Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 13:43:26
Üzenet elküldve: 2014-12-27 13:43:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Gabrien igencsak szeret lakonikusan megnyilvánulni, ezt már első találkozásuk alkalmával is megfigyelte, de most egyenesen sportot űz belőle, hogy lényegre szorítkozva beszéljen csak és azt is megfűszerezi élccel-fenyegetéssel.*
- Probléma? Dehogy. Jól tájékozódom. - *Nem is teketóriázik többet, minden toporgással töltött perc csak annak lehetőségétől fosztja meg őket, hogy még napfénynél találjanak rá azokra az amon ruadhiakra. Eluntan sóhajt, mozgásra bírja bérgebéjét és mint poroszló az ura mellett, felzárkózik a minden külcsínnel megkent, félig fém, félig hús Gabrien mellé.*
- Hiába ismétled meg amit az előbb elmondtam, attól még tények maradnak. Ha nagyon hiányolod a részletekbe menő értesüléseket, akkor kérdezd meg a révmestert, azokat biztos gyakran faggatják irányokról vagy menj egy kocsmába. Ha utóbbi mellett döntenél vidd a flaskát is, nincs már benne túl sok. - *Ez azonban minden bizonnyal nem történik meg, így kissé bánatosan de odahagyják a kikötőt és a dokkokon át az erdővel szegett utak felé indulnak. Amilyen keveset már hallott a sziklák népéről, vakoknak kell lenniük hozzá, hogy menet közben ne szúrják majd ki a magaslatra húzódott törzset, klánt, akármit.*
- Nagy a szád, megnéznélek ebben a kikent páncélban azután, hogy néhány napig kint felejtenek az esőn. Bádogember... - *Sértődött puffogása csak tettetett, unaloműzőnek ellenben kitűnő és akarva-akaratlanul is megismeri közben útitársát, partnerét... jóakaróját?*
- "Erdőbe" nem téged vinnélek, bár biztos finom az az úri kis hátsód, de a férfiszerelem nem az én asztalom. A kardom élét meg csak ne firtasd, vág az mindent, amit egy pengének vágnia kell, mélyen tisztelt Komor Úr. - *A félkomoly ábrázat az ő arcán se marad ott soká. Nem mintha eddig vérre menő őszinteséggel próbálta volna az etiketthentest játszani.*
- Artheniorban még te mondtad, hogy sok jó dolog kezdődik egy ivással, szóval ha már falni hívnak be minket, félúton járunk a siker felé. - *Tempójuk nem sietős, de ahhoz elegendő iramot diktáljanak, hogy a nyugvásban lévő nap előtt érjék még el desztinációjukat.*
- Probléma? Dehogy. Jól tájékozódom. - *Nem is teketóriázik többet, minden toporgással töltött perc csak annak lehetőségétől fosztja meg őket, hogy még napfénynél találjanak rá azokra az amon ruadhiakra. Eluntan sóhajt, mozgásra bírja bérgebéjét és mint poroszló az ura mellett, felzárkózik a minden külcsínnel megkent, félig fém, félig hús Gabrien mellé.*
- Hiába ismétled meg amit az előbb elmondtam, attól még tények maradnak. Ha nagyon hiányolod a részletekbe menő értesüléseket, akkor kérdezd meg a révmestert, azokat biztos gyakran faggatják irányokról vagy menj egy kocsmába. Ha utóbbi mellett döntenél vidd a flaskát is, nincs már benne túl sok. - *Ez azonban minden bizonnyal nem történik meg, így kissé bánatosan de odahagyják a kikötőt és a dokkokon át az erdővel szegett utak felé indulnak. Amilyen keveset már hallott a sziklák népéről, vakoknak kell lenniük hozzá, hogy menet közben ne szúrják majd ki a magaslatra húzódott törzset, klánt, akármit.*
- Nagy a szád, megnéznélek ebben a kikent páncélban azután, hogy néhány napig kint felejtenek az esőn. Bádogember... - *Sértődött puffogása csak tettetett, unaloműzőnek ellenben kitűnő és akarva-akaratlanul is megismeri közben útitársát, partnerét... jóakaróját?*
- "Erdőbe" nem téged vinnélek, bár biztos finom az az úri kis hátsód, de a férfiszerelem nem az én asztalom. A kardom élét meg csak ne firtasd, vág az mindent, amit egy pengének vágnia kell, mélyen tisztelt Komor Úr. - *A félkomoly ábrázat az ő arcán se marad ott soká. Nem mintha eddig vérre menő őszinteséggel próbálta volna az etiketthentest játszani.*
- Artheniorban még te mondtad, hogy sok jó dolog kezdődik egy ivással, szóval ha már falni hívnak be minket, félúton járunk a siker felé. - *Tempójuk nem sietős, de ahhoz elegendő iramot diktáljanak, hogy a nyugvásban lévő nap előtt érjék még el desztinációjukat.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 02:53:48
Üzenet elküldve: 2014-12-27 02:53:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nah... nóta az nem lesz. A kolosszus nem az a dalolós fajta, viszont előszeretettel nyúl a fegyveréért, ha úgy adódik a helyzet.
Ezúttal egyikre sem derül fény, helyette viszont a terv egyik sarkalatos pontjához érkeznek. Bizony, a hóhajú Khan-tól várja, hogy útbaigazítsa kettőjüket. Ő járta hetek óta a város utcáit, az óriás meg még csak nemrég tette be a lábát Artheniorba.
Bal könyökét a csataszoknyája láncszemein megtámasztva figyeli, ahogy a férfi vizslatja a bérlovat, fehér szemöldökét összevonva várja, hogy valami csípős megjegyzés kísérje a ló állapotát.
Nem az volt a cél, hogy a ló jó legyen. Elég, ha négy lába van, középen meg ülni lehet rajta. Örüljön, hogy nem gyalog kell jönnie.*
- Azt hittem, már valami probléma van.
*Egyenesedik fel a nyeregben és megforgatja a csatamént maga alatt... nem direkt, csak hogy Khan láthassa a különbséget.
Pár pillanattal később újra úgy néz a férfire, mintha nem hinne aranyszín szemeinek, amikor az leárnyékolva a tekintetét "keresi" az utat.*
- Ugye, most tréfálsz? Komolyan?
*Mutat csatakesztyűs kezével a köves útra, amit Khan ajánl.*
- "Ez a legszélesebb".
*Ismétli meg elképedve, mintha hinné is, meg nem is.*
- Tényleg ez a legjobb indokod? Széles és észak felé megy.
*Kételkedik, de ráhagyja a férfire, hisz neki még ennyi ötlete sincs az irányt illetően.*
- Ha most beviszel az erdőbe, hogy olyasmire vegyél rá, amit nem akarok, elvágom a torkod.
*Emeli meg mutatóujját fenyegetően, de Balthazard orrát a mutatott irányba fordítja, amikor hátába kapja Khan kérdését. Elgondolkodik egy kicsit, de legalább addig biztosan, míg a bérlovon ülő társa beéri.*
- Hát, én semmit. Majd te beszélsz, ahhoz láthatóan értesz, én meg majd komoran nézek mögötted. Ahhoz meg én értek. A te boci arcoddal, kölyök, legfeljebb enni kapunk
*Válaszol előbb komoly arccal, de nem bírja sokáig és széles mosoly terül el arcán.*
- Nemtom', ha igazad van, kell nekik két jó kard. Egy jó kard...
*Érinti meg a válla fölött a pallos meztelen nőt ábrázoló markolatát, majd a Khan oldalán viselt kard felé bök széles vigyorral.*
- ...meg egy piszkavas.
Ezúttal egyikre sem derül fény, helyette viszont a terv egyik sarkalatos pontjához érkeznek. Bizony, a hóhajú Khan-tól várja, hogy útbaigazítsa kettőjüket. Ő járta hetek óta a város utcáit, az óriás meg még csak nemrég tette be a lábát Artheniorba.
Bal könyökét a csataszoknyája láncszemein megtámasztva figyeli, ahogy a férfi vizslatja a bérlovat, fehér szemöldökét összevonva várja, hogy valami csípős megjegyzés kísérje a ló állapotát.
Nem az volt a cél, hogy a ló jó legyen. Elég, ha négy lába van, középen meg ülni lehet rajta. Örüljön, hogy nem gyalog kell jönnie.*
- Azt hittem, már valami probléma van.
*Egyenesedik fel a nyeregben és megforgatja a csatamént maga alatt... nem direkt, csak hogy Khan láthassa a különbséget.
Pár pillanattal később újra úgy néz a férfire, mintha nem hinne aranyszín szemeinek, amikor az leárnyékolva a tekintetét "keresi" az utat.*
- Ugye, most tréfálsz? Komolyan?
*Mutat csatakesztyűs kezével a köves útra, amit Khan ajánl.*
- "Ez a legszélesebb".
*Ismétli meg elképedve, mintha hinné is, meg nem is.*
- Tényleg ez a legjobb indokod? Széles és észak felé megy.
*Kételkedik, de ráhagyja a férfire, hisz neki még ennyi ötlete sincs az irányt illetően.*
- Ha most beviszel az erdőbe, hogy olyasmire vegyél rá, amit nem akarok, elvágom a torkod.
*Emeli meg mutatóujját fenyegetően, de Balthazard orrát a mutatott irányba fordítja, amikor hátába kapja Khan kérdését. Elgondolkodik egy kicsit, de legalább addig biztosan, míg a bérlovon ülő társa beéri.*
- Hát, én semmit. Majd te beszélsz, ahhoz láthatóan értesz, én meg majd komoran nézek mögötted. Ahhoz meg én értek. A te boci arcoddal, kölyök, legfeljebb enni kapunk
*Válaszol előbb komoly arccal, de nem bírja sokáig és széles mosoly terül el arcán.*
- Nemtom', ha igazad van, kell nekik két jó kard. Egy jó kard...
*Érinti meg a válla fölött a pallos meztelen nőt ábrázoló markolatát, majd a Khan oldalán viselt kard felé bök széles vigyorral.*
- ...meg egy piszkavas.
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 02:24:15
Üzenet elküldve: 2014-12-27 02:24:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Gazdát cserél egy tartalék vezetékszár és kulacs - utóbbiban valami erősebb fajta szeszt töltött még Artheniorban. Lélek- és testerősítőnek is jól jön olyan időben, amikor a hőmérséklet gyakran zuhan fagypont alá. Megnézi magának a bérlovat, de közelebbről is csak az a véleménye, hogy odáig kibírja majd az utat, visszafelé meg...
Nem felesel az óriással, mert bár nem fél tőle, de egyelőre jobb meghagynia békésebb formájában és nem árt az sem, ha mindketten tisztán látnak. Ismeretlen területre merészkednek. Az igazság az, hogy mindössze addig jutott el útitervük megalkotásában, hogy itt a Kikötőben találkoznak és majd mint lovagregényekben, a két társ együtt kel útra, vállt vállnak vetve... még talán nótákat is zengve a kalandos vándorlás közben.*
~ Ahogy öregszem én is csak hülyébb leszek. ~
*Nyeregbe száll, fészkelődik benne egy kicsit, már-már úgy tűnik, hogy kényeskedő megjegyzést fog tenni a minőségre, ám csak a flaskát kéri vissza magának.*
- A kedvedért eljátszhatom újra a kolduskirályt. Az ingyen kaja mindig jó. - *Félresöprik aztán a viccet egy időre, mert való igaz, most kellene meghatározni a "hogyan tovább"-ot. Gabrien ezt Khantól várja el, mint ötletgazda. Tény, hogy ő kardoskodott valamilyen szinten a déli klán felkeresése mellett, de hol hangzott az el, hogy tudja is merre kell pontosan keresni őket?*
- Az irány? - *Mintha valóban szükség volna rá, leárnyékolja a szemeit, alapos szétnézést imitálva. Mivel egyik válasz éppolyan jó mint a másik, az alattuk kirakott köves útra bök.*
- Ez a legszélesebb itt, és észak felé megy. Nekünk meg éppen arra kell mennünk, ez nem lehet véletlen! - *Tehát fingja sincs, hogy jól választanak-e ezzel, de a logika voltaképp kikezdhetetlen.*
- Te, Gabrien. Ha odaértünk mit mondasz nekik? - *Amennyiben nem érkezik ellentmondás, irányba fordítja táltos paripáját és neki is lódítja, mert hosszú még az út.*
Nem felesel az óriással, mert bár nem fél tőle, de egyelőre jobb meghagynia békésebb formájában és nem árt az sem, ha mindketten tisztán látnak. Ismeretlen területre merészkednek. Az igazság az, hogy mindössze addig jutott el útitervük megalkotásában, hogy itt a Kikötőben találkoznak és majd mint lovagregényekben, a két társ együtt kel útra, vállt vállnak vetve... még talán nótákat is zengve a kalandos vándorlás közben.*
~ Ahogy öregszem én is csak hülyébb leszek. ~
*Nyeregbe száll, fészkelődik benne egy kicsit, már-már úgy tűnik, hogy kényeskedő megjegyzést fog tenni a minőségre, ám csak a flaskát kéri vissza magának.*
- A kedvedért eljátszhatom újra a kolduskirályt. Az ingyen kaja mindig jó. - *Félresöprik aztán a viccet egy időre, mert való igaz, most kellene meghatározni a "hogyan tovább"-ot. Gabrien ezt Khantól várja el, mint ötletgazda. Tény, hogy ő kardoskodott valamilyen szinten a déli klán felkeresése mellett, de hol hangzott az el, hogy tudja is merre kell pontosan keresni őket?*
- Az irány? - *Mintha valóban szükség volna rá, leárnyékolja a szemeit, alapos szétnézést imitálva. Mivel egyik válasz éppolyan jó mint a másik, az alattuk kirakott köves útra bök.*
- Ez a legszélesebb itt, és észak felé megy. Nekünk meg éppen arra kell mennünk, ez nem lehet véletlen! - *Tehát fingja sincs, hogy jól választanak-e ezzel, de a logika voltaképp kikezdhetetlen.*
- Te, Gabrien. Ha odaértünk mit mondasz nekik? - *Amennyiben nem érkezik ellentmondás, irányba fordítja táltos paripáját és neki is lódítja, mert hosszú még az út.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 02:09:13
Üzenet elküldve: 2014-12-27 02:09:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az egyik kocsma épülete mellett forgolódik a nyeregben, amikor ismerős hangot hall a tömegből. Azonnal odafordul és elsőre meg sem ismeri a fickót, akit az istálló szalmájában, kisdedként szenderegve talált meg.
Khan most valóban emberibb arcát mutatja és erre rátesz egy jókora lapáttal az, hogy tiszta ruhában, tápláltabban jelenik meg Balthazar oldala mellett.
A csatamén idegesen kapja felé a fejét, az állat hatalmas, különös értelemtől csillogó éjfekete szemeiben csillogó arany pontok nem sok jót ígérnek a közelébe merészkedőnek.
A fémbe öltözött kolosszus vasmarokkal tartja vissza a gyeplőt, hogy a mén ne harapja arcon Khan-t, majd simogatva nyugtatja le a lovat.*
- Én csak azt tudom, hogy nehéz ide kijutni és büdös, mint a rohadás.
*Nem kényes ő, sem a szagokra, se a kikötőre, de a keresgélés és a sötét gondolatok beárnyékolják a kedvét.*
- Amikor megismertelek, jobban néztél ki.
*Bókol kifejezéstelen tekintettel, mintha nem hitte volna, hogy Khan itt lesz.*
- Kapd be.
*Hajítja oda a vezetékszáron várakozó ló kantáját a gesztenyehajúnak, majd elkapja a kulacsot, amit amaz felé hajít, kitekeri a nyakát és istenesen meghúzza, bár nem sejti, mit rejthet. Legyen az bor, vagy égetett szesz, nagyot nyel belőle, majd visszadobja Khan-nak.*
- Ha csak feleannyira türelmesek, mint én, akkor jól járunk. Tudod te egyáltalán, merre kell menni, én nem ismerem ki magam ebben a rohadt városban.
*Int arra, amerre a várost sejti. Sose szerette az ilyen város-óriásokat, de egy idő után biztosan kiismeri majd magát benne.
Addig meg kénytelen társa útmutatására bízni magát.*
- Mutasd az utat, partner.
*Talán a Khan kulacsából elfogyasztott ital törölte le arcáról a harag vonásait és adta át helyét a széles vigyornak.*
Khan most valóban emberibb arcát mutatja és erre rátesz egy jókora lapáttal az, hogy tiszta ruhában, tápláltabban jelenik meg Balthazar oldala mellett.
A csatamén idegesen kapja felé a fejét, az állat hatalmas, különös értelemtől csillogó éjfekete szemeiben csillogó arany pontok nem sok jót ígérnek a közelébe merészkedőnek.
A fémbe öltözött kolosszus vasmarokkal tartja vissza a gyeplőt, hogy a mén ne harapja arcon Khan-t, majd simogatva nyugtatja le a lovat.*
- Én csak azt tudom, hogy nehéz ide kijutni és büdös, mint a rohadás.
*Nem kényes ő, sem a szagokra, se a kikötőre, de a keresgélés és a sötét gondolatok beárnyékolják a kedvét.*
- Amikor megismertelek, jobban néztél ki.
*Bókol kifejezéstelen tekintettel, mintha nem hitte volna, hogy Khan itt lesz.*
- Kapd be.
*Hajítja oda a vezetékszáron várakozó ló kantáját a gesztenyehajúnak, majd elkapja a kulacsot, amit amaz felé hajít, kitekeri a nyakát és istenesen meghúzza, bár nem sejti, mit rejthet. Legyen az bor, vagy égetett szesz, nagyot nyel belőle, majd visszadobja Khan-nak.*
- Ha csak feleannyira türelmesek, mint én, akkor jól járunk. Tudod te egyáltalán, merre kell menni, én nem ismerem ki magam ebben a rohadt városban.
*Int arra, amerre a várost sejti. Sose szerette az ilyen város-óriásokat, de egy idő után biztosan kiismeri majd magát benne.
Addig meg kénytelen társa útmutatására bízni magát.*
- Mutasd az utat, partner.
*Talán a Khan kulacsából elfogyasztott ital törölte le arcáról a harag vonásait és adta át helyét a széles vigyornak.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 01:53:59
Üzenet elküldve: 2014-12-27 01:53:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
- Az istenek hoztak a délvidéken, vagy tudja a franc, hogy is hívják a helyiek. - *A változás szembetűnő és gyors is, első pillantásra talán meg is zavarja még a hóhajú gigászt, amikor ápolt-mosdottan és tiszta ruhákban mutatkozik meg előtte a zsoldos. Egynéhány napja még egy falat kenyér is élet és halál eldöntője volt, most teljesen más színben fogadja Gabrien és a lovat, amely volt annyira tisztességes Artheniorban, hogy nem harapta le az arcát rögtön.
Szokása volt ez régen is, és amióta az istállóban majdnem szó szerint összekaparta őt a földről Gabrien visszatért hozzá, hogy gesztenyeszín haját szalaggal fogja össze. Felszerelésének más része sem kiált olyan figyelemért, mint a másik cicomás vértezete és félembernyi, háton hordott pallosa. Valamilyen pézsmás állat szőrméjével szegett utazóköpenyt visel, amely jobbára bármi alatta lévőt el is takar. Nem mintha titkolni kívánná, hogy ha fegyverekről van szó, leginkább a másfélkezes kardra esküszik, vagy ha az éppen nincs keze ügyében, akkor megteszi a tollas buzogány is. Cserzett bőrvért gondoskodik arról, hogy egy jöttment rozsdás bökő mégse jelentse egy ígéretesnek tűnő zsoldoskarrier végét rögtön már az elején.*
- Nem kell ennyit szentségelned, még elvisz a szíved a sok méregtől. Azt ott nekem szalajtottad? - *Pillant túlnan a Balthazar mellett vezetett lóra. Kevésbé impozáns látvány mint Gabrien csataménje, de a célnak, hogy eljussanak Amon Ruadhba meg fog felelni. Az idő már így is ellenük esküdött össze.*
- Nem javaslom, hogy éjjel vágjunk neki az ismeretlennek. Ki tudja, milyen idegzetűek az ottani népek. A "méreg" ellen. - *Kis flaskát bűvöl elő köpenye alól és hajít Gabrien felé, amolyan "üdv itt" ital gyanánt. Elvigyorodik, amikor hozzáteszi.*
- Már vártalak, partner.
Szokása volt ez régen is, és amióta az istállóban majdnem szó szerint összekaparta őt a földről Gabrien visszatért hozzá, hogy gesztenyeszín haját szalaggal fogja össze. Felszerelésének más része sem kiált olyan figyelemért, mint a másik cicomás vértezete és félembernyi, háton hordott pallosa. Valamilyen pézsmás állat szőrméjével szegett utazóköpenyt visel, amely jobbára bármi alatta lévőt el is takar. Nem mintha titkolni kívánná, hogy ha fegyverekről van szó, leginkább a másfélkezes kardra esküszik, vagy ha az éppen nincs keze ügyében, akkor megteszi a tollas buzogány is. Cserzett bőrvért gondoskodik arról, hogy egy jöttment rozsdás bökő mégse jelentse egy ígéretesnek tűnő zsoldoskarrier végét rögtön már az elején.*
- Nem kell ennyit szentségelned, még elvisz a szíved a sok méregtől. Azt ott nekem szalajtottad? - *Pillant túlnan a Balthazar mellett vezetett lóra. Kevésbé impozáns látvány mint Gabrien csataménje, de a célnak, hogy eljussanak Amon Ruadhba meg fog felelni. Az idő már így is ellenük esküdött össze.*
- Nem javaslom, hogy éjjel vágjunk neki az ismeretlennek. Ki tudja, milyen idegzetűek az ottani népek. A "méreg" ellen. - *Kis flaskát bűvöl elő köpenye alól és hajít Gabrien felé, amolyan "üdv itt" ital gyanánt. Elvigyorodik, amikor hozzáteszi.*
- Már vártalak, partner.
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-27 01:40:18
Üzenet elküldve: 2014-12-27 01:40:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A nap már lemenőben van, vörös fénye csaknem vízszintesen csap le a dokkok között a szűk utcákon kóborló alakokra a szürke felhők közül, többszörösére növelve az árnyékok hosszát, óriássá varázsolva az egészen aprót is.
A szénfekete csatamén nyergében hanyagul léptető alaknak semmiféle fényből szőtt illúzióra nincs szüksége ahhoz, hogy hatalmasnak, gigászinak tűnjön. Állítólag óriások vére is folyik ereiben, s a kikötő népe akár hihetne is a történetnek, ha hallaná, ám ezúttal csak a látványban bízhat, ahogy a harcra tenyésztett paripa nyergében ülő alak termetét látja.
Vállán vászonköpeny feszül, alatta valamiféle bizarr vért vállpáncélja bújik meg, csak a tarkója mellett égnek álló pallos markolata csillog. A fegyver markolata meztelen női alakot ábrázol, mely szégyenlősen rejti báljait, mintha a kikötő népétől féltené szemérmét.
A kolosszus nem visel sisakot, hószín haját szoros varkocsba kötötte, olvadt-aranyszín tekintete nyíltan fürkészi a kikötő utcáit, épületeit és népét.
Biztos jó hely lehet, de most nem azért van itt, hogy nézelődjön, hanem, hogy találkozzon valakivel, akinek már itt kellene lennie.
Vagy tévedett vele kapcsolatban, és a kölyök csak egy jót akart kajálni, aztán lelépett? Hiába bérelt neki lovat?
Nem hiszi, vagyis, ha nem valami jó emberismerő, de talán ebben nem tévedett.*
- Hol a picsában vagy, Khan?
*Suttogja bele a sószagú levegőbe, ahogy a nyereg magasában forgolódva az ismerős arcot keresi a matrózok durva vonásainak rengetegében.*
- Ha átvertél, megkereslek és kitekerem a nyakad.
*Valamiféle fogadót, vagy kocsmát keres, mert reméli, hogy legalább látták errefelé a fickót megfordulni. Hátha arra megtalálja.
A tömeg engedelmesen nyílik meg a csatamén előtt, ő pedig a térdén megtámasztott ballal, hanyagul tartva a kantárszárat vág át a kikötőn.*
- Ajánlom, hogy itt legyél...
*Dörmögi növekvő haraggal. A türelem nem igazán az erénye, sőt, mondhatni, hogy igen türelmetlen és elég nehezen bírja, ha valaki átvágja a fejét.*
A szénfekete csatamén nyergében hanyagul léptető alaknak semmiféle fényből szőtt illúzióra nincs szüksége ahhoz, hogy hatalmasnak, gigászinak tűnjön. Állítólag óriások vére is folyik ereiben, s a kikötő népe akár hihetne is a történetnek, ha hallaná, ám ezúttal csak a látványban bízhat, ahogy a harcra tenyésztett paripa nyergében ülő alak termetét látja.
Vállán vászonköpeny feszül, alatta valamiféle bizarr vért vállpáncélja bújik meg, csak a tarkója mellett égnek álló pallos markolata csillog. A fegyver markolata meztelen női alakot ábrázol, mely szégyenlősen rejti báljait, mintha a kikötő népétől féltené szemérmét.
A kolosszus nem visel sisakot, hószín haját szoros varkocsba kötötte, olvadt-aranyszín tekintete nyíltan fürkészi a kikötő utcáit, épületeit és népét.
Biztos jó hely lehet, de most nem azért van itt, hogy nézelődjön, hanem, hogy találkozzon valakivel, akinek már itt kellene lennie.
Vagy tévedett vele kapcsolatban, és a kölyök csak egy jót akart kajálni, aztán lelépett? Hiába bérelt neki lovat?
Nem hiszi, vagyis, ha nem valami jó emberismerő, de talán ebben nem tévedett.*
- Hol a picsában vagy, Khan?
*Suttogja bele a sószagú levegőbe, ahogy a nyereg magasában forgolódva az ismerős arcot keresi a matrózok durva vonásainak rengetegében.*
- Ha átvertél, megkereslek és kitekerem a nyakad.
*Valamiféle fogadót, vagy kocsmát keres, mert reméli, hogy legalább látták errefelé a fickót megfordulni. Hátha arra megtalálja.
A tömeg engedelmesen nyílik meg a csatamén előtt, ő pedig a térdén megtámasztott ballal, hanyagul tartva a kantárszárat vág át a kikötőn.*
- Ajánlom, hogy itt legyél...
*Dörmögi növekvő haraggal. A türelem nem igazán az erénye, sőt, mondhatni, hogy igen türelmetlen és elég nehezen bírja, ha valaki átvágja a fejét.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:35:29
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:35:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Ahogy a férfi szavait hallgatja egyre inkább érzi magát önzőnek. Minél inkább belegondol társa szavainak helyességébe, annál inkább meglátja, hogy problémázása kicsinyes, szinte semmit mondó. Vannak emberek, kik nagyobb gondokkal küzdenek nap, mint nap. Valószínűleg, ha egy afféle embernek mesélne a szívét nyomó gondokról az illető értetlen bámulás után képelné fel, hogy észhez térjen.*
- Talán igaza van. Azt hiszem nem a legokosabb döntés magányosan ücsörögni egy unalmas szobában.
*Szusszan fel zavartan, majd ahogy a férfi folytatja az okítást erős pír kúszik fel az arcán. A pír okozója egyszeriben a zavar és a düh is. Az a nyers stílus, amivel megannyiszor elmondta véleményét a férfi most túlzottan helyre talált. Hiába a nyers ridegség, ahogy a szavakat kiejti, talán épp ez az, ami végre teljesen kijózanítja a nőt. De hiába, ha még mindig maradt benne egy cseppnyi dacosság, ami nem engedi, hogy azonnal kifejtse mennyire is igaza van a férfinak.*
- Magának sem lenne annyi vér a pucájában, hogy megmutassa mennyire tévedek a férfiakkal kapcsolatban.
*Komorodik el kissé, ahogy ismét összehúzza magán a köpenyét. Ezeket a szavakat ejti ki, de a gondolatai teljesen mást akartak a felszínre hozni. Khan most teljesen megváltoztatta látásmódját. Hiszen ez a férfi a megmentése után nem szerelmes szavakkal traktálta, amikkel a szobájába akarta volna édesgetni, hanem valóban a gondjairól érdeklődött, s ha nem is gyengéd mód, de célt érő nyersséggel kijózanította a nőt. Ezért nagyon hálás, amit szívesen a tudtára adna, de az a cseppnyi akaratosság még nem engedi. Amint pedig visszaérnek a fogadóhoz kissé csalódott sóhajjal torpan is meg, ismételten a férfi felé fordítva magát.*
- Nos, innentől már biztonságban vagyok. Ha úgy gondolja leveheti rólam az óvását. Mára még tudok kivenni egy szobát a fogadóban.
*Mosolyodik el végül, ahogy a férfi köpenyét is lekanyarítja vállairól még közelebb lépdelve, ahol már érzi arcán a férfi forró leheletét, ahol bőszen ki tudja venni annak a korty alkoholnak is a mámorító illatát. A köpeny végül visszakerül tulajdonosa hátára, ahogy a lány kissé pipiskedve teríti vissza rá.*
- Köszönök mindent.
*Suttogja a téli levegőbe, majd ahogy visszahúzódik apró csókot lehel a zöldszemű arcára. Akárhogy is nem akarja bevallani magának bizony nehezére esik elengedni a férfit. De fél attól, hogy valóban túlságosan eluntatta már. Ha úgy dönt, hogy elég volt a nőből, akkor Sumia elköszön és megbújik egy szobában, viszont, ha még nincs itt a búcsú ideje, akkor bizony nem is engedi el Khant.*
*Ahogy a férfi szavait hallgatja egyre inkább érzi magát önzőnek. Minél inkább belegondol társa szavainak helyességébe, annál inkább meglátja, hogy problémázása kicsinyes, szinte semmit mondó. Vannak emberek, kik nagyobb gondokkal küzdenek nap, mint nap. Valószínűleg, ha egy afféle embernek mesélne a szívét nyomó gondokról az illető értetlen bámulás után képelné fel, hogy észhez térjen.*
- Talán igaza van. Azt hiszem nem a legokosabb döntés magányosan ücsörögni egy unalmas szobában.
*Szusszan fel zavartan, majd ahogy a férfi folytatja az okítást erős pír kúszik fel az arcán. A pír okozója egyszeriben a zavar és a düh is. Az a nyers stílus, amivel megannyiszor elmondta véleményét a férfi most túlzottan helyre talált. Hiába a nyers ridegség, ahogy a szavakat kiejti, talán épp ez az, ami végre teljesen kijózanítja a nőt. De hiába, ha még mindig maradt benne egy cseppnyi dacosság, ami nem engedi, hogy azonnal kifejtse mennyire is igaza van a férfinak.*
- Magának sem lenne annyi vér a pucájában, hogy megmutassa mennyire tévedek a férfiakkal kapcsolatban.
*Komorodik el kissé, ahogy ismét összehúzza magán a köpenyét. Ezeket a szavakat ejti ki, de a gondolatai teljesen mást akartak a felszínre hozni. Khan most teljesen megváltoztatta látásmódját. Hiszen ez a férfi a megmentése után nem szerelmes szavakkal traktálta, amikkel a szobájába akarta volna édesgetni, hanem valóban a gondjairól érdeklődött, s ha nem is gyengéd mód, de célt érő nyersséggel kijózanította a nőt. Ezért nagyon hálás, amit szívesen a tudtára adna, de az a cseppnyi akaratosság még nem engedi. Amint pedig visszaérnek a fogadóhoz kissé csalódott sóhajjal torpan is meg, ismételten a férfi felé fordítva magát.*
- Nos, innentől már biztonságban vagyok. Ha úgy gondolja leveheti rólam az óvását. Mára még tudok kivenni egy szobát a fogadóban.
*Mosolyodik el végül, ahogy a férfi köpenyét is lekanyarítja vállairól még közelebb lépdelve, ahol már érzi arcán a férfi forró leheletét, ahol bőszen ki tudja venni annak a korty alkoholnak is a mámorító illatát. A köpeny végül visszakerül tulajdonosa hátára, ahogy a lány kissé pipiskedve teríti vissza rá.*
- Köszönök mindent.
*Suttogja a téli levegőbe, majd ahogy visszahúzódik apró csókot lehel a zöldszemű arcára. Akárhogy is nem akarja bevallani magának bizony nehezére esik elengedni a férfit. De fél attól, hogy valóban túlságosan eluntatta már. Ha úgy dönt, hogy elég volt a nőből, akkor Sumia elköszön és megbújik egy szobában, viszont, ha még nincs itt a búcsú ideje, akkor bizony nem is engedi el Khant.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:28:02
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Nevezze bárki egyszerű léleknek vagy akár ostobának is (mindkettőre, sőt ennél sokkal cizelláltabb jelzőkre is bőven akadt már példa) ő szereti gyakorlatias módon elintézni, ami egyébként nem is igényelne ennél több törődést. Így van test és szellem ügyében is: minek bonyolítsa túl, ha van rá könnyen felismerhető magyarázat is?
A lányt ugyan nem ismeri, a nevét is alig néhány perce, így tágabb rálátása sem lehet múltjára. Arra, hogy szavai milyen múltbéli keserűségről mesélnek el egy történetet, de ez nem szab gátat Khannak, hogy továbbra is egyenesen kimondja, amit gondol.*
- Akkor ugyan mit keres idekint? Maradhatott volna bérszobájában, annak csak megvan mind a négy fala. Ha a város nyüzsgése zavarja, menjen valamelyik majorátusba, rendezkedjen be és szentelje valamilyen mesterség vagy tevékenység tökéletesítésére a napjait. Úgy nem nagyon érheti baj sem a testét sem pedig a lelkét. - *Ridegséggel és kifejezett tapintatlansággal is vádolhatná a másik, hiszen gyakorlatilag annyit mondott, hogy "menjen és penészedjen meg a négy fal között akkor". Csak ezt más szavakkal.
A vöröses íriszek párjukra akadhatnak a zöld-szürke szemekben: Khan nem az a fajta ember, aki elkerülne a nyílt szemkontaktust. Állja most is, hiszen meg van arról győződve, hogy saját álláspontja a helyes e kérdésben.*
- Most meg azt akarja nekem mondani, hogy szent küldetésének tartja, hogy vigasza legyen valakinek? Mondok én Önnek valamit, ha ez eddig nem tűnt volna fel: maga nő én meg férfi volnék. Szeretne megnyugvást találni magának és ugyanazt nyújtani valaki másnak is? Mert nekem csak akkor akarja megmutatni magát, ha azok ott... - *Mutatóujja végigszalad tetőtől-talpig a lány ruházatán.* - ... lekerülnek. Az, hogy miféle szerzet lélekben már nagyjából sejtem. De arról nem tudhatok, hogy éppen mi miatt maradt hoppon ez idáig annyiszor. Szóval, jöjjön velem, mutassa meg és maradjon, ha nyámnyiláknál többre tartja az evilágra született férfiakat. Vagy éljen a sajátjának vélt igazságával és ígérem segítek takaros kis kunyhót találni a gyepűn. - *Meglehet, hogy elszaladt a ló Khannal, de egy tekintetben pontosan tudja, hogy mit érez a lány. Járt ugyanott, a múltnak nem is annyira elfeledett részében, ahol egy hósörényű férfi emlékeztette rá, hogy ki ő, honnan is jött, s hogy van hová tartania.
S legyen bármily követhetetlen is amit az imént elhadart, valójában egyszerű volt a tartalma. Szeretné, ha a nő mellette maradna most.*
- Vagy mutassa meg, kinek tekerjem le a fejét csömörokozás miatt. - *Elunt levegőt fúj ki, jókorát sóhajtva ezzel. A kikötő már a hátuk mögött, a Róka közelében járnak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:46:23, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Nevezze bárki egyszerű léleknek vagy akár ostobának is (mindkettőre, sőt ennél sokkal cizelláltabb jelzőkre is bőven akadt már példa) ő szereti gyakorlatias módon elintézni, ami egyébként nem is igényelne ennél több törődést. Így van test és szellem ügyében is: minek bonyolítsa túl, ha van rá könnyen felismerhető magyarázat is?
A lányt ugyan nem ismeri, a nevét is alig néhány perce, így tágabb rálátása sem lehet múltjára. Arra, hogy szavai milyen múltbéli keserűségről mesélnek el egy történetet, de ez nem szab gátat Khannak, hogy továbbra is egyenesen kimondja, amit gondol.*
- Akkor ugyan mit keres idekint? Maradhatott volna bérszobájában, annak csak megvan mind a négy fala. Ha a város nyüzsgése zavarja, menjen valamelyik majorátusba, rendezkedjen be és szentelje valamilyen mesterség vagy tevékenység tökéletesítésére a napjait. Úgy nem nagyon érheti baj sem a testét sem pedig a lelkét. - *Ridegséggel és kifejezett tapintatlansággal is vádolhatná a másik, hiszen gyakorlatilag annyit mondott, hogy "menjen és penészedjen meg a négy fal között akkor". Csak ezt más szavakkal.
A vöröses íriszek párjukra akadhatnak a zöld-szürke szemekben: Khan nem az a fajta ember, aki elkerülne a nyílt szemkontaktust. Állja most is, hiszen meg van arról győződve, hogy saját álláspontja a helyes e kérdésben.*
- Most meg azt akarja nekem mondani, hogy szent küldetésének tartja, hogy vigasza legyen valakinek? Mondok én Önnek valamit, ha ez eddig nem tűnt volna fel: maga nő én meg férfi volnék. Szeretne megnyugvást találni magának és ugyanazt nyújtani valaki másnak is? Mert nekem csak akkor akarja megmutatni magát, ha azok ott... - *Mutatóujja végigszalad tetőtől-talpig a lány ruházatán.* - ... lekerülnek. Az, hogy miféle szerzet lélekben már nagyjából sejtem. De arról nem tudhatok, hogy éppen mi miatt maradt hoppon ez idáig annyiszor. Szóval, jöjjön velem, mutassa meg és maradjon, ha nyámnyiláknál többre tartja az evilágra született férfiakat. Vagy éljen a sajátjának vélt igazságával és ígérem segítek takaros kis kunyhót találni a gyepűn. - *Meglehet, hogy elszaladt a ló Khannal, de egy tekintetben pontosan tudja, hogy mit érez a lány. Járt ugyanott, a múltnak nem is annyira elfeledett részében, ahol egy hósörényű férfi emlékeztette rá, hogy ki ő, honnan is jött, s hogy van hová tartania.
S legyen bármily követhetetlen is amit az imént elhadart, valójában egyszerű volt a tartalma. Szeretné, ha a nő mellette maradna most.*
- Vagy mutassa meg, kinek tekerjem le a fejét csömörokozás miatt. - *Elunt levegőt fúj ki, jókorát sóhajtva ezzel. A kikötő már a hátuk mögött, a Róka közelében járnak.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:46:23, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:18:59
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:18:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Vannak dolgok, amit nem a kor határoz meg. A szíve fájdalma egyszerű semmiség
lenne, ha egyébként nem ízlelte volna meg ezt a keserűséget már annyiszor. Ezért is érzi
magát ostobának, hogy képes újra és újra hinni és bízni. Valóban nem látott még
mindent, sok dolgot kell megtapasztalnia, de ahogy az eddigi dolgok állnak nem a
legjobb módja a kezdéshez. Ezért is igyekezett világot látni, hogy tényleg mindenbe
belekóstolhasson, de egyelőre csak bánatot hozott neki a vándorlás.*
- Az biztos, hogy szebben hangzik, mint az ostoba.
*Nevet fel halkan, ami hamar el is kúszik a sötétségben, mikor a férfi a nem létező
legközelebbet emlegetni. Talán így lesz. Legközelebb nem csinál olyan butaságot, ami
miatt ilyen helyzetbe kerülne, vagy nem fog újra a férfival találkozni. Akárhogy is, a
napokban próbál ismét észhez térni, még akkor is, ha megmentőjét többé nem láthatja.*
- Talán igaza van, egy herceg túl pipogya lenne. Ha már választhatnék én is előbb bújnék
egy férfi ölelő karjai közé, mint egy nyámnyila ficsúréba.
*Végül ismét mosolyt varázsol az arcára, kezét elhúzva a férfitól. Akárhogy is, akár
mennyire nem ismerik egymást most az oldalán végtelenül nyugodtnak érzi magát.*
- Talán épp a négy fal óvására vágyom.
*Sóhajtja halkan, ahogy előre fordulva komorodik el kissé. Ha most elkezdené regélni mi
okozott számára megannyiszor csalódást a férfi biztos kinevetné, vagy bolondnak
tartaná. Ezen felül elég hosszú rege lenne, ha belekezdene biztosan másnap estig
mesélhetné.*
- Nem untatnám a mibenről szóló mesével. Inkább csak azt mondom el mi vezetett
hozzá.
*Emeli rá ismét vöröses íriszeit, ahogy jobban magára öleli a puha köpenyt, mint aki
újból a világ elől akarna elbújni.*
- A magány. Az, hogy megannyiszor esélyem lehetett volna arra, hogy ne legyek olyan
elesett, olyan társtalan, de az élet ezt akkor is elvette tőlem, mikor akár csak egy
pillanatnyi örömhöz is juthattam volna. Az utolsó ilyen pedig... Belecsömörlöttem.
Meguntam, hogy mindig bolondot csinálok magamból, hogy minden egyes csalódásnál
csak saját magamnak maradok, mint vigasz. És, ha jobban megnéz, most pont nem
olyan vagyok, mint aki igaz vigaszt tudna nyújtani.
*Lép is elé megtorpanva, ahogy a karjait széttárva pillant fel az arcára. Mint, aki most
akarná megmutatni mennyire igaza van. Hogy nincs benne semmi különleges, semmi
olyan, ami bárkit is maradásra bírna.*
*Vannak dolgok, amit nem a kor határoz meg. A szíve fájdalma egyszerű semmiség
lenne, ha egyébként nem ízlelte volna meg ezt a keserűséget már annyiszor. Ezért is érzi
magát ostobának, hogy képes újra és újra hinni és bízni. Valóban nem látott még
mindent, sok dolgot kell megtapasztalnia, de ahogy az eddigi dolgok állnak nem a
legjobb módja a kezdéshez. Ezért is igyekezett világot látni, hogy tényleg mindenbe
belekóstolhasson, de egyelőre csak bánatot hozott neki a vándorlás.*
- Az biztos, hogy szebben hangzik, mint az ostoba.
*Nevet fel halkan, ami hamar el is kúszik a sötétségben, mikor a férfi a nem létező
legközelebbet emlegetni. Talán így lesz. Legközelebb nem csinál olyan butaságot, ami
miatt ilyen helyzetbe kerülne, vagy nem fog újra a férfival találkozni. Akárhogy is, a
napokban próbál ismét észhez térni, még akkor is, ha megmentőjét többé nem láthatja.*
- Talán igaza van, egy herceg túl pipogya lenne. Ha már választhatnék én is előbb bújnék
egy férfi ölelő karjai közé, mint egy nyámnyila ficsúréba.
*Végül ismét mosolyt varázsol az arcára, kezét elhúzva a férfitól. Akárhogy is, akár
mennyire nem ismerik egymást most az oldalán végtelenül nyugodtnak érzi magát.*
- Talán épp a négy fal óvására vágyom.
*Sóhajtja halkan, ahogy előre fordulva komorodik el kissé. Ha most elkezdené regélni mi
okozott számára megannyiszor csalódást a férfi biztos kinevetné, vagy bolondnak
tartaná. Ezen felül elég hosszú rege lenne, ha belekezdene biztosan másnap estig
mesélhetné.*
- Nem untatnám a mibenről szóló mesével. Inkább csak azt mondom el mi vezetett
hozzá.
*Emeli rá ismét vöröses íriszeit, ahogy jobban magára öleli a puha köpenyt, mint aki
újból a világ elől akarna elbújni.*
- A magány. Az, hogy megannyiszor esélyem lehetett volna arra, hogy ne legyek olyan
elesett, olyan társtalan, de az élet ezt akkor is elvette tőlem, mikor akár csak egy
pillanatnyi örömhöz is juthattam volna. Az utolsó ilyen pedig... Belecsömörlöttem.
Meguntam, hogy mindig bolondot csinálok magamból, hogy minden egyes csalódásnál
csak saját magamnak maradok, mint vigasz. És, ha jobban megnéz, most pont nem
olyan vagyok, mint aki igaz vigaszt tudna nyújtani.
*Lép is elé megtorpanva, ahogy a karjait széttárva pillant fel az arcára. Mint, aki most
akarná megmutatni mennyire igaza van. Hogy nincs benne semmi különleges, semmi
olyan, ami bárkit is maradásra bírna.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:13:26
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:13:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Nem táplálta önnönmagát annak illúziójával, hogy nagy gondolkodó is lehetett volna belőle, ha az acél helyett a betűket forgatja többet, de most már kezdi bánni, hogy utóbbiak látták kárát. Amikor a lányhoz indult nem is sejtette, hogy ilyen mélyre rántják elméjét a megnyitott gondolatok... Nem arról van szó, hogy ne lelné kedvét a társaságban, csak esetlen-ügyetlennek érzi magát, amiért mondandóját képtelen úgy és olyan formában átadni, ahogy azok a leginkább kifejezőek lehetnének.*
- Ostobának? - *Ízlelgeti a szót, de nem találja ínyére valónak, ezért él a kijavítás eszközével.* - Törődöttnek inkább, de maga még túl fiatal hozzá, hogy az legyen.
*Zavart pír kúszik fel végig a nyakán, ahogy megérzi a ruhán keresztül az érintést. Erre igazán nem számított, és szó se róla, nem most esik meg először vele, hogy nő érinti, de e pillanatig még csak nem is tekintett a másikra úgy, ahogy férfiak szoktak a nőkre.*
~ A haja lesz az ok. ~
- Legközelebb nem felejtem el magamnál tartani a kolompom. De ebből nem lesz legközelebb. - *Elmosolyodik, de valamiképp őszintétlennek tetszik, mintha csak azt akarná mondani, hogy ez az este is csak egy a múlandók sorában, s hogy emlékké válik majd.
Önkéntelen mozdulattal nyúl fejéhez és vakarja meg búbját: velős emészteni valót kapott hóhajú partnerétől.*
- Kellene egy herceg a rossebnek, kényeskedő piperkőcök akik a hátsójukat is alig mozdítják. Én úgy penderítenék ki egy ilyen királykisasszonyt hogy félúton az üvegcipőjét is elhagyná. - *Végtelenül pragmatikus és felszínes megközelítéssel reagál a lány jóval összetettebb gondolatszövésére.*
- Nem kell az álmok rabjává válni, de vágyhatunk valamire, ami reggelente kiűz a négy fal biztonságából. A... középszerű nem szolgálta a boldogulásunkat. Soha. Miért épp magának lenne jó? Miben csalódott?
*Nem táplálta önnönmagát annak illúziójával, hogy nagy gondolkodó is lehetett volna belőle, ha az acél helyett a betűket forgatja többet, de most már kezdi bánni, hogy utóbbiak látták kárát. Amikor a lányhoz indult nem is sejtette, hogy ilyen mélyre rántják elméjét a megnyitott gondolatok... Nem arról van szó, hogy ne lelné kedvét a társaságban, csak esetlen-ügyetlennek érzi magát, amiért mondandóját képtelen úgy és olyan formában átadni, ahogy azok a leginkább kifejezőek lehetnének.*
- Ostobának? - *Ízlelgeti a szót, de nem találja ínyére valónak, ezért él a kijavítás eszközével.* - Törődöttnek inkább, de maga még túl fiatal hozzá, hogy az legyen.
*Zavart pír kúszik fel végig a nyakán, ahogy megérzi a ruhán keresztül az érintést. Erre igazán nem számított, és szó se róla, nem most esik meg először vele, hogy nő érinti, de e pillanatig még csak nem is tekintett a másikra úgy, ahogy férfiak szoktak a nőkre.*
~ A haja lesz az ok. ~
- Legközelebb nem felejtem el magamnál tartani a kolompom. De ebből nem lesz legközelebb. - *Elmosolyodik, de valamiképp őszintétlennek tetszik, mintha csak azt akarná mondani, hogy ez az este is csak egy a múlandók sorában, s hogy emlékké válik majd.
Önkéntelen mozdulattal nyúl fejéhez és vakarja meg búbját: velős emészteni valót kapott hóhajú partnerétől.*
- Kellene egy herceg a rossebnek, kényeskedő piperkőcök akik a hátsójukat is alig mozdítják. Én úgy penderítenék ki egy ilyen királykisasszonyt hogy félúton az üvegcipőjét is elhagyná. - *Végtelenül pragmatikus és felszínes megközelítéssel reagál a lány jóval összetettebb gondolatszövésére.*
- Nem kell az álmok rabjává válni, de vágyhatunk valamire, ami reggelente kiűz a négy fal biztonságából. A... középszerű nem szolgálta a boldogulásunkat. Soha. Miért épp magának lenne jó? Miben csalódott?
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:06:10
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
- Talán jobb is, ha nem terhelem a badarságaimmal. Tényleg... ostobának tűntem a
vízben, igaz?
*Mosolyodik el zavartan, ahogy végül megindul. Hogy pontosan hova arról még fogalma
sincs. De legalább addig is kiszellőzteti a fejét, utána ráér kitalálni, hogy hogyan
tovább.*
- Köszönöm a bókot.
*Kuncog fel végül már ő maga is megenyhültebben. Pillanatnyilag kissé feledteti bánatát
a tény, hogy nincs egyedül. Noha egymás életében nem igen vájkálnak, egyikőjük sem
tartja oda a vállát a másiknak, de a tudat kicsit megnyugtatja a lányt, hogy ez alatt a kis
idő alatt nem egyedül kell bolyongania. *
- Csak nagyon el voltam gondolkodva és hirtelen jelent meg. Ennyi a riadalmam oka.
*Fog finoman a karjára egy halovány, biztató mosollyal, hogy nem maga a férfi rémítette
meg, csupán csak az, hogy érkezése hirtelen lendítette vissza a valóságba.*
- A városban csak átutazóban vagyok. Talán ideje lenne, ha tovább is indulnék. Eddig a
fogadóban szálltam meg, de már nem akarok fölöslegesen pénzt költeni.
*Von aprót a vállain, majd végül meg is indul. A férfi újabb kérdésére jó pár pillanatig
nem is válaszol. Valóban elgondolkodtatja. Mesék. Valaha nem tudta elképzelni nélkülük
az életét, de mára, talán a megfelelő fogalom rá az, hogy felnőtt. Egy szemvillanás
alatt.*
- Hittem bennük valaha. Voltak álmaim. De rájöttem, hogy nem az álmok tartanak
életben, hanem a valóságtól való félelem. Hiába hiszem, hogy az erdőn túl palota vár a
szőke herceggel, hogy ha végül odaérek és csak azt látom, hogy az egy tüzes verem egy
vérszomjas sárkánnyal a mélyén.
*Sóhajt halkan, jobban az arcába húzva a csuklyát.*
- Viszont, ha félek attól, hogy egy bűzölgő barlangot találok, amiben egy kegyetlen ork
banda tanyázik nem megyek arra, s út közben találhatok egy házikót, amiben ha nem is
a mesebeli herceggel, de legalább egymagam békében élhetek. Míg az elsőben hiszek a
mesében és meghalok, addig a másodikban noha nem boldogan, de élek.
*Pillant lassan rá, az arcáról eltűnt a mosoly, a szemében nincs csillogás, inkább csak
kortynyi keserűség.*
- Talán jobb is, ha nem terhelem a badarságaimmal. Tényleg... ostobának tűntem a
vízben, igaz?
*Mosolyodik el zavartan, ahogy végül megindul. Hogy pontosan hova arról még fogalma
sincs. De legalább addig is kiszellőzteti a fejét, utána ráér kitalálni, hogy hogyan
tovább.*
- Köszönöm a bókot.
*Kuncog fel végül már ő maga is megenyhültebben. Pillanatnyilag kissé feledteti bánatát
a tény, hogy nincs egyedül. Noha egymás életében nem igen vájkálnak, egyikőjük sem
tartja oda a vállát a másiknak, de a tudat kicsit megnyugtatja a lányt, hogy ez alatt a kis
idő alatt nem egyedül kell bolyongania. *
- Csak nagyon el voltam gondolkodva és hirtelen jelent meg. Ennyi a riadalmam oka.
*Fog finoman a karjára egy halovány, biztató mosollyal, hogy nem maga a férfi rémítette
meg, csupán csak az, hogy érkezése hirtelen lendítette vissza a valóságba.*
- A városban csak átutazóban vagyok. Talán ideje lenne, ha tovább is indulnék. Eddig a
fogadóban szálltam meg, de már nem akarok fölöslegesen pénzt költeni.
*Von aprót a vállain, majd végül meg is indul. A férfi újabb kérdésére jó pár pillanatig
nem is válaszol. Valóban elgondolkodtatja. Mesék. Valaha nem tudta elképzelni nélkülük
az életét, de mára, talán a megfelelő fogalom rá az, hogy felnőtt. Egy szemvillanás
alatt.*
- Hittem bennük valaha. Voltak álmaim. De rájöttem, hogy nem az álmok tartanak
életben, hanem a valóságtól való félelem. Hiába hiszem, hogy az erdőn túl palota vár a
szőke herceggel, hogy ha végül odaérek és csak azt látom, hogy az egy tüzes verem egy
vérszomjas sárkánnyal a mélyén.
*Sóhajt halkan, jobban az arcába húzva a csuklyát.*
- Viszont, ha félek attól, hogy egy bűzölgő barlangot találok, amiben egy kegyetlen ork
banda tanyázik nem megyek arra, s út közben találhatok egy házikót, amiben ha nem is
a mesebeli herceggel, de legalább egymagam békében élhetek. Míg az elsőben hiszek a
mesében és meghalok, addig a másodikban noha nem boldogan, de élek.
*Pillant lassan rá, az arcáról eltűnt a mosoly, a szemében nincs csillogás, inkább csak
kortynyi keserűség.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:59:49
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:59:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
- Mindkettőnk érdekében remélem. Nem tudom megígérni, hogy minden alkalommal a környéken leszek majd. - *Elkapja még futólag a nő pillantását amivel a tengert illeti, és néhány másodpercig habozni kezd, hogy rákérdezzen-e a dologra, ám végül úgy dönt, elhagyja kíváncsiságát. Most még talán nem alkalmas rá az időpont, különben a lány sem tett volna ilyesmit.*
- Sumia. Szép név, azt hiszem. Igricek azt mondanák rá, hogy dallamos vagy mifene. - *Kedélyt akar varázsolni arra az időre, amíg egymás társaságában múlik az idő, vagy esetleg csak önnön zavarát akarja palástolni vele? Éppoly igaz lehet az egyik feltételezés mint a másik.*
- Megijesztettem? - *Gyanakvóra sikeredő kérdés: fel sem tételezte, hogy felbukkanása riadalmat kelthetett a lányban.*
- Nem volt szándékos, ne haragudjon. Merre szállt meg? Esetleg saját otthona van a városban? - *Az italozást nem viszi túlzásba, épp csak annyira van szüksége, hogy tagjai átmelegedjenek, ehhez pedig kiváló matéria a flaska tartalma. A kereskedő aki rásózta megesküdött rá, hogy hétpecsétes titok alatt őrzött receptúra alapján készítették. Khan gyanította már akkor is, hogy ez annyit tesz: belefőztek mindent, ami éppen az üstbe borult.*
~ Nem szeretem a telet. ~
*Hallja maga mellől a halk megjegyzést. Halk, de azért elhangzik és nem csak a szélnek eresztve.*
- Ahogy hallottam, a meséket sem igazán. Már megbocsásson, de hogyan maradt életben idáig Sumia?
~ Álmok és hit nélkül senkik vagyunk. ~
- Mindkettőnk érdekében remélem. Nem tudom megígérni, hogy minden alkalommal a környéken leszek majd. - *Elkapja még futólag a nő pillantását amivel a tengert illeti, és néhány másodpercig habozni kezd, hogy rákérdezzen-e a dologra, ám végül úgy dönt, elhagyja kíváncsiságát. Most még talán nem alkalmas rá az időpont, különben a lány sem tett volna ilyesmit.*
- Sumia. Szép név, azt hiszem. Igricek azt mondanák rá, hogy dallamos vagy mifene. - *Kedélyt akar varázsolni arra az időre, amíg egymás társaságában múlik az idő, vagy esetleg csak önnön zavarát akarja palástolni vele? Éppoly igaz lehet az egyik feltételezés mint a másik.*
- Megijesztettem? - *Gyanakvóra sikeredő kérdés: fel sem tételezte, hogy felbukkanása riadalmat kelthetett a lányban.*
- Nem volt szándékos, ne haragudjon. Merre szállt meg? Esetleg saját otthona van a városban? - *Az italozást nem viszi túlzásba, épp csak annyira van szüksége, hogy tagjai átmelegedjenek, ehhez pedig kiváló matéria a flaska tartalma. A kereskedő aki rásózta megesküdött rá, hogy hétpecsétes titok alatt őrzött receptúra alapján készítették. Khan gyanította már akkor is, hogy ez annyit tesz: belefőztek mindent, ami éppen az üstbe borult.*
~ Nem szeretem a telet. ~
*Hallja maga mellől a halk megjegyzést. Halk, de azért elhangzik és nem csak a szélnek eresztve.*
- Ahogy hallottam, a meséket sem igazán. Már megbocsásson, de hogyan maradt életben idáig Sumia?
~ Álmok és hit nélkül senkik vagyunk. ~
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:59:16
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Egy darabig eltűnődve fürkészi a férfi arcát. Mint aki mélyen elgondolkodik, más vizekre evezve, talán múltjának tengerén. Egy biztos, a zöldes szemekből világosan kiveszi, hogy valami a férfi lelkét is nyomja, hiszen a gondterhelt arcot egy jó ideje igen sokszor látta. Nap, mint nap szembetalálkozik a nyomottsággal, komorsággal és búval, akár hányszor
szembe néz önnön tükörképével. Talán a pillanatnyi szimpátia, az, hogy a férfi szemeiben felismeri jelenlegi önmagát bizalmat ébreszt benne az idegen iránt. Ha akarta volna, a férfi valóban már rég kárt
tehetett volna a lányban, de nem lépett semmi kegyetlent, sőt köpenyét is neki ajánlotta. Tenne megjegyzést a bácsikára, de érti a jelzést, így nem is firtatja a dolgot. Ahogyan köze sincs hozzá, úgy valóban nem akar belemászni a férfi dolgaiba. Amúgy is, úgy van vele, hogy az ember arról beszéljen, amit szívesen megoszt. Ők pedig idegenek egymásnak, a nem mindennapi találkozás ellenére is, nem fog a magánéletében vájkálni. Amikor végül a flaska is előkerül, apró sóhajjal bólint végül, ahogy vállára teríti a köpenyt, kissé magára ölelve. Futólag a prém gallérba fúrja az arcát, magába szívva a különleges illatot.*
- Én Sumia vagyok. És nem csinálok, ha maga sem ijesztget többször.
*Mosolyodik el haloványan, ahogy kósza, fehér tincseit füle mögé tűri. Végül pillantását ismét a víznek szenteli, a hold fényében vörösnek tűnő szemeivel, mintha kutatna valami után.*
- Nem szeretem a telet.
*Jegyzi meg mellékesen, mintha eddig könnyedén az időjárásról beszélgettek volna. Most, hogy a valóság kissé kijózanította a pár perccel ezelőtti vízben ácsorgása olyan, mintha sok évvel ezelőtti badar cselekvése lett volna csupán.*
*Egy darabig eltűnődve fürkészi a férfi arcát. Mint aki mélyen elgondolkodik, más vizekre evezve, talán múltjának tengerén. Egy biztos, a zöldes szemekből világosan kiveszi, hogy valami a férfi lelkét is nyomja, hiszen a gondterhelt arcot egy jó ideje igen sokszor látta. Nap, mint nap szembetalálkozik a nyomottsággal, komorsággal és búval, akár hányszor
szembe néz önnön tükörképével. Talán a pillanatnyi szimpátia, az, hogy a férfi szemeiben felismeri jelenlegi önmagát bizalmat ébreszt benne az idegen iránt. Ha akarta volna, a férfi valóban már rég kárt
tehetett volna a lányban, de nem lépett semmi kegyetlent, sőt köpenyét is neki ajánlotta. Tenne megjegyzést a bácsikára, de érti a jelzést, így nem is firtatja a dolgot. Ahogyan köze sincs hozzá, úgy valóban nem akar belemászni a férfi dolgaiba. Amúgy is, úgy van vele, hogy az ember arról beszéljen, amit szívesen megoszt. Ők pedig idegenek egymásnak, a nem mindennapi találkozás ellenére is, nem fog a magánéletében vájkálni. Amikor végül a flaska is előkerül, apró sóhajjal bólint végül, ahogy vállára teríti a köpenyt, kissé magára ölelve. Futólag a prém gallérba fúrja az arcát, magába szívva a különleges illatot.*
- Én Sumia vagyok. És nem csinálok, ha maga sem ijesztget többször.
*Mosolyodik el haloványan, ahogy kósza, fehér tincseit füle mögé tűri. Végül pillantását ismét a víznek szenteli, a hold fényében vörösnek tűnő szemeivel, mintha kutatna valami után.*
- Nem szeretem a telet.
*Jegyzi meg mellékesen, mintha eddig könnyedén az időjárásról beszélgettek volna. Most, hogy a valóság kissé kijózanította a pár perccel ezelőtti vízben ácsorgása olyan, mintha sok évvel ezelőtti badar cselekvése lett volna csupán.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:34:44
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:34:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*Nem áll szándékában elrejteni semmit a másik elől. Soha, semmit nem végzett el úgy, hogy az árnyak mögé rejtőzött volna. Ma is tisztán emlékszik arra, amikor az Ifjú Sólyom táborába újoncok érkeztek, és az egyik izgága igencsak heves természetűnek bizonyult így hozzáirányították. Az első este megjegyezte Khannak, hogy senkiben sem bízik, s hogy honnan tudja, hogy nem vágja át álmában a torkát ha vissza mer feleselni valaha is neki? Néhány másodpercnyi értetlen-bamba bámulás után végül elnevette magát és tisztázta a dolgot: "fiú, ha egyszer erre kerülne a sor, akkor fényes nappal fog történni, szemtől szemben fogunk állni és kivont kard lesz a kezedben". Az emlékek közti tallózás ennél azonban nem tart tovább, a korábban éterinek tűnő jelenés hangja horgonyként kapaszkodik a férfi lelkébe és rántja vissza partra.*
~ Az előbb azt mondtam volna, hogy a bácsikám? ~
*Megvakarja a fejét.*
- Mindenki így hívta, nem igazán árulta el senkinek a valódi nevét, de általában megfogadtuk a tanácsát. Ne is foglalkozzon vele. - *Zárja le végül a dolgot itt, egyúttal jelezve, hogy ez olyan útra vinné őket, amit egyelőre saját maga is nehezen tart járhatónak.
Finoman megrázza a fejét, noha megérti miért hátrálna tőle a lány.*
- Nem fogom bántani. Milyen ostobaság volna előtte meleg ruhát felajánlani, ha aztán rögvest levágnám? - *Ha valami ordít róla, az biztosan a szerencsétlenül megválasztott kifejezések sora lesz. Neki ez nem tűnik fel, annak idején ők férfiak egymás között egyszerűen intézték el ügyes-bajos dolgaikat, és ha kapcsolatba kerültek nőkkel, azok általában nem akartak túl sokat beszélgetni.
A nő megjegyzésén újra eltűnődik, majd vállat vonva egy fémflaskát húz elő a köpeny egy belső zsebéből.*
- Belülről alig érezhető. Gondolom maga nem él ilyesmivel. Ne kényeskedjen, bújjon belé mielőtt a tüdeje bánja. - *Ő az alternatív módszerrel él, akkor is, ha újra visszautasítják felajánlását. Erőszakkal nem fogja köpenybe csavarni a lányt.
Udvari körökben pocsék bírálat érné, de van egyfajta erkölcsi kódexe, amit nem hág át és amelyben szerepel egy kitétel az ígért szó fontosságáról. Ezért fogja biztos helyig kísérni a parton fogott könnyűléptűt.*
- Khannak hívnak. És ne csináljon többet ilyet.
*Nem áll szándékában elrejteni semmit a másik elől. Soha, semmit nem végzett el úgy, hogy az árnyak mögé rejtőzött volna. Ma is tisztán emlékszik arra, amikor az Ifjú Sólyom táborába újoncok érkeztek, és az egyik izgága igencsak heves természetűnek bizonyult így hozzáirányították. Az első este megjegyezte Khannak, hogy senkiben sem bízik, s hogy honnan tudja, hogy nem vágja át álmában a torkát ha vissza mer feleselni valaha is neki? Néhány másodpercnyi értetlen-bamba bámulás után végül elnevette magát és tisztázta a dolgot: "fiú, ha egyszer erre kerülne a sor, akkor fényes nappal fog történni, szemtől szemben fogunk állni és kivont kard lesz a kezedben". Az emlékek közti tallózás ennél azonban nem tart tovább, a korábban éterinek tűnő jelenés hangja horgonyként kapaszkodik a férfi lelkébe és rántja vissza partra.*
~ Az előbb azt mondtam volna, hogy a bácsikám? ~
*Megvakarja a fejét.*
- Mindenki így hívta, nem igazán árulta el senkinek a valódi nevét, de általában megfogadtuk a tanácsát. Ne is foglalkozzon vele. - *Zárja le végül a dolgot itt, egyúttal jelezve, hogy ez olyan útra vinné őket, amit egyelőre saját maga is nehezen tart járhatónak.
Finoman megrázza a fejét, noha megérti miért hátrálna tőle a lány.*
- Nem fogom bántani. Milyen ostobaság volna előtte meleg ruhát felajánlani, ha aztán rögvest levágnám? - *Ha valami ordít róla, az biztosan a szerencsétlenül megválasztott kifejezések sora lesz. Neki ez nem tűnik fel, annak idején ők férfiak egymás között egyszerűen intézték el ügyes-bajos dolgaikat, és ha kapcsolatba kerültek nőkkel, azok általában nem akartak túl sokat beszélgetni.
A nő megjegyzésén újra eltűnődik, majd vállat vonva egy fémflaskát húz elő a köpeny egy belső zsebéből.*
- Belülről alig érezhető. Gondolom maga nem él ilyesmivel. Ne kényeskedjen, bújjon belé mielőtt a tüdeje bánja. - *Ő az alternatív módszerrel él, akkor is, ha újra visszautasítják felajánlását. Erőszakkal nem fogja köpenybe csavarni a lányt.
Udvari körökben pocsék bírálat érné, de van egyfajta erkölcsi kódexe, amit nem hág át és amelyben szerepel egy kitétel az ígért szó fontosságáról. Ezért fogja biztos helyig kísérni a parton fogott könnyűléptűt.*
- Khannak hívnak. És ne csináljon többet ilyet.
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:34:09
Üzenet elküldve: 2014-12-26 19:34:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*A sötétbe hunyorog, igyekezve kivenni az idegen vonásokat, de mikor továbbra sem jár sikerrel le is süti a szemeit. A férfi megjegyzésére zavartan felnevet, kissé idegesen túrva hátra kósza tincseit.*
- Nem, igaza van. Nem ruhát mosni jöttem.
*A bakancs kopogására végül ismét az idegen felé pillant. A közeledő léptek halovány reményt csepegtetnek számára, hogy alkalmi megmentőjét közelebbről vehesse szemügyre. Noha valóban kíváncsi mégis csak éjszaka van már, a közelben senkit sem
látott magukon kívül, és fogalma sincs ki lehet az idegen, jobb a biztonság. Bár tény, ami tény most elég morbid gondolat a biztonság, mikor alig pár perce még majd térdig ácsorgott a jéghideg vízben, s valóban adhatta azt a benyomást, mint aki most akar,
eképp véget vetni eddigi életének.*
- A bácsikája bizonyára bölcs ember.
*Óvatoskodva tesz végül hátrafelé egy lépést, mikor a férfi nem sokkal elé ugrik. Ám nem tesz akkora távot, hogy az elé érkező idegen arcát ne tudja végül alaposabban szemügyre venni. Semmi különlegeset nem fedez fel az ismeretlen vonásokban, nem egy mesebeli szőke herceg, mégis megkapó. De ami a pillanatban azonnal megragadja a tekintetét, azok a zöldes íriszek. Mielőtt alaposabban elmerülhetne benne tekintetét az átnyújtott köpenyre kapja át.*
- Hideg van. Attól, hogy maga nem csurom víz még meg tud fázni. *Ráz aprót a fején, kissé zavartan szusszanva fel.* Majd sietősebben szedem a lábaimat.
*Mosolyodik el halványan, végül mikor elkezdené magyarázni ittlétének okát a belekezdés előtt hallgat is el. A férfinek talán igaza van. Ezt kétli, hogy józan eszűen meg tudná magyarázni. Akármit is mondana az jelen helyzetben óriási ostobaságnak hatna.*
- Nem, igaza van. Azt hiszem már így is épp eléggé lerontottam azt a bizonyos helyzetet.
*A sötétbe hunyorog, igyekezve kivenni az idegen vonásokat, de mikor továbbra sem jár sikerrel le is süti a szemeit. A férfi megjegyzésére zavartan felnevet, kissé idegesen túrva hátra kósza tincseit.*
- Nem, igaza van. Nem ruhát mosni jöttem.
*A bakancs kopogására végül ismét az idegen felé pillant. A közeledő léptek halovány reményt csepegtetnek számára, hogy alkalmi megmentőjét közelebbről vehesse szemügyre. Noha valóban kíváncsi mégis csak éjszaka van már, a közelben senkit sem
látott magukon kívül, és fogalma sincs ki lehet az idegen, jobb a biztonság. Bár tény, ami tény most elég morbid gondolat a biztonság, mikor alig pár perce még majd térdig ácsorgott a jéghideg vízben, s valóban adhatta azt a benyomást, mint aki most akar,
eképp véget vetni eddigi életének.*
- A bácsikája bizonyára bölcs ember.
*Óvatoskodva tesz végül hátrafelé egy lépést, mikor a férfi nem sokkal elé ugrik. Ám nem tesz akkora távot, hogy az elé érkező idegen arcát ne tudja végül alaposabban szemügyre venni. Semmi különlegeset nem fedez fel az ismeretlen vonásokban, nem egy mesebeli szőke herceg, mégis megkapó. De ami a pillanatban azonnal megragadja a tekintetét, azok a zöldes íriszek. Mielőtt alaposabban elmerülhetne benne tekintetét az átnyújtott köpenyre kapja át.*
- Hideg van. Attól, hogy maga nem csurom víz még meg tud fázni. *Ráz aprót a fején, kissé zavartan szusszanva fel.* Majd sietősebben szedem a lábaimat.
*Mosolyodik el halványan, végül mikor elkezdené magyarázni ittlétének okát a belekezdés előtt hallgat is el. A férfinek talán igaza van. Ezt kétli, hogy józan eszűen meg tudná magyarázni. Akármit is mondana az jelen helyzetben óriási ostobaságnak hatna.*
- Nem, igaza van. Azt hiszem már így is épp eléggé lerontottam azt a bizonyos helyzetet.
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 18:48:41
Üzenet elküldve: 2014-12-26 18:48:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
~ Olyan, mint ő. ~
*Elkerekedő szemek jelzik a felismerést, de a fényviszonyok most a férfinek kedvezhetnek: a másik talán nem veszi észre illetődött meglepettségét, amikor a lehulló csuklya felfedi hószín haját. Aprót ráz a fején, józanítandó gondolatait és tisztázva magát a helyzetet. Úgy ítéli, hogy teste éppen eleget árulta el, hangjának nem fogja ugyanezt engedélyezni, így amikor megszólal derűt csempész szavai közé.*
- Mi másnak vélhettem volna? Ruhát mosni sem tűnik most a legalkalmasabbnak. - *Visszasétál a mólón, egészen odáig, ahol már közelebb fut egymáshoz part és épített környezet: ott leugrik.*
- Bácsikám mindig azt mondta, hogy segíts ahol tudsz és magad is megsegíttetsz. - *Nem teszi teljesen világossá, hogy mire is gondol, hiszen épp az imént még ködös utalást tett öngyilkosságra illetve abban való segédkezésre. A fiatal nőhöz közelebb érve a sötét sem képes tovább vonásait lepelbe vonni. Arcéleiben nincsen művészi él, az élet elnagyolt vonalakkal rajzolta meg vonásait, ha fektetett is hangsúlyt azt legfeljebb a szemek zöldesszürkés árnyalatába keverte. Haját szalaggal fogatta össze, állát néhány napos borosta borítja.
Lekanyarítja válláról saját, kevésbé ázott köpenyét és átnyújtja.*
- Maga több hasznát látja most. Majd visszaadja, ha valami melegebb és kevésbé önveszélyes helyre kísértem. - *Oldalra billenti a fejét, hallván az épp magyarázatra készülőt és mosolyra szalasztja ajkát.*
- Tessék csak, ha tovább rontana a helyzetén.
~ Olyan, mint ő. ~
*Elkerekedő szemek jelzik a felismerést, de a fényviszonyok most a férfinek kedvezhetnek: a másik talán nem veszi észre illetődött meglepettségét, amikor a lehulló csuklya felfedi hószín haját. Aprót ráz a fején, józanítandó gondolatait és tisztázva magát a helyzetet. Úgy ítéli, hogy teste éppen eleget árulta el, hangjának nem fogja ugyanezt engedélyezni, így amikor megszólal derűt csempész szavai közé.*
- Mi másnak vélhettem volna? Ruhát mosni sem tűnik most a legalkalmasabbnak. - *Visszasétál a mólón, egészen odáig, ahol már közelebb fut egymáshoz part és épített környezet: ott leugrik.*
- Bácsikám mindig azt mondta, hogy segíts ahol tudsz és magad is megsegíttetsz. - *Nem teszi teljesen világossá, hogy mire is gondol, hiszen épp az imént még ködös utalást tett öngyilkosságra illetve abban való segédkezésre. A fiatal nőhöz közelebb érve a sötét sem képes tovább vonásait lepelbe vonni. Arcéleiben nincsen művészi él, az élet elnagyolt vonalakkal rajzolta meg vonásait, ha fektetett is hangsúlyt azt legfeljebb a szemek zöldesszürkés árnyalatába keverte. Haját szalaggal fogatta össze, állát néhány napos borosta borítja.
Lekanyarítja válláról saját, kevésbé ázott köpenyét és átnyújtja.*
- Maga több hasznát látja most. Majd visszaadja, ha valami melegebb és kevésbé önveszélyes helyre kísértem. - *Oldalra billenti a fejét, hallván az épp magyarázatra készülőt és mosolyra szalasztja ajkát.*
- Tessék csak, ha tovább rontana a helyzetén.
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 18:17:05
Üzenet elküldve: 2014-12-26 18:17:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Éjjeli vadak //
*Ahogy a hideg apránként járja át a törékeny testet, egyre gyakrabban kezd meg-meg reszketni. Jégszobornak is gondolhatnák enélkül, de bizony ő élő-lélegző lény, aki valóban a kelleténél jobban esett kétségbe.
Az elméje lassan kiürül. Legalább ennyit elért, de még mindig nem teljes a nyugalma. Túldrámázó libaként ácsorog a jéghideg vízben, a fehér köpenyt lassan vastagabbá varázsolják a gyülekező hópelyhek.
Lassan valóban másfelé kalandozgat, a külvilágot kizárva.
Csak akkor rántódik vissza a valóságba, mikor egy idegen hangot hall felzendülni a közelben. Talán mégsincs egyedül ebben az órában, vagy már csak a képzelete játszik vele?
Tekintetét a hang irányába fordítja, majd hunyorogva pillant fel az ismeretlen alakra, amint a szél le is söpri fejéről a csuklyát, összeborzolva a hófehér tincseket.*
- Öngyilkosság?
*Pislog értetlenül, majd apránként kapcsol mit is művelhetett az elmúlt pár percben. Ahogy lassan visszazökken a valóba a jeges víz tudata is elér elméjébe, kissé fájdalmasan nyögve is fel.*
- Nem, dehogy.
*Szusszanva trappol is ki a vízből, fázósan hízva össze magán a köpenyét. Ahogy kósza tincseit a füle mögé túrja zavartan pillant vissza ismét az idegenre, igyekezve már jobban kivenni őt.*
- Azt hiszem magyarázattal tartozom, mielőtt valóban teljesen bolondnak tekintene.
*Mosolyodik el zavartan, vöröses íriszeivel kutatva a férfi vonásait, hátha mégis valami ismerőset fedez fel benne. De a sötét most ellene van, s hiába nem túl nagy a távolság, a körülmények nem az éles látásnak kedveznek.
Amíg a megfelelő szavakat keresi, hogyan is magyarázhatná meg ittlétét egy helyben jár ide és oda, hátha az áthűlt tagjaiba kis életet lehel.*
*Ahogy a hideg apránként járja át a törékeny testet, egyre gyakrabban kezd meg-meg reszketni. Jégszobornak is gondolhatnák enélkül, de bizony ő élő-lélegző lény, aki valóban a kelleténél jobban esett kétségbe.
Az elméje lassan kiürül. Legalább ennyit elért, de még mindig nem teljes a nyugalma. Túldrámázó libaként ácsorog a jéghideg vízben, a fehér köpenyt lassan vastagabbá varázsolják a gyülekező hópelyhek.
Lassan valóban másfelé kalandozgat, a külvilágot kizárva.
Csak akkor rántódik vissza a valóságba, mikor egy idegen hangot hall felzendülni a közelben. Talán mégsincs egyedül ebben az órában, vagy már csak a képzelete játszik vele?
Tekintetét a hang irányába fordítja, majd hunyorogva pillant fel az ismeretlen alakra, amint a szél le is söpri fejéről a csuklyát, összeborzolva a hófehér tincseket.*
- Öngyilkosság?
*Pislog értetlenül, majd apránként kapcsol mit is művelhetett az elmúlt pár percben. Ahogy lassan visszazökken a valóba a jeges víz tudata is elér elméjébe, kissé fájdalmasan nyögve is fel.*
- Nem, dehogy.
*Szusszanva trappol is ki a vízből, fázósan hízva össze magán a köpenyét. Ahogy kósza tincseit a füle mögé túrja zavartan pillant vissza ismét az idegenre, igyekezve már jobban kivenni őt.*
- Azt hiszem magyarázattal tartozom, mielőtt valóban teljesen bolondnak tekintene.
*Mosolyodik el zavartan, vöröses íriszeivel kutatva a férfi vonásait, hátha mégis valami ismerőset fedez fel benne. De a sötét most ellene van, s hiába nem túl nagy a távolság, a körülmények nem az éles látásnak kedveznek.
Amíg a megfelelő szavakat keresi, hogyan is magyarázhatná meg ittlétét egy helyben jár ide és oda, hátha az áthűlt tagjaiba kis életet lehel.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-26 17:45:15
Üzenet elküldve: 2014-12-26 17:45:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Éjjeli vadak //
*A kikötő újonnan avatott vízköpőszobra is lehetne, ahogy ültében megmeredve az éj sötét vásznát és annak könnyel telt medencéjét bámulja maga előtt. Amaz csendes maradt azonban, makacsul tartogatja magának titkát - már ha létezik olyan egyáltalán. Az égből hulló pelyhek lassanként megtelepszenek a vállán, tanakodva súgnak össze háta mögött, nem értvén, hogy dacára unott érdektelenségének, mit keres itt. Mert idegen a hajóhadsereg otthonában és láthatóan nem most kíván barátságot kötni a tengerrel sem.*
~ Nem nekem való. ~
*A palástszerűen köré boruló ruhadarab alatt kardjának megnyugvást adó markolata után nyúl. Ő ehhez ért csak, de felróhatja ezt bárki is neki? Olyan emberek között nőtt fel, akik világ életükben kardjuk élével szereztek érvényt akaratuknak. Amikor eszébe idézi az Ifjú Sólyom arcát, grimaszba rándul arca, marka összeszorul a kard körül.*
- Átkozott bolond voltál. - *Héroszként dicsőítette és vakon követte, bárhova ment, bármit is kért tőle a kompánia vezére. Dühödten azon kapja magát, hogy faképnél hagyná az éji tengermorajt, ám...*
~ Még magamat gondoltam ide nem illőnek. ~
*Feltűnőbb aligha lehetne a fehérbe bújt jelenés, aki mindössze néhány kőhajításnyira tőle bukkan fel. Vagy talán eddig is itt volt, csak ő volt túl vak és süket, hogy tudomásul vegye?
Ellöki magát a bakról, léptei alatt meg-megreccsen néhány léc, ahogy a móló széléhez sétál és lepillant a nőalakra.*
- Én is vártam, hátha megnyílik a szája, de nem fog segíteni. - *Lassan a férfi is fehérbe bújik, köszönhetően az egyre sűrűbbé váló pelyheknek. Hajában azonmód elolvadnak a pihék, a csuklya felhajtásával azonban nem vesződik. Sokkal inkább érdekli, hogy az alant állót mi vezette arra, hogy közel térdig gázoljon télvíz idején a tengerbe.*
- Az öngyilkosságra pedig van kíméletesebb módszer is.
*A kikötő újonnan avatott vízköpőszobra is lehetne, ahogy ültében megmeredve az éj sötét vásznát és annak könnyel telt medencéjét bámulja maga előtt. Amaz csendes maradt azonban, makacsul tartogatja magának titkát - már ha létezik olyan egyáltalán. Az égből hulló pelyhek lassanként megtelepszenek a vállán, tanakodva súgnak össze háta mögött, nem értvén, hogy dacára unott érdektelenségének, mit keres itt. Mert idegen a hajóhadsereg otthonában és láthatóan nem most kíván barátságot kötni a tengerrel sem.*
~ Nem nekem való. ~
*A palástszerűen köré boruló ruhadarab alatt kardjának megnyugvást adó markolata után nyúl. Ő ehhez ért csak, de felróhatja ezt bárki is neki? Olyan emberek között nőtt fel, akik világ életükben kardjuk élével szereztek érvényt akaratuknak. Amikor eszébe idézi az Ifjú Sólyom arcát, grimaszba rándul arca, marka összeszorul a kard körül.*
- Átkozott bolond voltál. - *Héroszként dicsőítette és vakon követte, bárhova ment, bármit is kért tőle a kompánia vezére. Dühödten azon kapja magát, hogy faképnél hagyná az éji tengermorajt, ám...*
~ Még magamat gondoltam ide nem illőnek. ~
*Feltűnőbb aligha lehetne a fehérbe bújt jelenés, aki mindössze néhány kőhajításnyira tőle bukkan fel. Vagy talán eddig is itt volt, csak ő volt túl vak és süket, hogy tudomásul vegye?
Ellöki magát a bakról, léptei alatt meg-megreccsen néhány léc, ahogy a móló széléhez sétál és lepillant a nőalakra.*
- Én is vártam, hátha megnyílik a szája, de nem fog segíteni. - *Lassan a férfi is fehérbe bújik, köszönhetően az egyre sűrűbbé váló pelyheknek. Hajában azonmód elolvadnak a pihék, a csuklya felhajtásával azonban nem vesződik. Sokkal inkább érdekli, hogy az alant állót mi vezette arra, hogy közel térdig gázoljon télvíz idején a tengerbe.*
- Az öngyilkosságra pedig van kíméletesebb módszer is.
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-25 20:10:40
Üzenet elküldve: 2014-12-25 20:10:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
~Ez hosszabb lesz mint gondoltam.~
*Gondolja Dreim, miközben áthalad a dokkokon, hogy elérje azt az ösvényt, ami majd megfáradt testét végre a városba vezeti. Körbenézve a dokkokban, megfigyel minden lényt maga körül, és a fáradtság következtében, menthetetlen előítéletek kovácsolódnak a fejében. Mindezek persze teljesen alaptalanul. Nem figyelve rájuk tovább indul. Már alig-alig bírja lábait egymás után húzogatni, tekintetbe véve, hogy már három napja semmit nem pihent. A nap fényesen süt a szemébe, de nem különösebben zavarja. Minden erejével azon van, hogy mihamarabb a városba érkezzen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:47:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Gondolja Dreim, miközben áthalad a dokkokon, hogy elérje azt az ösvényt, ami majd megfáradt testét végre a városba vezeti. Körbenézve a dokkokban, megfigyel minden lényt maga körül, és a fáradtság következtében, menthetetlen előítéletek kovácsolódnak a fejében. Mindezek persze teljesen alaptalanul. Nem figyelve rájuk tovább indul. Már alig-alig bírja lábait egymás után húzogatni, tekintetbe véve, hogy már három napja semmit nem pihent. A nap fényesen süt a szemébe, de nem különösebben zavarja. Minden erejével azon van, hogy mihamarabb a városba érkezzen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:47:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:27:13
Üzenet elküldve: 2014-12-25 18:27:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Két évvel később//
~ Újra itt...~
* Mondja magában Cysmin, s mosolyogva száll le a hajóról. Eszébe jut, hogy már valóban két év telt el, s most újra visszatért. A hely nemigen változott, ő annál inkább. Már nem az a kislány, akit egy másik szerzetes könnyen elvert. Az új szerzetesrend falai között erősebb harcossá vált.*
~ Hogy is volt?~
* Idézi fel magában újra az eseményeket. Miután elment a törzstől, hajóra szállt, aztán gyalogolt és megint hajózott. Szóval sokat ment, mire visszatért oda, ahol tanult. Azt mondták azonban, hogy próbáljon szerencsét ezúttal egy másik helyen. Útba is igazították, s messze földön tanult hát. Olyan technikákat ismert meg, melyekről eddig nem is hallott. Két év után tette le a szüksges vizsgákat. Mostmár nem egy hirtelen haragú szerzeteslányka, hanem fiatal nő, már megfontoltabb és ki lehet jelenteni, hogy okosabb is, meg valamivel bölcsebb talán.*
~ Remek tanítóim voltak.~
* De azért örül, hogy visszajöhet ide, megkedvelte a helyet. Na, meg egy gondolat is motoszkál a fejében, de ezt még elűzi elméjének egy rejtett zugába, egyelőre nem akar ezen pörögni. Azonban egyre inkább érdekli a dolog.
Ahogy végignéz a fegyverein, rá kell jönnie, hogy jobb lenne, ha lenne egy fabotja. Szép, faragványokkal díszített. De nem sétapálcának, hanem afféle fegyvernek. Sokszor használtak ilyesféle eszközt gyakorláshoz. A kovács Artheinorban talán árul ilyesmit is.
Sötétkék íriszeivel a legújabb szerzetesi gyűrűjére pillant, mely egy egyszerű fém karika, csak egy kis jel van belekarcolva. Ezt kapta akkor, amikor lezajlott az utolsó vizsga, s elmehetett. Persze maradhatott is volna, neki azonban más tervei vannak.*
~ Újra itt...~
* Mondja magában Cysmin, s mosolyogva száll le a hajóról. Eszébe jut, hogy már valóban két év telt el, s most újra visszatért. A hely nemigen változott, ő annál inkább. Már nem az a kislány, akit egy másik szerzetes könnyen elvert. Az új szerzetesrend falai között erősebb harcossá vált.*
~ Hogy is volt?~
* Idézi fel magában újra az eseményeket. Miután elment a törzstől, hajóra szállt, aztán gyalogolt és megint hajózott. Szóval sokat ment, mire visszatért oda, ahol tanult. Azt mondták azonban, hogy próbáljon szerencsét ezúttal egy másik helyen. Útba is igazították, s messze földön tanult hát. Olyan technikákat ismert meg, melyekről eddig nem is hallott. Két év után tette le a szüksges vizsgákat. Mostmár nem egy hirtelen haragú szerzeteslányka, hanem fiatal nő, már megfontoltabb és ki lehet jelenteni, hogy okosabb is, meg valamivel bölcsebb talán.*
~ Remek tanítóim voltak.~
* De azért örül, hogy visszajöhet ide, megkedvelte a helyet. Na, meg egy gondolat is motoszkál a fejében, de ezt még elűzi elméjének egy rejtett zugába, egyelőre nem akar ezen pörögni. Azonban egyre inkább érdekli a dolog.
Ahogy végignéz a fegyverein, rá kell jönnie, hogy jobb lenne, ha lenne egy fabotja. Szép, faragványokkal díszített. De nem sétapálcának, hanem afféle fegyvernek. Sokszor használtak ilyesféle eszközt gyakorláshoz. A kovács Artheinorban talán árul ilyesmit is.
Sötétkék íriszeivel a legújabb szerzetesi gyűrűjére pillant, mely egy egyszerű fém karika, csak egy kis jel van belekarcolva. Ezt kapta akkor, amikor lezajlott az utolsó vizsga, s elmehetett. Persze maradhatott is volna, neki azonban más tervei vannak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394