Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-08 10:02:35
Üzenet elküldve: 2015-03-08 10:02:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kald Tamron - Nem várt fordulat//
*Shuyeni továbbra is a hajókat vizslatja sárga szemeivel, amikor azok megakadnak egy a tömegből kimagasló szőke hajkoronán. Tekintetét lejjeb viszi, és meglátja a páncélt meg a kardot. Az alak viszonylag fiatalnak is tűnik. Bár ezt ilyen távolságból nem tudja biztosra megállapítani, a szeme kék lehet.*
~Kiváló, bizonyára ő az én emberem.~
*Feláll rejtekhelyéről, megigazítja ruháját, ellenőrzi, hogy fegyverei a helyén vannak-e, majd az ifjú ember után indul, aki láthatólag a Rumos Rókalyuk felé tart. Lassan oldalog a tömegben, lehetőleg feltűnés nélkül, bár ez élénkvörös haja és sötételf mivolta miatt nem biztos hogy sikerül. De hát miért baj, ha a célpont megpillantja, a legrosszabb ami történhet, hogy egy pillanatra megpihenteti a szemét sötételfünkön. Mivel a páncélos-kardos alak láthatólag nem siet, Shuyeni gyakorolott "feltűnés nélkül átvágunk a tömegen"-technikájával hamar beéri, és nem téveszti szem elől. Innentől már a szőkeség dolga, hogy merre megy, a sötételf elszántan követni fogja. Közben szemrevételezi külsejét. Valóban elég magas, kissé napbarnított bőr, szőke haj. Láncinget és kardot visel. Bár ezt hátulról nem látja, de akár még jóképű is lehet, bár ez nem fontos, csak azért mert valakinek szőke haja és kék szeme van, nem fogja megkímélni. A munka az munka.*
A hozzászólás írója (Shuyeni Choshare) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.08 10:04:10
*Shuyeni továbbra is a hajókat vizslatja sárga szemeivel, amikor azok megakadnak egy a tömegből kimagasló szőke hajkoronán. Tekintetét lejjeb viszi, és meglátja a páncélt meg a kardot. Az alak viszonylag fiatalnak is tűnik. Bár ezt ilyen távolságból nem tudja biztosra megállapítani, a szeme kék lehet.*
~Kiváló, bizonyára ő az én emberem.~
*Feláll rejtekhelyéről, megigazítja ruháját, ellenőrzi, hogy fegyverei a helyén vannak-e, majd az ifjú ember után indul, aki láthatólag a Rumos Rókalyuk felé tart. Lassan oldalog a tömegben, lehetőleg feltűnés nélkül, bár ez élénkvörös haja és sötételf mivolta miatt nem biztos hogy sikerül. De hát miért baj, ha a célpont megpillantja, a legrosszabb ami történhet, hogy egy pillanatra megpihenteti a szemét sötételfünkön. Mivel a páncélos-kardos alak láthatólag nem siet, Shuyeni gyakorolott "feltűnés nélkül átvágunk a tömegen"-technikájával hamar beéri, és nem téveszti szem elől. Innentől már a szőkeség dolga, hogy merre megy, a sötételf elszántan követni fogja. Közben szemrevételezi külsejét. Valóban elég magas, kissé napbarnított bőr, szőke haj. Láncinget és kardot visel. Bár ezt hátulról nem látja, de akár még jóképű is lehet, bár ez nem fontos, csak azért mert valakinek szőke haja és kék szeme van, nem fogja megkímélni. A munka az munka.*
A hozzászólás írója (Shuyeni Choshare) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.08 10:04:10
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-08 09:49:22
Üzenet elküldve: 2015-03-08 09:49:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Shuyeni – Nem várt fordulat//
* Vándorló életet választotta, hiszen egy hozzá hasonló zsoldos kardforgató oda megy, ahol a pénz vagy lehetőségek szagát érzi. Most sincs másképp, mert hajóra szállt, hogy egy bizonyos kikötőbe érkezve egy számára teljesen új világot fedezhessen fel. Azt elsőre megállítja az első hajós utazása során, hogy nem neki való élet lenne a hajón való tevékenység. Sokkal jobb, ha nem ingadozó talaj van a lába alatt, hanem valami biztos. Nehezen bírja ki a hajóutat, sőt a végére ott tart, hogy majdnem kidobja a taccsot. Szerencsére hamar megérkezik abba a bizonyos kikötőbe, ahol az elsők között száll le a vízi ladikról. Nagyot sóhajt, aztán szív nagyot a levegőből. Kék íriszeivel körbenéz, miközben szőke kócos hajába beletúr.*
~ Végre itt vagyok ~ * mondja magában, miközben ellenőrzi a felszereléseit. Egy öt perces vizsgálgatás után megnyugszik, hogy semmit sem tulajdonítottak el tőle, így arcára egy könnyed mosoly kerül. Megszólal végül a hasa, hogy éhes és egyben szomjas. Egy darabig még nézelődik, aztán könnyed léptekkel indul az első fogadónak vélt épület felé, amit a távolban lát. Nem tudja pontosan, hogy igaza van e, de nem akarja magát égetni azzal, hogy kérdezősködik a helyiektől. Egyelőre az éhsége elviselhető szinten van, emellett az újdonság és az elé táruló látvány sokkal jobban lefoglalja a figyelmét.*
~ Kellemes hely, de vajon mit rejteget még? Életveszélyes kalandokat? Mesés kincseket? Szolgálataimat búsásan megjutalmazó nemeseket? ~ * morfondírozik magában, miközben nyugodtan sétál nyílegyenesen a kinézett épület felé. Egyre közelebb kerülve egy feliratot vesz ki, amin a következő áll: Rumos Rókalyuk. A hangzása tetszik neki, ráadásul a kíváncsiságát jobban felcsigázza. Az itteni árakat szívesen megnézné, s remélhetőleg meg tudja fizetni. A hajóút sokba került, így nem igazán maradt neki.*
* Vándorló életet választotta, hiszen egy hozzá hasonló zsoldos kardforgató oda megy, ahol a pénz vagy lehetőségek szagát érzi. Most sincs másképp, mert hajóra szállt, hogy egy bizonyos kikötőbe érkezve egy számára teljesen új világot fedezhessen fel. Azt elsőre megállítja az első hajós utazása során, hogy nem neki való élet lenne a hajón való tevékenység. Sokkal jobb, ha nem ingadozó talaj van a lába alatt, hanem valami biztos. Nehezen bírja ki a hajóutat, sőt a végére ott tart, hogy majdnem kidobja a taccsot. Szerencsére hamar megérkezik abba a bizonyos kikötőbe, ahol az elsők között száll le a vízi ladikról. Nagyot sóhajt, aztán szív nagyot a levegőből. Kék íriszeivel körbenéz, miközben szőke kócos hajába beletúr.*
~ Végre itt vagyok ~ * mondja magában, miközben ellenőrzi a felszereléseit. Egy öt perces vizsgálgatás után megnyugszik, hogy semmit sem tulajdonítottak el tőle, így arcára egy könnyed mosoly kerül. Megszólal végül a hasa, hogy éhes és egyben szomjas. Egy darabig még nézelődik, aztán könnyed léptekkel indul az első fogadónak vélt épület felé, amit a távolban lát. Nem tudja pontosan, hogy igaza van e, de nem akarja magát égetni azzal, hogy kérdezősködik a helyiektől. Egyelőre az éhsége elviselhető szinten van, emellett az újdonság és az elé táruló látvány sokkal jobban lefoglalja a figyelmét.*
~ Kellemes hely, de vajon mit rejteget még? Életveszélyes kalandokat? Mesés kincseket? Szolgálataimat búsásan megjutalmazó nemeseket? ~ * morfondírozik magában, miközben nyugodtan sétál nyílegyenesen a kinézett épület felé. Egyre közelebb kerülve egy feliratot vesz ki, amin a következő áll: Rumos Rókalyuk. A hangzása tetszik neki, ráadásul a kíváncsiságát jobban felcsigázza. Az itteni árakat szívesen megnézné, s remélhetőleg meg tudja fizetni. A hajóút sokba került, így nem igazán maradt neki.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-08 09:29:47
Üzenet elküldve: 2015-03-08 09:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A Kikötő számtalan szándékosan vagy véletlenül ottfelejtett hordóinak egyikén vöröshajú sötételf lógatja a lábait. Az idő dél körül járhat, süt a nap, nincs hová sietnie. Megszokott unott, már-már lenézően gúnyos tekintetével figyeli az érkező és távozó hajókat, és az azokról le- vagy épp azokra felszálló utasokat. A megbízó egy futárral küldte el a célpont személyleírását, és várható érkezését. Az érkezés dél körül a kikötőbe egy hajón, míg a személyleírás magas, szőke hajú, kék szemű fiatalembert említett "kardforgató" címszóval. Hát ez nem túl sok információ, így végül Shuyeni egy viszonylag lenge, de azért nem kirívó ruhát választott, olyat amiben idomain egy pénzre és hát sok minden másra kiéhezett zsoldos megpihenteti egy időre a tekintetét, de egy nemes szívű lovag nem fordítja el azonnal a tekintetét. Azt azért nem szeretné, hogy holmi kikötői örömlánynak nézzék. Természetesen nála van két hosszútőre is, alaposan elrejtve, no meg egy dobótőr is. Elkezd dúdolni egy otromba versikét, miközben a továbbra is a kikötőben lézengőket figyeli, hátha meglátja célpontját.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-05 23:08:56
Üzenet elküldve: 2015-03-05 23:08:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Williän Ciraon//
-Minek ijedsz meg, ha nem is bántanak?
*A kérdés persze csak költői, ha bármelyiküket is kímélné az élet, akkor nem lennének itt. Bár ez az ő részéről hazug, hiszen jómaga keresi a veszélyt, nem pedig a sors nehezíti meg mindennapjait. Csak néha belefojtja a szürke napokba, amiből ki kell törnie.*
-Értem, tehát nem akartok megbújni, csak a világ egy rejtett szegletében, most éppen egy barlangban álcázni magatokat huzamosabb időre. Csak úgy kérdezem, hogy te ezt egy szóval hogy fejeznéd ki?
*A kérdés persze megint csak költői megy is tovább.*
-De természetesen segítek, tegyük fel, hogy tartozom ennyivel annak a nőnek. Menjünk is...
*És ezzel meg is indul egy érdekes irányba. Zaraun históriája érdekes és a gyerek egyértelmű és világos jellemét tekintve egyértelmű, hogy átverték és a szürkebőrű nem a saját keze által halt. De ez nem az ő ügye és nem is kell Willinek tudnia.*
-Első körben az élelmiszert szerezzük be, az a legfontosabb, ha egy időre meg kell pihenni valahol, távol a világ nyüzsgésétől.
*Most csak azért is megkerüli a bujkálás szót, nem akar sokat ellenkezni, meg fölösleges is.*
-És akkor az első lecke. Semmi nem ér annyit, mint amennyiért árulják. Első körben te kérdezz rá, hogy mennyiért adja, majd nézd meg, hogy mennyit is érhet igazából. Ehhez sok tapasztalat kell, annyi időnk nem lesz, de az élelmiszernél nem fognak... khm... nem annyira akarnak majd átverni. A lényeges annyi, hogy ott az árba nem kell belekötni, viszont mindig meg kell nézni a minőséget. Ha ládával veszel, akkor mindig nyittasd ki és nézz az aljára is.
*Ő tudja, hogy ide élelmiszer úgy kerül, hogy "eltűnt" ládákból vagy éppen nem túl szavatos dolgokból áll egy stand. Az előbbi ritkább, az utóbbi veszélyesebb, de olcsóbb.*
-És az ilyesmit nem itt kéne venni és nem mellékesen egy szenvedés lesz cipelni a ládát, ha nem vagy túl közel. Mert ez nem a sarki árus, hogy kettő alma és négy banán lesz, köszöntem. A húst is hasonlóképp gondold.
*Kénytelen ránézni a kölyökre és ez nem fogja elbírni. Áthidaló megoldást kell tennie, ami nem lesz neki olcsó, de majd cserébe sok infót szed ki a gyerekből, hogy megérje neki.*
-Na, megmondom, hogy mi lesz. Az olaj jó eséllyel könnyen megoldható, azt csak le kell szűrni egy kisebb üvegbe. Mert gondolom, hogy egy jó fél akós üveget nem akarsz cipelni. A húsból is megbontatunk egy ládát és abból szedj ki annyit, amennyit elbírsz. A maradékra három napig fog ügyelni, addig összeszedheted. Ez mindkettőre vonatkozik, hiszen amit megbont, azt már nem adhatja tovább, így megfizetteti. Málhás állatra legközelebb gondolj. Eddig világos?
*Nagyjából ennyit tervez hozzáfűzni egyelőre, nem akarja túlterhelni a gyerek agyát. Meg igazából szinte már meg is érkeztek. Érzi az elvesző aranyak fájdalmas sikoltását, amint a boltos mosolya megfenyegeti tárcáját.*
-Minek ijedsz meg, ha nem is bántanak?
*A kérdés persze csak költői, ha bármelyiküket is kímélné az élet, akkor nem lennének itt. Bár ez az ő részéről hazug, hiszen jómaga keresi a veszélyt, nem pedig a sors nehezíti meg mindennapjait. Csak néha belefojtja a szürke napokba, amiből ki kell törnie.*
-Értem, tehát nem akartok megbújni, csak a világ egy rejtett szegletében, most éppen egy barlangban álcázni magatokat huzamosabb időre. Csak úgy kérdezem, hogy te ezt egy szóval hogy fejeznéd ki?
*A kérdés persze megint csak költői megy is tovább.*
-De természetesen segítek, tegyük fel, hogy tartozom ennyivel annak a nőnek. Menjünk is...
*És ezzel meg is indul egy érdekes irányba. Zaraun históriája érdekes és a gyerek egyértelmű és világos jellemét tekintve egyértelmű, hogy átverték és a szürkebőrű nem a saját keze által halt. De ez nem az ő ügye és nem is kell Willinek tudnia.*
-Első körben az élelmiszert szerezzük be, az a legfontosabb, ha egy időre meg kell pihenni valahol, távol a világ nyüzsgésétől.
*Most csak azért is megkerüli a bujkálás szót, nem akar sokat ellenkezni, meg fölösleges is.*
-És akkor az első lecke. Semmi nem ér annyit, mint amennyiért árulják. Első körben te kérdezz rá, hogy mennyiért adja, majd nézd meg, hogy mennyit is érhet igazából. Ehhez sok tapasztalat kell, annyi időnk nem lesz, de az élelmiszernél nem fognak... khm... nem annyira akarnak majd átverni. A lényeges annyi, hogy ott az árba nem kell belekötni, viszont mindig meg kell nézni a minőséget. Ha ládával veszel, akkor mindig nyittasd ki és nézz az aljára is.
*Ő tudja, hogy ide élelmiszer úgy kerül, hogy "eltűnt" ládákból vagy éppen nem túl szavatos dolgokból áll egy stand. Az előbbi ritkább, az utóbbi veszélyesebb, de olcsóbb.*
-És az ilyesmit nem itt kéne venni és nem mellékesen egy szenvedés lesz cipelni a ládát, ha nem vagy túl közel. Mert ez nem a sarki árus, hogy kettő alma és négy banán lesz, köszöntem. A húst is hasonlóképp gondold.
*Kénytelen ránézni a kölyökre és ez nem fogja elbírni. Áthidaló megoldást kell tennie, ami nem lesz neki olcsó, de majd cserébe sok infót szed ki a gyerekből, hogy megérje neki.*
-Na, megmondom, hogy mi lesz. Az olaj jó eséllyel könnyen megoldható, azt csak le kell szűrni egy kisebb üvegbe. Mert gondolom, hogy egy jó fél akós üveget nem akarsz cipelni. A húsból is megbontatunk egy ládát és abból szedj ki annyit, amennyit elbírsz. A maradékra három napig fog ügyelni, addig összeszedheted. Ez mindkettőre vonatkozik, hiszen amit megbont, azt már nem adhatja tovább, így megfizetteti. Málhás állatra legközelebb gondolj. Eddig világos?
*Nagyjából ennyit tervez hozzáfűzni egyelőre, nem akarja túlterhelni a gyerek agyát. Meg igazából szinte már meg is érkeztek. Érzi az elvesző aranyak fájdalmas sikoltását, amint a boltos mosolya megfenyegeti tárcáját.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-04 22:51:33
Üzenet elküldve: 2015-03-04 22:51:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zaranir Kharasnar //
*Újabb tanács, amire csak a homlokát ráncolja, mert bár vannak kompetenciái mások életének kioltására, azonban még soha nem ütött meg senkit az életében, így nem érti, miért lenne ez éppen most szükségszerű.*
- Minek üssek, hogyha nem is bántanak? *Értetlenkedik, s talán egy kissé durcássá is válik az ábrázata, hiszen szerinte nem szokott megijedni mindentől, pusztán csak akkor, ha nem figyel, most pedig mélyen elfoglalták a Rinan és ajándéka körött forgó gondolatai. Mindenesetre ezt nem köti a Zaranir nevezetű orrára, meg amúgy is, amint rádöbben, hogy a Kalózkirálynő egy ismerősével hozta össze a sors, már is ellágyulnak a vonásai.*
- Ismered Nadaét? *Kérdezi fellelkesült ábrázattal, kicsit talán szorítva is a kezei között nyugvó gömbön az izgatottsága végett, azonban a furcsa kérdések miatt megint csak furán néz a szőkére.*
- Nem akarunk megbújni. A barlangban hideg van, ezért kellenek a takarók, köpenyek is emiatt, és azért feketék, hogy jobban tudjuk álcázni magunkat. A többiből pedig kifogytunk, leszámítva a halat, abból sokat fogtunk legutóbb! *Magyarázza örömtelien, mit sem törődve azzal, ki hallhatja meg a Kárhozottak jelenlegi nehézségeit, noha egyik sem olyan dolog, amelynek hiánya földhöz vágná őket, ám sose lehet tudni, mikor ki figyel. Voltaképpen a kalózban sem kellene megbíznia, no de Williän nem az elővigyázatosságáról híres.*
- Szóval, hol lehet ezeket beszerezni? Nagyon hálás lennék a segítségért. *Teszi hozzá udvariasan, ugyanis néha erre is emlékeztetnie kell magát, a Zaraunt övező téma viszont megint egy olyan dolog, amiről ne tudna ódákat zengeni, így hamarost elterelődik a figyelme a fő problémájáról.*
- Meghalt. Állítólag lezuhant az egyik szikláról, de Taug azt mondta, miközben kicsontoztuk, hogy valaki meg is ölhette. De inkább leesett a szikláról, szerintem. *Állapítja meg, öklöt formáló kezén támasztva meg az állát, majd felocsúdva gondolataiból, így folytatja:*
- A nővére viszont életben van, neki biztos odaadhatod, amit szeretnél, bár most nincs a barlangban, eljött a Kikötőbe, hogy megcsináltassa a farkasbundát, talán itt van valahol... *Döbben rá hirtelen, és el is kezd nézelődni, de természetesen nem látja a grafitbőrű lányt.*
- Akkor segítesz? *Pillant fel a férfire érdeklődően, amint ismét eszébe jut ittlétének fő oka.*
*Újabb tanács, amire csak a homlokát ráncolja, mert bár vannak kompetenciái mások életének kioltására, azonban még soha nem ütött meg senkit az életében, így nem érti, miért lenne ez éppen most szükségszerű.*
- Minek üssek, hogyha nem is bántanak? *Értetlenkedik, s talán egy kissé durcássá is válik az ábrázata, hiszen szerinte nem szokott megijedni mindentől, pusztán csak akkor, ha nem figyel, most pedig mélyen elfoglalták a Rinan és ajándéka körött forgó gondolatai. Mindenesetre ezt nem köti a Zaranir nevezetű orrára, meg amúgy is, amint rádöbben, hogy a Kalózkirálynő egy ismerősével hozta össze a sors, már is ellágyulnak a vonásai.*
- Ismered Nadaét? *Kérdezi fellelkesült ábrázattal, kicsit talán szorítva is a kezei között nyugvó gömbön az izgatottsága végett, azonban a furcsa kérdések miatt megint csak furán néz a szőkére.*
- Nem akarunk megbújni. A barlangban hideg van, ezért kellenek a takarók, köpenyek is emiatt, és azért feketék, hogy jobban tudjuk álcázni magunkat. A többiből pedig kifogytunk, leszámítva a halat, abból sokat fogtunk legutóbb! *Magyarázza örömtelien, mit sem törődve azzal, ki hallhatja meg a Kárhozottak jelenlegi nehézségeit, noha egyik sem olyan dolog, amelynek hiánya földhöz vágná őket, ám sose lehet tudni, mikor ki figyel. Voltaképpen a kalózban sem kellene megbíznia, no de Williän nem az elővigyázatosságáról híres.*
- Szóval, hol lehet ezeket beszerezni? Nagyon hálás lennék a segítségért. *Teszi hozzá udvariasan, ugyanis néha erre is emlékeztetnie kell magát, a Zaraunt övező téma viszont megint egy olyan dolog, amiről ne tudna ódákat zengeni, így hamarost elterelődik a figyelme a fő problémájáról.*
- Meghalt. Állítólag lezuhant az egyik szikláról, de Taug azt mondta, miközben kicsontoztuk, hogy valaki meg is ölhette. De inkább leesett a szikláról, szerintem. *Állapítja meg, öklöt formáló kezén támasztva meg az állát, majd felocsúdva gondolataiból, így folytatja:*
- A nővére viszont életben van, neki biztos odaadhatod, amit szeretnél, bár most nincs a barlangban, eljött a Kikötőbe, hogy megcsináltassa a farkasbundát, talán itt van valahol... *Döbben rá hirtelen, és el is kezd nézelődni, de természetesen nem látja a grafitbőrű lányt.*
- Akkor segítesz? *Pillant fel a férfire érdeklődően, amint ismét eszébe jut ittlétének fő oka.*
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-04 17:24:33
Üzenet elküldve: 2015-03-04 17:24:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Tényleg csendben halad, már-már betegesen néma. A férfi is biztos látta, hogy nála nem csak agyilag, hanem testileg se stimmel valami, hiszen halottas színű, elszürkült keze csupaszon leledzik a bő vászonzubbony ujjából, körmei pedig az ében színeire feketedtek. Akárki felfedezheti rajta ezeket, nem kell ehhez szemfülesnek lenni. Egy betegség, semmi több, egy halálos betegség. Még anno Sárkányhágó falai közt itta meg a Szürke Gomba nedvét, ami ezt tette vele, még mielőtt megölte utódját, aki kitúrta helyéről. Nem gondolta volna, hogy lesz ereje ilyen hosszúra nyújtani a szenvedéseit, de így is csak évei vannak hátra. A lelket egyedül Qharr tartja benne, ámbátor ő sem mai varjú már. Okos, az bizonyos. Nem véletlenül hívja magát Varjúlátónak; elég egy elsuttogott szó, és a varjú felröppen, majd visszatértekor elmondja, amit látott, legalábbis annyit, amennyit el tud. Hordó, fal, őr, fegyver, étel és az irányok. Ez csak bizonyos helyzetekben jó dolog, amikor olyan bulit csap, ahol ezek a fő szempontok. Más helyzetben elég csapnivaló felderítő, és ez gyakran vonhat maga után némi kívánnivalót. Csomó más szót is tud, beszélgetni nagyon nem lehet vele azért, de ne mondhatni, hogy haszontalan jószág.
Most is a vállán ácsorog az az ominózus ebugatta, vidáman forgatja a nyakát ide-oda. Most is hasznos ez a beszédkészsége. Ő ugyan nem hallotta Múgent, midőn visszarohant azért a dologért, viszont Qharr jelzett.*
- Férfi, férfi, vissza!
*Reszelős hangjára Thys felkapja a fejét, majd kis bambulás után levágja, hogy társáról van szó, amint visszafele tart a Rókalyukba.*
- Khm... *Morog magában, majd ő maga is visszafordul, hogy ne érezze újdonsült haverja olyan egyedül magát.*
*Tényleg csendben halad, már-már betegesen néma. A férfi is biztos látta, hogy nála nem csak agyilag, hanem testileg se stimmel valami, hiszen halottas színű, elszürkült keze csupaszon leledzik a bő vászonzubbony ujjából, körmei pedig az ében színeire feketedtek. Akárki felfedezheti rajta ezeket, nem kell ehhez szemfülesnek lenni. Egy betegség, semmi több, egy halálos betegség. Még anno Sárkányhágó falai közt itta meg a Szürke Gomba nedvét, ami ezt tette vele, még mielőtt megölte utódját, aki kitúrta helyéről. Nem gondolta volna, hogy lesz ereje ilyen hosszúra nyújtani a szenvedéseit, de így is csak évei vannak hátra. A lelket egyedül Qharr tartja benne, ámbátor ő sem mai varjú már. Okos, az bizonyos. Nem véletlenül hívja magát Varjúlátónak; elég egy elsuttogott szó, és a varjú felröppen, majd visszatértekor elmondja, amit látott, legalábbis annyit, amennyit el tud. Hordó, fal, őr, fegyver, étel és az irányok. Ez csak bizonyos helyzetekben jó dolog, amikor olyan bulit csap, ahol ezek a fő szempontok. Más helyzetben elég csapnivaló felderítő, és ez gyakran vonhat maga után némi kívánnivalót. Csomó más szót is tud, beszélgetni nagyon nem lehet vele azért, de ne mondhatni, hogy haszontalan jószág.
Most is a vállán ácsorog az az ominózus ebugatta, vidáman forgatja a nyakát ide-oda. Most is hasznos ez a beszédkészsége. Ő ugyan nem hallotta Múgent, midőn visszarohant azért a dologért, viszont Qharr jelzett.*
- Férfi, férfi, vissza!
*Reszelős hangjára Thys felkapja a fejét, majd kis bambulás után levágja, hogy társáról van szó, amint visszafele tart a Rókalyukba.*
- Khm... *Morog magában, majd ő maga is visszafordul, hogy ne érezze újdonsült haverja olyan egyedül magát.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-04 00:40:26
Üzenet elküldve: 2015-03-04 00:40:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Williän Ciraon//
-Ne ijedj már meg mindentől, nem leszel képes akkor reagálni arra, ha igazi bajba kerülsz. Inkább üss a veszély irányába, magyarázkodni sokkal könnyebb, mint engedélyt kérni.
* Hallgatja a listát és több dolgon is kénytelen meglepődni. Elsőként talán azon, hogy miért itt keres ilyen dolgokat, a Dokkokban inkább nem túl legális ügyleteket szoktak bonyolítani. De meg lehet persze kapni ezeket is, csak... felárral. Meg is égeti a nyelvét ez a gondolat, nem szereti ezt a szót, csak ha maga használja. A második pedig az a bizonyos név, amit megemlít. Kicsi a világ, alig engedi el a nőt, máris visszakísérti az emléke. Ez azt jelenti, hogy ezen az ártatlan gyermeken keresztül meg is viccelheti és Nadae nem róhatja fel a kölyöknek. Csak még ki kell találnia, hogy miként. Ez a másiknak úgy tűnhet, mintha a listán gondolkodna, de már a felére sem emlékszik.*
-Tehát meg akartok bújni egy időre. Borzasztó ez a nő, megint hozza a fejére a bajt, aztán alig győzi kihazudni magát. Most mit csinált? És mennyi időre kerestek menedéket? Amúgy erre például elég jó ismerősöm van, így hanyagolnám a boltosokat, ő majd kisegít.
*Azt nem mondta, hogy ingyen, mert egy kevéssel még tartozik is feléje, de azt is ideje lenne már rendeznie. Nagyon ügyel arra, hogy feléje egy pillanatig ne maradjon nem adós, de serényen törlesztget persze. Talán ezért nem lett még kiadva feléje semmilyen vérdíj. Legalábbis felőle, de most egyébként sem leledzik semmilyen ajánlat a fejéért. Ez neki kedves dolog is.*
-Kivéve a hús ügyében, azt lehet megkerülném, esetleg, ha szeretitek a halat...
*Csak nem gondolhatták komolyan, hogy itt majd disznót és hasonlót találhatnak, a zöldség még meg is oldható. A másik név is megmosolyogtatja, őt sem látta már egy jó ideje.*
-És az a nyomorult hogy van? Régóta nem hallottam felőle. Tartozik nekem egy találkozóval és még meg kéne kapnia egy nem túl apróságot, ami az övé, tehát lehet, hogy meglátogatom.
*Ebből kiderülhet, hogy nem nagyon van tisztában Raun jelenlegi helyzetével, ami biztos, mint a halál.*
-Ne ijedj már meg mindentől, nem leszel képes akkor reagálni arra, ha igazi bajba kerülsz. Inkább üss a veszély irányába, magyarázkodni sokkal könnyebb, mint engedélyt kérni.
* Hallgatja a listát és több dolgon is kénytelen meglepődni. Elsőként talán azon, hogy miért itt keres ilyen dolgokat, a Dokkokban inkább nem túl legális ügyleteket szoktak bonyolítani. De meg lehet persze kapni ezeket is, csak... felárral. Meg is égeti a nyelvét ez a gondolat, nem szereti ezt a szót, csak ha maga használja. A második pedig az a bizonyos név, amit megemlít. Kicsi a világ, alig engedi el a nőt, máris visszakísérti az emléke. Ez azt jelenti, hogy ezen az ártatlan gyermeken keresztül meg is viccelheti és Nadae nem róhatja fel a kölyöknek. Csak még ki kell találnia, hogy miként. Ez a másiknak úgy tűnhet, mintha a listán gondolkodna, de már a felére sem emlékszik.*
-Tehát meg akartok bújni egy időre. Borzasztó ez a nő, megint hozza a fejére a bajt, aztán alig győzi kihazudni magát. Most mit csinált? És mennyi időre kerestek menedéket? Amúgy erre például elég jó ismerősöm van, így hanyagolnám a boltosokat, ő majd kisegít.
*Azt nem mondta, hogy ingyen, mert egy kevéssel még tartozik is feléje, de azt is ideje lenne már rendeznie. Nagyon ügyel arra, hogy feléje egy pillanatig ne maradjon nem adós, de serényen törlesztget persze. Talán ezért nem lett még kiadva feléje semmilyen vérdíj. Legalábbis felőle, de most egyébként sem leledzik semmilyen ajánlat a fejéért. Ez neki kedves dolog is.*
-Kivéve a hús ügyében, azt lehet megkerülném, esetleg, ha szeretitek a halat...
*Csak nem gondolhatták komolyan, hogy itt majd disznót és hasonlót találhatnak, a zöldség még meg is oldható. A másik név is megmosolyogtatja, őt sem látta már egy jó ideje.*
-És az a nyomorult hogy van? Régóta nem hallottam felőle. Tartozik nekem egy találkozóval és még meg kéne kapnia egy nem túl apróságot, ami az övé, tehát lehet, hogy meglátogatom.
*Ebből kiderülhet, hogy nem nagyon van tisztában Raun jelenlegi helyzetével, ami biztos, mint a halál.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:29:03
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:29:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Zaranir Kharasnar //
*Olybá tűnik, mindeddig annyira bűvölte türkiz lélektükreivel az obszidián gömböt, hogy fel sem tűnt neki a számára ismeretlen férfi figyelme. Csupán akkor ugrik egyet ijedtében, amikor a közeléből felhallatszik az illető hangja, s miként rémülten odakapja a tekintetét, realizálódik benne, hogy neki szólt a jó tanács.
Persze nem igazán érti, hogy ezzel most mit szeretett volna mondani a kalózforma, s hirtelen arra is emlékezteti magát, hogy Nadae és Dynti mindég elővigyázatosságra intik az idegenekkel szemben, szóval néhány pillanatig még összevont szemöldökökkel figyeli szőke hajzattal megáldott figurát, majd miután amaz is a saját dolgával törődik, ő is visszafordul az örömteli kofához, hogy a fizetség fejében elemelhesse a Rinannak szánt ajándékot.
Egy-két rövidke momentum erejéig még boldogan forgatja kezei között a fekete szépséget, majd már épp indulna, amikor vállán erőtlen fogást érez. Ezúttal is megrezzen, de legalább már ugrani nem ugrik, viszont a gyanakvása egyre növekszik, amint megfordulva konstatálja, hogy az előbbi idegen az. Elővigyázatos gondolatai azonban úgy az első – számára kedves – szóval szertefoszlanak, s gondterhelt vonásai is egyhamar kisimulnak.*
- Igazán? Köszönöm szépen! *Mosolyodik el szélesen, amint megoldódni tetszik a problémája, a beszerezni valókon viszont el kell gondolkodnia, így mutatóujjával az ajkait birizgálva igyekszik felidézni magában a listát.*
- Takaró, hús… Nem, nem így volt... Jah igen! Azt mondta Nadae, hogy venni kell takarót, plédet, fekete köpenyt, szárított húst, zöldséget és olajt! *Csattan fel, úgy említve a Kalózkirálynőt, mintha az előtte állónak nyilván tudnia kellene, hogy ki az, mondjuk az részletkérdés, hogy valóban tisztában van a harsány nő személyével.* Szóval... Hogyan szerezhetem be ezeket? *Kíváncsiskodik, miközben kobakját enyhén oldalra döntve pislog fel a férfire, a bemutatkozásra azonban megint elmosolyodik.*
- Ha szeretnél, hívhatsz úgy is, Zaraun például Kócosnak hívott, szoktak Kölyöknek is, de amúgy Williän a nevem. Örülök a találkozásnak. *Mutatkozik be, ajkain szelíd mosollyal, ezúttal sem nagyon törődve azzal, hogy mit kotyog éppen ki.*
*Olybá tűnik, mindeddig annyira bűvölte türkiz lélektükreivel az obszidián gömböt, hogy fel sem tűnt neki a számára ismeretlen férfi figyelme. Csupán akkor ugrik egyet ijedtében, amikor a közeléből felhallatszik az illető hangja, s miként rémülten odakapja a tekintetét, realizálódik benne, hogy neki szólt a jó tanács.
Persze nem igazán érti, hogy ezzel most mit szeretett volna mondani a kalózforma, s hirtelen arra is emlékezteti magát, hogy Nadae és Dynti mindég elővigyázatosságra intik az idegenekkel szemben, szóval néhány pillanatig még összevont szemöldökökkel figyeli szőke hajzattal megáldott figurát, majd miután amaz is a saját dolgával törődik, ő is visszafordul az örömteli kofához, hogy a fizetség fejében elemelhesse a Rinannak szánt ajándékot.
Egy-két rövidke momentum erejéig még boldogan forgatja kezei között a fekete szépséget, majd már épp indulna, amikor vállán erőtlen fogást érez. Ezúttal is megrezzen, de legalább már ugrani nem ugrik, viszont a gyanakvása egyre növekszik, amint megfordulva konstatálja, hogy az előbbi idegen az. Elővigyázatos gondolatai azonban úgy az első – számára kedves – szóval szertefoszlanak, s gondterhelt vonásai is egyhamar kisimulnak.*
- Igazán? Köszönöm szépen! *Mosolyodik el szélesen, amint megoldódni tetszik a problémája, a beszerezni valókon viszont el kell gondolkodnia, így mutatóujjával az ajkait birizgálva igyekszik felidézni magában a listát.*
- Takaró, hús… Nem, nem így volt... Jah igen! Azt mondta Nadae, hogy venni kell takarót, plédet, fekete köpenyt, szárított húst, zöldséget és olajt! *Csattan fel, úgy említve a Kalózkirálynőt, mintha az előtte állónak nyilván tudnia kellene, hogy ki az, mondjuk az részletkérdés, hogy valóban tisztában van a harsány nő személyével.* Szóval... Hogyan szerezhetem be ezeket? *Kíváncsiskodik, miközben kobakját enyhén oldalra döntve pislog fel a férfire, a bemutatkozásra azonban megint elmosolyodik.*
- Ha szeretnél, hívhatsz úgy is, Zaraun például Kócosnak hívott, szoktak Kölyöknek is, de amúgy Williän a nevem. Örülök a találkozásnak. *Mutatkozik be, ajkain szelíd mosollyal, ezúttal sem nagyon törődve azzal, hogy mit kotyog éppen ki.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-03 19:47:22
Üzenet elküldve: 2015-03-03 19:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötőnél mindig nagy a nyüzsgés, ez most sincsen másképp. Xanros egy hajóra akar felszállni, ami elviszi a megfelelő helyre. Persze tudja, hogy nem itt tud felszállni, hanem tovább kell mennie és ott talán lesz megfelelő hajó. A célja nem más, mint a távoli Szentélybe eljutni, ami nem két perc lesz. Ruhája belső zsebében, lapul a levél amit Kolom mester adott neki, hogy eljuttassa a már említett helyre. A korai kelés után el is indult. Úgy egy órás gyaloglásra van a kikötő, ahova most megérkezett.*
*Megállva körbenéz, hogy merre is menjen, hol vannak a legkevesebben. Teljesen felesleges, mindenhol rengetegen vannak, ahol pedig nem, az okkal van úgy. Így hát, elindul a legrövidebb útvonalon. Sok árus van itt, vannak halkereskedők, kuruzslók és még sorolhatnám. A lényeg, hogy lassan halad. Sikerült, egy erősebb harcos mögé csatlakozni, aki szó szerint töri az utat maga előtt és így a tündér könnyebben jut előre. Nagy csalódás, mikor az ork, alig 50 méter után lefordul jobbra. Most magának kell utat csinálni, persze ő inkább suhan. Már féltávnál tart, mikor érzi, hogy kezd nagyon elege lenni ebből. Nem esik pánikba, de nagyon közel jár hozzá. Megörül, mert talál egy dobozokkal szegélyezett kisebb tisztást, ahol nincs senki. Gyorsan oda megy és kifújja magát. Ekkor látja, hogy azért nem áll itt senki, mert egy emelővel éppen ide akarnak egy több mázsás ládát letenni. Az is feltűnik neki, hogy a szemben lévő hajóról veszettül integetnek a matrózok, persze most már tudja miért. Éppen indulna, hogy ne zavara őket, mikor előtte terem egy nagy darab matróz és megragadja őt.*
- Takarodj innen!
*Kiáltja és grabancánál fogva szó szerint eldobja. Elég nagyot puffan és csak pillanatok kérdése lett volna, hogy egy lovas katona el ne tapossa. Gyorsan az egyik doboz árnyékába gurul és ott feláll. Mérgesen visszanéz a matrózra, aki éppen a dobozt illeszti a helyére. Akkor ember, mint ő háromszor. Nem mer visszamenni, egyébként is rossz helyen állt. Jobb ha tovább indul. Már a táv nagy részét meg teszi és szerencsére a tömeg is kevesebb. Itt inkább már a hajókról, le- és felszállók közlekednek.*
*Ő is megindul folyó felé. Innen már nincs messze. Meg is látja a hajókat. Kicsit távolabb helyezkednek el az utasszállítók. Mikor megérkezik elég kellemetlen dologban lesz része. Összesen két hajó van bent ami személyszállító. Pechére egyik sem oda megy ahova szeretné. Megkérdezi a kikötő mestert, vagy ki az ott a pult mögött. Hogy mikor indul hajó Arthenioriba. A válasz nagyon lehangoló, csak délután. Nem tehet mást várakozik. A pihenés alatt sok érdekes dolog nem történik. Egyre többen vannak a várakozók. Fél, hogy nem lesz elég hely. Végül megérkezik a hajó. ~Nem is olyan kicsi.~ Gondolja és elindul, hogy felszálljon.*
- Jegyét kérem. *Mondja a matróz aki az palló végén áll.*
- Jegyet?! Milyen jegyet?! Idefelé nem kellett.
- Persze hogy nem kellett, mert az minden bizonnyal nem gyors járat volt. *Feleli.*
- Gyors járat? Az meg mi? *Még soha nem halott ilyenről.*
- Ez egy új hajó, gyorsabban tud eljutni oda, mint más hajókkal. Konkrétan egy nappal hamarabb oda érünk.
- És mennyi egy jegy? *Már veszi elé a szütyőjét. Közben, haladnak el mellettük a népek, pénzt, vagy jegyet adva a férfinak.*
- 20 arany.
*Szemei elkerekednek.* - 20 arany!? Ez most komoly? Nekem nincs annyim.
- Akkor várjon az ingyenes járatra, ami holnap este érkezik.
- Az ki van zárva, nekem fontos dolgom van. Uram, csak meg tudjuk beszélni ezt nem? *Reméli hogy igen, mert semmi kedve, holnap estig várni.*
- Tudja mit. Nem sokára indulunk és ha nem lesz elég utas, akkor meglátjuk. *A fiú csak bólint, ezt még a ruhán keresztül is látni lehetett. Esze ágában sincs lemenni innen. Várja, hogy mennyien jönnek. Elég sokan, fél, hogy nem fog felférni. Végül befejeződik a beszállás és a matróz így szól.*
- Ha ledolgozod az utat amíg oda érünk, nem kell fizetned. *Erre hirtelen nem tud mit mondani, az első reakciója egy kiadós "Ő... "*
- Rendben van, nem probléma.
- Hallod Janko? Négy nap szabad idő, takarodj és aztán meséld el hogy volt azzal a kis fruskával! *Egy fiatal srác ugrik eléje, fülig érő szájjal.*
- Köszönöm kapitány, lekötelez. *Kezet fognak és már itt sincs.*
- Kapitány? *Néz rá nagy szemekkel, nem mit ha a csukjától ezt látni lehetne.*
- Pontosan, úgy hogy fiatalember, ott a kefe ott a vödör és ott a padló, ha nem tudná mi a dolgod utánozza le, a kollégát. *Mutat egy padlón térdelő férfira, aki vadul keféli azt. Kicsit vonakodva ugyan, de elkezdi ő is kefélni a padlót. Hosszú lesz ez az út, az már biztos.*
*Megállva körbenéz, hogy merre is menjen, hol vannak a legkevesebben. Teljesen felesleges, mindenhol rengetegen vannak, ahol pedig nem, az okkal van úgy. Így hát, elindul a legrövidebb útvonalon. Sok árus van itt, vannak halkereskedők, kuruzslók és még sorolhatnám. A lényeg, hogy lassan halad. Sikerült, egy erősebb harcos mögé csatlakozni, aki szó szerint töri az utat maga előtt és így a tündér könnyebben jut előre. Nagy csalódás, mikor az ork, alig 50 méter után lefordul jobbra. Most magának kell utat csinálni, persze ő inkább suhan. Már féltávnál tart, mikor érzi, hogy kezd nagyon elege lenni ebből. Nem esik pánikba, de nagyon közel jár hozzá. Megörül, mert talál egy dobozokkal szegélyezett kisebb tisztást, ahol nincs senki. Gyorsan oda megy és kifújja magát. Ekkor látja, hogy azért nem áll itt senki, mert egy emelővel éppen ide akarnak egy több mázsás ládát letenni. Az is feltűnik neki, hogy a szemben lévő hajóról veszettül integetnek a matrózok, persze most már tudja miért. Éppen indulna, hogy ne zavara őket, mikor előtte terem egy nagy darab matróz és megragadja őt.*
- Takarodj innen!
*Kiáltja és grabancánál fogva szó szerint eldobja. Elég nagyot puffan és csak pillanatok kérdése lett volna, hogy egy lovas katona el ne tapossa. Gyorsan az egyik doboz árnyékába gurul és ott feláll. Mérgesen visszanéz a matrózra, aki éppen a dobozt illeszti a helyére. Akkor ember, mint ő háromszor. Nem mer visszamenni, egyébként is rossz helyen állt. Jobb ha tovább indul. Már a táv nagy részét meg teszi és szerencsére a tömeg is kevesebb. Itt inkább már a hajókról, le- és felszállók közlekednek.*
*Ő is megindul folyó felé. Innen már nincs messze. Meg is látja a hajókat. Kicsit távolabb helyezkednek el az utasszállítók. Mikor megérkezik elég kellemetlen dologban lesz része. Összesen két hajó van bent ami személyszállító. Pechére egyik sem oda megy ahova szeretné. Megkérdezi a kikötő mestert, vagy ki az ott a pult mögött. Hogy mikor indul hajó Arthenioriba. A válasz nagyon lehangoló, csak délután. Nem tehet mást várakozik. A pihenés alatt sok érdekes dolog nem történik. Egyre többen vannak a várakozók. Fél, hogy nem lesz elég hely. Végül megérkezik a hajó. ~Nem is olyan kicsi.~ Gondolja és elindul, hogy felszálljon.*
- Jegyét kérem. *Mondja a matróz aki az palló végén áll.*
- Jegyet?! Milyen jegyet?! Idefelé nem kellett.
- Persze hogy nem kellett, mert az minden bizonnyal nem gyors járat volt. *Feleli.*
- Gyors járat? Az meg mi? *Még soha nem halott ilyenről.*
- Ez egy új hajó, gyorsabban tud eljutni oda, mint más hajókkal. Konkrétan egy nappal hamarabb oda érünk.
- És mennyi egy jegy? *Már veszi elé a szütyőjét. Közben, haladnak el mellettük a népek, pénzt, vagy jegyet adva a férfinak.*
- 20 arany.
*Szemei elkerekednek.* - 20 arany!? Ez most komoly? Nekem nincs annyim.
- Akkor várjon az ingyenes járatra, ami holnap este érkezik.
- Az ki van zárva, nekem fontos dolgom van. Uram, csak meg tudjuk beszélni ezt nem? *Reméli hogy igen, mert semmi kedve, holnap estig várni.*
- Tudja mit. Nem sokára indulunk és ha nem lesz elég utas, akkor meglátjuk. *A fiú csak bólint, ezt még a ruhán keresztül is látni lehetett. Esze ágában sincs lemenni innen. Várja, hogy mennyien jönnek. Elég sokan, fél, hogy nem fog felférni. Végül befejeződik a beszállás és a matróz így szól.*
- Ha ledolgozod az utat amíg oda érünk, nem kell fizetned. *Erre hirtelen nem tud mit mondani, az első reakciója egy kiadós "Ő... "*
- Rendben van, nem probléma.
- Hallod Janko? Négy nap szabad idő, takarodj és aztán meséld el hogy volt azzal a kis fruskával! *Egy fiatal srác ugrik eléje, fülig érő szájjal.*
- Köszönöm kapitány, lekötelez. *Kezet fognak és már itt sincs.*
- Kapitány? *Néz rá nagy szemekkel, nem mit ha a csukjától ezt látni lehetne.*
- Pontosan, úgy hogy fiatalember, ott a kefe ott a vödör és ott a padló, ha nem tudná mi a dolgod utánozza le, a kollégát. *Mutat egy padlón térdelő férfira, aki vadul keféli azt. Kicsit vonakodva ugyan, de elkezdi ő is kefélni a padlót. Hosszú lesz ez az út, az már biztos.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-03-03 00:31:52
Üzenet elküldve: 2015-03-03 00:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Williän Ciraon //
*Szereti a Dokkok üzleteit, nem csak a lehetőségekért, amiket nyújtanak, hanem különös szórakozottságát találja abban, hogy mennyire nem különbözik a felső és alsó világ üzlethelye, csak az árult termékek mások persze. Meg a boltos sem kirugdossa a vásárlókat, ha nem szórakoznak vele, hanem... nos, mind sejtjük a választ, kimondatlanul is. Persze szereti megpengetni a húrokat, de úgy látszik, ez egy sajátos vonása. Legalábbis egy érdekes jelenetnek lesz tanúja, amint, valószínűleg teljes, vagyonát egy gyermek, aki fésűt ritkásan láthatott odanyújt a boltosnak, hogy elég lesz-e. Elég gyorsan felismeri, itten nem a boltos kedvessége volt az, aki engedett az árból, hogy elérje a kívánt összeget, ő egy könnyed élvezője a helyzetnek. Viszont megköttetett alkuba nem szól bele, főleg ha nincs kikérdezve, ellenben a fiúnak azért ismeretlenben is tart egy fejmosást.*
-Ha nem alkudozol, sosem fognak tisztelni, mert nem lesz mit.
*Viszont neki is le kéne zárnia egy már elhúzódó ügyletet, így egy pillanatra el is fordul a gyerektől.*
-Na, aljasképű, ennyit rakok le, már így is sok időmet pazaroltad el, oszt vagy tetszik vagy itt sem vagyok.
*Komótosan megindul a keze a burkolt termék iránt, közben figyeli a boltost, bármiféle ellenvetését még jelezheti. De szerencséjére az ürge lenyeli a békát és elkezdi méregetni a szütyőcske súlyát. Nem örül, de ez Zaranirt nem fogja meghatni, a legcsekélyebb mértékben sem. Viszont talán az, hogy a hisztikirálynőtől egészséges távolságba került vagy csak a szabadság levegőjét megérezve úgy dönt, hogy egy keveset ügyel erre a kölyökre, hátha lesz belőle neki is valami haszna. Meg azért ilyen szerencsétleneknek erős a szerencséje, főleg ha már eljutott ide. Rá is teszi a kezét a vállára, ő most már védőszárnyai alá vette a kölköt, amire látszólag elég nagy szüksége van.*
-Na gyere, megtanítalak üzletelni, mit akarsz még beszerezni? Kisegítelek, de az én pénzemet nem pazarolhatod el úgy, mint a sajátod, csak megmutatom, hogy is kellene megforgatnod, ahhoz, hogy akár többel is menj el, mint amivel jöttél.
*Ez egy szelíd és valószínűleg megnemértett célzás volt a kártyázásra, de azt tényleg csak később.*
-Másrészt, ha nem akarod, hogy mostantól Bogáncsnak hívjalak, állj elő valami rendes névvel, az enyém Zaranir.
*Szereti a Dokkok üzleteit, nem csak a lehetőségekért, amiket nyújtanak, hanem különös szórakozottságát találja abban, hogy mennyire nem különbözik a felső és alsó világ üzlethelye, csak az árult termékek mások persze. Meg a boltos sem kirugdossa a vásárlókat, ha nem szórakoznak vele, hanem... nos, mind sejtjük a választ, kimondatlanul is. Persze szereti megpengetni a húrokat, de úgy látszik, ez egy sajátos vonása. Legalábbis egy érdekes jelenetnek lesz tanúja, amint, valószínűleg teljes, vagyonát egy gyermek, aki fésűt ritkásan láthatott odanyújt a boltosnak, hogy elég lesz-e. Elég gyorsan felismeri, itten nem a boltos kedvessége volt az, aki engedett az árból, hogy elérje a kívánt összeget, ő egy könnyed élvezője a helyzetnek. Viszont megköttetett alkuba nem szól bele, főleg ha nincs kikérdezve, ellenben a fiúnak azért ismeretlenben is tart egy fejmosást.*
-Ha nem alkudozol, sosem fognak tisztelni, mert nem lesz mit.
*Viszont neki is le kéne zárnia egy már elhúzódó ügyletet, így egy pillanatra el is fordul a gyerektől.*
-Na, aljasképű, ennyit rakok le, már így is sok időmet pazaroltad el, oszt vagy tetszik vagy itt sem vagyok.
*Komótosan megindul a keze a burkolt termék iránt, közben figyeli a boltost, bármiféle ellenvetését még jelezheti. De szerencséjére az ürge lenyeli a békát és elkezdi méregetni a szütyőcske súlyát. Nem örül, de ez Zaranirt nem fogja meghatni, a legcsekélyebb mértékben sem. Viszont talán az, hogy a hisztikirálynőtől egészséges távolságba került vagy csak a szabadság levegőjét megérezve úgy dönt, hogy egy keveset ügyel erre a kölyökre, hátha lesz belőle neki is valami haszna. Meg azért ilyen szerencsétleneknek erős a szerencséje, főleg ha már eljutott ide. Rá is teszi a kezét a vállára, ő most már védőszárnyai alá vette a kölköt, amire látszólag elég nagy szüksége van.*
-Na gyere, megtanítalak üzletelni, mit akarsz még beszerezni? Kisegítelek, de az én pénzemet nem pazarolhatod el úgy, mint a sajátod, csak megmutatom, hogy is kellene megforgatnod, ahhoz, hogy akár többel is menj el, mint amivel jöttél.
*Ez egy szelíd és valószínűleg megnemértett célzás volt a kártyázásra, de azt tényleg csak később.*
-Másrészt, ha nem akarod, hogy mostantól Bogáncsnak hívjalak, állj elő valami rendes névvel, az enyém Zaranir.
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-28 22:19:34
Üzenet elküldve: 2015-02-28 22:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan becsorog egy hajó. Egy hajó, amint Xanros is utazik. Sok ideig tartott az utazás. Minden élelmiszere és itala elfogyott és mindkettő hiányától szenved. Jó lenne enni inni valamit. A hajó kiköt és az utazó közönség leszáll róla. Ő az egyik legutolsó, nem akart a nagy tömegben tolakodni, hisz úgy is ő maradna alul és az elég fájdalmas is lehet. Végül lába a szilárd talajt éri és ennek, nagyon de nagyon örül. El sem tudja képzeni, mások hogy képesek éveket, sőt évtizedeket egy ilyen lélekvesztőn szolgálni. Szerencsére, neki ezzel nem kell foglalkoznia, van éppen elég baja. A tanulás nem könnyű dolog, főleg ha mágiáról van szó. Még nem tudja merre is keresse végállomását, a Mágustoronyt, de egyelőre valami tápot akar szerezni. Pár illető megkérdezése után, tudja is új ulticélját ami nem más mint a Rumos Rókalyuk. A neve bár vicces, a legjobb hely ahova mehet most. Nem is késlekedik el is indul oda.
Útközben megcsodálja a hajók garmadáját és az emberek özönét. Nagyon oda kell figyelni, ha nem akarja, hogy eltapossák. Rengetegen vannak, többen mint a főtéren ahol még régebben járt. Itt is vannak őrök, utca gyerekek, orkok, emberek, elfel, nagyon vegyes népek. Egy pillanatra megáll, mikor egy hajóról kitessékelnek egy láthatóan nem szomjas férfit. Az illető kapálózik és üvöltözik, elmondja mindennek a matrózokat. Olyan szavakat hall a kis tündér, amik összetételért még csak megközelítőleg sem, hitte volna, hogy értelmes mondatba bele lehet tenni. Már amennyire értelmes lehet, egy ilyen mocsok részeg ember. Mikor végül lekerült a hajóról, öklét rázva és támolyogva elindul az első akadályig, ami ebben az esetben egy nagy darab láda. Itt nagyot csattan, majd elterül, nem kel fel egy darabig az biztos. Halkan kineveti az illetőt, majd boldogan folytatja útját. Nincs messze a hely ahova megy, innen már látja is. Ideje oda jutni, mert nagyon éhes. Persze ez nem olyan egyszerű, ha ennyien vannak, de legalább sok érdekességet láthat. Lát itt halárusokat, vitorla foltozókat, sietős matrózokat és természetesen még több nem szomjas illetőt. Nagyot nevet mikor, egy nő pofont ad egy férfinak, majd romantikusan egymás karjába esnek. Szívmelengető látvány az ilyen. Végül oda ér a fogadóhoz és benyit.*
Útközben megcsodálja a hajók garmadáját és az emberek özönét. Nagyon oda kell figyelni, ha nem akarja, hogy eltapossák. Rengetegen vannak, többen mint a főtéren ahol még régebben járt. Itt is vannak őrök, utca gyerekek, orkok, emberek, elfel, nagyon vegyes népek. Egy pillanatra megáll, mikor egy hajóról kitessékelnek egy láthatóan nem szomjas férfit. Az illető kapálózik és üvöltözik, elmondja mindennek a matrózokat. Olyan szavakat hall a kis tündér, amik összetételért még csak megközelítőleg sem, hitte volna, hogy értelmes mondatba bele lehet tenni. Már amennyire értelmes lehet, egy ilyen mocsok részeg ember. Mikor végül lekerült a hajóról, öklét rázva és támolyogva elindul az első akadályig, ami ebben az esetben egy nagy darab láda. Itt nagyot csattan, majd elterül, nem kel fel egy darabig az biztos. Halkan kineveti az illetőt, majd boldogan folytatja útját. Nincs messze a hely ahova megy, innen már látja is. Ideje oda jutni, mert nagyon éhes. Persze ez nem olyan egyszerű, ha ennyien vannak, de legalább sok érdekességet láthat. Lát itt halárusokat, vitorla foltozókat, sietős matrózokat és természetesen még több nem szomjas illetőt. Nagyot nevet mikor, egy nő pofont ad egy férfinak, majd romantikusan egymás karjába esnek. Szívmelengető látvány az ilyen. Végül oda ér a fogadóhoz és benyit.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-28 10:43:56
Üzenet elküldve: 2015-02-28 10:43:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Újdonsült társa elég csendes figura. Nem beszél többet a nélkülözhetetlennél. Múgen egy ideig csendben szemlélődik, néz jobbra, néz balra. A látvány túlontúl ismerős és már a kelleténél is unalmasabb. Elég időt töltött hasonló helyeken ahhoz, hogy tudja: ~Ez a hely sem különb a többinél. Koszfészek... de legalább még nem próbáltak meg kifilézni.~ Így jár most az ő esze.*
- Azért ez az ital egész jó volt. Kellemesen átmelegít...
*Jegyzi meg és ami azt illeti tényleg ól jött. Múgen ruházata... hogy is szokták mondani? Nem éppen az alkalomhoz illő. Vagy mondhatnák úgy is, hogy alul-öltözött a körülményekhez képest. Nincs rajta vastag köpeny vagy kabát, vagy bármi egyéb motyó. Ami azt illeti, eléggé le van rongyolódva külsőleg... belül pedig... Talán még rosszabb.*
~Azért kíváncsi vagyok, hogy kik lesznek ezek a... kik is? Azt se tudom mifélék. Mindegy. A régi kompániánál szedett-vedettebb úgysem lehet.~
*Arcán valami keserédes mosoly-féle grimasz jelenik meg, ahogy felidéződik benne pár régi emlék. Még halkan fel is kuncog talán, bár ő ezt nem veszi észre. Elkalandozott gondolataiból ébredve körbetekint és látja, hogy picit lemaradt a csókától, aki érte jött, így megszaporázza lépteit. Mintha az előbbi kellemes múltidézés meg sem történt volna, kedély hirtelen vált rosszra. A jó emlékek mellett megannyi szörnyű is helyet kapott, sőt... több is. Laposat köp oldalra, mintha ezzel akarná lezárni az egészet, amikor tekintete megakad pár ismeretlen figurán. Első ránézésre mindkettő nőnek tűnik, bár látott és ismert is olyan "férfit" aki inkább hajazott leányra, mint férfiemberre. Ezek meg minden bizonnyal szajhák, gondolja*
~Nyálas ficsúr volt az is... valami dalnok. Meg is döglött.~
*Tekintete ellenségesnek tűnhet, barátságtalannak, ha a másik kettő észreveszi őt. Pár pillanatig csupán, de tekintete a duón ragad. Megnézi őket a körülményekhez mérve a lehető legjobban. Majd az előtte caplató fickóhoz szól.*
- Az a Taug. Az is ott lesz?
Jobbjával az oldalán függő erszényt érinti és belekotor. Ám, ami ekkor történik, az nem a legjobb.*
- Állj! *szól hangosan* Vissza kell mennünk abba az ivóba. Otthagytam valami fontosat!
*Arcán zavarodottság látszik és pánik. Múgen szó nélkül hátat fordít és elindul vissza a fogadóba, a másik férfi bizonyára nagyot néz a félszemű viselkedésén.*
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.28 11:15:48
*Újdonsült társa elég csendes figura. Nem beszél többet a nélkülözhetetlennél. Múgen egy ideig csendben szemlélődik, néz jobbra, néz balra. A látvány túlontúl ismerős és már a kelleténél is unalmasabb. Elég időt töltött hasonló helyeken ahhoz, hogy tudja: ~Ez a hely sem különb a többinél. Koszfészek... de legalább még nem próbáltak meg kifilézni.~ Így jár most az ő esze.*
- Azért ez az ital egész jó volt. Kellemesen átmelegít...
*Jegyzi meg és ami azt illeti tényleg ól jött. Múgen ruházata... hogy is szokták mondani? Nem éppen az alkalomhoz illő. Vagy mondhatnák úgy is, hogy alul-öltözött a körülményekhez képest. Nincs rajta vastag köpeny vagy kabát, vagy bármi egyéb motyó. Ami azt illeti, eléggé le van rongyolódva külsőleg... belül pedig... Talán még rosszabb.*
~Azért kíváncsi vagyok, hogy kik lesznek ezek a... kik is? Azt se tudom mifélék. Mindegy. A régi kompániánál szedett-vedettebb úgysem lehet.~
*Arcán valami keserédes mosoly-féle grimasz jelenik meg, ahogy felidéződik benne pár régi emlék. Még halkan fel is kuncog talán, bár ő ezt nem veszi észre. Elkalandozott gondolataiból ébredve körbetekint és látja, hogy picit lemaradt a csókától, aki érte jött, így megszaporázza lépteit. Mintha az előbbi kellemes múltidézés meg sem történt volna, kedély hirtelen vált rosszra. A jó emlékek mellett megannyi szörnyű is helyet kapott, sőt... több is. Laposat köp oldalra, mintha ezzel akarná lezárni az egészet, amikor tekintete megakad pár ismeretlen figurán. Első ránézésre mindkettő nőnek tűnik, bár látott és ismert is olyan "férfit" aki inkább hajazott leányra, mint férfiemberre. Ezek meg minden bizonnyal szajhák, gondolja*
~Nyálas ficsúr volt az is... valami dalnok. Meg is döglött.~
*Tekintete ellenségesnek tűnhet, barátságtalannak, ha a másik kettő észreveszi őt. Pár pillanatig csupán, de tekintete a duón ragad. Megnézi őket a körülményekhez mérve a lehető legjobban. Majd az előtte caplató fickóhoz szól.*
- Az a Taug. Az is ott lesz?
Jobbjával az oldalán függő erszényt érinti és belekotor. Ám, ami ekkor történik, az nem a legjobb.*
- Állj! *szól hangosan* Vissza kell mennünk abba az ivóba. Otthagytam valami fontosat!
*Arcán zavarodottság látszik és pánik. Múgen szó nélkül hátat fordít és elindul vissza a fogadóba, a másik férfi bizonyára nagyot néz a félszemű viselkedésén.*
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.28 11:15:48
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-26 15:12:17
Üzenet elküldve: 2015-02-26 15:12:17
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek – Khyr Kreantis//
- Rendben. *Úgy látja, hogy Kreantis sem az egy helyben üldögélés és a várakozás híve. Nem mondja, hogy türelmetlen, de a vére bizonyosan hajtja, nyughatatlan teremtés lehet. Leugrik a ládáról, hogy végre elindulhassanak, kíváncsi a férfiakra, meg a próbára. Mert ez egy próba, nem kérdéses. Nem túl veszélyes, de nem is veszélytelen feladat, bár a kockázat elég kicsi ez a tény. Pont jó arra, hogy felmérjék az erejüket, meg azt, hogy érdemes-e velük foglalkozni egyáltalán. Mivel jelenleg nincs megbízó – hacsak Kreantis nem olyan ravasz, hogy álcázza magát és próbára tesz embereket -, egymásra vannak utalva, így azt is meg fogják majd tudni, hogy ki mennyire csapattag. Utána pedig eldöntik, hogy ki kell nekik, vagy ki nem, ez csak a főpróba, vagy még annyi sem. Egy lépés a főpróbához. Nem egy ilyen badarságon vett már részt, de tudja, hogy az ilyesmit komolyan kezelik. Komolyabban, mint kellene. Kivéve, ha van ajánlód. Asirának nincs.
A vörös zsebes végre ad egy kis információt, az egyik férfi varjúval császkál, a másik meg vele van. Csak felvonja a szemöldökét, mert ez sem volt túl informatív, és kezd egy kicsit csapda szaga lenni, de egyelőre nincs oka nem megbízni Khyrben. Persze ettől még nem is bízik benne, mondjuk úgy, hogy ad neki bizalmat ahhoz, hogy elnyerhesse azt, a régi idők emlékére. Feltűnésmentesen sétál a nő mellett, néha megáll, megigazítja a csizmaszárát, és megnézi, hogy követik-e. Ezt szintén láthatatlanul csinálja, még egy követ is kiszed a lába alól és oldalra dobja, és ahogy követi a szemével, szétnéz, leselkedik-e utánuk valaki. Nem úgy tűnik, hogy célpontok lennének, minden csendes és mindenki a dolgát végzi.*
- Szóval varjú. Feltűnőbben biztos nem lehet… *Forgatja meg a szemeit, majd néhány pillanat múlva megérkeznek a fogadó elé. Elég vicces, hogy innen jött és most ide tér vissza majd, abban viszont nagyon is biztos, hogy nem volt benn egy férfi varjúval eleddig. Szóval, ha itt is van, az ő érkezése után jöhetett a kísérőjével.*
- Menjünk. *Szólal meg a rekedtes hangján, majd kinyitja a másiknak az ajtót és belép utána a helyiségbe.*
- Rendben. *Úgy látja, hogy Kreantis sem az egy helyben üldögélés és a várakozás híve. Nem mondja, hogy türelmetlen, de a vére bizonyosan hajtja, nyughatatlan teremtés lehet. Leugrik a ládáról, hogy végre elindulhassanak, kíváncsi a férfiakra, meg a próbára. Mert ez egy próba, nem kérdéses. Nem túl veszélyes, de nem is veszélytelen feladat, bár a kockázat elég kicsi ez a tény. Pont jó arra, hogy felmérjék az erejüket, meg azt, hogy érdemes-e velük foglalkozni egyáltalán. Mivel jelenleg nincs megbízó – hacsak Kreantis nem olyan ravasz, hogy álcázza magát és próbára tesz embereket -, egymásra vannak utalva, így azt is meg fogják majd tudni, hogy ki mennyire csapattag. Utána pedig eldöntik, hogy ki kell nekik, vagy ki nem, ez csak a főpróba, vagy még annyi sem. Egy lépés a főpróbához. Nem egy ilyen badarságon vett már részt, de tudja, hogy az ilyesmit komolyan kezelik. Komolyabban, mint kellene. Kivéve, ha van ajánlód. Asirának nincs.
A vörös zsebes végre ad egy kis információt, az egyik férfi varjúval császkál, a másik meg vele van. Csak felvonja a szemöldökét, mert ez sem volt túl informatív, és kezd egy kicsit csapda szaga lenni, de egyelőre nincs oka nem megbízni Khyrben. Persze ettől még nem is bízik benne, mondjuk úgy, hogy ad neki bizalmat ahhoz, hogy elnyerhesse azt, a régi idők emlékére. Feltűnésmentesen sétál a nő mellett, néha megáll, megigazítja a csizmaszárát, és megnézi, hogy követik-e. Ezt szintén láthatatlanul csinálja, még egy követ is kiszed a lába alól és oldalra dobja, és ahogy követi a szemével, szétnéz, leselkedik-e utánuk valaki. Nem úgy tűnik, hogy célpontok lennének, minden csendes és mindenki a dolgát végzi.*
- Szóval varjú. Feltűnőbben biztos nem lehet… *Forgatja meg a szemeit, majd néhány pillanat múlva megérkeznek a fogadó elé. Elég vicces, hogy innen jött és most ide tér vissza majd, abban viszont nagyon is biztos, hogy nem volt benn egy férfi varjúval eleddig. Szóval, ha itt is van, az ő érkezése után jöhetett a kísérőjével.*
- Menjünk. *Szólal meg a rekedtes hangján, majd kinyitja a másiknak az ajtót és belép utána a helyiségbe.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-26 14:03:35
Üzenet elküldve: 2015-02-26 14:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Fürkésző szemek – Asira Qatil //
*A másik mellé dől, vállal a falnak, kezei az övén pihennek. Ha nem tetszik a nőnek a munka, akkor szabad utat ad neki a lelépéshez. Persze megérti, az aggodalmát ő sem szereti az idegeneket, de ez a két fickó kalózkáék ismerősei. Ez egy árnyalattal pozitívabbá festi a dolgokat, bár még így is kockázatos. Ugyan, hogy magyarázhatná el a nőnek, hogy ne aggódjon, amikor még ő maga is aggódik. A helyszínnel kapcsolatban viszont igaza van. Nadae azt mondta a csehó környékén, vagy benne kell, hogy megjelenjenek. Bólint egyet.*
- Lépjünk le, a kocsmába menet megbeszéljük a többit.
*Eláll a faltól és meg is indul a Rumosba vezető úton. A tengeri szél hűvöset hoz magával, a felhők pedig gyülekeznek. Nagyon reméli, hogy nem lesz vihar, bár az eső kopogása ad némi alapzajt a munkához, ami elfedheti őket, még jobban. Amikor kikerülnek a tömegből, ismét beszélni kezd.*
- Annyit tudok, hogy az egyik varjas fazon, egy varjú ül a vállán. *Jobbját felemeli ugyanazon vállához és megütögeti.* A másik pedig vele lesz, ha minden igaz.
*Nem csoda, ha a másik nő értetlenül, vagy sokkal inkább gyanakvóan tekint rá. Viszont nem aggódik miatta, ha kétségei vannak, bármelyik pillanatban elmehet, viszont ha benne van a buliban, akkor fogadja el a titkolózást. Egy darabig. Ha a másik kettő feltűnik, akkor megbeszélhetik a részleteket. Feltéve, ha ők többet tudnak.
Ujjai menet közben összeszorulnak, majd elengednek és megismétlik jó párszor. Ideges, most kifejezetten az. Hiszen a mellette álló nő sem egy kebelbarát, a másik kettőt meg nem ismeri, a fekete hajút sem és a kalózokat sem. Ami viszont fontosabb a bizonytalanságnál, hogy pénzt, helyet és életet biztosíthatnak, ha nem akarják átejteni. A Tauggal eltöltött idő, az a kevés beszélgetés nem ezt sugallja, bár Nadae szerint az a fazon bolond. Neki nem tűnt teljesen kattantnak, egy kicsit még rokonszenves is volt, csak sokat beszélt gyilkolásról, ami persze önmagában nem probléma. A mellette sétáló nő is gyilkos, de még milyen. Nem tudja hová tenni őket, ezért megvárja, amíg kiforrja magát a dolog. Mi a legrosszabb, ami történhet? Az hogy meghal, az a legrosszabb? Vagy rejtenek más borzalmakat is azok a barlangok?
Közben elérkeznek a kocsma ajtajába, ahol Khyr megáll egy pillanatra. Nincs nála pénz fölösleges kiadásokra, mint étel és ital. Nem számít, a lényeg az, hogy bent legyenek ahol a varjas és a másik megtalálhatják őket. Ránéz a nőre, hogy megbizonyosodjon róla nem gondolta e meg magát, hogy ott van e még vele. Ha megvan, ha nincs, vele vagy egyedül, de belép a fogadóba.*
*A másik mellé dől, vállal a falnak, kezei az övén pihennek. Ha nem tetszik a nőnek a munka, akkor szabad utat ad neki a lelépéshez. Persze megérti, az aggodalmát ő sem szereti az idegeneket, de ez a két fickó kalózkáék ismerősei. Ez egy árnyalattal pozitívabbá festi a dolgokat, bár még így is kockázatos. Ugyan, hogy magyarázhatná el a nőnek, hogy ne aggódjon, amikor még ő maga is aggódik. A helyszínnel kapcsolatban viszont igaza van. Nadae azt mondta a csehó környékén, vagy benne kell, hogy megjelenjenek. Bólint egyet.*
- Lépjünk le, a kocsmába menet megbeszéljük a többit.
*Eláll a faltól és meg is indul a Rumosba vezető úton. A tengeri szél hűvöset hoz magával, a felhők pedig gyülekeznek. Nagyon reméli, hogy nem lesz vihar, bár az eső kopogása ad némi alapzajt a munkához, ami elfedheti őket, még jobban. Amikor kikerülnek a tömegből, ismét beszélni kezd.*
- Annyit tudok, hogy az egyik varjas fazon, egy varjú ül a vállán. *Jobbját felemeli ugyanazon vállához és megütögeti.* A másik pedig vele lesz, ha minden igaz.
*Nem csoda, ha a másik nő értetlenül, vagy sokkal inkább gyanakvóan tekint rá. Viszont nem aggódik miatta, ha kétségei vannak, bármelyik pillanatban elmehet, viszont ha benne van a buliban, akkor fogadja el a titkolózást. Egy darabig. Ha a másik kettő feltűnik, akkor megbeszélhetik a részleteket. Feltéve, ha ők többet tudnak.
Ujjai menet közben összeszorulnak, majd elengednek és megismétlik jó párszor. Ideges, most kifejezetten az. Hiszen a mellette álló nő sem egy kebelbarát, a másik kettőt meg nem ismeri, a fekete hajút sem és a kalózokat sem. Ami viszont fontosabb a bizonytalanságnál, hogy pénzt, helyet és életet biztosíthatnak, ha nem akarják átejteni. A Tauggal eltöltött idő, az a kevés beszélgetés nem ezt sugallja, bár Nadae szerint az a fazon bolond. Neki nem tűnt teljesen kattantnak, egy kicsit még rokonszenves is volt, csak sokat beszélt gyilkolásról, ami persze önmagában nem probléma. A mellette sétáló nő is gyilkos, de még milyen. Nem tudja hová tenni őket, ezért megvárja, amíg kiforrja magát a dolog. Mi a legrosszabb, ami történhet? Az hogy meghal, az a legrosszabb? Vagy rejtenek más borzalmakat is azok a barlangok?
Közben elérkeznek a kocsma ajtajába, ahol Khyr megáll egy pillanatra. Nincs nála pénz fölösleges kiadásokra, mint étel és ital. Nem számít, a lényeg az, hogy bent legyenek ahol a varjas és a másik megtalálhatják őket. Ránéz a nőre, hogy megbizonyosodjon róla nem gondolta e meg magát, hogy ott van e még vele. Ha megvan, ha nincs, vele vagy egyedül, de belép a fogadóba.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-26 13:26:19
Üzenet elküldve: 2015-02-26 13:26:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek – Khyr Kreantis//
*Elég nagy kár valóban, de nem lehet mit tenni, a mestergyilkosok nem éppen kiszámíthatóak, nem véletlenül élnek hosszabb életet. Ha nem lehet követni őket, nem lehet utolérni, és már a nevük is rettegést okoz az egyszerű – rosszabb esetben már alvilági körökben is – embereknél, mindenképpen javítja a túlélési esélyüket. Az, hogy a sötételf eltűnt, céltalanná tette Asirát, hiszen pont emiatt jött ide, félredobott mindent, hogy tanulhasson az egyik – ha nem a legnagyobb – legendától.
A vörös hajú pedig végre ismertetni kezdi a feladatot. Végre Asira agya is mozgásba lendülhet, már érzi is a kellemes adrenalint, és azonnal tervek indulnak meg a fejében.
Biccent a kérdésre, és jól megfigyeli magának az őrt, aki éppen pakolászik. Mindent megnéz rajta, a ruházatot, a fegyvereket, arcvonásokat, az esetleges ismertetőjegyeket. Továbbá a férfi mozgását, mozdulatait, egyéb szokásait, persze nem bámulja hosszasan, lesz rá ideje. Csak annyit raktároz el, amit első pillanatban észrevesz és fontos lehet a későbbiek során.*
- Ez eddig unalmas, de nincs jobb. *Egy kicsit megmozgatja a vállát, miközben megtudja, hogy nem csak ketten lesznek. Két férfi még csatlakozik hozzájuk.*
- Ismered őket? Nem szívesen dolgozok olyanokkal, akik meglepetéseket okozhatnak, legyen az jó, vagy rossz. De végül is, egy megfigyelés még belefér. A többit majd utána. *Az ő hangja is suttogó, de nagyon reszelős, mintha egy akkut dohányos krákogna, emiatt meglepő, mert egészen nem illik a fizimiskájához. Kreantisnak dolga van, Asira biccent, ami annyit tesz, hogy megvárja a másikat. Mit is tehetne egyedül? Na, meg kíváncsi a másik kettőre is, hátha közben megérkeznek. Persze a négyes csoportosulás nem lenne valami jó ilyen nyílt terepen, feltűnést kelthetnek. Kivéve, ha eljátsszák, hogy páros randi lesz… na még hogyne!
Miközben a volt bajtársa lelép egy kicsit figyeli az őrség mozgását, hátha megtud valamit, de abban biztos, hogy hosszas megfigyelés szükséges a pontos feltérképezéshez. Annyi ideje viszont nincs, mert megjelenik nemsokára új öltözetben a fiatal nő. Csak egy apró szemöldökemelést tesz elismerésül Asira.*
- Nem annyira, ez nem a szakterületem és nem is túl izgalmas. De, mint mondtam jelenleg nincs jobb, szóval… a munka az munka. *Vonja meg a vállait, és újra körbenéz a terepen, még a kocsma felé is elsiklik a pillantása.*
- Egyébként biztos jó, ha négyesben itt összejövünk? Nekem feltűnő lenne… tudsz valamit arról, hogy a másik kettő hogy néz ki? *Felhúzza a lábát törökülésbe, mintha egy kicsit megpihenne, és csak ezért üldögél a láda tetején. Mintha várna valakire, kedélyesen nézelődik, már-már szemérmesen, ha megbámulják éppen. Eközben persze szépen figyeli tovább az őrség munkáját.*
*Elég nagy kár valóban, de nem lehet mit tenni, a mestergyilkosok nem éppen kiszámíthatóak, nem véletlenül élnek hosszabb életet. Ha nem lehet követni őket, nem lehet utolérni, és már a nevük is rettegést okoz az egyszerű – rosszabb esetben már alvilági körökben is – embereknél, mindenképpen javítja a túlélési esélyüket. Az, hogy a sötételf eltűnt, céltalanná tette Asirát, hiszen pont emiatt jött ide, félredobott mindent, hogy tanulhasson az egyik – ha nem a legnagyobb – legendától.
A vörös hajú pedig végre ismertetni kezdi a feladatot. Végre Asira agya is mozgásba lendülhet, már érzi is a kellemes adrenalint, és azonnal tervek indulnak meg a fejében.
Biccent a kérdésre, és jól megfigyeli magának az őrt, aki éppen pakolászik. Mindent megnéz rajta, a ruházatot, a fegyvereket, arcvonásokat, az esetleges ismertetőjegyeket. Továbbá a férfi mozgását, mozdulatait, egyéb szokásait, persze nem bámulja hosszasan, lesz rá ideje. Csak annyit raktároz el, amit első pillanatban észrevesz és fontos lehet a későbbiek során.*
- Ez eddig unalmas, de nincs jobb. *Egy kicsit megmozgatja a vállát, miközben megtudja, hogy nem csak ketten lesznek. Két férfi még csatlakozik hozzájuk.*
- Ismered őket? Nem szívesen dolgozok olyanokkal, akik meglepetéseket okozhatnak, legyen az jó, vagy rossz. De végül is, egy megfigyelés még belefér. A többit majd utána. *Az ő hangja is suttogó, de nagyon reszelős, mintha egy akkut dohányos krákogna, emiatt meglepő, mert egészen nem illik a fizimiskájához. Kreantisnak dolga van, Asira biccent, ami annyit tesz, hogy megvárja a másikat. Mit is tehetne egyedül? Na, meg kíváncsi a másik kettőre is, hátha közben megérkeznek. Persze a négyes csoportosulás nem lenne valami jó ilyen nyílt terepen, feltűnést kelthetnek. Kivéve, ha eljátsszák, hogy páros randi lesz… na még hogyne!
Miközben a volt bajtársa lelép egy kicsit figyeli az őrség mozgását, hátha megtud valamit, de abban biztos, hogy hosszas megfigyelés szükséges a pontos feltérképezéshez. Annyi ideje viszont nincs, mert megjelenik nemsokára új öltözetben a fiatal nő. Csak egy apró szemöldökemelést tesz elismerésül Asira.*
- Nem annyira, ez nem a szakterületem és nem is túl izgalmas. De, mint mondtam jelenleg nincs jobb, szóval… a munka az munka. *Vonja meg a vállait, és újra körbenéz a terepen, még a kocsma felé is elsiklik a pillantása.*
- Egyébként biztos jó, ha négyesben itt összejövünk? Nekem feltűnő lenne… tudsz valamit arról, hogy a másik kettő hogy néz ki? *Felhúzza a lábát törökülésbe, mintha egy kicsit megpihenne, és csak ezért üldögél a láda tetején. Mintha várna valakire, kedélyesen nézelődik, már-már szemérmesen, ha megbámulják éppen. Eközben persze szépen figyeli tovább az őrség munkáját.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-26 10:22:53
Üzenet elküldve: 2015-02-26 10:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Fürkésző szemek – Asira Qatil //
- Nagy kár.
*Ismétli meg a nő szavait, majd biccent. Különösebben ezzel nem tud mit kezdeni, az ő gyermekkori barátja is felszívódott, azóta se látta. Bár lehet, hogy keresete, de a víz alatt az idő elmozdult. Szemeit összehúzza, amikor a tengerre vetül a tekintete, s a távolba réved. Keresztbe teszi karjait a pokróc felett, annak szélét magával húzva.*
- Érdekel, nagyszerű. Látod ott azt a balga barmot? *Biccent az egyik csörömpölve járkáló őr felé.* Azokat kéne megfigyelnünk. Érdekli a megbízót az őrségváltás, a katonák száma, viselkedésük, szokásaik, útvonalaik. *Olyan mértékben lehalkítja a hangját, hogy fejével közelebb kell húzódnia a szőkéhez.* Még valami, a ládák súlya.*Ezzel az utalással a gyilkos is tisztában lehet.*
- A másik dolog, két ipse is csatlakozik, ha minden igaz, vagy itt, vagy a Rumos Rókalyuk környékén. *Most a csehó felé biccent, alig észrevehetően.* Mindenek előtt viszont dolgom van, egy percig fog tartani. Az öltözékem nem megfelelő ehhez a munkához.
*Azzal el is löki magát a faltól. A nő felé fordul egy pillanatig, de nem szól, neki mindegy, hogy megy vele vagy megvárja. Betér az egyik sikátorba, hogy körülnézzen, lehetőleg van néhány láda, amiben rejtőzhetnek hasznos dolgok. Óvatosan szedi lépteit, lassan és csendesen, de nem feltűnően oson, csak éppen úgy, hogy aki nem látja ne is hallja. A ládák erősen le vannak szögezve, nyílván utazásra előkészített holmi. Nem lenne ajánlatos feszegetni őket, akkor azonnal meghallaná valaki. Egymás után nézi meg őket, ez sem, ez sem, ez sem. Már kezdi feladni, amikor valami más vonja el a figyelmét, egy a dobozok közötti kis beugró. Az félig behajtott ajtó mögül veszekedés zaja hallatszik ki, egy húszas évei végén járó férfi és egy kétszer annyi idő nő. Saccra. Az ajtó előtt alacsony korlát áll, rajta ingek, gatyák, kesztyűk lógnak és felettük egy frissen olajozott, karcsú, fekete, gombos kabát. Csuklyája szélesen lóg alá.*
~Oh, fortuna.~
*Közelebb lépdel az ajtóhoz. Egy pillanatra megtorpan, amikor a veszekedés felerősödik, de aztán megint alábbhagy. Körülnéz, sötét szemei más szemeket kutatnak, de idebent kevesen járkálnak. Lekanyarítja magáról a pokrócot és a karjára hajtja azt. Alatta fehér ingének maradékát meglebbenti egy kósza szellő. Ha elég közel ér a korláthoz gyors mozdulatok követik egymást. Először lehúzza a kabátot, majd ráhajtja a pokrócot, utána egy sötétszürke felöltőt is lekap, azt is a pokrócba tekeri. Arrébb sétál, mint aki csak nézelődik, egy megfelelően fedett helyen pedig ledobja a fehér ing koncát és a szürke felsőt magára húzza, az szépen a bőrére tapad, úgy tűnik kisebb, mint gondolta, de nem kényelmetlen. Legalább nem lóg. Ekkor felkanyarítja magára a kabátot, amelyet két gombbal rögzít, majd visszaveszi a pokrócot. Nem szeretné, ha kinézne a veszekedő páros és meglátná rajta a tulajdonukat, senkinek sem hiányzik egy hisztérikus kiáltás: „Tolvaj! Fogják meg!” Majd éjjel megszabadul a takarótól. Egy másik úton kanyarodik vissza a szőkéhez, akinek ez ideig volt ideje megemésztenie a hallottakat. Biccent neki, majd szólni kíván.*
- Tetszik, a munka?
- Nagy kár.
*Ismétli meg a nő szavait, majd biccent. Különösebben ezzel nem tud mit kezdeni, az ő gyermekkori barátja is felszívódott, azóta se látta. Bár lehet, hogy keresete, de a víz alatt az idő elmozdult. Szemeit összehúzza, amikor a tengerre vetül a tekintete, s a távolba réved. Keresztbe teszi karjait a pokróc felett, annak szélét magával húzva.*
- Érdekel, nagyszerű. Látod ott azt a balga barmot? *Biccent az egyik csörömpölve járkáló őr felé.* Azokat kéne megfigyelnünk. Érdekli a megbízót az őrségváltás, a katonák száma, viselkedésük, szokásaik, útvonalaik. *Olyan mértékben lehalkítja a hangját, hogy fejével közelebb kell húzódnia a szőkéhez.* Még valami, a ládák súlya.*Ezzel az utalással a gyilkos is tisztában lehet.*
- A másik dolog, két ipse is csatlakozik, ha minden igaz, vagy itt, vagy a Rumos Rókalyuk környékén. *Most a csehó felé biccent, alig észrevehetően.* Mindenek előtt viszont dolgom van, egy percig fog tartani. Az öltözékem nem megfelelő ehhez a munkához.
*Azzal el is löki magát a faltól. A nő felé fordul egy pillanatig, de nem szól, neki mindegy, hogy megy vele vagy megvárja. Betér az egyik sikátorba, hogy körülnézzen, lehetőleg van néhány láda, amiben rejtőzhetnek hasznos dolgok. Óvatosan szedi lépteit, lassan és csendesen, de nem feltűnően oson, csak éppen úgy, hogy aki nem látja ne is hallja. A ládák erősen le vannak szögezve, nyílván utazásra előkészített holmi. Nem lenne ajánlatos feszegetni őket, akkor azonnal meghallaná valaki. Egymás után nézi meg őket, ez sem, ez sem, ez sem. Már kezdi feladni, amikor valami más vonja el a figyelmét, egy a dobozok közötti kis beugró. Az félig behajtott ajtó mögül veszekedés zaja hallatszik ki, egy húszas évei végén járó férfi és egy kétszer annyi idő nő. Saccra. Az ajtó előtt alacsony korlát áll, rajta ingek, gatyák, kesztyűk lógnak és felettük egy frissen olajozott, karcsú, fekete, gombos kabát. Csuklyája szélesen lóg alá.*
~Oh, fortuna.~
*Közelebb lépdel az ajtóhoz. Egy pillanatra megtorpan, amikor a veszekedés felerősödik, de aztán megint alábbhagy. Körülnéz, sötét szemei más szemeket kutatnak, de idebent kevesen járkálnak. Lekanyarítja magáról a pokrócot és a karjára hajtja azt. Alatta fehér ingének maradékát meglebbenti egy kósza szellő. Ha elég közel ér a korláthoz gyors mozdulatok követik egymást. Először lehúzza a kabátot, majd ráhajtja a pokrócot, utána egy sötétszürke felöltőt is lekap, azt is a pokrócba tekeri. Arrébb sétál, mint aki csak nézelődik, egy megfelelően fedett helyen pedig ledobja a fehér ing koncát és a szürke felsőt magára húzza, az szépen a bőrére tapad, úgy tűnik kisebb, mint gondolta, de nem kényelmetlen. Legalább nem lóg. Ekkor felkanyarítja magára a kabátot, amelyet két gombbal rögzít, majd visszaveszi a pokrócot. Nem szeretné, ha kinézne a veszekedő páros és meglátná rajta a tulajdonukat, senkinek sem hiányzik egy hisztérikus kiáltás: „Tolvaj! Fogják meg!” Majd éjjel megszabadul a takarótól. Egy másik úton kanyarodik vissza a szőkéhez, akinek ez ideig volt ideje megemésztenie a hallottakat. Biccent neki, majd szólni kíván.*
- Tetszik, a munka?
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:43:18
Üzenet elküldve: 2015-02-25 20:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Khyr Kreantis//
*A neve hallatán bólint, felismerte őt a vörös hajú fiatal nő. Most, hogy nem kell használnia a tőrét, egy kicsit megereszti az izmait, már nincsenek pattanásig feszülve. Persze továbbra is figyel, majd félrehívja a nőt, egészen kíváncsi, hogy miért kereste, vagy szólította meg őt Kreantis.*
- Én keresek valakit, egy mentort. De úgy tűnik felszívódott… nagy kár. *A régi harcostárs az első, akinek elmondta először az aggályát, na meg a csalódottságát Elwyriennel kapcsolatban. Pedig igazán jól indult a közös dolguk, persze a mestergyilkos kiszámíthatatlan volt, ahogy arra sem gondolt Asira, hogy egy szó nélkül lelép majd.*
- Érdekel. *Nyugtázza gyorsan, hiszen ez volt a másodlagos ok, hogy idejött a kikötőbe. Arra nem számított, hogy egy ismerőssel hozza össze a sors majd, de jobb is így. Legalább van olyan valaki, akiben egy kicsit megbízhat. Az üldözőitől nem tart, nekik nem ennyire kifinomult a módszerük, hogy csapdába csalják egy küldetéssel, hanem szépen csendben végeznének vele.*
- Részletek? *Nem igazán bőbeszédű, ha nem muszáj. ha szerepet kell eljátszania, akkor természetesen akár nyájas is tud lenni. Most nem kell, csak hallgatja az ajánlatot, minden jobb, mint cél nélkül kóborolni, ki tudja, talán még azt is kap majd.*
*A neve hallatán bólint, felismerte őt a vörös hajú fiatal nő. Most, hogy nem kell használnia a tőrét, egy kicsit megereszti az izmait, már nincsenek pattanásig feszülve. Persze továbbra is figyel, majd félrehívja a nőt, egészen kíváncsi, hogy miért kereste, vagy szólította meg őt Kreantis.*
- Én keresek valakit, egy mentort. De úgy tűnik felszívódott… nagy kár. *A régi harcostárs az első, akinek elmondta először az aggályát, na meg a csalódottságát Elwyriennel kapcsolatban. Pedig igazán jól indult a közös dolguk, persze a mestergyilkos kiszámíthatatlan volt, ahogy arra sem gondolt Asira, hogy egy szó nélkül lelép majd.*
- Érdekel. *Nyugtázza gyorsan, hiszen ez volt a másodlagos ok, hogy idejött a kikötőbe. Arra nem számított, hogy egy ismerőssel hozza össze a sors majd, de jobb is így. Legalább van olyan valaki, akiben egy kicsit megbízhat. Az üldözőitől nem tart, nekik nem ennyire kifinomult a módszerük, hogy csapdába csalják egy küldetéssel, hanem szépen csendben végeznének vele.*
- Részletek? *Nem igazán bőbeszédű, ha nem muszáj. ha szerepet kell eljátszania, akkor természetesen akár nyájas is tud lenni. Most nem kell, csak hallgatja az ajánlatot, minden jobb, mint cél nélkül kóborolni, ki tudja, talán még azt is kap majd.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-25 13:26:45
Üzenet elküldve: 2015-02-25 13:26:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Asira Qatil //
*A nő felé fordul. A kés hangjára a szíve egy ütemet kihagy, hogy képes lenne elugrani a pengétől vagy nem az megválaszolatlan kérdés marad. A nő nem támad, egyelőre. Khyr megtanulhatta az élete során, hogy ne vegyen semmit készpénznek. Még akkor sem, ha az elsőre ismerős nő arcának látványára feltolulnak benne az emlékek. Különös, hogy ugyanaz a nő áll előtte, aki a kocsmában is ott volt a fekete hajú férfi társaságában. Akkor ugyan nem volt ideje nosztalgiázni, a Báró kínzásai közepette. Most sem hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta minden emlék, legyen elég annyi, hogy ismeri a nőt és ő viszont.
Félrevonulnak, s miközben a szőke elfoglalja a helyét, a vörös is elhelyezkedik. Hátával falnak dőlve, de állva marad. Átveti egyik bakóját a másikon, a pokróc alatt pedig zsebre teszi a kezét. A nő mondatára csak biccent. Bizony rég volt. A kérdésre már tudna válaszolni, de még nem biztos a dolgában. Amikor együtt dolgoztak egy kicsit bízott benne, muszáj volt, de az már régen volt és valljuk be akkor sem voltak a legjobb barátok. A nevén gondolkozik és azon, hogy hogyan kezdjen bele. Nadae nem mondta, hogy beszerezhet még egy embert a munkára. De azt sem mondta, hogy nem. Ez a nő egyébként is már ő előtte bratyizott a fekete hajú nyurgával, aki történetesen Nadae barátja, vagy a másik vörösé. Elejt egy fél mosolyt.*
- Asira…
*Eszébe ötlött a név, ami remélhetőleg a lányé, ha nem akkor sincs baj. A nevek csak bonyolítják az alvilági üzleteket. Valahonnan sodor a szél egy lágy dallamot.*
- A napok éveknek tűnnek. Te is munka után jöttél?
*Kérdezi mielőtt még komolyabban is belemenne az üzleti részbe, amolyan felvezető gyanánt.*
- Mert kialakulóban van egy balhé. Nem tudok róla, hogy sok pénzt hozna. Ez olyan első lépés egy pár nagyobb feladat előtt, ami ténylegesen aranyban fizet.
*Nem akarja elvenni a kedvét a szőkének az üzlettől, de hazudni sem akar.*
- Jól jönne a pengéd. Érdekel?
*Vonja fel fél szemöldökét a lány felé. Ha az válaszol, akkor beavatja, abba a rengeteg sok mindenbe amit Nadae elmondott neki. Azt a két-három ledarált mondatot, amibe épp a lényeg belefért. Aztán ha a lány rábólint, akkor mielőtt befut a férfinép – ha egyáltalán férfiak , el kell intéznie a ruhakérdést.*
*A nő felé fordul. A kés hangjára a szíve egy ütemet kihagy, hogy képes lenne elugrani a pengétől vagy nem az megválaszolatlan kérdés marad. A nő nem támad, egyelőre. Khyr megtanulhatta az élete során, hogy ne vegyen semmit készpénznek. Még akkor sem, ha az elsőre ismerős nő arcának látványára feltolulnak benne az emlékek. Különös, hogy ugyanaz a nő áll előtte, aki a kocsmában is ott volt a fekete hajú férfi társaságában. Akkor ugyan nem volt ideje nosztalgiázni, a Báró kínzásai közepette. Most sem hagyja, hogy elhatalmasodjon rajta minden emlék, legyen elég annyi, hogy ismeri a nőt és ő viszont.
Félrevonulnak, s miközben a szőke elfoglalja a helyét, a vörös is elhelyezkedik. Hátával falnak dőlve, de állva marad. Átveti egyik bakóját a másikon, a pokróc alatt pedig zsebre teszi a kezét. A nő mondatára csak biccent. Bizony rég volt. A kérdésre már tudna válaszolni, de még nem biztos a dolgában. Amikor együtt dolgoztak egy kicsit bízott benne, muszáj volt, de az már régen volt és valljuk be akkor sem voltak a legjobb barátok. A nevén gondolkozik és azon, hogy hogyan kezdjen bele. Nadae nem mondta, hogy beszerezhet még egy embert a munkára. De azt sem mondta, hogy nem. Ez a nő egyébként is már ő előtte bratyizott a fekete hajú nyurgával, aki történetesen Nadae barátja, vagy a másik vörösé. Elejt egy fél mosolyt.*
- Asira…
*Eszébe ötlött a név, ami remélhetőleg a lányé, ha nem akkor sincs baj. A nevek csak bonyolítják az alvilági üzleteket. Valahonnan sodor a szél egy lágy dallamot.*
- A napok éveknek tűnnek. Te is munka után jöttél?
*Kérdezi mielőtt még komolyabban is belemenne az üzleti részbe, amolyan felvezető gyanánt.*
- Mert kialakulóban van egy balhé. Nem tudok róla, hogy sok pénzt hozna. Ez olyan első lépés egy pár nagyobb feladat előtt, ami ténylegesen aranyban fizet.
*Nem akarja elvenni a kedvét a szőkének az üzlettől, de hazudni sem akar.*
- Jól jönne a pengéd. Érdekel?
*Vonja fel fél szemöldökét a lány felé. Ha az válaszol, akkor beavatja, abba a rengeteg sok mindenbe amit Nadae elmondott neki. Azt a két-három ledarált mondatot, amibe épp a lényeg belefért. Aztán ha a lány rábólint, akkor mielőtt befut a férfinép – ha egyáltalán férfiak , el kell intéznie a ruhakérdést.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-24 22:29:32
Üzenet elküldve: 2015-02-24 22:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Khyr Kreantis//
*A sors. Kegyetlen játék, amit nem tudni, hogy ki űz, azt viszont mindenki tudja, hogy kivel szórakozik. Minden egyes élőlénnyel, így Asirával is. Akkor is ő lépett közbe, miközben a Mortar nevű férfivel társalgott jó pár napja. Balga hibát követett el, ugyanis elég régen volt talpon, vagy valami bódítóbbat ihatott, és elaludt. Ez persze nem látszott meg rajta, hiszen ő bármilyen testhelyzetbe képes aludni, és ami a legjobb: nyitott szemekkel. Így csak úgy tűnhetett a férfinek, vagy bárkinek, aki ott volt, hogy elbambul, miközben ő az igazak(?) álmát aludta. Azóta nem is látta a férfit sem, és csak tengődött, meg nézte a nyugtató vizet, miközben újabb terveket forralt. Sajnos Elwyrien továbbra sem jelentkezett, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem is fog, vagy akkor, ha már nem keresi majd. Ki tudja, hogy ez egy újabb teszt-e, vagy megmérettetés a mestergyilkostól.
Így vagy úgy lesz is, ma hajnalban felébredt, lement a kocsmába és rendelt egy kis tojást, meg egy kis húst, mellé kenyeret, majd leöblítette egy kupa felvizezett savanyú borral, miután végzett az egésszel. Tisztának kell maradnia, és ez a lőre nem sokat fog elvenni a józanságából, főleg ha csak ennyit iszik. Miután végzett, hagyott pár arany borravalót is, ez t biztos megjegyzi majd a kocsmáros, na meg néhány tolvaj is, hiszen ha a vendég bőkezű, van miből adnia. De sosem félt a tolvajoktól, féljenek az ő pengéjétől, ha összeakadnak, vagy legyenek szerencsések. Asira nem nézte le őket, és nem is becsülte alá a létjogosultságukat sem.
A napfelkelte már pár órája elmúlt, ő pedig keményen tolta ki a kocsma nyikorgós ajtaját, ami most is hangot adott annak, hogy valaki kilépett a kikötő halszagú fényébe. Ma úgy gondolta, hogy szerencsét próbál néhány hajónál, hátha szükség van megbízható emberre. Persze nem tudhatták, hogy mennyire veszélyes, vagy talpraesett és valójában csak időhúzásnak gondolta ő is, hogy kipróbálja magát matróznak, vagy éppen kalóznak. Viszont szerette nézi a hatalmas hajókat, a nyüzsgést, mindben volt egy minta, mintha az egész egy nagy terv része lenne. Hatalmas zsákokat és ládákat pakoltak be a matrózok és segédeik, itt-ott arany csendült és cserélt gazdát, mások illetlenül kémkedtek, vagy próbáltak olcsóbban feljutni egy-egy hajóra.
Asira figyelme nem lankadt, próbált nem útba lenni, mintha az árnyékmozgást gyakorolná, mégis valaki megérintette. A lapockája alatt, ami egy régi jel volt valakitől, akit ismerhetett. Voltak legalább négyen és egy kúrát kellett felderíteniük, majd elhozni egy jogart belőle a megbízónak. Asirának természetesen más feladata is volt, a csaló némber átvágott torokkal végezte, miközben sikeresen teljesítették a küldetésüket. Ezt a jelet használták arra, ha valami veszély volt, de más módon nem tudták jelezni egymásnak, vagy nem lett volna ésszerű a kiabálás, vagy akár suttogás. Bal alkarját óvatosan és láthatatlanul megrántva perdül az idegen felé, miközben hideg acél csusszan a kezébe, amit egyelőre nem akar megmutatni a másiknak. Pókerarca nem rezdül, de lassan megenyhül, koncentrációját azonban ez nem törik meg.*
- Rég találkoztunk. *egy apró ujjmozdulat és a dobókés visszacsusszan jellegzetes hangjával a tokjába. A vele szemben álló nő, a négyes kompániának volt a tagja, tengerzöld szemek és vörös haj, Kreantis. Az ő névmemóriája viszont nagyon éles, hiszen a szakmájából kifolyólag nagyon jó megfigyelőnek kell lennie.*
- Mi újság errefelé? *Kérdezi a nőt és int a fejével, hogy álljanak el az útból, mert épp egy egyszemélyes kordé közeledik. Egy gazdátlannak tűnő ládára ül fel Asira, egy olyan pontra, ahonnan jól beláthatja a környéküket. Kérdően néz a nőre, talán még munkát is tud neki ajánlani később, ki tudja.*
*A sors. Kegyetlen játék, amit nem tudni, hogy ki űz, azt viszont mindenki tudja, hogy kivel szórakozik. Minden egyes élőlénnyel, így Asirával is. Akkor is ő lépett közbe, miközben a Mortar nevű férfivel társalgott jó pár napja. Balga hibát követett el, ugyanis elég régen volt talpon, vagy valami bódítóbbat ihatott, és elaludt. Ez persze nem látszott meg rajta, hiszen ő bármilyen testhelyzetbe képes aludni, és ami a legjobb: nyitott szemekkel. Így csak úgy tűnhetett a férfinek, vagy bárkinek, aki ott volt, hogy elbambul, miközben ő az igazak(?) álmát aludta. Azóta nem is látta a férfit sem, és csak tengődött, meg nézte a nyugtató vizet, miközben újabb terveket forralt. Sajnos Elwyrien továbbra sem jelentkezett, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem is fog, vagy akkor, ha már nem keresi majd. Ki tudja, hogy ez egy újabb teszt-e, vagy megmérettetés a mestergyilkostól.
Így vagy úgy lesz is, ma hajnalban felébredt, lement a kocsmába és rendelt egy kis tojást, meg egy kis húst, mellé kenyeret, majd leöblítette egy kupa felvizezett savanyú borral, miután végzett az egésszel. Tisztának kell maradnia, és ez a lőre nem sokat fog elvenni a józanságából, főleg ha csak ennyit iszik. Miután végzett, hagyott pár arany borravalót is, ez t biztos megjegyzi majd a kocsmáros, na meg néhány tolvaj is, hiszen ha a vendég bőkezű, van miből adnia. De sosem félt a tolvajoktól, féljenek az ő pengéjétől, ha összeakadnak, vagy legyenek szerencsések. Asira nem nézte le őket, és nem is becsülte alá a létjogosultságukat sem.
A napfelkelte már pár órája elmúlt, ő pedig keményen tolta ki a kocsma nyikorgós ajtaját, ami most is hangot adott annak, hogy valaki kilépett a kikötő halszagú fényébe. Ma úgy gondolta, hogy szerencsét próbál néhány hajónál, hátha szükség van megbízható emberre. Persze nem tudhatták, hogy mennyire veszélyes, vagy talpraesett és valójában csak időhúzásnak gondolta ő is, hogy kipróbálja magát matróznak, vagy éppen kalóznak. Viszont szerette nézi a hatalmas hajókat, a nyüzsgést, mindben volt egy minta, mintha az egész egy nagy terv része lenne. Hatalmas zsákokat és ládákat pakoltak be a matrózok és segédeik, itt-ott arany csendült és cserélt gazdát, mások illetlenül kémkedtek, vagy próbáltak olcsóbban feljutni egy-egy hajóra.
Asira figyelme nem lankadt, próbált nem útba lenni, mintha az árnyékmozgást gyakorolná, mégis valaki megérintette. A lapockája alatt, ami egy régi jel volt valakitől, akit ismerhetett. Voltak legalább négyen és egy kúrát kellett felderíteniük, majd elhozni egy jogart belőle a megbízónak. Asirának természetesen más feladata is volt, a csaló némber átvágott torokkal végezte, miközben sikeresen teljesítették a küldetésüket. Ezt a jelet használták arra, ha valami veszély volt, de más módon nem tudták jelezni egymásnak, vagy nem lett volna ésszerű a kiabálás, vagy akár suttogás. Bal alkarját óvatosan és láthatatlanul megrántva perdül az idegen felé, miközben hideg acél csusszan a kezébe, amit egyelőre nem akar megmutatni a másiknak. Pókerarca nem rezdül, de lassan megenyhül, koncentrációját azonban ez nem törik meg.*
- Rég találkoztunk. *egy apró ujjmozdulat és a dobókés visszacsusszan jellegzetes hangjával a tokjába. A vele szemben álló nő, a négyes kompániának volt a tagja, tengerzöld szemek és vörös haj, Kreantis. Az ő névmemóriája viszont nagyon éles, hiszen a szakmájából kifolyólag nagyon jó megfigyelőnek kell lennie.*
- Mi újság errefelé? *Kérdezi a nőt és int a fejével, hogy álljanak el az útból, mert épp egy egyszemélyes kordé közeledik. Egy gazdátlannak tűnő ládára ül fel Asira, egy olyan pontra, ahonnan jól beláthatja a környéküket. Kérdően néz a nőre, talán még munkát is tud neki ajánlani később, ki tudja.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2015-02-24 13:58:21
Üzenet elküldve: 2015-02-24 13:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Asira Qatil //
*Felhőbe hanyatlik a hatalmas tengeri látkép. Az árnyékok felől egy pokrócba göngyölt női alak érkezik. Nem zavartatja magát rendhagyó öltözéke miatt, ha zavartatná magát, akkor sem tudna változtatni rajta, mivel még nem volt alkalma ruhát keríteni. Most, hogy a kikötőbe vetetett útja végre tud szerezni, egy kevésbé szakadt vastag inget és egy bőrkabátot. A bőr gatyája, bakancsa rendben van, azt nem sínylette meg a kis kalandja a Báróval. A kofák között lépdel ráérősen, állítólag találkoznia kell valakikkel, de az ráér. Egyébként sem tudnak mit kezdeni vele, ha pokrócba tekerve kell osonnia, akkor csak hátráltató tényező. Jó tolvaj és még jobb lopakodó, de a megfelelő felszerelés nélkül felére esik a képességeinek értéke, mint a kardforgató kard nélkül.
Legtöbben halat és zöldséget árulnak. Talán inkább a dokkok irányába kéne fordulnia, úgy hallotta ott nagyobb a választék ruhaneműben és illegális felszerelésben is. Nem lenne rossz egy lánc, vagy egy erős bőrszíj. Ezt viszont későbbre kell halasztania, mert, ahogy elnézi, erszénye nem bővelkedik tartalomban. Felső ruházatra épphogy elég, de már extrákat nem tud venni belőle. Reméli, hamarosan üti a markát egy kisebb vagyon, egy ideje tervez már vértet venni, amely elég ruganyos, de esetleges harcban meg tudja védeni a bőrét. Talán feldobhatná egy-két acéllemezzel vállrészben és térdben. Bakancsára néz. Vagy talán egy harci csizmát kéne beszereznie.
A kovácsműhelynek viszont várnia kell. Várnia, jelenleg a legszükségesebbek. Villámszkóró kimegy a fejéből minden eddigi gondolat, amikor meglát egy ismerős alakot. Azon kezd el gondolkodni, hogy hol találkozhatott már vele. Sötét ruházat, csuklya eddig nem is lenne különös, de valamiért mégis vonzza a tekintetét. Ott hagyva az árusokat a női alak felé sétál, hogy láthassa közelebbről. Valaha volt egy megbízása, egy kis mellékes munka, ami hozott egy kis elszórni való pénzt. Mi is volt az a jel, amivel megismerték egymást, egyszerű volt, de nem mindennapi. Ekkor egy ponton megérinti a nő lapockája alatti részt, s ha az emlékszik még a jelre, akkor lehetőleg nem fogja tőből levágni a karját.
A nevére nem emlékszik, lehet, hogy bemutatkoztak valaha, de az már jó régen volt, pláne Khyr számára, akinek az idő néha forrásvízként szokott kicsúszni a kezéből. Ahogy a pénz is. Még szerencse, hogy tehetsége van a tolvajláshoz, mert különben már régen éhen döglött volna.*
*Felhőbe hanyatlik a hatalmas tengeri látkép. Az árnyékok felől egy pokrócba göngyölt női alak érkezik. Nem zavartatja magát rendhagyó öltözéke miatt, ha zavartatná magát, akkor sem tudna változtatni rajta, mivel még nem volt alkalma ruhát keríteni. Most, hogy a kikötőbe vetetett útja végre tud szerezni, egy kevésbé szakadt vastag inget és egy bőrkabátot. A bőr gatyája, bakancsa rendben van, azt nem sínylette meg a kis kalandja a Báróval. A kofák között lépdel ráérősen, állítólag találkoznia kell valakikkel, de az ráér. Egyébként sem tudnak mit kezdeni vele, ha pokrócba tekerve kell osonnia, akkor csak hátráltató tényező. Jó tolvaj és még jobb lopakodó, de a megfelelő felszerelés nélkül felére esik a képességeinek értéke, mint a kardforgató kard nélkül.
Legtöbben halat és zöldséget árulnak. Talán inkább a dokkok irányába kéne fordulnia, úgy hallotta ott nagyobb a választék ruhaneműben és illegális felszerelésben is. Nem lenne rossz egy lánc, vagy egy erős bőrszíj. Ezt viszont későbbre kell halasztania, mert, ahogy elnézi, erszénye nem bővelkedik tartalomban. Felső ruházatra épphogy elég, de már extrákat nem tud venni belőle. Reméli, hamarosan üti a markát egy kisebb vagyon, egy ideje tervez már vértet venni, amely elég ruganyos, de esetleges harcban meg tudja védeni a bőrét. Talán feldobhatná egy-két acéllemezzel vállrészben és térdben. Bakancsára néz. Vagy talán egy harci csizmát kéne beszereznie.
A kovácsműhelynek viszont várnia kell. Várnia, jelenleg a legszükségesebbek. Villámszkóró kimegy a fejéből minden eddigi gondolat, amikor meglát egy ismerős alakot. Azon kezd el gondolkodni, hogy hol találkozhatott már vele. Sötét ruházat, csuklya eddig nem is lenne különös, de valamiért mégis vonzza a tekintetét. Ott hagyva az árusokat a női alak felé sétál, hogy láthassa közelebbről. Valaha volt egy megbízása, egy kis mellékes munka, ami hozott egy kis elszórni való pénzt. Mi is volt az a jel, amivel megismerték egymást, egyszerű volt, de nem mindennapi. Ekkor egy ponton megérinti a nő lapockája alatti részt, s ha az emlékszik még a jelre, akkor lehetőleg nem fogja tőből levágni a karját.
A nevére nem emlékszik, lehet, hogy bemutatkoztak valaha, de az már jó régen volt, pláne Khyr számára, akinek az idő néha forrásvízként szokott kicsúszni a kezéből. Ahogy a pénz is. Még szerencse, hogy tehetsége van a tolvajláshoz, mert különben már régen éhen döglött volna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5375-5394