálnák a pénzt a hazája hősi védelmében megsérült hősnek.
*Tényleg, nem is rossz ötlet. Kicakkoznak pár balféket, amikor épp szárazon vannak, aztán beszedik a sápot a koldulásokból. Mekkora üzlet! Ráadásul amilyen ritkán járnak errefele, még csak feltűnő se lenne. Annyira. Ezen még majd mélázik egy sort.*
- Az a te bajod, hogy túl sokat vársz a nőktől. De ezt is már ezerszer átbeszéltük, most nem mennék bele. Ahogy, mint látod, beléd se mennek a népek. Túl sokat aggódsz. Mint mindig…
*Nos, igen. Ilyen ez. Kifejezetten vaksi, avagy kötekedőnek kéne lennie annak, aki csak úgy beleszaladna az idősebbik Hallionba. Esetleg Véletlen úrnő hathatós közbenjárása kéne hozzá, de vele Quinn úgysincs jóban, viszont Quentred meg kifejezetten igen, szóval kihozzák egálra a dolgot. Azaz bármi megtörténhet. Megtörténhetne. De, persze nem.*
- Nnna! Most, hogy itt vagyunk a tömegben, szúrjunk ki egy balféket. Vagy valaki kétségbeesettet. Netán egy kapitányt. De ha esetleg mind a három egy személyben testesülne meg, az lenne csak az igazán jó.
*Felkuncog. Na igen, egyetlen egyszer volt olyan piszok mázlijuk, hogy összejött ez a kombináció. Az volt ám csak a móka! De hát, több rum, mint kolbász, ahogy szokta mondani, jelenleg a szükségmegoldásokkal is beéri.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:06:38
Üzenet elküldve: 2014-10-26 13:06:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Saját, nem annyira sötétségének teljes tudatában, meg a hozzá járó összes probléma faktor ismeretében követi testvérét vissza a kikötőbe. Persze nem kapkod, a meszes könnyen törik, pont az kéne még! Így is elég nagy a veszély. Zsákját vállán, még pipáját kezében hordozva (utóbbi kihült, előbbi még száraz) cammog, és érvel.*
-Még sem volt ez egy világmegváltó ötlet. És ha nekem jönnek? Megjegyzem biztosan nekem jönnek. És elpattan a meszes csontom. Át is szúr valami igen fontos eret, vagy mást. És be belsővérzek. Miközben elesek.
*Sorolja mindezeket érzelemmentesen, csak úgy bele a nagyvilágba, borostájába, szembejövők arcába. Ügyelve, hogy alaposan kikerülje a lökdösődésre hajlamosnak látszó egyedeket.*
-Akkor persze majd átszúrja a csont a bőröm. Meg a ruhám.
*Valós aggodalomnak nyoma sincs hangjában. Félalvó állapotban, mint értelmileg túlterhelt kisgyerek a bevásárlólistát, úgy sorolja rémségeit.*
-És véres lesz minden. Megint.
*Magasságával jócskán kiemelkedik a tömegből, ahogy testvére is, így nem kell félnie attól szem elől téveszti a másikat, és nem is annyira lényeges tartani a hebrencs által diktált tempót*
-És moshatok újra. Meg varrhatok is. Ha nem lenne annyi gond a nőkkel...
*Saját, nem annyira sötétségének teljes tudatában, meg a hozzá járó összes probléma faktor ismeretében követi testvérét vissza a kikötőbe. Persze nem kapkod, a meszes könnyen törik, pont az kéne még! Így is elég nagy a veszély. Zsákját vállán, még pipáját kezében hordozva (utóbbi kihült, előbbi még száraz) cammog, és érvel.*
-Még sem volt ez egy világmegváltó ötlet. És ha nekem jönnek? Megjegyzem biztosan nekem jönnek. És elpattan a meszes csontom. Át is szúr valami igen fontos eret, vagy mást. És be belsővérzek. Miközben elesek.
*Sorolja mindezeket érzelemmentesen, csak úgy bele a nagyvilágba, borostájába, szembejövők arcába. Ügyelve, hogy alaposan kikerülje a lökdösődésre hajlamosnak látszó egyedeket.*
-Akkor persze majd átszúrja a csont a bőröm. Meg a ruhám.
*Valós aggodalomnak nyoma sincs hangjában. Félalvó állapotban, mint értelmileg túlterhelt kisgyerek a bevásárlólistát, úgy sorolja rémségeit.*
-És véres lesz minden. Megint.
*Magasságával jócskán kiemelkedik a tömegből, ahogy testvére is, így nem kell félnie attól szem elől téveszti a másikat, és nem is annyira lényeges tartani a hebrencs által diktált tempót*
-És moshatok újra. Meg varrhatok is. Ha nem lenne annyi gond a nőkkel...
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:45:11
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:45:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Elmélázva hallgatja testvére szavait, és mire a másik a mondókája végére ér, elvigyorodik. Felpattan ültéből és zsákját ismét átdobja a vállán.*
- A tömeg! Ez az! Nem is vagy te annyira sötét… Illetve de, meg ne sértődj. Szedelőzködj, indulunk. Mielőtt megmerényel egy cserép, amit egy macskátlan tetőfedő rakott fel rosszul.
*Megvárja, míg Quinn összeszedi magát, aztán mutatja az irányt. Vissza a kikötőbe! Ott mégis csak több, de legalábbis a célnak jobban megfelelő egyének rohangálnak. Majd ott kifejelik, saját módszereik szerint, hogy mégis, mit merre meddig.*
- Gyerünk, vénség, kapkodd a meszes csontjaidat, nem érünk rá egész nap! Illetve de, de akkor is.
*Elmélázva hallgatja testvére szavait, és mire a másik a mondókája végére ér, elvigyorodik. Felpattan ültéből és zsákját ismét átdobja a vállán.*
- A tömeg! Ez az! Nem is vagy te annyira sötét… Illetve de, meg ne sértődj. Szedelőzködj, indulunk. Mielőtt megmerényel egy cserép, amit egy macskátlan tetőfedő rakott fel rosszul.
*Megvárja, míg Quinn összeszedi magát, aztán mutatja az irányt. Vissza a kikötőbe! Ott mégis csak több, de legalábbis a célnak jobban megfelelő egyének rohangálnak. Majd ott kifejelik, saját módszereik szerint, hogy mégis, mit merre meddig.*
- Gyerünk, vénség, kapkodd a meszes csontjaidat, nem érünk rá egész nap! Illetve de, de akkor is.
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:18:50
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:18:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kétszemélyes Hallion Ék//
-Nem hiszem, hogy a macskák olyan tudatos lények.
*Feszegeti tovább a problémát, mintha nagyobb gondjuk sose lett volna. Füstöl, mélázgat, komor arccal hallgatja testvérét. Bár ez semmit sem jelent, általában komor arccal végez mindent. Valahol tetszik neki az igen borús kép, mit Quen vázol.*
-Na.
*Végül kiderül, hogy csak nevelhető az öcsike. Elengedne egy győztes mosolyt, ha tudná hogyan kell. Jobb híján marad a sűrű, helyeslő bólogatás. Valóban minden pocsék.*
-A Vércse nem is annyira gyúlékony.
*Jegyzi meg halkan, ám mielőtt érné a pozitív gondolkodás vádja folytatja.*
-Mert egy dohos, vizeletszagú lélekvesztő az egész. Köhögésem lesz tőle.
*Hangsúlyból nem érezhető, hogy most elvetette volna az ötlete, vagy túlontúl ágálkodna ellene. Vagy épp a köhögés ellen. Tényszerűen közöl pusztán.
Magában elképzeli ahogy a nyirkos hajó kipárolgása bekerül a tüdejébe, lassan átjárja testét, s sárgára színez mindent.*
-Talán egy tetőfedőt.
*Veti oda rokona feltámadt barátkozós kedvét lelkesítve.*
-Akinek nincs macskája.
*Újabb slukk a pipából, lassan fúja ki a füstöt, élvezve cseppet sem élvezetes zamatát.*
-Vagy csak ülünk itt, megvárjuk még a fejemre hullik egy tetőcserép. *Óvatosan pillant felfelé, mint ki már igen számít eme kimenetelre.* Aztán aki előbb ideér, hogy kirámolja, meggyalázza eszméletlen testem azzal összecimborázol. Vagy vegyüljünk el a kikötőben, hátha a tömegben hamarabb kirabolnak?
-Nem hiszem, hogy a macskák olyan tudatos lények.
*Feszegeti tovább a problémát, mintha nagyobb gondjuk sose lett volna. Füstöl, mélázgat, komor arccal hallgatja testvérét. Bár ez semmit sem jelent, általában komor arccal végez mindent. Valahol tetszik neki az igen borús kép, mit Quen vázol.*
-Na.
*Végül kiderül, hogy csak nevelhető az öcsike. Elengedne egy győztes mosolyt, ha tudná hogyan kell. Jobb híján marad a sűrű, helyeslő bólogatás. Valóban minden pocsék.*
-A Vércse nem is annyira gyúlékony.
*Jegyzi meg halkan, ám mielőtt érné a pozitív gondolkodás vádja folytatja.*
-Mert egy dohos, vizeletszagú lélekvesztő az egész. Köhögésem lesz tőle.
*Hangsúlyból nem érezhető, hogy most elvetette volna az ötlete, vagy túlontúl ágálkodna ellene. Vagy épp a köhögés ellen. Tényszerűen közöl pusztán.
Magában elképzeli ahogy a nyirkos hajó kipárolgása bekerül a tüdejébe, lassan átjárja testét, s sárgára színez mindent.*
-Talán egy tetőfedőt.
*Veti oda rokona feltámadt barátkozós kedvét lelkesítve.*
-Akinek nincs macskája.
*Újabb slukk a pipából, lassan fúja ki a füstöt, élvezve cseppet sem élvezetes zamatát.*
-Vagy csak ülünk itt, megvárjuk még a fejemre hullik egy tetőcserép. *Óvatosan pillant felfelé, mint ki már igen számít eme kimenetelre.* Aztán aki előbb ideér, hogy kirámolja, meggyalázza eszméletlen testem azzal összecimborázol. Vagy vegyüljünk el a kikötőben, hátha a tömegben hamarabb kirabolnak?
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:02:01
Üzenet elküldve: 2014-10-26 12:02:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kétszemélyes Hallion Ék//
*Quentred eleget tesz a kérésnek. Belegondol.*
- Persze, de ha onnan nézed, mindenki felnéz rá. Ráadásul a macskák is azért járnak oda, mert a tető kívánatos. Egyszóval a tetők teljesen hősiesek, meg minden.
*Bólint, szinte csak magának. Ettől független nem lenne tető. Helyette inkább követi bátyja példáját és leül egy alkalmasnak titulált, jobb napokat is látott ládára. Elmélkedéshez lát ő is, bár sokkal gyakorlatiasabb dolgok foglalkoztatják.*
- Nnnna! Inkább azon gondolkodjunk, hogy most merre tovább. *Hümmögve kortyol egy.* Kacagóék valószínűleg úgy vágnának minket ki, mint a rossz helyen bagzó macskákat. Sánta meg a pajtásai meg nem csak ki, de el is, lehetőség szerint a torkunknál fogva. Azok mennyire nem értik a tréfát! *Rosszallóan csóválja meg a fejét.* Mondjuk láttam, hogy a Vércse is ott libeg a többi hajó közt. És onnan nem dobtak ki minket! Legalábbis nem annyira… hmm… Vagy szerezzünk magunkat egy új cimborát? Vagy egy új hajót? Esetleg mind a kettőt.
*Felkuncog. Valami különös oknál fogva úgy fogynak körülöttük a biztos egzisztenciával megtámogatott lehetőségek, mint ahogy ünnepekkor az ingyen sör. Gyorsan. De, ezzel nem lehet mit tenni, ilyen az élet, miegymás. Kérdőn pillant a másik felé, és várja, hogy az meglátásaival segítse a helyzet megoldását. Ami igazából annyit tesz, hogy Quentred végighallgatja a teljesen ide nem illő nagymonológot a helyzet nyomorúságától, és remélhetőleg talál benne valami olyan momentumot, amit kiforgatva eléri a megvilágosodást. Elő szokott az fordulni, ha meg ilyen olajozott az esze, mint most, pláne.*
*Quentred eleget tesz a kérésnek. Belegondol.*
- Persze, de ha onnan nézed, mindenki felnéz rá. Ráadásul a macskák is azért járnak oda, mert a tető kívánatos. Egyszóval a tetők teljesen hősiesek, meg minden.
*Bólint, szinte csak magának. Ettől független nem lenne tető. Helyette inkább követi bátyja példáját és leül egy alkalmasnak titulált, jobb napokat is látott ládára. Elmélkedéshez lát ő is, bár sokkal gyakorlatiasabb dolgok foglalkoztatják.*
- Nnnna! Inkább azon gondolkodjunk, hogy most merre tovább. *Hümmögve kortyol egy.* Kacagóék valószínűleg úgy vágnának minket ki, mint a rossz helyen bagzó macskákat. Sánta meg a pajtásai meg nem csak ki, de el is, lehetőség szerint a torkunknál fogva. Azok mennyire nem értik a tréfát! *Rosszallóan csóválja meg a fejét.* Mondjuk láttam, hogy a Vércse is ott libeg a többi hajó közt. És onnan nem dobtak ki minket! Legalábbis nem annyira… hmm… Vagy szerezzünk magunkat egy új cimborát? Vagy egy új hajót? Esetleg mind a kettőt.
*Felkuncog. Valami különös oknál fogva úgy fogynak körülöttük a biztos egzisztenciával megtámogatott lehetőségek, mint ahogy ünnepekkor az ingyen sör. Gyorsan. De, ezzel nem lehet mit tenni, ilyen az élet, miegymás. Kérdőn pillant a másik felé, és várja, hogy az meglátásaival segítse a helyzet megoldását. Ami igazából annyit tesz, hogy Quentred végighallgatja a teljesen ide nem illő nagymonológot a helyzet nyomorúságától, és remélhetőleg talál benne valami olyan momentumot, amit kiforgatva eléri a megvilágosodást. Elő szokott az fordulni, ha meg ilyen olajozott az esze, mint most, pláne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394